IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] avatottabb 1 avatva 1 avégett 1 az 4311 azalatt 34 azáltal 5 azaz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy 1773 s | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances az |
Rész, Fejezet
1 1, 1| léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak 2 1, 1| fülébe, minek következtében az hirtelen elhagyta helyét, 3 1, 1| vállán emelő Átlászunkat az igaz hazafiúságnak örök 4 1, 1| jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és számtalan 5 1, 1| és mennydörgést képeztek az összeölelkező elvbarátok 6 1, 1| asztalát körülülik, mind az ő napfényében ragyogó aranyos 7 1, 1| megvitatott értekezlet folytán az arany tisztaságú programot, 8 1, 1| világok és nemzetek sorsa és az ivadékok teendője.~ ~E szerencsésen 9 1, 1| nagyszerű tömegének. Kár, hogy az ünnep hőse nem lehet rajta 10 1, 1| jelen.~ ~A díszlakománál az úrnő elnököl helyette.~ ~ 11 1, 1| úrnő elnököl helyette.~ ~Az értekezletnél pedig az adminisztrátor 12 1, 1| Az értekezletnél pedig az adminisztrátor helyettesítette.~ ~ 13 1, 1| szolgára talált.~ ~Ennek az adminisztrátornak a neve 14 1, 1| végén észrevették, hogy az elnöklő háziasszony a felé 15 1, 1| áldomáspoharak elől hiányzik,~ ~Az üres szék mögött álló komornyik 16 1, 1| komornyik felvilágosítá az uraságokat, hogy az orvos 17 1, 1| felvilágosítá az uraságokat, hogy az orvos volt itt, az súgott 18 1, 1| hogy az orvos volt itt, az súgott neki valamit, mire 19 1, 1| lehet őnagyságának. Mire az adminisztrátor úr, ki az 20 1, 1| az adminisztrátor úr, ki az üres elnöki szék mellett 21 1, 1| foglalt helyet, sietett az egész társaságot megnyugtatni ( 22 1, 1| kézrül kézre odább jutott az asztal végéig, már akkorra 23 1, 1| baja a nagyságos úrnak, kit az Úristen éltessen még végtelen 24 1, 1| végtelen esztendőkig.~ ~Az a néhány szó pedig, amit 25 1, 1| pedig, amit a háziorvos az elnöklő úrhölgy fülébe súgott, 26 1, 1| perc!"~ ~Halaványabb lett-e az úrhölgy e szavakra, mint 27 1, 1| észre.~ ~Midőn átlépett az ajtón a mellékterembe, megragadta 28 1, 1| mellékterembe, megragadta az orvos kezét, s azt kérdezé:~ ~- 29 1, 1| kérdezé:~ ~- Való ez?~ ~Az orvos szigorú arccal inte.~ ~ 30 1, 1| társaság között, akkor ismétlé az elébbi mondatot:~ ~- Csak 31 1, 1| többé.~ ~A harmadik ajtónál az orvos aztán hátramaradt, 32 1, 1| aztán hátramaradt, s engedte az úrnőt egyedül menni.~ ~A 33 1, 1| kellett visszafojtania. Az neki nem szabad. Ez a harc 34 1, 1| belül a haldokló férj várta az utolsó óra letöltét.~ ~Ott 35 1, 1| óra letöltét.~ ~Ott feküdt az a férfi, akinek a szívere 36 1, 1| s mintha mondaná annak: "Az én arcomat aztán jól találd!"~ ~ 37 1, 1| férfi. Szemrehányás volt az.~ ~- Én rögtön jöttem - 38 1, 1| rebegé a nő. Mentség volt az.~ ~- Ön megállt sírni. Pedig 39 1, 1| sírni. Pedig tudja, hogy az én időm rövid.~ ~A nő összeszorította 40 1, 1| tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Vendégeink 41 1, 1| elszéledni. Ahogy összejöttek az értekezletre, maradjanak 42 1, 1| szuperintendens, a háznál pedig az esperes fogja tartani. A 43 1, 1| teljesítette a parancsot, leült az ágy melletti kisasztalhoz, 44 1, 1| kisasztalhoz, és leírta az eddig hallottakat.~ ~Mikor 45 1, 1| alatt önnek eléje mondok, az önnek egész életét betöltendi. 46 1, 1| mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, 47 1, 1| elfoglalhassa. Elébb járják ők ki az élet iskoláit; önnek nem 48 1, 1| magasabbra lesz hivatva. Az a hely jó iskola lesz neki. 49 1, 1| kigyógyítják mindabból. Az orosz udvar jó iskola. Ott 50 1, 1| megtanulja ismerni a különbséget az emberek között, akik jogosan 51 1, 1| neki, hogy versenyezhessen az orosz udvar nemes ifjaival. 52 1, 1| Hagyja neki fenékig üríteni az élvezetek poharait. Nézze 53 1, 1| akar jutni.~ ~A beszélő az órára tekinte; az sietteté. 54 1, 1| beszélő az órára tekinte; az sietteté. Rövid az idő, 55 1, 1| tekinte; az sietteté. Rövid az idő, oly sok mondanivaló 56 1, 1| nőül vette egy cár; aztán az is csak orosz cár volt, 57 1, 1| rátennünk, hogy a mienk legyen. Az oktalan dölyf nem engedi. 58 1, 1| oktalan dölyf nem engedi. Az én fiam törjön utat mások 59 1, 1| fogják egymás ellen lökni az országokat. Egy Baradlay 60 1, 1| Richárd ne nősüljön soha. Az asszony csak útjában volna 61 1, 1| csak útjában volna neki. Az ő feladata legyen: emelni 62 1, 1| gyönge; csak negyven perc még az idő, s nekem annyi mondanivalóm 63 1, 1| fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, 64 1, 1| tanulja meg felhasználni az idegent és minden embernek 65 1, 1| minden embernek mérlegelni az értékét. Ápolni kell benne 66 1, 1| fenntartani és felkerestetni vele az ismeretséget nagy nevekkel 67 1, 1| Csak pillanatig tartott az. A nemes akarat legyőzte 68 1, 1| gyémántot, s nem tudják, hogy az ott satnya elemeire fog 69 1, 1| gyémánt nemességünk! Ez az örökké éltetője, örökké 70 1, 1| örökké újra feltámasztója az egész nemzetnek. Lételünknek 71 1, 1| Ah, Marie, ha tudná, ez az én kőszívem mit szenved! 72 1, 1| Nem. Ne gyógyszert adjon. Az nem használ ennek. Tartsa 73 1, 1| Tartsa elém fiaim arcképeit. Az megenyhít.~ ~A nő odavitte 74 1, 1| Azután félretolta maga elől az arcképeket, s folytatta 75 1, 1| hidegen:~ ~- Semmi érzelgés, az idő rövid. Én nemsokára 76 1, 1| őseim rám hagytak. De házam az eszmék vára marad. "Nemesdomb" 77 1, 1| utánam.~ ~A hölgy megállt az írás közben, és bámulva 78 1, 1| bámulva tekinte a beszélőre. Az észrevette neje bámulatát.~ ~- 79 1, 1| magával többé, elhagyta az íróasztalt, s odarohant 80 1, 1| ön abba! Most nincs idő az ön sírására. Én sietek. 81 1, 1| negyvenéves. Ön szép, és örökké az marad. Huszonnégy év előtt, 82 1, 1| volt ön; most sem szűnt meg az lenni. Én nagyon szerettem 83 1, 1| önt. Hiszen tudja azt jól. Az első évben született legidősb 84 1, 1| mint nyomorék támadtam föl. Az orvosok megmondták, hogy 85 1, 1| vagyok. Egyetlen csók, amit az ön édes ajka ad nekem, meg 86 1, 1| ölni. És én itt haldoklom az ön oldala mellett már húsz 87 1, 1| elítélve, kiszentenciázva. Az ön szemei előtt hullott 88 1, 1| dobog. Letörültem lelkemről az ifjúi ábrándok költészetét, 89 1, 1| még boldognak kell lenni az életben.~ ~A nő zokogása 90 1, 1| tőle kezét. - Térjen ön az asztalhoz vissza, és írja. 91 1, 1| nyugtom a föld alatt és üdvöm az égben. Leírta-e ön, amit 92 1, 1| tette, és hallgatott.~ ~- Az óra végire jár - rebegé 93 1, 1| Lelkemet önre hagytam, s az nem fogja önt elhagyni soha; 94 1, 1| fogja önt elhagyni soha; az számon kérendi öntül minden 95 1, 1| töredezett hangon rebegé:~ ~- Az óra végire jár... Az orvosnak 96 1, 1| Az óra végire jár... Az orvosnak igaza volt... Már 97 1, 1| mondanivalóm van itt!~ ~Hanem az a nagy, homályos alak, mely 98 1, 1| halva van, odarogyott térdre az íróasztal mellé, s két összekulcsolt 99 1, 1| végleheletével parancsolt, az ellenkezőjét fogom teljesíteni 100 1, 1| felriadt nő rettenve tekinte az ágyán fekvő halottra.~ ~ 101 1, 1| feje fölé emelve.~ ~Talán az elköltöző lélek összetalálkozott 102 1, 1| elköltöző lélek összetalálkozott az égben az utána küldött fogadással, 103 1, 1| összetalálkozott az égben az utána küldött fogadással, 104 1, 1| még egyszer visszafordulva az ég kapujából, a csillagok 105 1, 2| nagy halott tiszteletére az énekkarnak egészen új harmóniákat 106 1, 2| Maig is megvan valahol az archívumban, fényes fekete 107 1, 2| ezüstbetűkkel - s hogy az egész parentatio alatt a 108 1, 2| szegény baronesse - súgja az első padban ülő rangbeli 109 1, 2| igazán szép asszony - súgá az egyik úr a másiknak.~ ~- 110 1, 2| állíttatá fel saját költségén. Az énekkar remekül adá elő, 111 1, 2| praesesnek: "Kend szamár!"~ ~Ezt az észrevételt tevé Rideghváry 112 1, 2| lelkész ült egymás mellett, s az ott nem ült hiába.~ ~A második 113 1, 2| prédikálni? - kérdé feszengve az egyik rangbéli úr a másik 114 1, 2| rangbéli úr a másik úrtól.~ ~- Az a helybeli tiszteletes; 115 1, 2| a helybeli tiszteletes; az csak egy rövid imát fog 116 1, 2| sírbolt előtt.~ ~- Á, ez az?~ ~Azzal a két úr oly közel 117 1, 2| ülők számára.~ ~- Vajon "az is" nincsen itten? - súgá 118 1, 2| is" nincsen itten? - súgá az egyik rangbeli úr a másiknak.~ ~- 119 1, 2| Nem lát ön oda? Majd ha az a fáklyatartó hajdú megint 120 1, 2| se nem barna ruhában?~ ~- Az, az.~ ~- Mondhatom, gyönyörű 121 1, 2| nem barna ruhában?~ ~- Az, az.~ ~- Mondhatom, gyönyörű 122 1, 2| úr felolvasott, mert ha az első gyászbeszéd remeke 123 1, 2| búcsúztatván el a néhait az egymás után következendő 124 1, 2| Midőn a nagytiszteletű úr az elsoroltak között annak 125 1, 2| távolban szülötte hazádtól, s az éjszaki fény ragyogása mellett 126 1, 2| látod te többet!)