IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
2001 1, 9| hogy a balsorsban eltűnnek a jó barátok; a szerencsétlenséget 2002 1, 9| balsorsban eltűnnek a jó barátok; a szerencsétlenséget mindenki 2003 1, 9| szép vagy és fiatal, hanem a melankólia hamar vénít. 2004 1, 9| egyik komolyan szenved, a többiek kinevetik. Örülnek 2005 1, 9| annál rosszabb ránézve. A rútak, a rosszak ellenségüknek 2006 1, 9| rosszabb ránézve. A rútak, a rosszak ellenségüknek tartják. 2007 1, 9| Utat egyengetek előtted a legmagasabb ajtókig, amiken 2008 1, 9| Iátlak. ~ ~E szónál felállt a leány a székről.~ ~- Köszönöm 2009 1, 9| E szónál felállt a leány a székről.~ ~- Köszönöm ajánlatait, 2010 1, 9| tudja, asszonyom, ennek a gyűrűnek a történetét - 2011 1, 9| asszonyom, ennek a gyűrűnek a történetét - folytatá a 2012 1, 9| a történetét - folytatá a leány, bal kezén a kis karikagyűrűt 2013 1, 9| folytatá a leány, bal kezén a kis karikagyűrűt felmutatva 2014 1, 9| nekem: "Én elmegyek most a világba, bujdosom, vándorlok; 2015 1, 9| De bárhova hányjon is el a sors, e pont körül forgok, 2016 1, 9| pont körül forgok, mint a bolygó napja körül. Itt 2017 1, 9| önnek annyi vagyona, nincs a világ urainak annyi rettegtetése, 2018 1, 9| nyomorogni! Nyomorultabb leszek a koldusleánynál, de el nem 2019 1, 9| koldusleánynál, de el nem hagyom ezt a helyet. Itt, lehet, hogy 2020 1, 9| fölkelt helyéről. Megfogta a leánynak azt a kezét, amelyiken 2021 1, 9| Megfogta a leánynak azt a kezét, amelyiken a gyűrű 2022 1, 9| leánynak azt a kezét, amelyiken a gyűrű volt.~ ~- Tehát te 2023 1, 9| volt.~ ~- Tehát te szereted a fiamat? Hiszed-e, hogy én 2024 1, 9| Valamelyikünknek le kell mondania a másikért. Melyikünk fog 2025 1, 9| Baradlayné eleresztette a leány kezét.~ ~És azután 2026 1, 9| akarom, hogy legyen mind a kettőnké. Legyen ő a tied. 2027 1, 9| mind a kettőnké. Legyen ő a tied. De te meg azután légy 2028 1, 9| szerelmetekből fennmarad!~ ~A leány nem tudott hinni az 2029 1, 9| nem hiheti, hogy innen a porbul egyenesen a mennyországba 2030 1, 9| innen a porbul egyenesen a mennyországba lehessen jutni.~ ~- 2031 1, 9| téged, míg elismered, hogy a diadalmas fél én vagyok. 2032 1, 9| úrnő odavonta maga mellé a pamlagra a leányt, s azzal 2033 1, 9| odavonta maga mellé a pamlagra a leányt, s azzal kebléből 2034 1, 9| hazahívtam Szentpétervárról. A levél feleútról kelt. Nekem 2035 1, 9| engedtem át ez órában neked?~ ~A leány meghajtá fejét, és 2036 1, 9| fogod az írást?~ ~Az úrnő a lepecsételt levél címét 2037 1, 9| kezébe vette azt, és azután a hálás mosolygás egyszerre 2038 1, 9| nem az ő írása - rebegé a leány.~ ~- Ah, dehogynem! 2039 1, 9| ismerem tán fiam írását. Ez a B egészen az övé! Ezek az 2040 1, 9| erősen megnyomott vonások, ez a férfias karakter a betűkben; 2041 1, 9| vonások, ez a férfias karakter a betűkben; ez mind...~ ~- 2042 1, 9| Jó utánzás... - suttogá a leány.~ ~- No de olvasd 2043 1, 9| leány.~ ~- No de olvasd a címet: "A ma très adorable 2044 1, 9| No de olvasd a címet: "A ma très adorable mère." 2045 1, 9| csak fiam írhatja nekem. A postajegy "Orsa", Oroszország 2046 1, 9| Ej, hát bontsd fel a levelet, s akkor majd meggyőződöl 2047 1, 9| majd meggyőződöl róla. Ez a pecsét csak az ő címere.~ ~- 2048 1, 9| nagyságos asszonyom? - szólt a leány, s reszkettek a kezei, 2049 1, 9| szólt a leány, s reszkettek a kezei, midőn kis ollójával 2050 1, 9| kezei, midőn kis ollójával a papírt fölmetszé, hogy a 2051 1, 9| a papírt fölmetszé, hogy a pecsétet meg ne sértse; 2052 1, 9| sértse; s azután kibontá a levelet.~ ~És azután az 2053 1, 9| hamarább elkomorodott ismét a leány arca, úgy változott 2054 1, 9| változott derűre-borúra, mint a tavaszi tájkép, mely fölött 2055 1, 9| Nos, mi az?~ ~- Csak ez a két szó az ő írása; a többit 2056 1, 9| ez a két szó az ő írása; a többit egészen idegen kéz 2057 1, 9| kérlek, olvasd sietve!~ ~A leány kezében reszketett 2058 1, 9| leány kezében reszketett a levél.~ ~Asszonyom! Megbocsásson 2059 1, 9| Asszonyom! Megbocsásson ön a kegyes csalásért, melyet 2060 1, 9| kegyes csalásért, melyet a címborítékon elkövettem. 2061 1, 9| írni önhöz e levelet; de a két első szó után kihullt 2062 1, 9| két első szó után kihullt a toll a kezéből. Nagyon alélt.~ ~ 2063 1, 9| szó után kihullt a toll a kezéből. Nagyon alélt.~ ~ 2064 1, 9| mennyire meg van indulva a leány.~ ~Annak minden lélekerejét 2065 1, 9| rá: anyám hív, megyek.~ ~A leány szemei e sorok után 2066 1, 9| ihlett pillanatot vetének a levélből kitévedve az úrnő 2067 1, 9| hogy vele megyek, elkísérem a határig. Bár ne tettem volna. 2068 1, 9| bocsátják tovább; nem jut bele a hózivatarba, nem kergetnek 2069 1, 9| kergetnek meg bennünket a farkasok; nem kell menekülni 2070 1, 9| farkasok; nem kell menekülni a Dnyeper jegén két óra hosszat 2071 1, 9| hogy Ödön remek fiú; mikor a hevélyben korcsolyám leszakadt 2072 1, 9| hogy élek.~ ~Az úrnő arcán a büszkeség pírja gyulladt 2073 1, 9| magasztalásnál. De láthatta jól, hogy a leány arca annál halaványabbra 2074 1, 9| erőltetéssel bír tovább olvasni. Ó, a leány szerelme más! Őt az 2075 1, 9| leány szerelme más! Őt az a hőstett kétségbe ejti, ami 2076 1, 9| hőstett kétségbe ejti, ami a spártai anyának gyönyör.~ ~ 2077 1, 9| Valami kétszáz farkas volt a nyomunkban!~ ~- Az égre! - 2078 1, 9| az anya. Most már ő is!~ ~A leány sebesen olvasá tovább - 2079 1, 9| akadozott:~ ~Már közel voltunk a megmeneküléshez; katonai 2080 1, 9| egy rossz helyre értünk a Dnyeper jegén, hol halászok 2081 1, 9| befagyott helyet, s mind a ketten leszakadtunk a jég 2082 1, 9| mind a ketten leszakadtunk a jég alá, és elmerültünk 2083 1, 9| jég alá, és elmerültünk a befagyott jégboltozat alatt.~ ~- 2084 1, 9| fel Baradlayné magánkívül. A leány nem szólt semmit, 2085 1, 9| arca halvány lett, mint a fal. A levelet görcsösen 2086 1, 9| halvány lett, mint a fal. A levelet görcsösen tartá 2087 1, 9| Egész teste reszketett a láztól. Ajkait összekulcsolta 2088 1, 9| láztól. Ajkait összekulcsolta a fájdalom.~ ~Az úrnő karjába 2089 1, 9| is érzem azt, amit te.~ ~A leánynak megeredtek a könnyei. 2090 1, 9| A leánynak megeredtek a könnyei. Az aléltság jege 2091 1, 9| fogom neked olvasni tovább a levelet. Látod, én nem könnyezek. 2092 1, 9| jól. Olvassuk, mi van még a levélben! Jöjj, nézz bele 2093 1, 9| te is.~ ~S azzal átölelve a leányt, úgy tartá kezében 2094 1, 9| leányt, úgy tartá kezében a levelet, hogy mindketten 2095 1, 9| partra vontak bennünket a halászok, nem távoztam mellőle, 2096 1, 9| mosolyogva felelt: "mind a négy." (E szónál mind a 2097 1, 9| a négy." (E szónál mind a két hölgy érezte a másik 2098 1, 9| mind a két hölgy érezte a másik villanyos rándulatát; 2099 1, 9| sokat sírjanak miatta, mert a csillagok könnye itt Oroszországban 2100 1, 9| elég.~ ~Ramiroff Leonin~ ~A két csillagpár összenézett. 2101 1, 9| suttogá:~ ~- Leányom!~ ~Arra a leány leomlott lábaihoz, 2102 1, 9| értelme oly szemek előtt, mik a szívekben olvasni megtanultak.~ ~ 2103 1, 9| úrnő keze ott nyugodott a leány fején.~ ~Egy óra múlva, 2104 1, 9| fején.~ ~Egy óra múlva, a falu minden népe nagy bámulatára, 2105 1, 9| minden népe nagy bámulatára, a Baradlay urasági hintóban, 2106 1, 9| Baradlay urasági hintóban, a bárónő mellett ülve hagyta 2107 1, 9| bárónő mellett ülve hagyta el a pap leánya a szerény papi 2108 1, 9| ülve hagyta el a pap leánya a szerény papi lakot. A két 2109 1, 9| leánya a szerény papi lakot. A két hölgy derült arccal 2110 1, 9| siheder fiának: egyik "Szaladj a hintó után, hová mennek?", 2111 1, 9| mennek?", másik "Szaladj a parókiára, mi történt ott?". 2112 1, 9| Nemsokára visszatért mind a kettő: egyik meghozta, hogy 2113 1, 9| kettő: egyik meghozta, hogy a hintó a kastély udvarára 2114 1, 9| egyik meghozta, hogy a hintó a kastély udvarára hajtott 2115 1, 9| kastély udvarára hajtott be; a nagyságos asszony megölelte 2116 1, 9| nagyságos asszony megölelte a kisasszonyt, mikor leszálltak 2117 1, 9| kisasszonyt, mikor leszálltak a hintóból, nem is vette le 2118 1, 9| hintóból, nem is vette le a válláról kezét, míg fölmentek 2119 1, 9| válláról kezét, míg fölmentek a lépcsőkön; a másik lelkendezve 2120 1, 9| míg fölmentek a lépcsőkön; a másik lelkendezve hozta 2121 1, 9| másik lelkendezve hozta a hírt, hogy a papék szolgálója 2122 1, 9| lelkendezve hozta a hírt, hogy a papék szolgálója meg az 2123 1, 9| van bízva most már, mert a kisasszony ezentúl a kastélyban 2124 1, 9| mert a kisasszony ezentúl a kastélyban fog lakni, sohasem 2125 1, 9| csak kiejté e szóra kezéből a szakajtó kosarat kotlóstul 2126 1, 9| kotlóstul együtt, s összecsapá a két első extremitását:~ ~- 2127 1, 9| extremitását:~ ~- Ha ezt a megboldogult nagyságos úr 2128 1, 10| ALÁHÚZOTT SOROK~ ~Ettől a naptól fogva Szalmás Mihályné 2129 1, 10| korán reggel fel ne menjen a kastélyba, s ott végére 2130 1, 10| történteknek.