Rész, Fejezet

  1       1,      1|            a vidám társaság között, akkor ismétlé az elébbi mondatot:~ ~-
  2       1,      1|        szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék a táborkarba
  3       1,      1|      harmadikban a legifjabb, Jenő. Akkor egy súlyos betegséggel látogatott
  4       1,      2|             a bal lábára fog állni, akkor meglátja mögötte.~ ~- Ah,
  5       1,      2|          felülről néz le reád..." - akkor a két rangbeli úr úgy vette
  6       1,      2|          füstölögtek?« Mit feleljen akkor? Kihez forduljon akkor?
  7       1,      2|     feleljen akkor? Kihez forduljon akkor? Mely címerével, mely érdemjelével
  8       1,      2|   érdemjelével takargassa be keblét akkor? Kit híjon segítségül, kit
  9       1,      3|            összecsókolódásban.~ ~És akkor Zebulonnak eszébe jut a
 10       1,      3|  feketekávénál be is következett, s akkor megtudakolhassa adminisztrátor
 11       1,      4|             is mindegy.~ ~- No, hát akkor szeretlek!~ ~Leonin megölelte
 12       1,      4|          üríték karcsú poharaikat - akkor megcserélte a két kelyhet,
 13       1,      4|      Magyarország felé?~ ~- El.~ ~- Akkor isten engem úgy segéljen,
 14       1,      4|             kelsz?~ ~- Úgy van.~ ~- Akkor fogadd el tőlem ezt az amulettet.
 15       1,      4|           mire világosodni kezdett. Akkor az eddigi fakó köd elkezdett
 16       1,      4|          megfogta a kozák karját.~ ~Akkor vette észre, hogy kivel
 17       1,      4|          szán egy téres rónára ért, akkor Leonin kinézett az egyik
 18       1,      4|         oldalán kellett előjönniök. Akkor tapasztalták, hogy mély
 19       1,      4|              Kikecmeregtek a hóbul. Akkor látták, hogy hova jutottak.~ ~
 20       1,      4|             reggelig megfagy a fán, akkor magától leesik, négyüknek
 21       1,      4|              s ők hátratekintettek, akkor látták nagy rémülten, hogy
 22       1,      4|        megszorítva barátja kezét. - Akkor vedd az én két pisztolyomat
 23       1,      4|             Midőn Ödön hátranézett, akkor vette észre, hogy a félretért
 24       1,      4|            Ödön! Ödön! Hol vagy?"~ ~Akkor valami jutott eszébe, a
 25       1,      4|        lehet ismét jutni.~ ~Ez csak akkor jutott eszébe, mikor fejével
 26       1,      4|        testét egész hosszában, mert akkor vége van. Visszamerült a
 27       1,      4|    Visszamerült a víz mélyébe.~ ~És akkor lélegzetét kibocsátá.~ ~
 28       1,      4|            ért, ahova lefektetheté, akkor nekigyürkőzött a munkának.
 29       1,      5|      negyedóra múlva visszajövök, s akkor majd eligazítom a dolgát
 30       1,      5|            hátha őt magát fogják be akkor, mint csendháborítót, ebben
 31       1,      5|         kapott a képére egy vágást, akkor jutott eszébe, hogy igazság,
 32       1,      5|           már nem beszélnek többet, akkor hajtsa meg magát; igyekezzék
 33       1,      5|     feleletet ne adjon.~ ~- De hisz akkor engem igen ostobának fognak
 34       1,      5|         kettőjük között megoszlott, akkor is elég volt mind a kettőnek.~ ~
 35       1,      5|              Hanem ha ez extra ügy, akkor most nekem van jogom föltételt
 36       1,      6|  szappanozva egész a szája széléig, akkor Richárd elkezdett valamit
 37       1,      6|             kezdeni a mosolygást.~ ~Akkor aztán Richárd is arra fordult,
 38       1,      6|         válasz jön, hogy "de igen", akkor az eddig váltott szavak
 39       1,      6|        épouseur kerül a halászatba, akkor te leszesz a pesce canella,
 40       1,      6|          aki ügyelt volna rájuk. És akkor azt mondta Richárd annak
