IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] avatottabb 1 avatva 1 avégett 1 az 4311 azalatt 34 azáltal 5 azaz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy 1773 s | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances az |
Rész, Fejezet
3001 2, 28| mely szerint hazaárulók és az ellenséggel cimborálók vésztörvényszék 3002 2, 28| hazaárulók"?~ ~- No, hát például az olyan képviselőket, kik 3003 2, 28| Aki csak beszédbe állt is az ellenséggel.~ ~- No, én 3004 2, 28| aki egy sor levelet írt is az ellenségnek, akármit.~ ~ 3005 2, 28| No, de Szalmás ezóta már az óperencián is túl van, s 3006 2, 28| óperencián is túl van, s az a bizonyos levél rég elhasználódott 3007 2, 28| időben nem lehet kímélni az embereket - folytatá Boksa 3008 2, 28| pajtást, se nagy urat. S ha az édesapám fia volna is, aki 3009 2, 28| névre. ~ ~- De spion volt az ármányos. Megtudtam. Utána 3010 2, 28| monda Boksa:~ ~- Hát tudja az úr, hogy én Szalmást kergettem?~ ~- 3011 2, 28| mintha Boksa nagyon nézné az ő csizmáit is.~ ~- Sok mindenféle 3012 2, 28| Boksának, hogy engedelmet kér az őrnagy úrtól, egy kicsit 3013 2, 28| Zebulon torka körül; hanem az nem igaz, hogy Zebulonnak 3014 2, 28| hozzá.~ ~- S hová vigyem az urat?~ ~- Nem bánom én, 3015 2, 28| átszőve. Ez a szakáll volt az ő büszkesége, úri tekintélyének 3016 2, 28| nem viselő népek, mit tesz az, valakinek rászánni magát, 3017 2, 28| hogy a szakállát levágja. Az egy parciális temetkezés!~ ~ 3018 2, 28| megjelent a fuvarosa előtt, az őt nagyon megbámulta ez 3019 2, 28| hanem amint kiértek megint az útra, visszafordult a kocsiülésből 3020 2, 28| Zebulonhoz.~ ~- Ugyebár, az úr most olyan helyeken szeretne 3021 2, 28| többet. No, majd elviszem én az urat úgy, hogy semmi baj 3022 2, 28| ment. Majd elszállítom én az urat is olyan félreeső helyeken, 3023 2, 28| mert két tornya volt.~ ~Az egyik torony, a kisebbik, 3024 2, 28| mármost a történtek után ebben az országban nincsen maradása; 3025 2, 28| bárki kezében levő puska az ő fejének van fordítva.~ ~ 3026 2, 28| kormánybiztosa adhat.~ ~Az most éppen Eperjesen van. ( 3027 2, 28| arra különös ürügy kell.~ ~Az ürügy megvan.~ ~Schneiderius 3028 2, 28| Schneiderius Theophilus, az nemrég írt az apjának, hogy 3029 2, 28| Theophilus, az nemrég írt az apjának, hogy sietve küldjön 3030 2, 28| pénzt nem küldött azért neki az öreg, mert a "Fuchs" nem 3031 2, 28| hanem ennek a levélnek az alapján egy megkeseredett 3032 2, 28| tisztelendő úr útlevelével.~ ~- Az ám, kedves papom - mondta 3033 2, 28| Eperjesre uraságod maga az én nevemmel, és írassa le 3034 2, 28| nevemmel, és írassa le magát az útlevélben.~ ~- Én menjek 3035 2, 28| reverendájában? Hát a bajuszom?~ ~- Az levágatik.~ ~De már erre 3036 2, 28| kell a késnek adni; mert az megint csak kinő; de a nyak, 3037 2, 28| és a falut, ahol lakik: az Pukkersdorfnak híják. Ezt 3038 2, 28| annak lépcsőin felballagott. Az egész úton mondta magában 3039 2, 28| keblére tette ájtatosan; az egyikben volt egy nagy cilinderkalap, 3040 2, 28| De alig ejtette ki ezt az öt szót, amidőn a kormánybiztos 3041 2, 28| összeroskad.~ ~- Hát téged mi az ördög hord itt ebben a papi 3042 2, 28| kormánybiztosra. Rideghváry Bence volt az.~ ~A főúr azonban nem vette 3043 2, 28| Dicső, hogy eljöttél. Ez az álruha mutatja, milyen veszedelmeken 3044 2, 28| hűséges ragaszkodásod jutalma. Az ígért helyet fenntartottam 3045 2, 28| is jer ide, írd alá ezt az ívet. Ne kérdd, mi az. Csak 3046 2, 28| ezt az ívet. Ne kérdd, mi az. Csak írd alá! Láthatod, 3047 2, 28| a papiroson, mint mikor az álmos kocsist viszi a lova 3048 2, 28| nélkül a jól ismert úton.~ ~Az a papír pedig, amelyre felírta 3049 2, 28| amelyre felírta akkor a nevét, az volt ama históriai okirat, 3050 2, 28| festeni.~ ~Most azután Zebulon az első gráciát kérte ki magának, 3051 2, 28| Szalmásnál semmi levelét, mert az Rideghvárynak rég átadatott. 3052 2, 28| elhordta a vésztörvényszék elől az irháját. Éppen azzal mulattatá 3053 2, 28| történetet majd mondja el az ebéd felett, hogy ugratták 3054 2, 28| versét:~ ~"Inkább ragadjon az én nyelvem az ínyemhez!"~ ~ 3055 2, 28| Inkább ragadjon az én nyelvem az ínyemhez!"~ ~És attul a 3056 2, 29| méla csend van. Reggel már az idő, s az utcák még mind 3057 2, 29| van. Reggel már az idő, s az utcák még mind üresek. Hetivásár 3058 2, 29| nap, és semmi járás-kelés az utcákon. A szokott zsibongás 3059 2, 29| a helyzetet nem ismeri. Az utcaszegleteken rövid tartalmú 3060 2, 29| falragaszok vannak, miket az éjjel ragasztottak ki; ha 3061 2, 29| sietteti lépteit, s igyekszik az utcáról eltűnni. Nehéz fenyegetések 3062 2, 29| időkre emlékeztetnének, az utolsó védbástya fala rég 3063 2, 29| otthon"-nak szánt város az egész. ~ ~Húsz év előtti 3064 2, 29| Még akkor nem volt körüle az a száz fekete kémény, mely 3065 2, 29| fekete korommal írja fel az égre a földi prózának diadalait; 3066 2, 29| épületsor mosolygott. Olyan volt az, mint egy szép fiatal hölgynek 3067 2, 29| közeledő idegent úgy hívogatja az első tekintet.~ ~Mármost 3068 2, 29| imádói se ismerjenek rá, s az idegenek elfussanak tőle.~ ~ 3069 2, 29| egy kanyargó paliszádsor az újépületi laktanyától a 3070 2, 29| oldalon pedig, hol most az alagútszáda nyílik, a Lánchíd 3071 2, 29| jelszóra végigsöpörheti az egész Lánchidat.~ ~Azok 3072 2, 29| korán reggel ott támadtak az utcaszögleteken, azt jelentik 3073 2, 29| megrázta a házak talapzatait, s az alvókat felkölté ágyaikból, 3074 2, 29| történik mai nap?~ ~Amint az utolsó lovascsapat áthaladt 3075 2, 29| perc alatt lángba borult az egész, s lobogott egyik 3076 2, 29| csak a bárónál kezdődik az ember - a kevély államférfi, 3077 2, 29| még egyezkedni sem akart; az elbízott hadvezér, ki négy 3078 2, 29| elégeti a hidat a háta mögött; az eltaszított békejobb elől 3079 2, 29| paripadobajára kitekintenek a lakosok az ablakon. És akkor - mintegy 3080 2, 29| pillanat alatt megváltozik az egész város arca.~ ~Az első 3081 2, 29| megváltozik az egész város arca.~ ~Az első huszár nyargal a városon 3082 2, 29| végignyargal, felhangzik nyomában az a visszagondolhatatlan, 3083 2, 29| egyszer hallani Isten, mikor az arkangyal trombitája azt 3084 2, 29| harsogni: "feltámadás!"; mikor az újraébredők miriádjai lerázzák 3085 2, 29| gyöngéknek erejük villámmá nő, s az erősek hatalma füstté oszlik; 3086 2, 29| csillagokig ható zengés harsogja az egyik saroktól a másikig: " 3087 2, 29| Hozsánna!"~ ~Ilyen kiáltás volt az.~ ~Egy rettenetes "éljen"- 3088 2, 29| Kerepesi úton, s végighangzott az indóházig, hosszan az egész 3089 2, 29| végighangzott az indóházig, hosszan az egész Dunasoron végig, be 3090 2, 29| frenetikus démon-kardala volt az! A rab titánok üdvordítása 3091 2, 29| titánok üdvordítása volt az, kiknek sikerült ledobni 3092 2, 29| melleikről a Péliont és az Osszát!~ ~Mint a feltámadás 3093 2, 29| hölgyarcokkal. Koszorúnak lett fonva az üvegházak minden virága, 3094 2, 29| csodaszépségű úrhölgyek - oda, az utca porába, és csókolták 3095 2, 29| pillangószárnyakat kapott, s örömében az égbe akar repülni velük!~ ~ 3096 2, 29| lovag, ki előrenyargalt az üdvrivalló tömeg diadalzaját 3097 2, 29| után a ház nyitott kapuján az udvarra.~ ~A lódobajra és 3098 2, 29| A házmester részéről az volt rá a fogadjisten, hogy 3099 2, 29| ajtóstul együtt kibukott az udvarra; először megrohanta 3100 2, 29| a tisztet, annak elkapta az egyik kezét, azt megcsókolta; 3101 2, 29| fejét, s annak csókolta meg az orrát. Azután nekiiramodott, 3102 2, 29| nekiiramodott, hogy majd kiszalad az utcára, s miután a tiszt 3103 2, 29| tényleg akadályozva lőn, csak az udvart lármázhatta fel e 3104 2, 29| szent nevét mondja meg nekem az úr, hadd tudjam, kit látok 3105 2, 29| egy huszárt nem lát ismét az utcán végignyargalni.~ ~ 3106 2, 29| s úgy örült neki, hogy az azt kegyeskedik megenni.~ ~ 3107 2, 29| De tán nincs itthon az asszonyság? Senki sem jő 3108 2, 29| Senki sem jő felnyitni az ajtót.~ ~A házmester az 3109 2, 29| az ajtót.~ ~A házmester az udvarról válaszolt:~ ~- 3110 2, 29| válaszolt:~ ~- Hja, biz az asszonyság nincsen idehaza.~ ~- 3111 2, 29| is. Ne másztam volna fel az emeletre! ~ ~A jámbor furfangosan 3112 2, 29| Richárd megint leszállt az udvarra, a világért sem 3113 2, 29| szokott venni és mindenkitől. Az oroszlán nem használja a 3114 2, 29| Hát mikor jön haza ez az asszonyság?~ ~- Bizony nem 3115 2, 29| Hol találkozhatnám vele?~ ~Az egzaltált hazafi ég felé 3116 2, 29| bár találkozhatnék vele az excellenciás úr még ma, 3117 2, 29| üthetné be buzogánnyal azt az ajtót, amelyen belül az 3118 2, 29| az ajtót, amelyen belül az az asszonyság most lakik!~ ~- 3119 2, 29| ajtót, amelyen belül az az asszonyság most lakik!