Rész, Fejezet

  1       1,      1|         ismételhetni. Legyen ön olyan , üljön ide ágyam mellé a
  2       1,      1|               lesz hivatva. Az a hely  iskola lesz neki. A természet
  3       1,      1|             mindabból. Az orosz udvar  iskola. Ott megtanulja ismerni
  4       1,      1|              nem életpálya. Kezdetnek . Innen lépjen át a lovassághoz;
  5       1,      3|            Alig is várhatá, hogy mint  versenytárs utolérhesse
  6       1,      3|             annak az imádságnak, amit  volt meg nem hallani.~ ~
  7       1,      4|                                   KÉT  BARÁT~ ~Egy egész roppant
  8       1,      4|       csörtetve vágtatott velök a két  volhíniai mén végig a Néva
  9       1,      4|              Juan au sérail." Ez igen  tréfa. Kár, hogy már elszalasztottuk. "
 10       1,      4|            azzal hevülten rebegé:~ ~- . Meglesz.~ ~S mint a tünemény,
 11       1,      4|              Nem értesz te engem.~ ~- , menjünk a lakásodra.~ ~
 12       1,      4|               teszi magát előtte.~ ~- , hát ha menni akarsz, eredj.
 13       1,      4|             kívánsága elébb való.~ ~- , ez hát kárba veszett. De
 14       1,      4|           gazdagabb főúrnak. Szép is,  is. De ő nem szeret engem,
 15       1,      4|            csomagolva; beszerzett két  fehér medvebőr bundát, lábzsákot
 16       1,      4|            magának és barátjának; két  puskát s két pár drótpisztolyt
 17       1,      4|          orosz szán, készen állt már,  vasalt talpakon álló bivalybőr
 18       1,      4|          találunk szemközt valakit. -  volna most a Dnyeperen,
 19       1,      4|             Biz, uram, nem bánnám, ha  sort vernél a hátamon a
 20       1,      4|               Leonin szólítá meg:~ ~-  napot, vitéz, honnan jössz,
 21       1,      4|          nagyra becsülni.~ ~- Van két  puskánk, töltényünk elég;
 22       1,      4|             sík jégen a farkasnak nem  mulatság a futás, ő csak
 23       1,      4|          nekigyürkőzött a munkának. A  emberek unszolták, hogy
 24       1,      5|           édes tiszt úr, legyen olyan , jöjjön ide, és magyarázza
 25       1,      5|             pap nem találta ezt olyan  tréfának.~ ~- Ugyan, ugyan,
 26       1,      5|              ide.~ ~- Hiszen ha olyan  akar lenni az úr, hogy meghallgatja
 27       1,      5|            van. Lássa, az úrnak olyan , becsületes képe van, hogy
 28       1,      5|            beszélt.~ ~- Hanem hát egy  tanácsot mondok önnek, tisztelendő
 29       1,      5|              hazament a szállására.~ ~ magasan lakott, a harmadik
 30       1,      5|             karakán flegmával.~ ~- Az  lehet - szólt a kapitány -,
 31       1,      5|           görög olvasó" paszuly volt,  vastagon rántva, s a belefőtt "
 32       1,      5|            mind a kettőnek.~ ~Richárd  kedéllyel látott hozzá a
 33       1,      5|               is.~ ~- Tudatja velem a  mama, hogy az eddigi havi
 34       1,      5|              az estélyre, kérlek mint  pajtásomat, s az most extra
 35       1,      6|               A Plankenhorst név elég  hangzású volt, csak az hiányzott
 36       1,      6|    elfelejtett. Lehet a világon ilyen  pajtás még sok.~ ~- Hát
 37       1,      7|            azon sokat kesereg.~ ~- Az .~ ~- Előttem ugyan mást
 38       1,      7|           elrontotta a szabó; az neki  lesz.~ ~Betti mamzel nevetett.~ ~-
 39       1,      7|               az báli ruha!~ ~- Azért  lesz neki. Hadd örüljön
 40       1,      7|             erre a névre. Az most már  helyen van a szívben, s
 41       1,      8|               epedő szemeket.~ ~Olyan  meleg volt szobájában az
 42       1,      8|         tudhatni, mikor hoz valakit a  szerencse.~ ~Íme, még alig
 43       1,      8|        ismeretsége akad. Ki tudja, mi  lehet belőle. Legyen szerencsém
 44       1,      8|               Ki tudja, mire lehet az ?~ ~Richárd nem bánta hát,
 45       1,      8|        erőszakolt látogatást.~ ~- Hát . Menjünk fel.~ ~- Csak előbb
 46       1,      8|        gallérpréme között.~ ~- Nagyon  üzlet ez, nagyságos kapitány
 47       1,      8|         csinálhatnánk valami üzletet. , jó, no, nem beszélek a
 48       1,      8|     csinálhatnánk valami üzletet. Jó, , no, nem beszélek a rámáról.
