Rész, Fejezet

  1       1,      1|       arcomat aztán jól találd!"~ ~A nő odasietett hozzá.~ ~- Vártam
  2       1,      1|             rögtön jöttem - rebegé a nő. Mentség volt az.~ ~- Ön
  3       1,      1|           hogy az én időm rövid.~ ~A nő összeszorította ökleit és
  4       1,      1|       Vendégeink jól mulatnak-e?~ ~A nő némán inte.~ ~- Csak mulassanak
  5       1,      1|              Megértett ön végig?~ ~A nő maga elé bámult a légbe.~ ~-
  6       1,      1|            és még mondani fogok.~ ~A nő készen teljesítette a parancsot,
  7       1,      1|                  Ön hű és engedelmes nő volt teljes életében, Marie.
  8       1,      1|          abból a digitalinból...~ ~A nő kis aranykanálkában beadta
  9       1,      1|              amit mondok, Marie.~ ~A nő írt csendesen.~ ~- Most
 10       1,      1|           Üljön le és folytassa.~ ~A nő tovább írt.~ ~- Három fiam
 11       1,      1|              ismét eltűnt onnan.~ ~A nő csendesen írta a rábízottakat.~ ~-
 12       1,      1|              amit eléje mondtam.~ ~A nő nem merte mutatni fájdalmát,
 13       1,      1|         arcképeit. Az megenyhít.~ ~A nő odavitte a hármas tokba
 14       1,      1|              kételkedve néz rám. Egy nő, egy özvegy mit tehetne
 15       1,      1|            ön férjhez fog menni.~ ~A nő kiejté kezéből a tollat.~ ~-
 16       1,      1|              nyújtani kezét.~ ~Itt a nő nem bírt magával többé,
 17       1,      1|           kell lenni az életben.~ ~A nő zokogása tiltakozott e szó
 18       1,      1|            eléje mondtam, Marie?~ ~A nő kezéből kihullott a toll,
 19       1,      1|               Mindig itt leszek.~ ~A nő úgy reszketett.~ ~A haldokló
 20       1,      1|             illik nemesemberhez.~ ~A nő pedig, midőn látta, hogy
 21       1,      1|             a csendben.~ ~A felriadt nő rettenve tekinte az ágyán
 22       1,      3|            se nem kaptam belüle.~ ~- No, azzal éppen jól járt urambátyám,
 23       1,      3|              a főtisztelendő úr.~ ~- No mar csak olyan szipen versben
 24       1,      4|                   Az is mindegy.~ ~- No, hát akkor szeretlek!~ ~
 25       1,      4|         halkan dörmögé társának:~ ~- No, bajtárs, most megkaptuk
 26       1,      4|       vadállatot.~ ~Ez a burána.~ ~- No, fiam. Ha ez megkap bennünket,
 27       1,      4|          mint hullámot a tenger.~ ~- No, bátyuska, merre megyünk
 28       1,      4|        megkérdezni, merre az út.~ ~- No, hát valamerre majd csak
 29       1,      4|          lovasszobor az útfélen.~ ~- No, ez már, ha felelni tudna,
 30       1,      4|          állomásról jött errefelé.~ ~No, hát amíg arról tanakodtak,
 31       1,      4|             a három paripa után.~ ~- No, ezek már nem kapják meg
 32       1,      4|              éppen eléjük kerültek. "No, most fogjuk meg őket!" -
 33       1,      5|             alakra, hogy ez pap.~ ~- No, hát mi baj, páter?~ ~-
 34       1,      5|            miféle nyelveket tud?~ ~- No, diákul, görögül, hebraeusul
 35       1,      5|            jóformán arabusul is.~ ~- No, azokkal itt bizony nem
 36       1,      5|              úr most duellálni megy? No, már ugyan mire való ez
 37       1,      5|              az öreg pap kezét. ~ ~- No, csak várjon rám nyugodtan,
 38       1,      5|              excellenciás urazta.~ ~"No, ez szép! - gondolá szétnézve
 39       1,      5|             valami fogyatkozása.~ ~- No, nem vágták meg az urat?~ ~-
 40       1,      5|             elküldte Muszkaországba. No, azt nem bánom. Hanem azután
 41       1,      5|              nem ítélném önt el.~ ~- No, az Isten áldja meg érte.
