Rész, Fejezet

  1       1,      1|          nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos
  2       1,      1|            jelen díszlakoma, melyet Baradlay úr fényes kastélyterme szolgáltat
  3       1,      1|            a nyilvános titkot, hogy Baradlay Kazimir szívverőér-kövesülésben
  4       1,      1|            lökni az országokat. Egy Baradlay Richárd számára azokban
  5       1,      4|        orosz nemes, és az a másik - Baradlay legidősb fia: Ödön.~ ~Amint
  6       1,      5|            senki sem volt más, mint Baradlay Richárd, ki elmenetelekor
  7       1,      5|    betoppant az úrfi.~ ~A legifjabb Baradlay nyúlánk, gyönge termetű
  8       1,      7|            kérdé tőle.~ ~- De igen, Baradlay kapitány.~ ~Mind a két hölgy
  9       1,      8|             a boltja. Szolgálatjára Baradlay Richárd kapitány úrnak.~ ~
 10       1,      8|      derogálna ilyen uraságnak. Egy Baradlay Richárd! Hanem hátha cserélhetnénk
 11       1,      9|            a belépő előtt.~ ~Özvegy Baradlay bárónővel állt szemben.~ ~
 12       1,      9|             népe nagy bámulatára, a Baradlay urasági hintóban, a bárónő
 13       1,     10|          arra, hogy mint legidősebb Baradlay, az örökös főispáni szék
 14       1,     11|        futamodott már, hogy az ifjú Baradlay hazaérkezett külföldről,
 15       1,     11|         fordította. Van még más két Baradlay úrfi is, s azoknak igen
 16       1,     12|          kézfogó után harmadnapra a Baradlay főispánok megyéjében Rideghváry
 17       1,     12|           lépett ki e szobába.~ ~Az Baradlay Ödön volt.~ ~Teljes díszöltözetben,
 18       1,     12|    Távozzatok innen! - mondta nekik Baradlay Ödön. - És azután várjatok
 19       1,     12|             terembe egyes-egyedül - Baradlay Ödön.~ ~Délceg, megdöbbentő
 20       1,     12|        kiálta csengő szóval az ifjú Baradlay, megállva az elnöki szék
 21       1,     12|          kifejezve.~ ~Akkor az ifjú Baradlay jobb kezéből baljába kapta
 22       1,     12|          dolga. Hanem a nap diadala Baradlay Ödöné volt.~ ~ ~ ~
 23       1,     13|             Plankenhorst "vivát"!~ ~Baradlay Jenő ezt az egész napot
 24       1,     13|      bizonyára azon csók volt, mely Baradlay Jenő ajkát érte, a világ
 25       1,     13|           amiknek így kell lenni.~ ~Baradlay Jenő egészen természetesnek
 26       1,     14|              A lovascsapat vezetője Baradlay Richárd százados.~ ~Közel
 27       1,     14|         Ugyan a nevedet kérném.~ ~- Baradlay Richárd.~ ~- Ah, üdvözöllek.
 28       1,     15|           sikerültét. Ez a kapitány Baradlay Richárd.~ ~- Ah, ugyanaz,
 29       1,     15|       vakmerőségre képes asszony: a Baradlay fiúk anyja. ~ ~- Ah! Hogy
 30       1,     15|        dolgoznia kellene.~ ~- Tehát Baradlay Richárd csakugyan el van
 31       1,     15|            s hadcsapatokat toboroz. Baradlay elsőszülötte! Ha pedig az
 32       1,     17|                     AZ A HARMADIK~ ~Baradlay Jenő az utolsó napokban
 33       1,     17|          Bárónő - monda a legifjabb Baradlay -, a mai nappal sok változás
 34       1,     17|       magatartása által.~ ~- Kedves Baradlay! Ön jól tudhatja, s abban
 35       1,     17|         pedig megtisztelő ajánlat a Baradlay családdal való összeköttetés.
 36       1,     17|           fedeznem. S ez az, kedves Baradlay, hogy ön... Nem találja
 37       1,     17|      hirdetni fogják: a két hűtelen Baradlay ellen tulajdon testvérük,
 38       1,     17|             alapítasz. Te maradsz a Baradlay családfő. Szép nő irigyelt
 39       1,     18|        ekkor átkiált Richárdra:~ ~- Baradlay Richárd százados!~ ~- Itt
 40       1,     18|           Így is meghallom - felelt Baradlay.~ ~- Ha bátor vagy, ne fuss
 41       1,     18|       végképp elszalasztá őket.~ ~- Baradlay! Még találkozunk! - kiálta
 42       2,     19|    kormánybiztos kezébe adták, mint Baradlay Ödön, bizonyos volt felőle
 43       2,     20|            nexusnál fogva kell neki Baradlay házbul vőlegényt kapni.