 49       1,      8|        becsületes embernek lenni igen  gescheft! Ráemlékezzék!
 50       1,      9|             nagyon sokat. Hiszen csak  az Isten; majd gondját viseli
 51       1,      9|            azt tiszteletteljesen.~ ~-  reggelt, gyermekem - szólt
 52       1,      9|               a balsorsban eltűnnek a  barátok; a szerencsétlenséget
 53       1,      9|              irigykedtek. Ha szép, ha , annál rosszabb ránézve.
 54       1,      9|              betűkben; ez mind...~ ~-  utánzás... - suttogá a leány.~ ~-
 55       1,     10|         házfelügyelője, aki neki régi  ismerőse, s aki azután mindent
 56       1,     10|            utat Nemesdomb felé.~ ~Még  világossal érkeztek meg
 57       1,     10|             ország gondja.~ ~- Tudom,  anyám; nehéz teher az.~ ~-
 58       1,     10|             törvény és szentírás.~ ~- ! Tehát megmondom neked,
 59       1,     10|         szeretni senkit. Egyedül a te  anyai szívedet. Szenvedjünk,
 60       1,     10|       választottam, olyan szép, olyan , és téged úgy szeret.~ ~-
 61       1,     11|              mar, hogy bebizonyítsunk  hazafiuságunkat, a legutolsó
 62       1,     11|              Kéz alatt tudom, de igen  kútforrásból. A nagyságos
 63       1,     11|         ünnepélyes társaság közé. Ezt  lesz preventív cenzúra alá
 64       1,     11|               úrfi is, s azoknak igen  precedens eset bátyjuknak
 65       1,     11|              a dolog, levén neki az a  szokása, hogy nem jól érezte
 66       1,     11|          gyülekezet ráordította, hogy  lesz. Menjünk mindjárt,
 67       1,     11|               észrevétellel, hogy nem  lesz égő fáklyával mennünk,
 68       1,     12|               nevelünk izs. Akor volt  világ, mikor nem tudta más
 69       1,     12|                  Rideghvárynak így is  volt. Erre is el volt készülve
 70       1,     12|             egybeforraszt ellenséget,  barátot, ledönt minden érvet,
 71       1,     13|         császártól? Mikor annak olyan  szíve van! Bíznák a katonákra!~ ~-
 72       1,     13|              kér a földön.~ ~- Kedves  barátom - szólt a kapushoz,
 73       1,     13|               mit visznek benne. Azok  borravalóért elszállítják
 74       1,     13|      rivalgással jelentve közeledtét.  volt menekülni.~ ~Ráállt
 75       1,     13|          történt; éreztük a csókot, a  barát csókját s a fiatal
 76       1,     13|               s nyomukba tudott érni, ; ha nem, úgyis jó; a népáradat
 77       1,     13|               érni, jó; ha nem, úgyis ; a népáradat úgyis elsodorta
 78       1,     14|         mondta Fritz barátjának, hogy  lesz biz az, csak menjen
 79       1,     14|        nyugodott.~ ~Akármi növeldében  helyen van Edit, csak nagynénje
 80       1,     14|             megkérdezni, s Richárdnak  okai voltak öccsét nem avatni
 81       1,     14|              valami híres türelmét.~ ~ szerencse, hogy az égő pálinkatenger
 82       1,     14|            üdvözöllek. A testvéreddel  barátok vagyunk. Most ismerkedtünk
 83       1,     14|              elé, kirántva kardját, a  Al-Bochacent.~ ~Egy tekintetet
 84       1,     14|              nem fogja engedni.~ ~Két  óra telt bele, míg a nyargoncok
 85       1,     14|             se irgalmazzon!~ ~"No, ez  egynek."~ ~Lássuk a másikat;
 86       1,     14|           Aztán megfogta a kardját, a  Al-Bochacent, egyik kezével
 87       1,     14|              hozzá magában:~ ~"Kedves  kardom, ha te nem volnál
 88       1,     14|         volnál az én utolsó, egyetlen  barátom, bizony kettétörnélek
 89       1,     15|            utcáin valakit találunk, s , hogy sötét van, hogy nem
 90       1,     15|         tudnak aludni, s azoknak igen  párna a fejük alá tett gránitkocka.~ ~
