Rész, Fejezet

10001       2,     48|                        örömestebb, mint amelyik a legyezőt forgatja. Ah, önök
10002       2,     48|                       szűk szállásnak is megvan a maga előnye. Az embereknek
10003       2,     48|                        állhatok.~ ~De előkerült a másik is. Biz azt pohárszéknek
10004       2,     48|                       Edit az ölében ült. (Erre a találmányra lehetne pátenst
10005       2,     48|                  asszonyságot nem fogja sérteni a dolgunk. Én is hiszem. Egy
10006       2,     48|                          Egy szív, egy lélek.~ ~A szatócs elővette zsebéből
10007       2,     48|                       szatócs elővette zsebéből a papírba csavart krétát.~ ~-
10008       2,     48|                       jutott minden hitelezője, a legcsekélyebb tartozás is.
10009       2,     48|                        megköszönte. Nem szereti a tubákot.~ ~- Majd megszokja,
10010       2,     48|                              Majd megszokja, ha a férje sokszor nem lesz itthon.
10011       2,     48|                        sokszor nem lesz itthon. A jó asszonyok mind rászoknak
10012       2,     48|                        asszonyok mind rászoknak a tubákra. Az bizonyítja,
10013       2,     48|                       Az bizonyítja, hogy hívek a férjeikhez. No, majd később.
10014       2,     48|                        már fel lehet jegyezni. "A becsületem sohase volt kiskorú!"
10015       2,     48|                       az ön férje. Tékozló fiú! A becsületét többre becsüli
10016       2,     48|         Vergleichsverfahren. Az ember kiegyezik a hitelezőivel bizonyos százalékban.
10017       2,     48|                      fillért sem vonhatok el, s a becsületemből percenteket
10018       2,     48|                     rubrikát húzott az asztalon a krétával; a tele lajstrom
10019       2,     48|                         az asztalon a krétával; a tele lajstrom fölé írta,
10020       2,     48|                      száz forintot, annak felét a törlesztésre fordítom.~ ~-
10021       2,     48|                           Felét? És beleegyezik a nagyságos asszony?~ ~- Ó,
10022       2,     48|                     Salamon felírta az összeget a "Haben" alá.~ ~- Azután
10023       2,     48|                    ötven forint havi díjt kapok a gépgyári munkám után, ennek
10024       2,     48|                     gépgyári munkám után, ennek a felét szintén a törlesztésre
10025       2,     48|                     után, ennek a felét szintén a törlesztésre adom, másik
10026       2,     48|                        erőszakoskodott, míg azt a teljes összeget be nem írta
10027       2,     48|                    összeget be nem írta Salamon a "Haben" rovatba.~ ~Akkor
10028       2,     48|                      szatócs feltolta könyökéig a kabátja ujját, mintha valami
10029       2,     48|                  vastagon: 300 000 forint. Mind a ketten ránéztek, hogy minő
10030       2,     48|                     hogy minő tréfa ez.~ ~Akkor a vén szatócs felállt, s megfogta
10031       2,     48|                        felállt, s megfogta mind a kettőnek a kezét.~ ~- Asszonyom!
10032       2,     48|                        megfogta mind a kettőnek a kezét.~ ~- Asszonyom! Uram!
10033       2,     48|                      Amit önök kiálltak - kezdé a szatócs -, az nem volt ingyen.
10034       2,     48|                         ingyen. Annak nagy volt a díja. Egy kapitális! Mert
10035       2,     48|                        hogy becsületesnek lenni a legjobb üzlet. Itt a példa.
10036       2,     48|                      lenni a legjobb üzlet. Itt a példa. De hát hadd kezdjem
10037       2,     48|                    élnek, kivált ha gazdagok, s a hosszú idő alatt az ifjú
10038       2,     48|                     hogy "az exekuciónál kezdte a processzust".~ ~No megtörtént.