~ ~Mert hogy van a kastélynak egy öreg házfelügyelője, 2131 1, 10| szokott mondani, ami odabenn a kastélyban történik.~ ~Valóságos 2132 1, 10| diametraliter ellenkezik a való igazsággal. És ez óriási 2133 1, 10| És ez óriási eltéréseket a históriai adatoktól, sőt 2134 1, 10| adatoktól, sőt gyakran még a költői valószínűségtől is 2135 1, 10| teljes lehetetlenség marad a hallottakban való kételkedés.~ ~- 2136 1, 10| kételkedés.~ ~- Hogy van a lelkem Aranka kisasszony? - 2137 1, 10| Aranka kisasszony? - kérdé a nótáriusné asszony.~ ~- 2138 1, 10| vele?~ ~- Neki kell húzni a parton a kötelet, mikor 2139 1, 10| Neki kell húzni a parton a kötelet, mikor a gályát 2140 1, 10| parton a kötelet, mikor a gályát átvándoroltatják 2141 1, 10| Egy reggel pedig azzal a kérdéssel zörgette fel Szalmásné 2142 1, 10| fel Szalmásné asszonyom a jámbor kasztellánt, hogy:~ ~- 2143 1, 10| reggel el szoktam pillantani a kastély felé, s ma megláttam, 2144 1, 10| felé, s ma megláttam, hogy a jobb oldali kémények is 2145 1, 10| megmondta őszintén:~ ~- A nagyságos úrfi érkezik ma.~ ~- 2146 1, 10| haza?~ ~Bakó uram kész volt a felelettel:~ ~- A gárdista.~ ~- 2147 1, 10| kész volt a felelettel:~ ~- A gárdista.~ ~- A gárdista? 2148 1, 10| felelettel:~ ~- A gárdista.~ ~- A gárdista? Hát szabad annak 2149 1, 10| gárdista? Hát szabad annak a király személyét otthagyni?~ ~- 2150 1, 10| maga helyett.~ ~- Hát csak a gárdista jön? Vajon hogyan 2151 1, 10| aranypaszománttal, nyusztkalpag a fején, kolcsaggal, párducbőr 2152 1, 10| fején, kolcsaggal, párducbőr a hátán.~ ~- Párducbőr? Jérum! 2153 1, 10| Bakó uram engedte ezzel a hírrel Szalmásné asszonyomat 2154 1, 10| asszonyomat végigszaladni a falun.~ ~Azon a napon pedig 2155 1, 10| végigszaladni a falun.~ ~Azon a napon pedig csakugyan vártak 2156 1, 10| csakugyan vártak valakire a kastélyban.~ ~Ödöntől érkezett 2157 1, 10| s eléje sietett fiának a legutolsó állomásig.~ ~Egyedül 2158 1, 10| kísérőt sem vitt magával.~ ~A szunyogosi állomásnál bevárta 2159 1, 10| fiát. Ödön megjött pontosan a kitűzött alkonyi órára.~ ~ 2160 1, 10| kitűzött alkonyi órára.~ ~A találkozás gyöngéd volt 2161 1, 10| világossal érkeztek meg a falu alá.~ ~A kertek alatt 2162 1, 10| érkeztek meg a falu alá.~ ~A kertek alatt volt egy emelkedett 2163 1, 10| megaranyozva.~ ~Itt megállítá a hintót Ödön.~ ~- Szálljunk 2164 1, 10| ama fenyves domb felé.~ ~A domb alján, a márványportálé 2165 1, 10| domb felé.~ ~A domb alján, a márványportálé előtt oldalvást 2166 1, 10| kisded emberi lak. Az volt a kriptaőr laka. Ödön kiszólítá 2167 1, 10| kiszólítá őt szobájából.~ ~A sírboltőr előjött a kulcscsomaggal, 2168 1, 10| szobájából.~ ~A sírboltőr előjött a kulcscsomaggal, s a kettős 2169 1, 10| előjött a kulcscsomaggal, s a kettős vasajtót, mik közül 2170 1, 10| mik közül az egyik tömör, a másik áttört munka volt, 2171 1, 10| meggyújtá lámpáját, s levezeté a sírbolt lépcsőin a látogatókat.~ ~ 2172 1, 10| levezeté a sírbolt lépcsőin a látogatókat.~ ~A föld alatti 2173 1, 10| lépcsőin a látogatókat.~ ~A föld alatti félsötétben 2174 1, 10| félsötétben odavezette őket a legutoljára bevakolt fülkéhez, 2175 1, 10| bevakolt fülkéhez, mely előtt a legutóbb sírba szállt nagy 2176 1, 10| emléktábláján ragyogtak a kifestett, megaranyozott 2177 1, 10| érdemrendek, sorban odavésve a nemesi címer alá. Ott pihent 2178 1, 10| nemesi címer alá. Ott pihent a kőszívű ember, kit szíve 2179 1, 10| kőszívű ember, kit szíve és a balzsamok csodái még holta 2180 1, 10| porrá lenni.~ ~Mikor ott a sírbolt előtt az anya és 2181 1, 10| álltak, úgy érzett egyet mind a kettő, mintha a fiú minden 2182 1, 10| egyet mind a kettő, mintha a fiú minden csepp vére anyja 2183 1, 10| az élőlények világába.~ ~A kastélyban a régi arcokkal 2184 1, 10| világába.~ ~A kastélyban a régi arcokkal találkozott 2185 1, 10| szolgák, vén gazdatisztek, a régi alázatos bókolással; 2186 1, 10| alázatos bókolással; csakhogy a bókolás most még egy fejhajtással 2187 1, 10| szolgált. Most már ő volt a család feje.~ ~Anyja arcán 2188 1, 10| legutóbb látta. Régi már ez a gyász, csak a gyászruha 2189 1, 10| Régi már ez a gyász, csak a gyászruha új.~ ~Baradlayné 2190 1, 10| mintha most is hallgatná a falon keresztül egy kérlelhetetlen 2191 1, 10| apai lakosztályon.~ ~- Most a te rendelkezésedre fognak 2192 1, 10| rendelkezésedre fognak ezek a szobák állni. Embereket 2193 1, 10| egyik sem tehozzád; mind a kettőt külön kell tanulmányoznod.~ ~- 2194 1, 10| Úgy tudom, hogy ebben a székben most egy adminisztrátor 2195 1, 10| indokbul ültették oda, mivel a volt főispán beteges volt, 2196 1, 10| támadjon, ki elbírja azt a terhet, amit egykor ő viselt. 2197 1, 10| ő viselt. Tudod, hogy ez a teher egy ország gondja.~ ~- 2198 1, 10| hogy mi az én akaratom. A Baradlay-háznak úr kell 2199 1, 10| fogsz lenni e ház ura, s a te nőd e ház úrnője.~ ~Ödön 2200 1, 10| Soha!~ ~- Ne mondd ki ezt a szót! Huszonnégy éves vagy. 2201 1, 10| hideg szív üregében ezt a visszhangot: "Soha!"~ ~- 2202 1, 10| szeretni senkit. Egyedül a te jó anyai szívedet. Szenvedjünk, 2203 1, 10| Majd csak megvénülünk mind a ketten. Özvegyasszony és 2204 1, 10| lettél te karthauzi!~ ~Tele a világ szép arcokkal; szeretni 2205 1, 10| szívekkel. Te is rátalálsz a magadéra.~ ~- Tudod, hogy " 2206 1, 10| neked, hogy fölülmúlna téged a szeretetben, nem akarnám 2207 1, 10| megbánod. Bizony visszakéred a szavadat. Legalább tekintsd 2208 1, 10| az arcképét egyszer! Jer, a szomszéd szobában megmutatom. ~ ~- 2209 1, 10| anya karöltve vezeté fiát a szomszéd szobáig, s kinyitva 2210 1, 10| előtt látta Ödön Arankát, a gyönyörtől reszkető leányt, 2211 1, 10| végighallgatá.~ ~Minő hatalma a világnak akadályozna meg 2212 1, 10| Baradlayné megfogta mindkettőnek a kezét, s elfojtott hangon 2213 1, 10| mindketten csókokkal halmozták el a legszeretőbb anya keblét, 2214 1, 10| büszke tekintettel néze le rá a masszív, aranyos keretből, 2215 1, 10| Látod-e ezt? Érzed-e ezt a boldogságot? Nem dobbanik-e 2216 1, 10| kőszívű nagy ember?" ~ ~A nagy ember csak mindig büszkén 2217 1, 10| mindig büszkén nézett le a keretből.~ ~A boldogok nem 2218 1, 10| nézett le a keretből.~ ~A boldogok nem vették azt 2219 1, 10| nem vették azt észre.~ ~A szomorú özvegy elsuhant 2220 1, 10| mondatolt írótolla alá, s a mai nap történetére vonatkozó 2221 1, 11| A KÉZFOGÓ NAPJA~ ~Nem volt 2222 1, 11| mindenki beszélte már: a Baradlay-háznál hat hét 2223 1, 11| Baradlay-háznál hat hét múlva a temetés után kézfogó lesz. 2224 1, 11| kézfogó lesz. Új nevet kap a ház.~ ~Arra a napra közelről 2225 1, 11| nevet kap a ház.~ ~Arra a napra közelről és távolból 2226 1, 11| világosan családi ünnepélyre.~ ~A nevezetes nap délelőttjén 2227 1, 11| délelőttjén egymást érték a minden vidékről érkező hintók 2228 1, 11| minden vidékről érkező hintók a kastély udvarán; pompás 2229 1, 11| jegygyűrűtlen. Nemes vad! Érdemes a hajhára.~ ~Megérkezett a 2230 1, 11| a hajhára.~ ~Megérkezett a többi úri rend között Tallérossy 2231 1, 11| illő pompával lépett fel. A régi hintóra új bőr volt 2232 1, 11| kocsiajtajára szépen kipingálva a Tallérossy-címer. És saját 2233 1, 11| pompázott előtte. Igaz, hogy a gyeplős kimustrált katonaló, 2234 1, 11| az ostorhegyes sajnálja a lábát, a nyerges cseberbe 2235 1, 11| ostorhegyes sajnálja a lábát, a nyerges cseberbe lép, s 2236 1, 11| nyerges cseberbe lép, s a rudas világosan elárulja, 2237 1, 11| hanem azért megteszik ők a parádét, ha együtt vannak, 2238 1, 11| vannak, s csakúgy rázzák a csengettyűt a nyaklójukon, 2239 1, 11| csakúgy rázzák a csengettyűt a nyaklójukon, mint a többi 2240 1, 11| csengettyűt a nyaklójukon, mint a többi gavallérok lovai.~ ~ 2241 1, 11| többi gavallérok lovai.~ ~A kocsis mellett ezúttal hajdú 2242 1, 11| egyenruhájuk, de elég zsinóros mint a kettő. Az inasnak piros 2243 1, 11| huszársipkája van, ami nagyon emeli a tekintélyt. Kár, hogy a 2244 1, 11| a tekintélyt. Kár, hogy a kocsisnak nem lehetett olyan 2245 1, 11| ragasztani, mint amilyen a többi urasági kocsisoknak 2246 1, 11| urasági kocsisoknak van; az a pántlikás kalaphoz illett 2247 1, 11| amitől fehérebb legyen.~ ~A nemes úr ezúttal nem száll 2248 1, 11| falusi remekbe készítőjének; a kisasszonynak pedig szintén 2249 1, 11| Aztán hallja, János (ez a hajdúnak szól, kit otthon 2250 1, 11| Ennél igazi huszár ül a bakon, s az ugrik a kocsiajtót 2251 1, 11| huszár ül a bakon, s az ugrik a kocsiajtót kinyitni, és 2252 1, 11| kinyitni, és nyújtja kezét a nagyméltóságú úrnak, hogy 2253 1, 11| egész aplombbal léphessen le a földre.