 41       1,      7|           év múlva nagykorú leszek, akkor eljövök érte. Addig bánjék
 42       1,      7|         kulcsát, és eltávozott. Még akkor sem volt a többi szobákban
 43       1,      7|           már saját szobájában volt akkor, azazhogy abban a szobában,
 44       1,      8|  kölcsönzött még tőle soha.~ ~- Hát akkor azt is fogja ön tudni, hogy
 45       1,      8|            személyes látogatásával, akkor azután majd beszéljünk a
 46       1,      8|     arcképet, potom áron ideengedi. Akkor azután csak az a mesterség,
 47       1,      8|           még egy aranyat ráadásul, akkor legyen öné, vigye el. Én
 48       1,      8|              vagy akarja, vagy nem. Akkor meg fogja ön érteni, amit
 49       1,      9|           ujjamra fűzte, azt mondta akkor nekem: "Én elmegyek most
 50       1,      9|             bontsd fel a levelet, s akkor majd meggyőződöl róla. Ez
 51       1,      9|       határig. Bár ne tettem volna. Akkor Szmolenszknél nem bocsátják
 52       1,     10|        találhatott semmi változást. Akkor sem volt az hidegebb és
 53       1,     10|      ajtaját, előrebocsátá őt.~ ~És akkor maga előtt látta Ödön Arankát,
 54       1,     11|         találkozó láttára, ki éppen akkor lépett be az ajtón.~ ~Az
 55       1,     11|          kiadó násznagy választ ád; akkor az igent mondó válasz után
 56       1,     11|          kérő násznagy lép elő, hát akkor Gálfalvy Pál gróf micsoda
 57       1,     11|          micsoda itten?~ ~És ki fog akkor a kérő násznagynak megfelelni?
 58       1,     11|            kérő násznagy mellett.~ ~Akkor a pap feltakarta a csipkekendőt
 59       1,     11|              a másikat Arankáéra, s akkor egymásba tette kezeiket.~ ~
 60       1,     11|          kiabálja a vivátot, s csak akkor vette észre, hogy rossz
 61       1,     11|          előállt.~ ~Zebulonnak csak akkor jutott eszébe, mikor Chariclea
 62       1,     11|         sötétben, mert ki látja meg akkor a földre esett pénzt.~ ~
 63       1,     11|   népiskolákat jobb karba helyezik, akkor engem elcsapnak.~ ~- Hát
 64       1,     12|           jobbágyot felszabaditunk, akkor én menjek kapálni mind az
 65       1,     12|             is tudjon olvasni? Hisz akkor soha el nem hisz, amit paptul
 66       1,     12|     szónoktul a további beszédet, s akkor az leülhet. Megyeéletünkben
 67       1,     12|            Még most is ragyognak.~ ~Akkor nagy küzdelemnek voltak
 68       1,     12|       széket, ha úgy tetszik, de mi akkor helyettesíteni fogunk elnököt,
 69       1,     12|        bárminő gyűlésteremben; csak akkor szörnyedt el mindenki, mikor
 70       1,     12|       parancsra; ha én foglak híni, akkor jöjjetek.~ ~A vén legények
 71       1,     12|             úgyis elkésett segélyt, akkor ugyanazon az ajtón belépett
 72       1,     12|           bámulás volt kifejezve.~ ~Akkor az ifjú Baradlay jobb kezéből
 73       1,     12|            az egész gyülekezeten, s akkor ezt súgá kegyetlen, bosszúszomjazó
 74       1,     13|          tulipánnal, korallerdővel, akkor a penguinok, kormoránok
 75       1,     13|            boronáltatni, legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája,
 76       1,     13|            hát, én istenem, mi lesz akkor mibelőlünk?~ ~- Éppen azért
 77       1,     13|           ragadós himlőben fekszik. Akkor nem fognak bejönni. Ugye,
 78       1,     13|          melegséget kellett éreznie akkor!~ ~És midőn ama fényes alakok
 79       1,     14|             utcákon minden zaj, még akkor is úgy tetszett, mintha
 80       1,     14|        granichstaetti szeszgyár már akkor csak füstölgő romjait mutatta