 42       1,      5|        ostobának fognak tartani.~ ~- No, csak higgye el nekem, hogy
 43       1,      5|         világot be lehet utazni.~ ~- No, jól van, megfogadom. De
 44       1,      5|               csipkelődék Richárd. - No, kiment már Pál úr, beszélhetsz.~ ~-
 45       1,      5|         bátyámat elefántnak. Jól van no, öcsém. Meg ne ijedj, nem
 46       1,      5|           azért, hogy táncoljon.~ ~- No, ne gorombáskodjál velem!
 47       1,      5|            most extra instantia.~ ~- No, jól van, öreg. Ne haragudjál!
 48       1,      5|              Úr birkáit!~ ~- Jól van no, majd szólok az ügyében
 49       1,      6|               Plankenhorstékhoz.~ ~- No nézd, erről egészen elfeledkeztem! -
 50       1,      6|         olyan jól lehet mulatni.~ ~- No mi baj? - kiálta be az ajtón
 51       1,      6|             a meleg víz is kész már. No, hát üljön le!~ ~Richárd
 52       1,      6|            azt nem tapasztaltam.~ ~- No, tartsa az állát! - rivallt
 53       1,      6|           kis féreg, mint az ujjam. "No bizony barátom, ez sovány
 54       1,      6|     igyekezett magában kitalálni.~ ~"No, ez a valaki, akire most
 55       1,      6|  kedveskedésnek fognánk nevezni.~ ~- No, ezt át fogom neki adni -
 56       1,      6|          átadni. Én személyesen.~ ~- No iszen nem szükséges éppen
 57       1,      6|        sietett bátyjához vissza.~ ~- No, te ugyan gyönyörű sottise-okat
 58       1,      6|       Richárd végignézte öccsét.~ ~- No, nem is volt hát ez a te
 59       1,      6|              én rossz kezemet tőbül. No, akarja, hogy levágassam
 60       1,      6|            fél kézzel fog látni.~ ~- No menjen, ne bolondozzék;
 61       1,      8|       csizmáival, s megkérdezé tőle: no, hát hogy aludt?~ ~- Igen
 62       1,      8|          pusztítsam el a háztul.~ ~- No igen; azt értettem alatta,
 63       1,      8|             Ahogy látni tetszik.~ ~- No, azon nem csodálkozom annyira,
 64       1,      8|     nagylelkűen szoktak fizetni!~ ~- No, de azt a szégyent és nem
 65       1,      8|        Visszakérem.~ ~- Ejnye, ejnye no. De minek mindjárt úgy csörömpölni
 66       1,      8|            Engemúgyse, nem adom.~ ~- No, no, no! Minek mindjárt
 67       1,      8|        Engemúgyse, nem adom.~ ~- No, no, no! Minek mindjárt esküdni?
 68       1,      8|    Engemúgyse, nem adom.~ ~- No, no, no! Minek mindjárt esküdni?
 69       1,      8|      találunk valamit! Nézzük végig! No, de nézzünk csak ide. Nézni
 70       1,      8|          ráma?~ ~- Micsoda ráma?~ ~- No hát: ön rámával együtt küldte
 71       1,      8|            is elfogadni!~ ~- Ej, ej, no, már minek vesztegetni azt
 72       1,      8|              valami üzletet. Jó, jó, no, nem beszélek a rámáról.
