IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
1001 1, 4| ügyetlen társait.~ ~Ezen a barátságtalan szóváltáson 1002 1, 4| kezeiket, röpültek tova a jégen párosával; a férfigyönyör 1003 1, 4| tova a jégen párosával; a férfigyönyör égett arcaikon. 1004 1, 4| Milyen magas öröm: játszani a halállal!~ ~Hanem amint 1005 1, 4| Hanem amint egy helyen a folyam bal partja lelapult, 1006 1, 4| látták nagy rémülten, hogy ez a négy üldöző csak a tábor 1007 1, 4| hogy ez a négy üldöző csak a tábor előcsapatja, mögöttük 1008 1, 4| magát teljes tehetségébül a futásnak.~ ~- Amott füstöt 1009 1, 4| Amott füstöt látok a távolban - mondá Ödön, utánaszáguldva.~ ~- 1010 1, 4| Félóra alatt elérjük.~ ~Arra a félórára aztán minden erőt 1011 1, 4| erőt össze kell szedni.~ ~A két ifjú tovasiklott a jégen, 1012 1, 4| A két ifjú tovasiklott a jégen, mint két repülő madár; 1013 1, 4| mint két repülő madár; a veszély nagysága felfokozta 1014 1, 4| csorgott homlokaikról, most már a forró pára lövellt ki orrlyukaikon; 1015 1, 4| lövellt ki orrlyukaikon; a futás életre-halálra ment 1016 1, 4| már.~ ~Hanem győzték.~ ~A fertelmes csorda egy lépést 1017 1, 4| lépést sem nyert rajtok. A távolság közöttük mindig 1018 1, 4| mindig egyenlő maradt. Csak a négy önkéntes, vén vezetőjével 1019 1, 4| véres volt mindannyinak a talpa a jégtül és nádtul, 1020 1, 4| volt mindannyinak a talpa a jégtül és nádtul, s a vér 1021 1, 4| talpa a jégtül és nádtul, s a vér tapadt a jéghez, könnyítette 1022 1, 4| és nádtul, s a vér tapadt a jéghez, könnyítette a futást.~ ~ 1023 1, 4| tapadt a jéghez, könnyítette a futást.~ ~Leonin járt elöl. 1024 1, 4| kiálta sápadtan.~ ~Ödön, kit a roham sebesen röpített el 1025 1, 4| Korcsolyám szíja elszakadt a csatnál. Te siess és menekülj!~ ~- 1026 1, 4| monda Ödön. - Vedd elő a késed, és csinálj új lyukakat 1027 1, 4| és csinálj új lyukakat a szíjadon. Én addig megvívok 1028 1, 4| Én addig megvívok ezzel a négy fenevaddal.~ ~- Igazán? - 1029 1, 4| Ödön gyorsan övébe dugta a másik két pisztolyt is, 1030 1, 4| iparkodott lyukat fúrni a szíjon; a meztelen handzsárt 1031 1, 4| iparkodott lyukat fúrni a szíjon; a meztelen handzsárt odatette 1032 1, 4| handzsárt odatette maga elé a jégre; ez volt most már 1033 1, 4| lassítá az iszamlást, s amint a négy üldöző vadállat egy 1034 1, 4| lenyomta korcsolyája sarkait a jégre, s iparkodott megállni. 1035 1, 4| kellett, és jól találni, hogy a szemközt rohanó vad, ha 1036 1, 4| üsse lábáról meglövőjét.~ ~A három fiatal jött elöl, 1037 1, 4| egy-egy ölnyire egymás mögött, a vén ordas leghátul; a három 1038 1, 4| mögött, a vén ordas leghátul; a három fiatal egyenes vonalban 1039 1, 4| repülő bozontos farkaik a levegőben, szemeik veres 1040 1, 4| visszacsahintva nagy örömteljesen; a vén ordas féloldalt fordított 1041 1, 4| vadállatot tízlépésnyiről találta a golyó szügyen keresztül, 1042 1, 4| tele torokbul vért okádni a jégre.~ ~A másodiknak a 1043 1, 4| torokbul vért okádni a jégre.~ ~A másodiknak a lövés első 1044 1, 4| a jégre.~ ~A másodiknak a lövés első lábát zúzta össze; 1045 1, 4| oldalvást, tört lábát rázva a levegőben.~ ~A harmadik 1046 1, 4| lábát rázva a levegőben.~ ~A harmadik alig négylépésnyiről 1047 1, 4| olyan igazán szólt neki a golyó, hogy amint a koponyáját 1048 1, 4| neki a golyó, hogy amint a koponyáját találta, a felbukó 1049 1, 4| amint a koponyáját találta, a felbukó fenevad kétszer 1050 1, 4| hanyatt Ödön lábainál.~ ~A negyedik, a vén ordas, midőn 1051 1, 4| lábainál.~ ~A negyedik, a vén ordas, midőn közel ért 1052 1, 4| célozni pontosan.~ ~Abban a pillanatban aztán, mikor 1053 1, 4| aztán, mikor Ödön rásütötte a pisztolyt, hirtelen megugrott 1054 1, 4| pisztolyt, hirtelen megugrott a vén gonosztevő, s a golyó 1055 1, 4| megugrott a vén gonosztevő, s a golyó célt tévesztve pattogott 1056 1, 4| tévesztve pattogott tova a sima jégen.~ ~Ödön elhajítá 1057 1, 4| sima jégen.~ ~Ödön elhajítá a kilőtt pisztolyt, s előrántá 1058 1, 4| kilőtt pisztolyt, s előrántá a handzsárt. Hanem a ravasz 1059 1, 4| előrántá a handzsárt. Hanem a ravasz dúvad nem rohant 1060 1, 4| szökellve félrefutott az a part melletti nádasba, s 1061 1, 4| Ödön azt hihette, hogy a támadó feladta a harcot, 1062 1, 4| hihette, hogy a támadó feladta a harcot, mely nem tetszett 1063 1, 4| egy úr, egy úr ellen", s a berekbe menekül vesztett 1064 1, 4| akkor vette észre, hogy a félretért ordas a nádberek 1065 1, 4| hogy a félretért ordas a nádberek sűrűjében megkerülte 1066 1, 4| igyekezik megrohanni, kitörve a nádsűrűből Leonin irányában.~ ~ 1067 1, 4| távolból rohantak oda: ő és a farkas. Leonin látta mindkettőjüket, 1068 1, 4| mindkettőjüket, s nyugodtan fúrta a lyukat korcsolyája szíján.~ ~ 1069 1, 4| korcsolyáját ismét felköthesse. A többi Ödön dolga.~ ~Ödön 1070 1, 4| ordított dühében, midőn a fenevadat barátjára rohanni 1071 1, 4| megfeszíté, hogy elvágja útját a dúvadnak. Az pedig fejét 1072 1, 4| irányában.~ ~Csak egy szökés még a farkas részéről, csak egy 1073 1, 4| részéről, csak egy lökés még a korcsolyával, és a következő 1074 1, 4| lökés még a korcsolyával, és a következő pillanatban Leonintól 1075 1, 4| összegubancolt tömeg hentereg a jégen; itt egy láb, ott 1076 1, 4| vérben csattogó száj, mind a ketten átestek egymáson, 1077 1, 4| bőrbekecse összevissza hasogatva. A farkas ott nyúlt el a jégen, 1078 1, 4| hasogatva. A farkas ott nyúlt el a jégen, összeszúrva, vágva, 1079 1, 4| együtt sikamlottak tova a jégen, a távolban látott 1080 1, 4| sikamlottak tova a jégen, a távolban látott füstoszlop 1081 1, 4| mögé tekintett.~ ~- Nézd, a csorda elmaradt mögöttünk.~ ~ 1082 1, 4| hátranézett.~ ~- Igazán.~ ~A nagy farkascsoport tétovázva 1083 1, 4| tétovázva maradozott el mögöttük a havon, s úgy látszott, mintha 1084 1, 4| Leonin. - Hanem érzed azt a keserű füstszagot? Ott, 1085 1, 4| keserű füstszagot? Ott, ahol a füstöt látod, nyers farkasbőrt 1086 1, 4| nyers farkasbőrt tettek a tűzre; azt a farkas nem 1087 1, 4| farkasbőrt tettek a tűzre; azt a farkas nem szívelheti, attul 1088 1, 4| Ott kozák őrtanya lesz a parton.~ ~Ettől fogva a 1089 1, 4| a parton.~ ~Ettől fogva a két ifjú egész nyugalommal 1090 1, 4| folytatá korcsolyaútját a folyam mentében. A fenevadak 1091 1, 4| korcsolyaútját a folyam mentében. A fenevadak még egyes üvöltő 1092 1, 4| felhagytak az üldözéssel. A két úrfi nevetve biztatta 1093 1, 4| Nemsokára feltűnt előttük a kozák őrtanya, a jégre épített 1094 1, 4| előttük a kozák őrtanya, a jégre épített fakunyhó, 1095 1, 4| az állam postaszánjainak. A parton voltak a lovak istállói 1096 1, 4| postaszánjainak. A parton voltak a lovak istállói és egy egész 1097 1, 4| évszakban tokot és vizát fognak a jég alatt.~ ~A parton nagy 1098 1, 4| vizát fognak a jég alatt.~ ~A parton nagy őrtűz égett, 1099 1, 4| orrtekerő illattal töltve el a környéket, s a tüzet guggoló 1100 1, 4| töltve el a környéket, s a tüzet guggoló emberek fogták 1101 1, 4| közeledve, egyenesen vágtatott a tüzelők felé.~ ~Nem vette 1102 1, 4| észre, vagy nem értette a nyelvet, amin azok kiabáltak 1103 1, 4| másfelé!~ ~Leonin megértette a kiáltozást, s rémülten ordíta 1104 1, 4| Megállj!~ ~Késő volt.~ ~A következő percben Ödön eltűnt 1105 1, 4| Ödön eltűnt előle.~ ~Azon a helyen a vizahalászok nagy 1106 1, 4| eltűnt előle.~ ~Azon a helyen a vizahalászok nagy lékeket 1107 1, 4| vizahalászok nagy lékeket vágtak a jégben, miken át a halakat 1108 1, 4| vágtak a jégben, miken át a halakat ki szokták kanyarítani. 1109 1, 4| szokták kanyarítani. Azok a lékek esténként ismét simára 1110 1, 4| egyszerre leszakadt, és elmerült a jég alá.~ ~Az elszörnyedés 1111 1, 4| vészjajdulása hangzott fel a parton állók közül.~ ~Csak 1112 1, 4| hirtelen lerúgta csizmáit a korcsolyákkal együtt lábairól, 1113 1, 4| bekecsét és - utánaugrott a jég alá eltűnt barátjának.~ ~ 1114 1, 4| Nyitott szemekkel merült a víz alá, úgy kutatta át 1115 1, 4| kutatta át tekintetével a hullámvilág mély homályát.~ ~ 1116 1, 4| hullámlakók voltak azok: a vizek chimaerái.~ ~A nyitott 1117 1, 4| azok: a vizek chimaerái.~ ~A nyitott léknél csoporttal 1118 1, 4| százfogú, falánk szörnyektül, a vizek farkasaitól. ~ ~Leonin 1119 1, 4| Ott már fájt szemeinek a nézés; a többölnyi mély 1120 1, 4| fájt szemeinek a nézés; a többölnyi mély vízen át 1121 1, 4| többölnyi mély vízen át s a vastag jégkérgen keresztül 1122 1, 4| kutatott!