Rész, Fejezet

  1       1,      2|         sírbolt előtt.~ ~- Á, ez az?~ ~Azzal a két úr oly közel hajolt
  2       1,      3|         hasonlít más egyéb lakomákhoz, azzal a különbséggel, hogy nem
  3       1,      3|          dünnyögé erre megnyugtatva, s azzal befészkelte magát kényelmesen
  4       1,      3|             nem kaptam belüle.~ ~- No, azzal éppen jól járt urambátyám,
  5       1,      3|                vajon mit cselekednék ő azzal a pappal, ha most rábíznák;
  6       1,      4|               csinált és mosolygott.~ ~Azzal Leonin egy sor szőnyegajtó
  7       1,      4|        nevetett.~ ~- Ahogy akarod. - S azzal levetve magát egy kerevetre,
  8       1,      4|                 te meg a másik fele.~ ~Azzal hirtelen két karjával egy
  9       1,      4|              tekintetet vete Ödönre, s azzal hevülten rebegé:~ ~- Jó.
 10       1,      4|               a kozák továbbra is csak azzal a merev, idegen szemekkel
 11       1,      4|                felborult szán alatt, s azzal egy hurrákiáltással nekiereszkedtek
 12       1,      4|            volt szúrva egy kis evőkés, azzal iparkodott lyukat fúrni
 13       1,      4|                   Köszönöm, bajtárs.~ ~Azzal kezeiket nyújtják egymásnak,
 14       1,      4|                 dörmögé fogai közül, s azzal hirtelen lerúgta csizmáit
 15       1,      5|            nappali s egy hálószobával; azzal szembe a folyosón keresztül
 16       1,      5|                dörmögé a vén szolga, s azzal elkapta ura elől a vizes
 17       1,      6|       mentségemre felhozni.~ ~- De hát azzal is úgy kell bánni, mi?~ ~
 18       1,      7|                 adja át a bárónőnek.~ ~Azzal meghajtotta magát hidegen,
 19       1,      7|              főajtónak második kulcsa, azzal én majd kibocsátom önt.~ ~
 20       1,      7|              lezárt levélben most.~ ~S azzal eléje tartá a levél pecsétes
 21       1,      7|                menyasszonyommal."~ ~És azzal odanyújtá a leánynak a levelet.~ ~
 22       1,      8|          Richárd bosszúsan öltözött, s azzal sietett felkeresni Salamont
 23       1,      8|              eredetijére emlékezni, de azzal csúffá nem tehetem, hogy
 24       1,      8|         átjönni a szomszéd szobámba.~ ~Azzal áttuszkolta Richárdot a
 25       1,      8|              Nézni nem kerül pénzbe.~ ~Azzal erővel odatuszkolta Richárdot
 26       1,      8|         világosság felé fordítani? - S azzal kihúzta a kérdéses olajfestményt
 27       1,      8|                taksálja magát, Salamon azzal beéri. Én, kifacsarni? Nem
 28       1,      8|            mondom, nézze ön csak. ~ ~S azzal a kard pengéjét reszkető
 29       1,      8|               a levegőben a karddal, s azzal lecsapott a puskacsőre.
 30       1,      8|                Pál úrtól.~ ~Félt, hogy azzal fogadja, mikor belép, hogy "
 31       1,      9|           mellé a pamlagra a leányt, s azzal kebléből kivont egy levelet.~ ~-
 32       1,      9|             Jöjj, nézz bele te is.~ ~S azzal átölelve a leányt, úgy tartá
 33       1,     10|               igaz.~ ~Egy reggel pedig azzal a kérdéssel zörgette fel
 34       1,     10|         megértette fiát. Kiszálltak.~ ~Azzal karját nyújtva anyjának,
 35       1,     10|           Azután megölelték egymást, s azzal visszatértek az élőlények
 36       1,     11|             hozza. Ahol latom, ni!~ ~S azzal ment a két nevezetes úr
 37       1,     11|                volna szabad vivátozni. Azzal vélte a dolgot jóvátenni,
 38       1,     11|                  Nem, azt nem tesszük; azzal magamat prostituálnám egészen.
