Rész, Fejezet

  1       1,      1|             nő. Mentség volt az.~ ~- Ön megállt sírni. Pedig tudja,
  2       1,      1|              a fekete márványt fogja ön számomra választani. Kardjaim
  3       1,      1|            egyebet semmit. Megértett ön végig?~ ~A nő maga elé bámult
  4       1,      1|               azokat nem fogom többé ön előtt ismételhetni. Legyen
  5       1,      1|           előtt ismételhetni. Legyen ön olyan jó, üljön ide ágyam
  6       1,      1|             minden írószer. Írja fel ön, amit mondtam és még mondani
  7       1,      1|           vele, a férj folytatá:~ ~- Ön hű és engedelmes nő volt
  8       1,      1|              teljes életében, Marie. Ön minden szavamat teljesítette,
  9       1,      1|         könnyebben beszélt:~ ~- Írja ön végszavaimat! Más ne lássa,
 10       1,      1|             ne hallja e szókat, csak ön. Egy nagy művet alkottam,
 11       1,      1|             akik tenni mernek. Írjon ön le minden szót, amit mondok,
 12       1,      1|          midőn én porrá leszek. Írja ön, Marie, mi dolguk lesz fiaimnak
 13       1,      1|            addig látni. Ne sóhajtson ön, Marie! Nagy gyermekek már;
 14       1,      1|           elbocsátok kezemből. Adjon ön mindig elég pénzt neki,
 15       1,      1|          hagynia e házat, igyekezzék ön férjhez adni. Ne kíméljen
 16       1,      1|         némber határozatánál, járjon ön utána, hogy a leány atyja
 17       1,      1|             nem házasodik. Ne féljen ön semmitől. Oroszországban
 18       1,      1|          csatában elesett!... Marie, ön nem ír? Csak nem sír ön
 19       1,      1|              ön nem ír? Csak nem sír ön talán? Kérem, Marie, ne
 20       1,      1|           mondanivalóm van még. Írja ön le, amit eléje mondtam.~ ~
 21       1,      1|         volnék. Tovább is úgy bánjék ön vele. Maradjon Bécsben,
 22       1,      1|             lesz ez a bolygó elvnek. Ön itt marad utánam.~ ~A hölgy
 23       1,      1|       észrevette neje bámulatát.~ ~- Ön kételkedve néz rám. Egy
 24       1,      1|              Hat héttel halálom után ön férjhez fog menni.~ ~A nő
 25       1,      1|               akihez nőül fog menni. Ön Rideghváry Bencének fogja
 26       1,      1|    Megtalálta azt.~ ~- Marie, hagyja ön abba! Most nincs idő az
 27       1,      1|              abba! Most nincs idő az ön sírására. Én sietek. Utam
 28       1,      1|           kell lenni, ahogy mondtam. Ön fiatal még; nincs negyvenéves.
 29       1,      1|              még; nincs negyvenéves. Ön szép, és örökké az marad.
 30       1,      1|             Szelíd és szemérmes volt ön; most sem szűnt meg az lenni.
 31       1,      1|               Egyetlen csók, amit az ön édes ajka ad nekem, meg
 32       1,      1|               És én itt haldoklom az ön oldala mellett már húsz
 33       1,      1|        elítélve, kiszentenciázva. Az ön szemei előtt hullott el
 34       1,      1|              és húsz év óta nem volt ön egyéb, mint egy haldokló
 35       1,      1|          ragyog. E névért szenvedett ön oly sokat, Marie. Önnek
 36       1,      1|      elrántotta tőle kezét. - Térjen ön az asztalhoz vissza, és
 37       1,      1|             üdvöm az égben. Leírta-e ön, amit eléje mondtam, Marie?~ ~
 38       1,      1|              fennmarad, Marie! Tegye ön kezemre kezét, és hagyja
 39       1,      1|         semmi könny, én akarom, hogy ön ne sírjon. Nem veszünk búcsút.