~ ~Nem volna igazság 2254 1, 11| földre.~ ~Nem volna igazság a földön, ha nem Zebulon üdvözölhetné 2255 1, 11| őméltóságát legelőször, midőn a földet éri.~ ~- Hozta isten 2256 1, 11| akor volt bolond vilag: az a Palacky, tecik tudni? No 2257 1, 11| is volt egy kis híre; hat a negyedik leanykamat azért 2258 1, 11| bebizonyítsunk jó hazafiuságunkat, a legutolsó kisasszonykanak 2259 1, 11| előresietni, míg Zebulon úr a lépcsőn fölmentében még 2260 1, 11| férjhez adni való; aztán a nagyságos mama nem mehet 2261 1, 11| migrénben szenved, s ekként a papának kell őket hordani 2262 1, 11| leányokat mutogatni szükség.~ ~A lépcsőházban aztán elváltak, 2263 1, 11| lépcsőházban aztán elváltak, s a kulcsár és komornyik mindenkinek 2264 1, 11| komornyik mindenkinek megmutatta a számára rendelt szobákat.~ ~ 2265 1, 11| szobára osztott lakása volt a Baradlay-kastélyban. Az 2266 1, 11| szabadalma volt, azalatt, míg a méltóságos úr átöltözik, 2267 1, 11| idejét.~ ~- Nos hát, mi a legújabb újság, Szalmás? - 2268 1, 11| Szalmás? - kérdé bizalmasan a nagy befolyású úr hű bizományosától.~ ~- 2269 1, 11| meghalt, s most már "szabad a csók!"~ ~- Az bizonyosan 2270 1, 11| csók!"~ ~- Az bizonyosan a leány volt. S mit tudni 2271 1, 11| leány volt. S mit tudni a leány felől?~ ~- Az már 2272 1, 11| Az már nem leány.~ ~- Mi a gutát?~ ~- Férjhez van adva - 2273 1, 11| de igen jó kútforrásból. A nagyságos asszonynak sikerült 2274 1, 11| nagyságos asszonynak sikerült a leányt rábeszélni. A vén 2275 1, 11| sikerült a leányt rábeszélni. A vén pap veszedelme megindítá 2276 1, 11| megindítá leánya szívét, a nagyságos asszony bőkezű 2277 1, 11| Utoljára is elhatározta magát a leány, hogy férjhez megy 2278 1, 11| eldöntő befolyást gyakorol. A referendárius kap sok pénzt, 2279 1, 11| referendárius kap sok pénzt, a leány megkapja az atyja 2280 1, 11| megkapja az atyja szabadságát. A dolog rendben van már. A 2281 1, 11| A dolog rendben van már. A leányt elvitték már Bécsbe, 2282 1, 11| leányt elvitték már Bécsbe, s a vén pap, ahogy bizonyosan 2283 1, 11| mert magam láttam, már a múlt éjjel haza is érkezett. 2284 1, 11| amióta megjött, el nem hagyta a szobát. Még a legbelsőbb 2285 1, 11| nem hagyta a szobát. Még a legbelsőbb cselédeket sem 2286 1, 11| levátájára, megindult szobájából a címerterembe, kísérve alázatos 2287 1, 11| vitt Szalmás Mihály uram.~ ~A címerterem ajtajában megint 2288 1, 11| csak bele kellett botolnia a méltóságos úrnak Tallérossy 2289 1, 11| Zebulon! - szólt nevetve a magas úr.~ ~- Irtem, nem 2290 1, 11| szijeltekinteni. Hisz ez a szala teli van oppozicionális 2291 1, 11| ismeretesek, de idegenek.~ ~A nagyméltóságú úr úgy találta, 2292 1, 11| sincs semmi rendkívüli. A megye minden pártárnyalatú 2293 1, 11| mindenki. Nincs mit megütődni a találkozáson.~ ~Azt ugyan 2294 1, 11| úrral is találkozzék ennél a háznál; hanem hát ez nyílt 2295 1, 11| megjelenni; s utoljára - a többség pokolban is többség.~ ~- 2296 1, 11| mert egyszerre úgy megállt a szó a szájában, mintha föld 2297 1, 11| egyszerre úgy megállt a szó a szájában, mintha föld alatti 2298 1, 11| á... nini!... - szólt a szemközt találkozó láttára, 2299 1, 11| lépett be az ajtón.~ ~Az volt a kergetett pap: Aranka atyja.~ ~ 2300 1, 11| úgy tetszett neki, mintha a kuruc pap egyenesen az ő 2301 1, 11| Eszébe jutott, hogy mindaz a keserves kínszenvedés, amin 2302 1, 11| keserves kínszenvedés, amin ez a pap hanyatt-homlok keresztülesett, 2303 1, 11| már szemtül szembe álltak, a legnyájasabb mosolygással 2304 1, 11| mosolygással ragadá meg a rettegett alak kezét.~ ~- 2305 1, 11| Hogymint szolgal egiszsige?~ ~A pap pedig sem nem rántotta 2306 1, 11| rántotta elő kabátja alól a rejtett fringiát, sem a 2307 1, 11| a rejtett fringiát, sem a kezét nem kapta vissza Zebulon 2308 1, 11| hanem kordialiter visszaadta a kézszorítást.~ ~- Köszönöm 2309 1, 11| kézszorítást.~ ~- Köszönöm a tekintetes úr kérdésit. 2310 1, 11| kérdésit. Hát csak megvagyok a régi bőrben.~ ~No, annak 2311 1, 11| Hanem azért mégsem hitt a papnak. Ez azokkal a sasszemeivel 2312 1, 11| hitt a papnak. Ez azokkal a sasszemeivel nagyon tekinget 2313 1, 11| venni, s tovább is fogni a kezét.~ ~- Hát hol méltóztata 2314 1, 11| odafenn.~ ~Zebulon félrevágta a nyakát. Ez veszélyt jósló 2315 1, 11| olyan kérdés, ami kiugratja a nyulat a bokorból.~ ~- Igaz - 2316 1, 11| ami kiugratja a nyulat a bokorból.~ ~- Igaz - felelt 2317 1, 11| bokorból.~ ~- Igaz - felelt rá a pap nagy bonhómiával, mind 2318 1, 11| bonhómiával, mind Zebulonnak, mind a többi odafülelő hazafiaknak 2319 1, 11| Zebulon nagyon rázta a fejét. Még mindig szorongatta 2320 1, 11| Még mindig szorongatta a pap kezét, és nem akarta 2321 1, 11| az sziszegve hagyta abba a kézszorongatást.~ ~- Isten 2322 1, 11| talan?)~ ~- Nos, mit beszélt a pap? - kérdé Rideghváry 2323 1, 11| lecsendesít. - De menjünk előbbre, a násznagyok várnak.~ ~- Kicsoda 2324 1, 11| latom, ni!~ ~S azzal ment a két nevezetes úr a vendégekkel 2325 1, 11| ment a két nevezetes úr a vendégekkel telt úri termen 2326 1, 11| telt úri termen keresztül a mutatott díszruhás alak 2327 1, 11| fordítottak neki, s elnéztek a feje fölött. Csakugyan nem 2328 1, 11| hogy még nincsenek hölgyek a teremben, azok mind együtt 2329 1, 11| lesz?~ ~- Szokás szerint. A kérő násznagy felszólítja 2330 1, 11| kérő násznagy felszólítja a kiadó násznagyot; arra a 2331 1, 11| a kiadó násznagyot; arra a kiadó násznagy választ ád; 2332 1, 11| mondó válasz után megnyílnak a szemközti szárnyajtók, s 2333 1, 11| szemközti szárnyajtók, s a menyasszonnyal az élén belép 2334 1, 11| menyasszonnyal az élén belép a hölgyi kör. Aztán következik 2335 1, 11| hölgyi kör. Aztán következik a többi.~ ~- Aj. Az nagyon 2336 1, 11| Az nagyon szip lesz.~ ~A két úr tehát feltalálta 2337 1, 11| feltalálta Gálfalvy Pál urat, a kérő násznagyot, s kölcsönösen 2338 1, 11| szorongatva, elkezdett élcelni a feles számmal megjelent 2339 1, 11| hol van Ödön.~ ~Az bizony a terem túlsó felében diskurál 2340 1, 11| Majd idejön, ha meglátja a prezumptív mostohaapját. 2341 1, 11| kettőjük közül melyiknek a dolga a másik üdvözlésére 2342 1, 11| közül melyiknek a dolga a másik üdvözlésére sietni.~ ~ 2343 1, 11| lesz?~ ~- Uraim - szólt a hatalmas hangú megyei szónok -, 2344 1, 11| házra új fény fog áramlani a gondviselés által rendelt 2345 1, 11| találta. ("Használt neki a múltkori négyszemközti szívére 2346 1, 11| vissza az adminisztrátor.)~ ~A szónok folytatá:~ ~- A vőlegény, 2347 1, 11| A szónok folytatá:~ ~- A vőlegény, kit a gondviselés 2348 1, 11| folytatá:~ ~- A vőlegény, kit a gondviselés a család élére 2349 1, 11| vőlegény, kit a gondviselés a család élére ifjúkora díszében 2350 1, 11| kiálta egyszerre mind a három úr egymás szeme közé 2351 1, 11| nézve.)~ ~ ...hogy felhívjam a tisztelt kiadó násznagyot, 2352 1, 11| násznagyot, óhajtja-e ezáltal a kívánt frigyet megerősíteni, 2353 1, 11| frigyet megerősíteni, s a menyasszony kezét kezébe 2354 1, 11| itten?~ ~És ki fog akkor a kérő násznagynak megfelelni? 2355 1, 11| násznagynak megfelelni? Hol a kiadó násznagy? Az a főtisztelendő 2356 1, 11| Hol a kiadó násznagy? Az a főtisztelendő úr volna; 2357 1, 11| Pedig még tovább bonyolult a szövevény azáltal, hogy 2358 1, 11| az ég megkötött, azt csak a síri föld választhatja el. 2359 1, 11| Egyesüljenek, akik egyek a szeretetben.~ ~("Nini! Pap 2360 1, 11| elképedve.)~ ~Hanem abban a percben jött a talány magyarázata. 2361 1, 11| Hanem abban a percben jött a talány magyarázata. A szemközti 2362 1, 11| jött a talány magyarázata. A szemközti kettős ajtó megnyílt, 2363 1, 11| ünnepélyes vendégsereg elé a kért menyasszonyt: Lánghy 2364 1, 11| mellett. Az örömanya és a menyasszony.~ ~Az özvegy 2365 1, 11| királynő tekintete volt az!~ ~S a menyasszony, kit kezén vezete: 2366 1, 11| fehér jácintokkal ékítve, a szemérem hamvával gyöngéd 2367 1, 11| pillaárnyalt szemeiben, a hajadoni félelem méltóságával 2368 1, 11| méltóságával minden mozdulatában; a szépség két ellentétes tökélye 2369 1, 11| egymás mellett.~ ~Az uraságok a meglepetés morajával fogadták 2370 1, 11| meglepetés morajával fogadták a kilépőket. Mindenki előretolongott.~ ~ 2371 1, 11| Mindenki előretolongott.~ ~A terem elején állt egy pompás 2372 1, 11| aranytálca volt letéve, s a tálca csipkekendővel beterítve. 2373 1, 11| beterítve. Amellett állt a két násznagy; oda vezette 2374 1, 11| Baradlayné Arankát, átadva a leány kezét atyjának.~ ~ 2375 1, 11| atyjának.~ ~Ödön ott állt a kérő násznagy mellett.~ ~ 2376 1, 11| násznagy mellett.~ ~Akkor a pap feltakarta a csipkekendőt 2377 1, 11| Akkor a pap feltakarta a csipkekendőt a tálcáról. 