IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
9001 2, 35| keresztülfúrta magát. Azon át a hevenyészett szárnyékba 9002 2, 35| hevenyészett szárnyékba jutott. A kozákok mind aludtak lovaik 9003 2, 35| narkotikus álmot. Rátalált a fehér farkú lóra, amellett 9004 2, 35| aludt senki.~ ~Ödön felült a lóra, s megfordítá.~ ~Akkor 9005 2, 35| súgta:~ ~- Hurrá, Ljubica!~ ~A ló vágtatott a kerten alá.~ ~ 9006 2, 35| Ljubica!~ ~A ló vágtatott a kerten alá.~ ~Az őr előugrott 9007 2, 35| kerten alá.~ ~Az őr előugrott a vágtatás zajára, arcához 9008 2, 35| s aztán utánalőtt.~ ~A lövés zajára talpra ugrált 9009 2, 35| alvó.~ ~"Mi történt?"~ ~"A fogoly elszökött."~ ~"Utána!" ~ ~ 9010 2, 35| üldözni. Utánalövöldöztek a fekete éjszakában. Egy-egy 9011 2, 35| villámlobbanásnál látták is a lovas árnyékot a síkon végigrohanni, 9012 2, 35| látták is a lovas árnyékot a síkon végigrohanni, s nyargaltak 9013 2, 35| végigrohanni, s nyargaltak utána.~ ~A jó volhiniai mén utolérte 9014 2, 35| jó volhiniai mén utolérte a zivatart, s a zivatar jó 9015 2, 35| mén utolérte a zivatart, s a zivatar jó útitárs; lassankint 9016 2, 35| betakarva záporpalástjával a futót; elnyomta villámdörgéseivel 9017 2, 35| üldözők hajráordítását, a futó paripák robogását. 9018 2, 35| robogását. Pártjára kelt a menekülőnek.~ ~Nem fogták 9019 2, 36| NADÍR~ ~Aki hozzákezd a futáshoz, azt megragadja 9020 2, 36| futáshoz, azt megragadja a futás vágya.~ ~Mint a forgószél, 9021 2, 36| megragadja a futás vágya.~ ~Mint a forgószél, mint az örvény, 9022 2, 36| forgószél, mint az örvény, mint a szédület ragadja magával 9023 2, 36| magával tovább. Beleszeret a futásba.~ ~A hajnal a puszta 9024 2, 36| Beleszeret a futásba.~ ~A hajnal a puszta közepén 9025 2, 36| Beleszeret a futásba.~ ~A hajnal a puszta közepén találta Ödönt. 9026 2, 36| kóvályog egy pusztai sas; a síkon egyedül üget a magányos 9027 2, 36| sas; a síkon egyedül üget a magányos lovag.~ ~Út nem 9028 2, 36| lovag.~ ~Út nem látszik a pusztán. Kopár, egyforma 9029 2, 36| hogy "Memento mori"?~ ~Ödön a kútgémek felé irányzá a 9030 2, 36| a kútgémek felé irányzá a lovat. Az is szomjas volt, 9031 2, 36| s gyorsabban ügetett.~ ~A kúthoz érve Ödön vizet merített 9032 2, 36| érve Ödön vizet merített a vödörrel; megitatta Ljubicát, 9033 2, 36| Ljubicát, s aztán nyakára dobta a kantárszárat, hadd menjen 9034 2, 36| Keressen magának valamit a pusztán.~ ~Pedig az nagyon 9035 2, 36| vendégszerettelen puszta volt.~ ~A nyári hő nap kéreggé aszalta 9036 2, 36| nyári hő nap kéreggé aszalta a föld felszínét; össze volt 9037 2, 36| össze volt az repedezve. A kút körül máskor vizenyős 9038 2, 36| vizenyős hely lehetett, a belesüppedt marhanyomok 9039 2, 36| marhanyomok bizonyítják, hanem a körül tengődő timpó nagyon 9040 2, 36| nagyon megbánta, hogy hitt a tavaszi mocsárnak, s kihajtotta 9041 2, 36| látszik.~ ~Ödön ráért leülni a kút alacsony kámvájára, 9042 2, 36| kámvájára, s onnan bámulni a világba, míg Ljubica kipiheni 9043 2, 36| minden egyes porszeme, mely a szélben tovaröpül, érzi 9044 2, 36| az egész halála után. ~ ~A láthatáron délibábot ringat 9045 2, 36| láthatáron délibábot ringat a forró lég. Egy emelkedett 9046 2, 36| lég. Egy emelkedett domb, a légbe felkapva, mint úszó 9047 2, 36| tengersziget. És az sem igaz. A természet is hazudik.~ ~ 9048 2, 36| Ödönt e gondolatnál elővette a vágy - lefutni a földrül. 9049 2, 36| elővette a vágy - lefutni a földrül. Nappal futni, álmában 9050 2, 36| elszökni.~ ~Mély elborongásából a paripa nyerítése verte föl.~ ~ 9051 2, 36| verte föl.~ ~Széttekintett. A figyelmes kozák ló közeledő 9052 2, 36| közeledő lovast vett észre a pusztán. Azt adta hírül. 9053 2, 36| lovagjához, mintha ajánlkoznék a továbbfutásra.~ ~Ödön a 9054 2, 36| a továbbfutásra.~ ~Ödön a nyeregre könyökölve várta 9055 2, 36| nyeregre könyökölve várta a közeledő lovast. Nem lehet 9056 2, 36| Valami hasonló menekülő, ki a sors kezét kerülgeti.~ ~ 9057 2, 36| kezét kerülgeti.~ ~Az is a kútnak vette irányát. Az 9058 2, 36| kútnak vette irányát. Az a puszták világítótornya.~ ~ 9059 2, 36| kalapjáról messze virított a veres szalag.~ ~Amint még 9060 2, 36| találkozáson. Ismerős ember a pusztaságban.~ ~Az utolsók 9061 2, 36| akik iránt valami nemét a baráti indulatnak érezi; 9062 2, 36| ér-e ez ily időben, amidőn a legjobb barát oly szívtelenül 9063 2, 36| szívtelenül elárulá?~ ~Üdvözlé a közeledőt.~ ~No, de még 9064 2, 36| Rossz világ van odakinn, túl a gyepen. Magam is csak alig 9065 2, 36| megmenekülni.~ ~Azzal leszállt a lováról, s megveregette 9066 2, 36| állat nyakát.~ ~- Bizony, ha a hóka nem szorít, aligha 9067 2, 36| már vége van mindennek, a fegyvert rakják lefelé, 9068 2, 36| gondolom magamban: de ezt a száz ökröt, ami a kezembe 9069 2, 36| de ezt a száz ökröt, ami a kezembe van, csak ne kapja 9070 2, 36| csak ne kapja meg ingyen a muszka! Felhajtom éjszaka 9071 2, 36| Felhajtom éjszaka Váradig a belényesi erdőn át. Lefejtem 9072 2, 36| belényesi erdőn át. Lefejtem a dolmányomrul az aranypaszomántot, 9073 2, 36| pisztolyaimat, s beállítok a muszkához, hogy van nekem 9074 2, 36| ökröm; eladom, vegye meg. A bolond muszka ráállt, megalkudott; 9075 2, 36| De én se mentem ám hozzá a pénzért, hanem örültem, 9076 2, 36| pénzért, hanem örültem, mikor a lovamra felkaphattam megint, 9077 2, 36| elszeleltem onnan, hogy a poromba se értek. Coki pöngő! 9078 2, 36| egyenesen halálos ellenének a torkába fut bele. - Talán 9079 2, 36| imsiket, hogy legyen segélyére a menekülésben? - Talán most 9080 2, 36| magyarázatában megtalálta a fatalizmus nyugalmát. Az 9081 2, 36| Vannak emberek, akiknek a sors azt parancsolja, hogy 9082 2, 36| Hát?~ ~- Majd felkeresem a legelső osztrák tábornokot, 9083 2, 36| írom alá. Ilyenkor, mikor a győztes első fúriájában 9084 2, 36| összemorzsolja. Minek az a sietség?~ ~- Csak nem fogok 9085 2, 36| Csak nem fogok tán a nádasban bujkálni évhosszant, 9086 2, 36| kergettetni magamat egyik határból a másikba.~ ~- Én nem mondom, 9087 2, 36| uraság, mint ön, aki ismeri a jó társaság szabályait, 9088 2, 36| invitálják.~ ~- S addig lakjam a kukoricát, míg a meghívólevéllel 9089 2, 36| lakjam a kukoricát, míg a meghívólevéllel rám akadnak?~ ~- 9090 2, 36| mondom én azt. Dehogy lakja a kukoricát. Van uraságodnak 9091 2, 36| is mérgezzem magamnak azt a bárdot, mely a nyakamat 9092 2, 36| magamnak azt a bárdot, mely a nyakamat levágja, azáltal, 9093 2, 36| lássam mindennap; kínozzam a lelkemet a boldogsággal, 9094 2, 36| mindennap; kínozzam a lelkemet a boldogsággal, mely napokra, 9095 2, 36| van kiszabva, s azoknak a kétségbeesett jajgatását 9096 2, 36| Nemesdombon.~ ~- Tehát még a nagy csaták előtt.~ ~- Azóta 9097 2, 36| értem önt. Fel tudom fogni a csekély eszemmel, hogy ilyen 9098 2, 36| hanem hát hadd mondjak én is a magam együgyű eszével valamit, 9099 2, 36| éppen útba. Ott ön megírja a levelet egyenesen magának 9100 2, 36| Minek volna eléje sietni a bajnak? Várja meg ön, míg 9101 2, 36| addig se engedje kialudni a pipáját. Én, ha úr volnék, 9102 2, 36| Járok az ön esze után. A magamét már kidobtam az 9103 2, 36| szélroham végiggörgetett a síkon. Milyen nyomorult 9104 2, 36| szél délnek hajtja, aztán a másik ül fel a hátára, s 9105 2, 36| hajtja, aztán a másik ül fel a hátára, s elhajtja keletnek. 9106 2, 36| Íme, két nap óta már a harmadik ember, aki őt helyéből 9107 2, 36| imsik és Boksa.~ ~Egyik átka a semmivé lett nagyságoknak: 9108 2, 36| nagyságoknak: azt látni, hogy a kicsiny emberek megmaradtak 9109 2, 36| Tehát kantározzuk fel a lovainkat, és aztán ballagjunk.~ ~ 9110 2, 36| és aztán ballagjunk.~ ~A délibáb különösen kérkedő 9111 2, 36| délibáb különösen kérkedő volt a mai nap: pálmaerdőket mutogatott 9112 2, 36| pálmaerdőket mutogatott a láthatáron. Pedig nem volt 9113 2, 36| Az is üdvözölt menedék a forró nyári ég alatt a kopár 9114 2, 36| menedék a forró nyári ég alatt a kopár pusztán barangolónak.~ ~ 9115 2, 36| barangolónak.~ ~Mikor déltájon a mocsár közelébe értek, a 9116 2, 36| a mocsár közelébe értek, a délibáb eltűnt, s az egész 9117 2, 36| sötétzöld síkság foglalta el.~ ~A mocsár közelében nagy térséget 9118 2, 36| közelében nagy térséget a halvány sziksó terít be, 9119 2, 36| sziksó terít be, amint azt a víz árja kimosta; aszú, 9120 2, 36| száraz volna.~ ~Ahol aztán a víz kezdődik, ott kezdődik 9121 2, 36| ördögvetés, hullámzanak a szélben. Annyi meddő kalász, 9122 2, 36| csönd és méla suttogás. A suttogás a nád közt zizegő 9123 2, 36| méla suttogás. A suttogás a nád közt zizegő szélé, a 9124 2, 36| a nád közt zizegő szélé, a csend a nappali álomé. A 9125 2, 36| közt zizegő szélé, a csend a nappali álomé. A mocsár 9126 2, 36| a csend a nappali álomé. A mocsár lakóinak a nappal 9127 2, 36| álomé. A mocsár lakóinak a nappal az éj.