IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
4001 1, 15| képet mutatunk; de ezen a fiatal cseléden megakad 4002 1, 15| vele, ha belebódorodunk a láger közepébe; hanem attul 4003 1, 15| engem, Fra Mám! - biztatá őt a leány. Szolgálónak neveltek 4004 1, 15| kreuzfidél! Csak recht gmoán!~ ~A puttonyaikat felvették. 4005 1, 15| puttonyaikat felvették. A csatorna fenekén most már 4006 1, 15| már nem lehetett haladni; a jobb parton sem többé, mert 4007 1, 15| gyaloghídon át kellett menniök a túlsó partra, ott egy gyalogútra 4008 1, 15| ő ismeri azt az utat, az a veteményeskertek közé vezet, 4009 1, 15| ahol ő már tudja azután a palánkokon keresztül a járást.~ ~ 4010 1, 15| azután a palánkokon keresztül a járást.~ ~Az eső is esett, 4011 1, 15| megállt az eső, felszakadtak a felhők, s a menekülő nők 4012 1, 15| felszakadtak a felhők, s a menekülő nők akkor látták, 4013 1, 15| katonák ütöttek tanyát. A lak belsejében kintornaszó 4014 1, 15| állt az ajtóban.~ ~Amint a három nőt megpillanták, 4015 1, 15| bolond, hóha! - kiálta a legelsőnek Frau Bábi. - 4016 1, 15| Nagyanyád jön, krumplit hoz.~ ~A vitéz uraknak azonban már 4017 1, 15| volt, s nem szomorodtak el a vénasszony arcfintorulataitól, 4018 1, 15| hirtelen félrelökte maga elől a házsártos legényt, ki ruhájánál 4019 1, 15| legényt, ki ruhájánál fogva a csárda felé ráncigálta, 4020 1, 15| felé ráncigálta, s ledobva a válláról a puttonyt, tiszteletet 4021 1, 15| ráncigálta, s ledobva a válláról a puttonyt, tiszteletet parancsoló 4022 1, 15| Ez most mindnyájunkat a pokolba visz.~ ~Az őrmester 4023 1, 15| őrmester rögtön szétterelte a nőkkel huzakodó legényeket, 4024 1, 15| nőkkel huzakodó legényeket, s a fegyveres őrt szólítva, 4025 1, 15| kard között kíséré őket a szomszéd házikóig, oda bebocsátva 4026 1, 15| házikóig, oda bebocsátva mind a hármat. Ott az előszobában 4027 1, 15| múlva ismét kijött.~ ~- A Brigitták jöjjenek be.~ ~ 4028 1, 15| Baradlayné és Edit beléptek a szobába.~ ~A főtiszt egyedül 4029 1, 15| Edit beléptek a szobába.~ ~A főtiszt egyedül volt. Magas, 4030 1, 15| jellemzetessé teszi magát a szokatlanul hosszú orr; 4031 1, 15| alezredes - jegyzi meg rá a tiszt.~ ~- Tegnap este lett 4032 1, 15| E mondat megszelídíti a kemény úr arcát. Gyanúja 4033 1, 15| Kihez?~ ~- Józsuához.~ ~A főtiszt helyeslően inte 4034 1, 15| inte fejével. Mind azok a mondatok voltak ezek, miket 4035 1, 15| ittas.~ ~- Mit izen?~ ~- A Gibeonita az Emoreussal 4036 1, 15| Ottó rögtön parancsot adott a másik szobában levő hadsegédnek, 4037 1, 15| Maga is utánalátott.~ ~A két hölgyet azalatt megkínálta 4038 1, 15| Jerikó = Bécs; Raháb = a zárdafő; Józsua = a tábornok; 4039 1, 15| Raháb = a zárdafő; Józsua = a tábornok; a Gibeonita és 4040 1, 15| zárdafő; Józsua = a tábornok; a Gibeonita és Emoreus = a 4041 1, 15| a Gibeonita és Emoreus = a huszárcsapat és az aula.~ ~- 4042 1, 15| azt nem tudják, mit akar a Gibeon. Átjönni-e Jerikóba, 4043 1, 15| Átjönni-e Jerikóba, vagy elmenni a Kanaánba? Én azt jeleztem, 4044 1, 15| indulunk - szólt udvariasan a két delnőnek. Azok ismét 4045 1, 15| Edit.~ ~- Üdvözlöm Rahábot. A kapunál várom a Gibeonitát.~ ~ 4046 1, 15| Rahábot. A kapunál várom a Gibeonitát.~ ~Azzal kikísérte 4047 1, 15| Gibeonitát.~ ~Azzal kikísérte a két hölgyet, s két gyalog 4048 1, 15| tiszteletteljes távolban, míg a kufárnőt előrebocsáták egy 4049 1, 15| ki eleve figyelmezteté a tisztes asszonyságot, hogy 4050 1, 15| csak elmaradt tőlük mind a három, mikor a lerchenfeldi 4051 1, 15| tőlük mind a három, mikor a lerchenfeldi kapuhoz közel 4052 1, 15| kapuhoz közel értek.~ ~Mikor a pusztán hagyott torlasz 4053 1, 15| s puttonyaikat letették a kőhalmazra, akkor azt kérdé 4054 1, 15| Az, hogy Palvicz vértesei a Bécs felé vezető utat tartják 4055 1, 15| Baradlayné ölébe takarva a gyermeket. - Úgy hiszek 4056 1, 15| hogy eljön az idő, amikor a Baradlay-ház kapujában az 4057 1, 15| legelőször leteszed, mikor a kocsiból leszállsz. De milyen 4058 1, 15| hosszú út van még odáig mind a hármunkra nézve!~ ~- Induljunk 4059 1, 15| vétket követ el, mint aki a templomban elneveti magát. 4060 1, 15| örömem! Ki tudja, hátha abban a percben, amikor azt mondanám 4061 1, 15| babonáimban: kísérjen el a kolostor ajtajáig.~ ~A két 4062 1, 15| el a kolostor ajtajáig.~ ~A két nő elkísérte Editet 4063 1, 15| két nő elkísérte Editet a kolostorkapuig, s midőn 4064 1, 15| tovasietett úrasszonyával.~ ~A hazaérkező Editet az elszörnyedés 4065 1, 15| elszörnyedés hangja fogadta a kolostor refektóriumában.~ ~ 4066 1, 15| személyzet nem hunyta le a szemét ez éjjel, úgy megzavarta 4067 1, 15| éjjel, úgy megzavarta őket a jelenet, mikor soror Remigia 4068 1, 15| Remigia egyedül hajtatott be a kolostorudvarra, s a hintó 4069 1, 15| be a kolostorudvarra, s a hintó nyitva hagyott ajtaját 4070 1, 15| hogy hát Edit hova lett.~ ~A rémületet fokozta az a helyzet, 4071 1, 15| A rémületet fokozta az a helyzet, hogy még csak lármát 4072 1, 15| lármát sem lehetett ütni a keresésével.~ ~Már pitymallott, 4073 1, 15| Hallatlan elvetemültség!~ ~Mikor a feddés, fenyegetés nem használt, 4074 1, 15| fenyegetés nem használt, a fenyíték került rendre. 4075 1, 15| hagyta magán történni.~ ~A jámbor szüzek elborzadtak, 4076 1, 15| tépettnek találták, mint aki a városon kívül csatangolt. 4077 1, 15| hogy hol járt.~ ~Elővették a virgácsot, a flagellumot, 4078 1, 15| Elővették a virgácsot, a flagellumot, de nem használt 4079 1, 15| flagellumot, de nem használt sem a vessző, sem a gombos szíj. 4080 1, 15| használt sem a vessző, sem a gombos szíj. A fiatal leány, 4081 1, 15| vessző, sem a gombos szíj. A fiatal leány, mikor szűz 4082 1, 15| szűz testét vérig sújtá a megalázó vessző, összeharapta 4083 1, 15| mondá, míg aztán egyszer a fájdalomtul elájult.~ ~Mikor 4084 1, 15| beraggatva. Láza volt.~ ~Hanem a láz dacára is észre tudta 4085 1, 15| észre tudta venni, hogy a nap alkonyatra jár. A többi 4086 1, 15| hogy a nap alkonyatra jár. A többi időt átaludta.~ ~- 4087 1, 15| megmondom, hol voltam! - monda a körülállóknak. - Az éjjel 4088 1, 15| körülállóknak. - Az éjjel a huszárőrtanyán voltam. Ott 4089 1, 15| voltam. Ott töltöttem az időt a kedvesem, a kapitány szobájában. 4090 1, 15| töltöttem az időt a kedvesem, a kapitány szobájában. Mármost 4091 1, 15| Az apátnő összecsapta a kezeit e rettenetes felfedezésen. 4092 1, 15| indított küldötte által ezt a hízelgő mondatot Palvicz 4093 1, 15| mondatot Palvicz ezredes, hogy a magas mennykő üssön az egész 4094 1, 15| Tudniillik, hogy mikor a soror Remigia által informált 4095 1, 15| figyelmezteté, hogy nemsokára jön a Gibeonita anyja álruhában, 4096 1, 15| fel:~ ~- Az ördög elviheti a dolgot! Akkor már meg is 4097 1, 15| kísértem az ellenfél kémeit a kapuig. Csak azt tudnám, 4098 1, 15| tudnám, hogy ki volt az a szoknyába öltözött kicsi 4099 1, 15| öltözött kicsi ördög, aki engem a hosszú orromnál fogva idehurcolt?~ ~ 4100 1, 16| A VÉRVERES ALKONY~ ~A nap 4101 1, 16| A VÉRVERES ALKONY~ ~A nap nyugovóra jár, előtte 4102 1, 16| nap nyugovóra jár, előtte a vérvörös felhőkkel borított 4103 1, 16| odafenn izzó lávából.~ ~A skarlát felhők tűzszegélyei 4104 1, 16| mért annak az égnyílásnak a színe most zöld? Talán optikai 4105 1, 16| megváló lélek keresi az utat a felhők között; talán azoknak 4106 1, 16| felhők között; talán azoknak a sápadt szellemei teszik 4107 1, 16| sápadt szellemei teszik azon a folton az eget topázszínűvé!~ ~ 4108 1, 16| Csak egy felhőt nem tud a nap megaranyozni, egy nagy, 4109 1, 16| nagy, fekete felhőt, mely a földről felgomolyog, s koromsötét 4110 1, 16| koromsötét árnyakat fest a véres alapra. Az egy égő 4111 1, 16| egy égő templom füstje.~ ~A lomha, sötét tömeg helyet 4112 1, 16| mély, borongó háttért ad a hosszú utcának, melyen az 4113 1, 16| verőfény végigsugárzik. Ahol a házak árnyékot vetnek, ott 4114 1, 16| van.~ ~És mély csend.~ ~Az a csendes óra, ami az elvesztett 4115 1, 16| az elvesztett csatatéren a diadal után következik. 4116 1, 16| diadal után következik. A győztes még pihen, még rendezi 4117 1, 16| új haditervét alkotja; a vesztes pedig már elfutott, 4118 1, 16| elfutott, s igyekezett eltűnni. A kettő között egy futamodásnyi 4119 1, 16| egyórai halálcsend támad.~ ~A hosszú utcán végig csak 4120 1, 16| fegyvereket látni. Szedje össze a győztes! Akik eddig viselték, 4121 1, 16| eddig viselték, menekültek a nyitott házkapukon át rokonaikhoz, 4122 1, 16| hogy mikor jön keresésükre a vaskezű győztes, azt mondhassák: " 4123 1, 16| az!"~ ~Az ágyúdörejnek, a puskaropogásnak vége van 4124 1, 16| puskaropogásnak vége van már; a férfiküzdés zaja elnémult 4125 1, 16| elnémult mindenütt.