~ ~Leszállt egész a vízfenékig, míg lába a kavicsot 1123 1, 4| egész a vízfenékig, míg lába a kavicsot érte. Kereste víz 1124 1, 4| Akkor valami jutott eszébe, a vízfenék talaján nehány 1125 1, 4| Azon módon állt előtte Ödön a víz fenekén, ahogy elmerülni 1126 1, 4| arca fölfelé volt fordítva. A nehéz korcsolyák lábain 1127 1, 4| egyenesen állva tarták, s a roham, mellyel a jég alá 1128 1, 4| tarták, s a roham, mellyel a jég alá futott, víz ellenébe 1129 1, 4| jutott eszébe, mikor fejével a jégmennyezetbe ütődött, 1130 1, 4| ütődött, mely egyik parttól a másikig kétlábnyi vastagságban 1131 1, 4| vastagságban ívlik.~ ~Merre van a felvilág ajtaja most?~ ~ 1132 1, 4| kiterjesztett, átlátszó zöld tetőt: a halál égboltozatát. ~ ~Egy 1133 1, 4| gondolata támadt: ellökte magát a jégtől. Nem volt szabad 1134 1, 4| volt szabad engednie, hogy a jég magához szívja testét 1135 1, 4| akkor vége van. Visszamerült a víz mélyébe.~ ~És akkor 1136 1, 4| lélegzetét kibocsátá.~ ~Gondolta: a buborék keresni fogja, hol 1137 1, 4| keresni fogja, hol jusson ki a víz alól, s utat mutat neki 1138 1, 4| alól, s utat mutat neki a nyílás felé, hol kiszabadulni 1139 1, 4| kiszabadulni törekszik.~ ~A buborékok mint fehér üveglabdácskák 1140 1, 4| fölfelé. Egy sem talált ki a jég alól; mind valamennyi 1141 1, 4| mind valamennyi odatapadt a jégmennyezethez.~ ~Most 1142 1, 4| bocsátott ki ajkán. Egyike a légbuborékoknak hajlott 1143 1, 4| ponton szemei elől.~ ~Az a szabadba talált.~ ~Most 1144 1, 4| Ideje volt - mert már a harmadik buborék nem lett 1145 1, 4| lett volna üres; az már a búcsúzó lelket is hozta 1146 1, 4| is hozta volna magával.~ ~A vékony jég a lék fölött 1147 1, 4| magával.~ ~A vékony jég a lék fölött ropogott. Az 1148 1, 4| kozákok egy főt láttak a széttört lap alól felmerülni.~ ~ 1149 1, 4| maga kikapaszkodott volna, a jobbjában emelt testet rántotta 1150 1, 4| emelt testet rántotta fel a magasba.~ ~- Ezt mentsétek.~ ~ 1151 1, 4| volt első lélegzetvétele.~ ~A körülállók hirtelen a lék 1152 1, 4| A körülállók hirtelen a lék partjaira rántották 1153 1, 4| partjaira rántották mind a kettőt.~ ~Ödön meg volt 1154 1, 4| vetkőztessük le, és fektessük a hóra! - Hanem azt mondhatom 1155 1, 4| hogy amit te ma megtettél a barátodért, azt nem egyhamar 1156 1, 4| átölelte Ödönt, és szaladt vele a part felé, míg havat ért, 1157 1, 4| lefektetheté, akkor nekigyürkőzött a munkának. A jó emberek unszolták, 1158 1, 4| nekigyürkőzött a munkának. A jó emberek unszolták, hogy 1159 1, 4| hogy öltözzék át elébb a kozák őrtűz mellett száraz 1160 1, 5| A MÁSIK KETTŐ~ ~Most hagyjuk 1161 1, 5| haván fekve, meztelenül a téli ég alatt, amint jámbor 1162 1, 5| Látod-e még csillagaidat?"~ ~A "Magyar Király" akkoriban 1163 1, 5| Király" akkoriban egyike volt a legdíszesebb fogadóknak 1164 1, 5| fiatal huszártiszt halad fel a vendéglő első emeletének 1165 1, 5| hadsereg tisztikaránál csak a huszárok kizárólagos jogát; 1166 1, 5| lehúzva szemére. Olyan kevély a fejhordozása, mintha az 1167 1, 5| megállítja valami furcsa jelenet a mellékszobákhoz vezető folyosón.~ ~ 1168 1, 5| és egy szobaleánnyal.~ ~A pincérek és szobaleány pedig 1169 1, 5| pincérek és szobaleány pedig a legnagyobb hódolattal és 1170 1, 5| Amint az öregúr meglátja a huszártisztet, ki egy percre 1171 1, 5| huszártisztet, ki egy percre megállt a zajra, odakiált hozzá (föl 1172 1, 5| jöjjön ide, és magyarázza meg a dolgot ezeknek a stomfaxoknak, 1173 1, 5| magyarázza meg a dolgot ezeknek a stomfaxoknak, akik nem értenek 1174 1, 5| értenek semmi nyelven.~ ~A huszártiszt odament. Ráismert 1175 1, 5| hát mi baj, páter?~ ~- Hát a passzusomba azt írta a szolgabíró, 1176 1, 5| Hát a passzusomba azt írta a szolgabíró, persze diákul 1177 1, 5| szolgabíró, persze diákul a nacionálém után, hogy "verbi 1178 1, 5| isteni ige szolgája", s íme, a vámon, amint megmutatom 1179 1, 5| megmutatom passzusomat, a vámosok elkezdenek "per 1180 1, 5| excellenciád" ad egyik a másiknak a kezére; előttem, 1181 1, 5| excellenciád" ad egyik a másiknak a kezére; előttem, utánam 1182 1, 5| komplimentíroznak, csakhogy a földet nem verik az orrukkal, 1183 1, 5| Aztán kinyitják előttem a legpompásabb szobákat. Hja, 1184 1, 5| magyarázza ezt meg ezeknek a kópéknak; én nem tudok németül, 1185 1, 5| semmiféle más nyelvet.~ ~A huszártiszt elmosolyodott.~ ~- 1186 1, 5| fog messze menni - szólt a huszártiszt mosolyogva. 1187 1, 5| huszártiszt mosolyogva. Azután a főpincértől kérdezett valamit 1188 1, 5| szemhunyorítással inte, a felső emeletre mutatva.~ ~- 1189 1, 5| hát mármost csak menjen be a szobájába, páterkám; én 1190 1, 5| s akkor majd eligazítom a dolgát a vendéglői személyzettel, 1191 1, 5| majd eligazítom a dolgát a vendéglői személyzettel, 1192 1, 5| dolgom még sietősebb - mondta a pap, s megragadta a tiszt 1193 1, 5| mondta a pap, s megragadta a tiszt kardbojtját, hogy 1194 1, 5| én csak belépek is ebbe a cifra szobába, az nekem 1195 1, 5| dolgom, páterkám - szabódék a huszártiszt -, mert engem 1196 1, 5| szabad várakoztatnom.~ ~A pap úgy megijedt erre a 1197 1, 5| A pap úgy megijedt erre a szóra, hogy rögtön elereszté 1198 1, 5| szóra, hogy rögtön elereszté a tiszt kardbojtját.~ ~- Hát 1199 1, 5| már ugyan mire való ez a bolondság?~ ~A tiszt mosolyogva 1200 1, 5| mire való ez a bolondság?~ ~A tiszt mosolyogva szorítá 1201 1, 5| vágják, uram! - kiálta utána a vén pap hüledezve.~ ~- Magam 1202 1, 5| is azon leszek! - szólt a huszártiszt, s kedélyesen 1203 1, 5| kedélyesen csörtetett fel a második emeletre.~ ~Az öreg 1204 1, 5| szép! - gondolá szétnézve a szobában. - Selyemfüggönyös 1205 1, 5| léhűtő!~ ~Más kellner hozza a pakkot, más a lavórt, más 1206 1, 5| kellner hozza a pakkot, más a lavórt, más a csizmahúzót. 1207 1, 5| pakkot, más a lavórt, más a csizmahúzót. Mind excellenciás 1208 1, 5| excellenciás borravalóra vár.~ ~Ezt a cifra pádimentumot sem csiszolták 1209 1, 5| kardcsörgést, csattogást hall a feje fölött.~ ~Ezek éppen 1210 1, 5| duellálnak!~ ~Öt-hat percig tart a hercehurca. A szegény pap 1211 1, 5| percig tart a hercehurca. A szegény pap azalatt nem 1212 1, 5| mint csendháborítót, ebben a rendes városban. Majd meg 1213 1, 5| városban. Majd meg arra a gondolatra jön, hogy felrohan 1214 1, 5| gondolatra jön, hogy felrohan a vívók közé, s tart nekik 1215 1, 5| verse szerint: "Dugd el a te szablyádat helyére, mert 1216 1, 5| Hanem aztán csak vége lett a feje fölötti dobogásnak 1217 1, 5| s pár perc múlva hallá a sarkantyús lépteket közeledni 1218 1, 5| lépteket közeledni ajtaja felé a folyosón, s amint az ajtó 1219 1, 5| ellenfelét?~ ~- Kapott egyet a képén keresztül.~ ~A pap 1220 1, 5| egyet a képén keresztül.~ ~A pap elszörnyedt rajta.~ ~- 1221 1, 5| Dehogy! Örül neki, mint a bolond a sipkájának.~ ~A 1222 1, 5| Örül neki, mint a bolond a sipkájának.~ ~A pap nem 1223 1, 5| a bolond a sipkájának.~ ~A pap nem találta ezt olyan 1224 1, 5| Olaszországban maga is szedte a fáról a szárdellát, a másik 1225 1, 5| Olaszországban maga is szedte a fáról a szárdellát, a másik meg 1226 1, 5| szedte a fáról a szárdellát, a másik meg ezt nem akarta 1227 1, 5| keltek, az egyik kapott a képére egy vágást, akkor 1228 1, 5| levágnak, vagy megszokják a köztük létemet. Már ez itt 1229 1, 5| az úr, hogy meghallgatja a bajomat, még meg is köszönöm. 1230 1, 5| némi viszálkodásaim voltak a földesúrral. Tetszik tudni, 1231 1, 5| zsúrlódás is volt közöttünk; a földesúrnak gavallér fia 1232 1, 5| leányom. Aztán énnekem az a véleményem volt, hogy a 1233 1, 5| a véleményem volt, hogy a leányomat nem adom ingyen, 1234 1, 5| leányomat nem adom ingyen, a földesúr pedig azt hitte, 1235 1, 5| neki nagyon drága, s azért a fiát elküldte Muszkaországba. 1236 1, 5| nem bánom. Hanem azután a nagyméltóságú úr megvált 1237 1, 5| És most ezen imádságomért a föld hatalmasai meghurcolnak; 1238 1, 5| itt van az elmondott ima a zsebemben, olvassa el; talál-e 1239 1, 5| megteltek könnyekkel.~ ~A fiatal tiszt átvette a megviselt 1240 1, 5| A fiatal tiszt átvette a megviselt iratot, és végigolvasta 1241 1, 5| iratot, és végigolvasta azt. A pap leste a hatást az ifjú 1242 1, 5| végigolvasta azt. A pap leste a hatást az ifjú arcán.~ ~- 1243 1, 5| meg érte. Bár az úr volna a bírám!~ ~Pedig bizony "bírája" 1244 1, 5| bizony "bírája" volt az ebben a percben, mert az annak a 1245 1, 5| a percben, mert az annak a férfinak a fia volt, akiről 1246 1, 5| mert az annak a férfinak a fia volt, akiről az ima 1247 1, 5| és ne panaszolja senkinek a baját. Azért, amivel ön 1248 1, 5| azután nem állok jót, hogy a védelme miatt nem kap-e 1249 1, 5| beszélnek hozzá, hallgassa meg, a száját jól befogja; aztán, 1250 1, 5| higgye el nekem, hogy ezzel a passzussal sok szép világot 1251 1, 5| tudni, vajon ki lehet az a valaki.