Rész, Fejezet

  1       1,      1|              Egypár avatottabb vendég aztán halkan elmondá kevésbé tudós
  2       1,      1|          szigorú arccal inte.~ ~Mikor aztán még egy üres szoba ajtaja
  3       1,      1|             harmadik ajtónál az orvos aztán hátramaradt, s engedte az
  4       1,      1|         mondaná annak: "Az én arcomat aztán jól találd!"~ ~A nő odasietett
  5       1,      1|           leányát nőül vette egy cár; aztán az is csak orosz cár volt,
  6       1,      1|               hatalmas, kőszívű ember aztán, mikor érezte, hogy e még
  7       1,      2|            szép diszkant hangom volt; aztán három humaniorum classisnak
  8       1,      2|             csodálhatni, hogy...~ ~És aztán tovább suttogtak.~ ~Pedig
  9       1,      3|               híven osztozik.~ ~Ezzel aztán vissza kellett volna vonulnia
 10       1,      3|        Zebulon az espereshez.~ ~Mikor aztán az ajtón kívül érve, a hosszú
 11       1,      4|             őt, kezet szorít vele, és aztán karja alá ölti kezét.~ ~
 12       1,      4|      nagyhercegnőnek bemutattassék.~ ~Aztán vitte magával.~ ~Valóban
 13       1,      4|              a himnuszt trombitálják! Aztán mi a hátulsó kapun szökünk
 14       1,      4|        bemutatják a szép vállaikat, s aztán azt akarják, hogy ha az
 15       1,      4|               s megcsókolta az arcát, aztán vonta magával kifelé az
 16       1,      4|           egész a "rafinériáig" leég. Aztán meg nem is csinálnak ott
 17       1,      4|               futárnak fél imperiált, aztán takarodjék.~ ~Leonin elvette
 18       1,      4|       melegtelen; az a nap.~ ~Egyszer aztán rögtön felszakadt a köd,
 19       1,      4|    kimozdíthatók.~ ~Néhány perc múlva aztán nem láttak többet semmit
 20       1,      4|             kezére fekteté féloldalt. Aztán úgy nézett merően az utazókra. ~ ~
 21       1,      4|             volt kifejezve.~ ~Egyszer aztán, amint a vágtató szán egy
 22       1,      4|              hadd jöjjenek.~ ~Egyszer aztán az egyenes roham mellett
 23       1,      4|          nézegetett maga elé. Egyszer aztán anélkül, hogy valamit szólna
 24       1,      4|            elérjük.~ ~Arra a félórára aztán minden erőt össze kell szedni.~ ~
 25       1,      4|       pontosan.~ ~Abban a pillanatban aztán, mikor Ödön rásütötte a
 26       1,      5|      vesztegetik rám az excellenciát! Aztán kinyitják előttem a legpompásabb
 27       1,      5|      fegyverrel kell veszniek!" Hanem aztán csak vége lett a feje fölötti
 28       1,      5|            ezt nem akarta hinni; ezen aztán kardra keltek, az egyik
 29       1,      5|         kicsit kuruc legény vagyok.~ ~Aztán meg egy kis családi zsúrlódás
 30       1,      5|             nekem meg csinos leányom. Aztán énnekem az a véleményem
 31       1,      5|            meg, a száját jól befogja; aztán, mikor veszi észre, hogy
 32       1,      5|              ebből az első kóstolóból aztán majd hozzávetőleg kiszámíthassa
 33       1,      5|            nincs hozzá többé. Mármost aztán nem tudom, hogy mit csináljak.~ ~-
 34       1,      5|           személyesen.~ ~Richárd erre aztán nagyot kacagott.~ ~- Hát
 35       1,      5|               ártatlan delikvensre, s aztán, mikor odább ereszti, jót
 36       1,      6|                    Jöjjön be, Pál úr, aztán borotváljon meg! - mondta
 37       1,      6|    körös-körül beszappanozni.~ ~Mikor aztán egészen be volt a képe szappanozva
 38       1,      6|             egypár locus communist, s aztán jött más, ennek átadta a
 39       1,      6|         kezdeni a mosolygást.~ ~Akkor aztán Richárd is arra fordult,
 40       1,      6|           tudod szorítani a helyéből. Aztán emlékezzél arra a történetre
 41       1,      6|              így kegyelemből tartják. Aztán még egészen gyermek. Tán
 42       1,      6|           mind nem érdekel.~ ~Richárd aztán otthagyta az öccsét, s odament
 43       1,      6|              mind ismernek már engem. Aztán dologban jártam. Ön szobalyánynak
 44       1,      6|              meg, hogy mit parancsol; aztán menjen a táncterembe: ott
 45       1,      7|          megnézte magát a tükörben, s aztán nevetett: "Milyen különös
 46       1,      7|                egymás mellett ülnénk, aztán olvasnánk egy könyvbül,
 47       1,      7|       tányérról, innánk egy pohárból, aztán úgy neveznők egymást, hogy »
 48       1,      8|       pusztítsa el távolléte alatt, s aztán könnyebbült lélekkel ment
 49       1,      8|               érte a csetepaté.~ ~- S aztán eladják a régi arcképeket?~ ~
 50       1,      8|            szeretik kutatni. Némelyik aztán rátalál a magáéra; azt sem
 51       1,      8|          szétbontogatni.~ ~Egy képnél aztán Richárd felkiáltott:~ ~-
 52       1,      8|              haza az én arcképemet; s aztán, nem bánom, facsarjon ki
 53       1,      8|        valamit, ami még otthon nincs! Aztán nem kerül semmibe megnézni.