2378 1, 11| feltakarta a csipkekendőt a tálcáról. Két egyszerű karikagyűrű 2379 1, 11| gyűrűt Ödön ujjára húzta, a másikat Arankáéra, s akkor 2380 1, 11| általános éljenkiáltásban.~ ~A lelkesült hangzavarban senki 2381 1, 11| megcsókolta; s mit rebegett a pap, midőn átölelte leendő 2382 1, 11| égben, melyek nem tetszenek a földi isteneknek ide alant!"~ ~ 2383 1, 11| torkaszakadtából kiabálja a vivátot, s csak akkor vette 2384 1, 11| rossz helyen alkalmazta a lelkesülést, midőn az adminisztrátor 2385 1, 11| szabad vivátozni. Azzal vélte a dolgot jóvátenni, hogy megpróbálja, 2386 1, 11| csakugyan hátat fordított neki a méltóságos úr. ("Hiszen 2387 1, 11| dörmögé az adminisztrátor a kimaradt kérő násznagyához.)~ ~- 2388 1, 11| fogatnunk, és itthagynunk a társaságot - véleményezé 2389 1, 11| figyelnünk, hogyan végződik ez a - komédia.~ ~A két úr előresietett, 2390 1, 11| végződik ez a - komédia.~ ~A két úr előresietett, s Rideghváry 2391 1, 11| iparkodott gömbölyűvé lenni a nagy mosolygástól. Ó, azt 2392 1, 11| tudja azt, mit nevetnek a háta mögött.~ ~Pedig bizony 2393 1, 11| mélyen meghajolva üdvözlé a vele találkozót, s azt mondá 2394 1, 11| Őméltósága csak hümmögött rá; de a mindig hű Zebulon a háta 2395 1, 11| de a mindig hű Zebulon a háta mögött ugyan sietett 2396 1, 11| háta mögött ugyan sietett a toldással:~ ~- Valosagos 2397 1, 11| lépi meg tyukszememet ez a gróf" - panaszkodék aztán 2398 1, 11| mellé, mikor beszélsz.~ ~A kézfogót a szokásos lakoma 2399 1, 11| mikor beszélsz.~ ~A kézfogót a szokásos lakoma követte 2400 1, 11| szokásos lakoma követte a kastély éttermében. Az üléssor 2401 1, 11| az elnöki kettős helyet a vőlegény és menyasszony 2402 1, 11| Aranka mellett Baradlayné, a pap után a főtisztelendő, 2403 1, 11| mellett Baradlayné, a pap után a főtisztelendő, és Baradlaynén 2404 1, 11| adminisztrátor és Zebulon és a többi ismerős delnők és 2405 1, 11| kiknek mindegyike jól tudta a különbséget, ami a vélt 2406 1, 11| tudta a különbséget, ami a vélt és való sorozat között 2407 1, 11| mármost ez minek rakta fel azt a sok drága smukkot, ha Ödön 2408 1, 11| drága smukkot, ha Ödön úrfi a papleányt jegyezte el? Hanem 2409 1, 11| vagyonra, születésre nézni. Ez a mai nap eseménye sok titokban 2410 1, 11| érzelmeket költeni szívében.~ ~A lakoma folytán következett 2411 1, 11| lakoma folytán következett a magyar vendégség egyik jellemző 2412 1, 11| nyelven.~ ~Nem utolsó neme a küzdelemnek.~ ~Egy asztalnál 2413 1, 11| motívumaiba bele vannak szőve a napi élet legérdeklőbb mozzanatai; 2414 1, 11| azokat kiszínezni előáll a pátosz, a humor, a bibliai 2415 1, 11| kiszínezni előáll a pátosz, a humor, a bibliai hagyomány; 2416 1, 11| előáll a pátosz, a humor, a bibliai hagyomány; a bor 2417 1, 11| humor, a bibliai hagyomány; a bor megoldja a nyelvet, 2418 1, 11| hagyomány; a bor megoldja a nyelvet, s a hallgatagoknak 2419 1, 11| bor megoldja a nyelvet, s a hallgatagoknak ékesen szólást 2420 1, 11| melegekké teszi: képződik a jobb és bal oldal, és igyekszik 2421 1, 11| összecsörrenik minden pohár. - Jaj a megneheztelőnek!~ ~Csak 2422 1, 11| hallgass-e."~ ~Egyszerre a vidám tósztozást idefenn 2423 1, 11| vidám tósztozást idefenn a teremben túldörgé az udvaron 2424 1, 11| és menyasszonyát éltetik. A falubeli hívek és a jobbágyak 2425 1, 11| éltetik. A falubeli hívek és a jobbágyak lehetnek azok.~ ~ 2426 1, 11| jobbágyak lehetnek azok.~ ~A külső zaj növekedtével Baradlayné 2427 1, 11| kivezesse.~ ~Pedig hát az a nagy éljenzés - nem nekik 2428 1, 11| nekik volt szánva.~ ~Az a nagy örömriadal nem a falubeli 2429 1, 11| Az a nagy örömriadal nem a falubeli jobbágyok és hívek 2430 1, 11| címerek, kik közt előcsahos a huzavona falusi leguléjus 2431 1, 11| össze nagy kerülő földről a megyei székvárosba, elrémíteni, 2432 1, 11| s ha kell, le is verni a megyebeli nemes karokat 2433 1, 11| fáklyászenét adat velük magának a főváros tisztes közepett.~ ~ 2434 1, 11| főváros tisztes közepett.~ ~Ez a gárda volt a mai ünnepélyre 2435 1, 11| közepett.~ ~Ez a gárda volt a mai ünnepélyre is felrendelve, 2436 1, 11| fáklyás tisztelgést tartani a díszes úri eljegyzett párnak ( 2437 1, 11| eljegyzett párnak (minthogy a zene még tilalmas) csupán 2438 1, 11| Rideghváry főkolomposa, hogy a vőlegény aranyat fog szórni 2439 1, 11| vőlegény aranyat fog szórni a nép közé, abból ki mennyit 2440 1, 11| úrnak jutott ugyan eszébe a vett kudarc után, hogy még 2441 1, 11| kudarc után, hogy még az a gárda is a repertoáron van; 2442 1, 11| hogy még az a gárda is a repertoáron van; de megnyugtatta 2443 1, 11| miután látta és hallotta a történteket, efelől értesíteni 2444 1, 11| éppen Szalmás uramon múlt a dolog, levén neki az a jó 2445 1, 11| múlt a dolog, levén neki az a jó szokása, hogy nem jól 2446 1, 11| társaságban; annálfogva csak a teremajtóig kísérte el a 2447 1, 11| a teremajtóig kísérte el a méltóságos urat, onnan pedig 2448 1, 11| társaságba, ahol maga volt a legkülönb: Rideghváry úr 2449 1, 11| csak egyenesen behajtattak a már nagyon jól ismert tanyára, 2450 1, 11| az ispán udvarára, melyet a kastélytól a park választott 2451 1, 11| udvarára, melyet a kastélytól a park választott el. Az ispán 2452 1, 11| utasítást kérni, tudta már a szokást: egypár száz vendéget 2453 1, 11| jelenteni. Felnyitotta előttük a roppant nagy pajtát, összeállította 2454 1, 11| kiadja és mikor újra beszedi a sok evőeszközt, megszámlálja, 2455 1, 11| vártak, hogy nekiüljenek a lakomának; ezt Szalmás uram 2456 1, 11| is, akárhogy megy végbe a kastélyban a parádé, sietett, 2457 1, 11| megy végbe a kastélyban a parádé, sietett, mint rák 2458 1, 11| átallja magát az ember.~ ~A díszes társaság tehát igen 2459 1, 11| társaságában; ott sem hiányzottak a lelkesítő szónoklatok, csakhogy 2460 1, 11| Mondattak hatalmas kitörések a gonosz újítókra: a szűz 2461 1, 11| kitörések a gonosz újítókra: a szűz vállak megterhelőire, 2462 1, 11| szűz vállak megterhelőire, a tintás tudósokra, s végül 2463 1, 11| nagyon jól meg volt vetve a jókedvnek az ágya, Koppants 2464 1, 11| Mátyás kántor uram előhúzta a zsebéből azt az epithalamiumot, 2465 1, 11| az epithalamiumot, melyet a mai ünnepélyre írt, megröhögtetve 2466 1, 11| mézgás útféli élceivel a borban főtt hallgatókat. 2467 1, 11| mindjárt, míg világos van, míg a szemeinkkel látunk. Én nem 2468 1, 11| Én nem iszom itt hiába - a közügyért.~ ~Az egész gyülekezet 2469 1, 11| szabadkozott Szalmás, hogy ő a gratuláló beszédét éjszakának 2470 1, 11| inkább, ha kell neki hozzá a szurokfüst, meggyújtják 2471 1, 11| szurokfüst, meggyújtják hozzá a fáklyákat.~ ~Szerencsére 2472 1, 11| mind kisütögetjük egymásnak a szemét.~ ~Ez helyes észrevétel 2473 1, 11| mert ki látja meg akkor a földre esett pénzt.~ ~Az 2474 1, 11| elfogadtatván, ős szokás szerint a még ellenvetésekre készülő 2475 1, 11| lábánál fogva, felemelték a vállaikra; az egyik teherhordó 2476 1, 11| vitték emberháton ülve egész a kastély udvarára, s ott 2477 1, 11| csak egy ember az "éljen"; a többit majd elmondja cifrán 2478 1, 11| szónoklata készen, hogy elért a falu túlsó végeig, ha kiereszté. 2479 1, 11| Hanem amint az éljenriadalra a várt principális és az özvegy 2480 1, 11| Ödönt látta kilépni, karján a menyasszonydíszű papleánnyal, 2481 1, 11| bürokratához, persze hogy a csizmaszárában veszett egyszerre 2482 1, 11| Látta már és értette a dolgot egészen; megfordult 2483 1, 11| visszafelé, ahonnan jött, de a két teherhordó nem ereszté. 2484 1, 11| nem ereszté. Utoljára is a tisztelgő hadnak egy csepp 2485 1, 11| lehetett az ellen, amit lát. Ha a sokszegletű úr és matrónai 2486 1, 11| még tán jobban, mint ahogy a másiknak volt szánva.~ ~ 2487 1, 11| volt szánva.~ ~Mikor aztán a nagy éljenzés valahogy elcsillapult, 2488 1, 11| Szalmás uram tolmácsolja a közönség érzelmeit.~ ~Szalmás 2489 1, 11| egyetlenegy gondolat sem volt a fejében. Az egész beszéd 2490 1, 11| Az egész beszéd nem ennek a párnak volt szánva: transzpozíció 2491 1, 11| teljes lehetetlen. Csupán a kezdő frázis maradt meg 2492 1, 11| kezdő frázis maradt meg a nyelvén, azt el is indította:~ ~- 2493 1, 11| úri pár! Előtted látod íme a nemességet...~ ~Nem ment 2494 1, 11| Íme, magad előtt látod ezt a mi díszes nemességünket.~ ~ 2495 1, 11| szemeitek előtt látjátok ezt a tiszteletetekre megjelent, 2496 1, 11| közbevágott, s hogy megmentse a jelenet komoly színét, felkapta 2497 1, 11| és jegyesem nevében. Én a nemességet csak a szívekben 2498 1, 11| nevében. Én a nemességet csak a szívekben keresem. Nem vagyok 2499 1, 11| szívekben keresem. Nem vagyok a sok beszéd embere; szeretem 2500 1, 11| éljen hangzott fel erre a számra. Hirtelenében mindenki 2501 1, 11| mindenki azt iparkodott kivetni a fejében: mennyi jut abból 2502 1, 11| egyre-egyre.