IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
6001 2, 22| úgy féloldalt fordult felé a nyeregben, s csak úgy mókázott 6002 2, 22| de volt nemes elbúsulás a szívében.~ ~A lovas pedig 6003 2, 22| elbúsulás a szívében.~ ~A lovas pedig nem tréfált, 6004 2, 22| kapva, nekirugaszkodott a betyárnak.~ ~A betyár odavágott 6005 2, 22| nekirugaszkodott a betyárnak.~ ~A betyár odavágott hozzá a 6006 2, 22| A betyár odavágott hozzá a karikással bal felül. A 6007 2, 22| a karikással bal felül. A lovas parírozta a vágást 6008 2, 22| felül. A lovas parírozta a vágást a kardjával bal felül, 6009 2, 22| lovas parírozta a vágást a kardjával bal felül, a karikás 6010 2, 22| vágást a kardjával bal felül, a karikás dróthegye arcul 6011 2, 22| csípte jobb felül. Akkor a betyár egy másikat vágott 6012 2, 22| az ostorral jobb felül. A lovas előrenyújtá kardját 6013 2, 22| vág meg, mint ahova céloz. A lovas káromkodott németül, 6014 2, 22| magyarul.~ ~Harmadszor aztán a lova orrára csippentett 6015 2, 22| hegyeset az ostor végével a betyár, amitől a svalizsérló 6016 2, 22| végével a betyár, amitől a svalizsérló egyszerre két 6017 2, 22| körülfordult, s ledobta a lovasát a hátárul.~ ~Boksa 6018 2, 22| körülfordult, s ledobta a lovasát a hátárul.~ ~Boksa Gergő pedig 6019 2, 22| vele tovább, hogy mi lesz a két darabbá vált ellenfeléből, 6020 2, 22| ellenfeléből, hanem utánavágtatott a nyargaló gulyának, ráterelte 6021 2, 22| nyargaló gulyának, ráterelte a helyes irányra: sötét volt, 6022 2, 22| s bement bankot adni.~ ~A két Baradlay testvér egész 6023 2, 22| egész éjjel talpon volt, a szétzilált csapatok közt 6024 2, 22| szétzilált csapatok közt intézve a rendet. Azok még egymás 6025 2, 22| közt sem tudtak megférni. A huszár nem akarta magával 6026 2, 22| magával egy tanyán tűrni a honvédet. "Míg én a lovamat 6027 2, 22| tűrni a honvédet. "Míg én a lovamat tisztítom, ez lefekszik 6028 2, 22| kinevet." Aztán mindenik a másikat okozta a vereségért. " 6029 2, 22| mindenik a másikat okozta a vereségért. "Ha ti helytálltatok 6030 2, 22| volt egy falat hús, amit a kifáradt, levert, elgyalázott 6031 2, 22| csak kenyér és pálinka. A faluból minden marhát elhajtott 6032 2, 22| minden marhát elhajtott a menekült lakosság.~ ~Ödön 6033 2, 22| reggel felé bírt leheveredni a szalmaágyra, Richárd még 6034 2, 22| akkor is fennmaradt; letette a fejét az asztalra; ő úgy 6035 2, 22| Boksa Gergőt látja leszállni a lórul, egy csoport tulok 6036 2, 22| közepette, miknek ináról szakad a tajték, orrlyukaikból forró 6037 2, 22| üdvözléssel jelenti:~ ~- Itt a tulkok, vitéz kapitány uram, 6038 2, 22| Richárd vállára csap a betyárnak.~ ~- Ember kend 6039 2, 22| betyárnak.~ ~- Ember kend a talpán, Boksa Gergő! Hát 6040 2, 22| talpán, Boksa Gergő! Hát itt a gulya?~ ~- Mind az ötven 6041 2, 22| becsülöm kendet! Pál úr! Adja a kulacsát, hadd igyék a maga 6042 2, 22| Adja a kulacsát, hadd igyék a maga egészségére egyet.~ ~- 6043 2, 22| komolysággal tolva el magátul a kínált kulacsot. - Elébb 6044 2, 22| más dolgom van.~ ~Azzal a kapitánynak fordult.~ ~- 6045 2, 22| Mármost aztán adjon nekem a kapitány úr írást, hogy 6046 2, 22| kapitány úr írást, hogy az a tegnapi ötven "nem gilt"!~ ~- 6047 2, 22| odadörgölhessem az orrához a bizonyítványt, hogy az nem 6048 2, 22| mindjárt.~ ~Richárd bement a szobába, tarsolyából elővette 6049 2, 22| elővette írószereit, s kiadta a bizonyítványt Boksa Gergőnek 6050 2, 22| Boksa Gergőnek afelől, hogy a tegnap kapott ötven, mint 6051 2, 22| semmisnek deklaráltatik.~ ~A "deklaráltatik" szó különösen 6052 2, 22| megnyugtatta Boksát, meg az a dicsőség, hogy Ödön is coramizálta 6053 2, 22| Mármost hát hol az a kulacs?~ ~Pál úr nyújtotta 6054 2, 22| kulacs?~ ~Pál úr nyújtotta a kulacsát. Boksa le sem vette 6055 2, 22| Boksa le sem vette azt a szájáról addig, míg ki nem 6056 2, 22| Akkor aztán megtörölte a száját a kihúzott inge ujjával, 6057 2, 22| aztán megtörölte a száját a kihúzott inge ujjával, széttekintett 6058 2, 22| inge ujjával, széttekintett a körülállók között. Meglátta, 6059 2, 22| mégis földhöz csaplak.~ ~A kihívott vékony, cingár 6060 2, 22| volt, még bajusza sem volt; a kihívásra előlépett nagy 6061 2, 22| már fogta izmos karjaival a derekát, a diák megcsókolta 6062 2, 22| izmos karjaival a derekát, a diák megcsókolta jobbrul-balrul 6063 2, 22| Arra aztán Gergő elereszté a derekát.~ ~- Csakugyan látom 6064 2, 22| ökröket.~ ~Boksa egyet vont a vállán, egyet igazított 6065 2, 22| vállán, egyet igazított a szíján, félrehúzta a száját, 6066 2, 22| igazított a szíján, félrehúzta a száját, az orrát, felrángatta 6067 2, 22| száját, az orrát, felrángatta a szemöldökét, s aztán úgy 6068 2, 22| Hát csak odamentem a német obesterhez, s megkértem 6069 2, 22| vissza az ökreimet. Jó ember a nímet! Visszaadta egy szó 6070 2, 22| vagy kettővel. Tiszteli a kapitány urat.~ ~Sohasem 6071 2, 22| belőle többet kivenni.~ ~Az a nagyszájú kérkedő, aki máskor 6072 2, 22| hőskalandot vitt véghez, a legvakmerőbbet, elhallgatott 6073 2, 23| A KIRÁLYERDŐBEN~ ~Olyan régen 6074 2, 23| egy ha tudja, mi volt az a Királyerdő!~ ~Egy erdő, 6075 2, 23| ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van, hol 6076 2, 23| lombnak szelleme van, hol a fűszál emlékezik, hol a 6077 2, 23| a fűszál emlékezik, hol a geszt sarjadékiban hősök 6078 2, 23| piros vére szivárog, hol a zöld moha álmokat lát, s 6079 2, 23| zöld moha álmokat lát, s a zúgó lomb kibeszéli azokat.~ ~ 6080 2, 23| tartott egyik tizenkét órától a másikig, déltől éjfélig.~ ~ 6081 2, 23| másikig, déltől éjfélig.~ ~Ez a vadrózsabokor itten fehér-piros 6082 2, 23| kiket oda együvé temettek.~ ~A nagy kövek azért vannak 6083 2, 23| vannak odahengerítve, hogy a vadak szét ne hordják csontjaikat.~ ~ 6084 2, 23| hordják csontjaikat.~ ~Annak a százados bükkfának az oldalában 6085 2, 23| bükkfának az oldalában azt a két nagy dudorodást két 6086 2, 23| dudorodást két ágyúgolyó okozta. A fa benőtte azokat kérgével.~ ~ 6087 2, 23| azokat kérgével.~ ~Ezek a szétszórt kövek itt a réten 6088 2, 23| Ezek a szétszórt kövek itt a réten annak a mészkemencének 6089 2, 23| kövek itt a réten annak a mészkemencének a maradványai, 6090 2, 23| réten annak a mészkemencének a maradványai, amit szétszedtek 6091 2, 23| maradványai, amit szétszedtek a honvédek, s mikor töltényük 6092 2, 23| hajigáltak az ellenségre. Ez a szederindás pagony itten, 6093 2, 23| faderekak merednek elő, az a hely, melyet Jellasics felgyújtott 6094 2, 23| üldözőit feltartóztassa.~ ~S ez a levágott fatörzs azon asztal, 6095 2, 23| fatörzs azon asztal, melyen a magyar vezér azt a napiparancsot 6096 2, 23| melyen a magyar vezér azt a napiparancsot írta, mely 6097 2, 23| kell, vagy visszamennünk a Tisza mögé!"~ ~Azok a sötétzöld 6098 2, 23| visszamennünk a Tisza mögé!"~ ~Azok a sötétzöld foltok itt-ott 6099 2, 23| sötétzöld foltok itt-ott a pagonyban, mik száraz nyáron 6100 2, 23| mintha ők akarnák pótolni a lélekharangot valakinek 6101 2, 23| tér, melyen örökké száraz a fű. Ott verekedett két ellenséges 6102 2, 23| lovasdandár, s úgy elgázolta a mezőt; hogy még most is 6103 2, 23| visszafoglal az egyik hős a másik hős ellenében. Tölténye 6104 2, 23| tűzben állnak, most csak a szuronyt használják még, 6105 2, 23| használják még, az is eltompul, a fegyver csak ütni való; 6106 2, 23| fejszeütések hangja csattog ki a puskaagy verése az erdők 6107 2, 23| vezényszó, ki-ki magára harcol; a fák oldalát a kifreccsenő 6108 2, 23| magára harcol; a fák oldalát a kifreccsenő vér pirosra 6109 2, 23| tekéi recsegve törnek utat a sudarak között jobbról-balról, 6110 2, 23| jobbról-balról, s zúgva csapkodnak be a titokteljes sűrűbe. Mind 6111 2, 23| titokteljes sűrűbe. Mind a két fél odaágyúz a harcolók 6112 2, 23| Mind a két fél odaágyúz a harcolók közé. Balról Aulich 6113 2, 23| itt halni vagy győzni!~ ~A Királyerdő a gödöllői vadaskerttől 6114 2, 23| vagy győzni!~ ~A Királyerdő a gödöllői vadaskerttől délre 6115 2, 23| háromezer lépésnyire fekszik, a Rákos bal partját koronázza; 6116 2, 23| partját koronázza; néhol a pataktól több ezer lépésnyi 6117 2, 23| azonban legszélső fái egészen a Rákos vizére hajolnak. Három 6118 2, 23| erdőn keresztül, s mind a három találkozik Isaszegen, 6119 2, 23| egy országúttá egyesül. Ez a kapu, ami Pestre vezet.~ ~ 6120 2, 23| kapu, ami Pestre vezet.~ ~A magyar sereg Pestet akarja 6121 2, 23| valaki, aki ezt nem érti?~ ~A Királyerdő, ahol legszélesebb, 6122 2, 23| erdőt kell valamelyiknek a két harcoló fél közül a 6123 2, 23| a két harcoló fél közül a másiktól elvenni.~ ~Az erdőt 6124 2, 23| egész hosszában szegélyezi a Rákos, mely nyáron patak, 6125 2, 23| északra egy malomnál.