~ ~- 3120 2, 29| sietett, amiért előrevágtatott az ellenségtől elhagyott város 3121 2, 29| elhagyott város közepébe, az nem a dicsszomj volt, nem 3122 2, 29| vezette naprul napra lovasait az ütközetbe, mely mindennap 3123 2, 29| hogy éppen olyan messze van az, mint a pokol; ha akarja, 3124 2, 29| Ottó gyermekének hollétét, az Budán van, a várban elfogva, 3125 2, 29| s midőn Baradlay keresi, az osztrák várfogságban ül.~ ~ 3126 2, 29| senki sem tud semmit.~ ~Az ilyen lények történetét 3127 2, 30| míg a világon magyar lesz, az örök szemrehányás: miért 3128 2, 30| miért sírt Izrael népe az asszír világcsodák közül, 3129 2, 30| kellett annak jönni!" S az igazság, mit a költő mond, 3130 2, 30| a puni népnek Karthágó, az Izraelnek Jeruzsálem, a 3131 2, 30| Szentföld, a franciáknak Párizs, az orosznak Moszkva, az olasznak 3132 2, 30| Párizs, az orosznak Moszkva, az olasznak Róma - az volt 3133 2, 30| Moszkva, az olasznak Róma - az volt minekünk Budavár.~ ~ 3134 2, 30| minden kövét Budavárának, s az ott állt szemei előtt, egy 3135 2, 30| Egy éjszakára való játék az újabb kor hadászatának, 3136 2, 30| Duna-parton áll; ha azt lerontja az ostromló, a várőrséget másnap 3137 2, 30| hogy lábainál terül Pest.~ ~Az ostromlott sereg, minden 3138 2, 30| sereg, minden golyójáért az ostromlónak, Pestet árasztja 3139 2, 30| ellenem kihúzod kardodat, én az enyimmel leányod, nőd, bölcsőben 3140 2, 30| délben jött tömeges rohammal az első honvédcsapat Buda torlaszai 3141 2, 30| A tizedik zászlóalj volt az. A tisztek a hadoszlop élén 3142 2, 30| a sorompó tömör kapui, s az ott elrejtett ágyúkból pusztító 3143 2, 30| a rohanó zászlóaljat.~ ~Az ostromló hadoszlop szét 3144 2, 30| törve e gyilkos lövéstől; az ostromlók egy része a házakba 3145 2, 30| menekült a tartalék felé; az volt a 33-ik zászlóalj.~ ~ 3146 2, 30| leálcázva, fedetlenül maradt az oldaltámadás előtt, a védő 3147 2, 30| azon pillanatban, midőn az egész palánkvonal meg volt 3148 2, 30| foglalhatja is egy merész rohammal az első hévben a támadó csapat 3149 2, 30| vízvezeték lerombolására; s ha az nincs többé, ha annak a 3150 2, 30| Ami a bombastílust illeti, az két század alatt bizony 3151 2, 30| egy fellázadt óriásnak, az apokalipszis tűzokádó csodájának, 3152 2, 30| imádott ifjú fővárosát az ostrom viharai alatt össze 3153 2, 30| szállt.~ ~Mikor május 4-én az első ágyúszó megzendült, 3154 2, 30| Richárd a csizmadiát.~ ~- Az ostromot nézni.~ ~- Vigyázzon 3155 2, 30| fizikai okai vannak. Annak az oka a "vis attractionis", 3156 2, 30| mesterrel; akkor már tele volt az utca szaladó néppel; Mihály 3157 2, 30| magát a páholyokba. Most már az ablakokbul nézték a harcjátékot. 3158 2, 30| végig a tűzfarkú bombák, az emberi harag mennydörgését 3159 2, 30| tudattak a néppel, hogy az égboltozatról való fogalom 3160 2, 30| csak mese; nem firmamentum az; nem takarja az be a halandók 3161 2, 30| firmamentum az; nem takarja az be a halandók fejeit, ártót, 3162 2, 30| volt a gyönge Budavárnak. Az, hogy megtámadója gyöngébbnek 3163 2, 30| kell ide, hanem bomba.~ ~Az első rohamnál huszonnyolc 3164 2, 30| huszonnyolc löveggel támadta meg az ostromló a várat, mire a 3165 2, 30| kilencvenkét löveggel felelt. Az ostromló ágyúi csatalövegek 3166 2, 30| raklövegek, 24 fontosok. Az ostromló hétfontos haubicokat 3167 2, 30| hétfontos haubicokat hajigált, s az ostromlott hatvanfontos 3168 2, 30| bombákat szórt vissza értük.~ ~Az ostromlónak a spártai anya 3169 2, 30| égetni.~ ~Erre hangzott az a nagy üdvriadal a pesti 3170 2, 30| volt segítség.~ ~Ez volt az első arculütés. Az ostromló 3171 2, 30| volt az első arculütés. Az ostromló érezte azt, pirult, 3172 2, 30| megérkeznek, éjente lehet az ostromtelepeket építeni 3173 2, 30| ostromtelepeket építeni és az építés álcázására mindennap 3174 2, 30| álrohamokat rendezni!~ ~Az álroham a legkeményebb próbaköve 3175 2, 30| viselni azért, hogy teljék az idő.~ ~Egy ilyen türelemfárasztó 3176 2, 30| várba, s tudósítást hozni az ottani állapotokról. Ön 3177 2, 30| elintézni.~ ~- Igen egyszerű az. Hidegkúti ismerős parasztokkal, 3178 2, 30| Azt, hogy hol és kinél van az a gyermek, ki őrá volt bízva, 3179 2, 30| én azt a gyermeket, mert az a tiszt meghalt.~ ~- Jó, 3180 2, 30| Jó, uram. Megtudom. Az a másik tiszt ezer forinttal 3181 2, 30| Debrecenbe, s megtudom, hol az a fiú. Nem tettem meg. Főuramnak 3182 2, 30| türelmetlenül várta már az érkezőt. Meg is ölelte, 3183 2, 30| láttam. Lássuk legelébb az ország dolgát. A várban 3184 2, 30| berakva a Vízi-kaput kivéve; az szabad. A Halászbástyán 3185 2, 30| horvátok?~ ~- Haragosak.~ ~- És az olaszok?~ ~- Se hideg, se 3186 2, 30| hozzánk?~ ~- Nem.~ ~- Hát az olasz katonák hangulatát 3187 2, 30| van.~ ~- S ez a zsebkendő az ön tanulmányának az alapja.~ ~- 3188 2, 30| zsebkendő az ön tanulmányának az alapja.~ ~- Mégpedig hiteles. 3189 2, 30| szorulni fog a kapca, akkor az utolsó órában számíthatunk 3190 2, 30| számíthatunk rájuk. Addig nem. Ha az ostromhágcsóink a falnál 3191 2, 30| bennünket. Ó, én ismerem őket. Az olasz heves vérű szerető, 3192 2, 30| ostoba fal előtt, melyről az ellenfél nyelvét öltögeti 3193 2, 30| nyelvét öltögeti rájuk.~ ~Az ostrom harmadik napján már 3194 2, 30| ostrom harmadik napján már az ostromlók kilenctized részének 3195 2, 30| melegvérűhöz.~ ~Úgy összevesztek az ostrom negyedik napján tartott 3196 2, 30| céltáblájának.~ ~És ez volt az egésznek hű képe. Testvér 3197 2, 30| keseregni!~ ~- Be kell fejeznünk az ostromot! - monda Richárd, 3198 2, 30| vízvezetéket, kinyithatjuk az utat a vízivárosi rohamra.~ ~- 3199 2, 30| ostromlással, elvesztettük az egész hadjáratot. Égjen 3200 2, 30| azon fel lehet vonulni az ostrom alatt egy csapatnak; 3201 2, 30| valamelyik oldalon csak ráakadunk az olasz ezredre, mely nem 3202 2, 30| mellvédet kell megmászni. Az említett pincék tízölnyi 3203 2, 30| syenit-sziklában. Ez nem kétnapi munka. Az ellenség ijedelmét pedig 3204 2, 30| hangon:~ ~- Ezt még nekem az életben nem mondta senki. 3205 2, 30| helyeikről. Valaki elárulta az ellenségnek a főhadiszállást, 3206 2, 30| a főhadiszállást, s most az teljes ütegeivel tüzel a 3207 2, 30| Richárd bátyjára nézett.~ ~Az egyedül maradt ülve az asztalnál. 3208 2, 30| Az egyedül maradt ülve az asztalnál. Egy toll volt 3209 2, 30| dolgot. Bátyjának ebben az osztentált hidegvérűségében 3210 2, 30| a határozatot. Mit írjak az ülés jegyzőkönyvébe?~ ~- 3211 2, 30| határozatot kell hoznunk, mielőtt az ülést feloszlatnók.~ ~- 3212 2, 30| Tehát ismét sorba leültek az asztalhoz. A vár ágyúi keresztül-kasul 3213 2, 30| Azután sietett mindenki az összelőtt ház alól.~ ~Hanem 3214 2, 30| A paliszádsor, melyet az ellenfél épített, jó fedezet 3215 2, 30| szállítására.~ ~Május 9-én éjjel az összes budai ostromlövegek 3216 2, 30| ellen intéznek rohamot.~ ~Az ostrom oroszlánrésze annak 3217 2, 30| találkoztam Szalmással.~ ~- Ki az?~ ~- Egy hírhedett kém.~ ~- 3218 2, 30| Igen veszedelmes ember. Az egész télen folyvást szökdösött 3219 2, 30| vigyázzanak a vitéz urak, hogy az az ember az őrszemeiken 3220 2, 30| vigyázzanak a vitéz urak, hogy az az ember az őrszemeiken át 3221 2, 30| vitéz urak, hogy az az ember az őrszemeiken át ne szökjék, 3222 2, 30| őrszemeiken át ne szökjék, mert az az egy ember el fogja rontani 3223 2, 30| őrszemeiken át ne szökjék, mert az az egy ember el fogja rontani 3224 2, 30| egy ember el fogja rontani az egész dolgot.~ ~Richárd 3225 2, 30| öt padlásablaka van. Mind az öt ablakban gyertya ég.~ ~- 3226 2, 30| óranegyedig e gyertyákra. Majd az egyik, majd a másik elalszik; 3227 2, 30| Tudja ön, hogy mi ez?~ ~- Az, hogy ezeket a manzárdszobákat 3228 2, 30| lángolt a várbeli Úri utca; az éji tűzfényben mint fekete 3229 2, 30| látszottak a tűzoltó katonák az égő tetők falain. A harmadik 3230 2, 30| megriasztá a tűzszekerészetet, az a Váci úton robogva a Széna 3231 2, 30| térre vágott le. Ott éppen az ötszáz napszámos töltötte 3232 2, 30| szétfutottak.~ ~A harmadik bomba az Új térre esett, ahol a traverzekhez 3233 2, 30| voltak lerakva, s felgyújtá az egész készletet.~ ~Oly pontosan 3234 2, 30| csapott le minden bomba éppen az előkészületi helyekre, mintha 3235 2, 30| előkészület el volt árulva.~ ~Az ellenfél megmutatta, hogy 3236 2, 30| bomba és tűzgolyó verte el az álmot a fővárosrul, s kisöpörte 3237 2, 30| El kellett ismernie, hogy az ostromot kezdeni kell, nem 3238 2, 30| bevégezni.~ ~El kell hozatni az ostromlövegeket Komárombul, 3239 2, 30| miatt. Ártatlan dolog volt az. Öt mamzel lakott az öt 3240 2, 30| volt az. Öt mamzel lakott az öt padlásszobában. A meggyújtott 3241 2, 30| Harmadnapra megérkeztek az ostromlövegek. Csak kilenc. 3242 2, 30| hegyoldalakat kellett éjente kivágni az ütegek helyéül, s hogy az 3243 2, 30| az ütegek helyéül, s hogy az ellenfél a kőtörés zaját 3244 2, 30| kőtörés zaját meg ne hallja, az éji munka alatt folytonos 3245 2, 30| Éjrül éjre folyt a harc, az ostrom, az ágyúzás, a támadás; 3246 2, 30| folyt a harc, az ostrom, az ágyúzás, a támadás; azalatt 3247 2, 30| ágyúzás, a támadás; azalatt az utászok vágták csendesen 3248 2, 30| csendesen a hegyoldalba az ágyúk karzatait.