IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
3001 1, 13| boldog lakói örvendenek a nap közelének.~ ~Melegség 3002 1, 13| korán reggel, késő este, a nap minden órájában, hívatlanul, 3003 1, 13| hosszabb, sarkig érő tollakkal a kalap mellett, s maga is 3004 1, 13| találta, hogy Alfonsine a napnak minden órájában, 3005 1, 13| ismeretlenek előtt odadűljön a vállára, sőt mikor egy pillanatra 3006 1, 13| amikor minden szabad!~ ~Hisz a föld közeledik a naphoz.~ ~ 3007 1, 13| Hisz a föld közeledik a naphoz.~ ~Minden ember kibeszéli, 3008 1, 13| kibeszéli, amit szívén hordoz. A legféltettebb titkokat. 3009 1, 13| legféltettebb titkokat. Aki gyűlöli a nagyok nagyjait, kikiabálja 3010 1, 13| szeretőjét az utcán.~ ~S a föld még mindig közeledett 3011 1, 13| föld még mindig közeledett a naphoz.~ ~Március tizenötödike 3012 1, 13| alkotmány kihirdetésének napja. A sajtószabadság napja.~ ~ 3013 1, 13| hírlapok, miknek neveit a reményteljes fiatalság, 3014 1, 13| gyerkőcök árulva hirdetik a vásáros népnek. Millió röpív 3015 1, 13| olvasva az utcaszögleteken.~ ~A messze látszó István tornyáról 3016 1, 13| tornyáról óriási lobogó úszik a szellőben, a nagy német 3017 1, 13| lobogó úszik a szellőben, a nagy német nemzet háromszínű 3018 1, 13| annak megmagyarázzák, hogy a császári várkapu fölött 3019 1, 13| lobog.~ ~Egymást váltja a zajos népünnepély. Minden 3020 1, 13| népünnepély. Minden órának kijut a maga pompája. Korán reggel 3021 1, 13| utcákon lovasok, hirdetve a kiadott alkotmányt, a nép 3022 1, 13| hirdetve a kiadott alkotmányt, a nép diadalordítása nyomja 3023 1, 13| diadalordítása nyomja el a hirdetést és a trombitahangot.~ ~ 3024 1, 13| nyomja el a hirdetést és a trombitahangot.~ ~Majd ünnepélyes 3025 1, 13| Majd ünnepélyes menet jön. A császár és császárné vonulnak 3026 1, 13| császárné vonulnak végig a nép között; nem kíséri őket 3027 1, 13| katonai véderő, de kíséri a nép megmérhetetlen szeretete. 3028 1, 13| megmérhetetlen szeretete. A hintó nem gördül, de úszik 3029 1, 13| hintó nem gördül, de úszik a néptenger közepett; nem 3030 1, 13| néptenger közepett; nem a paripák, de a nép vállai 3031 1, 13| közepett; nem a paripák, de a nép vállai viszik azt előre.~ ~ 3032 1, 13| fel az utcák örömzaját. A tegnapelőtti harc áldozatait 3033 1, 13| koszorúzott koporsók úsznak végig a néptengeren, az örömdiadal 3034 1, 13| zokogás hangja szakítja meg a mozgó csendet. Az elvonuló 3035 1, 13| hangosabb riadal. Erősebb a harckiáltásnál, örvendetesebb 3036 1, 13| harckiáltásnál, örvendetesebb a diadal hozsannájánál. A 3037 1, 13| a diadal hozsannájánál. A kettő együtt! A magyar országgyűlés 3038 1, 13| hozsannájánál. A kettő együtt! A magyar országgyűlés küldöttsége 3039 1, 13| Pozsonyból.~ ~Az az öröm, az a lelkesedés! Az az üdvkiáltás, 3040 1, 13| Az az üdvkiáltás, azok a testvéri csókok! Minden 3041 1, 13| Nemzetőrök, aulatagok képezik a fegyveres sorfalat; virágzápor, 3042 1, 13| szemünk előtt történt; éreztük a csókot, a jó barát csókját 3043 1, 13| történt; éreztük a csókot, a jó barát csókját s a fiatal 3044 1, 13| csókot, a jó barát csókját s a fiatal hölgy csókját; úgy 3045 1, 13| most is édes volna tőle a szívünk; pedig hát mégis 3046 1, 13| Mikor hangzott az utcán a riadó, nem nézte a szép 3047 1, 13| utcán a riadó, nem nézte a szép kisasszony, hogyan 3048 1, 13| karját, s rohant le vele a lépcsőkön; ha kapott a mama 3049 1, 13| vele a lépcsőkön; ha kapott a mama is kísérőt, akinek 3050 1, 13| érni, jó; ha nem, úgyis jó; a népáradat úgyis elsodorta 3051 1, 13| napok, mik keblére vetették a hölgyet, kit oly távolból 3052 1, 13| testestül-lelkestül. Odatapadva hozzá, a hölgyiség egész átadásával, 3053 1, 13| Hogyne lett volna boldog a közüdvösség közepett?~ ~ 3054 1, 13| egyszerre napfény derül át a boldog városon, ezernyi 3055 1, 13| ablak, tűzvonalak lámpákból a házak párkányain, gyémánthomlokzatú 3056 1, 13| fényár közepett felzendül a Rákóczi-induló halottfeltámasztó 3057 1, 13| megjelennek egymás után a legfényesebb erkélyen a 3058 1, 13| a legfényesebb erkélyen a magyar hongyűlés leghíresebb 3059 1, 13| vezérférfiai, és szólnak a néphez!~ ~Ez volt még az 3060 1, 13| egymást felváltva szólnak a néphez arról az erkélyről, 3061 1, 13| is itt van. Ő is egyike a hongyűlés ünnepelt szónokainak, 3062 1, 13| most föllépett velük együtt a népszabadság ünnepét üdvözölni.~ ~ 3063 1, 13| Mi súgja lelkén végig ezt a borzalmat? Mi jóslat, mi 3064 1, 13| mi az az erkély ottan?~ ~"A második lépcső ahhoz a megígért 3065 1, 13| A második lépcső ahhoz a megígért magaslathoz."~ ~ 3066 1, 13| izgalmas nap csatangolásaiból a szerető párok. Jenő még 3067 1, 13| csókkal lett jutalmazva a lépcső alján, de még az 3068 1, 13| s fáradtan veté le magát a pamlagra.~ ~- Ó, be unom 3069 1, 14| ott izzott egész éjen át a tüneményes kép. Egy kép, 3070 1, 14| az egész ordító tenger, a diadalvihar; s ha egy-egy 3071 1, 14| tőle vagy talán érte? Félt a találkozástól.~ ~Félt, hogy 3072 1, 14| rábeszéli, magával ragadja ez a félelmetes ember!~ ~Olyan 3073 1, 14| estig nem jön haza.~ ~Az a szándoka volt, hogy beveszi 3074 1, 14| nyolc órakor nyitva voltak a termek. Ki s be járt azokon 3075 1, 14| irányadó fiatalság.~ ~Most a fiatalság volt az irányadó.~ ~ 3076 1, 14| mi szívén volt, az volt a nyelvén.~ ~Ki gyanakodott 3077 1, 14| elfutottak volna, mint elfutottak a férfiak.~ ~Jenő testvére 3078 1, 14| el ezúttal e gyűlhelyére a forradalmi fiatalságnak.~ ~ 3079 1, 14| magát.~ ~Úgy találta, hogy a Plankenhorst-ház termei 3080 1, 14| Isten hozott! - üdvözlé a korán reggel érkezőt a bizottmány 3081 1, 14| üdvözlé a korán reggel érkezőt a bizottmány szónoka, Goldner 3082 1, 14| Tudd meg, bajtárs, hogy a szabadság nagy veszélyben 3083 1, 14| az ifjúság szóvivője. - A reakció azzal igyekszik 3084 1, 14| győzelmét megdönteni, hogy a népcsőcselékkel túlzásig 3085 1, 14| kihágásokat idéztet elő. A söpredéket felbizgatták, 3086 1, 14| söpredéket felbizgatták, hogy a szabadság dicső napjait 3087 1, 14| kicsapongásokkal szennyezze be. A szabadság álbaráti, a sötétség 3088 1, 14| be. A szabadság álbaráti, a sötétség álcázott bajnokai 3089 1, 14| álcázott bajnokai felizgatták a legalsóbb néposztályokat, 3090 1, 14| legalsóbb néposztályokat, hogy a gyárak és birtokosok ellen 3091 1, 14| birtokosok ellen lázadjon. A múlt éjjel lerombolták a 3092 1, 14| A múlt éjjel lerombolták a mariahilfi vonalat, kegyetlenkedtek, 3093 1, 14| kegyetlenkedtek, gyújtogattak, a vámhivatalnokokat tűzbe 3094 1, 14| polgárházakat kiraboltak; most a belső gyárak és kolostorok 3095 1, 14| beszennyezve, meggyalázva a szabadság diadalnapjait. 3096 1, 14| diadalnapjait. Most következik a mi legerősebb működésünk. 3097 1, 14| elé vetnünk magunkat, s a szellem erejével visszatéríteni 3098 1, 14| és kicsikarni kezükből a beszennyezett zászlót. Üdv 3099 1, 14| testeinkkel!~ ~No, csak ez a biztatás kellett még Jenőnek!~ ~ 3100 1, 14| biztatás kellett még Jenőnek!~ ~A rongyos proletariátusok 3101 1, 14| öntestével, odavetni magát a pálinkaittas csőcselék s 3102 1, 14| pálinkaittas csőcselék s a bosszús katonaság kereszttüze 3103 1, 14| előre, ő még hazavágtat a kardjáért, pisztolyaiért, 3104 1, 14| küzdelemmel.~ ~Hanem, amint a legelső bérkocsit megkaphatta, 3105 1, 14| embereket kapacitálni.~ ~A fanatikus szabadsághősök 3106 1, 14| csapatokra oszolva megindultak a veszélyben forgó pontok 3107 1, 14| felé, s sietve vonultak a rossz útra tért csőcselék 3108 1, 14| pusztítva, égetve jött a külvárosokból előre, míg 3109 1, 14| külvárosokból előre, míg a belvárosban a legragyogóbb 3110 1, 14| előre, míg a belvárosban a legragyogóbb eszmék ülték 3111 1, 14| eszmék ülték diadalukat.~ ~A granichstaetti szeszgyár 3112 1, 14| kihengerítették az utcára, beverték a fenekeiket, s a kiömlő szeszt 3113 1, 14| beverték a fenekeiket, s a kiömlő szeszt meggyújtották; 3114 1, 14| égett végig az utcán, mint a lángoló Phlegeton. E lángoló 3115 1, 14| végiglobog az égő borszesz, addig a tömeg nem hatolhat előre.~ ~ 3116 1, 14| hamut, iszapot hordani a lobogó szeszár közé, s praktikábilis 3117 1, 14| praktikábilis utat tölteni vele a pokoltengeren keresztül, 3118 1, 14| szép halállal elveszni.~ ~A kolostor bejáratát azonban 3119 1, 14| egy osztály huszárság.~ ~A lovascsapat vezetője Baradlay 3120 1, 14| Közel egy éve már, hogy a városból áttette lakását 3121 1, 14| városból áttette lakását a vámvonal előtti kaszárnyába.