Rész, Fejezet

4001       2,     43|            kínzója kegyelmez-e neki? Hát az ő tortúrájának van-e valami
4002       2,     43|                  tizedszer vágta földhöz az orvosságot, amit tízszer
4003       2,     43|                szabad hozzá bejönni. Még az orvosokat is kikergette.
4004       2,     43|                Miért nem tudják legyőzni az ő üldözőjét?~ ~Ágyba nem
4005       2,     43|                  jönni lábhegyen.~ ~- Ki az? - rivallt rá egy háborgatott
4006       2,     43|               Sok nő taposta azon időben az ő küszöbét. Gyászruhás nők.~ ~-
4007       2,     43|            küszöbét. Gyászruhás nők.~ ~- Az a hölgy Plankenhorst Alfonsine
4008       2,     43|           komornyik megjegyezni.~ ~- Hát az nem maradhat a pokolban?
4009       2,     43|               gondosan betette maga után az ajtót.~ ~- Kérem, baronesse,
4010       2,     43|           embernek ez egy ágyúlövés volt az agyán keresztül. - Én? És
4011       2,     43|     felvilágosítani róla a világot, hogy az nem a kormánypolitika hibája,
4012       2,     43|                  fogságot fognak azontúl az elítéltekre mérni.~ ~- Ah!
4013       2,     43|                 széttiporva látni azokat az embereket, kik bennünket
4014       2,     43|               Asszonyok, kiket megszállt az ördög lelke.~ ~- Ön hízeleg
4015       2,     43|                hogy van ilyen ember, aki az ön álmait megvalósítja.
4016       2,     43|          vértengerben úszik körülötte. S az égő fej szomjazza az egész
4017       2,     43|                   S az égő fej szomjazza az egész vértengert! Holnap
4018       2,     43|                 egy nyaka van. Ez a nyak az ön kezében. Egy szorítás
4019       2,     43|             repülhet a kegyelem galambja az olajággal. A denevérszárny
4020       2,     43|          felejtse ön, tábornagy, hogy ez az egy ember több kárt tett
4021       2,     43|            legjobb hőseink vérében, mint az öldöklés démona. Hogy még
4022       2,     43|                    Alfonsine-nak megvolt az a gyönyöre, hogy egy hosszú
4023       2,     43|               most már úgy érzem, mintha az összecsapódó földteke és
4024       2,     43|                rám. Szerencsés utat.~ ~- Az enyim az.~ ~A delnő eltávozott.~ ~
4025       2,     43|            Szerencsés utat.~ ~- Az enyim az.~ ~A delnő eltávozott.~ ~
4026       2,     43|              izgatottság elűzte kebléről az álom malasztját.~ ~És korán
4027       2,     43|         kétségbeesése.~ ~Ébren számlálta az órákat.~ ~Most tizenkét
4028       2,     43|                szavaznak...~ ~Két óra... Az ítéleteket mostan írják...
4029       2,     43|                 készen van... Aki tudott az éjjel aludni, felköltik...