 40       1,      1|         minden este, hogyan töltötte ön be azt, amit önnek végső
 41       1,      2|       kezében ajkáig emelve. Nem lát ön oda? Majd ha az a fáklyatartó
 42       1,      5|          szokás. Hanem beszéljünk az ön bajáról. Ön azt mondta,
 43       1,      5|            beszéljünk az ön bajáról. Ön azt mondta, hogy nem mulatságból
 44       1,      5|             Nos, nos, uram! Mit szól ön hozzá? Hát elítélne-e ön
 45       1,      5|             ön hozzá? Hát elítélne-e ön azért, amit ott mondtam?~ ~
 46       1,      5|      senkinek a baját. Azért, amivel ön vádolva van, önt semmi baj
 47       1,      5|             ki is kell fizetni, amit ön itt elkölt.~ ~Az öreg elbámult
 48       1,      6|               Aztán dologban jártam. Ön szobalyánynak nézett, ugye?~ ~-
 49       1,      7|             Egy szóra, Edit! Tudja-e ön, mire gondolok én most e
 50       1,      7|    lélekjelenléttel felelt neki:~ ~- Ön azt gondolja most magában,
 51       1,      7|           eljövök érte. Addig bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal."~ ~
 52       1,      7|            csókváltása.~ ~- Át fogja ön adni e levelet a bárónőnek?~ ~
 53       1,      7|         szólt Richárd. - Ne kísérjen ön ki! Meg ne lássa valaki
 54       1,      7|          levelet elolvasá.~ ~- Tudja ön, mi van e levélben? - kérdezé
 55       1,      7|          megzsibbadt bele.~ ~- Mehet ön szobájába, s lefekhetik.~ ~
 56       1,      8|            kérdezé:~ ~- Honnan ismer ön engem?~ ~A zsibárus behízelgő
 57       1,      8|               Hát akkor azt is fogja ön tudni, hogy egy kép miatt
 58       1,      8|       szerencse. Legvégül azt teheti ön, amit akar. Magamforma ember
 59       1,      8|             rám nézve. Hogyan jutott ön ennyi válogatott, művészi
 60       1,      8|          megveszi. Mi a gutát csinál ön ezekkel az arcképekkel?
 61       1,      8|        suttogá:~ ~- Ismerem ám én az ön arcképének az eredetijét
 62       1,      8|      találjon engemet megutálni.~ ~- Ön aranyember, kapitány úr!
 63       1,      8|             aranyember, kapitány úr! Ön bizonyosan házasodni készül!
 64       1,      8|              megszólal. Nos? Kívánja ön? Mért csóválja a fejét?
 65       1,      8|            Mért csóválja a fejét? Az ön menyasszonyát nem lehet
 66       1,      8|       rejtekben? Talán zárdában van? Ön csak egyre csóválja a fejét?
 67       1,      8|          abba. Hanem hát - hogy adja ön ezt a... Danae asszonyságot?~ ~
 68       1,      8|              fél esztendő óta. Lássa ön: Danae asszonyság kevésbé
 69       1,      8|        kevésbé volt aggodalmas, mint ön; ő már fél év előtt eladta
 70       1,      8|          adtam érte.~ ~- S hogy adja ön nekem azt a képet?~ ~- Az
 71       1,      8|            nekem azt a képet?~ ~- Az ön saját arcképét, ugye? Mondtam
 72       1,      8|                 Ej, ej, kapitány úr. Ön vigyázatlan alkuvó. Mások
 73       1,      8|              nagyon megcsalják. Hisz ön még rá is fizettethetett
 74       1,      8|        Mármost szőrt szőrért. Küldje ön haza az én arcképemet; s
 75       1,      8|            Micsoda ráma?~ ~- No hát: ön rámával együtt küldte ide
 76       1,      8|             kedvtelten a zsibárus. - Ön rátalált az igazira. Tudtam,
 77       1,      8|     Crivelli-penge, ha mondom, nézze ön csak. ~ ~S azzal a kard
 78       1,      8|                   Most kérem, álljon ön egy kicsit félre!~ ~A zsibárus
 79       1,      8|           azt Salamon elé:~ ~- Nézze ön, egy csorba sem esett az
 80       1,      8|     arcképemért.~ ~- No, most már az ön arcképét nem adom semmi
 81       1,      8|              arckép itt marad. Vigye ön el a kardját, fizessen rá
 82       1,      8|           gondolatját.~ ~- Ne féljen ön attul, kapitány úr, hogy
 83       1,      8|            nem szól felőle senkinek; ön aranyember, ön acélember,
 84       1,      8|             senkinek; ön aranyember, ön acélember, kapitány úr.
