IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
5001 1, 18| elhagyta minden növényzet, fenn a hegygerincen már fű sem 5002 1, 18| barna-szürke zuzmók terjengtek a kőrepedések között. E hegygerincen 5003 1, 18| ember, de még madár sem járt a tájon. A halál országa volt 5004 1, 18| madár sem járt a tájon. A halál országa volt az: egy 5005 1, 18| lakásnak semmi nyoma; sehonnan a völgyből nem kavarog fel 5006 1, 18| Nem lakik itt más, csak a felhő.~ ~Most nincs itthon. 5007 1, 18| szerencse. Valahol melegedni jár a napsugárban, vagy vizet 5008 1, 18| vagy vizet szí szivárványon a tengerből, vagy alszik valamelyik 5009 1, 18| egyszer megjön, s itt kapja a vakmerő vándorokat! A felhő 5010 1, 18| kapja a vakmerő vándorokat! A felhő nagyon haragos úr 5011 1, 18| felhő nagyon haragos úr a maga országában!~ ~Délfelé, 5012 1, 18| országában!~ ~Délfelé, amint a hegygerincről alá kezdettek 5013 1, 18| hegygerincről alá kezdettek szállni a völgybe, amely a legközelebbi 5014 1, 18| szállni a völgybe, amely a legközelebbi havastul elválasztá 5015 1, 18| rém emelkedett ki eléjük a mélységből valami formátlan 5016 1, 18| formátlan ködtömeg, mely a havas oldalán látszott csendesen 5017 1, 18| kell pihennünk - mondta a vezető Richárdnak. - Igyekezzünk 5018 1, 18| Richárdnak. - Igyekezzünk lejutni a völgybe, ahol cserjét találunk; 5019 1, 18| tüzelhetünk, ha rossz idő lesz.~ ~A ködalak terjedt, szétborult, 5020 1, 18| egész csapatot.~ ~Itthon a felhő, s azt kérdezi: "Mit 5021 1, 18| utat senki maga előtt.~ ~A kalauz azt az indítványt 5022 1, 18| lépésnyire, s ha biztos a járás, visszakiált, azután 5023 1, 18| azután mehetnek utána.~ ~A hadfiak azalatt helyben 5024 1, 18| azalatt helyben maradtak. A hideg felhő úr egyszerre 5025 1, 18| Majd Richárd maga indult a nyomán, s soká kiáltozott 5026 1, 18| utána. Nem kapott választ.~ ~A vezető valószínűleg iparkodott 5027 1, 18| valószínűleg iparkodott a csapattól megszökni; nem 5028 1, 18| Most aztán ott voltak a felhőkirály országában elhagyatva, 5029 1, 18| csapatját találomra vezetni a meredély alá. Nem ült már 5030 1, 18| meredély alá. Nem ült már senki a nyeregben, lovaikat kantárszáron 5031 1, 18| kantárszáron vezették maguk után.~ ~A felhő még a völgy aljában 5032 1, 18| maguk után.~ ~A felhő még a völgy aljában is úr volt. 5033 1, 18| is volt már. Lehet, hogy a nap még fenn van. De a felhő 5034 1, 18| hogy a nap még fenn van. De a felhő fenekén már beéjjeledett.~ ~ 5035 1, 18| Legalább lesz mivel tüzelni; a megfagyástul meg lesznek 5036 1, 18| megfagyástul meg lesznek őrizve.~ ~A lovakat egymáshoz kötözték; 5037 1, 18| nekik mit enni adni, hisz a gazdáik is éheztek egész 5038 1, 18| legkisebb fiának: "Bátyád fut a Kárpátokon át üldözve, kergetve; 5039 1, 18| üldözve, kergetve; lába alatt a meredek ösvény, az áradt 5040 1, 18| hegyfolyam, feje fölött a zivatar és a keselyűk. Talán 5041 1, 18| feje fölött a zivatar és a keselyűk. Talán elfogják, 5042 1, 18| fiát, mely helyeken jár!)~ ~A huszárok őrtüzeket gyújtottak, 5043 1, 18| maradjon, aki vigyázzon a parázsra, s ne engedje a 5044 1, 18| a parázsra, s ne engedje a lángokat kialudni.~ ~Aztán 5045 1, 18| lefeküdt egy tűz mellé.~ ~A fiatal huszár jegyezgeté 5046 1, 18| jegyezgeté piros tárcájába a mai nap viszontagságait, 5047 1, 18| ő is csak elaludt, mint a többi.~ ~Emberfölöttit kívánt, 5048 1, 18| hogy ha ők jól megrakják a tüzeket, elégnek azok magukban 5049 1, 18| elaludtak mellette.~ ~És aztán a hazaálmodónak alig volt 5050 1, 18| valamennyit édes honnjártából. A paripák vészordítása volt 5051 1, 18| vészordítása volt az.~ ~A felriadókat a pokol rémképe 5052 1, 18| volt az.~ ~A felriadókat a pokol rémképe fogadta.~ ~ 5053 1, 18| mire az alvók felriadtak.~ ~A láng, mint a hegynek felfelé 5054 1, 18| felriadtak.~ ~A láng, mint a hegynek felfelé rohanó láva, 5055 1, 18| rohanó láva, terjedt fölfelé, a széltől hömpölyögetve, s 5056 1, 18| ködön és éjszakán.~ ~- Fel a havasnak! - kiálta Richárd, 5057 1, 18| kapva paripáját, iparkodott a tűz közül menekülni, mely 5058 1, 18| állatnak új erőt adott a végveszedelem. Néhol gázolni 5059 1, 18| végveszedelem. Néhol gázolni kellett a zsarátnokon keresztül; a 5060 1, 18| a zsarátnokon keresztül; a szél mintha tűzzel utánozná 5061 1, 18| szél mintha tűzzel utánozná a hóesést, lángpelyheket zúdított 5062 1, 18| lángpelyheket zúdított arcaikba; a füstben meg kellett fulladni 5063 1, 18| füstben meg kellett fulladni a tétovázónak; csak előre, 5064 1, 18| tétovázónak; csak előre, fel a hegynek!~ ~Mikor kétórai 5065 1, 18| útra, amit meghaladtak, a fejük szédült bele. Hihetetlennek 5066 1, 18| Most azután párologva a verítéktől, ott álltak a 5067 1, 18| a verítéktől, ott álltak a havas kezdetén, a hideg, 5068 1, 18| álltak a havas kezdetén, a hideg, fagyasztó éji légben.~ ~ 5069 1, 18| állva nem maradhatott, aki a halált nem akarta hazavinni. 5070 1, 18| menjenek.~ ~Mindenki vezette a lovát kantárszárán. Némelyiket 5071 1, 18| sem kellett; ment magátul a gazdája után.~ ~Nem volt 5072 1, 18| kidől.~ ~Újra megvirradt. A legkegyetlenebb napja virradt 5073 1, 18| legkegyetlenebb napja virradt fel a menekülésnek. Körös-körül 5074 1, 18| mellett ott maradni fekve a kegyetlen hideg földön.~ ~ 5075 1, 18| lovukat segít kiemelgetni; a kidűltek helyett vezetéket 5076 1, 18| helyett vezetéket kerít; a fiatalokat példaadásával 5077 1, 18| Otthon! Az égben" - susogja a fiatal huszár, a végjeleneteket 5078 1, 18| susogja a fiatal huszár, a végjeleneteket jegyezve 5079 1, 18| végjeleneteket jegyezve tárcájába.~ ~A csapatrend végképp felbomlott 5080 1, 18| vannak elszórva egymástól a menekülők. Richárd az elejével 5081 1, 18| messze elöl töri az utat a mély hóban; Pál vitéz az 5082 1, 18| Pál vitéz az utóhaddal a nyomában gázol.~ ~Csodával 5083 1, 18| hogy még tart az erejük.~ ~A ruha csonttá fagyva testükön, 5084 1, 18| csonttá fagyva testükön, a kard maga is nehéz már. 5085 1, 18| kard maga is nehéz már. A lovak körme letöredezve, 5086 1, 18| lemaradozva; hasuk nincs már, a nyeregszorítónak nincs mit 5087 1, 18| szorítani. És még ki tudja, hol a végcél!~ ~A sors még egy 5088 1, 18| ki tudja, hol a végcél!~ ~A sors még egy próbát tartott 5089 1, 18| számukra. Délután bekövetkezett a hózivatar.~ ~Sötétlila színű 5090 1, 18| színű felhők gyülekeztek a világító jéghegyek csúcsai 5091 1, 18| s onnan alábocsátkoztak a hómezőkre. A szél üvöltve 5092 1, 18| alábocsátkoztak a hómezőkre. A szél üvöltve vágta a futók 5093 1, 18| hómezőkre. A szél üvöltve vágta a futók arcába az éles havat. 5094 1, 18| jutnak így?~ ~Ha Richárdot a véletlen egy kijárástalan 5095 1, 18| valamennyien odavesznek.~ ~A hegyoldalakon óriási hógörgetegek 5096 1, 18| nagy szálerdőbe jut. Még a fenyves is üdvözölt menedék 5097 1, 18| üdvözölt menedék most.~ ~A zivatar zúg a sudarak között, 5098 1, 18| menedék most.~ ~A zivatar zúg a sudarak között, mint egy 5099 1, 18| figyelmét egy hang, mely a borzalmak közepett vigaszt 5100 1, 18| azt, hogy itt már megszűnt a halál országa!~ ~Richárd 5101 1, 18| azt morva nyelven.~ ~Mire a megszólított magyarul monda:~ ~- 5102 1, 18| majd meg nem ették azért a szóért a bocskoros embert 5103 1, 18| nem ették azért a szóért a bocskoros embert a bujdosó 5104 1, 18| szóért a bocskoros embert a bujdosó hadfiak.~ ~- Hát 5105 1, 18| föld? S leborultak arra a hideg havas földre arccal.~ ~- 5106 1, 18| Mindörökkön örökké! Ámen!~ ~Az a bocskoros paraszt azután 5107 1, 18| előttük, hogy várják ám a hadfiakat odalenn a városban; 5108 1, 18| várják ám a hadfiakat odalenn a városban; nem messze van 5109 1, 18| már. Ma délben hozta hírét a kalauz, ki őket elhagyta, 5110 1, 18| nehogy ottvesszenek.~ ~A havasi zivatar egyszerre 5111 1, 18| egyszerre elvonult, s amint a felhöfüggönyt elgördíté 5112 1, 18| felhöfüggönyt elgördíté a tájról, a hadfiak onnan 5113 1, 18| felhöfüggönyt elgördíté a tájról, a hadfiak onnan a magaslatról 5114 1, 18| tájról, a hadfiak onnan a magaslatról maguk előtt 5115 1, 18| olyan messziről eljöttek: a szép magyar hazát.~ ~Látták-é? 5116 1, 18| könnyeik mondják meg.~ ~A hegy alatt feküdt egy szép 5117 1, 18| egy szép kis mezőváros. A hegyoldalon kanyargott fel 5118 1, 18| üdvözölni. Messziről láthatták a zászlókat, messziről hallhatták 5119 1, 18| zászlókat, messziről hallhatták a zenét.~ ~Richárd és társai 5120 1, 18| azt újra átérezni nem való a mi nyugodt idegeinknek.~ ~ 5121 1, 18| nyugodt idegeinknek.~ ~Lenn a városban díszlakoma volt 5122 1, 18| érkezők tiszteletére; s a huszár, ki hat nap, hat 5123 1, 18| nap, hat éjjel nem aludt - a hetediken kivilágos kivirradtig 5124 2, 19| De hát hol vette volna ez a nemzet azt az ősmondabeli 5125 2, 19| ország egyik bércfalától a másikig verődött az vissza, 5126 2, 19| harci riadó!