 73       1,      8|            én saját arcképemért.~ ~- No, most már az ön arcképét
 74       1,      8|   hálószobámba, ahova nem jár senki. No, ugye, itt hagyja?~ ~Richárd
 75       1,      8|         Szegény leányt akar elvenni? No, mondja, igaz-e?~ ~Richárd
 76       1,      8|         tovább szóba állni vele.~ ~- No, isten önnel.~ ~- Jól van,
 77       1,      9|                 suttogá a leány.~ ~- No de olvasd a címet: "A ma
 78       1,      9|           írása! "Kedves anyám!"~ ~- No, ugyebár?~ ~Hanem annál
 79       1,     10|             hatvanhat esztendős.~ ~- No, ez ugyan időske! S mért
 80       1,     10|             Európából Amerikába.~ ~- No, ez bizony szörnyű nagy
 81       1,     10|           hiába kerested, anyám.~ ~- No ne mondd - szólt gyöngéden
 82       1,     11|              a Palacky, tecik tudni? No nalunk is volt egy kis híre;
 83       1,     11|              azért hinak Libussának. No biz ezt sajnalok: de mar
 84       1,     11|              mar nem levehetem rula. No de most mar, hogy bebizonyítsunk
 85       1,     11|              Beteg bele, azt hiszem. No, majd kigyógyítjuk belőle.
 86       1,     11|              hitt egyebet, mint hogy no most itt jön Zách Felicián
 87       1,     11|           megvagyok a régi bőrben.~ ~No, annak ugyan örült Zebulon
 88       1,     12|      Derültség jobb és bal oldalon.) No, micsoda dolog lesz az,
 89       1,     12|       nekiálljon olvasni, okoskodni. No, majd meglátnak tekintetes
 90       1,     12|          népeinkhez legközelebb.~ ~- No? És?~ ~- No és a mieink
 91       1,     12|         legközelebb.~ ~- No? És?~ ~- No és a mieink azt mondják,
 92       1,     13|                  Hallotthordozó?~ ~- No igen. Ambulance. A hatóság
 93       1,     13|          abba a halotthordágyba?~ ~- No igen, az egészen fedve van;
 94       1,     14|             azt saját testeinkkel!~ ~No, csak ez a biztatás kellett
 95       1,     14|        ölelkezni, elcsendesülni.~ ~- No, erre hát kíváncsi vagyok.~ ~-
 96       1,     14|      táborunk jól van szervezve.~ ~- No, elhiszem. És az öcsém,
 97       1,     14|          hitetlenül rázta fejét.~ ~- No, majd mindjárt meg fogod
 98       1,     14|              többiek még késnek.~ ~- No, bajtárs - monda Richárd,
 99       1,     14|             nép szívéhez szólni.~ ~- No, hát szólj! - mondá Richárd. -
100       1,     14|             őket, ahova akarjuk.~ ~- No, hát láss hozzá, bajtárs,
101       1,     14|              lett a tartalmával.~ ~- No, most erre mondj kádenciát,
102       1,     14|          valaki. Talán éppen Edit?~ ~No, ha idenéz, hát lássa meg,
103       1,     14|             számomra napiparancsa?~ ~No, még ez a kérdés kellett
104       1,     14|            fiának se irgalmazzon!~ ~"No, ez jó egynek."~ ~Lássuk
105       1,     14|   hadügyminiszter levele mit mond?~ ~No hiszen abban volt még csak
106       1,     15|          arra is verset mondott.~ ~- No, mármost küldtek neked lámpát.
