IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] avatottabb 1 avatva 1 avégett 1 az 4311 azalatt 34 azáltal 5 azaz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy 1773 s | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances az |
Rész, Fejezet
2001 1, 18| te csapatod utolérhetné az enyimet.~ ~- Úgyis utoléri.~ ~- 2002 1, 18| ott azt a füzes vonalt? Az ott a March partja.~ ~- 2003 1, 18| eressze magához üldözőjét.~ ~Az előrehaladt huszárcsapat 2004 1, 18| beérte Richárdot, mikor az a füzes partra felkaptatott.~ ~ 2005 1, 18| kétpillanatnyi ideje volt.~ ~Az egyik arra, hogy végigtekintse 2006 1, 18| hát jer utánam!~ ~Erre az egész huszárcsapat egy harsogó 2007 1, 18| átázva folytatták a lovasok az utat.~ ~Még jó volt rájuk 2008 1, 18| Még jó volt rájuk nézve az új erőfeszítés; hiszen ha 2009 1, 18| éjben megvette volna őket az isten hidege.~ ~Ló és lovas 2010 1, 18| Hányadszor száradt meg már rajtuk az a ruha a hideg széltől!~ ~ 2011 1, 18| lehetetlen volt a végszükségnek, az életfenntartás parancsszavának 2012 1, 18| egy falut hozna már elénk az Úristen!" - imádkozott magában 2013 1, 18| órájában sokszor meglátja az újonc legény arcán, hogy 2014 1, 18| csakugyan megjárta a huszár az imádsággal; mert a jó sors 2015 1, 18| egy dombra felkanyarodtak, az előttük fekvő völgyben ott 2016 1, 18| pedig nem kértek a sorstól. Az már sok volt. Ők csak falut 2017 1, 18| mellette haladni, hanem azt az utat egészen uralta egy 2018 1, 18| nincs benne katonaság. De az is meglehet, hogy éppen 2019 1, 18| őket árulni.~ ~Tehát vissza az erdőbe, amelyből éppen kijöttek. 2020 1, 18| Ott meg kell várni, míg az éj leszáll. Sokáig időzniök 2021 1, 18| figyelmeztesse.~ ~Amint az éj beállt, az első óra meghozta 2022 1, 18| figyelmeztesse.~ ~Amint az éj beállt, az első óra meghozta a biztos 2023 1, 18| takarodót trombitáltak.~ ~Az ismeretes "tradra, tradritradra" 2024 1, 18| négy szegletén. Mikor pedig az elhangzott, akkor következett 2025 1, 18| verték a takarodót, arra az ismeretes nótára, amiről 2026 1, 18| csakugyan menni kell, mert ez az őszi éj nagyon embertelen.~ ~ 2027 1, 18| Kétszázhúsz magyar huszár, az új mitológia kentauruszai 2028 1, 18| tagjaikat megdermeszté az őszi nyirkos hideg. Tudják 2029 1, 18| sok csatát elvesztett már az éhség; sok derék sereget, 2030 1, 18| sok derék sereget, aki az eget vívni indult el, megvert 2031 1, 18| is ki jött segítségükre? Az az embertelen őszi éj, akit 2032 1, 18| ki jött segítségükre? Az az embertelen őszi éj, akit 2033 1, 18| szitkozódva emlegettek. Az az embertelen őszi éj egyszerre 2034 1, 18| szitkozódva emlegettek. Az az embertelen őszi éj egyszerre 2035 1, 18| Azzal megindultak egyenesen az országút felé. És azután 2036 1, 18| felé. És azután folyvást az országúton haladtak előre, 2037 1, 18| hallották, hogy kiáltja az éji őr a tizenegy órát. 2038 1, 18| ötvenlépésnyi távolban megállt az előttük, s ott megint elkiáltotta 2039 1, 18| s ott megint elkiáltotta az őr a tizenegy órát. Ha meglátta 2040 1, 18| végighaladtak; még föllármázzák az embereket.~ ~Most következik 2041 1, 18| legveszélyesebb pont. Ahol az országút a várost elhagyja, 2042 1, 18| Mármost következik, hogy jön az egész őrjárat az őrszemeket 2043 1, 18| hogy jön az egész őrjárat az őrszemeket felváltani.~ ~ 2044 1, 18| őrszemeket felváltani.~ ~Az is jött. Hallották a robogását. " 2045 1, 18| egész nyugalommal folytatta az útját a nyitott sorompón 2046 1, 18| nyitott sorompón keresztül, az őrszem előtt végighaladva. 2047 1, 18| őrszem előtt végighaladva. Az a sötétben és ködben egész 2048 1, 18| mi módon szaporodott meg az iménti róta ily sokaságra. 2049 1, 18| sokaságra. Hanem amint ezt az észrevételét közlötte két 2050 1, 18| észrevételét közlötte két óra múlva az őrvezetőnél, s az még egy 2051 1, 18| múlva az őrvezetőnél, s az még egy óra múlva a parancsnokkal, 2052 1, 18| volna, úgy fogtak hozzá az ügetéshez. Egy fiatal legény 2053 1, 18| legény elkezdett danolni az éjszakában: "Piros bársony 2054 1, 18| barna babám kötötte." - míg az egész csapatra elterjedt 2055 1, 18| pihenésnek lehetett azt nevezni. Az út egyre emelkedett, úgy 2056 1, 18| tengernek a fenekén fekszik az egész hátrahagyott tájék, 2057 1, 18| a föld népe a részvétet az üldözöttektől. Apraja-nagyja, 2058 1, 18| nem szolgálhatnak; de most az árpakenyér is jó. Kecskéket 2059 1, 18| minden, jönnek vágtatva az előőrsök, itt az üldöző 2060 1, 18| vágtatva az előőrsök, itt az üldöző csapata!~ ~Ugyan 2061 1, 18| pihent lovakkal utolérni az agyoncsigázottakat.~ ~Tovább 2062 1, 18| nincs is más választás.~ ~Az üldözésükre siető lovasság 2063 1, 18| üldözőiknek is arra, hogy az elmaradozottakat összevárják. 2064 1, 18| összevárják. Richárd ezt az időt arra használta fel, 2065 1, 18| körülszemlészte a tájékot.~ ~Az országutat csak erős harc 2066 1, 18| Keresztül a havasokon, amerre az ormok jégtarajai világítanak.~ ~- 2067 1, 18| vezetőnek adhatlak; s azon az úton tudom, hogy meg nem 2068 1, 18| benneteket senki; hanem azon az úton meg lehet halni éhen.~ ~- 2069 1, 18| megyünk-e lóháton? Inkább neki az ördögnek magának, ha húsa 2070 1, 18| ő volt a sereghajtó.~ ~Az üldöző ellenfél, ki egy 2071 1, 18| mélységben tombol a hegypatak, az egyik kengyel már a mélység 2072 1, 18| hever ott lenn.~ ~A bámulat, az elszörnyedés után a düh 2073 1, 18| elszörnyedés után a düh lepte el az üldözőket. Valóban, ide 2074 1, 18| órában - a nap melegen sütött az izzó sziklafalra - a huszárok 2075 1, 18| Ne aludjatok, héj!"~ ~Az üldözők szeme elől egy új 2076 1, 18| használni kell a derült órákat az utazásra, mert a havasok 2077 1, 18| közelében gyakran meglepi az utazókat a köd, s akkor 2078 1, 18| egy juhászkunyhóhoz értek. Az eddigi vezető beajánlotta 2079 1, 18| lenézni való eledel. De most az is vendégség volt. Jóllaktak 2080 1, 18| elvetemedett poéta lehetett az, aki ezeket kigondolta! 2081 1, 18| csak most voltak a kezdetén az óriási erőfeszítésnek. Megindult 2082 1, 18| folyton meredélynek vitt fel az út. A fenyőerdő ritkulni 2083 1, 18| kúszik, mint a szederinda, az apró áfonyabokorral osztva 2084 1, 18| apró áfonyabokorral osztva az uralkodást.~ ~Reggel már 2085 1, 18| hegyoldal, melyen felkaptattak. Az legalább reggelivel szolgált 2086 1, 18| tájon. A halál országa volt az: egy tájék csupa sírkövekből.~ ~ 2087 1, 18| tájék csupa sírkövekből.~ ~S az előttük emelkedő havasok, 2088 1, 18| néhány perc múlva beburkolá az egész csapatot.~ ~Itthon 2089 1, 18| azt kérdezi: "Mit kerestek az én országomban?"~ ~És meg 2090 1, 18| maga előtt.~ ~A kalauz azt az indítványt teszi, hogy majd 2091 1, 18| Azután vártak egy negyedig az eltávozott kalauz kiáltására. 2092 1, 18| éjszakára! Gyújtsatok tüzeket!~ ~Az éjszaka itt is volt már. 2093 1, 18| nap.~ ~(Talán éppen ebben az órában mondta Baradlayné 2094 1, 18| alatt a meredek ösvény, az áradt hegyfolyam, feje fölött 2095 1, 18| minden tűznél ébren maradjon; az őrök azt hitték, hogy ha 2096 1, 18| paripák vészordítása volt az.~ ~A felriadókat a pokol 2097 1, 18| pokol rémképe fogadta.~ ~Az őrzetlen hagyott tüzekről 2098 1, 18| hagyott tüzekről meggyulladt az egész ciher, s égett már 2099 1, 18| már egész hosszában, mire az alvók felriadtak.~ ~A láng, 2100 1, 18| után visszatekintettek arra az útra, amit meghaladtak, 2101 1, 18| hogy ott fel tudtak jönni. Az egész hegyoldal egy izzó 2102 1, 18| ameddig bír, aki nem bírja, az kidől.~ ~Újra megvirradt. 2103 1, 18| falatot nem evett senki. Az égő szomjat szájukba vett 2104 1, 18| bírja már tovább, s kidűl az útból. Gazdája ott könnyez 2105 1, 18| vigasztal, káromkodik, szidja az ördögöket; elesett, hóba 2106 1, 18| vagyunk már."~ ~"Otthon! Az égben" - susogja a fiatal 2107 1, 18| egymástól a menekülők. Richárd az elejével messze elöl töri 2108 1, 18| elejével messze elöl töri az utat a mély hóban; Pál vitéz 2109 1, 18| a mély hóban; Pál vitéz az utóhaddal a nyomában gázol.~ ~ 2110 1, 18| Csodával határos, hogy még tart az erejük.~ ~A ruha csonttá 2111 1, 18| üvöltve vágta a futók arcába az éles havat. Aztán madártoll 2112 1, 18| kezdtek esni sűrűn, mik az előbbre haladtak nyomát 2113 1, 18| kebleiket.~ ~Már közeledik ismét az est.~ ~Richárd azt veszi 2114 1, 18| Richárd azt veszi észre, hogy az út egy idő óta folyton lefelé 2115 1, 18| közepett vigaszt önt szívébe. Az egy fejszecsapás hangja.~ ~ 2116 1, 18| monda:~ ~- Dicsértessék az Úrjézus!~ ~Nem is hogy ölelték, 2117 1, 18| Mindörökkön örökké! Ámen!~ ~Az a bocskoros paraszt azután 2118 1, 18| városban; nem messze van az már. Ma délben hozta hírét 2119 1, 18| kanyargott fel egy út.~ ~Azon az úton jött ünnepi processzióval 2120 1, 18| menet zászlókkal és zenével az érkezőket üdvözölni. Messziről 2121 1, 18| hadsorban álltak, mikor az üdvözlő honfiak serege feljutott 2122 1, 18| díszlakoma volt rendezve az érkezők tiszteletére; s 2123 2, 19| Mesemondás!