~ ~- Nekem azonban 1252 1, 5| Isten áldja meg, öregem.~ ~A pap hálálkodott volna még 1253 1, 5| volna még egy kicsit, de a tiszt nem ért rá; megszorította 1254 1, 5| nem ért rá; megszorította a kezét, és elsietett.~ ~Utána 1255 1, 5| elsietett.~ ~Utána előkerült a pincér, és hozta a tisztelendő 1256 1, 5| előkerült a pincér, és hozta a tisztelendő úrnak a tejeskávét.~ ~ 1257 1, 5| hozta a tisztelendő úrnak a tejeskávét.~ ~Az öregúr 1258 1, 5| él ilyesmivel; ott hagyta a német, s ment ki háttal 1259 1, 5| csinálni.~ ~De minthogy már a kávé ott maradt, nehogy 1260 1, 5| jólesett.~ ~Bárcsak jönne az a kellner vissza, hogy vinné 1261 1, 5| egy el talál törni ezekből a drága findzsákból, annak 1262 1, 5| ugyan nagy ára lesz.~ ~Mint a kívánság, oly pontosan érkezett 1263 1, 5| pontosan érkezett vissza a pincér az üres edénykékért. 1264 1, 5| pincér az üres edénykékért. A tisztelendő úr idáig már 1265 1, 5| előhúzá mély zsebei egyikéből a hosszú, kötött erszényt, 1266 1, 5| hozzávetőleg kiszámíthassa a geometriai proporciót, melyben 1267 1, 5| geometriai proporciót, melyben a napi kiadások növekedni 1268 1, 5| volt meglepetése, midőn a pincér a legmosolygóbb udvariassággal 1269 1, 5| meglepetése, midőn a pincér a legmosolygóbb udvariassággal 1270 1, 5| pantomimiával utasítá vissza a széthúzott erszényt, biztosítva 1271 1, 5| széthúzott erszényt, biztosítva a tisztelendő urat, hogy " 1272 1, 5| schon bezahlt".~ ~("Annak a katonatisztnek hát mégis 1273 1, 5| híják. De ugyan ki lehet az a valaki, aki helyettem a 1274 1, 5| a valaki, aki helyettem a költségeket kifizeti?")~ ~ 1275 1, 5| költségeket kifizeti?")~ ~Az a valaki persze hogy senki 1276 1, 5| elmenetelekor két aranyat adott át a főpincérnek, meghagyva, 1277 1, 5| azt ő fogja kifizetni. ~ ~A fiatal tiszt még azután 1278 1, 5| tiszt még azután elment a katonai lovardába, s egy 1279 1, 5| egy óráig gyakorolta magát a voltigírozásban, a lóháton 1280 1, 5| magát a voltigírozásban, a lóháton vívásban, kard és 1281 1, 5| ellen; megütlegeltette magát a mesterei által, s visszaütlegelte 1282 1, 5| megunta, még egy órát sétált a glacis-n, nézegetett a hölgyek 1283 1, 5| sétált a glacis-n, nézegetett a hölgyek kalapjai alá, s 1284 1, 5| kalapjai alá, s végtére eljövén a dél ideje, hazament a szállására.~ ~ 1285 1, 5| eljövén a dél ideje, hazament a szállására.~ ~Jó magasan 1286 1, 5| szállására.~ ~Jó magasan lakott, a harmadik emeleten; úrfias 1287 1, 5| hálószobával; azzal szembe a folyosón keresztül a cselédszoba 1288 1, 5| szembe a folyosón keresztül a cselédszoba egy kis konyhácskával.~ ~ 1289 1, 5| konyhácskával.~ ~Egy vén huszár volt a szolgája, akit ő úgy hítt, 1290 1, 5| Hatvanesztendős volt már a legény, még mindig közlegény, 1291 1, 5| közlegény, és még mindig legény. A negyedik kapitulációt szolgálta 1292 1, 5| szolgálta már, s viselte a réz emlékérmet, amit a napóleoni 1293 1, 5| viselte a réz emlékérmet, amit a napóleoni hadjáratok vitézei 1294 1, 5| mi ma az ebéd? - kérdi a hazaérkező kapitány, kardját 1295 1, 5| Az jó lehet - szólt a kapitány -, s mi főtt bele?~ ~- " 1296 1, 5| végigméri e szóra tetőtül talpig a kérdezőt.~ ~- Hát ma megint 1297 1, 5| szól Pár úr, s hozzáfog a terítéshez, ami annyiból 1298 1, 5| friss kútvízzel tele.~ ~A kapitány széket húz magának 1299 1, 5| szólt Richárd, elkezdve a késsel, villával a tányérján 1300 1, 5| elkezdve a késsel, villával a tányérján a legújabb capfenstreichot 1301 1, 5| késsel, villával a tányérján a legújabb capfenstreichot 1302 1, 5| reggel két aranyat találtam a lajblink zsebében.~ ~Richárd 1303 1, 5| Richárd lovag nevetve inte a kezével:~ ~"Hol van az már!"~ ~- 1304 1, 5| már!"~ ~- Szép! - dörmögé a vén szolga, s azzal elkapta 1305 1, 5| s azzal elkapta ura elől a vizes palackot, kiment vele. 1306 1, 5| letette eléje, folytatá a diskurzust:~ ~- Bizonyosan 1307 1, 5| lánynak! Vagy elsámpányereztük a cimborákkal? Szép!~ ~Azalatt 1308 1, 5| Szép!~ ~Azalatt előkeresett a pohárszékből egy körülcsorba 1309 1, 5| Nemsokára visszatért a gőzölgő tállal.~ ~A "görög 1310 1, 5| visszatért a gőzölgő tállal.~ ~A "görög olvasó" paszuly volt, 1311 1, 5| volt, jó vastagon rántva, s a belefőtt "angyalbakancs" 1312 1, 5| volt más, mint disznóláb.~ ~A vén huszár magának készítette 1313 1, 5| akkor is elég volt mind a kettőnek.~ ~Richárd jó kedéllyel 1314 1, 5| jó kedéllyel látott hozzá a katonás eledelhez. Evett, 1315 1, 5| látott volna annál jobbat.~ ~A vén huszár ott állt a széke 1316 1, 5| A vén huszár ott állt a széke mögött, míg ebédel; 1317 1, 5| Legelőször is annak az aktrixnak a szobaleánya; nem az a szőke, 1318 1, 5| aktrixnak a szobaleánya; nem az a szőke, az a másik, az a 1319 1, 5| szobaleánya; nem az a szőke, az a másik, az a pisze; az hozott 1320 1, 5| a szőke, az a másik, az a pisze; az hozott egy bukétot 1321 1, 5| bukétot meg egy levelet: a bukét ott van a konyhaablakban 1322 1, 5| levelet: a bukét ott van a konyhaablakban egy csuporban, 1323 1, 5| konyhaablakban egy csuporban, a szobaleánynak adtunk egy 1324 1, 5| adtunk egy cvikipuszit, a levéllel pedig befűtöttünk.~ ~- 1325 1, 5| benne, hogy küldjön neki a kapitány úr pénzt.~ ~- De 1326 1, 5| úr olvasni.~ ~- Éreztük a szagáról.~ ~Richárd nagyot 1327 1, 5| Hát még ki járt itt?~ ~- A Hortiglender lókereskedő. 1328 1, 5| lókereskedő. Elhozta azt a kétezer forintos paripát, 1329 1, 5| kétezer forintos paripát, akin a nagy kavalkádon akarunk 1330 1, 5| kavalkádon akarunk fincoltatni a hercegasszonyok előtt.~ ~- 1331 1, 5| Ah! 'sz nem nekünk való a! Sintérnek való a! Felültem 1332 1, 5| nekünk való a! Sintérnek való a! Felültem rá alig szorítottam 1333 1, 5| rá alig szorítottam meg a térdemmel, mind a négy lába 1334 1, 5| szorítottam meg a térdemmel, mind a négy lába megroggyant alatta. 1335 1, 5| együtt az udvarból. Nem ér a négyszáz forintot. ~ ~- 1336 1, 5| jól tette, Pál úr! Nekem a lóra szükségem lesz; négyszáz 1337 1, 5| volt megint nevetésre fogni a dolgot.~ ~- Hát még ki volt 1338 1, 5| itt?~ ~- Az "úrfi".~ ~Ezen a címen csak egy embert szokott 1339 1, 5| készült vele.~ ~- Tessék a fogpiszkáló!~ ~- Hát mit 1340 1, 5| Pál úr nagyon vakarta a fülét meg az ábrázatját.~ ~- 1341 1, 5| volna, betoppant az úrfi.~ ~A legifjabb Baradlay nyúlánk, 1342 1, 5| hogy van egy reglement a legfelsőbb kormányszék bizonyos 1343 1, 5| Richárd. ~ ~- Köszönöm; a te dohányod nagyon erős.~ ~- 1344 1, 5| Én is.~ ~- Tudatja velem a jó mama, hogy az eddigi 1345 1, 5| édesanyánk, hogy ha így folytatom a pazarlást, végére járok 1346 1, 5| Mert ha én most elkezdem a vígan költekezést, azt főnökeim 1347 1, 5| előmenetele, aki egészen függ a főnökeitől. Mihelyt itt 1348 1, 5| szállást, jobban él, mint a főnöke; arról azt tartják, 1349 1, 5| senki. Ha kiülök az ablakba a fogamat piszkálni, ki tudja 1350 1, 5| ki tudja felőlem, hogy a "Hét Választónál" diníroztam-e, 1351 1, 5| jöttem hozzád, hogy annak a pénznek, amit anyánk nekem 1352 1, 5| adom.~ ~Jenő e szóknál még a szemüvegét is levette az 1353 1, 5| orráról, hogy bátyja jobban a szemébe láthasson.~ ~Az 1354 1, 5| megindulás nélkül rágta a fogpiszkálóját.~ ~- Uzsorára 1355 1, 5| adod?~ ~Jenő újra felnyomta a szemüvegét, s felhúzta az 1356 1, 5| te nem értesz? Én biz azt a szívességet is megteszem.~ ~- 1357 1, 5| tudod venni - szólt Jenő, s a zsebében készen tartott 1358 1, 5| megkértek, hogy hívjalak meg a nevükben személyesen.~ ~ 1359 1, 5| még maga is igényeket tart a világhoz, nem több harminchat 1360 1, 5| esztendősnél, s ha hinni lehet a frizőrjének, még szép asszony 1361 1, 5| s nemegyszer ismertem rá a dominó alatt, ki ismerősének 1362 1, 5| gondolod magadban, elviszem a bátyámat elefántnak. Jól 1363 1, 5| de leszek elefántod. Ülj a hátamra! Amíg te elbolondítod 1364 1, 5| hátamra! Amíg te elbolondítod a lyányát, én elbolondítom 1365 1, 5| Miattam elveheted mind a kettőt.~ ~- De hát eljössz?~ ~- 1366 1, 5| Plankenhorsték estélyére, tedd meg a kedvemért, beszélj a méltóságos 1367 1, 5| meg a kedvemért, beszélj a méltóságos főnököddel, hogy 1368 1, 5| békével haza. Tudod jól, az a mi papunk Nemesdombról, 1369 1, 5| De én úgy tudom, hogy a kancellár nagyon fel van 1370 1, 5| Ej, hagyj nekem békét a ti nagy embereitekkel! Láttam 1371 1, 5| masculini et faeminini generis - a legelképzelhetőbb mindenféle 1372 1, 5| meg nem ijesztesz velük. A főnököd ráncba szedi a homlokát, 1373 1, 5| A főnököd ráncba szedi a homlokát, nagyot horkant 1374 1, 5| hogy de megijesztette. Az a pap becsületes fickó. Egy 1375 1, 5| fickó. Egy kicsit eljár a szája. De hát azért az Isten 1376 1, 5| ülj le, és igyuk meg ennek a szent békekötésnek az áldomását. 