 91       1,     15|             nem tud lemondani arról a  tulajdonáról, hogy a hozzá
 92       1,     15|               titokban tervezünk.~ ~-  kémeik vannak.~ ~- Én azt
 93       1,     15|            beszélt már a fiaival?~ ~-  szerencse, hogy még nem
 94       1,     15|           vasas ezredével.~ ~- No, ez  lesz nekik. A huszárokat
 95       1,     15|          paradicsom a túlvilágon, s a  terített asztal az innensőn.~ ~
 96       1,     15|            várt, megölelt, megcsókolt  barátok; mikben zászlók
 97       1,     15|               adva a még ma hősöknek,  barátoknak, testvéreknek
 98       1,     15|            ott lel valami becsületes,  szívet, ki őt útbaigazítja
 99       1,     15|             ki tudja, mely távol levő  barát válaszát kérdezve
100       1,     15|        gondviselés! Ha a kezdet ilyen , akkor a végének is jónak
101       1,     15|               megtudta Edit, hogy itt  helyen jár. Az ajtóhasadékon
102       1,     15|               tanakodott magában.~ ~-  lesz. Jöjj te is velünk!~ ~
103       1,     15|            indulnunk kell.~ ~- Úgy is  - mondá a vénasszony.~ ~-
104       1,     15|                Frau Bábi, a gardróbot  lesz összepakolni és máshová
105       1,     15|           magadat, Léni! Legyen olyan  parasztos kedved. Léni,
106       1,     15|              puttonyból két krumplit;  nagyot.~ ~- Mi az ördögnek
107       1,     15|  oldalfalakkal. Nem kellemes hely, de  mély annak, aki nem akarja,
108       1,     15|                 Ki vagy? Megállj!~ ~-  barát! - felelt Baradlayné.~ ~-
109       1,     15|                    Rám ismertél, Pál,  öreg?~ ~- Hála istennek,
110       1,     15|       szelíden nézett , mint valami  kedélyű nagyapó mérgelődő
111       1,     15|            harcvonalból eltűnnöm. Nem  volna-e velem jönnötök a
112       1,     15|              meg nem ölnek. És azután  helyen leszek ottan. Várni
113       1,     15|          kedvetlenül. - Ez az eső nem  nekünk. Azon az úton, amin
114       1,     15|        árulnak.~ ~- Hiszen ami tegnap  volt, az ma is jó; csakhogy
115       1,     15|              tegnapvolt, az ma is ; csakhogy tegnap magunk
116       1,     15|          nemigen kap senki, kivált ha  mérges képet mutatunk; de
117       1,     15|            azonban már egyszer nagyon  kedvük volt, s nem szomorodtak
118       1,     15|               lenne az egész testület  hírének, ha ezt megtudná
119       1,     16|       feledték? Ennek az árnyában tán  lesz meghalni?~ ~Sóhaját,
120       1,     17|        lehetetlen, hogy a sok hajdani  barát között akadhat egy-kettő,
121       1,     17|            nevettek, ahogy rég látott  barátok nevetnek egymásnak,
122       1,     17|     megszólítá: ~ ~- Szervusz, öcsém! , hogy itt talállak. Igen
123       1,     17|            önt itt találja!~ ~Szegény  fiú! Bizony több gondja
124       1,     17|            több gondja volt Alfonsine  hírnevére, mint annak saját
125       1,     17|      szavaimmal, s aszerint határozz.  éjt, öcsém!~ ~Azzal magára
126       1,     17|        kívánjon megtelni.~ ~- Ó, édes  anyám, hiszen fiaid élnek!~ ~
127       1,     17|             Ha meghalnak egy ütéstől, ; ha nem, kapjanak másik
128       1,     17|          sokat gyalog.~ ~- Ó, szegény  anyám!~ ~Jenő leülteté anyját
129       1,     17|           Tenni is fogsz, tudom; mert , kegyelmes szíved van. Azok
130       1,     17|            ilyenkor a Duna folyama is  országút olyan emberek számára,
131       1,     18|           parancsolá Richárd.~ ~- Nem  lesz. Akkor majd nem tudjuk
132       1,     18|              monda az egyik legény -,  volna tán a vezetéklovakat
133       1,     18|               volt Palvicz Ottó maga.  telivér lova győzte az üldözést.