4030       2,     43|                  lakása elé hajtatott.~ ~Az is jó ismerőse volt. Mint
4031       2,     43|                tőle, mint a vámpírtól.~ ~Az pedig egy igen komoly, hidegvérű,
4032       2,     43|                 férfi volt.~ ~- Vége van az éjjeli munkának? - kérdé
4033       2,     43|          Alfonsine.~ ~- Vége.~ ~- Mi van az ítéletekben?~ ~- Halál.~ ~-
4034       2,     43|                kezét.~ ~- Jó éjszakát!~ ~Az nem adta vissza hideg kezével
4035       2,     43|                Hiszen nem neki szólt sem az üdvözlet, sem a forró kéz
4036       2,     43|                   A vonat korán indul.~ ~Az ötórai harangszót ott hallotta.~ ~
4037       2,     43|          ítéletét... Most fordítja arcát az ablakon bemosolygó hajnal
4038       2,     44|                  tízszer is megjárta azt az utat, amit a gőz egyszer.~ ~
4039       2,     44|                  hogy nem volt útitársa, az első helyen utazott; nem
4040       2,     44|                 emelé szemeit a magasba, Az a sugár, az a glória volt
4041       2,     44|           szemeit a magasba, Az a sugár, az a glória volt ez arcon,
4042       2,     44|                  aztán elmondá Alfonsine az egész történetet: hol járt,
4043       2,     44|               arról a harmadikról.~ ~Hát az áldozat nem vonaglik?~ ~-
4044       2,     44|                     A teknönc még él, ha az agyvelejét kiveszik; hát
4045       2,     44|              sírt. Nagyobb fájdalom volt az, mint hogy könnyei lehettek
4046       2,     44|                  van ölve. Megölve, mint az enyim. Özvegy vagy. Tudod-e
4047       2,     44|                  keble ellen, mint ahogy az látta őtet.~ ~És a megtiport
4048       2,     44|               ezt. Nagyobb fájdalom volt az, mint hogy szavai lehettek
4049       2,     44|                 E pillanatban benyitotta az ajtót a komornyik, és jelenté:~ ~-
4050       2,     44|                  A fejgörcsök embere azt az utolsó tizenkét órát arra
4051       2,     44|                 ítéletet hozatott benne. Az ítélet mindnek halálra szólt.
4052       2,     44|           csakugyan bosszút állt; de nem az elbukottakon, akiknek ő
4053       2,     44|                 hanem a miniszteren, aki az ő fejére készült gázolni.~ ~
4054       2,     44|             játszani a partit.~ ~Ez volt az ő válasza Plankenhorst kisasszony
4055       2,     44|            lélektant. Rosszul ismerte ki az embereket. Különösen rosszul
4056       2,     44|            szíves közbenjárását, mellyel az ön megszabadulását kieszközölte.
4057       2,     44|               testvére Eugen, azaz Ödön, az osztó igazságnak áldozatul
4058       2,     44|                Adieu!~ ~S azzal kitolták az ajtón.~ ~Csaknem kiszalasztá
4059       2,     44|              szegény elbocsátott fogoly, az pedig az első helyen.~ ~
4060       2,     44|             elbocsátott fogoly, az pedig az első helyen.~ ~S amíg Alfonsine
4061       2,     44|                talányon törte a fejét.~ ~Az első az volt: "Mit jelent
4062       2,     44|                 törte a fejét.~ ~Az első az volt: "Mit jelent ez a szőke
4063       2,     44|                  ez a szőke hajfürt, mit az Eugen névvel azonosított
4064       2,     44|           azonosított Ödön?"~ ~A második az volt: "Miként köszönheti
4065       2,     44|         Alfonsine-nak?"~ ~A harmadik meg az, hogy "Hol fogja ő megtalálni
4066       2,     45|                  azok a fegyveres léptek az előteremben, mik Giantot
4067       2,     45|              feluszítják, s ismét benyit az a vendég, aki nem kocogtat
4068       2,     45|                 vendég, aki nem kocogtat az ajtón: "szabad-e"?~ ~Ugyanazon
4069       2,     45|           szabad-e"?~ ~Ugyanazon csendőr az, ki a minapi leveleket hozta.
4070       2,     45|               Szabad vagyok!~ ~Richárd~ ~Az anya nem hisz annak, amit
4071       2,     45|                 elé tartja.~ ~Igen! Ezek az ő vonásai! Ez az ő írása!