~ ~Szív és 9128 2, 36| ismerte már azon keresztül a járást. Neki az otthona 9129 2, 36| Sokszor megjárta ő ennek a vigályosait. Ismerte minden 9130 2, 36| Ismerte minden semlyékét, hol a tinót el lehet rejteni; 9131 2, 36| csereklyetörésen lehet kikerülni a dágványokat, mikben feneketlen 9132 2, 36| dágványokat, mikben feneketlen a sár, hol bírja meg az ingó 9133 2, 36| hol bírja meg az ingó bürü a lovat és lovast. Aki letéved 9134 2, 36| az abajdóc lápba, elnyeli a süppedék; semmi tudomány 9135 2, 36| tudomány meg nem menti onnan; a nadályok, rákok megeszik. 9136 2, 36| szérűjén legelőt találnak a lovak, nádgunyhót a lovasok.~ ~- 9137 2, 36| találnak a lovak, nádgunyhót a lovasok.~ ~- Nem kell félni, 9138 2, 36| mintha tudná, hogy ezen a földön most már ő az úr. 9139 2, 36| pedig otthon él benne.~ ~A lovak néhol szügyig gázolták 9140 2, 36| lovak néhol szügyig gázolták a vizet. Egy helyütt egész 9141 2, 36| átúsztatniok. Nem volt út. A betyárt csak a gindár növényfajok, 9142 2, 36| volt út. A betyárt csak a gindár növényfajok, a vanyiga 9143 2, 36| csak a gindár növényfajok, a vanyiga nyápic levelek vezették, 9144 2, 36| merre van biztos feneke a víznek, és saját csodaszerű 9145 2, 36| e vadonat egyformaságban a bozóttömkeleg régi útjelölőit.~ ~ 9146 2, 36| egész kaleidoszkóp volt a fejében tarka ábrándokbul, 9147 2, 36| Azalatt újra egyet fordul a világ."~ ~"Legrosszabb esetben, 9148 2, 36| cár kikötötte, hogy itt a győzelem után senkit se 9149 2, 36| után senkit se üldözzenek, a régi alkotmányt helyreállítsák."~ ~" 9150 2, 36| megint új fordulatot ad a dolognak."~ ~"Azután még 9151 2, 36| vannak, akik le nem tették a fegyvert, hanem elmentek 9152 2, 36| hanem elmentek az erdőkbe, a lápokba; onnan fogják folytatni 9153 2, 36| onnan fogják folytatni a gerillaharcot."~ ~"A fő-fő 9154 2, 36| folytatni a gerillaharcot."~ ~"A fő-fő emberek kimenekülnek 9155 2, 36| kimenekülnek Törökországba, a törököt segélyünkre hívják, 9156 2, 36| kénytelen lesz bejönni."~ ~"A török háta mögött áll Anglia 9157 2, 36| fogják támadni az oroszt."~ ~"A korona az angol királynő 9158 2, 36| magyar, kik otthon maradtak a régi hazában, azokért kiment 9159 2, 36| harcost számlál."~ ~És mindezt a legfanatikusabb hit kemény 9160 2, 36| meg fog-e egykor lepni ez a szent őrjöngés?"~ ~Bizony 9161 2, 36| folyamodtunk, s kérdeztük a kopogó szellemektől: mi 9162 2, 36| Kik? - Mind!~ ~Csak az a különbség, hogy egyikünk 9163 2, 36| benne van e betegségben; a másikunk pedig kibeszélte.~ ~ 9164 2, 36| hangafabokrokkal bekerítve.~ ~A tér közepén volt valami 9165 2, 36| Gergő, leugorva lováról. - A lovakat kímélnünk kell.~ ~ 9166 2, 36| lovakat kímélnünk kell.~ ~A tért buja fű lepé, sárkereppel 9167 2, 36| lepé, sárkereppel vegyes; a lovak jó tanyára találtak.~ ~- 9168 2, 36| felelt Ödön, nem értve a kérdést.~ ~- Például éhséget.~ ~- 9169 2, 36| mindjárt lássunk valami után. A víz nem szokott üres lenni.~ ~ 9170 2, 36| felgyürkőzött, s legázolt a vízbe a kerek tér aljában. 9171 2, 36| felgyürkőzött, s legázolt a vízbe a kerek tér aljában. Néhány 9172 2, 36| múlva visszatért, tele volt a kalapja rákkal.~ ~- Az " 9173 2, 36| fölött; abba belehajigálta a rákjait, s tüzes taplós 9174 2, 36| taplós csóvával rájuk gyújtá a máglyát. Mikor aztán lekaparta 9175 2, 36| Mikor aztán lekaparta róluk a pernyét, a rákok szép pirosak 9176 2, 36| lekaparta róluk a pernyét, a rákok szép pirosak voltak. 9177 2, 36| Kiszedte őket, s odateríté a fűre Ödön elé.~ ~Azután 9178 2, 36| maga ment jó példával elő a ráklakomában.~ ~Ödön hozzá 9179 2, 36| óráig kell mennünk, míg arra a helyre találunk, ahová önt 9180 2, 36| Jól alhatik azalatt, csak a tűzre tegyen, hogy a szúnyogokat 9181 2, 36| csak a tűzre tegyen, hogy a szúnyogokat elűzze. Úgysem 9182 2, 36| elemózsinával. Akkor aztán a szép holdvilágnál baktatunk 9183 2, 36| Ödön ráhagyott mindent. A nagy elbukás óta nem érzett 9184 2, 36| északi irányban tovatűnt a nádbozót között.~ ~Akkor 9185 2, 36| egyedüllét súlyát.~ ~Kívül volt a világon.~ ~Egyedül egy húszölnyi 9186 2, 36| kerületű szigeten.~ ~Annak a szigetnek még a növényzete 9187 2, 36| Annak a szigetnek még a növényzete is mind olyan, 9188 2, 36| növényzete is mind olyan, mely a társadalom száműzöttje, 9189 2, 36| hírével az emberlakta vidékről a magányba menekült.~ ~Itt 9190 2, 36| menekült.~ ~Itt díszlik a gyilkos csomorika, a vérbogyójú 9191 2, 36| díszlik a gyilkos csomorika, a vérbogyójú álkekengi, a 9192 2, 36| a vérbogyójú álkekengi, a kék levelű mérges ádáz, 9193 2, 36| kék levelű mérges ádáz, a vízlakó békakorsócska, a 9194 2, 36| a vízlakó békakorsócska, a kábító bűzű zizon, a maszlagos 9195 2, 36| békakorsócska, a kábító bűzű zizon, a maszlagos haramag, a fenyegető 9196 2, 36| zizon, a maszlagos haramag, a fenyegető fekete zászpa, 9197 2, 36| harám, mely titokban főzi a minden élő halálára összeesküdött 9198 2, 36| összeesküdött terveit.~ ~Körül pedig a vízi kietlen körül bezárt 9199 2, 36| körül bezárt egyeteme.~ ~A víz színén fenn úszó nimfeák 9200 2, 36| róla, hogy ölnél mélyebb a vízfenék. A liliom sárga 9201 2, 36| ölnél mélyebb a vízfenék. A liliom sárga virága messziről 9202 2, 36| figyelmeztet, hogy ott mély iszap a talaj.~ ~Milyen csodálatos 9203 2, 36| Milyen csodálatos börtön a természet őstanyája.~ ~Baradlay 9204 2, 36| elveszni. Ez ingoványból a maga erejével soha ki nem 9205 2, 36| talál.~ ~De hát mit félt ő a pusztaságtól ez órákban?~ ~ 9206 2, 36| pusztaságtól ez órákban?~ ~A puszta nemsokára megnépesült, 9207 2, 36| puszta nemsokára megnépesült, a néma csend megelevenült, 9208 2, 36| csend megelevenült, amint a nap lejjebb kezdett szállni. 9209 2, 36| szállni. Suhogás hangzott a légben. Vándor kócsagok 9210 2, 36| fehér tollazatuk csillogott a napban; a bölömbika elkezdett 9211 2, 36| tollazatuk csillogott a napban; a bölömbika elkezdett búgni 9212 2, 36| elkezdett búgni bús hangon a távolban; a vízi kutya nyivákolt 9213 2, 36| búgni bús hangon a távolban; a vízi kutya nyivákolt odúja 9214 2, 36| lilék hápogása vegyült a békamilliárdok kerepélő 9215 2, 36| kardalába, melybe beleszólt néha a berki csikasz éhvonítása. - 9216 2, 36| Nagyon távol kell lenni ide a legelső helységnek. Hanem 9217 2, 36| tetszett Ödönnek, mintha a vízi világnak ez idegen 9218 2, 36| Mintha egy ágyúszó hangzanék a távolból.~ ~És ismét másik - 9219 2, 36| magyar hadsereg letette a fegyvert, s nem harcol többé. 9220 2, 36| többé. Ki ágyúz ott?~ ~Talán a két szövetséges fél egymásra?~ ~ 9221 2, 36| egyedüllétben?~ ~Magához tért.~ ~A nap egészen lealkonyodott 9222 2, 36| érezni, hogy éhezik és fázik. A mocsár közepén hideg az 9223 2, 36| az ingovány közepén.~ ~A nap leszállt már, s az ingovány 9224 2, 36| arcot meresztve jött fel a hold.~ ~Amint Ödön a hold 9225 2, 36| fel a hold.~ ~Amint Ödön a hold táblájába nézett, egyszer 9226 2, 36| hoz.~ ~Nemsokára hangzott a mocsárban Boksa Gergő fütyörészése. 9227 2, 36| csatadalt fütyölt. - Csak a dal maradt fenn.~ ~Ödön 9228 2, 36| maradt fenn.~ ~Ödön fenntartá a tüzet, hogy a közeledő könnyebben 9229 2, 36| fenntartá a tüzet, hogy a közeledő könnyebben visszataláljon.~ ~ 9230 2, 36| messziről, még le sem szállt a lóról. - De majd nagy baj 9231 2, 36| leterített szűrére sorba lerakta a szerzett holmit: puha kenyeret, 9232 2, 36| sonkát és tele kulacsot. A másik oldalából az iszáknak 9233 2, 36| hozzá.~ ~Azzal lehasalt a fűbe a leterített guba mellé, 9234 2, 36| Azzal lehasalt a fűbe a leterített guba mellé, s 9235 2, 36| hogy még maga sem vacsorált a hozottbul, azáltal, hogy 9236 2, 36| azáltal, hogy olyanokat falt a leszelt holmikból, hogy 9237 2, 36| evés közben is elővette a nevetés. Csak még egyet 9238 2, 36| inni. Aztán Ödönnek adta a kulacsot.~ ~- No, mármost 9239 2, 36| Komádiba. Ejnye, de felsült ez a kis expedíció. Hát gondolja 9240 2, 36| csak hagynak előremenni a városházáig. Akkor látom, 9241 2, 36| városházáig. Akkor látom, mikor a piacra érek, hogy uccu mákomadta, 9242 2, 36| mákomadta, hiszen tele van ez a város kozákkal; csak úgy 9243 2, 36| házból is, másikból is, a városháza meg éppen főhadiszállás. 9244 2, 36| őket! Odakocogtam egyenesen a városház ajtajához. Megparancsoltam 9245 2, 36| egy kozáknak, hogy fogja a lovam kantárját, míg visszakerülök; 9246 2, 36| míg visszakerülök; azután a strázsától megkérdeztem, 9247 2, 36| strázsától megkérdeztem, hogy hol a generális. Nem tudom, generális 9248 2, 36| ilyen messzire leküldve a főseregtől, hogy élelmiszereket 9249 2, 36| számára. Egyenesen rárukkoltam a tegnapi utalvánnyal: "Uram - 9250 2, 36| itt az utalvány, fizess." A jámbor megijedt, majdhogy 9251 2, 36| szabadkozott, hogy Nagyváradon van a főpénztár, menjek oda; de 9252 2, 36| allegáltam, hogy nekem itt kell a pénz, hogy menjek én oly 9253 2, 36| Nekem is fizetnem kell a többieknek! Míg utoljára 9254 2, 36| neki, még meg is ölelt; a hetven percentet meg kifizette. 