~ ~Május 3249 2, 30| vulkán, csapott föl a láng az égre, a csillagokig hányva 3250 2, 30| hányva föl égő üszkeit s az üszkök között széttépett 3251 2, 30| elhordta a főtemplom tetejét.~ ~Az ostromló táborbul örömriadal 3252 2, 30| ezernyi ezer tűzgolyót okádtak az ágyúk a védtelen városra. 3253 2, 30| folytonos mennydörgés hangzott az égen és földön, mely négy 3254 2, 30| pokoli zene elhallgatott, az ifjú szép város egyik végitől 3255 2, 30| között a redout-épület; az országgyűlés történelmi 3256 2, 30| egy zsarátnokká válva.~ ~Az ostromlók szívében megfagyott 3257 2, 30| a vér. Megnémult minden; az ágyúk és az ajkak; hanem 3258 2, 30| Megnémult minden; az ágyúk és az ajkak; hanem abban a tekintetben, 3259 2, 30| istenszobornak a némasága volt az.~ ~A lángok süvöltésén, 3260 2, 30| üresen hagyva; a kapuk, az ajtók nyitva. Ha egy kíváncsinak, 3261 2, 30| padlásszobájában most is ég az öt gyertya; egy-egy kialszik, 3262 2, 30| minden golyó.~ ~Hát azt az öt gyertyát ki gyújtogatja 3263 2, 30| épületének, s onnan les. Lesi azt az öt gyertyát. A polgártárs 3264 2, 30| öt gyertyát. A polgártárs az. Mihály mester.~ ~Végignézte 3265 2, 30| Mihály mester.~ ~Végignézte az egész rombolást. Maga is 3266 2, 30| egész rombolást. Maga is az elkárhozottak kínjait állta 3267 2, 30| elkárhozottak kínjait állta ki az égrepesztő tombolás alatt, 3268 2, 30| a maga csizmadiaeszével az égbíráló aforizmákat.~ ~" 3269 2, 30| mennydörög, azt mondják, az Isten beszél. Hát mikor 3270 2, 30| mikor a bombák dörögnek, az a királyok beszéde?"~ ~" 3271 2, 30| kitalálták a tudósok, hogy az ég haragját, a villámot, 3272 2, 30| Hogyan merünk mi ez órában az Istenhez imádkozni, aki 3273 2, 30| szétpukkant, s végig meggyújtotta az egész házat?"~ ~"Ha valakinek 3274 2, 30| miatt, milyen nagy lehet az öröme e látványon annak, 3275 2, 30| eszmejárásnak adjon helyet.~ ~Ki az odafenn abban a házban, 3276 2, 30| házban, aki a gyertyákat az ablakokba rakta?~ ~Az áruló 3277 2, 30| gyertyákat az ablakokba rakta?~ ~Az áruló az!~ ~Ezt a gondolatot 3278 2, 30| ablakokba rakta?~ ~Az áruló az!~ ~Ezt a gondolatot nem 3279 2, 30| tanúbizonyságul hívjon. Az egész két emeleten nem talált 3280 2, 30| padláslakosztályig, ahol állítólag az öt mamzel lakott.~ ~Benyitott 3281 2, 30| mamzel lakott.~ ~Benyitott az első ajtón; ott nem talált 3282 2, 30| Hanem egy gyertya ott ég az ablakban.~ ~Végigment mind 3283 2, 30| ablakban.~ ~Végigment mind az öt manzárdszobán; mindenik 3284 2, 30| hanem a gyertyák ott égtek az ablakokban. A gyertyatartókat 3285 2, 30| egy-egy burgonya képezte. Az egész szállásban egy gyertyatartó 3286 2, 30| talált egy kiterített iratot. Az egy alfabet volt, melyben 3287 2, 30| egy alfabet volt, melyben az öt gyertyavilág mint öt 3288 2, 30| Ki rendelkezik itten?~ ~Az ötödik szobában egy szőnyegajtót 3289 2, 30| észre. Benyitott rajta.~ ~Az már egy sötét helyre vezetett.~ ~ 3290 2, 30| Egy padlásfolyosó volt az, mely az udvarpadlás-osztályokhoz 3291 2, 30| padlásfolyosó volt az, mely az udvarpadlás-osztályokhoz 3292 2, 30| A ház tűzfalától jött az, melyen egy magas ablak 3293 2, 30| lehetett látni.~ ~Ebben az ablakban ült valaki.~ ~Az 3294 2, 30| az ablakban ült valaki.~ ~Az ablak párkányát használta 3295 2, 30| forgatag kerekedik benne, s az olyan magasra felhordja 3296 2, 30| olyan magasra felhordja az aranyfényű sziporkát. A 3297 2, 30| háztulajdonos vasárus volt, az olvadt vas hullámzik ott 3298 2, 30| látványt bámulta, hanem azt az embert, aki itt ez ablakban 3299 2, 30| ez ablakban ül.~ ~Annak az embernek az arcán a pokoli 3300 2, 30| ül.~ ~Annak az embernek az arcán a pokoli gyönyör ragyogott. 3301 2, 30| pokoli gyönyör ragyogott. Az a vigyorgás, amivel Beherik 3302 2, 30| Beherik szítja a gyehennát az elkárhozottak alatt; az 3303 2, 30| az elkárhozottak alatt; az a gúny, mivel Azáziel visszarúgja 3304 2, 30| mivel Azáziel visszarúgja az örvényből kikapaszkodókat; 3305 2, 30| örvényből kikapaszkodókat; az a káröröm, mellyel Astaroth 3306 2, 30| kínváltozatai fölött.~ ~Az az ember kiült gyönyörködni 3307 2, 30| kínváltozatai fölött.~ ~Az az ember kiült gyönyörködni 3308 2, 30| Egyszer fölemelte arcát az izzó égre, és kacagott.~ ~ 3309 2, 30| Arcának jól látszott esni az izzó fény, mely onnan alulról 3310 2, 30| kéz a karjait hátulról.~ ~Az ember rémülten tekinte vissza.~ ~ 3311 2, 30| erőfeszítést tett, hogy az ablakból visszapeckelhesse 3312 2, 30| nálam! - hörgé rekedten.~ ~- Az a gyertyák ára! - ordítá 3313 2, 30| S azzal letaszította az ablakból.~ ~Odalenn a tűzörvényben 3314 2, 30| Odalenn a tűzörvényben az aranyhabot hányó érctó néhány 3315 2, 30| aztán forralta, buzogta az aranyhabot tovább.~ ~Ki 3316 2, 30| aranyhabot tovább.~ ~Ki volt az eltűnt ember, a titkos táviratozó, 3317 2, 30| tartott a halálos hallgatás. Az ostromlott vár vezére azt 3318 2, 30| arra gondolt, hogy elvágja az ostromsereg menekülési útját, 3319 2, 30| a faldöntő ágyúk, miket az elmúlt éjszakákon az ostromlók 3320 2, 30| miket az elmúlt éjszakákon az ostromlók felállítottak.~ ~ 3321 2, 30| maga Enkeladosz zörget, az olümptörő!~ ~Szemközt a 3322 2, 30| résdöntő szörnyek, oldalt az ütegrombolók.~ ~Amazok köszöntésére 3323 2, 30| égő csillagokat tépnek le az égről, s meteorokkal hajigálják 3324 2, 30| háztaposó küzdelemben, s az ítéletnapi viadalban meghasogatják 3325 2, 30| tüzet okádnak egymásra, míg az egyik végképpen összezúzik, 3326 2, 30| időtartamára nézve is méltó az óriásokhoz. Nem percekig 3327 2, 30| óriásokhoz. Nem percekig tart az, mint a könnyen haló hősök 3328 2, 30| négyezer lelke van, míg az meghal, négyezer halálseb 3329 2, 30| Százötven ágyú zenéje, az égzengés csattanásain kezdve, 3330 2, 30| szentséget, a másik megégeti az oltárt!~ ~A várvédő ütegek 3331 2, 30| a köröndök megközelítve az elfoglalt házakból, s a 3332 2, 30| Szemtül szembe állanak már. Az ágyúk egymás torkába ordítanak 3333 2, 30| kardot. Maguk vezényelnek az utolsó csapásra.~ ~- Utánam! - 3334 2, 30| maga vezeti a rés ellen az ostromló csapatokat. Három 3335 2, 30| tövénél.~ ~- Utánam! - kiált az osztrák táborkari vezér ( 3336 2, 30| magukat a réstörésen alá, az omladékokat az ágyúdörej 3337 2, 30| réstörésen alá, az omladékokat az ágyúdörej közepett széthányni, 3338 2, 30| munkájukat.~ ~A várfalak, az ütegek romban hevertek már. 3339 2, 30| A döntő rohamra megérett az idő.~ ~A holnap az utolsó 3340 2, 30| megérett az idő.~ ~A holnap az utolsó nap.~ ~Egyikre a 3341 2, 31| Tehát holnap.~ ~Ez lesz az a nap, melyen Attila kardja 3342 2, 31| Attila kardja megüti hegyével az égen a korona csillagképletét.~ ~ 3343 2, 31| A rendelet ki lett adva az általános rohamra.~ ~Május 3344 2, 31| visszavonulnak.~ ~Mikor aztán az ellenfél azt hiendi, hogy 3345 2, 31| napot, hajnal három órakor az ágyújelszóra megindul az 3346 2, 31| az ágyújelszóra megindul az általános ostrom szuronnyal, 3347 2, 31| válogatták, s felszólíták az egész hadsereg legbátrabbjait, 3348 2, 31| akarnak önkéntesül csatlakozni az első rohanókhoz.~ ~Nagy 3349 2, 31| rohanókhoz.~ ~Nagy kitüntetés! Az első rohanók közt lehetni. 3350 2, 31| első rohanók közt lehetni. Az ellenfél golyózáporát az 3351 2, 31| Az ellenfél golyózáporát az utól jövőkrül felfoghatni; 3352 2, 31| szuronyok élét eltompíthatni; az árkokat testével betemethetni!~ ~ 3353 2, 31| kiket nem fárasztott ki az elmúlt napok munkája, huszárok, 3354 2, 31| vezéreiknek, hadd vehessenek részt az ostromban; még gúnyolt nemzetőrök, 3355 2, 31| meglátogatta öccsét, Richárdot. Az akkor a Gellérthegy alatti 3356 2, 31| bátyját meglátta. "Mégis ő az okosabb. Ő kezdi a kibékülést" - 3357 2, 31| ilyenkor kardot nem visel, az mind pipogya ember.~ ~- 3358 2, 31| hajnalban ostrom.~ ~- Jól jár az órád? - kérdé Ödön.~ ~- 3359 2, 31| félvállról Richárd -; majd mikor az ágyúszó jelt ád, akkor tudom, 3360 2, 31| tánc.~ ~- Nem jól tudod; az első ágyúszó előtt fél órával 3361 2, 31| órával meg kell indulni az önkéntes csapatoknak, amik 3362 2, 31| Azért nagyon jó lesz, ha az órádat az enyimhez igazítod, 3363 2, 31| nagyon jó lesz, ha az órádat az enyimhez igazítod, ami a 3364 2, 31| még emlékeznél arra?~ ~- Az egy olyan szó, amit egy 3365 2, 31| megrohanni. Mikor hallani fogod az ágyúlövést, akkor kezdődik 3366 2, 31| munka. Durva férfiaknak való az, kik egyébre jók nem vagyunk. 3367 2, 31| keze-lába lenni. Mi tiszteljük az észt azért, ha hánytorgatjuk 3368 2, 31| vagy. Küldj bele fejjel az ágyúba. Megyek, de téged 3369 2, 31| elbocsátani.~ ~- Ödön! Bátyám! Az Istenre kérlek. Bocsáss 3370 2, 31| óráikkal kezükben állnak az ágyúk mellett. Mély, álomülte 3371 2, 31| csattogása.