Rész, Fejezet

  1       1,      3|                            TALLÉROSSY ZEBULON~ ~A tor mindenképpen hasonlít
  2       1,      3|             megjelenésével.~ ~- Nini! Zebulon! - hangzik minden oldalról.~ ~
  3       1,      3|             minden oldalról.~ ~Bizony Zebulon, de haraggal eltelve és
  4       1,      3|             Ide, ide! Az én helyemre, Zebulon! - kiáltának elé több oldalról,
  5       1,      3|            keblekre.~ ~- Csak ülj le, Zebulon. Itt van egy üres szék.~ ~
  6       1,      3|              van egy üres szék.~ ~Még Zebulon kívánt szolgálni egypár
  7       1,      3|                   Pap széke! - kiálta Zebulon, s két tenyerét az asztalnak
  8       1,      3|         salátát, ötödik a pudingot, s Zebulon hagyott magának ízleni mindent
  9       1,      3|           csak hozta volna - folytatá Zebulon a szomorú odisszeát -, de
 10       1,      3|          mindenki segített Tallérossy Zebulon kebelét akként teletöltögetni
 11       1,      3|          különféle színű italokkal; s Zebulon engedte magának ízleni mind
 12       1,      3|               adminisztrátor úr; mire Zebulon a cukor alját is felhörpintve
 13       1,      3|           neki! A kell neki! - kiálta Zebulon, mint akinek nyelve hegyéről
 14       1,      3|           megkapja a maga előfogatát; Zebulon úr bivaly hordta bárkája
 15       1,      3|                  Hogy maga Tallérossy Zebulon úr el nem maradhatott a
 16       1,      3|        lehetni.~ ~- Nem szerencse az, Zebulon! - súgá a koadjutor úr a
 17       1,      3|               koadjutor egyet rántott Zebulon bekecse szárnyán, mire Zebulon
 18       1,      3|        Zebulon bekecse szárnyán, mire Zebulon gondolva, hogy már megint
 19       1,      3|          koadjutor úr akkorát rántott Zebulon bekecsén, hogy annak a vitézkötés
 20       1,      3|           lett a további beszédnek.~ ~Zebulon diadalmas arccal tekinte
 21       1,      3| megvigasztaltad a nagyságos asszonyt, Zebulon! - szólt a koadjutor, a
 22       1,      3|              maga részéről Tallérossy Zebulon az espereshez.~ ~Mikor aztán
 23       1,      3|             Ejnye, de nagy barom ez a Zebulon!~ ~Az adminisztrátor úr
 24       1,      3|            kell a gazdag özveggyel.~ ~Zebulon pedig azt rebegé a hozzá
 25       1,     11|            úri rend között Tallérossy Zebulon úr is. Ezúttal ő is rangjához
 26       1,     11|       kalaphoz illett volna nagyon.~ ~Zebulon sem jött ezúttal egyedül.
 27       1,     11|              igazság a földön, ha nem Zebulon üdvözölhetné őméltóságát
 28       1,     11|              Hát öt kisasszonyka van, Zebulon bácsi? - kérdé mosolyogva
 29       1,     11|          lőtávolából előresietni, míg Zebulon úr a lépcsőn fölmentében
 30       1,     11|          idegenek.~ ~- Nem értem ezt, Zebulon! - szólt nevetve a magas
 31       1,     11|             nem irtem! - haragoskodék Zebulon. - De bizony megirted, csak
 32       1,     11|            itt sem ijedünk meg tőlük, Zebulon barátom.~ ~Zebulon nagyot
 33       1,     11|             tőlük, Zebulon barátom.~ ~Zebulon nagyot feszített mellén,
 34       1,     11|            Aranka atyja.~ ~Tallérossy Zebulon nem hitt egyebet, mint hogy
 35       1,     11|              az ő testének tartana.~ ~Zebulon érezte bűneinek súlyát.
