Rész, Fejezet

  1       1,      1|        férfinak egymás ellenében. Ott majd elfásul a rajongása, s midőn
  2       1,      2|               emelve. Nem lát ön oda? Majd ha az a fáklyatartó hajdú
  3       1,      2| megboldogultnak, azt az élve maradtak majd nagyon megemlegették volna.~ ~
  4       1,      3|           Lesz az után a pap után még majd több üres szék is nemsokára.~ ~
  5       1,      4|           cukorfőzők.~ ~- Igazad van. Majd valamelyik cukorfőzőt látogatjuk
  6       1,      4|           harmadik? - kérdé Ödön.~ ~- Majd meglátod.~ ~A garszon megterített;
  7       1,      4|                   Mi az a burána?~ ~- Majd mindjárt megtudod.~ ~A burána
  8       1,      4|             út.~ ~- No, hát valamerre majd csak előremegyünk. Itt semmi
  9       1,      4|            esetre se maradjunk. Talán majd csak találunk szemközt valakit. -
 10       1,      4|              Leonin azt gondolá, hogy majd emberségre tanítja az engedetlen
 11       1,      4|        vasokból, leveté bundáját; tán majd a testőrtiszti egyenruha
 12       1,      5|            múlva visszajövök, s akkor majd eligazítom a dolgát a vendéglői
 13       1,      5|            toppanás! Most egy csapás, majd egy csörrenés! Előre-hátra
 14       1,      5|              ebben a rendes városban. Majd meg arra a gondolatra jön,
 15       1,      5|              az első kóstolóból aztán majd hozzávetőleg kiszámíthassa
 16       1,      5|              csak úgy dobtam ki, hogy majd visszajön.~ ~Richárd kénytelen
 17       1,      5|          fülét meg az ábrázatját.~ ~- Majd elmondja maga - válaszolt
 18       1,      5|          jogával, és remonstrált:~ ~- Majd azután, ha az asztalt eltakarítottam!~ ~
 19       1,      5|            mindent "mitmachen". Hanem majd gazdálkodom abban, ami láthatatlan.~ ~-
 20       1,      5|              birkáit!~ ~- Jól van no, majd szólok az ügyében őnagyméltóságával.~ ~-
 21       1,      6|               elment Richárdért, hogy majd elviszi magával, azt még
 22       1,      6|         menjen előre, a kapitány urat majd transzportálom én, ha ki
 23       1,      6|              se pénzem, se eszem.~ ~- Majd megjön mind a kettő. S amíg
 24       1,      7|         vendégeinek. Azt hitte, azért majd nem látnak bele.~ ~Jenő
 25       1,      7|            Még nem szabadult fel?~ ~- Majd nemsokára - szólt Betti,
 26       1,      7|              második kulcsa, azzal én majd kibocsátom önt.~ ~A falon
 27       1,      7|               darabokra tépve -, most majd jövök én az enyimmel.~ ~ ~ ~
 28       1,      8|           látogatásával, akkor azután majd beszéljünk a felől az idehozott
 29       1,      8|        emlékezet után olyan jól, hogy majd megszólal. Nos? Kívánja
 30       1,      8|             vigyázatlan alkuvó. Mások majd nagyon megcsalják. Hisz
 31       1,      8|               beszélek a rámáról. Azt majd beszámítanám. Ha valami
 32       1,      9|              Hiszen csak jó az Isten; majd gondját viseli az az elhagyottaknak.
 33       1,      9|         bontsd fel a levelet, s akkor majd meggyőződöl róla. Ez a pecsét
 34       1,     10|           Szenvedjünk, anyám, tovább. Majd csak megvénülünk mind a
 35       1,     10|               hidegen fog hagyni.~ ~- Majd meglássuk.~ ~Az anya karöltve
 36       1,     11|           Beteg bele, azt hiszem. No, majd kigyógyítjuk belőle. Hát
 37       1,     11|            Vagyok neki malleus magam! Majd én odaütök...~ ~De nem mondhatta
 38       1,     11|               hasonló fiatalemberrel. Majd idejön, ha meglátja a prezumptív
 39       1,     11|               fáklyával mennünk, mert majd ha az aranyat szórják, mind
 40       1,     11|            ember az "éljen"; a többit majd elmondja cifrán Szalmás.~ ~
 41       1,     12|               olvasni, okoskodni. No, majd meglátnak tekintetes karok
 42       1,     12|             és rendek, mi kilóg ebbül majd utoljára? Ha azt akarunk,
 43       1,     13|           le-leszalad a lépcsőn, hogy majd valami új hírt hoz, s meg
 44       1,     13|            szép szerével lehet...~ ~- Majd meglátjuk - szólt Antoinette
 45       1,     13|      hirdetést és a trombitahangot.~ ~Majd ünnepélyes menet jön. A
 46       1,     14|           kardjáért, pisztolyaiért, s majd azután bérkocsin utoléri.~ ~
 47       1,     14|              mikor nőül veheti, akkor majd előkéri őt; addig minek
 48       1,     14|               innen, mert visszajönni majd nehezebb lesz.~ ~- Tehát
 49       1,     14|       hitetlenül rázta fejét.~ ~- No, majd mindjárt meg fogod őt látni.
