Rész, Fejezet

  1       1,      1|         hogy a legjobban szerettem őt mind a három között. Ő nem
  2       1,      1|   felküzdeni. Ez a küzdelem neveli őt simának, okosnak és eszesnek.
  3       1,      1|    magasabbra emelkedjék. Nem kell őt hazulról kényeztetni, hogy
  4       1,      2|         mely császár védelmezi meg őt ottan, ahol sár és hamu
  5       1,      3|             aló bele! Utana hinto, ot megreketünk; hintot csak
  6       1,      3|         neki tömlöc ilete hoszuig, ot maj megtanul imadkozni,
  7       1,      4|       csípőjéig kötve, megszólítja őt, kezet szorít vele, és aztán
  8       1,      4|            itt körülötte történik, őt nem érdekli. S ez oly mondhatlan
  9       1,      4|        átölelte barátját, és az is őt, és hosszan tarták egymást
 10       1,      4|       elvinni való pecsétes levél. Őt magát lovastul együtt úgyis
 11       1,      5|          de eszébe jut, hogy hátha őt magát fogják be akkor, mint
 12       1,      6|           megelégedve, hogy eljön, őt frizőrje kezében hagyni -
 13       1,      6|       hitte, hogy ez a valaki, aki őt itt most tegezi, valahol
 14       1,      7|            Afelől én is igyekeztem őt felvilágosítani, hanem ez
 15       1,      7|          ruháin, s eléje lépett az őt üdvözlőnek.~ ~Arca égett,
 16       1,      8|             hogy ez a zsibárus már őt másképpen el nem ereszti,
 17       1,      9|       időre bezárják, és nem fogod őt látni.~ ~Az úrnő bámult,
 18       1,      9|      Hiszed-e, hogy én is szeretem őt? Valamelyikünknek le kell
 19       1,      9|          az ön levelét kapta, mely őt hazahívja, itt hagyott rögtön
 20       1,      9|           Ó, a leány szerelme más! Őt az a hőstett kétségbe ejti,
 21       1,      9|       olvadt fel. Az úrnő odavonta őt keblére; vigasztalá.~ ~-
 22       1,      9|      fogadta el. Azt felelte, hogy őt csillagai vezetik, s megvallá,
 23       1,     10|        anyjának, szótlanul vezette őt ama fenyves domb felé.~ ~
 24       1,     10|      kriptaőr laka. Ödön kiszólítá őt szobájából.~ ~A sírboltőr
 25       1,     10|        átváltá, anyja végigvezette őt az apai lakosztályon.~ ~-
 26       1,     10|           szeretetben, nem akarnám őt ismerni.~ ~- Ó, ne tégy
 27       1,     10|        annak ajtaját, előrebocsátá őt.~ ~És akkor maga előtt látta
 28       1,     11|            nyújtva Arankának, hogy őt az erkélyre kivezesse.~ ~
 29       1,     12|          vadat a vizsla, úgy állta őt Tallérossy et consortes,
 30       1,     12|           lelkesült üdvözlés, mely őt minden oldalról fogadta -
 31       1,     13|            elég katona - biztosítá őt a rendőrtitkár -, hanem
 32       1,     13|         tessék odamenni! - biztatá őt bosszúsan a titkár. - De
 33       1,     13|  körrajzokban is ismeretessé tette őt. Rideghváry volt.~ ~Megjelenése
 34       1,     13|        fegyver sem volt a kezében. Őt nem ereszték soha vadászni,
 35       1,     13|       eddigi világtörténelemből, s őt is megragadta az a titkos
 36       1,     13|           mikor Alfonsine meglátta őt maga előtt, hirtelen odarohant
 37       1,     13|       frizírozatlan hajjal fogadja őt, mindenkor egy forró öleléssel;
 38       1,     13|        sebesebben dobog utána, aki őt hallja; Alfonsine kendőjével
 39       1,     13|             de még az sem melegíté őt fel; otthon egész éjjel
 40       1,     14|       alkura lépett, hogy vigye az őt egész nap, amerre magának
 41       1,     14|         veheti, akkor majd előkéri őt; addig minek háborítaná