~ ~Abból a sötét háttérből, melyet 4126 1, 16| ismeretes trikolor zászló a Plankenhorst-ház erkélyén. 4127 1, 16| sebeit; elrejtik, eltagadják a fürkésző ellenfél elől. 4128 1, 16| fürkésző ellenfél elől. Ó, a nők értik azt, hogyan kell! 4129 1, 16| tanulni meg, milyen lehet a paradicsom ege; talán egy 4130 1, 16| Minden ablakból eltűntek már a zászlók; lám, a Plankenhorst-ház 4131 1, 16| eltűntek már a zászlók; lám, a Plankenhorst-ház erkélyén 4132 1, 16| kellett odáig állnia, hogy a falhoz támaszkodjék új erőt 4133 1, 16| hány csepp vére hull le a kövezetre. Ez volt az ő 4134 1, 16| huszonkettő, huszonhárom."~ ~A huszonharmadiknál elérte 4135 1, 16| huszonharmadiknál elérte a kaput.~ ~Hanem az a kapu 4136 1, 16| elérte a kaput.~ ~Hanem az a kapu be volt zárva.~ ~Megfoghatatlan! 4137 1, 16| Megfoghatatlan! Hiszen a községtanács részéről ki 4138 1, 16| községtanács részéről ki volt adva a rendelet, hogy minden kapu 4139 1, 16| elrejthessék magukat. Hát a Plankenhorst-kapu hogy lehet 4140 1, 16| Plankenhorst-kapu hogy lehet zárva?~ ~A félkezű zörgetni kezd öklével 4141 1, 16| félkezű zörgetni kezd öklével a kapun.~ ~A dörej visszhangzik 4142 1, 16| kezd öklével a kapun.~ ~A dörej visszhangzik az üres 4143 1, 16| Alfonsine! Alfonsine! - nyög fel a sebesült.~ ~Nem hallgat 4144 1, 16| nyilallni kezd mellében a csatából hozott seb. Szívébe 4145 1, 16| seb. Szívébe kezd marni a halál férge. Valami úgy 4146 1, 16| Valami úgy fáj, úgy vonja a földre. - Szeretne élni.~ ~ 4147 1, 16| fáj neki mindez. Lerogyik a kapu alatt.~ ~Újra elkezdi 4148 1, 16| kapu alatt.~ ~Újra elkezdi a dörömbözést a bezárt kapun.~ ~ 4149 1, 16| Újra elkezdi a dörömbözést a bezárt kapun.~ ~Nevét susogja:~ ~" 4150 1, 16| itt! Én vagyok! Frigyes, a félkezű hős."~ ~Nem felel 4151 1, 16| Talán senki sincs itthon a háznál?~ ~Az meglehet.~ ~ 4152 1, 16| Fél könyökére emelkedve, a kapu szögletéhez támaszkodik.~ ~ 4153 1, 16| azt képzeli, hogy amint az a trikolor zászló, amely az 4154 1, 16| fájdalmait legyezi enyhítve.~ ~A nap eltűnik a házak tűzfalai 4155 1, 16| enyhítve.~ ~A nap eltűnik a házak tűzfalai mögött, s 4156 1, 16| világosodni az ellenkező oldal; a fekete füstfelleg most lassankint 4157 1, 16| fel az elszürkülő égre.~ ~A haldokló ifjú csak egy tárgyat 4158 1, 16| csak egy tárgyat lát még: a háromszínű zászlót. Ezt 4159 1, 16| Egyszer azután látja, hogy a trikolór elkezd lassankint 4160 1, 16| kéz onnan belülről bevonja a zászlót.~ ~Itt mégis honn 4161 1, 16| mely kihull, egy cseppje a kárhozat gyehennatüzének.~ ~ 4162 1, 16| nem irgalmaznak néki.~ ~Ó, a nők mégis kegyetlenek!~ ~ 4163 1, 16| egy másik zászló; ugyanaz a halálszínű zászló, amely 4164 1, 16| halálos tusáját befedni a legimádottabb lény ablakából 4165 1, 16| haldokló arcára veti.~ ~A félkezű ifjú e látványra 4166 1, 16| odacsapja véres tenyerét a ház küszöbéhez, hogy vérjele 4167 1, 16| marad annak; azután arccal a kövezetre hull, s ott meghal.~ ~ 4168 1, 16| Az alkonyfényt eltakarja a felhőborulat, s most az 4169 1, 17| AZ A HARMADIK~ ~Baradlay Jenő 4170 1, 17| beszállásolta oda magát. A komornyik a harcolók között 4171 1, 17| beszállásolta oda magát. A komornyik a harcolók között őgyelgett, 4172 1, 17| maradt szobáját berendezték a számára; éjjel-nappal a 4173 1, 17| a számára; éjjel-nappal a háznál lehetett.~ ~A rendkívüli 4174 1, 17| éjjel-nappal a háznál lehetett.~ ~A rendkívüli idők sok rendkívüli 4175 1, 17| világítják be, mikor az álmokat a bombapukkanás űzi el az 4176 1, 17| családapátlan körben tölti el a rettentő éjszakákat, s midőn 4177 1, 17| rettentő éjszakákat, s midőn a gyönge nők ájuldozva, rémledezve 4178 1, 17| közel tartja magát, sőt a ház leányát órahosszant 4179 1, 17| szétrobban, valahányszor a szép leány összerezzen, 4180 1, 17| vőlegénynek tekintette ennél a háznál. Ha keblére ölelte 4181 1, 17| háznál. Ha keblére ölelte a leányt, ha búcsúcsókját 4182 1, 17| az elnézés maga az áldás, a beleegyezés. Csupán az van 4183 1, 17| Csupán az van hátra, hogy ezt a viszonyt valahogy formulázni 4184 1, 17| szívben olyan hullámokat hány a rettegés, hogy elnyelik 4185 1, 17| rettegés, hogy elnyelik a világítótornyot.~ ~Minő 4186 1, 17| meg általa felköltetni. - A bálványozott hölgynek bálványa 4187 1, 17| egy-egy órára elpihen, s a mély csendben, az elhallgatásban 4188 1, 17| üldözött álom ellankasztja a szép leány tagjait, s leroskadva, 4189 1, 17| arcában; s ha ismét zúgni kezd a távoli ágyúdörgés, egy gyöngéd 4190 1, 17| csókkal költeni őt fel, nehogy a durva bombapukkanás ébressze 4191 1, 17| volna ez, ha ugyanakkor a borzalom, a rettegés, az 4192 1, 17| ha ugyanakkor a borzalom, a rettegés, az aggodalom nem 4193 1, 17| ideg felett.~ ~De mikor ezt a színültig koronázott kelyhét 4194 1, 17| gondolat: mi lesz holnap?~ ~A saisi lepel ismeretlenének 4195 1, 17| ismeretlenének ezer nyelve van; a kérdezőnek annyi feleletet 4196 1, 17| aggodalma kérdéseire.~ ~Mit hoz a holnap?~ ~Talán győz a fölkelés?~ ~ 4197 1, 17| hoz a holnap?~ ~Talán győz a fölkelés?~ ~Hátha leveretik?~ ~ 4198 1, 17| lemészárolni?~ ~Vagy megadja magát a város? Lerakják a fegyvert?~ ~ 4199 1, 17| magát a város? Lerakják a fegyvert?~ ~És visszajönnek 4200 1, 17| megtorolni?~ ~Mi sors vár akkor a Plankenhorst családra?~ ~ 4201 1, 17| családra?~ ~Tudva van-e a hatalmasok előtt, hogy ők 4202 1, 17| minő kiváló szerepet vittek a mozgalomban?~ ~Hátha el 4203 1, 17| Hátha ki lehetne magyarázni a parancsoló körülményekből?~ ~ 4204 1, 17| körülményekből?~ ~Talán értenek a hadbírák a pszichológiából, 4205 1, 17| Talán értenek a hadbírák a pszichológiából, idioszinkráziából 4206 1, 17| befolyásából valamit?~ ~Talán a dicsőség nagyobb részét 4207 1, 17| Az sem lehetetlen, hogy a sok hajdani jó barát között 4208 1, 17| hátha éppen azok lesznek a legkegyetlenebb üldözőik?~ ~ 4209 1, 17| Annyit megtett, hogy a cilinderét és a frakkját 4210 1, 17| megtett, hogy a cilinderét és a frakkját elhozatta a Plankenhorst-házi 4211 1, 17| és a frakkját elhozatta a Plankenhorst-házi kis szobájába, 4212 1, 17| Plankenhorst-házi kis szobájába, a kalábriaiját és egyéb vitézi 4213 1, 17| lepecsételve valami idegen névre, a valódi szállása házmesterénél 4214 1, 17| éppen ott mulatott, ahol a többi egzaltált ifjú, akik 4215 1, 17| ifjú, akik komolyan vették a dolgot.~ ~Ő csak a szép 4216 1, 17| vették a dolgot.~ ~Ő csak a szép hölgy sóhajtásait vette 4217 1, 17| is gyönyörűség lesz.~ ~Ez a gondolat néha elszorította 4218 1, 17| hónapokban sokat forgott a Plankenhorst-termek olvasóasztalán 4219 1, 17| Plankenhorst-termek olvasóasztalán a girondisták története; olvasott 4220 1, 17| sok olyan eseményt, ahol a leány és az ifjú, a menyasszony 4221 1, 17| ahol a leány és az ifjú, a menyasszony és a vőlegény 4222 1, 17| az ifjú, a menyasszony és a vőlegény együtt mentek ki 4223 1, 17| vőlegény együtt mentek ki a végzetes szekéren, s egymás 4224 1, 17| s egymás után hágtak fel a halálos lépcsőn és "Vive 4225 1, 17| kiáltottak hozzá.~ ~Már ehhez a képhez is hozzászoktatta 4226 1, 17| kiszöktesse.~ ~Ha pedig a legborzasztóbb találna teljesülni, 4227 1, 17| akkor hulljon el az övé is. A pisztoly meg van már töltve; 4228 1, 17| van már töltve; még annak a golyójára is fel van vésve 4229 1, 17| Alfonsine neve, hogy tudja a szíve, mikor bekopogtat 4230 1, 17| egy-egy olyan csöndes óráján a nyugalomnak, mikor az ágyúzás 4231 1, 17| ágyúzás szünetet tartott, s a szeretett hölgy akaratlanul 4232 1, 17| fejét, s ott elszunnyadt.~ ~A harmadik nap estéjén aztán 4233 1, 17| estéjén aztán vége volt a harcnak.~ ~A védők zöme 4234 1, 17| aztán vége volt a harcnak.~ ~A védők zöme megadta magát. 4235 1, 17| még egymástól szétszórva a roppant város egyes utcáiban; 4236 1, 17| város egyes utcáiban; hanem a belváros főutcáján már zeneszóval 4237 1, 17| már zeneszóval nyomult elő a győzelmes sereg.~ ~A Plankenhorst-teremben 4238 1, 17| elő a győzelmes sereg.~ ~A Plankenhorst-teremben csak 4239 1, 17| Plankenhorst-teremben csak hárman voltak: a két úrhölgy és Jenő.~ ~A 4240 1, 17| a két úrhölgy és Jenő.~ ~A tegnapelőtti emberek elhulltak, 4241 1, 17| elhulltak, elmúltak.~ ~És amint a bevonuló csapatok zenéje 4242 1, 17| elvonult az ablak alatt, a lépcsőkön siető lépteket 4243 1, 17| volt készen, amit látott.~ ~A régi ismerősök, a Plankenhorst-estélyek 4244 1, 17| látott.~ ~A régi ismerősök, a Plankenhorst-estélyek hajdani 4245 1, 17| és valahány jött, azokat a ház asszonyai mind üdvözlő 4246 1, 17| tréfálkozva, dicsekedve; és a ház asszonyai úgy beletalálták 4247 1, 17| Észre sem vették, hogy van a világon; s nem is kérdezték, 4248 1, 17| kérdezték, hogy micsoda a világon.~ ~Az érkezők egyike 4249 1, 17| egész régi társaság nyomult a bevonuló hadsereg nyomában.