 81       1,     14|             idő, mikor nőül veheti, akkor majd előkéri őt; addig minek
 82       1,     14|      jeladására visszarobogott, már akkor a rabló csőcselék szétoszlott,
 83       1,     14|    zászlóaljánál kapitány.~ ~- Úgy? Akkor hát tiszttársak vagyunk.~ ~-
 84       1,     14|     idejöjjön, azt - úgy segéljen - akkor hiszem el, amikor látom;
 85       1,     14|            el, amikor látom; és még akkor se hiszem el egészen.~ ~
 86       1,     14|           míg hadai utána zúdulnak, akkor felemelt vasrúddal a kolostorra
 87       1,     14|         rákezdte a szónoklatot, már akkor ketten szónokoltak, ő és
 88       1,     14|       tapsolni és végre felkacagni, akkor aztán oda visszük őket,
 89       1,     14|                Az ablaktáblákon már akkor zuhogott a kőzápor, mint
 90       1,     14|            üvölte választ szavaira. Akkor Richárd kardját megvillantá
 91       1,     14|              ahonnan előkerült.~ ~S akkor megint vissza.~ ~Gyors lovának
 92       1,     14|              a két fegyveres csapat akkor látja meg egymást százlépésnyi
 93       1,     14|            ha közre kell működnünk, akkor vagy ön rendelkezik velem,
 94       1,     14|       lábaiknál fogva az égből, még akkor se kezdjen verekedést.~ ~
 95       1,     15|        vissza. Ha beszélt a fiával, akkor bizonyos, hogy eltántorította
 96       1,     15|             ínyenc szomjat tettetni akkor, midőn dolgokat beszéltek
 97       1,     15|        engedni, hogy az átmehessen, akkor töltve vannak azok a pisztolyok,
 98       1,     15|            úrfi beszél az anyjával, akkor holnap este fogva, holnapután
 99       1,     15|          halva. Ha nem beszél vele: akkor holnap este megölve. Nekem
100       1,     15|            egész komédiának.~ ~- És akkor ismét mi fogunk nevetni.~ ~-
101       1,     15|         rögtön álomnak hajtá fejét, akkor megnyugodott felőle Antoinette,
102       1,     15|            aztán a sötétre kiértek, akkor egyszerre felnyitá szemeit
103       1,     15|  gondviselés! Ha a kezdet ilyen jó, akkor a végének is jónak kell
104       1,     15|      szögletén ő áll, az 1-es szám, akkor az innenső sor házai a páratlan
105       1,     15|        fényes, bűbájos palástjával, akkor most ez ismeretlen, föld
106       1,     15|            ha beszél ön Richárddal, akkor őt elfogják és kivégzik
107       1,     15|              ha nem beszélhet vele, akkor alattvalói orgyilkolják
108       1,     15|       zokogott, de csak egy percig; akkor ismét egész delejes virgoncsága
109       1,     15|               Bizonyosan tudom.~ ~- Akkor még fél éjszakánk van őket
110       1,     15|           is velünk jön.~ ~- Ez is? Akkor hát ennek is kosztüm kell?~ ~-
111       1,     15|         Mikor legjobban fél valaki, akkor kell legvígabbnak lenni.
112       1,     15|             te így fogsz reszketni, akkor jobb lesz, ha itthon maradsz.
113       1,     15|             Hernals között volt még akkor egy nyílt árok, a hegyi
114       1,     15|         közelébe hagyta jönni. Csak akkor szólalt meg az egyik lóhátrul
115       1,     15|             mikor elkezdte olvasni, akkor meg éppen nem tudta őket
116       1,     15|           hínak, hogy "szép halál", akkor legalább tudni fogom, mikor
117       1,     15|            felhők, s a menekülő nők akkor látták, hogy az ostromzárló
118       1,     15|       ostromló táborban. Azt hitték akkor, hogy Edit alszik, ittas.~ ~-
119       1,     15| puttonyaikat letették a kőhalmazra, akkor azt kérdé Baradlayné Edittől:~ ~-
120       1,     15|           Azt hiszem, hogy aki örül akkor, midőn szomorkodnia kell,
