Rész, Fejezet

  1       1,      2|                   Azt ugyan nem látod te többet!)~ ~Végre az is elmúlt;
  2       1,      2|            földi pompával közeledik a te szolgáid egyikének hamva
  3       1,      2|             az átok vagy magasztalás. Te magasan állsz mindazok fölött.~ ~
  4       1,      2|           Mert ki védné meg, ha nem a te végtelen irgalmad a föld
  5       1,      2|              bálvány előtt? Éltél-e a te nemzetednek, vagy eladtad
  6       1,      2|                 Hallgasd meg, Uram, a te szolgádnak imáját, Ámen..."~ ~
  7       1,      3|            ott marasztották.~ ~- Csak te ülj ott - biztatá halkan
  8       1,      4|             mosoly az arcára.~ ~- Ah, te vagy az, Leonin?~ ~Leonin
  9       1,      4|             azt mondá barátjának:~ ~- Te! Nekem úgy tetszik, hogy
 10       1,      4|             Petrovszkoi szigetbe.~ ~- Te, hiszen nincs ott más kapnivaló,
 11       1,      4|            páholy ajtaját Leonin.~ ~- Te! Ez furcsa egy cukorrafinéria
 12       1,      4|            Leonin nevetett.~ ~- Tehát te azt hitted, hogy mi csak
 13       1,      4|               a falnyílás között.~ ~- Te nem vagy egyedül?~ ~- Csak
 14       1,      4|               az én lelkemnek a fele: te meg a másik fele.~ ~Azzal
 15       1,      4|          fecsegő, szeszélyes; s amint te ránézesz azokkal a megverő "
 16       1,      4|               ne vegye nekik. El vagy te veszve, Jéza! Látod: azok
 17       1,      4|             felbontott levél.~ ~- Hát te mit csinálsz? - kérdé Leonin
 18       1,      4|               volna nekem. Nem értesz te engem.~ ~- Jó, menjünk a
 19       1,      4|           láttamoztasd útlevelemet. A te szavadra talán megteszik
 20       1,      4|                Parancsolj már egyszer te, uram, hogy merre menjünk!~ ~-
 21       1,      4|             észak. Nincs nálad, Ödön? Te szoktál egyet hordani az
 22       1,      4|            szíja elszakadt a csatnál. Te siess és menekülj!~ ~- Csigavér! -
 23       1,      4|      mondhatom neked, uram, hogy amit te ma megtettél a barátodért,
 24       1,      5|             verse szerint: "Dugd el a te szablyádat helyére, mert
 25       1,      5|             Richárd. ~ ~- Köszönöm; a te dohányod nagyon erős.~ ~-
 26       1,      5|               elkölteni neked, amihez te nem értesz? Én biz azt a
 27       1,      5|        megteszem.~ ~- Gondoltam, hogy te több hasznát tudod venni -
 28       1,      5|    szemüvegeibe.~ ~- Hát mióta lettél te Plankenhorsték estély-bemondója? ~ ~
 29       1,      5|            föl helyéből.~ ~- Az, hogy te udvarolnál Alfonsine-nek,
 30       1,      5|             ki ismerősének szólított. Te ezt mind tudod jól, s gondolod
 31       1,      5|        elefántod. Ülj a hátamra! Amíg te elbolondítod a lyányát,
 32       1,      5|          veled mint testvéremmel; azt te is megteszed hasonló esetben.
