Rész, Fejezet

  1       1,      1|         levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad,
  2       1,      3|           egy kicsit van befagyva; amint azt meglatot nigy bivaly,
  3       1,      4|            valódi kölnivíz, mely - amint a medence gömbölyű üvegfedelére
  4       1,      4|     Baradlay legidősb fia: Ödön.~ ~Amint a szán a hold világította
  5       1,      4|            mentek be, hanem végül, amint egy alacsony vasajtóhoz
  6       1,      4|   következett; azon leszálltak, és amint mélyebbre haladtak, Ödönnek
  7       1,      4|      cirkusz! - szólt Leoninhoz. S amint a rácsozaton kitekinte,
  8       1,      4|             fecsegő, szeszélyes; s amint te ránézesz azokkal a megverő "
  9       1,      4|            közé nézett Ödönnek. És amint szeme közé nézett, elpirult.~ ~
 10       1,      4|           Nézd, Ödön! Látod-e?~ ~S amint egy percre hátrakapta fejét
 11       1,      4|           ne talált volna velök.~ ~Amint Ödön szállására értek, Ödön
 12       1,      4|        ijesztő sebessége kivehető, amint közelít s amint a napot
 13       1,      4|          kivehető, amint közelít s amint a napot elborítja; az egész
 14       1,      4|        kifejezve.~ ~Egyszer aztán, amint a vágtató szán egy téres
 15       1,      4|            ő javukra lesz.~ ~Hanem amint a bozót szélihez értek,
 16       1,      4|           eltűnt előlük a világ.~ ~Amint a sötétben felocsúdtak,
 17       1,      4|         fiatalabb farkasok voltak. Amint meglátták a két emberi alakot
 18       1,      4|            part mentében utánuk, s amint egy kissé csapinós helyre
 19       1,      4|       játszani a halállal!~ ~Hanem amint egy helyen a folyam bal
 20       1,      4|            lassítá az iszamlást, s amint a négy üldöző vadállat egy
 21       1,      4|           szólt neki a golyó, hogy amint a koponyáját találta, a
 22       1,      5|        meztelenül a téli ég alatt, amint jámbor idegen pórok dörzsölik
 23       1,      5|      egyedül huszár és kapitány.~ ~Amint az első emeletre fölér,
 24       1,      5|            magyarul, hol diákul.~ ~Amint az öregúr meglátja a huszártisztet,
 25       1,      5|         szolgája", s íme, a vámon, amint megmutatom passzusomat,
 26       1,      5|          ilyen fényesre ingyen."~ ~Amint igy évődik magában, és számítgatja
 27       1,      5|          ajtaja felé a folyosón, s amint az ajtó megnyílt, nagy vigasztalódására
 28       1,      6|      kereskedő naiv kisasszonnyal. Amint pedig fél szemmel észrevette,
 29       1,      6|    megtartotta, amit mondott; mert amint az eleresztett kéz a leányka
 30       1,      7|          olvasni?~ ~A leány pedig, amint kezei össze voltak kulcsolva,
 31       1,      9|         őszintén, ahogy történt.~ ~Amint Ödön az ön levelét kapta,
 32       1,     11|        végeig, ha kiereszté. Hanem amint az éljenriadalra a várt
 33       1,     12|       adunk neki, addig megvan; de amint odaadunk neki, bizony elveszti
 34       1,     12|          volt a fő tudománya, hogy amint egy percben észrevette,
 35       1,     12|         ehelyett más divat volt. - Amint Tormándy egy tősgyökeres
 36       1,     12|          van adva a rendelet, hogy amint az elnök csengettyűjét hallja,
 37       1,     12|       Elszánt, vakbuzgó emberek.~ ~Amint Rideghváry parancsa hangzott,
 38       1,     13|           hozzá az egész társaság, amint álöltönyében ráismernek.~ ~-
 39       1,     13|       maradok. Tanácslom, önök is, amint szép szerével lehet...~ ~-
 40       1,     13|          történni, ha lenn lesz.~ ~Amint kilépett, egyszerre elkapta
 41       1,     14|   félelmetes ember!~ ~Olyan korán, amint csak kelhetett, elhagyta
 42       1,     14|        bécsi küzdelemmel.~ ~Hanem, amint a legelső bérkocsit megkaphatta,
 43       1,     14|         lába alatt égő talajnak, s amint a lecsapott kék-zöld lángok
 44       1,     14|           feluszított csorda ez!~ ~Amint át lett hidalva a pálinkától
 45       1,     14|          Vakon rohan elé. ~ ~Hanem amint meglátta a szemközt álló
 46       1,     14|         engedjék szóhoz jutni.~ ~S amint előhúzta zsebéből tubákos
 47       1,     14|  kimenetelét, s azonnal bebocsátá, amint Richárd megnevezte magát.~ ~
