Rész, Fejezet

  1       1,      1|              emlegetendő példányát, a mi győzelemre siető elvbaráti
  2       1,      1|           elejti azt a kérdést, vajon mi baja lehet őnagyságának.
  3       1,      1|               leszek. Írja ön, Marie, mi dolguk lesz fiaimnak halálom
  4       1,      1|              szédülni. Ott megismeri, mi értéke van egy nőnek és
  5       1,      1|          hiszen termett elég. Vagyont mi adhatunk hozzá. Ha makacsul
  6       1,      1|              vissza nem jegecül. Ez a mi nyolcszázados gyémánt nemességünk!
  7       1,      1|               kőszívű ember elmondja, mi parancsolnivalója van még
  8       1,      2|              Hallgasd meg ez órában a mi könyörgésünket...~ ~Íme,
  9       1,      2|              az égbe...~ ~Mik vagyunk mi, hogy ilyen fénnyel távozunk
 10       1,      2|           világból? holott a férgek a mi testvéreink, s a göröngy
 11       1,      2|            testvéreink, s a göröngy a mi anyánk...~ ~Egyetlen jótettnek
 12       1,      2|              voltál? Ki kísért idáig? Mi hangzik onnan alulról utánad?«~ ~
 13       1,      2|         igazság helyett! Ne tekintsd, mi volt a halandó ember, de
 14       1,      3|            adminisztrátor barátjától, mi históriája van annak az
 15       1,      3|             hatalmas úrra, hogy ugyan mi lehet az, ami még neki eszébe
 16       1,      4|          himnuszt trombitálják! Aztán mi a hátulsó kapun szökünk
 17       1,      4|             Tehát te azt hitted, hogy mi csak szent énekeket tudunk
 18       1,      4|                Otthon nem tudják azt, mi az utazás orosz vízkereszt
 19       1,      4|              megkaptuk a buránát!~ ~- Mi az a burána?~ ~- Majd mindjárt
 20       1,      4|           neked kezed-lábod ép-e?~ ~- Mi valahova leestünk; csak
 21       1,      4|          mérnök volt; már tudta, hogy mi az a diagonális vonal. Míg
 22       1,      4|     visszakanyarodott barátjához.~ ~- Mi lelt?~ ~- Végem van. Korcsolyám
 23       1,      5|              hogy ez pap.~ ~- No, hát mi baj, páter?~ ~- Hát a passzusomba
 24       1,      5|       dolgokat mívelni az urak? Ugyan mi okuk volt egymásra rontani?~ ~-
 25       1,      5| kénytelenségből; hát ugyan mondja el, mi szél hozta ide.~ ~- Hiszen
 26       1,      5|               szó. Kit sértett meg és mi módon?~ ~- Hát elmondom
 27       1,      5|            Moszkvát.~ ~- Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? - kérdi a hazaérkező
 28       1,      5|                 szólt a kapitány -, s mi főtt bele?~ ~- "Angyalbakancs."~ ~-
 29       1,      5|               befűtöttünk.~ ~- De hát mi az ördögért fűtöttünk be
 30       1,      5|                   Az öcsém? Hát annak mi kellett?~ ~Pál úr nagy munkában
 31       1,      5|              ami láthatatlan.~ ~- Hát mi az, ami láthatatlan?~ ~-
 32       1,      5|         békével haza. Tudod jól, az a mi papunk Nemesdombról, kit
 33       1,      6|             jól lehet mulatni.~ ~- No mi baj? - kiálta be az ajtón
 34       1,      6|               ennélfogva mindent tud, mi a legmagasabb körökben történik;
 35       1,      6|               Ne fogadná fel. Hát így mi lesz belőle? Valami úrféle
 36       1,      6|              azzal is úgy kell bánni, mi?~ ~Ezzel csakugyan megakasztotta
 37       1,      7|            képzelgeti magában: "Vajon mi dolgom volna nekem, ha asszony
 38       1,      7|                melynek nem tudja még, mi lesz a vége.~ ~Ismét letette
 39       1,      7|               elolvasá.~ ~- Tudja ön, mi van e levélben? - kérdezé
 40       1,      8|             kiált öreg vitézének.~ ~- Mi tetszik?~ ~- Rakjon tüzet
 41       1,      8|              innen mindent. Hanem hát mi lett annak a képnek a rámájával?
