Rész, Fejezet

  1       1,      1|           hozzá.~ ~- Vártam önre - szólt a férfi. Szemrehányás volt
  2       1,      1|          Semmi gyöngeség, Marie! - szólt egyre hidegebb hangon a
  3       1,      1|         ellen.~ ~- Én úgy akarom - szólt a férfi, és elrántotta tőle
  4       1,      3|               Ne aggódjál miatta - szólt az adminisztrátor -, csak
  5       1,      3|          baj ne érje azt az urat - szólt hozzá az adminisztrátor
  6       1,      3|     nagyságos asszonyt, Zebulon! - szólt a koadjutor, a derék úr
  7       1,      3| főtisztelendőséged ismét előadni - szólt Rideghváry a főlelkipásztorhoz.~ ~-
  8       1,      4|          veszesz a táncteremben! - szólt barátságos szemrehányással. ~ ~-
  9       1,      4|           meg.~ ~- Hát nem bánom - szólt Ödön, s bundájába takarózva
 10       1,      4|          Nem bánod meg.~ ~Ödön nem szólt ellen. Odaadta a száz rubelt.~ ~
 11       1,      4|            színház vagy cirkusz! - szólt Leoninhoz. S amint a rácsozaton
 12       1,      4|         lett volna belőled, Ödön - szólt Leonin, a cserkesz leány
 13       1,      4|           a pohárhoz, gyermekek! - szólt Leonin, s a nagy osztó késsel
 14       1,      4|       fektéből.~ ~- Ha ő akarja? - szólt kérdő, kínáló tekintetet
 15       1,      4|               Nesze: billet doux - szólt odanyújtva a levelet Ödönnek.
 16       1,      4|           ment.~ ~- Szegény fiú! - szólt, barátja kezét megragadva. -
 17       1,      4|            a levél!~ ~- Bocsáss! - szólt Ödön. - Megyek haza.~ ~-
 18       1,      4|                 Az anyám kívánja - szólt Ödön keserűség parancsolta
 19       1,      4|            lesz.~ ~- Nem, Leonin - szólt Ödön fásultan -, minden
 20       1,      4|              Négyet.~ ~- Jól van - szólt az, s azután maga segíté
 21       1,      4|            meg azt a három lovat - szólt Leonin. - Nagy előnyt kaptak
 22       1,      4|          már előre, ki hogy tud! - szólt Leonin, s elbocsátva Ödön
 23       1,      4|          fenevaddal.~ ~- Igazán? - szólt Leonin mosolyra derülő arccal,
 24       1,      4|         lett találva, olyan igazán szólt neki a golyó, hogy amint
 25       1,      4|       mondta Ödön.~ ~- Nem éppen - szólt Leonin. - Hanem érzed azt
 26       1,      5|      bizony nem fog messze menni - szólt a huszártiszt mosolyogva.
 27       1,      5|            Magam is azon leszek! - szólt a huszártiszt, s kedélyesen
 28       1,      5|            önnek, tisztelendő úr - szólt az ifjú. - Legelőször is
 29       1,      5|       flegmával.~ ~- Az jó lehet - szólt a kapitány -, s mi főtt
 30       1,      5|         Bizony nincs ott, Pál úr - szólt Richárd, elkezdve a késsel,
 31       1,      5|            nincs.~ ~- Hát hiszen - szólt Pál úr, egyik bajusza szárát
 32       1,      5|         több hasznát tudod venni - szólt Jenő, s a zsebében készen
 33       1,      5|          mág egy átadnivalóm van - szólt Jenő rosszul sikerült közönnyel. -
 34       1,      5|      uzsora!~ ~- Micsoda uzsora? - szólt Jenő, egész méltatlankodással