 54       1,      8|              Itt megkapható minden. S aztán az ünnepély után ismét visszavándorol
 55       1,      8|       fizessen rá még egy aranyat, és aztán kvittek vagyunk.~ ~Richárd
 56       1,      8|             értette a kapott pénzt, s aztán mély zsebébe ereszté.~ ~-
 57       1,      9|            Erre a gyöngéd tudósításra aztán be is ment a házba a leány,
 58       1,     11|             van és marabukalapja.~ ~- Aztán hallja, János (ez a hajdúnak
 59       1,     11|              mert aba selyemruha van. Aztán valamit össze ne törjön,
 60       1,     11|              való, férjhez adni való; aztán a nagyságos mama nem mehet
 61       1,     11|             szükség.~ ~A lépcsőházban aztán elváltak, s a kulcsár és
 62       1,     11|             ereszteni, míg az egyszer aztán búcsú fejében úgy visszaszorította
 63       1,     11|              élén belép a hölgyi kör. Aztán következik a többi.~ ~-
 64       1,     11|              ez a gróf" - panaszkodék aztán Zebulon Tormándynak.)~ ~-
 65       1,     11|            estefelé kell előrukkolni; aztán meg Szalmás uramnak csak
 66       1,     11|             Boksa Gergő; beszélhetett aztán Szalmás uram, hogy mi indokai
 67       1,     11|               kastély udvarára, s ott aztán kitörtek roppant nagy éljenriadalban.~ ~
 68       1,     11|         másiknak volt szánva.~ ~Mikor aztán a nagy éljenzés valahogy
 69       1,     11|              mer' ledoblak...~ ~Azzal aztán agyon is lett ütve Szalmás
 70       1,     11|             nagyon jól elbújt.~ ~Mire aztán a vitéz had az ispánlaknál
 71       1,     12|              kérdést. Protestálhatott aztán, akinek tetszett.~ ~Most
 72       1,     12|               alispán!~ ~Volt mármost aztán zaj is, heves kézmozdulatok
 73       1,     12|                 Hanem a másik percben aztán az elszörnyedésnek más hangja
 74       1,     12|       kardcsattogás hangzott.~ ~Mikor aztán a vérengző főbíró és szatelleszei
 75       1,     12|            örömriadala közepett. Most aztán levette kalpagját.~ ~Eljárása
 76       1,     13|         színére felemelkedni.~ ~Mikor aztán rengeteg nagy háta felmerül
 77       1,     13|            azt békével.~ ~Időjártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok
 78       1,     13|            alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig
 79       1,     14|         pokoltengeren keresztül, amin aztán előrenyomulhat, aki nem
 80       1,     14|           krumplival hajigáltatni, és aztán a kard élét nem használhatni;
 81       1,     14|              fiúk! - monda Richárd. - Aztán nézzük el, mi lesz belőle.~ ~
 82       1,     14|            védték a szobákat.~ ~A nép aztán kezdte a huszárokat is hajigálni;
 83       1,     14|               végre felkacagni, akkor aztán oda visszük őket, ahova
 84       1,     14|        mindenféle nemeivel.~ ~Egyszer aztán egy tojással úgy találták
 85       1,     14|             kádenciát, bruder!~ ~Erre aztán csakugyan elkezdtek nevetni;
 86       1,     14|             dugta mind a két levelet. Aztán megfogta a kardját, a jó
 87       1,     15|              nem alszik soha.~ ~Mikor aztán ott ült már Edit a hintó
 88       1,     15|            maga is bóbiskolt.~ ~Amint aztán a sötétre kiértek, akkor
 89       1,     15|           Térj magadhoz, gyermekem, s aztán beszéljünk nyugodtan. Látod,
 90       1,     15|               e szereptanulásban.~ ~- Aztán csak kreuzfidél mind a hárman.