1377 1, 5| Pál úr nagyon meglógatta a fejét kifelé mentében, s 1378 1, 6| MINDENFÉLE EMBEREK~ ~A Plankenhorst család estélyei 1379 1, 6| eltűrt nevezetességgel bírtak a rezidenciában.~ ~A Plankenhorst 1380 1, 6| bírtak a rezidenciában.~ ~A Plankenhorst név elég jó 1381 1, 6| belőle, hogy nem volt előtte a bárói cím. Hanem azért az 1382 1, 6| mert ő annak született. Még a leányát is megtisztelték 1383 1, 6| ivadéknál szűnik meg ez a reagens hatással bírni a 1384 1, 6| a reagens hatással bírni a leányágon.~ ~Plankenhorsték 1385 1, 6| Plankenhorsték saját házukban laknak a belvárosban, ami Bécsben 1386 1, 6| idejebeli stíl szerint, és a földszinti szobák ki voltak 1387 1, 6| sohasem mentek jószágaikra, a holt idényt is Bécsben töltötték.~ ~ 1388 1, 6| töltötték.~ ~Bejárásuk volt a legmagasabb udvarhoz, s 1389 1, 6| társaságukat inkább csak a férfi, mint a női rész kereste. 1390 1, 6| inkább csak a férfi, mint a női rész kereste. A bárók, 1391 1, 6| mint a női rész kereste. A bárók, akiknél kezdődik 1392 1, 6| akiknél kezdődik az ember, s a hercegek, akiknél kezdődik 1393 1, 6| hercegek, akiknél kezdődik a nemesember, gyakran nyújtották 1394 1, 6| gyakran nyújtották kezüket a kellemes Antoinette asszonynak, 1395 1, 6| Antoinette asszonynak, midőn a büfébe vezették, s a bájos 1396 1, 6| midőn a büfébe vezették, s a bájos Alfonsine-nek, ha 1397 1, 6| táncra vitték; és mikor a hercegek jelmezbálokat adtak, 1398 1, 6| adtak, azokból nem hiányzott a két Plankenhorst úrhölgy. 1399 1, 6| lett kifőzve. Hanem az volt a feltűnő, hogy azokban az 1400 1, 6| az estélyekben mégsem az a társaság vett részt, amelyet 1401 1, 6| életvidám tiszt és nemes testőr. A hölgykoszorú is igen válogatott 1402 1, 6| kisasszonyai.~ ~Ami pedig a hangot illette, az minden 1403 1, 6| minden kifogáson fölüli volt, a convenientia és societas 1404 1, 6| societas szabályait illetőleg. A mulatság igényeit tekintve 1405 1, 6| mulat az ember, csakhogy a társaság nem elegáns hozzá, 1406 1, 6| Plankenhorstéknál mind a két előny egyesült.~ ~Hanem 1407 1, 6| egészen öltözetlenül találta. A pamlagon feküdt, s valami 1408 1, 6| szólt Richárd felugorva a pamlagról. - Héj, Pál úr!~ ~- 1409 1, 6| elfeledné dolgának. Pedig a meleg víz is kész már. No, 1410 1, 6| székre s nyakába köttetni a törülközőt.~ ~- De hát az 1411 1, 6| unszolá Jenő, míg Pál úr a szappant habarta. - Mért 1412 1, 6| állát! - rivallt Pál úr a gazdájára, s elkezdé a képét 1413 1, 6| úr a gazdájára, s elkezdé a képét körös-körül beszappanozni.~ ~ 1414 1, 6| Mikor aztán egészen be volt a képe szappanozva egész a 1415 1, 6| a képe szappanozva egész a szája széléig, akkor Richárd 1416 1, 6| az öccsének, míg Pál úr a beretvát megfeni a szíjon.~ ~- 1417 1, 6| Pál úr a beretvát megfeni a szíjon.~ ~- Te Jéni! Egyszer, 1418 1, 6| Velencében voltam, találkoztam a tengerparton egy faquinnal, 1419 1, 6| Ebédrevalót" - felelt a faquin. Éppen apály ideje 1420 1, 6| Éppen apály ideje volt, s a tengerhomokban apró gömbölyű 1421 1, 6| lyukacskákat lehetett látni. A faquin kivett a korcából 1422 1, 6| lehetett látni. A faquin kivett a korcából egy csipetnyi sót, 1423 1, 6| egyszerre hirtelen kitolta a lyukból az ujját egy csigabiga, 1424 1, 6| olaszok, hogy "pesce canella". A faquin hirtelen keresztülütötte 1425 1, 6| hirtelen keresztülütötte rajta a hegyes drótszigonyt, s kirántotta 1426 1, 6| drótszigonyt, s kirántotta a jámbort a hüvelyéből. Akkora 1427 1, 6| s kirántotta a jámbort a hüvelyéből. Akkora kis féreg, 1428 1, 6| ez sovány ebéd" - mondám a faquinnak. A faquin mosolygott; 1429 1, 6| ebéd" - mondám a faquinnak. A faquin mosolygott; hosszú 1430 1, 6| hosszú madzagot húzott a drót másik végébe, s azután 1431 1, 6| sziklához ment, ahol mély volt a víz, oda leeresztette a 1432 1, 6| a víz, oda leeresztette a fickándozó pesce canellát, 1433 1, 6| bolond stockfischt húzott ki a horga végén.~ ~- Hogy jut 1434 1, 6| diskurálni, mert még belevágok a képébe! - förmedt rájuk 1435 1, 6| úrfi csak menjen előre, a kapitány urat majd transzportálom 1436 1, 6| is. Tudjuk bizony, hogy a Plankenhorst-házba nem szükség 1437 1, 6| hogy miért olyan bolond a pesce canella, hogy elhagyja 1438 1, 6| pesce canella, hogy elhagyja a biztos menedéket, s kidugja 1439 1, 6| sietett bátyját bemutatni a háziasszonynak és kisasszonynak, 1440 1, 6| hogy nagy örömére szolgál a kapitány urat saját termeiben 1441 1, 6| termeiben is láthatni.~ ~A kapitány úr mondott neki 1442 1, 6| aztán jött más, ennek átadta a helyet.~ ~- Akarod, hogy 1443 1, 6| megismertesselek itt egynehánnyal a társaságból? - kérdé tőle 1444 1, 6| ezeket itt, mint te. Az a martialis termetű feldmarschall 1445 1, 6| hallott máskor ágyúzni, mint a császár neve napján. Az 1446 1, 6| császár neve napján. Az a fiatal herceg, ki oly magasra 1447 1, 6| feltett szemüveggel osztja a kegyes mosolygást, az a 1448 1, 6| a kegyes mosolygást, az a polizeidirektor titkára; 1449 1, 6| igen hatalmas férfi. Az a tiszteletre méltó bankár, 1450 1, 6| egyszerre három emberrel beszél, a hasától nem látja a lábát, 1451 1, 6| beszél, a hasától nem látja a lábát, s óralánca drága 1452 1, 6| az valami medizinalrat a Sektion für Sanitätstwesennél; 1453 1, 6| Sektion für Sanitätstwesennél; a közkórházak vannak rábízva, 1454 1, 6| rábízva, meglátszik rajta. Az a nyájas kis öregúr, ki talleyrandi 1455 1, 6| private Unterhaltungen". Az a ferdére festett képű duenna 1456 1, 6| festett képű duenna abban a kávészín szalüpben, az Blummenberg 1457 1, 6| az Blummenberg bankárnak a felesége, akinél az előkelő 1458 1, 6| ennélfogva mindent tud, mi a legmagasabb körökben történik; 1459 1, 6| körökben történik; s az a fiatal kisasszony, ki itt 1460 1, 6| hasonló öreg ifjúval, az a leggonoszabb spion, aki 1461 1, 6| az egész kompániánál az a kis szobalyány, akivel a 1462 1, 6| a kis szobalyány, akivel a lépcsőn találkoztam - szólt 1463 1, 6| szólt másfelé fordítva a beszédet Richárd. - Ej, 1464 1, 6| ide tartozik-e. Már annak a kedvéért eljárnék az estélyeitekre. 1465 1, 6| mondhatom, hogy olyat koppantott a kezemre, hogy most is sajog 1466 1, 6| messziről el kellett kezdeni a mosolygást.~ ~Akkor aztán 1467 1, 6| divergens, hegyes bajuszok a felső ajk fölött, s azokkal 1468 1, 6| magában kitalálni.~ ~"No, ez a valaki, akire most itt az 1469 1, 6| kétségtelenül fő udvari kurír a spanyol követségnél."~ ~ 1470 1, 6| lavateri tanulmányával.~ ~A szegletes úr öccsét csak 1471 1, 6| hidegvérrel visszaadta neki a köszönést:~ ~- Szervusz.~ ~ 1472 1, 6| köszönést:~ ~- Szervusz.~ ~Mire a szegletes úr az egyik bajuszán 1473 1, 6| bajuszán egyet rántott, mintha a válasz nem lett volna egészen 1474 1, 6| ajkába, mintha neki kellene a maga száját megharapni azért, 1475 1, 6| pedig azt hitte, hogy ez a valaki, aki őt itt most 1476 1, 6| reggelre elfelejtett. Lehet a világon ilyen jó pajtás 1477 1, 6| hogy vagy, hogy? - kérdé a szegletes úr familiáris 1478 1, 6| jól ki vagy keményítve.~ ~A szegletes úrnak ez sem tetszett, 1479 1, 6| édesanyádnak?~ ~- Hát te is azon a tájon lakol?~ ~Erre a kérdésre 1480 1, 6| azon a tájon lakol?~ ~Erre a kérdésre mind a két hegyes 1481 1, 6| Erre a kérdésre mind a két hegyes bajusz felvonult 1482 1, 6| édesanyádnak? - ismételte a szegletes úr.~ ~- Csókolom 1483 1, 6| szegletes úr.~ ~- Csókolom a kezeit.~ ~E szóra a prizmatikus 1484 1, 6| Csókolom a kezeit.~ ~E szóra a prizmatikus arc szögvonalai 1485 1, 6| fogom neki adni - szólt a szegletes úr megragadva 1486 1, 6| Richárd, hogy kézcsókodat a legnagyobb hódolattal fogom 1487 1, 6| hiszen én sem adtam neked a kézcsókot in natura.~ ~- 1488 1, 6| Ühm - dörmöge erre magában a szegletes úr, s alsó ajkát 1489 1, 6| behúzta fogai közé, hogy a kis pemzliforma szakáll 1490 1, 6| pemzliforma szakáll feltolakodott a két bajusz közé harmadiknak.~ ~ 1491 1, 6| Veszedelmes volt azt a kérdést kockáztatnia, hogy " 1492 1, 6| beszélsz?", mert ha erre az a válasz jön, hogy "de igen", 1493 1, 6| nagy mértékét fejezik ki a fumigálásnak. Másképpen 1494 1, 6| fumigálásnak. Másképpen kellett a való felismerésére vezetni 1495 1, 6| való felismerésére vezetni a tudatlan ifjút.~ ~- S hát 1496 1, 6| szabadságidőt, ha le akarnál jönni a vármegyébe.~ ~- Hát ott 1497 1, 6| fognád, hogy vannak még a csatatéren kívül is ütközetek, 1498 1, 6| megint?~ ~- Nem, édes öcsém. A szellem és igazság fegyvereivel; 1499 1, 6| eszem.