4072       2,     45|              Igen! Ezek az ő vonásai! Ez az ő írása! Él! Ír! Megszabadult!~ ~
4073       2,     45|                  azt kívánná attól, hogy az is olvassa el. És végre
4074       2,     46|                csak azt látta, hogy Edit az öröm kétségbeesésével rohan
4075       2,     46|               magához bír mindenki térni az indulatrohamból.~ ~Míg Edit
4076       2,     46|                van ok rendkívüli örömre, az öröm szokatlan kitöréseire.~ ~
4077       2,     46|              egymástól.~ ~Plankenhorstné az első, ki beszélőtehetségét
4078       2,     46|        Alfonsine-nak!~ ~Köszönetet attól az embertől, akinek elvesztéséről
4079       2,     46|         talánynak, melyet senki sem ért, az Alfonsine.~ ~Ő már érti
4080       2,     46|                földből visszaüt a villám az égbe.~ ~Vak Sámson magára
4081       2,     46|                megszabadítója lett annak az embernek, kit elveszteni
4082       2,     46|                akart.~ ~Ha ő hagyja azon az éjszakán fejgörcseivel vesződni
4083       2,     46|               fejgörcseivel vesződni azt az embert, ha hírt nem visz
4084       2,     46|            embert, ha hírt nem visz neki az őt fenyegető fordulatról;
4085       2,     46|               sarkából annak a kriptának az ajtaját, melybe Richárd
4086       2,     46|                 És reménylem, rövid.~ ~- Az is meglehet. Azt három szóval
4087       2,     46|                  Richárd vagyok! - mondá az ifjú, önbecsének egész férfiérzetével.~ ~
4088       2,     46|        estélyeinken gyakran találkozott. Az most előkelő úr. Megyefőnök.
4089       2,     46|                 Megyefőnök. Editre nézve az nagy szerencse.~ ~- És Edit
4090       2,     46|             hívja ön keresztnevén, uram! Az nagy szabadság. Liedenwall
4091       2,     46|               lenni! Elmegyek cselédnek. Az ön házánál beletanultam
4092       2,     46|            következni, egész odáig, ahol az oltár előtt le kell térdepelni.
4093       2,     46|               fog azalatt, míg a lelkész az esketési formát felmondja
4094       2,     46|               formát felmondja ön előtt, az a szent ceremóniának csak
4095       2,     46|              utcai markotányosné. Tudják az apácák mind a Brigitta-kolostorban,
4096       2,     46|                És azzal lerántá válláról az öltönyt; az élő fehér bársony
4097       2,     46|             lerántá válláról az öltönyt; az élő fehér bársony haván
4098       2,     46|          Plankenhorstné meg volt némulva az elszörnyedéstől. Edit folytatá:~ ~-
4099       2,     46|                   ki ily felfedezés után az oltárig elkísérne, én ott
4100       2,     46|                oltárig elkísérne, én ott az egész násznép előtt ezt
4101       2,     46|                   s akkor úgy ütöm arcul az oltár előtt, hogy elmúlik
4102       2,     46|             kedve örökre szemébe hazudni az Istennek és az ő szenteinek!~ ~
4103       2,     46|           szemébe hazudni az Istennek és az ő szenteinek!~ ~Imádandó
4104       2,     46|    megengesztelni másnak, mint aki miatt az történt?~ ~Plankenhorstné
4105       2,     46|          Plankenhorstné el volt fulladva az ijedtségtől, a rémülettől,
4106       2,     46|                oda magadat áldozatul? Ez az ember itt nem a te kedvesed
4107       2,     46|                 Megtaláltam őt a nyomor, az ínség legalsó fenekén. Rosszabb
4108       2,     46|           szemekkel tekinte Richárdra.~ ~Az pedig folytatá nyugodt mérséklettel:~ ~-
4109       2,     46|          igazolja a gyermek származását. Az anyának minden levele. A
4110       2,     46|                monda:~ ~- Akárkié legyen az a gyermek, akinek ön azt
4111       2,     47|                 rá, midőn Edittel karján az utcára lesietett.~ ~Ez ám
4112       2,     47|           fekteti kivont kardját.~ ~Mert az életben nem úgy megy az,
4113       2,     47|                  az életben nem úgy megy az, mint a színpadon, ahol