~ ~Mikor aztán az óramutató a perchez ér, 3372 2, 31| azzal minden ponton kezdődik az ostrom.~ ~A nap még nem 3373 2, 31| szurony ellen küzd már; az ellenfél visszaveri őket, 3374 2, 31| halad előre. Közéjük osztva az önkéntesek. A körönd ágyúiból, 3375 2, 31| fel magát a hágcsó fokain; az itt közeledőket nem lehet 3376 2, 31| Azon a helyen a várfalat az olasz zászlóalj egy csapatja 3377 2, 31| készen tartva fegyverét.~ ~Ez az ő "átellenese".~ ~Amint 3378 2, 31| diadalmas kacajjal:~ ~- Az nem járja, patrónus uram, 3379 2, 31| vetélkedési ösztön. Amikor aztán az előrehaladt legionárius 3380 2, 31| menni! Nekem senkim sincs az egész világon.~ ~S ezzel 3381 2, 31| következő percben eldördült az olasz fegyvere. Mausmannak 3382 2, 31| Fejét hátrafordítva kiálta az utána jövő Ödönnek:~ ~- 3383 2, 31| Vigyázz! Aufg'schaut!~ ~- Mi az?! - kiálta Ödön.~ ~- Ami 3384 2, 31| sohasem történt velem... Az, hogy meghalok.~ ~Azzal 3385 2, 31| szőlőlugas és fügefasövény.~ ~Az ostromlók egymás vállaira 3386 2, 31| harcolt férfi férfi ellen. Az ostromlók elfoglalták a 3387 2, 31| felől egy új ellencsapat.~ ~Az ellenfél legvitézebb harcosai 3388 2, 31| paliszádokat már elfoglalták az ostromlók, s a védők feladva 3389 2, 31| szemközt jövő csapat.~ ~Az a tér, ahol összejöttek, 3390 2, 31| külön szakaszként; olyan az, mint egy négyszög-udvar, 3391 2, 31| vették észre egymást, mikor az egyik innen, a másik amonnan 3392 2, 31| szuronyt szegezz! - felelt rá az osztrák kapitány.~ ~S egymásra 3393 2, 31| egymásra lőtt a két csapat.~ ~Az osztrákoktól elesett a lövésre 3394 2, 31| magyaroknál sebet kapott az őrnagy és még egy tiszt.~ ~ 3395 2, 31| végigverekedni a két csapatnak, míg az utolsó harcos túléli a másikat.~ ~ 3396 2, 31| tizenegyedik csak elejti.~ ~Az gondolatnak is szörnyeteg 3397 2, 31| sorba egy egész hadcsapatát az ellenfélnek egyenkint leölje, 3398 2, 31| menyasszonytól ott a zárdában s az alvó ellenféltől, kinek 3399 2, 31| helyütt halni bizonnyal.~ ~Az első támadót letaszította 3400 2, 31| támadót letaszította szuronya az oldalmeredélyen.~ ~A másikat 3401 2, 31| meg.~ ~Új csapat közelít az oroszlánketrechez.~ ~Akit 3402 2, 31| oroszlánketrechez.~ ~Akit az a szuronysor meg fog támadni, 3403 2, 31| veszve van.~ ~De kié hát az a szuronysor?~ ~A felkelő 3404 2, 31| pillanatban a harmadik teraszon.~ ~Az újan érkező honvédcsapat 3405 2, 31| meredélyen alá, mint a hógörgeteg az ellenfélre, egy perc alatt 3406 2, 31| lesodorták egymást egész az alsó kerítésig, ahol a minden 3407 2, 31| elnyomva, megadta magát.~ ~Az a búzavirágszín egyenruhás 3408 2, 31| testvérét.~ ~Amiért aztán az az öröme van, hogy bátyját 3409 2, 31| testvérét.~ ~Amiért aztán az az öröme van, hogy bátyját 3410 2, 31| A várparancsnok?~ ~- Az elesett.~ ~- Ah, ti minden 3411 2, 31| fegyverezni. Ti zárjátok el az útját a Lánchídhoz.~ ~Az 3412 2, 31| az útját a Lánchídhoz.~ ~Az a Lánchíd az ország egyik 3413 2, 31| Lánchídhoz.~ ~Az a Lánchíd az ország egyik büszkesége; 3414 2, 31| ország egyik büszkesége; az építészet valódi diadala; 3415 2, 31| sorban emlegetnek; most az forgott veszélyben.~ ~A 3416 2, 31| teljesítője.~ ~Alnoch ezredes volt az, a vízi védmű oltalmazója.~ ~ 3417 2, 31| vízi védmű oltalmazója.~ ~Az ott egész napfeljöttéig 3418 2, 31| katonáit maga mögött hagyva.~ ~Az, aki legközelebb érte, Baradlay 3419 2, 31| a szekrényre fölugrott. Az volt a tűzakna nyílása, 3420 2, 31| Bajtárs! - kiálta Richárd az ezredesre.~ ~- Nem vagyok 3421 2, 31| ezredesre.~ ~- Nem vagyok az.~ ~- Add meg magadat!~ ~- 3422 2, 31| közelebb lépett hozzá.~ ~Ekkor az ezredes a közelében álló 3423 2, 31| Gyújtsd fel a tűzaknát!~ ~Az árkász a Dunába dobta a 3424 2, 31| Richárd még egy lépést tett az ezredes felé.~ ~Az kihúzta 3425 2, 31| tett az ezredes felé.~ ~Az kihúzta öve mellől pisztolyát, 3426 2, 31| cikcakkot szökellve szakadna le az égről, s az egész világegyetem 3427 2, 31| szakadna le az égről, s az egész világegyetem az ő 3428 2, 31| s az egész világegyetem az ő mellére zuhanna, egy vörös 3429 2, 31| karzatfák közé; feje fölött az ég egy nagy füsttömeggel 3430 2, 31| előtt még mindig veres volt az egész világ, s orrán, száján 3431 2, 31| Feltekintett a Lánchíd-oszlopra. Az sértetlenül állt. Hanem 3432 2, 31| lobogott. Pest minden utcáján az őrjöngő öröm diadalordítása 3433 2, 31| diadalordítása kiáltott az égbe!...~ ~ ~ 3434 2, 32| AZ ELDOBOTT LÉLEK~ ~Budavár 3435 2, 32| kapunál, a József-bástyán, az Úri utcán, az Országház 3436 2, 32| József-bástyán, az Úri utcán, az Országház utcán, néhol halommal, 3437 2, 32| szenes gerendákkal fedve az utcák; a házak oldalai bezúzva 3438 2, 32| mellett a levert tüzérek; az egész fölött egy lomha füstfelhő; 3439 2, 32| játszott ki a halállal. Az utolsónál csoda volt megmenekülése. 3440 2, 32| papírlap elégett, a keze nem. Az a múltkori láthatatlan selyemfátyol 3441 2, 32| fel a várba.~ ~A hullákon, az ágyúkon, a cserepeken, a 3442 2, 32| beereszteni Richárdot.~ ~Az őrül állított honvédek azt 3443 2, 32| kell mennem.~ ~- Elvisz az ördög.~ ~- Dehogy visz. 3444 2, 32| belehalsz, rám ne hagyd az árváidat.~ ~Richárd visszament 3445 2, 32| konyhája. Itt főzik a halált.~ ~Az ápolónő egy függönyös ágyhoz 3446 2, 32| szederjes ábrázattal.~ ~- Ez az.~ ~- Alszik? - kérdé Richárd.~ ~- 3447 2, 32| Richárd.~ ~- Meghalt - felelé az ápolónő.~ ~- Mikor?~ ~- 3448 2, 32| És a cselédje?~ ~- Az meghalt tegnap éjjel.~ ~ 3449 2, 32| akkor vette észre, hogy az ágy melletti falra ákombákom 3450 2, 32| feljegyezve.~ ~Kibetűzte az írást.~ ~"A fél rézpénz - 3451 2, 32| téren Ödönnel találkozott. Az eléje sietett derült arccal.~ ~- 3452 2, 32| meghalató intézetet".~ ~Mi az a meghalató intézet?~ ~Majd 3453 2, 32| Wagner Cristophorus írja, az a bevett és törvényesen 3454 2, 32| születned; itt nem ismer senki. Az apád nem bán, az anyád nem 3455 2, 32| senki. Az apád nem bán, az anyád nem ér rád; ez talán 3456 2, 32| víz fenekére, szállj fel az égbe, s mondd meg Visnunak, 3457 2, 32| házba, a konyhán keresztül az udvarszobába nyitva, csaknem 3458 2, 32| volt támadva egyszerre.~ ~Az a megnevezhetetlen bűz, 3459 2, 32| halálgőze nem éri azt utol.~ ~Az a nyirok, mely egyszerre 3460 2, 32| egyszerre végigborzongatja az egészséges bőrt, s közelgő 3461 2, 32| nyavalya előérzetét költi fel az idegekben.~ ~Az a savanyú, 3462 2, 32| költi fel az idegekben.~ ~Az a savanyú, émelyítő íze 3463 2, 32| közül legjobban van ellátva az, amelyik meztelen; akin 3464 2, 32| hentereg, mászkál, dulakodik az állativadékok legtehetetlenebbike. 3465 2, 32| szalagos vánkos a feje alatt. Az nem sír; egy nagy szopacs 3466 2, 32| dugva. Azzal csalják meg az anyai emlő helyett.~ ~A 3467 2, 32| jó haladékba került, míg az intézet tulajdonosnéját 3468 2, 32| vonásain. Úgy vette ő ezt az üzletet, mint egy meglevő 3469 2, 32| amit nem ő talált fel.~ ~Az ilyen látogatásokhoz is 3470 2, 32| könnyebben megkapom azt az öt forintot, mert annak 3471 2, 32| úri dámával van dolgom, az isten őrizz. Mert vannak 3472 2, 32| kocsin jár, selyemmel söpri az utcát, hanem hát nem tudta 3473 2, 32| kiadta hozzám dajkaságba. Az igaz, hogy ez tizenkét forintot 3474 2, 32| tart ön dajkát?~ ~- Hja, az itt ki nem állná. Aztán 3475 2, 32| szopacsban?~ ~- Jó fekete kenyér; az legjobban tisztítja a gyermeknek 3476 2, 32| Három forintot! S ki az a kegyetlen, aki három forintot 3477 2, 32| annak a gyermeknek?~ ~- Hát az égetni való rossz kölyke, 3478 2, 32| rossz kölyke, annak is maga az oka. Levest főztem nekik, 3479 2, 32| nyomorultnak a sebes lábait. Az irtóztatót szenvedhet alatta.~ ~- 3480 2, 32| szenvedhet alatta.~ ~- Árt is az neki! Úgysem lesz belőle 3481 2, 32| Károlykáért.~ ~- Melyik az ezek közül?~ ~- Ó, az nincsen 3482 2, 32| Melyik az ezek közül?~ ~- Ó, az nincsen ezek között. Az 3483 2, 32| az nincsen ezek között. Az odakinn van; az külön helyen 3484 2, 32| között. Az odakinn van; az külön helyen van.~ ~- Külön 3485 2, 32| vinni.~ ~- Magával vinni? Ó, az már más. Hanem bizony egy 3486 2, 32| sáros udvaron Kaszáné egész az istállóig, az istállóbul 3487 2, 32| Kaszáné egész az istállóig, az istállóbul nyílt egy sötét 3488 2, 32| fájdalomtul lehunyt szemekkel. Az a gyermek, amint a belépés 3489 2, 32| nagyságos úr, azért tettem erre az árnyékos helyre, hogy ne 3490 2, 32| inni a beteg gyereket, mert az annak rossz.~ ~Most aztán 3491 2, 32| hogy majd hanyatt esett az asszony ijedtében.~ ~- Hozzon 3492 2, 32| orcáját. Olyan jól látszott az annak esni.~ ~Azután elővett 3493 2, 32| volt nőül nem venni azt az anyát, ki gyermekét hidegvérrel 3494 2, 32| Kaszáné egész odáig kísérte az urat. Mert nem addig van 3495 2, 32| urat. Mert nem addig van az; hanem hát a tartáspénzt 3496 2, 32| s egy csomó pénzt dobott az asszonynak.~ ~- Jutalmul 3497 2, 32| hálálkodni akart. Richárd bevágta az útját.