 36       1,     11|              a kezét nem kapta vissza Zebulon kezéből, hanem kordialiter
 37       1,     11|                 No, annak ugyan örült Zebulon nagyon. Hanem azért mégsem
 38       1,     11|               jól mulattam odafenn.~ ~Zebulon félrevágta a nyakát. Ez
 39       1,     11|         Nagyon meg vagyok elégedve.~ ~Zebulon nagyon rázta a fejét. Még
 40       1,     11|             az ördög! - mormogá utána Zebulon, egymáshoz ragadt négy ujjára
 41       1,     11|           utóbbiaknak is itt lenniök. Zebulon ellenben minden oldalról
 42       1,     11|              putzba! - nyugtalankodék Zebulon.~ ~- Hiszen veheted észre,
 43       1,     11|           megbolondult!" - kiálta fel Zebulon elképedve.)~ ~Hanem abban
 44       1,     11|          isteneknek ide alant!"~ ~Még Zebulon is azon kapta rajta magát,
 45       1,     11|           mely éppen nem volt nyájas. Zebulon megijedt. Hisz neki éppen
 46       1,     11|          hümmögött rá; de a mindig hű Zebulon a háta mögött ugyan sietett
 47       1,     11|             gróf" - panaszkodék aztán Zebulon Tormándynak.)~ ~- Ne állj
 48       1,     11|       váltakozva az adminisztrátor és Zebulon és a többi ismerős delnők
 49       1,     12|             ezt a beszédet Tallérossy Zebulon barátunk tartotta azon a
 50       1,     12|       kifejezés jött; megint hangzott Zebulon szava: "akció, akció!"~ ~
 51       1,     12|  törvényszegés!~ ~- Lazadas! - kiálta Zebulon.~ ~- S nekünk van hatalmunk
 52       1,     12|            hadd megyek ki" - szabódék Zebulon, ki ezt már mégis jobb szerette
 53       2,     20|               politika!"~ ~Tallérossy Zebulon is úgy találta, hogy sokkal
 54       2,     20|      parancsolni kell. Pénz van elég. Zebulon számadást sem vezet róla.
 55       2,     20|             akartak toborozni. Azokat Zebulon kombinált csapatmozdulatokkal
 56       2,     20|             nem szakadnak a járókelők Zebulon kastélyából, mely fekszik
 57       2,     20|                mert sokat olvas, mint Zebulon úr állítja, abból semmi
 58       2,     20|              egyébként lenni) - tehát Zebulon úr tisztelt életpárja annak
 59       2,     20|          igazán: szolgáló volt biz az Zebulon úrnál; úgy vette el. Azonban
 60       2,     20|     körülményen nem fogunk felakadni. Zebulon úr igen boldog házasságot
 61       2,     20|          eszik három emberre valót.~ ~Zebulon úr papucs alatt volt odahaza,
 62       2,     20|           minden percben készen volt. Zebulon úrnak ezek voltak a rigorózumai.
 63       2,     20|        pillanatok pedig azok, amikben Zebulon úr azt a merényletet kénytelen
 64       2,     20|            mind gyökeresen ismeri már Zebulon úr; s ugyanazért, mikor
 65       2,     20|              vagy bécsi kormánytul?~ ~Zebulon arra várt, hogy Anna asszony
 66       2,     20|               ezzel a sok leánnyal.~ ~Zebulon úr látta, hogy Anna asszony
 67       2,     20|           hogy mi a magas politika!~ ~Zebulon úr meg volt felőle győződve,
 68       2,     20|              én meg is mondom - szólt Zebulon úr. - Magas politika az,
 69       2,     20|             No, ugye, galambocskam?~ ~Zebulon szerencsésen bevette a sáncot.~ ~
 70       2,     20|                kedves tubicám - szólt Zebulon úr, megveregetve a delnő
 71       2,     20|      tubagalambom - szólt diadalmasan Zebulon úr -, ez a magas politika;
 72       2,     20|            velem is meg teveled is?~ ~Zebulon úr nagy sort járt e kérdésre
 73       2,     20|             Szalmással is beszélek.~ ~Zebulon úr megtette magának azt
 74       2,     20|               megelégedésére szolgált Zebulon úrnak azon tapasztalás,
 75       2,     20|               Tehát Baradlay Ödön, ha Zebulon úr kastélyát jön meglátogatni,
 76       2,     20| vendéglátással magát is, mást is a jó Zebulon.~ ~Baradlay Ödön, mint még
 77       2,     20|            Amit a legjobban megbámult Zebulon, az, hogy a lógós lónak
 78       2,     20|           hátára.~ ~Ó, mint örvendett Zebulon a kedves vendég megérkezésének!