 91       1,     15|   csörömpöltek az üvegtáblák.~ ~Azzal aztán vesd el magad, szaladt egész
 92       1,     15|       csakhogy tegnap magunk voltunk. Aztán ilyen két tisztes asszonyság,
 93       1,     15|              szemközt veri.~ ~Egyszer aztán hirtelen megállt az eső,
 94       1,     15|              Lóth felesége.~ ~Egyszer aztán csak elmaradt tőlük mind
 95       1,     15|        Richárd!" - s addig mondá, míg aztán egyszer a fájdalomtul elájult.~ ~
 96       1,     15|          jelszavakat az ezredesnek, s aztán figyelmezteté, hogy nemsokára
 97       1,     17|         sóhajtásait vette komolyan.~ ~Aztán, ha vele is az fog történni,
 98       1,     17|                A harmadik nap estéjén aztán vége volt a harcnak.~ ~A
 99       1,     17|          hadsereg nyomában.~ ~Egyszer aztán oly ismerőst is látott Jenő
100       1,     17|              könnyeire fakadt, miktől aztán Jenő földre zúzva, térdein
101       1,     17|              nagy vezekléssel.~ ~Mire aztán gyöngéden fölemelte Alfonsine,
102       1,     17|       reprezentacionális költségek. S aztán minő jövendő! Minő messzelátó
103       1,     17|                  Áh! - Alfonsine most aztán üdvözlő mosollyal nyújtá
104       1,     17|             nap hasztalan kerestelek; aztán felhagytam a reménnyel,
105       1,     17|         szórta azt el maga körül.~ ~S aztán sírva borult anyja ölébe.~ ~-
106       1,     18|              bennünket kerülni; akkor aztán én is azt gondoltam, hogy
107       1,     18|           hamarább, mint hittem. Most aztán nincs tanakodni való idő.~ ~
108       1,     18|            ráereszti a völgyre. Akkor aztán nincs az a lovas, aki azon
109       1,     18|              rögtönzött hídon.~ ~Most aztán éppenséggel nem akart rámenni
110       1,     18|             lován maradjon.~ ~Ez volt aztán a pogánynak való munka.
111       1,     18|            elfogyott minden eleség, s aztán a jó sors egy juhászkunyhóhoz
112       1,     18|            volna azon forrón.~ ~Mikor aztán éppen neki akartak telepedni
113       1,     18|             Jó volt azokat elhozni. S aztán igyekezett az elmaradozó
114       1,     18|             közelebb jönni.~ ~Egyszer aztán oly közel jutottak, hogy
115       1,     18|          darabjaival a lova lábait, s aztán induljunk.~ ~A legénység
116       1,     18|               a város felé.~ ~Richárd aztán egész nyugalommal folytatta
117       1,     18|                  vezényelt Richárd. - Aztán jobbra át!~ ~- Hová? - kiálták
118       1,     18|           magukra hagyta őket.~ ~Most aztán ott voltak a felhőkirály
119       1,     18|        engedje a lángokat kialudni.~ ~Aztán ő maga is köpenyébe burkolta
120       1,     18|               mi következik még?"~ ~S aztán ő is csak elaludt, mint
121       1,     18|              elaludtak mellette.~ ~És aztán a hazaálmodónak alig volt
122       1,     18|           futók arcába az éles havat. Aztán madártoll nagyságú hópelyhek
123       2,     19|    kicsikarniok a harc eszközét, hogy aztán küzdhessenek vele.~ ~Egy
124       2,     19|               És volt pénz elég.~ ~És aztán - a fináncminiszternek nem
125       2,     20|     politikával soha. Negyvennyolcban aztán, mikor elvégre még a kulisszák
126       2,     20|              Csak parancsolni kell, s aztán legyen, aki engedelmeskedjék.~ ~
127       2,     20|              amennyit az hoz magával. Aztán mikor lövöldöznek, iparkodjék
128       2,     20|      fennmaradni is kénytelen; amikor aztán Anna úrhölgynek a szempillái,
129       2,     20|      újdonságot bocsát előre, s abban aztán nagy historizálás közt belecsempészi
130       2,     20|               ide fog gyüni házamhoz; aztán Charicleának megmondd. Aztán
131       2,     20|          aztán Charicleának megmondd. Aztán tudod. Aztán ezt már érted.
