Rész, Fejezet

  1       1,      1|       maga mellől. Tessék bemenni hozzá. Rám semmi szükség többé.~ ~
  2       1,      1|        találd!"~ ~A nő odasietett hozzá.~ ~- Vártam önre - szólt
  3       1,      1|         kíméljen semmi költséget. Hozzá való férj hiszen termett
  4       1,      1|         elég. Vagyont mi adhatunk hozzá. Ha makacsul megmaradna
  5       1,      3|          érje azt az urat - szólt hozzá az adminisztrátor úr; mire
  6       1,      3|        Zebulon pedig azt rebegé a hozzá legközelebb állónak:~ ~-
  7       1,      4|      nyitva nem mondott, de mégis hozzá intézett szavak iránt.~ ~
  8       1,      4|   mindenféle zene, ő pedig dalolt hozzá.~ ~Ödöntől nagy bók volt
  9       1,      4|          azután Leonin, s odament hozzá, és megfogta a kozák karját.~ ~
 10       1,      4|         sarkukban vannak; s ismét hozzá kell látni, hogy elhagyják
 11       1,      5|         megállt a zajra, odakiált hozzá (föl sem tette, hogy ha
 12       1,      5|            ha nem hatot.~ ~És még hozzá mennyi léhűtő!~ ~Más kellner
 13       1,      5|   sértetlenül.~ ~Mégis odasietett hozzá, és összetapogatá karját,
 14       1,      5|    embernek egész bizodalma támad hozzá.~ ~Én lelkipásztor vagyok
 15       1,      5|            nos, uram! Mit szól ön hozzá? Hát elítélne-e ön azért,
 16       1,      5|         megálljon. Amit beszélnek hozzá, hallgassa meg, a száját
 17       1,      5|          kezét hátratéve így szól hozzá:~ ~- Már megint nincs egy
 18       1,      5|       Richárd jó kedéllyel látott hozzá a katonás eledelhez. Evett,
 19       1,      5|  dilettáns, s semmi bizalom nincs hozzá többé. Mármost aztán nem
 20       1,      5|        kézszorítást is mellékelve hozzá.~ ~Richárd azt sem mondta
 21       1,      6|   csakhogy a társaság nem elegáns hozzá, vagy pedig elegáns társaságban
 22       1,      6|      ember pedig nem emelkedhetik hozzá, előkelő származásánál fogva.~ ~-
 23       1,      6|     amivel a vendégek viseltettek hozzá, hogy úgy bántak vele, mint
 24       1,      7|      fejhajtva üdvözli; alig szól hozzá pár szót. Ismerem én már
 25       1,      7|     szimpatikus, csengő hangon, s hozzá, tudatlanok szokása szerint,
 26       1,      7|         zongoráról, megpillantá a hozzá közelítőt.~ ~Első mozdulata
 27       1,      8| emlékeiből kísérteni visszajárjon hozzá, még egyszer rábízta Pál
 28       1,      8| emlékektől.~ ~Reggel jókor bejött hozzá Pál úr kifényesített csizmáival,
 29       1,      9|          úrnő ölébe, és nem szólt hozzá semmit, semmit.~ ~De e néma
 30       1,      9|    egymással; hiszen tárgyuk volt hozzá elég.~ ~Nótáriusné asszonyom
 31       1,     10|      keretből, és magában beszélt hozzá:~ ~"Látod-e ezt? Érzed-e
 32       1,     11|     bőkezű munificenciával látott hozzá. Utoljára is elhatározta
 33       1,     11|            mikor ismét visszatért hozzá.~ ~- Aj, hiszen bolond papot
 34       1,     11|    nappalra; inkább, ha kell neki hozzá a szurokfüst, meggyújtják
 35       1,     11|           szurokfüst, meggyújtják hozzá a fáklyákat.~ ~Szerencsére
 36       1,     11|   éljenriadalban.~ ~Nem is tették hozzá, hogy ki éljen. Nekik csak
 37       1,     12|        tekintetes rendek meg most hozzá nem akarnak egy kis verekedést
 38       1,     12|         csengettyűt, s elkezdte a hozzá legközelebb állóknak egész
 39       1,     12|  kezdőpontja volt, s szív kellett hozzá, hogy arra a pontra valaki
 40       1,     13|       kréta.~ ~Egyszerre odatódul hozzá az egész társaság, amint
 41       1,     13|        félemlítő zajra; odafutott hozzá, de meg nem ölelte; ó, ez
 42       1,     13|          szüntelen mástól függés. Hozzá volt szokva, hogy akaratát
 43       1,     13|          hölgy arca úgy ragyogott hozzá.~ ~Jenőt gépileg tolták
 44       1,     13|         előtt, hirtelen odarohant hozzá az öröm sikoltásával; széttárta
 45       1,     13| asszonyság helyeslőleg mosolygott hozzá, s a nép helyeslőleg éljent
 46       1,     13|       helyeslőleg éljent ordított hozzá, és azt mindenki olyan természetes