 42       1,      8|           ismeretsége akad. Ki tudja, mi jó lehet belőle. Legyen
 43       1,      8|         külföldön is tudják azt, hogy mi az a Salamon zsibárus boltja.
 44       1,      8|            azok. Miért lettek eladva. Mi volt a történetük. Salamon
 45       1,      8|              hogy akad, aki megveszi. Mi a gutát csinál ön ezekkel
 46       1,      9|              az északi szél.~ ~- Nos, mi az?~ ~- Csak ez a két szó
 47       1,      9|           beletanultam jól. Olvassuk, mi van még a levélben! Jöjj,
 48       1,      9|           másik "Szaladj a parókiára, mi történt ott?". Nemsokára
 49       1,     10|               Gályákra!~ ~- Gályákra! Mi történik ott vele?~ ~- Neki
 50       1,     10|               S te nem tudod, sem én, mi lesz ez összejövetel célja.~ ~-
 51       1,     10|           Tehát megmondom neked, hogy mi az én akaratom. A Baradlay-háznak
 52       1,     10|          könnyeit, hogy ne omoljanak? Mi tiltó szellem állna két
 53       1,     11|       rövidíteni idejét.~ ~- Nos hát, mi a legújabb újság, Szalmás? -
 54       1,     11|                 Az már nem leány.~ ~- Mi a gutát?~ ~- Férjhez van
 55       1,     11|            kér az "uraim"-tól.~ ~Nos, mi lesz?~ ~- Uraim - szólt
 56       1,     11|          mindnyájunk előtt tudva van, mi örvendetes ünnepélyre gyűltünk
 57       1,     11|              aztán Szalmás uram, hogy mi indokai vannak nem menni,
 58       1,     11|               magad előtt látod ezt a mi díszes nemességünket.~ ~
 59       1,     12|           tekintetes karok és rendek, mi kilóg ebbül majd utoljára?
 60       1,     12|         tizenkét pont parafrázisát.~ ~Mi volt az a szatmári tizenkét
 61       1,     12|         Méltóságos uram, baj van.~ ~- Mi baj?~ ~- A fehér tollasok
 62       1,     12|               korteseket állították a mi népeinkhez legközelebb.~ ~-
 63       1,     12|            széket, ha úgy tetszik, de mi akkor helyettesíteni fogunk
 64       1,     12|               a karzatrul nézni.)~ ~- Mi pedig be fogjuk várni ezt
 65       1,     12|         pontra valaki leüljön.~ ~Hogy mi történt a gyűlésben tovább,
 66       1,     13|              népnek végig a városon - mi csendes, biztos helyről
 67       1,     13|             kérdezi egymástól: "Vajon mi történik odakinn?"~ ~Mi
 68       1,     13|               mi történik odakinn?"~ ~Mi történik? - A nép szabadságillatot
 69       1,     13|        beszélnek egymással suttogva: "Mi lesz a mai nap vége?"~ ~
 70       1,     13|                   De hát, én istenem, mi lesz akkor mibelőlünk?~ ~-
 71       1,     13|                  Ön azt hiszi, hogy a mi házunk is azok közé tartozik? -
 72       1,     13|              Lélegzete is elfúlt.~ ~- Mi történt önnel? - kérdi tőle
 73       1,     13|           gyöngébb szívekre akad.~ ~- Mi hír, barátom? - kérdé eléje
 74       1,     13|           alkalmatosság.~ ~- Ó, ugyan mi az? Hol van? Fizetem neki,
 75       1,     13|         Antoinette megvetően.~ ~- Hát mi hova meneküljünk? - kérdezé
 76       1,     13|           reszketve a szép leány.~ ~- Mi? Sehova. Mi itt maradunk.~ ~-
 77       1,     13|           szép leány.~ ~- Mi? Sehova. Mi itt maradunk.~ ~- Hogyan?
