Rész, Fejezet

  1       1,      1|        mulassanak tovább. Ne engedje őket szétriadni. Ne engedje elszéledni.
  2       1,      1|           iskoláit; önnek nem szabad őket addig látni. Ne sóhajtson
  3       1,      1|            kőszívű ember sorba nézte őket, s azalatt elcsillapultak
  4       1,      3|            elfogadásukra, nem hagyta őket várakozni.~ ~Sötétkék függönyöktől
  5       1,      4|         testi szépség. Ha végignézte őket a halandó, s elbámult a
  6       1,      4|             monsieur azután elkezdte őket vezetni végig a folyosókon,
  7       1,      4|           vezető, s azután bebocsátá őket egy félig világított folyosóra,
  8       1,      4|          postaigazgató figyelmezteté őket, hogy holnapra rossz idő
  9       1,      4|            mielőtt a burána előkapja őket; nevezte lovait öccsének,
 10       1,      4|        öccsének, bátyjának; biztatta őket Szent Mihállyal és Gergellyel.~ ~
 11       1,      4|          utazók.~ ~A burána utolérte őket, s azontúl koromsötét lett
 12       1,      4|           közel érnek, lelövöldözzük őket. Ez is sport.~ ~Hanem Leonin
 13       1,      4|           lőni Ödönnek. Közelbe kell őket várni. Csak hadd jöjjenek.~ ~
 14       1,      4|               azon túl menedék várja őket. Senki sem tudhatja, minő
 15       1,      4|             jól tudják, hogy azoktól őket megszabadítani gazdáik kötelessége,
 16       1,      4|             példája nem bátorítá fel őket utánuk csinálni a halálos
 17       1,      4|           kell látni, hogy elhagyják őket.~ ~Egyszer ilyen ravaszul
 18       1,      4|       kerültek. "No, most fogjuk meg őket!" - gondolta a négy farkas.~ ~
 19       1,      4|         jégen, saját rohamuk elvitte őket odább, körmeik hasították
 20       1,      5|          jobban dühösödik, és szidja őket hol magyarul, hol diákul.~ ~
 21       1,      5|             által, s visszaütlegelte őket; eltört egy dárdanyelet,
 22       1,      9|           üldözőink ellen, s elverte őket rólam pisztollyal, handzsárral;
 23       1,     10|        alatti félsötétben odavezette őket a legutoljára bevakolt fülkéhez,
 24       1,     10|         elsuhant közülük; ott hagyta őket boldogságukkal egyedül;
 25       1,     11|              s ekként a papának kell őket hordani ide-amoda, ahol
 26       1,     11|            karokat s rendeket; küldi őket maga előtt, viszi őket maga
 27       1,     11|         küldi őket maga előtt, viszi őket maga után, ünnepélyes elfogadó
 28       1,     11|              megteszi, hogy felviszi őket Pestre, s fáklyászenét adat
 29       1,     11|            fogja híveit, s nem hozza őket ide.~ ~Hanem éppen Szalmás
 30       1,     12|             kiabáltak, ő túlkiabálta őket, ha száz ember ordított
 31       1,     12|     beveretni a közügyért. Nem lehet őket semmi tettlegességre biztatni.~ ~-
 32       1,     12|         ablakon keresztül kiadogatta őket a teremből. Biz azok nem
 33       1,     12|              Valaki megbabonázta tán őket?~ ~Meg. ~ ~Egyike volt ez
 34       1,     13|            fegyverropogás mulattatja őket.~ ~Olyan sápadtak ez úri
 35       1,     13|        ráismernek.~ ~- Nos? Leverték őket? - kérdi legsürgetőbb sietséggel
 36       1,     13|            elővigyázatból kirendelte őket a lármásabb utcákra, hogy
 37       1,     13|             a nép között; nem kíséri őket testőrség, katonai véderő,
 38       1,     13|            népáradat úgyis elsodorta őket egymástól, hogy csak otthon
 39       1,     14|             ezek össze, ki gyűjtötte őket csoportba; ki izgatja, ki
 40       1,     14|               ki izgatja, ki uszítja őket a nyugalmas polgárok házai
 41       1,     14|              akkor aztán oda visszük őket, ahova akarjuk.~ ~- No,
 42       1,     14|        lecsillapítjuk, megnyugtatjuk őket. Az égre kérlek, ne húzd