~ ~Mind a két átjáratot a magyar sereg 6126 2, 23| Mind a két átjáratot a magyar sereg ellenfele bírja, 6127 2, 23| ötvenhat század lovast.~ ~A halmokat, mik a csatatéren 6128 2, 23| lovast.~ ~A halmokat, mik a csatatéren uralkodnak, ő 6129 2, 23| változó szerencsével folyik a Királyerdőben.~ ~Legelébb 6130 2, 23| Királyerdőben.~ ~Legelébb a déli részből verik ki a 6131 2, 23| a déli részből verik ki a magyar seregek az osztrákokat, 6132 2, 23| vissza új erővel, visszaverik a magyarokat, s akkor nekik 6133 2, 23| útjokat az égő erdő.~ ~Azalatt a magyar hadsereg más része 6134 2, 23| szállja meg, s támadást intéz a malomhíd ellen. Már előrenyomul, 6135 2, 23| már sikerre jut, midőn a másik rész visszavonulása 6136 2, 23| vívásában, védésében mind a két fél csapatai egymásba 6137 2, 23| egymástól tért foglalni.~ ~A szétrobbant csapatokat újra 6138 2, 23| csapatokat újra meg újra a tűzbe vezetik. Nem fut már 6139 2, 23| Arcát hátrafordítja, aki a túlerő előtt meghátrál, 6140 2, 23| s újra ellenére támad.~ ~A golyófütyülést mindenki 6141 2, 23| ágyúdördülés nem dobbantja meg a szívet, a kapott sebre nem 6142 2, 23| dobbantja meg a szívet, a kapott sebre nem halaványadik 6143 2, 23| mondhatja, hogy elfoglalt volna a másiktól annyi tért, amennyit 6144 2, 23| ágyúgolyói bejárnak. Ahova a golyók leesnek, az még az 6145 2, 23| végső erejét. Fölkeltik a földről, akik már a fáradtságtól 6146 2, 23| Fölkeltik a földről, akik már a fáradtságtól leroskadtak; 6147 2, 23| fáradtságtól leroskadtak; bekötik a sebeket, s azt mondják: " 6148 2, 23| nem fáj!"; felbuzdítják a gyönge szívűeket; összegyűjtik 6149 2, 23| szívűeket; összegyűjtik a tartalékokat, s összes végső 6150 2, 23| összes végső hatalmukkal a csatatérre omlanak mindkétfelől.~ ~ 6151 2, 23| az ádáz kiáltástól; maguk a vezérek viszik elöl a zászlókat.~ ~ 6152 2, 23| maguk a vezérek viszik elöl a zászlókat.~ ~Az osztrák 6153 2, 23| egy döntő csapást intéz a magyar tábor hadközepe ellen.~ ~ 6154 2, 23| röppentyűteleppel nyomul keresztül a Rákos gázlóján Isaszeg fölött 6155 2, 23| fölött egy tömegben, s mint a lavina hömpölyög neki a 6156 2, 23| a lavina hömpölyög neki a magyar hadderéknak.~ ~Azon 6157 2, 23| magyar hadderéknak.~ ~Azon a kerek téren, mely még most 6158 2, 23| kopárra tapodva látszik, állt a magyar huszárság egy gyönyörű 6159 2, 23| Itt csak egy út volt a menekülésre. Azt követték.~ ~ 6160 2, 23| melyik az ő csapatja, melyik a másé, s ne használhassa 6161 2, 23| sebes rohamra fútták meg a trombitákat; a föld dübörgött 6162 2, 23| fútták meg a trombitákat; a föld dübörgött a rohamtól, 6163 2, 23| trombitákat; a föld dübörgött a rohamtól, az erdő rengett 6164 2, 23| egymással csókolózni.~ ~A fölvert porfelleg sok ideig 6165 2, 23| szélroham hirtelen elkapta azt, a két tábor előtt az ősregék 6166 2, 23| Három főtömeg csoportosul a csatatéren; csaknem gömbölyű 6167 2, 23| két sarka van. E két sarka a két zászló: a magyar háromszínű 6168 2, 23| két sarka a két zászló: a magyar háromszínű s a császári 6169 2, 23| zászló: a magyar háromszínű s a császári kétszínű. Ezek 6170 2, 23| kétszínű. Ezek körül foly a legdühösebb küzdelem. A 6171 2, 23| a legdühösebb küzdelem. A legjobb vitézek odatörnek 6172 2, 23| ilyenkor. Nekik irányozná mind a hatvankilenc ágyúját, s 6173 2, 23| ágyúját, s elseperné mind a kettőt maga elől.~ ~Az áprilisi 6174 2, 23| éppen akkor hanyatlott alá a nap, s a budai kék hegyek 6175 2, 23| hanyatlott alá a nap, s a budai kék hegyek mögül arany 6176 2, 23| Minden arannyá vált előtte. A fák fakadó rügyei, mik közt 6177 2, 23| közt sugárai átszűrődtek; a som és vízi jávorfa éppen 6178 2, 23| virítani. Aranyködnek látszott a lovagok körül felvert por, 6179 2, 23| felvert por, s aranyszobornak a hősök izzadt arca.~ ~Úgy 6180 2, 23| nem szabad addig lemenni a napnak, míg hírt nem visz 6181 2, 23| míg hírt nem visz felőle a tengereknek, ki volt a győztes.~ ~ 6182 2, 23| felőle a tengereknek, ki volt a győztes.~ ~Minden kar úgy 6183 2, 23| egy csoda.~ ~Rettenetesek a tanújelei e viadalnak, miket 6184 2, 23| tanújelei e viadalnak, miket a harc után összegyűjtöttek. 6185 2, 23| összegyűjtöttek. Sisakok, a tarajon keresztül kettévágva, 6186 2, 23| keresztülszúrva. És azután a véres alakok, kik tíz-tizenkét 6187 2, 23| sebbel elborítva maradtak a csatamezőn - és élve maradtak.~ ~ 6188 2, 23| csatamezőn - és élve maradtak.~ ~A fölvert por, a körülfekvő 6189 2, 23| maradtak.~ ~A fölvert por, a körülfekvő lég forró volt 6190 2, 23| körülfekvő lég forró volt a küzdők dühétől. E napsütötte 6191 2, 23| alak pillantja meg egymást a tömegek között. Mindkettő 6192 2, 23| Mindkettő magasabb egy fővel a tömegnél.~ ~Az egyik Baradlay 6193 2, 23| egyik Baradlay Richárd, a másik Palvicz Ottó.~ ~Egy 6194 2, 23| hadsoraikon. Egymást fölkeresik. A harcosok utat nyitnak nekik 6195 2, 23| harcosok utat nyitnak nekik a találkozásra.~ ~Úgy nyílnak 6196 2, 23| Úgy nyílnak meg előttük a sorok, mintha mindenki azt 6197 2, 23| azt hinné: istenítélet ez! A két vitéz kardjára van bízva, 6198 2, 23| kardjára van bízva, kié legyen a győzelem ma. Végezzék egyedül!~ ~ 6199 2, 23| ma. Végezzék egyedül!~ ~A legközelebb állók tért nyitnak 6200 2, 23| ád, lobog most ereikben. A harcos dicsvágya, a nemes 6201 2, 23| ereikben. A harcos dicsvágya, a nemes büszkesége, a bántalmak 6202 2, 23| dicsvágya, a nemes büszkesége, a bántalmak jól táplált emléke, 6203 2, 23| emléke, az édes gyűlölet s a haza keserű szerelme, s 6204 2, 23| keserű szerelme, s mindez a csataviharban potenciára 6205 2, 23| csataviharban potenciára emelve, a harci mámor, a vérontó kéj 6206 2, 23| potenciára emelve, a harci mámor, a vérontó kéj eksztázisában 6207 2, 23| Egyik sem gondolt arra, hogy a másik csapását elhárítsa, 6208 2, 23| csapását elhárítsa, mind a kettő egyszerre vágott.~ ~ 6209 2, 23| teljes haragjával vágott mind a kettő.~ ~A kengyelben fölemelkedve, 6210 2, 23| haragjával vágott mind a kettő.~ ~A kengyelben fölemelkedve, 6211 2, 23| kengyelben fölemelkedve, a kardot egészen hátraszegezve 6212 2, 23| csaptak egymás fejére.~ ~A főre célzott mind a két 6213 2, 23| fejére.~ ~A főre célzott mind a két kard.~ ~A két csapás 6214 2, 23| célzott mind a két kard.~ ~A két csapás egyszerre csattant, 6215 2, 23| egyszerre csattant, mint a találkozó villám, s a két 6216 2, 23| mint a találkozó villám, s a két hős egyszerre lefordult 6217 2, 23| hőseit mártották édesanyjaik, a napfölkeltét nem látja többé.~ ~ 6218 2, 23| testét, hogy ne fogjon azon a kard éle. Talán egy örökké 6219 2, 23| imádkozás az, mely útjában áll a halálangyal pallosának, 6220 2, 23| oly sokszor megtörténik - a kard a súlyos vágás közben 6221 2, 23| sokszor megtörténik - a kard a súlyos vágás közben nem 6222 2, 23| sebzetlenül.~ ~Hanem az a másik csapás, amit ő adott 6223 2, 23| mennyköve.~ ~Keresztülvágta a sisakot, s mélyen behatolt 6224 2, 23| sisakot, s mélyen behatolt a koponyába, tátongó sebet 6225 2, 23| tátongó sebet ütve rajta egész a halántékáig.~ ~Amint a két 6226 2, 23| egész a halántékáig.~ ~Amint a két hős vezér egyszerre 6227 2, 23| támadt körülöttük. Mind a két csapat meg akarta menteni 6228 2, 23| Richárd testére veté magát. A dulakodó paripák ott agyontaposták. 6229 2, 23| egész Királyerdő rengett a felriadó kiáltástól: "Éljen 6230 2, 23| felriadó kiáltástól: "Éljen a haza!"~ ~A magyarok tartalék 6231 2, 23| kiáltástól: "Éljen a haza!"~ ~A magyarok tartalék hadteste 6232 2, 23| hadteste megérkezett, s beállt a csatarendbe.~ ~A tartalék 6233 2, 23| beállt a csatarendbe.~ ~A tartalék ütegei megkezdték 6234 2, 23| tartalék ütegei megkezdték a harcot, a honvédzászlóaljak 6235 2, 23| ütegei megkezdték a harcot, a honvédzászlóaljak kiverték 6236 2, 23| honvédzászlóaljak kiverték az ellenfélt a Királyerdőből. Az ütközet 6237 2, 23| trombitái takarodót fúttak. A küzdő lovasság szétbontakozott; 6238 2, 23| lovasság szétbontakozott; a holtak és sebesültek összeszedése 6239 2, 23| sebesültek összeszedése a magyarnak maradt. Palvicz 6240 2, 23| hadcsapatok mind visszavonultak a Rákos jobb partjára.~ ~A 6241 2, 23| a Rákos jobb partjára.~ ~A nap leáldozott már. De még 6242 2, 23| még azzal nem volt vége a napnak. Az éjt megvilágította 6243 2, 23| megvilágította az égő falu lángja, s a falut bírni kellett annak, 6244 2, 23| szegezni, és előre! Bele a tűz közepébe!