 85       1,      8|        kapitány úr. Nem jól mondtam, ön valóságos damaszkember!
 86       1,      8|       valóságos damaszkember! Hiszen ön tudja, miből lesz a damaszk.
 87       1,      8|             a damaszk. Csak maradjon ön olyan, amilyen. Én nem avatkozom
 88       1,      8|         amilyen. Én nem avatkozom az ön dolgaiba, kapitány úr; de
 89       1,      8|         Egyszer az életben még fogja ön látni a Porcelán utcai zsibárust,
 90       1,      8|            vagy nem. Akkor meg fogja ön érteni, amit önnek mondtam: "
 91       1,      9|       maradnék, nem mennék el innen. Ön tudja, asszonyom, ennek
 92       1,      9|        visszatérek." Azért higgye el ön nekem, asszonyom, hogy itt
 93       1,      9|        asszonyom, minő kérdést intéz ön hozzám? Az mond le róla
 94       1,      9|          meghal! Öngyilkosságra űz-e ön engem?~ ~Baradlayné eleresztette
 95       1,      9|               Ó, asszonyom, az, amit ön mond, olyan szép, mint egy
 96       1,      9|              Asszonyom! Megbocsásson ön a kegyes csalásért, melyet
 97       1,      9|           gályarabságra küldenek, ha ön elárul. Ödön barátom maga
 98       1,      9|         Nagyon alélt.~ ~Ne rettenjen ön meg: Ödön nagy veszélyben
 99       1,      9|             történt.~ ~Amint Ödön az ön levelét kapta, mely őt hazahívja,
100       1,     11|              is van látnoki szellem. Ön, nagyságos asszonyom, fiával
101       1,     11|  választották. Asszonyom, emlékezzék ön ez órában mondott szavaimra.
102       1,     12|     hátrafordult. - Főbíró úr, tegye ön kötelességét!~ ~Az a főbíró
103       1,     12|          hevében.~ ~- És most hagyja ön el e helyet! E szék az én
104       1,     12|              szék az én őseim széke. Ön ebbe a főispán betegsége
105       1,     13|       legközelebbi éjet tölteni.~ ~- Ön azt hiszi, hogy a mi házunk
106       1,     13|        könnyen az utcán.~ ~- Hogyan? Ön újra ki akar menni? - kérdé
107       1,     13|        vagyunk?~ ~- Alkalmasint.~ ~- Ön is vele megy, nemde?~ ~-
108       1,     13|     remélhetőleg találkozni.~ ~- Hát ön hova fog menni? - kérdezé
109       1,     13|              bejönni. Ugye, megteszi ön, kedves, édes házinspektor?~ ~
110       1,     13|            rám magát.~ ~- Ó, mentsen ön meg akárhogyan. De mégis
111       1,     13|            tudni, hogyan. Mert lássa ön, futni nem tudok. Nem bírnak
112       1,     14|             a győztes. Majd meglássa ön. Mikor én elkezdek versekben
113       1,     14|           kérdezé tőle:~ ~- Mit akar ön?~ ~Richárdnak e pillanatban
114       1,     14|             a priornőnek:~ ~- Legyen ön nyugton, fejedelemnő. Esküszöm
115       1,     14|            úr. Azt értettem, hogy az ön együttműködésével.~ ~- Vagy
116       1,     14|           kell működnünk, akkor vagy ön rendelkezik velem, vagy
117       1,     15|            megyek.~ ~- Csak maradjon ön, kedvesem. Ön vendég a háznál.
