Rész, Fejezet

  1       1,      1|                ölben.~ ~Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári
  2       1,      1|                sok összeköttetésünk van. Ödön kinn maradjon mindaddig,
  3       1,      1|              innen el nem távoznak, vagy Ödön odakünn meg nem házasodik.
  4       1,      1|                 született legidősb fiam, Ödön, a másodikban második fiam,
  5       1,      4|                   Baradlay legidősb fia: Ödön.~ ~Amint a szán a hold világította
  6       1,      4|          palotasorok előtt végigsiklott, Ödön azt mondá barátjának:~ ~-
  7       1,      4|                    Hát nem bánom - szólt Ödön, s bundájába takarózva hanyatt
  8       1,      4|                    Adj neki száz rubelt, Ödön! Ez a belépti díj. Nem bánod
  9       1,      4|            belépti díj. Nem bánod meg.~ ~Ödön nem szólt ellen. Odaadta
 10       1,      4|               tudják már, hová.~ ~Leonin Ödön karja alá ölté kezét, és
 11       1,      4|                kiválasztva a magáét, azt Ödön előtt felnyitá; azon belől
 12       1,      4|                 ajtót nyitott fel, s ott Ödön egy páholyban találta magát,
 13       1,      4|                   Ki a harmadik? - kérdé Ödön.~ ~- Majd meglátod.~ ~A
 14       1,      4|            cukorrafinéria itten - mondta Ödön, egy tekintetet vetve a
 15       1,      4|         telepedett le.~ ~- Hát nézz ide, Ödön! Ugye, ez valami más, mint
 16       1,      4|                  kerevet szegletén, ahol Ödön ült, s lesüté szemeit, és
 17       1,      4|       állatszelídítő lett volna belőled, Ödön - szólt Leonin, a cserkesz
 18       1,      4|          Végignyúlt a kereveten, s fejét Ödön ölébe fekteté, míg egymásra
 19       1,      4|              Leonin térdeire nyugtatá.~ ~Ödön azután megsimogatá az ölébe
 20       1,      4|                 Ödönre.~ ~- Mit? - kérdé Ödön.~ ~- Ahán! Hiszen nem tudod.
 21       1,      4|                Ah, az nincs közötte.~ ~- Ödön, ne hagyd magad kijátszani!
 22       1,      4|                  e vesztegzárlat alól.~ ~Ödön végét veté a tusának, s
 23       1,      4|             valami jelenetnek vége volt. Ödön csak most kezdé a rostélyon
 24       1,      4|             kiálta Leonin. - Nézd! Nézd, Ödön! Látod-e?~ ~S amint egy
 25       1,      4|              barátja felé, mit látott?~ ~Ödön jobbjával eltakarta szemeit,
 26       1,      4|                  kérdé Leonin ijedten.~ ~Ödön szótlanul nyújtá neki a
 27       1,      4|             tudta reggelig halasztani?~ ~Ödön azonban szótlanul felállt,
 28       1,      4|              levél!~ ~- Bocsáss! - szólt Ödön. - Megyek haza.~ ~- Hiszen
 29       1,      4|                 Az anyám kívánja - szólt Ödön keserűség parancsolta rövidséggel.~ ~-
 30       1,      4|                      Nem, Leonin - szólt Ödön fásultan -, minden óra,
 31       1,      4|              talált volna velök.~ ~Amint Ödön szállására értek, Ödön azonnal
 32       1,      4|             Amint Ödön szállására értek, Ödön azonnal rendeletet adott
 33       1,      4|              vetette magát, s ott nézte, Ödön mit csinál.~ ~- Tehát csakugyan
 34       1,      4|                      Itt az útleveled.~ ~Ödön némán megszorítá kezét.~ ~-
 35       1,      4|                   és maradj nálunk!...~ ~Ödön szomorúan tagadásra ingatta
 36       1,      4|                Egyedül nem bocsátalak.~ ~Ödön átölelte barátját, és az
 37       1,      4|             megérkezett a csörgős szánon Ödön lakása elé, ő maga már útra
 38       1,      4|                  ifjú útra készen lejött Ödön szállásáról. Leonin még