~ ~Lehetett is az valaha!~ ~Hogy egy kicsiny, 2124 2, 19| vette volna ez a nemzet azt az ősmondabeli erőt, az újabb 2125 2, 19| azt az ősmondabeli erőt, az újabb kornak e Nibelungen-énekéhez?~ ~ 2126 2, 19| jajkiáltás hangzott végig; az ország egyik bércfalától 2127 2, 19| bércfalától a másikig verődött az vissza, s midőn másodszor 2128 2, 19| nemzetiszínű kokárda volt az egész ajándék, amit a belépő 2129 2, 19| maradtatok itthon?"~ ~Elmentek az ügyvédek; nem akart most 2130 2, 19| lettek tüzérek, utászok. Az orvosokbul tábori sebészek. 2131 2, 19| volt fegyver. Vettek el az ellenségtől. Elébb kaszával, 2132 2, 19| jók voltak a harcban.~ ~Az egyházak odaadták harangjaikat 2133 2, 19| ágyút vett el apródonkint az ellenségtől.~ ~A szabadkai 2134 2, 19| meztelen kézzel foglalta el az ellenfélnek fél mérföldre 2135 2, 19| folytatni a harcot.~ ~S nemcsak az harcolt, kinek fegyver volt 2136 2, 19| Úrihölgyek mentek sáncot hordani az erődítésekhez; vettek részt 2137 2, 19| meteorkint futotta végig az egész eget fölöttünk, nem 2138 2, 19| volt utolsó szava, midőn az ismeretlen láthatáron lebukott 2139 2, 19| viselnek hadat.~ ~Tehát az történt, hogy akinek ezüstkanala, 2140 2, 19| A nemzet nagy úr, amire az ráütötte a címerét, az szent, 2141 2, 19| amire az ráütötte a címerét, az szent, az a mienk!" És volt 2142 2, 19| ráütötte a címerét, az szent, az a mienk!" És volt pénz elég.~ ~ 2143 2, 19| ebédre, hogy arra se költse az ország pénzét.~ ~És amidőn 2144 2, 19| táncoltak zeneszó mellett az ellenfél bombazápora alatt.~ ~ 2145 2, 19| Szolnoknál kaszákkal rohanták meg az ágyúkat, és elfoglalták 2146 2, 19| Piskénél naphosszat védi az Inczédi-zászlóalj hússzoros 2147 2, 19| Szélaknánál a föld alatt bújnak az ellenségen keresztül - Branyiszkónál 2148 2, 19| a Tiszán! - Segesvárnál az égő városon verik magukat 2149 2, 19| egybegyűjtve megáll a küzdhomokon az egész százezer karú nemzetóriás, 2150 2, 19| mérkőzzünk össze!"~ ~S mikor az összemérkőzés után recsegve-ropogva 2151 2, 19| minden ízeiben menekül ki az ellenfél karjai közül!~ ~ 2152 2, 19| és megfélemlíti tömegével az ellent. Egy helyütt rendszeres 2153 2, 19| kiemeli biztos helyéből az ellenfél hadzömét, másutt 2154 2, 19| vissza kétszer megkerüli az ellen táborát, hogy a két 2155 2, 19| megállapított szótár szerint az ellenfél hadmozdulatait 2156 2, 20| kulisszák mögé is behatolt az a szellem, hogy minden ember 2157 2, 20| szellem, hogy minden ember az állam ügyeivel foglalkozzék, 2158 2, 20| ez a haditudomány, mint az ember képzelné.~ ~Csak parancsolni 2159 2, 20| magáról, hogy ő el nem lop az ország pénzéből egy garast 2160 2, 20| garast sem, hát akkor minek az a sok irkafirka?~ ~Már hadjáratot 2161 2, 20| Nagyon könnyű tudomány az a stratégia.~ ~Csupán azt 2162 2, 20| kétszer annyi katonát küldjön az ellenségre, mint amennyit 2163 2, 20| ellenségre, mint amennyit az hoz magával. Aztán mikor 2164 2, 20| igazán: szolgáló volt biz az Zebulon úrnál; úgy vette 2165 2, 20| nyerte a feleségében, hogy az sehova sem szeretett járni. 2166 2, 20| sehova sem szeretett járni. Az ország és a vármegye dolgait, 2167 2, 20| Színházba szeretett járni. Az okos gondolat, hogy a színműveket 2168 2, 20| között legelső helyen áll az, hogy mindig kell valamiről 2169 2, 20| szenvedő arc nagyon kitünteti az előkelőséget. Igen sok kényes 2170 2, 20| ember papucs alatt van; ez az erős jellemrajz kiegészítése. 2171 2, 20| harcmezőn szikla, odahaza vaj: az ellenség előtt oroszlán, 2172 2, 20| feleséggel szemközt gerlice; az egész világ előtt nagyságos 2173 2, 20| előtt nagyságos úr - csupán az asszonyra nézve: "Te Zebi!"~ ~ 2174 2, 20| ez már erény, és ennek az erénynek még egy konkrét 2175 2, 20| egy konkrét indoka is van: az asszony az egyedüli lény 2176 2, 20| indoka is van: az asszony az egyedüli lény a világon, 2177 2, 20| úrnak meg meri mondani azt az igazat, amit semmi más halandó 2178 2, 20| halandó nem mer, elhallgat. Az asszony pedig nemcsak meri 2179 2, 20| minő igazságokat mondjon az ő nagyságos urának. Anna 2180 2, 20| mint más rendes időben; ez az embert az egész életrendéből 2181 2, 20| rendes időben; ez az embert az egész életrendéből kiforgatja. 2182 2, 20| életrendéből kiforgatja. Az ember feláldozza a vendégeknek 2183 2, 20| ne ragadjanak.~ ~Ezeket az indokokat mind gyökeresen 2184 2, 20| nyúljon, ami több; s erre az esetre már készen tartott 2185 2, 20| hogy öt-hat vendég ne ülne az asztalunknál, mióta nagyságos 2186 2, 20| mást, hanem aki hozzád jön, az hoz valamit? Látod, a főbírónénak 2187 2, 20| Zebulon úr. - Magas politika az, hogy hogyan lehet férjhez 2188 2, 20| lehet férjhez adnunk ezt az öt leányt nekünk.~ ~No, 2189 2, 20| Értesz már most, hogy mi az a magas politika, ugyé?~ ~ 2190 2, 20| hogy siessenek, lássanak az éléskamra, a konyha, a pince, 2191 2, 20| baromfiudvar után. Chariclea az öltözőterembe! Meg volt 2192 2, 20| ez a magas politika; az öt leányom vőlegénye mind 2193 2, 20| patriotanak leni. Azt csak az tudja, kinek van öt leánya, 2194 2, 20| kinek van öt leánya, mi az a magas politika.~ ~Azonban 2195 2, 20| fognak; bezzeg akkor mi lesz az öt leánnyal? Meg velem is 2196 2, 20| tapasztalás, hogy Anna úrhölgy, az ő rendelete következtében, 2197 2, 20| rendelete következtében, az egész házat mily radikál 2198 2, 20| veti alá. A vendégszobában az ágyra új cihákat húznak, 2199 2, 20| szedik le a pókhálókat, az almáriumok, subládák külső 2200 2, 20| cukorjéghez, hol egy kis cukorért az alkörmöshöz, hol meg egy 2201 2, 20| kis manduláért a tortához; az udvaron kacsát, kappant 2202 2, 20| a kávépörkölés illata, s az ajtócsapkodás végigjár az 2203 2, 20| az ajtócsapkodás végigjár az egész házon. És mindez az 2204 2, 20| az egész házon. És mindez az ő parancsára történik.~ ~ 2205 2, 20| történik.~ ~Milyen édes érzelem az, mikor az ember azt látja, 2206 2, 20| Milyen édes érzelem az, mikor az ember azt látja, hogy a 2207 2, 20| mikor a szuverén népnek az ő uralkodója egyszer tíz 2208 2, 20| nem is megvetendő úrilak. Az országútról nézve emeletes 2209 2, 20| fekszik, tehát a kert felé már az emelet a földszín, s a földszín 2210 2, 20| földszín, s a földszín a pince. Az nem tesz semmit, hogy az 2211 2, 20| Az nem tesz semmit, hogy az egész vályogból épült; ez 2212 2, 20| vadászcsizmák sarkantyúval és az ülésbe vetve egy szironyos 2213 2, 20| legjobban megbámult Zebulon, az, hogy a lógós lónak még 2214 2, 20| Hova?~ ~- Gyerünk be az udvarról, majd elmondom 2215 2, 20| a pipázószobába értek. (Az országgyűlés tagjai tegezni 2216 2, 20| Igen. És te is jössz velem. Az éjjel kaptam a főhadparancsnok 2217 2, 20| szerelve, Kassa felé; s az élelmezést is abba az irányba 2218 2, 20| s az élelmezést is abba az irányba vezetni. A dolog 2219 2, 20| haladékot nem tűr. Én még az éjjel kiadtam a rendeletet 2220 2, 20| nevezetesebb okom nem volt az utazásra. A hadsereget összpontosítják, 2221 2, 20| látva; mert különben nem az ellenség veri meg, hanem 2222 2, 20| kell lennünk.~ ~- Hiszen az hat mérföld!~ ~- Azért kell 2223 2, 20| leányaim úgy készültek már az elfogadásodra.~ ~- Remélek 2224 2, 20| hanem háborúviselés.~ ~Az igazat megvallva, Zebulon 2225 2, 20| következése lehet annak, ha az ember a búzavirágszín atillára 2226 2, 20| pipázószobában nagyon hideg van. Az ő fogai vacognak.~ ~- Pedig 2227 2, 20| öntöttek volna. Kereste az ürügyet, hogy mivel hosszabbíthassa 2228 2, 20| mivel hosszabbíthassa meg az édes otthonlét perceit.~ ~- 2229 2, 20| fejébe ez a logika. De hát az asszony?~ ~- De még famíliámtól 2230 2, 20| jobban szeme elé kerülni: az ellenségnek-e vagy Anna 2231 2, 20| hol a kisasszonyaid?~ ~- Az egyik a konyhán süt-főz, 2232 2, 20| harmadikat öltözteti, a negyedik az ötödiknek a haját sütögeti 2233 2, 20| csinál?~ ~- Most fűzeti magát az újmódi míderbe a hentesnével.~ ~- 2234 2, 20| étlen-szomjan Baradlay Ödön. Az útban talált vendéglők már 2235 2, 20| tisztára ki voltak élve az előrehaladt csapatok által. 2236 2, 20| szót, s nem hozta magával az elemózsiás tarisznyát: " 2237 2, 20| figyelmezteté Zebulont útitársa.~ ~Az alkormánybiztos úr adatott 2238 2, 20| a megszelésénél.~ ~- Jó az a kenyér? - kérdé tőle Ödön, 2239 2, 20| hogy "rossz", mert hisz az ő süteménye; hát csak nagyot 2240 2, 20| nevessen útitársa kínjain. Az pedig dühös volt rá, hogy 2241 2, 20| találkoztak. Csakhogy még az lábon járt. A hadsereg számára 2242 2, 20| restellt; mit tartóztatja fel az utat mindenféle emberekkel?~ ~ 2243 2, 20| csapatok élelmezési tisztsége. Az mind Zebulont ostromolta 2244 2, 20| végezni onnan hazulról, az úri kastélyból, a bőrpamlagon 2245 2, 20| Sohasem szeretett írni. Ezt az egyet, ha lehetett, kikerülte. 