 78       1,     13|              E vészben?~ ~- E vésznek mi urai fogunk lenni.~ ~Alfonsine
 79       1,     13|          vihar alatt: Alfonsine-re.~ ~Mi történt vele? Talán idején
 80       1,     13|          utcára; maga sem tudta, hogy mi fog vele történni, ha lenn
 81       1,     13|               nagyobb óriás: a nép.~ ~Mi az a melegség, amit egy
 82       1,     13|              Aki csodálkozva kérdezi, mi az, annak megmagyarázzák,
 83       1,     13|             testvérét ott meglátja.~ ~Mi súgja lelkén végig ezt a
 84       1,     13|         lelkén végig ezt a borzalmat? Mi jóslat, mi sejtelem költ
 85       1,     13|               a borzalmat? Mi jóslat, mi sejtelem költ szíve húrjaiban
 86       1,     13|              húrjaiban diszharmóniát? Mi mondja neki azt, hogy e
 87       1,     13|               Talán tud róla valamit, mi az az erkély ottan?~ ~"A
 88       1,     14|          egzotikus dolgokról.~ ~Kinek mi szívén volt, az volt a nyelvén.~ ~
 89       1,     14|      diadalnapjait. Most következik a mi legerősebb működésünk. Nekünk,
 90       1,     14|           Richárd. - Aztán nézzük el, mi lesz belőle.~ ~Eközben a
 91       1,     14|           megrázták egymás kezét.~ ~- Mi jót hoztál, bajtárs? - kérdé
 92       1,     14|            hagyd azt miránk, bajtárs. Mi ismerjük az ő múltjukat.
 93       1,     14|              a szabadság mámorára. De mi azért föltétlenül nem hiszünk
 94       1,     14|             azok közül valamelyiknek, mi azt abban a percben megtudnók,
 95       1,     14|              ők veszve volnának. Ó, a mi táborunk jól van szervezve.~ ~-
 96       1,     14|               jön valahára!~ ~Ki jön, mi jön? Egy furcsa, bizarr
 97       1,     14|             te kardodnak nem szabad a mi népünk vérét megkóstolni.
 98       1,     14|            nem lehetett találni, hogy mi az.~ ~Először is szabályszerű
 99       1,     14|        recitativo is meghallani, hogy mi járatban tetszik lenni.~ ~
100       1,     14|             megmaradunk a helyeinken; mi a nyeregben, önök a glédában.~ ~
101       1,     15|         Mindent megtudnak odaát, amit mi titokban tervezünk.~ ~-
102       1,     15|                hogy a saját kapusuk a mi emberünk, s az híven tudósít
103       1,     15|            érintkeznek mással, mint a mi embereinkkel. Idegen nem
104       1,     15|            éppen le vannak kötelezve; mi védtük őket annyiszor a
105       1,     15|                hogy kár volt nekünk a mi dolgainkba asszonyokat elegyíteni.~ ~-
106       1,     15|               találnak más tárgyat, a mi hervadt koszorúinkból vetnek
107       1,     15|      Előrefutott a terembe, fürkészi, mi újságot találhatna nálunk,
108       1,     15|              fejeztem ki előtte, hogy mi lesz belőlünk, ha a várost
109       1,     15|        komédiának.~ ~- És akkor ismét mi fogunk nevetni.~ ~- Hahaha!~ ~
110       1,     15|       érkezett ide ma este.~ ~- Vajon mi dolga van velük? Ha megmondja,
111       1,     15|             ki vagyok? Hogy Richárdot mi vész fenyegeti?~ ~- Elmondom
112       1,     15|             hogy könnyű teher legyen. Mi ketten elbírjuk a krumplit
113       1,     15|              elárulsz bennünket, hogy mi járatban vagyunk. Szedd
114       1,     15|             lámpa világít.~ ~- De hát mi lelt, hogy úgy reszketsz? -
115       1,     15|              krumplit; jó nagyot.~ ~- Mi az ördögnek neked az a két
116       1,     15|               bírták utolérni.~ ~- De mi az ördögöt csináltál, Léni? -
117       1,     15|            Hát én azt sem tudom, hogy mi az a hírlap! Hisz én nem
118       1,     15|                 De hogy lehet ez? Hát mi jön még, amitől egészen
119       1,     15|        kedveséhez. - De hát tiveletek mi történik most?~ ~- Ki tudhatja
120       1,     15|            mintha kérdené: "Hát veled mi történik, szélbe dobott
121       1,     15|              tisztes asszonyság, mint mi ketten, már könnyen összevissza
122       1,     15|           Most el vagyunk veszve.~ ~- Mi hagyján! - súgott vissza
123       1,     15|             míg vissza fog térni.~ ~- Mi volt e szavak értelme? Mit