 33       1,      5|         üldöznek most.~ ~- Hogy tudod te azt? - kérdé Jenő megütközve.~ ~-
 34       1,      6|             regényt olvasott.~ ~- Hát te nem készülsz az estélyre?~ ~-
 35       1,      6|              Richárd, miért húzódozol te olyan nagyon ezektől az
 36       1,      6|        beretvát megfeni a szíjon.~ ~- Te Jéni! Egyszer, mikor Velencében
 37       1,      6|           ismerem én ezeket itt, mint te. Az a martialis termetű
 38       1,      6|              felelt Richárd. - Látom, te is jól ki vagy keményítve.~ ~
 39       1,      6|          izensz édesanyádnak?~ ~- Hát te is azon a tájon lakol?~ ~
 40       1,      6|           kérdést kockáztatnia, hogy "te talán nem tudod, kivel beszélsz?",
 41       1,      6|             tudatlan ifjút.~ ~- S hát te magad nem szándékozol lejönni?~ ~-
 42       1,      6|               meg fogom mondani, hogy te egészséges vagy. Első dolgom
 43       1,      6|             bátyjához vissza.~ ~- No, te ugyan gyönyörű sottise-okat
 44       1,      6|                   Hagyj nekem békét a te Erdegváry uraddal. Nem azért
 45       1,      6|              bátyját ujjával.~ ~- Ej, te gonosz! Hát melyikünk a
 46       1,      6|        hofsekretär a pesce canella, s te vagy a stockfisch; hanem
 47       1,      6|             kerül a halászatba, akkor te leszesz a pesce canella,
 48       1,      6|         kredencben a vendégeknek.~ ~- Te szerencsétlen! - kiálta
 49       1,      6|              No, nem is volt hát ez a te háziasszonyod bárónő soha.~ ~-
 50       1,      7|              levelét.~ ~- Nesze! Ez a te őrült eszednek a műve!~ ~
 51       1,      7|               nem mondhatja ki.~ ~- A te ostoba játszmád el van veszve -
 52       1,      9|            idéznek elő változást.~ ~- Te magadban fogsz maradni.~ ~
 53       1,      9|       találjon távol maradhatni tőle. Te most még szép vagy és fiatal,
 54       1,      9|               a gyűrű volt.~ ~- Tehát te szereted a fiamat? Hiszed-e,
 55       1,      9|         kettőnké. Legyen ő a tied. De te meg azután légy az enyim.
 56       1,      9|         elhozni hozzád, hogy szakítsd te fel, és olvasd fel előttem.
 57       1,      9|                  Térj magadhoz! Lásd, te nálamnál is gyöngébb vagy.
 58       1,      9|         vagyok. Én is érzem azt, amit te.~ ~A leánynak megeredtek
 59       1,      9|             levélben! Jöjj, nézz bele te is.~ ~S azzal átölelve a
 60       1,     10|              lakosztályon.~ ~- Most a te rendelkezésedre fognak ezek
 61       1,     10|          rendelte ez összejövetelt. S te nem tudod, sem én, mi lesz
 62       1,     10|               összejövetel célja.~ ~- Te bizonyosan tudod, anyám.~ ~-
 63       1,     10|           volt, nem elnökölhetett. De te egészséges vagy, s csak
 64       1,     10|            anyja szemeibe.~ ~- Anyám, te nem ezért hívtál engemet
 65       1,     10|                nehéz teher az.~ ~- És te azt kívánod, hogy az én
 66       1,     10|              végakarata ez volt; s ha te is úgy akarod...~ ~- Hát
 67       1,     10|            amit én akarok?~ ~- Anyám, te jól tudod, amit te mondasz,
 68       1,     10|             Anyám, te jól tudod, amit te mondasz, az nekem törvény
 69       1,     10|             anyja előtt.~ ~- Az az úr te fogsz lenni!~ ~Ödön meglepetve
 70       1,     10|             meglepetve riadt fel.~ ~- Te fogsz lenni e ház ura, s
 71       1,     10|            fogsz lenni e ház ura, s a te nőd e ház úrnője.~ ~Ödön
 72       1,     10|            hogy ez nem lehet úgy!~ ~- Te nem akarsz házasodni?~ ~-
 73       1,     10|            panaszkodom. Én hallgatok. Te tudod, mit tesz hallgatni,
 74       1,     10|            szeretni senkit. Egyedül a te jó anyai szívedet. Szenvedjünk,
 75       1,     10|               beszéden.~ ~- Ó, bizony te nagy bohó vagy, Ödön. Nem
 76       1,     10|           bohó vagy, Ödön. Nem lettél te karthauzi!~ ~Tele a világ
 77       1,     10|              szeretni való szívekkel. Te is rátalálsz a magadéra.~ ~-
 78       1,     11|           mert pofonütlek - magát. Ha te, Karika! Nalad van smukos
 79       1,     11|               így szólt:~ ~- Hallod-e te, Szalmás! Az is bolond volt,
 80       1,     14|       főhadiszállás?~ ~- Ah, bajtárs! Te azt nem tudod még. E két
 81       1,     14|          szabad egymást gyűlölnünk. A te kardodnak nem szabad a mi
 82       1,     14|                 Hogyan?~ ~- Eredj fel te az apácákhoz; beszélj a
 83       1,     14|              kardot hüvelyéből. Eredj te, beszélj az apácákkal. Én
 84       1,     14|            van. Ráállok a tanácsodra. Te beszélj a testvéreiddel,
 85       1,     14|                  Kedves jó kardom, ha te nem volnál az én utolsó,
 86       1,     15|              elvesztette valahol.~ ~- Te, Mausmann - szól a félkezű -,
 87       1,     15|            kisvártatva így szólt:~ ~- Te, Fritz, tudod-é, hogy én
 88       1,     15|            legszebb asszonyoktól ez a te idomtalan pofád.~ ~- Tovább?~ ~-
 89       1,     15|           tekinte a leány arcába.~ ~- Te Edit vagy?~ ~A leány édes
 90       1,     15|               szavadból olvasom, hogy te nem lehetsz más, mint Richárd
 91       1,     15|           halált.~ ~- De honnan tudod te mindezt? Hogy én itt vagyok?