 39       1,      4|                ábrázolta a sárkánnyal.~ ~Ödön visszautasítá az ereklyét.~ ~-
 40       1,      4|        csillagaid között vagy négyet? ~ ~Ödön pillanatig gondolkozott
 41       1,      4|                  meg észak. Nincs nálad, Ödön? Te szoktál egyet hordani
 42       1,      4|                hordani az óraláncodon.~ ~Ödön nagy üggyel-bajjal kigombolkozott
 43       1,      4|                 napig ki nem találnak.~ ~Ödön maga azt vitatta, hogy haladni
 44       1,      4|                 veszély elfogadásához.~ ~Ödön nem látszott azt olyan nagyra
 45       1,      4|                       Most nézz hátra!~ ~Ödön a másik szellentyűt emelte
 46       1,      4|           érkezik. Egy egész tábor az.~ ~Ödön érzé, hogy végigborzong
 47       1,      4|              magunkat reggelig is - szól Ödön a felfordult szánra mutatva,
 48       1,      4|                      Pompás lesz - monda Ödön, s a két fiatalember kezet
 49       1,      4|                  nagy tért vesztettek.~ ~Ödön és Leonin egymásnak nyújtva
 50       1,      4|               szólt Leonin, s elbocsátva Ödön kezét, összefonta karjait
 51       1,      4|                 látok a távolban - mondá Ödön, utánaszáguldva.~ ~- Az
 52       1,      4|              futást.~ ~Leonin járt elöl. Ödön mindig nehány ölnyire mögötte.~ ~
 53       1,      4|             veszve! - kiálta sápadtan.~ ~Ödön, kit a roham sebesen röpített
 54       1,      4|          menekülj!~ ~- Csigavér! - monda Ödön. - Vedd elő a késed, és
 55       1,      4|                én két pisztolyomat is.~ ~Ödön gyorsan övébe dugta a másik
 56       1,      4|                 már egyedüli védszere.~ ~Ödön lassítá az iszamlást, s
 57       1,      4|                  úgy vágta magát hanyatt Ödön lábainál.~ ~A negyedik,
 58       1,      4|                 pillanatban aztán, mikor Ödön rásütötte a pisztolyt, hirtelen
 59       1,      4|           pattogott tova a sima jégen.~ ~Ödön elhajítá a kilőtt pisztolyt,
 60       1,      4|                 nádasba, s ott eltűnt.~ ~Ödön azt hihette, hogy a támadó
 61       1,      4|                kiálta az vissza.~ ~Midőn Ödön hátranézett, akkor vette
 62       1,      4|           nádsűrűből Leonin irányában.~ ~Ödön nyílsebesen vágtatott vissza
 63       1,      4|                 korcsolyája szíján.~ ~Ha Ödön megmenti, jól van; ha nem
 64       1,      4|               ismét felköthesse. A többi Ödön dolga.~ ~Ödön ordított dühében,
 65       1,      4|       felköthesse. A többi Ödön dolga.~ ~Ödön ordított dühében, midőn
 66       1,      4|              Hanem aki végre fölkelt, az Ödön volt; handzsárja markolatig
 67       1,      4|                Hopp! Ez megvan! - kiálta Ödön korcsolyáira állva.~ ~-
 68       1,      4|               füstoszlop felé.~ ~Egyszer Ödön háta mögé tekintett.~ ~-
 69       1,      4|                  eszükre tértek - mondta Ödön.~ ~- Nem éppen - szólt Leonin. -
 70       1,      4|                  emberek fogták körül.~ ~Ödön több ölnyire előtte korcsolyázott
 71       1,      4|              volt.~ ~A következő percben Ödön eltűnt előle.~ ~Azon a helyen
 72       1,      4|                jéggel, s egy ilyen lékbe Ödön egyenesen belefutott; ott
 73       1,      4|                  Úgy kiáltotta magában: "Ödön! Ödön! Hol vagy?"~ ~Akkor
 74       1,      4|                kiáltotta magában: "Ödön! Ödön! Hol vagy?"~ ~Akkor valami
 75       1,      4|                   Azon módon állt előtte Ödön a víz fenekén, ahogy elmerülni
 76       1,      4|               rántották mind a kettőt.~ ~Ödön meg volt merevedve, szemei
 77       1,      4|               Egy ősz halász ölébe vette Ödön fejét.~ ~- Én tízezer rubel