 50       1,     14|             nevettetni, az a győztes. Majd meglássa ön. Mikor én elkezdek
 51       1,     14|               a publikumodat, mert én majd meg találom őt ríkatni.~ ~
 52       1,     14|           beszélj a testvéreiddel, én majd addig beszélek a nénéimmel.~ ~
 53       1,     15|                 Jól találtad a rímet. Majd könnyre fakad szeme. ~ ~-
 54       1,     15|              is rímet mondjak rá?~ ~- Majd teszem magam. Minket aligha
 55       1,     15|            kikérdezi Alfonsine-t. No, majd mondok én ma neki újdonságokat,
 56       1,     15|           Edit meg akarta előzni.~ ~- Majd én megyek.~ ~- Csak maradjon
 57       1,     15|        szerető menyasszony előtt, azt majd egyszer, a történet vége
 58       1,     15|             sem viselt? No ne féljen, majd egy könnyű puttonyt választok
 59       1,     15|        érzékeny kisasszony, Léni.~ ~- Majd mindjárt nem reszketek én,
 60       1,     15|           neked az a két krumpli?~ ~- Majd mindjárt megmondom.~ ~És
 61       1,     15|             elkezd jajt kiáltani, azt majd meghallja a nagy gyermek!
 62       1,     15|               Hol volt? Hol járt?~ ~- Majd estére megmondom, addig
 63       1,     16|           hullani; talán megmondhatja majd neki utolsó leheletével: "
 64       1,     17|             zsebedbe, pénz van benne; majd elolvashatod később. Tudhatod,
 65       1,     17|           anyád maga nehány óra múlva majd személyesen többet fog neked
 66       1,     17|               kinevezési oklevelet is majd ott feledte Antoinette asztalán,
 67       1,     17|               ránk ömlő láva. Bátyáid majd elesnek itt-amott. A halál
 68       1,     17|          szavaiban.~ ~- Hozzád jönnek majd könyörögni sokan az alacsony
 69       1,     17|               úrhoz folyamodni jönnek majd, fiam, el ne felejtkezzél
 70       1,     17|         hozzád. Minket a mi végzetünk majd utolér. S ha utol nem érne,
 71       1,     17|       megjutalmazva. Bátyáid vagyonát majd el fogja kobozni a hatalom.
 72       1,     17|               a hatalom. És azt akkor majd mind te nyered meg.~ ~Jenő
 73       1,     17|                Anyja folytatá:~ ~- És majd akkor, midőn gazdag és hatalmas
 74       1,     18|           első nap feladata. A többit majd megtudjuk később.~ ~Richárd
 75       1,     18|                    Nem jó lesz. Akkor majd nem tudjuk meggyújtani.~ ~-
 76       1,     18|              menekülsz meg tőlem.~ ~- Majd meglátod.~ ~E szóváltás
 77       1,     18|        gyávaság. A hátadat látom!~ ~- Majd lesz még megfordítva is.~ ~-
 78       1,     18|               Azt te nem ismered.~ ~- Majd megismerkedünk egymással.~ ~-
 79       1,     18|             nekivágni a Marchnak.~ ~- Majd mernek mindjárt!~ ~- Őrült
 80       1,     18|              nem szabad vitézkedni.~ ~Majd eljön annak is a napja,
 81       1,     18|          látni, mintha mondta volna: "Majd én betakarlak benneteket. "~ ~-
 82       1,     18|               utazókat a köd, s akkor majd lesz idő pihenni, mert senki
 83       1,     18|             az indítványt teszi, hogy majd ő előrehalad pár száz lépésnyire,
 84       1,     18|             kiáltására. Nem jött jel. Majd Richárd maga indult a nyomán,
 85       1,     18|             nem is hogy csókolták, de majd meg nem ették azért a szóért
 86       2,     20|               a lovakat. Utoljára még majd magadnak is el kell menni
 87       2,     20|              Szalmás uramra bízta, ki majd egyszer - hol? hol nem?