~ ~Végre az is elmúlt; vége lett éneknek, 127 1, 2| gyásztakaró nehéz bojtjait; az adminisztrátor kezét nyújtá 128 1, 2| legalább alakjára nézve ismerni az öreg kurucot, ahogy tiszteletes 129 1, 2| Úgy szokott beszélni az öreg a szószéken, mint Abraham, 130 1, 2| volna a megboldogultnak, azt az élve maradtak majd nagyon 131 1, 2| levéve fejéről, megállt az emberektől körülfogott téren.~ ~ 132 1, 2| összetevé kezeit, és elkezdé az imát:~ ~"Minden élőknek 133 1, 2| határán, és bebocsátást kér az égbe...~ ~Mik vagyunk mi, 134 1, 2| azokhoz, akik életükben az irgalmat nem ismerték soha.~ ~ 135 1, 2| ismerték soha.~ ~Ne kérdezd az előtted reszkető lélektől 136 1, 2| a föld felhőinél; legyen az átok vagy magasztalás. Te 137 1, 2| Nem!~ ~- Fölemelted-e az elesettet?~ ~- Nem!~ ~- 138 1, 2| Oltalmazója voltál-e az üldözöttnek?~ ~- Nem!~ ~- 139 1, 2| voltak bízva? Építettél-e az utókor számára, mely tőled 140 1, 2| eladtad annak oltárait, melyen az én nevemnek áldozatai füstölögtek?« 141 1, 2| imáját -, gyakorolj irgalmat az igazság helyett! Ne tekintsd, 142 1, 2| vétkezik.~ ~Bocsáss meg neki az égben; valamint azok megbocsátnak 143 1, 2| megtisztítlanul, add, hogy legyen az ő vezeklése az, hogy lelke, 144 1, 2| hogy legyen az ő vezeklése az, hogy lelke, mely most már 145 1, 2| gyermekeit, hogy mindaz, ami az apának bűne volt, forduljon 146 1, 2| külön termekben volt terítve az asztal; ki-ki sietett bevégzett 147 1, 2| mellékúton másfelé került.~ ~Az ő számára hiába terítettek 148 1, 3| benne.~ ~A háziasszony, az özvegy félrevonult legbenső 149 1, 3| főispán-beiktatási ebéd volna.~ ~Az ebéd vége felé, mikor már 150 1, 3| derült "hahó" hangzik el; még az étekfogó inasok is rejthetlen 151 1, 3| mosollyal fogadják. Pedig az érkező alak nemhogy valami 152 1, 3| több ráncot csoportosítani az orra körül, amivel exorbitáns 153 1, 3| motiválja üldöző fátumát.~ ~Az ifjabb vendégek felugrálnak 154 1, 3| felugrálnak előtte helyeikről; az idősebbek és tekintélyesebbek 155 1, 3| mert nincs alatta más; az, ha kigombolja, szalonruha; 156 1, 3| volna, mert a décbunda, amit az úton viselt, nagyon ereszti 157 1, 3| nincs idő.~ ~- Ide, ide! Az én helyemre, Zebulon! - 158 1, 3| meglátta és észrevette, hogy az adminisztrátor úr egy üresen 159 1, 3| szakálla első zúzmaráit az ő arcára hinthesse egy baráti 160 1, 3| nagyszerűsége, nagyot sóhajt, és az adminisztrátor kezeit megfogva 161 1, 3| között éppen nem talált az rokonszenves keblekre.~ ~- 162 1, 3| míg nagy nehezen lenyomták az üresnek deklarált székbe.~ ~- 163 1, 3| aggódjál miatta - szólt az adminisztrátor -, csak ülj 164 1, 3| adminisztrátor -, csak ülj oda. Az a pap széke.~ ~- Pap széke! - 165 1, 3| Zebulon, s két tenyerét az asztalnak feszíté, hogy 166 1, 3| ülj ott - biztatá halkan az adminisztrátor. - Lesz az 167 1, 3| az adminisztrátor. - Lesz az után a pap után még majd 168 1, 3| megsúgta Zebulonnak, hogy ki az a pap.~ ~- Ahan! Mar az 169 1, 3| az a pap.~ ~- Ahan! Mar az mas - dünnyögé erre megnyugtatva, 170 1, 3| csücskéjét nyakravalójába.~ ~Az inasok rendelet nélkül is 171 1, 3| valahogy, akarhogy, csakhogy; s az a gazember befogta sajat 172 1, 3| Nemesdombig parádézni, hogy még az is megszánhatta hallgatói 173 1, 3| vezekléssel eszi mustárral az olasz kráflit.~ ~- De még 174 1, 3| levegői termometrumon zerus; s az a bivalynak nagyon meleg, 175 1, 3| balneologiai passiot. Is én az alata elkistem mindenbül. 176 1, 3| kapott.~ ~Ezt veté közbe az adminisztrátor úr.~ ~Ami 177 1, 3| Zebulonnak.~ ~A pap széke üres; az imádság nem tetszett. Az 178 1, 3| az imádság nem tetszett. Az a pap bizonyosan valami 179 1, 3| versenytárs utolérhesse az előrehaladt étkezőket, ami 180 1, 3| mi históriája van annak az üres papi széknek, ami még 181 1, 3| maga után vonni; s annak az imádságnak, amit jó volt 182 1, 3| felé borzadni.~ ~- Hiszen az perduellio!~ ~Hát persze 183 1, 3| perduellio! De nem is akadt annak az elkárhozott papnak egyetlenegy 184 1, 3| egyetlenegy védelmezője is az egész társaságban, sőt mindenki 185 1, 3| magának számot adni róla, az elsőbbek által lett-e jobban 186 1, 3| jobban felgerjedve vagy az utóbbiak által.~ ~Míg a 187 1, 3| veté apelláló tekintetét; az elsőnél a bonorum directorra, 188 1, 3| nagyobb baj ne érje azt az urat - szólt hozzá az adminisztrátor 189 1, 3| azt az urat - szólt hozzá az adminisztrátor úr; mire 190 1, 3| úrra, hogy ugyan mi lehet az, ami még neki eszébe juthat 191 1, 3| fejit királyi fiskus!~ ~Az adminisztrátor, látva, hogy 192 1, 3| adminisztrátor, látva, hogy az ülés szokatlanul hosszúra 193 1, 3| székéről fölkelve, jelt adni az asztalbontásra.~ ~Még napvilággal 194 1, 3| fegyelmezett rend utasítása szerint az összes díszes társaság nevében 195 1, 3| gyásztisztelgő küldöttségből, az magától értetik.~ ~Néhányat 196 1, 3| mármost meg van kefélve -, az érdemes hazafi is csatlakozott 197 1, 3| így fölmentek szép rendben az emeletbe, hol az özvegy 198 1, 3| rendben az emeletbe, hol az özvegy lakott. ~ ~Baradlayné 199 1, 3| alkalmazható strófáiban. Azután az adminisztrátor úr lépett 200 1, 3| adminisztrátor úr lépett az úrhölgyhöz, s bizalmasan 201 1, 3| lehetni.~ ~- Nem szerencse az, Zebulon! - súgá a koadjutor 202 1, 3| koadjutor úr a szónok fülébe.~ ~Az nem hallgatott az észrevételre, 203 1, 3| fülébe.~ ~Az nem hallgatott az észrevételre, bizton folytatá:~ ~- 204 1, 3| hosszasan, merően, hogy az nem bírta kiállani tekintetét.~ ~ 205 1, 3| akadt a további beszéd; arra az úrhölgy meghajtá magát, 206 1, 3| részéről Tallérossy Zebulon az espereshez.~ ~Mikor aztán 207 1, 3| espereshez.~ ~Mikor aztán az ajtón kívül érve, a hosszú 208 1, 3| azt mondá a koadjutor úr az adminisztrátornak:~ ~- Ejnye, 209 1, 3| nagy barom ez a Zebulon!~ ~Az adminisztrátor úr pedig 210 1, 3| főtisztelendő úr így súgott az espereshez:~ ~- Őméltósága 211 1, 3| állónak:~ ~- De csak ez az esperes ne versifikalna 212 1, 3| versifikalna olyankor, mikor az nem ilik a szomorú alkalomhoz.~ ~ 213 1, 4| pálmafák tartanák a boltozatot. Az oszlopok körül a mélyedésekben 214 1, 4| kígyóderekú halak; míg az üvegfalak oldalaihoz ragadva 215 1, 4| A legdrágább illatszer az, valódi kölnivíz, mely - 216 1, 4| árjában förödnének.~ ~És ezt az egész medencét egy alulról 217 1, 4| látta, tündéries színt adva az egész teremnek, melyben 218 1, 4| tengeristennőinek tüneményes palotáiban, az átlátszó víz fenekén.~ ~ 219 1, 4| tündérek szoktak, akiket csak az hall meg, akinek lelke nyitva 220 1, 4| egy másik terembe látni, s az után végig öt, hat, tíz, 221 1, 4| csoportjai közt ott ragyognak az erősebb nem képviselői is. 222 1, 4| arról mindenki tudja, hogy az valami követségi titkár.~ ~ 223 1, 4| Szép, méltóságteljes arc, az ifjúkor teljében, az érzületnek 224 1, 4| arc, az ifjúkor teljében, az érzületnek még szűzies virághamvával 225 1, 4| A szép ifjú, dacára az egyszerű, fekete frakknak, 226 1, 4| karja alá ölti kezét.~ ~Az előkelő úr ismerte jól az 227 1, 4| Az előkelő úr ismerte jól az idegen ifjú édesatyját, 228 1, 4| Bécsben sokszor volt együtt az udvarnál. Igen derék és 229 1, 4| becsült férfinak tartja az apát. Fiának még fényesebb 230 1, 4| bravúrból - vagy szerelemből.~ ~Az ifjú üdvözölte táncosnéját, 231 1, 4| Igézet járt vele.~ ~S ez az igézet abban az ő szenvedélytelen 232 1, 4| S ez az igézet abban az ő szenvedélytelen tekintetében 233 1, 4| vonása azt mondta, hogy az, ami itt körülötte történik, 234 1, 4| ezüsttálcán frissítőket kínált, az ifjú felvett egy poharat 235 1, 4| neki:~ ~- Ej, ne idd azt!~ ~Az ifjú visszafordult, s először 236 1, 4| először jött önkéntelen mosoly az arcára.~ ~- Ah, te vagy 237 1, 4| arcára.~ ~- Ah, te vagy az, Leonin?~ ~Leonin fiatal 238 1, 4| gyönyörű. Hanem mit ér nekem az egész komédia, addig el 239 1, 4| két esztendő van, s addig az ember nem él meg csupa leánynézésből. 240 1, 4| leánynézésből. Gyere már innen!~ ~Az idegen ifjú vonakodott.~ ~- 241 1, 4| F... hercegnőnek, akinek az udvarmester szintén bemutatott, 242 1, 4| Ugyan ne kezdj vele semmit! Az bolonddá tesz téged is, 243 1, 4| mint mást. Nem ér semmit ez az egész komédia. Itt bemutatják 244 1, 4| aztán azt akarják, hogy ha az ember egy szép leányra ránéz, 245 1, 4| Oda eljössz-e velem?~ ~- Az is mindegy.~ ~- No, hát 246 1, 4| szeretlek!