118       1,     15|          Csak maradjon ön, kedvesem. Ön vendég a háznál. Tudja,
119       1,     15|      utasításait.~ ~- Ne feledkezzék ön el, soror Remigia, Baradlayné
120       1,     15|              Holnap reggel tudósítsa ön a tábornokot a szokott úton;
121       1,     15|  kérdezősködjék tőlem, néne; ha hisz ön Istenben, higgye el nekem,
122       1,     15|              a zöldségárusnővel akar ön beszélni, kisasszony?~ ~-
123       1,     15|             a leány -, Richárdot, az ön Richárdját. Ó, asszonyom,
124       1,     15|         tekinte föl rá.~ ~- Hallotta ön már e nevet?~ ~- Fiam leveléből
125       1,     15|         által. Azért rohantam önhöz. Ön anyja néki. Válasszon számára
126       1,     15|       fenyegeti?~ ~- Elmondom önnek. Ön el van árulva. Legjobb szövetségesei,
127       1,     15|           holnap elárulni; ha beszél ön Richárddal, akkor őt elfogják
128       1,     15|              van őket megelőzni.~ ~- Ön el fog menni a fiához?~ ~-
129       1,     15|       hallgatott.~ ~- Miattam legyen ön nyugton, Richárd. Önnek
130       1,     15|         fogok önre. Várni fogom, míg ön egyszer diadalkoszorúsan,
131       1,     15|             azt rendelte az ég, hogy ön nálamnál szebb menyasszonyt
132       1,     15|           puttonyaikat.~ ~- Mit izen ön vissza? - kérdé Edit.~ ~-
133       1,     17|             Az istenre! Jenő! Legyen ön eszénél, látja, hogy én
134       1,     17|        enyimet. Ki véd meg engem, ha ön nem?~ ~S itt arcát eltakarva,
135       1,     17|                Úrnőm!~ ~Ha meg tudja ön találni azt, amit elvetett,
136       1,     17|          által.~ ~- Kedves Baradlay! Ön jól tudhatja, s abban megnyugodhatik,
137       1,     17|            az, kedves Baradlay, hogy ön... Nem találja ki?~ ~- Nem
138       1,     17|        mondani.~ ~- Nem? Hm. Micsoda ön most, kérem?~ ~- Én? Semmi.~ ~-
139       1,     17|           Ezt akartam önnek mondani. Ön e naptól fogva semmi. Az
140       1,     17|          udvari kancellária, melyben ön azelőtt állást foglalt,
141       1,     17|           testvérei járnak. Ott most ön is lehetne osztálytanácsos,
142       1,     17|          volna ott, mint a többi. De ön határozatlan volt, tétovázott,
143       1,     17|             lát meg senki. Megbocsát ön, hogy ily nyíltan beszélek.~ ~
144       1,     17|     disztingvált helyzetet foglalhat ön el a világban; hanem ez
145       1,     17|          felfedeznem. Egyik az, hogy ön még nem nagykorú; másik
146       1,     17|             jogviszonyok vannak, azt ön maga is tudni fogja. Olvasta
147       1,     17|      emigráció történetét? Emlékszik ön a sok koldussá lett márkira
148       1,     17|              már igaz.~ ~- Ne véljen ön szavaimban elutasítást vagy
149       1,     17|         összeköttetést. Én nem tűzök ön elé hétesztendei határidőt,
150       1,     17|              mint Jákob ipa; mihelyt ön oly állást tud elfoglalni
151       1,     17|             ismét meglátják, mihelyt ön ismét kiemelkedik a láthatatlan
152       1,     17|    feltámadással.~ ~Megmondta neki: "Ön semmi."~ ~És a "semmi"-nek
153       1,     17|          hideg gúnyolódással mondá: "Ön most semmi! Ön egy nem látott
154       1,     17| gúnyolódással mondá: "Ön most semmi! Ön egy nem látott ember! Ki
155       1,     17|          adna önnek feleséget? Tegye ön magát láthatóvá, s visszajöhet
156       1,     17|         legelső kérdése:~ ~- Nem tud ön valamit az anyámról? Máig
157       1,     17|      beszéddel kezdé:~ ~- Asszonyom! Ön azt mondá: "Ha holnap, hát
158       1,     17|              kegyességgel. - Kívánja ön, hogy Alfonsine-t értesítsem
159       1,     17|             fogadta.~ ~- Csak tartsa ön meg - súgá kegyteljes mosollyal
160       1,     17|             áll.~ ~- Mikorra kívánja ön, hogy ismerőseinket értesítsük
161       1,     17|              holnap tizenkét órakor. Ön jöhet hamarább is. Nemde,
162       2,     20|         nyugodt kedéllyel. - Micsoda ön? Csapatvezér?~ ~- Igenis,
163       2,     21|            mondja: "Hát csak siessen ön; testvére odahátul van valahol,
164       2,     21|              úr, mi az ördögöt keres ön az ellenség lőtávolában?
