Rész, Fejezet

  1       1,      1|           minden vonása rendbe szedve, mintha modellképpen ülne annak
  2       1,      1|         amilyen volt neki, amíg élt; s mintha mondaná annak: "Az én arcomat
  3       1,      1|                hiszen úgy bántam vele, mintha mostohája volnék. Tovább
  4       1,      2|        fölmagasodott, gyér hajfürtjei, mintha repülni akarnának vele,
  5       1,      3|              urak csakúgy hozzáláttak, mintha főispán-beiktatási ebéd
  6       1,      4|            darab drágakőből kifaragva, mintha lehántott zöld pálmafák
  7       1,      4|               alácsorog - úgy tetszik, mintha a tenger csodái mind ez
  8       1,      4|         hölgyek jobban szemébe néznek, mintha egész melle ki volna rakva
  9       1,      4|         haladtak, Ödönnek úgy tetszék, mintha a gépzuhogást, gőzfütyülést
 10       1,      4|              percegett a nehéz légben, mintha salétrommal volna itatva.
 11       1,      4|               fojtó bűze van a ködnek, mintha a beteg föld dögvészes párázatot
 12       1,      4|                köd elkezdett ragyogni, mintha billió apró kristálytű repkedne
 13       1,      4|              állt többé, úgy látszott, mintha a hótölcsér üstöke szórná
 14       1,      4|              égető havat; a bőrfödelet mintha óriási korbáccsal ütötték
 15       1,      4|                egész jármű reszketett, mintha gyermekjátékot ráznának
 16       1,      4|             vissza:~ ~- Nem olyan baj, mintha a felhőkbe utaznánk elevenen.~ ~
 17       1,      4|         csodakülönös helyzetben: volt, mintha támaszkodnék a hótorlat
 18       1,      4|               áll, s lehajlott fejével mintha lábai előtt keresne valamit.
 19       1,      4|               első támadás; nem azért, mintha az üldözők megijedtek volna
 20       1,      4|             összemarakodtak bomlottul, mintha egyik a másikat okolná az
 21       1,      4|               a havon, s úgy látszott, mintha visszatérésről gondolkoznék.~ ~-
 22       1,      5|           Olyan kevély a fejhordozása, mintha az egész világon ő volna
 23       1,      5|              katonás eledelhez. Evett, mintha sohasem látott volna annál
 24       1,      5|             asztalmaradékot.~ ~Azonban mintha csak jelenésére érkezett
 25       1,      6|                oly hangosan konverzál, mintha brigádot kommandírozna,
 26       1,      6|        mindezekhez. Úgy tetszett neki, mintha Richárd bátyja nem valami
 27       1,      6|                bajuszán egyet rántott, mintha a válasz nem lett volna
 28       1,      6|          zavarodottan harapott ajkába, mintha neki kellene a maga száját
 29       1,      6|               mosollyal vált meg tőle, mintha az csupa merő hízelkedésekkel
 30       1,      7|               Richárdnak úgy tetszett, mintha e szép tündérarc kegyetlenül
 31       1,      7|               percben?~ ~Úgy tetszett, mintha az az angyali szép arckép
 32       1,      7|            szívével. Richárd úgy érzé, mintha az egész világ égne körülötte.~ ~
 33       1,      8|            érzé magát, mikor hazament, mintha lovon ülne, melynek szárnyai
 34       1,      8|         morgolódék az öreg zsibárus. - Mintha nem volna énnálam arckép
 35       1,     10|             érzett egyet mind a kettő, mintha a fiú minden csepp vére
 36       1,     10|            hideg kimérten szól fiával, mintha most is hallgatná a falon
 37       1,     11|                mikor nagyon larmaztok, mintha heten volnatok.~ ~Chariclea
 38       1,     11|              megállt a szó a szájában, mintha föld alatti kísértet lépett
 39       1,     11|               Pedig úgy tetszett neki, mintha a kuruc pap egyenesen az
 40       1,     12|             vette ezt az "ensemble"-t, mintha az előadott operában karmesteri
 41       1,     12|            elnök csengettyűjét hallja, mintha elvágták volna a nyakát,
 42       1,     13|          kommandírozott a társaságban, mintha generális volna, most suttogva
 43       1,     13|           végigömlik az egész tömegen. Mintha villanyfolyam volna, megérzi
 44       1,     13|              ajkairól.~ ~Úgy tetszett, mintha a föld egyszerre kizökkent
 45       1,     13|            hölgy csókját; úgy tetszik, mintha még most is édes volna tőle
 46       1,     14|             még akkor is úgy tetszett, mintha fülében zúgna az egész ordító
 47       1,     14|            hogy Ödönt hallja beszélni. Mintha testvére kiáltana hozzá
 48       1,     14|                   Azonban úgy látszik, mintha mégis siettetnék az előrehatolást.