~ ~ 4250 1, 17| érkezett egy új ismerős, ki a hölgyeket elfoglalja, Rideghváry 4251 1, 17| fáradni. Ezúttal itt lakom a háznál. Szobám a második 4252 1, 17| itt lakom a háznál. Szobám a második emeleten, a lépcsőtől 4253 1, 17| Szobám a második emeleten, a lépcsőtől jobbra.~ ~- Ah! 4254 1, 17| Ezt nem is tudtam - monda a kegyelmes úr elcsodálkozva -, 4255 1, 17| elvárhatsz néhány komoly szóra.~ ~A kegyelmes úr ismét visszament 4256 1, 17| kegyelmes úr ismét visszament a hölgyekhez, Jenő pedig kedvetlenül 4257 1, 17| pedig kedvetlenül hagyta oda a termet, s felment abba a 4258 1, 17| a termet, s felment abba a kis szobába, ahol néhány 4259 1, 17| kis szobában megpihent, ez a négy fal köze tele volt 4260 1, 17| kéz egymással összekevert: a szerelem gyönyörének végtelenségével 4261 1, 17| gyönyörének végtelenségével csak a rettegés óriásai vetekedtek. 4262 1, 17| paradicsom többé. Száraz élet. A rendes mindennapi élet.~ ~ 4263 1, 17| akarhat vele beszélni ez a sokszegletű ember?~ ~Azt 4264 1, 17| Sokáig időzött odalenn a kegyelmes úr.~ ~Míg Jenő 4265 1, 17| Jenő türelmetlenül várt a közeledést jelentő csizmakopogásra, 4266 1, 17| érzékei játszanak vele.~ ~A delnő egyedül jött hozzá, 4267 1, 17| delnő egyedül jött hozzá, a társaságtól elszökve.~ ~ 4268 1, 17| jöttétől, ölelésétől és a mondott szavaktól.~ ~- Ők! 4269 1, 17| Ők! Ők! - fuldoklá a leány. És elkezde zokogni, 4270 1, 17| itten. Ó, én tudom, mi ennek a vége! El akarnak bennünket 4271 1, 17| zsibbasztá minden szó.~ ~A hölgy pedig egyre szenvedélyesebben 4272 1, 17| örökké; életben-halálban a tied. Nőd, szeretőd, áldozatod, 4273 1, 17| Aki elkárhozik érted!~ ~S a szenvedélyes szavakat őrjöngő 4274 1, 17| őrjöngő csókok bélyegezték; a hölgy feledni látszott mindent, 4275 1, 17| egészen magával ragadt ez a szenvedélyes bódulat.~ ~ 4276 1, 17| szellemidézője, ki előtt a felhívott tündér felhőmagasságig 4277 1, 17| reszketve omlott térdre a hölgy lábaihoz, s átölelte 4278 1, 17| S itt arcát eltakarva, a szemérmes szemrehányás keserű 4279 1, 17| hogy tied maradok, vagy a koporsóé! Nincs hatalom 4280 1, 17| koporsóé! Nincs hatalom a világon, ami tőled elszakítson, 4281 1, 17| pillanat magasztossága még a megmaradt kis eszétől is 4282 1, 17| megfosztotta. Ő is esküdni akart.~ ~A leány eltakarta ajkait gyöngéd 4283 1, 17| s gyorsan tovarebbent. A nyitott ajtónál még egyszer 4284 1, 17| volt-e ez vagy tünemény?~ ~A lány csókja még most is 4285 1, 17| most is ott ég az ajkán; a lány könnyeitől még nedves 4286 1, 17| még szemei előtt ragyog; a leány szerelme és önfeledtsége; 4287 1, 17| megrémülése, az őrült repülés vele a szenvedély lángoló pokolmélységétől 4288 1, 17| lángoló pokolmélységétől a felmagasztosult szemérem 4289 1, 17| elhagyta, nem sietett vissza a terembe, hol még mindig 4290 1, 17| asszonyhoz átmenne, elébb a kisasszonnyal akar beszélni.~ ~ 4291 1, 17| Alfonsine elébb lemosta arcáról a könnyek nyomait, mamzel 4292 1, 17| Soror Remigia átadta a levelet, s azzal a folyosóra 4293 1, 17| átadta a levelet, s azzal a folyosóra kikerülve, Antoinette 4294 1, 17| termébe tért át.~ ~Alfonsine a levéllel hálószobájában 4295 1, 17| leülve asztalához, felbontá a levelet, és olvasta belőle 4296 1, 17| most már nem volt szüksége a fehérítőre, hogy halavány 4297 1, 17| halavány legyen; kezét, melyben a levelet fogta, az asztalra 4298 1, 17| asztalra nyugtatá, és fejét a szék támlányára hanyatt 4299 1, 17| támlányára hanyatt fekteté. Az a levél úgy reszketett kezében.~ ~ 4300 1, 17| tekintettel bámult maga elé a lámpavilágba.~ ~A lámpa 4301 1, 17| maga elé a lámpavilágba.~ ~A lámpa világát egy porcelán 4302 1, 17| fényernyő enyhíté, azon a fényernyőn volt egy nagyon 4303 1, 17| egy kis alvó gyermeket.~ ~A szép hölgy olyan mereven 4304 1, 17| arra az angyalra azzal a kisgyermekkel, mintha azt 4305 1, 17| egyedül.~ ~- Bárónő - monda a legifjabb Baradlay -, a 4306 1, 17| a legifjabb Baradlay -, a mai nappal sok változás 4307 1, 17| meg: azon viszony, mely a bárónő szeme láttára fejlődött 4308 1, 17| alapjának tekintem. Kérem a bárónőt, szíveskedjék nekem 4309 1, 17| ismer-e erre nézve különbséget a tegnap és ma között.~ ~A 4310 1, 17| a tegnap és ma között.~ ~A bárónő nem neheztelt a nyílt 4311 1, 17| A bárónő nem neheztelt a nyílt felszólításért, ellenkezőleg, 4312 1, 17| pedig megtisztelő ajánlat a Baradlay családdal való 4313 1, 17| Hanem egy változást, melyet a dolgok újabb fordulata hozott 4314 1, 17| Nem képzelem, mit akar a bárónő mondani.~ ~- Nem? 4315 1, 17| oszlott, s küzd egymással a felülkerülésért. Lehet, 4316 1, 17| kibékül, s elhelyezkedik mind a két fél. Hanem mindenesetre 4317 1, 17| térjen. Elmenjen-e Budára a magyar kormányhoz, s kövesse 4318 1, 17| akár amaz. Mi asszonyok a politikában megyünk, amerre 4319 1, 17| Pestre, Budára, ha kell, a világ végére is, s bizonyosan 4320 1, 17| nemzetiszínű volna ott, mint a többi. De ön határozatlan 4321 1, 17| helyzetet foglalhat ön el a világban; hanem ez álláspontot 4322 1, 17| is tudni fogja. Olvasta a francia emigráció történetét? 4323 1, 17| történetét? Emlékszik ön a sok koldussá lett márkira 4324 1, 17| egyszerre meg lett ajándékozva a külföld? Ma az egyik győztes 4325 1, 17| egyik győztes foglalja el a birtokát, holnap a másik. 4326 1, 17| foglalja el a birtokát, holnap a másik. Vegye még hozzá azt 4327 1, 17| gyermekeim kedvéért magam a világtól visszavonuljak. 4328 1, 17| oly állást tud elfoglalni a világban, ahol önt ismét 4329 1, 17| mihelyt ön ismét kiemelkedik a láthatatlan emberek sorából, 4330 1, 17| Isten önnel!~ ~Jenőnek a vett leckéből nem volt mit 4331 1, 17| szépen hazaballagni vele a szállására.~ ~Ott azután 4332 1, 17| Ott azután gondolkozhatott a sors tréfás leleményessége 4333 1, 17| fölött, mely azalatt, amíg a halandó ember a költészet 4334 1, 17| azalatt, amíg a halandó ember a költészet képzelmének minden 4335 1, 17| borzalmaiból megalkotta a jövendőt, s száz alakban 4336 1, 17| legtávolabbról sem gondolt a rémnapok izgalmai alatt. 4337 1, 17| ilyen szépen lefekteti őt a gödörbe, s végül körülrakja 4338 1, 17| még szomorúfűzfát is ültet a fejéhez, s biztatja a boldog 4339 1, 17| ültet a fejéhez, s biztatja a boldog feltámadással.~ ~ 4340 1, 17| Megmondta neki: "Ön semmi."~ ~És a "semmi"-nek nem volt mit 4341 1, 17| eszébe kellett jutni, hogy a múlt hónapban nem kapván 4342 1, 17| havi pénzt, jelenleg még a legközelebbi napok miatt 4343 1, 17| Még csak fájni sem mert a szíve, hiszen egy semminek 4344 1, 17| embernek még van egy társa a föld alatt: a vakondok.~ ~ 4345 1, 17| egy társa a föld alatt: a vakondok.~ ~Hát csak hadd 4346 1, 17| vendéglőben lakom, s ott áthallik a beszéd. Nekem pedig igen 4347 1, 17| szemközt.~ ~Rideghváry úr a pamlagon foglalt helyet, 4348 1, 17| helyet, s Jenőt készteté a gömbölyű asztalka túlsó 4349 1, 17| Anyád küldi. Tedd most a zsebedbe, pénz van benne; 4350 1, 17| tudósítást küldhessenek a másik seregtől a megszállottaknak. 4351 1, 17| küldhessenek a másik seregtől a megszállottaknak. Azokat 4352 1, 17| megszállottaknak. Azokat a leveleket mind felbontották. 4353 1, 17| leveleket mind felbontották. A szükség parancsolta. A tieden 4354 1, 17| A szükség parancsolta. A tieden történetesen ráismertem 4355 1, 17| írására, s így megmentettem a felbontástól. Az én szavamra 4356 1, 17| kézbesítsem neked. Nem olvasta a tartalmát senki. Egyébiránt 4357 1, 17| van, hogy azóta folyvást a Plankenhorstéknál ülsz, 4358 1, 17| legalább hússzor keresett a szállásodon, s még ma egyszer 4359 1, 17| anyám?~ ~- Rosszat. S az a baj, hogy ez tudva van róla. 4360 1, 17| Richárdot három nap óta üldözik. A Kárpátok közé menekült; 4361 1, 17| Anyád pedig itt rekedt a városban, s egyike azoknak, 4362 1, 17| felugorva.~ ~- Csak maradj a helyeden; még holnap reggelig 4363 1, 17| reggelig semmi baj sincs. A város meg van már szállva 4364 1, 17| minden; még most kavaroghat a menekülni akaró elem alá 4365 1, 17| egyik házból, egyik utcából a másikba; van reá huszonnégy 4366 1, 17| huszonnégy órája. Akkor helyreáll a régi rend. Odáig járhat-kelhet 4367 1, 17| aki rá ügyeljen. Hanem a városból már most sem menekülhet 4368 1, 17| sem menekülhet ki, mert a sorompókat őrzik. És mindenkit 4369 1, 17| letartóztatnak, aki nem a legújabb közegek által láttamozott 4370 1, 17| útleveleken, amiknek hiányáról a vizsgálók a gyanús menekülőkre 4371 1, 17| amiknek hiányáról a vizsgálók a gyanús menekülőkre ráismernek. 4372 1, 17| nyomná kebelét. Forgott vele a világ.~ ~- Nekem nagy keserűséggel 4373 1, 17| ellágyult tekintetéből a bámulatot, melyet az ifjúban 4374 1, 17| hagyom nálad ez útlevelet, a többit okosságodra bízom. 