~ ~Nyolc órája, 6245 2, 23| fáradtnak lenni nem szabad; a tikkadt hadak új rohamra 6246 2, 23| hadak új rohamra kelnek, a zászlók lobognak az esti 6247 2, 23| körös-körül; szuronyerdő indul meg a sötét erdőből, s belevág 6248 2, 23| sötét erdőből, s belevág a tűz közepébe; az égő utcákon 6249 2, 23| utcákon végig foly óra hosszat a viadal; a sötét erdőben 6250 2, 23| foly óra hosszat a viadal; a sötét erdőben puskaropogás 6251 2, 23| még mindig előbbre törnek a szuronyok. Most felhatolnak 6252 2, 23| is leszorítják, s mikor a túlsó láthatáron fölemelkedik 6253 2, 23| láthatáron fölemelkedik a hold, a halmokon mind a 6254 2, 23| láthatáron fölemelkedik a hold, a halmokon mind a háromszínű 6255 2, 23| a hold, a halmokon mind a háromszínű zászlókat látja 6256 2, 23| látja lobogni. ~ ~De benn a Királyerdőben még egyre 6257 2, 23| nem akarják elhinni, hogy a csatának már vége; akik 6258 2, 23| ahol rátalálnak.~ ~Csak a késő éjfél pihenteti el 6259 2, 23| éjfél pihenteti el őket.~ ~A Rákos mögötti halmon a győztes 6260 2, 23| A Rákos mögötti halmon a győztes éljenkiáltása veri 6261 2, 23| veri fel az éjszaka álmait; a távol gödöllői hegyekről 6262 2, 23| trombitaszója; benn az erdő mélyében a halálra sebesültek nyögése, 6263 2, 23| nyögése, sóhajtása kísért. A malomréten tábortüzek körül 6264 2, 23| honvédek toborzót táncolnak. A rét árkaiból csermely szivárog, 6265 2, 23| csermely szivárog, mely a Rákos vizét pirosra festi...~ ~... 6266 2, 23| festi...~ ~...Ez történt a Királyerdőben.~ ~ ~ ~ 6267 2, 24| A HALDOKLÓ ELLENFÉL HAGYATÉKA~ ~ 6268 2, 24| tetszett neki, mintha az a sötétség mind egy nagy súlyos 6269 2, 24| az ő fején fekszik; mikor a kezét megmozdítá, meglepte, 6270 2, 24| meglepte, hogy mozdulatai ebben a sűrű fekete valamiben meg 6271 2, 24| meggyőződött róla, hogy a nyelve is mozog.~ ~Arra 6272 2, 24| nyelve is mozog.~ ~Arra a neszre aztán megnyílt egy 6273 2, 24| abból világosság jött be.~ ~A világosságnál aztán rájött 6274 2, 24| aztán rájött Richárd, hogy a feje még mindig arra való, 6275 2, 24| hogy visszaemlékezzék. A világosság huszárlámpától 6276 2, 24| világosság huszárlámpától ered; a lámpát pedig egy hosszú 6277 2, 24| úgy tetszett neki, mintha a napban volna, ahol az ember 6278 2, 24| volna, ahol az ember fejének a pondus specificuma ezerháromszáz 6279 2, 24| szüksége, hogy ha egyszer a földre, azazhogy a napra 6280 2, 24| egyszer a földre, azazhogy a napra lefeküdt, onnan megint 6281 2, 24| vendégszerepelni voltál a másvilágon.~ ~- Hol vagyok?~ ~- 6282 2, 24| másvilágon.~ ~- Hol vagyok?~ ~- A rákosi malomban.~ ~- Akkor 6283 2, 24| Tökéletesen. Isaszeg a mienk; a bán Gödöllőig flankenbewegolt; 6284 2, 24| Tökéletesen. Isaszeg a mienk; a bán Gödöllőig flankenbewegolt; 6285 2, 24| flankenbewegolt; teljes a diadal.~ ~Nem érzette már 6286 2, 24| érzette már többé ólomnak a fejét Richárd, nem kellett 6287 2, 24| Egy ökölnyi daganat van a fejeden, azon háromhüvelyknyi 6288 2, 24| háromhüvelyknyi solutio continuitatis a bőrön. Ez az egész.~ ~- 6289 2, 24| bőrrepedés. Lapjával ütött meg a kard.~ ~Richárd maga is 6290 2, 24| megtapogatá fejét. Volt biz azon a flastrom alatt egy jókora 6291 2, 24| velem tovább vesződnöd; láss a többi sebesültekhez. Ehhez 6292 2, 24| De itt fekszik ő is a malom folyosója alatt. És 6293 2, 24| járt veled együtt, ahol a halált olcsón osztogatták. 6294 2, 24| öreg fiú rád vetette magát a testével, hogy a lovak össze 6295 2, 24| vetette magát a testével, hogy a lovak össze ne gázoljanak, 6296 2, 24| Három embernek elég volna a meghalásra, amit kapott.~ ~- 6297 2, 24| Várj, hadd kössem be elébb a fejedet. Így ni. Milyen 6298 2, 24| Így ni. Milyen jól illik a fejed körül ez a fehér kendő, 6299 2, 24| jól illik a fejed körül ez a fehér kendő, olyan vagy 6300 2, 24| ős druida. Kapaszkodjál a karomba? Még szédülni fogsz 6301 2, 24| érvágástul.~ ~Mausmann fogta a lámpát, s kivezette Richárdot 6302 2, 24| lámpát, s kivezette Richárdot a malomfolyosóra.~ ~Ott feküdtek 6303 2, 24| malomfolyosóra.~ ~Ott feküdtek sorban a csata áldozatai, kik a malom 6304 2, 24| sorban a csata áldozatai, kik a malom közelében elhullottak.~ ~ 6305 2, 24| mint mindig. Mintha azt a kis meghalást még csak föl 6306 2, 24| találná, ami vele történt. A bajusza most is oly kacskaringósan 6307 2, 24| odatérdelt mellé; kezébe fogta a kezét a vén huszárnak, úgy 6308 2, 24| mellé; kezébe fogta a kezét a vén huszárnak, úgy költögeté:~ ~- 6309 2, 24| Hallod-e? Őrnagyod hív! A régi gazdád beszél hozzád. 6310 2, 24| felelni - szólt Mausmann -, a koponyája hátul össze van 6311 2, 24| Holnap te is jelen lehetsz a hősök végtiszteleténél. 6312 2, 24| bántál. Ő is itt fekszik a molnárlakban. A törzsorvos 6313 2, 24| fekszik a molnárlakban. A törzsorvos maga foglalkozik 6314 2, 24| foglalkozik vele. Azt hiszi, hogy a kapott sebbe okvetlenül 6315 2, 24| okvetlenül belehal.~ ~Éppen jött a törzsorvos a molnárlakból, 6316 2, 24| Éppen jött a törzsorvos a molnárlakból, Richárdot 6317 2, 24| szerencsésen menekült, de ellenfele a végét járja. Még most magánál 6318 2, 24| de néhány óra múlva beáll a sebláz, s az üszög elkerülhetetlen.~ ~- 6319 2, 24| elkerülhetetlen.~ ~- Nincs remény a megmentéséhez? - kérdezé 6320 2, 24| Semmi. Ő maga is készen van a végsőre. Első szava, mikor 6321 2, 24| mikor bementem hozzá, az a kérdés volt, hogy mi történt 6322 2, 24| különben is lovagias kötelesség a megsebesített ellenfélt 6323 2, 24| meglátogatni. Menjünk!~ ~A molnárlak egyik benyílójában 6324 2, 24| kérte, hogy tegyenek valamit a feje alá, hogy egyenesen 6325 2, 24| Hogy vagy? - kérdezé ő, a haldokló, ellenfelétől. - 6326 2, 24| érdemel. Nálam vége van a világnak. Ne búsulj rajta. 6327 2, 24| megtapostak. Valami megszakadt a belsőmben. Abba kell elvesznem. 6328 2, 24| öltél meg, azon ne törd a fejedet; adtunk egymásnak 6329 2, 24| fejedet; adtunk egymásnak mind a ketten egyet. Ki van egyenlítve. 6330 2, 24| egyenlítve. Én befejeztem a számadásomat. Csupán egy 6331 2, 24| gyűjteni.~ ~- Kérd meg ezeket a többi urakat itten, hogy 6332 2, 24| holnap már nem lesz apja.~ ~A haldokló arcát valami tűzpír 6333 2, 24| mindenkinek jó barátja vagyok. Még a férgeknek is. Te élsz és 6334 2, 24| megismerkedtem vele. Mind a ketten könnyelműek voltunk. 6335 2, 24| élt, s nekem megtiltotta a házassági összeköttetést, 6336 2, 24| mégsem kellett volna neki a szívéből kiszakítani egy 6337 2, 24| azt kihajítani az utcára. A leány, ki Isten és természet 6338 2, 24| annyit tudtam meg, hogy a veszendő lélek, akivel megszaporodott 6339 2, 24| lélek, akivel megszaporodott a fölösleges lények száma 6340 2, 24| fölösleges lények száma a világon - fiú. De hogy hova 6341 2, 24| vívtam ki magamnak állást a katonai pályán; apám is 6342 2, 24| istenemre, nőül vettem volna azt a hölgyet, ha meg tudja mondani, 6343 2, 24| meg tudja mondani, hol van a fiam. Untalan ostromolt 6344 2, 24| Mert úgy iparkodott azoknak a pici gyermeklábaknak a nyomát 6345 2, 24| azoknak a pici gyermeklábaknak a nyomát betakargatni a homokban, 6346 2, 24| gyermeklábaknak a nyomát betakargatni a homokban, hogy vissza ne 6347 2, 24| rátaláltam. Éveket töltöttem el a keresésben. Egyik lába nyomocskáját 6348 2, 24| Egyik lába nyomocskáját a másik után fedeztem föl. 6349 2, 24| nyomára is ráakadtam. Ennél a nyomnál meg kell állnom 6350 2, 24| kell állnom és meghalnom.~ ~A kemény férfi keble úgy küzdött 6351 2, 24| nehéz gondolataival. Abban a kemény álarcban mélyen érező 6352 2, 24| szavát.~ ~- Bajtárs - szólt a haldokló vitéz -, add kezedet 6353 2, 24| Richárd odaadta kezét a sebesült ellenfelének. Az 6354 2, 24| adnak, hol kell keresned a személyeket, akik tovább 6355 2, 24| személyeket, akik tovább vezetnek. A gyermek legutoljára egy 6356 2, 24| meg. Pesten nem találtam a nőre, mert Debrecenbe költözött 6357 2, 24| költözött át, valamit szállított a ti kormányotoknak. Oda én 6358 2, 24| mehettem. De megtudtam, hogy az a nő kiadta a gyermeket valahova 6359 2, 24| megtudtam, hogy az a nő kiadta a gyermeket valahova dajkaságba. 6360 2, 24| felőle még annyit, hogy az a falusi dajkaasszony, kinek 6361 2, 24| nem elég; nyomorúságos, a gyermek rongyos és éhezik.~ ~ 6362 2, 24| szóknál görcsösen szoríták meg a haldokló ujjai Richárd kezét.~ ~ 6363 2, 24| haldokló ujjai Richárd kezét.~ ~A gyermek rongyos és éhezik.~ ~- 6364 2, 24| gyermek; nehányszor elhozta a dajkanő, hogy bebizonyítsa, 6365 2, 24| szemei megteltek könnyel.~ ~- A házalónő mindig megnézte 6366 2, 24| házalónő mindig megnézte a gyermek mellét, azon egy 6367 2, 24| meggyőződjék azonosságárul. A gyermek nyakán egy zsinóron 6368 2, 24| nem hajította azt is.~ ~- A gyermek rongyos és éhezik. 6369 2, 24| éhezik. És már hároméves. A zsibárusnő cselédje irgalombul 6370 2, 24| ad neki fekete kenyeret; a zsibárusnő irgalombul fizeti 6371 2, 24| fizeti csekély tartásdíját, s a dajkanő kegyelembül tartja, 6372 2, 24| megfeledkezett róla. Bajtárs! A föld alatt is ennek a gyermeknek 6373 2, 24| Bajtárs! A föld alatt is ennek a gyermeknek a sírását fogom 6374 2, 24| alatt is ennek a gyermeknek a sírását fogom hallani.