 78       1,      9|                  küldenek, ha ön elárul. Ödön barátom maga akarta írni
 79       1,      9|                     Ne rettenjen ön meg: Ödön nagy veszélyben forgott;
 80       1,      9|                   ahogy történt.~ ~Amint Ödön az ön levelét kapta, mely
 81       1,      9|         Mondhatom önnek, asszonyom, hogy Ödön remek fiú; mikor a hevélyben
 82       1,      9|              utat. Addig csak arra kérem Ödön csillagait, hogy ne sokat
 83       1,     10|          állomásnál bevárta érkező fiát. Ödön megjött pontosan a kitűzött
 84       1,     10|                   Itt megállítá a hintót Ödön.~ ~- Szálljunk ki, anyám.~ ~
 85       1,     10|                 Az volt a kriptaőr laka. Ödön kiszólítá őt szobájából.~ ~
 86       1,     10|                régi arcokkal találkozott Ödön. Régi szolgák, vén gazdatisztek,
 87       1,     10|                érzelgést elítél.~ ~Mikor Ödön útiköntösét átváltá, anyja
 88       1,     10|               kell, hogy beiktassanak.~ ~Ödön mélyen tekintett anyja szemeibe.~ ~-
 89       1,     10|              atyám akarata előtt - szólt Ödön, fejét alámélyesztve.~ ~-
 90       1,     10|               hódít.~ ~- Úgy van - szólt Ödön, meghajolva anyja előtt.~ ~-
 91       1,     10|                  az úr te fogsz lenni!~ ~Ödön meglepetve riadt fel.~ ~-
 92       1,     10|                 a te nőd e ház úrnője.~ ~Ödön szomorúan sóhajta fel:~ ~-
 93       1,     10|                bizony te nagy bohó vagy, Ödön. Nem lettél te karthauzi!~ ~
 94       1,     10|                És akkor maga előtt látta Ödön Arankát, a gyönyörtől reszkető
 95       1,     10|                ura és úrnője e háznak?~ ~Ödön megdicsőült arccal kiálta
 96       1,     11|                méltóságos uram, az, hogy Ödön úrfi Oroszországból hazaérkezett.~ ~-
 97       1,     11|               tudakozódtak, hogy hol van Ödön.~ ~Az bizony a terem túlsó
 98       1,     11|                  leány kezét atyjának.~ ~Ödön ott állt a kérő násznagy
 99       1,     11|                És azután az egyik gyűrűt Ödön ujjára húzta, a másikat
100       1,     11|                menyasszony foglalták el. Ödön mellett ült Lánghy Bertalan,
101       1,     11|                  a sok drága smukkot, ha Ödön úrfi a papleányt jegyezte
102       1,     11|                  megneheztelőnek!~ ~Csak Ödön maradt hallgatag. Ő megtartotta
103       1,     11|                  hozzájuk nehány szót.~ ~Ödön azonnal felállt helyéről,
104       1,     11|             minden további szónoklása.~ ~Ödön közbevágott, s hogy megmentse
105       1,     11|                 jut abból egyre-egyre.~ ~Ödön pedig folytatá a lelkesedés
106       1,     12|                 e szobába.~ ~Az Baradlay Ödön volt.~ ~Teljes díszöltözetben,
107       1,     12|                    mondta nekik Baradlay Ödön. - És azután várjatok további
108       1,     12|                  így.~ ~És azzal sietett Ödön a gyűlésterembe, hol ádáz
109       1,     12|                 egyes-egyedül - Baradlay Ödön.~ ~Délceg, megdöbbentő alak
110       1,     12|              őserdőben.~ ~A látvány, ami Ödön elé tárult, fellázasztá
111       1,     12|            lépcső ahhoz a magaslathoz.~ ~Ödön megvetően nézett rajta végig;
112       1,     14| Plankenhorstékhoz, ott nem fog rátalálni Ödön.~ ~Plankenhorstéknál már
113       1,     17|                  mint legfényesebb hely, Ödön bátyjának volt szánva.~ ~-
114       1,     17|    Baradlay-címeren két nagy folt esett. Ödön és Richárd nevei. A te neved
115       1,     17|                nem marad utána senki. De Ödön bátyádnak két szép fia van.