~ ~ 3122 1, 14| fogta magát. Nem csatangolt a városba, nem bálozott, nem 3123 1, 14| azok társaságában élt; a kaszárnyaéletet osztotta 3124 1, 14| kaszárnyaéletet osztotta velük, s a legszorgalmasabb tisztek 3125 1, 14| legszorgalmasabb tisztek egyike volt. A város elvesztette ránézve 3126 1, 14| minden vonzerejét. Felhagyott a régi társaságokkal. Csak 3127 1, 14| akiről mindannyiszor azt a hírt hallotta, hogy még 3128 1, 14| hogy még mindig ott van a nevelőintézetben, hová Plankenhorstné 3129 1, 14| másnap, hogy Richárd megkérte a kezét.~ ~Ebben Richárd meg 3130 1, 14| addig minek háborítaná a gyermek nyugalmát.~ ~Szerette 3131 1, 14| nem avatni nagyon mélyen a titkába.~ ~A legközelebbi 3132 1, 14| nagyon mélyen a titkába.~ ~A legközelebbi napokról Richárd 3133 1, 14| hát annak az éremnek, amit a napilapok magasztaltak, 3134 1, 14| napilapok magasztaltak, ő csak a túlsó oldalát látta; ott 3135 1, 14| utasítást adta neki, hogy ahol a nép csak kísérletet is tesz 3136 1, 14| csak kísérletet is tesz a csoportosulásra, vágjon 3137 1, 14| közé, s verje széjjel.~ ~A második rendelet tudatá 3138 1, 14| rendelet kiadója leköszönt, a népet kímélni kell, óvakodni 3139 1, 14| minden összeütközéstől.~ ~A harmadik rendeletben a rémület 3140 1, 14| A harmadik rendeletben a rémület sietségével sürgették, 3141 1, 14| sürgették, hogy rögtön siessen a többi katonasággal egyesülni 3142 1, 14| többi katonasággal egyesülni a józsefvárosi glacis-n, s 3143 1, 14| fölnyergeltetett, már jött a negyedik rendelet, melyben 3144 1, 14| förmedt rá, hogy el ne hagyja a kaszárnyát, torlaszozza 3145 1, 14| s védje életre-halálra a pozícióját.~ ~Az ötödik 3146 1, 14| uraságtól, ki ráruházza a teljhatalmat, hogy bölcs 3147 1, 14| egyszersmind felelőssé teszi a rajonjába eső utcák és terek 3148 1, 14| békéjének fenntartása iránt.~ ~A hatodik napiparancs végre 3149 1, 14| bánják, akármi történik a világgal.~ ~Richárd kapitány 3150 1, 14| csoportot szétugratott, csak a kardlapot használva; hanem 3151 1, 14| fáradság volt, mert azalatt a városnegyed másik részében 3152 1, 14| visszarobogott, már akkor a rabló csőcselék szétoszlott, 3153 1, 14| szétszaladt, kiraboltan hagyva a felgyújtott házakat. És 3154 1, 14| házakat. És ha elfogott is a katonaság valakit a dúló 3155 1, 14| elfogott is a katonaság valakit a dúló martalócok közül, mit 3156 1, 14| volt gusztusa.~ ~Délelőtt a Brigitta-szüzek kolostora 3157 1, 14| találkozott össze Richárd a dúló csoport hadderekával. 3158 1, 14| dúló csoport hadderekával. A végig lángba borult utca 3159 1, 14| utca fénye vezette őt oda a városnegyed másik részéből, 3160 1, 14| szerével nyugalomra terelte a népet.~ ~A vitéz urakat 3161 1, 14| nyugalomra terelte a népet.~ ~A vitéz urakat nagyon bosszantotta 3162 1, 14| nagyon bosszantotta már ez a mulatság. Egész éjjel utcán 3163 1, 14| krumplival hajigáltatni, és aztán a kard élét nem használhatni; 3164 1, 14| élét nem használhatni; s a szétvert hadat mindenütt 3165 1, 14| mindenütt újra meg újra a háta mögött találni; kifárasztá 3166 1, 14| mögött találni; kifárasztá a huszárnak anélkül sem valami 3167 1, 14| melegében.~ ~Richárd látta, hogy a zendülők a kolostort akarják 3168 1, 14| Richárd látta, hogy a zendülők a kolostort akarják megtámadni, 3169 1, 14| nagy gyorsasággal olták a tüzet az utcán, sárt, homokot 3170 1, 14| ordítottak fenyegető riadozással; a tömeg fölött egy rongyos, 3171 1, 14| szólt visszafordulva a sorban ülő huszárjához. - 3172 1, 14| ülő huszárjához. - Ég-e a pipája?~ ~- Tessék! - szólt 3173 1, 14| mi lesz belőle.~ ~Eközben a katonaság felőli oldalon, 3174 1, 14| katonaság felőli oldalon, a szabadon hagyott gyalogjárdán 3175 1, 14| vállszalaggal, hasonló színű csík a galléron, rézmarkolatú egyenes 3176 1, 14| nagy fekete strucctollal; a vitéz maga hegyes spanyol 3177 1, 14| Légy üdvöz, bajtárs! Éljen a rend, éljen az alkotmány!~ ~ 3178 1, 14| nem bánta: hadd éljen.~ ~A fiatal vitéz parolára nyújtá 3179 1, 14| kezét; Richárd megszorítá a nyújtott kezet.~ ~- Én Goldner 3180 1, 14| Mindketten az ország és a trón katonái, nemde?~ ~- 3181 1, 14| Remélem.~ ~- Tehát éljen a testvériség!~ ~Újból megrázták 3182 1, 14| tényeket követ el, melyek a szabadság diadalára homályt 3183 1, 14| Richárd nagyon megcsóválta a fejét.~ ~- Csak így egyedül? 3184 1, 14| büszkén veté hátra fejét a tollas kalábriaival.~ ~- 3185 1, 14| kalábriaival.~ ~- Igen! Egyedül. A mindenható szellem erejével. 3186 1, 14| Próbáltam azt, bajtárs. Láttam a népet kiáltó szavamra, mint 3187 1, 14| szuronyokra; és láttam ugyanazt a népet egy puszta szavamra, 3188 1, 14| tétlen néző, bajtárs. Ugyan a nevedet kérném.~ ~- Baradlay 3189 1, 14| Richárd.~ ~- Ah, üdvözöllek. A testvéreddel jó barátok 3190 1, 14| vagyunk. Most ismerkedtünk meg a barikádokon.~ ~- Az én öcsémmel? 3191 1, 14| Az én öcsémmel? Jenővel? A barikádokon?~ ~- Ó, igen; 3192 1, 14| lelkesült ifjú; egyike a főnököknek a Plankenhorst-házi 3193 1, 14| ifjú; egyike a főnököknek a Plankenhorst-házi főhadiszállásunkon.~ ~ 3194 1, 14| főhadiszállásunkon.~ ~De már erre a szóra lehajolt a lovárul 3195 1, 14| már erre a szóra lehajolt a lovárul Richárd, hogy jobban 3196 1, 14| lovárul Richárd, hogy jobban a szemébe nézhessen a beszélőnek.~ ~- 3197 1, 14| jobban a szemébe nézhessen a beszélőnek.~ ~- A Plankenhorst-házi 3198 1, 14| nézhessen a beszélőnek.~ ~- A Plankenhorst-házi főhadiszállás?~ ~- 3199 1, 14| még. E két lelkes hölgy a legbuzgóbb hősnője a szabadság 3200 1, 14| hölgy a legbuzgóbb hősnője a szabadság ügyének. Tőlük 3201 1, 14| szabadság ügyének. Tőlük jönnek a legjobb ötletek. Ők ismertetnek 3202 1, 14| ismertetnek meg bennünket a reakció fondorlataival; 3203 1, 14| Richárd most már leszállt a lovárul, Pál úrnak dobva 3204 1, 14| lovárul, Pál úrnak dobva a kantárszárat, s kezét Fritz 3205 1, 14| alá öltve, előrement vele a kolostorajtóig.~ ~- Tehát 3206 1, 14| kolostorajtóig.~ ~- Tehát a két Plankenhorst hölgy itt 3207 1, 14| hölgy itt maradt, és most a szabadságmozgalom intéző 3208 1, 14| szelleme? Ismeritek ti ezeket a nőket?~ ~Fritz önelégült 3209 1, 14| tartanak. Ez kétségtelen. A nőkebel legfogékonyabb a 3210 1, 14| A nőkebel legfogékonyabb a szabadság mámorára. De mi 3211 1, 14| föltétlenül nem hiszünk senkinek. A szabadság táborának is megvan 3212 1, 14| szabadság táborának is megvan a maga titkosrendőrsége. Minden 3213 1, 14| valamelyiknek, mi azt abban a percben megtudnók, s ők 3214 1, 14| s ők veszve volnának. Ó, a mi táborunk jól van szervezve.~ ~- 3215 1, 14| összeszólalkoztunk, hogy kijöjjünk a külvárosokba a népet fölvilágosítani 3216 1, 14| kijöjjünk a külvárosokba a népet fölvilágosítani a 3217 1, 14| a népet fölvilágosítani a mozgalom nemes céljáról; 3218 1, 14| mozgalom nemes céljáról; a vulkánt tenyereinkkel letakarni. 3219 1, 14| legrövidebb utat választottam; a többiek még késnek.~ ~- 3220 1, 14| se hiszem el egészen.~ ~A népáradat azonban ezalatt 3221 1, 14| ezalatt lassankint urává lett a lába alatt égő talajnak, 3222 1, 14| alatt égő talajnak, s amint a lecsapott kék-zöld lángok 3223 1, 14| lecsapott kék-zöld lángok és a szürkevörös füstgomoly közül 3224 1, 14| akként látta át lassankint a fiatal aulavezér a feladatot, 3225 1, 14| lassankint a fiatal aulavezér a feladatot, amellyel meg 3226 1, 14| kell küzdenie.~ ~Ah, ez nem a szabadsághősök lelkesült 3227 1, 14| szabadsághősök lelkesült tábora; a szabadság ős ellenségeitől 3228 1, 14| Amint át lett hidalva a pálinkától lángoló utca, 3229 1, 14| pálinkától lángoló utca, omlott a Sisera hadja a kolostor 3230 1, 14| utca, omlott a Sisera hadja a kolostor előtti térre.~ ~ 3231 1, 14| melybe borzalom belemártani a tollat, hogy le legyen írva.~ ~ 3232 1, 14| hogy le legyen írva.~ ~A vele találkozót legelőször 3233 1, 14| találkozót legelőször is a bámulat ragadja meg: honnan 3234 1, 14| meg: honnan kerülhet elő a civilizált világ közepett 3235 1, 14| tépett, kifordított alak; a tisztátalanság, a nyomor, 3236 1, 14| alak; a tisztátalanság, a nyomor, a fénykerülő undor 3237 1, 14| tisztátalanság, a nyomor, a fénykerülő undor ennyi változata? 3238 1, 14| élnek-e? És hogyan élnek? A munka tisztessége nem látszik 3239 1, 14| nem látszik rajtuk. Ezek a világvárosok élősdijei; 3240 1, 14| koldusokból, tolvajokból, a börtönök szökevényeiből, 3241 1, 14| utcai örömleányokból és a pálinkabódék áldozataiból. 3242 1, 14| izgatja, ki uszítja őket a nyugalmas polgárok házai 3243 1, 14| csak azért szegény, mert a másiknak van valamije? Ki 3244 1, 14| valamije? Ki adta kezükbe a veres zászlót, mikor a szabadság 3245 1, 14| kezükbe a veres zászlót, mikor a szabadság fehér zászlói 3246 1, 14| fehér zászlói lobognak?~ ~A polgár, a nép embere egy 3247 1, 14| zászlói lobognak?~ ~A polgár, a nép embere egy arcot nem 3248 1, 14| közülök. Mikor előrohantak a füst és eltaposott láng 3249 1, 14| nyugodjál el!" - elnyugodott.