 47       1,     13|   testestül-lelkestül. Odatapadva hozzá, a hölgyiség egész átadásával,
 48       1,     14|          Mintha testvére kiáltana hozzá borzalomgerjesztő, érthetetlen,
 49       1,     14|           ötödik rendelet érkezik hozzá egy eddig soha nem hallott
 50       1,     14|         akarjuk.~ ~- No, hát láss hozzá, bajtárs, hogy megnevettesd
 51       1,     14|           képezett, s így szólott hozzá magában:~ ~"Kedves jó kardom,
 52       1,     15|           jó tulajdonáról, hogy a hozzá intézett szóra rímet mondjon.~ ~-
 53       1,     15|         Ha apáca leszek, nekem is hozzá kell szoknom ehhez.~ ~Alfonsine
 54       1,     15|          nővel, aki vendégül jött hozzá.~ ~- Tud valamit errül a
 55       1,     15|          la!~ ~Még jódlírozott is hozzá, mint akármely kofának a
 56       1,     15|       vesse magát, és így szóljon hozzá: "Asszony! Fiadat meg akarják
 57       1,     15|       őrködött.~ ~- Eredj - szólt hozzá csendesen -, tudasd az altisztekkel
 58       1,     15|          úri hanglejtéssel szólva hozzá:~ ~- Őrmester úr! Jelentsen
 59       1,     15|         van Palvicz Ottó ezredes? Hozzá vagyunk küldve. Mondja neki:
 60       1,     17|          órában minden helyzetben hozzá mehetni. - Felkölteni őt
 61       1,     17|         la liberté!"-t kiáltottak hozzá.~ ~Már ehhez a képhez is
 62       1,     17|           szíve, mikor bekopogtat hozzá az ajtón, ki köszönteti.~ ~
 63       1,     17|              A delnő egyedül jött hozzá, a társaságtól elszökve.~ ~
 64       1,     17|     asszonytól, azonnal lesietett hozzá.~ ~Az asszonyság magánszobájában
 65       1,     17|         holnap a másik. Vegye még hozzá azt is, hogy rokonai, kikre
 66       1,     17|         bizony legközelebb feküdt hozzá, legkönnyebben előre várható
 67       1,     17|  Rideghváryhoz sietett.~ ~Az volt hozzá a legelső kérdése:~ ~- Nem
 68       1,     18| Lukulluszi vendégség! Nincs ugyan hozzá se zsír, se szalonna, de
 69       1,     18|         kard van a kezükben?~ ~De hozzá kell gondolni, hogy ezek
 70       1,     18|         kezdték volna, úgy fogtak hozzá az ügetéshez. Egy fiatal
 71       1,     18|         rossz néven, ha elkeríték hozzá a huszár asztaláldást.~ ~
 72       2,     20|        azoktól a vendégektől, kik hozzá jártak, s mind e tudományt
 73       2,     20|          de bánta, hogy effektíve hozzá nem vágta a kalamárist a
 74       2,     20|          hogy Anna asszony beszél hozzá lepcses, vontatott, éles
 75       2,     21|    süstörögve. Mausmann odaugrott hozzá, s dacára a sziporkáknak,
 76       2,     22|  szerelmére, édes barátom - szólt hozzá Ödön -, én önt olyan védett
 77       2,     22|    őrzésére fogni. Nem is értenek hozzá. Oda ember kell, aki az
 78       2,     22|       ellenségtől, s így nem volt hozzá hajcsár; mert az mind úgy
 79       2,     22|      aztán mikor fenn ült, mintha hozzá lett volna nőve a lovához.~ ~-
 80       2,     22|   betyárnak.~ ~A betyár odavágott hozzá a karikással bal felül.
 81       2,     22|         betyár egy másikat vágott hozzá az ostorral jobb felül.
 82       2,     24|       amit kapott.~ ~- Vezess oda hozzá!~ ~- Várj, hadd kössem be
 83       2,     24|           Hiszen olyan hű volt az hozzá; hívebb, mint ember szokott
 84       2,     24|   Richárdot fölismerve odasietett hozzá.~ ~- Ön szerencsésen menekült,
 85       2,     24|        Első szava, mikor bementem hozzá, az a kérdés volt, hogy
 86       2,     24|    keressem föl önt, és híjam oda hozzá; valami közlendője van.~ ~-
 87       2,     24|    gyermekemet!" Kegyetlen voltam hozzá. Mehetett volna nőül máshoz,
 88       2,     24|           hogy vissza ne találjon hozzá sem ő, sem más.~ ~- De én
 89       2,     25|         környezi, atyja nem jöhet hozzá, mert a táborban jár; napa
 90       2,     25|          hogy senki ne közeledjék hozzá.~ ~Féltik? ~ ~Igenis. Féltik
 91       2,     27|          a szilvórium? Aztán láss hozzá, hogy jókor legyen az ebéd.~ ~
 92       2,     27|      Zebulon adatait.~ ~Egyenesen hozzá beszélni nem akart Zebulon.