4375 1, 17| bízom. Intézkedjél, hogy a legnagyobb szerencsétlenséget 4376 1, 17| elejti?~ ~- Most szóljunk a te ügyedről, kedves öcsém - 4377 1, 17| beszélek. Te Bécsben maradtál a márciusi napok után, s ezzel 4378 1, 17| kifejezted, hogy mit érzesz a mostani fordulatok iránt. 4379 1, 17| mostani fordulatok iránt. A legbölcsebb közönyt. Magam 4380 1, 17| kevésbé azt, hogy melyik lesz a győztes. Hanem azért egy 4381 1, 17| Azt jól teszed, ha a zivatar tényezői közé sem 4382 1, 17| elzsibbadni engedned nem szabad. A szerencsés véletlen azon 4383 1, 17| legalkalmasabbnak higgyelek. Ez volna a szentpétervári nagykövetségnél 4384 1, 17| Jenőnek nagyot dobbant a szíve rá.~ ~Atyjától sokszor 4385 1, 17| melyből fáj kiválogatni a barátait és ellenségeit, 4386 1, 17| melyhez nem csapkodnak fel a vármegyei tengerviharok 4387 1, 17| messzelátó magaslat! Ez a hely nyitva áll számodra.~ ~ 4388 1, 17| válaszolni. Gondold meg a dolgot! Elhatározásod egész 4389 1, 17| hagyta.~ ~Ó, de jól tudta azt a kegyelmes úr, hogy mi hatása 4390 1, 17| mi hatása volt szavainak a viaszkedélyű ifjúra! Dehogy 4391 1, 17| Kivált, ha anyjának azt a levelét elolvassa, amit 4392 1, 17| megkapott.~ ~Amint feltörte azt a levelet, nem a pénz érdekelte 4393 1, 17| feltörte azt a levelet, nem a pénz érdekelte jobban, mint 4394 1, 17| pénz érdekelte jobban, mint a mellé írt tartalom. ~ ~Anyjának 4395 1, 17| és szeressem én is azt a némbert, kit menyasszonyodul 4396 1, 17| menyasszonyodul megnevezsz. Ha a te szíved boldogsággal megtelik, 4397 1, 17| boldogsággal megtelik, annak a fölöslege az enyimet tölti 4398 1, 17| születést nem számítok a boldogság tárgyai közé. - 4399 1, 17| Istent, áldásul fordítsa jóra a rosszat, s engedjen boldognak 4400 1, 17| engedjen boldognak lenned. Azt a nőt is elfogadom. - De ha 4401 1, 17| örökre búcsút vettél.~ ~A legkeserűbb döfés egy szerelmes 4402 1, 17| akit ő imád. Akárkit, annak a "némber"-nek az utolsó cselédjét 4403 1, 17| vétett Alfonsine bárkinek a világon?~ ~A nők túlságosak, 4404 1, 17| Alfonsine bárkinek a világon?~ ~A nők túlságosak, ha egyszer 4405 1, 17| anyámat!"~ ~És eszébe jutottak a forró csókok, az őrjöngő 4406 1, 17| parancsol itt? Az erő vagy a gyöngeség? Nem gyöngeség-e 4407 1, 17| gyöngeség? Nem gyöngeség-e a gyermek ragaszkodása anyjához, 4408 1, 17| ragaszkodása anyjához, s nem erő-e a férj szerelme nejéhez?~ ~ 4409 1, 17| nem vagy már gyermek!~ ~Az a másik anya milyen hideg 4410 1, 17| s azt mondani neki:~ ~"A holnap itt van, én is itt 4411 1, 17| sem fog követni, egyedül a boldogító szerelem. Itt 4412 1, 17| álló, emlegetett tényezőnek a világban. Egyszerre egy 4413 1, 17| nagy lépéssel foglalni el a pályát, melyen a nem hétköznapi 4414 1, 17| foglalni el a pályát, melyen a nem hétköznapi emberek járnak.~ ~ 4415 1, 17| emberek járnak.~ ~Ah, ez a ragály lelkének minden érzelmére 4416 1, 17| anyai szeretetnek - egész a hitvesi szerelemig. Ott 4417 1, 17| hitvesi szerelemig. Ott az a másik szerelem megy elöl. " 4418 1, 17| csak akarnod kell!" - mondá a leány. Jenő azt hitte magáról, 4419 1, 17| inasának, hogy amint az a nő, aki őt az utóbbi napokban 4420 1, 17| napokban több ízben kereste a szállásán, ismét eljő, bejelentetlenül 4421 1, 17| Inasát többször leküldte a házmesterhez, megtudakolni, 4422 1, 17| többször kérdezősködött utána a múlt éji órákban. Az nem 4423 1, 17| szeret magára váratni. Már a ködök is beálltak.~ ~Anyja 4424 1, 17| preszupponálható, hogy egy szubalternus a büróséfjét nem háborítja 4425 1, 17| büróséfjét nem háborítja többé a kávézásnál, bérkocsit hozatott ( 4426 1, 17| tegnap ágyút vontatni járt a gazdája), s Rideghváryhoz 4427 1, 17| sietett.~ ~Az volt hozzá a legelső kérdése:~ ~- Nem 4428 1, 17| kimenekült. Az éjjel elfogták a zöldségárusnét, akinél rejtőzött; 4429 1, 17| álruhában ő szöktette keresztül a zöldségeskerteken; ott kocsi 4430 1, 17| lidércnyomás hagyta el erre a szóra. Tehát megszabadult 4431 1, 17| akarhat.~ ~- Aludtál egyet a tegnapi ajánlatomra? - kérdezé 4432 1, 17| Elhatároztam magamat. A követségi titkárságot elfogadom.~ ~ 4433 1, 17| Rideghváry megszorítá a fiatalember kezét.~ ~- Bizonyos 4434 1, 17| okleveled.~ ~Azzal kihúzta a szekrény fiókját, s kezébe 4435 1, 17| gondoskodás által.~ ~Hisz így csak a hajdankor tündérei szoktak 4436 1, 17| végképp.~ ~Jenő elértette a gyöngéd célzást.~ ~- Ez 4437 1, 17| nagyon korán készen volt a toalettjával; annak köszönheté, 4438 1, 17| köszönheté, hogy Jenő nem a fésülködőszobában rontott 4439 1, 17| forintosba felemelkedik, ne a fejével törje be az ajtót, 4440 1, 17| Egész aplombbal járult a delnő elé, s jól kigondolt 4441 1, 17| Ha holnap, hát holnap." A holnap, íme, itt van, s 4442 1, 17| odanyújtá Antoinette asszonynak a kinevezési okmányt.~ ~Plankenhorstné 4443 1, 17| okmányt.~ ~Plankenhorstné a kellemetes meglepetés mosolyával 4444 1, 17| kicsit meg kell mereszteni a nyakát. Most már az ember 4445 1, 17| valami.~ ~- Szabad tehát a tegnapi kérdésemet újra 4446 1, 17| Plankenhorstnénak csak a szomszéd szobába kellett 4447 1, 17| az ifjút:~ ~- Őnagysága, a szentpétervári követségi 4448 1, 17| No, felelj hát! Hisz ez a te dolgod.~ ~Alfonsine alig 4449 1, 17| Mikor úgy megzavarja a szemérmes lánykának az eszméit 4450 1, 17| lánykának az eszméit az a gondolat, hogy most férjhez 4451 1, 17| túl boldoggá lett ettül a suttogó szótul. Még a kinevezési 4452 1, 17| ettül a suttogó szótul. Még a kinevezési oklevelet is 4453 1, 17| megszoríthatá leendő veje kezét a kegyteljes delnő, s szemébe 4454 1, 17| egyszerre egy napon elérve mind a kettő. Úr lett és férj. 4455 1, 17| mint ez az őszutói nap. A verőfény süt, de valami 4456 1, 17| ragyogjon és melegítsen.~ ~Ez a ködborongás Jenő boldogsága 4457 1, 17| boldogsága verőfénye előtt az a folyton nyomasztó tudat 4458 1, 17| És ő hozzájutott ehhez a boldogsághoz, anélkül hogy 4459 1, 17| kimegy valahová. Pedig ezen a napon nem sok szórakozás 4460 1, 17| visszatántorodott.~ ~Az a rettegett rém, aki egyre 4461 1, 17| Édesanyját látja belépni a szobába.~ ~- Anyám! - kiálta 4462 1, 17| szobába.~ ~- Anyám! - kiálta a rémület fojtott hangján 4463 1, 17| tekintetű úrnőt. - Egyike a golgotai alakoknak, kik 4464 1, 17| alakoknak, kik ott roskadoznak a keresztfa tövében, halavány, 4465 1, 17| elpazarolták könnyeiket; a fájdalom élő kifejezése. 4466 1, 17| Nem jutott eszébe, hogy ez a nő az ő nagyravágyását, 4467 1, 17| jutott eszébe, hogy anyja a veszély tűzhelyén jár.~ ~ 4468 1, 17| olyan csók volt, mint azé a másik anyáé!~ ~- Hogy jössz 4469 1, 17| kerestelek; aztán felhagytam a reménnyel, hogy megtaláljalak, 4470 1, 17| Anyám, ne szólj ezen a hangon, kérlek!~ ~- Bocsáss 4471 1, 17| haragos asszony írta. Az a haragos, büszke asszony 4472 1, 17| sem tudja, kinek. Talán a sírnak, hogy ne kívánjon 4473 1, 17| anyám, hiszen fiaid élnek!~ ~A nő szeme a könnyek között 4474 1, 17| fiaid élnek!~ ~A nő szeme a könnyek között villámokat 4475 1, 17| egyik most tör utat magának a Kárpátokon keresztül hazájába. 4476 1, 17| körüle üldözők; alatta a tátongó hegyszakadék, az 4477 1, 17| áradt hegyfolyam, felette a vihar és a keselyűk. Ha 4478 1, 17| hegyfolyam, felette a vihar és a keselyűk. Ha el nem fogják, 4479 1, 17| folyamok el nem nyelik, talán a csatatérre menekülhet. Ott 4480 1, 17| menekülhet. Ott várja őt már a másik fiam, vezetője egy 4481 1, 17| csapatnak. Tudod, kikből áll ez a csapat? Gyermekekből, kik 4482 1, 17| rettenetes láz űzi valamennyit a halál mezejére. Ott el fognak 4483 1, 17| Mert nagyon fáj nekik a szívök, s nem tudják másként 4484 1, 17| tenni, kényszeríteni fogják a világot, hogy őket tisztelje, 4485 1, 17| van mondva, megpecsételve a világ minden hatalmasai 4486 1, 17| leülteté anyját maga mellé a pamlagon, és átölelte vállait.~ ~- 4487 1, 17| mikor ismét visszatérsz. A büszke emberek már sorakoztak, 4488 1, 17| megfenyítette.~ ~- Kik azok?~ ~- A te barátaid. A te pártfogóid. 4489 1, 17| azok?~ ~- A te barátaid. A te pártfogóid. Nem szidalmazom 4490 1, 17| kik most elindulandnak a minden oroszok birodalmába 4491 1, 17| bizonyosan mindannyinak úgy fáj a szíve, mint neked, midőn 4492 1, 17| meggyőződésük, hogy az anyát, a testvért meg kell hódítani. 4493 1, 17| testvért meg kell hódítani. A Baradlay-címeren két nagy 4494 1, 17| Ödön és Richárd nevei. A te neved be fogja azt aranyozni. 4495 1, 17| Minő fényes cáfolat lesz az a világ előtt, ha hirdetni 4496 1, 17| előtt, ha hirdetni fogják: a két hűtelen Baradlay ellen 4497 1, 17| ellen tulajdon testvérük, a harmadik indult el meghívni 4498 1, 17| harmadik indult el meghívni a nagy hatalmú szövetségest.