 39       1,     11|              csinált magának fejfájást azzal, hogy mikor kiadja és mikor
 40       1,     11|              ez indítványt megdöntötte azzal az észrevétellel, hogy nem
 41       1,     11|            mást is, mer' ledoblak...~ ~Azzal aztán agyon is lett ütve
 42       1,     12|              élvezhetünk is aztat, mar azzal is nagyon sokat nyertünk. (
 43       1,     12|                   kiálta Rideghváry, s azzal hátrafordult. - Főbíró úr,
 44       1,     12|                 Utánam, pandúrok!~ ~És azzal maga a legkomolyabban véve
 45       1,     12|                szerették azt így.~ ~És azzal sietett Ödön a gyűlésterembe,
 46       1,     12|             kardját.~ ~- Én! Önt!~ ~És azzal megfogva jobbjával az elnöki
 47       1,     13|             asszony egész nyugodtan, s azzal hagyta futni a kicsiny urat
 48       1,     13|           Bécsben. Nem féltem magamat. Azzal kezet szorított az asszonysággal,
 49       1,     14|         ifjúság szóvivője. - A reakció azzal igyekszik az igaz ügy győzelmét
 50       1,     14|         legelső bérkocsit megkaphatta, azzal olyan alkura lépett, hogy
 51       1,     14|              apprehenzióért! Hanem hát azzal csendesítette le magát,
 52       1,     14|            felveté magát a nyeregbe; s azzal előreugratott a nép elé,
 53       1,     14|               tessék"? Mit csináljon ő azzal a szóval, hogy "tessék",
 54       1,     14|                kolostor oltalmát. Hisz azzal lerázta volna saját magáról
 55       1,     14|               kettétörnélek mostan."~ ~Azzal odalovagolt a nemzetőrtiszt
 56       1,     15|              meglehet egész életére.~ ~Azzal bevezette Antoinette asszony
 57       1,     15|              élő vőlegény eltemetve.~ ~Azzal bekapta a villáján levő
 58       1,     15|              és talán bóbiskol is.~ ~S azzal sebesen, ahogy szenvedélye
 59       1,     15|                barát válaszát kérdezve azzal?~ ~Edit e röppentyű fényénél
 60       1,     15|       kisasszony?~ ~- Nem ővele, hanem azzal a nővel, aki vendégül jött
 61       1,     15|              rossz járatban vagyunk.~ ~Azzal fölsegíté a másik puttonyt
 62       1,     15|               mindjárt megmondom.~ ~És azzal fogta, az egyik krumplit
 63       1,     15|          csörömpöltek az üvegtáblák.~ ~Azzal aztán vesd el magad, szaladt
 64       1,     15|               meggyújtá az asztalon, s azzal bosszúsan ütött öklével
 65       1,     15|                minden esküvésnél.~ ~És azzal elkezdte az asztalt ütni
 66       1,     15|          könnyeit, megölelte anyját; s azzal köpenyét nyakába kerítve,
 67       1,     15|          kapunál várom a Gibeonitát.~ ~Azzal kikísérte a két hölgyet,
 68       1,     17|                kell és nem esküdnöd.~ ~Azzal forrón megszorítá kezét,
 69       1,     17|                csókot intett felé.~ ~S azzal elsuhant.~ ~Jenő ámultan
 70       1,     17|            Remigia átadta a levelet, s azzal a folyosóra kikerülve, Antoinette
 71       1,     17|                senki meg ne lepje.~ ~S azzal leülve asztalához, felbontá
 72       1,     17|                képre, arra az angyalra azzal a kisgyermekkel, mintha
 73       1,     17|             határozz. Jó éjt, öcsém!~ ~Azzal magára hagyta.~ ~Ó, de jól
 74       1,     17|             kineveztetési okleveled.~ ~Azzal kihúzta a szekrény fiókját,
 75       1,     17|        nyugtalanító kísértet ellenében azzal, hogy hiszen annak örül,