~ ~Ödön pedig folytatá a lelkesedés kitörése után:~ ~- 2503 1, 11| és nemzetünkön.~ ~Ezzel a szóval visszavonult az ifjú 2504 1, 11| Hát csak ennyire becsüli a nemességet?~ ~- Dejszen - 2505 1, 11| magában Koppants kántor -, ha a népiskolákat jobb karba 2506 1, 11| adja meg?~ ~Ez volt pedig a fő-fő kérdés.~ ~Szalmás 2507 1, 11| jól elbújt.~ ~Mire aztán a vitéz had az ispánlaknál 2508 1, 11| hogy "eb iszik ingyen - a közügyért!", felkerekedett 2509 1, 11| része szintén nem várta be a Baradlay-kastélyban az éjt, 2510 1, 11| Rideghváry hívei menekültek a vesztett csatatérről.~ ~ 2511 1, 11| vesztett csatatérről.~ ~A fővezér, az adminisztrátor, 2512 1, 11| utoljára volt szerencsém a Baradlay-ház vendége lehetni. 2513 1, 11| eltért arról az útról, melyet a boldogult nagy férfiú, igaz 2514 1, 11| elvezet egy magaslatra: annak a magaslatnak a neve "vérpad".~ ~ 2515 1, 11| magaslatra: annak a magaslatnak a neve "vérpad".~ ~ 2516 1, 12| MAGASLATHOZ~ ~- Könnyen lehet a tekintetes úrnak liberálisnak 2517 1, 12| falum odafenn (közbeszólás: a "holdban") nem holdban, 2518 1, 12| votuma lesz; nincs anyi bor a világon! (Derültség jobb 2519 1, 12| mig valami hivatala nincs. A tekintetes előtem szonokló 2520 1, 12| nipnevelis! De minek az a csuda? Nip fölnő magatul, 2521 1, 12| kijelentenünk, hogy ezt a beszédet Tallérossy Zebulon 2522 1, 12| Zebulon barátunk tartotta azon a históriai nevezetességű 2523 1, 12| nevezetességű megyegyűlésen, mely a nemesdombi kézfogó után 2524 1, 12| kézfogó után harmadnapra a Baradlay főispánok megyéjében 2525 1, 12| táblabírák", jogosult ülnökei a megyei zöldasztalnak, sereglettek 2526 1, 12| által. Azoknak egy részét a megyei kormányzó szállíttatá 2527 1, 12| már kora hajnalban, dacára a zord időnek, megjelent a 2528 1, 12| a zord időnek, megjelent a megyeház kapuja előtt a 2529 1, 12| a megyeház kapuja előtt a fehér és fekete tollas sereg 2530 1, 12| sereg egyszerre. Amaz volt a haladó, emez a maradi párt 2531 1, 12| Amaz volt a haladó, emez a maradi párt jelvénye, s 2532 1, 12| maradi párt jelvénye, s kérte a gyűlésterembe bebocsáttatását. 2533 1, 12| foglalva jobb és bal oldalról a melléklócák minden helyisége, 2534 1, 12| minden helyisége, egyedül a zöldasztal hagyatván fel 2535 1, 12| zöldasztal hagyatván fel a vezérkapacitásoknak.~ ~De 2536 1, 12| és fekete toll díszlett a kalapok mellett; a szűr 2537 1, 12| díszlett a kalapok mellett; a szűr alatt ott füleltek 2538 1, 12| csákányok is - pro és kontra.~ ~A fehér toll pártja annyit 2539 1, 12| kerülni az ultima ratio, a bunkós bot, olyankor "aki 2540 1, 12| hogy ha verekedésre kerül a dolog, verekedni fognak.~ ~ 2541 1, 12| is el lehet fogadni, hogy a böjtöt egyik fél sem valami 2542 1, 12| is lehet neheztelni azért a kis papramorgóért.~ ~Pontban 2543 1, 12| Pontban kilenckor megkezdődött a vitatkozás Rideghváry elnöklete 2544 1, 12| Rideghváry elnöklete alatt.~ ~A fehér tollas párt egy erélyes 2545 1, 12| adminisztrátori rendszer ellen. A legragyogóbb szónoklatok 2546 1, 12| szónoklatok álltak készen a karok és rendek felhangolására.~ ~ 2547 1, 12| felhangolására.~ ~Ennek ellenében a fekete tollas pártnak az 2548 1, 12| fekete tollas pártnak az a hadi taktikája volt, hogy 2549 1, 12| vármegyéből összehordatta a legunalmasabb, a legnevetségesebb 2550 1, 12| összehordatta a legunalmasabb, a legnevetségesebb szónokokat, 2551 1, 12| beszédei által paralizálta a fehér toll lelkesítő, gyújtó 2552 1, 12| gyújtó szónoklatait, elhúzta a határozathozatalt a délután 2553 1, 12| elhúzta a határozathozatalt a délután étvágyingerlő, késő 2554 1, 12| késő óráira, félreterelte a tanácskozmányt a napirenden 2555 1, 12| félreterelte a tanácskozmányt a napirenden forgó kérdésről, 2556 1, 12| kérdésről, szökésre csiklandá a türelmetlen közönséget - 2557 1, 12| időt.~ ~Mind nem használt; a fehér toll helytállt, nem 2558 1, 12| ott várni étlen-szomjan a gyűlés kimenetelét.~ ~Mert 2559 1, 12| Mert az elnöknek az volt a fő tudománya, hogy amint 2560 1, 12| percben észrevette, hogy a fekete toll többségben van, 2561 1, 12| fekete toll többségben van, a szó közepén kettévágta a 2562 1, 12| a szó közepén kettévágta a diszkussziót, s szavazásra 2563 1, 12| s szavazásra bocsátotta a kérdést. Protestálhatott 2564 1, 12| mozdultak.~ ~Elvégre Tormándy, a fehér toll vezérszónoka 2565 1, 12| elkezdett beszélni, olyankor a fekete tollnak az volt a 2566 1, 12| a fekete tollnak az volt a dolga, hogy rákezdte a zúgást; 2567 1, 12| volt a dolga, hogy rákezdte a zúgást; minden szó ellentmondásra 2568 1, 12| talált, beszédébe kiabáltak; a szónokot az mind nem zavarta 2569 1, 12| oknak fognánk nevezni.~ ~A parlamenti tanácskozmányokban 2570 1, 12| parlamenti tanácskozmányokban a hasonló elragadtatás következménye 2571 1, 12| elragadtatás következménye az, hogy a második rendreutasítás után 2572 1, 12| rendreutasítás után az elnök megvonja a szónoktul a további beszédet, 2573 1, 12| elnök megvonja a szónoktul a további beszédet, s akkor 2574 1, 12| elnöki szék ellen, mint vadat a vizsla, úgy állta őt Tallérossy 2575 1, 12| unisono: "akció, akció!"~ ~S a megyegyűlés rögtön stante 2576 1, 12| stante sessione elhatározta a kihágó ellen a fiskális 2577 1, 12| elhatározta a kihágó ellen a fiskális akció megindítását.~ ~ 2578 1, 12| intermezzo azonban még csak a periódusa konstrukciójából 2579 1, 12| ki; hidegvérrel kivette a tárcáját, kivágta belőle 2580 1, 12| tárcáját, kivágta belőle a kétszáz forintot a megyei 2581 1, 12| belőle a kétszáz forintot a megyei fiskus elé (ennyi 2582 1, 12| fiskus elé (ennyi szokott a díja lenni az akcióbeli 2583 1, 12| elmarasztalásnak), s folytatta a filippikát. Megint új, erőteljes 2584 1, 12| Tormándy meg sem állt a beszéde közepén; készen 2585 1, 12| közepén; készen tartotta a másik kétszáz forintot is, 2586 1, 12| kétszáz forintot is, dobta a fiskusnak, és beszélt tovább. 2587 1, 12| mennydörgős-mennykőzött addig, míg a tárcája kiürült, s a legutolsó 2588 1, 12| míg a tárcája kiürült, s a legutolsó gorombáskodásnál 2589 1, 12| legutolsó gorombáskodásnál már a pecsétnyomó nemesi címeres 2590 1, 12| ujjáról, s azt veté zálogba a megyei fiskusnak, melyet - 2591 1, 12| kevesebbet involvált, mint a szatmári tizenkét pont parafrázisát.~ ~ 2592 1, 12| parafrázisát.~ ~Mi volt az a szatmári tizenkét pont? 2593 1, 12| szatmári tizenkét pont", a vihar jelszava volt.~ ~Tormándy 2594 1, 12| volt.~ ~Tormándy végszavait a zivatar nyelte el. jobbrul-balrul 2595 1, 12| vele!" ordítás tölté meg a termet.~ ~De mind a kétnemű 2596 1, 12| meg a termet.~ ~De mind a kétnemű kiáltás egyensúlyt 2597 1, 12| mikor kell az öreg dobnak a bombardonnal versenyre kelni; 2598 1, 12| animóval rendeltetésüket. ~ ~A publikum füle dobja ugyan 2599 1, 12| ugyan meg van már elégedve a lárma nagyszerűségével; 2600 1, 12| lárma nagyszerűségével; de a maestrót valami nem elégíti 2601 1, 12| nem elégíti ki.~ ~Szemei a rendezőt látszanak keresni.~ ~ 2602 1, 12| Nos, Szalmás? - szól a kérdés a karszék háta mögé 2603 1, 12| Szalmás? - szól a kérdés a karszék háta mögé settenkedő 2604 1, 12| baj van.~ ~- Mi baj?~ ~- A fehér tollasok új manővert 2605 1, 12| mindig azt követték, hogy a legbékeszeretőbb embereket 2606 1, 12| legbékeszeretőbb embereket tolták a középre, akik, ha a mieink 2607 1, 12| tolták a középre, akik, ha a mieink valamit akartak kezdeni, 2608 1, 12| akartak kezdeni, az övéiket a verekedéstől visszatartsák. 2609 1, 12| Most pedig megfordították a rendet. A leghíresebb verekedő 2610 1, 12| megfordították a rendet. A leghíresebb verekedő népet, 2611 1, 12| leghíresebb verekedő népet, a béledi korteseket állították 2612 1, 12| béledi korteseket állították a mi népeinkhez legközelebb.~ ~- 2613 1, 12| legközelebb.~ ~- No? És?~ ~- No és a mieink azt mondják, hogy 2614 1, 12| mieink azt mondják, hogy a közügyért szívesen beverik 2615 1, 12| közügyért szívesen beverik a más fejét; de a maguk fejét 2616 1, 12| beverik a más fejét; de a maguk fejét nincsen kedvük 2617 1, 12| nincsen kedvük beveretni a közügyért. Nem lehet őket 2618 1, 12| mormogá Rideghváry, s a csengettyűhöz nyúlt.~ ~Az 2619 1, 12| sikerültek.~ ~Először is: a teremben több volt a fehér 2620 1, 12| is: a teremben több volt a fehér toll, mint a fekete 2621 1, 12| volt a fehér toll, mint a fekete toll.~ ~Másodszor: 2622 1, 12| fekete toll.~ ~Másodszor: a fehér toll nem unta meg 2623 1, 12| meg délután négy óráig sem a strucctojás-kiköltő forróságot, 2624 1, 12| strucctojás-kiköltő forróságot, sem a koplalást, sem a fekete 2625 1, 12| forróságot, sem a koplalást, sem a fekete tollas szónoklatokat; 2626 1, 12| is magát.