9255 2, 36| percentet meg kifizette. Itt van a zsebemben. Én nem csaltam 9256 2, 36| megkapták, amit vettek. A szegény generálisnak is 9257 2, 36| jártában-keltében!~ ~S még egyet szelt a sonkából, kenyérből.~ ~Ödön 9258 2, 36| irigyelte ez embert, aki a legrettentőbb katasztrófában 9259 2, 36| humort.~ ~- És most útra!~ ~A telehold kedvezett a bujdosóknak. 9260 2, 36| A telehold kedvezett a bujdosóknak. A mocsár belsejében 9261 2, 36| kedvezett a bujdosóknak. A mocsár belsejében több helyütt 9262 2, 36| miken gyorsítani lehetett a haladást. A lovakat is jobban 9263 2, 36| gyorsítani lehetett a haladást. A lovakat is jobban lehetett 9264 2, 36| Boksa Gergő védencével; a halász paprikás halászlét 9265 2, 36| krámpámpulit égetett hozzá. A reggeli után Ödönt úgy elnyomta 9266 2, 36| az álom, hogy végigdűlt a gyékényen, és aludt hosszan, 9267 2, 36| fölébredt, Boksa ott ült a gunyhóajtóban.~ ~- Mennyi 9268 2, 36| Ön otthon volt álmában, s a kisfiával beszélgetett.~ ~ 9269 2, 36| Az út most már mindenütt a kanyargó folyam mentében 9270 2, 36| folyam mentében vezetett.~ ~A szabályozatlan folyam partjait 9271 2, 36| égererdők, mik közt folyik a víz, úgyhogy a folyam közepén 9272 2, 36| közt folyik a víz, úgyhogy a folyam közepén levő szigetek 9273 2, 36| folytatásai látszanak lenni a parti erdőnek; néhol a partok 9274 2, 36| lenni a parti erdőnek; néhol a partok és szigetek fái óriási 9275 2, 36| koronáikkal összeborulnak; a folyam ága alattuk suhan 9276 2, 36| már annak az ismerősömnek a lakása, akihez önt vezetni 9277 2, 36| önt vezetni ígértem.~ ~- A neve?~ ~- Majd ráismer ön.~ ~- 9278 2, 36| Csendesen átdobogtak a hídon, s amint a hídfőnél 9279 2, 36| átdobogtak a hídon, s amint a hídfőnél kétfelé nyílik 9280 2, 36| templomíven át, engednek a sziget belsejébe láthatni, 9281 2, 36| belsejébe láthatni, egy, a holdtul megvilágított kastély 9282 2, 36| megvilágított kastély képe látszik; a falak repkénnyel, futórózsával 9283 2, 36| mely másodszor virágzik; a ház mellett egy óriási hárs, 9284 2, 36| azúr tó, melynek tükrében a ház még egyszer előtűnik.~ ~ 9285 2, 36| mintha látta volna ezt a képet valahol lefestve.~ ~ 9286 2, 36| képet valahol lefestve.~ ~A ház verandáján már lámpa 9287 2, 36| verandáján már lámpa égett, a kivilágított ablakok tűzfénye 9288 2, 36| ablakok tűzfénye reszketett a tó habján.~ ~A két lovag 9289 2, 36| reszketett a tó habján.~ ~A két lovag csendesen haladt 9290 2, 36| két lovag csendesen haladt a kastély elé a kavicsos úton.~ ~ 9291 2, 36| csendesen haladt a kastély elé a kavicsos úton.~ ~A veranda 9292 2, 36| kastély elé a kavicsos úton.~ ~A veranda előtt leszálltak 9293 2, 36| lovaikról; egy lovász átvette a lovak kantárait, s a két 9294 2, 36| átvette a lovak kantárait, s a két jövevény felhaladt a 9295 2, 36| a két jövevény felhaladt a márványlépcsőkön.~ ~És mikor 9296 2, 36| És mikor Baradlay Ödön a veranda küszöbén állt, s 9297 2, 36| veranda küszöbén állt, s a kivilágított ablakon át 9298 2, 36| férfit, ki egy kisfiút tart a térdén, s egy nagy fekete 9299 2, 36| alakokat ő olyan jól ismeri. A szögletben egy nagy újfundlandi 9300 2, 36| ugatni nem szabad, mert a kicsike alszik.~ ~Az eb 9301 2, 36| bámulattal. Ők nem látnak a külsötétbe.~ ~- Hol vagyok? - 9302 2, 37| A NEM MUTATOTT LEVÉL~ ~Ödön 9303 2, 37| hazaérkezte után tudatá levélben a teljhatalmú fővezérrel, 9304 2, 37| Rejtsd el magadat! Mit nekem a te büszkeséged, a te nagyságod? 9305 2, 37| nekem a te büszkeséged, a te nagyságod? Légy nekem 9306 2, 37| örökséget két gyermekedre! A vérkeresztelőbe ne füröszd 9307 2, 37| Menjünk koldulni együtt. Végig a világon. Mi kell nekem egyéb, 9308 2, 37| gyermekem? Mi közöm énnekem a ti családi nagy nevetekhez? 9309 2, 37| neved lesz. Nekem ott lesz a hazám, ahol te fogsz lenni. 9310 2, 37| órákat, s végig-végigjárt a szobában az éji lámpával 9311 2, 37| neszt. Nem zörget-e valaki a kapun? Nem hallanak-e fegyvercsörgést 9312 2, 37| És aztán mindennap, mikor a posta érkezett, mily mohó 9313 2, 37| mohó aggodalommal esett a család az érkezett leveleknek. 9314 2, 37| leveleknek. Kinek jött levele? Mi a tartalma? Érkezik-e válasz 9315 2, 37| midőn ismét megérkezett a körösszigeti kastélyba a 9316 2, 37| a körösszigeti kastélyba a posta, a hozott levelek 9317 2, 37| körösszigeti kastélyba a posta, a hozott levelek közt volt 9318 2, 37| levelek közt volt egy, melyen a cím németül volt fölírva.~ ~" 9319 2, 37| Baradlay."~ ~Eugen = Jenő.~ ~A levelet átadták Jenőnek.~ ~ 9320 2, 37| nézhetem ezt így tovább. A Baradlay-ház összeomlik, 9321 2, 37| tiporva. Én nem nézhetem ezt a kínt tovább. Egyik bátyámról 9322 2, 37| megújítani, előbbi befolyásodat a mi ellenségeinknél visszanyerni.~ ~ 9323 2, 37| Nőül akarod venni azt a leányt, hogy azon család 9324 2, 37| Úgy hiszed?~ ~- Azt a leányt, ki az én gyűlöletemet 9325 2, 37| amiknek fogalma hiányzik a te angyaltiszta lelkedben. 9326 2, 37| szó, hogy valaki közülünk a templomban, a nép előtt 9327 2, 37| valaki közülünk a templomban, a nép előtt visszaesküdje 9328 2, 37| ördöge volt, ki szította a gyűlöletet nemzet és nemzet 9329 2, 37| rágalmazó volt, ki lázította a polgárt a trón ellen, s 9330 2, 37| ki lázította a polgárt a trón ellen, s bakónak adta 9331 2, 37| trón ellen, s bakónak adta a fellázítottat, ki pokoli 9332 2, 37| gyógyul belőle: hogy ezt a menádot, mint menyasszonyt 9333 2, 37| Nem; ha te elmégy, a porban a helyem. Te sújtasz 9334 2, 37| ha te elmégy, a porban a helyem. Te sújtasz oda.~ ~- 9335 2, 37| tudd meg ezt. Két fiamnak a feje a bárd alatt, de én 9336 2, 37| ezt. Két fiamnak a feje a bárd alatt, de én nem azokat 9337 2, 37| kapott egy búcsúcsókot, csak a kis unokaöcstől, ki odakinn 9338 2, 37| unokaöcstől, ki odakinn játszott a füvön. Az nem bocsátotta 9339 2, 37| vissza, bátyám?"~ ~Abban a levélben pedig ez volt írva 9340 2, 37| Jelenjék ön meg azonnal a pesti hadbíróságnál, Újépület 9341 2, 37| II-ik pavilon.~ ~Aláírva a hadbíró~ ~Nem történt egyéb 9342 2, 38| Jenő megjelent pontosan a hívás szerint a hadbíró 9343 2, 38| pontosan a hívás szerint a hadbíró előtt az Újépület 9344 2, 38| Baradlay Eugen idézve van. A többi jött magátul.~ ~Bezárták. ~ ~ 9345 2, 38| Ott azután várhatott, míg a sor reá kerül.~ ~Nem soká 9346 2, 38| nem volt nyilvánosság. A magánélet is fel volt dúlva. 9347 2, 38| mindenki egymáshoz, rettegett a hatalomtul, félt a jövendőtül.~ ~ 9348 2, 38| rettegett a hatalomtul, félt a jövendőtül.~ ~Rendes lakhelyétől 9349 2, 38| lakhelyétől messze szórva élt a nagyobb rész; idegen név 9350 2, 38| Egy egész nemzet volt a vádlott!~ ~S e százezernyi 9351 2, 38| itt.~ ~Az Eumenidák voltak a bevádlók. Azoknak vér kellett. 9352 2, 38| legyen.~ ~És akkor nem volt a magasban egyetlen bűbájos 9353 2, 38| kegyelemkönnye lenyomta volna a vér tengerét.~ ~Megtörtént, 9354 2, 38| veszett el, ki legfelyül állt a küzdésben, hanem aki legközelebb 9355 2, 38| Míg azt keresték, elmúlt a zivatar, s ő megszabadult. ~ ~ 9356 2, 38| személyesen jelen volt, mikor a nevét a bitóra szegezték; 9357 2, 38| jelen volt, mikor a nevét a bitóra szegezték; senki 9358 2, 38| hasonló nevű két ember közül a vádlott menekült meg; a 9359 2, 38| a vádlott menekült meg; a nem vádlott lett felhajhászva.~ ~ 9360 2, 38| most odakinn nem hallgatják a fű növését.~ ~A közvádlók 9361 2, 38| hallgatják a fű növését.~ ~A közvádlók és bírák közül 9362 2, 38| kölcsönbemutató intézete létrehozva a híres emberek számára.~ ~ 9363 2, 38| híres emberek számára.~ ~A két név magyarbul németre 9364 2, 38| fordító tévesztette össze a két nevet.~ ~És aztán a 9365 2, 38| a két nevet.~ ~És aztán a fő-fő vádlottak hermetice 9366 2, 38| hogy az egyik elárulja a másik kilétét.~ ~Így történhetett 9367 2, 38| feljelenthette magát, mint a vád alá fogott kormánybiztos.~ ~ 9368 2, 38| levelet, hiába kereste nevét a hivatalos lapban az edictalier 9369 2, 38| Pár hét múlva rákerült a sor, hogy Jenő kihallgattassék. 9370 2, 38| életére fényt vetett. Ezúttal a sírbolt fényét.~ ~Ott volt 9371 2, 38| Baradlay Eugen? - kérdezé a hadbíró.~ ~- Én vagyok az!~ ~- 9372 2, 38| Ön kormánybiztos volt a felkelő seregnél?~ ~- Az 9373 2, 38| Ugyanaz vagyok!~ ~- Ön a márciusi mozgalmakban a 9374 2, 38| a márciusi mozgalmakban a magyar küldöttség élén megjelent 9375 2, 38| izgató beszédeket tartott a nép előtt.