165       2,     21|             az ellenség lőtávolában? Ön kormánybiztos. Önnek kötelessége
166       2,     22|            volt mind a kettőnek.~ ~- Ön elfutott. Azt már tudom.
167       2,     24|     fölismerve odasietett hozzá.~ ~- Ön szerencsésen menekült, de
168       2,     24|              értesítettem róla, hogy ön minden veszélyen kívül való,
169       2,     24|       iratára azt feleltem: "Találja ön meg gyermekemet!" Kegyetlen
170       2,     26|           gyűlölni, mint félni, csak ön meg én! Ön látott engem.
171       2,     26|          mint félni, csak ön meg én! Ön látott engem. Ön tud mindent?~ ~-
172       2,     26|             meg én! Ön látott engem. Ön tud mindent?~ ~- Igen!~ ~-
173       2,     26|              a világon?~ ~- Van.~ ~- Ön rátalál arra?~ ~- Ha a pokolbul
174       2,     26|           pokolbul hívom is elő.~ ~- Ön ért már engem?~ ~- Mind
175       2,     26|            gyűlölöm a hazámat! Tudja ön, mit tesz az: "én gyűlölöm
176       2,     26|          gyűlölöm! Most már tudhatja ön, ki vagyok, amint én is
177       2,     26|              amint én is tudom, hogy ön kicsoda. Ahol egymásra szükségünk
178       2,     26|           Alfonsine-t:~ ~- Forduljon ön az ég irgalmához. Az Isten
179       2,     26|           Bárónő, gondoljon rá, hogy ön keresztyén.~ ~- Én nem vagyok
180       2,     26|                   Gondolja meg, hogy ön nő.~ ~- Én nem vagyok többé
181       2,     30|              az ottani állapotokról. Ön azt állította, hogy ottan
182       2,     30|      kézszorítást.~ ~- De hogyan jut ön be, polgártárs? Mert ezt
183       2,     30|         Mindent kitanulok.~ ~- Tud-e ön olaszul?~ ~- Soha a nagyapám
184       2,     30|                  S ez a zsebkendő az ön tanulmányának az alapja.~ ~-
185       2,     30|        helyük.~ ~- És így nem tudott ön ez asszonnyal szólni?~ ~-
186       2,     30|         életben nem mondta senki. És ön sem mondta ezt megtorlatlanul. ~ ~
187       2,     30|              monda a vezér. - Menjen ön, Baradlay Richárd, és adjon
188       2,     30|              meghívásnak.~ ~- Nézzen ön át a pesti Duna-sor házaira.
189       2,     30|            Duna-sor házaira. Ott fog ön látni egy kétemeletes házat,
190       2,     30|             Látom.~ ~- Most ügyeljen ön egy óranegyedig e gyertyákra.
191       2,     30|              meg egy ablakban. Tudja ön, hogy mi ez?~ ~- Az, hogy
192       2,     31|           járja, patrónus uram, hogy ön előttem menjen. Én kapitány
193       2,     31|          menjen. Én kapitány vagyok, ön csak közlegény.~ ~Ödön azonban
194       2,     32|                   Hát ennek sem tart ön dajkát?~ ~- Hja, az itt
195       2,     32|            végig kisebesedett.~ ~- S ön gyapotronggyal kötötte be
196       2,     35|          urat?~ ~- Én vagyok az. Hát ön kicsoda?~ ~- Az én nevem
197       2,     36|             ilyen nóbel uraság, mint ön, aki ismeri a jó társaság
198       2,     36|       ítélhetne rám.~ ~- Mikor látta ön legutoljára családját?~ ~-
199       2,     36|             Körösszigeten mikor volt ön?~ ~- Sohasem. Az csak nyári
200       2,     36|             nem esik éppen útba. Ott ön megírja a levelet egyenesen
201       2,     36|           sietni a bajnak? Várja meg ön, míg helyébe jön, s addig
202       2,     36|                 Megfogadom! Járok az ön esze után. A magamét már
203       2,     36|       tanyára találtak.~ ~- Nem érez ön valamit? - kérdé Boksa.~ ~-
204       2,     36|             ahová önt vinni akartam. Ön tegnap óta nem evett; az
205       2,     36|           Komádi. Én oda beballagok; ön pedig itt marad és megvár.