~ ~Harmadszor: a fehér tollas szónokok nem 2627 1, 12| szónokok nem ijedtek meg a fiskális akcióktól; fizettek 2628 1, 12| szónokoltak.~ ~Negyedszer: a tekintetes rendek meg most 2629 1, 12| improvizálni, ami szokás szerint a fehér toll ajtón-ablakon 2630 1, 12| feloszlatása. Rideghváry megrázta a csengettyűt, s elkezdte 2631 1, 12| csengettyűt, s elkezdte a hozzá legközelebb állóknak 2632 1, 12| zaj és ingerültség mellett a higgadt tanácskozás folyama 2633 1, 12| folyama fenn nem tartható s a többi...; de alig ért mondata 2634 1, 12| hallgatás állt be rögtön, hogy a légydongást meg lehetett 2635 1, 12| volna hallani.~ ~S ebben a sírbolti csendben kellett 2636 1, 12| hogy ily irtóztató zajban a tanácskozás nem folytatható.~ ~ 2637 1, 12| van.~ ~Persze hogy van. A fehér tollnak előre ki van 2638 1, 12| tollnak előre ki van adva a rendelet, hogy amint az 2639 1, 12| hallja, mintha elvágták volna a nyakát, úgy elhallgasson 2640 1, 12| elhallgasson minden ember. A fekete toll azután magátul 2641 1, 12| elhallgat, mikor látja, hogy a másik elnémult, s tulajdon 2642 1, 12| tulajdon pártfőnöke nyitja a száját beszédre.~ ~Ilyenformán 2643 1, 12| beszédre.~ ~Ilyenformán a legfurfangosabb elhallgatás 2644 1, 12| mondani.~ ~Erőszakolni kellett a tervet.~ ~- Most nincs zaj - 2645 1, 12| mihelyt folytatni fogjuk a tanácskozmányt, ismét lesz. 2646 1, 12| tanácskozmányt, ismét lesz. A gyűlés szenvedélyessé vált. 2647 1, 12| hadi apparátusát ismerték. A még mindig háborítatlan 2648 1, 12| ismételte:~ ~- Folytatjuk a gyűlést! Tessék elmenni, 2649 1, 12| Ez nyílt ellenszegülés a felsőbbség tekintélyének! 2650 1, 12| féktelenségnek elejét venni. Ha a karok és a rendek az ülés 2651 1, 12| elejét venni. Ha a karok és a rendek az ülés feloszlatásának 2652 1, 12| mégis jobb szerette volna a karzatrul nézni.)~ ~- Mi 2653 1, 12| Tormándy, s keresztbe fonta a mellén karjait, úgy ült 2654 1, 12| volt készülve egészen.~ ~A kettős szárnyajtó az elnöki 2655 1, 12| szárnyajtó az elnöki szék mögött a főispáni termekbe vezetett. 2656 1, 12| főispáni termekbe vezetett. A gyűlésteremmel szomszédos 2657 1, 12| szobában voltak elhelyezve a megyének mindenünnen összegyűjtött 2658 1, 12| sarkig felfegyverezve. Ezen a napon ünnepjük lehetett 2659 1, 12| napon ünnepjük lehetett a zsiványoknak hetedhét határban.~ ~ 2660 1, 12| hetedhét határban.~ ~Tehát a fegyveres megyei őrség ott 2661 1, 12| fegyveres megyei őrség ott várt a jeladásra a szomszéd teremben, 2662 1, 12| őrség ott várt a jeladásra a szomszéd teremben, kivont 2663 1, 12| szuronyos fegyverekkel, s a szomszéd kaszárnya udvarán 2664 1, 12| katonaság, hogy ha netalán a megyei karhatalom nem elég.~ ~- 2665 1, 12| tegye ön kötelességét!~ ~Az a főbíró és nehány körüle 2666 1, 12| Rideghváry parancsa hangzott, a főbíró felnyitva az elnök 2667 1, 12| mögötti ajtót, bekiáltott a készen álló fegyveresekhez:~ ~- 2668 1, 12| pandúrok!~ ~És azzal maga a legkomolyabban véve az elnöki 2669 1, 12| tisztviselőtársai élén megrohanta a zöldasztal mellett ülőket.~ ~ 2670 1, 12| szörnyedt el mindenki, mikor a vértől elborított alakokat 2671 1, 12| tisztes, békés, ősz hazafiakat a zöldasztal mellett megsebesítve, 2672 1, 12| zöldasztal mellett megsebesítve, a földre letiporva s a vértől 2673 1, 12| megsebesítve, a földre letiporva s a vértől fecskendő kardokat 2674 1, 12| vértől fecskendő kardokat a légben.~ ~Hanem a másik 2675 1, 12| kardokat a légben.~ ~Hanem a másik percben aztán az elszörnyedésnek 2676 1, 12| elszörnyedésnek más hangja is támadt. A zöldasztal ülnökei szintén 2677 1, 12| kardcsattogás, dulakodás a gyűlésteremben, aminőnek 2678 1, 12| Hanem az már azután nem a méltóságos adminisztrátor 2679 1, 12| nehány percnyi tusa után a főbírót és fegyveres társait 2680 1, 12| főbírót és fegyveres társait a rájuk visszaröffent fehér 2681 1, 12| fehér tollas nemes fiatalság a szögletbe szorítá, kardjaikat 2682 1, 12| kardjaikat kiverte kezeikből, s a legrövidebb úton, az ablakon 2683 1, 12| keresztül kiadogatta őket a teremből. Biz azok nem tudni, 2684 1, 12| hogy értek le!~ ~De hát a fegyveres pandúrsereg hol 2685 1, 12| Azok csak nem jöttek elő.~ ~A méltóságos úr hasztalan 2686 1, 12| hogy nem jönnek sietve! A félig nyílt ajtón át látszik 2687 1, 12| hallhatják idebenn jól a kardcsattogást, dulakodást, 2688 1, 12| Meg. ~ ~Egyike volt ez a sors véletlen, emberi ész 2689 1, 12| láttára történtek volna, a szkepszis azt mondaná rájuk, 2690 1, 12| theater-coup".~ ~Abban a pillanatban, amelyben a 2691 1, 12| a pillanatban, amelyben a gyűlésterem ajtajából a 2692 1, 12| a gyűlésterem ajtajából a főbíró bekiáltott a pandúrokra: " 2693 1, 12| ajtajából a főbíró bekiáltott a pandúrokra: "utánam, pandúrok!", 2694 1, 12| pandúrokra: "utánam, pandúrok!", a főispáni lakosztály belsejéből, 2695 1, 12| ideje felkötni.~ ~Mielőtt a fegyveres megyei szolgák 2696 1, 12| fegyveres megyei szolgák a főbíró parancsát teljesíthették 2697 1, 12| rájuk parancsoló hangon.~ ~A fegyveres nép egy percre 2698 1, 12| útjokat állni?~ ~- Hüvelybe a kardot! - monda szigorúan 2699 1, 12| az ifjú, kardjával leütve a várnagy kardját. - Takarodjatok 2700 1, 12| kardját. - Takarodjatok ki a folyosóra!~ ~A várnagy egy 2701 1, 12| Takarodjatok ki a folyosóra!~ ~A várnagy egy szót súgott 2702 1, 12| várnagy egy szót súgott a pandúroknak. Azok között 2703 1, 12| holnapi és holnaputáni uruk; a mai csak zsellér itten - 2704 1, 12| mai csak zsellér itten - a puskák vállra emeltettek.~ ~- 2705 1, 12| híni, akkor jöjjetek.~ ~A vén legények fejeiket hajtogaták. 2706 1, 12| hajtogaták. Tetszett nekik ez a parancsolat. Hiszen ők is 2707 1, 12| És azzal sietett Ödön a gyűlésterembe, hol ádáz 2708 1, 12| hangzott.~ ~Mikor aztán a vérengző főbíró és szatelleszei 2709 1, 12| türelmetlenkedve leste a szárnyajtó nyílását, honnan 2710 1, 12| szárnyajtó nyílását, honnan a fegyveres karhatalomnak 2711 1, 12| erőszakkal idézte volna elé a főbírójára nézve úgyis elkésett 2712 1, 12| ugyanazon az ajtón belépett a terembe egyes-egyedül - 2713 1, 12| pillanatban. Arca égett a fennkölt haragtól, szemeiben 2714 1, 12| föltett kalpaggal lépett a terembe; úgy járult az elnöki 2715 1, 12| riadt tekintettel, jobbjával a karszék támlájába fogózva. 2716 1, 12| Olyan volt, mint mikor a sakál találkozik India fejedelmi 2717 1, 12| tigrisével az őserdőben.~ ~A látvány, ami Ödön elé tárult, 2718 1, 12| az ifjú egész lelkét.~ ~A megye zöldasztala kiontott 2719 1, 12| én őseim széke. Ön ebbe a főispán betegsége tartamáig 2720 1, 12| tartamáig lett behelyezve. A főispán meggyógyult!~ ~E 2721 1, 12| teremben.~ ~Aki ismeri a magyar gyűlések jellemzetes 2722 1, 12| Az első lépcső ahhoz a magaslathoz.~ ~Ödön megvetően 2723 1, 12| Nem méltatá válaszra.~ ~A hatalmas úr eltűnt, s az 2724 1, 12| elfoglalá az örökös főispán, a megyei karok és rendek kitörő 2725 1, 12| is lehetett igazi főnöke a megyének; hanem az a lelkesült 2726 1, 12| főnöke a megyének; hanem az a lelkesült üdvözlés, mely 2727 1, 12| igazi volt. Az megadta rá a szankciót.~ ~Elhatározása 2728 1, 12| volt; mind magára, mind a megyére, mind az egész országra, 2729 1, 12| Teljesen sikerült.~ ~Az a hely, ahová leült, fordulópontot 2730 1, 12| fordulópontot képezett a történetben. Akármerre vezessen 2731 1, 12| kellett hozzá, hogy arra a pontra valaki leüljön.~ ~ 2732 1, 12| leüljön.~ ~Hogy mi történt a gyűlésben tovább, az már 2733 1, 12| gyűlésben tovább, az már a krónika dolga. Hanem a nap 2734 1, 12| már a krónika dolga. Hanem a nap diadala Baradlay Ödöné 2735 1, 13| TAVASZI NAPOK~ ~A régi kor természettudósai 2736 1, 13| is írta e szörnyeteget.~ ~A krák egy töméntelen nagy 2737 1, 13| tengeri állat, mely lenn a tengerfenéken lakik, s melynek 2738 1, 13| melynek néha-néha eszébe jut a vizek színére felemelkedni.~ ~ 2739 1, 13| rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve 2740 1, 13| tulipánnal, korallerdővel, akkor a penguinok, kormoránok azt 2741 1, 13| ott fészkelnek, rondítanak a hátán; a krák engedi azt 2742 1, 13| fészkelnek, rondítanak a hátán; a krák engedi azt békével.~ ~ 2743 1, 13| Időjártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: " 2744 1, 13| Időjártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: " 2745 1, 13| aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: "ni, 2746 1, 13| veszik, házat építenek rá; a krák mindazt tűri szépen.~ ~ 2747 1, 13| szépen.~ ~Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik 2748 1, 13| fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, 2749 1, 13| bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, boronáltatni, 2750 1, 13| ilyen nagy állat nem tudja a hátát megvakarni.~ ~A hajósok 2751 1, 13| tudja a hátát megvakarni.