~ ~- Nem tagadhatom.~ ~- 9376 2, 38| szavakat mondta akkor?~ ~A hadbíró egy tárcából kiszakasztott 9377 2, 38| kell egykor fizetni.~ ~Az a valaki most itt áll.~ ~Amaz 9378 2, 38| áll.~ ~Amaz erkély volt a második lépcső azon megjósolt 9379 2, 38| Mindezeket én mondtam.~ ~A bírák bólogattak fejeikkel: " 9380 2, 38| Önnek egy testvére volt a gárdánál, később a huszároknál, 9381 2, 38| volt a gárdánál, később a huszároknál, azt egész csapatjával 9382 2, 38| csapatjával együtt ön bírta rá a hadsereg elhagyására.~ ~( 9383 2, 38| család terhét mind egynek a vállaira halmozta össze 9384 2, 38| válaszolt, hogy feltűnt a vallatónak.~ ~- Önnek volt 9385 2, 38| Nem megfordítva van? Eugen a Jenő, Edmund az Ödön? Efölött 9386 2, 38| is eltűnt önnek Bécsből a másikkal egyidejűleg. Mi 9387 2, 38| alatt otthon volt; ügyelt a gazdaságra, nem vett részt 9388 2, 38| háromszáz gyalogból állt az; a kápolnai ütközetben magam 9389 2, 38| ütközetben magam vezényeltem a lovasságot.~ ~- Ön megelőzött. 9390 2, 38| megelőzött. Nem volt ön jelen a debreceni országgyűlésen?~ ~- 9391 2, 38| Ez igaz. Hanem ahelyett a hadseregnél működött ön 9392 2, 38| Elejétől végig.~ ~- A forrói csata után nagy buzgalommal 9393 2, 38| nagy buzgalommal segített a szétrobbant felkelő sereget 9394 2, 38| hajószállítmány posztó megy alá a horvát határőrök számára; 9395 2, 38| életuntságot, önelhagyást.~ ~A hadbíró próbára tette. Talán 9396 2, 38| gyanúja volt.~ ~Keresgélt a félretett vádiratok között. 9397 2, 38| Itt az mondatik, hogy ön a bányavárosi hadjárat alatt 9398 2, 38| magának tartotta.~ ~Most már a harag pírja lepte el az 9399 2, 38| csak az képes, aki érezte a vádat, csak Baradlay Ödön 9400 2, 38| tőle, hogy ha valakivel a többi vádlottak közül szembesítik, 9401 2, 38| kellett meghallania.~ ~- Ön a budai várostrom alatt a 9402 2, 38| a budai várostrom alatt a testvérével, Richárddal 9403 2, 38| fel Jenő elsápadva. Erről a két testvér minden levele, 9404 2, 38| Forradalmi párbajnak" hívják azt; a francia forradalom alatt 9405 2, 38| forradalom alatt volt az a divat, hogy ha két bajtárs 9406 2, 38| két bajtárs összekapott, a vitát úgy egyenlítették 9407 2, 38| egyenlítették ki, hogy mind a ketten az ostromlott várfal 9408 2, 38| az ostromlott várfal vagy a megrohant ellenség harcsora 9409 2, 38| elesik. Ön ott is első volt a lábtón, s testvérét megelőzte. 9410 2, 38| képes azt, ki feküdt azalatt a tenger fenekén.~ ~Mit feleljen 9411 2, 38| helyett:~ ~- Tetteinkben a védelem. Az utókor ítélni 9412 2, 38| ítélni fog azok felett.~ ~A hadbíró kikeresé könyvéből 9413 2, 38| könyvéből az esketési formát; a vészbírák felálltak, és 9414 2, 38| felálltak, és utánamondták azt a vádlott jelenlétében.~ ~ 9415 2, 38| kivezették az előszobába.~ ~A vészbíróság ülnökei voltak: 9416 2, 38| óranegyed múlva visszahívták.~ ~A hadbíró felolvasta előtte 9417 2, 38| ragyogott szemében.~ ~Hanem a bírákéban igen.~ ~Hiszen 9418 2, 38| Eumenidák szomjaznak, hogy a Diráknak vér kell.~ ~ ~ ~ 9419 2, 39| A TÚLVILÁGRÓL~ ~Beálltak az 9420 2, 39| Beálltak az őszi esős idők.~ ~A Baradlay család visszaköltözött 9421 2, 39| Baradlay család visszaköltözött a körösszigeti nyári villából 9422 2, 39| körösszigeti nyári villából a nemesdombi kastélyba.~ ~ 9423 2, 39| volt már joga hozzájuk. A harcos időknek semmi nyoma 9424 2, 39| nyoma többé az úri lakban.~ ~A melankólia élő képe e táj. 9425 2, 39| sárga levelekkel, miket a platánfák hullatnak; a park 9426 2, 39| miket a platánfák hullatnak; a park minden fája veres, 9427 2, 39| fája veres, sárga és fakó. A kastély kétharmad része 9428 2, 39| vendég nem jár most! S a háziak szobáikon kívül nem 9429 2, 39| mutatkoznak.~ ~Fáj azoknak a természetet látni! A szabad 9430 2, 39| azoknak a természetet látni! A szabad lég agyonnyom ilyenkor. 9431 2, 39| agyonnyom ilyenkor. Jólesik a négy fal.~ ~Minden cseléd 9432 2, 39| csak az ifjú úrnő atyjáért a gyász. A kis unoka is fekete 9433 2, 39| ifjú úrnő atyjáért a gyász. A kis unoka is fekete ruhában 9434 2, 39| adni, azt is megismertetni a búskomorsággal. A legkisebb 9435 2, 39| megismertetni a búskomorsággal. A legkisebb is egész nap sír, 9436 2, 39| egész napot együtt tölti a család. Szűk körben, egy 9437 2, 39| midőn megszólal egyszerre a két nő, megesik, hogy ugyanazon 9438 2, 39| megesik, hogy ugyanazon a szón kezdik beszédüket; 9439 2, 39| azután egyedüli jó barát a könyv, a hallgatva társalgó 9440 2, 39| egyedüli jó barát a könyv, a hallgatva társalgó betű.~ ~ 9441 2, 39| gyászharang hangzik! Sorok, mik a posztóval bevont dobok hangján 9442 2, 39| olyan halvány minden arc.~ ~A kisfiú félve kérdezi egyszer 9443 2, 39| hallgató együttlét alatt, a késő esti órákban, az együtt 9444 2, 39| ugatással rohant az ajtónak.~ ~A mellékteremben nehéz léptek 9445 2, 39| az ajtó, s belépett rajta a vendég bejelentés nélkül. 9446 2, 39| fővel: egy zsandár.~ ~Fején a rézhegyű sisak.~ ~Azon rézhegyű 9447 2, 39| Azon rézhegyű sisak, amit a muszka testőröknél legjobban 9448 2, 39| testőröknél legjobban megbámultak a magyarok; s úgy látszik, 9449 2, 39| Amiért is elnevezte őket a néphumor "muszkahagyás"- 9450 2, 39| néphumor "muszkahagyás"-nak.~ ~A csendőr katonásan üdvözölt, 9451 2, 39| kísérni!~ ~- Engedelmet. A két úrhölgynek is hoztam 9452 2, 39| asszonyságok.~ ~Tehát mind a hárman? Tehát együtt!~ ~ 9453 2, 39| átvillanyozott mosoly rebbent át a két hölgy arcán. Csak egy 9454 2, 39| lesz akkor?~ ~Kire marad a szopós gyermek, akinek az 9455 2, 39| Bánja azt Themisz?~ ~A csendőr elővette keblébe 9456 2, 39| dugott piros bőrtárcájából a leveleket, s kiosztá azokat 9457 2, 39| fordult és kiment.~ ~Mind a hárman sápadtan tekintének 9458 2, 39| hárman sápadtan tekintének a kapott levelek címére, pecsétjére: 9459 2, 39| körülnézegetni, mielőtt felbontanak. A pecséten a hadbíróság körirata, 9460 2, 39| felbontanak. A pecséten a hadbíróság körirata, a cím 9461 2, 39| pecséten a hadbíróság körirata, a cím szabályos irodai kalligráfia, 9462 2, 39| gyermekét. Azután ki-ki feltörte a maga levelét. Ugyanazon 9463 2, 39| macskakaparás mint név.~ ~A mellékletben odacsatolt 9464 2, 39| csendesen fel fogjátok építeni a romokat, amik most a mi 9465 2, 39| építeni a romokat, amik most a mi fejünkre szakadtak.~ ~ 9466 2, 39| mi fejünkre szakadtak.~ ~A hajó kormánya ismét kezetekbe 9467 2, 39| kerülni, elébb vagy utóbb.~ ~A mi sírköveink lesznek a 9468 2, 39| A mi sírköveink lesznek a jel, hogy ott szikla van, 9469 2, 39| szikla van, amerre nem kell a hajót kormányozni.~ ~Én 9470 2, 39| helyettem, s ha kérdik egykor a gyermekek hol vagyok, mondjad: 9471 2, 39| anyám házánál vagyok - a haza sírjában vagyok.~ ~ 9472 2, 39| Isten.~ ~Testvéred, Eugen~ ~A fiatal nő levelében pedig 9473 2, 39| gondot viselnek rátok.~ ~A kis arcképet takard be fátyollal, 9474 2, 39| jusson róla annyiszor eszedbe a múlt.~ ~Nem kínozlak soraimmal 9475 2, 39| küldök hozzád, keresztül a légen, keresztül az égen - 9476 2, 39| Isten oltalmazzon örökké!~ ~A síron túl is szerető~ ~Eugenod~ ~ 9477 2, 39| s ha szállnak szellemek a légen keresztül, e csókot 9478 2, 39| csókot éreznie kellett.~ ~A túlvilágról jövő szerelemvallomás 9479 2, 39| szerelem, minő az angyaloké, a szellemeké, a testvérlelkeké.~ ~ 9480 2, 39| angyaloké, a szellemeké, a testvérlelkeké.~ ~Az anyjához 9481 2, 39| Mindent jól, bölcsen intéz el a sors.~ ~Aki meghal, annak 9482 2, 39| erőmből hagyjak rád valamit.~ ~A Gracchusok anyjának is odatették 9483 2, 39| keresztény, és mondjad: "Atyám, a te akaratod!"~ ~És bocsáss 9484 2, 39| ki vádjával siettetett a sírhoz; és egykor tudasd 9485 2, 39| cselekedett. Megkönnyíté rám nézve a meghalást. Köszönöm neki!~ ~ 9486 2, 39| zokogás hangzott, midőn a három levelet egymás közt 9487 2, 39| Nem volt szabad hangosan. A szomszéd szobában van az 9488 2, 39| ölébe rejté zokogó arcát. A nagyobbik fiú, ki nem értette 9489 2, 39| Uram, bejöhet már.~ ~A csendőr belépett. A sisak 9490 2, 39| már.~ ~A csendőr belépett. A sisak a fején, bal keze 9491 2, 39| csendőr belépett. A sisak a fején, bal keze a kardján.~ ~- 9492 2, 39| sisak a fején, bal keze a kardján.~ ~- Van önnek még 9493 2, 39| Baradlay Kazimirné kibontá a csomagot. Egy kék selyemmellény 9494 2, 39| voltak rajta és pensée-k. S a gyöngyvirág és pensée-hímzet 9495 2, 39| szélű, véres ajkú lyukak. A hímzetekről megtudták, " 9496 2, 39| megtudták, "ki" küldte azt, s a három lyukról azt, hogy " 9497 2, 39| lyukról azt, hogy "honnan".~ ~A csendőr nem szólt hozzá 9498 2, 39| egy percre levette fejéről a fövegét, amíg a csomagot 9499 2, 39| fejéről a fövegét, amíg a csomagot kibontá a nő.