~ ~A csoport közül egy magas, 3250 1, 14| éppen oly rongyos, mint a többi; arca füsttől fekete, 3251 1, 14| nádpálcát; első volt, ki a hátralevő borszesztócsán 3252 1, 14| Hanem amint meglátta a szemközt álló huszárságot, 3253 1, 14| akkor felemelt vasrúddal a kolostorra mutatva felordított 3254 1, 14| Tűzbe az apácákkal!~ ~A tömeg vérittasan üvöltött 3255 1, 14| üvöltésen keresztülcsengett a lovasság trombitahangja, 3256 1, 14| lovasság trombitahangja, a készülőt jelentő parancshang, 3257 1, 14| parancshang, s az csápolta a tömeg tüzét.~ ~- Az égre 3258 1, 14| összeütközésre! Kerüljük a vérontást. Én megkísértem 3259 1, 14| vérontást. Én megkísértem a nép szívéhez szólni.~ ~- 3260 1, 14| sietett, hanem szívta tovább a havannáját.~ ~- Jer, állj 3261 1, 14| szólt Fritz. - Ebből megérti a nép a testvériséget, mely 3262 1, 14| Fritz. - Ebből megérti a nép a testvériséget, mely polgárok 3263 1, 14| felment Fritzcel együtt a kolostorkapuhoz, melyhez 3264 1, 14| négy lépcső vezetett; annak a küszöbe szónokszékül szolgált 3265 1, 14| szabadságrul, alkotmányrul, a polgárok kötelességeirül, 3266 1, 14| polgárok kötelességeirül, a reakció fondorlatairól, 3267 1, 14| napokrul.~ ~Hanem bizony azon a megszentelt helyen azért 3268 1, 14| tégladarab csak úgy koppant a fejük felett, amivel a hallgatók 3269 1, 14| koppant a fejük felett, amivel a hallgatók a beszédre a maguk 3270 1, 14| felett, amivel a hallgatók a beszédre a maguk észrevételeit 3271 1, 14| amivel a hallgatók a beszédre a maguk észrevételeit megtenni 3272 1, 14| Pajtás, nekem már elég volt a krumpliból - monda Richárd 3273 1, 14| ifjú aulistának -, beszélj a testvéreiddel, ha tudsz; 3274 1, 14| beszélni. Én tudok.~ ~- Nehéz a helyzet - mondta Fritz izzadt 3275 1, 14| izzadt homlokát törülve -, a nép fel van bőszülve a papok 3276 1, 14| a nép fel van bőszülve a papok ellen. A liguriánusokat 3277 1, 14| bőszülve a papok ellen. A liguriánusokat már elkergette, 3278 1, 14| hogy nők, s nők irányában a forradalom is udvarias.~ ~- 3279 1, 14| azt látom - monda Richárd, a zárda ablakaira tekintve. 3280 1, 14| belülről fatáblák védték a szobákat.~ ~A nép aztán 3281 1, 14| fatáblák védték a szobákat.~ ~A nép aztán kezdte a huszárokat 3282 1, 14| szobákat.~ ~A nép aztán kezdte a huszárokat is hajigálni; 3283 1, 14| huszárokat is hajigálni; a lovak közt nyugtalanság 3284 1, 14| Mikor Fritz újra rákezdte a szónoklatot, már akkor ketten 3285 1, 14| ketten szónokoltak, ő és a vasrudas óriás; a zúgó tömeg 3286 1, 14| ő és a vasrudas óriás; a zúgó tömeg egyiknek a szavából 3287 1, 14| óriás; a zúgó tömeg egyiknek a szavából sem hallhatott 3288 1, 14| hallhatott semmit.~ ~Ekkor a katonaság felőli járdán 3289 1, 14| piros - hatalmas nagy orral a közepén; vállán tenyérnyi 3290 1, 14| kicsiny kis kocperd egész a hóna alá felkötve, hogy 3291 1, 14| Hosszú haja repül utána.~ ~A nevezetes férfiú rohamlépésben 3292 1, 14| férfiú rohamlépésben sietett a kolostorajtó előtt állókhoz, 3293 1, 14| bajtárs uram! Főhadnagy a második légiónál. Meggyűlt 3294 1, 14| légiónál. Meggyűlt önöknek a bajuk? Elhiszem. Fritz barátom 3295 1, 14| szónok. Tragikus helyen ő a maga helyén van. De ismerni 3296 1, 14| helyén van. De ismerni kell a publikumot. Ide Hans Sachs 3297 1, 14| kell, nem Schiller. Aki a népet meg tudja nevettetni, 3298 1, 14| meg tudja nevettetni, az a győztes. Majd meglássa ön. 3299 1, 14| beszélni, hogy tátva marad a szájuk, hogy fognak bámulni, 3300 1, 14| bajtárs, hogy megnevettesd a publikumodat, mert én majd 3301 1, 14| hosszú kezét kiterjesztve a nép fölé, komikus pátosszal 3302 1, 14| egyet szippantott belőle, ez a furcsa bevezetés csakugyan 3303 1, 14| csakugyan annyira meglepte a háborgó tengert, hogy egy 3304 1, 14| csak úgy jött egymásra a "Brüder" - "Gütter" - "die 3305 1, 14| braven Cavalleristen" ez a rím következett, hogy "hocta 3306 1, 14| hogy "hocta iszten", s hogy a testvéri szövetkezés látható 3307 1, 14| elragadtatással ölelé keblére a huszárkapitányt.~ ~- Pajtás! 3308 1, 14| bámulta legjobban, hogy a szónok fel sem veszi, hogy 3309 1, 14| szónok fel sem veszi, hogy a testvéri csók alatt Richárd 3310 1, 14| sütötte.~ ~Hugó mondta tovább a verseket; de már nem akarták 3311 1, 14| akarták hallgatni.~ ~"Le a papok védőivel! Tűzbe az 3312 1, 14| minden oldalról, s megindult a hajigálás, a népies projektilek 3313 1, 14| s megindult a hajigálás, a népies projektilek mindenféle 3314 1, 14| tojással úgy találták el a szónok ifjú orra hegyét, 3315 1, 14| annak szeme-szája tele lett a tartalmával.~ ~- No, most 3316 1, 14| elkezdtek nevetni; csakhogy ez a röhej a brutalitás diadalkacagása 3317 1, 14| nevetni; csakhogy ez a röhej a brutalitás diadalkacagása 3318 1, 14| brutalitás diadalkacagása volt a megbukott fölött. Röhögtek 3319 1, 14| rajta, ahogy szokott röhögni a kegyetlen mob a kötélrül 3320 1, 14| röhögni a kegyetlen mob a kötélrül leesett komédiáson, 3321 1, 14| komédiáson, ki nem tud felkelni a földrül.~ ~Ez a diadalröhögés 3322 1, 14| felkelni a földrül.~ ~Ez a diadalröhögés a végső fenyegetés 3323 1, 14| földrül.~ ~Ez a diadalröhögés a végső fenyegetés hangja 3324 1, 14| végső fenyegetés hangja volt a lázadó szörnyetegtől. Ez 3325 1, 14| szivarcsutkáját, s indult a lépcsőn lefelé.~ ~Fritz 3326 1, 14| ne tedd azt! Ne adj jelt a vérengzésre! Nem az a vér 3327 1, 14| jelt a vérengzésre! Nem az a vér aggódtat, ami kihull, 3328 1, 14| aggódtat, ami kihull, hanem az a gyűlölet, ami kikel belőle. 3329 1, 14| szabad egymást gyűlölnünk. A te kardodnak nem szabad 3330 1, 14| te kardodnak nem szabad a mi népünk vérét megkóstolni. 3331 1, 14| te az apácákhoz; beszélj a fejedelemasszonnyal. Keresztények, 3332 1, 14| keresztül elmenekülhetnek a belvárosba. Hisz kincseik 3333 1, 14| S ha egyszer üres lesz a kolostor, a nép küldötteit 3334 1, 14| egyszer üres lesz a kolostor, a nép küldötteit felvezetjük 3335 1, 14| pedig az államé. Felírjuk a falakra, felírjuk a kapukra, 3336 1, 14| Felírjuk a falakra, felírjuk a kapukra, hogy ez az állam 3337 1, 14| megérkeznek többi barátaink; a nép közé fogunk vegyülni, 3338 1, 14| égre kérlek, ne húzd ki azt a végzetterhes kardot hüvelyéből. 3339 1, 14| Mausmannnal, s feltartom a nép dühét, testemmel, lelkemmel. 3340 1, 14| lelkemmel. Míg visszajössz, a két vihar között állunk.~ ~ 3341 1, 14| gyerekek! Jól van. Ráállok a tanácsodra. Te beszélj a 3342 1, 14| a tanácsodra. Te beszélj a testvéreiddel, én majd addig 3343 1, 14| én majd addig beszélek a nénéimmel.~ ~Richárd respektálni 3344 1, 14| Richárd respektálni kezdé azt a tiszteletreméltó bátorságot, 3345 1, 14| fiatalember odaveté magát a háborgó néptenger közepébe, 3346 1, 14| szép beszéddel igyekezett a balvégzetű összeütközést 3347 1, 14| összeütközést elhárítani.~ ~Ráadta a fejét, hogy segíteni fog 3348 1, 14| szándékukban.~ ~Visszament a zárda kapujához, s bezörgetett 3349 1, 14| kapujához, s bezörgetett rajta. A vén kapus ott leste az ajtóban 3350 1, 14| kapus ott leste az ajtóban a dolgok kimenetelét, s azonnal 3351 1, 14| utasítá, hogy merre menjen fel a lépcsőn, melyik folyosón 3352 1, 14| melyik folyosón előre, ha a fejedelemnővel akar beszélni.~ ~ 3353 1, 14| beszélni.~ ~Richárd, míg a lépcsőkön felhaladt, végigtanulmányozta 3354 1, 14| végigtanulmányozta magában, mit fog a zárdafejedelemnőnek mondani, 3355 1, 14| hogyan világosítja fel őt a veszélyről, mint magyarázza 3356 1, 14| meg neki, hogy miért kell a népet kímélni, miért szükséges 3357 1, 14| hogy nem húzhat kardot a védelmezésükre. Hányszor 3358 1, 14| amiknek nincsen nemük.~ ~A folyosón végighaladt anélkül, 3359 1, 14| találkozott volna. Az apácák mind a refektóriumban voltak összegyűlve.~ ~ 3360 1, 14| refektóriumban voltak összegyűlve.~ ~A refektórium ablakai az utcára 3361 1, 14| az egész terem egyedül a nyitva maradt ajtón át kapott 3362 1, 14| jelenetnek volt tanúja.~ ~A terem közepén feküdt haldokolva 3363 1, 14| Régóta idegbajban szenved, a mai nap rémjelenete elhatározta 3364 1, 14| elhatározta halálát. Az ijedelem, a künn tomboló, őrjöngő zaj 3365 1, 14| szűz alakok között, kik a halálvonagló apáca körül 3366 1, 14| Edit volt az.~ ~Ebbe a zárdába küldték őt nagynénjei 3367 1, 14| zárdába küldték őt nagynénjei a jegyben járó év leteltéig.~ ~ 3368 1, 14| jegyben járó év leteltéig.~ ~A leány is ráismert kedvesére, 3369 1, 14| örömével repesett tekintete a délceg ifjú arcán.~ ~A priornő 3370 1, 14| tekintete a délceg ifjú arcán.~ ~A priornő magas, szikár, büszke 3371 1, 14| szigorú tekintettel lépett a kapitány elé, s nyugodt, 3372 1, 14| minden gondolat szétszaladt a fejéből, amit idehozott.~ ~ 3373 1, 14| kiformált agyában, azt felelé a priornőnek:~ ~- Legyen ön 3374 1, 14| hogy szétverem innen ezt a csőcseléket!