121       1,     15|             ismét magához tért, már akkor ágyban feküdt, egész teste
122       1,     15|             el az ostromló tábort - akkor Palvicz dühösen kiáltott
123       1,     15|            ördög elviheti a dolgot! Akkor már meg is szöktek. Én magam
124       1,     16|            És ha meg kell is halni, akkor is gyönyör lesz ama szép
125       1,     16|            háznál?~ ~Az meglehet.~ ~Akkor legalább e küszöbön akar
126       1,     17|           valóban történni fog, még akkor sem mondta meg.~ ~Jenő is
127       1,     17|          erkélyekről, ablakokból?~ ~Akkor nem irgalmaznak sem nőnek,
128       1,     17|           megtorolni?~ ~Mi sors vár akkor a Plankenhorst családra?~ ~
129       1,     17|             vére áldozatul hullana, akkor hulljon el az övé is. A
130       1,     17|          nem ismert magára többé.~ ~Akkor hirtelen ijedten taszítá
131       1,     17|           van reá huszonnégy órája. Akkor helyreáll a régi rend. Odáig
132       1,     17|         áldja sem Isten, sem anyád! Akkor tőlem örökre búcsút vettél.~ ~
133       1,     17|            iránt; ma már nincsenek. Akkor írtam hozzád egy levelet,
134       1,     17|           kobozni a hatalom. És azt akkor majd mind te nyered meg.~ ~
135       1,     17|         Anyja folytatá:~ ~- És majd akkor, midőn gazdag és hatalmas
136       1,     18|             hogy a Dunához vezet.~ ~Akkor elhajtotta a szél a felhőket,
137       1,     18|            ha egyszer a nap feljön, akkor azután, aki odáig velem
138       1,     18|          futó csillagra, mely éppen akkor hullott alá az égről, mikor
139       1,     18|        akarnának bennünket kerülni; akkor aztán én is azt gondoltam,
140       1,     18|        kiemelkedett a hegyek mögül, akkor látták, hogy a középen lobogó
141       1,     18|           folyvást nyeregben ülünk, akkor üldözőink minden erőfeszítés
142       1,     18|          vizet ráereszti a völgyre. Akkor aztán nincs az a lovas,
143       1,     18|           Richárd.~ ~- Nem jó lesz. Akkor majd nem tudjuk meggyújtani.~ ~-
144       1,     18|             a láng fellobogott, már akkor színről színre láthatá egymást
145       1,     18|          Mikor pedig az elhangzott, akkor következett a dobszó. A
146       1,     18|          múlva a parancsnokkal, már akkor Richárd régen hetedhét országban
147       1,     18|        meglepi az utazókat a köd, s akkor majd lesz idő pihenni, mert
148       1,     18|           piros és kék bogyók éppen akkor értek.~ ~Hanem a napfölkelte
149       1,     18|           feljutott hozzájuk.~ ~Ami akkor történt, azt újra átérezni
150       2,     19|          azzal is megbirkózott, még akkor is saját magának kellett
151       2,     19|            haza?~ ~Nem volt elég.~ ~Akkor rányomtatták papírdarabokra,
152       2,     20|            Mikor felküldték Pestre, akkor elismerték felőle, hogy
153       2,     20|    állambölcs, mikor visszaküldték, akkor elismerték róla, hogy ő
154       2,     20|        pénzéből egy garast sem, hát akkor minek az a sok irkafirka?~ ~
155       2,     20|            ki főkomisszarius öccse; akkor nekem is kell valahol szolgálnom;
156       2,     20|            is nyakon fognak; bezzeg akkor mi lesz az öt leánnyal?
157       2,     20|             ebédre itt maradsz.~ ~- Akkor nem érünk be éjszakára.~ ~-
158       2,     20|          nem ehetünk fehér kenyeret akkor, mikor a katonáink feketét!~ ~
159       2,     20|   vacsorával. Majd mikor hazajövök, akkor itthon leszek.~ ~De nem
160       2,     20|            a Papszászt restoráltuk. Akkor tetszett volna engem látni.