 43       1,     15|          vannak kötelezve; mi védtük őket annyiszor a nép zavargásai
 44       1,     15|             őrcsapat, és felváltotta őket. Mehettek pihenni. Egy szétrombolt
 45       1,     15|           apáca.~ ~- Igen. Rá akarja őket beszélni, hogy menjenek
 46       1,     15|        asszony egész odáig lekísérte őket.~ ~- Nincsen férfi a háznál,
 47       1,     15|          Pedig csak azért kísérte le őket a hintóig, hogy saját szemeivel
 48       1,     15|          Akkor még fél éjszakánk van őket megelőzni.~ ~- Ön el fog
 49       1,     15|              egy olyan utcán vezette őket végig, amire Edit a sötétben
 50       1,     15|           tartott.~ ~Az őrszem látta őket közeledni, de nem kiáltott
 51       1,     15|            velük!"~ ~De mégsem tudta őket tűzbe vetni anélkül, hogy
 52       1,     15|            akkor meg éppen nem tudta őket a tűzbe vetni. Ki tudja,
 53       1,     15|          jöttek.~ ~- Hogy eresztette őket át az őrszem?~ ~- A jelszót
 54       1,     15|           jöttek, az eső hátba verte őket, most pedig szemközt veri.~ ~
 55       1,     15|         eléjük szaladt, s körülfogta őket.~ ~- Hóha, bolond, hóha! -
 56       1,     15|            kivont kard között kíséré őket a szomszéd házikóig, oda
 57       1,     15|            Ott az előszobában hagyta őket, s maga bement az ezredeshez.~ ~
 58       1,     15|            az aula.~ ~- Te elárultad őket!~ ~- Csitt! Rég szemmel
 59       1,     15|           Csitt! Rég szemmel tartják őket. Csak azt nem tudják, mit
 60       1,     15|              melléjük. Azok kísérték őket tiszteletteljes távolban,
 61       1,     15|             ez éjjel, úgy megzavarta őket a jelenet, mikor soror Remigia
 62       1,     17|           vésztörvényszék elé fogják őket állítani? Hátha elítélik?
 63       1,     17| kényszeríteni fogják a világot, hogy őket tisztelje, ragyogni fog
 64       1,     17|             bosszút az anyjukon, aki őket megfenyítette.~ ~- Kik azok?~ ~-
 65       1,     17|          pártfogóid. Nem szidalmazom őket, ne félj. Ők jobbat akarnak
 66       1,     18|      értettek velünk egyet; elzártuk őket egy kriptába.~ ~- Élve?~ ~-
 67       1,     18|               hogy bárhova szórja is őket széjjel a viszontagság,
 68       1,     18|      magányos úri kastélyhoz vezette őket.~ ~Az a kastély egy cseh
 69       1,     18|           ismét szerencséjükre bízta őket, s a menekülő hadfiakat
 70       1,     18|           kaszás népfölkelés fogadja őket, s megtagadja az átkelést
 71       1,     18|          Palvicz végképp elszalasztá őket.~ ~- Baradlay! Még találkozunk! -
 72       1,     18|            őszi éjben megvette volna őket az isten hidege.~ ~Ló és
 73       1,     18|              észreveszi, el is fogja őket árulni.~ ~Tehát vissza az
 74       1,     18|           tizenegy órát. Ha meglátta őket, azt hihette, kísértetek,
 75       1,     18|           saját csapatjának nézhette őket, csak azon bámulhatott,
 76       1,     18|              barátságos falu fogadja őket, ahol nem tagadja meg a
 77       1,     18|              asszonya szívesen látja őket; megnyitják előttük kapuikat,
 78       1,     18|        huszárok. "Vagy mi esszük meg őket, vagy ők esznek meg minket!"~ ~
 79       1,     18|              csak nagy bámulva látta őket fenn a meredek hegyi úton
 80       1,     18|            betértek, ember nem fogja őket többé üldözhetni.~ ~A sziklai
 81       1,     18|              Itt egy fenyves fogadta őket, ünnepélyes, visszhangos
 82       1,     18|       pihenni, de vezetőjük sietteté őket; használni kell a derült
 83       1,     18|     legközelebbi havastul elválasztá őket, mint egy lomha fehér rém
 84       1,     18|             veszni, s magukra hagyta őket.~ ~Most aztán ott voltak
 85       1,     18|             hozta hírét a kalauz, ki őket elhagyta, s előresietett,