~ ~Az ablaktáblákon 3375 1, 14| ablaktáblákon már akkor zuhogott a kőzápor, mint a jégeső kopogása.~ ~ 3376 1, 14| zuhogott a kőzápor, mint a jégeső kopogása.~ ~Richárd 3377 1, 14| Edit rémült tekintetével. A harag elállta minden ízét; 3378 1, 14| elállta minden ízét; látta a haldokló szüzet a márványpadlaton 3379 1, 14| látta a haldokló szüzet a márványpadlaton heverni, 3380 1, 14| összekulcsolt kezeit; és hallotta a szűzvérivó szörny bőszült 3381 1, 14| beszélt; megfordult, lerohant a lépcsőkön; felszakítá a 3382 1, 14| a lépcsőkön; felszakítá a zárda ajtaját, jobbra-balra 3383 1, 14| paripájához, felveté magát a nyeregbe; s azzal előreugratott 3384 1, 14| nyeregbe; s azzal előreugratott a nép elé, kirántva kardját, 3385 1, 14| nép elé, kirántva kardját, a jó Al-Bochacent.~ ~Egy tekintetet 3386 1, 14| Egy tekintetet vetett fel a zárda ablakaira, s úgy tetszett 3387 1, 14| idenéz, hát lássa meg, ki az a férfi, aki őt szereti! Amit 3388 1, 14| szereti! Amit Richárd mondott a gyülevésznek, az csak két 3389 1, 14| megvillantá feje fölött; a trombita sebes rohamot vezényelt, 3390 1, 14| Richárd odavágtatott, hol a nép dühe legjobban lángolt: 3391 1, 14| lángolt: egyenesen neki a bujtogató népszónoknak.~ ~ 3392 1, 14| bujtogató népszónoknak.~ ~A roppant óriás felemelte 3393 1, 14| roppant óriás felemelte a vasrudat kezében, s megcsóválta 3394 1, 14| kezében, s megcsóválta azt a levegőben, csak úgy zúgott.~ ~ 3395 1, 14| Richárdnak úgy tetszék, mintha a zárda félig nyílt ablakából 3396 1, 14| velőkig ható sikoltás vegyülne a zivatarba.~ ~A vasrúd süvöltve 3397 1, 14| vegyülne a zivatarba.~ ~A vasrúd süvöltve csapott 3398 1, 14| vasrúd süvöltve csapott le a lovagra.~ ~Richárd előrenyújtott 3399 1, 14| mely azt markolva tartá - a két szörnyű vas szórta a 3400 1, 14| a két szörnyű vas szórta a szikrát, mikor összecsókolódott; 3401 1, 14| de az Al-Bochacen kiállta a próbát, még csak meg sem 3402 1, 14| ideje még egyszer felemelni a vasrudat, a másik pillanatban 3403 1, 14| egyszer felemelni a vasrudat, a másik pillanatban le volt 3404 1, 14| pillanatban le volt gázolva a földre.~ ~S öt perc múlva 3405 1, 14| múlva üres volt az utca.~ ~A bősz csorda szétfutott a 3406 1, 14| A bősz csorda szétfutott a szél minden tájékába, amint 3407 1, 14| szél minden tájékába, amint a lovasság közéje rohant; 3408 1, 14| tetteté magát, és megnémult.~ ~A távoli utcákon csak a robogó 3409 1, 14| A távoli utcákon csak a robogó lovasság patkóinak 3410 1, 14| patkóinak dübörgése verte fel a csendet. A futó nép szava 3411 1, 14| dübörgése verte fel a csendet. A futó nép szava meghalt.~ ~ 3412 1, 14| Richárd lovasaival végigverte a futókat a hosszú utcán a 3413 1, 14| lovasaival végigverte a futókat a hosszú utcán a vámvonalon, 3414 1, 14| a futókat a hosszú utcán a vámvonalon, míg embert talált 3415 1, 14| utána hű lovásza s azután a trombitás, ki riadót fútt 3416 1, 14| nyomában; messze elmaradva a lovasszakasz.~ ~Mikor másodszor 3417 1, 14| Mikor másodszor elnyargalt a zárda előtt, egy lélek sem 3418 1, 14| egy lélek sem volt már a téren. A zárdának egy ablaktáblája 3419 1, 14| lélek sem volt már a téren. A zárdának egy ablaktáblája 3420 1, 14| nyitva volt, s azon keresztül a rácsozaton át még egyszer 3421 1, 14| Alig gyülekezett össze a vámvonalt végigseprő huszárság 3422 1, 14| vámvonalt végigseprő huszárság a szétkergetett had üldözéséből, 3423 1, 14| Azután egy keserves ének a Marseillaise dallamára.~ ~ 3424 1, 14| pörgése. Mindez összevegyülve a kedves utcai fiatalság gyermekhangú 3425 1, 14| porfellege nem engedi kivenni a közeledő tömeg mivoltát, 3426 1, 14| közeledő tömeg mivoltát, csak a szuronyok villogása látszik, 3427 1, 14| szalagjaival pofozkodik a levegőben, mintha nem értenének 3428 1, 14| szövetséges-e, azt sem lehet tudni. A szél veszettül kavarja a 3429 1, 14| A szél veszettül kavarja a port, szemetet, s vágja 3430 1, 14| port, szemetet, s vágja a közeledők szeme közé, s 3431 1, 14| fölöttük porkavaró keringőjét, a két fegyveres csapat akkor 3432 1, 14| mindenkinek fehér szalag a bal karján keresztülkötve. 3433 1, 14| Kik vagytok? - szólítá meg a fegyveres csapatot Richárd 3434 1, 14| felelt önérzetteljesen a csapat élén járuló domborodott 3435 1, 14| domborodott alak, valószínűleg a csapat őrnagya.~ ~- Mit 3436 1, 14| egyszerre nem is találta el rá a feleletet.~ ~De ott voltak 3437 1, 14| feleletet.~ ~De ott voltak már a seregnél Goldner és Mausmann 3438 1, 14| aulista élén, s megadták a feleletet, rázendítve az 3439 1, 14| amiből megtudhatta, aki a szövegre figyelt, hogy e 3440 1, 14| egyéb szándoka nincsen, mint a renddel párosított szabadság 3441 1, 14| lobogtatni, fegyverei fényével a sötétség hidráit odúikba 3442 1, 14| hidráit odúikba visszaűzni, a népeket egymással testvérileg 3443 1, 14| összeölelkeztetni.~ ~Richárd végigvárta a kardalt, mit Fritz és társai 3444 1, 14| lenni.~ ~Az őrnagy rátalált a nehéz feleletre:~ ~- A békét 3445 1, 14| rátalált a nehéz feleletre:~ ~- A békét és rendet helyreállítani.~ ~- 3446 1, 14| Mit csináljon ő azzal a szóval, hogy "tessék", mikor 3447 1, 14| akként állja el előtte a huszárcsapat. Körösztül 3448 1, 14| Kénytelen volt tanácsot tartani a táborkarával, hogy mit szóljon 3449 1, 14| erre megint.~ ~Izzadt bele a homloka. Hiszen nem vezényelt 3450 1, 14| csapatot máskor, csak úrnapján a processziók alkalmával.~ ~- 3451 1, 14| napiparancsa?~ ~No, még ez a kérdés kellett a jámbor 3452 1, 14| még ez a kérdés kellett a jámbor őrnagynak, hogy egészen 3453 1, 14| őrnagynak, hogy egészen elmenjen a kedve az egész hadművelettől. 3454 1, 14| és Mausmann odaugrottak a segélyére, s súgták neki, 3455 1, 14| hogy van. Az aulától és a nemzetőr-parancsnokságtól.~ ~- 3456 1, 14| jönni, őrnagy úr; ezzel a kérdéssel tisztába kell 3457 1, 14| rendelettel kell bírnunk, aki mind a kettőnknek parancsol.~ ~- 3458 1, 14| Tessék valakit elküldeni vagy a főhadparancsnoksághoz, vagy 3459 1, 14| főhadparancsnoksághoz, vagy a hadügyminisztériumhoz, aki 3460 1, 14| Addig pedig megmaradunk a helyeinken; mi a nyeregben, 3461 1, 14| megmaradunk a helyeinken; mi a nyeregben, önök a glédában.~ ~ 3462 1, 14| helyeinken; mi a nyeregben, önök a glédában.~ ~Ezt az ajánlatot 3463 1, 14| őrnagy nyargoncul küldé a legserényebb két ifjút mind 3464 1, 14| legserényebb két ifjút mind a két nevezett helyre: Mausmannt 3465 1, 14| nevezett helyre: Mausmannt a főhadparancsnokhoz, Goldnert 3466 1, 14| főhadparancsnokhoz, Goldnert pedig a hadügyminiszterhez, hogy 3467 1, 14| s aszerint eszközöljenek a kapitány úr számára rendelkezési 3468 1, 14| fölfogásuk szerint!~ ~Csakhogy az a saját felfogás lehet két 3469 1, 14| záptojást kapott jutalmul a publikumtól, ami egyike 3470 1, 14| publikumtól, ami egyike a legkedvezőtlenebb benyomásoknak.~ ~ 3471 1, 14| legkedvezőtlenebb benyomásoknak.~ ~Míg a két nyargonc odajárt, azalatt 3472 1, 14| nyargonc odajárt, azalatt a két csapat ott táborozott 3473 1, 14| két csapat ott táborozott a kolostor előtti tér két 3474 1, 14| minden ízét átvillanyozta az a gondolat, hogy Editnek minden 3475 1, 14| kardja védelmezi.~ ~Ha ezzel a gondolattal el nem lett 3476 1, 14| könnyűszerrel átengedte volna a nemzetőrségnek a kolostor 3477 1, 14| átengedte volna a nemzetőrségnek a kolostor oltalmát. Hisz 3478 1, 14| lerázta volna saját magáról a felelősséget. Ám lássa légyen 3479 1, 14| felelősséget. Ám lássa légyen a nemzetőrség, megvédi-e, 3480 1, 14| De Edit ott volt!~ ~Ennek a kapunak az őrségét mindenkinek 3481 1, 14| Két jó óra telt bele, míg a nyargoncok visszaérkeztek. 3482 1, 14| nyargoncok visszaérkeztek. Mind a kettő hozott Richárdnak 3483 1, 14| amit Mausmann hozott neki a főhadparancsnoktól.~ ~Huh, 3484 1, 14| őexcellenciája. Hogy lehordta a kapitányt azért a lágyságért, 3485 1, 14| lehordta a kapitányt azért a lágyságért, hanyagságért, 3486 1, 14| rögtön közbe? Minek hagyta a zendülést ennyire nőni? 3487 1, 14| mindent eltiporni.~ ~Jövőre a legszigorúbb felelősség 3488 1, 14| ez jó egynek."~ ~Lássuk a másikat; hát a hadügyminiszter 3489 1, 14| Lássuk a másikat; hát a hadügyminiszter levele mit 3490 1, 14| csak lehordva Richárd azért a szeles hebehurgyaságért, 3491 1, 14| minek vágott időnek előtte a nép közé, minek idézett 3492 1, 14| kapitány keblébe dugta mind a két levelet. Aztán megfogta 3493 1, 14| levelet. Aztán megfogta a kardját, a jó Al-Bochacent, 3494 1, 14| Aztán megfogta a kardját, a jó Al-Bochacent, egyik kezével 3495 1, 14| Al-Bochacent, egyik kezével a markolatánál, másikkal a 3496 1, 14| a markolatánál, másikkal a hegyénél, s meghajtotta, 3497 1, 14| mostan."~ ~Azzal odalovagolt a nemzetőrtiszt elé.~ ~- Uram! 3498 1, 14| nemzetőrtiszt elé.