161       2,     20|            akarsz beszélni idebenn, akkor mars ki!~ ~Zebulon az erélyes
162       2,     20|          jön már az a vendég?" Csak akkor riad fel, mikor Ödön megint
163       2,     20|            négy órakor felkeltelek, akkor elvégezheted.~ ~Zebulon
164       2,     20|        kettőt kakukkolt éjfél után, akkor legédesebb álmából felriasztja
165       2,     21|         tűzesőt szórva maguk körül, akkor teljes lett a zűrzavar;
166       2,     21|          ellenséget a puska végére, akkor lőnek rá, mikor bizonyos
167       2,     21|            véve vitték odább, s még akkor is azt kiáltották: "éljen
168       2,     21|     visszamenekülő tűzszekereket.~ ~Akkor aztán, mint kik munkájukat
169       2,     22|          nem találták késő estig.~ ~Akkor előkerült magától.~ ~Hanem
170       2,     22|          levakart róla Boksa Gergő, akkor felnyitotta a pipája kupakját,
171       2,     22|          volna, ha vasbul van is, s akkor aztán neki a rónának.~ ~
172       2,     22|           szalad, míg ki nem fárad. Akkor aztán mesterségbe kerül
173       2,     22|           volt együtt a futó gulya, akkor odanyargalt a közepébe Boksa,
174       2,     22|            arcul csípte jobb felül. Akkor a betyár egy másikat vágott
175       2,     22|            szalmaágyra, Richárd még akkor is fennmaradt; letette a
176       2,     22|             az utolsó cseppet is.~ ~Akkor aztán megtörölte a száját
177       2,     23|             seregek az osztrákokat, akkor azok felgyújtják az erdőt.
178       2,     23|         visszaverik a magyarokat, s akkor nekik állja útjokat az égő
179       2,     23|         áprilisi tavaszi égen éppen akkor hanyatlott alá a nap, s
180       2,     23|           som és vízi jávorfa éppen akkor kezdett virítani. Aranyködnek
181       2,     24|              A rákosi malomban.~ ~- Akkor hát győztünk! - kiálta fel
182       2,     24|            csak tompa ütést kapott, akkor arra kért, hogy keressem
183       2,     24|           megígéred. Meg is tartod. Akkor nekem nincs mit várnom ideáltal.
184       2,     24|        lelkét eddigi gyökereiből, s akkor dalolt, mint egy őrült,
185       2,     24|            percnyi csendet hagyott, akkor ismét okosan beszélt.~ ~-
186       2,     25|          volt a háza sebesültekkel, akkor kiütött közöttük a kolera.~ ~
187       2,     25|       találta ember, kitalálta ő.~ ~Akkor még Magyarországon 1831
188       2,     25|         előtti rémképekbőI ismerék. Akkor is oly kevéssé tudták, hogy
189       2,     26|      karszékbe beerőltették, s csak akkor döbbentek azután meg tőle,
190       2,     26|    Rideghváry felelni akart, s csak akkor vevé észre, hogy nyelve
191       2,     26|         milyen nyomorult vagyok én. Akkor aztán gondolkozzál rajta,
192       2,     27|        felelni a nagy mondásra:~ ~- Akkor itt nyaral, komámuram.~ ~-
193       2,     27|            ló farkára köttetik.~ ~- Akkor nem szeretnék borbélyod
194       2,     27|             keresztülhozni.~ ~- Hát akkor sok pénze van komámnak.~ ~
195       2,     27|       Zebulon a szájába lásson.~ ~- Akkor hát komám rettenetes nagy
196       2,     27|      legyőzik a hadsereget, s aztán akkor egyszerre vége lesz a nagy
197       2,     27|         megmagyarázta Zebulon, hogy akkor aztán mi lesz a világból.
198       2,     28|         elkezdett feléje lépegetni, akkor vette észre, hogy hiszen
199       2,     28|         kétnapi járóföldre.~ ~- No, akkor én leülöm ide az útfélre,
200       2,     28|          megérkezem országgyűlésbe, akkor fognak engemet nyakon, s
201       2,     28|      hallotta a nevezetes úr hírét. Akkor aztán Zebulon meggyónt neki
202       2,     28|        papír pedig, amelyre felírta akkor a nevét, az volt ama históriai
203       2,     28|       kialudta magát, és fölébredt, akkor kezdte észrevenni, hogy
204       2,     28|          nevettek rajta a főurak.~ ~Akkor éppen nagyon nevetni való