116       2,     19|              kezébe adták, mint Baradlay Ödön, bizonyos volt felőle a
117       2,     20|             aszonysagnak, amikor ot volt Ödön urfi eljegyzésin. No, ma
118       2,     20|                 urfi eljegyzésin. No, ma Ödön baratom, főkormanybiztos
119       2,     20|             kívánságát.~ ~Tehát Baradlay Ödön, ha Zebulon úr kastélyát
120       2,     20|              elmulathatja magát Baradlay Ödön egy hétig is.~ ~No, hanem
121       2,     20|                 a jó Zebulon.~ ~Baradlay Ödön, mint még tegnap megírta,
122       2,     20|                  adjanak nekik enni, míg Ödön fel nem világosította, hogy
123       2,     20|                 fűttess be - mondta neki Ödön -, hanem szedd össze legelébb
124       2,     20|          Zebulont étlen-szomjan Baradlay Ödön. Az útban talált vendéglők
125       2,     20|                lehet valamit kapni!", de Ödön nem ért rá ily ájtatos célú
126       2,     20|                az a kenyér? - kérdé tőle Ödön, mikor Zebulon elkezdte
127       2,     20|               felelte, hogy "igen jó".~ ~Ödön megállhatta, hogy ne nevessen
128       2,     20|                 de hol jön? Mikor jön?~ ~Ödön megszánta Zebulont a fejére
129       2,     20|                jól van! - vágott szavába Ödön. - Most csak gyere vacsorázni,
130       2,     20|              annak ugyan meg kell lenni. Ödön alig várja, hogy elvigyék
131       2,     20|               ilyen lármában dolgozni!~ ~Ödön fogadja őket egymás után;
132       2,     20|                Kezdjük az elején - szólt Ödön nyugodt kedéllyel. - Micsoda
133       2,     20|             ökrökkel fel kell étetnem.~ ~Ödön okosan akart beszélni ezzel
134       2,     20|                aztán az lett, hogy amint Ödön elhagyta egy pillanatra
135       2,     20|               Csak akkor riad fel, mikor Ödön megint visszajön valamit
136       2,     20|                  remény kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza a négy órát.
137       2,     20|           indulunk!"~ ~Pláne indulunk!~ ~Ödön tudatá vele, hogy sietni
138       2,     20|          tartalék transzportnál hátra.~ ~Ödön méltányolta a kívánságát.~ ~-
139       2,     20|              menjen a forrójába Baradlay Ödön, ő még fiatal ember.~ ~Ödön
140       2,     20|              Ödön, ő még fiatal ember.~ ~Ödön intézkedett is. Legutolsó
141       2,     20|                 fegyveres megőrzésére.~ ~Ödön ott akarta hagyni Boksa
142       2,     20|                 a svalizsértól, hatot!~ ~Ödön nem bánta hát, menjen a
143       2,     20|             Megmondta azt előre Baradlay Ödön.~ ~Zebulon sem vette tréfára
144       2,     21|                 levő szívnek!~ ~Baradlay Ödön nem volt katona, nem volt
145       2,     21|                és visszariasztani azt.~ ~Ödön nyerges lovára kapott, amint
146       2,     21|               nekik e munkát!" - gondolá Ödön, s a futó csapatok között,
147       2,     21|               nevezik barikádtaktikának. Ödön üdvözölve szorítá meg a
148       2,     21|             uramnak szokta nevezni, mert Ödön gondoskodott, hogy az aulisták
149       2,     21|              önkéntesekkel együtt, kiket Ödön megállásra bírt, lehettek
150       2,     21|               kört alakít, a kör közepén Ödön lóháton, a szuronyok kifelé
151       2,     21|                 mai csatában.~ ~Baradlay Ödön hazagondolt ifjú nejére,
152       2,     21|        gránátdarab. Az rögtön meghalt.~ ~Ödön, lelkét nem veszítve, kiálta
153       2,     21|               már valahol. Az egyik volt Ödön, a másik Mausmann.~ ~Az
154       2,     21|                  előtt találkozott vele. Ödön hat év óta nem látta.~ ~
155       2,     21|             Baradlay!~ ~Csak most ismert Ödön testvérére. Oly rég el voltak
156       2,     21|                 testvér összeölelkezett. Ödön sírt, Richárd nevetett.