2246 2, 20| éppen vacsora után! Hisz az minden isteni és emberi 2247 2, 20| alig várja, hogy elvigyék az abroszt, a tányérokat, poharakat; 2248 2, 20| poharakat; rögtön ugyanarra az asztalra papírt teríttet 2249 2, 20| megtudni, hogy mire való az a lénia, amit odatettek 2250 2, 20| Ödönnek kell őt belevezetni. Az írja meg neki e jelentés 2251 2, 20| Zebulon magára veszi ezt az interpellációt, s azt mondja:~ ~- 2252 2, 20| mondja:~ ~- No, mi kell?~ ~Az interpelláló alakot ismerjük 2253 2, 20| kortesvilágból; a híres kolompos az, ki mindenütt szeret ott 2254 2, 20| Marciális alak.~ ~- Hát az kell - szólt a travesztált 2255 2, 20| hogy mit fekszik rá a német az én szalmámra?~ ~Erre Zebulon 2256 2, 20| a bolondot?~ ~- Kezdjük az elején - szólt Ödön nyugodt 2257 2, 20| vagy honnan szöktek ide, az ebingük! Halálfej van a 2258 2, 20| baja van önnek velük?~ ~- Az a bajom, hogy ha egész nap 2259 2, 20| szalmát, amit nekem másnap az ökrökkel fel kell étetnem.~ ~ 2260 2, 20| okosan akart beszélni ezzel az emberrel.~ ~- Hát aztán, 2261 2, 20| egy kis szalmát ezektől az idegen fiúktól, kik messze 2262 2, 20| ontani?~ ~- Ej, mit nekünk az a sok szedett-vedett nép! - 2263 2, 20| akkor mars ki!~ ~Zebulon az erélyes kikergetés után 2264 2, 20| dűlni a jegyzékkészítésnek, az irgalom nem ismerő főkormánybiztos 2265 2, 20| nem kegyelmezett. Zebulon az egyik ujjával a szemöldökét 2266 2, 20| próbálgatott, akit elővett az álmosság, hogyan lehetne 2267 2, 20| pedig aludni?~ ~Amiből aztán az lett, hogy amint Ödön elhagyta 2268 2, 20| hangján: "Mikor jön már az a vendég?" Csak akkor riad 2269 2, 20| elvégezheted.~ ~Zebulon örült az engedelemnek. Milyen jó 2270 2, 20| engedelemnek. Milyen jó az, mikor az ember vénségére 2271 2, 20| engedelemnek. Milyen jó az, mikor az ember vénségére beáll kisdiáknak, 2272 2, 20| beáll kisdiáknak, s várja az instruktortól az engedelmet 2273 2, 20| s várja az instruktortól az engedelmet a lefekhetésre.~ ~ 2274 2, 20| tortúra, mely abból áll, hogy az elítéltet két melléje állított 2275 2, 20| Utoljára megharagudott, bezárta az ajtaját, nem bánta, dörömbözzenek 2276 2, 20| figyelmeztette, hogy közeledik az idő. Siessen egy óra alatt 2277 2, 20| kettőt aludni.~ ~Mikor aztán az óra kettőt kakukkolt éjfél 2278 2, 20| német aulisták masíroztak az utcán, azok zendíték rá 2279 2, 20| utcán, azok zendíték rá az ablaka alatt a Fuchsliedet:~ ~ 2280 2, 20| von der Höh?~ ~Ejnye, hogy az isten áldja meg őket érte!~ ~ 2281 2, 20| még kevesebb szó lehetett az alvásról.~ ~Jött egy másik 2282 2, 20| dobveréssel vonult végig az utcán valamennyi. Majd meg 2283 2, 20| társzekerek, amiktől rázkódott az egész ház. Aztán aludjék 2284 2, 20| valaki.~ ~Zebulont csak az a halavány remény kecsegteté, 2285 2, 20| készséggel hangzott a kopogtatás az ajtaján s a rövid szó: " 2286 2, 20| hogy sietni kell, mert az ellenség már előbbre haladt, 2287 2, 20| kezdte észrevenni, hogy az úszáshoz múlhatatlanul megkívántatik 2288 2, 20| múlhatatlanul megkívántatik az, hogy az embernek a vízbe 2289 2, 20| múlhatatlanul megkívántatik az, hogy az embernek a vízbe kell menni. 2290 2, 20| a csatatérig menni, még az ágyúszóból is kaphat. Azt 2291 2, 20| ágyúszóból is kaphat. Azt pedig az ő természete be nem veszi.~ ~ 2292 2, 20| gyötrelem volt ránézve; az összeakadt, az egymással 2293 2, 20| ránézve; az összeakadt, az egymással szemközt irányzott 2294 2, 20| Ahol este megszálltak, az egyúttal a főhadiszállás 2295 2, 20| mutogatják a térképeken, hol jön az ellenség, merre akar előnyomulni, 2296 2, 20| minő erőket hoz magával az ellenfél, hány ágyút, hány 2297 2, 20| micsoda veszedelmes projektil az a kongrév-rakéta. Ahova 2298 2, 20| annak egy szikrája leesik, az keresztülég a bőrön, húson 2299 2, 20| bőrön, húson és csonton; az méreg és tűz; attól nemcsak 2300 2, 20| tűz; attól nemcsak meghal az ember, de pokolra is jut. 2301 2, 20| ember van egy rakáson, ahova az leesik, mind a száz halál 2302 2, 20| olyan helyre menni, ahol az embert még valami non putarem 2303 2, 20| érzed magadat; egy része az élelmezésnek itt marad; 2304 2, 20| arra figyelmeztetlek, hogy az ilyen háborús világban sohasem 2305 2, 20| háborús világban sohasem tudja az ember, hogy az ellenséget 2306 2, 20| sohasem tudja az ember, hogy az ellenséget hol kapja meg 2307 2, 20| kétszarvú bataillonával; de az egész indignációval protestált 2308 2, 20| eshetnék meg énnálam nélkül az ütközet? Hogy Boksa Gergő 2309 2, 20| odább vonult; egy része még az éjjel, s Zebulon úgy örült 2310 2, 20| lábáról s papucsot öltve (az mindig a táskájában kísérte) 2311 2, 20| tollat akarta hozzáverni az asztalhoz, mikor csak egyszerre 2312 2, 20| puskaropogás riasztja fel. Itt az ellenség!~ ~Megmondta azt 2313 2, 20| másikba a csizmáit, kiugrott az ablakon, neki az erdőnek; 2314 2, 20| kiugrott az ablakon, neki az erdőnek; futott, amíg csak 2315 2, 20| szerencsésen megmentett.~ ~Csakhogy az ideig sok mindenfélén kellett 2316 2, 21| AZ ELSŐ TANDÍJ~ ~Mi történt?~ ~ 2317 2, 21| seregek úgy, mint ahogy az amerikai republikánus hadsereget 2318 2, 21| vezénylet, vigyázatlanok voltak az alsóbb tisztek, rosszul 2319 2, 21| közkatonák; megverte a magyarokat az ellenség játszva. Elég volt 2320 2, 21| fontosaival végigsepertetni az országutat, hogy a magyar 2321 2, 21| magyar hadderekat áttörje. Az öreg, becsületes, jószívű 2322 2, 21| magyar hadügyminiszter leült az út közepére, az ellenséges 2323 2, 21| hadügyminiszter leült az út közepére, az ellenséges ágyúk elé, úgy 2324 2, 21| katonáinak, hogy ne féljenek az ágyúktól, hiszen nézzék, 2325 2, 21| elfutottak. Szomorú ütközet volt az. Hátat adott mindenki az 2326 2, 21| az. Hátat adott mindenki az ellenségnek. Mikor nehány 2327 2, 21| múlva a hadügyér megjelent az országgyűlésben, a debreceni 2328 2, 21| egyúttal a menekülésben. Az ellenségnek csak egy lovas 2329 2, 21| talentom, de bírt azzal az adománnyal, ami nélkül nagy 2330 2, 21| elveszette a fejét, ő kereste az eszközt, amivel megmentse 2331 2, 21| mindössze is a kezében.~ ~Az újonc ezredeket nem lehetett 2332 2, 21| nem lehetett megállítani az ijesztő röppentyűk előtt, 2333 2, 21| ijesztő röppentyűk előtt, s az országúton jött már robogva 2334 2, 21| robogva egy lovascsapat az ellenségtől, melyre könnyű 2335 2, 21| hát el hagyjuk-e fogni az ágyúinkat?~ ~Nehány elszánt 2336 2, 21| váratlan segítségük érkezett. Az országút melletti ákácsövény 2337 2, 21| robogó lovasságot, hogy az összevissza keveredve fordult 2338 2, 21| sebesülten bukdácsolt szerte az úton.~ ~Az árok sövénye 2339 2, 21| bukdácsolt szerte az úton.~ ~Az árok sövénye mellől hurráordítással 2340 2, 21| csapat. A halálfej-légió volt az. Vezére, a hórihorgas népköltő, 2341 2, 21| Ödön gondoskodott, hogy az aulisták el legyenek látva 2342 2, 21| harcra készek. Nem félnek még az ördögtül sem, még a kongrév-rakétától 2343 2, 21| a kongrév-rakétától sem; az ellenfelüket pedig sok vitézi 2344 2, 21| ilyen órában.~ ~Azokkal az önkéntesekkel együtt, kiket 2345 2, 21| csapat volt, de elszánt.~ ~Az ellenfél, mikor e kis csapatot 2346 2, 21| csapatot tömörülni látta az országúton, amint a gyilkos 2347 2, 21| fúródik a földbe. Ennek az orra homokkal tőlt be. Ez 2348 2, 21| hova elkerült. No, most az igazi e lesz. (A röppentyű 2349 2, 21| beledobta a röppentyűt az árokba, ott pukkant el, 2350 2, 21| pedig itten nem kellesz!)~ ~Az újonc fiúk nevettek rajta.~ ~ 2351 2, 21| kritikust, és kitér neki!~ ~Az ellenség látta, hogy a röppentyűinek 2352 2, 21| Újra a lovasságot indította az ellenálló csapatra. Most 2353 2, 21| most hármas sort alakított, az egész országutat elfoglalva, 2354 2, 21| puskáját, s halad csendesen az országúton.~ ~És újra hangzik 2355 2, 21| országúton.~ ~És újra hangzik az üldöző lovasság robaja. 2356 2, 21| lovasság robaja. Most már az országútról kétfelül letérve, 2357 2, 21| akarják fogni a csapatot.~ ~Az hirtelen kört alakít, a 2358 2, 21| vadásztréma, lámpaláz. Oda várják az ellenséget a puska végére, 2359 2, 21| igen sok strófája van, míg az mind előadatik, hogy mit 2360 2, 21| támadást kellett kiállani az üldöző lovasságtól a maroknyi 2361 2, 21| hát "mi nekik Hekuba"?~ ~Az utolsó, most már dühös verekedéssel 2362 2, 21| No most, patrónus uram, az utolsó töltényünket vertük 2363 2, 21| esküdjetek meg, hogy ezt az utolsó lövést nem adjuk 2364 2, 21| utolsó lövést nem adjuk az ellenségnek; ezentúl csak 2365 2, 21| egzaltált fiúk letérdelnek az országúton, s égre emelt 2366 2, 21| emelt kézzel éneklik el az esküt valamelyik opera kardalából, 2367 2, 21| komolyan végigjátszani. Az a híd egy kis emelvényt 2368 2, 21| Ezt a látványt nem szabad az ellenfélnek megpillantani!"~ ~" 2369 2, 21| csapat, s ott ismét rázendíté az esküdalt, mely halálos ünnepélyességgel 2370 2, 21| melynek zord homályából az éneklő hős csapat ott a 2371 2, 21| szántak kardala zengett, az országúton végső rohamra 2372 2, 21| végső rohamra dübörgött elő az ellenfél lovascsapatja; 2373 2, 21| közül csak egy talál!"