~ ~- 6375 2, 24| Megtalálod irataim között a felhatalmazást, hogy nevemet 6376 2, 24| milyen jólesik ez az égés a fejemben.~ ~És azzal elkezdett 6377 2, 24| azzal elkezdett dalolni.~ ~A láz erőt vett rajta, s rohamai 6378 2, 24| operákat.~ ~Mikor aztán a lázroham percnyi csendet 6379 2, 24| beszélt.~ ~- Mert látod, van a kínnak bizonyos foka, amikor 6380 2, 24| Richárdnak rettenetes volt a haldokló küzdelmét nézni; 6381 2, 24| hagyhatta ott, mert az fogta a kezét, s midőn Richárd ki 6382 2, 24| vaskapocs szorultak össze a haldokló ujjai, s őrjöngő 6383 2, 24| innen osonni? Nem tetszik a látvány? Nem úgy, bajtárs. 6384 2, 24| borzalom volt hallani.~ ~A nagy kínzómester egy-egy 6385 2, 24| Csak félcipőcske van a lábán szegénykének!~ ~Erre 6386 2, 24| Erre ismét zihálni kezdett a keble.~ ~Egyszer aztán nagyon 6387 2, 24| Hanem... bajtárs... az a titok, amit neked átadtam, 6388 2, 24| Rossz nő! De titkához csak a sírnak van joga, hova én 6389 2, 24| Becsületemre fogadom azt.~ ~E szóra a csuklóját szorító kéz még 6390 2, 24| elkomolyult, sápadt arc azokkal a leráncolt szemöldökökkel, 6391 2, 24| szemöldökökkel, azokkal a kőmerev szemekkel még sokáig 6392 2, 25| ÉS HOLDFÉNY~ ~Egy idill a csatazaj közepett.~ ~Milyen 6393 2, 25| Milyen jó, hogy nem olyan a föld, mint Herodot térképén 6394 2, 25| lapos; milyen jó, hogy a föld gömbölyű. Milyen jó, 6395 2, 25| hogy lehet egy-egy pontja a földnek, ahonnan a kerek 6396 2, 25| pontja a földnek, ahonnan a kerek láthatáron nem látszik 6397 2, 25| meg az égő falvak füstje. A földboltozat hajlása eltakarja 6398 2, 25| legyenek boldog emberek is a világon.~ ~Ha a föld oly 6399 2, 25| emberek is a világon.~ ~Ha a föld oly lapos volna, mint 6400 2, 25| Herodot hitte, látni kellene a Körössziget partjától dél 6401 2, 25| Óarad, Újvidék, hogy robban a légbe Szenttamás, hogy gyullad 6402 2, 25| keletnek tekintve látná a szem Budapestet égni, s 6403 2, 25| jeleznek. És végighangzanék a rettenetes sík világon az 6404 2, 25| hallik abból ide semmi; a láthatár eltakar mindent.~ ~ 6405 2, 25| láthatár eltakar mindent.~ ~A Körössziget nyárfái most 6406 2, 25| van. Áldott meleg eső után a buja zöld fű sárgul, kékül 6407 2, 25| buja zöld fű sárgul, kékül a virágtól; valahol a fákon 6408 2, 25| kékül a virágtól; valahol a fákon túl a kasza fenése 6409 2, 25| virágtól; valahol a fákon túl a kasza fenése hangozik; ott 6410 2, 25| kedélyű uraság nyaralótanyája, a fák életbiztosító intézete, 6411 2, 25| dereka tört, karja facsarult a zivatarban, azt sem bántják; 6412 2, 25| szabad neki elmulasztani a kivirulást; ha elszáradt, 6413 2, 25| elkorhadt, majd bezöldelli a körüle tekergőző vad komló, 6414 2, 25| repkény. Az öreg fát nem vetik a tűzre.~ ~S a fák alatt mintha 6415 2, 25| fát nem vetik a tűzre.~ ~S a fák alatt mintha madarak 6416 2, 25| fülemüle ott találja tavasszal a fészkét, ahol ősszel hagyta, 6417 2, 25| dalával, füttyével hirdeti a meleget s szerelmet.~ ~Ezen 6418 2, 25| meleget s szerelmet.~ ~Ezen a szigeten lövés nem hangzik 6419 2, 25| ártó bogár az embert és a fát. Mindenki hálás egymás 6420 2, 25| egymás iránt; az ember védi a fát és annak tollas lakóit, 6421 2, 25| és annak tollas lakóit, a fa védi mind a kettőt vihartól, 6422 2, 25| tollas lakóit, a fa védi mind a kettőt vihartól, nap hevétől, 6423 2, 25| vihartól, nap hevétől, s a madár védi mind a kettőt 6424 2, 25| hevétől, s a madár védi mind a kettőt közös ellenségeiktől, 6425 2, 25| kettőt közös ellenségeiktől, a rovaroktól. Ó, bölcsen van 6426 2, 25| bölcsen van ez elrendezve!~ ~A szigetet körös-körül övezi 6427 2, 25| mik sötét lombjaikat egész a víz színéig eresztik, még 6428 2, 25| Hanem egy ponton, ahol a híd átvisz a szigetre, megnyílik 6429 2, 25| ponton, ahol a híd átvisz a szigetre, megnyílik a sűrű 6430 2, 25| átvisz a szigetre, megnyílik a sűrű erdőfalazat, s az összehajló 6431 2, 25| templomíven át, engednek a sziget belsejébe láthatni.~ ~ 6432 2, 25| paradicsomi tájkép az ott.~ ~A derült távlatban egy napsütötte 6433 2, 25| napsütötte kastély látszik, a skót mezei lakok modorában 6434 2, 25| oldalán az egész fal, fel a háztetőig befuttatva sötétzöld 6435 2, 25| sötétzöld repkénnyel, míg a keleti homlokzat lángban 6436 2, 25| homlokzat lángban égni látszik a felfutó rózsa millió virágától, 6437 2, 25| van legjobb nyílásában. A kastély déli oldalán egy 6438 2, 25| aranycsillogó uszályát a földig eresztve alá.~ ~S 6439 2, 25| földig eresztve alá.~ ~S a kastély előtt egy széles 6440 2, 25| kép még egyszer megjelen; a fehér márvány mellvédek, 6441 2, 25| fehér márvány mellvédek, a lángpiros homlokzat, a sötétzöld 6442 2, 25| a lángpiros homlokzat, a sötétzöld repkényes oldal; 6443 2, 25| ezüstvonalat húzva végig rajta.~ ~S a vízparton egy egész falka 6444 2, 25| szarvas hűsel; egy kis ünő a vizet szürcsöli, s tán termetével 6445 2, 25| tán termetével kacérkodik a víztükörben; az öreg gím 6446 2, 25| pázsitágyak közt kavicsos út vezet a kastély ajtajáig, mely egy 6447 2, 25| boltozatos verandába visz fel, a gótíves ablakok színes üvegkarikái 6448 2, 25| üvegkarikái tarka fényt vetnek a padlat kétszínű márványkockáira, 6449 2, 25| kétszínű márványkockáira, amint a nap keresztülsüt rajtuk.~ ~ 6450 2, 25| nap keresztülsüt rajtuk.~ ~A veranda egyik felét nehéz, 6451 2, 25| takarja, mely árnyat tart a délelőtti napnak.~ ~Abba 6452 2, 25| függönyös bölcső, abban a bölcsőben aluszik egy kis 6453 2, 25| hogy alig engednek helyet a pici szájnak kettőjük között. 6454 2, 25| kettőjük között. Kénytelen a száját nyitva tartani miattuk, 6455 2, 25| miattuk, míg aluszik.~ ~A bölcső peremén ül egy kis 6456 2, 25| s énekli az alvó fölött a Rákóczi-indulót. Nevetségesen 6457 2, 25| Nevetségesen gyönyörű! A világ legriadalmasabb harci 6458 2, 25| légy, s le akar szállni a kis alvó piros arcára - 6459 2, 25| piros arcára - huss! -, a pacsirta egyet rebben, s 6460 2, 25| egyet rebben, s úgy elkapja a legyet, mintha sohasem lett 6461 2, 25| hangon: "bátran csatára, hí a szabadság!" - míg új légy 6462 2, 25| míg új légy nem jön.~ ~A csecsemő anyja a bölcső 6463 2, 25| jön.~ ~A csecsemő anyja a bölcső lábánál ül egy nádfonatú 6464 2, 25| nádfonatú karszékben. Tekintete a nyitott ajtón keresztül 6465 2, 25| nyitott ajtón keresztül a távolban méláz. Fehér csipkés 6466 2, 25| keblére, összekeveredve a csipkefőkötő elszabadult 6467 2, 25| szalagjával.~ ~Szemközt a hölggyel egy fiatal férfi 6468 2, 25| egy festőállvány előtt, s a hölgy miniatűr képét festi 6469 2, 25| miniatűr képét festi olajban.~ ~A veranda túlsó részében egy 6470 2, 25| hogy legyen neki lova.~ ~Ez a nő, ez a két gyermek, Baradlay 6471 2, 25| neki lova.~ ~Ez a nő, ez a két gyermek, Baradlay Ödön 6472 2, 25| Baradlay Ödön családja; az a fiatal férfi pedig Baradlay 6473 2, 25| pedig Baradlay Jenő.~ ~Annak a fiatal nőnek meg kellene 6474 2, 25| gondolkozni, hogy férje a halál piacán jár, és nem 6475 2, 25| azután rajzolni képzelmében a veszélyeket, amik utolérhetik!~ ~ 6476 2, 25| Az úgy ki tudja találni a legvigasztalóbb gondolatokat; 6477 2, 25| aggodalmára van ellenmérge; még a néma gondolatában is olvas. 6478 2, 25| olvas. Néha-néha elmegy a szomszéd városba, s jó hírt 6479 2, 25| festi azt. Nagy adománya van a művészetre; azt is mondja, 6480 2, 25| magát. Ráhagyják.~ ~Hanem ez a kép nem akar sikerülni. 6481 2, 25| Bélácskám, kisöcsém, jer ide!~ ~A kisfiú otthagyja az újfundlandit, 6482 2, 25| Bélácskám, nézd meg ezt a képet, s mondd meg, ki ez!~ ~ 6483 2, 25| képet, s mondd meg, ki ez!~ ~A kisfiú megbámulta a képet 6484 2, 25| ez!~ ~A kisfiú megbámulta a képet nagy kék szemeivel.~ ~- 6485 2, 25| anyám nem ilyen.~ ~Azzal a kisfiú visszament az újfundlandihoz.~ ~ 6486 2, 25| akarta Jenőt.~ ~- Jó az a kép, én tudom, hogy találva 6487 2, 25| lehet, s én nem akarom ezt a kifejezést visszaadni a 6488 2, 25| a kifejezést visszaadni a képen. Meg akarjuk vele 6489 2, 25| aztán mit nyernél azzal a levéllel? Gondolod, hogy 6490 2, 25| van is írva, de legalább a vonásait megismerném bennük. 6491 2, 25| Kegyetlenség tőletek, hogy még csak a betűit sem engeditek látnom, 6492 2, 25| Te azt hiszed, hogy azok a chiffrek olyan közönséges 6493 2, 25| betűk, amikben valakinek a kézvonását meg lehet ismerni. 6494 2, 25| mindjárt megismertetem veled a mi chiffreinket, amikkel 6495 2, 25| egy zsebkendőre. Akárki a kezébe veheti, mit lát rajta? 6496 2, 25| lát rajta? De aki tudja a titkát, a fehér zsebkendőrül 6497 2, 25| De aki tudja a titkát, a fehér zsebkendőrül egy nagyítóüveggel 6498 2, 25| tökéletes örömöt szerzett ezzel a titkos ábécével Arankának.~ ~- 6499 2, 25| iront kezébe véve, elkezdte a betűk összeállítását próbálgatni 6500 2, 25| Aranka arca ragyogott a mosolytól, mikor Jenő azt 6501 2, 25| azt kitalálta.