~ ~Leonin megölelte az idegen ifjút, s megcsókolta 247 1, 4| idegen ifjút, s megcsókolta az arcát, aztán vonta magával 248 1, 4| aztán vonta magával kifelé az ismerős mellékajtókon és 249 1, 4| fiatal orosz nemes, és az a másik - Baradlay legidősb 250 1, 4| takarózva hanyatt veté magát az ülésben. Talán el is aludt.~ ~ 251 1, 4| megvizsgált; százrubeles volt; az mondta rá: "bien", s zsebébe 252 1, 4| hajlott korú asszonyságtól. Az bókot csinált és mosolygott.~ ~ 253 1, 4| pezsgőspalackokat, s magukra hagyta az urakat. Utána bezárta a 254 1, 4| arra nehány pillanat múlva az oldalfal közepén kétfelé 255 1, 4| belépett rajta egy hölgy.~ ~Az ezeregy éji mesék egyik 256 1, 4| Leonin. - Ez a gyerek itt az én lelkemnek a fele: te 257 1, 4| leereszté ölébe.~ ~- Már az igaz, hogy átkozott állatszelídítő 258 1, 4| úgy elnémulnak, mikor ez az oroszlányszelídítő rájuk 259 1, 4| Ödön azután megsimogatá az ölébe tett selyemfürtös 260 1, 4| vagyok.~ ~- Látod, pedig az én édesem kedvéért adhatnál 261 1, 4| művésznő a lovon. Máskor az ő előadása marad legutoljára. 262 1, 4| Actaeon." - "Mazeppa."~ ~Az utolsónál közbekiáltott 263 1, 4| közbekiáltott a cserkesz hölgy:~ ~- Az nincs közötte! Ah, az nincs 264 1, 4| Az nincs közötte! Ah, az nincs közötte.~ ~- Ödön, 265 1, 4| magad kijátszani! Válaszd az...~ ~Jéza felszökött helyéről, 266 1, 4| átmérőjű, boltozatos üreg volt az, melyet egy végig rostéllyal 267 1, 4| azonban meglehet, hogy az impresszárió ismeri azokat 268 1, 4| szigorú kutatást, abban az órában egy negyeddel hamarább 269 1, 4| múlva, hogy Jéza elhagyta az úrfiak páholyát, egészen 270 1, 4| seigneurnek.~ ~- Hogy jön az ide?~ ~- Egy futár hozta 271 1, 4| kinek utasítása van azt az urat ott ahol és rögtön 272 1, 4| mégis utánunk akadtak. Az asszonyok rendőrsége ezerszemű. 273 1, 4| lovához kötözött Mazeppát, s az ingerlő ostorcsattanások, 274 1, 4| anyád, Mária."~ ~Leoninnál az első érzés bosszúság volt.~ ~- 275 1, 4| Mindjárt agyonütöm azt az ostoba futárt, aki ezt a 276 1, 4| Ah! Magyarországba!~ ~- Az anyám kívánja - szólt Ödön 277 1, 4| Moszkva közt járhatatlanok az utak; akkora havak estek. 278 1, 4| Otthon nem tudják azt, mi az utazás orosz vízkereszt 279 1, 4| minden óra, amit nem az úton töltenék e levél után, 280 1, 4| Sokat várnak tőled.~ ~- Az mind kárba vesz.~ ~- Pedig 281 1, 4| Leonin visszakerült.~ ~- Itt az útleveled.~ ~Ödön némán 282 1, 4| Nem maradsz itt tovább sem az én barátságomért, sem a 283 1, 4| ingatta fejét.~ ~- Megyek haza az anyámhoz.~ ~A fiatal orosz 284 1, 4| Ödön átölelte barátját, és az is őt, és hosszan tarták 285 1, 4| nagyon.~ ~Leonin sietett az úti készületeket megtenni. 286 1, 4| handzsárt mindegyikük számára; az úton minderre szükség lehet. 287 1, 4| volna jobban.~ ~A "vasok", az orosz szán, készen állt 288 1, 4| akasztva, a más kettő lógóra; az "imsik" kurta nyelű hosszú 289 1, 4| Akkor fogadd el tőlem ezt az amulettet. Én is anyámtól 290 1, 4| kis gömbölyű kámea volt az, gyöngyházból faragva s 291 1, 4| sárkánnyal.~ ~Ödön visszautasítá az ereklyét.~ ~- Köszönöm, 292 1, 4| bajtárs, én nem hiszek az ereklyékben. Amikben én 293 1, 4| Amikben én bízom: azok az én csillagaim. S az én csillagaim 294 1, 4| azok az én csillagaim. S az én csillagaim szerető női 295 1, 4| Négyet.~ ~- Jól van - szólt az, s azután maga segíté barátját 296 1, 4| barátját felülni a vasokba.~ ~Az imsik meghúzta sorba mind 297 1, 4| sorba mind a három lovának az üstökét, megcsókolta a pofájukat, 298 1, 4| volt már, nyolc óra felé az idő, hanem a csillagok még 299 1, 4| csillagok még fenn voltak az égen, s az ablaktáblák zárva 300 1, 4| még fenn voltak az égen, s az ablaktáblák zárva mindenütt.~ ~ 301 1, 4| kevés változatot nyújtott az út. Hideg volt, de tiszta 302 1, 4| utaztak tovább.~ ~Leonin mondá az imsiknek, hogy Orsáig legjobb 303 1, 4| Dnyeperen végigutazni. Hanem az addig beszélt neki időveszteségről, 304 1, 4| hogy csak maradjanak hát az országúton. Az imsik bizonyosan 305 1, 4| maradjanak hát az országúton. Az imsik bizonyosan sajnálta 306 1, 4| valamelyik csárdás leánya az országúton.~ ~Szmolenszkről 307 1, 4| bírtak kitalálni a városból. Az imsik minden lovára csengettyűt 308 1, 4| világosodni kezdett. Akkor az eddigi fakó köd elkezdett 309 1, 4| sugártalan, melegtelen; az a nap.~ ~Egyszer aztán rögtön 310 1, 4| ezüstlapon cukoralakok. A fák az út mellett, a fenyőerdők 311 1, 4| hogy a bunda lekívánkozott az utazókról.~ ~E tünemény 312 1, 4| amint a napot elborítja; az egész táj egyszerre hamvasszürke 313 1, 4| lesz.~ ~Leonin kitekint az ernyő alul, s halkan dörmögé 314 1, 4| megkaptuk a buránát!~ ~- Mi az a burána?~ ~- Majd mindjárt 315 1, 4| maga, hogy ő kicsoda.~ ~Az egész ég egyetlen felhővé 316 1, 4| sötétkéknek látszott már az egész róna, s e fekete ég, 317 1, 4| feje fenn a felhők között! Az északi "szélmenyasszony", 318 1, 4| távolban látszott egy erdőfolt, az imsik azt iparkodott elérni, 319 1, 4| villámlás, mennydörgés! És az első villámot szakadatlanul 320 1, 4| lobbanásánál óriás alakja, mint az apokalipszis csodája ragyogott 321 1, 4| hasztalan emleget nekik az imsik szenteket és ördögöket, 322 1, 4| nem láttak többet semmit az utazók.~ ~A burána utolérte 323 1, 4| pillanatra a nappali éjt.~ ~Az ádáz szél, mint apróra tört 324 1, 4| vasok minden kis hasadékán az éles, égető havat; a bőrfödelet 325 1, 4| minden eresztéke csikorgott, az egész jármű reszketett, 326 1, 4| fejük fölött hangzott már, az orkán egész csoporttal vágta 327 1, 4| elhaladt mellettük; ők csak az uszályából kaptak a szelek 328 1, 4| szél is odáig enyhült, hogy az imsik elő mert bújni lovai 329 1, 4| kirázni bundájából a havat. Az égen szakadozni kezdett 330 1, 4| menyasszonyi táncáról.~ ~Az a folt erdő, amelyet elérni 331 1, 4| mérföldmutatók, se őrházak, se az út mellett ültetett fák 332 1, 4| Ahol azelőtt hosszában volt az árok, ott most keresztben 333 1, 4| megyünk most? - kérdezé az imsiktől Leonin.~ ~- Azt 334 1, 4| Szent Prokop tudja - felelt az imsik, és fejét vakarta. 335 1, 4| igaz, hogy Szent Prokop az utasok védszentje, csakhogy 336 1, 4| most ő is oly mélyen van az útfélen valahol eltemetve, 337 1, 4| tőle megkérdezni, merre az út.~ ~- No, hát valamerre 338 1, 4| akadunk a Dnyeperre, mert ezen az úton én se Orsára, se Szmolenszkre 339 1, 4| egyszer elkiáltja magát az imsik:~ ~- Ott jön ránk 340 1, 4| neki úgy tetszett, hogy az nem jön, hanem egy helyben 341 1, 4| Egy kozák közvitéz volt az, lóháton. Hanem a lova olyan 342 1, 4| Aztán úgy nézett merően az utazókra. ~ ~Az imsik szépen 343 1, 4| nézett merően az utazókra. ~ ~Az imsik szépen köszönté a 344 1, 4| majd emberségre tanítja az engedetlen fickót, s kiugorva 345 1, 4| fagyva.~ ~Egy lovasszobor az útfélen.~ ~- No, ez már, 346 1, 4| Nem új dolog ez - sóhajta az imsik, miután megvizsgálta, 347 1, 4| farkasok.~ ~- De mármost csak az a kérdés, hogy hát merre 348 1, 4| s mindjárt beesteledik. Az idő is borult lett; valahova 349 1, 4| Magam is azt tartom - felelt az imsik. - Mert Szmolenszk 350 1, 4| Te szoktál egyet hordani az óraláncodon.~ ~Ödön nagy 351 1, 4| kigombolkozott annyira, hogy az óraláncához férjen, s arrul 352 1, 4| szelencét leoldja. Azután még az útitáskából a térképet is 353 1, 4| azt állította, hogy azok az erdők ott a vitebszki erdők.~ ~ 354 1, 4| merre "ne" menjenek.~ ~Onnan az erdők felől hosszú, vontatott 355 1, 4| felhányni, sörényeiket borzolni. Az farkasüvöltés volt.~ ~Az 356 1, 4| Az farkasüvöltés volt.~ ~Az első üvöltést egy egész 357 1, 4| bestiális kardal követte; az a rémséges jeladása az erdők 358 1, 4| az a rémséges jeladása az erdők fenevadainak, amit 359 1, 4| borzongva emlékezik rá vissza.~ ~Az imsik egyszerre felugrott 360 1, 4| arccal, korbácsa nyelével az ellenkező irányba mutatva; 361 1, 4| szán villája, s pattogott az ostor.~ ~De nem is volt 362 1, 4| De nem is volt szükség az ostorra; a három paripa 363 1, 4| ostorra; a három paripa attól az üvöltéstől fogva tudta, 364 1, 4| ért, akkor Leonin kinézett az egyik kocsiszellentyűn, 365 1, 4| érkezik. Egy egész tábor az.~ ~Ödön érzé, hogy végigborzong 366 1, 4| valamivel még jobban.~ ~Az üldözők és üldözöttek közötti 367 1, 4| jöjjenek.~ ~Egyszer aztán az egyenes roham mellett olyan 368 1, 4| rekettyés bozót előnyt adott az üldözőknek, mert amíg a 369 1, 4| kellett s kanyarulatokat tenni az árvafenyő bozótjai között, 370 1, 4| lövés után el volt verve az első támadás; nem azért, 371 1, 4| támadás; nem azért, mintha az üldözők megijedtek volna 372 1, 4| további üldözéshez. Ezek az állatok kannibáljai!~ ~Annyi 373 1, 4| mindenesetre lett nyerve, hogy az ifjak újra megtölthették 374 1, 4| leteríthették.