~ ~Megnépesült a kitűzött zászlók környéke.~ ~ 5127 2, 19| kitűzött zászlók környéke.~ ~A földmíves elhagyta ekéjét, 5128 2, 19| földmíves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláit, 5129 2, 19| tanuló elhagyta iskoláit, a családapa boldog tűzhelyét, 5130 2, 19| boldog tűzhelyét, s ment a zászlók alá.~ ~Tizenhárom-tizennégy 5131 2, 19| gyermekek csoportja emelte a nehéz fegyvert, mely alatt 5132 2, 19| galambősz férfiak álltak a gyermekekkel egy sorba.~ ~ 5133 2, 19| volt az egész ajándék, amit a belépő kapott.~ ~Úri családok 5134 2, 19| önként, s együtt sanyarogtak a parasztfiúkkal esőben, zivatarban, 5135 2, 19| irodáját, kardot kötött, s a legelső csatában maga vitte 5136 2, 19| legelső csatában maga vitte a zászlót legelöl Pahrendorfnál 5137 2, 19| zászlót legelöl Pahrendorfnál a kartácszáporral szemközt. 5138 2, 19| kartácszáporral szemközt. A végén ezredes lett. Sohasem 5139 2, 19| ezredes lett. Sohasem tanulta a háborút.~ ~Egy fiatal földesúr 5140 2, 19| csatába kellett mennie; a római sáncokat ostromolták; 5141 2, 19| csókja meg sem hűlt ajkain.~ ~A cisztercita barátok kolostorából 5142 2, 19| kispap elment honvédnek. A prior maga látta el őket 5143 2, 19| mikor szekérre ültek. Amint a refektóriumba visszatérve 5144 2, 19| refektóriumba visszatérve a honn maradt kegyeseket megpillantá, 5145 2, 19| pörlekedni senki. Elmentek a bírák; hisz nem volt senkinek 5146 2, 19| volt senkinek panasza.~ ~A mérnökökből lettek tüzérek, 5147 2, 19| jellemekből oroszlánok. ~ ~Még a rablók is megtértek. Egy 5148 2, 19| százhatvan lovast állított ki a csatamezőre, kiknek nagy 5149 2, 19| csatamezőre, kiknek nagy része a hazát védve nyerte el a 5150 2, 19| a hazát védve nyerte el a halált, mit a haza rontásáért 5151 2, 19| nyerte el a halált, mit a haza rontásáért elébb megérdemelt.~ ~ 5152 2, 19| két hét alatt állított ki a jászkun főkapitány.~ ~Nem 5153 2, 19| kézzel kellett kicsikarniok a harc eszközét, hogy aztán 5154 2, 19| Elfogyott s nem volt kapható a gyutacs a puskához. Voltak 5155 2, 19| nem volt kapható a gyutacs a puskához. Voltak gyógyszerészek 5156 2, 19| puskához. Voltak gyógyszerészek a csapatoknál, kik papirosbul 5157 2, 19| gyutacsokat, s azok is jók voltak a harcban.~ ~Az egyházak odaadták 5158 2, 19| apródonkint az ellenségtől.~ ~A szabadkai föld népe meztelen 5159 2, 19| bácsi" nevű öreg ágyúját.~ ~A ma alakult zászlóalj már 5160 2, 19| tartott, s egy hét múlva ment a tűzkeresztelőbe.~ ~Mindenki 5161 2, 19| Mindenki testvér volt a trikolór alatt, nem gúnyoltak 5162 2, 19| fiainak vallották magukat.~ ~A tiszt jó pajtás volt. Együtt 5163 2, 19| ázott, egy szalmán hált a közlegényeivel, s tanították 5164 2, 19| ajtótul elkergették volna a gyávát.~ ~Ha megverték a 5165 2, 19| a gyávát.~ ~Ha megverték a sereget, nem futottak szerteszéjjel. 5166 2, 19| összegyűlni, s folytatni a harcot.~ ~S nemcsak az harcolt, 5167 2, 19| harcolt, kinek fegyver volt a kezében; harcolt minden 5168 2, 19| rontani. Asszonyok voltak a legjobb tudósítók. Csaták 5169 2, 19| Csaták után ők ápolták a sebesülteket. Kórház volt 5170 2, 19| Kórház volt minden úri lak a csatatér közelében.~ ~A 5171 2, 19| a csatatér közelében.~ ~A papok a hős erényeket prédikálták 5172 2, 19| csatatér közelében.~ ~A papok a hős erényeket prédikálták 5173 2, 19| hős erényeket prédikálták a szószékről. Nem volt ebben 5174 2, 19| szószékről. Nem volt ebben a dogmában sem szillabus, 5175 2, 19| keresztnek és csillagnak.~ ~S a költő, ki meteorkint futotta 5176 2, 19| harcról; ez hangzott alá onnan a magasból; ez volt utolsó 5177 2, 19| előttünk. - Talán nem is a földre esett le? Talán egy 5178 2, 19| fejeink felett.~ ~Így támadt a nemzeti hadsereg.~ ~Jól 5179 2, 19| Ez idáig poézis, de hol a próza? Hát a pénz?~ ~Igaz. 5180 2, 19| poézis, de hol a próza? Hát a pénz?~ ~Igaz. Pénz nélkül 5181 2, 19| megtakarított filléreiket odarakták a nemzet pénztárába. Gyűjtögetett 5182 2, 19| papírdarabokra, hogy "Ez a papír a nemzet pénze". S 5183 2, 19| papírdarabokra, hogy "Ez a papír a nemzet pénze". S mindenki 5184 2, 19| abban. Mindenki azt mondta: "A nemzet nagy úr, amire az 5185 2, 19| nagy úr, amire az ráütötte a címerét, az szent, az a 5186 2, 19| a címerét, az szent, az a mienk!" És volt pénz elég.~ ~ 5187 2, 19| pénz elég.~ ~És aztán - a fináncminiszternek nem volt 5188 2, 19| nem volt egy jó kabátja.~ ~A hadügyminiszter krajcáros 5189 2, 19| szítt, többre nem telt. S a fő hadi intendáns mindennap 5190 2, 19| pénzét.~ ~És amidőn ezt a könnyszentelte kincset egy-egy 5191 2, 19| Ödön, bizonyos volt felőle a nemzet, hogy aminek kenyérnek 5192 2, 19| küldve volt.~ ~Így állt fönn a nemzeti hadsereg.~ ~S fél 5193 2, 19| múlva már csodáiról beszél a történelem. ~ ~A kisfiúk 5194 2, 19| beszél a történelem. ~ ~A kisfiúk már babérkoszorús 5195 2, 19| már babérkoszorús hősök. A kis alhadnagyok már tábornokok, 5196 2, 19| tábornokok, hadvezérek. A tépett trikolór már a világ 5197 2, 19| hadvezérek. A tépett trikolór már a világ tiszteletét bírja!~ ~ 5198 2, 19| tiszteletét bírja!~ ~Kiállták a próbát a tűzben, kiállták 5199 2, 19| bírja!~ ~Kiállták a próbát a tűzben, kiállták a próbát 5200 2, 19| próbát a tűzben, kiállták a próbát a hózivatarban. Kiállták 5201 2, 19| tűzben, kiállták a próbát a hózivatarban. Kiállták a 5202 2, 19| a hózivatarban. Kiállták a próbát a veszteség kétségbeejtő 5203 2, 19| hózivatarban. Kiállták a próbát a veszteség kétségbeejtő hónapjaiban.~ ~ 5204 2, 19| kétségbeejtő hónapjaiban.~ ~A komáromi sáncokon táncoltak 5205 2, 19| ágyúkat, és elfoglalták a gyilkoló tűztelepet szembehunyva.~ ~ 5206 2, 19| tízezer emberrel rakatják le a szuronyos puskát a kaszás 5207 2, 19| rakatják le a szuronyos puskát a kaszás nemzetőrök.~ ~Győrnél 5208 2, 19| kergetett meg szuronnyal a 11-ik zászlóalj. Budánál 5209 2, 19| Budánál lováról szállt le a huszárság várat ostromolni.~ ~ 5210 2, 19| hússzoros ellenerővel szemben a vitatott hidat, és győz.~ ~ 5211 2, 19| mozdulataik!~ ~Szélaknánál a föld alatt bújnak az ellenségen 5212 2, 19| keresztül - Branyiszkónál a hegy meredekének fel törnek 5213 2, 19| átúsztatnak háta mögött a Tiszán! - Segesvárnál az 5214 2, 19| szekereikkel - Tiszafürednél a jég hátán állnak meg előtte, 5215 2, 19| állnak meg előtte, hogy mikor a folyamon hidat vert a kemény 5216 2, 19| mikor a folyamon hidat vert a kemény tél, ott mondják 5217 2, 19| összességét egybegyűjtve megáll a küzdhomokon az egész százezer 5218 2, 19| ne felejtsen senki, midőn a nemzeti hadseregről beszél, 5219 2, 19| éjjel tűznek oszlopában: a nép! A nép, ki eszével, 5220 2, 19| tűznek oszlopában: a nép! A nép, ki eszével, találékony 5221 2, 19| megkerüli az ellen táborát, hogy a két nemzeti haderőnek izenetet 5222 2, 19| haderőnek izenetet vigyen a köztük fekvő tábor mozdulatairól. 5223 2, 19| hadmozdulatait értik meg, és tudatják a nemzeti hadvezérekkel. Ahol 5224 2, 19| hadvezérekkel. Ahol nagy a sietség, száz meg száz szekér 5225 2, 19| meg száz szekér áll elő a nemzeti hadsereg gyalogságát 5226 2, 19| hadiszereit felvenni, s mikor a másik had jön, nincs egy 5227 2, 19| nincs egy ló sem; mind kinn a ménesen, nem lehet rátalálni. 5228 2, 19| nem lehet rátalálni. Mikor a nemzeti seregnek élelem 5229 2, 19| nyugtatványra előterem minden; mikor a másik jön, készpénzért sincs 5230 2, 19| készpénzért sincs semmi, maga a gazda is koplal.~ ~Csak 5231 2, 19| Csak egy hiányzott még a nemzeti hadseregből. Erejének 5232 2, 19| kellett még neki tanítani, s a tandíjt bizony meg kellett 5233 2, 20| A SZALMAKOMISSZÁRIUS~ ~Tallérossy 5234 2, 20| Zebulonnak ugyan fölvitte isten a dolgát! Neve után e ragyogó 5235 2, 20| elismerték felőle, hogy ő a vidéken a legnagyobb állambölcs, 5236 2, 20| felőle, hogy ő a vidéken a legnagyobb állambölcs, mikor 5237 2, 20| elismerték róla, hogy ő lesz ott a legnagyobb stratéga.~ ~Ő 5238 2, 20| Ő maga is hitte mind a kettőt. Különben talán nem 5239 2, 20| mondásra emlékszem ebből a korból. A nemzeti színháznak 5240 2, 20| emlékszem ebből a korból. A nemzeti színháznak volt 5241 2, 20| hajlott koráig nem vesződött a politikával soha. Negyvennyolcban 5242 2, 20| aztán, mikor elvégre még a kulisszák mögé is behatolt 5243 2, 20| kulisszák mögé is behatolt az a szellem, hogy minden ember 5244 2, 20| állam ügyeivel foglalkozzék, a szelíd férfiút is megragadta 5245 2, 20| volna, hogy ilyen könnyű ez a politika!"~ ~Tallérossy 5246 2, 20| hogy sokkal könnyebb ez a haditudomány, mint az ember 5247 2, 20| szabadcsapatot alakítani. Ezek fogják a legnagyobb csodákat mívelni. 