4114       2,     47|                kérdésre: "de most hová?" az, hogy "egyenesen a paphoz"!~ ~
4115       2,     47|           úrnapján. Mert csak a vasárnap az autentikus nap.~ ~Azután
4116       2,     47|           Nemesdombon nincs rendes pap - az öreg meghalt, a káplán elbocsátása
4117       2,     47|                    tehát folyamodni kell az espereshez, hogy hatalmazza
4118       2,     47|                 hatalmazza fel a káplánt az elbocsátási engedély kiadására.~ ~
4119       2,     47|        elbocsátási engedély kiadására.~ ~Az esperes pedig úgy találja,
4120       2,     47|               elhiszi, hogy a házasságot az Úristen szerzette, hanem
4121       2,     47|                hanem hogy a ceremóniákat az ördög csinálta hozzá, az
4122       2,     47|                 az ördög csinálta hozzá, az meg bizonyos.~ ~Pedig még
4123       2,     47|                 annálfogva megkívántatik az engedély.~ ~Ezt a pap előtt
4124       2,     47|                     Akkor következik még az országos veszekedés afölött,
4125       2,     47|                  egy olyan párt, melynek az egyik fele a keresztvégű,
4126       2,     47|                torony templomában imádja az Istent, és vallja a Szentháromságot.~ ~
4127       2,     47|              bécsi pap azt állítja, hogy az nem lehet.~ ~A polgári törvénykönyv
4128       2,     47|                   hogy no, hát vigyen el az ördög, gyertek ide, megesketlek,
4129       2,     47|                   elmondja a pap előttük az esketési formulát. "Nomármost
4130       2,     47|                 A levél igén rövid volt. Az öröm Richárd életben maradásán,
4131       2,     47|                házasságának helyeslése s az ígéret, hogy e napokban
4132       2,     47|              tiszttartó felmenni Bécsbe, az majd elmondja a többit.~ ~
4133       2,     47|               kisasszonynál, míg átesnek az esküvőn; hiszen szegény
4134       2,     47|               hiszen szegény kisasszonyt az sincs, aki menyasszonyi
4135       2,     47|                aztán elmondta Richárdnak az eddig történteket. A nagy
4136       2,     47|                  már értette Richárd, mi az a szőke hajfürt. Szegény
4137       2,     47|           hajfürt. Szegény fiú! Míg élt, az egész embernek nem volt
4138       2,     47|          embernek nem volt Richárd előtt az a súlya, mint annak a néhány
4139       2,     47|              Azután elmondá a tiszttartó az otthoni állapotokat. Az
4140       2,     47|                  az otthoni állapotokat. Az özvegy asszonyság maga akart
4141       2,     47|                van foglalva hatóságilag. Az ugyan nem marad úgy véglegesen,
4142       2,     47|               kell bocsátani; hanem hogy az sokáig elhúzódik, s addig
4143       2,     47|   fináncdirekciónak kell beszolgáltatni, az ád ki azután havonkint nyugtatvány
4144       2,     47|                 A hatalom megajándékozta az élettel. Ugyan örülhet,
4145       2,     47|                csak a vagyonát vette el. Az isten rendelte azt így.
4146       2,     47|               rendelte azt így. Legalább az iskolában azt tanítják.~ ~
4147       2,     47|               végre-valahára hozzájuthat az élete párjához.~ ~Mert az
4148       2,     47|                az élete párjához.~ ~Mert az tudnivaló, hogy két házasulandó
4149       2,     47|               megesketni, halálra ítélni az egyháznak, hogy annál jobban
4150       2,     48|                  meg itt vagyok én?!~ ~- Az kétmillió! Hanem kamat nélkül.
4151       2,     48|       kiadásainkat. Tudod-e, hogy mennyi az összes havi jövedelmünk?
4152       2,     48|                  forint. Ennyit kaphatok az anyámtól. Most maga is szükséget
4153       2,     48|                lehet azt elkölteni. Hisz az tömérdek pénz!~ ~- Most
4154       2,     48|              tartani. Én nem vesztegetem az időt hiába, valami vasútnál,
4155       2,     48|                  Ó, azt nem engedem. Azt az én kicsikém nem fogja tenni!