~ ~ 4499 1, 17| Jenő arca sápadt lett, mint a szobor; merev tekintettel 4500 1, 17| is rájöhetett volna.~ ~- A kimenetel nem kétséges, 4501 1, 17| látnoki tekintettel bámulva a gyertya világába. - Mi el 4502 1, 17| is, eltemetne bennünket a ránk ömlő láva. Bátyáid 4503 1, 17| majd elesnek itt-amott. A halál olcsó. Te boldog ember 4504 1, 17| családot alapítasz. Te maradsz a Baradlay családfő. Szép 4505 1, 17| Lásd, én siettem hozzád a legelső folyamodással.~ ~ 4506 1, 17| könyörgöm hozzád. Minket a mi végzetünk majd utolér. 4507 1, 17| vagyonát majd el fogja kobozni a hatalom. És azt akkor majd 4508 1, 17| helyéből, mint Saul, mikor a próféta lelkét eléje idézte 4509 1, 17| keservtől agyonkínozva a legkisebb testvér, s odarohant 4510 1, 17| gyermekét, ezt az utolsót, ezt a legjobban szeretettet.~ ~ 4511 1, 17| neki megmondani, hogy ő a legkedvesebb gyermeke mind 4512 1, 17| legkedvesebb gyermeke mind a három között.~ ~- Ugye, 4513 1, 17| most már vége. Még átlátszó a víz, amelybe elmerül az; 4514 1, 17| csak megcsókolta anyját. A kínált áron nem akart boldoggá 4515 1, 17| boldoggá lenni. Más áron pedig a boldogság nem kínáltatott.~ ~- 4516 1, 17| gondolkozott, hogyan ne említse azt a nevet.~ ~- Családunknak 4517 1, 17| elfogadok valamit?~ ~Baradlayné a többi papírrongyok közé 4518 1, 17| minden kijárat őrizve van.~ ~A delnő büszkén emelé fel 4519 1, 17| És másnap hiába várta a kegyelmes úr az új követségi 4520 1, 17| titkárt, hogy elvezesse a felesküvésre; hiába várta 4521 1, 17| és meghívott vendégsereg a vőlegényt a gyűrűváltásra; 4522 1, 17| vendégsereg a vőlegényt a gyűrűváltásra; nem jött 4523 1, 17| Bizony magával ragadta a harmadik fiát is az a rettenetes 4524 1, 17| ragadta a harmadik fiát is az a rettenetes asszony.~ ~Merre 4525 1, 17| tűnt el, hol mehetett ki a szoros őrizet közül, sohasem 4526 1, 17| útja el volt állva.~ ~Arra a gondolatra nem jött senki, 4527 1, 17| jött senki, hogy ilyenkor a Duna folyama is jó országút 4528 1, 17| mellett egy keskeny csónakon a hullámokra bízni életüket.~ ~ ~ ~ 4529 1, 18| De most merre?~ ~Ez volt a menekülő huszárcsapatra 4530 1, 18| hadsereg, melynek zászlói közül a magukét kiragadták; másfelől 4531 1, 18| kiragadták; másfelől két folyam, a Duna és a March; azután 4532 1, 18| másfelől két folyam, a Duna és a March; azután egy hegylánc, 4533 1, 18| March; azután egy hegylánc, a Kárpátok. Ahol út és emberlakta 4534 1, 18| megrakva minden helység a főhadsereghez siető katonasággal; 4535 1, 18| katonasággal; amerre pedig szabad a tér, ott nincs sem út, sem 4536 1, 18| előre, melyről tudták, hogy a Dunához vezet.~ ~Akkor elhajtotta 4537 1, 18| vezet.~ ~Akkor elhajtotta a szél a felhőket, s amint 4538 1, 18| Akkor elhajtotta a szél a felhőket, s amint megszűnt 4539 1, 18| magukat.~ ~Jobbrul meglátszott a Duna. Tükre fekete volt 4540 1, 18| Duna. Tükre fekete volt a fölötte elvonuló felhőtől.~ ~ 4541 1, 18| fölötte elvonuló felhőtől.~ ~A jobb parton látszott egy 4542 1, 18| melyet öt nappal elébb még a stájer vadászok védtek a 4543 1, 18| a stájer vadászok védtek a horvát csapatok ellen, s 4544 1, 18| horvát csapatok ellen, s a harcban elpusztítottak.~ ~ 4545 1, 18| irányította csapatját Richárd.~ ~A puszta épület kormos falait 4546 1, 18| falait nem őrizte senki, a tágas udvaron elfért az 4547 1, 18| amelyiken vagy hazajutunk, vagy a pokolba. Jól tudjátok magatok 4548 1, 18| hányan jönnek velem abból a kétszázhúszból, akiből a 4549 1, 18| a kétszázhúszból, akiből a század állt még tegnap este. 4550 1, 18| visszatérhet. Hanem ha egyszer a nap feljön, akkor azután, 4551 1, 18| az készen legyen rá, hogy a csatatér törvénye alatt 4552 1, 18| arra, hogy valakit, akinek a szíve nem dobog az igazi 4553 1, 18| kapitány gázlót keresett a Dunán keresztül.~ ~Korábbi 4554 1, 18| hadgyakorlatokból jól ismerte a környéket, a Duna medrét 4555 1, 18| jól ismerte a környéket, a Duna medrét zátonyaival, 4556 1, 18| huszárjainak játék volt a Dunán átkelni híd nélkül; 4557 1, 18| eszébe, mikor felnéztek a futó csillagra, mely éppen 4558 1, 18| hullott alá az égről, mikor a legelső paripa csülökig 4559 1, 18| csülökig kezdett gázolni a vízbe - s előttük állt az 4560 1, 18| játék! Mentül szélesebb a víz, annál lassúbb a folyása, 4561 1, 18| szélesebb a víz, annál lassúbb a folyása, annál sekélyebb 4562 1, 18| folyása, annál sekélyebb a medre. A két part között 4563 1, 18| annál sekélyebb a medre. A két part között három zátony 4564 1, 18| három zátony fekszik; azokat a víz csillámáról felismeri 4565 1, 18| víz csillámáról felismeri a vezérlovag, s míg azokon 4566 1, 18| végig csak gázolni kell a vizet, a közöttük fekvő 4567 1, 18| csak gázolni kell a vizet, a közöttük fekvő mélyebb folyáson 4568 1, 18| folyáson igyekezve úsznak át a lovak.~ ~Ha valaki nézné 4569 1, 18| lovak.~ ~Ha valaki nézné ezt a képet, a sötét víz tükrén 4570 1, 18| valaki nézné ezt a képet, a sötét víz tükrén egy ezüstszegélyű 4571 1, 18| óriáskígyót látna átkanyarogni. A lovak fejei s a lovasok 4572 1, 18| átkanyarogni. A lovak fejei s a lovasok derékig emelkednek 4573 1, 18| lovasok derékig emelkednek ki a vízből, kettesével egymás 4574 1, 18| mellett, hosszú sorban.~ ~A túlparton egy fiatal nyárfapagony 4575 1, 18| fiatal nyárfapagony fogadja a menekülőket. Annak egy tisztásán 4576 1, 18| őrmesterek számba veszik a legénységet.~ ~"Kétszázhúsz!" ~ ~- 4577 1, 18| Te vagy az, Pál? - szól a kapitány megörvendve. - 4578 1, 18| derék volt tőled. Mi hír a táborból?~ ~- Mikor én eljöttem, 4579 1, 18| Mikor én eljöttem, a vasasok felkerekedtek, s 4580 1, 18| felkerekedtek, s lehúzódtak a város felé, mintha csak 4581 1, 18| strázsálnunk, gyerünk, öcsém, a többiek után.~ ~- Nem vettél 4582 1, 18| őrtüzeket.~ ~- Hová lett a hadnagy és zászlótartó?~ ~- 4583 1, 18| Megszolgálom. Most tegyétek le a kezembe az élteteket, amint 4584 1, 18| élteteket, amint én az enyimet a tietekbe adom. Vedd kezedbe 4585 1, 18| tietekbe adom. Vedd kezedbe a zászlót; te fogod ezentúl 4586 1, 18| hordozni. Álljatok körülem!~ ~A huszárcsapat négyszöget 4587 1, 18| közepét Richárd foglalta el a zászlótartóval.~ ~A láthatár 4588 1, 18| foglalta el a zászlótartóval.~ ~A láthatár keleti oldalán 4589 1, 18| különválasztani az eget a földtől; de még inkább jelenté 4590 1, 18| földtől; de még inkább jelenté a reggel közeledését a távoli 4591 1, 18| jelenté a reggel közeledését a távoli ágyúvillogás; az 4592 1, 18| ostromtelepek megkezdték munkájukat a torlaszok ellen. Virrad!~ ~ 4593 1, 18| torlaszok ellen. Virrad!~ ~A sápadt reggelfény s a tűzvillanások 4594 1, 18| A sápadt reggelfény s a tűzvillanások mellett esküdött 4595 1, 18| bátorságot, végelszánást - egész a hazajutásig.~ ~Mikor a nap 4596 1, 18| egész a hazajutásig.~ ~Mikor a nap tűzveres hegyként kiemelkedett 4597 1, 18| tűzveres hegyként kiemelkedett a hegyek mögül, akkor látták, 4598 1, 18| mögül, akkor látták, hogy a középen lobogó zászló - 4599 1, 18| eltűnésünket, az Palvicz Ottó, a vértesek őrnagya. Üldözni 4600 1, 18| észrevenni, hogy átúsztattuk a Dunát. Nehézlovasság ezt 4601 1, 18| utánunk. Vissza kell kerülniök a hajóhídig, hogy a túlsó 4602 1, 18| kerülniök a hajóhídig, hogy a túlsó partra átjöjjenek. 4603 1, 18| Ez az első nap feladata. A többit majd megtudjuk később.~ ~ 4604 1, 18| nála levő pénzét kiosztá a legénység között azzal az 4605 1, 18| bárhova szórja is őket széjjel a viszontagság, élelmiszereikért 4606 1, 18| élelmiszereikért megfizessenek, a népet ne zsarolják.~ ~Azzal 4607 1, 18| zsarolják.~ ~Azzal megindultak a nyárerdőből előre, utat 4608 1, 18| nyárerdőből előre, utat keresni. A legközelebbi dűlőút egy 4609 1, 18| kastélyhoz vezette őket.~ ~Az a kastély egy cseh főnemes 4610 1, 18| úrnő volt honn.~ ~Férje a koruna cseszka pártjához 4611 1, 18| beszélt az úrnővel, mire a legénység pálinkát, kenyeret, 4612 1, 18| fel volt jegyezve egész a morva és magyar határszélig. 4613 1, 18| félreutakon az egész csapatot a legközelebbi erdőségig. 4614 1, 18| szerencséjükre bízta őket, s a menekülő hadfiakat elnyelte 4615 1, 18| nemsokára az erdőhomály és a korán beálló őszi éjborongás.~ ~ 4616 1, 18| figyelmezteté Richárdot a hegytetőkön itt-amott kigyulladó 4617 1, 18| Nemsokára láthatták, hogy a jeltüzek nemcsak hátuk mögött, 4618 1, 18| fellobogni. Az egész vidék mind a határszélig fel lesz ez 4619 1, 18| ellenük zajdítva.~ ~Egy máglya a hátuk mögött hagyott ellenkező 4620 1, 18| távcsövével kiveheté, hogy a tűz világánál lovas alakok 4621 1, 18| vette irányát.~ ~Ismerte azt a völgyet korábbi hajtóvadászatokból; 4622 1, 18| oligarcha birtokát képezte az. A völgy oldalán szabályozott 4623 1, 18| egyszer túl lesz, annak a vízgátját elszakítja, s 4624 1, 18| vízgátját elszakítja, s a vizet ráereszti a völgyre. 