134       1,     18|          recsegő lánggal égett a híd;  világítás egy éjjeli párbajhoz.~ ~
135       1,     18|          köpönyeg volt mind a kettőn,  céltábla. Kétszer lőttek
136       1,     18|         parasztok az élelmet. "Ti nem  járatban vagytok" - mondják
137       1,     18|              minden eleség, s aztán a  sors egy juhászkunyhóhoz
138       1,     18|         lovasa felkapott a vezetékre.  volt azokat elhozni. S aztán
139       1,     18|         szorított meg.~ ~- A Duna még  ember, de a March rossz
140       1,     18|              a lovasok az utat.~ ~Még  volt rájuk nézve az új erőfeszítés;
141       1,     18|         huszár. Pedig a huszárnak nem  imádkozni. Ez Pál úr életbölcsészete.
142       1,     18|          talál a golyó. Azt hiszi, ez  ember, hadd idvezüljön!"
143       1,     18|          huszár az imádsággal; mert a  sors hozott eléje nagy kívánságára
144       1,     18|               tanácsos. Itt senki sem  barát. A legelső ember,
145       1,     18|        kiáltás: "Válts fel!"~ ~Nagyon .~ ~Mármost következik, hogy
146       1,     18|              de most az árpakenyér is . Kecskéket vágnak a hadfiaknak,
147       1,     18|           kezdik sütni nyárson, főzik  sárga kásával, hordószámra
148       1,     18|           vadászok utánuk lövöldöztek  céllövő fegyvereikkel, mik
149       1,     18|          templom.~ ~A legénység itt a  hűsben meg akart pihenni,
150       2,     19|          vallották magukat.~ ~A tiszt  pajtás volt. Együtt evett,
151       2,     19|       fináncminiszternek nem volt egy  kabátja.~ ~A hadügyminiszter
152       2,     19|              találékony furfangjával,  akaratával, szellemével
153       2,     20|               nincs. De vannak megint  puskások, azután régi vitéz,
154       2,     20|         lövöldöznek, iparkodjék olyan  helyre tenni szert, ahol
155       2,     20|          vőlegényt kapni. Öregúr volt  barátom. Rideghváry volt
156       2,     20|              építőanyaga; s a vakolat  titoktartó. A födele sem
157       2,     20|    vendéglátással magát is, mást is a  Zebulon.~ ~Baradlay Ödön,
158       2,     20|              a zsebedbe, s keríts egy  juhászbundát, mert sokszor
159       2,     20|         pengéjét a megszelésénél.~ ~-  az a kenyér? - kérdé tőle
160       2,     20|               azt felelte, hogy "igen ".~ ~Ödön megállhatta, hogy
161       2,     20|              mindenféle emberekkel?~ ~ későn érkeztek meg a székvárosba.
162       2,     20|               az engedelemnek. Milyen  az, mikor az ember vénségére
163       2,     20|          kellett még keresztülmenni a  úrnak, ami majd következik
164       2,     21|       menekülni a lőszeres kocsikkal.  szerencse, ha maga a röppentyűkészlet
165       2,     21|             szóval mondá:~ ~- Szegény  anyánk. Mintha érezte volna
166       2,     22|               hanem hús nem volt.~ ~-  volna, ha most Boksa Gergő
167       2,     22|             mint egy kapcabetyárt! De ! Másutt is van még világ!
