Rész, Fejezet

  1       1,      1|              semmitől. Oroszországban csak egyszer történt meg, hogy a pap
  2       1,      1|                Lesz Európának háborúja, ha egyszer megkezdődik a földindulás.
  3       1,      1|                  küldött fogadással, s még egyszer visszafordulva az ég kapujából,
  4       1,      3|                  hangon biztosítá, hogy ha egyszer fájdalmai oly nagyok lesznek,
  5       1,      4|                   kézszorítással, hogy még egyszer; s háromszor lejtették körül
  6       1,      4|                   nagyon tréfás dolog; már egyszer láttam. "La lutte des amazones." "
  7       1,      4|                   a páholy rácsozatának, s egyszer sem fordult meg, hogy a
  8       1,      4|                    szállásáról. Leonin még egyszer megállítá Ödönt, mielőtt
  9       1,      4|                    melegtelen; az a nap.~ ~Egyszer aztán rögtön felszakadt
 10       1,      4|                     Hosszas bolyongás után egyszer elkiáltja magát az imsik:~ ~-
 11       1,      4|                    tölteni. Parancsolj már egyszer te, uram, hogy merre menjünk!~ ~-
 12       1,      4|               erdők fenevadainak, amit aki egyszer életében hallott, mindig
 13       1,      4|            felhangoltság volt kifejezve.~ ~Egyszer aztán, amint a vágtató szán
 14       1,      4|               várni. Csak hadd jöjjenek.~ ~Egyszer aztán az egyenes roham mellett
 15       1,      4|                   bozótbul szabaduljunk ki egyszer - dörmögé Leonin.~ ~A három
 16       1,      4|               ijedten nézegetett maga elé. Egyszer aztán anélkül, hogy valamit
 17       1,      4|                     hogy elhagyják őket.~ ~Egyszer ilyen ravaszul éppen eléjük
 18       1,      4|                  nehány ölnyire mögötte.~ ~Egyszer Leonin hirtelen hátramaradt.~ ~-
 19       1,      4|                  látott füstoszlop felé.~ ~Egyszer Ödön háta mögé tekintett.~ ~-
 20       1,      5|                  keserves úri nap Bécsben, egyszer csak sűrű lábdobogást és
 21       1,      5|            tisztelendő atyám, hallotta már egyszer azt az adomát, ugye, hogy
 22       1,      6|             megfeni a szíjon.~ ~- Te Jéni! Egyszer, mikor Velencében voltam,
 23       1,      6|              követségnél."~ ~Hanem most az egyszer megjárta lavateri tanulmányával.~ ~
 24       1,      6|          szerelemben mestere lett volna.~ ~Egyszer megint összeakadt az öccsével.~ ~-
 25       1,      7|                 ellenkező hatással van rá. Egyszer felvilágosítottam afelől,
 26       1,      7|              ugráló kezecskét bámulja, míg egyszer Edit felvetve szemeit a
 27       1,      7|                 sokáig - semmi nesz.~ ~Még egyszer visszament az előszobába,
 28       1,      7|                  hogy "én ennek a leánynak egyszer megfogadtam, hogy még a
 29       1,      8|                    visszajárjon hozzá, még egyszer rábízta Pál úrra, hogy a
 30       1,      8|                 szebb képért sem, s ha még egyszer olyan mitológiai lesz is.