~ ~- Majd megjön mind a kettő. S amíg ti, a dicsőült 1500 1, 6| mind a kettő. S amíg ti, a dicsőült fiai elfoglalhatjátok 1501 1, 6| fiai elfoglalhatjátok azt a helyet, melyet halhatlan 1502 1, 6| helyettetek ott leszek én, ki a szent küzdelem folytatásában, 1503 1, 6| Adieu, kedves Richárd.~ ~A szegletes úr jól megrázta 1504 1, 6| traktálta volna.~ ~Jenő a diskurzus vége felé odább 1505 1, 6| látszólagos társalgást kezdeni a titkokkal kereskedő naiv 1506 1, 6| szemmel észrevette, hogy a szegletes úr elvált Richárdtól, 1507 1, 6| emlékezném, amit valaha a házunknál láttam nyolcesztendős 1508 1, 6| nyolcesztendős koromig, amikor a katonaiskolába felhoztak. 1509 1, 6| Betegváry vagy Micsodaváry úrnak a fizimiskáját; pedig egy 1510 1, 6| Ez az adminisztrátora a vármegyénknek.~ ~- Hát az 1511 1, 6| vármegyénknek.~ ~- Hát az a vármegye dolga.~ ~- És még 1512 1, 6| nyakáról.~ ~- Hagyj nekem békét a te Erdegváry uraddal. Nem 1513 1, 6| nincs körülötte más, csak az a nyaffadt hofsekretär extra 1514 1, 6| csak ki tudod szorítani a helyéből. Aztán emlékezzél 1515 1, 6| helyéből. Aztán emlékezzél arra a történetre a pesce canelláról 1516 1, 6| emlékezzél arra a történetre a pesce canelláról meg a stockfischről.~ ~ 1517 1, 6| történetre a pesce canelláról meg a stockfischről.~ ~Jenő tréfás 1518 1, 6| te gonosz! Hát melyikünk a pesce canella - melyikünk 1519 1, 6| pesce canella - melyikünk a stockfisch?~ ~- Most a hofsekretär 1520 1, 6| melyikünk a stockfisch?~ ~- Most a hofsekretär a pesce canella, 1521 1, 6| Most a hofsekretär a pesce canella, s te vagy 1522 1, 6| pesce canella, s te vagy a stockfisch; hanem ha egy 1523 1, 6| náladnál különb épouseur kerül a halászatba, akkor te leszesz 1524 1, 6| halászatba, akkor te leszesz a pesce canella, az lesz a 1525 1, 6| a pesce canella, az lesz a stockfisch.~ ~Jenő csóválta 1526 1, 6| stockfisch.~ ~Jenő csóválta a fejét, és mosolyogva ment 1527 1, 6| pedig igazán haragudott a tréfáért.~ ~Richárd egy 1528 1, 6| szoktak; ettül ment volt a hírük. Volt ugyan fiatal 1529 1, 6| teljes öntudatával bírt annak a szomorú szerencsének, hogy 1530 1, 6| nem talált sem férfira, ki a küzdésben, sem nőre, ki 1531 1, 6| küzdésben, sem nőre, ki a szerelemben mestere lett 1532 1, 6| egy csésze teát bevenni a büfébe?~ ~- Nem bánom.~ ~ 1533 1, 6| bánom.~ ~Jenő arca sugárzott a dicsőségtől. Bizonyosan 1534 1, 6| Nézd csak - szólt Richárd a büfébe érkezve -, ott van 1535 1, 6| rumot és limonádét oszt a kredencben a vendégeknek.~ ~- 1536 1, 6| limonádét oszt a kredencben a vendégeknek.~ ~- Te szerencsétlen! - 1537 1, 6| Jenő. - Egyik bakot lövöd a másik után, mint valami 1538 1, 6| hanem Edit kisasszony, a család egyik nőrokona.~ ~ 1539 1, 6| állt meg.~ ~- Micsoda? Ez a családhoz tartozó rokon? 1540 1, 6| Akit egyedül hagynak este a lépcsőn alá s föl szaladgálni, 1541 1, 6| engednek vele osztogattatni a vendégeknek?~ ~Jenő a vállait 1542 1, 6| osztogattatni a vendégeknek?~ ~Jenő a vállait vonogatta.~ ~- Tudod, 1543 1, 6| No, nem is volt hát ez a te háziasszonyod bárónő 1544 1, 6| otthagyta az öccsét, s odament a kredenchez, ahol Edit kisasszony 1545 1, 6| otthon találta magát ebben a szerepben, ami neki volt 1546 1, 6| juttatva. Tetszett neki ez a fesztelen bizalmaskodás, 1547 1, 6| fesztelen bizalmaskodás, amivel a vendégek viseltettek hozzá, 1548 1, 6| érte.~ ~Richárd közelített a leányhoz, az pedig nemhogy 1549 1, 6| mosolygott feléje azokkal a csillagszóró szemeivel, 1550 1, 6| mikor Richárd odalépett a kredenchez, azt mondá neki:~ ~- 1551 1, 6| hogy este egyedül járjon a lépcsőn, ahol annyi ember 1552 1, 6| parancsol; aztán menjen a táncterembe: ott már várják.~ ~- 1553 1, 6| citromvíz, hanem adja ide a legkisebbik ujjacskáját 1554 1, 6| legkisebbik ujjacskáját a kezének, arra, hogy megbocsát.~ ~- 1555 1, 6| menjen, nem adom önnek a kezemet, mert önnek rossz 1556 1, 6| inkább nem haragszom - szólt a gyermek, s odaadta - nem 1557 1, 6| gyermek, s odaadta - nem a kisujját, hanem az egész 1558 1, 6| szoríthassa azt.~ ~Nem volt éppen a közelben, aki ügyelt volna 1559 1, 6| azt mondta Richárd annak a kis leánynak:~ ~- Most pedig 1560 1, 6| bánthassam meg kegyedet, még a szememet sem fogom kegyedhez 1561 1, 6| tovább emelni, mint eddig a kézig.~ ~És megtartotta, 1562 1, 6| amint az eleresztett kéz a leányka termetén aláhanyatlott, 1563 1, 6| aláhanyatlott, lesütötte előtte a szemeit, és úgy vett búcsút, 1564 1, 6| vett búcsút, hogy még csak a szemébe se kacsintott.~ ~ 1565 1, 6| ismét együtt hazakocsizott a két testvér, Jenő úrfinak 1566 1, 7| A BAKFIS~ ~Richárdot azután 1567 1, 7| kellett nagyon erőltetni a Plankenhorst család látogatására; 1568 1, 7| magátul is eleget.~ ~Udvarolt a háznál mindenkinek; a háziasszonynak, 1569 1, 7| Udvarolt a háznál mindenkinek; a háziasszonynak, a leányának 1570 1, 7| mindenkinek; a háziasszonynak, a leányának és mindennapos 1571 1, 7| ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, égszínkék szem 1572 1, 7| elvesz az! "~ ~Egy este a szokott estély végeztével 1573 1, 7| hálószobája volt anyjáétul.~ ~A komornáját mamzel Bettinek 1574 1, 7| Alfonsine:~ ~- Mit csinál a bakfis?~ ~Bakfis persze 1575 1, 7| hogy sült hal. Hanem akik a német nyelvben e szónak 1576 1, 7| azért még ráérnek várni a főkötőig; akik még ártatlanok 1577 1, 7| akik már éreznek valamit a szívükben, de nem tudják, 1578 1, 7| nem tudják, hogy miről; a tréfát komolynak, a komolyat 1579 1, 7| miről; a tréfát komolynak, a komolyat tréfának veszik, 1580 1, 7| komolyat tréfának veszik, s a legelső szép szót, amit 1581 1, 7| arany gyanánt kapják. Ez a bakfis.~ ~- A bakfis tanul 1582 1, 7| kapják. Ez a bakfis.~ ~- A bakfis tanul úszni - felelt 1583 1, 7| ravasz arcfintorítással a mamzel.~ ~- Még mindig vezérkötélen? 1584 1, 7| hogy éjre másként fonja. - A múltkor, hogy kibontotta 1585 1, 7| múltkor, hogy kibontotta a haját, azt kérdezte: "Melyikünk 1586 1, 7| beterítette magát vele.~ ~- Haha! A bakfis!~ ~- Én azt mondtam 1587 1, 7| az övé szebb.~ ~Ezen mind a ketten összenevettek.~ ~- 1588 1, 7| hogy igen jól áll neki a nevetés, gyönyörű fogsorai 1589 1, 7| azóta, mikor nevet, befogja a száját. Máskor megmagyaráztam 1590 1, 7| ad arcának; azóta lehúzza a haját a homlokára, hogy 1591 1, 7| arcának; azóta lehúzza a haját a homlokára, hogy keskeny 1592 1, 7| ábrándozik-e?~ ~- Furcsa az nála. A minap a baronesse-nek egy 1593 1, 7| Furcsa az nála. A minap a baronesse-nek egy főkötőjét 1594 1, 7| baronesse-nek egy főkötőjét föltette a fejére, s megnézte magát 1595 1, 7| fejére, s megnézte magát a tükörben, s aztán nevetett: " 1596 1, 7| az uramnak. Este várnám a kandalló mellett, hogy hazajön; 1597 1, 7| Milyen megvetőleg bánik vele a két baronesse; hogy lenézik, 1598 1, 7| hogy lenézik, szidják, mint a cselédet, nyomorultul járatják, 1599 1, 7| szokott fecsegni, aki csak a háznál megfordul; kibeszéli, 1600 1, 7| Tudom.~ ~- Hanem ha annak a nevét előhozom neki, mélyen 1601 1, 7| Egy öltönyömet elrontotta a szabó; az neki jó lesz.~ ~ 1602 1, 7| mamzel nevetett.~ ~- Azt a rózsaszín tarlatánt? Hisz 1603 1, 7| Be lesz ezután vezetve a társaságba; meg lesz mindenkinek 1604 1, 7| azok.~ ~Nem is úriaskodott a későn jövetellel, inkább 1605 1, 7| járt.~ ~Az előszobában, hol a komornyik átvette a kardját, 1606 1, 7| hol a komornyik átvette a kardját, köpönyegét, még 1607 1, 7| látott idegen felöltönyt a fogason.~ ~- Talán én vagyok 1608 1, 7| Talán én vagyok megint a legelső? - kérdé a komornyiktól.~ ~- 1609 1, 7| megint a legelső? - kérdé a komornyiktól.~ ~- Igenis - 1610 1, 7| mosolyogva, s nyitotta előtte a teremajtót.~ ~A teremben 1611 1, 7| nyitotta előtte a teremajtót.~ ~A teremben mamzel Bettivel 1612 1, 7| jöttem tán, mamzel Betti?~ ~A mamzel pukkerlit csinált 1613 1, 7| csinált és mosolygott.~ ~- A baronesse még nincsen idehaza, 1614 1, 7| mindjárt haza fog jönni. A kisasszony odabenn van.~ ~ 1615 1, 7| csinosan.~ ~Most is hallott a két szobán keresztül valami 1616 1, 7| az tűnt fel neki, hogy ez a hang sokkal erősebb és csengőbb, 1617 1, 7| efelől valamit.~ ~Benyitott a harmadik szobába, honnan 1618 1, 7| észrevétlenül maradhatni a meglepetés nehány pillanatáig. 1619 1, 7| meglepetés nehány pillanatáig. A zongora előtt nem Alfonsine 1620 1, 7| szerint, egy ujjal verte a zongora billentyűit. Egyedül 1621 1, 7| billentyűit. Egyedül volt a szobában.~ ~Richárd sokáig 1622 1, 7| egyszer Edit felvetve szemeit a zongoráról, megpillantá 1623 1, 7| zongoráról, megpillantá a hozzá közelítőt.