~ ~Az az egy éppen talált. Egy 2374 2, 21| közül csak egy talál!"~ ~Az az egy éppen talált. Egy fiatal 2375 2, 21| szétpattant gránátdarab. Az rögtön meghalt.~ ~Ödön, 2376 2, 21| kiálta föl:~ ~- És ha talál, az a legszebb halál.~ ~- Éljen 2377 2, 21| haza! - rivallt fel szavára az egész csapat.~ ~A közeledő 2378 2, 21| lassítá rohamát.~ ~De nem az ifjak kiáltásától döbbent 2379 2, 21| terelték le azt a huszárok az országútról. A szétbontott 2380 2, 21| igenis messze tolta előre az üldözöttek hátába röppentyűtelepét, 2381 2, 21| oltalma alá menekülhet; de már az állványokat nincs idő megmenteni. 2382 2, 21| csapással a nap munkája. Az ellenfél nem erőltette győzelmi 2383 2, 21| oldalon takarodót fúttak. Az előretolt hadcsapatok visszahúzódtak. 2384 2, 21| úgy tetszett, mintha ezt az arcot látták volna már valahol. 2385 2, 21| látták volna már valahol. Az egyik volt Ödön, a másik 2386 2, 21| Ödön, a másik Mausmann.~ ~Az utóbbi ismert rá hamarább. 2387 2, 21| egymástól szakítva, hogy az utcán is elmehettek volna 2388 2, 21| sírt, Richárd nevetett. Az egész csapatban minden ember 2389 2, 21| ki-ki a maga nyelvén.~ ~- Az ég küldött téged most ide - 2390 2, 21| Richárd öccséhez.~ ~- De az öreg "kófic" is küldött. 2391 2, 21| mármost még egyet bízott rám az öreg: azt, hogy ha megkaphatom 2392 2, 21| tartsd. Baradlay Ödön úr, mi az ördögöt keres ön az ellenség 2393 2, 21| mi az ördögöt keres ön az ellenség lőtávolában? Ön 2394 2, 21| Önt nem azért küldte ide az országgyűlés, hogy nekünk 2395 2, 21| azt mondta: "Eredj oda!"~ ~Az édesanya gondolatára megcsókolta 2396 2, 21| Hiszen gondviselésük volt az, gyermekkorukban, férfikorukban; 2397 2, 21| úgy virrasztott fölöttük az ő szeme, mint a csatatéren.~ ~ ~ ~ 2398 2, 22| támadni, győzni legyen képes: az volt a bűvészet!~ ~A csata 2399 2, 22| már kétszer járt keresztül az ellenség, s nagyon kevés 2400 2, 22| volna kétszuronyos csapatját az ellenség ellen.~ ~Keresték 2401 2, 22| Keresték hát Boksa Gergőt és az ökreit, de nem találták 2402 2, 22| fejét előre, majd elejtette az állát, a fokosát mankónak 2403 2, 22| torkában a hangot, hogy az ember azt hitte volna, most 2404 2, 22| mi történt? - kérdé Ödön az eléje sántikálót.~ ~- Jaj, 2405 2, 22| Ketté van törve a derekam. Az ágyúgolyóbis. Huszonnégy 2406 2, 22| nem hiszik el.~ ~- De hol az ökrök? - sürgették a hajcsárt 2407 2, 22| minden oldalról.~ ~- Hja, az ökrök? Hát ha én azt tudnám!~ ~- 2408 2, 22| ha én azt tudnám!~ ~- De az ég szerelmére, édes barátom - 2409 2, 22| volt huszonnyolc fontos az a golyóbis, akinek a szele 2410 2, 22| elfutott. Azt már tudom. De hát az ökrökkel mi lett? A többi 2411 2, 22| lűtt a hátamba, de úgy lűtt az öregágyúval, hogy ha hátranézek, 2412 2, 22| Megfutottál a nagy szájaddal az első ágyúszóra, s az ellenségnek 2413 2, 22| szájaddal az első ágyúszóra, s az ellenségnek hagytad a rád 2414 2, 22| Ötven farmatringot neki!~ ~Az ötven farmatring szóra Boksa 2415 2, 22| hátraszegte nyakát, mellére ütött az öklével, s agyarkodó daccal 2416 2, 22| magamnak: nemes Boksa Gergely az én nevem.~ ~- Annál jobb 2417 2, 22| a kutyabőrnek fog fájni az ötven, nem a te bőrödnek.~ ~- 2418 2, 22| aztán alá is út, fel is út. Az olyan katona, aki nem szégyenli 2419 2, 22| szégyenli a hátát megmutatni az ellenségnek, megérdemli, 2420 2, 22| megérdemli, hogy botot kapjon az ellenségnek mutatott részére.~ ~ 2421 2, 22| pisztolyait, nyakába akasztották az ostorát, feltették a nyergébe, 2422 2, 22| táborbul lovastul együtt.~ ~Az átkozott német diák, ki 2423 2, 22| átkozott német diák, ki az előőrsön állt puskával, 2424 2, 22| Hideg, borongós volt az éj. A hó szitált a szélben. 2425 2, 22| agyonverést akárhányszor; az mind tréfa, az mind dicsőség. 2426 2, 22| akárhányszor; az mind tréfa, az mind dicsőség. Sokszor otthagyták 2427 2, 22| dicsőség. Sokszor otthagyták az útfélen vérben, fagyban. 2428 2, 22| hogy még lesz belőle ember. Az mind nem volt ránézve keserű 2429 2, 22| ügetni.~ ~Egyenesen azon az úton haladt előre, amelyet 2430 2, 22| amelyet nappal megfutott; az ellenség tábora felé ment.~ ~ 2431 2, 22| tudta magát tájékozni.~ ~Az úton nem találkozott senkivel. 2432 2, 22| Richárd rohamot intézett az ellenfélre, s ott egy dombtetőre 2433 2, 22| szót megértette a kérdező. Az előőrs volt. Azt parancsolta 2434 2, 22| hogy maradjon veszteg, míg az őrjárat elviszi.~ ~Nemsokára 2435 2, 22| hogy ő spion, szökevény, az ezredessel akar beszélni.~ ~ 2436 2, 22| ezredessel akar beszélni.~ ~Az ezredes a tanyán volt, és 2437 2, 22| hogy itt van egy szökevény az ellentáborból, akar vele 2438 2, 22| táborából? - kérdé tőle az ezredes.~ ~- Azért, mert 2439 2, 22| is nemesember volt! Soha az én testemet bot nem érte 2440 2, 22| szolgáltál ott? - kérdé tőle az ezredes.~ ~Boksa Gergő csak 2441 2, 22| Boksa Gergő csak megvallá az igazat:~ ~- Ökörhajcsár 2442 2, 22| bánni. Egy gulyát fogtunk az ellenségtől. Ahhoz mindjárt 2443 2, 22| megőrzi! Tűzbe-vízbe megyek én az úrért. Majd megmutatom én, 2444 2, 22| kerüljön arra a sor! De azt az ötvenet el nem engedem nekik 2445 2, 22| engedem nekik soha! Azért az ötvenért ötven halálnak 2446 2, 22| esni, amilyen igaz, hogy az én nevem nemes Boksa Gergő!~ ~ 2447 2, 22| is megeredt belőlük arra az emlékre, hogy az ő testét 2448 2, 22| belőlük arra az emlékre, hogy az ő testét ötven meggyalázó, 2449 2, 22| selyemmotringgal esett volna is ez az ütés, megvolna a nagy gyalázat; 2450 2, 22| kiszenvedett rajzhúzlin az uraknak a repedést szakított 2451 2, 22| bizony el kellett hinni, hogy az előadása hiteles.~ ~- Mi 2452 2, 22| téged megveretett? - kérdé az ezredes.~ ~- Most láttam 2453 2, 22| láttam először, mert csak az imént érkezett; hanem a 2454 2, 22| gyalogságnak nincsen fegyvere, az egész út borjúval, tölténytartóval, 2455 2, 22| csüggedve minden ember; hogy még az éjjel odább fognak menekülni; 2456 2, 22| menekülni; hogy rettegnek az ellenségtől; hogy zúgolódnak 2457 2, 22| hogy ki ne törjön; hogy az olasz légió tömegestül át 2458 2, 22| tetszését a vitéz uraknak. Az ezredes megígérte neki, 2459 2, 22| hozzá. Oda ember kell, aki az ökröket tanulmányozta. Az 2460 2, 22| az ökröket tanulmányozta. Az ezredes kiküldte a hadsegédét 2461 2, 22| ezredes kiküldte a hadsegédét az ordináncával, hogy vezessék 2462 2, 22| darab. Mind úgy fogták azt az ellenségtől, s így nem volt 2463 2, 22| volt hozzá hajcsár; mert az mind úgy tett, ahogy Boksa 2464 2, 22| elég jól védve. Először is az udvar hét láb magas nádkerítéssel 2465 2, 22| nádkerítéssel van bekerítve. Az ökör azt hiszi, hogy ott 2466 2, 22| szelíd, kormányozható nép az a tulok. Ott elfekszik a 2467 2, 22| volt, ma a császárinál, az ránézve teljesen közönyösnek 2468 2, 22| nyakára kolomp van kötve; az vezeti a többit. Nem azért, 2469 2, 22| kiválasztanak közülök, hogy az emberiség javára húsát tokánynak, 2470 2, 22| bőgéssel szól bele a világba, az nem a honvágynak, nem a 2471 2, 22| szolgálattevő káplárral, ki maga az istállóban ütött tanyát, 2472 2, 22| buzgalommal kérte ki, hogy ő az udvaron hálhasson lovával 2473 2, 22| lovával együtt; mert hiába, az embernek meg kell szolgálni 2474 2, 22| odakinn pipázni is lehet, ami az istállókban erősen meg van 2475 2, 22| kiütött a készséggel, lenyomta az égő taplót a körmével, lecsukta 2476 2, 22| vakargatta a kalapja karimájáról az avatag, zsíros piszkot, 2477 2, 22| szedegette a tenyerébe. Biz az rökönyödött egy darab jószág 2478 2, 22| markából azt a kaparékot az égő dohányra.~ ~Arra aztán 2479 2, 22| gulyás tudja, hogy erre az illatra minden ökör megszűnik 2480 2, 22| szél a tulkok felé vitte az illatot, a vezértulok felugrott 2481 2, 22| ijedten, bőszülten hátrált az udvar ellenkező része felé, 2482 2, 22| valami rémséges kísértetet. Az lett a nagy hátrálásból, 2483 2, 22| a lovas őröket, áttörtek az egész vonalon, átugrálták 2484 2, 22| itt? Mi ez?! - kiálta rá az ezredes.~ ~Boksa Gergő becsülettudóan 2485 2, 22| ahogy illik; mikor valaki az elöljárójával beszél, s 2486 2, 22| felvilágosítást adott:~ ~- Az ökrök csudát láttak.~ ~- 2487 2, 22| Hja, uram, megesik az sokszor! Tudják azt a hajcsárok, 2488 2, 22| leginkább a gulyások, hogy az ökrök szoktak néha csudát 2489 2, 22| néha csudát látni. Mert az ökör csakúgy álmodik, mint 2490 2, 22| ökör csakúgy álmodik, mint az ember. Aztán olyankor megbomlik, 2491 2, 22| ezt rám bízni. Ez már majd az én tudományom lesz. Ha én 2492 2, 22| leszek én ebben a nyomban!~ ~Az ezredes nem vette észre, 2493 2, 22| képes elfogni egy ökröt, ha az egyszer meg van bőszülve. 2494 2, 22| Gergő valami ötvenet; hol az egyik, hol a másik oldalán 2495 2, 22| csoportosultak a kolompos mellé. Az egyik lovas őr nagyon akart 2496 2, 22| mind a kétszer odavágott az ostor dróthegyű sugarával 2497 2, 22| a kolompos hátára, mitől az még vadabb futásnak eredt.