132       2,     20|   Charicleának megmondd. Aztán tudod. Aztán ezt már érted. No, ugye,
133       2,     20|            rubrikák címeit. ~ ~- Most aztán csak ezeket töltsd be!~ ~
134       2,     20|      letelepszenek a szalmára.~ ~- És aztán mi rosszat tesznek?~ ~-
135       2,     20|            ezzel az emberrel.~ ~- Hát aztán, édes barátom, mi sajnáljunk
136       2,     20|        szemmel pedig aludni?~ ~Amiből aztán az lett, hogy amint Ödön
137       2,     20|          alatt kettőt aludni.~ ~Mikor aztán az óra kettőt kakukkolt
138       2,     20|               rázkódott az egész ház. Aztán aludjék valaki.~ ~Zebulont
139       2,     21|          mikor bizonyos a golyó.~ ~És aztán a Fuchsliednek igen sok
140       2,     21|        gyermekére, aggódó anyjára - s aztán elszántan biztatá újoncait: "
141       2,     21|           vissza is fordulhat.~ ~Most aztán egy tanakodni való pillanat
142       2,     21| visszamenekülő tűzszekereket.~ ~Akkor aztán, mint kik munkájukat bevégezték,
143       2,     21|            nekünk verekedni segítsen. Aztán önnek fiatal felesége, szép
144       2,     21|       édesanyánknak!~ ~Ennél a szónál aztán elmúlt a tréfálózási kedve.
145       2,     22|     kimutathassa, mennyire sántít. És aztán nyögött, és lógatta a fejét
146       2,     22|              ültessétek fel a lovára, aztán alá is út, fel is út. Az
147       2,     22|               feltették a nyergébe, s aztán kikergették a táborbul lovastul
148       2,     22|             Nem szárad ez énrajtam!~ ~Aztán megostorozta a lovát, s
149       2,     22|             belenézett a kalapjába.~ ~Aztán olyasmit mormogott magában,
150       2,     22|    bográcsokban a burgonyát hússal.~ ~Aztán olyan szelíd, kormányozható
151       2,     22|          Hiszen van jó juhászbundája. Aztán, ami fődolog, odakinn pipázni
152       2,     22|             mentébe essék tőle.~ ~Ott aztán letelepedett, jójcakát kívánt
153       2,     22|             hemiszfériumára.~ ~Közben aztán unalomból a kusztorájával
154       2,     22|              róla a szutykot.~ ~Mikor aztán jó csomó szennyet levakart
155       2,     22|               az égő dohányra.~ ~Arra aztán egyszerre támadt valami
156       2,     22|            csengett rajta a kolomp.~ ~Aztán elkezdte a farkával korbácsolni
157       2,     22|             ha vasbul van is, s akkor aztán neki a rónának.~ ~A nagy
158       2,     22|               álmodik, mint az ember. Aztán olyankor megbomlik, és szalad,
159       2,     22|               míg ki nem fárad. Akkor aztán mesterségbe kerül megint
160       2,     22|          eressze ki azt a karikást, s aztán eredjen utánuk, mert majd
161       2,     22|       nyögésébe került felülni. Hanem aztán mikor fenn ült, mintha hozzá
162       2,     22|               a vad marhákra.~ ~Mikor aztán jó tömött csoportban volt
163       2,     22|                magyarul.~ ~Harmadszor aztán a lova orrára csippentett
164       2,     22|         bejövök, engem csak kinevet." Aztán mindenik a másikat okozta
165       2,     22|               Ötvenért ötven. Mármost aztán adjon nekem a kapitány úr
166       2,     22|            utolsó cseppet is.~ ~Akkor aztán megtörölte a száját a kihúzott
167       2,     22|          Gergő ripacsos orcáját. Arra aztán Gergő elereszté a derekát.~ ~-
168       2,     22|          felrángatta a szemöldökét, s aztán úgy félvállról annyit mondott,
169       2,     24|             is mozog.~ ~Arra a neszre aztán megnyílt egy oldalajtó,
170       2,     24|            jött be.~ ~A világosságnál aztán rájött Richárd, hogy a feje
171       2,     24|          lovak össze ne gázoljanak, s aztán őt taposták össze.~ ~- Nem
172       2,     24|    gassenhauereket, operákat.~ ~Mikor aztán a lázroham percnyi csendet
173       2,     24|            kezdett a keble.~ ~Egyszer aztán nagyon elcsendesült. Szemöldeit
174       2,     25|            boldogságot zengő hangján. Aztán mikor jön egy szemtelen
175       2,     25|            mintha sohasem lett volna; aztán megint visszahibban az őrhelyére,
176       2,     25|             volt szorítva.~ ~- Ó, hát aztán mit nyernél azzal a levéllel?