 35       1,      6|           egészen elfeledkeztem! - szólt Richárd felugorva a pamlagról. -
 36       1,      6|            a lépcsőn találkoztam - szólt másfelé fordítva a beszédet
 37       1,      6|           ezt át fogom neki adni - szólt a szegletes úr megragadva
 38       1,      6|     Alfonsine-nél.~ ~- Nézd csak - szólt Richárd a büfébe érkezve -,
 39       1,      6|             inkább nem haragszom - szólt a gyermek, s odaadta - nem
 40       1,      7|          fel?~ ~- Majd nemsokára - szólt Betti, Alfonsine hajfürtjeit
 41       1,      7|        Tehát gondolkozik felőle? - szólt Alfonsine, ravasz tekintettel
 42       1,      7|    Megbocsásson, Edit kisasszony - szólt Richárd -, minden ajtót
 43       1,      7|         volt ölében.~ ~- Úgy van - szólt Richárd, s keble egyszerre
 44       1,      7|           gondolunk. Isten önnel - szólt Richárd. - Ne kísérjen ön
 45       1,      7|     levelet megírta nagynénémhez - szólt Edit hidegen, s átadta Plankenhorstnénak
 46       1,      7|              Azt gondoltad, ugye - szólt összeszorított fogai közül
 47       1,      7|           játszmád el van veszve - szólt Antoinette, a levelet darabokra
 48       1,      8| rendelkezék Richárd.~ ~- Meglesz - szólt biztatólag a vén huszár.~ ~
 49       1,      8|  széttekintésre?~ ~- Az már igaz - szólt Richárd -, ez egészen meglepő
 50       1,      8|         Nem lehet, kedves öregem - szólt Richárd derültebb kedéllyel -,
 51       1,      8|           ez is egy kis arzenál? - szólt kezeit elégülten dörzsölve
 52       1,      8|          markolatát.~ ~- Jól van - szólt Richárd, átvéve a kardot -,
 53       1,      8|                Tessék választani - szólt Salamon, egy egész gúlára
 54       1,      8|           Ez a kard nem Crivelli - szólt Richárd visszanyújtva a
 55       1,      9|            Jó reggelt, gyermekem - szólt az úrnő kegyteljesen, de
 56       1,      9|        akarok maradni, asszonyom - szólt a leány, s méltóságteljesen
 57       1,      9|         lehessen jutni.~ ~- Igaz - szólt az úrnő felsóhajtva -, hisz
 58       1,      9|             nagyságos asszonyom? - szólt a leány, s reszkettek a
 59       1,      9|              Veszélyben forgott? - szólt bele az úrnő. - Ó, kérlek,
 60       1,      9|            magánkívül. A leány nem szólt semmit, de feje hátrahajlott,
 61       1,      9|        arcát az úrnő ölébe, és nem szólt hozzá semmit, semmit.~ ~
 62       1,     10|    Meghajlok atyám akarata előtt - szólt Ödön, fejét alámélyesztve.~ ~-
 63       1,     10|           aki hódít.~ ~- Úgy van - szólt Ödön, meghajolva anyja előtt.~ ~-
 64       1,     10|           anyám.~ ~- No ne mondd - szólt gyöngéden odasimulva fiához
 65       1,     11|          Nem értem ezt, Zebulon! - szólt nevetve a magas úr.~ ~-
 66       1,     11|               Á... á... nini!... - szólt a szemközt találkozó láttára,
 67       1,     11|          Nos, mi lesz?~ ~- Uraim - szólt a hatalmas hangú megyei
 68       1,     11|         kettős kézfogó fog lenni - szólt együgyű ártatlanságot utánzó
 69       1,     11|       nagyot üt az asztalra, s így szólt:~ ~- Hallod-e te, Szalmás!