 76       1,     18|             kiosztá a legénység között azzal az utasítással, hogy bárhova
 77       1,     18|                a népet ne zsarolják.~ ~Azzal megindultak a nyárerdőből
 78       1,     18|          maradék kátrányt ráöntötte, s azzal üszköt dobatott bele.~ ~
 79       1,     18|            szót kiáltsa: "utánam!" - s azzal a magas partról a hab közé
 80       1,     18|         hangzott a léptek dübörgése.~ ~Azzal megindultak egyenesen az
 81       2,     19|              másik kolosszát is, s még azzal is megbirkózott, még akkor
 82       2,     20|              lehet igazítani valakinek azzal, ha panaszkodik, hogy migrénje
 83       2,     20|            elmondom odabenn.~ ~Zebulon azzal biztatta magát, hogy ez
 84       2,     20|    ellenségnek-e vagy Anna úrhölgynek, azzal a napiparanccsal, hogy kárba
 85       2,     20|           úrnak pihentetni a tollat.~ ~Azzal a szóval ront be, hogy:~ ~-
 86       2,     21|            hadvezéri talentom, de bírt azzal az adománnyal, ami nélkül
 87       2,     21|              kommt dort von der Höh?~ ~Azzal hurrá! Egy üdvlövést húszlépésnyi
 88       2,     21|               hagyva el maga után!~ ~S azzal a kis csapat újra tölt,
 89       2,     22|            töltötték. Egész éjszakájuk azzal tölt el, hogy a szétvert
 90       2,     22|        kellemetlen érintkezésbe hozták azzal a bizonyos szíjjal, amit
 91       2,     22|                gyalázat; pedig hát nem azzal esett. Boksa Gergely mutatá
 92       2,     22|                Mindjárt visszajövök!~ ~Azzal kiereszté a karikás ostort,
 93       2,     22|                Elébb más dolgom van.~ ~Azzal a kapitánynak fordult.~ ~-
 94       2,     23|           egyebe, csak szeretete. Most azzal betakarta kedvencét. És
 95       2,     23|             nap leáldozott már. De még azzal nem volt vége a napnak.
 96       2,     24|           történt Palvicz Ottóval?~ ~- Azzal kegyetlenül bántál. Ő is
 97       2,     24|               az égés a fejemben.~ ~És azzal elkezdett dalolni.~ ~A láz
 98       2,     25|                  Az anyám nem ilyen.~ ~Azzal a kisfiú visszament az újfundlandihoz.~ ~
 99       2,     25|               Ó, hát aztán mit nyernél azzal a levéllel? Gondolod, hogy
100       2,     25|               ki az egész ábécénket.~ ~Azzal lerajzolta Arankának egy
101       2,     25|           levelezhetni. Várj csak!~ ~S azzal az iront kezébe véve, elkezdte
102       2,     25|           adott legalább valami dolgot azzal a titkosírással.~ ~Nem fog
103       2,     26|            reggel hét órakor verte fel azzal a hírrel, hogy egész hadtestével
104       2,     26|             Palvicz Ottót megölte!~ ~S azzal levágta magát az asztalra,
105       2,     26|           Alfonsine pedig nem törődött azzal, hogy ki látja, ki nézi,
106       2,     26|                ott majd találkozunk.~ ~Azzal vette a kalapját, s senkit
107       2,     27|               végkimenetele a tusának, azzal sem gondol. Majd kibékülnek,
108       2,     27|          verpeléti van a döbözben.~ ~S azzal bedugta a saját száját és
109       2,     27|                 hogy ez a Zebulon most azzal a kalapáccsal azért állt
110       2,     28|              történik Debrecenben.~ ~S azzal, anélkül, hogy elébb pipájára
111       2,     28|          gyújtott még.~ ~- Úgy igaz. - Azzal zsebébe dugta pipáját, s
