Rész, Fejezet

1       1,     17|      fogsz lenni?~ ~Jenő nagyot sóhajtott. Eszébe jutott valami, aminek
2       2,     20|      vele.~ ~Zebulon keserveset sóhajtott. Búcsúzott volna is, nem
3       2,     27|       egészen, s nagy reszketőt sóhajtott, arra kérvén komája urát,
4       2,     28| levágatik.~ ~De már erre duplát sóhajtott Zebulon. Még a bajusz is!
5       2,     44|        soha! ~ ~A leány magában sóhajtott és válaszolt: "Magához vette
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License