 42       1,     14|          borult utca fénye vezette őt oda a városnegyed másik
 43       1,     14|            majd mindjárt meg fogod őt látni. Többen vagyunk, kik
 44       1,     14|           mert én majd meg találom őt ríkatni.~ ~Mausmann Hugó
 45       1,     14|             hogyan világosítja fel őt a veszélyről, mint magyarázza
 46       1,     14|             Ebbe a zárdába küldték őt nagynénjei a jegyben járó
 47       1,     14|            meg, ki az a férfi, aki őt szereti! Amit Richárd mondott
 48       1,     15|             Mindekkorig nem bírták őt a tervbe befonni. A közlegénység
 49       1,     15|        vonás sem mutatta azt, hogy őt ez az egész terv valamiben
 50       1,     15|           baziliszk hogy iparkodik őt kővé változtatni. Odatolta
 51       1,     15|             hogy az a nő rábeszéli őt, hogy szökjék el csapatjával
 52       1,     15|            azok a pisztolyok, amik őt a végzetes pillanatban láb
 53       1,     15|     csapatjában van két ember, aki őt le fogja lőni.~ ~- S az
 54       1,     15|          soror Remigia keblére, ki őt támogatva vezeti le a lépcsőn
 55       1,     15|          sánta és süket nem volna, őt is elvitték volna.~ ~Pedig
 56       1,     15|          becsületes, jó szívet, ki őt útbaigazítja tovább.~ ~Most
 57       1,     15|          fogta a kezét, az vezette őt idáig. Ez édes hit egészen
 58       1,     15|           Ó, asszonyom, szabadítsa őt meg!~ ~És erőszakosan fonta
 59       1,     15|        beszél ön Richárddal, akkor őt elfogják és kivégzik feljebbvalói;
 60       1,     15|     tanultál te olvasni? - vallatá őt szigorral a kapitány.~ ~
 61       1,     15|    megfogta Edit kezét, s odavonta őt Richárdhoz.~ ~- Nézd, itt
 62       1,     15|    bejutottunk Bécsbe - vigasztalá őt Baradlayné. - Egyenesen
 63       1,     15|          engem, Fra Mám! - biztatá őt a leány. Szolgálónak neveltek
 64       1,     17|    összerezzen, erősebben szorítja őt magához.~ ~Azonkívül is
 65       1,     17|        hozzá mehetni. - Felkölteni őt álmából, s máskor meg általa
 66       1,     17|            ifjú ölébe, ott tartani őt óra hosszat, gyönyörködve
 67       1,     17|            gyöngéd csókkal költeni őt fel, nehogy a durva bombapukkanás
 68       1,     17|       durva bombapukkanás ébressze őt fel gorombán!~ ~Minő idilli
 69       1,     17|           Kedvesével együtt fogják őt is lemészárolni?~ ~Vagy
 70       1,     17|     házmesterénél letéteményezé.~ ~Őt bizonyosan észre sem fogják
 71       1,     17|         nem fog idejönni - sietett őt felvilágosítani Alfonsine.
 72       1,     17|           hirtelen ijedten taszítá őt el magától Alfonsine, s
 73       1,     17|          őrjöngő szerelme láncolta őt éppen ide, az nem engedte
 74       1,     17|         aki ilyen szépen lefekteti őt a gödörbe, s végül körülrakja
 75       1,     17|            hogy amint az a nő, aki őt az utóbbi napokban több
 76       1,     17|        megtudakolni, nem kereste-e őt ugyanazon asszonyság, ki
 77       1,     17|        Anyja csakugyan nem kereste őt többet. Azt vagy elfogták,
 78       1,     17|         törje be az ajtót, amelyen őt imádottjának anyja, mint
 79       1,     17|         tűzhelyén jár.~ ~Megölelte őt, mintha ölelésével akarná
 80       1,     17|   csatatérre menekülhet. Ott várja őt már a másik fiam, vezetője
 81       2,     19|         alkalmával ismét meglátjuk őt, szikrázva, mennydörögve
 82       2,     20|        özvegy aszonysagnak, amikor ot volt Ödön urfi eljegyzésin.