~ ~A hajósok mindig jobban találják 2752 1, 13| rajta, már kutat is ásnak a hátán, s ugyan örülnek rajta, 2753 1, 13| helyett zsírt meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúztatni 2754 1, 13| meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúztatni 2755 1, 13| krák engedi szivattyúztatni a zsírját, hiszen van neki 2756 1, 13| hiszen van neki elég.~ ~A hajósok a gazdag szigetre 2757 1, 13| van neki elég.~ ~A hajósok a gazdag szigetre raktárakat 2758 1, 13| eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy 2759 1, 13| sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt 2760 1, 13| részvénytársulat.~ ~Ilyen napjai voltak a kráknak 1848-i március közepén.~ ~ 2761 1, 13| március közepén.~ ~Március 13-a volt a bécsi népmozgalom 2762 1, 13| közepén.~ ~Március 13-a volt a bécsi népmozgalom napja.~ ~... 2763 1, 13| napja.~ ~...Be ne csapd a könyvet, ideges olvasóm! 2764 1, 13| nem mutogatom meg neked a feltört kövezeteket, a hevenyészett 2765 1, 13| neked a feltört kövezeteket, a hevenyészett torlaszokat, 2766 1, 13| kísértetem veled utcáról utcára a legelső sebesültet, a szabadság 2767 1, 13| utcára a legelső sebesültet, a szabadság legelső mártírját, 2768 1, 13| vettek, s úgy mutogatták a népnek végig a városon - 2769 1, 13| mutogatták a népnek végig a városon - mi csendes, biztos 2770 1, 13| Plankenhorsték termei ezen a napon is tömve vannak a 2771 1, 13| a napon is tömve vannak a régi ismerősökkel; csakhogy 2772 1, 13| utcáról felhangzó népzaj és a távoli fegyverropogás mulattatja 2773 1, 13| odakinn?"~ ~Mi történik? - A nép szabadságillatot érez!~ ~ 2774 1, 13| csak álmodva voltatok!~ ~A büszke urak ezúttal dekorálatlanul 2775 1, 13| ezúttal dekorálatlanul s a délceg úrhölgyek ezúttal 2776 1, 13| egymással suttogva: "Mi lesz a mai nap vége?"~ ~Az idő 2777 1, 13| vége?"~ ~Az idő estére jár; a szobák sötétedni kezdenek, 2778 1, 13| lámpákat gyújtani idebenn; a zaj, a sortüzelés döreje 2779 1, 13| gyújtani idebenn; a zaj, a sortüzelés döreje rázkódtatja 2780 1, 13| érkezik, új rémhírt hoz.~ ~A marciális termetű élelmezési 2781 1, 13| máskor úgy kommandírozott a társaságban, mintha generális 2782 1, 13| katonás kinézését eltagadja; a kövér medicinalrat egy szögletben 2783 1, 13| valahányszor egy ajtó csapódik be a háznál; a koncipista extra 2784 1, 13| ajtó csapódik be a háznál; a koncipista extra statum 2785 1, 13| extra statum le-leszalad a lépcsőn, hogy majd valami 2786 1, 13| érkezik valaki onnan kívülről: a policeidirektorsági titkár. 2787 1, 13| titkár. Már jelmeze elárulja a rossz világot odakünn. A 2788 1, 13| a rossz világot odakünn. A hercegi, fennkölt viselet 2789 1, 13| zubbony van rajta, minőt a munkások viselnek; arca 2790 1, 13| viselnek; arca halovány, mint a kréta.~ ~Egyszerre odatódul 2791 1, 13| Nem bírnak velük - felel a kérdezett remegve -, most 2792 1, 13| kérdezett remegve -, most jövök a rendőrségi főigazgatósági 2793 1, 13| főigazgatósági épületből. A nép betört; a Justitia-szobrot 2794 1, 13| épületből. A nép betört; a Justitia-szobrot ledöntötték 2795 1, 13| ablakvasakat kifeszegették, a cenzúrahivatalban mindent 2796 1, 13| rabolnak-e? - nyögött közbe a szögletből a potrohos medicinalrat, 2797 1, 13| nyögött közbe a szögletből a potrohos medicinalrat, kit 2798 1, 13| ellenük? - rebegé pianisszimó a sztentor hangú uraság.~ ~- 2799 1, 13| elég katona - biztosítá őt a rendőrtitkár -, hanem a 2800 1, 13| a rendőrtitkár -, hanem a császár nem akarja, hogy 2801 1, 13| istenem! Minek kérdezni azt a császártól? Mikor annak 2802 1, 13| olyan jó szíve van! Bíznák a katonákra!~ ~- Hát tessék 2803 1, 13| biztatá őt bosszúsan a titkár. - De mikor a katonák 2804 1, 13| bosszúsan a titkár. - De mikor a katonák úgy lőnek, hogy 2805 1, 13| talál. Magam szemével láttam a Mihály téren, mikor a tüzérek 2806 1, 13| láttam a Mihály téren, mikor a tüzérek a sárba dugták az 2807 1, 13| Mihály téren, mikor a tüzérek a sárba dugták az égő kanócokat, 2808 1, 13| kimondták, hogy nem fognak a népre lőni.~ ~- De hát, 2809 1, 13| hogy önöket értesítsem a történtekről. Én részemről 2810 1, 13| részemről azt hiszem, hogy a nép dühének vannak kipécézett 2811 1, 13| millióiért sem szeretném a legközelebbi éjet tölteni.~ ~- 2812 1, 13| Ön azt hiszi, hogy a mi házunk is azok közé tartozik? - 2813 1, 13| kérdezé Plankenhorstné.~ ~A kérdezett gyanús vállvonogatással 2814 1, 13| Ez rossz biztatás volt a többieknek.~ ~Az élelmező 2815 1, 13| lehetne-e civil ruhákat kapni a háznál. Bizony nem szolgálhattak 2816 1, 13| mint inasruhákkal. Márpedig a Plankenhorst család livréje 2817 1, 13| Alig lehetett ráismerni; ez a talleyrand-i finomságú államkancellári 2818 1, 13| kabátjának fél szárnya letépve, a hátán egy sáros tenyérnek 2819 1, 13| történt önnel? - kérdi tőle a háziasszony előzékeny részvéttel.~ ~ 2820 1, 13| előzékeny részvéttel.~ ~A talleyrand-i államférfi 2821 1, 13| ez is spion!", s abban a percben a kalapom ilyen 2822 1, 13| spion!", s abban a percben a kalapom ilyen lett, ni. 2823 1, 13| rabolnak még? - tudakozódék a medicinalrat a szegletből.~ ~- 2824 1, 13| tudakozódék a medicinalrat a szegletből.~ ~- Az ördögbe 2825 1, 13| angolflastromot, amivel az orromon ezt a lehámozást beragaszthassam. 2826 1, 13| Antoinette asszony, mialatt a kis államférfit budoárjába 2827 1, 13| kell! - suttogá bizalmasan a duodez nagy ember. - Előfogatokat 2828 1, 13| nyugodtan, s azzal hagyta futni a kicsiny urat az orrára ragasztott 2829 1, 13| Éljen az Aula!"~ ~Az utcákon a zaj egyre nőtt, benn a szobákban 2830 1, 13| utcákon a zaj egyre nőtt, benn a szobákban egyre sötétebb 2831 1, 13| gyújtsanak; hadd higgye a nyers tömeg odakinn, hogy 2832 1, 13| az egész florilégium. Ez a ház volt a pivot-ja a vert 2833 1, 13| florilégium. Ez a ház volt a pivot-ja a vert hadnak. ~ ~ 2834 1, 13| Ez a ház volt a pivot-ja a vert hadnak. ~ ~Mit kell 2835 1, 13| kell tenni? Erről folyt a haditanács a félsötétben. 2836 1, 13| Erről folyt a haditanács a félsötétben. Menekülni vagy 2837 1, 13| maradni? Voltak félénkek, kik a futást tanácsolták, s még 2838 1, 13| félénkebbek, kik nem mertek a futáshoz kezdeni. Hiszen 2839 1, 13| futáshoz kezdeni. Hiszen a tenger van az utcákon! A 2840 1, 13| a tenger van az utcákon! A néptenger.~ ~Most érkezett 2841 1, 13| Megjelenése bizalmat gerjesztett a megfélemlett társaságban. 2842 1, 13| megfélemlett társaságban. Ez a hidegvérű ember imponál 2843 1, 13| barátom? - kérdé eléje sietve a ház asszonya.~ ~- Hír van 2844 1, 13| felelt az szárazon. - A legelső és legbizonyosabb 2845 1, 13| elfogadtatott, s e nagy ember a jelen pillanatban csak azon 2846 1, 13| kocsin és melyik vonalán a városnak meneküljön a világba.~ ~- 2847 1, 13| vonalán a városnak meneküljön a világba.~ ~- Álöltözetben! - 2848 1, 13| Álöltözetben! - rebegé a marciális úr, s még azután 2849 1, 13| úr, s még azután is járt a szája, mikor már nem beszélt. 2850 1, 13| kaputja van.~ ~- Nem rabol még a nép? - sóhajtozék a gazdag 2851 1, 13| még a nép? - sóhajtozék a gazdag kórházfelügyelő.~ ~- 2852 1, 13| teszi, hanem fegyverkezik, a fegyvertár felnyittatik 2853 1, 13| bírják megvédelmezni? - hörgé a nagy testű úr.~ ~- A császár 2854 1, 13| hörgé a nagy testű úr.~ ~- A császár parancsából nyittatik 2855 1, 13| Az lehetetlen.~ ~- Itt a plakard a zsebemben, meIyben 2856 1, 13| lehetetlen.~ ~- Itt a plakard a zsebemben, meIyben tudtul 2857 1, 13| meIyben tudtul adatik, hogy a rend fenntartására a diákok 2858 1, 13| hogy a rend fenntartására a diákok és a polgárok a polgári 2859 1, 13| fenntartására a diákok és a polgárok a polgári fegyvertárból 2860 1, 13| fenntartására a diákok és a polgárok a polgári fegyvertárból felszerelendők.~ ~ 2861 1, 13| igyekezett annak tartalmát a sötétben kibetűzni.~ ~- 2862 1, 13| Eddigelé tizenkétezerre mehet a fölfegyverzett diákok és 2863 1, 13| élelmező úr. - Én odábbállok.~ ~A többiek is.~ ~"Uraim, dámáim! 2864 1, 13| rövidebb szertartással búcsúzni a ház asszonyától. Még most 2865 1, 13| asszonyától. Még most csak a zápor van odakünn, de már 2866 1, 13| zápor van odakünn, de már a mennykőhullás is közelít. 2867 1, 13| kérdezé Antoinette asszony a sokszögletű úrtól.~ ~- Én? 2868 1, 13| senkivel tudatni, hogy hová.~ ~A marciális úr azután odalenn 2869 1, 13| marciális úr azután odalenn a kapusnál mégiscsak talált 2870 1, 13| Ki tudja, hova sodorta el a népár.~ ~A potrohos medicinalratnak 2871 1, 13| hova sodorta el a népár.~ ~A potrohos medicinalratnak 2872 1, 13| ha valahol odaszorítják a falhoz, szörnyethal. Olyan 2873 1, 13| Olyan ember, aki háromnak a perifériáját foglalja el 2874 1, 13| perifériáját foglalja el a világban, ne mutogassa magát 2875 1, 13| minden ember helyet kér a földön.