205       2,     29|        előtti arcáról beszélek. Még akkor nem volt körüle az a száz
206       2,     29|       palánk, mely a mostani Lloyd (akkor nemzeti kaszinó) épületéig
207       2,     29|            a lakosok az ablakon. És akkor - mintegy varázsütésre -
208       2,     29|     leírhatatlan kiáltás, amit csak akkor fog még egyszer hallani
209       2,     29|             velük!~ ~Ki vette volna akkor észre, hogy ez örömragyogás
210       2,     29|             visszarántotta a kezét; akkor megcsókolta a kardbojtját;
211       2,     29|             azt sem engedte sokáig; akkor átnyalábolta a lova fejét,
212       2,     29|              Mikor Palvicz kereste, akkor a magyar tábor vonalán belül
213       2,     30|             gépe tehetetlenné lett, akkor vége a további védelemnek.~ ~
214       2,     30|       találkozott Mihály mesterrel; akkor már tele volt az utca szaladó
215       2,     30|            nép közül a várfokrul.~ ~Akkor aztán eltisztult a nézőközönség
216       2,     30|       egyszer szorulni fog a kapca, akkor az utolsó órában számíthatunk
217       2,     30|   ostromhágcsóink a falnál lesznek, akkor kezet nyújtanak, hogy felsegítsenek
218       2,     30|        szabadcsapatnak bejelentsem. Akkor el is fogták, de éjjel megszökött,
219       2,     30|       előttem, hogy ő is rám ismer. Akkor végem lett volna. Egyszer
220       2,     30|        bizonyosan le fog ide jönni. Akkor megkapom. S jaj a fejének,
221       2,     30|            megvágja a jobb kezét, s akkor megtorlásul a jobb keze
222       2,     31|  meglátogatta öccsét, Richárdot. Az akkor a Gellérthegy alatti lovassági
223       2,     31|           mikor az ágyúszó jelt ád, akkor tudom, hogy kezdődik a tánc.~ ~-
224       2,     31|        hallani fogod az ágyúlövést, akkor kezdődik kettőnk között
225       2,     31|          cső üregébe.~ ~Még egy öl. Akkor a katona lábhoz ereszti
226       2,     31|             ellenséges csapat. Csak akkor vették észre egymást, mikor
227       2,     31|             védte a paliszádokat.~ ~Akkor megpillantá ő is a magyar
228       2,     31|            várparancsnok elesett.~ ~Akkor elhatározta, hogy ő fogja
229       2,     32|         engedélyével.~ ~A kórházban akkor éppen egy tábori orvos sem
230       2,     32|     tífuszban elhalt nőalak fölé; s akkor vette észre, hogy az ágy
231       2,     32|            a mocsárhoz leértek, már akkor csak a krokodilfők úszkálnak
232       2,     32|            gyermek fájós szemeit.~ ~Akkor aztán felvette a szecska
233       2,     33|             nagyobb baj lesz itten, akkor az egész magas politikától
234       2,     33|           dicsősége.)~ ~- S mi lesz akkor legyőzöttekkel?~ ~- Vae
235       2,     33|              hogy összevész vele, s akkor brusquirozza a szakadást.
236       2,     33|             már régóta.~ ~Ez a terv akkor szülemlett az agyában, amikor
237       2,     33|       jutott aztán Zebulonnak terve akkor, midőn az orosz hadseregben
238       2,     33|       világos virradatig.~ ~Még tán akkor sem ébredt volna fel, ha
239       2,     33|            felgerjedését.~ ~- Nono. Akkor jól van. Excellenciás baratom
240       2,     34|   melléknapot leírták volna.~ ~Haj, akkor a "kettős napot" észre sem
241       2,     34|         Tiszán, melynek folyama még akkor is határvonalat képezett
242       2,     34|               A lelkész ki volt már akkor hevülve a naphosszat tartó
243       2,     34|         dicsőségét mutatnák jeleid, akkor, ó, uram, ne lássam én semmi
244       2,     35|       szükségtelenné vált a földön, akkor lemenni jó.~ ~A magyar hadsereg
245       2,     35|    kockáztatva megszabadíts?...~ ~- Akkor testőr hadnagy voltam -
246       2,     35|            borzasztóan elárulhassa, akkor mindaz, amit lélekről, túlvilágról,
247       2,     35|       kilenc órakor zivatar támadt; akkor váltották fel ismét az őrt.