 93       2,     28|           fát is, arról ráakadt a hozzá vezető ösvényre, s aztán
 94       2,     28|        jól ismeri az urat. Tessék hozzá szállni. Szívesen látja
 95       2,     28|      fensőbbség hangján így szólt hozzá:~ ~- Ugyan, édes Gergő öcsém,
 96       2,     28|    fuvarosának, amint megérkezett hozzá.~ ~- S hová vigyem az urat?~ ~-
 97       2,     29|       vittem oda utána holmit; de hozzá nem eresztettek soha. Ott
 98       2,     30| beszélhetett-e?~ ~- Nem juthattam hozzá. Most már a börtönbül is
 99       2,     30|          Csak félig. Én megtettem hozzá a kérdést, de nem kaptam
100       2,     30|          a cédulát, amit én írtam hozzá, megkapta; de a válaszért
101       2,     30|    küzdhették.~ ~- Én azt mondom, hozzá kell kezdenünk! - veté ellene
102       2,     30|         öreg, no - szólt odalépve hozzá. - Bátor ember vagy, elismerem.
103       2,     31|         szokott nyugalmával szólt hozzá:~ ~- És mármost hallgasd
104       2,     31|     többet, hanem közelebb lépett hozzá.~ ~Ekkor az ezredes a közelében
105       2,     32|   osztálya?~ ~- Itt.~ ~- Vezessen hozzá!~ ~A vén banya ajtókat nyitogatott
106       2,     32|          hónapban egyszer be kell hozzá vinnem a városba, hogy lássa.~ ~-
107       2,     32|         De én is oda akarok menni hozzá. Én azt a gyermeket magammal
108       2,     33|          s midőn ellenség közelít hozzá, háromszor menti meg végveszedelméből;
109       2,     33|         követője volt, s nem volt hozzá elég pénze, talán a hitelezői
110       2,     33|           Zebulon aztán nem szólt hozzá többet az egész úton egy
111       2,     34|      elszántság, elkeseredés volt hozzá elég.~ ~Az ellenséget nem
112       2,     35|           ablaka előtt, s felszól hozzá:~ ~- Itt találom-e Baradlay
113       2,     35|               Én.~ ~Az őr beszélt hozzá.~ ~- Te is ismersz?~ ~-
114       2,     36|           hát! De én se mentem ám hozzá a pénzért, hanem örültem,
115       2,     36|        elő a ráklakomában.~ ~Ödön hozzá sem nyúlt; pedig Boksa váltig
116       2,     36|  kínálkozó csemegétől irtózik. Én hozzá vagyok szokva. Néha öt napig
117       2,     36|         volt. Hanem elébb lássunk hozzá!~ ~Azzal leemelve lovárul
118       2,     36|        Hanem magam sem faltam még hozzá.~ ~Azzal lehasalt a fűbe
119       2,     36|        Boksa krámpámpulit égetett hozzá. A reggeli után Ödönt úgy
120       2,     37|          is elítélsz-e? - suttogá hozzá Jenő távoztában.~ ~- Tedd,
121       2,     39|               A csendőr nem szólt hozzá semmit. Csak egy percre
122       2,     39|      beszélt az Istenről (mi köze hozzá?), s ismét szalutált, és
123       2,     43|           a nagy embernek félelem hozzá közeledni.~ ~Őrjöng a fájdalomtól,
124       2,     43|     világot.~ ~Hasztalanul jönnek hozzá ilyenkor kegyelemért, hasztalanul
125       2,     43|          senkinek sem volt szabad hozzá bejönni. Még az orvosokat
126       2,     43|         Komornyikja mégis be mert hozzá jönni lábhegyen.~ ~- Ki
127       2,     43|  Alfonsine útiköntösben lépett be hozzá, s gondosan betette maga
128       2,     43|        otthon találja. Bebocsáták hozzá. Féltek tőle, mint a vámpírtól.~ ~
129       2,     44|           Edit nem borzadt össze. Hozzá volt szoktatva már e rémes
130       2,     46|         már tud sírni.~ ~Idő kell hozzá, míg magához bír mindenki
131       2,     47|    ceremóniákat az ördög csinálta hozzá, az meg bizonyos.~ ~Pedig
132       2,     47|           feleségestül toppant be hozzá. Mindjárt azon kezdte, hogy
133       2,     48|         nem hallja senki. Lássunk hozzá, amiért ideparancsolni méltóztatott,
134       2,     49|        Kegyesen, szelíden beszélt hozzá. Egy kézzel meg nem ütötte,
135       2,     49|          felnyitni, s aztán a nem hozzá való kulcs tollát beletörte.~ ~
136       2,     49|     házánál a legutolsó szolga úr hozzá képest. Itt mindenki üti-veri.
137       2,     49|   mesterség. Csak értsen az ember hozzá. Még jövedelmi adó alá sem
138       2,     49|           fehér hajú hölgy odalép hozzá, megfogja a kezét, s angyali
139       2,     49|         dicsőülten derengett arca hozzá. Nem sírt.~ ~Hanem az a