107       1,     15|            nép zavargásai ellen.~ ~- No, én csak azt mondom teneked,
108       1,     15|         minden utcában föltépve.~ ~- No, de az ég őrizteti a maga
109       1,     15|               kikérdezi Alfonsine-t. No, majd mondok én ma neki
110       1,     15|            kormány szolgálatába.~ ~- No, és beszélt már a fiaival?~ ~-
111       1,     15|            Ottó vasas ezredével.~ ~- No, ez jó lesz nekik. A huszárokat
112       1,     15|             zöldségraktárban; mert a nő vissza fog jönni, hogy másik
113       1,     15|       beszélhet, bizonyos, hogy az a nő rábeszéli őt, hogy szökjék
114       1,     15|        bocsánat! - lihegé a leány, a nő ruháját eleresztve. - De
115       1,     15|           ezt mondja?~ ~- Tudom.~ ~- No, hát jöjjön utánam.~ ~A
116       1,     15|           bűn kigondolni képes. Ez a nő és talán mások, ki tudja,
117       1,     15|        kívülről be volt zárolva.~ ~A nő felnyitá, és levette a pántrul
118       1,     15|           városi kofák viselnek.~ ~A nő csendesen tekinte fel a
119       1,     15|           fiát meg akarják ölni!~ ~A nő összerándult, de elfojtá
120       1,     15|             el magával engem is!~ ~A nő egy percig tanakodott magában.~ ~-
121       1,     15|               még ilyent sem viselt? No ne féljen, majd egy könnyű
122       1,     15|       asszony pedig nekem Frau Midi. No, hát hogyan lesz?~ ~Ki-ki
123       1,     15|        ostromvonalukon, ahol akarok. No, hát csak mindig kreuzfidél!~ ~
124       1,     15|       Csodálatos egy gyermek ez!~ ~- No, Fra Mám! - mondta Edit,
125       1,     15|              bennünket, Fra Mám.~ ~- No, csak te ne szólj bele mindenbe,
126       1,     15|              Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya -
127       1,     15|            amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya - egy anya, aki
128       1,     15|            elé lovagolt. Mikor a két nő elhaladt a lovagok mellett,
129       1,     15|      ismerkedett meg Richárddal.~ ~- No, hát csak okosan tégy, Léni
130       1,     15|           kolostor ajtajáig.~ ~A két nő elkísérte Editet a kolostorkapuig,
131       1,     15|             többi időt átaludta.~ ~- No, mármost megmondom, hol
132       1,     17|           volna e büszke, nagyralátó nő előtt mindjárt holnap megjelenni,
133       1,     17|            inasának, hogy amint az a nő, aki őt az utóbbi napokban
134       1,     17|              anyja csipkéi közé.~ ~- No, felelj hát! Hisz ez a te
135       1,     17|             jutott eszébe, hogy ez a nő az ő nagyravágyását, az
136       1,     17|              hiszen fiaid élnek!~ ~A nő szeme a könnyek között villámokat
137       1,     17|              Baradlay családfő. Szép nő irigyelt férje leendsz.
138       1,     18|        elfért az egész lovasság.~ ~- No, fiúk! - monda Richárd,
139       1,     18|         Ismerem az esze járását.~ ~- No, az derék volt tőled. Mi
140       1,     18|            vittek át minden lovat.~ ~No, ezt a lármát meghallhatta,
141       1,     18|              már az izzadságtól.~ ~- No, kapitány uram, én ma leszolgáltam
142       1,     18|             járt a hátuk mögött.~ ~- No, fiúk, most már pipára gyújthattok -
143       2,     20|              asszonnyá lett volna - (no mert hiszen minden nagyságos
144       2,     20|             ront be úrhölgyéhez.~ ~- No, itt van! Szerencse in duplo!