177       2,     25|            egész titkos ábécét:~ ~ ~- Aztán ne gondold, hogy ezt is
178       2,     25|             én rögtön beletanulok. És aztán fogok Ödönnel levelezhetni.
179       2,     25|             hosszú szempillák alól, s aztán megint hirtelen lehunyódik
180       2,     25|          megcsókolja a száját, s arra aztán a gyermek fölfelé görbíti
181       2,     25|           szájszegleteit, és nevet.~ ~Aztán mindketten nevetnek; egymásnak
182       2,     25|               örök üdvének.~ ~Az anya aztán nem lát semmit a világon,
183       2,     25|             odateszi a feje alá.~ ~És aztán lefosztja kebléről a hímzett
184       2,     25|        sebkötőket készítenek.~ ~Éjjel aztán hallgatja ezeket az alvilági
185       2,     25|              őt, annak mint angyal... Aztán az ég nem a csillagoknál
186       2,     26|                  A rózsapiros nevetés aztán egyszerre elmúlt a kisasszony
187       2,     26|            ökleivel verte az asztalt; aztán hanyatt veté magát karszékében,
188       2,     26|             halálra sebzett tigris.~ ~Aztán felkapott egy kést az asztalról,
189       2,     26|              vas!" - és rátaposott.~ ~Aztán valami jutott eszébe; a
190       2,     26|             neki elég fényes. Egyszer aztán szétpattant az izzó üveg,
191       2,     26|            nyomorult vagyok én. Akkor aztán gondolkozzál rajta, hogy
192       2,     27|          mandulával, mazsolaszőlővel, aztán összecsavargatják, spanyol
193       2,     27|               egymás pénzét elnyerni? Aztán mit is csinálna a pénzzel?
194       2,     27|             voltak jobbágyai.~ ~Mikor aztán kiütött a belháború, azt
195       2,     27|         szívesen látja az érkezőt. Ez aztán a kedves vendég, aki ilyenkor
196       2,     27|          megfázott; hol a szilvórium? Aztán láss hozzá, hogy jókor legyen
197       2,     27|      bemazoltam elíb mésszel fehírre, aztán korommal feketire, hogy
198       2,     27|          szemérmes úrhölgy.~ ~Sietett aztán őket magukra hagyni, nehogy
199       2,     27|               hasított ki recenter, s aztán az égő fidibuszt a pipa
200       2,     27|             volt egyre-másra.~ ~- Hát aztán egészen széjjelverték a
201       2,     27|         elmegy, mint maga a golyobis. Aztán mennyien vannak? Sokan!