 79       2,     20|            odább? - szólt elhüledezve Zebulon. - Hova?~ ~- Gyerünk be
 80       2,     20|              majd elmondom odabenn.~ ~Zebulon azzal biztatta magát, hogy
 81       2,     20|             ezért jöttél?~ ~- Csak-é? Zebulon barátom, nekem még ennél
 82       2,     20|                  Az igazat megvallva, Zebulon erre voltaképpen csak most
 83       2,     20|               biztatások voltak, amik Zebulon keblébe nagy meleget öntöttek
 84       2,     20|             múlva készen légy vele.~ ~Zebulon keserveset sóhajtott. Búcsúzott
 85       2,     20|              leszek.~ ~De nem is mert Zebulon hátrapillantani, mikor a
 86       2,     20|         keserves rossz feketekávét.~ ~Zebulon ugyan váltig biztatta kedves
 87       2,     20|           hajtatott odább.~ ~Bánta is Zebulon nagyon, hogy minek fogadott
 88       2,     20|                kérdé tőle Ödön, mikor Zebulon elkezdte azt a foga alá
 89       2,     20|      majszolni nagy fohászkodással.~ ~Zebulon nem merte azt mondani, hogy "
 90       2,     20|          beszélnivalója Ödönnek, amit Zebulon nagyon restellt; mit tartóztatja
 91       2,     20|        megnyugszunk - gondolá magában Zebulon. - Itt már vacsorára várnak."~ ~
 92       2,     20|                negyedik a szénáját; s Zebulon csak azt tudta valamennyinek
 93       2,     20|          nóbelul, elegánciával, ahogy Zebulon bámulattal jegyzi meg.~ ~
 94       2,     20|         végett már csakugyan meg kell Zebulon úrnak pihentetni a tollat.~ ~
 95       2,     20|               a szalmakomisszárius?~ ~Zebulon magára veszi ezt az interpellációt,
 96       2,     20|               az én szalmámra?~ ~Erre Zebulon letette a tollát, s szétterjeszté
 97       2,     20|      főkomisszárius úr.~ ~De már erre Zebulon dühbe jött.~ ~- Elmisz innen,
 98       2,     20|             idebenn, akkor mars ki!~ ~Zebulon az erélyes kikergetés után
 99       2,     20|     főkormánybiztos nem kegyelmezett. Zebulon az egyik ujjával a szemöldökét
100       2,     20|               a pillanatban azt hallá Zebulon, hogy Anna asszony beszél
101       2,     20|    felkeltelek, akkor elvégezheted.~ ~Zebulon örült az engedelemnek. Milyen
102       2,     20|       mindannyiszor felrázza álmából. Zebulon keresztülment azon. Alig
103       2,     20|             haladt, mint gondolták.~ ~Zebulon fogvacogva öltözködött,
104       2,     20|        egyúttal a főhadiszállás volt. Zebulon egy szobában vacsorált a
105       2,     20|              döntő ütközetet várni.~ ~Zebulon úgy érezte ez alatt, mintha
106       2,     20|              mind a száz halál fia.~ ~Zebulon minden lehetőt kigondolt