124       1,     15|          Baradlayné Edittől:~ ~- Most mi fog történni?~ ~- Az, hogy
125       1,     17|              az az egyetlen gondolat: mi lesz holnap?~ ~A saisi lepel
126       1,     17|               azok vagy megtorolni?~ ~Mi sors vár akkor a Plankenhorst
127       1,     17|            ölik?~ ~Hogy saját magával mi fog történni, ha Bécs elesik,
128       1,     17|          maradhat itten. Ó, én tudom, mi ennek a vége! El akarnak
129       1,     17|             feledni látszott mindent, mi kívüle él; lelkét igyekezett
130       1,     17|            abban megnyugodhatik, hogy mi önt igen szeretjük. Változást
131       1,     17|         leendett, akár ez, akár amaz. Mi asszonyok a politikában
132       1,     17|             vagy csak félreértést is. Mi szeretjük önt. Óhajtjuk
133       1,     17|              azt a kegyelmes úr, hogy mi hatása volt szavainak a
134       1,     17|            Igazad van neked és nekik. Mi őrjöngők vagyunk, kik egy
135       1,     17|         bámulva a gyertya világába. - Mi el fogunk veszni. De te
136       1,     17|            könyörgöm hozzád. Minket a mi végzetünk majd utolér. S
137       1,     18|              No, az derék volt tőled. Mi hír a táborból?~ ~- Mikor
138       1,     18|            partra átjöjjenek. Azalatt mi félnapi járóföldet nyerünk
139       1,     18|          nyomnak - biztatá Richárd. - Mi ketten szálljunk le a lórul.
140       1,     18|              Nem akarok. Azalatt, míg mi verekszünk, a te csapatod
141       1,     18|           csak azon bámulhatott, hogy mi módon szaporodott meg az
142       1,     18|             felkavart huszárok. "Vagy mi esszük meg őket, vagy ők
143       1,     18|                   Ó, én uram teremtőm mi következik még?"~ ~S aztán
144       1,     18|              újra átérezni nem való a mi nyugodt idegeinknek.~ ~Lenn
145       2,     19|           nemzeti hadseregről beszél, mi előtte és utána járt annak,
146       2,     20|          úrnál; úgy vette el. Azonban mi mindnyájan demokraták vagyunk,
147       2,     20|             értesz. Ha te tudod, hogy mi a magas politika, hát én
148       2,     20|       politika, hát én is tudom, hogy mi a magas politika!~ ~Zebulon
149       2,     20|               No, hát mondd meg, hogy mi - kérdé szelíd malíciával.~ ~-
150       2,     20|                 Értesz már most, hogy mi az a magas politika, ugyé?~ ~
151       2,     20|           tudja, kinek van öt leánya, mi az a magas politika.~ ~Azonban
152       2,     20|           nyakon fognak; bezzeg akkor mi lesz az öt leánnyal? Meg
153       2,     20|            Hát ahol azok enni kapnak, mi is mindig kapunk.~ ~- Igen
154       2,     20|         profuntot meg vutkit.~ ~- Hát mi is kapunk profuntot meg
155       2,     20|             rajta törni a fejét, hogy mi következik egymás után.~ ~
156       2,     20| interpellációt, s azt mondja:~ ~- No, mi kell?~ ~Az interpelláló
157       2,     20|                    Igenis.~ ~- No, és mi baja van a némettel?~ ~-
158       2,     20|               halálfejes légió.~ ~- S mi baja van önnek velük?~ ~-
159       2,     20|              a szalmára.~ ~- És aztán mi rosszat tesznek?~ ~- Hát
160       2,     20|              Hát aztán, édes barátom, mi sajnáljunk egy kis szalmát
161       2,     20|             messze földről eljöttek a mi hazánk szabadságáért vérüket
162       2,     20|               A számadás ott veszett. Mi lett a rábízottakból tovább,
163       2,     21|                      AZ ELSŐ TANDÍJ~ ~Mi történt?~ ~Kimondom hímezés-hámozás
164       2,     21|     Magyarország földét.~ ~Pedig hát "mi nekik Hekuba"?~ ~Az utolsó,
165       2,     21|          megpillantani!"~ ~"Nem, amíg mi élünk."~ ~A híd magaslatát
166       2,     21|             tartsd. Baradlay Ödön úr, mi az ördögöt keres ön az ellenség
167       2,     22|            meghal.~ ~- No, Boksa! Hát mi történt? - kérdé Ödön az
168       2,     22|            sántikálót.~ ~- Jaj, uram! Mi történt? - nyavalygott a
169       2,     22|               vitéz hajcsár. - Bezzeg mi történt? Odavagyok én már.