4156       2,     48|                vállalok magamra.~ ~- No, az kellene nekem! Hogy az egész
4157       2,     48|                   az kellene nekem! Hogy az egész nap ne légy az enyim.
4158       2,     48|                Hogy az egész nap ne légy az enyim. Majd megosztozunk.~ ~
4159       2,     48|                keserűjén úgy, mint ahogy az édesén megosztoztak.~ ~Richárd
4160       2,     48|                 legyen, mert várni fogja az ebéddel.~ ~Egyetlenegy főzőedénye
4161       2,     48|                  megfőzte a levest abban az egy edényben; azt félretette
4162       2,     48|                    S mennyire tetszik ez az asszonyoknak!~ ~A simára
4163       2,     48|                  simára kitörült tányér: az a művésznő koszorúja.~ ~
4164       2,     48|       szolgálatra, havi ötven forinttal. Az már aztán a dicsőség.~ ~
4165       2,     48|              részletfizetésre. Megkapják az utolsó fillérig követeléseiket.~ ~
4166       2,     48|               fillérig követeléseiket.~ ~Az öreg Salamon azt ígérte,
4167       2,     48|                  a boltja.~ ~Pontos volt az öreg. Fél kettőkor hangzott
4168       2,     48|           kettőkor hangzott a csoszogása az ajtó előtt.~ ~Edit még akkor
4169       2,     48|                  még akkor törülgette el az ebédhez használt étszereket.
4170       2,     48|             ebédhez használt étszereket. Az ablakok ki voltak nyitva,
4171       2,     48|                 hogy friss lég jöjjön be az egyetlen szobába, mely egyúttal
4172       2,     48|                  szép asszonyság - szólt az öreg zsibárus nagyokat bókolva -,
4173       2,     48|                 titkolózni egymás előtt. Az ilyen szűk szállásnak is
4174       2,     48|                 is megvan a maga előnye. Az embereknek nemigen kell
4175       2,     48|              ember elfér egy kis helyen. Az Isten áldása legyen rajta.
4176       2,     48|     ideparancsolni méltóztatott, lássunk az ügyletünkhöz. Kérem, ha
4177       2,     48|            Richárd ült rajta, akkor Edit az ölében ült. (Erre a találmányra
4178       2,     48|                kérni.)~ ~- Tehát kezdjük az elején, alezredes úr. Az
4179       2,     48|                 az elején, alezredes úr. Az asszonyságot nem fogja sérteni
4180       2,     48|           Salamon írta azokat egymás alá az asztalra.~ ~- Nagy összeg,
4181       2,     48|     szelencéjéből. Megkínálta Editet is. Az megköszönte. Nem szereti
4182       2,     48|                mind rászoknak a tubákra. Az bizonyítja, hogy hívek a
4183       2,     48|                teljes korú, mikor ezeket az adósságokat csinálta.~ ~-
4184       2,     48|                  asszony, ilyen ember ez az ön férje. Tékozló fiú! A
4185       2,     48|                hogy Vergleichsverfahren. Az ember kiegyezik a hitelezőivel
4186       2,     48|                 is engednek, örülnek, ha az elveszettnek hitt pénz egy
4187       2,     48|                  szegény emberektől, kik az én becsületemben bíztak,
4188       2,     48|               semmit. Ha most kard volna az oldalán, hogy csörömpölne
4189       2,     48|                Azzal két rubrikát húzott az asztalon a krétával; a tele
4190       2,     48|                  fölé írta, hogy "Soll", az üres fölé, hogy "Haben".~ ~-
4191       2,     48|                  Edit.~ ~Salamon felírta az összeget a "Haben" alá.~ ~-
4192       2,     48|                 ruházatra.~ ~- Ah, minek az nekem? - szólt bele Edit. -
4193       2,     48|                  nem szaggatom. Írasd be az összeget egészen!~ ~És addig
4194       2,     48|                   rovatba.~ ~Akkor aztán az öreg szatócs feltolta könyökéig
4195       2,     48|                  mondtam, amit ideírtam, az komoly dolog. És mármost
4196       2,     48|            kiálltak - kezdé a szatócs -, az nem volt ingyen. Annak nagy
4197       2,     48|                 azért tesz rosszat, mert az őtet mulattatja. Azért szokás