 88       2,     20|               Gyerünk be az udvarról, majd elmondom odabenn.~ ~Zebulon
 89       2,     20|            elfogadásodra.~ ~- Remélek majd máskor részesülhetni abban
 90       2,     20|               ebéddel, se vacsorával. Majd mikor hazajövök, akkor itthon
 91       2,     20|          valamennyinek felelni, hogy "majd gyün, majd gyün".~ ~Igen,
 92       2,     20|             felelni, hogy "majd gyün, majd gyün".~ ~Igen, de hol jön?
 93       2,     20|              Itt a helye most is, ni. Majd én mutatom meg, hogy hogyan
 94       2,     20|            végig az utcán valamennyi. Majd meg a nehéz társzekerek,
 95       2,     20|          remény kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza a négy órát. Hiú
 96       2,     20|    lekötelezve ez intézkedés által. Ő majd csak lőtávolon kívül intézi
 97       2,     20|        keresztülmenni a jó úrnak, ami majd következik egymás sorjában.~ ~ ~ ~
 98       2,     21|          átnyalábolta, összecsókolta, majd hogy le nem vette a lováról.~ ~-
 99       2,     22|             Richárd -, a sült szagára majd összegyűlnek.~ ~Hanem éppen
100       2,     22|             és lógatta a fejét előre, majd elejtette az állát, a fokosát
101       2,     22|        kenyeret meg a szalonnát, hogy majd egy kicsit kollációzok,
102       2,     22|       Tűzbe-vízbe megyek én az úrért. Majd megmutatom én, hogy mit
103       2,     22|          tessék ezt rám bízni. Ez már majd az én tudományom lesz. Ha
104       2,     22|            aztán eredjen utánuk, mert majd nagyon messze el találnak
105       2,     22|      maradozókat.~ ~A lovas gondolta, majd meghallod hát ezt, s kivonta
106       2,     24|               Tanuld meg, hogyan kell majd neked is, ha így jársz,
107       2,     25|              elszáradt, ha elkorhadt, majd bezöldelli a körüle tekergőző
108       2,     26|         egymásra szükségünk lesz, ott majd találkozunk.~ ~Azzal vette
109       2,     27|            tusának, azzal sem gondol. Majd kibékülnek, akik összevesztek,
110       2,     27|              hátulról vezettem. Mégis majd meglűtek. Egy éjjel mindig
111       2,     27|               öreg, gyújtsunk rá! Így majd sokkal könnyebben megy a
112       2,     27|               Hát biz arról ki tehet? Majd csak elmúlik ez is.~ ~-
113       2,     27|          mondott olyan nagyokat, hogy majd arra csak tesz valami ellenvetést;
114       2,     27|  oldalpillantásokkal Szalmásra), azok majd megkapják érdemlett jutalmukat,
115       2,     27|              olyan jól mulattunk. No, majd jön más...~ ~ ~
116       2,     28|             azért mégis huszár.~ ~Azt majd leszedte a lováról örömében
117       2,     28|               küldjön értem szekeret. Majd itt megvárok.~ ~A tulipános
118       2,     28|                Nem kérdek többet. No, majd elviszem én az urat úgy,
119       2,     28|              aki a lengyelekért ment. Majd elszállítom én az urat is
120       2,     28|             jár; egész odáig, ahonnan majd megint mások odább viszik,
121       2,     28|              menjen haza; már innen ő majd odább talál. Itt, ebben
122       2,     28|         szállása elé hajtatott. Szíve majd kiugrott féltében, mikor
123       2,     28|           hogy azt a vidám történetet majd mondja el az ebéd felett,
124       2,     29|            Azután nekiiramodott, hogy majd kiszalad az utcára, s miután
125       2,     29|             jöhetett ide?~ ~- No, azt majd elmesélem máskor. Hanem
126       2,     30|               azt mondá öccsének:~ ~- Majd erről fogunk még egymással
127       2,     30|              vívsz velem párbajt?~ ~- Majd meglátod.~ ~S elfordult
128       2,     30|             óranegyedig e gyertyákra. Majd az egyik, majd a másik elalszik;
129       2,     30|            gyertyákra. Majd az egyik, majd a másik elalszik; azután