 70       1,     11|           is közölt, mielőtt önnek szólt volna. Önök az ellenkező
 71       1,     12|          moshat soha!~ ~- Engem? - szólt Rideghváry, s ebben az egy
 72       1,     13|                   Majd meglátjuk - szólt Antoinette asszony egész
 73       1,     13|                Kedves jó barátom - szólt a kapushoz, megcirógatva
 74       1,     13|            A gyávák! Az ostobák! - szólt Antoinette megvetően.~ ~-
 75       1,     14|          közelednek.~ ~- Pál úr! - szólt visszafordulva a sorban
 76       1,     14|            a pipája?~ ~- Tessék! - szólt Pál úr, odanyújtva makráját
 77       1,     14|          Én Goldner Fritz vagyok - szólt egyenesen bemutatva magát
 78       1,     14|          Az égre kérlek, bajtárs - szólt az ifjú aulista Richárdhoz - ,
 79       1,     14|             állj ide fel mellém! - szólt Fritz. - Ebből megérti a
 80       1,     14|   helyreállítani.~ ~- Hát tessék - szólt Richárd átkozott flegmával.~ ~
 81       1,     15|           Mausmann kisvártatva így szólt:~ ~- Te, Fritz, tudod-é,
 82       1,     15|           magunkat vigasztalnunk - szólt a leány pajkos humorral.~ ~
 83       1,     15|                Nálam a kapukulcs - szólt az asszony, s felnyitá a
 84       1,     15|       önfeledten.~ ~- Igen, igen - szólt sietve a leány -, Richárdot,
 85       1,     15|        nincsen-e kifáradva. Az nem szólt, csak inte, hogy menjenek
 86       1,     15|        Félt megtudni, ki ez.~ ~Nem szólt senki egy szót is, csak
 87       1,     15|          ott őrködött.~ ~- Eredj - szólt hozzá csendesen -, tudasd
 88       1,     15|       fordulj!"~ ~A vén huszár nem szólt semmit, hanem futott.~ ~-
 89       1,     15|           én kockám el van vetve - szólt Richárd visszatérve anyjához
 90       1,     15|         idő letelt. Fiam, siess! - szólt Baradlayné.~ ~Richárd letörlé
 91       1,     15|              Nyergelj, fordulj!" - szólt a csendes jelszó; a csapat
 92       1,     15|               Hölgyeim, indulunk - szólt udvariasan a két delnőnek.
 93       1,     15|           érik.~ ~- Remek leány! - szólt Baradlayné ölébe takarva
 94       1,     17|            egyre szenvedélyesebben szólt:~ ~- De én nem engedem magamat
 95       1,     17|           ügyedről, kedves öcsém - szólt Rideghváry, más tárgyra
 96       1,     17|               Már válaszoltam rá - szólt Plankenhorstné malasztteljes
 97       2,     20|             Hát én meg is mondom - szólt Zebulon úr. - Magas politika
 98       2,     20|            látod, kedves tubicám - szólt Zebulon úr, megveregetve
 99       2,     20|       látod, kedves tubagalambom - szólt diadalmasan Zebulon úr -,
100       2,     20|                 Hát hiszen tudod - szólt halk hangon úrhölgyének -,
101       2,     20|        odább.~ ~- Azonnal odább? - szólt elhüledezve Zebulon. - Hova?~ ~-
102       2,     20|            alak.~ ~- Hát az kell - szólt a travesztált kortesvezér -,
103       2,     20|                Kezdjük az elején - szólt Ödön nyugodt kedéllyel. -
104       2,     21|           küldött téged most ide - szólt Ödön Richárd öccséhez.~ ~-
105       2,     22|         szerelmére, édes barátom - szólt hozzá Ödön -, én önt olyan
106       2,     22|           beszélni, édes bátyám! - szólt Richárd előlépve. - Te gyáva
107       2,     22|             Annál jobb rád nézve - szólt Richárd hideg humorral. -
108       2,     22|          azt is a kapitány úrral - szólt Boksa Gergő sarkára ágaskodva,
109       2,     22|            egyet.~ ~- Megkövetem - szólt Boksa Gergő ünnepélyes komolysággal
110       2,     24|            Felébredtél valahára? - szólt bohó tréfás arccal Mausmann.~ ~-
111       2,     24|          is elvégzi.~ ~- Pál úr? - szólt Mausmann, kiülő szemeit
112       2,     24|         Nagy oka van nem felelni - szólt Mausmann -, a koponyája
113       2,     24|       minden szavát.~ ~- Bajtárs - szólt a haldokló vitéz -, add
114       2,     27|            elég volt a tréfábul! - szólt bele Ádám úr. Most pedig
115       2,     27|           megint felülkerekedik? - szólt Ádám úr, új pipára töltve.~ ~-