 49       1,     14|               s úgy tetszett szívének, mintha az egyik ablaktábla félig
 50       1,     14|                Richárdnak úgy tetszék, mintha a zárda félig nyílt ablakából
 51       1,     14|                pofozkodik a levegőben, mintha nem értenének valami dologban
 52       1,     15|              is fekete, s úgy tetszik, mintha csak boltozatja volna e
 53       1,     15|             vezettek. Süketnéma utcák. Mintha a föld alatt járna, a mese
 54       1,     15|                Úgy tetszett szemeinek, mintha a röppentyű kialvása után
 55       1,     15|           pedig olyan félve tekintett. Mintha azt hinné, hogy ez nem az.
 56       1,     15|            fájdalmasan tekinte Editre, mintha kérdené: "Hát veled mi történik,
 57       1,     15|               szeme. Nem azért mondom, mintha valami baj történnék vele,
 58       1,     16|               felhőkkel borított ég.~ ~Mintha egy óceán hömpölyögne odafenn
 59       1,     17|         váratlan, e bizarr ellentétbe, mintha nyolc hónap minden tüneményes,
 60       1,     17|        angyalra azzal a kisgyermekkel, mintha azt akarná megfigyelni:
 61       1,     17|        lehetetlenség.~ ~Jenő úgy érzé, mintha az egész emberi lehetetlenség
 62       1,     17|         tűzhelyén jár.~ ~Megölelte őt, mintha ölelésével akarná eltakarni,
 63       1,     17|               már diadalmas arcát.~ ~- Mintha nem tudnék túljárni valamennyinek
 64       1,     18|               lehúzódtak a város felé, mintha csak ki akarnának bennünket
 65       1,     18|           amiről azt képzeli a katona, mintha így szólnának a dobok: "
 66       1,     18|         lehetett húszlépésnyire látni, mintha mondta volna: "Majd én betakarlak
 67       1,     18|                a lovakra is kiterjedt. Mintha csak most kezdték volna,
 68       1,     18| keresztülvergődött a menekvő csapat. S mintha mindazt, amit átszenvedett,
 69       1,     18|              emberének a füle mellett; mintha nem elég rettenet volna
 70       1,     18|              előttük emelkedő havasok, mintha minden órai haladásnál fenyegetőbb
 71       1,     18|          zsarátnokon keresztül; a szél mintha tűzzel utánozná a hóesést,
 72       2,     20|                még mindig úgy tetszik, mintha heten volnának, mikor nagyon
 73       2,     20|      zsindellyel, melynél fogva olyan, mintha fekete tuffra volnának szürke,
 74       2,     20|                  Ödönnek úgy tetszett, mintha a főhajcsárban, ki lovon
 75       2,     20|               a szemöldökét tolta fel, mintha a gondolatokat tolná ki
 76       2,     20|           Zebulon úgy érezte ez alatt, mintha a szíve folytonos apró reszketésben
 77       2,     21|          között, akiknek úgy tetszett, mintha ezt az arcot látták volna
 78       2,     21|                     Szegény jó anyánk. Mintha érezte volna azt, mikor
 79       2,     22|          Megállj!~ ~Boksa tette magát, mintha megijedt volna.~ ~- Ejnye
 80       2,     22|            vezeti a többit. Nem azért, mintha legtöbb esze volna, hanem
 81       2,     22|         ahonnan a füstöt hozza a szél, mintha onnan várnának valami rémséges
 82       2,     22|            Hanem aztán mikor fenn ült, mintha hozzá lett volna nőve a
 83       2,     22|             már visszafelé a gulyát.~ ~Mintha csak a süketnek beszélt
 84       2,     23|        meghozzák kék harangvirágaikat, mintha ők akarnák pótolni a lélekharangot
 85       2,     23|                verekedtek mindannyian, mintha azt tartanák, hogy nem szabad
 86       2,     23|           minden csapás úgy lett adva, mintha attól függne egy ország,
 87       2,     23|           nyílnak meg előttük a sorok, mintha mindenki azt hinné: istenítélet
 88       2,     24|      felocsúdott.~ ~Úgy tetszett neki, mintha az a sötétség mind egy nagy
 89       2,     24|              mindig úgy tetszett neki, mintha a napban volna, ahol az
 90       2,     24|                legénynek, mint mindig. Mintha azt a kis meghalást még
 91       2,     24|       meghalást még csak föl se venné; mintha igen természetes dolognak
 92       2,     24|            fölsóhajtott, és megpihent. Mintha erőt akarna gyűjteni.~ ~-
 93       2,     24|             hogy úgy fogom őt tartani, mintha testvérem gyermeke volna.~ ~
 94       2,     25|               a tűzre.~ ~S a fák alatt mintha madarak szentegyháza volna.