 44       2,     20|           magamban? Most legifjabik Baradlay urfit viszahoztak a Bécsbül.
 45       2,     20|      megteszi a kívánságát.~ ~Tehát Baradlay Ödön, ha Zebulon úr kastélyát
 46       2,     20|            ugyan elmulathatja magát Baradlay Ödön egy hétig is.~ ~No,
 47       2,     20|             mást is a jó Zebulon.~ ~Baradlay Ödön, mint még tegnap megírta,
 48       2,     20|        vitte Zebulont étlen-szomjan Baradlay Ödön. Az útban talált vendéglők
 49       2,     20|             Hadd menjen a forrójába Baradlay Ödön, ő még fiatal ember.~ ~
 50       2,     20|     ellenség!~ ~Megmondta azt előre Baradlay Ödön.~ ~Zebulon sem vette
 51       2,     21|          egy helyén levő szívnek!~ ~Baradlay Ödön nem volt katona, nem
 52       2,     21|             vívni a mai csatában.~ ~Baradlay Ödön hazagondolt ifjú nejére,
 53       2,     21|         vette a lováról.~ ~- Hurrá, Baradlay! Hurrá, Richárd Baradlay!~ ~
 54       2,     21|            Baradlay! Hurrá, Richárd Baradlay!~ ~Csak most ismert Ödön
 55       2,     21|            jól össze. Tehát tartsd. Baradlay Ödön úr, mi az ördögöt keres
 56       2,     22|         bement bankot adni.~ ~A két Baradlay testvér egész éjjel talpon
 57       2,     23|        fővel a tömegnél.~ ~Az egyik Baradlay Richárd, a másik Palvicz
 58       2,     23|             jó csapás volt az, amit Baradlay Richárd ellenfelétől kapott,
 59       2,     24|               Sötét volt már, midőn Baradlay Richárd mély kábulatából
 60       2,     25|             a nő, ez a két gyermek, Baradlay Ödön családja; az a fiatal
 61       2,     25|             az a fiatal férfi pedig Baradlay Jenő.~ ~Annak a fiatal nőnek
 62       2,     26|  szabadulhat meg belőle.~ ~Ilyenkor Baradlay Richárdról is hallhatott
 63       2,     26|        Palvicz Ottónak találkozásán Baradlay Richárddal. Egyszerre vágtak
 64       2,     26|           lassúsággal folytatá:~ ~- Baradlay megélt, Palvicz Ottó meghalt...~ ~
 65       2,     26|            mindig boldogot. Azt egy Baradlay megölte. Még egy másik ember
 66       2,     26|    gúnyhahotájára elrablá tőlem egy Baradlay nő. Engem azok orozva megöltek,
 67       2,     29|           Jól van, öreg. Megmondom. Baradlay Richárdnak hínak. Ha kedve
 68       2,     29|             csak található, s midőn Baradlay keresi, az osztrák várfogságban
 69       2,     30|      szemközt a haditanácsban a két Baradlay testvér. Ödön természetesen
 70       2,     30|         monda a vezér. - Menjen ön, Baradlay Richárd, és adjon rendeletet
 71       2,     31|              A megelőző nap estéjén Baradlay Ödön meglátogatta öccsét,
 72       2,     31|       megtorlatlanul, még egy másik Baradlay sem. S ami, ha egyszer rá
 73       2,     31|          Egyik lábtón halad fölfelé Baradlay Ödön. Jobbjában kivont kardja.