116       2,     27|    amilyenné csak lehetett. Dehogy szólt volna valamit.~ ~Zebulont
117       2,     27|          úr.~ ~De Szalmás uram nem szólt semmit. Az meg volt némulva.~ ~
118       2,     27|        uraságnak".~ ~- Legyőzik? - szólt Zebulon, széttekingetve
119       2,     27|          Mindenváró Ádám pedig nem szólt.~ ~A hallgatás és a nem
120       2,     28|               Szalmás még most sem szólt semmit. Tán fogadása tartja,
121       2,     28|  familiáris fensőbbség hangján így szólt hozzá:~ ~- Ugyan, édes Gergő
122       2,     28|        kocsmában voltak, addig nem szólt neki; hanem amint kiértek
123       2,     28|            rá Zebulon.~ ~- Értem - szólt a fuvaros. - Nem kérdek
124       2,     30|                Jól van, öreg, no - szólt odalépve hozzá. - Bátor
125       2,     30|          azért maradtam itt ülve - szólt Ödön hidegen -, mert a haditanács
126       2,     30|             Minden szavazat igenre szólt.~ ~Ödöné is.~ ~Azután sietett
127       2,     31|          pedig szokott nyugalmával szólt hozzá:~ ~- És mármost hallgasd
128       2,     31|           a tűzakna.~ ~Richárd nem szólt többet, hanem közelebb lépett
129       2,     33|   mitgehangen.~ ~Zebulon aztán nem szólt hozzá többet az egész úton
130       2,     35|      hullott ki. A levél pedig így szólt:~ ~Kedves barátom!~ ~Sohasem
131       2,     35|            Baradlay!~ ~- Hogyan? - szólt angolul Leoninhoz. - Te
132       2,     35|            mikor a kakas másodikat szólt. Pedig "tu es petra"! S
133       2,     36|           Én igen köszönöm önnek - szólt Boksához -, hogy tudatta
134       2,     36|       Baradlay Ödönnek.~ ~Ödön nem szólt ellene, csak magában gondolá:~ ~"
135       2,     36|       Nincs mit. Mind ingyen van - szólt Boksa, és titkosan nevetett.~ ~-
136       2,     37|           fiú is vagy és testvér - szólt közbe Ödön.~ ~Jenő bánatosan
137       2,     37|            voltak ezek.~ ~Jenő nem szólt rá semmit, csak szomorúan
138       2,     37|           hogy érts.~ ~- Hogyan? - szólt örömmel az anya. - Te nem
139       2,     37|            rá.~ ~- Csak egy szót - szólt közbelépve Ödön. - Ha meg
140       2,     37|            levél Baradlay Eugennak szólt. Az én vagyok.~ ~S elfordult
141       2,     39|            kezét, és száraz hangon szólt:~ ~- Bocsánat, hogy ily
142       2,     39|           Az Ödönhöz írt levél így szólt:~ ~Kedves Edmund!~ ~Én ma
143       2,     39|       anyjához írt levél pedig így szólt:~ ~Kedves, imádott jó anyám!~ ~
144       2,     39|           honnan".~ ~A csendőr nem szólt hozzá semmit. Csak egy percre
145       2,     42|        annak szemeibe sugároztatva szólt:~ ~- A pap leánya már özvegy.
146       2,     43|      Reggel van.~ ~Hiszen nem neki szólt sem az üdvözlet, sem a forró
147       2,     44|   Richárdod meghalt!~ ~A leány nem szólt semmit; kezeit keblére tette,
148       2,     44|          Az ítélet mindnek halálra szólt. Ő pedig megkegyelmezett
149       2,     44|            a papírtokot, s ámultan szólt:~ ~- De hiszen ez...~ ~Ismét
150       2,     46|            rázta fejét, de még nem szólt.~ ~Plankenhorstné ketté
151       2,     46|           és szívet és kenyeret! - szólt bele Richárd határozottan. -
152       2,     46|        Edit felállt a helyéről, és szólt:~ ~- Liedenwall Edit nem
153       2,     46|           De én nem fogok sírni! - szólt a leány, előlépve hevesen.
154       2,     46|          Te szerencsétlen leány! - szólt kezeit összekulcsolva és
155       2,     46|           e mi szomorú vitánkba? - szólt Richárd halkan, szelíden,
156       2,     46|    ártatlan, de szülői nem azok! - szólt a vádló, ujjal mutatva Richárdra.~ ~"
157       2,     46|               Jól van, asszonyom - szólt Richárd -, elmondom önnek
158       2,     48|              Ah, szép asszonyság - szólt az öreg zsibárus nagyokat
159       2,     48|       összeg, tetemes summa pénz - szólt, szemöldeivel mozgatva kerek
160       2,     48|              Ah, minek az nekem? - szólt bele Edit. - Hiszen jó anyánk
161       2,     49|     családi sírboltba.~ ~- Jenő? - szólt bámulva az orvos. - Tehát