~ ~ 9500 2, 39| amíg a csomagot kibontá a nő.~ ~Baradlayné megkeményíté 9501 2, 39| göngyölt tekercset, s azt a csendőrnek adta. - Száz 9502 2, 39| Köszönöm - monda.~ ~A csendőr arra valamit beszélt 9503 2, 39| ismét szalutált, és elhagyta a termeket.~ ~Most már aztán " 9504 2, 40| A KŐSZÍVŰ EMBER ELŐTT~ ~Most 9505 2, 40| végigrohanni termein, míg a kőszívű férj arcképe elé 9506 2, 40| elé jut, ott leroskadni a földre, és zokogva mutatni 9507 2, 40| könnyeiben megfüröszteni azt a drága öltönyt.~ ~"Ő volt 9508 2, 40| neki őrjöngve feleselni a képpel.~ ~"Miért vetted 9509 2, 40| Vétett ez valakinek valamit a nap alatt? Ártatlan volt, 9510 2, 40| meghalni? Miért kellett ennek a szívét megszakítani, aki 9511 2, 40| soha harag nem lakott ebben a szívben! - Én űztem őt a 9512 2, 40| a szívben! - Én űztem őt a halálba? Az nem igaz! Én 9513 2, 40| elbocsátám: »Nem azokat a fiaimat siratom, akik elvesznek, 9514 2, 40| rettentő bosszút állni! - Ez a gondolat nem támadhatott 9515 2, 40| sugalltad neki. - Ez egészen a te rettentő szívedben szülemlett 9516 2, 40| gondolatokhoz hasonlít. - Le akartál a földre zúzni; itt fekszem. 9517 2, 40| meghódolok. - Ne vidd el a többit! - Másik fiam is 9518 2, 40| Én jót akartam. Isten a tanúm. Nem tudtam én, hogy 9519 2, 40| nem válaszolt semmit.~ ~A végzet betölt; megváltozhatlan 9520 2, 40| előállni, és belekiáltani a világba: "Én vagyok az, 9521 2, 40| világba: "Én vagyok az, nem a másik!"~ ~Nemcsak oktalanság 9522 2, 40| tisztelettel hajolni meg a magát feláldozott testvér 9523 2, 40| Amazok "derék emberek", de ez a "hős".~ ~Derült-e ki valaha 9524 2, 40| tévedés? Meglehet! Mind a két félnek annyi elrejtenivalója 9525 2, 40| elrejtenivalója volt abban a titokban, hogy egyik sem 9526 2, 40| szava e tények felett, hogy a megtörténtet és meg nem 9527 2, 40| meg nem történtet örömest a feledékenységnek engedték. 9528 2, 40| van).~ ~Meg van cserélve a szerep egy varázsló pillanatban; 9529 2, 40| pillanatban; amazé lett a hősi vég; neki maradt a 9530 2, 40| a hősi vég; neki maradt a csendes munka, a világtól 9531 2, 40| maradt a csendes munka, a világtól elvonult szemlélődés, 9532 2, 40| világtól elvonult szemlélődés, a jobb időkre váró remény, 9533 2, 40| jobb időkre váró remény, a hallgató élet.~ ~De hátravan 9534 2, 41| A BÖRTÖN TÁVÍRDÁJA~ ~Hát Richárdnak 9535 2, 41| épületben volt fogoly, ahol ő. A börtönnek volt egy távírdája, 9536 2, 41| lehetett állani, melytől a foglyokat semmi hatalommal 9537 2, 41| lehetett fosztani.~ ~Ez a távírda volt: a fal.~ ~Nincs 9538 2, 41| fosztani.~ ~Ez a távírda volt: a fal.~ ~Nincs olyan vastag 9539 2, 41| olyan vastag fal, amelyen a kopogtatás át ne hallassék.~ ~ 9540 2, 41| Mikor aztán egyet kopogtak a szomszéd cellából a falon, 9541 2, 41| kopogtak a szomszéd cellából a falon, az volt az "A"; mikor 9542 2, 41| cellából a falon, az volt az "A"; mikor kettőt hirtelen 9543 2, 41| hirtelen egymás után, az volt a "B"; a három koppantás a " 9544 2, 41| egymás után, az volt a "B"; a három koppantás a "C", és 9545 2, 41| a "B"; a három koppantás a "C", és így tovább az egész 9546 2, 41| abécére tanítalak ebből a "nagy" iskolából.)~ ~Ez 9547 2, 41| nagy" iskolából.)~ ~Ez a táviratozás feltartóztathatlan 9548 2, 41| napon, és járt folyvást a néma beszélgetés. Egy kérdés, 9549 2, 41| ment tovább, egyik szobától a másiknak adva, míg rátalált 9550 2, 41| adva, míg rátalált arra a szobára, amelyből a feleletet 9551 2, 41| arra a szobára, amelyből a feleletet megadták rá, s 9552 2, 41| s akkor ismét végigment a kérdezőig.~ ~Azon a napon, 9553 2, 41| végigment a kérdezőig.~ ~Azon a napon, mely Jenőre nézve 9554 2, 41| utolsó naplemente volt, ez a kérdés járta végig a falakat:~ ~" 9555 2, 41| ez a kérdés járta végig a falakat:~ ~"Mi lett?"~ ~ 9556 2, 41| Mi lett?"~ ~Vissza rá a válasz:~ ~"Halálítélet."~ ~" 9557 2, 41| Még egyszer ismétlé a válaszadó fal:~ ~"Az öreg."~ ~ 9558 2, 41| többet olvashatnának le a régiségbúvárok, mint Ninive 9559 2, 42| AZ ELSŐ TŐRDÖFÉS~ ~A diadal ragyogásával arcán, 9560 2, 42| ragyogásával arcán, szemeiben a kéj kielégített mámorával 9561 2, 42| kielégített mámorával veté oda a tudósítást Edit elé Plankenhorst 9562 2, 42| Itt van, olvasd!~ ~A szegény leány, mint bárány 9563 2, 42| szegény leány, mint bárány a tigris előtt, nem védte 9564 2, 42| csak lecsüggeszté fejét.~ ~A tudósítás Baradlay Eugen, 9565 2, 42| Azt Edit nem ismerte. A valódit.~ ~Mégis fájt érte 9566 2, 42| valódit.~ ~Mégis fájt érte a szíve. Egyik testvér.~ ~ 9567 2, 42| vannak, amik tiltják.~ ~A szép fúria pedig rózsapiros 9568 2, 42| És összeszorított öklével a levegőbe sújtott, mintha 9569 2, 42| sújtott, mintha az szorítaná a láthatatlan tőrt, melynek 9570 2, 42| öklével keblére ütött, arra a csodaszép kebelre, melyben 9571 2, 42| sugároztatva szólt:~ ~- A pap leánya már özvegy. Most 9572 2, 42| özvegy. Most már következik a másik. Most következik a 9573 2, 42| a másik. Most következik a tied!~ ~És elég kegyetlen 9574 2, 42| neki, midőn kezére ismert a kézben, mely sírba fekteti.~ ~ ~ ~ 9575 2, 43| A FEJGÖRCSÖK NAPJÁN~ ~A teljhatalmú 9576 2, 43| A FEJGÖRCSÖK NAPJÁN~ ~A teljhatalmú kormányzónak 9577 2, 43| fegyverrel kétszer lőtt a fejéhez. Nem találta.~ ~ 9578 2, 43| Nem találta.~ ~Megtorlásul a tábornok hekatombát csinált 9579 2, 43| tábornok hekatombát csinált a város fő-fő polgáraiból.~ ~ 9580 2, 43| fő-fő polgáraiból.~ ~Hanem a fejét mégis eltalálta valami.~ ~ 9581 2, 43| mégis eltalálta valami.~ ~A rettenetes fejgörcs, melynek 9582 2, 43| másoknak.~ ~Ily óráiban a nagy embernek félelem hozzá 9583 2, 43| hozzá közeledni.~ ~Őrjöng a fájdalomtól, s legkedvesebb 9584 2, 43| fejének sem irgalmaz az a láthatatlan démon, aki kínpadra 9585 2, 43| démon, aki kínpadra feszíti a hatalmast; homloka körül 9586 2, 43| homloka körül csavarja a spanyol diadémot, s kalapácsokkal 9587 2, 43| szemei előtt tűzzel festi ki a világot.~ ~Hasztalanul jönnek 9588 2, 43| hasztalanul magyarázzák előtte a napfényű igazságot! Hát 9589 2, 43| van-e valami igazság írva a gyógyszerekben?~ ~És ezen 9590 2, 43| legyőzött nemzet felett.~ ~A kínzó fejgörcsöknek egy 9591 2, 43| ilyen órájában, este későn, a gyötrött ember egyedül ült 9592 2, 43| fekhetett, mert úgy ki nem állta a rohamos fájdalmat. Fenn 9593 2, 43| háborgatott tigris haragjával a nagy ember.~ ~- Valaki akar 9594 2, 43| Gyászruhás nők.~ ~- Az a hölgy Plankenhorst Alfonsine 9595 2, 43| Alfonsine bárónő - bátorkodék a komornyik megjegyezni.~ ~- 9596 2, 43| Hát az nem maradhat a pokolban? Éjjel van nálam 9597 2, 43| akar, csak röviden, mert a fejem fáj.~ ~- Röviden fogok 9598 2, 43| kormányzóságától.~ ~- Háh! - A beteg embernek ez egy ágyúlövés 9599 2, 43| Végét kell szakítani a szigornak, amit ön eddig 9600 2, 43| s felvilágosítani róla a világot, hogy az nem a kormánypolitika 9601 2, 43| róla a világot, hogy az nem a kormánypolitika hibája, 9602 2, 43| személyi túlbuzgalom.~ ~A beteg ember két tenyerét 9603 2, 43| álland be, más tényezőkkel. A halálbüntetés megszűnik, 9604 2, 43| Nagyon köszönöm önnek ezt a hírt, baronesse, nagyon 9605 2, 43| fogadás köt engem önhöz? A bosszú. Megalázva; széttiporva 9606 2, 43| összeesküdtek. Kiirtani azt a javíthatlan ivadékot, mely 9607 2, 43| életben marad, újra felemeli a fejét, újra harapni fog. 9608 2, 43| harapni fog. Megbosszulni azt a sok nemes vért, mely végigöntözte 9609 2, 43| gúnydalt felhajhászott, mely a nagyok ellen ki volt adva, 9610 2, 43| ellen ki volt adva, s ami a bűnbocsánatnak legjobban 9611 2, 43| legjobban útját állja. Mert a sebet még megbocsátjuk, 9612 2, 43| sebet még megbocsátjuk, de a paszkvillt soha. Ön jól 9613 2, 43| paszkvillt soha. Ön jól működött a tűzrakásban. Valóban szükséges, 9614 2, 43| hogy legyenek ilyen lények a nap körül, mint ön, akik 9615 2, 43| mint ön, akik elfogják a napvilágot, s árnyékot vetnek 9616 2, 43| napvilágot, s árnyékot vetnek a földre; akik mérget csepegtetnek 9617 2, 43| akik mérget csepegtetnek a sebekbe, és bosszúterveket 9618 2, 43| olyankor, midőn egész vére a fejében forr, mikor ez égő 9619 2, 43| katlanban agyveleje megfő, képes a saját testvérét lelövetni; 9620 2, 43| éppen ilyen órái vannak. A világ vértengerben úszik 9621 2, 43| Holnap reggelre tán elmúlik a kín, holnap reggelre már 9622 2, 43| holnap reggelre már elmúlik a hatalom. Mit tegyek ez idő 9623 2, 43| szép hölgy?~ ~- Mindent! A százfejű hidrának most egy 9624 2, 43| hidrának most egy nyaka van. Ez a nyak az ön kezében. Egy 9625 2, 43| Egy szorítás e kéztül, s a munka be van fejezve. Akkor 9626 2, 43| fejezve. Akkor aztán repülhet a kegyelem galambja az olajággal. 