168       2,     22|        kenyeret, amit kap. Hiszen van  juhászbundája. Aztán, ami
169       2,     22|       letelepedett, jójcakát kívánt a  tiszt úrnak, a káplár úrnak
170       2,     22|               szutykot.~ ~Mikor aztán  csomó szennyet levakart
171       2,     22|         messze el találnak menni.~ ~-  lesz, jó; hanem tessék parancsolatot
172       2,     22|          találnak menni.~ ~- Jó lesz, ; hanem tessék parancsolatot
173       2,     22|               marhákra.~ ~Mikor aztán  tömött csoportban volt együtt
174       2,     22|              adja vissza az ökreimet.  ember a nímet! Visszaadta
175       2,     23|         nyergéből.~ ~És valóban olyan  csapás volt az, amit Baradlay
176       2,     24|              vitézre.~ ~Most is olyan ; nyugodt arca volt az öreg
177       2,     24|              nyújtá az érkezőnek.~ ~-  estét, bajtárs! Hogy vagy? -
178       2,     24|          úgyis mindent megtettek; ami . Nincs semmire szükségem
179       2,     24|          voltam. Most már mindenkinek  barátja vagyok. Még a férgeknek
180       2,     25|           csatazaj közepett.~ ~Milyen , hogy nem olyan a föld,
181       2,     25|                egyenes, lapos; milyen , hogy a föld gömbölyű. Milyen
182       2,     25|               a föld gömbölyű. Milyen , hogy lehet egy-egy pontja
183       2,     25|          elmegy a szomszéd városba, s  hírt hoz onnan. Talán nem
184       2,     25|         vigasztalni akarta Jenőt.~ ~-  az a kép, én tudom, hogy
185       2,     25|                    Én tudom, hogy nem . És annak te vagy az oka.
186       2,     25|             chiffrekben van írva.~ ~- , elhiszem. Ha chiffrekben
187       2,     25|                ápolásukra felügyel, s  szóval vigasztalja őket,
188       2,     25|    szükségeikről gondoskodik, angyali  tekintetével gyógyít.~ ~
189       2,     25|               meglehet... Többet ér a  veszteségben részt venni,
190       2,     25|             egy házi oltárt... Azokat  helyre vittem... Ó, ha látnád
191       2,     25|            boldogságot eltettem innen  helyre; ahol megvédi őket
192       2,     26|     szőnyegajtón, melyen csak a benső  barátoknak volt bejárása,
193       2,     27|           lehet egyre fogadni, hogy a  asztal megtiszteletlen nem
194       2,     27|                nem vész kárba az, ami . Mindenváró úr és életpárja
195       2,     27|            Mindenváró úr és életpárja  étvággyal vannak megáldva.
196       2,     27|         tisztelendő úr is bizonyos. A  asztal szégyent sohasem
197       2,     27|             Ez is régi aranymondat. A  evés a legjobb mulatság;
198       2,     27|            evés a legjobb mulatság; a  étvágy a reménynek legboldogítóbb
199       2,     27| legmegnyugtatóbb emléke egy bevégzett  cselekedetnek. A megrakott
200       2,     27|            dicsőség is van benne. Aki  asztalt tart, ki másokat
201       2,     27|      asszonyság gondolja magában: "De , hogy leányom nincsen!"
202       2,     27|             ragyog e gondolattól: "De , hogy fiam nincs!"~ ~Semmire
203       2,     27|             barátunk.~ ~A háznál régi  ismerős; úr és asszonyság
204       2,     27|                azt hitte, hogy valami  adomákat mond Zebulon koma,
205       2,     27|            azon nevetnek.~ ~- Mi az a ? Nekem is adjanak belőle!~ ~-
206       2,     27|            Elébb igyunk egyet ebből a  szilvóriumból. Ez jó búfelejtető.
207       2,     27|          ebből a jó szilvóriumból. Ez  búfelejtető. Nincs ennél
208       2,     27|     könnyebben megy a diskurzus. Fáin  verpeléti van a döbözben.~ ~
209       2,     27|        derültsége.~ ~- No de most már  helyen vagy, koma! - vigasztalá
210       2,     27|              nyitotta azt kívülről, s , hogy be nem törte az orrát
211       2,     27|               Tartson velünk! Egy kis  papramorgót ebben a csúnya
212       2,     27|        hadsereg számára.~ ~Az úrhölgy  publikum volt, mindent elhitt.~ ~-
213       2,     27|          aztán lefekteté, betakarva a  meleg dunnával, melynek
214       2,     28|             meredekre visz fel az út,  lenne botot vágni, amire
215       2,     28|             egymást mink ketten, régi  ismerősök? Maga isember,
216       2,     28|            régiismerősök? Maga is  ember, én isember vagyok.