~ ~- Kedves jó barátom - 2876 1, 13| Kedves jó barátom - szólt a kapushoz, megcirógatva annak 2877 1, 13| bankjeggyel -, van itt ebben a házban egy kiadó pinceszoba. 2878 1, 13| oda! És ha találnak jönni a vérengzők, és fel akarnak 2879 1, 13| mondja nekik, hogy abban a szobában egy szegény szabómester 2880 1, 13| szabó lakik ottan, akinek a felesége ragadós himlőben 2881 1, 13| kedves, édes házinspektor?~ ~A portás jobb indítványt tudott 2882 1, 13| Ki tudja, meddig tart ez a rumli. Én nem szeretném, 2883 1, 13| szeretném, ha azt abban a pinceodúban kellene végigvárnom. 2884 1, 13| végigvárnom. Megmentem én a nagyságos urat, úgy, hogy 2885 1, 13| nagyságos urat, úgy, hogy a haja szála sem görbül meg; 2886 1, 13| futni nem tudok. Nem bírnak a lábaim. Bérkocsi pedig egy 2887 1, 13| amit kér!~ ~- Itt iszik a szomszéd kocsmában két halotthordozó; 2888 1, 13| kocsmában két halotthordozó; a hordágy az ajtó elé van 2889 1, 13| No igen. Ambulance. A hatóság felebaráti elővigyázatból 2890 1, 13| elővigyázatból kirendelte őket a lármásabb utcákra, hogy 2891 1, 13| szedjék fel, és vigyék a közkórházba. Hisz ez igen 2892 1, 13| Hát én feküdjem bele abba a halotthordágyba?~ ~- No 2893 1, 13| elszállítják nagyságodat a közkórházig, ott kap halottas 2894 1, 13| szekeret, ami megint elviszi a vámsorompóig; onnan azután 2895 1, 13| alkalmatosságon utazhatik odább.~ ~A kövér úrnak végigborzongott 2896 1, 13| kövér úrnak végigborzongott a háta ennél a gondolatnál. 2897 1, 13| végigborzongott a háta ennél a gondolatnál. Azonban nem 2898 1, 13| indítványra. Borzasztó ekvipázs az a hordágy. De inkább élve 2899 1, 13| élve benne, mint holtan.~ ~A kapus úgy kacagott rajta, 2900 1, 13| mikor elexpediálta, hogy a két vékonyát tartotta a 2901 1, 13| a két vékonyát tartotta a tenyereivel, hogy szét ne 2902 1, 13| nevettében.~ ~Hát odafenn a teremben nem hallották-e 2903 1, 13| teremben nem hallották-e ezt a közeledő rivalgást? Valami 2904 1, 13| de meg nem ölelte; ó, ez a két hölgy nem szokta egymást 2905 1, 13| elhagytak bennünket!~ ~- A gyávák! Az ostobák! - szólt 2906 1, 13| meneküljünk? - kérdezé reszketve a szép leány.~ ~- Mi? Sehova. 2907 1, 13| meg minden lámpát, rakják a kargyertyatartókkal együtt 2908 1, 13| kargyertyatartókkal együtt a nyitott ablakokba. Azután 2909 1, 13| letépette ágymennyezete fölül a fehér atlaszfüggönyöket, 2910 1, 13| vállára tűzött, s mikor a hömpölygő néptömeg legviharosabb 2911 1, 13| leányát, s elkiáltá magát a tömeg fölött éles, felcsendülő 2912 1, 13| felcsendülő hangon:~ ~"Éljen a szabadság!"~ ~És a mennydörgő 2913 1, 13| Éljen a szabadság!"~ ~És a mennydörgő néptömeg ezerszeres 2914 1, 13| és ahány tömeg elvonult a kivilágított Plankenhorst-palota 2915 1, 13| csörömpölve töré össze. Annak a háznak a gazdája bizonyosan 2916 1, 13| töré össze. Annak a háznak a gazdája bizonyosan ott van 2917 1, 13| bizonyosan ott van most a barikádokon elfoglalva, 2918 1, 13| egész napot otthon töltötte a szállásán. Gyönge idegzetű 2919 1, 13| tett az ifjúkori életmód, a szüntelen mástól függés. 2920 1, 13| akaratát mindig alárendelje a másénak, elébb szülői, azután 2921 1, 13| tapadt, egyszerre elseperte a vihar; mikor a monumentális 2922 1, 13| elseperte a vihar; mikor a monumentális nagyságok, 2923 1, 13| jöttével.~ ~Az utcai zaj, a fegyverek dörgése minden 2924 1, 13| eszmélni arra, ami történik.~ ~A szabadság, az új korszak 2925 1, 13| egyetlenegy barátjával sem soha. A népben pedig nem volt hite.~ ~ 2926 1, 13| zaja tudatá vele, hogy ez a nép most valamit cselekszik; 2927 1, 13| hatalmas volt; de hátha ez a környezet magát sem tudja 2928 1, 13| mennie az utcára, és elsietni a Plankenhorst-házhoz. Mindig 2929 1, 13| kartáccsal seprik most, a kövezetből barikádok emelkednek; 2930 1, 13| még csak fegyver sem volt a kezében. Őt nem ereszték 2931 1, 13| S mentül tovább haladt a nap, a lázforrongás künn 2932 1, 13| mentül tovább haladt a nap, a lázforrongás künn az utcán 2933 1, 13| együtt vész el vele.~ ~Ó, a bátrak, az erős idegű emberek 2934 1, 13| elszánja magát, hogy odamenjen a veszély közé, mit az erősek 2935 1, 13| de melynek jelenlététől a beteg kedély pokolbeli kínokat 2936 1, 13| pokolbeli kínokat szenved! Nem a bátraké - a félénkeké a 2937 1, 13| szenved! Nem a bátraké - a félénkeké a pálma, kik rettegnek, 2938 1, 13| a bátraké - a félénkeké a pálma, kik rettegnek, reszketnek 2939 1, 13| kik rettegnek, reszketnek a golyófütyöléstől, de azért 2940 1, 13| Jenőt szerelme vitte neki a vésznek, melytől irtózott. 2941 1, 13| kilépett, egyszerre elkapta a népár, és ragadta magával.~ ~ 2942 1, 13| rekedtté kiabálva torkaikat a "szabadság" nevével. "Diadal, 2943 1, 13| egy-egy szónokot felkapnak a légbe, hogy olvassa el a 2944 1, 13| a légbe, hogy olvassa el a népnek a legújabb fejedelmi 2945 1, 13| hogy olvassa el a népnek a legújabb fejedelmi határozatot, 2946 1, 13| fejedelmi határozatot, azután a szónokot agyonölelik, agyoncsókolják, 2947 1, 13| új kitörése az örömnek. A nép öleli a katonát, ki 2948 1, 13| az örömnek. A nép öleli a katonát, ki egy óra előtt 2949 1, 13| sebeket ütött rajta, csókolja a megnémult ágyút, éljent 2950 1, 13| annak, akit gyűlölt, csak a fehér kokárdát lássa kalapja 2951 1, 13| mellett, s nagy betűkkel írja a házak falaira: "Szent a 2952 1, 13| a házak falaira: "Szent a tulajdon!"~ ~Jenő maga is 2953 1, 13| aki egyszer beléjutott a bűvláncolatba, s a diadal 2954 1, 13| beléjutott a bűvláncolatba, s a diadal mámora elüli még 2955 1, 13| diadal mámora elüli még annak a keblét is, aki abból semmit 2956 1, 13| világtörténelemből, s őt is megragadta az a titkos delejzet, minek nem 2957 1, 13| delejzet, minek nem tudom a nevét, midőn azt hallá, 2958 1, 13| törülte le egy tenyérhúzással a história lapjáról a mindenkinél 2959 1, 13| tenyérhúzással a história lapjáról a mindenkinél nagyobb óriás: 2960 1, 13| mindenkinél nagyobb óriás: a nép.~ ~Mi az a melegség, 2961 1, 13| nagyobb óriás: a nép.~ ~Mi az a melegség, amit egy ilyen 2962 1, 13| voltak, és mégis lángol a vére, mikor elmúlásukat 2963 1, 13| Talán még nem került rájuk a sor?~ ~Előtte, mögötte beszélik 2964 1, 13| beszélik meg újra elbeszélik a nap hőstetteit; hogyan vette 2965 1, 13| hőstetteit; hogyan vette be a nép ostrommal a gyűlöltek 2966 1, 13| vette be a nép ostrommal a gyűlöltek házait; hogyan 2967 1, 13| ragadta magával tovább. A házak ablakait kezdték már 2968 1, 13| kivilágítani, s kezdték a ki nem világítottakat bezúzni.~ ~ 2969 1, 13| mennyire volt meglepetve, mikor a szögletben befordulva, egyenesen 2970 1, 13| egyenesen maga előtt látta a Plankenhorst-házat fénytengerben 2971 1, 13| fehér selyemlobogóval s a két lobogó között egy fiatal 2972 1, 13| lelkesítő beszédet tart a tömegnek.~ ~Most már csakugyan 2973 1, 13| vezette, az most már csak a szíve volt. A fején túladott.~ ~ 2974 1, 13| most már csak a szíve volt. A fején túladott.~ ~Nem ment, 2975 1, 13| Nem ment, de vitték. A nép tolta maga előtt föl 2976 1, 13| nép tolta maga előtt föl a Plankenhorst-ház lépcsőin, 2977 1, 13| kokárdás fövegeiket rázva a légben, s éljenezve a szabadság 2978 1, 13| rázva a légben, s éljenezve a szabadság hős asszonyait.~ ~ 2979 1, 13| Alfonsine-re.~ ~És mit csinált ez a két hölgy?~ ~Antoinette 2980 1, 13| Alfonsine azokat tűzdelé a néphősök keblére, kalapjaira, 2981 1, 13| kalapjaira, és kötözte a fehér szalagot karjaikra, 2982 1, 13| őrültebbek lettek, csókolták a kezet, a szalagot s az ollót, 2983 1, 13| lettek, csókolták a kezet, a szalagot s az ollót, mely 2984 1, 13| ollót, mely azt szabta. S a két hölgy arca úgy ragyogott 2985 1, 13| helyeslőleg mosolygott hozzá, s a nép helyeslőleg éljent ordított 2986 1, 13| dolognak találta.~ ~Jenőnek a hideg borzadály futott végig 2987 1, 13| az éljenriadaltól - hanem a csók, az jólesett neki.~ ~ 2988 1, 13| találta, hogy az emberek ezen a napon egymással csókolódjanak. 2989 1, 13| Hiszen olyan sokféle címe van a csóknak: az öröm csókja, 2990 1, 13| csóknak: az öröm csókja, a szabadulás csókja, a hála 2991 1, 13| csókja, a szabadulás csókja, a hála csókja, a szerelem 2992 1, 13| szabadulás csókja, a hála csókja, a szerelem csókja; sok félretett, 2993 1, 13| csók lett kiosztva ezen a napon; sok régen ígért, 2994 1, 13| búcsúcsókja lett elpazarolva ezen a népboldogság napján.~ ~Hanem 2995 1, 13| Baradlay Jenő ajkát érte, a világ szeme láttára, a hölgyek 2996 1, 13| a világ szeme láttára, a hölgyek legszebbikének mézes, 2997 1, 13| Úgy tetszett, mintha a föld egyszerre kizökkent 2998 1, 13| mérfölddel közelebb jutott volna a naphoz, abba a perifériába, 2999 1, 13| jutott volna a naphoz, abba a perifériába, ahol tán a 3000 1, 13| a perifériába, ahol tán a Venus mozog, s annak boldog