 83       2,     20|     papirosa mellé.~ ~Ödönnek kell őt belevezetni. Az írja meg
 84       2,     20|         kincseket ígért annak, aki őt falujába hazaviszi.~ ~Sohasem
 85       2,     21|          meg a bohó diák kezét, ki őt patrónus uramnak szokta
 86       2,     22|            adja át, társai engedik őt menni zúgolódástalan, s
 87       2,     22|        elpanaszlá nagy sírva, hogy őt milyen kegyetlenül megverték
 88       2,     22|            egyszerre visszavadítja őt ősi civilizálatlansági állapotába;
 89       2,     22|            karddal neki! - biztatá őt Boksa Gergő, s csak úgy
 90       2,     24|        csak állj talpra! - biztatá őt Mausmann. - Nincs neked
 91       2,     24|       össze ne gázoljanak, s aztán őt taposták össze.~ ~- Nem
 92       2,     24|        angyal lakik.~ ~- Temettesd őt külön sírba! - kérte barátját
 93       2,     24|      rátaláljak, mikor visszajövök őt keresni.~ ~- Holnap te is
 94       2,     24|             Ugyebár? Te fölkeresed őt? Pénzemet, mit tárcámban
 95       2,     24|      haljon éhen.~ ~- Én fel fogom őt keresni, és gondom alá veszem.~ ~-
 96       2,     24|         Szegény katona voltam: Add őt valami becsületes mesterségre,
 97       2,     24|      fogadom neked, hogy úgy fogom őt tartani, mintha testvérem
 98       2,     25|        azért volt eltiltva azoknak őt meglátogatni; mert az a
 99       2,     25|           jelenik meg; aki üdvözli őt, annak mint angyal... Aztán
100       2,     26|             akár halva, kézre kell őt kerítenie.~ ~Edit választhatott,
101       2,     26|         bánta, ki látja, ki hallja őt e pillanatban; hanem lelkének
102       2,     26|               Átkozott legyen, aki őt megölte! Átkozott legyen,
103       2,     26|         szókat:~ ~- Megölöm! Eléri őt a kezem, ha egy világ áll
104       2,     27|      elbujtam miszígető kemencibe; ot meglapultam, míg Karika
105       2,     27|      Karika utanom küldi szekeret; ot kipemet bemazoltam elíb
106       2,     27|        baratomhoz szomszid faluba. Ot alig megpihentem, ram talalta
107       2,     27|         elbujtata engemet pincébe. Ot voltam két nap, két icaka
108       2,     27|      ismerheti ram. Jol van. Is én ot hordtam regel nigy oratul
109       2,     27|           vagy, koma! - vigasztalá őt Ádám úr. - Itt ellehetsz
110       2,     27|             Ilyen van! - biztosítá őt Ádám úr némi indignációval
111       2,     27|            állt az ajtó mögé, hogy őt jól fejbe üsse.~ ~Ádám úr
112       2,     28|           Tudja, Szalmás - kérlelé őt Zebulon -, amit tegnap mondtam
113       2,     28|           nem telt bele, már látta őt Zebulon visszafelé jönni
114       2,     28|     megjelent a fuvarosa előtt, az őt nagyon megbámulta ez ifjított
115       2,     29|           oly bomlottul! - csitítá őt a főtiszt.~ ~- De hát hogyan
116       2,     29|           látni! Hogy nem hívhatom őt haza, hogy ezt látná! Nem
117       2,     30|          tűzokádó csodájának, mely őt bizonyosan össze fogja tépni;
118       2,     30|           a honvédekkel.~ ~Ismerte őt valamennyi. Híres demagóg
119       2,     33|          az egész mappát, amelyről őt Boksa Gergő et consortes
120       2,     35| pillanatban nyílt homlokkal lép az őt kereső ellenfél elé; megmondja
121       2,     35|        marad egy selyemfonál, mely őt felvonja az égbe: a hit
122       2,     36|   köszönheti az életét; mert ha az őt útközben el nem fogja, egyenesen
123       2,     36|          már a harmadik ember, aki őt helyéből kilódítja. Apró-cseprő
124       2,     37|       szerzett meg számára az, aki őt családjához hazahozta.~ ~
125       2,     37|            ezt róla, hátha szereti őt!~ ~Ödön visszavezette nejét
126       2,     40|            vetted el? Te vetted el őt tőlem! Vétett ez valakinek
127       2,     40|        ebben a szívben! - Én űztem őt a halálba? Az nem igaz!
128       2,     40|          Az nem igaz! Én nem űztem őt oda. - Igaz, hogy nehéz
129       2,     42|            halmozott el egykor; ki őt legjobban szerette valaha;
130       2,     44|       sietett úgy haza, hogy lássa őt is a földön fetrengeni,
131       2,     44|        jött, a főhadbíró behívatta őt magához.~ ~- Ön ugyan kegyelmet
132       2,     46|           ha hírt nem visz neki az őt fenyegető fordulatról; ha
133       2,     46|            rátaláltam. Megtaláltam őt a nyomor, az ínség legalsó
134       2,     48|     kétezer forintnál. Ne szeresse őt!~ ~Edit válaszul nevetett,
135       2,     49|         kicsiny koromban" - szokta őt menteni Richárd.~ ~Jöttek
136       2,     49|            hogy bánt volna jobban? Őt is azzal a biztatással bolondította,
137       2,     49|        Richárdnak, hogy szabadítsa őt meg e helyzetéből. Váltsa
138       2,     49|            fog faragni! Maga fogja őt nevelni. Azontúl saját szobájában
139       2,     49|          saját eszméit. Igyekezett őt szabadelvű, magasröptű gondolatok
140       2,     49|      qualität.~ ~Palvicz kiment az őt kereső nőhöz, ki az előszobában