217       2,     28|               Maga isember, én is  ember vagyok. Inkább legyünk
218       2,     28|              maga segitheti énrajtam. , ha az embernek jó barátjai
219       2,     28|          énrajtam. Jó, ha az embernek  barátjai vannak mindenütt.
220       2,     28|    köszöntetem. Erről a mai szcénárul  lesz, ha egyikünk se beszél.
221       2,     28|             oldalon.~ ~Aj, de örült a  meleg dicsekedésnek! Bizony
222       2,     28|             kap az olyan ember, kinek  ökle van, kilovas, és
223       2,     28|          ember, kinek jó ökle van, ki  lovas, és aki nem sajnálja
224       2,     28|               Ilyenkor nem ismerek se  pajtást, se nagy urat. S
225       2,     28|             Ha a szentek fia is! Elég  pajtásom volt a Szalmás...~ ~
226       2,     29|     Öltözetéről ítélve főtiszt lehet.  telivér paripán ül, kardját
227       2,     29|              volt - valószínűleg.~ ~-  napot! - mondta a lovag.~ ~
228       2,     29|              sírja ki magát kedvére a  ember.~ ~Végre aztán nagy
229       2,     30|        válthasson egymással. Hogy két  katona bebizonyíthassa azt,
230       2,     30|               az a tiszt meghalt.~ ~- , uram. Megtudom. Az a másik
231       2,     30|            vérű szerető, de hidegvérű  barát.~ ~- Hát Bajcsiknéval
232       2,     30|           melyet az ellenfél épített,  fedezet volt a támadó ütegeknek -
233       2,     30|               Ha egy kíváncsinak, egy  barátnak, egy rablónak kedve
234       2,     30|        tűzvész esetén a szomszédok, a  barátok, vagy ha úgy jön,
235       2,     30|                Csakhogy most nincs se  barát, se szomszéd, se tolvaj.~ ~
236       2,     30|          innen mindent eltakarítottak  eleve. Hanem egy gyertya
237       2,     30|        csizmadia fülébe csikorgá:~ ~-  reggelt, uram! A gyertyákat
238       2,     30|      történetíró, sem költő nem nevez  barátot, ellenséget: csak
239       2,     31|              megrohanni. Azért nagyon  lesz, ha az órádat az enyimhez
240       2,     32|            ideje szemlélődhetni, mert  haladékba került, míg az
241       2,     32|              mi van a szopacsban?~ ~-  fekete kenyér; az legjobban
242       2,     32|             helyen? - Richárd kezdett  véleménnyel lenni Kaszáné
243       2,     32|            nagyságos úr, betegnek nem  vizet adni. Én sohasem hagyom
244       2,     32|            asszonynak.~ ~- Jutalmul a  gondviselésért.~ ~Kaszáné
245       2,     33|             fél recipiskál: beveszi a  tanácsot.~ ~Legelőször is
246       2,     33|               Akinek atyja volt olyan  barátunk, akinek anyjának
247       2,     33|          tekintsék ellenségnek, hanem  barátnak, testvérnek, fajrokonnak.~ ~
248       2,     33|              Ami magában még nem volt  mindaddig, míg  nem jött
249       2,     33|              vékonyabb lett, de azért  lett; a bouillon pedig egészen
250       2,     33|              a bouillon pedig egészen  lett.~ ~Tökéletességre jutott
251       2,     33|             papomhoz, ki nekem nagyon  barátom.~ ~Amint aztán Sztrupka
252       2,     33|               Mindjárt itt leszek egy  ismerős kocsissal; magam
253       2,     35|                                  RÉGI  BARÁTOK~ ~Augusztus tizenharmadikának
254       2,     35|               a földön, akkor lemenni .~ ~A magyar hadsereg e napon
255       2,     35|             elfeledem neked azt a sok  szivességet, a mivel voltál
256       2,     35|       elveszek. Boldogult atyádnak is  barátja voltam. De meg egy
257       2,     35|             egy , két gyerek.~ ~Nem  lenne-e még azokért élni?~ ~
258       2,     35|              megtörténhetett az, hogy  barátbarátját ily hidegen,
259       2,     35|     megtörténhetett az, hogybarát  barátját ily hidegen, ily
260       2,     35|             amerre a zivatar ment. Az  kalauz. Jól hajt. Jó nyomon
261       2,     35|               Azkalauz. Jól hajt.  nyomon jár. Engem ne félts.