248       2,     35|            mindazt hallhatja jól.~ ~Akkor úgy tetszik neki, mintha
249       2,     35|             a lóra, s megfordítá.~ ~Akkor megszorítá azt térdeivel,
250       2,     36|         neki; átvette az ökröket, s akkor adott utalványt, hogy menjek
251       2,     36|         Rideghváry Nagyváradon van, akkor ő másodszor is Ramiroff
252       2,     36|       visszatérek az elemózsinával. Akkor aztán a szép holdvilágnál
253       2,     36|       tovatűnt a nádbozót között.~ ~Akkor kezdte csak Ödön érezni
254       2,     36|           előremenni a városházáig. Akkor látom, mikor a piacra érek,
255       2,     37|            meg engem elébb, és légy akkor római!~ ~Ödön nem hajtott
256       2,     37|             ha megtörtént.~ ~- S ha akkor azt mondom rá: "Nem jól
257       2,     37|       mondom rá: "Nem jól van?"~ ~- Akkor már nem fogod azt megmásíthatni.~ ~-
258       2,     37|        fogod azt megmásíthatni.~ ~- Akkor előre tiltani fogom.~ ~-
259       2,     38|             csak meleg legyen.~ ~És akkor nem volt a magasban egyetlen
260       2,     38|        Ödönt, sem Baradlay Jenőt, s akkor még nem volt fotográfia
261       2,     38|         feljegyzett szavakat mondta akkor?~ ~A hadbíró egy tárcából
262       2,     38|       őrajta hideg borzadály futott akkor végig. Valami azt susogta
263       2,     38|           végig. Valami azt susogta akkor lelkében, hogy e nap ragyogásáért
264       2,     39|              mintha azt hinné, hogy akkor azután nem veszítheti el.~ ~
265       2,     39|        fejét.~ ~Hát ezekből mi lesz akkor?~ ~Kire marad a szopós gyermek,
266       2,     41|            feleletet megadták rá, s akkor ismét végigment a kérdezőig.~ ~
267       2,     42|             halála órájáig - és még akkor is megbocsátott neki, midőn
268       2,     43|             a munka be van fejezve. Akkor aztán repülhet a kegyelem
269       2,     46|       következetességében lefolyni, akkor Richárd ott marad fogságban.
270       2,     46|            Edit húgomat eljegyezte, akkor ön kapitány volt, úr volt
271       2,     46|             nőül akarja venni!" - s akkor úgy ütöm arcul az oltár
272       2,     46|        órájában odahítt magához. És akkor elmondá, hogy van egy fia,
273       2,     47|            nem ád felhatalmazást.~ ~Akkor aztán Richárd arra fakad,
274       2,     47|  okmányokkal eligazítani.~ ~S talán akkor aztán célhoz jutottak?~ ~
275       2,     47|      jutottak?~ ~Dehogy jutottak!~ ~Akkor következik még az országos
276       2,     47|            lesz menyasszonyostul.~ ~Akkor aztán azt mondják neki:
277       2,     47|        kapott rá. (Bizonyos levelek akkor nagy ellenőrségen mentek
278       2,     47|             kimozdulnia nem szabad. Akkor a fiatal úrhölgy akart eljönni,
279       2,     48|           az ajtó előtt.~ ~Edit még akkor törülgette el az ebédhez
280       2,     48|         volt. Ha Richárd ült rajta, akkor Edit az ölében ült. (Erre
281       2,     48|        Salamon a "Haben" rovatba.~ ~Akkor aztán az öreg szatócs feltolta
282       2,     48|     ránéztek, hogy minő tréfa ez.~ ~Akkor a vén szatócs felállt, s
283       2,     48|     állással elfeledteti tévedését, akkor a tőkepénznek kapja meg
284       2,     48|          Legyen belőlük ezermillió. Akkor aztán nekem is jut egy kis
285       2,     49|             a fogzás. No bizony, ha akkor majd mindjárt kidobnák a
286       2,     49|          egy korhelybarlangban. Már akkor nem volt semmi az ezüstneműből,
287       2,     49|             azokban?~ ~Richárd csak akkor kezdett e rongyokra figyelmes
288       2,     49|            felforgatópárti főnököt. Akkor azokra éppen rossz idők
289       2,     49|        vallatták másfél esztendeig; akkor aztán kibocsátották azzal
290       2,     49|       provizóriummal.~ ~Richárd még akkor sem tudta elítélni gyámfiát,
291       2,     49|             neki még az élet!~ ~Már akkor nem ment érte Richárd, csak
292       2,     49|            először volt szerencsém, akkor nem volt ilyen kopott. De
293       2,     49|             szerencsétlenségre jut, akkor senki sem akarja megismerni.~ ~-
294       2,     49|             eszmélni kezdett, éppen akkor járta végig az ápolda lakosztályait