4198       2,     48|               szokás rosszat tenni, mert az nagy percentet hajt. Ezt
4199       2,     48|               példa. De hát hadd kezdjem az elején. Önöknek egy nagybátyjuk
4200       2,     48|               ügyébe be voltam avatva.~ ~Az öreg báró egy végrendeletet
4201       2,     48|               leányának hagyományozta.~ ~Az öregúr sokáig élt. Az öregemberek
4202       2,     48|                    Az öregúr sokáig élt. Az öregemberek rendesen sokáig
4203       2,     48|           gazdagok, s a hosszú idő alatt az ifjú leány valami törvényes
4204       2,     48|                  szerelem dolgában, amit az ügyvédek úgy neveznek, hogy "
4205       2,     48|             ügyvédek úgy neveznek, hogy "az exekuciónál kezdte a processzust".~ ~
4206       2,     48|               megtörtént. Nem ritka eset az.~ ~Hanem az öreg bárók az
4207       2,     48|               Nem ritka eset az.~ ~Hanem az öreg bárók az ilyesmiben
4208       2,     48|                az.~ ~Hanem az öreg bárók az ilyesmiben nagyon skrupulózusok.
4209       2,     48|             tisztességes emberhez, kapja az összeg másik felét.~ ~Ha
4210       2,     48|               elébb férjhez megy, legyen az összeg egészen az övé.~ ~
4211       2,     48|                 legyen az összeg egészen az övé.~ ~Ha Liedenwall Edit
4212       2,     48|                 jó világ meg nem bocsát; az egész összeg a Brigitta-szüzek
4213       2,     48|                Miért volt? Pénzért volt! Az ördög nem dolgozik száz
4214       2,     48|                  Még a zsebekbe is!~ ~Ez az utolsó a legérzőbb orgánum.
4215       2,     48|           felfedezés meg fogja nyugtatni az emberiség iránti hitükben.~ ~
4216       2,     48|             emberiség iránti hitükben.~ ~Az emberek nem rosszak ingyen,
4217       2,     48|                 szeretetéből.~ ~Hazugság az, hogy a sátán rossz lélek,
4218       2,     48|                 spekuláció volt.~ ~Mikor az almát megetette az első
4219       2,     48|                 Mikor az almát megetette az első asszonnyal, így spekulált: "
4220       2,     48|                kis komfort." ~ ~Azért én az ördögöt nem úgy ítélem meg,
4221       2,     48|              megmarad a belvárosi házuk. Az is szép birtok. Annak ugyan
4222       2,     48|                annyi van, hogy még ebben az óriási nagy teremben sem
4223       2,     48|        asszonyság! Tetszik-e önöknek így az ügyek elintézése?~ ~ ~ ~
4224       2,     49|              Richárd családjában, melyik az édesgyermek, melyik a fogadott.~ ~
4225       2,     49|               Sokat betegeskedett a fiú. Az első három év nyomorát sokáig
4226       2,     49|             mindjárt kidobnák a gyereket az ablakon, mikor a foga nő,
4227       2,     49|                    Károlykát nem kellett az ablakon keresztül kidobni,
4228       2,     49|                 Már akkor nem volt semmi az ezüstneműből, sem a magával
4229       2,     49|       szekrényből eléje tartotta:~ ~- Ez az, amit az önfejűségeddel
4230       2,     49|                tartotta:~ ~- Ez az, amit az önfejűségeddel szereztél
4231       2,     49|       meghunyászkodásán észrevehető volt az alattomosság. Tettető volt
4232       2,     49|                ki írta ezt a levelet. Ki az az egyedüli lény a világon,
4233       2,     49|                írta ezt a levelet. Ki az az egyedüli lény a világon,
4234       2,     49|                 a való.~ ~Nyomozta ismét az eltűntet, míg egyszer megtudta,
4235       2,     49|               míg egyszer megtudta, hogy az az anyja házához menekült.~ ~
4236       2,     49|                egyszer megtudta, hogy az az anyja házához menekült.~ ~
4237       2,     49|                  Károly tehát hazatalált az anyja házához.~ ~Ott szívesen
4238       2,     49|              üti-veri. És koplal. Szidta az anyját, aki ide beszerezte.