4625 1, 18| elszakítja, s a vizet ráereszti a völgyre. Akkor aztán nincs 4626 1, 18| völgyre. Akkor aztán nincs az a lovas, aki azon a völgyön 4627 1, 18| nincs az a lovas, aki azon a völgyön keresztül tudjon 4628 1, 18| bizonyosan benne maradnak a posványban.~ ~Hanem egyre 4629 1, 18| valaki más őneki.~ ~Mikor a völgykanyarulatnál a malom 4630 1, 18| Mikor a völgykanyarulatnál a malom tájékára értek, Pál 4631 1, 18| egész völgy tele van vízzel, a gát keresztül van szakítva 4632 1, 18| keresztül van szakítva előttük. A molnár azt mondja, hogy 4633 1, 18| végett történt az.~ ~Richárd a malomhoz lovagolt. A völgy 4634 1, 18| Richárd a malomhoz lovagolt. A völgy egészen víz alatt 4635 1, 18| egészen víz alatt állt már. S a vízen csak egy keskeny cölöpös 4636 1, 18| volt bontva, úgyhogy csak a cölöpök álltak ki a vízből.~ ~ 4637 1, 18| csak a cölöpök álltak ki a vízből.~ ~Richárd nem veszté 4638 1, 18| Nem baj ez. Le kell venni a malom kapuit, keresztülfektetni 4639 1, 18| kapuit, keresztülfektetni a cölöpökön, s mindjárt lesz 4640 1, 18| rögtön foganatosították. A malom kapui előhozattak, 4641 1, 18| előhozattak, s áthidalták velük a gátrést.~ ~Hanem a lovak 4642 1, 18| velük a gátrést.~ ~Hanem a lovak nem akartak rámenni 4643 1, 18| lovak nem akartak rámenni a hídra.~ ~- Félnek tőle, 4644 1, 18| ne használhassa. Találsz a malomban degetet.~ ~Azt 4645 1, 18| Végigönték s elmázolták a rögtönzött hídon.~ ~Most 4646 1, 18| akart rámenni egy ló sem. A degettől csúszott a patkója, 4647 1, 18| sem. A degettől csúszott a patkója, s a tompa dobogástól 4648 1, 18| degettől csúszott a patkója, s a tompa dobogástól visszarettent.~ ~ 4649 1, 18| Mi ketten szálljunk le a lórul. Egyikünk biztatja 4650 1, 18| biztatja hátul, másikunk vezeti a kantárnál fogva, mindenki 4651 1, 18| maradjon.~ ~Ez volt aztán a pogánynak való munka. Egyenkint 4652 1, 18| ijedező, kapálózó lovat a dobogó hídon. A paripa, 4653 1, 18| kapálózó lovat a dobogó hídon. A paripa, amint meghallotta 4654 1, 18| paripa, amint meghallotta a dübörgést lába alatt, horkolt, 4655 1, 18| horkolt, tombolt, ágaskodott; a rajta ülő káromkodott. Pál 4656 1, 18| Richárd nyűtte rajta hátulról a rőzsekarókat, csak úgy csattogott. 4657 1, 18| minden lovat.~ ~No, ezt a lármát meghallhatta, aki 4658 1, 18| élő emberszámot tett abban a környékben.~ ~Nem is veszett 4659 1, 18| rövid idő múlva kigyulladt a jeltűz annak a hegynek a 4660 1, 18| kigyulladt a jeltűz annak a hegynek a tetején is, ahonnan 4661 1, 18| a jeltűz annak a hegynek a tetején is, ahonnan a többi 4662 1, 18| hegynek a tetején is, ahonnan a többi jeltüzet észrevették. 4663 1, 18| Üldözőik már odáig értek a nyomukon. Bizonyos, hogy 4664 1, 18| nyomukon. Bizonyos, hogy erre a lármára csak utánuk találnak.~ ~ 4665 1, 18| uram, én ma leszolgáltam a purgatóriumból a fele kapitulációt - 4666 1, 18| leszolgáltam a purgatóriumból a fele kapitulációt - monda 4667 1, 18| mikor már mind átvonszolták a lovasságot. Csak harminc 4668 1, 18| Trombitaszót hallok a hátunk mögött - monda az 4669 1, 18| egyik legény -, jó volna tán a vezetéklovakat hátrahagynunk, 4670 1, 18| parancsomat - monda Richárd -, a lovak közül egyet sem szabad 4671 1, 18| Senki előre ne menjen!~ ~A vezetéket is áthurcolták 4672 1, 18| áthurcolták egyenkint.~ ~A trombitaszó most már egészen 4673 1, 18| már egészen közel hangzott a völgyben, s a sötéthez szokott 4674 1, 18| közel hangzott a völgyben, s a sötéthez szokott szem kiveheté 4675 1, 18| sötéthez szokott szem kiveheté a közeledő fehér köpönyegeket.~ ~ 4676 1, 18| két legénnyel eltávozott a gát mentében.~ ~Azután meghordatta 4677 1, 18| Azután meghordatta Richárd a rögtönzött hidat száraz 4678 1, 18| hidat száraz gallyakkal, a maradék kátrányt ráöntötte, 4679 1, 18| üszköt dobatott bele.~ ~Mikor a láng fellobogott, már akkor 4680 1, 18| színről színre láthatá egymást a két csapat.~ ~Richárd felugrott 4681 1, 18| indulásra. "Csendben és vigyázva a keskeny gáton végig a völgy 4682 1, 18| vigyázva a keskeny gáton végig a völgy mentében! "~ ~Ő maga 4683 1, 18| Amazok ott túlnan nem jöttek a szokott zárt rendben. Az 4684 1, 18| nekik is úgy felbomlottak a soraik, hogy óra járásnyira 4685 1, 18| elmaradozott.~ ~Azok között, akik a nemes hajtóvadászatban legközelebb 4686 1, 18| hajtóvadászatban legközelebb érték a kergetett vadat, ott volt 4687 1, 18| Palviczcal több húsz embernél. A többi még ki tudja, mikor 4688 1, 18| mikor érkezik.~ ~Hanem ennek a húsz embernek az élén mégis 4689 1, 18| égő hídhoz, s megkísérti a lovát nekihajtani. A paripa 4690 1, 18| megkísérti a lovát nekihajtani. A paripa megtagadja a tűzbe 4691 1, 18| nekihajtani. A paripa megtagadja a tűzbe ugratást.~ ~Palvicz 4692 1, 18| pihenek.~ ~- Megpihentet ez a mocsár.~ ~- Egy óráig. Egy 4693 1, 18| Egy óra alatt betömetem a rést, s ismét sarkadban 4694 1, 18| meglátod.~ ~E szóváltás alatt a halastó tájáról harsogó 4695 1, 18| hogy egy új áradat rohan a gátrés felé, mely azt szélesebbre 4696 1, 18| szélesebbre kezdi szakítani.~ ~- A halastó zsilipjét is felhúzattam - 4697 1, 18| Richárd -, nem fogod te ezt a rést egy óra alatt betömetni.~ ~ 4698 1, 18| gavallér ember vagy, maradj a helyeden, s vívjunk meg 4699 1, 18| helyeden, s vívjunk meg a tűzön-vízen keresztül, ahogy 4700 1, 18| katonákhoz illik. Elfogadod a pisztolyt?~ ~- Elfogadom.~ ~- 4701 1, 18| egymásra addig, míg egyikünk a lórul lemarad.~ ~- Nem bánom; 4702 1, 18| Nem bánom; hanem elébb a katonáid menjenek a lőtávolon 4703 1, 18| elébb a katonáid menjenek a lőtávolon kívül; minek lőnők 4704 1, 18| meg egymás helyett ezeket a derék fiúkat?~ ~- Igazad 4705 1, 18| Balra át! Indulj!~ ~A két vezér a zuhatag két 4706 1, 18| át! Indulj!~ ~A két vezér a zuhatag két partján maradt, 4707 1, 18| fölött recsegő lánggal égett a híd; jó világítás egy éjjeli 4708 1, 18| Fehér köpönyeg volt mind a kettőn, jó céltábla. Kétszer 4709 1, 18| idő, sem alkalom. Pál úr a halastó zsilipjét kiveté 4710 1, 18| egész víztömeg nekizúdult a malomgátnak, az égő hidat 4711 1, 18| cölöpöstül beledöntötte a mocsárba; egy perc alatt 4712 1, 18| perc alatt sötét lett, s a két ellenfélnek menekülni 4713 1, 18| menekülni kellett jobbra-balra a rohanó ár elől.~ ~- Holnap 4714 1, 18| leszek! - viszonzá Richárd.~ ~A mocsár, mely egy perc előtt 4715 1, 18| még vérveres volt, mint a Phlegetón, most fekete lett, 4716 1, 18| most fekete lett, mint a Sztüx.~ ~Ez fél napig vissza 4717 1, 18| ellenük az egész vidék. A legközelebbi faluban, melyet 4718 1, 18| elérnek, már megtagadják tőlük a parasztok az élelmet. "Ti 4719 1, 18| s megtagadja az átkelést a hegyi folyamon.~ ~- Kapitány 4720 1, 18| szabad - mond Richárd -, a föld népével nem verekszünk.~ ~ 4721 1, 18| Enni sehol sem kaptak már, a nép mindent eldugott előlük.~ ~ 4722 1, 18| kenyérhez és pálinkához.~ ~A kenyeret maga Richárd felosztá 4723 1, 18| vacsoráját. Egy korty pálinka a kenyérhez; ez volt minden 4724 1, 18| volt minden ebédjük. Mint a hajótörötteknél, kik egy 4725 1, 18| kik egy tutajon menekülnek a tenger hátán.~ ~Délután 4726 1, 18| elfogyott minden eleség, s aztán a jó sors egy juhászkunyhóhoz 4727 1, 18| víz és haricskaliszt.~ ~A huszárok lenyergeltek, egy 4728 1, 18| huszárok lenyergeltek, egy rész a lovak vasalásához fogott, 4729 1, 18| vasalásához fogott, másik a konyhához látott, roppant 4730 1, 18| roppant kondérban kavargatva a fakóbarna liszttömeget, 4731 1, 18| szakácsművészi vegytan folytán, a víz hozzájárultával lassankint 4732 1, 18| Richárdnak azalatt, míg a lakoma készült, gondja volt 4733 1, 18| meglepessenek.~ ~Mikor készen volt a puliszka, rúdra vették a 4734 1, 18| a puliszka, rúdra vették a vaskondért, s mert abban 4735 1, 18| hűlt volna meg, leterítének a gyepre tizenkét huszárköpönyeget; 4736 1, 18| tizenkét huszárköpönyeget; s a nagy fakanállal kitálalák 4737 1, 18| kitálalák tizenkét részre a párolgó főzeményt, amihez 4738 1, 18| párolgó főzeményt, amihez még a farkaséh sem közeledhetett 4739 1, 18| éppen neki akartak telepedni a fehér köpönyegnek, mely 4740 1, 18| előőrsök: "Rajtunk vannak a vértesek!"~ ~Hirtelen nyergelni 4741 1, 18| nyergelni és lóra kapni! A forró puliszkát belecsavarintani 4742 1, 18| puliszkát belecsavarintani a köpönyegbe; azt átvetni 4743 1, 18| köpönyegbe; azt átvetni a nyergen! Még csak bele sem 4744 1, 18| kóstolhattak.~ ~Zengett is az erdő a sűrű áldástól!~ ~És mármost 4745 1, 18| mármost megint előre, ahogy a ló bírja!~ ~Most már nem 4746 1, 18| út, csapás - hanem amerre a napkeletet tudta, a rónán 4747 1, 18| amerre a napkeletet tudta, a rónán keresztül: mezőkön, 4748 1, 18| szántott földeken át, hogy a hab csorgott a lovakról 4749 1, 18| át, hogy a hab csorgott a lovakról kétfelől.