145       2,     20|           asszony nem tudja azt.~ ~- No, hát mondd meg, hogy mi -
146       2,     20|           ezt az öt leányt nekünk.~ ~No, már erről a kérdésről hagyott
147       2,     20|          volt Ödön urfi eljegyzésin. No, ma Ödön baratom, főkormanybiztos
148       2,     20|          tudod. Aztán ezt már érted. No, ugye, galambocskam?~ ~Zebulon
149       2,     20|              és mosolyra némult.~ ~- No, látod, kedves tubicám -
150       2,     20| öltözőterembe! Meg volt hódítva.~ ~- No látod, kedves tubagalambom -
151       2,     20|        Baradlay Ödön egy hétig is.~ ~No, hanem ugyan megcsalta ezzel
152       2,     20|              Gondoskodtál róluk?~ ~- No, de hogyne?~ ~- Hát ahol
153       2,     20|           míderbe a hentesnével.~ ~- No, jól van. Mondd meg neki,
154       2,     20|      szállított a hadak számára.~ ~- No, most innen elláthatod magadat! -
155       2,     20|            házához szállásoltak be. "No, itt legalább megnyugszunk -
156       2,     20|             már vacsorára várnak."~ ~No, szépen csalatkozott.~ ~
157       2,     20|       mindenről pontos tudósítást!~ ~No, most még lóra ülni! Szénát,
158       2,     20|    interpellációt, s azt mondja:~ ~- No, mi kell?~ ~Az interpelláló
159       2,     20|         ökörhajcsár?~ ~- Igenis.~ ~- No, és mi baja van a némettel?~ ~-
160       2,     21|      játszatni ellenük.~ ~Játszatni? No, hát ők is játéknak vették.~ ~-
161       2,     21|             A meg ni, hova elkerült. No, most az igazi e lesz. (
162       2,     21|          mondá Mausmann Ödönnek:~ ~- No most, patrónus uram, az
163       2,     22|            most mindjárt meghal.~ ~- No, Boksa! Hát mi történt? -
164       2,     22|       kegyesen osztott tanítást.~ ~- No, hát lűtt-e nagyot a nímet? -
165       2,     22|            megijedt volna.~ ~- Ejnye no, bizony még rám riaszt!
166       2,     22|              e szégyenlősségnek.~ ~- No, jól van. Minálunk úgyis
167       2,     22|              valamennyit egyben!~ ~- No, hát csak frissen, kapjon
168       2,     22|            volna nőve a lovához.~ ~- No, ezredes uram, hát csak
169       2,     22|      elkezdett nem érteni németül.~ ~No, de tudott a katona magyarul
170       2,     22|           Boksa visszanézett rá.~ ~- No nézd a bolondot, még meglő,
171       2,     22|             meglő, amennyi esze van. No, még azt a másikat is frissen!~ ~
172       2,     22|          rálőtte, az sem talált.~ ~- No, mármost meg karddal neki! -
173       2,     22|         Meglátta, akit keresett.~ ~- No, mármost gyere elő, te nímet,
174       2,     22|           nem tudlak földhöz csapni. No, ördög vigyen el, hát csókolózzunk
175       2,     24|              összeköttetést, ami egy nő önfeledését orvosolta volna.
176       2,     24|              De megtudtam, hogy az a nő kiadta a gyermeket valahova
177       2,     24|              amit neked átadtam, egy nő titka... Becsületedre mondd
178       2,     24|             meg anyja nevét... Rossz nő! De titkához csak a sírnak
179       2,     25|             legyen neki lova.~ ~Ez a nő, ez a két gyermek, Baradlay
180       2,     25|              Mindazt, ami szörnyűt a nő csak álmodik, ő már mint
181       2,     25|            gyönyörben megközelíti: a nő keble gyermeke ajka előtt.~ ~
182       2,     25|          ecsetét, és festett.~ ~Ez a nő igazi arca. Ezekben a vonásokban
183       2,     25|     titkosírás mese; ő maga, az ifjú nő fogoly, elzárva e szigetre,
184       2,     25|            magasztos feladatnak. Nem nő volt, nem asszony; egy szent
185       2,     25|              fel akar támadni...~ ~A nő ismét végigjár a holdvilág
186       2,     25|         gyógyulhatott bajainkat.~ ~A nő egész látnoki gyönyörrel
187       2,     25|     visszasüllyedt a homályba.~ ~S a nő, ki meg tudta parancsolni
188       2,     26|                Gondolja meg, hogy ön nő.~ ~- Én nem vagyok többé
189       2,     26|                  Én nem vagyok többé nő! Az vagyok, ami önök: apáca.