10039       2,     48|                    nevelésére bízta.~ ~És aztán a másik végrendelete így hangzott:~ ~"
10040       2,     48|                    elfeledteti tévedését, akkor a tőkepénznek kapja meg felét.~ ~
10041       2,     48|                         bukást követ el, melyet a jó világ meg nem bocsát;
10042       2,     48|                         bocsát; az egész összeg a Brigitta-szüzek kolostoráé
10043       2,     48|                 kamatjait élvezzék, amíg élnek, a Plankenhorst úrnők."~ ~Nem
10044       2,     48|             végrehajtásával voltam megbízva; de a titkár, ki azt leírta, elárulta
10045       2,     48|                        azt leírta, elárulta azt a Plankenhorst nőknek. Azok
10046       2,     48|                        fogják találni mindennek a magyarázatát, legelső találkozásuktól
10047       2,     48|                         Mikor Liedenwall Editet a kétségbeeséssel akarták
10048       2,     48|                  akarták odaűzni, hogy felvegye a zárdaszüzek fátyolát; mikor
10049       2,     48|                     zárdaszüzek fátyolát; mikor a bőszült, lázongó csőcseléket
10050       2,     48|                        csőcseléket ráuszították a Brigitták kolostorára, melyben
10051       2,     48|                       Edit volt. Midőn kifenték a hóhér pallosát Liedenwall
10052       2,     48|                         políciánk van. Belátunk a házakba, a szívekbe. Még
10053       2,     48|                        van. Belátunk a házakba, a szívekbe. Még a zsebekbe
10054       2,     48|                        házakba, a szívekbe. Még a zsebekbe is!~ ~Ez az utolsó
10055       2,     48|                     zsebekbe is!~ ~Ez az utolsó a legérzőbb orgánum. Minden
10056       2,     48|                        beleszolgál.~ ~Önöket ez a felfedezés meg fogja nyugtatni
10057       2,     48|                        rosszak ingyen, csak úgy a rosszaság szeretetéből.~ ~
10058       2,     48|               szeretetéből.~ ~Hazugság az, hogy a sátán rossz lélek, csak
10059       2,     48|                   otthon heverne, és pihentetné a testét.~ ~A legelső rossz
10060       2,     48|                       és pihentetné a testét.~ ~A legelső rossz tette is spekuláció
10061       2,     48|                   spekulált: "Ha örökké csak ez a két ember lesz a világon,
10062       2,     48|                        csak ez a két ember lesz a világon, ezek után én igen
10063       2,     48|                    lassen." Hanem aztán érje be a maga apanázsával. Hiszen
10064       2,     48|                      Plankenhorstéknak megmarad a belvárosi házuk. Az is szép
10065       2,     48|                       dolgokra is gondol?~ ~Aki a mezők liliomait és aki a
10066       2,     48|                        a mezők liliomait és aki a balett hölgyeit ruházza,
10067       2,     48|                         Mi nem fogjuk irigyelni a szerencséjét.~ ~Hiszen minekünk
10068       2,     49|                Történetünk be van fejezve, csak a számadás van hátra. A számadás:
10069       2,     49|                      csak a számadás van hátra. A számadás: elveszett és visszanyert
10070       2,     49|                     nevelte Baradlay Richárd.~ ~A kis Károlyka eszes fiú volt,
10071       2,     49|                        önfejű és makacs, de azt a nevelés szelídítheti, s
10072       2,     49|                   melyik az édesgyermek, melyik a fogadott.~ ~Sokat betegeskedett
10073       2,     49|                 fogadott.~ ~Sokat betegeskedett a fiú. Az első három év nyomorát
10074       2,     49|                      töltött betegágya mellett. A fiú nagyon szerette fogadott
10075       2,     49|                        Mikor tizenkét éves lett a fiú, egyszerre átcsapott
10076       2,     49|                     egyszerre átcsapott kedélye a legrosszabba.~ ~Nem akart
10077       2,     49|                         bosszantotta nevelőjét; a kisgyermekekhöz kegyetlen
10078       2,     49|                        hol tehessen valami kárt a háznál, s szembeszállt fogadott
10079       2,     49|                        azt mondta, hogy ez csak a kamaszévek hozománya. Minden
10080       2,     49|                      ilyen infámis rossz, mikor a feje lágya kezd benőni.
10081       2,     49|                         benőni. Ez olyan krízis a gyermekeknél, mint a fogzás.