157       2,     21|           küldött téged most ide - szólt Ödön Richárd öccséhez.~ ~- De
158       2,     21|                 azt, hogy ha megkaphatom Ödön bátyámat, hát szidjam jól
159       2,     21|                   Tehát tartsd. Baradlay Ödön úr, mi az ördögöt keres
160       2,     22|            bűvészet!~ ~A csata utáni éjt Ödön és Richárd a legközelebb
161       2,     22|              ötven ökrödmagával - mondta Ödön, Richárdot utasítva, hogy
162       2,     22|                  Hát mi történt? - kérdé Ödön az eléje sántikálót.~ ~-
163       2,     22|               édes barátom - szólt hozzá Ödön -, én önt olyan védett helyzetbe
164       2,     22|         elhajtott a menekült lakosság.~ ~Ödön csak reggel felé bírt leheveredni
165       2,     22|          alattvalók lettek.~ ~Richárd és Ödön kisietnek.~ ~Boksa Gergő
166       2,     22|                  meg az a dicsőség, hogy Ödön is coramizálta az attestátumát.~ ~
167       2,     25|                  a két gyermek, Baradlay Ödön családja; az a fiatal férfi
168       2,     25|              azon gondolkozol, hogy most Ödön milyen veszélyben lehet,
169       2,     25|              tudja?~ ~- Vele tudatja azt Ödön.~ ~- De mért nem ír nekem
170       2,     25|                     De mért nem ír nekem Ödön?~ ~- Csak nem vagy féltékeny
171       2,     25|                  az egyenes pálcákból az Ödön kézvonásait?~ ~Jenő tökéletes
172       2,     25|                  abrakadabrát.~ ~"Kedves Ödön. Szeretlek."~ ~Aranka arca
173       2,     25|               lapok? Ismét ütközet volt? Ödön is ott járt? Nem sebesült-e
174       2,     25|                  a Tiszán innenről; hogy Ödön közel sem jár az ellenség
175       2,     25|               Elébb gondja volt rá, hogy Ödön nejét kisgyermekeivel elküldje
176       2,     25|          gyermekeinek. Ezért nem engedte Ödön leveleit is nejéhez eljutni,
177       2,     30|                  a két Baradlay testvér. Ödön természetesen a hidegvérű
178       2,     30|                 kezdenünk! - veté ellene Ödön.~ ~- Egyszerre minden oldalról
179       2,     30|                  mi komolyan támadunk.~ ~Ödön felelt neki.~ ~- Én is tanulmányoztam
180       2,     30|             csapataink vitézségét sem?~ ~Ödön pedig igen hideg nyugalommal
181       2,     30|                tromfot adott volna ki.~ ~Ödön elsápadt, és nagy, lelkes
182       2,     30|                maradtam itt ülve - szólt Ödön hidegen -, mert a haditanács
183       2,     30|              összelőtt ház alól.~ ~Hanem Ödön elébb megírta a jegyzőkönyvet
184       2,     30|                 vagy gyáva. Elismerem.~ ~Ödön pedig egy római patrícius
185       2,     31|            megelőző nap estéjén Baradlay Ödön meglátogatta öccsét, Richárdot.
186       2,     31|        igyekezett fogadni a közeledőt.~ ~Ödön olyan volt, mint máskor;
187       2,     31|                 ostromra megyünk - monda Ödön Richárdnak.~ ~- Tudom, bátya.
188       2,     31|                 Jól jár az órád? - kérdé Ödön.~ ~- Nem nézegetem én azt -
189       2,     31|               akik nem szagoltak lőport. Ödön pedig szokott nyugalmával
190       2,     31|          fenyíteni, és nem teszed azt.~ ~Ödön szilárdul válaszolt:~ ~-
191       2,     31|                  akarta elbocsátani.~ ~- Ödön! Bátyám! Az Istenre kérlek.
192       2,     31|           gondolj nődre, gyermekeidre!~ ~Ödön megindítatlanul tekinte
193       2,     31|                  nem volt ellenvetése.~ ~Ödön indult.~ ~Mikor Richárd
194       2,     31|        ölelhetnék egymást a testvérek?~ ~Ödön nem nyújtotta kezét. Párbaj
195       2,     31|            lábtón halad fölfelé Baradlay Ödön. Jobbjában kivont kardja.