206       2,     36|         ellen való vétek lett volna. Ön otthon volt álmában, s a
207       2,     36|             A neve?~ ~- Majd ráismer ön.~ ~- Nem leszek neki terhére?~ ~-
208       2,     37|         kormánybiztos úr.~ ~Jelenjék ön meg azonnal a pesti hadbíróságnál,
209       2,     38|              lépcsőről lépcsőre.~ ~- Ön Baradlay Eugen? - kérdezé
210       2,     38|             Van nőm és két fiam.~ ~- Ön kormánybiztos volt a felkelő
211       2,     38|                 Az voltam végig!~ ~- Ön ugyanazon Baradlay Eugen,
212       2,     38|                  Ugyanaz vagyok!~ ~- Ön a márciusi mozgalmakban
213       2,     38|        tagadhatom.~ ~- Ráemlékszik-e ön, hogy ezen itt feljegyzett
214       2,     38|             egész csapatjával együtt ön bírta rá a hadsereg elhagyására.~ ~(
215       2,     38|              Most is otthon van.~ ~- Ön azalatt egy szabadcsapatot
216       2,     38|        vezényeltem a lovasságot.~ ~- Ön megelőzött. Nem volt ön
217       2,     38|              Ön megelőzött. Nem volt ön jelen a debreceni országgyűlésen?~ ~-
218       2,     38|      ahelyett a hadseregnél működött ön mint kormánybiztos.~ ~-
219       2,     38|             volt.~ ~- E hatáskörében ön nagy erélyt fejtett ki.
220       2,     38|            fejtett ki. Hogyan tudott ön két hét alatt három újonc
221       2,     38|                Itt az mondatik, hogy ön a bányavárosi hadjárat alatt
222       2,     38|             kellett meghallania.~ ~- Ön a budai várostrom alatt
223       2,     38|              egyik győz vagy elesik. Ön ott is első volt a lábtón,
224       2,     38|           vele elégedve.~ ~- Mit tud ön felhozni védelmére?~ ~Az
225       2,     39|              vagyok az. Szíveskedjék ön szobámba kísérni!~ ~- Engedelmet.
226       2,     43|              úr; ma tudtam meg, hogy ön föl fog mentetni Magyarország
227       2,     43|          szakítani a szigornak, amit ön eddig gyakorolt, s felvilágosítani
228       2,     43|               Holnap reggel megkapja ön felmentését, még egy éjszaka
229       2,     43|            fogok! Arra esküszöm!~ ~- Ön tudja, minő fogadás köt
230       2,     43|              megtette azt.~ ~- Igen! Ön is sokat mozdított elő e
231       2,     43|         lehet egy miniszternek, mint ön volt nekem. Ön minden adatot
232       2,     43|    miniszternek, mint ön volt nekem. Ön minden adatot össze tudott
233       2,     43|  megbocsátjuk, de a paszkvillt soha. Ön jól működött a tűzrakásban.
234       2,     43|             lények a nap körül, mint ön, akik elfogják a napvilágot,
235       2,     43|        megszállt az ördög lelke.~ ~- Ön hízeleg nekem, tábornagy.
236       2,     43|              van ilyen ember, aki az ön álmait megvalósítja. Most
237       2,     43|              nyaka van. Ez a nyak az ön kezében. Egy szorítás e
238       2,     43|       hívatott megjelent.~ ~- Menjen ön sietve a főhadbíró ezredeshez.
239       2,     43|   Alfonsine-hoz fordult.~ ~- Meg van ön elégedve a gyorsasággal?~ ~
240       2,     43|              van.~ ~- El ne felejtse ön, tábornagy, hogy ez az egy
241       2,     43|               Nagyon köszönöm. Mikor ön jött, még csak szét akart
242       2,     44|            behívatta őt magához.~ ~- Ön ugyan kegyelmet kapott,
243       2,     44|            közbenjárását, mellyel az ön megszabadulását kieszközölte.