5248 2, 20| legnagyobb csodákat mívelni. A kenyér terem, csak parancsolni 5249 2, 20| sem, hát akkor minek az a sok irkafirka?~ ~Már hadjáratot 5250 2, 20| adott ki.~ ~Helyreállította a rendet.~ ~Meg is van magával 5251 2, 20| ütközetre kerül valahol a dolog, ő ott is helyt fog 5252 2, 20| Nagyon könnyű tudomány az a stratégia.~ ~Csupán azt 5253 2, 20| Csupán azt kell tenni a hadvezérnek, hogy kétszer 5254 2, 20| szert, ahol meg nem lövik. A többi megjön magától. Így 5255 2, 20| egész nap ki nem szakadnak a járókelők Zebulon kastélyából, 5256 2, 20| nehány órácskát tölthetni.~ ~A díszes családi kör még mindig 5257 2, 20| még mindig teljes számú. A kisasszonyok, még mindig 5258 2, 20| mikor nagyon lármáznak, a nagyságos mamának pedig 5259 2, 20| állítja, abból semmi sincs. A derék asszonyság éppen nem 5260 2, 20| asszonyság éppen nem olvas, annál a sajátszerű körülménynél 5261 2, 20| körülménynél fogva, mert nem ismeri a betűket.~ ~Azt persze nem 5262 2, 20| minden ember tudja, hogy a nagyságos asszony, mielőtt 5263 2, 20| házasságot élt, s legalább azt a jót nyerte a feleségében, 5264 2, 20| legalább azt a jót nyerte a feleségében, hogy az sehova 5265 2, 20| szeretett járni. Az ország és a vármegye dolgait, sőt Európa 5266 2, 20| bőven megtudhatta azoktól a vendégektől, kik hozzá jártak, 5267 2, 20| kegyetlenségeiről, akiket a színpadról jól ismert. Színházba 5268 2, 20| Az okos gondolat, hogy a színműveket elébb a súgóval 5269 2, 20| hogy a színműveket elébb a súgóval olvastatják el a 5270 2, 20| a súgóval olvastatják el a közönségnek, azután még 5271 2, 20| közönségnek, azután még a színész is elmondja; nincs 5272 2, 20| nincs vele semmi fáradság. A többi könyvvel is úgy kellene 5273 2, 20| is úgy kellene tenni.~ ~A leányait pedig úgy nevelte, 5274 2, 20| tanultak.~ ~Azután pedig a többi úri asszonyságoktól 5275 2, 20| hogy miként kell magát a nagyságos asszonyi kvalifikációra 5276 2, 20| kell valamiről panaszkodni. A szenvedő arc nagyon kitünteti 5277 2, 20| reggelizik, s este (mivelhogy a migréntől nem bír fennmaradni, 5278 2, 20| jellemrajz kiegészítése. Odakinn a politikai harcmezőn szikla, 5279 2, 20| ellenség előtt oroszlán, a feleséggel szemközt gerlice; 5280 2, 20| asszony az egyedüli lény a világon, ki egy nagyságos 5281 2, 20| Zebulon úrnak ezek voltak a rigorózumai. Kritikus pillanatokban 5282 2, 20| szokott tőle kérni, mint a dodonai orákulumtól, s a 5283 2, 20| a dodonai orákulumtól, s a mindig ülő pythonissa szolgált 5284 2, 20| érthetőbb mondatokkal, mint a hajdankor szibillái.~ ~A 5285 2, 20| a hajdankor szibillái.~ ~A legkritikusabb pillanatok 5286 2, 20| amikben Zebulon úr azt a merényletet kénytelen tudomására 5287 2, 20| úrhölgynek, hogy vendéget hítt a házhoz.~ ~Anna úrhölgynek 5288 2, 20| kiváló erényei közé tartozik a fundamentális takarékosság, 5289 2, 20| semmiképpen sem szereti a vendéget. Egyék minden ember 5290 2, 20| hogy azért nevelje fel a legszebb kappanyokat, hogy 5291 2, 20| ugyan maga meg nem mozdul a kanapéról; de a leányoknak 5292 2, 20| nem mozdul a kanapéról; de a leányoknak egész nap nem 5293 2, 20| venni, mikor vendég áll a házhoz. Mindannyiszor tiszta 5294 2, 20| asztalkendőt kell előadni. A szakácsné rendesen két órával 5295 2, 20| kiforgatja. Az ember feláldozza a vendégeknek a délutáni álmát; 5296 2, 20| feláldozza a vendégeknek a délutáni álmát; sőt a vacsora 5297 2, 20| vendégeknek a délutáni álmát; sőt a vacsora miatt vele együtt 5298 2, 20| amikor aztán Anna úrhölgynek a szempillái, mikor már érzik 5299 2, 20| szempillái, mikor már érzik a hora canonicát, csak a legnagyobb 5300 2, 20| érzik a hora canonicát, csak a legnagyobb lélekerő megfeszítésével 5301 2, 20| éppen felbontott levéllel a kezében ront be úrhölgyéhez.~ ~- 5302 2, 20| várt, hogy Anna asszony a maga természetes eszével 5303 2, 20| mert Anna asszony még azon a fokán a természetességnek 5304 2, 20| asszony még azon a fokán a természetességnek is alul 5305 2, 20| neked való. Köszönöm én a nagyságos asszonyt meg a 5306 2, 20| a nagyságos asszonyt meg a méltóságos asszonyt, ha 5307 2, 20| az hoz valamit? Látod, a főbírónénak milyen jól van 5308 2, 20| jobbágyaink voltak; de most már a paraszt sem hoz se tojást, 5309 2, 20| tojást, se vajat: mindent a magunkéból kell venni. Még 5310 2, 20| Még gyomlálni sem jönnek a parasztasszonyok a kertbe; 5311 2, 20| jönnek a parasztasszonyok a kertbe; azt mondják, szabadság 5312 2, 20| zsák burgonya ott fagyott a földben, mert nincs már, 5313 2, 20| háromszáz robotnappal tartoznak a parasztok csak tavalyrul. 5314 2, 20| leszolgálni. És most még ti a legerősebb béreseinket elviszitek 5315 2, 20| kapálhatunk, s pucolhatjuk a lovakat. Utoljára még majd 5316 2, 20| magadnak is el kell menni a háborúba. Utoljára ott meglőnek, 5317 2, 20| én magamra maradok ezzel a sok leánnyal.~ ~Zebulon 5318 2, 20| nagyon elsáncolja magát a vendéglátás előérzett rohama 5319 2, 20| értesz. Ha te tudod, hogy mi a magas politika, hát én is 5320 2, 20| hát én is tudom, hogy mi a magas politika!~ ~Zebulon 5321 2, 20| nekünk.~ ~No, már erről a kérdésről hagyott beszélni 5322 2, 20| süttetni; hanem hát micsinálsz? A Tihamér, ki volt Karolina 5323 2, 20| most nem is kell kaució. A Lacko, ki szemit vetette 5324 2, 20| Baradlay urfit viszahoztak a Bécsbül. Nagyságos mama 5325 2, 20| Zebulon szerencsésen bevette a sáncot.~ ~Anna úrhölgy még 5326 2, 20| Zebulon úr, megveregetve a delnő gömbölyű pofácskáját 5327 2, 20| Értesz már most, hogy mi az a magas politika, ugyé?~ ~ 5328 2, 20| Anna úrhölgy válasz helyett a kötény korcán csüngő kulcscsomagot 5329 2, 20| kulcscsomagot csörteté, s kiáltozott a leányainak sorban, hogy 5330 2, 20| lássanak az éléskamra, a konyha, a pince, a baromfiudvar 5331 2, 20| az éléskamra, a konyha, a pince, a baromfiudvar után. 5332 2, 20| éléskamra, a konyha, a pince, a baromfiudvar után. Chariclea 5333 2, 20| diadalmasan Zebulon úr -, ez a magas politika; az öt leányom 5334 2, 20| öt leányom vőlegénye mind a magyar táborban szolgál, 5335 2, 20| kinek van öt leánya, mi az a magas politika.~ ~Azonban 5336 2, 20| Igen. De hátha mármost a német kormány a magyar kormányt 5337 2, 20| mármost a német kormány a magyar kormányt elkergeti; 5338 2, 20| magyar kormányt elkergeti; ha a Tihamért meglövik, elesik; 5339 2, 20| Tihamért meglövik, elesik; ha a Lackót becsukják; ha a Bénit 5340 2, 20| ha a Lackót becsukják; ha a Bénit elkergetik, elszalad 5341 2, 20| járt e kérdésre alá s fel a szobában. Fogas kérdés volt! 5342 2, 20| úr megtette magának azt a barátságot, hogy Rideghváry 5343 2, 20| tudja - megint összejön a nagyméltóságú úrral. Annyi 5344 2, 20| azonban mégiscsak élt, hogy a levél alá csak a nevének 5345 2, 20| élt, hogy a levél alá csak a nevének a két előbetűjét 5346 2, 20| levél alá csak a nevének a két előbetűjét szignálta 5347 2, 20| radikál reformnak veti alá. A vendégszobában az ágyra 5348 2, 20| ágyra új cihákat húznak, a kisasszonyok imitt-amott 5349 2, 20| szem elől eltakarítani, a szegletekből szedik le a 5350 2, 20| a szegletekből szedik le a pókhálókat, az almáriumok, 5351 2, 20| párkányairól törülgetik a port, kocsist, szolgálót 5352 2, 20| kocsist, szolgálót lóttatnak a zsidóhoz, hol egy kis alkörmösért 5353 2, 20| hol egy kis alkörmösért a tortába való cukorjéghez, 5354 2, 20| hol meg egy kis manduláért a tortához; az udvaron kacsát, 5355 2, 20| minden szobán keresztülhat a kávépörkölés illata, s az 5356 2, 20| az ember azt látja, hogy a rendelete teljesíttetik, 5357 2, 20| teljesíttetik, mégpedig a saját házánál, mégpedig 5358 2, 20| saját házánál, mégpedig a saját felesége által.~ ~ 5359 2, 20| által.~ ~Ebben van valami a fejedelmi boldogságból. 5360 2, 20| azon édes ámulathoz, mikor a szuverén népnek az ő uralkodója 5361 2, 20| tíz esztendőben megteszi a kívánságát.~ ~Tehát Baradlay 5362 2, 20| illően fogadtatik.~ ~És a Tallérossy-kastély nem is 5363 2, 20| országútról nézve emeletes ház: a háta domboldalnak fekszik, 5364 2, 20| domboldalnak fekszik, tehát a kert felé már az emelet 5365 2, 20| kert felé már az emelet a földszín, s a földszín a 5366 2, 20| az emelet a földszín, s a földszín a pince. Az nem 5367 2, 20| a földszín, s a földszín a pince. Az nem tesz semmit, 5368 2, 20| egész vályogból épült; ez a nemesi demokrácia építőanyaga; 5369 2, 20| demokrácia építőanyaga; s a vakolat jó titoktartó. A 5370 2, 20| a vakolat jó titoktartó. A födele sem csupán azért 5371 2, 20| gömbölyű szögletkalitjai, miket a kisasszonyok rotondának 5372 2, 20| hanem ugyan megcsalta ezzel a vendéglátással magát is, 5373 2, 20| vendéglátással magát is, mást is a jó Zebulon.~ ~Baradlay Ödön, 5374 2, 20| szironyos juhászbunda.