 92       1,     15|            magában.~ ~- Jó lesz. Jöjj te is velünk!~ ~A leány most
 93       1,     15|        felvidítani.~ ~- Jaj, Léni! Ha te így fogsz reszketni, akkor
 94       1,     15|               parasztos kedved. Léni, te Léni!~ ~Edit ígérte, hogy
 95       1,     15|      bennünket, Fra Mám.~ ~- No, csak te ne szólj bele mindenbe,
 96       1,     15|         kicsit!"~ ~- S minek tanultál te olvasni? - vallatá őt szigorral
 97       1,     15|          történnek odahaza.~ ~- Tehát te is olvasod ezeket itt? Honnan
 98       1,     15|             esküdjél, anyám! Az, hogy te most itt vagy, rettenetesebb
 99       1,     15|              sem ember többé. Egyedül te parancsolsz, anyám! Mit
100       1,     15|               a fiúk hazajöttek. Csak te nem hallottál meg minket.~ ~-
101       1,     15|             lesz véve a város, s hogy te el vagy árulva. ~ ~- Nem
102       1,     15|          huszárcsapat és az aula.~ ~- Te elárultad őket!~ ~- Csitt!
103       1,     17|              gyöngéd kis kezével.~ ~- Te ne szólj, ne esküdjél! Szívedben
104       1,     17|            esküdjél! Szívedben lakom. Te férfi vagy, neked csak akarnod
105       1,     17|             ifjú!~ ~Játék tárgya vagy te egy országos hisztriótársaság
106       1,     17|           elejti?~ ~- Most szóljunk a te ügyedről, kedves öcsém -
107       1,     17|             térve. - Azt hiszem, hogy te vagy még az egyedül családod
108       1,     17|   egzisztenciális kérdésről beszélek. Te Bécsben maradtál a márciusi
109       1,     17|      menyasszonyodul megnevezsz. Ha a te szíved boldogsággal megtelik,
110       1,     17|            szerelme nejéhez?~ ~Hiszen te nem vagy már gyermek!~ ~
111       1,     17|            másik szerelem megy elöl. "Te férfi vagy, neked csak akarnod
112       1,     17|             No, felelj hát! Hisz ez a te dolgod.~ ~Alfonsine alig
113       1,     17|            szívébe ez ébresztő szót: "Te gyáva!"~ ~Hasztalan menti
114       1,     17|         öntudat. - Annak örülsz, hogy te menekültél meg az anyádtól."~ ~
115       1,     17|              szívébe suttogá e szót: "te gyáva!" - most egyszerre
116       1,     17|               és az visszahozott.~ ~- Te visszatértél!~ ~- Hogy veled
117       1,     17|              mehettem volna oda, ahol te vagy. Miért nem parancsoltál
118       1,     17|             lebeszélni semmiről, amit te elhatároztál magadban. Csak
119       1,     17|    megfenyítette.~ ~- Kik azok?~ ~- A te barátaid. A te pártfogóid.
120       1,     17|            azok?~ ~- A te barátaid. A te pártfogóid. Nem szidalmazom
121       1,     17|              Ödön és Richárd nevei. A te neved be fogja azt aranyozni.
122       1,     17|               Mi el fogunk veszni. De te megmaradsz. Két hatalom
123       1,     17|             itt-amott. A halál olcsó. Te boldog ember leendsz, és
124       1,     17|             és új családot alapítasz. Te maradsz a Baradlay családfő.