~ ~Első 1624 1, 7| hogy kezével betakarta a keblét. Még szokatlan volt 1625 1, 7| Még szokatlan volt neki ez a viselet. Hanem azután eszébe 1626 1, 7| éppen rossz helyre tette a kezét, s azután végigereszté 1627 1, 7| midőn Richárdnak rebegé:~ ~- A bárónő nincsen idehaza.~ ~ 1628 1, 7| tőle.~ ~- Együtt mentek el. A Burgba hívattak sietősen. 1629 1, 7| elment.~ ~- S nem mondta a bárónő, hogy vendéget vár?~ ~- 1630 1, 7| komornyikját megbízta eljárni a mára meghívottakat, hogy 1631 1, 7| mára meghívottakat, hogy a "cercle" holnap tartatik 1632 1, 7| hogy azt nekem nem mondta a komornyik, mikor bebocsátott. 1633 1, 7| Üdvözletemet, kérem, adja át a bárónőnek.~ ~Azzal meghajtotta 1634 1, 7| eltávozott.~ ~Szándéka volt a komornyikot megpirongatni 1635 1, 7| komornyikot megpirongatni a mulasztásért, hanem azt 1636 1, 7| az előszobában sehol. S a főajtó, amelyen a lépcsőtornácra 1637 1, 7| sehol. S a főajtó, amelyen a lépcsőtornácra ki kelle 1638 1, 7| jutnia, be volt zárva s a kulcs lehúzva a zárról.~ ~ 1639 1, 7| zárva s a kulcs lehúzva a zárról.~ ~Arra kellett magát 1640 1, 7| magát szánnia, hogy ismét a nagytermen keresztül a cselédszobákhoz 1641 1, 7| ismét a nagytermen keresztül a cselédszobákhoz vezető ajtón 1642 1, 7| ismert, melyen keresztül a konyhából szoktak az ebédlőbe 1643 1, 7| ki.~ ~Az ebédlőben volt a csengettyűhúzó, mely a cselédségnek 1644 1, 7| volt a csengettyűhúzó, mely a cselédségnek szól; azt megrántotta 1645 1, 7| melynek nem tudja még, mi lesz a vége.~ ~Ismét letette kardját, 1646 1, 7| köpenyét, s visszatért abba a szobába, ahol Editet hagyta.~ ~ 1647 1, 7| Lépteinek hangjára eléje jött a leány. De most már nem égett 1648 1, 7| nyugodt közönnyel felelt:~ ~- A cselédek bizonyosan az udvarra 1649 1, 7| De ez nem baj. Itt van a főajtónak második kulcsa, 1650 1, 7| én majd kibocsátom önt.~ ~A falon függött egy nagy antik 1651 1, 7| angyali szép arckép ott a falon az ifjú vállán keresztülhajolva 1652 1, 7| vállán keresztülhajolva a kárhozat szóváltását folytatná 1653 1, 7| égne körülötte.~ ~Hanem a leány, akinek útját állta, 1654 1, 7| állta, nyugodt maradt, s a legnagyobb lélekjelenléttel 1655 1, 7| magában, hogy "én ennek a leánynak egyszer megfogadtam, 1656 1, 7| egyszer megfogadtam, hogy még a szememmel se sérthessem 1657 1, 7| tekintetemet sem fogom a kezén túl emelni".~ ~S a 1658 1, 7| a kezén túl emelni".~ ~S a leány két keze összekulcsolva 1659 1, 7| Sürgetős levelet kell írnom a bárónőnek. Adhat kegyed 1660 1, 7| nekem írószereket?~ ~Edit a bárónő íróasztaláról felhengeríté 1661 1, 7| íróasztaláról felhengeríté a művészi tolólapot, s odamutatott.~ ~- 1662 1, 7| fölállt, és eléje lépett a lezárt levéllel. Arca nemes 1663 1, 7| volt és tekintete fennkölt. A leánynak egész lelke szemeiben 1664 1, 7| És miután kegyed el tudta a szívemben olvasni, hogy 1665 1, 7| olvasni azt is, hogy mit írtam a lezárt levélben most.~ ~ 1666 1, 7| most.~ ~S azzal eléje tartá a levél pecsétes felét.~ ~- 1667 1, 7| El tudja-e olvasni?~ ~A leány pedig, amint kezei 1668 1, 7| hogy ezzel fölszabadítja a szemközt álló tekintetét, 1669 1, 7| és megláthassa azokban a kétségbeesés, a gyönyör, 1670 1, 7| azokban a kétségbeesés, a gyönyör, a fájdalom és felmagasztulás 1671 1, 7| kétségbeesés, a gyönyör, a fájdalom és felmagasztulás 1672 1, 7| menyasszonyommal."~ ~És azzal odanyújtá a leánynak a levelet.~ ~Edit 1673 1, 7| azzal odanyújtá a leánynak a levelet.~ ~Edit ajkaihoz 1674 1, 7| szorítá hosszasan, kínosan a levél pecsétjét, s úgy nyújtá 1675 1, 7| Richárd is ajkával érinté a pecsétet, mely kedvese csókjátul 1676 1, 7| fogja ön adni e levelet a bárónőnek?~ ~Edit némán 1677 1, 7| Edit némán inte fejével, és a levelet keblébe csúsztatá.~ ~- 1678 1, 7| Meg ne lássa valaki ezeket a könnyeket. Ezek már az enyéim. 1679 1, 7| enyéim. Mutassa meg, melyik a főajtó kulcsa. Most elviszem 1680 1, 7| Richárd maga átvette a főajtó kulcsát, és eltávozott. 1681 1, 7| eltávozott. Még akkor sem volt a többi szobákban senki. Kinyitotta 1682 1, 7| is zárta, és nem talált a házi cselédség közül senkit 1683 1, 7| folyosón, sem udvaron.~ ~A leány pedig, mikor Richárd 1684 1, 7| léptei elhangzottak, leborult a földre, s ahol Richárd legutoljára 1685 1, 7| Richárd legutoljára állt, a bársonyszőnyegen meglátszott 1686 1, 7| meglátszott léptének helye, a leány megcsókolta kedvese 1687 1, 7| Nagyon késő volt, midőn a baronesse és leánya hazaérkeztek. 1688 1, 7| volt akkor, azazhogy abban a szobában, melyet mamzel 1689 1, 7| osztott vele.~ ~- Küldje be a bakfist! - parancsolá Alfonsine.~ ~ 1690 1, 7| Baradlay kapitány.~ ~Mind a két hölgy kereszttűzbe vevé 1691 1, 7| gyullad az ki többet erre a névre. Az most már jó helyen 1692 1, 7| Az most már jó helyen van a szívben, s nem szalad ki 1693 1, 7| megszólításnál.~ ~- "Várt" reánk a kapitány? - kérdé Antoinette.~ ~- 1694 1, 7| Most az úrhölgyön van a sor, hogy arca kigyulladjon, 1695 1, 7| kérdezé izzó tekintetet vetve a leányra.~ ~- Tudom - felelt 1696 1, 7| Richárd levelét.~ ~- Nesze! Ez a te őrült eszednek a műve!~ ~ 1697 1, 7| Ez a te őrült eszednek a műve!~ ~Alfonsine elsápadt, 1698 1, 7| elsápadt, és reszketett a dühtől, mikor e levelet 1699 1, 7| Anyjának arca ki volt kelve a haragtól.~ ~- Azt gondoltad, 1700 1, 7| összeszorított fogai közül szűrve a szót -, hogy minden ember... 1701 1, 7| Palvicz Ottó!~ ~Ennél a névnél visszatekintett anyjára 1702 1, 7| szó nem mondhatja ki.~ ~- A te ostoba játszmád el van 1703 1, 7| veszve - szólt Antoinette, a levelet darabokra tépve -, 1704 1, 8| A ZSIBÁRUS~ ~Richárd úgy érzé 1705 1, 8| kezdett még magára ismerni.~ ~A szibarita léhaság után, 1706 1, 8| meg volt magával elégedve a mai nap kimenetelén.~ ~Átérzette 1707 1, 8| egész kísértést, és élvezte a felmagasztaltságot, melyet 1708 1, 8| tabouret, amott egy pár papucs, a falon egy óravánkos; mind 1709 1, 8| tetszik?~ ~- Rakjon tüzet a kandallóba!~ ~Pál úr azt 1710 1, 8| Hanem hogy átkozott nedves a fa, nem akar egyhamar meggyulladni.~ ~ 1711 1, 8| azt nagy gyönyörűséggel.~ ~A kandalló tüze vígan fellobog 1712 1, 8| kandalló tüze vígan fellobog a gyöngéd levelek tüzétől.~ ~- 1713 1, 8| örül annak nagyon.~ ~- Ezt a sok cókmókot nem hordhatjuk 1714 1, 8| nem hordhatjuk magunkkal a táborozásra. Legyen rajta, 1715 1, 8| lefestette - mint Danae.~ ~- Ezt a képet is pusztítsa el, Pál 1716 1, 8| Meglesz - szólt biztatólag a vén huszár.~ ~Még azután 1717 1, 8| semmit sem hagyott fenn, mely a múlt emlékeiből kísérteni 1718 1, 8| egyszer rábízta Pál úrra, hogy a masszívabb darabokat is 1719 1, 8| csábító képe nem vet rá többé a falról epedő szemeket.~ ~ 1720 1, 8| Hanem hát mi lett annak a képnek a rámájával? Csak 1721 1, 8| hát mi lett annak a képnek a rámájával? Csak nem égette 1722 1, 8| bámulattal. - Hát azt gondolja a kapitány úr, hogy azt a 1723 1, 8| a kapitány úr, hogy azt a képet elégettem?~ ~- Hát 1724 1, 8| ettem gilvagombát, hogy azt a szép képet a kályhába dobjam!~ ~- 1725 1, 8| gilvagombát, hogy azt a szép képet a kályhába dobjam!~ ~- Hát 1726 1, 8| legény, nekem is csinált a szeretőm gyöngyös dohányzacskót 1727 1, 8| szeretőm gyöngyös dohányzacskót a nevem napjára; de mikor 1728 1, 8| de mikor azután megcsalt a szeretőm, én nem dobtam 1729 1, 8| szeretőm, én nem dobtam a gyöngyös dohányzacskóm a 1730 1, 8| a gyöngyös dohányzacskóm a kemencébe.~ ~- Hát mit csinált 1731 1, 8| vele?~ ~Pál úr felhúzta a szája bal szegletét a szeméig, 1732 1, 8| felhúzta a szája bal szegletét a szeméig, s hamisan hunyorított 1733 1, 8| egy nagyot.~ ~- Bevágtam a zsidónál, s beittam az árát!~ ~ 1734 1, 8| haragosan hajítá le magáról a paplant.~ ~- Csak nem vágta 1735 1, 8| be kend az én képemet is a zsidónál?~ ~Pál úr nagyszerű 1736 1, 8| nagyszerű vállakat vont erre a kérdésre.~ ~- Furcsa biz 1737 1, 8| kapitány úr, hogy pusztítsam el a háztul.~ ~- No igen; azt 1738 1, 8| értettem alatta, hogy vesse a tűzre.~ ~- Én meg azt értettem 1739 1, 8| és hozza vissza tőle azt a képet! - ordítá telhető 1740 1, 8| megijeszthető legény.~ ~A vén huszár nagy lelki nyugalommal 1741 1, 8| Nem adja ám azt már vissza a Salamon!~ ~- De ha én akarom.~ ~ 1742 1, 8| idomítva mondá:~ ~- Azt izente a Salamon, hogy beszéljen 1743 1, 8| Salamon, hogy beszéljen vele a miatt a kép miatt maga a 1744 1, 8| hogy beszéljen vele a miatt a kép miatt maga a kapitány 1745 1, 8| a miatt a kép miatt maga a kapitány úr.~ ~Richárd mérges 1746 1, 8| Ez az egy érdemem van a világon.~ ~Richárd azt az 1747 1, 8| tette Pál úrnak, hogy menjen a pokolba, annak is pedig 1748 1, 8| pokolba, annak is pedig a fenekére.