107       2,     20|             hol kapja meg hamarább.~ ~Zebulon örök hálára érezte magát
108       2,     20|             egy része még az éjjel, s Zebulon úgy örült neki, hogy nem
109       2,     20|            azt előre Baradlay Ödön.~ ~Zebulon sem vette tréfára a dolgot,
110       2,     20|          bulletinben, hogy Tallérossy Zebulon ez alkalommal a nép segélyével
111       2,     27|             gondjuk. Mikor Tallérossy Zebulon sóhajtozva emlegeti, hogy
112       2,     27|           mászva, előbújik Tallérossy Zebulon barátunk.~ ~A háznál régi
113       2,     27|         háziasszony alig leli helyét. Zebulon komája. Valamennyi leányának
114       2,     27|               szobábul a lábát, midőn Zebulon mosolygó arca egyszerre
115       2,     27|              úr csak mégsem ijedt meg Zebulon titokteljes arckifejezésétől.~ ~-
116       2,     27|              vagyok lűve! - magyarázá Zebulon tovább a dolgot. - Odavan
117       2,     27|              De hát mi bajod, öreg?~ ~Zebulon szája elé tette a kezét.~ ~-
118       2,     27|               valami jó adomákat mond Zebulon koma, azon nevetnek.~ ~-
119       2,     27|                Pajkos dolgokat beszél Zebulon koma.~ ~- Ej, mindig is
120       2,     27|         kedves baratocskam - folytatá Zebulon -; hallgasd tovab csak!~ ~-
121       2,     27|                 S még azt pretendálta Zebulon, hogy Ádám komája hanyatt
122       2,     27|               szolgált: vulgo pipa.~ ~Zebulon úr foga közé vette a klarinétot,
123       2,     27|         cserepárok, aszondot: baratom Zebulon, te it nem maradhatod magadat;
124       2,     27|      nevethetnéke volt, de félt, hogy Zebulon megharagszik; hát inkább
125       2,     27|               de nagy bolond vagy te, Zebulon! Mintha látnálak, hogy szorongattad
126       2,     27|          Igazán? - kapott ezen a szón Zebulon.~ ~- Uccse mondom. Csak
127       2,     27|              mappája volna! - sóhajta Zebulon.~ ~- Ilyen van! - biztosítá
128       2,     27|           indignációval afölött, hogy Zebulon elég együgyű azt képzelni,
129       2,     27|            mint a másik.~ ~Miután már Zebulon rajta feküdt a mappán, elkezdé
130       2,     27|             nem kell kapni.~ ~Szegény Zebulon úgy meg volt szontyolodva,
131       2,     27|              ki a mappát az ajtóra.~ ~Zebulon alig ütötte bele az első
132       2,     27|       ellenségek lettek.~ ~Tallérossy Zebulon világosan azt hitte, hogy
133       2,     27|     balítéletet fejezte ki, hogy ez a Zebulon most azzal a kalapáccsal
134       2,     27|               míg azt nem látta, hogy Zebulon leteszi kezéből a kalapácsot.