244       2,     44|            úrhölgy közbejötte nélkül ön nem nyerte volna vissza
245       2,     46|        hidegvére volt már.~ ~- Uram! Ön félreérthetett valamit,
246       2,     46|             Azon szolgálatot, melyet ön említ, családunk egyik tagja
247       2,     46|         vannak a társaság előtt. Ezt ön előtt is kénytelen vagyok
248       2,     46|             kijelenteni. Úgy hiszem, ön elég világbeli jártassággal
249       2,     46|           három szóval elvégezhetem. Ön tudni fogja, hogy másfél
250       2,     46|           nem?~ ~- Azt jobb lesz, ha ön nem magyarázhatja meg magának.~ ~-
251       2,     46|            akarja megkérdezni. Mikor ön Edit húgomat eljegyezte,
252       2,     46|            húgomat eljegyezte, akkor ön kapitány volt, úr volt és
253       2,     46|       szabadság fölött rendelkezett. Ön tehát jelenleg nem tiszt,
254       2,     46|        jogunk és a mi kötelességünk. Ön, uram, elkésett a leánykéréssel.
255       2,     46|    megszűnünk egymással törődni.~ ~- Ön csalatkozik! Mi nem szűnhetünk
256       2,     46|         törődni soha. Vagy azt hiszi ön, hogy tizenöt évig hagytuk
257       2,     46|            évig hagytuk volna Editet ön után várni? Mi gondoskodtunk
258       2,     46|              gondoskodtunk már róla. Ön el van temetve. Editnek
259       2,     46|              Kinek van elígérve?~ ~- Ön igen kíváncsi. Azonban nem
260       2,     46|           Azonban nem tartok titkot. Ön emlékezni fog azon fiatal
261       2,     46|           beleegyezett?~ ~- Ne hívja ön keresztnevén, uram! Az nagy
262       2,     46|       indulatoskodásnak nincs helye. Ön gyámleányom. Nekem jogot
263       2,     46|          gyámleányom. Nekem jogot ád ön felett a törvény.~ ~Edit
264       2,     46|               Elmegyek cselédnek. Az ön házánál beletanultam abba.
265       2,     46|             van róla, kedvesem, hogy ön el ne mehessen cselédnek;
266       2,     46|        mehessen cselédnek; higgye el ön, hogy igen jó gondviselés
267       2,     46|         előtt le kell térdepelni. Ha ön sírni fog azalatt, míg a
268       2,     46|            esketési formát felmondja ön előtt, az a szent ceremóniának
269       2,     46|        rózsaszínű vonása.~ ~- Akarja ön, asszonyom, hogy e verések
270       2,     46|        elbámulva.~ ~- No! Vagy merje ön tagadni, hogy ön Pesten
271       2,     46|          Vagy merje ön tagadni, hogy ön Pesten egy gyermeket tart,
272       2,     46|            sorsát intézi. Tagadja el ön, ha meri.~ ~Plankenhorstné
273       2,     46|       gyermek sorsát is belekeveri-e ön, asszonyom, e mi szomorú
274       2,     46|          legyen az a gyermek, akinek ön azt fogadta, hogy atyja
275       2,     46|       reszkető hangon:~ ~- Vigye hát ön magával, a pokol és minden
276       2,     48|             krétát.~ ~- Tehát legyen ön olyan kegyes, szíveskedjék
277       2,     48|            úr, én úgy gondolom, hogy ön még nem volt teljes korú,
278       2,     48|           asszony, ilyen ember ez az ön férje. Tékozló fiú! A becsületét
279       2,     49|         gondoltam. De hát hova tette ön a szerencséjét?~ ~- Koldussá
280       2,     49|              esik. De hát hova tette ön a palotáját?~ ~- Ó! A gonosz
281       2,     49|        néhány sor.~ ~Palvicz Károly! Ön nagykorú lett, s ezzel én
282       2,     49|             mennyi volt az, meglátja ön az átvevő hadparancsnok
283       2,     49|               hogy ez összeget mikor ön nagykorúvá lesz, kézbesítsem
284       2,     49|             tőle:~ ~- Régóta szenved ön?~ ~A kérdezett nem felel,