10082       2,     49|                     krízis a gyermekeknél, mint a fogzás. No bizony, ha akkor
10083       2,     49|                    akkor majd mindjárt kidobnák a gyereket az ablakon, mikor
10084       2,     49|                      gyereket az ablakon, mikor a foga nő, és egész nap rossz!~ ~
10085       2,     49|                      semmi az ezüstneműből, sem a magával vitt ruhákból. Azok
10086       2,     49|                   rongyos, piszkos öltözet volt a nyakába hányva. Azt mondta,
10087       2,     49|                        hányva. Azt mondta, hogy a másikat ellopták tőle.~ ~
10088       2,     49|                       tőle.~ ~Richárd hazavitte a fiút ismét a házához. Kegyesen,
10089       2,     49|                  Richárd hazavitte a fiút ismét a házához. Kegyesen, szelíden
10090       2,     49|                     riasztotta.~ ~Csupán azokat a rongyos ruhákat, amikben
10091       2,     49|                         el egy szekrénybe, s ha a fiú visszaesési rohamokat
10092       2,     49|                    olyankor Richárd e rongyokat a szekrényből eléje tartotta:~ ~-
10093       2,     49|                     magával semmit. Hanem annak a szekrénynek a zárába, melyben
10094       2,     49|                       Hanem annak a szekrénynek a zárába, melyben ama rongyos
10095       2,     49|                         egy kulcs.~ ~Mintha azt a szekrényt akarta volna felnyitni,
10096       2,     49|                        volna felnyitni, s aztán a nem hozzá való kulcs tollát
10097       2,     49|                        De hát mit akart azokkal a rongyos ruháival? Miért
10098       2,     49|                    lenni, s átkutatta azokat.~ ~A felöltöny bélésébe bevarrva
10099       2,     49|                     talált egy levelet.~ ~Abban a levélben ez volt:~ ~A te
10100       2,     49|                     Abban a levélben ez volt:~ ~A te gyámapád megölte a te
10101       2,     49|                           A te gyámapád megölte a te apádat, és kirabolta.
10102       2,     49|                     magánál, mert furdalja érte a lelkiismeret. Apád nagy
10103       2,     49|                      nem pedig apád gyilkosának a kezét csókolnod.~ ~Richárd
10104       2,     49|                  kitalálhatta, hogy ki írta ezt a levelet. Ki az az egyedüli
10105       2,     49|                          Ki az az egyedüli lény a világon, aki ily ördögi
10106       2,     49|                       Ottó gyermeke ellen?~ ~Ez a levél változtatta meg Palvicz
10107       2,     49|                   világosítani, mi e rejtélyből a való.~ ~Nyomozta ismét az
10108       2,     49|                            Hogyan talált oda?~ ~A közmondás azt tartja, hogy
10109       2,     49|                    sorsáról gondoskodni, beadta a haditengerészethez.~ ~Egy
10110       2,     49|                      dolga van. Richárd házánál a legutolsó szolga úr hozzá
10111       2,     49|                     anyját, aki ide beszerezte. A tizenötéves gyermek már
10112       2,     49|                        fiúnak. Szívtelen hölgy. A nagyanyját is elpusztította
10113       2,     49|                     nagyanyját is elpusztította a háztul, rábizonyítva, hogy
10114       2,     49|                      őrültekházában tartja. Hát a fiával hogy bánt volna jobban?
10115       2,     49|                       volna jobban? Őt is azzal a biztatással bolondította,
10116       2,     49|                         adja be havi fizetéssel a tengerészethez, s közönséges
10117       2,     49|                          szolgája fog lenni!~ ~"A tengeren megtanul az ember
10118       2,     49|                     utánament, kiváltotta.~ ~De a házához nem vitte többé.
10119       2,     49|                         nem vitte többé. Beadta a legjobb hitelű nevelőintézetbe.
10120       2,     49|                      amit kértek.~ ~Persze hogy a fiú végiglakta Pest valamennyi
10121       2,     49|                       Azt tette fel, hogy ebből a fiúból okvetlen derék embert
10122       2,     49|                         fölemelkedésre bírni.~ ~A kísérletnek az lett a vége,
10123       2,     49|                           A kísérletnek az lett a vége, hogy a fiú beárulta
10124       2,     49|                kísérletnek az lett a vége, hogy a fiú beárulta gyámapját mint
10125       2,     49|                       politikáról beszél, mikor a levegő tele van provizóriummal.~ ~
10126       2,     49|                         átkozta benne. És törte a fejét rajta, hogy mit gondoljon
10127       2,     49|                      gondtul megszabadult, mert a fiú azalatt beállt önkéntesnek.
10128       2,     49|                         ment érte Richárd, csak a váltságdíjat küldte meg,
10129       2,     49|                  valakinek hazája védelmezését. A fiúra pedig rábízta, hogy
10130       2,     49|                     számíthat az ő segélyére.~ ~A fiú aztán választott is.