 48       1,     14|          át kapott világosságot.~ ~Amint Richárd e férfi nem tapodta
 49       1,     14|            a szél minden tájékába, amint a lovasság közéje rohant;
 50       1,     14|          különböző dolog aszerint, amint különböző szemüvegeken keresztül
 51       1,     15|        kocsis maga is bóbiskolt.~ ~Amint aztán a sötétre kiértek,
 52       1,     15|          tizenkét órát ütötte.~ ~S amint az óraütés elhangzott, ismét
 53       1,     15|  figyelmezteté a kufárnő a leányt; amint az belépett, ismét betette
 54       1,     15|        hogy úgy lesz; hanem azután amint kiértek a sötét utcára,
 55       1,     15|     elővette Editet a reszketés.~ ~Amint a Plankenhorst-ház elé értek,
 56       1,     15|            Fra Mám! - mondta Edit, amint más utcába értek. Megtaláltam
 57       1,     15|            künn állt az ajtóban.~ ~Amint a három nőt megpillanták,
 58       1,     15|    csapatját titokban ellenőrizze. Amint az eső megáll, amint világosodni
 59       1,     15|  ellenőrizze. Amint az eső megáll, amint világosodni kezd, észre
 60       1,     15|            hiszek Istent az égben, amint hiszem azt, hogy eljön az
 61       1,     16|          elé, és azt képzeli, hogy amint az a trikolor zászló, amely
 62       1,     16|           házak tűzfalai mögött, s amint alább száll, beesteledik,
 63       1,     17|          elhulltak, elmúltak.~ ~És amint a bevonuló csapatok zenéje
 64       1,     17|            felfedezésére indult, s amint rátalált, officiózus nyájassággal
 65       1,     17|   Rideghváry kegyéből megkapott.~ ~Amint feltörte azt a levelet,
 66       1,     17|           meghagyta inasának, hogy amint az a nő, aki őt az utóbbi
 67       1,     17|        bizonyosságot nem szerez.~ ~Amint nagyvárosi értelemben megreggeledett,
 68       1,     18|    elhajtotta a szél a felhőket, s amint megszűnt az eső, kezdték
 69       1,     18|            a kezembe az élteteket, amint én az enyimet a tietekbe
 70       1,     18|          beálló őszi éjborongás.~ ~Amint egy hegyhátra felkapaszkodtak,
 71       1,     18|            dobogó hídon. A paripa, amint meghallotta a dübörgést
 72       1,     18|          is falut, hanem várost.~ ~Amint egy dombra felkanyarodtak,
 73       1,     18|          futókra figyelmeztesse.~ ~Amint az éj beállt, az első óra
 74       1,     18|          róta ily sokaságra. Hanem amint ezt az észrevételét közlötte
 75       1,     18|        maga országában!~ ~Délfelé, amint a hegygerincről alá kezdettek
 76       1,     18|      zivatar egyszerre elvonult, s amint a felhöfüggönyt elgördíté
 77       2,     19|   élelemmel, mikor szekérre ültek. Amint a refektóriumba visszatérve
 78       2,     20|             szépen csalatkozott.~ ~Amint megérkeztek, rohant rájuk
 79       2,     20|         Amiből aztán az lett, hogy amint Ödön elhagyta egy pillanatra
 80       2,     21|        Ödön nyerges lovára kapott, amint a harc balvégzetes kimenetelét
 81       2,     21|     tömörülni látta az országúton, amint a gyilkos sortüzelés lovasságát
 82       2,     21|            képezett a rónaságon, s amint arra feljutott a kis csapat,
 83       2,     21|           öreg "kófic" is küldött. Amint a nagy futás közben én a
 84       2,     22|           ahogy történt. Hát éppen amint a csata kezdődött, kiveszem
 85       2,     22|           azt, kérem alássan, mert amint futottam, a nímet úgy lűtt
 86       2,     22|        megszűnik embert ismerni.~ ~Amint a szél a tulkok felé vitte
 87       2,     23|       meghátrál, s újra megfordul, amint segítséget kap, s újra ellenére
 88       2,     23|            acélok pengése vegyült, amint ezernyi ezer kard kezd el
 89       2,     23|       rajta egész a halántékáig.~ ~Amint a két hős vezér egyszerre
 90       2,     24|       akadnak.~ ~- Hohó! - kiálta, amint meggyőződött róla, hogy
 91       2,     24|       csendes ember lesz belőle.~ ~Amint egyedül maradtak, az elkésett
 92       2,     25|          kétszínű márványkockáira, amint a nap keresztülsüt rajtuk.~ ~
 93       2,     25|       nemesdombi kastély ablakain. Amint delejes fényét ráveti a
 94       2,     25|          azt a két szép gyermeket, amint anyja ölébe borulva játszik,
 95       2,     26|            tudhatja ön, ki vagyok, amint én is tudom, hogy ön kicsoda.