~ ~- Hallja maga, 3498 2, 32| elrobogott, figyelmesen nézte az oldalt eső temetőt; ott 3499 2, 32| keresztecskék jeleznek. Ezek az apró, földbül kiálló keresztek: 3500 2, 32| annyit tesz meg vele, hogy az adakozásokból lehúz egypár 3501 2, 32| ezer forint jövedelmi adót, az emberek legszánandóbbját 3502 2, 32| mint beteg.~ ~Hanem hát "az Astaroth éhezik". A büdzsé 3503 2, 32| gyermekének. Ott visszaadják azt az emberiségnek.~ ~A takarékpénztárnál 3504 2, 32| nemzethez illő pompával; az ostrom alatt kitűnt vitézeket 3505 2, 33| menti meg végveszedelméből; az utolsó bánat megöli.~ ~A 3506 2, 33| alatt mindenkinek, legyen az ember vagy ördög vagy isten, 3507 2, 33| nagy lélek.~ ~Hanem eladni: az lehet. Ahhoz éppen nem kell 3508 2, 33| tán egy theszbiai legyőzte az olimpi játékokban; tán gazdag 3509 2, 33| özvegyet akart elvenni, s az elutasította a kezét, vagy 3510 2, 33| hitelezői szorongatták, s az arkhónok nem voltak pártfogói. 3511 2, 33| jól akart belőle lakni.~ ~Az örömriadalnak, mely Budapest 3512 2, 33| Kárpátok bércei adnak vissza: az orosz himnusz.~ ~A budapesti 3513 2, 33| gyönyörű kilátás nyílik az alant elterülő vidékre. 3514 2, 33| melynek sötétjén keresztül az alkonyra szálló nap két 3515 2, 33| fényesebb félkörön belül az egész tájegyetem valami 3516 2, 33| megszámlálni a völgyben elszórva. Az erdőkből mindenütt patakok 3517 2, 33| behintve e tündér vidék. Az az istenáldotta vidék, mely 3518 2, 33| behintve e tündér vidék. Az az istenáldotta vidék, mely 3519 2, 33| melynek ősvadon szépségét az emberi mívelés fokozza, 3520 2, 33| hámorpörölyök ütése hirdeti, hogy az indusztria él.~ ~A nap mindig 3521 2, 33| látkörön már meglátszik az a vulkánidomú hegy, melyen 3522 2, 33| Mind férfiak. Mind katonák. Az orenburgi ezred tisztei, 3523 2, 33| is, két magyar ember.~ ~Az egyik Rideghváry Bence, 3524 2, 33| társalgás németül folyik. Az orosz tiszteknek éppen úgy 3525 2, 33| vannak szórva. - Nézzétek: ez az út Konstantinápolyba!~ ~" 3526 2, 33| szavait - "Éljen a cár"~ ~S az összecsördülő pohárcsengés 3527 2, 33| után rákezdi a társaság az orosz néphimnuszt.~ ~Rideghváry 3528 2, 33| énekel velük. Már megtanulta az orosz himnuszt. Mindenki 3529 2, 33| Mindenki leveszi a fövegét az ének alatt.~ ~- Hát te nem 3530 2, 33| lovasezredei; azok folytatják az aláhangzó himnuszt, azt 3531 2, 33| elborongó dallamból, hogy az a minden oroszok urainak 3532 2, 33| rabigát. Góg és Magóg dala az a sziklák mögül.~ ~- Nézd! - 3533 2, 33| lovasezred halad el itt előttünk az úton. Az egyik az Olga Nyikolajevna, 3534 2, 33| el itt előttünk az úton. Az egyik az Olga Nyikolajevna, 3535 2, 33| előttünk az úton. Az egyik az Olga Nyikolajevna, a másik 3536 2, 33| huszárezred, a harmadik az Olviopol dzsidásezred, a 3537 2, 33| egyforma színű lovai vannak. Az Olga Nyikolajevnának szürke, 3538 2, 33| a Cesarevicsnak sárga, az Olviopolnak fekete, a muzulmánnak 3539 2, 33| vosnesensk dzsidások. Azután jön az ágyúpark. Azután a gyalogezredek. 3540 2, 33| Ennyi erő alatt szétmállik az egész nyomorúság.~ ~És ragyogott 3541 2, 33| nyomorúság.~ ~És ragyogott bele az arca.~ ~Hogy jobban gyönyörködhessék 3542 2, 33| amint e meredélybe lenézett, az a szédületes gondolata támadt, 3543 2, 33| lenne belőle, ha ő most ezt az ő kedves barátját derékon 3544 2, 33| Úgy segéljen!~ ~Csak az az öt leány ne volna odahaza!~ ~ 3545 2, 33| Úgy segéljen!~ ~Csak az az öt leány ne volna odahaza!~ ~ 3546 2, 33| láthatáron alul szállt már. Az a tűzgolyó, mely még az 3547 2, 33| Az a tűzgolyó, mely még az égen izzadni látszik, már 3548 2, 33| A szivárvány még ívlik az égen; de nem hétszínű többé, 3549 2, 33| tovább hangzik a himnusz. Az orosz lovasok zene helyett 3550 2, 33| sehogy sem tetszett már ez az állapot. Addig csak szerette 3551 2, 33| szerette a mulatságot, amíg az ő kedves barátja és pártfogója 3552 2, 33| csendesen, okosan.~ ~Azt hitte, az orosz diplomácia majd közbeveti 3553 2, 33| nagyobb baj lesz itten, akkor az egész magas politikától 3554 2, 33| hasonló embereket; de hogy azt az egész mappát, amelyről őt 3555 2, 33| gyertyára, s nézze, hogy ég az el az utolsó körömfalatig, 3556 2, 33| s nézze, hogy ég az el az utolsó körömfalatig, már 3557 2, 33| utolsó körömfalatig, már az nem fért az ő érzékeny keblébe.~ ~ 3558 2, 33| körömfalatig, már az nem fért az ő érzékeny keblébe.~ ~A 3559 2, 33| izélni velük? (Nem merte az igazi szót kiszalasztani 3560 2, 33| szerettük, becsültük, és az egész ország. Akinek atyja 3561 2, 33| aztán nem szólt hozzá többet az egész úton egy szót se.~ ~ 3562 2, 33| Rideghváry Bence aznap este az íróasztala fiókjában hagyott 3563 2, 33| közül a legfelső hiányzik. Az pedig egy angol útlevél 3564 2, 33| falvain keresztülvonuland az orosz sereg, bölcs felvilágosításokkal 3565 2, 33| szobájában hálatta; mert az bizony megszökött volna 3566 2, 33| veszthetné el valahol ezt az ő nagyméltóságú protektorát. 3567 2, 33| De nem lehetett! Szerette az őtet nagyon. Azt is próbálta 3568 2, 33| hogy elcsapja magától ezt az ő kedves barátját.~ ~"Ha 3569 2, 33| a terv akkor szülemlett az agyában, amikor a legelső 3570 2, 33| azon módon harapta a kozák az uborkát, ahogy leszakította 3571 2, 33| Zebulonnak terve akkor, midőn az orosz hadseregben oly mértékben 3572 2, 33| új kórház jelölte.~ ~Ez az egy árnyéka volt Rideghváry 3573 2, 33| Vladimir-rend megóvja-e az embert ettül a bajtul.~ ~ 3574 2, 33| urak a hígított vitriolt az utolsó kupicáig kihörpölték 3575 2, 33| Rideghváry urat.~ ~Kiugrott az ágyábul a szoba közepére. 3576 2, 33| volna fel, ha rá nem nyitják az ajtót, s be nem jön valaki.~ ~ 3577 2, 33| s be nem jön valaki.~ ~Az a valaki egy kis alacsony 3578 2, 33| borzas csendesen odalépkedett az ágyához, s előhúzott mellköténye 3579 2, 33| Zebulon ott hanyatt feküdt az ágyon, s a rövid paplan 3580 2, 33| végigmérni. A lába ujjától az ináig két láb, onnan a melle 3581 2, 33| hanem amint a kis ember az orra körül kotorászott a 3582 2, 33| irgalmatlanul a hajánál fogva az egész tömpe alakot, hogy 3583 2, 33| egész tömpe alakot, hogy az se látó, se halló nem volt 3584 2, 33| ijedtében; hanem amint Zebulon az üstökét elbocsátá, csak 3585 2, 33| Zebulon pedig kiülvén az ágy szélére, két kezét két 3586 2, 33| ugorva. - Mi bajod neked az én termetem hosszúságával?~ ~ 3587 2, 33| hogy Zebulon nagyon keresi az ágy mellett a nádpálcát, 3588 2, 33| Kérem alásan, nekem az az excellenciás úr, aki 3589 2, 33| Kérem alásan, nekem az az excellenciás úr, aki innen 3590 2, 33| csináljak neki koporsót. Az árát is kifizette.~ ~Zebulon 3591 2, 33| magam is elmegyek vele az utat megmutatni neki, én 3592 2, 34| volt, megsemmisítették), az fog egy rövid tudósítást 3593 2, 34| nagyszerű napudvar volt látható az égen.~ ~Lesznek élő emberek, 3594 2, 34| legnagyobbszerű perihélia volt az, amit látni lehetett.~ ~ 3595 2, 34| írnának - más békés időkben.~ ~Az 1849-i júniusban nem voltak 3596 2, 34| Magyarországon természettudósok, kik az akkori melléknapot leírták 3597 2, 34| észre sem vettük; nekünk az éjszakánk volt kettős!~ ~ 3598 2, 34| konstantinápolyi schismaticusok, az ostrom alatt a "filioque" 3599 2, 34| tudomány kell ahhoz? Rárohanni az ellenségre; nem gondolni 3600 2, 34| meghalással; vágni, míg az ellenben tart. Akarat, elszántság, 3601 2, 34| elkeseredés volt hozzá elég.~ ~Az ellenséget nem ereszteni 3602 2, 34| ereszteni át a Tiszán. Ez volt az ő feladatuk.~ ~A szent Tiszán, 3603 2, 34| nap volt, s a föld izzott, az ég sápadt.~ ~Déltájon e 3604 2, 34| lehetett választani, melyik az igazi, melyik a melléknap.~ ~ 3605 2, 34| A végveszedelem jele az égen!" - suttogák a babonások.~ ~ 3606 2, 34| E jelben győzesz.)~ ~Az ősz pap felragadta a keresztes 3607 2, 34| kit hatalmas kezed támaszt az égen - s kit kezed letöröl 3608 2, 34| ismét? Melyikünknek a napja az, amelyet le fogsz törülni 3609 2, 34| szót fogadott, s megállt az Ajalon völgyében, míg híveid 3610 2, 34| Bizonnyal azt tartod meg! Él az én lelkem, hogy e tünemény 3611 2, 34| kunhalom ormán, és meghalt.~ ~Az Úr szaván vette, és betölté 3612 2, 34| kívánatát. Jót tett vele. Az oroszoknál már ki volt mondva 3613 2, 34| oroszoknál már ki volt mondva az ítélet: ötszáz kancsukaütés 3614 2, 34| deportáció Szibériába.~ ~Az Úr megőrzé szolgáját, és 3615 2, 34| magához vette.~ ~Nem volt az csodatünemény, a patológia 3616 2, 34| szertelen volt a hőség, az ember nagyon fel volt indulva, 3617 2, 34| indulva, s régtől hajlandó az apoplexiára.~ ~Hanem a keresztes 3618 2, 34| maradt még, mely segítsen.~ ~Az a kereszt - a kardmarkolat.~ ~ 3619 2, 34| kereszt - a kardmarkolat.~ ~És az sem segített messze.~ ~A 3620 2, 34| napjából nem a régi nap maradt az égen.~ ~Ezt az asztronómusok 3621 2, 34| nap maradt az égen.~ ~Ezt az asztronómusok sem vették 3622 2, 35| ablakából nézte a csillaghullást az égen.