 31       1,      8|                    ócska kardvasak között. Egyszer megpillantott egy barna
 32       1,      8|                    gescheft! Ráemlékezzék! Egyszer az életben még fogja ön
 33       1,     10|                   tekintsd meg az arcképét egyszer! Jer, a szomszéd szobában
 34       1,     11|                    odább ereszteni, míg az egyszer aztán búcsú fejében úgy
 35       1,     11|               meglepetés vár reájuk, midőn egyszer csak megzendülni hallják
 36       1,     13| részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven
 37       1,     13|                    volna, megérzi azt, aki egyszer beléjutott a bűvláncolatba,
 38       1,     13|                 néphez arról az erkélyről, egyszer csak megpillantja testvérét,
 39       1,     14|         projektilek mindenféle nemeivel.~ ~Egyszer aztán egy tojással úgy találták
 40       1,     14|             könnyen magukkal vihetik. S ha egyszer üres lesz a kolostor, a
 41       1,     14|              kopogása.~ ~Richárd szeme még egyszer találkozott Edit rémült
 42       1,     14|                óriásnak nem volt ideje még egyszer felemelni a vasrudat, a
 43       1,     14|              keresztül a rácsozaton át még egyszer megpillantá Editet.~ ~Hogy
 44       1,     15|                    AKIK IGAZÁN SZERETNEK~ ~Egyszer csak vége van minden szép
 45       1,     15|       Alfonsine-nak.~ ~- Ha tudniillik még egyszer meghínak!~ ~- Csak oly sötét
 46       1,     15|              Miután Antoinette asszony még egyszer személyesen meggyőződött,
 47       1,     15|                menyasszony előtt, azt majd egyszer, a történet vége felé meg
 48       1,     15|             mondhatnám, hogy szeretnék már egyszer altiszt lenni, azért tanultam
 49       1,     15|                  önre. Várni fogom, míg ön egyszer diadalkoszorúsan, győztesen
 50       1,     15|                most pedig szemközt veri.~ ~Egyszer aztán hirtelen megállt az
 51       1,     15|                  vitéz uraknak azonban már egyszer nagyon jó kedvük volt, s
 52       1,     15|              járhat, mint Lóth felesége.~ ~Egyszer aztán csak elmaradt tőlük
 53       1,     15|                   s addig mondá, míg aztán egyszer a fájdalomtul elájult.~ ~
 54       1,     16|             hölgynek kapuja zárva marad.~ ~Egyszer azután látja, hogy a trikolór
 55       1,     17|              szemében. És néha-néha, mikor egyszer az ostromzaj egy-egy órára
 56       1,     17|              bevonuló hadsereg nyomában.~ ~Egyszer aztán oly ismerőst is látott
 57       1,     17|                   jelentő csizmakopogásra, egyszer csak halk selyemsuhogást
 58       1,     17|         tovarebbent. A nyitott ajtónál még egyszer megfordult, s hevült arcát
 59       1,     17|                    a szállásodon, s még ma egyszer föl fog itt keresni.~ ~-
 60       1,     17|                       A nők túlságosak, ha egyszer politikai hevélyekbe keverednek.~ ~
 61       1,     17|                 utánavinni.~ ~Legalább még egyszer megszoríthatá leendő veje
 62       1,     17|              jöttem volna vissza, hogy még egyszer lássalak utoljára az életben.~ ~-
 63       1,     18|                     visszatérhet. Hanem ha egyszer a nap feljön, akkor azután,
 64       1,     18|             okoskodott, hogy ha ő e malmon egyszer túl lesz, annak a vízgátját
 65       1,     18|                  magához közelebb jönni.~ ~Egyszer aztán oly közel jutottak,
 66       1,     18|                  nem hunyta senki. Ki kell egyszer aludnia magát mindenkinek,
 67       1,     18|                    mindenkinek, s legalább egyszer jóllaknia, hogy a továbbihoz
 68       1,     18|                 járnak. Csak mentek előre. Egyszer hallották, hogy kiáltja
 69       1,     18|              faluból előtörni a menekvők - egyszer csak nagy bámulva látta
 70       1,     18|                  sorban történnek, mert ha egyszer hazakerülünk, s ezt nyomtatásban
 71       1,     18|                 valamelyik völgyben. De ha egyszer megjön, s itt kapja a vakmerő
 72       1,     18|                    folyton lefelé halad.~ ~Egyszer nagy szálerdőbe jut. Még
 73       2,     20|              Szalmás uramra bízta, ki majd egyszer - hol? hol nem? ő tudja -
 74       2,     20|            szuverén népnek az ő uralkodója egyszer tíz esztendőben megteszi
 75       2,     20|            keservesen akar előrehaladni.~ ~Egyszer a többi közt jön egy ismerős
 76       2,     20|                későn, más országban kapott egyszer egy magyarországi hírlapot,
 77       2,     21|                    hősök lettek belőlük.~ ~Egyszer szeme közé nevettek a halálnak.
 78       2,     22|                   elfogni egy ökröt, ha az egyszer meg van bőszülve. Spanyol
 79       2,     22|                     ő úgy is tud aludni.~ ~Egyszer csak hajnal felé nagy barombőgés,
 80       2,     24|              lóerőre van szüksége, hogy ha egyszer a földre, azazhogy a napra
 81       2,     24|            szükségem többé.~ ~Az orvos még egyszer ráköté, hogy viselje magát
 82       2,     24|                 zihálni kezdett a keble.~ ~Egyszer aztán nagyon elcsendesült.