10131       2,     49|                        fiú aztán választott is. A legtisztességesebbet. Beállt
10132       2,     49|                         is érte. Palvicz Károly a hivatalnoki osztályba emelkedett,
10133       2,     49|                  kellemetlenségei, hanem azokat a gyámatya rendesen elintézte,
10134       2,     49|                    kritikussá fajulhatott volna a baj.~ ~Így teltek el a napok,
10135       2,     49|                    volna a baj.~ ~Így teltek el a napok, míg nagykorúságát
10136       2,     49|                   elérte.~ ~Egy délelőtt, mikor a hosszú teremben, amit bürónak
10137       2,     49|                  kollégájával együtt szaporítja a számokat, jön be a büró
10138       2,     49|                   szaporítja a számokat, jön be a büró séfje, s mondja neki,
10139       2,     49|                          Fiatal?~ ~- Nem tudom; a te brancsod a spiritusz.
10140       2,     49|                        Nem tudom; a te brancsod a spiritusz. Vedd az alkoholométert,
10141       2,     49|                        kilépett Palvicz Károly, a hölgy egyszerre nyakába
10142       2,     49|                 gondoltam. De hát hova tette ön a szerencséjét?~ ~- Koldussá
10143       2,     49|                      esik. De hát hova tette ön a palotáját?~ ~- Ó! A gonosz
10144       2,     49|                    tette ön a palotáját?~ ~- Ó! A gonosz emberek, a hitelezők,
10145       2,     49|                            Ó! A gonosz emberek, a hitelezők, elfoglalták tőlem.~ ~-
10146       2,     49|                   grófokat és bárókat is láttam a házadnál, persze csak egy
10147       2,     49|                       csak egy pillanatra, amíg a tengerre nem küldtél. Azokat
10148       2,     49|                 tengerre nem küldtél. Azokat is a hitelezők vették el?~ ~-
10149       2,     49|                        most nincs hová hajtanom a fejemet, egyedül a te kebledre.~ ~-
10150       2,     49|                     hajtanom a fejemet, egyedül a te kebledre.~ ~- No, azzal
10151       2,     49|                   segítve. Semmi sem hiányoznék a boldogságomból, mint az,
10152       2,     49|              boldogságomból, mint az, hogy most a nyakamra jöjj.~ ~- Fiam!
10153       2,     49|                              No hiszen, csak ez a szerencse kellene nekem.
10154       2,     49|                         Hogy megtudják itt ezek a kurucok, hogy te vagy az
10155       2,     49|              szerencsésen egyesítetted magadban a nevetségest a gyűlöletessel,
10156       2,     49|             egyesítetted magadban a nevetségest a gyűlöletessel, idejössz
10157       2,     49|                      hatost adok, nem kapom meg a drágasági pótlékot, mint
10158       2,     49|                     állhatta meg szó nélkül ezt a szívtelen beszédet.~ ~-
10159       2,     49|                       hozzám délután két órakor a szállásomra, ott aztán majd
10160       2,     49|                      diskurálhatunk. Nesze, itt a lakásom címe.~ ~Azzal odaadta
10161       2,     49|                   lakásom címe.~ ~Azzal odaadta a némbernek látogatójegyét,
10162       2,     49|                    látogatójegyét, s visszatért a büróba.~ ~- Nos, ki volt
10163       2,     49|                          ki volt az? - kérdezék a kíváncsi kollégák.~ ~- Hát
10164       2,     49|                      nem jött be?~ ~- Nem akart a dolgodban háborítani.~ ~-
10165       2,     49|                       amilyen bolond. Mennyi az a sok?~ ~- Valami ötezer forint.
10166       2,     49|                         Károly bámulva vette át a levelet, melyben a pénz
10167       2,     49|                     vette át a levelet, melyben a pénz volt s ez a néhány
10168       2,     49|                        melyben a pénz volt s ez a néhány sor.~ ~Palvicz Károly!
10169       2,     49|                  takarékpénztárban feküdt az, s a kamatok mindig hozzácsatoltattak.
10170       2,     49|                      édesanyját is! - súgá neki a vén irodaszolga.~ ~- No
10171       2,     49|                 természetesen!~ ~Azzal becsapta a sokszámú könyveit. Szedte
10172       2,     49|                       sokszámú könyveit. Szedte a kalapját, s futott a büróból.