9627 2, 43| kegyelem galambja az olajággal. A denevérszárny gyorsabban 9628 2, 43| sietni kell, ugye? Használni a rövid időt? Úgy lesz! Most 9629 2, 43| Holnap tíz óránál hamarább a futár nem érkezik. Fél nap 9630 2, 43| éjszakából, ugye, kisasszony?~ ~A nagy férfiú csöngetett.~ ~- 9631 2, 43| Hadsegédem jöjjön be!~ ~A hívatott megjelent.~ ~- 9632 2, 43| megjelent.~ ~- Menjen ön sietve a főhadbíró ezredeshez. Mondja 9633 2, 43| minden hadbíró készen legyen a keze alatti perekkel. Tizenkét 9634 2, 43| ítélete meghallgatására. A helyőrség fegyverben álljon! 9635 2, 43| álljon! Sietve!~ ~Mikor a hadsegéd eltávozott, a hatalmas 9636 2, 43| Mikor a hadsegéd eltávozott, a hatalmas ember Alfonsine-hoz 9637 2, 43| Meg van ön elégedve a gyorsasággal?~ ~Alfonsine 9638 2, 43| van-e Baradlay Richárd?~ ~- A legelsők között van.~ ~- 9639 2, 43| öldöklés démona. Hogy még a haditörvényszéknek is szeme 9640 2, 43| hozzájuk, mint Coriolan a volskusokhoz. És hogy a 9641 2, 43| a volskusokhoz. És hogy a leghatározottabb ellenség, 9642 2, 43| baronesse. Első sorban áll a feljegyzettek között.~ ~ 9643 2, 43| Alfonsine-nak megvolt az a gyönyöre, hogy egy hosszú 9644 2, 43| aláhúzva.~ ~Piros vére legyen a harmadik!~ ~- És most köszönöm 9645 2, 43| harmadik!~ ~- És most köszönöm a jókor hozott hírt, kisasszony! 9646 2, 43| csak szét akart szakadni a fejem, most már úgy érzem, 9647 2, 43| Valamit tépnem kell, ami a kezem közé akad, s ilyenkor 9648 2, 43| utat.~ ~- Az enyim az.~ ~A delnő eltávozott.~ ~A fejgörcsös 9649 2, 43| A delnő eltávozott.~ ~A fejgörcsös ember csakugyan 9650 2, 43| feljajdulása keresztülhallatszott a kettős ajtón.~ ~Plankenhorst 9651 2, 43| hunyta le ez éjjel szemeit. A rémes öröm, a bűvös izgatottság 9652 2, 43| éjjel szemeit. A rémes öröm, a bűvös izgatottság elűzte 9653 2, 43| malasztját.~ ~És korán reggel a hajnali vonattal vissza 9654 2, 43| Ez még csak előérzete a gyönyörnek, amit érez. A 9655 2, 43| a gyönyörnek, amit érez. A kéj otthon vár reá. A másik 9656 2, 43| érez. A kéj otthon vár reá. A másik leánynak a kétségbeesése.~ ~ 9657 2, 43| vár reá. A másik leánynak a kétségbeesése.~ ~Ébren számlálta 9658 2, 43| óra... Most ülnek össze a haditörvényszékek... Most 9659 2, 43| haditörvényszékek... Most olvassák fel a vádlott bűneit... Most kérdik 9660 2, 43| Van-e valami védelmed a világon?"... Nincs... Most 9661 2, 43| írják... Nagy sietve viszik a teljhatalmú úrhoz.~ ~Három 9662 2, 43| teljhatalmú úrhoz.~ ~Három óra... A fejgörcsös ember minden 9663 2, 43| egyszer, milyen szép ez a világ... A pirkadó hajnal, 9664 2, 43| milyen szép ez a világ... A pirkadó hajnal, a halványodó 9665 2, 43| világ... A pirkadó hajnal, a halványodó csillagok... 9666 2, 43| többé.~ ~Nem maradhatott a falak között tovább. Bérkocsija 9667 2, 43| Bérkocsija ott várt rá a vendéglőudvarban egész éjjel. 9668 2, 43| Útipoggyászát levitette, s a főhadbíró ezredes lakása 9669 2, 43| is jó ismerőse volt. Mint a sírásónak a halotthordó. 9670 2, 43| ismerőse volt. Mint a sírásónak a halotthordó. Tudta, hogy 9671 2, 43| hozzá. Féltek tőle, mint a vámpírtól.~ ~Az pedig egy 9672 2, 43| Alfonsine megszorítá a férfi kezét.~ ~- Jó éjszakát!~ ~ 9673 2, 43| adta vissza hideg kezével a szorítást, s azt mondá:~ ~- 9674 2, 43| szólt sem az üdvözlet, sem a forró kéz görcsszorítása.~ ~ 9675 2, 43| görcsszorítása.~ ~Alfonsine sietett a vasúthoz.~ ~A vonat korán 9676 2, 43| Alfonsine sietett a vasúthoz.~ ~A vonat korán indul.~ ~Az 9677 2, 43| harangszót ott hallotta.~ ~Ez a lélekharang neki.~ ~Most 9678 2, 43| Most törik el feje fölött a pálcát... "Istennél a kegyelem!" - 9679 2, 43| fölött a pálcát... "Istennél a kegyelem!" - Denevérszárny, 9680 2, 43| repülhetsz!~ ~E közben a nap tányéra a láthatár fölé 9681 2, 43| E közben a nap tányéra a láthatár fölé emelkedék. 9682 2, 43| láthatár fölé emelkedék. A vonat körül utasnép sürgött-forgott, 9683 2, 43| hősége volt. Hátat fordított a napnak, úgy nézett vissza 9684 2, 43| napnak, úgy nézett vissza a ködös városra. Tán azt várta, 9685 2, 43| annak még egyszer utoljára a szeme közé fog nevethetni.~ ~ 9686 2, 43| szeme közé fog nevethetni.~ ~A vonat tovarobogott.~ ~Negyven 9687 2, 44| A TŐR HEGYE LETÖRVE~ ~Nem 9688 2, 44| robogott eléggé gyorsan a gőzmozdony. Alfonsine a 9689 2, 44| a gőzmozdony. Alfonsine a villámmal szeretett volna 9690 2, 44| szeretett volna utazni. A denevérszárny tízszer is 9691 2, 44| megjárta azt az utat, amit a gőz egyszer.~ ~Türelmetlen 9692 2, 44| öngondolataival kéjeleghetett.~ ~A bécsi indóháznál ott várta 9693 2, 44| Sietett keresztülfurakodni a tömegen, hogy első lehessen, 9694 2, 44| hogy első lehessen, ki a pályaudvarból kijut.~ ~Kocsisát 9695 2, 44| unszolta.~ ~Hazaérve futott fel a lépcsőkön.~ ~Futott a szobákon 9696 2, 44| fel a lépcsőkön.~ ~Futott a szobákon keresztül, míg 9697 2, 44| keresztül, míg rátalált Editre. A leány gyászruháját varrta.~ ~ 9698 2, 44| Alfonsine odarohant eléje, s a jóllakott bosszú kacajával 9699 2, 44| szókat:~ ~- Megöltem őtet!~ ~A lelkébe kapott haláldöfés 9700 2, 44| lelkébe kapott haláldöfés után a leány fájdalomteljesen emelé 9701 2, 44| fájdalomteljesen emelé szemeit a magasba, Az a sugár, az 9702 2, 44| emelé szemeit a magasba, Az a sugár, az a glória volt 9703 2, 44| magasba, Az a sugár, az a glória volt ez arcon, mely 9704 2, 44| glória volt ez arcon, mely a szent szűz tekintetében 9705 2, 44| tekintetében világít, midőn szemeit a keresztfa magasságához felemeli.~ ~ 9706 2, 44| átkozódott.~ ~- Megöltem a kedvesedet!~ ~Leánya megérkeztére 9707 2, 44| körülményt, minden szót. A nagy sietséget, a gyors 9708 2, 44| szót. A nagy sietséget, a gyors sikert. A tökéletes 9709 2, 44| sietséget, a gyors sikert. A tökéletes sikert. A bosszú 9710 2, 44| sikert. A tökéletes sikert. A bosszú pohara megtelt.~ ~ 9711 2, 44| bosszú pohara megtelt.~ ~És a két hölgy úgy kacagott, 9712 2, 44| nagy boldogságukban arról a harmadikról.~ ~Hát az áldozat 9713 2, 44| Hát te nem sírsz?~ ~A teknönc még él, ha az agyvelejét 9714 2, 44| Richárdod meghalt!~ ~A leány nem szólt semmit; 9715 2, 44| Tudod-e már, hogy mi ez a fájás? Ami nekem mindennapi 9716 2, 44| nekem mindennapi hálótársam. A véres kísértet feje vánkosomon. 9717 2, 44| feje vánkosomon. Most már a tieden is ott van.~ ~Edit 9718 2, 44| úgy haza, hogy lássa őt is a földön fetrengeni, és átkozni 9719 2, 44| ahogy az látta őtet.~ ~És a megtiport gyermek nem dühöng, 9720 2, 44| nem zokog, nem vonaglik.~ ~A denevérszárnyú léleknek 9721 2, 44| Gondolj rá, te nyomorult, hogy a leggyalázatosabb halállal 9722 2, 44| e percben ott ásnak neki a homokban egy gödröt, és 9723 2, 44| dicstelenül; és földet taposnak a fejére anélkül, hogy valaki 9724 2, 44| mondana el fölötte, és te még a sírjára sem fogsz találni 9725 2, 44| sem fogsz találni soha! ~ ~A leány magában sóhajtott 9726 2, 44| Sírj hát! - ordítá dühödten a szép menád, s lábával dobbantott, 9727 2, 44| pillanatban benyitotta az ajtót a komornyik, és jelenté:~ ~- 9728 2, 44| Baradlay Richárd úr van itt.~ ~A feltárt ajtón túl a mellékszobában 9729 2, 44| itt.~ ~A feltárt ajtón túl a mellékszobában ott állt 9730 2, 44| következett egymás után.~ ~A fejgörcsök embere azt az 9731 2, 44| egészen. Menjenek szabadon.~ ~A fejgörcsök embere e kínzott 9732 2, 44| elbukottakon, akiknek ő tartotta a fejükön a lábát, hanem a 9733 2, 44| akiknek ő tartotta a fejükön a lábát, hanem a miniszteren, 9734 2, 44| a fejükön a lábát, hanem a miniszteren, aki az ő fejére 9735 2, 44| Tömegestül lökte oda közéjük a végbocsánatot. A legjobban 9736 2, 44| közéjük a végbocsánatot. A legjobban terheltek közé. 9737 2, 44| terheltek közé. Most már tessék a miniszternek tovább játszani 9738 2, 44| miniszternek tovább játszani a partit.~ ~Ez volt az ő válasza 9739 2, 44| Alfonsine rosszul tanulmányozta a lélektant. Rosszul ismerte 9740 2, 44| Különösen rosszul figyelte meg a mérgek hatását!~ ~Mikor 9741 2, 44| megkegyelmeztetését, ami ránézve a legváratlanabbul jött, a 9742 2, 44| a legváratlanabbul jött, a főhadbíró behívatta őt magához.~ ~- 9743 2, 44| maradunk annál, hogy Bécsbe. A tábornagy úr, ki ma önnek 9744 2, 44| csak azt nem tudom, hogy a német és magyar név...~ ~ 9745 2, 44| hallani, mert fogoly volt, s a foglyokkal közölt hír árulás. 9746 2, 44| Vigye!~ ~Richárd kibontá a papírtokot, s ámultan szólt:~ ~- 9747 2, 44| ajtón.~ ~Csaknem kiszalasztá a száján, hogy hisz ez szőke 9748 2, 44| pedig fekete.~ ~Sietett hát a parancs szerint azonnal 9749 2, 44| Bécsbe. Még jókor érkezett a reggeli vonatra.~ ~És utazott 9750 2, 44| És utazott ugyanazon a vonaton, amelyen Alfonsine. 9751 2, 44| amelyen Alfonsine. Csakhogy ő a harmadik helyen, mint szegény 9752 2, 44| helyen.