130       2,     31|          felelt félvállról Richárd -; majd mikor az ágyúszó jelt ád,
131       2,     31|          felek kezet szorongatni.~ ~- Majd ha odafenn találkozunk -
132       2,     31|   kartácszápor fogadja őket; vissza-, majd megint előrehömpölyögnek,
133       2,     32|             az a meghalató intézet?~ ~Majd mindjárt megtudjuk.~ ~Kínában,
134       2,     32|           olyan, aki a padkán ordít. "Majd befogod a szádat!" Kérem,
135       2,     32|          Kaszáné asszonyom felől.~ ~- Majd mindjárt behozom. Tessék
136       2,     32|               olyat kiáltott rá, hogy majd hanyatt esett az asszony
137       2,     33|               riadozó, hol misztikus, majd fenyegető, majd sötéten
138       2,     33|            misztikus, majd fenyegető, majd sötéten elborongó dallamból,
139       2,     33|               hitte, a magas politika majd mindent elvégez szépen,
140       2,     33|            hitte, az orosz diplomácia majd közbeveti magát a harcoló
141       2,     33|            engemet elszökni magadtól, majd elszöktetlek én téged magamtól."~ ~
142       2,     33|          vacogott minden foga.~ ~- De majd mindjárt megnázáretozom
143       2,     34|            csodatünemény, a patológia majd jól meg tudja azt magyarázni;
144       2,     35|      elvesztén keseregni sem illik.~ ~Majd megnőnek, akik most kicsinyek,
145       2,     36|             vele Rideghváry úrhoz, az majd kifizeti.~ ~- Rideghváry
146       2,     36|         poromba se értek. Coki pöngő! Majd kifizetett volna engem Rideghváry
147       2,     36|            magamat soha.~ ~- Hát?~ ~- Majd felkeresem a legelső osztrák
148       2,     36|               kell neki, hát aztán az majd híja. De hátha nem híja?
149       2,     36|              soká el tudom tűrni.~ ~- Majd mindjárt lássunk valami
150       2,     36|            okos ember gyomrának való. Majd segítek rajta. Két óra járásnyira
151       2,     36|              sem szállt a lóról. - De majd nagy baj volt. Hanem elébb
152       2,     36|             nevetett.~ ~- Hogyan?~ ~- Majd elmondom. Elébb együnk.
153       2,     36|               leszelt holmikból, hogy majd megfulladt tőle.~ ~Hanem
154       2,     36|              ígértem.~ ~- A neve?~ ~- Majd ráismer ön.~ ~- Nem leszek
155       2,     37|           semmit. Most következem én, majd én tenni fogok.~ ~- Mit? -
156       2,     37|            nem mondom: "Jól van!"~ ~- Majd megtudod azt, ha megtörtént.~ ~-
157       2,     37|             tekinte bátyjára.~ ~- Azt majd megtudod később! - mondá
158       2,     37|                 Talán keserű lesz, de majd hozzászokunk.~ ~- Mihez?~ ~-
159       2,     47|        tiszttartó felmenni Bécsbe, az majd elmondja a többit.~ ~Azt
160       2,     48|             magam leszek a szakácsné; majd meglátod milyen jól főzök
161       2,     48|            ketten vagyunk; de egyszer majd okvetlenül hárman fogunk
162       2,     48|               láss valami munka után. Majd én meg varrni fogok pénzért.~ ~-
163       2,     48|           egész nap ne légy az enyim. Majd megosztozunk.~ ~Abban aztán
164       2,     48|               aztán megegyeztek, hogy majd megosztoznak a keserűjén
165       2,     48|            Nem szereti a tubákot.~ ~- Majd megszokja, ha a férje sokszor
166       2,     48|               hívek a férjeikhez. No, majd később. Hát, alezredes úr,
167       2,     48|              balett hölgyeit ruházza, majd gondoskodni fog Alfonsine-ról
168       2,     49|           fogzás. No bizony, ha akkor majd mindjárt kidobnák a gyereket
169       2,     49|       visszahozza. Talán fel is lehet majd afelől világosítani, mi
170       2,     49|        biztatással bolondította, hogy majd hadapródnak adja be havi
171       2,     49|         mindenféle ember előtt; hanem majd gyere el hozzám délután
172       2,     49|              a szállásomra, ott aztán majd kedélyesen diskurálhatunk.