~ ~Régi talány, miért 3623 2, 35| alá, miért jön elő ezen az éjszakán ama csodás tűzijáték 3624 2, 35| tudta nevezni, "ki" volt az, "mi" volt az.~ ~És azután 3625 2, 35| ki" volt az, "mi" volt az.~ ~És azután elmélkedett 3626 2, 35| aszteroidok közül, melyek az égen végigrepülnek, tűzvonalat 3627 2, 35| végigrepülnek, tűzvonalat rajzolva az álló képletek közé, nem 3628 2, 35| súrlásától, s aztán továbbrepül az égen. Van saját körpályája.~ ~ 3629 2, 35| van olyan, mely továbbfut az égen, mely nem esik alá, 3630 2, 35| nem számította azok közé. Az bevégezte futását.~ ~Mikor 3631 2, 35| bevégezte futását.~ ~Mikor az ember szükségtelenné vált 3632 2, 35| vége van mindennek. Csak az eszmének nincs.~ ~Ez a generáció 3633 2, 35| befejezte azt becsülettel. Az eszme fennmarad, és élni 3634 2, 35| apostolnak.~ ~A mártírkoszorú: az a korona.~ ~A golgota: az 3635 2, 35| az a korona.~ ~A golgota: az az eszmének a koronázási 3636 2, 35| korona.~ ~A golgota: az az eszmének a koronázási dombja.~ ~ 3637 2, 35| amivel sok pályatársa kereste az utat a személyes menekülésre.~ ~ 3638 2, 35| Ödön urat?~ ~- Én vagyok az. Hát ön kicsoda?~ ~- Az 3639 2, 35| az. Hát ön kicsoda?~ ~- Az én nevem Schneiderius Bálint 3640 2, 35| rekedni nem akarok. Míg az orosz áll mögöttünk, addig 3641 2, 35| mögöttünk, addig szabad az út. Később nem lesz az. 3642 2, 35| szabad az út. Később nem lesz az. Itt a levél. Isten önnel.~ ~ 3643 2, 35| A levelet átadta Ödönnek az ablakon át, s eltávozott.~ ~ 3644 2, 35| magamrul, milyen rosszul esik az. Irj bele nevet, mi neked 3645 2, 35| Algernon Smith; hát mit tudja az?~ ~Még egy másik utóirat 3646 2, 35| hazánkért.~ ~Ödön kezébe vette az útlevelet. A legtökéletesebben 3647 2, 35| legtökéletesebben el volt az látva minden kellékkel; 3648 2, 35| kellékkel; a legutolsó név rajta az orosz főhadvezéré volt. 3649 2, 35| is volt gondoskodva, hogy az útlevél jól megviseltnek 3650 2, 35| lássék.~ ~Ödön ledobta azt az asztalra. Szégyenlette magát 3651 2, 35| Meneküljön egy olyan embernek az irgalmából, akit addig legkevesebbre 3652 2, 35| soha? S most ennek köszönje az életét?~ ~Aztán micsoda 3653 2, 35| életet?~ ~Hát érdemes még ez az élet arra, hogy azt az ember 3654 2, 35| ez az élet arra, hogy azt az ember valakinek megköszönje?~ ~ 3655 2, 35| hogy vannak még, kiket az ő élete boldoggá tesz. Egy 3656 2, 35| még azokért élni?~ ~Hát az a végső utóirat Zebulon 3657 2, 35| Megjelentek lelke előtt azok az illúziók, amiket más optimistáknál 3658 2, 35| Még egyszer végignézte az útlevelet. A hátiratok között 3659 2, 35| összeborzadt. Rideghváry neve volt az.~ ~Nem! Ez embernek ne legyen 3660 2, 35| Nem! Ez embernek ne legyen az a diadala, hogy fülébe súghassa 3661 2, 35| gúnyos kárörömmel:~ ~"Íme, az utolsó lépcső ama bizonyos 3662 2, 35| Fogta Zebulon levelét, s az anyjához és nejéhez írottakkal 3663 2, 35| elégette.~ ~Azután behívta az inasát, s utasítá, hogy 3664 2, 35| ami legszükségesebb volt az útra. Az útlevelet kitölté 3665 2, 35| legszükségesebb volt az útra. Az útlevelet kitölté Algernon 3666 2, 35| tette, kocsijába fogatott, s az éj sötétje alatt elhagyta 3667 2, 35| hogy sötét volt, nem látta az arcát senki pirulni. Első 3668 2, 35| pirulni. Első találkozása az ellenféllel szerencsés volt. 3669 2, 35| ellenféllel szerencsés volt. Az előretolt hadcsapat vezére 3670 2, 35| keresztül Galíciába.~ ~Gyapjún az ezredparancsnok szállására 3671 2, 35| kérdezte, hogy kinek nyújtsa át az útlevelét.~ ~Sokan voltak 3672 2, 35| Mondták neki, hogy várjon, míg az ezredparancsnok a benyílóbul 3673 2, 35| hogy minden rendben van. Az ezredes úr rögtön láttamozni 3674 2, 35| villanyütésnek egyik pólusa az öröm, másik pólusa a rettenet 3675 2, 35| pólusa a rettenet volt. ~ ~Az eléje lépő orosz ezredes - 3676 2, 35| lefolyt évek alatt. Arcán az ifjúi könnyelműség helyett 3677 2, 35| Smith kíván láttamoztatni. Az útlevél rendben van.~ ~Leonin 3678 2, 35| nevét, s azután felvette az útlevelet, hogy Ödönnek 3679 2, 35| érzé ereiben, midőn szemei az éles, átható, vizsgáló tekintettel 3680 2, 35| Azzal kétfelé repeszté az útlevelet, s eldobta az 3681 2, 35| az útlevelet, s eldobta az asztal alá.~ ~- Vigyétek 3682 2, 35| fakamrát, mely állt egy, az istállóhoz ragasztott deszkaszínből.~ ~ 3683 2, 35| ember, ki kelepcébe esett, az a "senki" és a "semmi".~ ~ 3684 2, 35| örökké sérthetlen maradt: az önbecsülés pontján. Most 3685 2, 35| Futott, és most, mint az ostoba fürj, belefutott 3686 2, 35| magaslatnak tetszett e helyzetében az a szédítő emelvény, ahonnan 3687 2, 35| fenségesnek tetszett előtte annak az ősz bajtársának az arca, 3688 2, 35| annak az ősz bajtársának az arca, ki e pillanatban nyílt 3689 2, 35| pillanatban nyílt homlokkal lép az őt kereső ellenfél elé; 3690 2, 35| selyemfonál, mely őt felvonja az égbe: a hit saját lelkének 3691 2, 35| túlvilági igazságtételben, az örök istenségben. Ödön kezében 3692 2, 35| ketté. Ha megtörténhetett az, hogy jó barát jó barátját 3693 2, 35| csak ezen a világon van - s az is csak az igazak számára.~ ~ 3694 2, 35| világon van - s az is csak az igazak számára.~ ~Este volt 3695 2, 35| feléje sem jött Ödönnek; csak az őrt váltották fel minden 3696 2, 35| három órában egyszer.~ ~Az utasítást, mit az őrnek 3697 2, 35| egyszer.~ ~Az utasítást, mit az őrnek adott az őrvezető, 3698 2, 35| utasítást, mit az őrnek adott az őrvezető, hallhatá Ödön 3699 2, 35| őrvezető, hallhatá Ödön az ajtón keresztül. Értett 3700 2, 35| akkor váltották fel ismét az őrt. Az eső szakadt, a villám 3701 2, 35| váltották fel ismét az őrt. Az eső szakadt, a villám kétszer 3702 2, 35| deszkahasadékon át, hogy az őr mozdulatlanul áll a fergetegben, 3703 2, 35| toronyóra tizenegyet üt. Az istállóban horkolnak a lovászok; 3704 2, 35| istállóban horkolnak a lovászok; az istálló mögött hevenyészett 3705 2, 35| szólítaná suttogva, mint az álombeszéd hangja.~ ~- Uram, 3706 2, 35| Ki szólít?~ ~- Én.~ ~Az őr beszélt hozzá.~ ~- Te 3707 2, 35| ismersz?~ ~- Emlékezel, uram, az imsikre, ki a mohilevi pusztán 3708 2, 35| kipányvázva a kozákok lovai. Az enyim fel is van kantározva. 3709 2, 35| arról, hogy a farka fehér. Az a legjobb futó valamennyi 3710 2, 35| amerre a zivatar ment. Az jó kalauz. Jól hajt. Jó 3711 2, 35| szorítsd meg térdeddel az oldalát, de rá ne üss. Ha 3712 2, 35| fenevad halálát, agyonlövetve az üldözésben; legalább nem 3713 2, 35| vágtatott a kerten alá.~ ~Az őr előugrott a vágtatás 3714 2, 35| elnyomta villámdörgéseivel az üldözők hajráordítását, 3715 2, 36| Mint a forgószél, mint az örvény, mint a szédület 3716 2, 36| puszta föld és puszta ég.~ ~Az égen egyedül kóvályog egy 3717 2, 36| Kopár, egyforma sivatag az mindenfelé.~ ~Csak nagy 3718 2, 36| M" betűt képezve. Talán az is azt jelenti, hogy "Memento 3719 2, 36| kútgémek felé irányzá a lovat. Az is szomjas volt, s gyorsabban 3720 2, 36| valamit a pusztán.~ ~Pedig az nagyon vendégszerettelen 3721 2, 36| föld felszínét; össze volt az repedezve. A kút körül máskor 3722 2, 36| kipiheni magát, s azzal az illúzióval barangolja be 3723 2, 36| illúzióval barangolja be az avart, hogy most legel. 3724 2, 36| óriásnak volt alkatrésze. Az óriás összeomlott, hamuvá 3725 2, 36| meghalását, és tovább él az egész halála után. ~ ~A 3726 2, 36| árnyékos tengersziget. És az sem igaz. A természet is 3727 2, 36| nagyságnak vége lett egyszerre! Az is káprázat volt-e csak?~ ~ 3728 2, 36| káprázat volt-e csak?~ ~Az óriási küzdelem történelmi 3729 2, 36| Volt és elenyészett.~ ~Az lesz-e feladat, most mindazt 3730 2, 36| közeledő lovast. Nem lehet az ellenség. Az nem bolyong 3731 2, 36| Nem lehet az ellenség. Az nem bolyong magában. Ez 3732 2, 36| sors kezét kerülgeti.~ ~Az is a kútnak vette irányát. 3733 2, 36| a kútnak vette irányát. Az a puszták világítótornya.~ ~ 3734 2, 36| távolságból már ki lehetett venni az alakról, hogy valami gerillacsapat 3735 2, 36| ember a pusztaságban.~ ~Az utolsók közül való ugyan, 3736 2, 36| közeledőt.~ ~No, de még az hogy megörült Ödönnek, mikor 3737 2, 36| Csakhogy itt találom! Áldja meg az isten; de jól tette, hogy 3738 2, 36| lováról, s megveregette az állat nyakát.~ ~- Bizony, 3739 2, 36| Lefejtem a dolmányomrul az aranypaszomántot, eldugom 3740 2, 36| aranypaszomántot, eldugom az erdőben kardomat, pisztolyaimat, 3741 2, 36| tartottam neki; átvette az ökröket, s akkor adott utalványt, 3742 2, 36| menjek vele Rideghváry úrhoz, az majd kifizeti.