~ ~Amit a legjobban megbámult Zebulon, 5375 2, 20| megbámult Zebulon, az, hogy a lógós lónak még a hámon 5376 2, 20| hogy a lógós lónak még a hámon kívül nyereg is volt 5377 2, 20| kívül nyereg is volt kötve a hátára.~ ~Ó, mint örvendett 5378 2, 20| mint örvendett Zebulon a kedves vendég megérkezésének! 5379 2, 20| megérkezésének! Hogy osztotta a parancsokat a cselédségnek, 5380 2, 20| Hogy osztotta a parancsokat a cselédségnek, hova hordják 5381 2, 20| cselédségnek, hova hordják fel a kocsiról a méltóságos úr 5382 2, 20| hova hordják fel a kocsiról a méltóságos úr bagázsiját, 5383 2, 20| bagázsiját, hova kössék be a lovait, mit adjanak nekik 5384 2, 20| elmenni? - kérdé, midőn a pipázószobába értek. (Az 5385 2, 20| jössz velem. Az éjjel kaptam a főhadparancsnok tudósítását, 5386 2, 20| tudósítását, minélfogva azonnal a legnagyobb sietséggel útnak 5387 2, 20| abba az irányba vezetni. A dolog haladékot nem tűr. 5388 2, 20| Én még az éjjel kiadtam a rendeletet a többi alkormánybiztosoknak, 5389 2, 20| éjjel kiadtam a rendeletet a többi alkormánybiztosoknak, 5390 2, 20| okom nem volt az utazásra. A hadsereget összpontosítják, 5391 2, 20| ellenség veri meg, hanem a rossz ellátás. Azért csak 5392 2, 20| csak készülj fel rögtön, a gondviselésed alatti dandár 5393 2, 20| alatti dandár ma estére a székvárosban táborba száll, 5394 2, 20| éjszakára.~ ~- De mikor a feleségem, a leányaim úgy 5395 2, 20| De mikor a feleségem, a leányaim úgy készültek már 5396 2, 20| máskor részesülhetni abban a szerencsében, de most egy 5397 2, 20| gondolni. Eddig csak úgy vette a dolgot, hogy abból nem lesz 5398 2, 20| lehet annak, ha az ember a búzavirágszín atillára felköti 5399 2, 20| búzavirágszín atillára felköti a kardot.~ ~Hisz ez egészen 5400 2, 20| Úgy találta, hogy ebben a pipázószobában nagyon hideg 5401 2, 20| szedd össze legelébb is a számadásaidat; vedd magadhoz 5402 2, 20| számadásaidat; vedd magadhoz a pénztárt, egy tarisznyába 5403 2, 20| nem vihetünk magunkkal; a kardodat kösd fel; a pisztolyaidat 5404 2, 20| magunkkal; a kardodat kösd fel; a pisztolyaidat dugd a zsebedbe, 5405 2, 20| fel; a pisztolyaidat dugd a zsebedbe, s keríts egy jó 5406 2, 20| sokszor megeshetik, hogy a gyepen hálunk.~ ~Mindezek 5407 2, 20| fehér kenyeret akkor, mikor a katonáink feketét!~ ~Zebulonnak 5408 2, 20| Zebulonnak sehogy sem fért a fejébe ez a logika. De hát 5409 2, 20| sehogy sem fért a fejébe ez a logika. De hát az asszony?~ ~- 5410 2, 20| akár azt, hogy mondd el a családodnak, hogy te most 5411 2, 20| családodnak, hogy te most mégy a háborúba, ott meglőnek, 5412 2, 20| vagy Anna úrhölgynek, azzal a napiparanccsal, hogy kárba 5413 2, 20| napiparanccsal, hogy kárba veszett a nagy ebéd, menni kell a 5414 2, 20| a nagy ebéd, menni kell a háborúba.~ ~Schlicket választotta. 5415 2, 20| tudott belediktálni.~ ~Mikor a szolgálóval maga után vitette 5416 2, 20| pakolta be egyét-mását, a fél lába fenn levén már 5417 2, 20| fél lába fenn levén már a kocsi hágcsóján, azt kérdezé 5418 2, 20| tőle:~ ~- Te Boris, hol a kisasszonyaid?~ ~- Az egyik 5419 2, 20| kisasszonyaid?~ ~- Az egyik a konyhán süt-főz, a másik 5420 2, 20| egyik a konyhán süt-főz, a másik a harmadikat öltözteti, 5421 2, 20| konyhán süt-főz, a másik a harmadikat öltözteti, a 5422 2, 20| a harmadikat öltözteti, a negyedik az ötödiknek a 5423 2, 20| a negyedik az ötödiknek a haját sütögeti görbe vassal.~ ~- 5424 2, 20| sütögeti görbe vassal.~ ~- Hát a nagyságos asszonyod mit 5425 2, 20| magát az újmódi míderbe a hentesnével.~ ~- No, jól 5426 2, 20| Zebulon hátrapillantani, mikor a szekér kicsörömpölt a kastély 5427 2, 20| mikor a szekér kicsörömpölt a kastély udvarából!~ ~Hegyen 5428 2, 20| értek, hogy látogassák meg a papot; "papnál bizonyosan 5429 2, 20| mely kenyereket szállított a hadak számára.~ ~- No, most 5430 2, 20| adatott magának egyet azokbul a kenyerekbül, vulgó prófunt, 5431 2, 20| azon kezdte, hogy beletörte a tollkése pengéjét a megszelésénél.~ ~- 5432 2, 20| beletörte a tollkése pengéjét a megszelésénél.~ ~- Jó az 5433 2, 20| megszelésénél.~ ~- Jó az a kenyér? - kérdé tőle Ödön, 5434 2, 20| mikor Zebulon elkezdte azt a foga alá rakogatni s majszolni 5435 2, 20| késő estig.~ ~Estefelé már a pecsenyével is találkoztak. 5436 2, 20| Csakhogy még az lábon járt. A hadsereg számára hajtották 5437 2, 20| hadsereg számára hajtották a gulyát.~ ~Ödönnek úgy tetszett, 5438 2, 20| Ödönnek úgy tetszett, mintha a főhajcsárban, ki lovon ült, 5439 2, 20| Mentül közelebb értek a székvároshoz, annál sűrűbb 5440 2, 20| székvároshoz, annál sűrűbb volt a járó-kelő tömeg, a szekerek 5441 2, 20| volt a járó-kelő tömeg, a szekerek sora, mik szénával, 5442 2, 20| nehezen lehetett előrehaladni. A vezetőkkel örökösen volt 5443 2, 20| Jó későn érkeztek meg a székvárosba. Ott a főbíró 5444 2, 20| érkeztek meg a székvárosba. Ott a főbíró házához szállásoltak 5445 2, 20| megérkeztek, rohant rájuk a mindenünnen érkező csapatok 5446 2, 20| szépen, másik gorombán. Egyik a kenyerét kereste rajta, 5447 2, 20| kenyerét kereste rajta, másik a ruháját, harmadik a csizmáját, 5448 2, 20| másik a ruháját, harmadik a csizmáját, negyedik a szénáját; 5449 2, 20| harmadik a csizmáját, negyedik a szénáját; s Zebulon csak 5450 2, 20| Ödön megszánta Zebulont a fejére nőtt zivatarban.~ ~- 5451 2, 20| tud róla. Eredj, ülj fel a nyerges lovamra, s csinálj 5452 2, 20| lovamra, s csinálj rendet a raktárakban; adj rendeleteket 5453 2, 20| raktárakban; adj rendeleteket a sorompóknál, s nekem hozz 5454 2, 20| hazulról, az úri kastélyból, a bőrpamlagon heverészve, 5455 2, 20| bőrpamlagon heverészve, a hosszúszárúból pöfékelve. 5456 2, 20| Írásbeli jelentést! Ez a szó még a vacsoráját is 5457 2, 20| jelentést! Ez a szó még a vacsoráját is megkeserítette 5458 2, 20| hogy elvigyék az abroszt, a tányérokat, poharakat; rögtön 5459 2, 20| megtudni, hogy mire való az a lénia, amit odatettek a 5460 2, 20| a lénia, amit odatettek a papirosa mellé.~ ~Ödönnek 5461 2, 20| meg neki e jelentés fejét, a rubrikák címeit. ~ ~- Most 5462 2, 20| Zebulonnak kell rajta törni a fejét, hogy mi következik 5463 2, 20| Azalatt egyik ember jön, a másik megy. Minden szoba 5464 2, 20| bámulattal jegyzi meg.~ ~A jegyzőkönyv nagyon keservesen 5465 2, 20| előrehaladni.~ ~Egyszer a többi közt jön egy ismerős 5466 2, 20| Zebulon úrnak pihentetni a tollat.~ ~Azzal a szóval 5467 2, 20| pihentetni a tollat.~ ~Azzal a szóval ront be, hogy:~ ~- 5468 2, 20| szóval ront be, hogy:~ ~- Hol a szalmakomisszárius?~ ~Zebulon 5469 2, 20| interpelláló alakot ismerjük a régi kortesvilágból; a híres 5470 2, 20| ismerjük a régi kortesvilágból; a híres kolompos az, ki mindenütt 5471 2, 20| övében két pisztoly, s a vállán keresztülkötve egy 5472 2, 20| Hát az kell - szólt a travesztált kortesvezér -, 5473 2, 20| kortesvezér -, hogy mit fekszik rá a német az én szalmámra?~ ~ 5474 2, 20| Erre Zebulon letette a tollát, s szétterjeszté 5475 2, 20| tollát, s szétterjeszté a két tenyerét.~ ~Ki értse 5476 2, 20| tenyerét.~ ~Ki értse ezt a bolondot?~ ~- Kezdjük az 5477 2, 20| Igenis, csapatvezér. A kétszuronyos bataillonnak 5478 2, 20| kétszuronyos bataillonnak a parancsnoka.~ ~- Tehát ökörhajcsár?~ ~- 5479 2, 20| No, és mi baja van a némettel?~ ~- Hát van itt 5480 2, 20| az ebingük! Halálfej van a kalapjuk mellett; úgy híják 5481 2, 20| mellett; úgy híják őket, hogy a halálfejes légió.~ ~- S 5482 2, 20| van önnek velük?~ ~- Az a bajom, hogy ha egész nap 5483 2, 20| kerülnek, ahol én megtelepszem a gulyával; mert tudják, hogy 5484 2, 20| ott szalma is lesz, s ők a legelsők, akik letelepszenek 5485 2, 20| legelsők, akik letelepszenek a szalmára.~ ~- És aztán mi 5486 2, 20| énekelnek, s mind lehidalják a szalmát, amit nekem másnap 5487 2, 20| messze földről eljöttek a mi hazánk szabadságáért 5488 2, 20| ontani?~ ~- Ej, mit nekünk az a sok szedett-vedett nép! - 5489 2, 20| szedett-vedett nép! - torzsalkodék a volt kortesvezér. - Elbánunk 5490 2, 20| kortesvezér. - Elbánunk mink a magunk ellenségével magunk 5491 2, 20| csetepatéban is, mint ez a mostani hajcihő, mikor a 5492 2, 20| a mostani hajcihő, mikor a Papszászt restoráltuk. Akkor 5493 2, 20| tollast. Kilenc lyukat ütöttek a fejemen. Itt a helye most 5494 2, 20| lyukat ütöttek a fejemen. Itt a helye most is, ni. Majd 5495 2, 20| hogy hogyan kell elbánni a svalizsérrel! Ha én kieresztem 5496 2, 20| svalizsérrel! Ha én kieresztem ezt a drótos suhogómat, mind egymás 5497 2, 20| után kiverem valamennyinek a szemét. Minek ide közénk 5498 2, 20| szemét. Minek ide közénk ez a német meg a polyák? Ne rondítsa 5499 2, 20| ide közénk ez a német meg a polyák? Ne rondítsa el velök 5500 2, 20| polyák? Ne rondítsa el velök a seregünket, méltóságos főkomisszárius 5501 2, 20| lett újra beletalálni magát a jelentés kontextusába. Ej, 5502 2, 20| effektíve hozzá nem vágta a kalamárist a hajcsárvezérhez. 