262       2,     35|               s nyargaltak utána.~ ~A  volhiniai mén utolérte a
263       2,     35|               a zivatart, s a zivatar  útitárs; lassankint betakarva
264       2,     36|         uraság, mint ön, aki ismeri a  társaság szabályait, annyit
265       2,     36|         találkozunk. Elviszem önt egy  ismerősöm házához, aki nem
266       2,     36|           sárkereppel vegyes; a lovak  tanyára találtak.~ ~- Nem
267       2,     36|               elé.~ ~Azután maga ment  példával elő a ráklakomában.~ ~
268       2,     36|          váltig dicsérte, hogy milyen .~ ~Mikor aztán készen volt
269       2,     36|        holdvilágnál baktatunk tovább.  lesz úgy?~ ~Ödön ráhagyott
270       2,     36|              Ödön vállára keríté.~ ~-  lesz ám ez az úton. Láttam,
271       2,     38|             nem szokott dicsekedni!~ ~ felelet volt.~ ~Meg voltak
272       2,     39|              Ilyenkor azután egyedüli  barát a könyv, a hallgatva
273       2,     39|          komoly természetéhez s Giant  neveléséhez éppen nem illett.~ ~
274       2,     39|      sorsommal kibékülve halok meg.~ ~ nőmet, két kis gyermekemet
275       2,     39|             van kire hagyjam; egy oly  testvér mellett, mint te
276       2,     39|          szíveiket az örömtől.~ ~Légy  anyámhoz, testvéreimhez;
277       2,     39|              szólt:~ ~Kedves, imádott  anyám!~ ~Ami szóval eljöttem
278       2,     39|            Aki meghal, annak meghalni .~ ~Neked erős szíved van,
279       2,     43|                    Erős jellemű dáma. . Bocsásd be! Hisz ez nem
280       2,     43|            álmait én álmodtam.~ ~- És , hogy van egy félőrült ember,
281       2,     43|            saját testvérét lelövetni; , hogy van ilyen ember, aki
282       2,     43|             közé akad, s ilyenkor nem  közelemben lenni. ~ ~- Jó
283       2,     43|             jó közelemben lenni. ~ ~-  éjszakát!~ ~- Hahaha! Átkozott
284       2,     43|        éjszakát!~ ~- Hahaha! Átkozott  éjszaka vár rám. Szerencsés
285       2,     43|         lakása elé hajtatott.~ ~Az is  ismerőse volt. Mint a sírásónak
286       2,     43|         megszorítá a férfi kezét.~ ~-  éjszakát!~ ~Az nem adta
287       2,     46|               higgye el ön, hogy igen  gondviselés alatt áll. Minden
288       2,     47|           Nappal együtt leszünk, este  éjt kívánunk egymásnak.~ ~-
289       2,     47|             el Plankenhorstéktól.~ ~A  öreg aztán elmondta Richárdnak
290       2,     47|              Testvérének pedig nagyon  okai vannak Bécsbe nem jönni.
291       2,     48|            átengedni nekik.~ ~- Igen,  lesz; ötven forintból fejedelmileg
292       2,     48|               is érdemlette Richárd a  ebédet. Jó eredménnyel járt.
293       2,     48|       érdemlette Richárd a jó ebédet.  eredménnyel járt. Kapott
294       2,     48|               zsibárusnál. Felkérte a  Salamont, hogy rendezze
295       2,     48|            egymást keresni. Aztán sok  ember elfér egy kis helyen.
296       2,     48|                 Richárdnak e dologban  emlékezete volt. Eszébe
297       2,     48|            sokszor nem lesz itthon. A  asszonyok mind rászoknak
298       2,     48|             szólt bele Edit. - Hiszen  anyánk annyi ruhát küldött
299       2,     48|             bukást követ el, melyet a  világ meg nem bocsát; az
300       2,     48|              csúszó embereknek nagyon  políciánk van. Belátunk
301       2,     49|           Édes fiam!~ ~- Bezzeg, amíg  dolgod volt, amíg gazdag
302       2,    Veg|              bárányka nyakába...~ ~... az Isten! - Zöld füvet ád
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License