~ ~- Rideghváry 3743 2, 36| Ramiroff Leoninnak köszönheti az életét; mert ha az őt útközben 3744 2, 36| köszönheti az életét; mert ha az őt útközben el nem fogja, 3745 2, 36| tette azt Leonin? - Talán az éji megszöktetés is az ő 3746 2, 36| Talán az éji megszöktetés is az ő munkája volt? - Talán 3747 2, 36| Talán ő maga bízta meg az imsiket, hogy legyen segélyére 3748 2, 36| Istenben és emberekben, az örök igazságban és az örök 3749 2, 36| emberekben, az örök igazságban és az örök érzelmekben. ~ ~Csodálatos 3750 2, 36| a fatalizmus nyugalmát. Az embereknek missziójuk van. 3751 2, 36| velem, hol van Rideghváry. Az egész világon ez az egy 3752 2, 36| Rideghváry. Az egész világon ez az egy ember az, akit kerülök, 3753 2, 36| világon ez az egy ember az, akit kerülök, akinek nem 3754 2, 36| okos gondolat. Már ez nem az. Én együgyű ember vagyok, 3755 2, 36| azt összemorzsolja. Minek az a sietség?~ ~- Csak nem 3756 2, 36| ily válogatott kínzást még az ellenségem sem ítélhetne 3757 2, 36| mikor volt ön?~ ~- Sohasem. Az csak nyári mulatóhely, melyet 3758 2, 36| levelet egyenesen magának az osztrák fővezérnek, hogy 3759 2, 36| Ha kell neki, hát aztán az majd híja. De hátha nem 3760 2, 36| tenném.~ ~- Megfogadom! Járok az ön esze után. A magamét 3761 2, 36| A magamét már kidobtam az ablakon. Nem bánom, vigyen, 3762 2, 36| akar.~ ~Ödön utánabámult az ördögszekérnek, melyet egy 3763 2, 36| ha gyökeréről leszakad! Az egyik szél délnek hajtja, 3764 2, 36| most előre-hátra hajtják az avaron, mint szél az ördögbordát. 3765 2, 36| hajtják az avaron, mint szél az ördögbordát. Tallérossy, 3766 2, 36| ördögbordát. Tallérossy, az imsik és Boksa.~ ~Egyik 3767 2, 36| ott egyéb, mint mocsár.~ ~Az is üdvözölt menedék a forró 3768 2, 36| értek, a délibáb eltűnt, s az egész déli láthatárt egy 3769 2, 36| víz kezdődik, ott kezdődik az élet.~ ~Egy iszonyú puszta, 3770 2, 36| mocsár lakóinak a nappal az éj.~ ~Szív és fej legyen, 3771 2, 36| keresztül a járást. Neki az otthona volt.~ ~Sokszor 3772 2, 36| feneketlen a sár, hol bírja meg az ingó bürü a lovat és lovast. 3773 2, 36| lovast. Aki letéved róla az abajdóc lápba, elnyeli a 3774 2, 36| vannak pihentető tanyák az ingovány közepett, miknek 3775 2, 36| ezen a földön most már ő az úr. Itt kezdődik az az ország, 3776 2, 36| már ő az úr. Itt kezdődik az az ország, ahol senki sem 3777 2, 36| ő az úr. Itt kezdődik az az ország, ahol senki sem parancsol. 3778 2, 36| nincs meghódítva soha. Ahol az orosz cár minden hadvezérének 3779 2, 36| Néhol aztán úgy belejött az ismert csapásba, hogy rá 3780 2, 36| ügyelnie lovára. Ismerte az már az utat maga is.~ ~Olyankor 3781 2, 36| ügyelnie lovára. Ismerte az már az utat maga is.~ ~Olyankor 3782 2, 36| Több mint bizonyos, hogy az orosz cár kikötötte, hogy 3783 2, 36| helyreállítsák."~ ~"Igen közel jár az elhihetőséghez, hogy most 3784 2, 36| elhihetőséghez, hogy most rögtön az oroszok és az osztrákok 3785 2, 36| most rögtön az oroszok és az osztrákok fognak egymás 3786 2, 36| közt összeverekedni; ezt az orosz tisztek maguk beszélik; 3787 2, 36| tisztek maguk beszélik; az megint új fordulatot ad 3788 2, 36| fegyvert, hanem elmentek az erdőkbe, a lápokba; onnan 3789 2, 36| mint Thököly idejében. Az nem engedhet az orosznak, 3790 2, 36| idejében. Az nem engedhet az orosznak, kénytelen lesz 3791 2, 36| azok meg fogják támadni az oroszt."~ ~"A korona az 3792 2, 36| az oroszt."~ ~"A korona az angol királynő kisebbik 3793 2, 36| kisebbik fiának ajánltatik. Az azt elfogadja."~ ~"Ázsiában 3794 2, 36| hazában, azokért kiment az öreg Mészáros, és behozza 3795 2, 36| meg ne lepett volna.~ ~Még az asztalíráshoz is folyamodtunk, 3796 2, 36| magyaráztuk!~ ~Kik? - Mind!~ ~Csak az a különbség, hogy egyikünk 3797 2, 36| rettentő fantáziálása volt az! Ó, de soká gyógyult ki 3798 2, 36| átmérőjű kerek tér volt az, rekettye- és hangafabokrokkal 3799 2, 36| volt a kalapja rákkal.~ ~- Az "r" nélküli hónapban igen 3800 2, 36| Ön tegnap óta nem evett; az úton ki fog dűlni. Azt már 3801 2, 36| dűlni. Azt már látom, hogy az útfélen kínálkozó csemegétől 3802 2, 36| Alkonyatig visszatérek az elemózsinával. Akkor aztán 3803 2, 36| hevenyében felkantározott, s az északi irányban tovatűnt 3804 2, 36| kezdte csak Ödön érezni az egyedüllét súlyát.~ ~Kívül 3805 2, 36| száműzöttje, mely rossz hírével az emberlakta vidékről a magányba 3806 2, 36| be van itt zárva, mintha az ólomtetők rekeszei alatt 3807 2, 36| Három napja már, hogy az utolsó csataképes magyar 3808 2, 36| könnyű egy embernek megőrülni az egyedüllétben?~ ~Magához 3809 2, 36| A mocsár közepén hideg az est.~ ~És Boksa mégsem jön 3810 2, 36| hagyta? Ez embert egykor az ő láttára megbüntették. 3811 2, 36| felednie, akit idáig behozott, az ingovány közepén.~ ~A nap 3812 2, 36| A nap leszállt már, s az ingovány túlsó oldalán, 3813 2, 36| Illés próféta hollója volt az, ki mesterének kenyeret 3814 2, 36| általvetőjében duzzadt az egész expedícióhoz való 3815 2, 36| Azzal leemelve lovárul az általvető iszákot, kinyitá 3816 2, 36| kulacsot. A másik oldalából az iszáknak meg egy szőrgubát 3817 2, 36| keríté.~ ~- Jó lesz ám ez az úton. Láttam, hogy nincs 3818 2, 36| beszélhetek. Ej, de becsülöm az eszemet, hogy bementem Komádiba. 3819 2, 36| volt. Mindenütt el volt az utam állva. No most, Gergő, 3820 2, 36| ökröket adtam el nektek, itt az utalvány, fizess." A jámbor 3821 2, 36| hogy én leengedek neki az utalványból harminc percentet. 3822 2, 36| érte senkit. Eladtam nekik az ökreinket, amiket úgyis 3823 2, 36| családapa, gyermekei vannak. Az isten áldja meg jártában-keltében!~ ~ 3824 2, 36| katasztrófában is megtalálja az átkozott humort.~ ~- És 3825 2, 36| után Ödönt úgy elnyomta az álom, hogy végigdűlt a gyékényen, 3826 2, 36| gunyhóajtóban.~ ~- Mennyi az idő? - kérdé tőle.~ ~- Alkonyra 3827 2, 36| Nem volt nehéz kitalálni az ő álmát.~ ~Az út most már 3828 2, 36| kitalálni az ő álmát.~ ~Az út most már mindenütt a 3829 2, 36| fedték. Erdők, miknek lába az év három szakán át vízben 3830 2, 36| ága alattuk suhan el.~ ~Az idő beesteledett már, midőn 3831 2, 36| melyről híd vezetett át az északi partra, melyen ők 3832 2, 36| Boksa. - Itt lesz már annak az ismerősömnek a lakása, akihez 3833 2, 36| hídfőnél kétfelé nyílik az őspagony s az összehajló 3834 2, 36| kétfelé nyílik az őspagony s az összehajló óriási fák, mint 3835 2, 36| újfundlandi kutya hever, az hirtelen felkapja fejét, 3836 2, 36| nevetésre vicsorítva siet az ajtó felé. Úgy tud nevetni, 3837 2, 36| mert a kicsike alszik.~ ~Az eb nyüzsgésére mindnyájan 3838 2, 36| eb nyüzsgésére mindnyájan az üvegajtó felé tekintenek 3839 2, 37| boldogságot szerzett meg számára az, aki őt családjához hazahozta.~ ~ 3840 2, 37| családjához hazahozta.~ ~Az az élet egy mindennapos 3841 2, 37| családjához hazahozta.~ ~Az az élet egy mindennapos haldoklás 3842 2, 37| parancsát. ~ ~És mármost addig az ideig örüljünk egymásnak!~ ~ 3843 2, 37| szavára. Bevárja sorsát.~ ~Az ifjú nő izgalmát rettenetes 3844 2, 37| fölrezzent, minden idegen hang az előszobában fölriasztá: 3845 2, 37| aludt, ő ébren számlálta az órákat, s végig-végigjárt 3846 2, 37| végig-végigjárt a szobában az éji lámpával kezében, kérdezősködve 3847 2, 37| aggodalommal esett a család az érkezett leveleknek. Kinek 3848 2, 37| és aztán keblébe tevé.~ ~Az egész család jelen volt.~ ~ 3849 2, 37| szavát nem hallani. Ángyom az őrüléshez közel. Engemet 3850 2, 37| őrüléshez közel. Engemet ez az élet megöl. Ti elvégeztétek, 3851 2, 37| áldozatot, mely keserűbb magánál az elveszésnél.~ ~- Talán keserű 3852 2, 37| hiszed?~ ~- Azt a leányt, ki az én gyűlöletemet hozza móringul 3853 2, 37| elátkozott hazád, kivel megver az Isten!~ ~Aranka odaveté 3854 2, 37| boldogságot vásároljanak meg azon az áron, hogy egy oly nőnek 3855 2, 37| fog egy másikra, ki ezen az áron élni nem akar.~ ~Az 3856 2, 37| az áron élni nem akar.~ ~Az anya sírva borult Ödön fia 3857 2, 37| borult Ödön fia nyakába. Az ő büszke lelkének hangjai 3858 2, 37| szíved parancsol! - sóhajta az ifjú nő.~ ~- Az égre! Azt 3859 2, 37| sóhajta az ifjú nő.~ ~- Az égre! Azt teszem.~ ~De anyja 3860 2, 37| Hiszen tízezren haltak meg az eszméért. De lelkünket ne 3861 2, 37| soha. Ne zárd el előlünk az utat az égbe! ~ ~- Anyám, 3862 2, 37| zárd el előlünk az utat az égbe! ~ ~- Anyám, kérlek, 3863 2, 37| Hogyan? - szólt örömmel az anya. - Te nem arra gondolsz, 3864 2, 37| Baradlay Eugennak szólt. Az én vagyok.~ ~S elfordult 3865 2, 37| talált! - monda Ödön.~ ~Az anya fölkelt térdéről. Könnyei 3866 2, 37| odakinn játszott a füvön. Az nem bocsátotta el anélkül, 3867 2, 37| történt egyéb tévedés, csak az, hogy az "Ödön" nevet hibásan 3868 2, 37| egyéb tévedés, csak az, hogy az "Ödön" nevet hibásan fordították 3869 2, 38| szerint a hadbíró előtt az Újépület II-ig pavilonjában.~ ~ 3870 2, 38| soká kellett várnia. Neve az első sorban állt.~ ~De hát 3871 2, 38| lehetséges volt azon időben.~ ~Az egész emberi társaság fel 3872 2, 38| senkit nem ismertek itt.~ ~Az Eumenidák voltak a bevádlók. 3873 2, 38| Megtörtént, hogy nem az veszett el, ki legfelyül 3874 2, 38| hanem aki legközelebb volt az elbukásban; nem az, aki 3875 2, 38| volt az elbukásban; nem az, aki legtöbbet tett, hanem 3876 2, 38| sem volt, de mondta, mikor az dicsekvés tárgya volt.