~ ~S amíg Alfonsine a bosszú gyönyörében kéjelgett, 9753 2, 44| három nagy talányon törte a fejét.~ ~Az első az volt: " 9754 2, 44| az volt: "Mit jelent ez a szőke hajfürt, mit az Eugen 9755 2, 44| névvel azonosított Ödön?"~ ~A második az volt: "Miként 9756 2, 44| Plankenhorst Alfonsine-nak?"~ ~A harmadik meg az, hogy "Hol 9757 2, 45| A KŐSZÍVŰ EMBER FELEL~ ~Mindennap, 9758 2, 45| de mindennap ott fekszik a fiavesztett özvegy, arccal 9759 2, 45| fiavesztett özvegy, arccal a földre leborulva a kőszívű 9760 2, 45| arccal a földre leborulva a kőszívű ember arcképe előtt.~ ~ 9761 2, 45| Monomániája kezd lenni ez a harc egy festett képpel.~ ~ 9762 2, 45| egy festett képpel.~ ~S a festett kép oly szívtelen, 9763 2, 45| szívtelen, oly hallgatag.~ ~S a jajkiáltó sorok, mikben 9764 2, 45| hangzik, még mindig jönnek a hírlapokban, mint új meg 9765 2, 45| hírlapokban, mint új meg új üzenet a felleges égből.~ ~Egy esős 9766 2, 45| estéjén ismét együtt volt a család. Szokatlan júliusi 9767 2, 45| Szokatlan júliusi hidegek jártak a lapályon; a kandalló körül 9768 2, 45| hidegek jártak a lapályon; a kandalló körül ültek, midőn 9769 2, 45| midőn újra hangzottak azok a fegyveres léptek az előteremben, 9770 2, 45| feluszítják, s ismét benyit az a vendég, aki nem kocogtat 9771 2, 45| Ugyanazon csendőr az, ki a minapi leveleket hozta. 9772 2, 45| leveleket hozta. Ugyanaz a merev, katonás arc, mely 9773 2, 45| fel előtte mindenki.~ ~Ez a halálmadár.~ ~Tántorogva, 9774 2, 45| féltébolyultan járul eléje a szólított nő, s reszkető 9775 2, 45| s reszkető kezét nyújtá a levél elé.~ ~És aztán karját 9776 2, 45| tart.~ ~- Olvasd! - szól, a levelet odanyújtva Arankának. 9777 2, 45| elolvasni.~ ~Ő töri fel a pecsétet; ő bontja fel a 9778 2, 45| a pecsétet; ő bontja fel a borítékot, ő hüvelyezi le 9779 2, 45| borítékot, ő hüvelyezi le a levelet. És azután elolvassa 9780 2, 45| Kiragadja menye kezéből a levelet, és arca elé tartja.~ ~ 9781 2, 45| való. Ez nem álom.~ ~És a levéllel kezében elfut; 9782 2, 45| arcképe áll, zokogva leül a kerevetre; újra meg újra 9783 2, 45| újra meg újra elolvassa a rövid levelet. Aztán feltartja 9784 2, 45| levelet. Aztán feltartja azt a mindenütt szemébe néző arckép 9785 2, 45| el. És végre megcsókolja a festett arckép kezét. A 9786 2, 45| a festett arckép kezét. A kezet, mely megbocsátott, 9787 2, 45| kezet, mely megbocsátott, a kezet, mely nem sújtol többé.~ ~ 9788 2, 46| A KÉRŐ~ ~Richárd egész nyugodtan 9789 2, 46| érkezik.~ ~Nem látta meg a két Plankenhorst úrhölgy 9790 2, 46| Plankenhorst úrhölgy arcán a kísértetlátó elrémülést; 9791 2, 46| kétségbeesésével rohan eléje, és a túlvilágról jött önfeledés 9792 2, 46| természetesnek találja.~ ~A leány menyasszonya. A vőlegény 9793 2, 46| A leány menyasszonya. A vőlegény halottaiból támadt 9794 2, 46| Aztán semmi köze annak ehhez a házhoz. Hajó és horgony 9795 2, 46| most már gyönyörrel nézi a varrott gyászruhát, míg 9796 2, 46| baronesse-hez. ~ ~- Legelőször a hála kötelessége hozott 9797 2, 46| órában kegyelmet kaptam. A kormányzó, ki teljesen fölmentett, 9798 2, 46| kígyó fejére.~ ~Hálát adni a megszabadulásért Plankenhorst 9799 2, 46| megtörténik sokszor, hogy a földből visszaüt a villám 9800 2, 46| hogy a földből visszaüt a villám az égbe.~ ~Vak Sámson 9801 2, 46| Vak Sámson magára rántja a filiszteusok karzatait, 9802 2, 46| fenyegető fordulatról; ha engedi a dolgokat a maguk szomorú 9803 2, 46| fordulatról; ha engedi a dolgokat a maguk szomorú következetességében 9804 2, 46| vetette ki sarkából annak a kriptának az ajtaját, melybe 9805 2, 46| vele, hogy ott feküdjék a koporsóban, azt is akarta, 9806 2, 46| Plankenhorstnéra került a sor, hogy helytálljon. Neki 9807 2, 46| magunkat. Termeink zárva vannak a társaság előtt. Ezt ön előtt 9808 2, 46| kisasszonyt eljegyeztem.~ ~- Annak a következményeire most már 9809 2, 46| elvesztette. Vagyonát, nemességét a tábornagy nem adhatta vissza, 9810 2, 46| fitymálóan.~ ~- Szabad, mint a madár! De a másik nem szabad, 9811 2, 46| Szabad, mint a madár! De a másik nem szabad, mint a 9812 2, 46| a másik nem szabad, mint a madár. Liedenwall Edit kisasszonynak 9813 2, 46| Edit kisasszony még mindig a Plankenhorst család tagja, 9814 2, 46| Plankenhorstné ketté akarta vágni a tárgyat.~ ~- Edit követni 9815 2, 46| sorsa miként intézessék, a mi jogunk és a mi kötelességünk. 9816 2, 46| intézessék, a mi jogunk és a mi kötelességünk. Ön, uram, 9817 2, 46| kötelességünk. Ön, uram, elkésett a leánykéréssel. Nagyon is 9818 2, 46| bámulattal tekinte Editre. A leány arca tudatlan csodálkozással 9819 2, 46| Most aztán Edit felállt a helyéről, és szólt:~ ~- 9820 2, 46| Liedenwall Edit nem fogja a kezét másnak adni, mint 9821 2, 46| Nekem jogot ád ön felett a törvény.~ ~Edit most már 9822 2, 46| elhallgattatni. Belefogott a harcba. Küzdött.~ ~- Én 9823 2, 46| szolgáló, annak adhatom a kezemet, akinek akarom.~ ~- 9824 2, 46| ön sírni fog azalatt, míg a lelkész az esketési formát 9825 2, 46| formát felmondja ön előtt, az a szent ceremóniának csak 9826 2, 46| nem fogok sírni! - szólt a leány, előlépve hevesen. 9827 2, 46| önök parancsára, annak én a menyegző előtti napon elmondom, 9828 2, 46| hogy én megszöktem egyszer a zárdából, elszöktem éjnek 9829 2, 46| elszöktem éjnek éjszakáján a táborba a kedvesemhez; ott 9830 2, 46| éjnek éjszakáján a táborba a kedvesemhez; ott töltöttem 9831 2, 46| kedvesemhez; ott töltöttem a szeretőm szobájában a fél 9832 2, 46| töltöttem a szeretőm szobájában a fél éjszakát. Láttak a katonák 9833 2, 46| szobájában a fél éjszakát. Láttak a katonák a bivouacon, látott 9834 2, 46| éjszakát. Láttak a katonák a bivouacon, látott a Singer 9835 2, 46| katonák a bivouacon, látott a Singer utcai markotányosné. 9836 2, 46| markotányosné. Tudják az apácák mind a Brigitta-kolostorban, tudja 9837 2, 46| kedvesemnél voltam. Itt van a vállamon a korbácsok nyoma, 9838 2, 46| voltam. Itt van a vállamon a korbácsok nyoma, ahogy megvertek 9839 2, 46| térdepel: "Nézzétek ezt a gyávát! Aki tudja, hogy 9840 2, 46| hogy menyasszonya egy éjt a kaszárnyában töltött a szeretőjénél, 9841 2, 46| éjt a kaszárnyában töltött a szeretőjénél, mint apácanövendék, 9842 2, 46| oltár előtt, hogy elmúlik a kedve örökre szemébe hazudni 9843 2, 46| szenteinek!~ ~Imádandó szép volt a leány ez indulatkitörésében! 9844 2, 46| szava, mozdulata. Richárd a gyönyörtől üdvözülten bámulta 9845 2, 46| Hogy keríti magát körül a gyalázat mérges gőzkörével! 9846 2, 46| szeráfi alakot! Kinek van joga a világon e szent sebhelyeket 9847 2, 46| fulladva az ijedtségtől, a rémülettől, a dühtől. Új 9848 2, 46| ijedtségtől, a rémülettől, a dühtől. Új dolgok voltak 9849 2, 46| Érezte már, hogy ezzel a leánnyal nem bír, hogy ez 9850 2, 46| csak démonok, de ez maga a "légió"!~ ~Még egy fordulatot 9851 2, 46| fordulatot próbált adni a végzetnek. Most már nem 9852 2, 46| áldozatul? Ez az ember itt nem a te kedvesed egyedül. Ennek 9853 2, 46| ha meri.~ ~Plankenhorstné a felyülkerült gyáva diadalérzetével 9854 2, 46| szelíden, kérlelő hangon.~ ~- A gyermek ártatlan, de szülői 9855 2, 46| szülői nem azok! - szólt a vádló, ujjal mutatva Richárdra.~ ~" 9856 2, 46| gyermek történetét. Egyszer a csatában egy derék vitéz 9857 2, 46| most nyomára akadt. Azt a fiút anyja elveté. Rám hagyta, 9858 2, 46| gyermeke volna. Kerestem a fiút, és rátaláltam. Megtaláltam 9859 2, 46| rátaláltam. Megtaláltam őt a nyomor, az ínség legalsó 9860 2, 46| Alfonsine merev szemekkel bámult a beszélőre.~ ~- Megtaláltam 9861 2, 46| beszélőre.~ ~- Megtaláltam a gyermeket halálos betegen, 9862 2, 46| Alfonsine reszketett a láztul.~ ~- Én elvittem 9863 2, 46| Én elvittem magammal a nyomorult árvát, és atyja 9864 2, 46| Palvicz Ottó.~ ~Alfonsine a pamlag vánkosaiba temette 9865 2, 46| mérséklettel:~ ~- Minden irat a kezemben van, mely igazolja 9866 2, 46| kezemben van, mely igazolja a gyermek származását. Az 9867 2, 46| Az anyának minden levele. A keresztelőlevél. Odadobhatom 9868 2, 46| Plankenhorstné föllélegzett. A torkát szorító kéz eltávozott 9869 2, 46| monda:~ ~- Akárkié legyen az a gyermek, akinek ön azt fogadta, 9870 2, 46| s fejét vállára hajtá.~ ~A legyőzött, a földre zúzott 9871 2, 46| vállára hajtá.~ ~A legyőzött, a földre zúzott asszony két 9872 2, 46| Vigye hát ön magával, a pokol és minden ördögei 9873 2, 46| Azokra pedig mosolygott a mennyország és minden angyalai.~ ~ ~ ~ 9874 2, 47| most már hova?"~ ~Igen! A bérkocsis kérdezte azt Richárdtól, 9875 2, 47| utcára lesietett.~ ~Ez ám a főkérdés: "Most hová?"