5503 2, 20| hozzá nem vágta a kalamárist a hajcsárvezérhez. Most nem 5504 2, 20| megint neki kellett dűlni a jegyzékkészítésnek, az irgalom 5505 2, 20| Zebulon az egyik ujjával a szemöldökét tolta fel, mintha 5506 2, 20| szemöldökét tolta fel, mintha a gondolatokat tolná ki homlokából, 5507 2, 20| pedig csak azért tette, hogy a szempillája le ne ragadjon. 5508 2, 20| elhagyta egy pillanatra a szobát, abban a pillanatban 5509 2, 20| pillanatra a szobát, abban a pillanatban azt hallá Zebulon, 5510 2, 20| hangján: "Mikor jön már az a vendég?" Csak akkor riad 5511 2, 20| megtudakolni.~ ~Végre megszánja a kegyetlen parancsoló.~ ~- 5512 2, 20| instruktortól az engedelmet a lefekhetésre.~ ~Ámde lefeküdni 5513 2, 20| azon. Alig adta át magát a nyugodalomnak, már jött 5514 2, 20| és rögtön beszélni akart a nagyságos úrral; százféle 5515 2, 20| százféle kérdéssel háborgatták; a fülébe kiabáltak mérges, 5516 2, 20| ketyegő kakukkóra volt a szobájában, mely minden 5517 2, 20| esemény. Eleinte azt hitte, a világ dűl.~ ~Pedig hát csak 5518 2, 20| világ dűl.~ ~Pedig hát csak a német aulisták masíroztak 5519 2, 20| zendíték rá az ablaka alatt a Fuchsliedet:~ ~Wer kommt 5520 2, 20| utcán valamennyi. Majd meg a nehéz társzekerek, amiktől 5521 2, 20| valaki.~ ~Zebulont csak az a halavány remény kecsegteté, 5522 2, 20| hogy Ödön majd elalussza a négy órát. Hiú remény. A 5523 2, 20| a négy órát. Hiú remény. A kakukk nem huhukolt olyan 5524 2, 20| amilyen készséggel hangzott a kopogtatás az ajtaján s 5525 2, 20| kopogtatás az ajtaján s a rövid szó: "Kelj fel, indulunk!"~ ~ 5526 2, 20| bánni nagyon, hogy ebbe a mulatságba keveredett.~ ~ 5527 2, 20| megkívántatik az, hogy az embernek a vízbe kell menni. Ezt nem 5528 2, 20| nyomrul nyomra megy bele a kellő közepébe a háborúnak. 5529 2, 20| megy bele a kellő közepébe a háborúnak. Most már körül 5530 2, 20| vissza sem fordulhat; muszáj a csatatérig menni, még az 5531 2, 20| természete be nem veszi.~ ~A másnap reggeltől estig tartó 5532 2, 20| kellett volna helyreállítani a rendet; lármázott is eleget, 5533 2, 20| hitte, hogy ugyan megfelelt a hivatalának.~ ~Ahol este 5534 2, 20| megszálltak, az egyúttal a főhadiszállás volt. Zebulon 5535 2, 20| Zebulon egy szobában vacsorált a főtisztekkel, a táborkarral. 5536 2, 20| vacsorált a főtisztekkel, a táborkarral. Neki is hallani, 5537 2, 20| lehetett, hogy főzik azok ki a haditervet; hogy mutogatják 5538 2, 20| haditervet; hogy mutogatják a térképeken, hol jön az ellenség, 5539 2, 20| mely hidakat lerontani, hol a döntő ütközetet várni.~ ~ 5540 2, 20| érezte ez alatt, mintha a szíve folytonos apró reszketésben 5541 2, 20| Azután előszámlálták a főtisztek, hogy minő erőket 5542 2, 20| meg Zebulonnak legjobban a fülét.~ ~Olvasta ő egy régi 5543 2, 20| veszedelmes projektil az a kongrév-rakéta. Ahova annak 5544 2, 20| szikrája leesik, az keresztülég a bőrön, húson és csonton; 5545 2, 20| rakáson, ahova az leesik, mind a száz halál fia.~ ~Zebulon 5546 2, 20| aminélfogva elmaradhasson ebből a drága mulatságból. Hogy 5547 2, 20| mulatságból. Hogy irigylette annak a fiatalembernek a sorsát, 5548 2, 20| irigylette annak a fiatalembernek a sorsát, akit elküldtek Pestre 5549 2, 20| Katona nem vagyok. Nem tudok a verekedéshez. Öt leányom 5550 2, 20| leányom van, nem vagyok a magam embere. Nem szeretek 5551 2, 20| Hagyjatok engem valahol a tartalék transzportnál hátra.~ ~ 5552 2, 20| hátra.~ ~Ödön méltányolta a kívánságát.~ ~- Jól van, 5553 2, 20| csak lőtávolon kívül intézi a dolgokat. Hadd menjen a 5554 2, 20| a dolgokat. Hadd menjen a forrójába Baradlay Ödön, 5555 2, 20| lakosai maguk ajánlkoztak a hátrahagyott élelmi rakoda 5556 2, 20| hagyni Boksa Gergőt is, a maga kétszarvú bataillonával; 5557 2, 20| lovat akarok én elvenni a svalizsértól, hatot!~ ~Ödön 5558 2, 20| Ödön nem bánta hát, menjen a táborral Boksa; de ötvennél 5559 2, 20| tulkot ne hajtson magával, a többit hagyja itten.~ ~Reggel 5560 2, 20| többit hagyja itten.~ ~Reggel a had dereka odább vonult; 5561 2, 20| estefelé egész pihenten, a csizmát is lehúzva a lábáról 5562 2, 20| pihenten, a csizmát is lehúzva a lábáról s papucsot öltve ( 5563 2, 20| papucsot öltve (az mindig a táskájában kísérte) ülhetett 5564 2, 20| táskájában kísérte) ülhetett neki a bevégzendő számadásnak.~ ~ 5565 2, 20| Éjfélig szépen elkészült a rovatokkal, s már éppen 5566 2, 20| rovatokkal, s már éppen a tollat akarta hozzáverni 5567 2, 20| Zebulon sem vette tréfára a dolgot, felkapta egyik kezébe 5568 2, 20| dolgot, felkapta egyik kezébe a pénzes táskát, másikba a 5569 2, 20| a pénzes táskát, másikba a csizmáit, kiugrott az ablakon, 5570 2, 20| erdőnek; futott, amíg csak a lövöldözést hallotta, egy 5571 2, 20| hallotta, egy szál harisnyában, a csizma a kezében; hátra 5572 2, 20| szál harisnyában, a csizma a kezében; hátra sem fordult 5573 2, 20| kezében; hátra sem fordult a szomszéd faluig; ott szekereket 5574 2, 20| Sohasem látta ő többet a hadsereget. A pénztárt átadta 5575 2, 20| látta ő többet a hadsereget. A pénztárt átadta a bírónak. 5576 2, 20| hadsereget. A pénztárt átadta a bírónak. A számadás ott 5577 2, 20| pénztárt átadta a bírónak. A számadás ott veszett. Mi 5578 2, 20| számadás ott veszett. Mi lett a rábízottakból tovább, bizony 5579 2, 20| s olvasá nagy bámulatára a hadi bulletinben, hogy Tallérossy 5580 2, 20| Tallérossy Zebulon ez alkalommal a nép segélyével egy egész 5581 2, 20| rábízott élelmiszert és a hadipénztárt szerencsésen 5582 2, 20| kellett még keresztülmenni a jó úrnak, ami majd következik 5583 2, 21| hímezés-hámozás nélkül. Megverték a magyar hadsereget Kassánál 5584 2, 21| Kassánál nagyon. Szétverték a császári seregek úgy, mint 5585 2, 21| hadsereget szerterobbantották a bulls-runi legelső ütközetben.~ ~ 5586 2, 21| szépítek semmit.~ ~Gyönge volt a vezénylet, vigyázatlanok 5587 2, 21| tisztek, rosszul lőttek a tüzérek, nem állták a tüzet 5588 2, 21| lőttek a tüzérek, nem állták a tüzet a közkatonák; megverte 5589 2, 21| tüzérek, nem állták a tüzet a közkatonák; megverte a magyarokat 5590 2, 21| tüzet a közkatonák; megverte a magyarokat az ellenség játszva. 5591 2, 21| végigsepertetni az országutat, hogy a magyar hadderekat áttörje. 5592 2, 21| becsületes, jószívű fővezér, a magyar hadügyminiszter leült 5593 2, 21| hiszen nézzék, minden golyó a fejük fölött repül el. Azok 5594 2, 21| Mikor nehány nap múlva a hadügyér megjelent az országgyűlésben, 5595 2, 21| megjelent az országgyűlésben, a debreceni városházteremben, 5596 2, 21| Még most is érezzük ezt a pirulást, pedig azóta de 5597 2, 21| bearanyozta azt ottan!~ ~Hanem ez a szégyen teljes és tökéletes 5598 2, 21| tökéletes volt.~ ~S mikor végül a futók után megeresztette 5599 2, 21| futók után megeresztette a császári vezér a kongrév-röppentyűket; 5600 2, 21| megeresztette a császári vezér a kongrév-röppentyűket; mikor 5601 2, 21| tűzkígyók utánaindultak a szétriadt tábornak, kerepelő 5602 2, 21| körül, akkor teljes lett a zűrzavar; lovasság, tüzérség, 5603 2, 21| s akadályozta egyúttal a menekülésben. Az ellenségnek 5604 2, 21| kellett utánaküldeni, s a röppentyűtelepét előretolni, 5605 2, 21| hogy minden ágyúját elvegye a futó seregnek, s százával 5606 2, 21| Szeme közé nézni annak a rémnek, ami elől más tízezer 5607 2, 21| nyerges lovára kapott, amint a harc balvégzetes kimenetelét 5608 2, 21| már mindenki elveszette a fejét, ő kereste az eszközt, 5609 2, 21| lovagostor volt mindössze is a kezében.~ ~Az újonc ezredeket 5610 2, 21| munkát!" - gondolá Ödön, s a futó csapatok között, ahol 5611 2, 21| futó csapatok között, ahol a legfiatalabb arcokat látta, 5612 2, 21| közkatonák voltak.~ ~- Meghaljunk a többiekért? Jól van! - S 5613 2, 21| van! - S szembeszálltak a lovassággal.~ ~Most egyszerre 5614 2, 21| mögül oly sortüzelés fogadta a feléjük robogó lovasságot, 5615 2, 21| hurráordítással emelkedett ki a rejtett csapat. A halálfej-légió 5616 2, 21| emelkedett ki a rejtett csapat. A halálfej-légió volt az. 5617 2, 21| halálfej-légió volt az. Vezére, a hórihorgas népköltő, Mausmann, 5618 2, 21| Ödön üdvözölve szorítá meg a bohó diák kezét, ki őt patrónus 5619 2, 21| aulisták el legyenek látva a hadseregnél, s a magyar 5620 2, 21| legyenek látva a hadseregnél, s a magyar fiúk barátkozzanak 5621 2, 21| még az ördögtül sem, még a kongrév-rakétától sem; az 5622 2, 21| látta az országúton, amint a gyilkos sortüzelés lovasságát 5623 2, 21| Nézzétek, hogy fúródik a földbe. Ennek az orra homokkal 5624 2, 21| orra homokkal tőlt be. Ez a másik sem sikerült. A meg 5625 2, 21| Ez a másik sem sikerült. A meg ni, hova elkerült. No, 5626 2, 21| most az igazi e lesz. (A röppentyű csakugyan előttük 5627 2, 21| odaugrott hozzá, s dacára a sziporkáknak, megkapta a 5628 2, 21| a sziporkáknak, megkapta a nyelét, beledobta a röppentyűt 5629 2, 21| megkapta a nyelét, beledobta a röppentyűt az árokba, ott 5630 2, 21| el, csak azután mondta rá a kádenciát: Te pedig itten 5631 2, 21| rajta.