~ ~- Csak ebből az átkozott bozótbul szabaduljunk 375 1, 4| forró gőzt lövelltek elő. Az állati pára a vész pillanatában 376 1, 4| azért nem engedik magukat az egyenes irányból kitereltetni 377 1, 4| a megtorpanás időt enged az üldözötteknek a szánnal 378 1, 4| a tisztás következik, s az már az ő javukra lesz.~ ~ 379 1, 4| tisztás következik, s az már az ő javukra lesz.~ ~Hanem 380 1, 4| a bozót szélihez értek, az imsik nyugtalanul állt föl 381 1, 4| gyeplűt a lovak közé.~ ~Az ifjak bámulva néztek utána. 382 1, 4| derékban kettétörve a vihartól; az imsik ahhoz a fához futott, 383 1, 4| De hát miért hagyta el az imsik a szánt?~ ~Erre a 384 1, 4| fölfelé volt rájuk borulva, az oldalán kellett előjönniök. 385 1, 4| szán eleje nem volt sehol, az elszakadt a vasokrul, és 386 1, 4| és eltűnt.~ ~Amerre pedig az eltűnt, arra nekik is utat 387 1, 4| kerestek, a Dnyepert.~ ~Csak az a baj történt, hogy a Dnyeper 388 1, 4| hogy a Dnyeper partja azon az oldalon hét-nyolc öl magas, 389 1, 4| hanem a szán kettészakadt.~ ~Az elejével a három mén már 390 1, 4| Hát a farkascsorda?~ ~Az a meredek parthoz érve, 391 1, 4| a halálos ugrást; hanem az egész ordas had vágtatvást 392 1, 4| szédelgős lejtőn, s folytatják az üldözést a három paripa 393 1, 4| barlangot képezett.~ ~- Az unalmas mulatság volna, 394 1, 4| tudunk. Most már itt alattunk az országút, a Dnyeper, tudjuk, 395 1, 4| nevetett.~ ~- Mulatságos az élet!~ ~A vihar után a Dnyeper 396 1, 4| lehetett rajta végigsikamlani. Az ifjak felkapcsolták korcsolyáikat, 397 1, 4| hurrákiáltással nekiereszkedtek az acélsima pályának.~ ~Hanem 398 1, 4| csonka fenyőfa alatt, melyre az imsik felkapaszkodott. Ezek 399 1, 4| csinálták ki maguk közt, hogy ez az ember reggelig megfagy a 400 1, 4| strázsáló farkas odahagyta az imsiket; azok fiatalabb 401 1, 4| hátulsók visszaszállingóznak az új vadat űzni, s ő maga 402 1, 4| akadtak. Csak négyen vannak, az két férfinak jatagánhegyre 403 1, 4| mintha egyik a másikat okolná az ügyetlenségért. A vén farkas 404 1, 4| volt; már tudta, hogy mi az a diagonális vonal. Míg 405 1, 4| sikamlott végig, addig ő társait az egyenes vonalon vezette 406 1, 4| ezer lépésnyire jön rohanva az egész undok csorda.~ ~- 407 1, 4| Ödön, utánaszáguldva.~ ~- Az katonai őrtanya lesz vagy 408 1, 4| idegeik erejét; most már az izzadság csorgott homlokaikról, 409 1, 4| barátja kezét. - Akkor vedd az én két pisztolyomat is.~ ~ 410 1, 4| lökéssel eléjük nyargalt az üldöző vadállatoknak; míg 411 1, 4| védszere.~ ~Ödön lassítá az iszamlást, s amint a négy 412 1, 4| azután kihúzott két pisztolyt az övéből.~ ~Nem volt szabad 413 1, 4| pofáján.~ ~Hidegvér! ~ ~Az első vadállatot tízlépésnyiről 414 1, 4| golyó szügyen keresztül, az mindjárt félreült az útból, 415 1, 4| keresztül, az mindjárt félreült az útból, s elkezdett tele 416 1, 4| első lábát zúzta össze; az ordítva bukdácsolt oldalvást, 417 1, 4| nagyot szökellve félrefutott az a part melletti nádasba, 418 1, 4| Vigyázz! - kiálta az vissza.~ ~Midőn Ödön hátranézett, 419 1, 4| nádberek sűrűjében megkerülte az ő állását, s észrevéve, 420 1, 4| úgysem védheti magát. Ránézve az volt az életkérdés, hogy 421 1, 4| védheti magát. Ránézve az volt az életkérdés, hogy korcsolyáját 422 1, 4| elvágja útját a dúvadnak. Az pedig fejét folyvást félre 423 1, 4| Hanem aki végre fölkelt, az Ödön volt; handzsárja markolatig 424 1, 4| bocsátottak utánuk; de felhagytak az üldözéssel. A két úrfi nevetve 425 1, 4| mely állomásul szolgál az állam postaszánjainak. A 426 1, 4| korcsolyázott Leoninnak, s az őrállomáshoz közeledve, 427 1, 4| és elmerült a jég alá.~ ~Az elszörnyedés vészjajdulása 428 1, 4| levegő után epedve; ezrei az apró ivadéknak tolongnak 429 1, 4| egyenesen álló alakot.~ ~Ez volt az.~ ~Azon módon állt előtte 430 1, 4| hirtelen hajába markolt az alaknak, s egy lökést adva 431 1, 4| hova fölfelé?~ ~Fölötte az egész rettenetes jégboltozat, 432 1, 4| egy ponton szemei elől.~ ~Az a szabadba talált.~ ~Most 433 1, 4| buborék nem lett volna üres; az már a búcsúzó lelket is 434 1, 4| jég a lék fölött ropogott. Az odarohanó halászok, kozákok 435 1, 5| KETTŐ~ ~Most hagyjuk el az egyik fiút, az orosz róna 436 1, 5| hagyjuk el az egyik fiút, az orosz róna haván fekve, 437 1, 5| telt idomain megfeszül az öltöny, telt piros arcához 438 1, 5| bajuszt visel, akkoriban még az egész hadsereg tisztikaránál 439 1, 5| kevély a fejhordozása, mintha az egész világon ő volna egyedül 440 1, 5| huszár és kapitány.~ ~Amint az első emeletre fölér, egy 441 1, 5| tetszésére szolgálni, amiért az öregúr még jobban dühösödik, 442 1, 5| magyarul, hol diákul.~ ~Amint az öregúr meglátja a huszártisztet, 443 1, 5| huszártiszt odament. Ráismert az alakra, hogy ez pap.~ ~- 444 1, 5| ami annyit tesz, hogy az "isteni ige szolgája", s 445 1, 5| csakhogy a földet nem verik az orrukkal, és vesztegetik 446 1, 5| orrukkal, és vesztegetik rám az excellenciát! Aztán kinyitják 447 1, 5| legpompásabb szobákat. Hja, nekem az nem kell, én szegény pap 448 1, 5| kérdezett valamit halkan, mire az titkos szemhunyorítással 449 1, 5| mert várnak.~ ~- De kérem, az én dolgom még sietősebb - 450 1, 5| is ebbe a cifra szobába, az nekem mindjárt öt forint.~ ~- 451 1, 5| Mégiscsak sietősebb lesz az én dolgom, páterkám - szabódék 452 1, 5| tiszt kardbojtját.~ ~- Hát az úr most duellálni megy? 453 1, 5| tiszt mosolyogva szorítá meg az öreg pap kezét. ~ ~- No, 454 1, 5| fel a második emeletre.~ ~Az öreg pap be hagyta magát 455 1, 5| hagyta magát tuszkoltatni az első emeleti lakszobába. 456 1, 5| első emeleti lakszobába. Az egész pereputty folyvást 457 1, 5| feje fölött.~ ~Ezek éppen az ő feje fölött duellálnak.~ ~ 458 1, 5| Kedve volna kikiáltani az ablakon, hogy jöjjenek segítségre, 459 1, 5| felé a folyosón, s amint az ajtó megnyílt, nagy vigasztalódására 460 1, 5| vigasztalódására pillantá meg az iménti huszártisztet, egész 461 1, 5| No, nem vágták meg az urat?~ ~- Dehogy vágtak 462 1, 5| páter!~ ~- Hát micsoda? Az úr vágta meg az ellenfelét?~ ~- 463 1, 5| micsoda? Az úr vágta meg az ellenfelét?~ ~- Kapott egyet 464 1, 5| elszörnyedt rajta.~ ~- S nem fáj az neki nagyon?~ ~- Dehogy! 465 1, 5| pogány dolgokat mívelni az urak? Ugyan mi okuk volt 466 1, 5| hallotta már egyszer azt az adomát, ugye, hogy két tiszt 467 1, 5| összeveszett azon, hogy az egyik azt állította, hogy 468 1, 5| ezen aztán kardra keltek, az egyik kapott a képére egy 469 1, 5| hogy igazság, kápri volt az, nem szárdella. Hát képzeljen 470 1, 5| hiábavalóságért verekesznek az urak?~ ~- Körülbelül. Most 471 1, 5| Körülbelül. Most jöttem az ezredhez, egyenesen kapitánynak 472 1, 5| szokás. Hanem beszéljünk az ön bajáról. Ön azt mondta, 473 1, 5| Hiszen ha olyan jó akar lenni az úr, hogy meghallgatja a 474 1, 5| Egészen idegen vagyok ebben az országban: még csak az sincs, 475 1, 5| ebben az országban: még csak az sincs, akitől megkérdezzem, 476 1, 5| úgy, ahogy van. Lássa, az úrnak olyan jó, becsületes 477 1, 5| becsületes képe van, hogy az embernek egész bizodalma 478 1, 5| csinos leányom. Aztán énnekem az a véleményem volt, hogy 479 1, 5| földesúr pedig azt hitte, hogy az így neki nagyon drága, s 480 1, 5| de amiket mondtam, azt az Istennek mondtam, nem az 481 1, 5| az Istennek mondtam, nem az embereknek. És most ezen 482 1, 5| papi hivatalomból; s még az sem elég: felidéznek, azt 483 1, 5| felségsértés miatt. Pedig nézze meg az úr, és legyen ítélő bírám; 484 1, 5| legyen ítélő bírám; itt van az elmondott ima a zsebemben, 485 1, 5| perduellissé lettem volna?~ ~Az öregembernek reszkettek 486 1, 5| öregembernek reszkettek az ajkai, annyira el volt érzékenyülve 487 1, 5| azt. A pap leste a hatást az ifjú arcán.~ ~- Nos, nos, 488 1, 5| azért, amit ott mondtam?~ ~Az ifjú tiszt összehajtotta 489 1, 5| ifjú tiszt összehajtotta az imádságos írást, és visszaadta 490 1, 5| imádságos írást, és visszaadta az öregnek, meghatott, csendes 491 1, 5| ítélném önt el.~ ~- No, az Isten áldja meg érte. Bár 492 1, 5| Isten áldja meg érte. Bár az úr volna a bírám!~ ~Pedig 493 1, 5| Pedig bizony "bírája" volt az ebben a percben, mert az 494 1, 5| az ebben a percben, mert az annak a férfinak a fia volt, 495 1, 5| férfinak a fia volt, akiről az ima beszélt.~ ~- Hanem hát 496 1, 5| tisztelendő úr - szólt az ifjú. - Legelőször is maradjon 497 1, 5| magát; igyekezzék háttal az ajtót megtalálni, és jöjjön 498 1, 5| fizetni, amit ön itt elkölt.~ ~Az öreg elbámult nagyon. Szerette 499 1, 5| volna tudni, vajon ki lehet az a valaki.~ ~- Nekem azonban 500 1, 5| tisztelendő úrnak a tejeskávét.