112       2,     28| vésztörvényszék elől az irháját. Éppen azzal mulattatá a méltóságos urat,
113       2,     29|               ember! Egy ilyen huszár! Azzal a nemzeti kardkötővel! Már
114       2,     30|        lábnyomaikkal elfedezzék".~ ~De azzal menteni magát, hogy Pest
115       2,     30|                ordítá a csizmadia.~ ~S azzal letaszította az ablakból.~ ~
116       2,     31|       körös-körül: "Éljen a haza!"~ ~S azzal minden ponton kezdődik az
117       2,     31|                   Az, hogy meghalok.~ ~Azzal hanyatt bukott Ödön fején
118       2,     32|   betegápolónőnek adott egy aranyat, s azzal sietett a halál e házából.~ ~
119       2,     32|           szopacs van a szájába dugva. Azzal csalják meg az anyai emlő
120       2,     33|                volt, megfüstöltette. S azzal befogatott, s sötét éjjel
121       2,     34|       zászlódat kezemből kiejtem."~ ~S azzal kiejté kezéből a zászlót,
122       2,     35|              dzsidás ezredes vagyok.~ ~Azzal kétfelé repeszté az útlevelet,
123       2,     35|         placuit; sed victa Catoni" - s azzal nyújtja kezét a békó elé.~ ~
124       2,     36|              Ljubica kipiheni magát, s azzal az illúzióval barangolja
125       2,     36|            alig bírtam megmenekülni.~ ~Azzal leszállt a lováról, s megveregette
126       2,     36|           Hanem elébb lássunk hozzá!~ ~Azzal leemelve lovárul az általvető
127       2,     36|                sem faltam még hozzá.~ ~Azzal lehasalt a fűbe a leterített
128       2,     37|   keményszívűséggel vádoltalak. Inkább azzal, hogy nagyon is szeretsz
129       2,     39|              helyére visszafeküdjék.~ ~Azzal kinyílt az ajtó, s belépett
130       2,     39|              további rendelkezéséig.~ ~Azzal ismét szalutált, sarkon
131       2,     39|          közlendője velünk?~ ~- Van.~ ~Azzal keblébe nyúlt, s egy kis,
132       2,     44|            ábrándhoz. Hiszen mindennap azzal kelt, azzal feküdt.~ ~És
133       2,     44|           Hiszen mindennap azzal kelt, azzal feküdt.~ ~És Alfonsine-t
134       2,     44|           hanem hogy hallgasson rám.~ ~Azzal kivett egy kis papírtokot
135       2,     44|             beszédem önnel. Adieu!~ ~S azzal kitolták az ajtón.~ ~Csaknem
136       2,     46|             ahogy megvertek érte.~ ~És azzal lerántá válláról az öltönyt;
137       2,     46|               anyja leszek annak!~ ~És azzal Richárd keblére borult,
138       2,     47|             vagy kezeiket összetették, azzal megvan minden.~ ~Hát a pap!~ ~
139       2,     47|                sok-sok napot eltölteni azzal a mulatsággal, hogy egy
140       2,     47|              meg bizonyos.~ ~Pedig még azzal mind nincs vége.~ ~A törvény
141       2,     48|        forintot, hogy próbálja meg hát azzal a gazdálkodást.~ ~A kis
142       2,     48|            Miből fogjuk törleszteni?~ ~Azzal két rubrikát húzott az asztalon
143       2,     49|               bánt volna jobban? Őt is azzal a biztatással bolondította,
144       2,     49|              akkor aztán kibocsátották azzal az utasítással, hogy máskor
145       2,     49|         egyedül a te kebledre.~ ~- No, azzal volna még rajtam csak segítve.
146       2,     49|           Nesze, itt a lakásom címe.~ ~Azzal odaadta a némbernek látogatójegyét,
147       2,     49|                    No természetesen!~ ~Azzal becsapta a sokszámú könyveit.
148       2,     49|                aggódjék sorsa miatt!~ ~Azzal az orvoshoz fordul.~ ~-