190       2,     26|           elrablá tőlem egy Baradlay nő. Engem azok orozva megöltek,
191       2,     27|           itt nyaral, komámuram.~ ~- No, hát itt nyaralok, komámasszony.~ ~-
192       2,     27|              hátha szaván fogom?~ ~- No, hát fogja szavamon.~ ~-
193       2,     27|             mondtam, megmondtam.~ ~- No, asszony, elég volt a tréfábul! -
194       2,     27|        hadsereget kassai ütközetben. No, nem elölrül vezettem, csak
195       2,     27|         megálltam hazáig. Gondoltam, no marmost ithon vagyok. Szipen
196       2,     27|     beszegödtete engem napszamosnak. No mar it csak jo lesz; mert
197       2,     27|       házigazdájának derültsége.~ ~- No de most már jó helyen vagy,
198       2,     27|              megye székvárosára.~ ~- No látod; itt a város, itt
199       2,     27|         magyarázgatni komájának:~ ~- No nizzed. Itt voltam táborban.
200       2,     27|           Szalmást a pálinkához.~ ~- No, öcsém, Szalmás! Tartson
201       2,     27|            sok pénze van komámnak.~ ~No, ez veszedelmes állítás.
202       2,     27|           Pedig olyan jól mulattunk. No, majd jön más...~ ~ ~
203       2,     28|            baratomhoz írott levelem? No, csak vigye el neki, és
204       2,     28|        haragszunk egymásra, Szalmás? No, isten áldja meg magának.
205       2,     28|                  Micsoda csapat?~ ~- No hát a Bendegúz-csapat.~ ~-
206       2,     28|         nincs, de van pecsovics.~ ~("No, egy ott szalad a másik
207       2,     28|              kétnapi járóföldre.~ ~- No, akkor én leülöm ide az
208       2,     28|           csizmái tisztogatását.~ ~("No, még azt sem hittem volna
209       2,     28|               hogy "hazaárulók"?~ ~- No, hát például az olyan képviselőket,
210       2,     28|            igaza volt, fölmenti.~ ~- No, köszönök alazatosan. Én
211       2,     28|              vésztörvényszék elejbe. No, szip dolog!~ ~- Már ez
212       2,     28|            ma itt, holnap amott!~ ~- No, én egy óráig sem voltam
213       2,     28|          állt is az ellenséggel.~ ~- No, én csak egy szót sem szólam
214       2,     28|              ellenségnek, akármit.~ ~No, már erre nem mondhatta
215       2,     28|    Szalmásnál kissé nyomta a lelkét. No, de Szalmás ezóta már az
216       2,     28|        fuvaros. - Nem kérdek többet. No, majd elviszem én az urat
217       2,     28|              nekem többet mondani.~ ~No, ennek örült még csak Zebulon!
218       2,     28|              nyak, úgy segéljen, nem nő ki többet.~ ~Hát csak a
219       2,     28|          kezeit, és megdicsérte.~ ~- No, csakhogy valahára mégis
220       2,     29|           gyöngéknek erejük villámmá nő, s az erősek hatalma füstté
221       2,     29|    néptömeggel. Agg, gyermek, férfi, nő, úr, napszámos, zsidó, keresztény,
222       2,     29|             Hogyan jöhetett ide?~ ~- No, azt majd elmesélem máskor.
223       2,     30|              ketten nem maradnánk.~ ~No, hát - ilyen arculütés volt
224       2,     30|             magát Mihály mester.~ ~- No, azt még nem tudtam.~ ~-
225       2,     30|           iránta.~ ~- Jól van, öreg, no - szólt odalépve hozzá. -
226       2,     32|         amire megemlékezett, a beteg nő a kórházban, ki Palvicz
227       2,     32|                Becsületbeli ügy.~ ~- No, hát eredj! Hanem ha belehalsz,
228       2,     32|           Richárd belépett a megholt nő által jelzett házba, a konyhán
229       2,     33|         föltette neki a kérdést:~ ~- No már, teszem föl, egy olyan
230       2,     33|          hajamba tetszett kapni.~ ~- No, hát ott egy palackban arak.