170       2,     22|             tudom. De hát az ökrökkel mi lett? A többi hajcsár nem
171       2,     22|              az előadása hiteles.~ ~- Mi neve annak a parancsnoknak,
172       2,     22|              nem bírná előállítani.~ ~Mi összeköttetése van a kalapzsírfüstnek
173       2,     22|          kérdezték Boksa Gergőt, hogy mi történik itt.~ ~Látni lehetett
174       2,     22|            Látni lehetett ugyan, hogy mi történik, mert a bőszült
175       2,     22|              szépen, és pipázott.~ ~- Mi baj van itt? Mi ez?! - kiálta
176       2,     22|         pipázott.~ ~- Mi baj van itt? Mi ez?! - kiálta rá az ezredes.~ ~
177       2,     22|            törődött vele tovább, hogy mi lesz a két darabbá vált
178       2,     22|               ti helytálltatok volna, mi is jól verekedtünk volna.
179       2,     22|             Ha ti jól lőttetek volna, mi nem hátráltunk volna. Ha
180       2,     22|             Ha ti segítettetek volna, mi az ágyúinkat nem vesztettük
181       2,     23|             ember közül egy ha tudja, mi volt az a Királyerdő!~ ~
182       2,     23|             találkozhatnak.~ ~Minden, mi férfiszívnek meleget ád,
183       2,     23|               az ágyúk az erdő felől! Mi ez? Az egész Királyerdő
184       2,     24|              Az ellenfél halottait is mi temettetjük el.~ ~- Igaz!
185       2,     24|             temettetjük el.~ ~- Igaz! Mi történt Palvicz Ottóval?~ ~-
186       2,     24|                az a kérdés volt, hogy mi történt Baradlayval. Mikor
187       2,     25|        mindjárt megismertetem veled a mi chiffreinket, amikkel egymás
188       2,     25|            kínlódni aggodalmaival.~ ~"Mi hír Ödönről?"~ ~"Mikor fog
189       2,     25|              nehéz dübörgését; tudja, mi lesz mindennek a vége.~ ~
190       2,     25|               még csak sejteniök sem, mi történik az ősi lakban.~ ~
191       2,     25|              oly kevéssé tudták, hogy mi az, mint az első megjelenésekor.~ ~
192       2,     25|         boldogabb kornak az örökösei. Mi mind megáldozzuk magunkat
193       2,     25|          fognak, s expiálják egykor a mi ki nem gyógyulhatott bajainkat.~ ~
194       2,     26|             mind el vannak fogva. - S mi annak azt az arasznyi utat
195       2,     26|           múmiaformája volt.~ ~- Nos, mi hír a csatatérről? - kérdezé
196       2,     26|            akiről éppen gondolkoztak. Mi ereje van a testetlen léleknek,
197       2,     27|             zsírral a piruló pulykát, mi alátett serpenyőbe csorog
198       2,     27|               főzőkanállal, megítéli, mi kell még beléjük, s parancsol
199       2,     27|               hall abból semmit. Hogy mi lesz a végkimenetele a tusának,
200       2,     27|              Odavan nekem.~ ~- De hát mi bajod, öreg?~ ~Zebulon szája
201       2,     27|              koma, azon nevetnek.~ ~- Mi az a jó? Nekem is adjanak
202       2,     27|       Diogenes izs megtette aztat. De mi következte aztan. Baratom,
203       2,     27|   hadakozástul. Veheti példát magának mi cladesünkből. Arul neked,
204       2,     27|        letipor. Mind az egész világ a mi ríszünkön van. A muszka?