~ ~Nevettek! ~ ~Ettől a nevetéstől kezdve hősök 5632 2, 21| Egyszer szeme közé nevettek a halálnak. Felfedezték, hogy 5633 2, 21| halálnak. Felfedezték, hogy a halál is csak komédiás; 5634 2, 21| megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival, pátoszával; 5635 2, 21| pátoszával; de tiszteli a kritikust, és kitér neki!~ ~ 5636 2, 21| Az ellenség látta, hogy a röppentyűinek semmi hatása 5637 2, 21| semmi hatása többé. Újra a lovasságot indította az 5638 2, 21| egy század nehézlovas jött a többiek előtt.~ ~A kis csapat 5639 2, 21| jött a többiek előtt.~ ~A kis csapat most hármas sort 5640 2, 21| elfoglalva, s bevárta közelre a lovasokat.~ ~Mausmann e 5641 2, 21| várakozás alatt rázendíté a Fuchsliedet:~ ~Wer kommt 5642 2, 21| üdvlövést húszlépésnyi távolból a közeledőknek! Hogy porzik 5643 2, 21| közeledőknek! Hogy porzik vissza a lovasság, holtakat, sebesülteket 5644 2, 21| el maga után!~ ~S azzal a kis csapat újra tölt, vállra 5645 2, 21| letérve, körül akarják fogni a csapatot.~ ~Az hirtelen 5646 2, 21| Az hirtelen kört alakít, a kör közepén Ödön lóháton, 5647 2, 21| kör közepén Ödön lóháton, a szuronyok kifelé fordítva, 5648 2, 21| sün tövisei. És hangzik a Fuchslied többi szakasza:~ ~ 5649 2, 21| einen ledernen Fuchs.~ ~A támadó lovasság ismét kénytelen 5650 2, 21| kénytelen visszavonulni a víg fickók lövései elől. 5651 2, 21| Oda várják az ellenséget a puska végére, akkor lőnek 5652 2, 21| lőnek rá, mikor bizonyos a golyó.~ ~És aztán a Fuchsliednek 5653 2, 21| bizonyos a golyó.~ ~És aztán a Fuchsliednek igen sok strófája 5654 2, 21| előadatik, hogy mit csinál a "Fuchs". És ahány strófája 5655 2, 21| Fuchs". És ahány strófája a Fuchsliednek, annyi támadást 5656 2, 21| kiállani az üldöző lovasságtól a maroknyi kis csapatnak. 5657 2, 21| szuronyra, puskaagyra került már a dolog, ott is hetykén, büszkén 5658 2, 21| hetykén, büszkén verekedett a halálfejes csapat; aki sebet 5659 2, 21| is azt kiáltották: "éljen a szabadság"; s amilyen hosszú 5660 2, 21| szabadság"; s amilyen hosszú a forrói országút, olyan hosszan 5661 2, 21| jelölték vércseppjeikkel a védett Magyarország földét.~ ~ 5662 2, 21| utolsó töltényünket vertük le a puskába. Többet nem puskázunk. 5663 2, 21| Többet nem puskázunk. Itt a hátunk mögött van egy híd; 5664 2, 21| megállunk, és ott maradunk. A nádason a lovasság nem kerülhet 5665 2, 21| ott maradunk. A nádason a lovasság nem kerülhet mögénk. 5666 2, 21| szuronnyal verekszünk.~ ~S a bohó, jókedvű, egzaltált 5667 2, 21| Beatricéből, s el vannak szánva a színdarabot komolyan végigjátszani. 5668 2, 21| komolyan végigjátszani. Az a híd egy kis emelvényt képezett 5669 2, 21| egy kis emelvényt képezett a rónaságon, s amint arra 5670 2, 21| s amint arra feljutott a kis csapat, e helyzetből 5671 2, 21| helyzetből végigtekinthetett a háta mögötti képen.~ ~A 5672 2, 21| a háta mögötti képen.~ ~A nádasig, melyet ama híd 5673 2, 21| pedig egy fehér lepel volt a mező. A megelőzött napok 5674 2, 21| fehér lepel volt a mező. A megelőzött napok viharos 5675 2, 21| ide torlasztották össze a havat, mely most, mint a 5676 2, 21| a havat, mely most, mint a futóhomok, buckákat képezett. 5677 2, 21| körüle zilált gubancban a menekvő csapatok.~ ~"Ezt 5678 2, 21| menekvő csapatok.~ ~"Ezt a látványt nem szabad az ellenfélnek 5679 2, 21| Nem, amíg mi élünk."~ ~A híd magaslatát elfoglalta 5680 2, 21| híd magaslatát elfoglalta a kis csapat, s ott ismét 5681 2, 21| ünnepélyességgel hangzott végig a rónán.~ ~A háttért sötét 5682 2, 21| hangzott végig a rónán.~ ~A háttért sötét lila-szürke 5683 2, 21| az éneklő hős csapat ott a magaslaton úgy tűnt fel, 5684 2, 21| égbe menendő mártírsereg; a leáldozó nap tündöklött 5685 2, 21| festé alakjaikat.~ ~Míg a halálra szántak kardala 5686 2, 21| ellenfél lovascsapatja; s a röppentyűtelep a saját lovasságának 5687 2, 21| lovascsapatja; s a röppentyűtelep a saját lovasságának fején 5688 2, 21| tűzrajzolta ívben gyilkos lövegeit a hídon állók felé. Azok álltak 5689 2, 21| állók felé. Azok álltak a tűz előtt, roham előtt, 5690 2, 21| ijedetlenül, és énekelték a dalt azokról a hősökről, 5691 2, 21| énekelték a dalt azokról a hősökről, akik fogadást 5692 2, 21| szuronnyal fognak vívni a mai csatában.~ ~Baradlay 5693 2, 21| honvédet ott mellette abban a percben sújtott le egy szétpattant 5694 2, 21| föl:~ ~- És ha talál, az a legszebb halál.~ ~- Éljen 5695 2, 21| legszebb halál.~ ~- Éljen a haza! - rivallt fel szavára 5696 2, 21| szavára az egész csapat.~ ~A közeledő lovasság megdöbbenve 5697 2, 21| hanem valami mástól.~ ~A befagyott nádas bozótja 5698 2, 21| osztály huszár robogott elő a térre.~ ~Olyan váratlan 5699 2, 21| összekeverve terelték le azt a huszárok az országútról. 5700 2, 21| huszárok az országútról. A szétbontott lovasszakaszok 5701 2, 21| ellenfeleik elől.~ ~És ekkor a huszárosztály, mint egy 5702 2, 21| ellenfeleit, s egész erejével a röppentyűtelepnek indult.~ ~ 5703 2, 21| Azok most vették észre a hibát, amit elkövettek. 5704 2, 21| elkövettek. Nagy magabíztában a győztes had igenis messze 5705 2, 21| való pillanat sem volt, ha a röppentyűtelepet el nem 5706 2, 21| katonák, nem ijednek meg a szikrázó szörnyetegtől. 5707 2, 21| pakolni hirtelen, s menekülni a lőszeres kocsikkal. Jó szerencse, 5708 2, 21| kocsikkal. Jó szerencse, ha maga a röppentyűkészlet a gyalogság 5709 2, 21| maga a röppentyűkészlet a gyalogság oltalma alá menekülhet; 5710 2, 21| nincs idő megmenteni. Azokat a huszárok elfoglalják, összetörik, 5711 2, 21| azután messze megüldözik a visszamenekülő tűzszekereket.~ ~ 5712 2, 21| csendes léptetve térnek vissza a hídon álló bajtársaik felé.~ ~ 5713 2, 21| volt végezve e csapással a nap munkája. Az ellenfél 5714 2, 21| hadcsapatok visszahúzódtak. A vert had menekülhetett odább.~ ~ 5715 2, 21| had menekülhetett odább.~ ~A huszárcsapat jött egyenesen 5716 2, 21| huszárcsapat jött egyenesen a híd felé. Többen lehettek 5717 2, 21| egész arcán.~ ~Ketten voltak a hídon álló csapat között, 5718 2, 21| valahol. Az egyik volt Ödön, a másik Mausmann.~ ~Az utóbbi 5719 2, 21| hat év óta nem látta.~ ~A diákharcos egyszerre rákezdte:~ ~" 5720 2, 21| sírva fakadt, felhajította a kalapját, s odarohant a 5721 2, 21| a kalapját, s odarohant a közeledő lovaghoz; átnyalábolta, 5722 2, 21| majd hogy le nem vette a lováról.~ ~- Hurrá, Baradlay! 5723 2, 21| mellett felismeretlenül; a csatatér pedig minden arcnak 5724 2, 21| szokatlan kifejezést ad.~ ~A két testvér összeölelkezett. 5725 2, 21| csókolták s magasztalták, ki-ki a maga nyelvén.~ ~- Az ég 5726 2, 21| kófic" is küldött. Amint a nagy futás közben én a csapatommal 5727 2, 21| Amint a nagy futás közben én a csapatommal szemközt jövök 5728 2, 21| úgy egy óra múlva te vagy a majoreszkó.~ ~- Amitől isten 5729 2, 21| Amitől isten őrizzen mind a kettőnket. Hanem mármost 5730 2, 21| megmondom édesanyánknak!~ ~Ennél a szónál aztán elmúlt a tréfálózási 5731 2, 21| Ennél a szónál aztán elmúlt a tréfálózási kedve. Érzékenyen 5732 2, 21| gondolatára megcsókolta egymást a két testvér. Hiszen gondviselésük 5733 2, 21| gyermekkorukban, férfikorukban; a bölcsőben úgy virrasztott 5734 2, 21| fölöttük az ő szeme, mint a csatatéren.~ ~ ~ ~ 5735 2, 22| A BETYÁR~ ~Most azután e szétvert, 5736 2, 22| győzni legyen képes: az volt a bűvészet!~ ~A csata utáni 5737 2, 22| képes: az volt a bűvészet!~ ~A csata utáni éjt Ödön és 5738 2, 22| utáni éjt Ödön és Richárd a legközelebb fekvő faluban 5739 2, 22| éjszakájuk azzal tölt el, hogy a szétvert had szállingózó 5740 2, 22| adni - monda Richárd -, a sült szagára majd összegyűlnek.~ ~ 5741 2, 22| összegyűlnek.~ ~Hanem éppen ez volt a legnehezebb.~ ~Azon a falun 5742 2, 22| volt a legnehezebb.~ ~Azon a falun már kétszer járt keresztül 5743 2, 22| Kenyér csak lett volna, mert a társzekereket megmentették, 5744 2, 22| utasítva, hogy cirkáltasson a szomszéd berekben, nem menekült-e 5745 2, 22| berekben, nem menekült-e a vitéz kortes oda a rábízott 5746 2, 22| menekült-e a vitéz kortes oda a rábízott gulyával. Hiszen 5747 2, 22| minden ökör nélkül jött; a lovát is úgy vezette kantárszáron. 