~ ~- Uram! A rend helyre van állítva; 3499 1, 14| jelt adott huszárainak a visszavonulásra.~ ~- Kár! - 3500 1, 14| visszavonulásra.~ ~- Kár! - dörmögé a bajusza alatt Pál úr. - 3501 1, 15| Ébredjünk fel, éjjel van már!~ ~A legrútabb, a legfeketébb, 3502 1, 15| van már!~ ~A legrútabb, a legfeketébb, koromsötét 3503 1, 15| Vaksötétség minden utcán; a roppant emeletes házak labirintjában 3504 1, 15| lépés hangja sem veri fel a csendet.~ ~Csak néha, hosszú, 3505 1, 15| időközökben emelkedik fel a legmagasabb torony ormáról 3506 1, 15| e kérdőjel?~ ~És ez nem a képzelet agyréme - ez Bécs.~ ~ 3507 1, 15| Október végnapjai járnak, a várost három oldalról vívják.~ ~ 3508 1, 15| három oldalról vívják.~ ~A nép egy része elmenekült, 3509 1, 15| része elmenekült, más része a harcvonalak előtt áll; benn 3510 1, 15| még, akik ott rekedtek; a gázvezetés el van rombolva, 3511 1, 15| messze lehet menni, míg a város utcáin valakit találunk, 3512 1, 15| terítve cseréppel, üveggel, a házak oldalait végigpaskolva 3513 1, 15| végigpaskolva kartácsoktól, a tetőket bombáktól áttörve 3514 1, 15| halom állja el utunkat. Az a torlasz.~ ~Két zászló lobog 3515 1, 15| torlasz.~ ~Két zászló lobog a tetején; az éj most azokat 3516 1, 15| pedig szép színeik voltak!~ ~A torlaszt harcos férfiak 3517 1, 15| s azoknak igen jó párna a fejük alá tett gránitkocka.~ ~ 3518 1, 15| gránitkocka.~ ~Akiket ébren tart a végzetes éj, azok halkan 3519 1, 15| egyiknek csak fél karja van; a másikat már elvesztette 3520 1, 15| Te, Mausmann - szól a félkezű -, én azt hiszem, 3521 1, 15| nem tud lemondani arról a jó tulajdonáról, hogy a 3522 1, 15| a jó tulajdonáról, hogy a hozzá intézett szóra rímet 3523 1, 15| polizeiwidrig.~ ~- Bajtárs, én csak a szerelmemet sajnálom. ~ ~- 3524 1, 15| végsóhaja. ~ ~- Na ja!~ ~- S ha a vad szerezsán kardját szívembe 3525 1, 15| vizitkártya.~ ~- Jól találtad a rímet. Majd könnyre fakad 3526 1, 15| vous aimais." ~ ~- Menj a pokolba a klapánciáiddal! 3527 1, 15| aimais." ~ ~- Menj a pokolba a klapánciáiddal! Beszéljünk 3528 1, 15| hogy írhatnék egy szót a névjegyemre.~ ~- Nézd, az 3529 1, 15| névjegyemre.~ ~- Nézd, az a gránát ide jön, istenemre!~ ~ 3530 1, 15| egy távolból érkező gránát a torlasz kövei közé, s ott 3531 1, 15| lámpát. Ennél ráírhatod a "madám, pá"-t! ~ ~Annál 3532 1, 15| madám, pá"-t! ~ ~Annál a süstörgő fénynél írta rá 3533 1, 15| utolsó szónál már lobbant a gránát, s izzó darabjai 3534 1, 15| gránát, s izzó darabjai a két ifjú feje fölött zúgtak 3535 1, 15| Én azt hiszem, ezek a Plankenhorsték a legjobb 3536 1, 15| hiszem, ezek a Plankenhorsték a legjobb kémeik.~ ~- Lehetetlen 3537 1, 15| Lehetetlen az. Tudod, hogy a saját kapusuk a mi emberünk, 3538 1, 15| Tudod, hogy a saját kapusuk a mi emberünk, s az híven 3539 1, 15| tudósít felőle, ki jár be a Plankenhorst-házba az éjjel 3540 1, 15| érintkeznek mással, mint a mi embereinkkel. Idegen 3541 1, 15| nem jár hozzájuk. Egyedül a Brigittáktól szokott minden 3542 1, 15| látogatóba viszi nagynénjeihez a zárdában növelt Edit kisasszonyt. 3543 1, 15| növelt Edit kisasszonyt. A Brigitták pedig nem bajlódnak 3544 1, 15| Brigitták pedig nem bajlódnak a politikával; irántunk meg 3545 1, 15| mi védtük őket annyiszor a nép zavargásai ellen.~ ~- 3546 1, 15| teneked, hogy kár volt nekünk a mi dolgainkba asszonyokat 3547 1, 15| háládatlan, Mausmann. Emlékezzél a demokrata nőegyletre, mennyit 3548 1, 15| nőegyletre, mennyit tett ez a közügyért, hogy ápolta sebesülteinket, 3549 1, 15| sebesülteinket, hogy gyűjtötte a pénzt számunkra, hogy lelkesítette 3550 1, 15| lelkesítette kitartásra a férfiakat. Ah, barátom, 3551 1, 15| megérdemetlen csókot kapott a legszebb asszonyoktól ez 3552 1, 15| legszebb asszonyoktól ez a te idomtalan pofád.~ ~- 3553 1, 15| Tovább?~ ~- S mégis a nőket szidod.~ ~- Itt-ott. 3554 1, 15| ellenségeinket, mint minket; s a győztesek, ha nem találnak 3555 1, 15| nem találnak más tárgyat, a mi hervadt koszorúinkból 3556 1, 15| ezúttal megtalálta ő is a rímet.~ ~Jött az őrcsapat, 3557 1, 15| ágy. Erőt kellett gyűjteni a holnapi nap küzdelmeihez.~ ~ 3558 1, 15| hintó két lámpásával. Az a két lámpás is csak arra 3559 1, 15| hogy még sötétebbé tegye a körülfekvő sírbolti éjszakát.~ ~ 3560 1, 15| körülfekvő sírbolti éjszakát.~ ~A hintó a Plankenhorst-ház 3561 1, 15| sírbolti éjszakát.~ ~A hintó a Plankenhorst-ház előtt áll 3562 1, 15| Plankenhorst-ház előtt áll meg, a kocsis maga száll le a kaput 3563 1, 15| a kocsis maga száll le a kaput kinyitni, s azután 3564 1, 15| azután behajt az udvarra.~ ~A hintóbul két nőalak száll 3565 1, 15| és egy fiatal leány. Mind a ketten felsietnek a lépcsőn, 3566 1, 15| Mind a ketten felsietnek a lépcsőn, melyen most lámpa 3567 1, 15| nem világít, hanem maga a ház asszonya tartja ki eléjük 3568 1, 15| asszonya tartja ki eléjük a kettős kargyertyatartót.~ ~ 3569 1, 15| kettős kargyertyatartót.~ ~A háziasszony megcsókolja 3570 1, 15| s kezét csókra nyújtja a fiatal leánynak, kinek hátrahulló 3571 1, 15| oltalmára volt szükségem, hogy a kolostortul idáig eljöhessek 3572 1, 15| Sehol egy lámpa nem ég, s a kövezet minden utcában föltépve.~ ~- 3573 1, 15| No, de az ég őrizteti a maga angyalaival az ő választottait, 3574 1, 15| hogy meg ne üssék lábaikat a kőben.~ ~- Valóban mindennap 3575 1, 15| De hova szaladt már az a leány megint? Úgy kell rá 3576 1, 15| kell rá vigyáznom, mint a vad kecskegödölyére.~ ~- 3577 1, 15| kecskegödölyére.~ ~- Előrefutott a terembe, fürkészi, mi újságot 3578 1, 15| finom borok, chartreuse. A teakatlanban forrott a víz.~ ~- 3579 1, 15| A teakatlanban forrott a víz.~ ~- Alfonsine, kérlek, 3580 1, 15| Alfonsine, kérlek, láss a konyha után, hogy cseléd 3581 1, 15| után, hogy cseléd ne jöjjön a szobába.~ ~Edit meg akarta 3582 1, 15| ön, kedvesem. Ön vendég a háznál. Tudja, hogy önt 3583 1, 15| Tessék asztalhoz ülni!~ ~A kerek asztal melletti díványra 3584 1, 15| személyesen meggyőződött, hogy a szomszéd szobákban nincsen 3585 1, 15| készítse el mindenki számára a teát, odaült szorosan Remigia 3586 1, 15| Remigia mellé.~ ~- Mit izent a tábornok?~ ~- Holnap minden 3587 1, 15| széjjel: nem hallják-e meg a falak, a képek, a szobrok?~ ~- 3588 1, 15| nem hallják-e meg a falak, a képek, a szobrok?~ ~- Tudja-e, 3589 1, 15| hallják-e meg a falak, a képek, a szobrok?~ ~- Tudja-e, hogy 3590 1, 15| baj van?~ ~- Micsoda?~ ~- A körülzároló seregből egy 3591 1, 15| egyetértésére számítanak a fölkelők. Goldner elmondta 3592 1, 15| hogy mi lesz belőlünk, ha a várost ostrommal beveszik. 3593 1, 15| Mit fog velünk csinálni a győztes, kik mindenütt oly 3594 1, 15| kiváló szerepet viszünk? Erre a jámbor fiú elmondta megnyugtatásomra, 3595 1, 15| tanácsos idebenn rekedni. A mariahilfi és lerchenfeldi 3596 1, 15| kiegészítő részét. Ezzel a csapattal az aula már rég 3597 1, 15| az aula már rég megkezdte a fraternizálást, s számít 3598 1, 15| Magyarország felé. Csupán a kapitány makacssága akadályozza 3599 1, 15| kapitány makacssága akadályozza a terv sikerültét. Ez a kapitány 3600 1, 15| akadályozza a terv sikerültét. Ez a kapitány Baradlay Richárd.~ ~- 3601 1, 15| Richárd.~ ~- Ah, ugyanaz, ki a kolostor előtt szétverte 3602 1, 15| kolostor előtt szétverte a népet?~ ~- Azt önök Edit 3603 1, 15| szemeinek köszönhetik.~ ~- A kapitány, úgy tudom, azontúl 3604 1, 15| Mindekkorig nem bírták őt a tervbe befonni. A közlegénység 3605 1, 15| bírták őt a tervbe befonni. A közlegénység már el van 3606 1, 15| verekedjünk!" - verekedni fog a saját édesapja ellen is. 3607 1, 15| egy váratlan, új segítség a számukra.~ ~- Nos?~ ~- Egy 3608 1, 15| vakmerőségre képes asszony: a Baradlay fiúk anyja. ~ ~- 3609 1, 15| burgonyával terhelt puttonyt hozva a hátán, gyalog jött keresztül 3610 1, 15| zöldséget, pálinkát árult a katonáknak, s úgy jutott 3611 1, 15| katonáknak, s úgy jutott be a városba. Itt a Singerstrasséba 3612 1, 15| jutott be a városba. Itt a Singerstrasséba szállt ugyanazon 3613 1, 15| úriasszonytól! S mit akar itt?~ ~- A fiait akarja magával vinni 3614 1, 15| akarja magával vinni innen.~ ~A két fiatal leány szemei 3615 1, 15| összevillámlottak e szónál. Egyiknél a harag, másiknál a büszkeség 3616 1, 15| Egyiknél a harag, másiknál a büszkeség villáma volt az.~ ~- 3617 1, 15| No, és beszélt már a fiaival?~ ~- Jó szerencse, 3618 1, 15| fog egyik fiával beszélni, a kapitánnyal. Csak hadd beszéljen! 3619 1, 15| jöjjön vissza. Ha beszélt a fiával, akkor bizonyos, 3620 1, 15| azt. Az apátnő tudassa ezt a tábornokkal. Holnap este 3621 1, 15| Holnap este azután, mikor a kitörés tervezve van, a 3622 1, 15| a kitörés tervezve van, a tábornok fogassa körül az 3623 1, 15| No, ez jó lesz nekik. A huszárokat meg fogják tizedelni. 