~ ~ 2498 2, 22| egy csepp jót sem akar ez az ember, s idején találta 2499 2, 22| is. Különösen káromkodni. Az leghamarább megragad.~ ~- 2500 2, 22| Terremtete! Ne hajtsd már az ökröt!~ ~Boksa tökéletesen 2501 2, 22| másik pisztolyát is rálőtte, az sem talált.~ ~- No, mármost 2502 2, 22| egy másikat vágott hozzá az ostorral jobb felül. A lovas 2503 2, 22| előrenyújtá kardját jobb felül, az ostor képen kapta bal felül. 2504 2, 22| felül. Átkozott fegyver az; ellenkező oldalán vág meg, 2505 2, 22| csippentett egy hegyeset az ostor végével a betyár, 2506 2, 22| mehetett vele, ahova akart. Az ezredes csak várta egy ideig, 2507 2, 22| visszatér, utoljára megunta az éjbámulást, s bement bankot 2508 2, 22| tisztítom, ez lefekszik az ágyra, s mikor én fáradtan 2509 2, 22| ti segítettetek volna, mi az ágyúinkat nem vesztettük 2510 2, 22| fennmaradt; letette a fejét az asztalra; ő úgy is tud aludni.~ ~ 2511 2, 22| barombőgés, ostorkongás veri fel az alvókat. Richárd az ablakhoz 2512 2, 22| fel az alvókat. Richárd az ablakhoz fut, s Boksa Gergőt 2513 2, 22| Hát itt a gulya?~ ~- Mind az ötven darab.~ ~- Most már 2514 2, 22| Megmondtam tegnap ugye, hogy azt az ötvenet nem viszem el ingyen. 2515 2, 22| kapitány úr írást, hogy az a tegnapi ötven "nem gilt"!~ ~- 2516 2, 22| Attestátumot nekem arról, hogy az az ötven, amit tegnap kaptam, 2517 2, 22| Attestátumot nekem arról, hogy az az ötven, amit tegnap kaptam, 2518 2, 22| szememre veti, odadörgölhessem az orrához a bizonyítványt, 2519 2, 22| orrához a bizonyítványt, hogy az nem számít.~ ~- Jól van, 2520 2, 22| megnyugtatta Boksát, meg az a dicsőség, hogy Ödön is 2521 2, 22| hogy Ödön is coramizálta az attestátumát.~ ~Megelégedetten 2522 2, 22| pisztolyait.~ ~- Mármost hát hol az a kulacs?~ ~Pál úr nyújtotta 2523 2, 22| míg ki nem vallatta belőle az utolsó cseppet is.~ ~Akkor 2524 2, 22| hogyan kerítette vissza az ökröket.~ ~Boksa egyet vont 2525 2, 22| szíján, félrehúzta a száját, az orrát, felrángatta a szemöldökét, 2526 2, 22| szépen, hogy adja vissza az ökreimet. Jó ember a nímet! 2527 2, 22| belőle többet kivenni.~ ~Az a nagyszájú kérkedő, aki 2528 2, 22| Soha nem hallotta meg az ő szájából senki, hol járt, 2529 2, 22| hol járt, mit csinált azon az éjszakán.~ ~ ~ ~ 2530 2, 23| közül egy ha tudja, mi volt az a Királyerdő!~ ~Egy erdő, 2531 2, 23| lomb kibeszéli azokat.~ ~Az isaszegi ütközet tere az, 2532 2, 23| Az isaszegi ütközet tere az, mely tartott egyik tizenkét 2533 2, 23| Annak a százados bükkfának az oldalában azt a két nagy 2534 2, 23| elfogyott, kövekkel hajigáltak az ellenségre. Ez a szederindás 2535 2, 23| faderekak merednek elő, az a hely, melyet Jellasics 2536 2, 23| lélekharangot valakinek az üdvéért.~ ~Egy nagy tisztás 2537 2, 23| elveszt és visszafoglal az egyik hős a másik hős ellenében. 2538 2, 23| szuronyt használják még, az is eltompul, a fegyver csak 2539 2, 23| csattog ki a puskaagy verése az erdők visszhangjából; akinek 2540 2, 23| mindenki vezér és közharcos, az ágyúk tekéi recsegve törnek 2541 2, 23| hajolnak. Három országút visz az erdőn keresztül, s mind 2542 2, 23| hossza egy mérföld. Ezt az erdőt kell valamelyiknek 2543 2, 23| közül a másiktól elvenni.~ ~Az erdőt egész hosszában szegélyezi 2544 2, 23| megszállva.~ ~Még azonfelül az ütközet folyama alatt Isaszeget 2545 2, 23| Isaszeget is felgyújtották, az utcák végtől-hosszig égnek, 2546 2, 23| keresztülhatolni lehetetlen.~ ~Az ütközet déltől estig változó 2547 2, 23| verik ki a magyar seregek az osztrákokat, akkor azok 2548 2, 23| akkor azok felgyújtják az erdőt. Azután az osztrák 2549 2, 23| felgyújtják az erdőt. Azután az osztrák seregek fordulnak 2550 2, 23| akkor nekik állja útjokat az égő erdő.~ ~Azalatt a magyar 2551 2, 23| magyar hadsereg más része az északi erdőt szállja meg, 2552 2, 23| másik rész visszavonulása az elfoglalt tért feladni kényszeríti.~ ~ 2553 2, 23| kell kezdeni mindent.~ ~Az erdő vívásában, védésében 2554 2, 23| ismeri már. Megszokott nóta! Az ágyúdördülés nem dobbantja 2555 2, 23| sebre nem halaványadik el az arc. Észre sem szabad azt 2556 2, 23| Ahova a golyók leesnek, az még az ellenfél birtoka.~ ~ 2557 2, 23| a golyók leesnek, az még az ellenfél birtoka.~ ~Most 2558 2, 23| omlanak mindkétfelől.~ ~Zeng az erdő az ádáz kiáltástól; 2559 2, 23| mindkétfelől.~ ~Zeng az erdő az ádáz kiáltástól; maguk a 2560 2, 23| viszik elöl a zászlókat.~ ~Az osztrák sereg egy döntő 2561 2, 23| Háromezer huszár együtt!~ ~Az ellenfél lovasütegeit felállítá 2562 2, 23| oldalában, s megnyitá ellenük az irtó tüzet.~ ~Itt csak egy 2563 2, 23| követték.~ ~Szemközt rohanni az ellenfél lovasságára, s 2564 2, 23| ellenfél lovasságára, s az első rohamnál összekeveredni 2565 2, 23| összekeveredni vele úgy, hogy az ellen maga se tudja kiválogatni, 2566 2, 23| tudja kiválogatni, melyik az ő csapatja, melyik a másé, 2567 2, 23| másé, s ne használhassa az ágyúit.~ ~Úgy történt.~ ~ 2568 2, 23| Úgy történt.~ ~Mindenütt az egész harcvonalon sebes 2569 2, 23| föld dübörgött a rohamtól, az erdő rengett az ordítástól, 2570 2, 23| rohamtól, az erdő rengett az ordítástól, s az ordítás, 2571 2, 23| rengett az ordítástól, s az ordítás, kiáltozás közé 2572 2, 23| porfelleg sok ideig eltakarta az egész csatatért. S mikor 2573 2, 23| elkapta azt, a két tábor előtt az ősregék hőskölteménye állt 2574 2, 23| legjobb vitézek odatörnek az ellenfél zászlójához, ott 2575 2, 23| vannak összezsúfolva, hogy az egész, mint egy hangyaboly, 2576 2, 23| mind a kettőt maga elől.~ ~Az áprilisi tavaszi égen éppen 2577 2, 23| sugárküllőket lövellt szét az égen.~ ~Minden arannyá vált 2578 2, 23| Két óriás haláltusája volt az, melynek minden csepp vére 2579 2, 23| E napsütötte porfelleg, az emberi düh lehelte fényes 2580 2, 23| egy fővel a tömegnél.~ ~Az egyik Baradlay Richárd, 2581 2, 23| gondolatuk van.~ ~Nem is gondolat az: két villám találkozása 2582 2, 23| bántalmak jól táplált emléke, az édes gyűlölet s a haza keserű 2583 2, 23| valóban olyan jó csapás volt az, amit Baradlay Richárd ellenfelétől 2584 2, 23| azon bűvforrásokba, mikbe az Iliász és Nibelungen hőseit 2585 2, 23| látja többé.~ ~De talán az újabb mítosztalan kornak 2586 2, 23| vannak bűvszerei, mikkel az anyák bebalzsamozzák fiaik 2587 2, 23| örökké hangzó imádkozás az, mely útjában áll a halálangyal 2588 2, 23| halálangyal pallosának, s mikor az ércen, vason keresztülvágott 2589 2, 23| keresztülszelte Richárd csákóját, az ércabroncsot, mely felső 2590 2, 23| fordulva érte Richárd fejét.~ ~Az iszonyú ütéstől mégis leszédült 2591 2, 23| ütéstől mégis leszédült az, s kiesett nyergéből, de 2592 2, 23| de sebzetlenül.~ ~Hanem az a másik csapás, amit ő adott 2593 2, 23| amit ő adott ellenfelének, az tökéletesen talált.~ ~Olyan 2594 2, 23| tökéletesen talált.~ ~Olyan volt az, mint az ég mennyköve.~ ~ 2595 2, 23| talált.~ ~Olyan volt az, mint az ég mennyköve.~ ~Keresztülvágta 2596 2, 23| talentuma sem volt, mint annak az írástudó trombitásnak, amit 2597 2, 23| E percben megdördültek az ágyúk az erdő felől! Mi 2598 2, 23| percben megdördültek az ágyúk az erdő felől! Mi ez? Az egész 2599 2, 23| ágyúk az erdő felől! Mi ez? Az egész Királyerdő rengett 2600 2, 23| honvédzászlóaljak kiverték az ellenfélt a Királyerdőből. 2601 2, 23| ellenfélt a Királyerdőből. Az ütközet sorsa el volt döntve.~ ~ 2602 2, 23| sorsa el volt döntve.~ ~Az osztrák fél trombitái takarodót 2603 2, 23| ők vették fel. Még élt.~ ~Az osztrák hadcsapatok mind 2604 2, 23| nem volt vége a napnak. Az éjt megvilágította az égő 2605 2, 23| napnak. Az éjt megvilágította az égő falu lángja, s a falut 2606 2, 23| kelnek, a zászlók lobognak az esti szélben; az éljenkiáltás 2607 2, 23| lobognak az esti szélben; az éljenkiáltás felzendül körös-körül; 2608 2, 23| belevág a tűz közepébe; az égő utcákon végig foly óra 2609 2, 23| erdőben puskaropogás világítja az éjt.~ ~S még mindig előbbre 2610 2, 23| szuronyok. Most felhatolnak az isaszegi magaslatokra; az 2611 2, 23| az isaszegi magaslatokra; az ellent onnan is leszorítják, 2612 2, 23| Királyerdőben még egyre foly az ádáz viadal. Azokat ott 2613 2, 23| csapatok törnek egymásra az erdő sötétjében, akik nem 2614 2, 23| győztes éljenkiáltása veri fel az éjszaka álmait; a távol 2615 2, 23| gödöllői hegyekről áthangzik az elvonuló ellen szomorú hívogató 2616 2, 23| hívogató trombitaszója; benn az erdő mélyében a halálra 2617 2, 24| Úgy tetszett neki, mintha az a sötétség mind egy nagy 2618 2, 24| súlyos tömeg volna, mely az ő fején fekszik; mikor a 2619 2, 24| mintha a napban volna, ahol az ember fejének a pondus specificuma 2620 2, 24| continuitatis a bőrön. Ez az egész.~ ~- Te orvos vagy?~ ~- 2621 2, 24| karomba? Még szédülni fogsz az érvágástul.~ ~Mausmann fogta 2622 2, 24| olyan jó; nyugodt arca volt az öreg legénynek, mint mindig. 