 96       2,     27|       ithon vagyok. Szipen otthon! Amint belipek udvarra, szalad
 97       2,     27|          az első szeget az ajtóba, amint azon tapasztalatra jött,
 98       2,     27|     kalapácsot. Hanem azért mégis, amint a szilvalét kihörpölte,
 99       2,     27|      hadjárat mibenléte felől.~ ~- Amint már a komámnak is mondtam,
100       2,     28|           kicsit meg is virradt, s amint a fák között a holdvilágot
101       2,     28|           beteljesült. A hegyi út, amint a túlsó oldalon leért a
102       2,     28|           volt egy kis üres tér.~ ~Amint Zebulon a maga útján kilép
103       2,     28|       védelmezem magamat."~ ~Hanem amint elkezdett feléje lépegetni,
104       2,     28|         Róbert menyasszonya; hanem amint megtudta, hogy szabad az
105       2,     28|  aranypaszománttal kisujtásozva.~ ~Amint meglátta Zebulont, nyájas
106       2,     28|            belém jött a nyavalyás, amint szökni akart valahonnan.~ ~
107       2,     28|     engemet - monda a fuvarosának, amint megérkezett hozzá.~ ~- S
108       2,     28|       kegyetlen rabkötelességét.~ ~Amint aztán Zebulon újra megjelent
109       2,     28|        addig nem szólt neki; hanem amint kiértek megint az útra,
110       2,     28|          lengyel légiót toborzani. Amint egy völgy torkolatánál megpillantotta
111       2,     29|             mi történik mai nap?~ ~Amint az utolsó lovascsapat áthaladt
112       2,     29|       nyargal a városon végig!~ ~S amint végignyargal, felhangzik
113       2,     30| polgártársnak megint igaza volt.~ ~Amint tízet ütöttek a két főváros
114       2,     31|      jajkiáltás hangzott a légben, amint a lelőtt vitéz a magasból
115       2,     31|            Ez az ő "átellenese".~ ~Amint Ödön a hágcsó közepén jár,
116       2,     31|        felkelő nap megfelelt rá.~ ~Amint keleten egy felhőhasadék
117       2,     32|     mindjárt megtudjuk.~ ~Kínában, amint tudós Wagner Cristophorus
118       2,     32|       Nehéz volna rá megfelelni.~ ~Amint Richárd belépett a megholt
119       2,     32|           szemekkel. Az a gyermek, amint a belépés neszét hallotta,
120       2,     33|          És Tallérossy Zebulonnak, amint e meredélybe lenézett, az
121       2,     33|            alól egy colstokot.~ ~S amint Zebulon ott hanyatt feküdt
122       2,     33|     Zebulon nem várta végig; hanem amint a kis ember az orra körül
123       2,     33|          nem volt ijedtében; hanem amint Zebulon az üstökét elbocsátá,
124       2,     33|         nekem nagyon jó barátom.~ ~Amint aztán Sztrupka Márton megtudta,
125       2,     35|           néha a "ksetriáé" is.)~ ~Amint így találgatja magában a
126       2,     36|         virított a veres szalag.~ ~Amint még közelebb jött ez alak,
127       2,     36|           halvány sziksó terít be, amint azt a víz árja kimosta;
128       2,     36|           néma csend megelevenült, amint a nap lejjebb kezdett szállni.
129       2,     36|       meresztve jött fel a hold.~ ~Amint Ödön a hold táblájába nézett,
130       2,     36|             Hát gondolja el, uram, amint belovagolok Komádiba, nem
131       2,     36|    Csendesen átdobogtak a hídon, s amint a hídfőnél kétfelé nyílik
132       2,     37|     találkozott e kísértő alakkal, amint fehér hálóköntösét összevonva
133       2,     40|  valamennyit. Ne látogass meg így, amint fogadtad halálos órádban. -
134       2,     47|             mint a színpadon, ahol amint a szerelmespárt megáldották