5748 2, 22| aztán nyögött, és lógatta a fejét előre, majd elejtette 5749 2, 22| majd elejtette az állát, a fokosát mankónak használta, 5750 2, 22| fokosát mankónak használta, a kardját pedig a hóna alatt 5751 2, 22| használta, a kardját pedig a hóna alatt hozta. Egészen 5752 2, 22| fohászkodni, úgy reszkettette a torkában a hangot, hogy 5753 2, 22| reszkettette a torkában a hangot, hogy az ember azt 5754 2, 22| Mi történt? - nyavalygott a vitéz hajcsár. - Bezzeg 5755 2, 22| örökre. Ketté van törve a derekam. Az ágyúgolyóbis. 5756 2, 22| Huszonnégy fontos.~ ~Mausmann meg a többi fiatalok szörnyet 5757 2, 22| fiatalok szörnyet nevettek erre a szóra. Boksa Gergő láthatta, 5758 2, 22| hol az ökrök? - sürgették a hajcsárt minden oldalról.~ ~- 5759 2, 22| önmaga el tudott menekülni, a gulyát pedig nem tudta elhajtani?~ ~- 5760 2, 22| történt. Hát éppen amint a csata kezdődött, kiveszem 5761 2, 22| csata kezdődött, kiveszem a csizmaszár mellől a késemet 5762 2, 22| kiveszem a csizmaszár mellől a késemet meg a tarisznyából 5763 2, 22| csizmaszár mellől a késemet meg a tarisznyából a kenyeret 5764 2, 22| késemet meg a tarisznyából a kenyeret meg a szalonnát, 5765 2, 22| tarisznyából a kenyeret meg a szalonnát, hogy majd egy 5766 2, 22| hát egyszerre akkorát lű a nímet, hogy csak kiesett 5767 2, 22| nímet, hogy csak kiesett a kezembül kés, kenyér, szalonna; 5768 2, 22| volt huszonnyolc fontos az a golyóbis, akinek a szele 5769 2, 22| fontos az a golyóbis, akinek a szele megütött. Úgy segéljen, 5770 2, 22| láncolva. Szakálla volt mind a kettőnek.~ ~- Ön elfutott. 5771 2, 22| hát az ökrökkel mi lett? A többi hajcsár nem terelte 5772 2, 22| alássan, mert amint futottam, a nímet úgy lűtt a hátamba, 5773 2, 22| futottam, a nímet úgy lűtt a hátamba, de úgy lűtt az 5774 2, 22| hogy ha hátranézek, ellüvi a fejemet.~ ~- Másképp kell 5775 2, 22| gyáva fickó! Megfutottál a nagy szájaddal az első ágyúszóra, 5776 2, 22| s az ellenségnek hagytad a rád bízott gulyát! Káplárok! 5777 2, 22| agyarkodó daccal pattogtatá a szót:~ ~- Azt pedig kikérem 5778 2, 22| hideg humorral. - Legalább a kutyabőrnek fog fájni az 5779 2, 22| fog fájni az ötven, nem a te bőrödnek.~ ~- Tudatom 5780 2, 22| bőrödnek.~ ~- Tudatom azt is a kapitány úrral - szólt Boksa 5781 2, 22| mutogatva fölfelé -, hogy a fölséges országgyűlés eltörült 5782 2, 22| minden testi büntetést, még a nem nemesekre is.~ ~- Megapellálhatod, 5783 2, 22| Gergővel, hogy lekapták a tíz körméről, s olyan kellemetlen 5784 2, 22| érintkezésbe hozták azzal a bizonyos szíjjal, amit a 5785 2, 22| a bizonyos szíjjal, amit a huszárok farmatringnak hínak, 5786 2, 22| hogy ordított bele, mint a behemót.~ ~Mikor a kellemetlen 5787 2, 22| mint a behemót.~ ~Mikor a kellemetlen afférnek vége 5788 2, 22| szerint vissza kellett mennie a kapitány úrhoz, megköszönni 5789 2, 22| kapitány úrhoz, megköszönni a kegyesen osztott tanítást.~ ~- 5790 2, 22| No, hát lűtt-e nagyot a nímet? - kérdé tőle Richárd.~ ~- 5791 2, 22| Most vegyétek el tőle a fegyvereit, ültessétek fel 5792 2, 22| fegyvereit, ültessétek fel a lovára, aztán alá is út, 5793 2, 22| katona, aki nem szégyenli a hátát megmutatni az ellenségnek, 5794 2, 22| Boksa Gergőtül elvették a rezes kardját, a fokosát, 5795 2, 22| elvették a rezes kardját, a fokosát, a pisztolyait, 5796 2, 22| rezes kardját, a fokosát, a pisztolyait, nyakába akasztották 5797 2, 22| akasztották az ostorát, feltették a nyergébe, s aztán kikergették 5798 2, 22| nyergébe, s aztán kikergették a táborbul lovastul együtt.~ ~ 5799 2, 22| énrajtam!~ ~Aztán megostorozta a lovát, s elnyargalt.~ ~Hideg, 5800 2, 22| Hideg, borongós volt az éj. A hó szitált a szélben. Ilyenkor 5801 2, 22| volt az éj. A hó szitált a szélben. Ilyenkor mondják 5802 2, 22| mondják azt, hogy nem bír esni a hó a hidegtől.~ ~A táborból 5803 2, 22| hogy nem bír esni a hó a hidegtől.~ ~A táborból csúfosan 5804 2, 22| esni a hó a hidegtől.~ ~A táborból csúfosan elcsapott 5805 2, 22| tervet főzött.~ ~Elővette a pipáját, elővette a dohányzacskóját, 5806 2, 22| Elővette a pipáját, elővette a dohányzacskóját, levette 5807 2, 22| dohányzacskóját, levette fejéről a kalapját.~ ~Belenézett a 5808 2, 22| a kalapját.~ ~Belenézett a pipájába, belenézett a dohányzacskójába, 5809 2, 22| Belenézett a pipájába, belenézett a dohányzacskójába, belenézett 5810 2, 22| dohányzacskójába, belenézett a kalapjába.~ ~Aztán olyasmit 5811 2, 22| hogy "jól van", s feltette a kalapját a fejére, visszadugta 5812 2, 22| s feltette a kalapját a fejére, visszadugta a pipáját 5813 2, 22| kalapját a fejére, visszadugta a pipáját a zsebébe, a dohányzacskóját 5814 2, 22| fejére, visszadugta a pipáját a zsebébe, a dohányzacskóját 5815 2, 22| visszadugta a pipáját a zsebébe, a dohányzacskóját a szokott 5816 2, 22| zsebébe, a dohányzacskóját a szokott helyére, s elkezdett 5817 2, 22| ellenség tábora felé ment.~ ~A hólepte mezőn sötét éjjel 5818 2, 22| nem találkozott senkivel. A két tábor között üres a 5819 2, 22| A két tábor között üres a tér.~ ~Már túlment a nádason, 5820 2, 22| üres a tér.~ ~Már túlment a nádason, melyből Richárd 5821 2, 22| felkaptatva széttekintett. A rónán egy helyütt tüzek 5822 2, 22| tábortüzek.~ ~Közelebb nyomult a tüzekhez; éjhez szokott 5823 2, 22| éhbőgés tudatá vele, hogy azon a helyen van, amit keres.~ ~ 5824 2, 22| keres.~ ~Most már leszállt a lovárul, s gyalog vezette 5825 2, 22| azt arrafelé.~ ~Egyszerre a sötétből rákiáltanak:~ ~- 5826 2, 22| riaszt! Dezentor vagyok! A "deneztor" szót megértette 5827 2, 22| deneztor" szót megértette a kérdező. Az előőrs volt. 5828 2, 22| akar beszélni.~ ~Az ezredes a tanyán volt, és kártyázott 5829 2, 22| tanyán volt, és kártyázott a többi tisztekkel, mikor 5830 2, 22| vele szólni. Vezessék be.~ ~A tiszt uraknak nagyon megtetszett 5831 2, 22| uraknak nagyon megtetszett a furcsa legény alakja. Egy 5832 2, 22| sorba kezet csókol, és a szenteket káromolja.~ ~- 5833 2, 22| Hát miért szöktél el a magad táborából? - kérdé 5834 2, 22| megveretett. Engem, akinek a hetvenhetedik ősapám is 5835 2, 22| vénségemre megtették velem azt a csúfot, hogy deresre húztak, 5836 2, 22| sem szabad! És elkergetett a táborból, mint egy kapcabetyárt! 5837 2, 22| noncombattant? Most értem már a vitéz elszántságot. Tehát 5838 2, 22| elszántságot. Tehát nem tartozol a verekedők közé?~ ~- Verekedése 5839 2, 22| kicsit zsenírozom magamat.~ ~A tiszt urak nevettek e szégyenlősségnek.~ ~- 5840 2, 22| Gergő e szóra megragadta a tiszt úr kezét, s akkorákat 5841 2, 22| mint egy papucs.~ ~- Ó, a mennybéli szentek áldják 5842 2, 22| mennybéli szentek áldják meg a nagyságos urat ezért a jóvoltáért! 5843 2, 22| meg a nagyságos urat ezért a jóvoltáért! Bizony olyan 5844 2, 22| bennem találni, aki még a hajszálát is megőrzi! Tűzbe-vízbe 5845 2, 22| tudok én, csak kerüljön arra a sor! De azt az ötvenet el 5846 2, 22| nevem nemes Boksa Gergő!~ ~A kortes szemei vérben forogtak, 5847 2, 22| szemei vérben forogtak, s a könny még most is megeredt 5848 2, 22| is ez az ütés, megvolna a nagy gyalázat; pedig hát 5849 2, 22| esett. Boksa Gergely mutatá a kiszenvedett rajzhúzlin 5850 2, 22| kiszenvedett rajzhúzlin az uraknak a repedést szakított species 5851 2, 22| hiteles.~ ~- Mi neve annak a parancsnoknak, aki téged 5852 2, 22| az imént érkezett; hanem a kormánybiztost bátyjának 5853 2, 22| kell neki lenni.~ ~- Á! A szökevény! (E név felvillanyozta 5854 2, 22| szökevény! (E név felvillanyozta a főtisztet.)~ ~Most azután 5855 2, 22| érdekelten kérdezé ki tovább a hajcsárt. Hozatott neki 5856 2, 22| elmondott minden rosszat. Hogy a vert seregnek nincs egy 5857 2, 22| egy harapás kenyere; hogy a gyalogságnak nincsen fegyvere, 5858 2, 22| ellenségtől; hogy zúgolódnak a vezérek ellen; hogy csak 5859 2, 22| kegyetlen szigorral lehet a lázongást visszatartani, 5860 2, 22| mihelyt alkalma akad; hogy a bécsi légiót elkergették 5861 2, 22| Mind olyan dolgot, amiket a győztes örömest szeret hallani.~ ~ 5862 2, 22| Boksa Gergő megnyerte a tetszését a vitéz uraknak. 5863 2, 22| Gergő megnyerte a tetszését a vitéz uraknak. Az ezredes 5864 2, 22| kell. Katonákat nem lehet a tulkok őrzésére fogni. Nem 5865 2, 22| tanulmányozta. Az ezredes kiküldte a hadsegédét az ordináncával, 5866 2, 22| hogy vezessék Boksa Gergőt a maga hatáskörébe: a gulyához.~ ~ 5867 2, 22| Gergőt a maga hatáskörébe: a gulyához.~ ~Boksa Gergő 5868 2, 22| sorba, és sírt, és megitta a maradék bort a palackbul; 5869 2, 22| és megitta a maradék bort a palackbul; azután ment hivatását 5870 2, 22| ment hivatását betölteni.~ ~A gondjaira bízott gulya künn 5871 2, 22| gondjaira bízott gulya künn volt a tanya udvarán, lehetett 5872 2, 22| ökör azt hiszi, hogy ott a világ vége. Azonkívül négy 5873 2, 22| lovas jár kivont karddal a kerítésen kívül, minden 5874 2, 22| visszautasítására. És azután kinn a mezőn táboroznak a többi 5875 2, 22| kinn a mezőn táboroznak a többi katonák hosszú sorban; 5876 2, 22| lovaik kipányvázva; ott főzik a bográcsokban a burgonyát 5877 2, 22| ott főzik a bográcsokban a burgonyát hússal.