125       1,     17|                És azt akkor majd mind te nyered meg.~ ~Jenő rémülten
126       1,     17|               nem bocsátlak harcolni; te velünk maradsz. Vigasztalónk
127       1,     17|          leszesz. Én azt akarom, hogy te élj; én azt akarom, hogy
128       1,     17|              élj; én azt akarom, hogy te boldog ember légy. Ugye,
129       1,     17|              én azt remélhessem, hogy te boldog ember fogsz lenni?~ ~
130       1,     18|           hangjára ismer Richárd.~ ~- Te vagy az, Pál? - szól a kapitány
131       1,     18|               Vedd kezedbe a zászlót; te fogod ezentúl hordozni.
132       1,     18|            monda Richárd -, nem fogod te ezt a rést egy óra alatt
133       1,     18|         Azalatt, míg mi verekszünk, a te csapatod utolérhetné az
134       1,     18|              a March rossz ember. Azt te nem ismered.~ ~- Majd megismerkedünk
135       1,     18|              bujdosó hadfiak.~ ~- Hát te magyar vagy? Hát ez már
136       2,     20|           csupán az asszonyra nézve: "Te Zebi!"~ ~Ez nem gyöngeség,
137       2,     20|       amellett mindenünkből kiesznek. Te azt nem látod, mert mindig
138       2,     20|            rohama ellen.~ ~- Asszony, te azt nem érted. Amit nem
139       2,     20|              Értek úgy mindent, ahogy te értesz. Ha te tudod, hogy
140       2,     20|          mindent, ahogy te értesz. Ha te tudod, hogy mi a magas politika,
141       2,     20|             malíciával.~ ~- Mondd meg te elébb! - replikázott nekivörösödött
142       2,     20|          talán csak tréfa.~ ~- Akarsz te, kedves barátom, mindjárt
143       2,     20|        szokták egymást.)~ ~- Igen. És te is jössz velem. Az éjjel
144       2,     20|            hol csatlakozzanak velünk. Te utamba estél, hát hozzád
145       2,     20|            Jaj, de szigorú ember vagy te, kedves barátom!~ ~- Gondold
146       2,     20|          mondd el a családodnak, hogy te most mégy a háborúba, ott
147       2,     20|      hágcsóján, azt kérdezé tőle:~ ~- Te Boris, hol a kisasszonyaid?~ ~-
148       2,     20|       parancsoló.~ ~- Hallod-e, öreg, te itt elalszol. Eredj, feküdjél
149       2,     21|         azután mondta rá a kádenciát: Te pedig itten nem kellesz!)~ ~
150       2,     21|              jössz, úgy egy óra múlva te vagy a majoreszkó.~ ~- Amitől
151       2,     22|             szólt Richárd előlépve. - Te gyáva fickó! Megfutottál
152       2,     22|             fog fájni az ötven, nem a te bőrödnek.~ ~- Tudatom azt
153       2,     22|                No, mármost gyere elő, te nímet, aki tegnap utánam
154       2,     22|           lovon ültem, gulyát vertem; te pihentél, mégis földhöz
155       2,     24|               bőrön. Ez az egész.~ ~- Te orvos vagy?~ ~- Elhiszem
156       2,     24|             olcsón osztogatták. Mikor te leestél lovadról, szegény
157       2,     24|    visszajövök őt keresni.~ ~- Holnap te is jelen lehetsz a hősök
158       2,     24|              Abba kell elvesznem. Nem te öltél meg, azon ne törd
159       2,     24|           vagyok. Még a férgeknek is. Te élsz és győztél. Kötelességed
160       2,     24|                  add kezedet rá, hogy te elmégy odáig, ahova én már
161       2,     24|            légy nyugodt!~ ~- Ugyebár? Te fölkeresed őt? Pénzemet,
162       2,     24|            görcsei jelentek meg. ~ ~- Te megígéred. Meg is tartod.
163       2,     24|            humorral mondta:~ ~- Ahán! Te el akarnál most innen osonni?
164       2,     25|          tudom, hogy nem jó. És annak te vagy az oka. Mikor előttem
165       2,     25|         érheti. "Ők" győznek.~ ~- Ezt te mondod nekem.~ ~- S te nem
166       2,     25|            Ezt te mondod nekem.~ ~- S te nem hiszesz nekem?~ ~- De
167       2,     25|             hiszesz nekem?~ ~- De hát te honnan tudod azt?~ ~- Anyámtól
168       2,     25|               Ah! Haha! - nevetett. - Te azt hiszed, hogy azok a
169       2,     25| szemrehányásodat... Azt mondod: "ez a te műved"... Nem tagadom...