231       2,     33|                 Sztrupka Márton.~ ~- No, jól van, Tamás gazda. Hát
232       2,     35|         boldoggá tesz. Egy anya, egy nő, két gyerek.~ ~Nem jó lenne-e
233       2,     36|               Üdvözlé a közeledőt.~ ~No, de még az hogy megörült
234       2,     36|            nyerte meg tetszését.~ ~- No, uram, ez nem okos gondolat.
235       2,     36|         Ödönnek adta a kulacsot.~ ~- No, mármost beszélhetek. Ej,
236       2,     36|     Mindenütt el volt az utam állva. No most, Gergő, aki hunder-bundere
237       2,     36|            szorítanak meg téged.~ ~- No, és mi lett?~ ~- Hát, én
238       2,     37|            Bevárja sorsát.~ ~Az ifjú nő izgalmát rettenetes volt
239       2,     37|         parancsol! - sóhajta az ifjú nő.~ ~- Az égre! Azt teszem.~ ~
240       2,     38|     elpusztult ne lett volna. ~ ~Sok nő elindult férjét keresni,
241       2,     39|            megszólal egyszerre a két nő, megesik, hogy ugyanazon
242       2,     39|          Testvéred, Eugen~ ~A fiatal nő levelében pedig ez volt:~ ~
243       2,     39|          szerető~ ~Eugenod~ ~Az ifjú nő az ég felé emelte arcát,
244       2,     39|            amíg a csomagot kibontá a nő.~ ~Baradlayné megkeményíté
245       2,     43|        beszélni.~ ~- Űzd el!~ ~- Egy nő.~ ~- Pokolba valamennyi
246       2,     43|            nőt nem fogadok el.~ ~Sok nő taposta azon időben az ő
247       2,     43|              Bocsásd be! Hisz ez nem nő, hanem ördög.~ ~Azután leült
248       2,     45|              járul eléje a szólított nő, s reszkető kezét nyújtá
249       2,     46|         kérdé Richárd elbámulva.~ ~- No! Vagy merje ön tagadni,
250       2,     47|         aztán azt mondják neki: hogy no, hát vigyen el az ördög,
251       2,     48|                  Eredj, te bohó!~ ~- No, azért nem szükség elpirulnod.
252       2,     48|         munkát vállalok magamra.~ ~- No, az kellene nekem! Hogy
253       2,     48|             hogy hívek a férjeikhez. No, majd később. Hát, alezredes
254       2,     48|             kellene jönnie. Jól van, no, nem szóltam semmit. Ha
255       2,     48|             kezdte a processzust".~ ~No megtörtént. Nem ritka eset
256       2,     49|         gyermekeknél, mint a fogzás. No bizony, ha akkor majd mindjárt
257       2,     49|             az ablakon, mikor a foga nő, és egész nap rossz!~ ~Károlykát
258       2,     49|          öltözött, viselt fiatalságú nő volt az.~ ~Mikor kilépett
259       2,     49|           egyedül a te kebledre.~ ~- No, azzal volna még rajtam
260       2,     49|           veled egy födél alatt.~ ~- No hiszen, csak ez a szerencse
261       2,     49|       letorkolni, ha férfi volt.~ ~- No, jól van, no! Itt most nem
262       2,     49|         férfi volt.~ ~- No, jól van, no! Itt most nem beszélhetek
263       2,     49|          neki a vén irodaszolga.~ ~- No természetesen!~ ~Azzal becsapta
264       2,     49|            menedékét a szerencsétlen nő azon ápoldában találta,
265       2,     49|           alapítottak. Nehány lelkes nő, ki, mert maga is sokat
266       2,     49|              hatvan évvel.~ ~A beteg nő arcán két tűzfolt gyullad
267       2,    Veg|              Várkertben buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az