4239       2,     49|            tizenötéves gyermek már ítélt az anyja fölött. Az egy világhölgy,
4240       2,     49|               már ítélt az anyja fölött. Az egy világhölgy, kinek víg
4241       2,     49|                 megtébolyodott. Azt most az őrültekházában tartja. Hát
4242       2,     49|                      A tengeren megtanul az ember imádkozni."~ ~Richárd
4243       2,     49|    fölemelkedésre bírni.~ ~A kísérletnek az lett a vége, hogy a fiú
4244       2,     49|                aztán kibocsátották azzal az utasítással, hogy máskor
4245       2,     49|                 hogy máskor megválogassa az embereket, akik előtt politikáról
4246       2,     49|                  elítélni gyámfiát, csak az "anyja vérét" átkozta benne.
4247       2,     49|                Ott nem tetszett neki még az élet!~ ~Már akkor nem ment
4248       2,     49|                 küldte meg, amennyit kér az állam azért, hogy elengedi
4249       2,     49|                életpályát. Akármi legyen az, számíthat az ő segélyére.~ ~
4250       2,     49|              Akármi legyen az, számíthat az ő segélyére.~ ~A fiú aztán
4251       2,     49|                  Fölhasználta befolyását az alkotmányos korszak férfiainál,
4252       2,     49|               brancsod a spiritusz. Vedd az alkoholométert, és méresd
4253       2,     49|               qualität.~ ~Palvicz kiment az őt kereső nőhöz, ki az előszobában
4254       2,     49|            kiment az őt kereső nőhöz, ki az előszobában várt reá.~ ~
4255       2,     49|                viselt fiatalságú nő volt az.~ ~Mikor kilépett Palvicz
4256       2,     49|           csendesen. Hátha nem én vagyok az, akit keres.~ ~- Palvicz
4257       2,     49|            Palvicz Károly!~ ~- Igen.~ ~- Az én fiam!~ ~- Teringettét,
4258       2,     49|                     Koldussá lettem.~ ~- Az szép mesterség. Csak értsen
4259       2,     49|              szép mesterség. Csak értsen az ember hozzá. Még jövedelmi
4260       2,     49|                  vették el?~ ~- Ó! Mikor az ember szerencsétlenségre
4261       2,     49|                 Látod, milyen bölcs lesz az ember, vége felé.~ ~- És
4262       2,     49|        hiányoznék a boldogságomból, mint az, hogy most a nyakamra jöjj.~ ~-
4263       2,     49|              neked adni egy piculát sem. Az ellen, hogy koldulj, in
4264       2,     49|              hanem hogy éntőlem koldulj, az ellen idején reklamálok.~ ~-
4265       2,     49|                veled, amennyit te tettél az anyáddal, hogy vénségére
4266       2,     49|                 anyáddal, hogy vénségére az őrültekházába beszerezted;
4267       2,     49|                  a kurucok, hogy te vagy az anyám. Anélkül is nagyon
4268       2,     49|               elátkozott neved van ebben az országban! Minden gyerek
4269       2,     49|             mikor már nem kaptál tárgyat az árulkodásra, koholt összeesküvéseket
4270       2,     49|                  gyűlöletessel, idejössz az én hátamra, hogy vigyelek
4271       2,     49|                 Egy öreg irodaszolga ott az előszobában nem állhatta
4272       2,     49|                 ej, uram; már csak mégis az anyjával nem kellene önnek
4273       2,     49|                 büróba.~ ~- Nos, ki volt az? - kérdezék a kíváncsi kollégák.~ ~-
4274       2,     49|                   Nemsokára ismét bejött az iroda főnöke.~ ~- Te Palvicz!