3624 1, 15| meggondolás beszélte ki a szerető menyasszony előtt, 3625 1, 15| előtt, azt majd egyszer, a történet vége felé meg fogjuk 3626 1, 15| kegyetlen, vak gyűlölet, hogy a szenvedésekben gyönyörködés 3627 1, 15| akkora sonkaszeletet tömött a szájába, hogy félreállt 3628 1, 15| szájába, hogy félreállt tőle a képe, s még egy kis ecetet 3629 1, 15| egy kis ecetet kért ahhoz a zselatinhoz, amit a tányérjára 3630 1, 15| ahhoz a zselatinhoz, amit a tányérjára kiszedett.~ ~ 3631 1, 15| kiszedett.~ ~Alfonsine-ban forrt a méreg e közöny miatt. Nem 3632 1, 15| rontja az étvágyadat az a tudat, hogy a vőlegényedet 3633 1, 15| étvágyadat az a tudat, hogy a vőlegényedet főbe lövik.~ ~ 3634 1, 15| vőlegényedet főbe lövik.~ ~Edit a villájára szúrt egy darab 3635 1, 15| eltemetve.~ ~Azzal bekapta a villáján levő falatot.~ ~- 3636 1, 15| teremtés.~ ~Nem hat ennek a szívére semmi.~ ~Edit nem 3637 1, 15| Tölts nekem is abból a chartreuse-ből, kérlek! 3638 1, 15| Bizony nem reszketett annak a keze, míg poharát teletölté 3639 1, 15| keze, míg poharát teletölté a zöld likőrrel. És azután 3640 1, 15| magunkat vigasztalnunk - szólt a leány pajkos humorral.~ ~ 3641 1, 15| pedig hát nagyon szerette a chartreuse-t; az volt a 3642 1, 15| a chartreuse-t; az volt a gyönge oldala.~ ~- Valóságos 3643 1, 15| Valóságos kis ördög ez a leány!~ ~Antoinette asszony 3644 1, 15| szuterén zöldségraktárban; mert a nő vissza fog jönni, hogy 3645 1, 15| Kezünkben kell tartanunk a fejét. Holnap reggel tudósítsa 3646 1, 15| Holnap reggel tudósítsa ön a tábornokot a szokott úton; 3647 1, 15| tudósítsa ön a tábornokot a szokott úton; de el ne siessenek 3648 1, 15| meg ne szagolhassa előre a puskaport. Ennek az embernek 3649 1, 15| egy leány!~ ~Most meg már a fromage de Brie-ből kér 3650 1, 15| egy szeletet, s fogyasztja a chartreuse-t, és itatja 3651 1, 15| Játszania kellett azt a szerepet. Hadd higgyék, 3652 1, 15| ennek is megtetszett már a kolostori élet; nem érdekli 3653 1, 15| nem vigasztalja más, csak a paradicsom a túlvilágon, 3654 1, 15| vigasztalja más, csak a paradicsom a túlvilágon, s a jó terített 3655 1, 15| paradicsom a túlvilágon, s a jó terített asztal az innensőn.~ ~ 3656 1, 15| többé. Feje hátrahajlott a karszékben; lehunyta szemeit. 3657 1, 15| ekkor nem néztek rá sem a gúny, sem a gyűlölet kifejezésével. 3658 1, 15| néztek rá sem a gúny, sem a gyűlölet kifejezésével. 3659 1, 15| gyűlölet kifejezésével. Inkább a méregkeverő vizsgáló figyelme 3660 1, 15| Remigiától.~ ~- Fő hajlama a restség - viszonzá az apáca, 3661 1, 15| sem olvasmány; szereti a semmit sem tevést. Szenvedélytelen 3662 1, 15| beszélhet, bizonyos, hogy az a nő rábeszéli őt, hogy szökjék 3663 1, 15| egyik fiát így vitte bele a tűzbe. Az most kormánybiztos, 3664 1, 15| akkor töltve vannak azok a pisztolyok, amik őt a végzetes 3665 1, 15| azok a pisztolyok, amik őt a végzetes pillanatban láb 3666 1, 15| le fogja lőni.~ ~- S az a végzetes pillanat már közel.~ ~- 3667 1, 15| pillanat már közel.~ ~- Ha a roham holnap ismételtetik, 3668 1, 15| magukat. Éjjel ki fognak törni a lerchenfeldi vonalon, hol 3669 1, 15| Én nem kívánom neki éppen a vesztőhelyet, ámbár megérdemelné, 3670 1, 15| az álmot kellett hazudni; a restség és mámor érzéki 3671 1, 15| hallgatnia, mit suttog ez a három asszony a holnap eljövendőkről. - 3672 1, 15| suttog ez a három asszony a holnap eljövendőkről. - 3673 1, 15| zászlók. Hogyan lesznek a mészárszékre hurcolva, hogyan 3674 1, 15| elfogatva, láncnak adva a még ma hősöknek, jó barátoknak, 3675 1, 15| hidegvérrel, úri nyugalommal.~ ~És a leánynak nem volt szabad 3676 1, 15| hogy tagjait ki ne törje a láz, hogy fogai össze ne 3677 1, 15| ne vacogjanak, mint mikor a gyermek a tűzharang kongását 3678 1, 15| vacogjanak, mint mikor a gyermek a tűzharang kongását meghallja.~ ~ 3679 1, 15| ki őt támogatva vezeti le a lépcsőn a hintóig.~ ~Antoinette 3680 1, 15| támogatva vezeti le a lépcsőn a hintóig.~ ~Antoinette asszony 3681 1, 15| őket.~ ~- Nincsen férfi a háznál, ki a kaput betegye - 3682 1, 15| Nincsen férfi a háznál, ki a kaput betegye - mondta a 3683 1, 15| a kaput betegye - mondta a bárónő. - Minden férfi a 3684 1, 15| a bárónő. - Minden férfi a torlaszok előtt áll, saját 3685 1, 15| Egészen magunkra vagyunk. Ha a vén kocsis sánta és süket 3686 1, 15| csak azért kísérte le őket a hintóig, hogy saját szemeivel 3687 1, 15| magával.~ ~Hátha mégis? A gyanú nem alszik soha.~ ~ 3688 1, 15| Mikor aztán ott ült már Edit a hintó egyik szegletében, 3689 1, 15| s visszatért szobáiba.~ ~A nehézkes családi hintó csak 3690 1, 15| csak lassan döcöghetett a sötét utcákon, a helyenkint 3691 1, 15| döcöghetett a sötét utcákon, a helyenkint föltépett kövezeten; 3692 1, 15| föltépett kövezeten; talán a kocsis maga is bóbiskolt.~ ~ 3693 1, 15| bóbiskolt.~ ~Amint aztán a sötétre kiértek, akkor egyszerre 3694 1, 15| ezer ördög őrizné is ezt a kocsiajtót, s ahány halottja 3695 1, 15| halottja van e napnak, annak a kísértő lelke mind ott járna 3696 1, 15| azok, amik álomra ragadnak a bőséges estebéd után, hanem 3697 1, 15| Soror Remigia horkolt, mire a belvárosból a glacis-ra 3698 1, 15| horkolt, mire a belvárosból a glacis-ra kiértek. A chartreuse 3699 1, 15| belvárosból a glacis-ra kiértek. A chartreuse megtette kötelességét.~ ~ 3700 1, 15| Alig vette ezt észre a leány, midőn szép csendesen 3701 1, 15| szép csendesen felnyitotta a hintó ajtaját, s egy szökéssel 3702 1, 15| szökéssel kinn termett belőle.~ ~A kocsis felől ugyan megtehette 3703 1, 15| szenvedélye vitte, futott vissza a glacis fasorai közül a városba.~ ~ 3704 1, 15| vissza a glacis fasorai közül a városba.~ ~Csak ott, ahol 3705 1, 15| városba.~ ~Csak ott, ahol a legelső sötét utcába beért, 3706 1, 15| vissza háta mögé, s látta a távolban, hogy mászik tovább 3707 1, 15| távolban, hogy mászik tovább az a magányos lámpa, mit nagynénje 3708 1, 15| nagynénje hintaja visz magával a sötét éjben; mint vándor 3709 1, 15| szentjánosbogár.~ ~Csak a csípős éji levegő fel ne 3710 1, 15| az utcába, s nekiindult a néma, fekete éjszakának.~ ~ 3711 1, 15| akit sohasem látott.~ ~Csak a véghetetlen szerelem, mely 3712 1, 15| gondolathoz.~ ~Merre induljon? A sötétben még tájékoznia 3713 1, 15| szolgált útmutatójául.~ ~A Singerstrasse annak a túlsó 3714 1, 15| A Singerstrasse annak a túlsó oldalán van. Tehát 3715 1, 15| látta senki.~ ~Reszketve a láztul, égve a sietségtül, 3716 1, 15| Reszketve a láztul, égve a sietségtül, futott a gyermek 3717 1, 15| égve a sietségtül, futott a gyermek azokon az utcákon 3718 1, 15| azokon az utcákon végig, amik a nagy gót torony irányába 3719 1, 15| Süketnéma utcák. Mintha a föld alatt járna, a mese 3720 1, 15| Mintha a föld alatt járna, a mese labirintjában. A belváros 3721 1, 15| járna, a mese labirintjában. A belváros szűk utcáiban, 3722 1, 15| belváros szűk utcáiban, a sokemeletű házsorok között 3723 1, 15| legyen célpontja sehol.~ ~Ami a városban élni mer, az kinn 3724 1, 15| városban élni mer, az kinn van a kapuknál, a vonalokon; ami 3725 1, 15| az kinn van a kapuknál, a vonalokon; ami élni retteg, 3726 1, 15| még most azt hiszik, hogy a bomba nem törheti keresztül. 3727 1, 15| léptei hangját sem hallja a leány, oly nesztelenül fut. 3728 1, 15| Fél, irtózik az éjtől, a magánytól; de e félelem 3729 1, 15| lázbeteg álomlátásai felett a paroxizmus, a kedvesét fenyegető 3730 1, 15| álomlátásai felett a paroxizmus, a kedvesét fenyegető veszély 3731 1, 15| hagymázos vakmerőség. Ahogy azok a lázbetegek szoktak ágyaikból 3732 1, 15| félóra alatt egyik végitől a másikig megjárható; kivált 3733 1, 15| mellette.~ ~Mégsem tévedt el.~ ~A Singerstrassénak ez irányban 3734 1, 15| utcaszegleten megállt, ott a szegletkőre leült. Ki volt 3735 1, 15| óraütésének méltóságos hangját. A tizenkét órát ütötte.~ ~ 3736 1, 15| vérvilágot sziporkálva a jelző röppentyű a toronyból, 3737 1, 15| sziporkálva a jelző röppentyű a toronyból, ismét odarajzolta 3738 1, 15| toronyból, ismét odarajzolta a fekete égre a világító kérdőjelet; 3739 1, 15| odarajzolta a fekete égre a világító kérdőjelet; ki 3740 1, 15| mohó sietséggel kereste a ház szögletén levő fölírást.~ ~ 3741 1, 15| villanyos öröm járta át. Éppen a feje fölött voltak az érc 3742 1, 15| betűk: "Singerstrasse".~ ~A bizalom visszatért szívébe. 3743 1, 15| szívébe. Őrangyal fogta a kezét, az vezette őt idáig. 3744 1, 15| szerencse, ez gondviselés! Ha a kezdet ilyen jó, akkor a 3745 1, 15| a kezdet ilyen jó, akkor a végének is jónak kell lenni.