~ ~- 9876 2, 47| Hát vígy magadhoz - mondá a leány. - Nem voltam-e már 9877 2, 47| Nem voltam-e már nálad a bivouacon is? Nappal együtt 9878 2, 47| életben nem úgy megy az, mint a színpadon, ahol amint a 9879 2, 47| a színpadon, ahol amint a szerelmespárt megáldották 9880 2, 47| azzal megvan minden.~ ~Hát a pap!~ ~A dráma után jön 9881 2, 47| megvan minden.~ ~Hát a pap!~ ~A dráma után jön még egy három 9882 2, 47| három felvonásos vígjáték: a comedy of errors, a tévedések 9883 2, 47| vígjáték: a comedy of errors, a tévedések vígjátéka.~ ~Mert 9884 2, 47| hiszen legegyszerűbb volna a felelet egy fiatal pártól, 9885 2, 47| vőlegény és menyasszony, erre a kérdésre: "de most hová?" 9886 2, 47| hová?" az, hogy "egyenesen a paphoz"!~ ~Egyenesen! Oda 9887 2, 47| tessék elébb kinyittatni a "Magyar Királynál" azt a 9888 2, 47| a "Magyar Királynál" azt a két egymásba nyíló szobát: 9889 2, 47| sok-sok napot eltölteni azzal a mulatsággal, hogy egy bezárt 9890 2, 47| küldjenek egymásnak csókokat a deszkán keresztül. Köztük 9891 2, 47| Almuluk herceg kardja.~ ~Mert a szent házasságnak sok ceremóniája 9892 2, 47| ceremóniája van.~ ~Elébb a bécsi papnak ki kell hirdetni 9893 2, 47| hirdetni háromszor egymás után a szeretők neveit. Mégpedig 9894 2, 47| három úrnapján. Mert csak a vasárnap az autentikus nap.~ ~ 9895 2, 47| bizonyítványt kell hozni a nemesdombi paptól, hogy 9896 2, 47| hogy ott is megtörtént a háromszori kihirdetés.~ ~ 9897 2, 47| elbocsátó levelet is kell adni a nemesdombi papnak, melyben 9898 2, 47| melyben megengedi, hogy a nyájához tartozó juh Bécsben 9899 2, 47| kelhessen össze. Részint, mivel a menyasszony ott lakik, részint, 9900 2, 47| rendes pap - az öreg meghalt, a káplán elbocsátása pedig 9901 2, 47| espereshez, hogy hatalmazza fel a káplánt az elbocsátási engedély 9902 2, 47| fölösleges, ennek semmi nyoma a komjáti kánonban: aztán 9903 2, 47| hogy neki nem parancsol a bécsi pap, nem ád felhatalmazást.~ ~ 9904 2, 47| fakad, hogy elhiszi, hogy a házasságot az Úristen szerzette, 9905 2, 47| Úristen szerzette, hanem hogy a ceremóniákat az ördög csinálta 9906 2, 47| azzal mind nincs vége.~ ~A törvény még azt is akarja 9907 2, 47| szülők és gyámok mit szólnak a házassághoz. És e kérdésben 9908 2, 47| variációkat enged meg magának.~ ~A katolikus házasulandónál 9909 2, 47| házasulandónál nem lényeges a gyámi engedély, de viszont 9910 2, 47| kötelezve gyám és szülő a kiházasításra; a protestánsoknál 9911 2, 47| és szülő a kiházasításra; a protestánsoknál kötelezve 9912 2, 47| protestánsoknál kötelezve van a kiházasításra, s annálfogva 9913 2, 47| megkívántatik az engedély.~ ~Ezt a pap előtt mind be kell bizonyítani; 9914 2, 47| afölött, hogy be szabad-e a templomba ereszteni s a 9915 2, 47| a templomba ereszteni s a papnak összeesketni egy 9916 2, 47| párt, melynek az egyik fele a keresztvégű, másik fele 9917 2, 47| keresztvégű, másik fele a csillagvégű torony templomában 9918 2, 47| imádja az Istent, és vallja a Szentháromságot.~ ~A bécsi 9919 2, 47| vallja a Szentháromságot.~ ~A bécsi pap azt állítja, hogy 9920 2, 47| állítja, hogy az nem lehet.~ ~A polgári törvénykönyv azt 9921 2, 47| azt állítja, hogy lehet.~ ~A bécsi pap nem akarja őket 9922 2, 47| másként megesketni, mint ha a vőlegény reverzálist ad 9923 2, 47| Erre aztán dühbe jön a vőlegény, s felfogadja, 9924 2, 47| felfogadja, hogy rögtön megy a rabbinushoz, s zsidóvá lesz 9925 2, 47| egy magánszobában, pipával a szájában, elmondja a pap 9926 2, 47| pipával a szájában, elmondja a pap előttük az esketési 9927 2, 47| estéjén megírta anyjának a vele történteket.~ ~Sok 9928 2, 47| feljegyeznivalója volt arról a napról. Reggel halál, este 9929 2, 47| ellenőrségen mentek keresztül.)~ ~A levél igén rövid volt. Az 9930 2, 47| ígéret, hogy e napokban fog a tiszttartó felmenni Bécsbe, 9931 2, 47| Bécsbe, az majd elmondja a többit.~ ~Azt a napot türelmetlenül 9932 2, 47| elmondja a többit.~ ~Azt a napot türelmetlenül várta 9933 2, 47| nagyobb volt öröme, midőn a tiszttartó feleségestül 9934 2, 47| Mindjárt azon kezdte, hogy a feleségét itt fogja hagyni 9935 2, 47| köntösébe felöltöztesse.~ ~A menyasszonyi köntöst természetesen 9936 2, 47| el Plankenhorstéktól.~ ~A jó öreg aztán elmondta Richárdnak 9937 2, 47| Richárdnak az eddig történteket. A nagy veszélyt, mely Ödönt 9938 2, 47| már értette Richárd, mi az a szőke hajfürt. Szegény fiú! 9939 2, 47| nem volt Richárd előtt az a súlya, mint annak a néhány 9940 2, 47| előtt az a súlya, mint annak a néhány szál hajának most.)~ ~" 9941 2, 47| bátyánknak!"~ ~Azután elmondá a tiszttartó az otthoni állapotokat. 9942 2, 47| útlevelet kért (mert most a szomszéd faluba is útlevél 9943 2, 47| kimozdulnia nem szabad. Akkor a fiatal úrhölgy akart eljönni, 9944 2, 47| annak meg úgy megbetegedett a kisfia, hogy azt nem hagyhatja 9945 2, 47| Bécsbe nem jönni. Így csak a tiszttartó jöhetett el násznagynak 9946 2, 47| azt is tudatta aztán vele a tiszttartó, hogy egész vagyonuk 9947 2, 47| úgy véglegesen, mert csak a két fiú részére tehetik 9948 2, 47| két fiú részére tehetik rá a kezüket; a harmadikét ki 9949 2, 47| részére tehetik rá a kezüket; a harmadikét ki kell bocsátani; 9950 2, 47| jövedelmet, mely bárhonnan bejön, a fináncdirekciónak kell beszolgáltatni, 9951 2, 47| havonkint nyugtatvány mellett a család számára szűkre szabott 9952 2, 47| Richárd úrfi is eleinte szabja a költségeit a körülményekhez.~ ~ 9953 2, 47| eleinte szabja a költségeit a körülményekhez.~ ~Richárd 9954 2, 47| természetesnek találja.~ ~A hatalom megajándékozta az 9955 2, 47| Ugyan örülhet, hogy csak a vagyonát vette el. Az isten 9956 2, 47| üldözni, fegyelem alá venni a köztársaságnak - végre elfogni, 9957 2, 47| annál jobban megérdemeljék a mennyországot.~ ~Richárd 9958 2, 47| Richárd legalább elnyerte vele a mennyországot.~ ~ ~ ~ 9959 2, 48| A SZENVEDÉSEK KULCSA~ ~Mikor 9960 2, 48| Mikor aztán Richárd elnyerte a mennyországot, úgy találta, 9961 2, 48| egyszer le is kell szállni a földre.~ ~Elővette kis feleségét, 9962 2, 48| őszintén elmondanom. Még ez a pénz sem mind a mienk. Nekem 9963 2, 48| Még ez a pénz sem mind a mienk. Nekem vannak itt 9964 2, 48| azonban súlyos terheim. Azokat a szegény embereket én meg 9965 2, 48| ételt főzök, magam leszek a szakácsné; majd meglátod 9966 2, 48| aki elmosogat, s kijövünk a jövedelmeddel.~ ~- Ez nem 9967 2, 48| közintézetnél alkalmazást keresek, s a hiányzó összeget kiteremtem.~ ~- 9968 2, 48| Richárd összecsókolta a kedves feleségét, s aztán 9969 2, 48| hogy próbálja meg hát azzal a gazdálkodást.~ ~A kis menyecske 9970 2, 48| azzal a gazdálkodást.~ ~A kis menyecske elővette a 9971 2, 48| A kis menyecske elővette a papírt meg a plajbászt, 9972 2, 48| menyecske elővette a papírt meg a plajbászt, elkezdett számítani, 9973 2, 48| számítani, mennyibe kerülnek a piaci élelmicikkek; s rájött, 9974 2, 48| hogy majd megosztoznak a keserűjén úgy, mint ahogy 9975 2, 48| volt s egy svéd kályhája a szobájában tűzhely gyanánt. 9976 2, 48| gyanánt. Azon elébb megfőzte a levest abban az egy edényben; 9977 2, 48| edényben; azt félretette a kályha egyik osztályába 9978 2, 48| kályha egyik osztályába a melegre egy csuporba; azután 9979 2, 48| megfőzte ugyanazon edényben a húshoz való mártást; azt 9980 2, 48| ugyanazon edényben elkészítette a tésztaneműt. Oly ízletes 9981 2, 48| órakor hazaérkezett Richárd, a kész ebéd várta.~ ~De jól 9982 2, 48| evett, mint egy farkas!~ ~"A császár nem ebédelt jobban!"~ ~ 9983 2, 48| ebédelt jobban!"~ ~S ezt nem a dinasztia iránti tiszteletlenségből 9984 2, 48| tiszteletlenségből szokta mondani a népajk, hanem hogy annál 9985 2, 48| jobban megdicsérje vele a "szép asszony főztét". ~ ~ 9986 2, 48| tetszik ez az asszonyoknak!~ ~A simára kitörült tányér: 9987 2, 48| simára kitörült tányér: az a művésznő koszorúja.~ ~Hiszen 9988 2, 48| Kivált mikor Pál úr volt a szakács! Isten nyugosztalja!)~ ~ 9989 2, 48| meg is érdemlette Richárd a jó ebédet. Jó eredménnyel 9990 2, 48| forinttal. Az már aztán a dicsőség.~ ~Lám, első Péter 9991 2, 48| napon beállt napszámosnak, s a kapott bérből egy sajtot 9992 2, 48| bérből egy sajtot vitt haza a feleségének, milyen büszkén 9993 2, 48| is eljárt Richárd.~ ~Volt a Porcelán utcai zsibárusnál. 9994 2, 48| utcai zsibárusnál. Felkérte a jó Salamont, hogy rendezze 9995 2, 48| pénzügyeit. Vegye kezébe a hitelezőivel való egyezkedést. 9996 2, 48| Egypár ezer forintra megy biz a tartozás; de talán ráállnak 9997 2, 48| tartozás; de talán ráállnak a részletfizetésre. Megkapják 9998 2, 48| mikor be szokott zárva lenni a boltja.~ ~Pontos volt az 9999 2, 48| öreg. Fél kettőkor hangzott a csoszogása az ajtó előtt.~ ~ 10000 2, 48| engedje meg, hogy megcsókoljam a szép kezeit. Örömest csókolom