135       2,     27|        karimáján keresztül folyvást a Zebulon mozdulatait leste nagy gyanakodva.~ ~
136       2,     27|              leste nagy gyanakodva.~ ~Zebulon nem szegezte már a mappát
137       2,     27|     detaillíroztatni.~ ~- Már hogyan, Zebulon? Minden hajad száláért két
138       2,     27|                 Az úgy van - folytatá Zebulon, folyvást vad szemeket vetve
139       2,     27|            ellenmondás nélkül fogadta Zebulon adatait.~ ~Egyenesen hozzá
140       2,     27|              hozzá beszélni nem akart Zebulon. Ez annyit tett volna, hogy "
141       2,     27|          senki. Jártathatta az ujjait Zebulon a térképén tetszése szerint,
142       2,     27|           jött, hogy őtet megfogja.~ ~Zebulon nagyszerű volt az ebéd fölött.~ ~
143       2,     27|         száját, úgy mammogott, nehogy Zebulon a szájába lásson.~ ~- Akkor
144       2,     27|              talán pikírozta az, hogy Zebulon egyszerre ilyen nagy úr
145       2,     27|                     Legyőzik? - szólt Zebulon, széttekingetve a levegőben,
146       2,     27|              koalíciót összeállította Zebulon.~ ~Szalmás még arra is néma
147       2,     27|            Pedig azt is megmagyarázta Zebulon, hogy akkor aztán mi lesz
148       2,     27|       vacsoránál még mindig folytatta Zebulon a gasconade-okat, anélkül
149       2,     27|             álomnak bocsáták egymást; Zebulon még a szobából kimenet is
150       2,     27|               csizmáit, miket azonban Zebulon nem engedett neki kivinni
151       2,     27|                hogy miért nem engedte Zebulon a csizmáját éjszakára kivitetni. ~ ~
152       2,     27|           átellenbe nyílt. Először is Zebulon szobájába ment be.~ ~- Ahun
153       2,     27|           levél plajbásszal írva. Azt Zebulon írta Ádám úrhoz.~ ~Ádám
154       2,     28|              mi legyünk irgalmasabbak Zebulon iránt, s nézzünk utána,
155       2,     28|         kezdte felváltani, tünedezett Zebulon kebléből az üldöztetéstől
156       2,     28|             egy kis üres tér.~ ~Amint Zebulon a maga útján kilép e gyepes
157       2,     28|              el őket egymás előtt. ~ ~Zebulon átlátta, hogy sorsát hiába
158       2,     28|              van látva pisztolyokkal. Zebulon, add meg magad!~ ~Ezzel
159       2,     28|           tarisznya volt a kezében.~ ~Zebulon most értette meg egyszerre
160       2,     28|           Tudja, Szalmás - kérlelé őt Zebulon -, amit tegnap mondtam Ádámnak,
161       2,     28|            boldogságot, mikor egyszer Zebulon a legelső magyar katonával
162       2,     28|           leszedte a lováról örömében Zebulon. Kezet akart neki csókolni.~ ~-
163       2,     28|            erdőben" - gondolá magában Zebulon; de csak mégsem utasította
164       2,     28|            lovast. Jószívű ember volt Zebulon.)~ ~- Hát nincs közel ellenség?~ ~-
165       2,     28|              kormánybiztos Tallérossy Zebulon, akiről az volt a hír, hogy
166       2,     28|          visszanyargalt a faluba; míg Zebulon kikeresett magának egy szép
167       2,     28|               telt bele, már látta őt Zebulon visszafelé jönni egy parasztszekér
168       2,     28|               nagy megtiszteltetés!~ ~Zebulon kezdte magán helyregombolgatni
169       2,     28|             kocsiülés szalmából volt. Zebulon egy csomó szalmát kihúzott,
170       2,     28|              énalattam ökörhajcsár.~ ~Zebulon abbahagyta a csizmái tisztogatását.~ ~("
171       2,     28|          volna soha - gondolá magában Zebulon -, hogy én tisztelkedni
172       2,     28|              elcsípte - hogy utoljára Zebulon át kezdte látni, hogy biz
173       2,     28|              hanem ahelyett megkenték Zebulon csizmáit hájjal: az még
174       2,     28|             még jobb. E toalett alatt Zebulon megalkudott a fuvarossal
175       2,     28|            azért sem haragszik meg.~ ~Zebulon úr nagyon megváltozottnak
176       2,     28|                  Azt azonban szerette Zebulon, hogy nem nyújtotta kezét
177       2,     28|        nyújtotta kezét parolázásra.~ ~Zebulon elfogadta a kínálást, és
178       2,     28|       főhadiszállásnak.)~ ~Aztán csak Zebulon is elővette a pipáját a
179       2,     28|             Ah, derék! - kapott rajta Zebulon. - Azóta sem olvastam újságot.