~ ~Az öregúr hiába mondta neki, 501 1, 5| német, s ment ki háttal az ajtón nagy komplimentírozva.~ ~ 502 1, 5| nagy komplimentírozva.~ ~Az öreg csóválta fejét. Vajon 503 1, 5| így háttal menni kifelé az ajtón, s aközben folyvást 504 1, 5| csak inkább megitta. Biz az jólesett.~ ~Bárcsak jönne 505 1, 5| jólesett.~ ~Bárcsak jönne az a kellner vissza, hogy vinné 506 1, 5| kellner vissza, hogy vinné el az üres edényeket, mert ha 507 1, 5| érkezett vissza a pincér az üres edénykékért. A tisztelendő 508 1, 5| pedig azért, hogy ebből az első kóstolóból aztán majd 509 1, 5| katonatisztnek hát mégis igaza volt! Az igaz ember. Kár, hogy legalább 510 1, 5| híják. De ugyan ki lehet az a valaki, aki helyettem 511 1, 5| költségeket kifizeti?")~ ~Az a valaki persze hogy senki 512 1, 5| főpincérnek, meghagyva, hogy az öregurat lássák el tisztességesen; 513 1, 5| lehet ismerni rajtok azt az embert, aki lóháton járta 514 1, 5| Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? - kérdi a hazaérkező 515 1, 5| úr karakán flegmával.~ ~- Az jó lehet - szólt a kapitány -, 516 1, 5| Angyalbakancs."~ ~- Hisz az pompás eledel! Terített 517 1, 5| ami annyiból áll, hogy az asztalon levő kék virágos, 518 1, 5| megtörülget elébb magában az abrosz szegletében. Kiegészíti 519 1, 5| kapitány széket húz magának az asztal mellé, s kedélyesen 520 1, 5| inte a kezével:~ ~"Hol van az már!"~ ~- Szép! - dörmögé 521 1, 5| Legelőször is annak az aktrixnak a szobaleánya; 522 1, 5| aktrixnak a szobaleánya; nem az a szőke, az a másik, az 523 1, 5| szobaleánya; nem az a szőke, az a másik, az a pisze; az 524 1, 5| az a szőke, az a másik, az a pisze; az hozott egy bukétot 525 1, 5| az a másik, az a pisze; az hozott egy bukétot meg egy 526 1, 5| befűtöttünk.~ ~- De hát mi az ördögért fűtöttünk be vele?~ ~- 527 1, 5| ördögért fűtöttünk be vele?~ ~- Az volt benne, hogy küldjön 528 1, 5| Csak ránézni való állat az, nem ráülni való. Kidobtam 529 1, 5| Kidobtam gazdástul együtt az udvarból. Nem ér a négyszáz 530 1, 5| Hát még ki volt itt?~ ~- Az "úrfi".~ ~Ezen a címen csak 531 1, 5| szokott nevezni Pál úr.~ ~- Az öcsém? Hát annak mi kellett?~ ~ 532 1, 5| forgácsból fogpiszkálót faragjon az urának egy roppant nagy 533 1, 5| fogpiszkáló!~ ~- Hát mit mondott az öcsém?~ ~Pál úr nagyon vakarta 534 1, 5| nagyon vakarta a fülét meg az ábrázatját.~ ~- Majd elmondja 535 1, 5| s igyekezett összeszedni az asztalmaradékot.~ ~Azonban 536 1, 5| érkezett volna, betoppant az úrfi.~ ~A legifjabb Baradlay 537 1, 5| fejét nem büszkeségből, de az orrára csíptetett szemüveg 538 1, 5| szorított, annak önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van 539 1, 5| remonstrált:~ ~- Majd azután, ha az asztalt eltakarítottam!~ ~ 540 1, 5| Tudatja velem a jó mama, hogy az eddigi havi segélyt meg 541 1, 5| pazarlást, végére járok az egész örökségemnek; ha jobban 542 1, 5| milyen rossz renomét szerez az, ha valakiről azt gyanítják, 543 1, 5| gyanítják, hogy úrfiskodik. Az én pályámon csak annak van 544 1, 5| láthatatlan.~ ~- Hát mi az, ami láthatatlan?~ ~- Amit 545 1, 5| nem látja senki. Ha kiülök az ablakba a fogamat piszkálni, 546 1, 5| a szemüvegét is levette az orráról, hogy bátyja jobban 547 1, 5| jobban a szemébe láthasson.~ ~Az pedig minden megindulás 548 1, 5| a szemüvegét, s felhúzta az orrát.~ ~- Ej, ne tréfálj 549 1, 5| nagyot kacagott.~ ~- Hát itt az uzsora!~ ~- Micsoda uzsora? - 550 1, 5| támadva föl helyéből.~ ~- Az, hogy te udvarolnál Alfonsine-nek, 551 1, 5| ha utadban nem találnád az anyját, aki téged még nagyon 552 1, 5| koromban sokszor táncoltam vele az elit bálokban, s nemegyszer 553 1, 5| ne ijedj, nem adom vissza az ötszáz forintodat. Nagy 554 1, 5| lyányát, én elbolondítom az anyját.~ ~- De kérlek! - 555 1, 5| mutató- és hüvelykujjait az orrán, s vállat vont.~ ~- 556 1, 5| Arra pedig, hogy jöjj el az estélyre, kérlek mint jó 557 1, 5| kérlek mint jó pajtásomat, s az most extra instantia.~ ~- 558 1, 5| jogom föltételt szabnom az alkuhoz. Hát ide hallgass!~ ~- 559 1, 5| békével haza. Tudod jól, az a mi papunk Nemesdombról, 560 1, 5| Becsületes, jámbor ember az, hagyjátok szaladni.~ ~Jenő 561 1, 5| homlokát, nagyot horkant az ártatlan delikvensre, s 562 1, 5| hogy de megijesztette. Az a pap becsületes fickó. 563 1, 5| eljár a szája. De hát azért az Isten cselédje. Eresszétek 564 1, 5| haza; hadd őrizze tovább az Úr birkáit!~ ~- Jól van 565 1, 5| Jól van no, majd szólok az ügyében őnagyméltóságával.~ ~- 566 1, 5| ennek a szent békekötésnek az áldomását. Pál úr!~ ~Pál 567 1, 6| elég jó hangzású volt, csak az hiányzott belőle, hogy nem 568 1, 6| a bárói cím. Hanem azért az özvegy nőt baronesse-nek 569 1, 6| Bécsben nagy szó. Hanem az nagyon ódon épület volt 570 1, 6| bárók, akiknél kezdődik az ember, s a hercegek, akiknél 571 1, 6| volna kötni e családdal.~ ~Az ő estélyeik nevezetesen 572 1, 6| cselszövény lett kifőzve. Hanem az volt a feltűnő, hogy azokban 573 1, 6| a feltűnő, hogy azokban az estélyekben mégsem az a 574 1, 6| azokban az estélyekben mégsem az a társaság vett részt, amelyet 575 1, 6| pedig a hangot illette, az minden kifogáson fölüli 576 1, 6| igényeit tekintve pedig az az előnyük volt Plankenhorsték 577 1, 6| igényeit tekintve pedig az az előnyük volt Plankenhorsték 578 1, 6| mert vagy fesztelenül mulat az ember, csakhogy a társaság 579 1, 6| Hát te nem készülsz az estélyre?~ ~- Micsoda estélyre?~ ~- 580 1, 6| te olyan nagyon ezektől az emberektől, akik olyan nyájasak, 581 1, 6| No mi baj? - kiálta be az ajtón Pál.~ ~- Jöjjön be, 582 1, 6| borotváljon meg! - mondta az öregnek Richárd. Nemcsak 583 1, 6| Richárd. Nemcsak szakácsa volt az, hanem borbélya is.~ ~- 584 1, 6| miért nem készül - dörmögé az öreg. - Ha én fejemben nem 585 1, 6| a törülközőt.~ ~- De hát az én kérdésemre miért nem 586 1, 6| tapasztaltam.~ ~- No, tartsa az állát! - rivallt Pál úr 587 1, 6| elkezdett valamit mesélni az öccsének, míg Pál úr a beretvát 588 1, 6| hirtelen kitolta a lyukból az ujját egy csigabiga, akit 589 1, 6| csigabiga, akit úgy hínak az olaszok, hogy "pesce canella". 590 1, 6| Akkora kis féreg, mint az ujjam. "No bizony barátom, 591 1, 6| förmedt rájuk Pál úr. - Az úrfi csak menjen előre, 592 1, 6| Plankenhorst-házba nem szükség az ablakon felmenni kötéllajtorjával.~ ~ 593 1, 6| biztos menedéket, s kidugja az ujját, ha sót hintenek rá.~ ~ 594 1, 6| én ezeket itt, mint te. Az a martialis termetű feldmarschall 595 1, 6| brigádot kommandírozna, az egy élelmezési főtiszt, 596 1, 6| mint a császár neve napján. Az a fiatal herceg, ki oly 597 1, 6| osztja a kegyes mosolygást, az a polizeidirektor titkára; 598 1, 6| különben igen hatalmas férfi. Az a tiszteletre méltó bankár, 599 1, 6| drága fityegőivel játszik, az valami medizinalrat a Sektion 600 1, 6| rábízva, meglátszik rajta. Az a nyájas kis öregúr, ki 601 1, 6| diskurzust mindenkivel, az az államkancellár referense " 602 1, 6| diskurzust mindenkivel, az az államkancellár referense " 603 1, 6| private Unterhaltungen". Az a ferdére festett képű duenna 604 1, 6| abban a kávészín szalüpben, az Blummenberg bankárnak a 605 1, 6| bankárnak a felesége, akinél az előkelő körök tékozló fiai 606 1, 6| legmagasabb körökben történik; s az a fiatal kisasszony, ki 607 1, 6| hozzád hasonló öreg ifjúval, az a leggonoszabb spion, aki 608 1, 6| véleménnyel volna erről az egész társaságról.~ ~- Többet 609 1, 6| társaságról.~ ~- Többet ér ennél az egész kompániánál az a kis 610 1, 6| ennél az egész kompániánál az a kis szobalyány, akivel 611 1, 6| annak a kedvéért eljárnék az estélyeitekre. Mikor elszaladt 612 1, 6| mellettem, megcsippentettem az orcáját, de mondhatom, hogy 613 1, 6| meglássa, ki kényszeríti az öccsét ily önkéntes nyájasságra!~ ~ 614 1, 6| ellentétes, kis, hegyes szakáll az alsó ajk alatt.~ ~Richárd 615 1, 6| ajk alatt.~ ~Richárd ezt az alakot is igyekezett magában 616 1, 6| a valaki, akire most itt az öcsém egy távmosolyt intéz, 617 1, 6| követségnél."~ ~Hanem most az egyszer megjárta lavateri 618 1, 6| Szervusz.~ ~Mire a szegletes úr az egyik bajuszán egyet rántott, 619 1, 6| ez sem tetszett, most már az alsó ajkán meghagyott ecsetformát 620 1, 6| hegyes bajusz felvonult az orrig, míg Jenő testvér 621 1, 6| beszélsz?", mert ha erre az a válasz jön, hogy "de igen", 622 1, 6| jön, hogy "de igen", akkor az eddig váltott szavak igen 623 1, 6| concentrirung lesz Pesten, és az ezredemmel leparancsolnak.~ ~- 624 1, 6| nem scheingefechtet, hol az ország első kapacitásai 625 1, 6| kívül is ütközetek, mikben az igaz hűség kipróbáltatik.