~ ~ 3877 2, 38| merészen azt állította, hogy az, aki vádolva van, nem ő, 3878 2, 38| Ödön és Jenő közül, melyik az Edmund, melyik az Eugen? 3879 2, 38| melyik az Edmund, melyik az Eugen? E tévedést hivatalos 3880 2, 38| el voltak zárva. Még csak az sem történhetett meg, hogy 3881 2, 38| sem történhetett meg, hogy az egyik elárulja a másik kilétét.~ ~ 3882 2, 38| Így történhetett meg az, hogy Baradlay Jenő feljelenthette 3883 2, 38| testvére hiába várta többé az idéző levelet, hiába kereste 3884 2, 38| nevét a hivatalos lapban az edictalier idézettek között. 3885 2, 38| Azalatt összegyűjtötték ellene az adatokat.~ ~Szorgalmas, 3886 2, 38| sírbolt fényét.~ ~Ott volt az egész hágcsó, mely ama bizonyos 3887 2, 38| a hadbíró.~ ~- Én vagyok az!~ ~- Nős, gyermekes?~ ~- 3888 2, 38| a felkelő seregnél?~ ~- Az voltam végig!~ ~- Ön ugyanazon 3889 2, 38| szónoklatát hallgatták együtt. Az ő vállára tevé tárcáját, 3890 2, 38| meg kell egykor fizetni.~ ~Az a valaki most itt áll.~ ~ 3891 2, 38| azon megjósolt magaslathoz. Az utolsó lépcsőfokon áll - 3892 2, 38| Hidegvérrel nyújtá vissza az elolvasott sorokat.~ ~- 3893 2, 38| tette? Vagy tán szándékosan az egész család terhét mind 3894 2, 38| elsüllyessze, s meg akarja hagyni az anyát, hogy fiait elsirassa?)~ ~ 3895 2, 38| van? Eugen a Jenő, Edmund az Ödön? Efölött hallottam 3896 2, 38| volt arra?~ ~- Úgy hiszem az, hogy az udvari kancelláriával 3897 2, 38| Úgy hiszem az, hogy az udvari kancelláriával együtt 3898 2, 38| udvari kancelláriával együtt az ő állomása is megszűnt, 3899 2, 38| legkisebb testvére?~ ~- Az egész hadjárat alatt otthon 3900 2, 38| háromszáz gyalogból állt az; a kápolnai ütközetben magam 3901 2, 38| határőrök számára; azt elfogtam az útban. Ugyanazon barna posztót 3902 2, 38| között. Talált egyet.~ ~- Itt az mondatik, hogy ön a bányavárosi 3903 2, 38| bányavárosi hadjárat alatt az állam pénzverdéiből minden 3904 2, 38| már a harag pírja lepte el az ifjú arcát. Indulatosan 3905 2, 38| Indulatosan kiálta fel:~ ~- Az nem igaz! Az rút rágalom! 3906 2, 38| kiálta fel:~ ~- Az nem igaz! Az rút rágalom! Azt egy Baradlay 3907 2, 38| Ez bizonyítá, hogy ő az igazi. Így haragra gerjedni 3908 2, 38| Így haragra gerjedni csak az képes, aki érezte a vádat, 3909 2, 38| vádlottak közül szembesítik, az rögtön elárulja kilétét. 3910 2, 38| francia forradalom alatt volt az a divat, hogy ha két bajtárs 3911 2, 38| egyenlítették ki, hogy mind a ketten az ostromlott várfal vagy a 3912 2, 38| szörnyű háborgás lehetett az, mely ilyen hullámokat vetett! 3913 2, 38| ön felhozni védelmére?~ ~Az ifjú büszkén felelt meg 3914 2, 38| Tetteinkben a védelem. Az utókor ítélni fog azok felett.~ ~ 3915 2, 38| hadbíró kikeresé könyvéből az esketési formát; a vészbírák 3916 2, 38| jelenlétében.~ ~Azután kivezették az előszobába.~ ~A vészbíróság 3917 2, 38| hadbíró felolvasta előtte az ítéletet.~ ~El voltak számlálva 3918 2, 38| rábizonyítva. Ki volt hagyva az, amit visszautasított. Maradt 3919 2, 38| neki, hadd írjon levelet az utolsó éjszakán nejének, 3920 2, 38| anyjának, testvérének.~ ~Az meg lett engedve.~ ~Megköszönte. ~ ~ 3921 2, 38| voltak okai annak, hogy az Eumenidák szomjaznak, hogy 3922 2, 39| A TÚLVILÁGRÓL~ ~Beálltak az őszi esős idők.~ ~A Baradlay 3923 2, 39| nemesdombi kastélyba.~ ~Az nem volt többé sebesültek 3924 2, 39| Elvitték azokat másfelé. Az államnak volt már joga hozzájuk. 3925 2, 39| időknek semmi nyoma többé az úri lakban.~ ~A melankólia 3926 2, 39| melankólia élő képe e táj. Az udvar mindig tele sárga 3927 2, 39| vannak téve. Kocsinyom sincs az udvaron; vendég nem jár 3928 2, 39| ruhát visel. Még most csak az ifjú úrnő atyjáért a gyász. 3929 2, 39| annyi kínt okoz.~ ~És aztán az egész napot együtt tölti 3930 2, 39| anyjától:~ ~- Megnémult-e az én atyám?~ ~Egy ilyen hallgató 3931 2, 39| alatt, a késő esti órákban, az együtt búslakodó Giant, 3932 2, 39| együtt búslakodó Giant, az újfundlandi, hirtelen felugrott 3933 2, 39| s dühös ugatással rohant az ajtónak.~ ~A mellékteremben 3934 2, 39| szóra; üvöltött, ugatott, s az ajtóra ugrált. Oly magaviselet, 3935 2, 39| nyakörvénél fogva kellett az ebet az ajtótul elvonszolni, 3936 2, 39| nyakörvénél fogva kellett az ebet az ajtótul elvonszolni, s meg 3937 2, 39| visszafeküdjék.~ ~Azzal kinyílt az ajtó, s belépett rajta a 3938 2, 39| nélkül. Olyan vendég volt az, aki nem szokta magát bejelenteni. 3939 2, 39| belépni, szentélybe vagy az úrnő hálószobájába; nappal 3940 2, 39| akar megörökítve maradni az új csendőrök fövegeiben. 3941 2, 39| Ödön egy gyertyát vett fel az asztalról.~ ~- Én vagyok 3942 2, 39| asztalról.~ ~- Én vagyok az. Szíveskedjék ön szobámba 3943 2, 39| a szopós gyermek, akinek az anyját befogják?~ ~Bánja 3944 2, 39| kiosztá azokat címeik szerint az illetőknek.~ ~- Itt fogok 3945 2, 39| illetőknek.~ ~- Itt fogok várni az előszobában önök további 3946 2, 39| Kötelességemnek tartom az ide mellékelt, hivatalosan 3947 2, 39| iratok voltak Jenő levelei.~ ~Az Ödönhöz írt levél így szólt:~ ~ 3948 2, 39| teremni egykor hazánknak, az emberiségnek.~ ~Ti csendesen 3949 2, 39| kit tartson meg örökké az Isten.~ ~Testvéred, Eugen~ ~ 3950 2, 39| elszoktatod vele gyönge szíveiket az örömtől.~ ~Légy jó anyámhoz, 3951 2, 39| szeretnék elmúlni, hogy az teneked ne fájjon.~ ~Egy 3952 2, 39| keresztül a légen, keresztül az égen - vajon megkapod-e?~ ~ 3953 2, 39| túl is szerető~ ~Eugenod~ ~Az ifjú nő az ég felé emelte 3954 2, 39| szerető~ ~Eugenod~ ~Az ifjú nő az ég felé emelte arcát, s 3955 2, 39| jövő szerelemvallomás volt az; tiszta, éteri, csillagi 3956 2, 39| csillagi szerelem, minő az angyaloké, a szellemeké, 3957 2, 39| szellemeké, a testvérlelkeké.~ ~Az anyjához írt levél pedig 3958 2, 39| lelked van; nem szükség, hogy az én erőmből hagyjak rád valamit.~ ~ 3959 2, 39| is odatették megölt fiait az ölébe - és nem sírt.~ ~Azokat, 3960 2, 39| óra múlva odafenn vagyok az atyámnál. Ti ketten engem 3961 2, 39| engesztelő közbenjáró. Most ismét az leszek.~ ~Anyám. Hívnak! 3962 2, 39| A szomszéd szobában van az idegen ember, és mindent 3963 2, 39| Ödön letette homlokát az asztalra, és mozdulatlan 3964 2, 39| fiú, ki nem értette még az élet bajait, megrettenve 3965 2, 39| tengercsendet parancsolni az özvegy.~ ~Letörülte könnyeit. 3966 2, 39| arcot mutatni.~ ~Azután az ajtóhoz ment, azt kinyitotta, 3967 2, 39| csendőr arra valamit beszélt az Istenről (mi köze hozzá?), 3968 2, 40| már aztán szabad!~ ~Szabad az anyának gyermeke véres öltönyével 3969 2, 40| zokogva mutatni fel előtte azt az öltönyt.~ ~"Nézd!... Nézd!... 3970 2, 40| Én űztem őt a halálba? Az nem igaz! Én nem űztem őt 3971 2, 40| gondolat nem támadhatott az ő lelkében. - Ezt te sugalltad 3972 2, 40| És ott maradt ájultan az arckép előtt.~ ~...Az is 3973 2, 40| ájultan az arckép előtt.~ ~...Az is szabad volt.~ ~Az arckép 3974 2, 40| Az is szabad volt.~ ~Az arckép pedig nem válaszolt 3975 2, 40| belekiáltani a világba: "Én vagyok az, nem a másik!"~ ~Nemcsak 3976 2, 40| Nemcsak oktalanság lett volna az most már, de kegyetlenség 3977 2, 40| előtt.~ ~"Ő volt közöttünk az egyedüli hős."~ ~S ezt jól 3978 2, 40| oly egyhangúlag riadt fel az egész világ kárhoztató szava 3979 2, 40| egy ember kiszenvedett. Az adósság le volt fizetve. 3980 2, 41| adott hírt Jenő?~ ~Ó, igen. Az is ugyanazon épületben volt 3981 2, 41| szomszéd cellából a falon, az volt az "A"; mikor kettőt 3982 2, 41| cellából a falon, az volt az "A"; mikor kettőt hirtelen 3983 2, 41| kettőt hirtelen egymás után, az volt a "B"; a három koppantás 3984 2, 41| koppantás a "C", és így tovább az egész alfabet.~ ~(Megbocsáss, 3985 2, 41| feltartóztathatlan volt, körüljárta az egész épületet. Megértette 3986 2, 41| mindenki, és beletanult az első napon, és járt folyvást 3987 2, 41| Egy kérdés, mely kiindult az épület egyik szárnyából, 3988 2, 41| Baradlay."~ ~"Melyik?"~ ~"Az öreg."~ ~Richárd szobáján 3989 2, 41| ismétlé a válaszadó fal:~ ~"Az öreg."~ ~Richárd pedig Jenő 3990 2, 41| Jenő öccsét szokta mindig "az öreg"-nek híni. Gyöngédség, 3991 2, 41| fiatalemberek között szokásos.~ ~Ha az, amit azon falak egy időben 3992 2, 42| AZ ELSŐ TŐRDÖFÉS~ ~A diadal 3993 2, 42| De nem merte megsiratni. Az bűn! Paragrafusok vannak, 3994 2, 42| levegőbe sújtott, mintha az szorítaná a láthatatlan 3995 2, 42| meg!~ ~És Edit megköszönte az ajándékot.~ ~...Ha tudta 3996 2, 43| azokat.~ ~Mikor bevonult az elfoglalt városba, egy ablakból 3997 2, 43| találkozót adna egymásnak az ő agyában, amit ő "izent" 3998 2, 43| senkinek nem irgalmaz.~ ~Hisz az ő fejének sem irgalmaz az 3999 2, 43| az ő fejének sem irgalmaz az a láthatatlan démon, aki 4000 2, 43| napfényű igazságot! Hát az ő kínzója kegyelmez-e neki?