170       2,     25|            nem apellálhatok-e oda?... Te már a túlvilágon vagy, te
171       2,     25|             Te már a túlvilágon vagy, te már tudod a jövendőt, te
172       2,     25|              te már tudod a jövendőt, te már látsz a szívekbe és
173       2,     25|       Ellenkezőjét tettem annak, amit te akartál... Két fiam a csatatéren;
174       2,     25|               ők boldogok legyenek... Te nem akartad, hogy e két
175       2,     25|               Nem hagytam őket itt, a te haragos arcod előtt... Ők
176       2,     26|              gyűlölnek ott még, ahova te mentél? Én ott sem fogok
177       2,     26|                és tele van alakokkal. Te is közöttük vagy. Megölte
178       2,     26|       közöttük vagy. Megölte az, akit te szeretsz, azt, akit én szerettem!
179       2,     26|       szerettem! Megölöm én azt, akit te szeretsz!~ ~Mintha megmérgezett
180       2,     26|         többit felemlegesse! Az, amit te a szememben sötétségnek
181       2,     26|             lettem a tied által. Légy te énáltalam. Hogy lásd bennem
182       2,     27|            aszondot: baratom Zebulon, te it nem maradhatod magadat;
183       2,     27|               Jaj de nagy bolond vagy te, Zebulon! Mintha látnálak,
184       2,     27|              dolog. Hiszen nem tettél te semmit.~ ~- Az igaz, de
185       2,     27|           hajdúk, a miniszterek csak "te pajtás"! Ahova bemegyek,
186       2,     30|             támadónak azt mondja: "Ha te ellenem kihúzod kardodat,
187       2,     30|             szót:~ ~- Mert gyáva vagy te is, mint minden civilista!~ ~
188       2,     31|        hallgasd meg, hogy mit mondok. Te énnekem néhány nap előtt
189       2,     31|           akarok ismételni.~ ~- Ah! S te oly haragtartó volnál, hogy
190       2,     31|         egymásnak meg nem bocsátanak. Te besoroztattad magad azon
191       2,     31|         között a párbaj. Én a lábtón, te a kerten át. Barrière a
192       2,     31|             bátyja kezét.~ ~- Bátyám, te tréfálsz! Te meg akarsz
193       2,     31|                  Bátyám, te tréfálsz! Te meg akarsz engem ijeszteni!
194       2,     31|          akarsz engem ijeszteni! Hogy te, akinek a kisujjában több
195       2,     31|             halálba mennek bele. Hogy te: családunk büszkesége, anyánk
196       2,     31|              egyébre jók nem vagyunk. Te lelke vagy seregünknek,
197       2,     31|           Amit megmondtam, megteszem. Te tedd, amit akarsz.~ ~És
198       2,     32|            felesleges istenáldásnak: "Te kis síró-rívó portéka, aki
199       2,     32|    privilégium nélkül lehet születni. Te kis porba esett isteni szikra,
200       2,     32|            porba esett isteni szikra, te csírája a léleknek egy tökéletlen
201       2,     32|              egy tökéletlen állatban, te semmiből lett semmi; szállj
202       2,     32|             Mért nem ringatod jobban, te akasztani való hóhér!") -
203       2,     33|        fövegét az ének alatt.~ ~- Hát te nem énekelsz, Zebulon? -
204       2,     33|              ő kedves barátját.~ ~"Ha te nem engedsz engemet elszökni
205       2,     33|               úgy förmedt rá:~ ~- Hát te akasztófa! Mit méregeted
206       2,     34|           Istennel akart beszélni.~ ~"Te, ki onnan felyül jeleket
207       2,     34|              a mi hazánknak napját, a te istenségedet hirdető napot.
208       2,     34|             Haljak meg ott, ahol ezen te zászlódat kezemből kiejtem."~ ~
209       2,     35|        tűrhetem nyugodt szivvel, mint te vagy. Bár többin is segithetnék.