~ ~- 626 1, 6| nem oly vaskézzel is, mint az övé, de hasonló vasakarattal 627 1, 6| kedves Richárd. Én még az éjjel utazom. Adieu. Kedves 628 1, 6| mosollyal vált meg tőle, mintha az csupa merő hízelkedésekkel 629 1, 6| sottise-okat csináltál ezzel az emberrel!~ ~- Miféle sottise-okat? - 630 1, 6| Miféle sottise-okat? - kérdé az, semmiről sem tudó képpel.~ ~- 631 1, 6| Biz én nem rajzoltam le az albumomba Betegváry vagy 632 1, 6| megengedem neki.~ ~- Ez az adminisztrátora a vármegyénknek.~ ~- 633 1, 6| a vármegyénknek.~ ~- Hát az a vármegye dolga.~ ~- És 634 1, 6| mostohaapánk.~ ~- Hát ez az anyánk dolga.~ ~Richárd 635 1, 6| neki valamit mondani, hanem az lerázta nyakáról.~ ~- Hagyj 636 1, 6| nincs körülötte más, csak az a nyaffadt hofsekretär extra 637 1, 6| leszesz a pesce canella, az lesz a stockfisch.~ ~Jenő 638 1, 6| csábítónak volt kikiáltva, hanem az untatta éppen legjobban, 639 1, 6| viszonoztatik.~ ~Egy szobaleány, ki az arcát megcsippentőnek kezére 640 1, 6| Egyszer megint összeakadt az öccsével.~ ~- Nem jössz 641 1, 6| büfébe érkezve -, ott van az én cicuskám, csakugyan rumot 642 1, 6| új Parlagi Jancsi. Hisz az nem szobaleány, hanem Edit 643 1, 6| alá s föl szaladgálni, s az estélyen rumot, limonádét 644 1, 6| származásánál fogva.~ ~- Az mind igaz, kedves Richárd, 645 1, 6| igaz, kedves Richárd, hanem az engemet mind nem érdekel.~ ~ 646 1, 6| Richárd aztán otthagyta az öccsét, s odament a kredenchez, 647 1, 6| eleven alak, szemekkel, mint az égő parázs, és nevető korallpiros 648 1, 6| Richárd közelített a leányhoz, az pedig nemhogy durcásan fordította 649 1, 6| volna el tőle fejét, amihez az első találkozás után teljes 650 1, 6| valakivel, s levágatom ezt az én rossz kezemet tőbül. 651 1, 6| akarja, hogy levágassam ezt az én bűnös kezemet, amely 652 1, 6| nem a kisujját, hanem az egész tiszta, őszinte, meleg 653 1, 6| amit mondott; mert amint az eleresztett kéz a leányka 654 1, 7| túl boldoggá tette vele. Az ifjú őrülésig szerelmes 655 1, 7| szerelmes volt Alfonsine-be.~ ~Az igaz, hogy igen szép hölgy 656 1, 7| volt; minőről azt mondta az asztrológ: "Aki e csillag 657 1, 7| alatt útra indul, elvesz az! "~ ~Egy este a szokott 658 1, 7| Melyikünk haja hosszabb? Az enyim vagy Alfonsine-é?" - 659 1, 7| Én azt mondtam neki, az övé szebb.~ ~Ezen mind a 660 1, 7| keskeny legyen.~ ~- Kérkedés az! Azt mondja magában: "Annyira 661 1, 7| ábrándozik-e?~ ~- Furcsa az nála. A minap a baronesse-nek 662 1, 7| nevetett: "Milyen különös volna az, ha én asszony volnék." 663 1, 7| Ezt főzném, azt főzném az uramnak. Este várnám a kandalló 664 1, 7| azon sokat kesereg.~ ~- Az jó.~ ~- Előttem ugyan mást 665 1, 7| felőlük: ez szép ember, az kiállhatatlan, ez tréfás, 666 1, 7| kivenni semmit.~ ~- Hát az jár-e körüle nagyon?~ ~- 667 1, 7| öltönyömet elrontotta a szabó; az neki jó lesz.~ ~Betti mamzel 668 1, 7| rózsaszín tarlatánt? Hisz az báli ruha!~ ~- Azért jó 669 1, 7| fog beszélni. Különösen az énekléshez nagy kedve van.~ ~- 670 1, 7| Ugyan tegye meg neki ezt az örömet.~ ~...Ó, szívtelen 671 1, 7| inkább előreigazította az óráját, hogy legyen mentsége, 672 1, 7| hogy legyen mentsége, ha ő az első megérkező.~ ~Most is 673 1, 7| megérkező.~ ~Most is úgy járt.~ ~Az előszobában, hol a komornyik 674 1, 7| komornyiktól.~ ~- Igenis - felelt az mosolyogva, s nyitotta előtte 675 1, 7| Bettivel találkozott Richárd; az tett-vett valamit.~ ~- Korán 676 1, 7| énekhangot Richárd; csupán az tűnt fel neki, hogy ez a 677 1, 7| harmadik szobába, honnan az énekhang jött - és ideje 678 1, 7| Alfonsine ült, hanem valaki más. Az első percben alig akart 679 1, 7| ráismerni Richárd.~ ~Edit volt az, szokatlan, bálias öltözetben 680 1, 7| megengedte magának, hogy ezt az elefántcsonton ugráló kezecskét 681 1, 7| közelítőt.~ ~Első mozdulata az volt, hogy kezével betakarta 682 1, 7| rózsaszín ruháin, s eléje lépett az őt üdvözlőnek.~ ~Arca égett, 683 1, 7| mulasztásért, hanem azt nem találta az előszobában sehol. S a főajtó, 684 1, 7| ajtón át távozzék el.~ ~Azt az ajtót is zárva találta.~ ~ 685 1, 7| keresztül a konyhából szoktak az ebédlőbe járni. Azt is megpróbálta, 686 1, 7| járni. Azt is megpróbálta, az sem nyílt ki.~ ~Az ebédlőben 687 1, 7| megpróbálta, az sem nyílt ki.~ ~Az ebédlőben volt a csengettyűhúzó, 688 1, 7| Még egyszer visszament az előszobába, azt még mindig 689 1, 7| leány. De most már nem égett az arca rózsapírban, halavány 690 1, 7| zárva találok magam előtt, s az egész háznál senki sincsen, 691 1, 7| sincsen, aki kieresszen.~ ~Az oldalfalon Alfonsine életnagyságú 692 1, 7| A cselédek bizonyosan az udvarra mentek. De ez nem 693 1, 7| melléje ért, Richárd elállta az útját.~ ~- Egy szóra, Edit! 694 1, 7| Úgy tetszett, mintha az az angyali szép arckép ott 695 1, 7| Úgy tetszett, mintha az az angyali szép arckép ott 696 1, 7| szép arckép ott a falon az ifjú vállán keresztülhajolva 697 1, 7| Richárd úgy érzé, mintha az egész világ égne körülötte.~ ~ 698 1, 7| Tessék.~ ~Richárd leült az asztal mellé, és írt. Rövid 699 1, 7| folyvást nyugodtan állt az íróasztal túlsó oldalán, 700 1, 7| bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal."~ ~ 701 1, 7| ezeket a könnyeket. Ezek már az enyéim. Mutassa meg, melyik 702 1, 7| senki. Kinyitotta magának az ajtót, újra be is zárta, 703 1, 7| Hasztalan. Nem gyullad az ki többet erre a névre. 704 1, 7| ki többet erre a névre. Az most már jó helyen van a 705 1, 7| szívben, s nem szalad ki az arcra minden megszólításnál.~ ~- " 706 1, 7| Richárd levelét.~ ~Most az úrhölgyön van a sor, hogy 707 1, 7| tépve -, most majd jövök én az enyimmel.~ ~ ~ ~ 708 1, 8| szívében, melynek első neve: az üldözöttek iránti hajlam.~ ~ 709 1, 8| kimenetelén.~ ~Átérzette az egész kísértést, és élvezte 710 1, 8| kapitány ágyával szemközt, az alcoven oldalfalán függ 711 1, 8| jó meleg volt szobájában az elégetett emlékektől.~ ~ 712 1, 8| Bevágtam a zsidónál, s beittam az árát!~ ~Richárd haragosan 713 1, 8| Csak nem vágta be kend az én képemet is a zsidónál?~ ~ 714 1, 8| kérdésre.~ ~- Furcsa biz az; azt mondta kapitány úr, 715 1, 8| Salamonhoz, aki megadja az árát.~ ~- És odavitte?~ ~- 716 1, 8| nyugalommal készíté oda az ágyhoz gazdája kapcáit, 717 1, 8| akarom.~ ~Pál úr odaállt az ágy elé, s Richárd rajthuzliját 718 1, 8| kérem alássan - felelt az öreg. - Ez az egy érdemem 719 1, 8| alássan - felelt az öreg. - Ez az egy érdemem van a világon.~ ~ 720 1, 8| a világon.~ ~Richárd azt az ajánlatot tette Pál úrnak, 721 1, 8| közszemlére azt a képet, amit az arcáról sokan meg fognak 722 1, 8| alacsony spelunka volt az, melybe az utcaemelés miatt 723 1, 8| spelunka volt az, melybe az utcaemelés miatt még egy 724 1, 8| Minerva, kinek be van törve az orra, s egy Venus, ki már 725 1, 8| többnyire üveg nélkül: az ismeretes Európa, Ázsia, 726 1, 8| cinkből előállított. S az egész quodlibeten az ódonság 727 1, 8| S az egész quodlibeten az ódonság illata lengedez.~ ~ 728 1, 8| Ami pedig legócskább az egész boltban, az a boltos 729 1, 8| legócskább az egész boltban, az a boltos maga, ki ott ül 730 1, 8| a boltos maga, ki ott ül az ajtóban nagy prémes kaftánba 731 1, 8| kinyitja boltját, s kiül az ajtóba, mert nem tudhatni, 732 1, 8| lép be nagy méltóságosan az alacsony boltocskába, s 733 1, 8| Salamon zsibárus boltja?~ ~Az öregúr a bő kaftánban leveszi 734 1, 8| zsibárusnak a boltja, s én vagyok az a Salamon zsibárus, akinek 735 1, 8| úr.~ ~Richárd nem értette az ismeretség alapját. Egészen 736 1, 8| katonai szemléken, akár az udvari estélyeken találkozott 737 1, 8| vitéz huszár úr által azt az izenetet küldeni nagyságos 738 1, 8| majd beszéljünk a felől az idehozott kép felől.~ ~Richárd 739 1, 8| arról a képről mit beszélni. Az nem eladó. Én azt meg akarom 740 1, 8| legyen szerencsém, hogy az enyim legyen a szerencse. 741 1, 8| felsétálni. Ki tudja, mire lehet az jó?~ ~Richárd nem bánta 742 1, 8| ha el kell is fogadnia az erőszakolt látogatást.~ ~- 743 1, 8| Itt a csigalépcsőn fel. Az emeleten van a szállásom. 744 1, 8| ott.~ ~Richárd megfogadta az utasítást, s felment a rozzant, 745 1, 8| csigalépcsőn, mely a boltbul az emeletbe vezetett, Salamon 746 1, 8| egészen másforma bolt, mint az, amelyik oda alant van!~ ~- 747 1, 8| kicsinyt a széttekintésre?~ ~- Az már igaz - szólt Richárd -, 748 1, 8| külföldön is tudják azt, hogy mi az a Salamon zsibárus boltja. 749 1, 8| vésmű Benvenuto Cellinitől, az is megtalálja itten, amit 750 1, 8| annak Salamon megmondja az árát: ez egy garas, ez kétezer 751 1, 8| foglalva a körültekintéssel.