~ ~Pál úr nem volt 1749 1, 8| annyit mondott neki, hogy a Salamon boltja vagyon Porcelán 1750 1, 8| sietett felkeresni Salamont a Porcelán utcában, mielőtt 1751 1, 8| Porcelán utcában, mielőtt a zsibárus megteszi azt a 1752 1, 8| a zsibárus megteszi azt a tréfát, hogy kiakasztja 1753 1, 8| tréfát, hogy kiakasztja a tárlatában közszemlére azt 1754 1, 8| tárlatában közszemlére azt a képet, amit az arcáról sokan 1755 1, 8| fognak ismerni.~ ~Ráakadt a zsibárusboltra. Kis, alacsony 1756 1, 8| lépni; világosságát csak a boltajtóról nyerte, aminek 1757 1, 8| mindig nyitva kellett állni. A boltbejárás két oldala pedig 1758 1, 8| felyülkerült lábzsámolyokkal, a szögletekben kínai tornyok, 1759 1, 8| csorba tányérokból rakva, a földön tudományos vastagságú 1760 1, 8| vastagságú könyvek, amiknek ott a legjobb helye; hanem ahelyett 1761 1, 8| lószerszámok körül felmagasztalva; a polcokon egy csoport kitömött 1762 1, 8| üvegszemeibe, csendéletet képezve a fölöttük meredező csonka 1763 1, 8| összevissza van ragasztva; a falakon fakó rámás képek, 1764 1, 8| József, kinek zálogban marad a köpenyege Potifárnénál. 1765 1, 8| köpenyege Potifárnénál. A nyitott szekrényekben minden 1766 1, 8| legócskább az egész boltban, az a boltos maga, ki ott ül az 1767 1, 8| akik tudják. Most éppen a harmadik napja van. Ott 1768 1, 8| mikor vásáros érkezik, a nagy karosszékből, melynek 1769 1, 8| itatóspapirosból van már a feneke, mert a bőr nagyon 1770 1, 8| itatóspapirosból van már a feneke, mert a bőr nagyon kikopott belőle 1771 1, 8| bőr nagyon kikopott belőle a sok rajt üléstől.~ ~Már 1772 1, 8| tudhatni, mikor hoz valakit a jó szerencse.~ ~Íme, még 1773 1, 8| kezd tudakozódni:~ ~- Ez a Salamon zsibárus boltja?~ ~ 1774 1, 8| zsibárus boltja?~ ~Az öregúr a bő kaftánban leveszi lábait 1775 1, 8| kaftánban leveszi lábait a nagy botosokkal a zsámolyról, 1776 1, 8| lábait a nagy botosokkal a zsámolyról, és felemelkedik 1777 1, 8| zsámolyról, és felemelkedik a kérdező előtt; s nagy prémes 1778 1, 8| mosolygó arcát megmutathassa a kérdezőnek, siet megfelelni:~ ~- 1779 1, 8| Legalázatosabb szolgája a nagyságos kapitány úrnak; 1780 1, 8| nagyságos kapitány úrnak; ez a Salamon zsibárusnak a boltja, 1781 1, 8| ez a Salamon zsibárusnak a boltja, s én vagyok az a 1782 1, 8| a boltja, s én vagyok az a Salamon zsibárus, akinek 1783 1, 8| Salamon zsibárus, akinek ez a boltja. Szolgálatjára Baradlay 1784 1, 8| Honnan ismer ön engem?~ ~A zsibárus behízelgő mosollyal 1785 1, 8| jól ismerem. Aranyember a kapitány úr.~ ~Richárd nem 1786 1, 8| volt, hogy Salamon úr akár a katonai szemléken, akár 1787 1, 8| miatt jöttem most ide, amit a szolgám félreértésből ide 1788 1, 8| hozott eladás végett. Én azt a képet nem szándékoztam a 1789 1, 8| a képet nem szándékoztam a zsibvásárra küldeni.~ ~- 1790 1, 8| azért voltam elég bátor a vitéz huszár úr által azt 1791 1, 8| akkor azután majd beszéljünk a felől az idehozott kép felől.~ ~ 1792 1, 8| felelt:~ ~- Nincs arról a képről mit beszélni. Az 1793 1, 8| meg akarom semmisíteni.~ ~A zsibárus mosolygó arccal 1794 1, 8| nagyságos kapitány úr? A harag nem egészséges. Hiszen 1795 1, 8| én erővel el nem foglalom a képet. Csak azért mondtam, 1796 1, 8| szerencsém, hogy az enyim legyen a szerencse. Legvégül azt 1797 1, 8| belőle. Legyen szerencsém a lakásomon, kapitány úr. 1798 1, 8| lakásomon, kapitány úr. A kép odafenn van a lakásomon. 1799 1, 8| kapitány úr. A kép odafenn van a lakásomon. Tessék felsétálni. 1800 1, 8| Csak előbb bezárom a boltajtót. Magam vagyok, 1801 1, 8| előremenni, kapitány úr. Itt a csigalépcsőn fel. Az emeleten 1802 1, 8| csigalépcsőn fel. Az emeleten van a szállásom. Tessék addig 1803 1, 8| az utasítást, s felment a rozzant, fa csigalépcsőn, 1804 1, 8| rozzant, fa csigalépcsőn, mely a boltbul az emeletbe vezetett, 1805 1, 8| szállására.~ ~Mikor feljutott a bolt feletti szobába, elbámulva 1806 1, 8| nyíló nagy szoba telve volt a legpompásabb fényűzési cikkekkel.~ ~ 1807 1, 8| faragványokkal, gazdag aranyozással, a múlt századok remekei. Mellettük 1808 1, 8| természettudományi ritkaságok, mind a legszebb rendben, osztályozva, 1809 1, 8| számokkal ellátva, míg a falakat egész fel a padmalyig 1810 1, 8| míg a falakat egész fel a padmalyig remek festmények 1811 1, 8| remek festmények takarták, a régi kor minden művészeinek 1812 1, 8| tetszik önnek idefenn? - kérdé a zsibárus mikor felkapaszkodott 1813 1, 8| zsibárus mikor felkapaszkodott a lépcsőn Richárd után. - 1814 1, 8| érdemes lesz egy kicsinyt a széttekintésre?~ ~- Az már 1815 1, 8| művészi becsű műhöz?~ ~- Hja! A Salamonnak nagy összeköttetései 1816 1, 8| összeköttetései vannak. Egész Bécsben, a külföldön is tudják azt, 1817 1, 8| is tudják azt, hogy mi az a Salamon zsibárus boltja. 1818 1, 8| Richárd el volt foglalva a körültekintéssel.~ ~Az öreg 1819 1, 8| És azután azt is tudják a nagyságos és méltóságos 1820 1, 8| és méltóságos urak, hogy a vén Salamon tud hallgatni, 1821 1, 8| Salamon tud hallgatni, mint a hal. Tudja minden darabnak 1822 1, 8| hal. Tudja minden darabnak a gazdáját: ez ettül a gróftul, 1823 1, 8| darabnak a gazdáját: ez ettül a gróftul, az attul a hercegtül 1824 1, 8| ettül a gróftul, az attul a hercegtül származott ide; 1825 1, 8| vándorolnak egyik gazdátul a másikhoz. Salamontul egyik 1826 1, 8| Miért lettek eladva. Mi volt a történetük. Salamon tud 1827 1, 8| mond semmit. Salamon ismeri a nagyságos és méltóságos 1828 1, 8| van az én képem? - sürgölé a dolgot Richárd.~ ~- Nono, 1829 1, 8| Nono, hát minek az a nagy sürgetés? Hát elszaladok 1830 1, 8| innen? Hát nem enged magának a kapitány úr egy kis időt 1831 1, 8| kapitány úr egy kis időt a körültekintésre? Hátha valami 1832 1, 8| derültebb kedéllyel -, az a kép arckép; akárhogy nem 1833 1, 8| elég. Tessék csak átjönni a szomszéd szobámba.~ ~Azzal 1834 1, 8| Azzal áttuszkolta Richárdot a mellékosztályba. Richárd 1835 1, 8| akvarellek és tusrajzok, egész a szerény sziluettekig, sűrűn 1836 1, 8| nem tartozó idegen arckép a zsibvásárra? - kérdé Richárd.~ ~- 1837 1, 8| ott tartanak egy arcképet a vánkosuk fölé akasztva, 1838 1, 8| asszony más képet is találjon a háznál, s kész legyen érte 1839 1, 8| háznál, s kész legyen érte a csetepaté.~ ~- S aztán eladják 1840 1, 8| csetepaté.~ ~- S aztán eladják a régi arcképeket?~ ~Salamon 1841 1, 8| Salamon szétterjeszté karjait, a szobán körüljártatva kézmozdulatát.~ ~- 1842 1, 8| hogy akad, aki megveszi. Mi a gutát csinál ön ezekkel 1843 1, 8| kapitány úr! Az, aki eladja a megunt, meggyűlölt arcképet, 1844 1, 8| ideengedi. Akkor azután csak az a mesterség, megtudni, kinek 1845 1, 8| mesterség, megtudni, kinek a képmása lehet ez. Járnak 1846 1, 8| képmása lehet ez. Járnak a Porcelán utcai Nro 3-ba 1847 1, 8| urak, fényes hölgyek. Ezt a furcsa képtárt nagyon szeretik 1848 1, 8| Némelyik aztán rátalál a magáéra; azt sem kérdi: " 1849 1, 8| fizet nagylelkűen, s elviszi a képet; nem tudom, mit csinál 1850 1, 8| ide járni. Hüh! Ha az ezt a képet meglátja nálam! Az 1851 1, 8| fizetni!~ ~- No, de azt a szégyent és nem fogom rajta 1852 1, 8| van is más arckép ennek a helyén? Mit?~ ~- Igaz, Salamon 1853 1, 8| arckép azért nem került ennek a szegére.~ ~- Meg tudnám 1854 1, 8| szerezni. Ó, én mindennek tudom a módját. Mit? Nem lehet? 1855 1, 8| Kívánja ön? Mért csóválja a fejét? Az ön menyasszonyát 1856 1, 8| Ön csak egyre csóválja a fejét? Az még titok. Azt 1857 1, 8| Hanem hát - hogy adja ön ezt a... Danae asszonyságot?~ ~ 1858 1, 8| mindjárt úgy csörömpölni a kardjával? Hát hisz én nem 1859 1, 8| választásban.~ ~Richárd nevette már a dolgot.~ ~- Nem, Salamon, 1860 1, 8| csaklizunk; cserébe sem adom a Danaét kétszerte szebb képért 1861 1, 8| diadaltól villámló szemekkel a zsibárus. - Találtunk már 1862 1, 8| valamit, ugye, amit érdemes a világosság felé fordítani? - 1863 1, 8| fordítani? - S azzal kihúzta a kérdéses olajfestményt a 1864 1, 8| a kérdéses olajfestményt a többiek közül, letörülte 1865 1, 8| többiek közül, letörülte a port kaftánja ujjával, s 1866 1, 8| előtt eladta az arcképét a Porcelán utcai Nro 3-ban. 1867 1, 8| S hogy adja ön nekem azt a képet?~ ~- Az ön saját arcképét, 1868 1, 8| üzletre velem.~ ~- Vigye a patvar az egész üzletet. 1869 1, 8| facsarjon ki Danae asszonyságtól a magáéért egymilliót.~ ~- 1870 1, 8| Kifacsarni? Ah, kapitány úr! Azt a Salamon nem teszi. Semmit, 1871 1, 8| is megmondom önnek, hogy a képek hát mennek cserébe; 1872 1, 8| hát mennek cserébe; de hát a ráma?~ ~- Micsoda ráma?~ ~- 1873 1, 8| rámával együtt küldte ide a képet, Danae asszonyság 1874 1, 8| más képet illesztett. Hát a ráma még alkun fölül van.