180       2,     28|             Nem szelel pipám - mondta Zebulon.~ ~- Hiszen rá sem gyújtott
181       2,     28|            voltam amott - menté magát Zebulon.~ ~- Aki csak beszédbe állt
182       2,     28|              se nem hallottam tőle. - Zebulon úgy védte már magát, mintha
183       2,     28|                már erre nem mondhatta Zebulon oly apodiktice, hogy "ezt
184       2,     28|             vette magának, hogy leült Zebulon mellé a pamlagra, s egymásra
185       2,     28|              észrevételt szalasztá ki Zebulon a száján, mire gyanús oldalpillantással
186       2,     28|            szökni akart valahonnan.~ ~Zebulon úgy érezte, mintha emelkednék
187       2,     28|           mégpedig a torka körül, ti. Zebulon torka körül; hanem az nem
188       2,     28|           vagy fölfelé induljon-e meg Zebulon úrral, s hogy hány napi
189       2,     28|            napi útra legyen készen.~ ~Zebulon arra határozta magát, hogy "
190       2,     28|            járkáltam" - így fejezi ki Zebulon e siralmas helyzetét, amelybe
191       2,     28|                míg a fuvaros etetett, Zebulon ollót, borotvát kért a kocsmárostól.~ ~
192       2,     28|               parciális temetkezés!~ ~Zebulon sokáig nézegette a markában
193       2,     28|        rabkötelességét.~ ~Amint aztán Zebulon újra megjelent a fuvarosa
194       2,     28|                    Bizony - felelt rá Zebulon.~ ~- Értem - szólt a fuvaros. -
195       2,     28| Lengyelországba akar menni?~ ~- Oda - Zebulon ráhagyta.~ ~Tudta is ő,
196       2,     28|              No, ennek örült még csak Zebulon! Nem elég neki, amiben már
197       2,     28|            harmadik napon megsokallta Zebulon a dicsőséget. Nem akar ő
198       2,     28|              volna Lengyelországba!~ ~Zebulon vitte megint a tarisznyát
199       2,     28|            hívták ezt a derék urat.~ ~Zebulon bemutatta magát a papnak.
200       2,     28|       nevezetes úr hírét. Akkor aztán Zebulon meggyónt neki mindent elejétől
201       2,     28|               meglátogatása végett.~ ~Zebulon szökhetik külföldre Schneiderius
202       2,     28|             papom - mondta mindezekre Zebulon -, de bolond passzusba beleírnak
203       2,     28|             már erre duplát sóhajtott Zebulon. Még a bajusz is! A hatalmas,
204       2,     28|               kért magának e tárgyban Zebulon. S egynapi meggondolás után
205       2,     28|       megalázva megállt a tükör előtt Zebulon, magának is el kellett ismerni,
206       2,     28|               jól emlékében tartsa.~ ~Zebulon még egy napot kért magának,
207       2,     28|            császári seregekkel, mikor Zebulon behajtott.~ ~A sorompónál
208       2,     28|             kiálta fel:~ ~- Szervusz, Zebulon!~ ~A villámcsapás nem lett
209       2,     28|             mint ez a szó: "szervusz, Zebulon"!~ ~Hősünk valóban úgy megrettent,
210       2,     28|               ebben a papi ruhában?~ ~Zebulon csak most bámult rá a megszólító
211       2,     28|               azonban nem vette észre Zebulon bámulását; eléje sietett,
212       2,     28|             hozzám. Derék ember vagy, Zebulon. Megkaptam Szalmástól küldött
213       2,     28|            Nagy emberré foglak tenni, Zebulon, nagy emberré!~ ~Zebulon
214       2,     28|              Zebulon, nagy emberré!~ ~Zebulon még mindig úgy érezte magát,
215       2,     28|            már ott előtted aláírva.~ ~Zebulon engedte a tollát menni a
216       2,     28|        pirosra festeni.~ ~Most azután Zebulon az első gráciát kérte ki
217       2,     28|           egymást Szalmással.~ ~Hanem Zebulon nagyon komoly maradt e felszólításra,
218       2,     28|              nagyon komoly ember lett Zebulon.~ ~Amiért aztán még többet
219       2,     33|             Bence, a másik Tallérossy Zebulon.~ ~A társalgás németül folyik.