205       2,     27|             Zebulon, hogy akkor aztán mi lesz a világból. A hű hazafiak
206       2,     28|           országon túl lehetnek.~ ~De mi legyünk irgalmasabbak Zebulon
207       2,     28|            mit csinálnak itten?~ ~- A mi feladatunk az ellenséget
208       2,     28|      fidibuszt, amennyit tetszik.~ ~- Mi ez? Újság?~ ~- Az hát. A
209       2,     28|              Legalább ebből megtudok, mi történik Debrecenben.~ ~
210       2,     28|               tudná nekem megmondani, mi az a vésztörvény, mit olvasok
211       2,     28|             fel?~ ~- Nagyváradra.~ ~- Mi van Nagyváradon?~ ~- A vésztörvényszék.~ ~-
212       2,     28|            összeroskad.~ ~- Hát téged mi az ördög hord itt ebben
213       2,     28|            alá ezt az ívet. Ne kérdd, mi az. Csak írd alá! Láthatod,
214       2,     29|           Szorongva kérdezé mindenki: mi történik mai nap?~ ~Amint
215       2,     29|           azután tudta mindenki, hogy mi történik.~ ~A császári hadvezér
216       2,     29|           nyúlni.~ ~Hát a háta mögött mi jön?~ ~Ugyanakkor, midőn
217       2,     29|           rátért a házmester:~ ~- Hát mi tetszik?~ ~- Én egy asszonyságot
218       2,     29|            asszonyság most lakik!~ ~- Mi a patvar! Hát hol lakik?~ ~-
219       2,     30|         együtt, ki szintén beteg.~ ~- Mi betegsége van?~ ~- A tífusz.~ ~
220       2,     30|           küzdeni, ha azt látja, hogy mi komolyan támadunk.~ ~Ödön
221       2,     30|             ne maradj itt ülve, mikor mi többiek mind odábbmegyünk.~ ~-
222       2,     30|              ablakban. Tudja ön, hogy mi ez?~ ~- Az, hogy ezeket
223       2,     30|           elfogni. "~ ~"Hogyan merünk mi ez órában az Istenhez imádkozni,
224       2,     31|           maga.~ ~- Tehát mit akarsz? Mi párharcot nem vívhatunk.~ ~-
225       2,     31|             ne akarj keze-lába lenni. Mi tiszteljük az észt azért,
226       2,     31|        ércszobor.~ ~- Gondolok erre a mi édesanyánkra, "itt" (a lábával
227       2,     31|             Vigyázz! Aufg'schaut!~ ~- Mi az?! - kiálta Ödön.~ ~-
228       2,     32|               a levegőtől.~ ~- De hát mi dolgod van abban a kórházban?~ ~-
229       2,     32|               meghalató intézetet".~ ~Mi az a meghalató intézet?~ ~
230       2,     32|             mártva a szopacsot.~ ~- S mi van a szopacsban?~ ~- Jó
231       2,     32|           láttam érte egy batkát.~ ~- Mi baja annak a gyermeknek?~ ~-
232       2,     32|            Károlyka nagyon beteg.~ ~- Mi baja?~ ~- Szemfájása van.