~ ~- Minden 4750 1, 18| itt vész! - dörmögé Pál úr a háta mögé, mikor a szétziláltan 4751 1, 18| Pál úr a háta mögé, mikor a szétziláltan futó csapatra 4752 1, 18| Egy-egy ló ki is dűlt; annak a lovasa felkapott a vezetékre. 4753 1, 18| annak a lovasa felkapott a vezetékre. Jó volt azokat 4754 1, 18| igyekezett az elmaradozó a többieket utolérni.~ ~Hanem 4755 1, 18| kanyarogni volt kénytelen; itt a szántóföldeken keresztüli 4756 1, 18| futtatásban nem állta ki vele a versenyt.~ ~Richárd jól 4757 1, 18| Richárd jól számított erre. A nehézlovasság csak léptetve 4758 1, 18| léptetve tudott haladni a süppedő talajban, míg ők 4759 1, 18| másodszor is Palvicz Ottóval.~ ~A vértes őrnagy messze háta 4760 1, 18| előled.~ ~- Az gyávaság. A hátadat látom!~ ~- Majd 4761 1, 18| Azalatt, míg mi verekszünk, a te csapatod utolérhetné 4762 1, 18| balgák! Látjátok ott azt a füzes vonalt? Az ott a March 4763 1, 18| azt a füzes vonalt? Az ott a March partja.~ ~- Ismerem.~ ~- 4764 1, 18| meg vagytok szorítva.~ ~- A Duna sem szorított meg.~ ~- 4765 1, 18| Duna sem szorított meg.~ ~- A Duna még jó ember, de a 4766 1, 18| A Duna még jó ember, de a March rossz ember. Azt te 4767 1, 18| Nem is kértem.~ ~Ez a szóváltás egész kedélyesen 4768 1, 18| szóváltás egész kedélyesen folyt a két vitéz közt, kiket alig 4769 1, 18| ama füzes vonalhoz, mely a March partját jelzé. Ott 4770 1, 18| Huszárjaid nem mernek nekivágni a Marchnak.~ ~- Majd mernek 4771 1, 18| ha most tajtékzó izzadtan a jéghideg vízbe viszed.~ ~- 4772 1, 18| velem együtt vész!~ ~Ezzel a szóval sarkantyúba kapta 4773 1, 18| Gyepes térre jutottak, ahol a két nemes mén könnyedén 4774 1, 18| beérte Richárdot, mikor az a füzes partra felkaptatott.~ ~ 4775 1, 18| arra, hogy végigtekintse a veszedelmet, mely elől huszárjai 4776 1, 18| huszárjai visszadöbbentek. A March meg volt áradva a 4777 1, 18| A March meg volt áradva a záportul, s sebesen hömpölyögve 4778 1, 18| iszapos, sárga hullámaival. Ez a halál lakása!~ ~A másik 4779 1, 18| hullámaival. Ez a halál lakása!~ ~A másik pillanat pedig arra, 4780 1, 18| kiáltsa: "utánam!" - s azzal a magas partról a hab közé 4781 1, 18| s azzal a magas partról a hab közé ugrasson.~ ~A nyomába 4782 1, 18| partról a hab közé ugrasson.~ ~A nyomába kaptató Palvicz 4783 1, 18| múlva felmerült ló és lovas a fejük fölött ívben csapó 4784 1, 18| éljenordítást rivallva nekiugratott a sebes árnak, s követte vezérét.~ ~ 4785 1, 18| utánuk; nézte vergődésüket a ragadó árzajlatban - s talán 4786 1, 18| vesszenek.~ ~Mind átjutottak a túlsó partra.~ ~Nem ártott 4787 1, 18| Nem ártott meg nekik a jéghideg fürdő. Még új erőre 4788 1, 18| erőre kaptak tőle.~ ~Hanem a vértescsapat nem csinálta 4789 1, 18| nem csinálta utánuk ezt a merényletet. Palvicz végképp 4790 1, 18| találkozunk! - kiálta át a túlsó partra.~ ~- Keresni 4791 1, 18| bőrig átázva folytatták a lovasok az utat.~ ~Még jó 4792 1, 18| volna pihenni, ázottan, a kemény őszi éjben megvette 4793 1, 18| Ló és lovas füstölgött a párázattól. Hányadszor száradt 4794 1, 18| száradt meg már rajtuk az a ruha a hideg széltől!~ ~ 4795 1, 18| meg már rajtuk az a ruha a hideg széltől!~ ~A March 4796 1, 18| ruha a hideg széltől!~ ~A March túlsó partján süppedékes 4797 1, 18| süppedékes róna fogadta a menekvőket. A lovak csülökig 4798 1, 18| róna fogadta a menekvőket. A lovak csülökig dagasztottak 4799 1, 18| lovak csülökig dagasztottak a sárban. Mégis előre kellett 4800 1, 18| most már lehetetlen volt a végszükségnek, az életfenntartás 4801 1, 18| mind azt hitték, hogy ha a jövő éjszakát lovastul együtt 4802 1, 18| elpusztulnak; már ekkor a harmadik éj következett, 4803 1, 18| egyszer jóllaknia, hogy a továbbihoz ereje legyen.~ ~" 4804 1, 18| némely fiatal huszár. Pedig a huszárnak nem jó imádkozni. 4805 1, 18| imádkozol, bizony rád talál a golyó. Azt hiszi, ez jó 4806 1, 18| íme, csakugyan megjárta a huszár az imádsággal; mert 4807 1, 18| huszár az imádsággal; mert a jó sors hozott eléje nagy 4808 1, 18| Azt pedig nem kértek a sorstól. Az már sok volt. 4809 1, 18| csak falut óhajtottak.~ ~A mezőváros ónémet szokás 4810 1, 18| könnyen felismeri benne a lovassági kaszárnyát. Ez 4811 1, 18| valószínűleg egyike azoknak a vidéki városoknak, ahol 4812 1, 18| vidéki városoknak, ahol a tartalék szakaszok tanyáznak. 4813 1, 18| tanyáznak. Meglehet, hogy a mostani hadjárat miatt nincs 4814 1, 18| több is van összpontosítva a szokottnál.~ ~Kérdezősködni 4815 1, 18| Itt senki sem jó barát. A legelső ember, aki a menekvő 4816 1, 18| barát. A legelső ember, aki a menekvő csapatot észreveszi, 4817 1, 18| valami csónakon keresztül, ki a hadparancsnokokat a futókra 4818 1, 18| ki a hadparancsnokokat a futókra figyelmeztesse.~ ~ 4819 1, 18| beállt, az első óra meghozta a biztos tudósítást. A sáncos 4820 1, 18| meghozta a biztos tudósítást. A sáncos épületben takarodót 4821 1, 18| hangjára nyugtalanul hegyezték a füleiket a huszárlovak; 4822 1, 18| nyugtalanul hegyezték a füleiket a huszárlovak; máskor azt 4823 1, 18| messze voltak most attul!~ ~A trombitaszó négyszer újrakezdődött 4824 1, 18| trombitaszó négyszer újrakezdődött a sánc négy szegletén. Mikor 4825 1, 18| elhangzott, akkor következett a dobszó. A városban verték 4826 1, 18| akkor következett a dobszó. A városban verték a takarodót, 4827 1, 18| dobszó. A városban verték a takarodót, arra az ismeretes 4828 1, 18| nótára, amiről azt képzeli a katona, mintha így szólnának 4829 1, 18| katona, mintha így szólnának a dobok: "Kenyeret, kenyeret, 4830 1, 18| Tehát gyalogság is fekszik a városban.~ ~Megkerülni a 4831 1, 18| a városban.~ ~Megkerülni a várost és kaszárnyát teljes 4832 1, 18| kaszárnyát teljes lehetetlen. A tőzeges, mocsáros ingoványba 4833 1, 18| Talán csodálatos is ez a kérdés? Kétszázhúsz magyar 4834 1, 18| menjenek, mikor kard van a kezükben?~ ~De hozzá kell 4835 1, 18| kell gondolni, hogy ezek a vitézek két éjjel nem aludtak, 4836 1, 18| csigázva, ruháikat átáztatta a folyam, tagjaikat megdermeszté 4837 1, 18| nyirkos hideg. Tudják azt a hadvezetők, hogy sok csatát 4838 1, 18| vívni indult el, megvert a lenézett ellenség - aki 4839 1, 18| hogy csapatját ezúttal a tűzpróbán nem viheti keresztül. 4840 1, 18| vitézkedni.~ ~Majd eljön annak is a napja, csak ezt a krízist 4841 1, 18| annak is a napja, csak ezt a krízist kiállhassák.~ ~Végre 4842 1, 18| nehéz ködöt bocsátott le a tájra, hogy nem lehetett 4843 1, 18| Minden ember kötözze be a nyeregtakaró darabjaival 4844 1, 18| nyeregtakaró darabjaival a lova lábait, s aztán induljunk.~ ~ 4845 1, 18| lábait, s aztán induljunk.~ ~A legénység elértette a szándékot. 4846 1, 18| A legénység elértette a szándékot. Félóra alatt 4847 1, 18| pokrócba. Így nem hangzott a léptek dübörgése.~ ~Azzal 4848 1, 18| hogy kiáltja az éji őr a tizenegy órát. Azután láttak 4849 1, 18| megint elkiáltotta az őr a tizenegy órát. Ha meglátta 4850 1, 18| amik nesz nélkül járnak a köd felett.~ ~Egy-egy fehér 4851 1, 18| gyertyavilág égett. Csak a kutyák vonítottak eléjük 4852 1, 18| eléjük szokatlanul, míg a város alatt végighaladtak; 4853 1, 18| embereket.~ ~Most következik a legveszélyesebb pont. Ahol 4854 1, 18| legveszélyesebb pont. Ahol az országút a várost elhagyja, ott van 4855 1, 18| elhagyja, ott van egy sorompó. A sorompóknál egyúttal őrtanya 4856 1, 18| előttük egyszerre felhangzott a hosszúra vont kiáltás: " 4857 1, 18| Az is jött. Hallották a robogását. "Egy róta lehet" - 4858 1, 18| percnyi megállapodás után a robaj közelebb jött.~ ~- 4859 1, 18| jönnek! - monda Richárd. - Ki a kardokkal!~ ~Most már csakugyan 4860 1, 18| csakugyan nem látszott másban a menekülés. A szemközt jövő 4861 1, 18| látszott másban a menekülés. A szemközt jövő lovasság azonban, 4862 1, 18| lovasság azonban, mielőtt a ködben egymást megláthatták 4863 1, 18| s nemsokára elhangzott a dobaja. Bizonyosan más őrszemeket 4864 1, 18| őrszemeket felváltani tért el a város felé.~ ~Richárd aztán 4865 1, 18| nyugalommal folytatta az útját a nyitott sorompón keresztül, 4866 1, 18| őrszem előtt végighaladva. Az a sötétben és ködben egész 4867 1, 18| ködben egész bölcsességével a saját csapatjának nézhette 4868 1, 18| s az még egy óra múlva a parancsnokkal, már akkor 4869 1, 18| hetedhét országban járt a hátuk mögött.~ ~- No, fiúk, 4870 1, 18| múlva -, s leszedhetitek a lovak lábáról a bocskort.~ ~ 4871 1, 18| leszedhetitek a lovak lábáról a bocskort.~ ~E pompás tréfára 4872 1, 18| tréfára még jókedvük is lett a fiúknak. A jókedv a lovakra 4873 1, 18| jókedvük is lett a fiúknak. A jókedv a lovakra is kiterjedt. 