~ ~ 1875 1, 8| Richárdot most már bosszantotta a zsibárusi nagylelkűség.~ ~- 1876 1, 8| Hagyjon nekem békét a rámájával; csak nem fogok 1877 1, 8| már minek vesztegetni azt a nemes haragot? Rongyos öt 1878 1, 8| mindenféle olyan dolog, ami a kapitány úrnak tetszhetik. 1879 1, 8| Jó, jó, no, nem beszélek a rámáról. Azt majd beszámítanám. 1880 1, 8| beszámítanám. Ha valami megtetszik a kapitány úrnak, ráfizetne, 1881 1, 8| Nohát. Látja, minálunk az a szokás, hogy a legelső üzlet, 1882 1, 8| minálunk az a szokás, hogy a legelső üzlet, ami a nap 1883 1, 8| hogy a legelső üzlet, ami a nap kezdetén történik, nem 1884 1, 8| akármilyen kevés pénz, nem marad a markunkban belőle. Az az 1885 1, 8| azt el nem eresztjük; az a legolcsóbban kaphatja, ami 1886 1, 8| neki megtetszik, csak hogy a pénzét lássuk.~ ~Richárd 1887 1, 8| csakugyan elhitte, hogy ez a zsibárus már őt másképpen 1888 1, 8| itt nem hagyja nála, még a kettémetszett csereüzleten 1889 1, 8| hagyta magát tuszkoltatni a harmadik szobába is.~ ~A 1890 1, 8| a harmadik szobába is.~ ~A harmadik szoba, amelybe 1891 1, 8| szoba, amelybe átvezette a zsibárus Richárdot, egy 1892 1, 8| gyűjteményt tartalmazott a világ minden nemzeteinek 1893 1, 8| dárdák; az aspis és xyphos; a szamnit ércnyakló, római 1894 1, 8| csatabárdokból; - mellette a középkor szakállas hajítókopjái, 1895 1, 8| szakállas hajítókopjái, a cseh hajnalcsillag, a német 1896 1, 8| hajítókopjái, a cseh hajnalcsillag, a német páncéltörő, a szász 1897 1, 8| hajnalcsillag, a német páncéltörő, a szász alabárd és partizán, 1898 1, 8| szász alabárd és partizán, a sarlótőr és gyilokkapacs, 1899 1, 8| sarlótőr és gyilokkapacs, a kereszthadak nehéz fegyverzetei, 1900 1, 8| kereszthadak nehéz fegyverzetei, s a mór és szaracén kardok, 1901 1, 8| szaracén kardok, kopják, a hindu tomahawkokkal és magyar 1902 1, 8| dörzsölve Salamon. - Megérdemli a körültekintést. Ó, mikor 1903 1, 8| készül, nagy kelete van a Porcelán utcai zsibárusboltnak. 1904 1, 8| egy barna pengét, melynek a legegyszerűbb markolatja 1905 1, 8| Ahén! - mondta kedvtelten a zsibárus. - Ön rátalált 1906 1, 8| Tudtam, hogy megakad rajta a szeme az igazi műértőnek. 1907 1, 8| Tíz aranyat kínáltak már a pengéért, de nem adom tizenötön 1908 1, 8| utánzat.~ ~Richárd megnézte a kardot a világosságnál, 1909 1, 8| Richárd megnézte a kardot a világosságnál, s azt mondta 1910 1, 8| nézze ön csak. ~ ~S azzal a kard pengéjét reszkető kezeivel 1911 1, 8| vele körül.~ ~- Megcsókolja a hegyével a markolatát.~ ~- 1912 1, 8| Megcsókolja a hegyével a markolatát.~ ~- Jól van - 1913 1, 8| szólt Richárd, átvéve a kardot -, hanem mármost 1914 1, 8| kiválasztott egyet közülük, a legnehézkesebbet, s azt 1915 1, 8| harántékosan megtámasztá, szájával a gúlának, agyával a padlatnak.~ ~- 1916 1, 8| szájával a gúlának, agyával a padlatnak.~ ~- Most kérem, 1917 1, 8| álljon ön egy kicsit félre!~ ~A zsibárus félreállt, s várta, 1918 1, 8| Richárd pedig egyet suhintott a levegőben a karddal, s azzal 1919 1, 8| egyet suhintott a levegőben a karddal, s azzal lecsapott 1920 1, 8| karddal, s azzal lecsapott a puskacsőre. A puskacső kétfelé 1921 1, 8| lecsapott a puskacsőre. A puskacső kétfelé szelve 1922 1, 8| végigvonta ujjai hegyét a kard élén, s odatartá azt 1923 1, 8| csorba sem esett az élén.~ ~A zsibárus odavolt bámultában.~ ~ 1924 1, 8| bámultában.~ ~Először megbámulta a kardot, azután a kétfelé 1925 1, 8| megbámulta a kardot, azután a kétfelé szelt puskát, azután 1926 1, 8| Richárd karjait.~ ~- Isten a világ felett! Ez volt a 1927 1, 8| a világ felett! Ez volt a vágás! Én, ha egy narancsot 1928 1, 8| hozzáfognom. Aranyember a kapitány úr! Nem aranyember - 1929 1, 8| aranyember - vasember! Ez volt a vágás! Micsoda vastag cső, 1930 1, 8| papiros tölcsér.~ ~- Ez a kard nem Crivelli - szólt 1931 1, 8| szólt Richárd visszanyújtva a kardot a zsibárusnak -, 1932 1, 8| Richárd visszanyújtva a kardot a zsibárusnak -, ez valóságos 1933 1, 8| tiltakozék mindkét kezével a zsibárus. - Én megmondtam, 1934 1, 8| akarja adni érte cserébe a kapitány úr azt a képet 1935 1, 8| cserébe a kapitány úr azt a képet rámástul meg még egy 1936 1, 8| elmosolyodott.~ ~- De hisz azt a képet már elcseréltük az 1937 1, 8| Ilyen arckép nincs több a világon. Ez rarität! Ez 1938 1, 8| belőle. Ezt nem adom ki a kezemből. Az arckép itt 1939 1, 8| arckép itt marad. Vigye ön el a kardját, fizessen rá még 1940 1, 8| arcképét, el fogom azt tenni a hálószobámba, özvegy hálószobámba, 1941 1, 8| fizesse rá az egy aranyat.~ ~A zsibárus szájához értette 1942 1, 8| zsibárus szájához értette a kapott pénzt, s aztán mély 1943 1, 8| hogy begöngyöljem papirosba a kardot, a szolgám utána 1944 1, 8| begöngyöljem papirosba a kardot, a szolgám utána fogja vinni 1945 1, 8| szolgám utána fogja vinni a kapitány úrnak. Ugyan örülök, 1946 1, 8| utoljára. Ha házasodni fog a nagyságos úr, parancsoljon 1947 1, 8| Hiszen ön tudja, miből lesz a damaszk. Acélt és aranyat 1948 1, 8| kovácsolnak össze. Ebből lesz a damaszk. Csak maradjon ön 1949 1, 8| kapitány úr; de emlékezzék rá a vén zsibárusra, a Porcelán 1950 1, 8| emlékezzék rá a vén zsibárusra, a Porcelán utcában, a Nro 1951 1, 8| zsibárusra, a Porcelán utcában, a Nro 3 alatt. Én azt mondom 1952 1, 8| életben még fogja ön látni a Porcelán utcai zsibárust, 1953 1, 8| Becsületes embernek lenni a legjobb üzlet." Istennel 1954 1, 8| Richárd iparkodott menekülni a bőbeszédű öregúrtól; a zsibárusgyereket 1955 1, 8| menekülni a bőbeszédű öregúrtól; a zsibárusgyereket a karddal 1956 1, 8| öregúrtól; a zsibárusgyereket a karddal egyedül bocsátá 1957 1, 9| bizony, édes lelkem, Arankám, a tisztelendő édespapát hiába 1958 1, 9| többé haza. Most kapott a lelkem uram levelet Pestről; 1959 1, 9| is. Azt írják neki, hogy a tisztelendő uramnak a dolga 1960 1, 9| hogy a tisztelendő uramnak a dolga bizony nagyon rosszul 1961 1, 9| bizony nagyon rosszul áll; a konzisztórium nem engedi 1962 1, 9| nem engedi többé felmenni a katedrába; már meg Bécsbe 1963 1, 9| s elviszik Kufsteinba. A bizony, édes lelkem. Hanem 1964 1, 9| Mihályné nótáriusné asszonyom a pap leányát, ki gyakran 1965 1, 9| ki gyakran kitekingetett a kis paplak ajtaján az utcának 1966 1, 9| hiába várta vissza.~ ~Erre a gyöngéd tudósításra aztán 1967 1, 9| tudósításra aztán be is ment a házba a leány, és nem időzött 1968 1, 9| aztán be is ment a házba a leány, és nem időzött tovább 1969 1, 9| az utcaajtóban.~ ~Leült a dolgozóasztalkája mellé, 1970 1, 9| dolgozóasztalkája mellé, a félbehagyott fehérneművarrás 1971 1, 9| kiesik kezéből, s előveszi a zsibbasztó mélázás, a vándor 1972 1, 9| előveszi a zsibbasztó mélázás, a vándor lélek viszi magával 1973 1, 9| gyönyörű arc; hosszúdad, mint a tragédia múzsájáé; nagy, 1974 1, 9| az egyszerűség még emeli a szoborszépségű fő nemes 1975 1, 9| fő nemes kifejezését.~ ~A nagy szempillák egy percre 1976 1, 9| felnyílnak magasan, midőn a kocsizörej közeledik; a 1977 1, 9| a kocsizörej közeledik; a leány felrezzen; hanem azután 1978 1, 9| folytatja munkáját.~ ~Pedig a kocsizörej ezúttal éppen 1979 1, 9| kocsizörej ezúttal éppen a paplak előtt szűnt meg.~ ~ 1980 1, 9| állt meg az ajtó előtt.~ ~A leány felugrott, s az ajtó 1981 1, 9| örömmel. Talán atyja jön?~ ~A szobaajtó hamarább nyílt, 1982 1, 9| szobaajtó hamarább nyílt, s a leány visszarettenve állt 1983 1, 9| visszarettenve állt meg a belépő előtt.~ ~Özvegy Baradlay 1984 1, 9| úrnő felemelte kezét, mire a leány odahajolt, és megcsókolta 1985 1, 9| közt intéznünk.~ ~Aranka a pamlaghoz vezette az úrnőt; 1986 1, 9| hogy atyádat, sajnálatomra, a férjem temetésén mondott 1987 1, 9| veszti hivatalát, s ez még a baj kisebbik része.~ ~(" 1988 1, 9| mondtak!" - sóhajta magában a leány.)~ ~- Még szabadsága 1989 1, 9| úrnő bámult, hogy ennek a leánynak az arcán ezek a 1990 1, 9| a leánynak az arcán ezek a szavak nem idéznek elő változást.~ ~- 1991 1, 9| magadban fogsz maradni.~ ~A leány némán inte fejével.~ ~- 1992 1, 9| vagyok készülve - felelt a leány nyugodtan.~ ~- Tekintsd 1993 1, 9| családi gyászom okozója a téged ért csapásnak; legalább 1994 1, 9| ért csapásnak; legalább a tiedet enyhíteni óhajtom. 1995 1, 9| maradni, asszonyom - szólt a leány, s méltóságteljesen 1996 1, 9| maradhatsz, gyermekem, mert a paplakot átadják másnak.~ ~- 1997 1, 9| atyámnak egy kicsiny háza a faluban, meghúzom magamat 1998 1, 9| le akarom róni magamról a lelki terhet, hogy balsorsodnak 1999 1, 9| is. Bízzál szavamban.~ ~A leány csak némán rázta fejét.~ ~- 2000 1, 9| fejét.~ ~- Gondolj reá, hogy a balsorsban eltűnnek a jó