 83       2,     24|                 sokáig nézett szemébe, míg egyszer észrevette, hogy az, akivel
 84       2,     25|                    hárs emelkedik fel, még egyszer oly magasra, mint maga az
 85       2,     25|                   az egész ragyogó kép még egyszer megjelen; a fehér márvány
 86       2,     25|                    olyan levelét hoznád el egyszer nekem, amit az anyánknak
 87       2,     25|                 megnyerte nyugalmát.~ ~Még egyszer emelt fővel fordult az arckép
 88       2,     26|                       Nohát, ha lesz önnek egyszer szüksége egy szívre, amelytől
 89       2,     26|              Mégsem volt neki elég fényes. Egyszer aztán szétpattant az izzó
 90       2,     27|                  mondom. Csak azért vettem egyszer mappát, hogy megbizonyodjam
 91       2,     28|                   azt a boldogságot, mikor egyszer Zebulon a legelső magyar
 92       2,     28|           Megmagyarázza ezt a Március jól. Egyszer már keményen kell fogni
 93       2,     29|                    amit csak akkor fog még egyszer hallani Isten, mikor az
 94       2,     29|                 azt kegyeskedik megenni.~ ~Egyszer aztán Richárd lekiált rá
 95       2,     30|               Budavára.~ ~Lássuk tehát, ha egyszer a titánok is kezükbe kaphatják
 96       2,     30|                alatt a buzdító rivallás!~ ~Egyszer aztán azt mondta a várfok: "
 97       2,     30|                 falon. És gyönyörködtek.~ ~Egyszer aztán a várfok azt mondta: "
 98       2,     30|             zsebkendőt hordana magával. Ha egyszer szorulni fog a kapca, akkor
 99       2,     30|           megfordult. Én tudtam, hogy kém. Egyszer gyalog utánamentem Cibakházáig,
100       2,     30|                    Akkor végem lett volna. Egyszer már megszorongattam a torkát
101       2,     30|                   jaj a fejének, ha én még egyszer megkapom. Hanem most vigyázzanak
102       2,     30|                 egyet köpött le a tűzbe.~ ~Egyszer fölemelte arcát az izzó
103       2,     30|                   felsugárzott e tűzben.~ ~Egyszer aztán megragadta két kemény
104       2,     31|                    Baradlay sem. S ami, ha egyszer rá van fenve, le nem törülheti
105       2,     32|               kicsinyét, s minden hónapban egyszer be kell hozzá vinnem a városba,
106       2,     34|                koróna egy emberöltő időben egyszer ha előfordul. A hálósz századot
107       2,     34|              fegyverül a kézbe; és aztán - egyszer kell meghalni. Csak nem
108       2,     34|                előttük áll - egy században egyszer.~ ~"A végveszedelem jele
109       2,     35|                    neki ellenállani.~ ~Még egyszer végignézte az útlevelet.
110       2,     35|            elfutott. Csak oda juthatna még egyszer vissza! Csak ezt a megriadást
111       2,     35|                    fel minden három órában egyszer.~ ~Az utasítást, mit az
112       2,     36|               gondolatot. Addig fűzte, míg egyszer felriadt önálmaitól. Hát
113       2,     36|                   a hold táblájába nézett, egyszer csak egy mozgó emberfőt
114       2,     36|                 melynek tükrében a ház még egyszer előtűnik.~ ~Ödönnek úgy
115       2,     37|                  ra.~ ~Ez már azon időkben egyszer megtörtént.~ ~ ~ ~
116       2,     39|                     A kisfiú félve kérdezi egyszer anyjától:~ ~- Megnémult-e
117       2,     41|                        Keresztneve?"~ ~Még egyszer ismétlé a válaszadó fal:~ ~"
118       2,     43|                   neki, hogy nézze meg még egyszer, milyen szép ez a világ...
119       2,     43|                halványodó csillagok... Még egyszer, és aztán soha többé.~ ~
120       2,     43|               városra. Tán azt várta, hogy egyszer csak e párázatból egy ködarc
121       2,     43|       felhőhomállyal rajzolva, s annak még egyszer utoljára a szeme közé fog
122       2,     44|                    azt az utat, amit a gőz egyszer.~ ~Türelmetlen volt. Vágyott
123       2,     46|               elmondom, hogy én megszöktem egyszer a zárdából, elszöktem éjnek
124       2,     46|                önnek e gyermek történetét. Egyszer a csatában egy derék vitéz
125       2,     48|           mennyországot, úgy találta, hogy egyszer le is kell szállni a földre.~ ~
126       2,     48|                    csak ketten vagyunk; de egyszer majd okvetlenül hárman fogunk
127       2,     49|                    kedélyét.~ ~Richárd még egyszer utánaindult, hogy fölkeresi
128       2,     49|            Nyomozta ismét az eltűntet, míg egyszer megtudta, hogy az az anyja