4874 1, 18| lett a fiúknak. A jókedv a lovakra is kiterjedt. Mintha 4875 1, 18| egész csapatra elterjedt a danoláskedv.~ ~Egész éjjel 4876 1, 18| Egész éjjel danoltak.~ ~A járt országúton sokkal könnyebb 4877 1, 18| országúton sokkal könnyebb volt a haladás; a tegnapi sárdagasztás 4878 1, 18| könnyebb volt a haladás; a tegnapi sárdagasztás után 4879 1, 18| hegyes tájékba visz.~ ~Mikor a nap fölkelt, a köd egészen 4880 1, 18| Mikor a nap fölkelt, a köd egészen elmaradt a hátuk 4881 1, 18| a köd egészen elmaradt a hátuk mögött. Előttük a 4882 1, 18| a hátuk mögött. Előttük a Kárpátok emelkedtek. Azokon 4883 1, 18| emelkedtek. Azokon túl már a haza!~ ~Gyönyörű őszi tájkép. 4884 1, 18| Gyönyörű őszi tájkép. A közelben a dér festette 4885 1, 18| őszi tájkép. A közelben a dér festette bükkerdők sárga 4886 1, 18| sárga és veres facsoportjai, a távolban a fenyvesek örök 4887 1, 18| facsoportjai, a távolban a fenyvesek örök sötétzöldje, 4888 1, 18| hegyhátak emelkednek ki.~ ~A túlsó oldalon pedig egy 4889 1, 18| egy világtenger! Amennyire a szem ellát, egy hullámzó 4890 1, 18| egy hullámzó óceánt lát, a földön fekvő köd óceánját, 4891 1, 18| hófehéren, tornyos habokkal a tengert utánozza. Egy-egy 4892 1, 18| belőle zöld szigetnek. Ennek a tengernek a fenekén fekszik 4893 1, 18| szigetnek. Ennek a tengernek a fenekén fekszik az egész 4894 1, 18| éjjel keresztülvergődött a menekvő csapat. S mintha 4895 1, 18| őket, ahol nem tagadja meg a föld népe a részvétet az 4896 1, 18| tagadja meg a föld népe a részvétet az üldözöttektől. 4897 1, 18| szérűskertjeiket, térdig állnak a lovak a szénában, a gazdák 4898 1, 18| szérűskertjeiket, térdig állnak a lovak a szénában, a gazdák segítenek 4899 1, 18| állnak a lovak a szénában, a gazdák segítenek vasalni, 4900 1, 18| is jó. Kecskéket vágnak a hadfiaknak, s kezdik sütni 4901 1, 18| hordószámra hordják elő a friss túrót, csapra ütik 4902 1, 18| friss túrót, csapra ütik a fenyőpálinkás csobolyót, 4903 1, 18| nem olyan ebéd lesz, mint a tegnapi volt!~ ~Pedig hát 4904 1, 18| Ugyan igyekeztek helyrehozni a múlt éji kudarcot, hogy 4905 1, 18| tréfálni. Kocsira rakták a gyalogságot, előreküldték 4906 1, 18| gyalogságot, előreküldték a lovasokat, s vágtattak lóhalálába 4907 1, 18| s vágtattak lóhalálába a szökevények után. Nem volt 4908 1, 18| futni?~ ~Most már kitört a harag: "Verekedni fogunk!" - 4909 1, 18| Verekedni fogunk!" - ordíták a felkavart huszárok. "Vagy 4910 1, 18| mögött nyomult előre, míg a kocsikon érkező vadászok 4911 1, 18| kocsikon érkező vadászok a falu felett elhaladva, a 4912 1, 18| a falu felett elhaladva, a kivezető út melletti erdőt 4913 1, 18| megszállni, hogy elvágják a menekvők útját. Valószínű 4914 1, 18| hamarább odaérhetnek, mint a huszárok, kiknek dolgot 4915 1, 18| huszárok, kiknek dolgot ád a felnyergelés.~ ~Amennyi 4916 1, 18| felnyergelés.~ ~Amennyi időt elvett a huszároktul a felkészülés, 4917 1, 18| időt elvett a huszároktul a felkészülés, annyi kellett 4918 1, 18| fel, hogy körülszemlészte a tájékot.~ ~Az országutat 4919 1, 18| mellett lehetett elfoglalni a vadászoktól. És ha el lesz 4920 1, 18| vala foglalva, fennmarad a folytonos üldöztetés a lovasság 4921 1, 18| fennmarad a folytonos üldöztetés a lovasság által. Ebben a 4922 1, 18| a lovasság által. Ebben a harcban lassankint fel lesz 4923 1, 18| lassankint fel lesz morzsolva a huszárcsapat; egy sem jut 4924 1, 18| még egy út. Egyenesen fel a hegyeknek! Keresztül a havasokon, 4925 1, 18| fel a hegyeknek! Keresztül a havasokon, amerre az ormok 4926 1, 18| Kapni-e utat és vezetőt a havasok felé? - kérdé házigazdájától 4927 1, 18| házigazdájától Richárd. A jámbor ember juhos gazda 4928 1, 18| éhen.~ ~- Megkísértjük.~ ~A huszárság összecihelődött 4929 1, 18| kivont karddal. Némelyiknek a kardjára fel volt tűzve 4930 1, 18| kardjára fel volt tűzve a félig sült kecskecomb, amit 4931 1, 18| félig sült kecskecomb, amit a nyársról leszelt. Onnan 4932 1, 18| azt el senki.~ ~- Hüvelybe a kardot! - vezényelt Richárd. - 4933 1, 18| kiálták azok dühösen. - A falra megyünk-e lóháton? 4934 1, 18| ajánlja lelkét Istennek.~ ~A zúgás elcsendesült.~ ~- 4935 1, 18| hisz én megyek elöl!~ ~A hüvelybe eresztett kardok 4936 1, 18| Menjünk hát!" - kiálták a hadfiak; hanem mikor a félig 4937 1, 18| kiálták a hadfiak; hanem mikor a félig főtt lakoma mellett 4938 1, 18| néven, ha elkeríték hozzá a huszár asztaláldást.~ ~A 4939 1, 18| a huszár asztaláldást.~ ~A vezetőjük elöl ballagott, 4940 1, 18| Richárd, azután egyesével a többi, bezárta a sort Pál 4941 1, 18| egyesével a többi, bezárta a sort Pál vitéz; ő volt a 4942 1, 18| a sort Pál vitéz; ő volt a sereghajtó.~ ~Az üldöző 4943 1, 18| várta, mely oldalrul akarnak a faluból előtörni a menekvők - 4944 1, 18| akarnak a faluból előtörni a menekvők - egyszer csak 4945 1, 18| bámulva látta őket fenn a meredek hegyi úton végigléptetni, 4946 1, 18| hegyi út, hogy egyik lábnyom a másik után éppen helyet 4947 1, 18| istenkísértő úton haladtak végig a huszárok; alattuk százölnyi 4948 1, 18| százölnyi mélységben tombol a hegypatak, az egyik kengyel 4949 1, 18| hegypatak, az egyik kengyel már a mélység fölött csügg, míg 4950 1, 18| mélység fölött csügg, míg a másikat korholja a sziklafal 4951 1, 18| míg a másikat korholja a sziklafal a túlsó oldalon. 4952 1, 18| másikat korholja a sziklafal a túlsó oldalon. Egy szédület, 4953 1, 18| összezúzva hever ott lenn.~ ~A bámulat, az elszörnyedés 4954 1, 18| bámulat, az elszörnyedés után a düh lepte el az üldözőket. 4955 1, 18| bocsássák el embereiket, a vadászok utánuk lövöldöztek 4956 1, 18| elhordanak. Kedvező volt a céltábla. A fehér mészkő 4957 1, 18| Kedvező volt a céltábla. A fehér mészkő sziklafal s 4958 1, 18| sziklafal s azon sorban a sötétkék ruhás lovasok. 4959 1, 18| sötétkék ruhás lovasok. A golyók ott pattogtak sűrűn 4960 1, 18| golyók ott pattogtak sűrűn a sziklafalról vissza, s jöttükben-mentükben 4961 1, 18| golyó kétszer fütyült el a maga emberének a füle mellett; 4962 1, 18| fütyült el a maga emberének a füle mellett; mintha nem 4963 1, 18| elég rettenet volna számára a szédítő mélység fölött járni.~ ~ 4964 1, 18| S e rettenetes órában - a nap melegen sütött az izzó 4965 1, 18| sütött az izzó sziklafalra - a huszárok valamennyien aludtak 4966 1, 18| huszárok valamennyien aludtak a nyeregben, s jobbra-balra 4967 1, 18| hegykanyarulat lassankint elfedé a menekvőket. Ott, ahova most 4968 1, 18| őket többé üldözhetni.~ ~A sziklai úton végigmentek 4969 1, 18| erdő, mint egy templom.~ ~A legénység itt a jó hűsben 4970 1, 18| templom.~ ~A legénység itt a jó hűsben meg akart pihenni, 4971 1, 18| sietteté őket; használni kell a derült órákat az utazásra, 4972 1, 18| órákat az utazásra, mert a havasok közelében gyakran 4973 1, 18| gyakran meglepi az utazókat a köd, s akkor majd lesz idő 4974 1, 18| eddigi vezető beajánlotta a hadfiakat a juhásznak a 4975 1, 18| beajánlotta a hadfiakat a juhásznak a további kalauzolásra.~ ~ 4976 1, 18| a hadfiakat a juhásznak a további kalauzolásra.~ ~ 4977 1, 18| megvették, hogy legalább a lovaik jóllakjanak.~ ~- 4978 1, 18| való eledel nincs-e itt?~ ~A juhok odalenn a völgyben 4979 1, 18| nincs-e itt?~ ~A juhok odalenn a völgyben legeltek, azokból 4980 1, 18| olyanformán készül, hogy a juhtejet naprul napra egy 4981 1, 18| Felfedeztek egy verem répát. A birkák számára volt eltéve. 4982 1, 18| Jóllaktak vele.~ ~Egy huszár a térdén firkált valamit piros 4983 1, 18| vitéz.~ ~- Felírom ezeket a dolgokat, amik itt velünk 4984 1, 18| feljegyeznivaló következett abba a piros bugyellárisba!~ ~Estefelé 4985 1, 18| Richárd fel akarta használni a szép ezüstös, méla fényt, 4986 1, 18| Hiszen még csak most voltak a kezdetén az óriási erőfeszítésnek. 4987 1, 18| erőfeszítésnek. Megindult a vezetővel előre.~ ~Most 4988 1, 18| meredélynek vitt fel az út. A fenyőerdő ritkulni kezdett; 4989 1, 18| kezdett; helyét elfoglalta a boróka, eleinte sűrű szálas 4990 1, 18| törpébbre zsugorodva, míg a havas közelében egészen 4991 1, 18| közelében egészen lelapul a földhöz, s kúszik, mint 4992 1, 18| földhöz, s kúszik, mint a szederinda, az apró áfonyabokorral 4993 1, 18| csak áfonyával volt terítve a hegyoldal, melyen felkaptattak. 4994 1, 18| reggelivel szolgált nekik, a piros és kék bogyók éppen 4995 1, 18| éppen akkor értek.~ ~Hanem a napfölkelte ma nem volt 4996 1, 18| olyan szép, mint tegnap. A havasok csúcsai ködökbe 4997 1, 18| ködökbe voltak burkolva, s a nap fénytelenül izzott a 4998 1, 18| a nap fénytelenül izzott a láthatár lila szín gőzkörében.~ ~ 4999 1, 18| lila szín gőzkörében.~ ~A vezető hózivatarral kezdett 5000 1, 18| hózivatarral kezdett biztatni.~ ~A kopár hegyoldalt lassankint