 95       2,     25|                s úgy elkapja a legyet, mintha sohasem lett volna; aztán
 96       2,     25|             görbíti két szájszegletét, mintha sírni akarna: az anya megcsókolja
 97       2,     25|          járdal előttük fehér ruhában. Mintha a sírbolt előtti márványszobor
 98       2,     26|               gömbölyű lámpa üvegéhez, mintha az egy világító lélek volna,
 99       2,     26|               azt, akit te szeretsz!~ ~Mintha megmérgezett tőr lett volna
100       2,     26|               És Editnek úgy tetszett, mintha a sötétségnek csakugyan
101       2,     26|                 feketék a feketében, s mintha egy, azok közül, melynek
102       2,     27|            megfogta Ádám úr gallérját, mintha attul félne, hogy az esik
103       2,     27|               bolond vagy te, Zebulon! Mintha látnálak, hogy szorongattad
104       2,     27|                 Féltében vitéz lett.~ ~Mintha legkisebbet sem törődnék
105       2,     27|           hanem ismét le lett törülve, mintha megbánta volna a nyilatkozó,
106       2,     28|       lemondással lépett Szalmás felé, mintha mondaná: "Itt a botom, nem
107       2,     28|          másutt. Csak az álla mozgott, mintha magának beszélne valamit.~ ~-
108       2,     28|           Zebulon úgy védte már magát, mintha a törvényszék előtt állna.~ ~
109       2,     28|      valahonnan.~ ~Zebulon úgy érezte, mintha emelkednék alatta a pamlag.~ ~-
110       2,     28|               Zebulonnak úgy tetszett, mintha Boksa nagyon nézné az ő
111       2,     28|              És aludt másnap reggelig, mintha ópiumot szítt volna.~ ~S
112       2,     30|                két valóságos ellenség. Mintha mind a két testvér egymást
113       2,     30|               ezt mondta; de úgy tett, mintha valami nagyon derék tromfot
114       2,     30|                 Egy hírhedett kém.~ ~- Mintha hallottam volna a nevét
115       2,     30|              az előkészületi helyekre, mintha híva lett volna.~ ~Híva
116       2,     31|               fölfelé, oly egykedvűen, mintha csak fogadásból haladna
117       2,     31|               úgy tetszett Richárdnak, mintha a felkelő nap ezer cikcakkot
118       2,     32|               Richárd maga elé bámult. Mintha egy talányt akarna megfejteni,
119       2,     32|                amit minden pórus érez, mintha csupa íny volna mindenik.~ ~
120       2,     33|              mik úgy csillámlanak fel, mintha száz meg száz tükördarabbal
121       2,     33|              egy szobában hált vele.~ ~Mintha attul tartott volna, hogy
122       2,     35|                Akkor úgy tetszik neki, mintha valaki nevén szólítaná suttogva,
123       2,     36|              közelebb jött lovagjához, mintha ajánlkoznék a továbbfutásra.~ ~
124       2,     36|              mikor virágzik is, olyan, mintha száraz volna.~ ~Ahol aztán
125       2,     36|            büszkén mondta Boksa Gergő, mintha tudná, hogy ezen a földön
126       2,     36|            olyan jól be van itt zárva, mintha az ólomtetők rekeszei alatt
127       2,     36|             néha úgy tetszett Ödönnek, mintha a vízi világnak ez idegen
128       2,     36|           dörgés dobbanna keresztül. - Mintha egy ágyúszó hangzanék a
129       2,     36|                  Ödönnek úgy tetszett, mintha látta volna ezt a képet
130       2,     37|               ijedten kapott kebléhez, mintha attól félne, hogy erővel
131       2,     39|              némán öleli át karjaival, mintha azt hinné, hogy akkor azután
132       2,     42|            öklével a levegőbe sújtott, mintha az szorítaná a láthatatlan
133       2,     43|              melynek lüktetései alatt, mintha mindazon golyó találkozót
134       2,     43|             fejem, most már úgy érzem, mintha az összecsapódó földteke
135       2,     45|               eltakarja előle szemeit, mintha nem akarná látni azt, amit
136       2,     45|               szemébe néző arckép elé, mintha azt kívánná attól, hogy
137       2,     46|               két kezébe fogva tartja, mintha el volna nála határozva,
138       2,     46|              és gondját fogom viselni, mintha testvérem gyermeke volna.
139       2,     48|             könyökéig a kabátja ujját, mintha valami nagyot akarna kanyarítani,
140       2,     49|                volt törve egy kulcs.~ ~Mintha azt a szekrényt akarta volna