 74       2,     31|             meredélyen Richárdhoz - Baradlay Ödön.~ ~Ott aztán egymás
 75       2,     31|           Az, aki legközelebb érte, Baradlay Richárd volt.~ ~Futottak
 76       2,     32|           halad végig a dél óráiban Baradlay Richárd.~ ~Egy frissítő
 77       2,     33|        emberrel mit csinálunk, mint Baradlay Ödön; akit szerettük, becsültük,
 78       2,     35| tizenharmadikának éjszakája volt.~ ~Baradlay Ödön a világosvári úrilak
 79       2,     35|            hozzá:~ ~- Itt találom-e Baradlay Ödön urat?~ ~- Én vagyok
 80       2,     35|           Smith! You are sir Edmund Baradlay!~ ~- Hogyan? - szólt angolul
 81       2,     35|        álombeszéd hangja.~ ~- Uram, Baradlay!~ ~- Ki szólít?~ ~- Én.~ ~
 82       2,     36|      Nagyváradon van? - kérdé mohón Baradlay.~ ~- Ott hát! De én se mentem
 83       2,     36|     akkoráknak, amekkorák voltak.~ ~Baradlay Ödön tudott valamit irigyelni
 84       2,     36|     meggyőződésével mondta el Boksa Baradlay Ödönnek.~ ~Ödön nem szólt
 85       2,     36|            a természet őstanyája.~ ~Baradlay Ödön olyan jól be van itt
 86       2,     36|        márványlépcsőkön.~ ~És mikor Baradlay Ödön a veranda küszöbén
 87       2,     37|         fölírva.~ ~"Herrn Eugen von Baradlay."~ ~Eugen = Jenő.~ ~A levelet
 88       2,     37|          házába, azt nem teheti egy Baradlay. S ha teheti, találni fog
 89       2,     37|           egyszerre kigyulladt.~ ~- Baradlay Ödön! E levél Baradlay Eugennak
 90       2,     37|              Baradlay Ödön! E levél Baradlay Eugennak szólt. Az én vagyok.~ ~
 91       2,     37|         pedig ez volt írva belül:~ ~Baradlay Eugen kormánybiztos úr.~ ~
 92       2,     38|           MÉG EDDIG NEM ISMERTÜNK~ ~Baradlay Jenő megjelent pontosan
 93       2,     38| bebizonyítania. Azt, hogy ő valóban Baradlay Eugen, és hogy Baradlay
 94       2,     38|             Baradlay Eugen, és hogy Baradlay Eugen idézve van. A többi
 95       2,     38|            sohasem látta egy is sem Baradlay Ödönt, sem Baradlay Jenőt,
 96       2,     38|             sem Baradlay Ödönt, sem Baradlay Jenőt, s akkor még nem volt
 97       2,     38|           történhetett meg az, hogy Baradlay Jenő feljelenthette magát,
 98       2,     38|          lépcsőről lépcsőre.~ ~- Ön Baradlay Eugen? - kérdezé a hadbíró.~ ~-
 99       2,     38|             végig!~ ~- Ön ugyanazon Baradlay Eugen, ki megyéje adminisztrátorát
100       2,     38|             Az rút rágalom! Azt egy Baradlay nem tette!~ ~E felindulás
101       2,     38|            aki érezte a vádat, csak Baradlay Ödön maga.~ ~Még azután
102       2,     38|           nem is volt igaz?~ ~- Egy Baradlay nem szokott dicsekedni!~ ~
103       2,     39|     Beálltak az őszi esős idők.~ ~A Baradlay család visszaköltözött a
104       2,     39|          Újépület. Második pavilon. Baradlay Edmund úrnak.~ ~Tehát itt
105       2,     39|           is hoztam levelet. Özvegy Baradlay Kazimirné és Baradlay Ödönné
106       2,     39|        Özvegy Baradlay Kazimirné és Baradlay Ödönné asszonyságok.~ ~Tehát
107       2,     39|       borult kis szopós gyermekére. Baradlay Kazimirné féltve takarta
108       2,     39|        csomagot vett elő.~ ~- Ez.~ ~Baradlay Kazimirné kibontá a csomagot.
109       2,     41|            Halálítélet."~ ~"Ki?"~ ~"Baradlay."~ ~"Melyik?"~ ~"Az öreg."~ ~
110       2,     42|   lecsüggeszté fejét.~ ~A tudósítás Baradlay Eugen, alias Ödön, volt
111       2,     43|            tőle:~ ~- Közöttük van-e Baradlay Richárd?~ ~- A legelsők
112       2,     43|         hosszú névsorban olvashatta Baradlay Richárd nevét, veres tintával
113       2,     43|                 Kivétel nélkül.~ ~- Baradlay Richárd?~ ~- Köztük van.~ ~-
114       2,     44|          komornyik, és jelenté:~ ~- Baradlay Richárd úr van itt.~ ~A
115       2,     44|             mellékszobában ott állt Baradlay Richárd polgári öltözetben.~ ~
116       2,     45|             nem árul.~ ~- Egy levél Baradlay Kazimirné asszonynak. Újépület,
117       2,     46|       nemesember.~ ~- De még mindig Baradlay Richárd vagyok! - mondá
118       2,     48|      hagyott lakásba egyedül. Mikor Baradlay Richárdot el akarták ölni
119       2,     49|             saját gyermekét nevelte Baradlay Richárd.~ ~A kis Károlyka
120       2,     49|           Fordítsa hasznos célra!~ ~Baradlay Richárd~ ~- Hahó! - kiálta
121       2,     49|          Megismerte a közeledő nőt. Baradlay Kazimirné az.~ ~- Hogy hívják