196       2,     31|           szuronyai fogadják a leesőt.~ ~Ödön haladt fölfelé, oly egykedvűen,
197       2,     31|                  ő "átellenese".~ ~Amint Ödön a hágcsó közepén jár, egyszerre
198       2,     31|                 hangról Mausmannra ismer Ödön.~ ~A vitéz tornász a hágcsón
199       2,     31|                  egy macska, s nemsokára Ödön feje fölött a létra tetejére
200       2,     31|             vagyok, ön csak közlegény.~ ~Ödön azonban ismét meg akarta
201       2,     31|           legionárius gyöngéden lenyomta Ödön vállát tenyerével.~ ~- Patrónus
202       2,     31|             schaut!~ ~- Mi az?! - kiálta Ödön.~ ~- Ami sohasem történt
203       2,     31|                     Azzal hanyatt bukott Ödön fején keresztül.~ ~Most
204       2,     31|                 keresztül.~ ~Most azután Ödön megfeszített erővel haladt
205       2,     31|                pár ölnyire volt még tőle Ödön.~ ~A katona egyenesen fejének
206       2,     31|         meredélyen Richárdhoz - Baradlay Ödön.~ ~Ott aztán egymás karjába
207       2,     33|                 csinálunk, mint Baradlay Ödön; akit szerettük, becsültük,
208       2,     35|               éjszakája volt.~ ~Baradlay Ödön a világosvári úrilak ablakából
209       2,     35|                 tűzijáték meteorokkal?~ ~Ödön most már tudta, miért van
210       2,     35|              napon lerakta a fegyvert.~ ~Ödön nem tartozott azok közé,
211       2,     35|          eszmének a koronázási dombja.~ ~Ödön megírta a búcsúleveleket
212       2,     35|               ismét nagy lesz a világ.~ ~Ödön egész filozófiai nyugalommal
213       2,     35|                   Itt találom-e Baradlay Ödön urat?~ ~- Én vagyok az.
214       2,     35|              ablakon át, s eltávozott.~ ~Ödön asztalához ment a levéllel,
215       2,     35|                  mi szegény hazánkért.~ ~Ödön kezébe vette az útlevelet.
216       2,     35|               jól megviseltnek lássék.~ ~Ödön ledobta azt az asztalra.
217       2,     35|     ezredparancsnok szállására vezették. Ödön hideg nyugalommal ment be
218       2,     35|   ezredparancsnok a benyílóbul előjön.~ ~Ödön közönyös arcot csinált a
219       2,     35|                 A kilépő ezredes láttára Ödön minden idegén egy villanyütés
220       2,     35|                hogy Ödönnek átnyújtsa.~ ~Ödön minden csepp vérét jegedni
221       2,     35|               karabéllyal.~ ~Most azután Ödön érezte, hogy mit tesz "semmivé
222       2,     35|    igazságtételben, az örök istenségben. Ödön kezében e fonal szakadt
223       2,     35|              adott az őrvezető, hallhatá Ödön az ajtón keresztül. Értett
224       2,     35|            kétszer lecsapott a városban; Ödön a villámlobogásnál láthatá
225       2,     35|                kozákok lovai kapálóznak. Ödön mindazt hallhatja jól.~ ~
226       2,     35|                   Ljubica!" - nyargal.~ ~Ödön újra életet érzett szívében.~ ~
227       2,     35|              amellett nem aludt senki.~ ~Ödön felült a lóra, s megfordítá.~ ~
228       2,     36|                   hogy "Memento mori"?~ ~Ödön a kútgémek felé irányzá
229       2,     36|                 ügetett.~ ~A kúthoz érve Ödön vizet merített a vödörrel;
230       2,     36|                kerékvágás nem látszik.~ ~Ödön ráért leülni a kút alacsony
231       2,     36|                legel. Nincs ott semmi.~ ~Ödön e puszta közepett úgy érezte
232       2,     36|           ajánlkoznék a továbbfutásra.~ ~Ödön a nyeregre könyökölve várta
233       2,     36|          közelebb jött ez alak, ráismert Ödön. Boksa Gergő volt.~ ~Még
234       2,     36|           Rideghváry uram aprópénzzel.~ ~Ödön keble nehéz tehertül könnyebbült