~ ~Aztán 5878 2, 22| szelíd, kormányozható nép az a tulok. Ott elfekszik a hideg 5879 2, 22| az a tulok. Ott elfekszik a hideg földön, s kérőzik 5880 2, 22| és hallgat. Hogy tegnap a nemzeti hadseregnél volt, 5881 2, 22| nemzeti hadseregnél volt, ma a császárinál, az ránézve 5882 2, 22| közönyösnek látszik. Mind a kettőnek oda kell adni bőrt, 5883 2, 22| adni bőrt, húst, csontot. A legcímeresebb szarvúnak 5884 2, 22| legcímeresebb szarvúnak a nyakára kolomp van kötve; 5885 2, 22| kolomp van kötve; az vezeti a többit. Nem azért, mintha 5886 2, 22| volna, hanem mert legnagyobb a szarva. Nem választás útján 5887 2, 22| keresztülmenni, összetartják a fejeiket, szélrül egy sem 5888 2, 22| nekem". S ha néha-néha egyik a sok közül hosszú, vontatott 5889 2, 22| vontatott bőgéssel szól bele a világba, az nem a honvágynak, 5890 2, 22| szól bele a világba, az nem a honvágynak, nem a felsőbbség 5891 2, 22| az nem a honvágynak, nem a felsőbbség elleni zúgolódásnak 5892 2, 22| annyit jelent, hogy ihatnék. A címeres megrázza nyakán 5893 2, 22| Gergőnek rendben tartani.~ ~A segédtiszt megismertette 5894 2, 22| segédtiszt megismertette a hajcsárt a szolgálattevő 5895 2, 22| megismertette a hajcsárt a szolgálattevő káplárral, 5896 2, 22| embernek meg kell szolgálni azt a kenyeret, amit kap. Hiszen 5897 2, 22| meg van tiltva.~ ~Engedték a derék, buzgó embernek, hogy 5898 2, 22| azt nézte, hogy merről fúj a szél, hogy a gulya a szél 5899 2, 22| merről fúj a szél, hogy a gulya a szél mentébe essék 5900 2, 22| fúj a szél, hogy a gulya a szél mentébe essék tőle.~ ~ 5901 2, 22| letelepedett, jójcakát kívánt a jó tiszt úrnak, a káplár 5902 2, 22| kívánt a jó tiszt úrnak, a káplár úrnak és a többi 5903 2, 22| úrnak, a káplár úrnak és a többi nagyságos uraknak, 5904 2, 22| rendkívüli dolgot. Csak elővette a pipáját, a dohányzacskóját, 5905 2, 22| Csak elővette a pipáját, a dohányzacskóját, s levette 5906 2, 22| dohányzacskóját, s levette a kalapját. Talán imádkozni 5907 2, 22| lefekszik, s megkívántatik a csendes elalvására, hogy 5908 2, 22| csendes elalvására, hogy a pipa a szájában legyen.~ ~ 5909 2, 22| elalvására, hogy a pipa a szájában legyen.~ ~Tehát 5910 2, 22| legyen.~ ~Tehát megtömte a pipáját dohánnyal, kiütött 5911 2, 22| pipáját dohánnyal, kiütött a készséggel, lenyomta az 5912 2, 22| lenyomta az égő taplót a körmével, lecsukta a pipát 5913 2, 22| taplót a körmével, lecsukta a pipát a kupakkal, ahogy 5914 2, 22| körmével, lecsukta a pipát a kupakkal, ahogy szokás becsületes 5915 2, 22| okai voltak nem feküdni a másik hemiszfériumára.~ ~ 5916 2, 22| Közben aztán unalomból a kusztorájával vakargatta 5917 2, 22| kusztorájával vakargatta a kalapja karimájáról az avatag, 5918 2, 22| levakart, azt szedegette a tenyerébe. Biz az rökönyödött 5919 2, 22| kiállt; ordas volt és rücskös a régiségtől. Talán jól is 5920 2, 22| gazdája vakargatja róla a szutykot.~ ~Mikor aztán 5921 2, 22| Gergő, akkor felnyitotta a pipája kupakját, s ráeresztette 5922 2, 22| kupakját, s ráeresztette a markából azt a kaparékot 5923 2, 22| ráeresztette a markából azt a kaparékot az égő dohányra.~ ~ 5924 2, 22| valami bűz, aminek hasonlóját a pokol minden parfümériája 5925 2, 22| Mi összeköttetése van a kalapzsírfüstnek a tulkok 5926 2, 22| összeköttetése van a kalapzsírfüstnek a tulkok biotikai rendszerével, 5927 2, 22| embert ismerni.~ ~Amint a szél a tulkok felé vitte 5928 2, 22| ismerni.~ ~Amint a szél a tulkok felé vitte az illatot, 5929 2, 22| tulkok felé vitte az illatot, a vezértulok felugrott fektéből, 5930 2, 22| fektéből, szétfeszítette a lábait, felemelte a fejét, 5931 2, 22| szétfeszítette a lábait, felemelte a fejét, elkezdett szimatolni 5932 2, 22| fejét, elkezdett szimatolni a levegőben. Újra érezte a 5933 2, 22| a levegőben. Újra érezte a pokolbűzt. Megrázta a fejét; 5934 2, 22| érezte a pokolbűzt. Megrázta a fejét; csak úgy csengett 5935 2, 22| csak úgy csengett rajta a kolomp.~ ~Aztán elkezdte 5936 2, 22| kolomp.~ ~Aztán elkezdte a farkával korbácsolni a két 5937 2, 22| elkezdte a farkával korbácsolni a két oldalát, s kurta, rekedt 5938 2, 22| rekedt bőgést hallatott, mint a bika. Azután elkezdett apró 5939 2, 22| apró bakugrásokat tenni, s a fejét hányni-vetni, mire 5940 2, 22| fejét hányni-vetni, mire a többiek is mind felugráltak.~ ~ 5941 2, 22| arrafelé szegezve, ahonnan a füstöt hozza a szél, mintha 5942 2, 22| ahonnan a füstöt hozza a szél, mintha onnan várnának 5943 2, 22| rémséges kísértetet. Az lett a nagy hátrálásból, hogy kidöntötték 5944 2, 22| hátrálásból, hogy kidöntötték a nádkerítés oldalát; de kidöntötték 5945 2, 22| van is, s akkor aztán neki a rónának.~ ~A nagy bömbölésre 5946 2, 22| aztán neki a rónának.~ ~A nagy bömbölésre előfutottak 5947 2, 22| hogy mi történik, mert a bőszült gulya feltarthatatlanul 5948 2, 22| feltarthatatlanul rohant a résen keresztül ki a szabadba, 5949 2, 22| rohant a résen keresztül ki a szabadba, nem használt nekik 5950 2, 22| félrelökték maguk elől a lovas őröket, áttörtek az 5951 2, 22| egész vonalon, átugrálták a tábortüzeket, s bömbölt 5952 2, 22| ő nem indíthatta meg ezt a gulyalázadást. Ő feküdt 5953 2, 22| gulyalázadást. Ő feküdt a bundáján szépen, és pipázott.~ ~- 5954 2, 22| Gergő becsülettudóan kivette a pipát a szájából, s eldugta 5955 2, 22| becsülettudóan kivette a pipát a szájából, s eldugta a zsebébe, 5956 2, 22| pipát a szájából, s eldugta a zsebébe, ahogy illik; mikor 5957 2, 22| megesik az sokszor! Tudják azt a hajcsárok, tudják azt a 5958 2, 22| a hajcsárok, tudják azt a mészárosok; de leginkább 5959 2, 22| mészárosok; de leginkább a gulyások, hogy az ökrök 5960 2, 22| tudományom lesz. Ha én kieresztem a karikásomat, s utánuk eresztem 5961 2, 22| karikásomat, s utánuk eresztem a hóka lovamat, tudom, hogy 5962 2, 22| frissen, kapjon fel kend a lovára, s eressze ki azt 5963 2, 22| lovára, s eressze ki azt a karikást, s aztán eredjen 5964 2, 22| adni, hogy jöjjenek velem a katona urak, s segítsenek 5965 2, 22| katona urak, s segítsenek a gulyát összeterelni, mert 5966 2, 22| nyolcvan felé fut.~ ~- Ott van a négy őr, azok lovon ülnek, 5967 2, 22| Boksa felhasalt valahogy a lovára. Nagy nyögésébe került 5968 2, 22| mintha hozzá lett volna nőve a lovához.~ ~- No, ezredes 5969 2, 22| mindjárt itt leszek én ebben a nyomban!~ ~Az ezredes nem 5970 2, 22| visszajövök!~ ~Azzal kiereszté a karikás ostort, s nagyot 5971 2, 22| s nagyot kondított vele. A hóka nevezetes zergeugrással 5972 2, 22| nevezetes zergeugrással kezdte a futást, s vitte gazdáját 5973 2, 22| futást, s vitte gazdáját a tört résen keresztül.~ ~ 5974 2, 22| tört résen keresztül.~ ~A bomlott gulya, ahány négy 5975 2, 22| száguldott. Boksa Gergő hagyta a katonákat utánuk iramodni; 5976 2, 22| tudta, hogy többet ér ebben a munkában egy karikás ötven 5977 2, 22| óriási mérvben!~ ~Hanem ahol a karikás kongása hallatszik, 5978 2, 22| hallatszik, ott van siker. A futó állatok közül bámulatos 5979 2, 22| ötvenet; hol az egyik, hol a másik oldalán a csapatnak 5980 2, 22| egyik, hol a másik oldalán a csapatnak vágott közéjük 5981 2, 22| azok oda csoportosultak a kolompos mellé. Az egyik 5982 2, 22| neki segíteni, mindenütt a sarkában volt, s kiabált 5983 2, 22| sarkában volt, s kiabált a vad marhákra.~ ~Mikor aztán 5984 2, 22| tömött csoportban volt együtt a futó gulya, akkor odanyargalt 5985 2, 22| gulya, akkor odanyargalt a közepébe Boksa, s kettőt 5986 2, 22| kettőt nagyot durrantva a karikással, mind a kétszer 5987 2, 22| durrantva a karikással, mind a kétszer odavágott az ostor 5988 2, 22| ostor dróthegyű sugarával a kolompos hátára, mitől az 5989 2, 22| vadabb futásnak eredt.~ ~A svalizsér látni kezdte, 5990 2, 22| fordítsa már visszafelé a gulyát.~ ~Mintha csak a 5991 2, 22| a gulyát.~ ~Mintha csak a süketnek beszélt volna. 5992 2, 22| németül.~ ~No, de tudott a katona magyarul is. Különösen 5993 2, 22| tökéletesen megsiketült.~ ~Tudott a katona nagyobbat is kiáltani:~ ~- 5994 2, 22| Boksa még jobban vágta a hátul maradozókat.~ ~A lovas 5995 2, 22| vágta a hátul maradozókat.~ ~A lovas gondolta, majd meghallod 5996 2, 22| egyik pisztolyát, és rásüté. A golyó ott fütyült el Boksa 5997 2, 22| visszanézett rá.~ ~- No nézd a bolondot, még meglő, amennyi 5998 2, 22| amennyi esze van. No, még azt a másikat is frissen!~ ~A 5999 2, 22| a másikat is frissen!~ ~A lovas a másik pisztolyát 6000 2, 22| másikat is frissen!~ ~A lovas a másik pisztolyát is rálőtte,