~ ~ 3746 1, 15| Most már kezében volt a tájékozás fonala. A röppentyű 3747 1, 15| volt a tájékozás fonala. A röppentyű szétrobbant, s 3748 1, 15| Edit tudta már, hogy ha ez a ház, amelynek szögletén 3749 1, 15| akkor az innenső sor házai a páratlan számok. Csak a 3750 1, 15| a páratlan számok. Csak a kapukat kell megszámlálnia, 3751 1, 15| kell megszámlálnia, hogy a 17-ik számra ráakadjon.~ ~ 3752 1, 15| ráakadjon.~ ~Folytatta keresését a sötétben.~ ~Úgy tetszett 3753 1, 15| tetszett szemeinek, mintha a röppentyű kialvása után 3754 1, 15| tapogatózva haladhatott, mint a vak.~ ~Minden ajtót kezével 3755 1, 15| kellett megtapintania, hogy a kapukat össze ne tévessze 3756 1, 15| kapukat össze ne tévessze a boltok portáléival. Így 3757 1, 15| portáléival. Így haladt, a házakat számlálva, előre. 3758 1, 15| Tizenhárom. - Tizenöt. - Most jön a tizenhetedik kapu.~ ~- Ki 3759 1, 15| egyszerre rémülten, midőn a tizenhetediknek számlált 3760 1, 15| egy élőlénybe ütközött, s a rémület vad erejével ragadta 3761 1, 15| kiáltott fel viszont a maga részéről amaz élőlény. - 3762 1, 15| nem, bocsánat! - lihegé a leány, a nő ruháját eleresztve. - 3763 1, 15| bocsánat! - lihegé a leány, a nő ruháját eleresztve. - 3764 1, 15| Mit akar itt, mamzel?~ ~- A tizenhetedik számú házat 3765 1, 15| Úgy? Mit akar abban a házban?~ ~- Csak énnekem 3766 1, 15| van szó! Ha tudja, hol ez a ház, vezessen oda.~ ~- Ez 3767 1, 15| ház, vezessen oda.~ ~- Ez a ház itt van a hátam mögött - 3768 1, 15| oda.~ ~- Ez a ház itt van a hátam mögött - mondta a 3769 1, 15| a hátam mögött - mondta a vénasszony -, ha be akar 3770 1, 15| ha be akar jönni velem a mamzel.~ ~Edit nem gondolkozott 3771 1, 15| Edit nem gondolkozott a válaszon.~ ~- Bocsáttassuk 3772 1, 15| Bocsáttassuk be magunkat.~ ~- Nálam a kapukulcs - szólt az asszony, 3773 1, 15| szólt az asszony, s felnyitá a keskeny ajtót, s maga elé 3774 1, 15| ajtót, s maga elé bocsátva a leányt, ismét bezárta azt 3775 1, 15| nem látott idegennek.~ ~A szűk folyosó végén lobogtatott 3776 1, 15| folyosó végén lobogtatott a szél egy földre tett mécsest. 3777 1, 15| egy földre tett mécsest. A kövér, piros képű vénasszony 3778 1, 15| képű vénasszony felvette a mécsest, s végigmustrálta 3779 1, 15| végigmustrálta annak világánál a jövevény leányt, s azután 3780 1, 15| szentkép állt előtte.~ ~- Tehát a zöldségárusnővel akar ön 3781 1, 15| Nem ővele, hanem azzal a nővel, aki vendégül jött 3782 1, 15| hozzá.~ ~- Tud valamit errül a nőrül?~ ~- Mindent.~ ~- 3783 1, 15| No, hát jöjjön utánam.~ ~A némber megindult a lobogó 3784 1, 15| utánam.~ ~A némber megindult a lobogó mécsessel előre. 3785 1, 15| lobogó mécsessel előre. A szűk folyosórul egy még 3786 1, 15| pincetorkolathoz vezette a leányt, s azt mondta neki, 3787 1, 15| nem tétovázott. Megindult a pince falépcsőin, a nyirkos 3788 1, 15| Megindult a pince falépcsőin, a nyirkos falhoz támaszkodva 3789 1, 15| bűn kigondolni képes. Ez a nő és talán mások, ki tudja, 3790 1, 15| Azért csak csendesen haladt a lépcsőn lefelé. Az a némber 3791 1, 15| haladt a lépcsőn lefelé. Az a némber fogta az egyik karját, 3792 1, 15| talán, hogy ne botoljék?~ ~A lépcsőkön leérve egy dohszagú 3793 1, 15| jutottak.~ ~- Jobbra! - súgá a vénasszony.~ ~Edit engedte 3794 1, 15| engedte magát előretolatni a háromszor is eltérő gádor 3795 1, 15| kívülről be volt zárolva.~ ~A nő felnyitá, és levette 3796 1, 15| nő felnyitá, és levette a pántrul a lakatot.~ ~- Ide 3797 1, 15| felnyitá, és levette a pántrul a lakatot.~ ~- Ide megyünk 3798 1, 15| Könnyebbülten lélegzett fel. Az a sárgarépa, zeller sem hitte 3799 1, 15| üdvözöljék valaha.~ ~Ez a zöldségárusné raktára.~ ~- 3800 1, 15| lefelé! - figyelmezteté a kufárnő a leányt; amint 3801 1, 15| figyelmezteté a kufárnő a leányt; amint az belépett, 3802 1, 15| hagymakötegekkel voltak borítva.~ ~A pinceodú közepén volt két 3803 1, 15| gombának eredt kanóccal; a másikon pedig ült egy asszony, 3804 1, 15| népies öltözetben, minőt a városi kofák viselnek.~ ~ 3805 1, 15| városi kofák viselnek.~ ~A nő csendesen tekinte fel 3806 1, 15| nő csendesen tekinte fel a belépő leányra. Ez az arc 3807 1, 15| parancsolnak úrrá lett idegek.~ ~A leány pedig hevesen odarohant 3808 1, 15| pedig hevesen odarohant a nőhöz, s térdre esve előtte, 3809 1, 15| Baradlayné asszony! Önnek a fiát meg akarják ölni!~ ~ 3810 1, 15| fiát meg akarják ölni!~ ~A nő összerándult, de elfojtá 3811 1, 15| összerándult, de elfojtá ajkán a sikoltást. Pedig a szívén 3812 1, 15| ajkán a sikoltást. Pedig a szívén ment e szó keresztül.~ ~- 3813 1, 15| Igen, igen - szólt sietve a leány -, Richárdot, az ön 3814 1, 15| erőszakosan fonta át karjaival a hölgy térdeit.~ ~A hölgy 3815 1, 15| karjaival a hölgy térdeit.~ ~A hölgy vizsgálódva tekinte 3816 1, 15| hölgy vizsgálódva tekinte a leány arcába.~ ~- Te Edit 3817 1, 15| arcába.~ ~- Te Edit vagy?~ ~A leány édes bámulattal tekinte 3818 1, 15| arája.~ ~- Ó, asszonyom, a sír arája vagyok én, a kripták 3819 1, 15| a sír arája vagyok én, a kripták és templomfalak 3820 1, 15| szabadsághősnéket játszanak; pedig a megölő ellenfél megbízottai. 3821 1, 15| összezúzni, megbolondítani!~ ~A leány zokogott, de csak 3822 1, 15| elrohantam, keresztülfutottam a városon; sötét volt, mégis 3823 1, 15| indulat szülte szavaiban, hogy a delnő néma elragadtatással 3824 1, 15| megelőzni.~ ~- Ön el fog menni a fiához?~ ~- Azonnal.~ ~A 3825 1, 15| a fiához?~ ~- Azonnal.~ ~A leány könyörögve tette össze 3826 1, 15| Vigyen el magával engem is!~ ~A nő egy percig tanakodott 3827 1, 15| lesz. Jöjj te is velünk!~ ~A leány most már kezeivel 3828 1, 15| Baradlayné beszólította a künn álló kufárnőt:~ ~- 3829 1, 15| kell.~ ~- Úgy is jó - mondá a vénasszony.~ ~- Ez a leány 3830 1, 15| mondá a vénasszony.~ ~- Ez a leány is velünk jön.~ ~- 3831 1, 15| Hanem mármost, Frau Bábi, a gardróbot jó lesz összepakolni 3832 1, 15| máshová elszállítani, mert a szállásunkat többen tudják, 3833 1, 15| Magam is azt gondolom.~ ~A kofaöltözetet Frau Bábi 3834 1, 15| kofaöltözetet Frau Bábi csak a növendékjelmez fölé adta 3835 1, 15| keresztülkötötte kockás gyapotkendővel, a fejére pedig föltett egyet 3836 1, 15| pedig föltett egyet azokból a kofadivat szalmakalapokból, 3837 1, 15| kofadivat szalmakalapokból, amik a profilból csak az orr hegyét 3838 1, 15| Nomármost még egy puttony is jön a hátára. Ugye, még ilyent 3839 1, 15| legyen. Mi ketten elbírjuk a krumplit és hagymát is.~ ~ 3840 1, 15| tréfát talált ebben. Felvette a hátára a puttonyt, tele 3841 1, 15| ebben. Felvette a hátára a puttonyt, tele zsemlyével.~ ~- 3842 1, 15| Hja bizony, galambom, ha a katonák közt akarunk megfordulni, 3843 1, 15| vagyunk.~ ~Azzal fölsegíté a másik puttonyt a nagyságos 3844 1, 15| fölsegíté a másik puttonyt a nagyságos asszony hátára, 3845 1, 15| nagyságos asszony hátára, a legnehezebbet felvette ő 3846 1, 15| hogyan hínak? Én vagyok a nagyságos asszonynak a Frau 3847 1, 15| vagyok a nagyságos asszonynak a Frau Bábi, a kisasszonynak 3848 1, 15| asszonynak a Frau Bábi, a kisasszonynak vagyok Fra 3849 1, 15| kisasszonynak vagyok Fra Mám. A kisasszony nekem és a nagyságos 3850 1, 15| Mám. A kisasszony nekem és a nagyságos asszonynak: tu 3851 1, 15| nagyságos asszonynak: tu Léni. A nagyságos asszony pedig 3852 1, 15| nagyságos asszony pedig a kisasszonynak: Frau Kodl. 3853 1, 15| kisasszonynak: Frau Kodl. A nagyságos asszony pedig 3854 1, 15| Ki-ki elmondta sorba a másik megszólítását. Még 3855 1, 15| Aztán csak kreuzfidél mind a hárman. Nem szabad félni! 3856 1, 15| Különben ördöge legyen annak a katonának, ha én a lerehenfeldi 3857 1, 15| annak a katonának, ha én a lerehenfeldi káposztáskerteken 3858 1, 15| hanem azután amint kiértek a sötét utcára, ismét elkezdett 3859 1, 15| Bábi, ki kezében tartotta a kezét, hiába mondott neki 3860 1, 15| szedni, de csak nem bírta a parasztos kedvét megtalálni.~ ~ 3861 1, 15| vezette őket végig, amire Edit a sötétben is ráismert. A 3862 1, 15| a sötétben is ráismert. A Plankenhorst-ház is ebben 3863 1, 15| még jobban elővette Editet a reszketés.~ ~Amint a Plankenhorst-ház 3864 1, 15| Editet a reszketés.~ ~Amint a Plankenhorst-ház elé értek, 3865 1, 15| reszketsz? - kérdezte Frau Bábi a leánytól. - Úgy reszketsz, 3866 1, 15| Frau Mám, csak adjon ide a puttonyból két krumplit; 3867 1, 15| Mi az ördögnek neked az a két krumpli?~ ~- Majd mindjárt 3868 1, 15| krumplit az egyik ablakon, a másikat a másikon zuhé, 3869 1, 15| egyik ablakon, a másikat a másikon zuhé, be! Csak úgy 3870 1, 15| utca végéig. Persze hogy a másik két nőnek is szaladni 3871 1, 15| csináltál, Léni? - pörölt rá a fogadott Fra Mám. - Elment 3872 1, 15| megszalajtasz engem is meg a Fra Kodlt is? Tu nárische 3873 1, 15| kebellel mondá:~ ~- Ott lakik a két gonosz szívű nagynéném, 3874 1, 15| ahelyett hogy megszidta volna a leányt, megszorította a 3875 1, 15| a leányt, megszorította a kezét. Ő értett mindent. 