202       2,     27|         nótárius, korteskolompos. Hát aztán? Ha itt van, itt van. Ha
203       2,     27|              legyőzik a hadsereget, s aztán akkor egyszerre vége lesz
204       2,     27|     megmagyarázta Zebulon, hogy akkor aztán mi lesz a világból. A hű
205       2,     27|          nagyon.~ ~Jól megvacsorálván aztán álomnak bocsáták egymást;
206       2,     27|            csak hagyja ottan. A hajdú aztán lefekteté, betakarva a jó
207       2,     27|               a belle étage.~ ~Reggel aztán kiderült, hogy miért nem
208       2,     28|              hozzá vezető ösvényre, s aztán dicsérte magát, hogy mégiscsak
209       2,     28|          valahogy. Annak a segélyével aztán könnyebben mászott fel a
210       2,     28|       megindult lefelé.~ ~Képzelhetni aztán azt a boldogságot, mikor
211       2,     28|        befognak a szekérbe!~ ~Az úton aztán elmondatta magának a szekere
212       2,     28|            varrva, mint a tenyerem.~ ~Aztán belül is csak olyan volt
213       2,     28|          faluban főhadiszállásnak.)~ ~Aztán csak Zebulon is elővette
214       2,     28|      tekintetes úr. El is olvashatja, aztán szakíthat belőle fidibuszt,
215       2,     28|              zsebébe dugta pipáját, s aztán leeresztve térdére az olvasott
216       2,     28|               alatta a pamlag.~ ~- Is aztán mit csinálta Szalmással?~ ~-
217       2,     28|               törült szét a szemében, aztán papirosba csavargatta testi
218       2,     28|              rabkötelességét.~ ~Amint aztán Zebulon újra megjelent a
219       2,     28|             nevezetes úr hírét. Akkor aztán Zebulon meggyónt neki mindent
220       2,     28|               ám szemiles leirást is; aztán nekem van hajam szöszke,
221       2,     28|              a mellényzsebbe.~ ~Mikor aztán így megkopasztva, megalázva
222       2,     28|        beletanulja. A következő napon aztán útra kelt Eperjes felé,
223       2,     28|        ópiumot szítt volna.~ ~S mikor aztán kialudta magát, és fölébredt,
224       2,     28|          ember lett Zebulon.~ ~Amiért aztán még többet nevettek rajta
225       2,     29|           kedvére a jó ember.~ ~Végre aztán nagy zokogás közt csak rátért
226       2,     29|        kegyeskedik megenni.~ ~Egyszer aztán Richárd lekiált rá a második
227       2,     29|             megreggeliztetni.~ ~Mikor aztán Richárd megint leszállt
228       2,     29|           hogy sokat járt Debrecenbe. Aztán elfogták cselédestül együtt,
229       2,     30|           buzdító rivallás!~ ~Egyszer aztán azt mondta a várfok: "Csitt!"~ ~
230       2,     30|             iskolába!~ ~Két óra múlva aztán Richárd megint találkozott
231       2,     30|            közül a várfokrul.~ ~Akkor aztán eltisztult a nézőközönség
232       2,     30|              gyönyörködtek.~ ~Egyszer aztán a várfok azt mondta: "reszkess!"~ ~
233       2,     30|    ijesztéssel beveheti azt.~ ~S csak aztán vette észre, hogy nem bombaszt
234       2,     30|               kórházajtó előtt. Mikor aztán a többi parasztokat kiküldték
235       2,     30|           valami affektanciát látott. Aztán meg mást is érzett iránta.~ ~-
236       2,     30|              aki azt okozza?"~ ~Mikor aztán elhallgatott a dörgés, a
237       2,     30|       deszkalabirinton.~ ~Egy helyütt aztán ismét fényt látott.~ ~A
238       2,     30|      felsugárzott e tűzben.~ ~Egyszer aztán megragadta két kemény kéz
239       2,     30|           sötét füstöt vetett fel - s aztán forralta, buzogta az aranyhabot
240       2,     31|               visszavonulnak.~ ~Mikor aztán az ellenfél azt hiendi,
241       2,     31|            éjjeli csattogása.~ ~Mikor aztán az óramutató a perchez ér,
242       2,     31|            vetélkedési ösztön. Amikor aztán az előrehaladt legionárius
243       2,     31|           Felkiáltott rá hetykén:~ ~- Aztán jól célozz, makarónievő,
244       2,     31|            harmadik teraszra.~ ~Mikor aztán a honvédek a harmadik teraszt
245       2,     31|     Richárdhoz - Baradlay Ödön.~ ~Ott aztán egymás karjába omlanak.~ ~-
246       2,     31|          odaöleli testvérét.~ ~Amiért aztán az az öröme van, hogy bátyját
247       2,     32|       megáldatnak, beszenteltetnek, s aztán a "sárga folyóba" belehajigáltatnak.
248       2,     32|             Hja, az itt ki nem állná. Aztán mibül? Tizenkét forintbul?~ ~-
249       2,     32|            ennél olcsóbban nem lehet. Aztán hányat itten felejtenek.