~ ~Az öreg zsibárus mosolygó bizalmassággal 752 1, 8| gazdáját: ez ettül a gróftul, az attul a hercegtül származott 753 1, 8| el azokat senkinek.~ ~- Az mind igen dicséretre méltó 754 1, 8| úrtól. Hanem hát hol van az én képem? - sürgölé a dolgot 755 1, 8| Richárd.~ ~- Nono, hát minek az a nagy sürgetés? Hát elszaladok 756 1, 8| Richárd derültebb kedéllyel -, az a kép arckép; akárhogy nem 757 1, 8| akárhogy nem akarok is többé az eredetijére emlékezni, de 758 1, 8| Arckép! Arckép! - morgolódék az öreg zsibárus. - Mintha 759 1, 8| nagyságos kapitány úr. Az emberek egy ideig szeretik 760 1, 8| akasztva, azután megváltozik az ízlés, urak, asszonyságok 761 1, 8| akarnak, nem szeretik, hogy az új asszony más képet is 762 1, 8| annyira, hogy akad, aki eladja az emlékbe kapott arcképet, 763 1, 8| gutát csinál ön ezekkel az arcképekkel? Hogy ád rajtuk 764 1, 8| nagyságos kapitány úr! Az, aki eladja a megunt, meggyűlölt 765 1, 8| ideengedi. Akkor azután csak az a mesterség, megtudni, kinek 766 1, 8| suttogá:~ ~- Ismerem ám én az ön arcképének az eredetijét 767 1, 8| Ismerem ám én az ön arcképének az eredetijét is. Szokott ide 768 1, 8| Szokott ide járni. Hüh! Ha az ezt a képet meglátja nálam! 769 1, 8| a képet meglátja nálam! Az ilyen kosztümképért nagyon 770 1, 8| gyere haza, és fesd le. És az lefesti az emlékezet után 771 1, 8| és fesd le. És az lefesti az emlékezet után olyan jól, 772 1, 8| Mért csóválja a fejét? Az ön menyasszonyát nem lehet 773 1, 8| egyre csóválja a fejét? Az még titok. Azt nem szabad 774 1, 8| Richárd felkiáltott:~ ~- Az ördögbe is!~ ~- Ahán! - 775 1, 8| kaftánja ujjával, s úgy tartá az ablak felé fordítva Richárd 776 1, 8| Ezer mennykő! Hiszen ez az én arcképem!~ ~- He, hüm! 777 1, 8| én arcképem!~ ~- He, hüm! Az bizony. Itt hever már nálam 778 1, 8| már fél év előtt eladta az arcképét a Porcelán utcai 779 1, 8| ön nekem azt a képet?~ ~- Az ön saját arcképét, ugye? 780 1, 8| fizettethetett volna erre az üzletre velem.~ ~- Vigye 781 1, 8| velem.~ ~- Vigye a patvar az egész üzletet. Mármost szőrt 782 1, 8| szőrért. Küldje ön haza az én arcképemet; s aztán, 783 1, 8| pedig ráma nélkül küldte az önét; az aranyos keretbe 784 1, 8| ráma nélkül küldte az önét; az aranyos keretbe mindjárt 785 1, 8| handzsárok, kardok.~ ~- Köszönöm. Az már nekem is van mindenféle; 786 1, 8| Nohát. Látja, minálunk az a szokás, hogy a legelső 787 1, 8| marad a markunkban belőle. Az az egész nap szerencsétlen 788 1, 8| a markunkban belőle. Az az egész nap szerencsétlen 789 1, 8| szerencsétlen nap lesz. Azért boldog az első vevő, mert azt el nem 790 1, 8| mert azt el nem eresztjük; az a legolcsóbban kaphatja, 791 1, 8| Egyik csoportozatban az egyiptomi, perzsa és méd 792 1, 8| pajzsok, kéthegyű dárdák; az aspis és xyphos; a szamnit 793 1, 8| megkapható minden. S aztán az ünnepély után ismét visszavándorol 794 1, 8| Műértő szemmel kutatott az ócska kardvasak között. 795 1, 8| zsibárus. - Ön rátalált az igazira. Tudtam, hogy megakad 796 1, 8| hogy megakad rajta a szeme az igazi műértőnek. Ez egy 797 1, 8| ön, egy csorba sem esett az élén.~ ~A zsibárus odavolt 798 1, 8| Al-Bochacen damaszkpenge; az ára száz arany.~ ~- Isten 799 1, 8| megmondtam, hogy tizenöt arany az ára. Se alább, se feljebb. 800 1, 8| a képet már elcseréltük az én saját arcképemért.~ ~- 801 1, 8| arcképemért.~ ~- No, most már az ön arcképét nem adom semmi 802 1, 8| aranyért, semmi pénzért; az marad nekem. Először életemben 803 1, 8| mondja: "Salamon, ennek az ára, amit nekem kínálsz, 804 1, 8| nem adom ki a kezemből. Az arckép itt marad. Vigye 805 1, 8| hogy valaki meglátja nálam az arcképét, el fogom azt tenni 806 1, 8| Richárd nevetve tette kezét az unszoló tenyérbe.~ ~- Nomármost, 807 1, 8| Nomármost, fizesse rá az egy aranyat.~ ~A zsibárus 808 1, 8| önnel. Nem kérdezősködöm. Az öreg Salamon sokat tud, 809 1, 8| amilyen. Én nem avatkozom az ön dolgaiba, kapitány úr; 810 1, 8| gescheft! Ráemlékezzék! Egyszer az életben még fogja ön látni 811 1, 9| édespapát hiába várja haza, mert az nem jön többé haza. Most 812 1, 9| van neki mint nótáriusnak az egész világon, még Pesten 813 1, 9| nagyon sokat. Hiszen csak jó az Isten; majd gondját viseli 814 1, 9| Isten; majd gondját viseli az az elhagyottaknak. Az Isten 815 1, 9| majd gondját viseli az az elhagyottaknak. Az Isten 816 1, 9| viseli az az elhagyottaknak. Az Isten áldja meg, édes lelkem, 817 1, 9| kitekingetett a kis paplak ajtaján az utcának azon vége felé, 818 1, 9| utcának azon vége felé, amerre az apját hetek előtt elmenni 819 1, 9| leány, és nem időzött tovább az utcaajtóban.~ ~Leült a dolgozóasztalkája 820 1, 9| egyszerűséggel van fejére tűzve, s az egyszerűség még emeli a 821 1, 9| elcsitítja keblét, nem jön az, akit vár, s nagyot sóhajtva 822 1, 9| szűnt meg.~ ~Hintó állt meg az ajtó előtt.~ ~A leány felugrott, 823 1, 9| A leány felugrott, s az ajtó felé sietett örömmel. 824 1, 9| Aranka meghajtá magát előtte; az úrnő felemelte kezét, mire 825 1, 9| reggelt, gyermekem - szólt az úrnő kegyteljesen, de egész 826 1, 9| Aranka a pamlaghoz vezette az úrnőt; az inte neki, hogy 827 1, 9| pamlaghoz vezette az úrnőt; az inte neki, hogy foglaljon 828 1, 9| veszélyben forog - folytatá az úrnő. Úgy lehet, hogy hosszabb 829 1, 9| és nem fogod őt látni.~ ~Az úrnő bámult, hogy ennek 830 1, 9| bámult, hogy ennek a leánynak az arcán ezek a szavak nem 831 1, 9| érted mindent kész tenni. Az én családi gyászom okozója 832 1, 9| arcát, és nyugodtan tekinte az úrnő szemébe.~ ~- Itt nem 833 1, 9| Dolgozni fogok pénzért.~ ~- Az nagyon keveset jövedelmez.~ ~- 834 1, 9| terhet, hogy balsorsodnak az enyim volt oka. Adok neked 835 1, 9| el leszesz temetve. Ahol az emberek olyan közel vannak 836 1, 9| szeret, gyűlölik. Azt, amiért az egyik komolyan szenved, 837 1, 9| karikagyűrűt felmutatva az úrhölgynek. - Ez köt ide 838 1, 9| elszakíthatatlanul. Aki ezt az én ujjamra fűzte, azt mondta 839 1, 9| maradj, visszatérek. Ha az Isten anyja szól is hozzád, 840 1, 9| itt maradok.~ ~Most már az úrnő is fölkelt helyéről. 841 1, 9| Baradlayné kezeiből vissza, de az úrhölgy erősen tartá azt, 842 1, 9| kérdést intéz ön hozzám? Az mond le róla közülünk, aki 843 1, 9| tied. De te meg azután légy az enyim. Legyen együtt nekem 844 1, 9| A leány nem tudott hinni az úrnő szavainak.~ ~- Ó, asszonyom, 845 1, 9| szavainak.~ ~- Ó, asszonyom, az, amit ön mond, olyan szép, 846 1, 9| jutni.~ ~- Igaz - szólt az úrnő felsóhajtva -, hisz 847 1, 9| úrnő felsóhajtva -, hisz az én arcom olyan hideg, s 848 1, 9| én arcom olyan hideg, s az én szavam olyan visszataszító. 849 1, 9| szoborról, mint én, hogy az valaki iránt érezni is tudjon? 850 1, 9| én vagyok. Ülj mellém!~ ~Az úrnő odavonta maga mellé 851 1, 9| meghajtá fejét, és ajkaival az úrnő kezéhez tapadt.~ ~- 852 1, 9| fel nekem! Ismerni fogod az írást?~ ~Az úrnő a lepecsételt 853 1, 9| Ismerni fogod az írást?~ ~Az úrnő a lepecsételt levél 854 1, 9| Baradlaynéra.~ ~- Nos?~ ~- Ez nem az ő írása - rebegé a leány.~ ~- 855 1, 9| fiam írását. Ez a B egészen az övé! Ezek az erősen megnyomott 856 1, 9| a B egészen az övé! Ezek az erősen megnyomott vonások, 857 1, 9| meggyőződöl róla. Ez a pecsét csak az ő címere.~ ~- Megengedi, 858 1, 9| kibontá a levelet.~ ~És azután az öröm napvilága derült fel 859 1, 9| újra.~ ~- Ez már valóban az ő írása! "Kedves anyám!"~ ~- 860 1, 9| széttépett hófelhőket kerget az északi szél.~ ~- Nos, mi 861 1, 9| északi szél.~ ~- Nos, mi az?~ ~- Csak ez a két szó az 862 1, 9| az?~ ~- Csak ez a két szó az ő írása; a többit egészen 863 1, 9| Veszélyben forgott? - szólt bele az úrnő. - Ó, kérlek, olvasd!~ ~ 864 1, 9| ahogy történt.~ ~Amint Ödön az ön levelét kapta, mely őt 865 1, 9| vetének a levélből kitévedve az úrnő arcára.~ ~Mikor láttam, 866 1, 9| köszönhetem, hogy élek.~ ~Az úrnő arcán a büszkeség pírja 867 1, 9| a leány szerelme más! Őt az a hőstett kétségbe ejti, 868 1, 9| farkas volt a nyomunkban!~ ~- Az égre! - kiálta fel nyugtalanul 869 1, 9| kiálta fel nyugtalanul az anya. Most már ő is!~ ~A 870 1, 9| elébb; nem vettük észre az újon befagyott helyet, s 871 1, 9| összekulcsolta a fájdalom.~ ~Az úrnő karjába fogta az aléldozót, 872 1, 9| Az úrnő karjába fogta az aléldozót, megsimogatá arcát, 873 1, 9| leánynak megeredtek a könnyei. Az aléltság jege ebben olvadt 874 1, 9| aléltság jege ebben olvadt fel. Az úrnő odavonta őt keblére; 875 1, 9| két hét múlva folytatjuk az utat. Addig csak arra kérem 876 1, 9| Oroszországban hóvá alakul, s az utunkban több van, mint 877 1, 9| nem volt könny; ragyogtak az égi örömtől.