233       2,     33|                    Most következnek a mi diadalaink napjai! Most
234       2,     33|               a lábaink alá gázolni a mi ellenségeinket! Ennyi erő
235       2,     33|     szédületes gondolata támadt, hogy mi lenne belőle, ha ő most
236       2,     33|             roppant dicsősége.)~ ~- S mi lesz akkor legyőzöttekkel?~ ~-
237       2,     33|              Zebulon talpra ugorva. - Mi bajod neked az én termetem
238       2,     33|           egyet huzni belöle. Ugy ni. Mi a neve magának?~ ~- Sztrupka
239       2,     34|          kétszáznegyvenezer emberrel, mi állítsunk eléjük félmilliót.~ ~
240       2,     34|          tábort. Ő maga volt a vezér. Mi tudomány kell ahhoz? Rárohanni
241       2,     34|             keresztfán megdicsőült; a mi hazánknak napját, a te istenségedet
242       2,     34|             lelkem, hogy e tünemény a mi napunk dicsőségét jelenti."~ ~
243       2,     34|         beszédét.~ ~"Ó, mert ha nem a mi napunknak dicsőségét mutatnák
244       2,     34|   asztronómusok sem vették észre - de mi tudjuk.~ ~ ~ ~
245       2,     35|               nevezni, "ki" volt az, "mi" volt az.~ ~És azután elmélkedett
246       2,     35|              esik az. Irj bele nevet, mi neked tetszik.~ ~Ezt a levelemet
247       2,     35|            tehetsz valami jót ezért a mi szegény hazánkért.~ ~Ödön
248       2,     35|         talpra ugrált minden alvó.~ ~"Mi történt?"~ ~"A fogoly elszökött."~ ~"
249       2,     36|      kérdeztük a kopogó szellemektől: mi lesz velünk?~ ~Álmainkat
250       2,     36|      szorítanak meg téged.~ ~- No, és mi lett?~ ~- Hát, én szorítottam
251       2,     37|              együtt. Végig a világon. Mi kell nekem egyéb, mint te
252       2,     37|             mint te és két gyermekem? Mi közöm énnekem a ti családi
253       2,     37|        leveleknek. Kinek jött levele? Mi a tartalma? Érkezik-e válasz
254       2,     37|                honnan jött e levél, s mi van benne írva.~ ~Jenő azt
255       2,     37|     megújítani, előbbi befolyásodat a mi ellenségeinknél visszanyerni.~ ~
256       2,     37|              ne hagyjuk megölni. Hisz mi mindnyájan poklot szenvedünk,
257       2,     37|      bennünket nyugtatni, mutasd meg, mi van azon levélben írva,
258       2,     38|         hallottam vitatkozni.~ ~- Ezt mi jobban tudjuk. Úgy van,
259       2,     38|               a másikkal egyidejűleg. Mi oka volt arra?~ ~- Úgy hiszem
260       2,     38|                 Jenő keble elszorult. Mi szörnyű háborgás lehetett
261       2,     39|          unokája fejét.~ ~Hát ezekből mi lesz akkor?~ ~Kire marad
262       2,     39|        építeni a romokat, amik most a mi fejünkre szakadtak.~ ~A
263       2,     39|        kerülni, elébb vagy utóbb.~ ~A mi sírköveink lesznek a jel,
264       2,     39|          valamit beszélt az Istenről (mi köze hozzá?), s ismét szalutált,
265       2,     41|             járta végig a falakat:~ ~"Mi lett?"~ ~Vissza rá a válasz:~ ~"
266       2,     43|              Alfonsine.~ ~- Vége.~ ~- Mi van az ítéletekben?~ ~-
267       2,     44|               vagy. Tudod-e már, hogy mi ez a fájás? Ami nekem mindennapi
268       2,     44|               ő megtalálni Editjét, s mi jön azután, ha megtalálta?"~ ~
269       2,     46|               idegen férfi irányában? Mi tetszik önnek, uram? - szól
270       2,     46|             csekély oknál fogva, mert mi ez ügybe nem avatkoztunk
271       2,     46|           ügybe nem avatkoztunk soha. Mi minden közélettől visszavonultan
272       2,     46|               követni fogja azt, amit mi határozunk felőle. Azt megítélni,
273       2,     46|            sorsa miként intézessék, a mi jogunk és a mi kötelességünk.
274       2,     46|          intézessék, a mi jogunk és a mi kötelességünk. Ön, uram,
275       2,     46|          törődni.~ ~- Ön csalatkozik! Mi nem szűnhetünk meg Edittel
276       2,     46|           volna Editet ön után várni? Mi gondoskodtunk már róla.
277       2,     46|         belekeveri-e ön, asszonyom, e mi szomorú vitánkba? - szólt
278       2,     47|             Most már értette Richárd, mi az a szőke hajfürt. Szegény
279       2,     48|          feleségem. Tudod-e azt, hogy mi szegény emberek vagyunk?~ ~
280       2,     48|      kinevette vele.~ ~- Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem
281       2,     48|               fog Alfonsine-ról is.~ ~Mi nem fogjuk irigyelni a szerencséjét.~ ~
282       2,     49|               alattomosan hozzájutni? Mi lehet azokban?~ ~Richárd
283       2,     49|             majd afelől világosítani, mi e rejtélyből a való.~ ~Nyomozta