250       2,     32|           magtól meg nem gyógyul, hát aztán semmitől sem.~ ~E beszéd
251       2,     32|           mert az annak rossz.~ ~Most aztán Richárd olyat kiáltott rá,
252       2,     32|               rögtön vizet!~ ~Kaszáné aztán hozott a kútról egy vászonkorsóval.~ ~
253       2,     32|        gyermek fájós szemeit.~ ~Akkor aztán felvette a szecska és fűrészpor
254       2,     33|              nem voltak pártfogói. És aztán Xerxés biztatta, hogy ha
255       2,     33|           Bizonyosan így volt.~ ~Erre aztán Ephialtész azt monda, hogy
256       2,     33|               végül a szekerészet. És aztán a második és harmadik hadtest.
257       2,     33|            harcoló felek közé, s arra aztán mind a két fél recipiskál:
258       2,     33|           városig Zebulon.~ ~Útközben aztán sincerizálgatott vele.~ ~-
259       2,     33|          beszélj velem magyarul."~ ~S aztán egyenesen föltette neki
260       2,     33|      trónusnak oszlopa. Nos?~ ~Citált aztán Rideghváry Zebulonnak diák
261       2,     33|                mitgehangen.~ ~Zebulon aztán nem szólt hozzá többet az
262       2,     33|                 Tökéletességre jutott aztán Zebulonnak terve akkor,
263       2,     33|            benne kellett járnia.~ ~És aztán nem volt felőle bizonyos,
264       2,     33|           flanelljaklija alá.~ ~Éjjel aztán, mikor Rideghváry úrral
265       2,     33|         közepéig másik két láb. Onnan aztán nekiindult, hogy a tarkójáig
266       2,     33|       termetem hosszúságával?~ ~Mikor aztán a kis emberke azt látta,
267       2,     33|             kifizette.~ ~Zebulon most aztán restellni kezdte felgerjedését.~ ~-
268       2,     33|       majszter igya meg egészségemre. Aztán ne mondja senkinek, hogy
269       2,     33|              hogy meg tetszett halni, aztán a hajamba tetszett kapni.~ ~-
270       2,     33|           gazda. Hát igyék még egyet; aztán itt van még egy forint.
271       2,     33|            nagyon jó barátom.~ ~Amint aztán Sztrupka Márton megtudta,
272       2,     34|            van, fegyverül a kézbe; és aztán - egyszer kell meghalni.
273       2,     35|         gőzkörének erős súrlásától, s aztán továbbrepül az égen. Van
274       2,     35|        magukat: külföldi útlevélre.~ ~Aztán nagyon tisztelte a "brahminokat"
275       2,     35|           ennek köszönje az életét?~ ~Aztán micsoda életet?~ ~Hát érdemes
276       2,     35|       tudósításait Jenőhöz címezve.~ ~Aztán minden iratát, melynek nem
277       2,     35|              György oltalmazzon!" - s aztán utánalőtt.~ ~A lövés zajára
278       2,     36|       vödörrel; megitatta Ljubicát, s aztán nyakára dobta a kantárszárat,
279       2,     36|      rendelkezésre. Ha kell neki, hát aztán az majd híja. De hátha nem
280       2,     36|             egyik szél délnek hajtja, aztán a másik ül fel a hátára,
281       2,     36|       kantározzuk fel a lovainkat, és aztán ballagjunk.~ ~A délibáb
282       2,     36|           mintha száraz volna.~ ~Ahol aztán a víz kezdődik, ott kezdődik
283       2,     36|          nadályok, rákok megeszik. És aztán tudta, hol vannak pihentető
284       2,     36|              régi útjelölőit.~ ~Néhol aztán úgy belejött az ismert csapásba,
285       2,     36|              utat maga is.~ ~Olyankor aztán hátrahajolt, és tartotta
286       2,     36|               gyújtá a máglyát. Mikor aztán lekaparta róluk a pernyét,
287       2,     36|               hogy milyen jó.~ ~Mikor aztán készen volt vele, azt mondá
288       2,     36|               az elemózsinával. Akkor aztán a szép holdvilágnál baktatunk
289       2,     36|            Csak még egyet akart inni. Aztán Ödönnek adta a kulacsot.~ ~-
290       2,     36|          utoljára is kötélnek állt, s aztán megalkudtunk, hogy én leengedek
291       2,     37|            Nem hallatszik semmi.~ ~És aztán mindennap, mikor a posta