220       2,     33|                  Hát te nem énekelsz, Zebulon? - kérdi Rideghváry a mélázó
221       2,     33|   Nyolcvanezer ember.~ ~És megszorítá Zebulon kezét.~ ~- Most következnek
222       2,     33|              a völgyben fekvő városig Zebulon.~ ~Útközben aztán sincerizálgatott
223       2,     33|               tatár - gondolá magában Zebulon - a diák klasszikusaiddal,
224       2,     33|           Mitgefangen, mitgehangen.~ ~Zebulon aztán nem szólt hozzá többet
225       2,     33|             nem lophatta el más, mint Zebulon. Kinek lopta?~ ~Rideghváry
226       2,     33|             volna, hogy elszökik tőle Zebulon.~ ~Minő nagy barátság kötötte
227       2,     33|        amelyre legtöbbet számítottak; Zebulon pedig annak a népnek valóságos
228       2,     33|                fajrokonnak.~ ~Ez volt Zebulon missziója.~ ~Érezte ő annak
229       2,     33|           régen.~ ~Törte azon a fejét Zebulon, hogyan veszthetné el valahol
230       2,     33|            pedig komolyan elhatározta Zebulon, hogy elcsapja magától ezt
231       2,     33|               tehát ismerte a főúrnak Zebulon.~ ~Azon majális utáni estén
232       2,     33|            majális utáni estén elment Zebulon a gyógyszertárba, és kért
233       2,     33|               szabadkozni kezdett, de Zebulon letorkolta:~ ~- Most nem
234       2,     33|             adagokra felosztva.~ ~Azt Zebulon eldugta a flanelljaklija
235       2,     33|             ijedtében. Úgy megrettent Zebulon veszedelmétől.~ ~Zebulon
236       2,     33|              Zebulon veszedelmétől.~ ~Zebulon pedig, miután a tartarus
237       2,     33|              felőle, hogy asztalos.~ ~Zebulon csak úgy a fél szemének
238       2,     33|              egy colstokot.~ ~S amint Zebulon ott hanyatt feküdt az ágyon,
239       2,     33|              hüvelyk.~ ~Hanem azt már Zebulon nem várta végig; hanem amint
240       2,     33|           volt ijedtében; hanem amint Zebulon az üstökét elbocsátá, csak
241       2,     33|             verte a két tenyerével.~ ~Zebulon pedig kiülvén az ágy szélére,
242       2,     33|              tégedet, lurko! - kiálta Zebulon talpra ugorva. - Mi bajod
243       2,     33|               emberke azt látta, hogy Zebulon nagyon keresi az ágy mellett
244       2,     33|               Az árát is kifizette.~ ~Zebulon most aztán restellni kezdte
245       2,     33|        Sztrupka Márton megtudta, hogy Zebulon lutheránus, egyszerre ki
246       2,     33|     esztendeig voltam ott egyházfi.~ ~Zebulon örült annak nagyon.~ ~Minden
247       2,     35|                Hát az a végső utóirat Zebulon levelében?~ ~Zebulon nagy
248       2,     35|          utóirat Zebulon levelében?~ ~Zebulon nagy pszichológiai adományt
249       2,     35|        bizonyos magaslathoz!"~ ~Fogta Zebulon levelét, s az anyjához és
250       2,     35|            Smith nevével, ahogy éppen Zebulon ötlete volt; azt tárcájába