235       2,     36|             Lehet, hogy nem úgy volt. De Ödön ragaszkodott e magyarázathoz,
236       2,     36|                   vigyen, amerre akar.~ ~Ödön utánabámult az ördögszekérnek,
237       2,     36|             amekkorák voltak.~ ~Baradlay Ödön tudott valamit irigyelni
238       2,     36|                Boksa Baradlay Ödönnek.~ ~Ödön nem szólt ellene, csak magában
239       2,     36|               Boksa.~ ~- Semmit - felelt Ödön, nem értve a kérdést.~ ~-
240       2,     36|                 őket, s odateríté a fűre Ödön elé.~ ~Azután maga ment
241       2,     36|           példával elő a ráklakomában.~ ~Ödön hozzá sem nyúlt; pedig Boksa
242       2,     36|         baktatunk tovább. Jó lesz úgy?~ ~Ödön ráhagyott mindent. A nagy
243       2,     36|              között.~ ~Akkor kezdte csak Ödön érezni az egyedüllét súlyát.~ ~
244       2,     36|          természet őstanyája.~ ~Baradlay Ödön olyan jól be van itt zárva,
245       2,     36|                 jött fel a hold.~ ~Amint Ödön a hold táblájába nézett,
246       2,     36|                Csak a dal maradt fenn.~ ~Ödön fenntartá a tüzet, hogy
247       2,     36|              szőrgubát húzott elő, s azt Ödön vállára keríté.~ ~- Jó lesz
248       2,     36|                 a sonkából, kenyérből.~ ~Ödön úgy irigyelte ez embert,
249       2,     36|                  beszélgetett.~ ~E szóra Ödön nagyon elkomorult.~ ~Nem
250       2,     36|    márványlépcsőkön.~ ~És mikor Baradlay Ödön a veranda küszöbén állt,
251       2,     36|                     Hol vagyok? - rebegé Ödön megrendülten vezetőjéhez.~ ~-
252       2,     37|                   A NEM MUTATOTT LEVÉL~ ~Ödön nagyon jól sejtette azt,
253       2,     37|            mindennapos haldoklás volt.~ ~Ödön, mint föltevé magában, rögtön
254       2,     37|                   és légy akkor római!~ ~Ödön nem hajtott szavára. Bevárja
255       2,     37|               tartalma? Érkezik-e válasz Ödön levelére?~ ~Nap nap után
256       2,     37|                 és testvér - szólt közbe Ödön.~ ~Jenő bánatosan tekinte
257       2,     37|                róla, hátha szereti őt!~ ~Ödön visszavezette nejét ülőhelyéhez.~ ~-
258       2,     37|                     Az anya sírva borult Ödön fia nyakába. Az ő büszke
259       2,     37|                  szót - szólt közbelépve Ödön. - Ha meg akarsz bennünket
260       2,     37|                 kigyulladt.~ ~- Baradlay Ödön! E levél Baradlay Eugennak
261       2,     37|               anyánk jól talált! - monda Ödön.~ ~Az anya fölkelt térdéről.
262       2,     37|               tévedés, csak az, hogy az "Ödön" nevet hibásan fordították
263       2,     38|                ma sem tudja kiválasztani Ödön és Jenő közül, melyik az
264       2,     38|                  Eugen a Jenő, Edmund az Ödön? Efölött hallottam vitatkozni.~ ~-
265       2,     38|            érezte a vádat, csak Baradlay Ödön maga.~ ~Még azután sok apró
266       2,     39|                úrnak.~ ~Tehát itt van!~ ~Ödön egy gyertyát vett fel az
267       2,     39|              magának parancsolni most?~ ~Ödön letette homlokát az asztalra,
268       2,     40|                 adósság le volt fizetve. Ödön már "bene latet" (jól rejtve
269       2,     42|          tudósítás Baradlay Eugen, alias Ödön, volt kormánybiztos halálát
270       2,     44|               Önnek testvére Eugen, azaz Ödön, az osztó igazságnak áldozatul
271       2,     44|                 hogy hisz ez szőke fürt; Ödön haja pedig fekete.~ ~Sietett
272       2,     44|                 Eugen névvel azonosított Ödön?"~ ~A második az volt: "
273       2,     49|            bámulva az orvos. - Tehát nem Ödön volt az aki mártírhalált
274       2,     49|           névcsere történt. Jenő sietett Ödön helyett megjelenni, s bátyja