~ ~Hanem az a ragyogás megint olyan szomorú 6502 2, 25| szomorú volt ez ifjú arcon. A delejes álomjáró mosolygása 6503 2, 25| mosolygása volt az, kit a képzelet összehoz a távollevővel. 6504 2, 25| kit a képzelet összehoz a távollevővel. A szemek, 6505 2, 25| összehoz a távollevővel. A szemek, mik örömtől sugárzanak, 6506 2, 25| sugárzanak, csak mindig a láthatáron túl keresnek 6507 2, 25| mosolyt sem örökítem meg a vásznon."~ ~Hanem az asszonynak 6508 2, 25| legalább valami dolgot azzal a titkosírással.~ ~Nem fog 6509 2, 25| visszajönni?"~ ~"Mit írnak a lapok? Ismét ütközet volt? 6510 2, 25| változatait kell kigondolni a magyarázatoknak.~ ~Hogy 6511 2, 25| Hogy nehéz hírt kapni a Tiszán innenről; hogy Ödön 6512 2, 25| kaliforniai események; hogy a mamát az egész gazdaság 6513 2, 25| mindezeket elhitetni. Hogy kell a debreceni levelekkel érkező 6514 2, 25| előtte, mikor saját szívében a fekete semmi van: a hitetlenség, 6515 2, 25| szívében a fekete semmi van: a hitetlenség, a kétségbeesés 6516 2, 25| semmi van: a hitetlenség, a kétségbeesés sötétje.~ ~ 6517 2, 25| Mindazt, ami szörnyűt a nő csak álmodik, ő már mint 6518 2, 25| az ország minden szélén, a világ mind a négy oszlopán 6519 2, 25| minden szélén, a világ mind a négy oszlopán égő tüzeket; 6520 2, 25| oszlopán égő tüzeket; ő hallja a közeledő táborok nehéz dübörgését; 6521 2, 25| tudja, mi lesz mindennek a vége.~ ~És a kis pacsirta 6522 2, 25| lesz mindennek a vége.~ ~És a kis pacsirta énekli a Rákóczi-indulót.~ ~ 6523 2, 25| És a kis pacsirta énekli a Rákóczi-indulót.~ ~Hanem 6524 2, 25| gömbölyű kezecske ott abban a bölcsőben elkezd mozogni, 6525 2, 25| sötétkék szem jelenik meg a hosszú szempillák alól, 6526 2, 25| megint hirtelen lehunyódik a nagy világosság elől; hanem 6527 2, 25| cseresnyeajk; s hallatja azt a hangot, amin még a szerafimok 6528 2, 25| hallatja azt a hangot, amin még a szerafimok dicsérik az Istent: 6529 2, 25| szerafimok dicsérik az Istent: a minden népeknél egyformán 6530 2, 25| egyformán érthető hangot, a betűkkel le nem írható, 6531 2, 25| mindent elmondó hangot: a gyermek hangját anyjához.~ ~ 6532 2, 25| És az anya megérti azt a szót jól. Odarebben a bölcsőhöz, 6533 2, 25| azt a szót jól. Odarebben a bölcsőhöz, kiemeli a vánkoskájával 6534 2, 25| Odarebben a bölcsőhöz, kiemeli a vánkoskájával együtt a parányi 6535 2, 25| kiemeli a vánkoskájával együtt a parányi embert. A gyermek 6536 2, 25| együtt a parányi embert. A gyermek lefelé görbíti két 6537 2, 25| akarna: az anya megcsókolja a száját, s arra aztán a gyermek 6538 2, 25| megcsókolja a száját, s arra aztán a gyermek fölfelé görbíti 6539 2, 25| mindketten nevetnek; egymásnak a szeméből kilopnak valamit, 6540 2, 25| anya aztán nem lát semmit a világon, csak azt a mosolygó 6541 2, 25| semmit a világon, csak azt a mosolygó gyermekarcot.~ ~ 6542 2, 25| veszi. Egyik karját odateszi a feje alá.~ ~És aztán lefosztja 6543 2, 25| aztán lefosztja kebléről a hímzett patyolatot, s megszoptatja 6544 2, 25| Ez az egy képlet, mely a tiszta gömbölyű eget, együtt 6545 2, 25| tiszta gömbölyű eget, együtt a felkelő nappal s annak kerek 6546 2, 25| gyönyörben megközelíti: a nő keble gyermeke ajka előtt.~ ~ 6547 2, 25| ecsetét, és festett.~ ~Ez a nő igazi arca. Ezekben a 6548 2, 25| a nő igazi arca. Ezekben a vonásokban ismerhetni reá.~ ~ 6549 2, 25| míg e képet festé, hol a gyermeket, hol az anyát 6550 2, 25| küldtelek volna én koldulni a világba?"~ ~Pedig hát mindaz, 6551 2, 25| atyja nem jöhet hozzá, mert a táborban jár; napa nem küld 6552 2, 25| börtönőre, ki vigyáz rá, hogy a szigetet el ne hagyja, s 6553 2, 25| Igenis. Féltik attól a nagy hódítótól, akitől azon 6554 2, 25| féltette honnhagyott nejét: a kolerától.~ ~Ott künn körös-körül 6555 2, 25| Ott künn körös-körül a kolera dühöng.~ ~Késő éj 6556 2, 25| dühöng.~ ~Késő éj van.~ ~A hold keresztülvilágít a 6557 2, 25| A hold keresztülvilágít a nemesdombi kastély ablakain. 6558 2, 25| Amint delejes fényét ráveti a falon függő rámák életnagyságú 6559 2, 25| s ismét eltűnnek, mikor a hold fénye odább megy. Legfenyegetőbb 6560 2, 25| Legfenyegetőbb valamennyi között a kőszívű ember arcképe.~ ~ 6561 2, 25| előttük fehér ruhában. Mintha a sírbolt előtti márványszobor 6562 2, 25| márványszobor szállt volna le, hogy a kísérteteknek bebizonyítsa, 6563 2, 25| mely nem tudni honnan jő; a kastélyon végighangzik; - 6564 2, 25| hirtelen felordító szó, minő a lázálmodóé, mellyel lelkét 6565 2, 25| lázálmodóé, mellyel lelkét a pokolból visszakiáltja; - 6566 2, 25| melyek innen alulról jőnek?~ ~A Baradlay-kastély jelenleg 6567 2, 25| jelenleg egy egész kórház. A kastély nagyasszonya megnyitá 6568 2, 25| nagyasszonya megnyitá azt a szabadságharc sebesültei 6569 2, 25| azután, mikor azok megteltek, a felső osztály egyik szárnyát; 6570 2, 25| jöttek; berendezé számukra a dísztermeket; utoljára nem 6571 2, 25| számára, mint saját szobái, a többi mind sebesültekkel 6572 2, 25| gyógyszertárrá van alakítva a könyvtár, s a címerterem 6573 2, 25| van alakítva a könyvtár, s a címerterem műtőteremmé.~ ~ 6574 2, 25| rá magát, hogy kastélyát a harc sebesültjei számára 6575 2, 25| tekintetével gyógyít.~ ~Hanem annak a nőnek is kőszíve legyen, 6576 2, 25| Kőszív, de gyémántszív! A gyémánt az a kő, amelynek 6577 2, 25| gyémántszív! A gyémánt az a kő, amelynek lelke van.~ ~ 6578 2, 25| szent volt.~ ~Szent, akihez a haldoklók imádkoznak, akiről 6579 2, 25| haldoklók imádkoznak, akiről a felgyógyulók dicsérő zsolozsmát 6580 2, 25| akinek ujjai érintésétől a mártírok fájdalma gyönyörré 6581 2, 25| gyönyörré válik.~ ~Hanem azért a magasságért meg kell szenvedni!~ ~ 6582 2, 25| Mikor már tömve volt a háza sebesültekkel, akkor 6583 2, 25| akkor kiütött közöttük a kolera.~ ~A halálnak nem 6584 2, 25| kiütött közöttük a kolera.~ ~A halálnak nem volt elég a 6585 2, 25| A halálnak nem volt elég a csatatéri aratás; két kézre 6586 2, 25| fogta kaszáját, úgy vágta a rendet. Ami nemét a fegyvernek 6587 2, 25| vágta a rendet. Ami nemét a fegyvernek ki nem találta 6588 2, 25| csak másodszor hangzott a kolera neve. Hírét csak 6589 2, 25| kolera neve. Hírét csak a tizennyolc év előtti rémképekbőI 6590 2, 25| dögvész-e vagy járvány? A föld betegsége-e vagy a 6591 2, 25| A föld betegsége-e vagy a lég nyavalyája? Rossz szellem-e, 6592 2, 25| egy utcának egyik felét, s a másikat békén hagyja? Hogyan 6593 2, 25| között fertőzetlenül, míg a másik egy halálhírre, e 6594 2, 25| tanácsot nem tudtak adni.~ ~A leveleket, mik egyik vidékről 6595 2, 25| leveleket, mik egyik vidékről a másikra küldettek, most 6596 2, 25| is nejéhez eljutni, mert a táborral együtt jár a kolera.~ ~ 6597 2, 25| mert a táborral együtt jár a kolera.~ ~Azért nem látogatta 6598 2, 25| őt meglátogatni; mert az a ház, ahol most Baradlayné 6599 2, 25| ahol most Baradlayné lakik, a halál királyi kúriája!~ ~ 6600 2, 25| éjfél szakaszait számlálják, a telehold a magas ablakokon 6601 2, 25| szakaszait számlálják, a telehold a magas ablakokon át a rámák 6602 2, 25| telehold a magas ablakokon át a rámák kísérteteit eleveníti 6603 2, 25| kísérteteit eleveníti meg; a ház nagyasszonya ott jár 6604 2, 25| kezeit hátratéve meg-megáll a legfenyegetőbb kép előtt.~ ~ 6605 2, 25| legfenyegetőbb kép előtt.~ ~A kőszívű ember képe az.~ ~ 6606 2, 25| szemrehányásodat... Azt mondod: "ez a te műved"... Nem tagadom... 6607 2, 25| kiveszek belőle... Ezek a borzasztó hangok itt körülöttem 6608 2, 25| azt mondaná: "Én apellálok a mindent tudó Istenre!"... 6609 2, 25| apellálhatok-e oda?... Te már a túlvilágon vagy, te már 6610 2, 25| túlvilágon vagy, te már tudod a jövendőt, te már látsz a 6611 2, 25| a jövendőt, te már látsz a szívekbe és a századokba. 6612 2, 25| már látsz a szívekbe és a századokba. Miért jössz 6613 2, 25| Tudod jól, hogy ennek a vérnek ki kellett folyni, 6614 2, 25| kellett folyni, hogy ezt a kínt végig kellett szenvedni. 6615 2, 25| aki fel akar támadni...~ ~A nő ismét végigjár a holdvilág 6616 2, 25| A nő ismét végigjár a holdvilág sütötte padlókockákon, 6617 2, 25| Alattam és körülöttem a halál; de fölöttem az Isten... 6618 2, 25| szeme közé nézünk: én és a halál... Aki megretten tőle, 6619 2, 25| tőle, midőn megmondja neki a nevét, annak mint szörny 6620 2, 25| angyal... Aztán az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem 6621 2, 25| csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél; a fejünk 6622 2, 25| hanem a fűszálak hegyénél; a fejünk mindenütt az égben 6623 2, 25| Megint végtül-végig járja a szobáit; megint szembeáll 6624 2, 25| szobáit; megint szembeáll a kísértő arcképpel.