 86       2,     19|     honvédnek. A prior maga látta el őket úti élelemmel, mikor szekérre
 87       2,     20|           úgy danolnak, mikor viszik őket. Puskájuk ugyan nincs. De
 88       2,     20|              híja, hogy el nem fogta őket. Miről is nyomtatott bulletint
 89       2,     20|             dolgozni!~ ~Ödön fogadja őket egymás után; átveszi jelentéseiket,
 90       2,     20|          kalapjuk mellett; úgy híják őket, hogy a halálfejes légió.~ ~-
 91       2,     20|            ha egész nap nem látom is őket, este mindig oda kerülnek,
 92       2,     20|              hogy az isten áldja meg őket érte!~ ~Azután még kevesebb
 93       2,     22|            többi hajcsár nem terelte őket odább?~ ~- Nem tudhatom
 94       2,     22|            kell, egy suhanc elhajtja őket csendesen egy bottal. Ha
 95       2,     23|              késő éjfél pihenteti el őket.~ ~A Rákos mögötti halmon
 96       2,     25|              s jó szóval vigasztalja őket, szükségeikről gondoskodik,
 97       2,     25|              sem, ugye?... Én hoztam őket ide... Meg kell őket hallgatnom,
 98       2,     25|          hoztam őket ide... Meg kell őket hallgatnom, mert nekem beszélnek...
 99       2,     25|          tettem mindezt... Én vittem őket oda, ahol vannak... Nem
100       2,     25|        helyre vittem... Ó, ha látnád őket, nem néznél ily haragos
101       2,     25|              jó helyre; ahol megvédi őket Isten végtelen irgalma s
102       2,     25|             imádságom... Nem hagytam őket itt, a te haragos arcod
103       2,     26|           inte Editnek, hogy kövesse őket.~ ~Alfonsine azonban útját
104       2,     26|           fogok nekik lenni. Megölöm őket mind! Kiirtom férfiát, asszonyát
105       2,     26|               szerencsétlenné teszem őket. Ezért marasztottalak idehaza.
106       2,     26|          fekhelye fölött:~ ~"Megölöm őket mind!"~ ~ ~ ~
107       2,     27|       magatokra maradtok - pirongatá őket a szemérmes úrhölgy.~ ~Sietett
108       2,     27|             úrhölgy.~ ~Sietett aztán őket magukra hagyni, nehogy valami
109       2,     27|           szobájába, hogy keltse fel őket, és mondja meg nekik, hogy
110       2,     28|              hangja sem árulhatta el őket egymás előtt. ~ ~Zebulon
111       2,     30|            kartácslövéssel üdvözölte őket. A kartácsgolyók a házak
112       2,     30|          tizenkét fontosokkal lőtték őket; a fegyvertár előtti mozsarak
113       2,     30|              a sorompó felé.~ ~Pedig őket is azon sors várta, ami
114       2,     30|             bennünket. Ó, én ismerem őket. Az olasz heves vérű szerető,
115       2,     31|       várfokról kartácszápor fogadja őket; vissza-, majd megint előrehömpölyögnek,
116       2,     31|               az ellenfél visszaveri őket, s leszorítja a résről.
117       2,     31|       tornyacsok ablakréseiből lövik őket. Hasztalan: a lábtók oda
118       2,     32|        angyalkákat, csak meghalatják őket.~ ~A Pest körül levő falvak
119       2,     33|              démonokat mutogassuk be őket.~ ~Ephialtész nem volt démon.
120       2,     36|            Ki tudja, mire tartogatja őket?~ ~- Én igen köszönöm önnek -
121       2,     36|            öreg Mészáros, és behozza őket. Minden sátoralja harmincezer
122       2,     36|            voltak sülve. ~ ~Kiszedte őket, s odateríté a fűre Ödön
123       2,     36|            van, vagy te szorítod meg őket, vagy ők szorítanak meg
124       2,     36|              Hát, én szorítottam meg őket! Odakocogtam egyenesen a
125       2,     39|      fövegeiben. Amiért is elnevezte őket a néphumor "muszkahagyás"-
126       2,     45|           van már - s ismét kibékíté őket!~ ~ ~ ~
127       2,     47|               A bécsi pap nem akarja őket másként megesketni, mint
128       2,     48|              károsíthatom. Ki akarom őket elégíteni, s havi díjam