3876 1, 15| utcába értek. Megtaláltam már a parasztkedvemet! Akarja-e, 3877 1, 15| danoljak?~ ~Nem is várta rá a feleletet, hanem rákezdte 3878 1, 15| csengő hangon énekelni a néprománcból:~ ~Und ewig 3879 1, 15| hozzá, mint akármely kofának a leánya.~ ~Hogy még sötétebb 3880 1, 15| kap.~ ~Még jobban siettek. A kufárnő egy-egy percre megállt, 3881 1, 15| gyalogolt már nehéz teherrel a hátán.~ ~Csodálatos az, 3882 1, 15| járt legelöl, s táncolt a vállán vitt puttonnyal.~ ~ 3883 1, 15| puttonnyal.~ ~Kétórát vertek a harangok a város tornyaiban, 3884 1, 15| Kétórát vertek a harangok a város tornyaiban, mikor 3885 1, 15| tornyaiban, mikor az álcázott nők a Kaiserstrasséra kijutottak.~ ~ 3886 1, 15| Kaiserstrasséra kijutottak.~ ~A lerehenfeldi főutca torlaszánál 3887 1, 15| látszólag őrizetlenül. Azon a vonalon az ostromló sereg 3888 1, 15| számú lovassága tanyázott, a többi Schwechat alatt volt; 3889 1, 15| ostromol torlaszokat. Azonban a torlaszok melletti házak 3890 1, 15| nesztelenül rejtőzködtek ottan, a kirohanás esélyére tartogattatva.~ ~ 3891 1, 15| esélyére tartogattatva.~ ~A nők az ostromlottak miatt 3892 1, 15| ostromzárolók vonalán átjutni a temetőig.~ ~Akik azokban 3893 1, 15| temetőig.~ ~Akik azokban a napokban ismerték Bécset, 3894 1, 15| még akkor egy nyílt árok, a hegyi záporvíz felfogására, 3895 1, 15| éjszaka végigbotorkázni a mély árokban, csak a kétségbeesett 3896 1, 15| végigbotorkázni a mély árokban, csak a kétségbeesett tolvaj, a 3897 1, 15| a kétségbeesett tolvaj, a gyermekgyilkos némber s 3898 1, 15| gyermekgyilkos némber s a gazdátlan eb kereskedik 3899 1, 15| kereskedik ottan.~ ~Hanem a zivataros idő tisztára sepri 3900 1, 15| se gyilkos; háború van.~ ~A kufárnő vezette útitársnőit 3901 1, 15| kufárnő vezette útitársnőit a mély árok hosszában, melynek 3902 1, 15| elébb felkapaszkodott maga a kufárnő, óvatosan széttekintett, 3903 1, 15| is feladogattatta magának a puttonyokat.~ ~- Ezeket 3904 1, 15| hagyjuk itten. Elég lesz a magamé. Ott tanyáznak a 3905 1, 15| a magamé. Ott tanyáznak a huszárok.~ ~Kétszáz lépésnyi 3906 1, 15| egy csoportban; ott volt a temető, a csapat tanyája.~ ~- 3907 1, 15| csoportban; ott volt a temető, a csapat tanyája.~ ~- Nem 3908 1, 15| Nyergelj, fordulj!"~ ~Erre a kérdező leugrott lovárul, 3909 1, 15| leugrott lovárul, odament a pórruhás nőhöz, s meghajtva 3910 1, 15| nőhöz, s meghajtva előtte a térdét, tiszteletteljes 3911 1, 15| csak hogy itt van!~ ~- Hol a fiam?~ ~- Egyszeribe odavezetem. 3912 1, 15| Egyszeribe odavezetem. Hát ez a drága szép cseléd? - kérdé 3913 1, 15| velem jön.~ ~- Értem.~ ~A vén huszár odaadta kantárszárát 3914 1, 15| kezébe, s gyalog vezette a temető felé a két hölgyet.~ ~ 3915 1, 15| gyalog vezette a temető felé a két hölgyet.~ ~Egy kis fehér 3916 1, 15| hölgyet.~ ~Egy kis fehér ház - a temetőőr lakása máskor - 3917 1, 15| kis szobát, melynek ablaka a város felé nyílt.~ ~Éppen 3918 1, 15| ajtóját felnyitá kulcsával, a gyertyát meggyújtá az asztalon, 3919 1, 15| szépen kiterítve az asztalán a legújabb pesti hírlapok. 3920 1, 15| meg éppen nem tudta őket a tűzbe vetni. Ki tudja, hátha 3921 1, 15| égnének abban? Ki tudja, hátha a hamuból is föltámadnának?~ ~ 3922 1, 15| ismét és ismét elolvasá a jelzett sorokat, és homloka 3923 1, 15| Lehetetlen ilyennek történni a nap alatt!~ ~Valaki jön. 3924 1, 15| azt sem tudom, hogy mi az a hírlap! Hisz én nem tudok 3925 1, 15| Éppen tegnap halt meg. A trombitás. Kicsapott diák 3926 1, 15| diák volt szegény; régen a halál kutyái ugattak belőle. 3927 1, 15| neki: "Ne vidd el, pajtás, a tudományodat a másvilágra, 3928 1, 15| pajtás, a tudományodat a másvilágra, hagyj belőle 3929 1, 15| vallatá őt szigorral a kapitány.~ ~A vén közvitéz 3930 1, 15| szigorral a kapitány.~ ~A vén közvitéz megmeresztette 3931 1, 15| közvitéz megmeresztette a nyakát, s keményen odafelelt:~ ~- 3932 1, 15| Könnyen tudnék erre a kérdésre valami mást mondani, 3933 1, 15| asszonyember akar beszélni a kapitány úrral.~ ~- Asszonyok? 3934 1, 15| ide? Honnan jöttek?~ ~- A város felül jöttek.~ ~- 3935 1, 15| eresztette őket át az őrszem?~ ~- A jelszót mondták.~ ~- Ez 3936 1, 15| Ebben az órában cseréltem a tábori jelszót; azt még 3937 1, 15| tábori jelszót; azt még a városban nem tudhatta meg 3938 1, 15| De közé fogok vágni. Azt a két nőt főbe lövetem!~ ~ 3939 1, 15| lövetem!~ ~Richárd dühös volt, a kardját verte a padlóhoz; 3940 1, 15| dühös volt, a kardját verte a padlóhoz; Pál úr pedig olyan 3941 1, 15| Az egyik asszonyság a kapitány úrnak az édesanyja.~ ~ 3942 1, 15| rettenetes haragvó kapitányát a düh forró lázából egyszerre 3943 1, 15| ahogy azt, kardját felkapva, a légbe emelte.~ ~Richárd 3944 1, 15| álmot lát, mikor azután a vén szolga felnyitá az ajtót, 3945 1, 15| az elátkozott lapokból, a megtagadott mese, a hihetetlen 3946 1, 15| lapokból, a megtagadott mese, a hihetetlen álomlátás, előtte 3947 1, 15| új ismeretlenekül.~ ~Ez a kép állt előtte.~ ~Odarohant 3948 1, 15| neveznek, hogy zokogás. A minden beszédnél többet 3949 1, 15| Anyja belepillantott a lapokba.~ ~- Egy ezredrésze 3950 1, 15| fiának. - Esküszöm neked arra a szeretetre, amivel szívemben 3951 1, 15| fegyvert visel, ne legyen. A szuronyerdőnek anyja van, 3952 1, 15| kiáltani, azt majd meghallja a nagy gyermek! Kiáltottunk! 3953 1, 15| nagy gyermek! Kiáltottunk! A pórnő, az úrnő ment, írt, 3954 1, 15| hazaparancsolták fiaikat. És a fiúk hazajöttek. Csak te 3955 1, 15| akár nem tesz. Ha tesz, a vesztőhelyen, ha nem tesz, 3956 1, 15| ellene adva egyik részről a parancsolat, hogy elfogják; 3957 1, 15| az orgyilkos fegyvere. És a fiatal leány nem gondolkozik, 3958 1, 15| éjfélben: éj közepén nekifut a sötét éjszakának; fekete, 3959 1, 15| koromsötét éjben végigfutja a város kísértetes utcáit, 3960 1, 15| Edit! - rebegé Richárd, s a leányka hideg kezét forró 3961 1, 15| Tanuld meg közkatonáidtól. A tábori jelszó, mellyel előőrseiden 3962 1, 15| Nyergelj, fordulj!"~ ~A vén huszár nem szólt semmit, 3963 1, 15| már nem mehettek vissza a városba. Azt holnap ostromolni 3964 1, 15| indulok, amíg sötét van; a zápor segít a harcvonalból 3965 1, 15| sötét van; a zápor segít a harcvonalból eltűnnöm. Nem 3966 1, 15| jó volna-e velem jönnötök a legközelebbi faluig, hol 3967 1, 15| magaddal, anyám.~ ~Mind a két hölgy tagadólag inte 3968 1, 15| fiam, ismét visszamegyek a városba.~ ~- Anyám! Gondold 3969 1, 15| hogy holnap be lesz véve a város, s hogy te el vagy 3970 1, 15| Nekem még egy fiam van abban a városban, s én visszamegyek 3971 1, 15| megtöltve: mégis kihozom onnan a fiamat, ott nem hagyom nekik!~ ~ 3972 1, 15| napokat vársz?"~ ~Edit megérté a néma kérdés fájdalmas beszédét, 3973 1, 15| anyja visszakísér engem a kolostorig. Én oda visszatérek. 3974 1, 15| fogom, mikor nap nap után a hideg kövön térdepelek, 3975 1, 15| erőszakkal odanyomta fia kebléhez a kedves gyermeket, s míg 3976 1, 15| Istent, hogy ha néz alá a magas égből, ezt a fogadást 3977 1, 15| néz alá a magas égből, ezt a fogadást látatlanul ne hagyja!~ ~ 3978 1, 15| hagyja!~ ~Künn robogtak a sorakozó paripák.~ ~- Az 3979 1, 15| kiment kedveseivel együtt a szabadba.~ ~Az eső folyvást 3980 1, 15| eső folyvást hullott.~ ~A huszárszakasz rendben állt 3981 1, 15| huszárszakasz rendben állt már a temetőárkon kívül.~ ~Richárd 3982 1, 15| csapatja elé lovagolt. Mikor a két nő elhaladt a lovagok 3983 1, 15| Mikor a két nő elhaladt a lovagok mellett, csendesen, 3984 1, 15| éljen" szóval üdvözölték a két nőalakot. Olyan volt 3985 1, 15| nőalakot. Olyan volt az, mint a szélfuvallat, mint az erdőzúgás, 3986 1, 15| szélfuvallat, mint az erdőzúgás, ez a halk "éljen" sóhajtás száz 3987 1, 15| Nyergelj, fordulj!" - szólt a csendes jelszó; a csapat 3988 1, 15| szólt a csendes jelszó; a csapat megindult. Meghalt 3989 1, 15| csapat megindult. Meghalt a trombitás, nem volt szüksége 3990 1, 15| trombitás, nem volt szüksége a csapatnak trombitaszóra. 3991 1, 15| mint egy tábor kísértet.~ ~A két hölgyet pedig elvezeté 3992 1, 15| elvezeté Pál úr az őrtűzig, hol a kufárnő várt reájuk. Pál 3993 1, 15| kufárnő várt reájuk. Pál úr a másik őrszemmel hajnalodottig 3994 1, 15| hajnalodottig ott fog maradni, hogy a cirkáló járat semmit észre 3995 1, 15| vegyen, s azután vágtatni fog a többiek után. Az eső egyre 3996 1, 15| szakad.~ ~- Gondolnánk már a visszatérésre - mondta Frau 3997 1, 15| vízzel.~ ~- Elővesszük azt a mesterségünket, amivel tegnap 3998 1, 15| Baradlayné. - Egyenesen a bivouac közepébe megyünk, 3999 1, 15| könnyen összevissza járhatja a tábort. De most még ez is 4000 1, 15| velünk van!~ ~Editre mutatott a kufárnő.~ ~- Rajtunk már