10173       2,     49|                     Szedte a kalapját, s futott a büróból. Nem is igyekeztek
10174       2,     49|               vendégelte meg sem az anyját, sem a kollégáit, sem pezsgővel,
10175       2,     49|                        összecsomagolta, s onnan a budai vasútra; ott kapott
10176       2,     49|                      hátra sem nézett többet.~ ~A kopott ruhás úrhölgy pedig
10177       2,     49|                    pontban két órakor megjelent a fia szállásán. Azt azonban
10178       2,     49|                      Azt azonban zárva találta. A bérlő, kitől fia egy szobát
10179       2,     49|                     borítékba sem volt zárva.~ ~A szerencsétlen asszony aztán
10180       2,     49|                     asszony aztán ott leroskadt a küszöbön. Testi és lelki
10181       2,     49|                  összetörték.~ ~Végső menedékét a szerencsétlen nő azon ápoldában
10182       2,     49|                       ápoldában találta, melyet a "magyar gazdaasszonyok"
10183       2,     49|               szenvedett, ezért így áll bosszút a sorson, hogy a mások szenvedéseit
10184       2,     49|                      áll bosszút a sorson, hogy a mások szenvedéseit siet
10185       2,     49|                         az ápolda lakosztályait a hölgyek napi bizottmánya
10186       2,     49|                 kíséretében.~ ~Az orvos jelenté a két bizottmányi tagnak,
10187       2,     49|                  szemöldök és szempillák. Pedig a szemek még most is oly ragyogók,
10188       2,     49|                       fénnyel, tele lélekkel.~ ~A szépség ideálja az - hatvan
10189       2,     49|                    ideálja az - hatvan évvel.~ ~A beteg nő arcán két tűzfolt
10190       2,     49|                        alak láttára. Megismerte a közeledő nőt. Baradlay Kazimirné
10191       2,     49|                     orvos súgva leheli oda neki a nevet.~ ~Baradlayné bámulva
10192       2,     49|                       Baradlayné bámulva tekint a kór-hölgy arcára, aztán
10193       2,     49|                       nem lehet! Én ismerem azt a hölgyet nagyon közelrül.
10194       2,     49|                       egy ideál szépség volt.~ ~A beteg pedig ért franciául,
10195       2,     49|                         között, amik gyötrik.~ ~A magas, fehér hajú hölgy
10196       2,     49|                    hölgy odalép hozzá, megfogja a kezét, s angyali szelídséggel
10197       2,     49|                            Régóta szenved ön?~ ~A kérdezett nem felel, csak
10198       2,     49|                       elzárja lelkét, nehogy ez a másik lélek behatolhasson
10199       2,     49|                        fordul.~ ~- Orvos úr! Én a mai nagy nap emlékére egy
10200       2,     49|                    vettem fel Jenő fiam hamvait a kerepesi temetőből, s vitettem
10201       2,     49|                        temetőből, s vitettem át a családi sírboltba.~ ~- Jenő? -
10202       2,     49|                        mely bizonyítja, hogy az a hamv az övé volt, és a hamv
10203       2,     49|                       az a hamv az övé volt, és a hamv között három ólomgolyó.~ ~
10204       2,     49|                     hozzá. Nem sírt.~ ~Hanem az a másik asszony ott a kórágyon
10205       2,     49|                    Hanem az a másik asszony ott a kórágyon a pokol minden
10206       2,     49|                    másik asszony ott a kórágyon a pokol minden vízióit elszenvedte
10207       2,     49|                   nehány szó alatt.~ ~Tehát még a halált sem remélheti többé
10208       2,     49|                     többé mint nyugodalmat; még a túlvilágot sem mint menedéket;
10209       2,     49|                           Az ősz úrnő tovahalad a termeken; ő pedig ott marad
10210       2,    Veg|                          VÉGSZÓ~ ~Nagy idő múlt a nagy harc óta! - Húsz év. -
10211       2,    Veg|                        hogy már megvénültünk.~ ~A budai Várkertben buja zöldben
10212       2,    Veg|                      Várkertben buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az
10213       2,    Veg|                        buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az arany verőfényen
10214       2,    Veg|                     mezővirágokból koszorút fon a fehér bárányka nyakába...~ ~...
10215       2,    Veg|                       az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér
10216       2,    Veg|              harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd
10217       2,    Veg|                   szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés írját
10218       2,    Veg|                       báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb idők
10219       2,    Veg|                     sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.~ ~ ~