~ ~- Azt 6625 2, 25| amit te akartál... Két fiam a csatatéren; egyik már sebet 6626 2, 25| felőlük, bevárom nyugton... A végzetet megfordította az 6627 2, 25| Az meglehet... Többet ér a jó veszteségben részt venni, 6628 2, 25| veszteségben részt venni, mint a rossz diadalban... Én adtam 6629 2, 25| jár, és ismét hallgatja a túlvilági kérdéseket.~ ~ 6630 2, 25| szavait?~ ~Visszatér ismét a képhez, és arca most oly 6631 2, 25| De, ó, ha látnád azt a két szép gyermeket, amint 6632 2, 25| két mosolygó főre süssön a nap... Én akartam... Látod? 6633 2, 25| szenvedést tudtam én előidézni a sors titkaiból, hanem életet 6634 2, 25| boldogságot... Ezt az életet, ezt a boldogságot eltettem innen 6635 2, 25| Nem hagytam őket itt, a te haragos arcod előtt... 6636 2, 25| fognak, s expiálják egykor a mi ki nem gyógyulhatott 6637 2, 25| gyógyulhatott bajainkat.~ ~A nő egész látnoki gyönyörrel 6638 2, 25| akarom, hogy aludjam én is!~ ~A holdfény is elhagyta az 6639 2, 25| világával; az visszasüllyedt a homályba.~ ~S a nő, ki meg 6640 2, 25| visszasüllyedt a homályba.~ ~S a nő, ki meg tudta parancsolni 6641 2, 25| ki meg tudta parancsolni a kísértetnek, hogy menjen 6642 2, 25| akik próbálták, hogy ez a legnehezebb parancsolat:~ ~" 6643 2, 26| SÖTÉTSÉG~ ~A Plankenhorst-háznál egyike 6644 2, 26| Edit ott hallhatott eleget a magyarországi harctérről, 6645 2, 26| harctérről, ami elrontsa a kedvét a férjhezmenetelre. 6646 2, 26| harctérről, ami elrontsa a kedvét a férjhezmenetelre. Hányszor 6647 2, 26| Hányszor és hogyan verték szét a magyar seregeket, mily tökéletesen 6648 2, 26| hogy halva lássa? Halva a csatában, vagy élve a vesztőhelyen.~ ~ 6649 2, 26| Halva a csatában, vagy élve a vesztőhelyen.~ ~Azt tudták 6650 2, 26| óta döntő ütközet folyik a Királyerdőben.~ ~Windischgraetz 6651 2, 26| tudatta, hogy este hét órakor a magyarok minden ponton vissza 6652 2, 26| ponton vissza vannak verve, s a lovagias bán éppen a kegyelemdöfést 6653 2, 26| s a lovagias bán éppen a kegyelemdöfést indul megadni 6654 2, 26| kegyelemdöfést indul megadni a visszavert ellenhadnak.~ ~ 6655 2, 26| volt egész este hét óráig; a fővezér nyugodtan fekhetett 6656 2, 26| fekhetett le vetett ágyába; a csata meg volt részére nyerve.~ ~ 6657 2, 26| meg volt részére nyerve.~ ~A lovagias bán csak reggel 6658 2, 26| hét órakor verte fel azzal a hírrel, hogy egész hadtestével 6659 2, 26| megérkezett, s otthagyta a csatatért az ellenfélnek.~ ~ 6660 2, 26| mindenki hihette azt, hogy a győzelem teljes - másnap 6661 2, 26| Plankenhorstné és leánya, a két apáca és Edit a teánál 6662 2, 26| leánya, a két apáca és Edit a teánál ültek az isaszegi 6663 2, 26| isaszegi csata utáni estén. A társalgás tárgya természetesen 6664 2, 26| társalgás tárgya természetesen a tegnapi ütközet volt, ahogy 6665 2, 26| ütközet volt, ahogy azt a mindenbe beavatott hölgyek 6666 2, 26| mindenbe beavatott hölgyek a főhadparancsnoknak bulletinjéből 6667 2, 26| bulletinjéből ismerték.~ ~A négy elébb említett hölgy 6668 2, 26| ábrándozott.~ ~Soror Remigia a múltkori tapasztalat óta 6669 2, 26| tartalék nélküli rokonszenvet a chartreuse-höz, ahelyett 6670 2, 26| ahelyett inkább arakot tölt a teához. Azt hiszi, hogy 6671 2, 26| Ma különösen beszédes.~ ~A hölgyek magyarázzák egymásnak 6672 2, 26| cukordarabkákbul, hogy állnak szemközt a seregek.~ ~A kenyérhajdarabok 6673 2, 26| állnak szemközt a seregek.~ ~A kenyérhajdarabok a magyar 6674 2, 26| seregek.~ ~A kenyérhajdarabok a magyar ezredek, a cukordarabkák 6675 2, 26| kenyérhajdarabok a magyar ezredek, a cukordarabkák az osztrák 6676 2, 26| osztrák ezredek.~ ~Így minden a legkönnyebben megfoghatóvá 6677 2, 26| egy arasszal elébbre megy a kenyérhajdarabkák háta mögé, 6678 2, 26| megtenni ott az abroszon?~ ~Ha a Rastich-dandár jókor megkapja 6679 2, 26| Rastich-dandár jókor megkapja a parancsot, hogy flankírozza 6680 2, 26| flankírozza az ellenséget; ha a Lichtenstein-dandár en échelon 6681 2, 26| échelon avanszírozik, ha a Colloredo-dandár ... cheval 6682 2, 26| szabadul az ellenségből:~ ~A hölgyek nagy szónoki zajjal 6683 2, 26| magyarázzák ezt egymásnak. A hadi műszavak oly folyékonyan 6684 2, 26| hangzik.~ ~- Ki az? Szabad!~ ~A kis szőnyegajtón, melyen 6685 2, 26| szőnyegajtón, melyen csak a benső jó barátoknak volt 6686 2, 26| hozzájuk Rideghváry úr.~ ~A nemesúr arca pergamenszínű 6687 2, 26| idegesség galvanizálta.~ ~A két Plankenhorst-hölgy eléje 6688 2, 26| meg tőle, mikor ott látták a lámpavilágnál ülni. Valami 6689 2, 26| múmiaformája volt.~ ~- Nos, mi hír a csatatérről? - kérdezé barátjától 6690 2, 26| több lelkiereje van, mint a többinek, s fel sem veszi 6691 2, 26| többinek, s fel sem veszi a dolgot. Pedig az nála nem 6692 2, 26| rózsapiros nevetés tagadta a rém hatását.~ ~- Bizony 6693 2, 26| mondok. Oly hírnök hozta meg a tudósítást, ki maga jelen 6694 2, 26| Palvicz Ottó elesett...~ ~A rózsapiros nevetés aztán 6695 2, 26| nevetés aztán egyszerre elmúlt a kisasszony arcáról.~ ~- 6696 2, 26| Richárddal. Egyszerre vágtak mind a ketten egymás fejére, egyszerre 6697 2, 26| egyszerre estek le mind a ketten a lórul.~ ~Két arc, 6698 2, 26| egyszerre estek le mind a ketten a lórul.~ ~Két arc, a kétségbeeséstől 6699 2, 26| ketten a lórul.~ ~Két arc, a kétségbeeséstől elsápadtan, 6700 2, 26| kétségbeeséstől elsápadtan, a rémülettől elmerevülten, 6701 2, 26| elmerevülten, fordult egyszerre a beszélő felé: Alfonsine 6702 2, 26| valakinek. Míg Alfonsine a düh és kétségbeesés torzulatával 6703 2, 26| székéről, szemeit vadul a szólóra meresztve.~ ~Anyja 6704 2, 26| féltve őrzött titkát?~ ~A leány pedig nem bánta, ki 6705 2, 26| Plankenhorstné elájult ebben a pillanatban. Nem Palvicz 6706 2, 26| mely meghajigálja tűzzel a villámló felhőt, s visszadobálja 6707 2, 26| felhőt, s visszadobálja a mennyköveket az égbe!~ ~ 6708 2, 26| bomlani.~ ~"Átkozott az ég! A föld! Az emberek!"~ ~És 6709 2, 26| meg? Megölök valakit!~ ~A felkapott étszer pedig nem 6710 2, 26| Aztán valami jutott eszébe; a falnak borult arcával, karjaival, 6711 2, 26| Ottóm!" - s végigcsúszott a fal mellett odaroskadva 6712 2, 26| fal mellett odaroskadva a földre.~ ~Ott sírt egy ideig, 6713 2, 26| Szemei véresek voltak a sírástól.~ ~Körültekintett. ~ ~ 6714 2, 26| sírástól.~ ~Körültekintett. ~ ~A két apáca Plankenhorstnéval 6715 2, 26| s fektessék le! Hívják a cselédeket! - mondá Alfonsine, 6716 2, 26| Van-e visszatorlás a világon?~ ~- Van.~ ~- Ön 6717 2, 26| Ön rátalál arra?~ ~- Ha a pokolbul hívom is elő.~ ~- 6718 2, 26| ért már engem?~ ~- Mind a ketten értjük egymást.~ ~- 6719 2, 26| sem marad ingyenben. Ha a világ darabokra esik is 6720 2, 26| elfelejteni, és divat lesz a gyászruhaviselés azon a 6721 2, 26| a gyászruhaviselés azon a földön tíz esztendeig! Én 6722 2, 26| esztendeig! Én gyűlölöm a hazámat! Tudja ön, mit tesz 6723 2, 26| mit tesz az: "én gyűlölöm a hazámat"! Minden fűszálát, 6724 2, 26| találkozunk.~ ~Azzal vette a kalapját, s senkit sem üdvözölve 6725 2, 26| Alfonsine pedig leült a mindenkitől elhagyott asztal 6726 2, 26| homloka elé téve, odakönyökölt a lámpával szembe, s elkezdett 6727 2, 26| szembe, s elkezdett beszélni a néma világossághoz, szemeit 6728 2, 26| Nem fogsz tőlem alhatni a sírban, s én nem fogok tőled 6729 2, 26| egymást fogjuk kísérteni mind a ketten. És ketten együtt 6730 2, 26| átkozott hely, ami gyászosabb a sírnál: a vesztőhely. Ott 6731 2, 26| ami gyászosabb a sírnál: a vesztőhely. Ott találkozunk 6732 2, 26| vesztőhely. Ott találkozunk mind a hárman, de ott sem békülünk 6733 2, 26| békülünk ki. Ki békíti ki a leányt, aki nem lehet többé 6734 2, 26| ördögökkel és elkárhozottakkal.~ ~A delnő úgy beszélt a gömbölyű 6735 2, 26| elkárhozottakkal.~ ~A delnő úgy beszélt a gömbölyű lámpa üvegéhez, 6736 2, 26| önfeledtében hangosan.~ ~Aközben a lámpa lángját mindig feljebb 6737 2, 26| Alfonsine felrettent.~ ~A szétpattant üveg is gyászt 6738 2, 26| gondolkoztak. Mi ereje van a testetlen léleknek, hogy 6739 2, 26| szétszakítani? Babona, azt mondják a tudósok. Pedig azt már kitalálták, 6740 2, 26| porral hintett üvegtáblára, a d hang kettős kört alakít 6741 2, 26| kettős kört alakít rajta, s a kétszer vonalzott c hang 6742 2, 26| szétrepeszti az üvegpalackot. Hanem a lélek testentúli hatalma - 6743 2, 26| testentúli hatalma - az babona.~ ~A két apáca visszajött Plankenhorstné 6744 2, 26| Plankenhorstné szobájából. A hisztérikus görcsökbe esett 6745 2, 26| lefektették, s rábízták a cselédekre.~ ~Soror Remigia - 6746 2, 26| imádkozom többet soha.~ ~A kegyes hölgy áhítatosan 6747 2, 26| önök: apáca. S ha kellett a sorsnak, hogy legyenek teremtések 6748 2, 26| hogy legyenek teremtések a földön, akik azért szűntek 6749 2, 26| Remigia ijedten szedte föl a köpönyegét, hogy meneküljön 6750 2, 26| megérteni bűnrészesség a kárhozatban.