210       2,     35|           soha. Annak mondhatod, hogy te vagy Algernon Smith; hát
211       2,     35|            szólt angolul Leoninhoz. - Te elárulhatnál engemet?~ ~-
212       2,     35|                 Én elfogatom önt!~ ~- Te? Ramiroff Leonin? Ki velem
213       2,     35|              Az őr beszélt hozzá.~ ~- Te is ismersz?~ ~- Emlékezel,
214       2,     35|            farkasok meg akartak enni? Te nem hagytál engem; én nem
215       2,     36|              hunder-bundere van, vagy te szorítod meg őket, vagy
216       2,     37|               el magadat! Mit nekem a te büszkeséged, a te nagyságod?
217       2,     37|             nekem a te büszkeséged, a te nagyságod? Légy nekem megalázott,
218       2,     37|             Mi kell nekem egyéb, mint te és két gyermekem? Mi közöm
219       2,     37|          Nekem ott lesz a hazám, ahol te fogsz lenni. Menjünk el
220       2,     37|          kezét, s azt kérdé tőle:~ ~- Te családunk megmentésére gondolsz?~ ~-
221       2,     37|            minden fejezetét tanultam. Te e percben arra gondolsz,
222       2,     37|            Mihez?~ ~- Én nem mondtam. Te tudod.~ ~- Tudom! Te visszatérsz
223       2,     37|         mondtam. Te tudod.~ ~- Tudom! Te visszatérsz Plankenhorstékhoz!~ ~
224       2,     37|            amiknek fogalma hiányzik a te angyaltiszta lelkedben.
225       2,     37|           szánalommal tekinte rá.~ ~- Te is elítélsz-e? - suttogá
226       2,     37|         kérlek, kelj fel!~ ~- Nem; ha te elmégy, a porban a helyem.
227       2,     37|            elmégy, a porban a helyem. Te sújtasz oda.~ ~- Te nem
228       2,     37|           helyem. Te sújtasz oda.~ ~- Te nem értesz engem. Nem is
229       2,     37|              szólt örömmel az anya. - Te nem arra gondolsz, amivel
230       2,     39|              jó testvér mellett, mint te vagy, nincs miért aggódnom
231       2,     39|               haza sírjában vagyok.~ ~Te pedig légy férfi, és ne
232       2,     39|             anyjaik nem siratják meg! Te mondád.~ ~Tehát ne sirass!~ ~
233       2,     39|     keresztény, és mondjad: "Atyám, a te akaratod!"~ ~És bocsáss
234       2,     40|           képpel.~ ~"Miért vetted el? Te vetted el őt tőlem! Vétett
235       2,     40|      támadhatott az ő lelkében. - Ezt te sugalltad neki. - Ez egészen
236       2,     40|        sugalltad neki. - Ez egészen a te rettentő szívedben szülemlett
237       2,     40|            egy anya lehet, aki temet. Te pedig kegyetlen vagy, mint
238       2,     44|         áldozat nem vonaglik?~ ~- Hát te nem sírsz?~ ~A teknönc még
239       2,     44|        mozdulatot engedett volna.~ ~- Te bárgyú! Nem érted? Kedvesed
240       2,     44|          ingere volt.~ ~- Gondolj rá, te nyomorult, hogy a leggyalázatosabb
241       2,     44|           imát mondana el fölötte, és te még a sírjára sem fogsz
242       2,     46|        támadta meg, hanem Editet.~ ~- Te szerencsétlen leány! - szólt
243       2,     46|      áldozatul? Ez az ember itt nem a te kedvesed egyedül. Ennek
244       2,     46|           ujjal mutatva Richárdra.~ ~"Te mondád."~ ~- Jól van, asszonyom -
245       2,     48|         emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok
246       2,     48|       elmosogatok magam. Aztán maradj te nekem itthon, s ne keress
247       2,     48|              fogunk lenni.~ ~- Eredj, te bohó!~ ~- No, azért nem
248       2,     49|               a levélben ez volt:~ ~A te gyámapád megölte a te apádat,
249       2,     49|               A te gyámapád megölte a te apádat, és kirabolta. Most
250       2,     49|             neki, hogy:~ ~- Hallod-e, te! Idekinn van egy asszony,
251       2,     49|              Fiatal?~ ~- Nem tudom; a te brancsod a spiritusz. Vedd
252       2,     49|         hajtanom a fejemet, egyedül a te kebledre.~ ~- No, azzal
253       2,     49|               tehetek veled, amennyit te tettél az anyáddal, hogy
254       2,     49|              itt ezek a kurucok, hogy te vagy az anyám. Anélkül is
255       2,     49|           bejött az iroda főnöke.~ ~- Te Palvicz! Ma nagy szerencséd