292       2,     37|        felbontotta, elolvasta azt, és aztán keblébe tevé.~ ~Az egész
293       2,     37|         keserűen vágott közbe:~ ~- És aztán bátyáim elkobzott vagyonát
294       2,     38|               össze a két nevet.~ ~És aztán a fő-fő vádlottak hermetice
295       2,     39|         azoknak annyi kínt okoz.~ ~És aztán az egész napot együtt tölti
296       2,     39|       elhagyta a termeket.~ ~Most már aztán "szabad"!~ ~
297       2,     40|        KŐSZÍVŰ EMBER ELŐTT~ ~Most már aztán szabad!~ ~Szabad az anyának
298       2,     40|               híresztelhette el. Mire aztán kiderülhetett e szent csalás,
299       2,     41|              át ne hallassék.~ ~Mikor aztán egyet kopogtak a szomszéd
300       2,     43|           munka be van fejezve. Akkor aztán repülhet a kegyelem galambja
301       2,     43|          csillagok... Még egyszer, és aztán soha többé.~ ~Nem maradhatott
302       2,     44|               is elősietett. És annak aztán elmondá Alfonsine az egész
303       2,     45|              nyújtá a levél elé.~ ~És aztán karját arca elé emelve,
304       2,     45|            elolvassa a rövid levelet. Aztán feltartja azt a mindenütt
305       2,     46|        Becsületes harc volt közöttük. Aztán semmi köze annak ehhez a
306       2,     46|           tetszik önnek, uram? - szól aztán Richárdhoz fordulva.~ ~Edit
307       2,     46|       határozottan. - Én nőt kérek, s aztán megszűnünk egymással törődni.~ ~-
308       2,     46|           akit én vezetek elé.~ ~Most aztán Edit felállt a helyéről,
309       2,     47|             nyoma a komjáti kánonban: aztán hogy megmutassa, hogy neki
310       2,     47|               felhatalmazást.~ ~Akkor aztán Richárd arra fakad, hogy
311       2,     47|          eligazítani.~ ~S talán akkor aztán célhoz jutottak?~ ~Dehogy
312       2,     47|        vallásra adja, ha lesz.~ ~Erre aztán dühbe jön a vőlegény, s
313       2,     47|             menyasszonyostul.~ ~Akkor aztán azt mondják neki: hogy no,
314       2,     47|        Plankenhorstéktól.~ ~A jó öreg aztán elmondta Richárdnak az eddig
315       2,     47|          nagyon.~ ~Még azt is tudatta aztán vele a tiszttartó, hogy
316       2,     48|            SZENVEDÉSEK KULCSA~ ~Mikor aztán Richárd elnyerte a mennyországot,
317       2,     48|          cselédet, elmosogatok magam. Aztán maradj te nekem itthon,
318       2,     48|   összecsókolta a kedves feleségét, s aztán átadott neki ötven forintot,
319       2,     48|            Majd megosztozunk.~ ~Abban aztán megegyeztek, hogy majd megosztoznak
320       2,     48|               ötven forinttal. Az már aztán a dicsőség.~ ~Lám, első
321       2,     48|           kell benne egymást keresni. Aztán sok jó ember elfér egy kis
322       2,     48|               Haben" rovatba.~ ~Akkor aztán az öreg szatócs feltolta
323       2,     48| Plankenhorsték nevelésére bízta.~ ~És aztán a másik végrendelete így
324       2,     48|     tőkepénznek kapja meg felét.~ ~Ha aztán Liedenwall Edit is férjhez
325       2,     48|             belőlük ezermillió. Akkor aztán nekem is jut egy kis komfort." ~ ~
326       2,     48|              und leben lassen." Hanem aztán érje be a maga apanázsával.
327       2,     49|           magadnak!~ ~Valami egy évig aztán töredelmesnek látszott.
328       2,     49|             akarta volna felnyitni, s aztán a nem hozzá való kulcs tollát
329       2,     49|    haditengerészethez.~ ~Egy év múlva aztán kapott tőle Richárd levelet,
330       2,     49|              másfél esztendeig; akkor aztán kibocsátották azzal az utasítással,
331       2,     49|               az ő segélyére.~ ~A fiú aztán választott is. A legtisztességesebbet.
332       2,     49|             órakor a szállásomra, ott aztán majd kedélyesen diskurálhatunk.
333       2,     49|               A szerencsétlen asszony aztán ott leroskadt a küszöbön.
334       2,     49|            tekint a kór-hölgy arcára, aztán kétkedve ingatja fejét.