~ ~Pedig ő értette 6751 2, 26| Alfonsine azonban útját állta a leánynak, s hevesen megragadá 6752 2, 26| Nem fog többé visszamenni a kolostorba. Itthon marad!~ ~ 6753 2, 26| kolostorba. Itthon marad!~ ~A jámbor apáca nem mert ellenmondani. 6754 2, 26| gőzköréből, mely terhes volt a blaszfémiától.~ ~Edit pedig 6755 2, 26| Nem tudom.~ ~- Nézz a szemembe jól! Mit látsz 6756 2, 26| felelt Edit.~ ~És jól mondta; a pokol örvénye nem lehet 6757 2, 26| mélysége volt.~ ~- Hanem ez a sötétség él és mozog, és 6758 2, 26| szókat:~ ~- Megölöm! Eléri őt a kezem, ha egy világ áll 6759 2, 26| egyikünk az égben, másikunk a pokolban lesz is! Nem gondolkozom 6760 2, 26| Még egy másik ember volt a világon, ki, ha nem tehetett 6761 2, 26| azt az eljegyzés napján, a világ gúnyhahotájára elrablá 6762 2, 26| egész családnak; és az lesz a legboldogtalanabb közöttük, 6763 2, 26| akit élve hagyok, hogy a többit felemlegesse! Az, 6764 2, 26| felemlegesse! Az, amit te a szememben sötétségnek láttál, 6765 2, 26| szememben sötétségnek láttál, az a sötétség már az én lelkem 6766 2, 26| megígértem, kezemben tartom. A fejeiket. Ahogy engemet 6767 2, 26| engemet megajándékoztak a kedvesem fejével, úgy foglak 6768 2, 26| övével. Egész terv van erről a fejemben. Olyan ép, egész 6769 2, 26| Olyan ép, egész terv, mint a megkristályosodott sötétség. 6770 2, 26| fölébredsz, ezt súghassam a füledbe: "Megölöm a kedvesedet." 6771 2, 26| súghassam a füledbe: "Megölöm a kedvesedet." Hogy láthassalak 6772 2, 26| Lettem teáltalad, lettem a tied által. Légy te énáltalam. 6773 2, 26| míg megbolondulunk mind a ketten, s rugdalni fogjuk 6774 2, 26| játéktekét. Ó, kedves Ottó!~ ~A hölgy arccal a pamlagra 6775 2, 26| kedves Ottó!~ ~A hölgy arccal a pamlagra veté magát, és 6776 2, 26| marad, nesztelenül elhagyta a szobát; hátravonult a nőcselédekhez; 6777 2, 26| elhagyta a szobát; hátravonult a nőcselédekhez; azok lefektették 6778 2, 26| Editnek úgy tetszett, mintha a sötétségnek csakugyan alakjai 6779 2, 26| élnek és mozognak, feketék a feketében, s mintha egy, 6780 2, 26| arca még az éjszakán, még a poklon, még a vakságon is 6781 2, 26| éjszakán, még a poklon, még a vakságon is keresztülsötétlik, 6782 2, 27| Mindenki ismeri.~ ~Egyike a kiveszőfélben levő őslényeknek, 6783 2, 27| kor nem reprodukál. Se nem a vulkanikus, se nem a neptunikus 6784 2, 27| nem a vulkanikus, se nem a neptunikus kor szülötte; 6785 2, 27| kor szülötte; hanem inkább a bacchikus koré, értve az 6786 2, 27| behozóját, hanem Bacchust, a borok istenét.~ ~Élő megtestesülése 6787 2, 27| istenét.~ ~Élő megtestesülése a boldog jelmondatnak: "Extra 6788 2, 27| Lakása ott van abban a faluban, ahol 1849 végén 6789 2, 27| faluban, ahol 1849 végén arra a kérdésre: "Járt-e itt ellenség, 6790 2, 27| felelték. - Itt nem, de a szomszédban járt mind a 6791 2, 27| a szomszédban járt mind a három: a német is, a muszka 6792 2, 27| szomszédban járt mind a három: a német is, a muszka is, a 6793 2, 27| mind a három: a német is, a muszka is, a magyar is."~ ~ 6794 2, 27| a német is, a muszka is, a magyar is."~ ~Az ősi lakot 6795 2, 27| is."~ ~Az ősi lakot még a nagyapja építette Mindenváró 6796 2, 27| ahhoz. Földszinti volt; a lépcsőjárás nagy kényelmetlenség. 6797 2, 27| lépcsőjárás nagy kényelmetlenség. A teteje zsindellyel fedve, 6798 2, 27| teteje zsindellyel fedve, s a zsindelyen fölül még nádtetőzet; 6799 2, 27| nádtetőzet; nem azon célból, hogy a zsindely meg legyen óva, 6800 2, 27| hanem avégett, hogy télen át a szőlő s némely eltett gyümölcs 6801 2, 27| gyümölcs szépen megmarad a meleg tetőzet alatt. A ház 6802 2, 27| megmarad a meleg tetőzet alatt. A ház alatt a pince, hármas 6803 2, 27| tetőzet alatt. A ház alatt a pince, hármas osztállyal: 6804 2, 27| hármas osztállyal: külön a bornak, a zöldségnek, külön 6805 2, 27| osztállyal: külön a bornak, a zöldségnek, külön a jégveremnek. 6806 2, 27| bornak, a zöldségnek, külön a jégveremnek. A keleti és 6807 2, 27| zöldségnek, külön a jégveremnek. A keleti és nyugati oldalon 6808 2, 27| válogatni lehet aszerint, ahogy a szél fú. Az egész házban 6809 2, 27| házban legnagyobb lakosztály a konyha.~ ~Ilyen konyhát 6810 2, 27| konyha.~ ~Ilyen konyhát a mostani takaréktűzhelyes 6811 2, 27| főznek, alul kalácsot sütnek. A pattogó hasábok közül emelkedik 6812 2, 27| hasábok közül emelkedik ki a sokhorgú vaskutya, az tartja 6813 2, 27| az tartja az egyik végét a nyársnak, amire felhúzva 6814 2, 27| nyársnak, amire felhúzva forog a piruló kan pulyka, keresztülütve 6815 2, 27| kan pulyka, keresztülütve a nyílforma lúdlelkével; a 6816 2, 27| a nyílforma lúdlelkével; a forgató gépet egy béresgyerek 6817 2, 27| béresgyerek helyettesíti. A tűz körül rotyogó fazikak, 6818 2, 27| mázos cserépfedőkkel.~ ~A lángtól félrevonva egy háromszög 6819 2, 27| az betakarva pléhfedővel; a háromszög alja s a pléhfedő 6820 2, 27| pléhfedővel; a háromszög alja s a pléhfedő teteje megrakva 6821 2, 27| megrakva parázzsal, abban a cserépedényben bizonyosan 6822 2, 27| cserépedényben bizonyosan a társa sül annak a rétesnek, 6823 2, 27| bizonyosan a társa sül annak a rétesnek, amit ott a nagy, 6824 2, 27| annak a rétesnek, amit ott a nagy, kihúzott asztalon 6825 2, 27| megpirítják, s szánakoznak a barbár népeken, akik ezt 6826 2, 27| Más fehérnép ezalatt a tűzhely alatti kemence agyagtévőjét 6827 2, 27| agyagtévőjét rakja körül a kihúzott parázzsal, ott 6828 2, 27| apróz valami húst, aminek a bátyját már befojtogatták 6829 2, 27| kibeszéli, milyen idő van ott a fazékban, nagyokat pöffenve 6830 2, 27| fazékban, nagyokat pöffenve a cserépfedő alól, míg emez 6831 2, 27| Valami hasznavehetetlen fickó a konyhaajtóban nagy lomhán 6832 2, 27| nagyon fintorgatja tőle a pofáját. Egy ványadt szobalyány 6833 2, 27| lesz, cukros levegő. Maga a főszakácsné pedig mindenütt 6834 2, 27| mindenütt sürög-forog, vezényli a koncertet; megöntözi zsírral 6835 2, 27| koncertet; megöntözi zsírral a piruló pulykát, mi alátett 6836 2, 27| csorog vissza; meghinti a rétestésztát elébb a szárazzal, 6837 2, 27| meghinti a rétestésztát elébb a szárazzal, azután a fluidummal; 6838 2, 27| elébb a szárazzal, azután a fluidummal; belekóstol a 6839 2, 27| a fluidummal; belekóstol a forró ételekbe fa főzőkanállal, 6840 2, 27| szerecsendióval; megnyittatja a kemencét, megvizsgálja a 6841 2, 27| a kemencét, megvizsgálja a piruló kalácsokat; ellenőrzi 6842 2, 27| piruló kalácsokat; ellenőrzi a rétest, beleszurkál a lapátvégű 6843 2, 27| ellenőrzi a rétest, beleszurkál a lapátvégű villával a sistergő 6844 2, 27| beleszurkál a lapátvégű villával a sistergő hurkafélébe; válogat 6845 2, 27| sistergő hurkafélébe; válogat a mindenféle cifra réz, bádog, 6846 2, 27| vaskondérnak, tanítja spékelni a szobaleányt, üldözi tormareszeléshez 6847 2, 27| üldözi tormareszeléshez a visszafelelgető kuktát; 6848 2, 27| kuktát; s bevezeti kegyesen a dorongosfánk-forgatás titkaiba 6849 2, 27| dorongosfánk-forgatás titkaiba a hajdúnét. Közbe pedig levesbe 6850 2, 27| késsel, oly finomra, mint a cérnaszál, s oly sebesen, 6851 2, 27| cérnaszál, s oly sebesen, mint a gőzgép. Az ember bámulja, 6852 2, 27| bámulja, hogy nem vágja oda a körmét. Néha a hajdú is 6853 2, 27| vágja oda a körmét. Néha a hajdú is megjelenik, kinek 6854 2, 27| is megjelenik, kinek az a kötelessége, hogy bort hozzon; 6855 2, 27| kötelessége, hogy bort hozzon; a pecsenyemártáshoz vereset, 6856 2, 27| pecsenyemártáshoz vereset, a habléhez fehéret, s a sülteket 6857 2, 27| vereset, a habléhez fehéret, s a sülteket művészien feltrancsírozza.~ ~ 6858 2, 27| Talán vendégeket várnak a háznál?~ ~Meglehet, hogy 6859 2, 27| lehet egyre fogadni, hogy a jó asztal megtiszteletlen 6860 2, 27| étvággyal vannak megáldva. Még a tisztelendő úr is bizonyos. 6861 2, 27| tisztelendő úr is bizonyos. A jó asztal szégyent sohasem 6862 2, 27| ne menne? Az embernek az a magáé, amit megeszik. A 6863 2, 27| a magáé, amit megeszik. A többi mind csak illúzió. " 6864 2, 27| Ez is régi aranymondat. A jó evés a legjobb mulatság; 6865 2, 27| régi aranymondat. A jó evés a legjobb mulatság; a jó étvágy 6866 2, 27| evés a legjobb mulatság; a jó étvágy a reménynek legboldogítóbb 6867 2, 27| legjobb mulatság; a jó étvágy a reménynek legboldogítóbb 6868 2, 27| reménynek legboldogítóbb faja, s a jóllakott gyomor a legmegnyugtatóbb 6869 2, 27| faja, s a jóllakott gyomor a legmegnyugtatóbb emléke 6870 2, 27| bevégzett jó cselekedetnek. A megrakott asztal az egyedüli 6871 2, 27| Szalmás uram agyarkodik a csavargó gézengúz fiára, 6872 2, 27| gondjuk nincsen. Csupán a jól evésre. Ahhoz pedig 6873 2, 27| patakmalmuk megőrli. Maguké a regále, a mészárszék, ott 6874 2, 27| megőrli. Maguké a regále, a mészárszék, ott is az ő 6875 2, 27| az ő marhájukat vágják, a baromfit megtermi az udvar. 