~ ~Baradlayné 878 1, 9| átölelve odafekteté égő arcát az úrnő ölébe, és nem szólt 879 1, 9| teleírott titokjeles könyv volt az értelme oly szemek előtt, 880 1, 9| szívekben olvasni megtanultak.~ ~Az úrnő keze ott nyugodott 881 1, 9| hogy a papék szolgálója meg az egyházfi azt mondták, hogy 882 1, 9| egyházfi azt mondták, hogy az egész ház rájuk van bízva 883 1, 10| AZ ALÁHÚZOTT SOROK~ ~Ettől 884 1, 10| s ott végére ne járjon az utóbb történteknek.~ ~Mert 885 1, 10| kérdéseire válaszolni szokott, az szabályszerűleg diametraliter 886 1, 10| asszony.~ ~- Nem tudom; az éjjel elvitték Bécsbe - 887 1, 10| szegénykét?~ ~- Azért, hogy az apját kiszabadítsa általa.~ ~- 888 1, 10| kiszabadítsa általa.~ ~- Hát az öreg tiszteletest csakugyan 889 1, 10| mind füstölögnek; fűtik az eddig nem fűtött szobákat: 890 1, 10| Mást fogadott arra az időre maga helyett.~ ~- 891 1, 10| megrémítettél baleseteddel! - feddé az anya gyermekét.~ ~- Már 892 1, 10| látjuk egymást! - felelt az ifjú, anyját megcsókolva.~ ~ 893 1, 10| hintajába, s folytatták együtt az utat Nemesdomb felé.~ ~Még 894 1, 10| emelkedett domb, melyről az egész alföldi síkság végiglátható 895 1, 10| márványépület tűnt elő, falai az alkony napjától megaranyozva.~ ~ 896 1, 10| volt egy kisded emberi lak. Az volt a kriptaőr laka. Ödön 897 1, 10| kettős vasajtót, mik közül az egyik tömör, a másik áttört 898 1, 10| Mikor ott a sírbolt előtt az anya és fia egymás kezét 899 1, 10| egymást, s azzal visszatértek az élőlények világába.~ ~A 900 1, 10| változást. Akkor sem volt az hidegebb és szomorúbb, mikor 901 1, 10| átváltá, anyja végigvezette őt az apai lakosztályon.~ ~- Most 902 1, 10| sokáig vagy mindig? Kimondd-e az első kérdésre, amit belül 903 1, 10| elöl, vagy mást kövess?~ ~- Az idő meg fog arra tanítani, 904 1, 10| tanítani, anyám.~ ~- Hanem ez az idő rövid. Néhány nap múlva 905 1, 10| esett hazajönnöd?~ ~- Abban az órában készültem az útra, 906 1, 10| Abban az órában készültem az útra, melyben leveledet 907 1, 10| mint legidősebb Baradlay, az örökös főispáni szék elfoglalására 908 1, 10| hat hétre nyújtsam kezemet az adminisztrátornak; az ünnepély, 909 1, 10| kezemet az adminisztrátornak; az ünnepély, melyre néhány 910 1, 10| Tudom, jó anyám; nehéz teher az.~ ~- És te azt kívánod, 911 1, 10| És te azt kívánod, hogy az én vállaim törjenek le alatta, 912 1, 10| Hát teneked parancs az, amit én akarok?~ ~- Anyám, 913 1, 10| tudod, amit te mondasz, az nekem törvény és szentírás.~ ~- 914 1, 10| megmondom neked, hogy mi az én akaratom. A Baradlay-háznak 915 1, 10| meghajolva anyja előtt.~ ~- Az az úr te fogsz lenni!~ ~ 916 1, 10| meghajolva anyja előtt.~ ~- Az az úr te fogsz lenni!~ ~Ödön 917 1, 10| szenvedni megtanultam némán, az apai, anyai örökség nálam. 918 1, 10| gyöngéden odasimulva fiához az özvegy -, látatlanba ki 919 1, 10| tagad mindent.~ ~- Pedig az, akit számodra választottam, 920 1, 10| bírna, s vetekedne jóságban az angyalokkal, és volna gyémánt 921 1, 10| szavadat. Legalább tekintsd meg az arcképét egyszer! Jer, a 922 1, 10| szobában megmutatom. ~ ~- Az engem hidegen fog hagyni.~ ~- 923 1, 10| hagyni.~ ~- Majd meglássuk.~ ~Az anya karöltve vezeté fiát 924 1, 10| pillanatban? Ki tartaná fel az öröm könnyeit, hogy ne omoljanak? 925 1, 10| elővette írótárcájából azt az emlékezetes iratot, melyet 926 1, 11| távolból meg voltak híva az ismerősök, egyenesen az 927 1, 11| az ismerősök, egyenesen az özvegy úrhölgy nevében, 928 1, 11| mik ezúttal nem csupán az erősebb nem kontingensét 929 1, 11| kontingensét szállították ide; az urak hölgyeiket is magukkal 930 1, 11| híre futamodott már, hogy az ifjú Baradlay hazaérkezett 931 1, 11| gyeplős kimustrált katonaló, az ostorhegyes sajnálja a lábát, 932 1, 11| Bár ugyan nem egyforma az egyenruhájuk, de elég zsinóros 933 1, 11| elég zsinóros mint a kettő. Az inasnak piros huszársipkája 934 1, 11| urasági kocsisoknak van; az a pántlikás kalaphoz illett 935 1, 11| csengés-bongás támad: ő jön, az ünnepély hőse, Rideghváry; 936 1, 11| igazi huszár ül a bakon, s az ugrik a kocsiajtót kinyitni, 937 1, 11| akor volt bolond vilag: az a Palacky, tecik tudni? 938 1, 11| bácsi? - kérdé mosolyogva az adminisztrátor úr.~ ~- De 939 1, 11| lépcsőn fölmentében még az iránt is felvilágosította 940 1, 11| iránt is felvilágosította az adminisztrátor urat, hogy 941 1, 11| számára rendelt szobákat.~ ~Az adminisztrátor úrnak rendes, 942 1, 11| volt a Baradlay-kastélyban. Az előszobában már várták tisztelői.~ ~ 943 1, 11| Legnevezetesebb, méltóságos uram, az, hogy Ödön úrfi Oroszországból 944 1, 11| Valaki tudatta vele, hogy az öregúr meghalt, s most már " 945 1, 11| már "szabad a csók!"~ ~- Az bizonyosan a leány volt. 946 1, 11| tudni a leány felől?~ ~- Az már nem leány.~ ~- Mi a 947 1, 11| bécsi referendáriushoz, ki az apja felségsértési perében 948 1, 11| pénzt, a leány megkapja az atyja szabadságát. A dolog 949 1, 11| S nem haragszik emiatt az úrfi?~ ~- Azt nem lehet 950 1, 11| kigyógyítjuk belőle. Hát az özvegy?~ ~- Az igen derültnek 951 1, 11| belőle. Hát az özvegy?~ ~- Az igen derültnek és megelégedettnek 952 1, 11| abrazatot latom iteneg.~ ~- Az bizony meglehet - felelt 953 1, 11| bizony meglehet - felelt rá az adminisztrátor úr.~ ~- De 954 1, 11| tiszteletüket bemutatni az ifjú örökös főispánnak. 955 1, 11| szívesen elengedte volna az adminisztrátor úr, hogy 956 1, 11| ki éppen akkor lépett be az ajtón.~ ~Az volt a kergetett 957 1, 11| akkor lépett be az ajtón.~ ~Az volt a kergetett pap: Aranka 958 1, 11| mintha a kuruc pap egyenesen az ő testének tartana.~ ~Zebulon 959 1, 11| hanyatt-homlok keresztülesett, az ő fejében ért meg eszmeképpen; 960 1, 11| akarta odább ereszteni, míg az egyszer aztán búcsú fejében 961 1, 11| kezét vasmarkával, hogy az sziszegve hagyta abba a 962 1, 11| uram.~ ~(Aldja tigedet az ördög! - mormogá utána Zebulon, 963 1, 11| helyrebolonditotak valahun. Hiszen az most totaliter okos ember.~ ~ 964 1, 11| onnan mind okosan szoktak az emberek visszatérni.~ ~- 965 1, 11| hogy minek kell ezeknek az utóbbiaknak is itt lenniök. 966 1, 11| azok mind együtt vannak az úrhölgy lakosztályában, 967 1, 11| úrhölgy lakosztályában, s csak az ünnepély kezdetén fognak 968 1, 11| násznagy választ ád; akkor az igent mondó válasz után 969 1, 11| szárnyajtók, s a menyasszonnyal az élén belép a hölgyi kör. 970 1, 11| következik a többi.~ ~- Aj. Az nagyon szip lesz.~ ~A két 971 1, 11| Bertalan urammal. Inkább az után tudakozódtak, hogy 972 1, 11| tudakozódtak, hogy hol van Ödön.~ ~Az bizony a terem túlsó felében 973 1, 11| hangját, ki csendet kér az "uraim"-tól.~ ~Nos, mi lesz?~ ~- 974 1, 11| rendelt új családfőben, kit az ég tartson meg sokáig hazánk 975 1, 11| suttogá Gálfalvy Pál gróf az adminisztrátorhoz.) ~ ~Rideghváry 976 1, 11| beszélés!" - suttogá vissza az adminisztrátor.)~ ~A szónok 977 1, 11| Most már igazán itt volt az ideje az elbámulásnak.~ ~ 978 1, 11| igazán itt volt az ideje az elbámulásnak.~ ~Ha Tormándy 979 1, 11| megfelelni? Hol a kiadó násznagy? Az a főtisztelendő úr volna; 980 1, 11| főtisztelendő úr volna; de az még nincs is jelen. Micsoda 981 1, 11| kenetteljes hangon:~ ~- Amit az ég megkötött, azt csak a 982 1, 11| ajtó megnyílt, ott állt az egész hölgyvendégkoszorú, 983 1, 11| Baradlayné vezeté kézen fogva az ünnepélyes vendégsereg elé 984 1, 11| két hölgy egymás mellett. Az örömanya és a menyasszony.~ ~ 985 1, 11| örömanya és a menyasszony.~ ~Az özvegy fekete ruhát viselt 986 1, 11| királynő tekintete volt az!~ ~S a menyasszony, kit 987 1, 11| hamvával gyöngéd arcán, az érzelem bűbájával pillaárnyalt 988 1, 11| tökélye egymás mellett.~ ~Az uraságok a meglepetés morajával 989 1, 11| voltak már azok. És azután az egyik gyűrűt Ödön ujjára 990 1, 11| semmi mondva; egyszerű volt az egész szertartás, de ez 991 1, 11| valami olyan fennkölt, hogy az egész társaság mintegy jelszóra 992 1, 11| hallhatá, mit súghatott az örömanya leendő menyének, 993 1, 11| leendő vejét.~ ~"Van, aki az imákat meghallgatja az égben, 994 1, 11| aki az imákat meghallgatja az égben, melyek nem tetszenek 995 1, 11| alkalmazta a lelkesülést, midőn az adminisztrátor úr tekintetével 996 1, 11| Rideghváryhoz.~ ~De már ezért az ötletért csakugyan hátat 997 1, 11| ez komplott!" - dörmögé az adminisztrátor a kimaradt 998 1, 11| előresietett, s Rideghváry az elsők között volt, kik Ödönt 999 1, 11| nagy mosolygástól. Ó, azt az ő arcán nem volt szabad 1000 1, 11| milyen gyönyörű asszony az özvegy!"~ ~Őméltósága csak