4275       2,     49|                   amilyen bolond. Mennyi az a sok?~ ~- Valami ötezer
4276       2,     49|                 pénzét. Hogy mennyi volt az, meglátja ön az átvevő hadparancsnok
4277       2,     49|              mennyi volt az, meglátja ön az átvevő hadparancsnok elismervényéből.
4278       2,     49|                 takarékpénztárban feküdt az, s a kamatok mindig hozzácsatoltattak.
4279       2,     49|                  hozzácsatoltattak. Most az egészet kézbesítem önnek.
4280       2,     49|          megvendégelek ma.~ ~- Még talán az édesanyját is! - súgá neki
4281       2,     49|               visszatartani.~ ~Hanem biz az nem vendégelte meg sem az
4282       2,     49|                az nem vendégelte meg sem az anyját, sem a kollégáit,
4283       2,     49|                  éppen akkor járta végig az ápolda lakosztályait a hölgyek
4284       2,     49|                 hölgyek napi bizottmánya az orvos kíséretében.~ ~Az
4285       2,     49|                  az orvos kíséretében.~ ~Az orvos jelenté a két bizottmányi
4286       2,     49|            tartani. És nincs már számára az alapítványból több üres
4287       2,     49|                  más kórháznak átadni.~ ~Az egyik úrhölgy magas, fennkölt
4288       2,     49|            lélekkel.~ ~A szépség ideálja az - hatvan évvel.~ ~A beteg
4289       2,     49|                  nőt. Baradlay Kazimirné az.~ ~- Hogy hívják e beteget? -
4290       2,     49|              beteget? - kérdé Baradlayné az orvostul.~ ~Az orvos súgva
4291       2,     49|                Baradlayné az orvostul.~ ~Az orvos súgva leheli oda neki
4292       2,     49|            ingatja fejét. Franciául mond az orvosnak:~ ~- Az nem lehet!
4293       2,     49|          Franciául mond az orvosnak:~ ~- Az nem lehet! Én ismerem azt
4294       2,     49|                 hölgyet nagyon közelrül. Az egy ideál szépség volt.~ ~
4295       2,     49|           franciául, s e szóknál elsápad az arca.~ ~Tehát annyira el
4296       2,     49|            aggódjék sorsa miatt!~ ~Azzal az orvoshoz fordul.~ ~- Orvos
4297       2,     49|                minden ápolással ellássák az én költségemre.~ ~Az orvos
4298       2,     49|            ellássák az én költségemre.~ ~Az orvos kíváncsi tudni, miért
4299       2,     49|            kíváncsi tudni, miért nevezte az úrnő e napot nagy napnak.~ ~
4300       2,     49|                    Jenő? - szólt bámulva az orvos. - Tehát nem Ödön
4301       2,     49|             orvos. - Tehát nem Ödön volt az aki mártírhalált halt?~ ~-
4302       2,     49|           inggomb, mely bizonyítja, hogy az a hamv az övé volt, és a
4303       2,     49|               bizonyítja, hogy az a hamv az övé volt, és a hamv között
4304       2,     49|                között három ólomgolyó.~ ~Az úrnő megmutatta az egyiket.
4305       2,     49|          ólomgolyó.~ ~Az úrnő megmutatta az egyiket. Fekete láncon hordta
4306       2,     49|                 hozzá. Nem sírt.~ ~Hanem az a másik asszony ott a kórágyon
4307       2,     49|                  sem mint menedéket; még az Isten végtelen irgalmára
4308       2,     49|                  soha azt, amit tett! ~ ~Az ősz úrnő tovahalad a termeken;
4309       2,    Veg|            ifjúkor.~ ~Új sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely
4310       2,    Veg|                nő a fű - s a zöld füvön, az arany verőfényen fehér báránykával
4311       2,    Veg|              bárányka nyakába...~ ~...Jó az Isten! - Zöld füvet ád a