6876 2, 27| Zöldséget, gyümölcsöt ontanak a kertek; gazdag föld, még 6877 2, 27| öntözni sem kell. Bort ád a szőlőhegy, finom szilvapálinkát 6878 2, 27| szőlőhegy, finom szilvapálinkát a szilvás; a savanyúvíz ott 6879 2, 27| szilvapálinkát a szilvás; a savanyúvíz ott fakad a hegy 6880 2, 27| a savanyúvíz ott fakad a hegy tövében. A kondát felneveli 6881 2, 27| ott fakad a hegy tövében. A kondát felneveli a bükkerdő 6882 2, 27| tövében. A kondát felneveli a bükkerdő ingyen, még vadpecsenyét 6883 2, 27| mindenkié, az országé. A termés mindig több, mint 6884 2, 27| Még harmadévi búza is van a magtárban, s háromévi gyapjú 6885 2, 27| s háromévi gyapjú hever a padlásokon. Mindig pénzt 6886 2, 27| szeret öltözködni, mert azt a termete meg nem szíveli. 6887 2, 27| sehova sem szoktak; nincs az a kényelem sehol, ami otthon. 6888 2, 27| Kártyázni szokott Ádám úr a tisztelendővel, de csak 6889 2, 27| elnyerni? Aztán mit is csinálna a pénzzel? Ha megtudnák, hogy 6890 2, 27| Kölcsön sem volna érdemes a pénzt adni, mert a kamatot 6891 2, 27| érdemes a pénzt adni, mert a kamatot nem fizetné az adós; 6892 2, 27| magukat az emberek? Azért a kis hivatalért? Nem minden 6893 2, 27| mint hogy egész életében a várost járja?"~ ~A gazdálkodása 6894 2, 27| életében a várost járja?"~ ~A gazdálkodása Ádám úrnak 6895 2, 27| abból állt, hogy megnézte a vetést, mikor zöld volt, 6896 2, 27| sárga volt; s meglőtte benne a fürjet, ha kapóra jött.~ ~ 6897 2, 27| szerette.~ ~Miatta lehetett a járásnak rossz szolgabírája, 6898 2, 27| pörlekedett előtte; lehetett a megyének adminisztrátora 6899 2, 27| vitatkozni senkivel. Ha a vendégei különböző nézetek 6900 2, 27| jobbágyai.~ ~Mikor aztán kiütött a belháború, azt mondta rá: " 6901 2, 27| érdekelve lehessen ebben a háborúban, azt nem találta 6902 2, 27| abból semmit. Hogy mi lesz a végkimenetele a tusának, 6903 2, 27| mi lesz a végkimenetele a tusának, azzal sem gondol. 6904 2, 27| mire mennek vele. Az ember a délutáni álmát csak nem 6905 2, 27| Tallérossy Zebulon barátunk.~ ~A háznál régi jó ismerős; 6906 2, 27| látja az érkezőt. Ez aztán a kedves vendég, aki ilyenkor 6907 2, 27| vendég, aki ilyenkor jő! A háziasszony alig leli helyét. 6908 2, 27| Valamennyi leányának mind ő a keresztanyja.~ ~- Hozta 6909 2, 27| Ugyan minek köszönhetjük ezt a mostani szerencsét?~ ~- 6910 2, 27| asszonyság meg akart felelni a nagy mondásra:~ ~- Akkor 6911 2, 27| szavamon.~ ~- Kezet rá!~ ~- Itt a kezem.~ ~- Eb, aki meg nem 6912 2, 27| No, asszony, elég volt a tréfábul! - szólt bele Ádám 6913 2, 27| útról jön, megfázott; hol a szilvórium? Aztán láss hozzá, 6914 2, 27| sietett rendeleteket adni a cselédségnek; alig húzta 6915 2, 27| cselédségnek; alig húzta ki a szobábul a lábát, midőn 6916 2, 27| alig húzta ki a szobábul a lábát, midőn Zebulon mosolygó 6917 2, 27| magyarázá Zebulon tovább a dolgot. - Odavan nekem.~ ~- 6918 2, 27| Zebulon szája elé tette a kezét.~ ~- Üldözi engemet 6919 2, 27| engemet nímet...~ ~- Csak az a baj? Csigavér! Azt hittem, 6920 2, 27| Ádám úr az oldalait fogta a tenyereivel, úgy kacagott 6921 2, 27| asszonyság az ószilvóriummal s a friss, puha kaláccsal visszajött, 6922 2, 27| azon nevetnek.~ ~- Mi az a jó? Nekem is adjanak belőle!~ ~- 6923 2, 27| maradtok - pirongatá őket a szemérmes úrhölgy.~ ~Sietett 6924 2, 27| Elébb igyunk egyet ebből a jó szilvóriumból. Ez jó 6925 2, 27| Nincs ennél jobb orvosság a világon.~ ~Zebulonnak nem 6926 2, 27| biztatás; hanem azért tudta ő a kaláccsal teletömött száján 6927 2, 27| száján keresztül is folytatni a szomorú történetet.~ ~- 6928 2, 27| ne vesse magát kacagtában a pamlagon, mikor ezt nagy 6929 2, 27| ha csapra ütnek!~ ~Ennek a körülménynek meggondolása 6930 2, 27| volt képes Ádám úr kedélyét a tárgyhoz mért komolyságra 6931 2, 27| majd sokkal könnyebben megy a diskurzus. Fáin jó verpeléti 6932 2, 27| diskurzus. Fáin jó verpeléti van a döbözben.~ ~S azzal bedugta 6933 2, 27| döbözben.~ ~S azzal bedugta a saját száját és a vendégeét 6934 2, 27| bedugta a saját száját és a vendégeét is egy finom meggyfa 6935 2, 27| Zebulon úr foga közé vette a klarinétot, melyből hang 6936 2, 27| eregetnek, meggyújtotta a gyertyánál a fidibuszt, 6937 2, 27| meggyújtotta a gyertyánál a fidibuszt, mit az ott heverő 6938 2, 27| s aztán az égő fidibuszt a pipa szárán szétverve, nagy 6939 2, 27| szétverve, nagy füstgomolyt fújt a fellegekbe, s felhúzott 6940 2, 27| laknyi még csak hagyján. A csak tréfa. Diogenes izs 6941 2, 27| hát inkább elfordította a fejét.~ ~- De mar ki nem 6942 2, 27| tudta volna őrizni, hogy a pipa ki ne hulljon belőle, 6943 2, 27| szorongattad anyai kebledhez azt a kis zsidó gyereket! Úhhahaha! 6944 2, 27| történetet, mert kidűl az oldalam a röhögéstül.~ ~Utóbb még 6945 2, 27| nem keres senki; mert ez a falu, ahol én lakom, még 6946 2, 27| falu, ahol én lakom, még a mappára sincs feltéve.~ ~- 6947 2, 27| Igazán? - kapott ezen a szón Zebulon.~ ~- Uccse 6948 2, 27| hogy az én falumat még a mappacsináló sem ismerte.~ ~ 6949 2, 27| kereste Ádám úr valahonnan a máglyára ítélt könyvek közül, 6950 2, 27| enyésznek el csendesen, azt a sok rétbe hajtogatott térképet, 6951 2, 27| kereséssel rátalált benne a megye székvárosára.~ ~- 6952 2, 27| székvárosára.~ ~- No látod; itt a város, itt a szomszéd falu, 6953 2, 27| látod; itt a város, itt a szomszéd falu, itt a másik 6954 2, 27| itt a szomszéd falu, itt a másik falu, itt a harmadik 6955 2, 27| falu, itt a másik falu, itt a harmadik falu; ez a két 6956 2, 27| itt a harmadik falu; ez a két szőrös hernyóforma, 6957 2, 27| két szőrös hernyóforma, ez a két hegy; ez a kis kukacforma, 6958 2, 27| hernyóforma, ez a két hegy; ez a kis kukacforma, ez a patak; 6959 2, 27| ez a kis kukacforma, ez a patak; hanem a falu ki van 6960 2, 27| kukacforma, ez a patak; hanem a falu ki van felejtve belőle. 6961 2, 27| nagy önérzettel csapott a térképre. Nagyszerű öntudat 6962 2, 27| faluban lakhatni, aminek a létezéséről a térkép nem 6963 2, 27| lakhatni, aminek a létezéséről a térkép nem ád tanúságot.~ ~- 6964 2, 27| tanúságot.~ ~- Jaj, bárcsak a nimetnek is ilyen mappája 6965 2, 27| egyik mappa nem olyan, mint a másik.~ ~Miután már Zebulon 6966 2, 27| már Zebulon rajta feküdt a mappán, elkezdé róla magyarázgatni 6967 2, 27| aztán egészen széjjelverték a magyar sereget?~ ~- Nem 6968 2, 27| katonanak az eleje vas, a hatuja vas, a közepe nímet. 6969 2, 27| eleje vas, a hatuja vas, a közepe nímet. Az agyujának 6970 2, 27| közepe nímet. Az agyujának a hangja harom olyan messzire 6971 2, 27| messzire elmegy, mint maga a golyobis. Aztán mennyien 6972 2, 27| egisz iletemre elig lenne az a pinz, amit csak egy nap 6973 2, 27| küldenek ránk, aki mind a két szemit kinyitja! Aj, 6974 2, 27| ítéletnapig.~ ~- Igen izs! A haditörvinszéki itéletnapig.~ ~ 6975 2, 27| csucsorított ajkkal szítta meg a pipaszopókáját.~ ~- Bakatella 6976 2, 27| hogy mint azilumra gondolt a Neugebäud udvarára, ahol 6977 2, 27| udvarára, ahol olyan jóleshetik a biztos ellátás alatt levő 6978 2, 27| ellátás alatt levő raboknak a vizes lajtot a kúthoz vontatni, 6979 2, 27| raboknak a vizes lajtot a kúthoz vontatni, s nem rettegni 6980 2, 27| üldöztetéstől.~ ~Odavolt a rettegéstől egészen, s nagy 6981 2, 27| neki, hadd szegezze fel a pipázószoba ajtajára azt 6982 2, 27| pipázószoba ajtajára azt a mappát, hogy onnan tanulmányozhassa 6983 2, 27| kalapácsot; hát szegezze ki a mappát az ajtóra.~ ~Zebulon 6984 2, 27| következett, mikor meglátta azt a valakit, aki az ajtón belép.~ ~ 6985 2, 27| hogy még egy vendég van a háznál. Az is régi ismerős. 6986 2, 27| ismerős. Az is menekült. Az is a nyakát félti. Csakhogy Szalmás 6987 2, 27| félti. Csakhogy Szalmás uram a hegyek másik oldaláról jön, 6988 2, 27| másik oldaláról jön, ahol a magyar seregek táboroznak. 6989 2, 27| milyen vége van mindennek. A lázadók seregei úgy teremnek, 6990 2, 27| seregei úgy teremnek, mint a gomba; az ő fejének nincs 6991 2, 27| sem vétett.~ ~S most ez a két menekült férfiú egyszerre 6992 2, 27| egymással szemközt. Mind a kettő azt hitte, hogy a 6993 2, 27| a kettő azt hitte, hogy a másik azért jött ide, hogy 6994 2, 27| hogy őtet itt elfogja.~ ~A legutolsó találkozásuk óta 6995 2, 27| választottak sorsuk dolgában. Egyik a jobbat, másik a balt. Ők 6996 2, 27| dolgában. Egyik a jobbat, másik a balt. Ők ellenségek lettek.~ ~ 6997 2, 27| balítéletet fejezte ki, hogy ez a Zebulon most azzal a kalapáccsal 6998 2, 27| ez a Zebulon most azzal a kalapáccsal azért állt az 6999 2, 27| barátsággal invitálta Szalmást a pálinkához.~ ~- No, öcsém, 7000 2, 27| kis jó papramorgót ebben a csúnya időben.~ ~Szalmás