2623 2, 24| patkóütéstől.~ ~Richárd sírt az elesett vén vitéz felett, 2624 2, 24| gyermek. Hiszen olyan hű volt az hozzá; hívebb, mint ember 2625 2, 24| hősök végtiszteleténél. Az ellenfél halottait is mi 2626 2, 24| múlva beáll a sebláz, s az üszög elkerülhetetlen.~ ~- 2627 2, 24| szava, mikor bementem hozzá, az a kérdés volt, hogy mi történt 2628 2, 24| egyenesen ülhessen. Kezét nyújtá az érkezőnek.~ ~- Jó estét, 2629 2, 24| világnak. Ne búsulj rajta. Nem az az egy vágás öl meg. Ó, 2630 2, 24| Ne búsulj rajta. Nem az az egy vágás öl meg. Ó, nekem 2631 2, 24| fejem van. Sokat kiállt az már. Hanem az ostoba lovak 2632 2, 24| Sokat kiállt az már. Hanem az ostoba lovak nagyon megtapostak. 2633 2, 24| semmire szükségem többé.~ ~Az orvos még egyszer ráköté, 2634 2, 24| Amint egyedül maradtak, az elkésett utas sietségével 2635 2, 24| kicsoda? Azt meg fogod tudni az iratokból, miket tárcámban 2636 2, 24| darabot, s azt kihajítani az utcára. A leány, ki Isten 2637 2, 24| a sebesült ellenfelének. Az ki nem bocsátá azt többet.~ ~- 2638 2, 24| Tárcámban megleled az iratokat, amik utasítást 2639 2, 24| mehettem. De megtudtam, hogy az a nő kiadta a gyermeket 2640 2, 24| felőle még annyit, hogy az a falusi dajkaasszony, kinek 2641 2, 24| keresetmódja ez, gyakran eljár az asszonyához veszekedni amiatt, 2642 2, 24| veszekedni amiatt, hogy az élelmezésre fizetett összeg 2643 2, 24| rézpénz fele csügg, másik fele az anyjánál van. Ha még el 2644 2, 24| gyermeke volna.~ ~Palvicz arcán az öröm rángó görcsei jelentek 2645 2, 24| ideáltal. Ah, milyen jólesik ez az égés a fejemben.~ ~És azzal 2646 2, 24| kínnak bizonyos foka, amikor az már jólesik.~ ~Richárdnak 2647 2, 24| nézni; egy haldoklóét, ki az ő kezétől esett el. De nem 2648 2, 24| nem hagyhatta ott, mert az fogta a kezét, s midőn Richárd 2649 2, 24| Hanem... bajtárs... az a titok, amit neked átadtam, 2650 2, 24| keményebben zárult össze; az az elkomolyult, sápadt arc 2651 2, 24| keményebben zárult össze; az az elkomolyult, sápadt arc 2652 2, 24| egyszer észrevette, hogy az, akivel szemközt néz, akivel 2653 2, 24| néz, akivel kezet szorít - az egy halott.~ ~Úgy kellett 2654 2, 24| egy halott.~ ~Úgy kellett az orvosoknak erőszakkal lefejteni 2655 2, 25| láthatáron nem látszik meg az égő falvak füstje. A földboltozat 2656 2, 25| északnak nézve látni kellene az ezernyi őrtüzeket, mik egy 2657 2, 25| a rettenetes sík világon az ágyúk dörgése, mik Aradot, 2658 2, 25| szakadatlan dörgés moraja volna az, mely önmagának visszhangot 2659 2, 25| ott már kaszálnak is.~ ~Az egész Körössziget egy kis 2660 2, 25| komló, téli zöld repkény. Az öreg fát nem vetik a tűzre.~ ~ 2661 2, 25| is kínozza ott ártó bogár az embert és a fát. Mindenki 2662 2, 25| Mindenki hálás egymás iránt; az ember védi a fát és annak 2663 2, 25| szigetet körös-körül övezi az ős pagony; az égerfák, mik 2664 2, 25| körös-körül övezi az ős pagony; az égerfák, mik sötét lombjaikat 2665 2, 25| megnyílik a sűrű erdőfalazat, s az összehajló óriási fák, mint 2666 2, 25| Egy paradicsomi tájkép az ott.~ ~A derült távlatban 2667 2, 25| modorában építve, északi oldalán az egész fal, fel a háztetőig 2668 2, 25| egyszer oly magasra, mint maga az épület fala, melynek fehér 2669 2, 25| tó, melynek azúr tükrében az egész ragyogó kép még egyszer 2670 2, 25| kacérkodik a víztükörben; az öreg gím hatalmas agancsát 2671 2, 25| valaki közelít feléjük.~ ~Az üde pázsitágyak közt kavicsos 2672 2, 25| délelőtti napnak.~ ~Abba az árnyékba helyezve van egy 2673 2, 25| csecsemő. Olyan kövérek az arcai, hogy alig engednek 2674 2, 25| egy kis pacsirta, s énekli az alvó fölött a Rákóczi-indulót. 2675 2, 25| aztán megint visszahibban az őrhelyére, s tovább fújja 2676 2, 25| Baradlay Ödön családja; az a fiatal férfi pedig Baradlay 2677 2, 25| ránézve, hogy Jenő ott van. Az úgy ki tudja találni a legvigasztalóbb 2678 2, 25| Jenő nincs megelégedve az arcképpel, pedig oly nagy 2679 2, 25| ide!~ ~A kisfiú otthagyja az újfundlandit, s odamegy 2680 2, 25| ismersz rá anyádra?~ ~- Az anyám nem ilyen.~ ~Azzal 2681 2, 25| Azzal a kisfiú visszament az újfundlandihoz.~ ~Aranka 2682 2, 25| vigasztalni akarta Jenőt.~ ~- Jó az a kép, én tudom, hogy találva 2683 2, 25| nem jó. És annak te vagy az oka. Mikor előttem ülsz, 2684 2, 25| Csak nem vagy féltékeny az anyánkra?~ ~- Ó, mit mondasz? 2685 2, 25| hoznád el egyszer nekem, amit az anyánknak írt.~ ~Jenő ugyan 2686 2, 25| levéllel? Gondolod, hogy az olyan írást, amit valaki 2687 2, 25| elolvashassa kedve szerint? Az chiffrekben van írva.~ ~- 2688 2, 25| vonás ide-amoda téve adja ki az egész ábécénket.~ ~Azzal 2689 2, 25| Arankának egy szelet papírra az egész titkos ábécét:~ ~ ~- 2690 2, 25| nagyítóüveggel szépen leolvassa az izenetet. Mármost hát hogy 2691 2, 25| hogy ismernéd meg ezekből az egyenes pálcákból az Ödön 2692 2, 25| ezekből az egyenes pálcákból az Ödön kézvonásait?~ ~Jenő 2693 2, 25| levelezhetni. Várj csak!~ ~S azzal az iront kezébe véve, elkezdte 2694 2, 25| olvasni?~ ~Jenő kibetűzte az abrakadabrát.~ ~"Kedves 2695 2, 25| Jenő azt kitalálta.~ ~Hanem az a ragyogás megint olyan 2696 2, 25| álomjáró mosolygása volt az, kit a képzelet összehoz 2697 2, 25| meg a vásznon."~ ~Hanem az asszonynak adott legalább 2698 2, 25| hogy Ödön közel sem jár az ellenség lőtávolához; hogy 2699 2, 25| események; hogy a mamát az egész gazdaság gondja terheli, 2700 2, 25| bizonyosat tudja: de biztatja az ellenkezővel.~ ~Ő látja 2701 2, 25| ellenkezővel.~ ~Ő látja az ország minden szélén, a 2702 2, 25| még a szerafimok dicsérik az Istent: a minden népeknél 2703 2, 25| gyermek hangját anyjához.~ ~És az anya megérti azt a szót 2704 2, 25| szájszegletét, mintha sírni akarna: az anya megcsókolja a száját, 2705 2, 25| kilopnak valamit, ami része az istenség örök üdvének.~ ~ 2706 2, 25| istenség örök üdvének.~ ~Az anya aztán nem lát semmit 2707 2, 25| gyönyörködhetik benne.~ ~Ez az egy képlet, mely a tiszta 2708 2, 25| vonásokban ismerhetni reá.~ ~És az anyát nem zavarta meg néma 2709 2, 25| zavarta meg néma gyönyörében az, hogy arcvonásait az ecset 2710 2, 25| gyönyörében az, hogy arcvonásait az ecset meglopja.~ ~Miért 2711 2, 25| festé, hol a gyermeket, hol az anyát nézve: "És titeket 2712 2, 25| Pedig hát mindaz, amit az ifjú nőnek mondtak, nem 2713 2, 25| levelet soha, és férje soha, az egész titkosírás mese; ő 2714 2, 25| titkosírás mese; ő maga, az ifjú nő fogoly, elzárva 2715 2, 25| szigetre, és sógora, Jenő, az ő börtönőre, ki vigyáz rá, 2716 2, 25| hogy ő is él, nemcsak ők.~ ~Az éj csendjét egy-egy fájó 2717 2, 25| sebesültei számára. Először az alsó földszinti osztály 2718 2, 25| nyögnek, azok kiáltoznak az éj csöndében oly kísérteties 2719 2, 25| Éjjel aztán hallgatja ezeket az alvilági kínhangokat, amiknek 2720 2, 25| sejteniök sem, mi történik az ősi lakban.~ ~Minden másodnap 2721 2, 25| de gyémántszív! A gyémánt az a kő, amelynek lelke van.~ ~ 2722 2, 25| kevéssé tudták, hogy mi az, mint az első megjelenésekor.~ ~ 2723 2, 25| tudták, hogy mi az, mint az első megjelenésekor.~ ~Ragály-e, 2724 2, 25| azoknak őt meglátogatni; mert az a ház, ahol most Baradlayné 2725 2, 25| meg nem mozdult onnan.~ ~Az órák az éjfél szakaszait 2726 2, 25| mozdult onnan.~ ~Az órák az éjfél szakaszait számlálják, 2727 2, 25| A kőszívű ember képe az.~ ~És beszél vele:~ ~- Nem! 2728 2, 25| körülöttem a halál; de fölöttem az Isten... Egymás szeme közé 2729 2, 25| annak mint angyal... Aztán az ég nem a csillagoknál kezdődik, 2730 2, 25| hegyénél; a fejünk mindenütt az égben jár... Én nem félek 2731 2, 25| A végzetet megfordította az én kezem... Lehet, hogy 2732 2, 25| hogy elvesznek mind... Az meglehet... Többet ér a 2733 2, 25| diadalban... Én adtam nekik az életet, az én tejemet szopták; 2734 2, 25| Én adtam nekik az életet, az én tejemet szopták; meghalhatnak 2735 2, 25| tejemet szopták; meghalhatnak az én lelkemmel egyesülve; 2736 2, 25| de nem volt szabad élniök az én lelkemmel ellenséges 2737 2, 25| Talán amaz is hallja az ő szavait?~ ~Visszatér ismét 2738 2, 25| Azok egy boldogabb kornak az örökösei. Mi mind megáldozzuk 2739 2, 25| is és boldogságot... Ezt az életet, ezt a boldogságot 2740 2, 25| Isten végtelen irgalma s az én soha el nem hallgató 2741 2, 25| egyszer emelt fővel fordult az arckép felé.~ ~- Amit tettem, 2742 2, 25| A holdfény is elhagyta az arcképet, más tárgyra vonulva 2743 2, 25| vonulva át ezüst világával; az visszasüllyedt a homályba.~ ~ 2744 2, 26| mily tökéletesen meg lett az semmisítve; hogy meg van 2745 2, 26| semmisítve; hogy meg van az már szorítva, s kénytelen 2746 2, 26| s otthagyta a csatatért az ellenfélnek.~ ~Ezt azután 2747 2, 26| apáca és Edit a teánál ültek az isaszegi csata utáni estén. 2748 2, 26| kedélyhangulatban volt ma. Az utolsó annál többet ábrándozott.~ ~ 2749 2, 26| teához. Azt hiszi, hogy az arak ébren tartja az érzőidegeket.~ ~ 2750 2, 26| hogy az arak ébren tartja az érzőidegeket.~ ~Ma különösen 2751 2, 26| hölgyek magyarázzák egymásnak az ütközet terét. Soror Remigia 2752 2, 26| ezredek, a cukordarabkák az osztrák ezredek.~ ~Így minden 2753 2, 26| megfoghatóvá lesz.~ ~Ha ez az egy cukordarab egy arasszal 2754 2, 26| fogva. - S mi annak azt az arasznyi utat megtenni ott 2755 2, 26| arasznyi utat megtenni ott az abroszon?~ ~Ha a Rastich-dandár 2756 2, 26| parancsot, hogy flankírozza az ellenséget; ha a Lichtenstein-dandár 2757 2, 26| Colloredo-dandár ... cheval veti magát az országútra, egy ember, egy 2758 2, 26| egy ló meg nem szabadul az ellenségből:~ ~A hölgyek 2759 2, 26| kopogtatás hangzik.~ ~- Ki az? Szabad!~ ~A kis szőnyegajtón, 2760 2, 26| üdvözölték, arcába nevettek, az asztalhoz vonták, egy karszékbe 2761 2, 26| felelt:~ ~- Minden rossz. Az ütközetet elvesztettük.~ ~ 2762 2, 26| kétséget kifejezni:~ ~- Az lehetetlen!~ ~- Az való - 2763 2, 26| Az lehetetlen!~ ~- Az való - monda Rideghváry.~ ~ 2764 2, 26| sem veszi a dolgot. Pedig az nála nem lelkierő volt, 2765 2, 26| könnyelműség.~ ~- Ah, uram! Az még nem bizonyos. Önök nem 2766 2, 26| Önök könnyen megrémülnek az álhírekre.~ ~Rideghváry 2767 2, 26| ki e nevet.~ ~- Igenis. Az, akit futárnak küldtek, 2768 2, 26| Palvicz Ottó meghalt...~ ~Edit az üdvösség enyhült mosolyával 2769 2, 26| S azzal levágta magát az asztalra, széttörve, ami 2770 2, 26| Egy kitörő vulkán volt az, mely meghajigálja tűzzel 2771 2, 26| visszadobálja a mennyköveket az égbe!~ ~Elébb homlokával 2772 2, 26| homlokával és ökleivel verte az asztalt; aztán hanyatt veté 2773 2, 26| szerteszét bomlani.~ ~"Átkozott az ég! A föld! Az emberek!"~ ~ 2774 2, 26| Átkozott az ég! A föld! Az emberek!"~ ~És vonaglott, 2775 2, 26| Aztán felkapott egy kést az asztalról, s nekirohant 2776 2, 26| asztalról, s nekirohant az ajtónak, őrülten hebegve: ~ ~- 2777 2, 26| állt nyugodtan, közönyösen az egész viharban, kezeit zsebébe 2778 2, 26| e teremben, e városban, az egész világon nincs több 2779 2, 26| kérjen kölcsön, mikor már az öné elfogyott, gondoljon 2780 2, 26| hazámat! Tudja ön, mit tesz az: "én gyűlölöm a hazámat"! 2781 2, 26| nem fogok tőled alhatni az ágyban, s egymást fogjuk 2782 2, 26| gömbölyű lámpa üvegéhez, mintha az egy világító lélek volna, 2783 2, 26| égő veres füsttel lobogott az túl. Mégsem volt neki elég 2784 2, 26| Egyszer aztán szétpattant az izzó üveg, szerteszét rúgva 2785 2, 26| testetlen léleknek, hogy az, mikor már megszűnt egy 2786 2, 26| egész emberalakot fejjel az ég felé egyenesen tartani, 2787 2, 26| azt már kitalálták, hogy az f hang kettős keresztet 2788 2, 26| vonalzott c hang szétrepeszti az üvegpalackot. Hanem a lélek 2789 2, 26| lélek testentúli hatalma - az babona.~ ~A két apáca visszajött 2790 2, 26| Alfonsine-t:~ ~- Forduljon ön az ég irgalmához. Az Isten 2791 2, 26| Forduljon ön az ég irgalmához. Az Isten meg fogja önt vigasztalni.~ ~ 2792 2, 26| Én nem beszélek többet az Istennel! Én nem imádkozom 2793 2, 26| engesztelni akarta.~ ~- Az égre és minden szenteire! 2794 2, 26| Én nem vagyok többé nő! Az vagyok, ami önök: apáca. 2795 2, 26| Pedig ő értette azokat.~ ~Az apáca némán inte Editnek, 2796 2, 26| is közöttük vagy. Megölte az, akit te szeretsz, azt, 2797 2, 26| közöttünk; eléri, ha egyikünk az égben, másikunk a pokolban 2798 2, 26| mikor fogsz engem utolérni. Az egész világon egyetlenegy 2799 2, 26| megszabadíthatott volna enmagamtól; azt az eljegyzés napján, a világ 2800 2, 26| Kiirtom férfiát, asszonyát az egész családnak; és az lesz 2801 2, 26| asszonyát az egész családnak; és az lesz a legboldogtalanabb 2802 2, 26| hogy a többit felemlegesse! Az, amit te a szememben sötétségnek 2803 2, 26| szememben sötétségnek láttál, az a sötétség már az én lelkem 2804 2, 26| láttál, az a sötétség már az én lelkem előtt meg van 2805 2, 26| előtt meg van népesülve. Az egész jövendő jár-kel és 2806 2, 26| is tégedet megajándékozni az övével. Egész terv van erről 2807 2, 26| közül, melynek arca még az éjszakán, még a poklon, 2808 2, 27| levő őslényeknek, kiket az újabb kor nem reprodukál. 2809 2, 27| a bacchikus koré, értve az etimológiai gyök alatt nem 2810 2, 27| etimológiai gyök alatt nem Bachot, az akcízák behozóját, hanem 2811 2, 27| muszka is, a magyar is."~ ~Az ősi lakot még a nagyapja 2812 2, 27| aszerint, ahogy a szél fú. Az egész házban legnagyobb 2813 2, 27| ki a sokhorgú vaskutya, az tartja az egyik végét a 2814 2, 27| sokhorgú vaskutya, az tartja az egyik végét a nyársnak, 2815 2, 27| azon egy lapos cserépedény, az betakarva pléhfedővel; a 2816 2, 27| szélesre elnyújtva, mint maga az abrosz, hogy azt egy római 2817 2, 27| befojtogatták káposztalevélbe, s az már kibeszéli, milyen idő 2818 2, 27| sebesen, mint a gőzgép. Az ember bámulja, hogy nem 2819 2, 27| hajdú is megjelenik, kinek az a kötelessége, hogy bort 2820 2, 27| is senki, nem vész kárba az, ami jó. Mindenváró úr és 2821 2, 27| Azután mért is ne menne? Az embernek az a magáé, amit 2822 2, 27| is ne menne? Az embernek az a magáé, amit megeszik. 2823 2, 27| cselekedetnek. A megrakott asztal az egyedüli látvány, mit az 2824 2, 27| az egyedüli látvány, mit az emberektől irigyelhetnek 2825 2, 27| emberektől irigyelhetnek az angyalok, kik mint tudva 2826 2, 27| fiára, ki megint elszökött az iskolából, Ádám úr arca 2827 2, 27| regále, a mészárszék, ott is az ő marhájukat vágják, a baromfit 2828 2, 27| vágják, a baromfit megtermi az udvar. Zöldséget, gyümölcsöt 2829 2, 27| ad, csak ki kell fáradni az őzért. Az senkié, mindenkié, 2830 2, 27| ki kell fáradni az őzért. Az senkié, mindenkié, az országé. 2831 2, 27| őzért. Az senkié, mindenkié, az országé. A termés mindig 2832 2, 27| padlásokon. Mindig pénzt ér az. Pénzre pedig szükség nincsen 2833 2, 27| nincsen soha. Mire kellene az? Cifraságra? Az asszonyság 2834 2, 27| kellene az? Cifraságra? Az asszonyság nem szeret öltözködni, 2835 2, 27| sehova sem szoktak; nincs az a kényelem sehol, ami otthon. 2836 2, 27| Sobri, amikor akar, még az ajtót sem találja zárva; 2837 2, 27| mert a kamatot nem fizetné az adós; perlekedni pedig egészségtelen 2838 2, 27| törik olyan nagyon magukat az emberek? Azért a kis hivatalért? 2839 2, 27| sem mellette; lehetett az országnak dicasterialis 2840 2, 27| vagy felelős minisztériuma, az az ő concoctióját semmiképpen 2841 2, 27| felelős minisztériuma, az az ő concoctióját semmiképpen 2842 2, 27| különböző nézetek mellett az ő asztalánál vitába keveredtek, 2843 2, 27| bolondozzatok, urak, úgyis rövid az élet; inkább igyatok!"~ ~ 2844 2, 27| amikhez neki semmi köze.~ ~Az új korszak vívmányait észre 2845 2, 27| trombitálhatnak körös-körül az egész országban. Ő nem hall 2846 2, 27| hogy mire mennek vele. Az ember a délutáni álmát csak 2847 2, 27| csakugyan nem várna vendéget az ember, egy viaszkosvászon 2848 2, 27| asszonyság szívesen látja az érkezőt. Ez aztán a kedves 2849 2, 27| nem veri engem innen.~ ~Az asszonyság meg akart felelni 2850 2, 27| kergeti, se megyek el innen az idén. Amit mondtam, megmondtam.~ ~- 2851 2, 27| hozzá, hogy jókor legyen az ebéd.~ ~Az asszonyság sietett 2852 2, 27| jókor legyen az ebéd.~ ~Az asszonyság sietett rendeleteket 2853 2, 27| mintha attul félne, hogy az esik el ijedtében, suttogva 2854 2, 27| engemet nímet...~ ~- Csak az a baj? Csigavér! Azt hittem, 2855 2, 27| és kitaszigal szilvasba: "Az istenirt, apuska, hol jársz 2856 2, 27| voltam, mint ördög.~ ~Ádám úr az oldalait fogta a tenyereivel, 2857 2, 27| szomorú történeten.~ ~Mikor az asszonyság az ószilvóriummal 2858 2, 27| történeten.~ ~Mikor az asszonyság az ószilvóriummal s a friss, 2859 2, 27| koma, azon nevetnek.~ ~- Mi az a jó? Nekem is adjanak belőle!~ ~- 2860 2, 27| nehogy valami csintalanság az ő füleit is megüsse.~ ~- 2861 2, 27| gyertyánál a fidibuszt, mit az ott heverő Calepinusbul 2862 2, 27| hasított ki recenter, s aztán az égő fidibuszt a pipa szárán 2863 2, 27| szomorú történetet, mert kidűl az oldalam a röhögéstül.~ ~ 2864 2, 27| Ádám úr. - Itt ellehetsz az ítéletnapig; itt tudom, 2865 2, 27| megbizonyodjam felőle, hogy az én falumat még a mappacsináló 2866 2, 27| térképet, melyet kiterítvén az asztalra, nagy kereséssel 2867 2, 27| cikcakk utazás volt biz az.~ ~Ádám úr mégis kíváncsi 2868 2, 27| szerteszilyel. Akinek lova volt, az elfuthatott. De aki gyalog 2869 2, 27| ütötte hátba ágyunak, s elöl az órám üvegje eltörte ütistül. 2870 2, 27| eltörte ütistül. De nem tréfa az, kirlek!~ ~- De hátha még 2871 2, 27| minekünk; minden katonanak az eleje vas, a hatuja vas, 2872 2, 27| hatuja vas, a közepe nímet. Az agyujának a hangja harom 2873 2, 27| egisz iletemre elig lenne az a pinz, amit csak egy nap 2874 2, 27| Mondtam már. Itt maradsz nálam az ítéletnapig.~ ~- Igen izs! 2875 2, 27| nem tettél te semmit.~ ~- Az igaz, de ott voltam mindenütt.~ ~- 2876 2, 27| bizonyítványt, hogy itt voltál nálam az egész idő alatt; betegen 2877 2, 27| más teszi azt meg nekem. Az most hamar megy, barátom!~ ~ 2878 2, 27| vontatni, s nem rettegni többé az üldöztetéstől.~ ~Odavolt 2879 2, 27| hát szegezze ki a mappát az ajtóra.~ ~Zebulon alig ütötte 2880 2, 27| Zebulon alig ütötte bele az első szeget az ajtóba, amint 2881 2, 27| ütötte bele az első szeget az ajtóba, amint azon tapasztalatra 2882 2, 27| akárkit indul el megütni, az őtet mind visszaüti, még 2883 2, 27| őtet mind visszaüti, még az ajtó is. Valaki nyitotta 2884 2, 27| s jó, hogy be nem törte az orrát Zebulonnak.~ ~Hanem 2885 2, 27| orrát Zebulonnak.~ ~Hanem az ijedség csak azután következett, 2886 2, 27| meglátta azt a valakit, aki az ajtón belép.~ ~Szalmás uram 2887 2, 27| belép.~ ~Szalmás uram volt az.~ ~Mindenváró Ádám nem tartotta 2888 2, 27| egy vendég van a háznál. Az is régi ismerős. Az is menekült. 2889 2, 27| háznál. Az is régi ismerős. Az is menekült. Az is a nyakát 2890 2, 27| ismerős. Az is menekült. Az is a nyakát félti. Csakhogy 2891 2, 27| azok kergették meg mint az ellenfél megbízottját. És 2892 2, 27| teremnek, mint a gomba; az ő fejének nincs már hol 2893 2, 27| világosan azt hitte, hogy az az ütés, melyet arcának 2894 2, 27| világosan azt hitte, hogy az az ütés, melyet arcának promontóriumára 2895 2, 27| arcának promontóriumára kapott az ajtótul, szándékos orgyilkos 2896 2, 27| a kalapáccsal azért állt az ajtó mögé, hogy őt jól fejbe 2897 2, 27| csúnya időben.~ ~Szalmás az asztal felé oldalgott; de 2898 2, 27| nem szegezte már a mappát az ajtóra; inkább odaterítette 2899 2, 27| inkább odaterítette megint az asztalra. Szalmás láttára 2900 2, 27| nyolcszázötven ágyúval; mikor az kigyün, csak úgy fog Windischgraetzet 2901 2, 27| nincs.~ ~Szalmás leült az ablakzsámolyra, s ott oly 2902 2, 27| valamit.~ ~Zebulont elragadta az első siker.~ ~- Huszonhatezer 2903 2, 27| generálisnak kettőt?~ ~- Az úgy van - folytatá Zebulon, 2904 2, 27| a félreült Szalmásra. - Az én fejem asszekurálva van 2905 2, 27| Szalmás uram nem szólt semmit. Az meg volt némulva.~ ~Zebulont 2906 2, 27| Zebulont pedig éppen az ejté kétségbe, hogy mért 2907 2, 27| hogy mért nem szólal meg ez az ember. Ez valami rosszban 2908 2, 27| valami ellenvetést; nem az; ellenmondás nélkül fogadta 2909 2, 27| sem szabad azt, hogy ez az ember őrá nézve valaki. 2910 2, 27| hadvezetővé tette; odabökdösött az ujjával a kiterített mappára, 2911 2, 27| pivot. Innen debouchiroz az avantgarda, itt koncentráltatik 2912 2, 27| valamennyi! Aki közbeszorul, az természetesen el van fogva.~ ~ 2913 2, 27| utána senki. Jártathatta az ujjait Zebulon a térképén 2914 2, 27| szerint, amerre akarta.~ ~Az ebédre hívó szózat félbeszakítá 2915 2, 27| stratégiai magyarázatait.~ ~Hanem az úri asztalnál az a fátuma 2916 2, 27| Hanem az úri asztalnál az a fátuma esett, hogy Szalmás 2917 2, 27| folytonosan orra előtt kellett azt az embert látni, akiről azt 2918 2, 27| akiről azt hiszi, hogy az ide azért jött, hogy őtet 2919 2, 27| Zebulon nagyszerű volt az ebéd fölött.~ ~Feladatul 2920 2, 27| vennem a hadsereg számára.~ ~Az úrhölgy jó publikum volt, 2921 2, 27| volt, mindent elhitt.~ ~- Az mind huszár alá kell?~ ~- 2922 2, 27| veszedelmes állítás. Itt az erdő közepén! Ezt meg kell 2923 2, 27| Pénzt nem hordom magammal. Az nem szokás. Minden pénz 2924 2, 27| befenekelt hordóban kit etettek az akonán keresztül? S hát 2925 2, 27| zsidó gyerek mit beszélt az úton?"~ ~Ádám úr evett, 2926 2, 27| háziasszonyságot talán pikírozta az, hogy Zebulon egyszerre 2927 2, 27| minden órában szüksége van az országnak. Azért is tette 2928 2, 27| Azért is tette tán azt az észrevételt, hogy "de hátha 2929 2, 27| kikbül hajigálja bombát. Ha az nem elig, ott talian; ha 2930 2, 27| nem elig, ott talian; ha az sem elig, megindul Ledru 2931 2, 27| is mindent letipor. Mind az egész világ a mi ríszünkön 2932 2, 27| őtet.~ ~Ebéd vége felé már az egész európai koalíciót 2933 2, 27| kitüntetéseket, magas rangot; az olyan árulók, incselkedők 2934 2, 27| incselkedők pedig, kik az ellenséggel cimboráztak, 2935 2, 27| Mindenváró nem szólásának az volt az értelme, hogy nem 2936 2, 27| Mindenváró nem szólásának az volt az értelme, hogy nem kell mindent 2937 2, 27| mindent minden embernek az orrára kötni.~ ~Délután 2938 2, 27| dunnával, melynek láttára az egyszeri angol traveller, 2939 2, 27| amivel betakarták, hogy az madrác, amire még egy másik 2940 2, 27| reggeli már régen készen volt, az asszonyság évelődött, hogy 2941 2, 27| Még csak le sincs fekve az ágyuk.~ ~De már ezt a csudát 2942 2, 27| ment be.~ ~- Ahun van ni! Az ablak is nyitva - tevé észrevételét 2943 2, 27| észrevételét a hajdú.~ ~Biz az tárva volt.~ ~Az asztalon 2944 2, 27| Biz az tárva volt.~ ~Az asztalon pedig volt egy 2945 2, 27| A biz elugrott.~ ~Onnan az átelleni szobába nézett 2946 2, 27| Ádám úr. Ott is nyitva volt az ablak. Az asztalra volt 2947 2, 27| is nyitva volt az ablak. Az asztalra volt valami írva 2948 2, 27| Zebulontól féltében menekült az ablakon át.~ ~Ádám úr egyet 2949 2, 28| éjszakáján, sötétben, hidegben az erdőnek vette útját, követve 2950 2, 28| itt jártából, hogy ahol az a patak ered, ott van egy 2951 2, 28| abban van egy szentkép, az némi részletes hitelben 2952 2, 28| veszedelemből.~ ~A hold világított az útjára valami keveset, különben 2953 2, 28| nagyon meredekre visz fel az út, jó lenne botot vágni, 2954 2, 28| a bot végére akasztotta az útitáskát.~ ~Azután csak 2955 2, 28| tünedezett Zebulon kebléből az üldöztetéstől való félelem, 2956 2, 28| másfajta aggodalomnak, melyet az erdők elhagyatottságának 2957 2, 28| jutott Kisfaludy Sándorból az a vers, ahol az álremetével 2958 2, 28| Sándorból az a vers, ahol az álremetével szemközt jött 2959 2, 28| Ha jól emlékszik rá, még az is következik abban a versben, 2960 2, 28| elejtette a koponyát, s az a remete lábaihoz "a hegyen 2961 2, 28| tisztásra vezetne ki ez az út.~ ~Az a kívánsága is 2962 2, 28| tisztásra vezetne ki ez az út.~ ~Az a kívánsága is beteljesült. 2963 2, 28| hova menekülnie többé. Ez az ember őtet megkerülte, és 2964 2, 28| vette észre, hogy hiszen az a Macbeth, s ő annak a Banquo 2965 2, 28| megijeszthették valahol másutt. Csak az álla mozgott, mintha magának 2966 2, 28| tegnap mondtam Ádámnak, az csak mind tréfa volt. Nem 2967 2, 28| segitheti énrajtam. Jó, ha az embernek jó barátjai vannak 2968 2, 28| amint megtudta, hogy szabad az út, nagyot fohászkodott, 2969 2, 28| többé, nem ulánus, huszár az, aki fölveri a port az úton.~ ~ 2970 2, 28| huszár az, aki fölveri a port az úton.~ ~Csak olyan parasztos 2971 2, 28| még több is?~ ~- Hogyne. Az egész csapat.~ ~- Micsoda 2972 2, 28| többi sereg merre van?~ ~- Az még a Tiszán túl van, és 2973 2, 28| itten?~ ~- A mi feladatunk az ellenséget nyugtalanítani 2974 2, 28| pecsovicsokat elfogdosni.~ ~Az első esély Zebulont megszeppentette. 2975 2, 28| megszeppentette. Nem kereste ő az oroszlánt, csak a nyomát.~ ~- 2976 2, 28| itt közel ellenség?~ ~- Az nincs, de van pecsovics.~ ~(" 2977 2, 28| ott szalad a másik úton az erdőben" - gondolá magában 2978 2, 28| No, akkor én leülöm ide az útfélre, és kipihenek magamat. 2979 2, 28| Felfedezhetek magamat. Én vagyok az a kormánybiztos Tallérossy 2980 2, 28| Tallérossy Zebulon, akiről az volt a hír, hogy kassai 2981 2, 28| hát már olyan ország, ahol az ő parancsolatjára befognak 2982 2, 28| parancsolatjára befognak a szekérbe!~ ~Az úton aztán elmondatta magának 2983 2, 28| lovassal, hogy mik történtek az ő távolléte alatt a túlsó 2984 2, 28| hogy nagyon jól ismeri az urat. Tessék hozzá szállni. 2985 2, 28| igen dísztelen állapotban, az erdei sár minden színű maradékával 2986 2, 28| a diskurzust:~ ~- Őrnagy az a maga csapatvezére vagy 2987 2, 28| erényeiről: hány gulyáját elfogta az ellenségnek, hány prófuntos 2988 2, 28| át kezdte látni, hogy biz az nem lehetetlen, hogy ilyen 2989 2, 28| háborús világban rangot kap az olyan ember, kinek jó ökle 2990 2, 28| Zebulon csizmáit hájjal: az még jobb. E toalett alatt 2991 2, 28| már tudta utazása célját. Az most a centrum: a főváros.~ ~ 2992 2, 28| Gergőhöz tisztelkedni.~ ~Az érdemes vitéz úr szabadalmat 2993 2, 28| kényelembe tenni magát.~ ~És az egész elfogadás alatt ki 2994 2, 28| annyi haditudománya, hogy az egyetlen úri lakot választotta 2995 2, 28| egy nyomtatványt, s odaadá az egészet Zebulonnak.~ ~- 2996 2, 28| tetszik.~ ~- Mi ez? Újság?~ ~- Az hát. A Március! Most Debrecenben 2997 2, 28| Hanem, amit abból olvasott, az lassankint letörülte arcáról 2998 2, 28| aztán leeresztve térdére az olvasott hírlapot, sokáig 2999 2, 28| tudná nekem megmondani, mi az a vésztörvény, mit olvasok 3000 2, 28| országgyűlésben?"~ ~- Ó, igenis tudom. Az olyan törvény, mely szerint