Rész, Fejezet

  1       1,      1|               sietteté. Rövid az idő, oly sok mondanivaló van még.~ ~-
  2       1,      1|               a jövendőnek éltem. Egy oly jövendőnek, mely nem egyéb,
  3       1,      1|                E névért szenvedett ön oly sokat, Marie. Önnek még
  4       1,      2|               ez az?~ ~Azzal a két úr oly közel hajolt egymáshoz,
  5       1,      2|     nagytiszteletű úr mély belátását; oly korrekt sorozatban búcsúztatván
  6       1,      2|            kollektív csoportozatoknak oly találó és helyesen választott
  7       1,      3|             hogy ha egyszer fájdalmai oly nagyok lesznek, hogy azokat
  8       1,      3|           tekinte velük, és nézett rá oly hosszasan, merően, hogy
  9       1,      4|        történik, őt nem érdekli. S ez oly mondhatlan varázst ad a
 10       1,      4|              kiindulvást korán reggel oly sűrű volt a köd, hogy alig
 11       1,      4|          behintve.~ ~És nehány percig oly melegen kezdett sütni a
 12       1,      4|        védszentje, csakhogy most ő is oly mélyen van az útfélen valahol
 13       1,      4|                Szerencséjükre a vihar oly hótorlatot sepert a part
 14       1,      5|              lesz.~ ~Mint a kívánság, oly pontosan érkezett vissza
 15       1,      6|               feldmarschall amott, ki oly hangosan konverzál, mintha
 16       1,      6|                Az a fiatal herceg, ki oly magasra feltett szemüveggel
 17       1,      6|            szegletes úr, s alsó ajkát oly mélyen behúzta fogai közé,
 18       1,      6|        küzdelem folytatásában, ha nem oly vaskézzel is, mint az övé,
 19       1,      6|             megrázta Richárd kezét, s oly kegyteljes mosollyal vált
 20       1,      7|              Itt senki sincs.~ ~Szíve oly hangosan dobogott, hogy
 21       1,      9|                kertjét, szántóföldjét oly áron, mely egy uradalmat
 22       1,      9|              leány kezét.~ ~És azután oly jóakaratú, oly éltető szelíd
 23       1,      9|              És azután oly jóakaratú, oly éltető szelíd mosollyal
 24       1,      9|      titokjeles könyv volt az értelme oly szemek előtt, mik a szívekben
 25       1,     10|             költői valószínűségtől is oly quakeri igazmondó ábrázattal
 26       1,     10|              új.~ ~Baradlayné most is oly hideg kimérten szól fiával,
 27       1,     10|            Leveledből sejtem, melyben oly sietve hívtál haza.~ ~-
 28       1,     11|                Tormándy mit beszélhet oly meghitten tiszteletes Lánghy
 29       1,     12|           táblabíráknak, s támadt egy oly ádáz ordítás, kardcsattogás,
 30       1,     13|               ki van zavarva. Kalapja oly laposra verve, mint egy
 31       1,     13|            öröm kacagó sírása mellett oly nagy emberek bukását, kik
 32       1,     13|           Jenőt is betolták az általa oly jól ismert terembe.~ ~De
 33       1,     13|               vetették a hölgyet, kit oly távolból imádott addig;
 34       1,     14|              e félrevezetett néptömeg oly tényeket követ el, melyek
 35       1,     14|            óriási alak vált ki; éppen oly rongyos, mint a többi; arca
 36       1,     15|          emeletes házak labirintjában oly tájékozatlanság, mint az
 37       1,     15|            egyszer meghínak!~ ~- Csak oly sötét ne volna, hogy írhatnék
 38       1,     15|              a győztes, kik mindenütt oly kiváló szerepet viszünk?
 39       1,     15|           hangját sem hallja a leány, oly nesztelenül fut. Fél, irtózik
 40       1,     15|               szeretetteljes női arc, oly tiszteletre méltó, oly hódolatgerjesztő;
 41       1,     15|                oly tiszteletre méltó, oly hódolatgerjesztő; és utána
 42       1,     15|               más arc, mely az övéhez oly nagyon hasonlít! Hiszen
 43       1,     15|          többet mondó hang.~ ~Richárd oly mondhatlan fájdalmat érzett
 44       1,     16|        mielőtt üldözői nyomába érnek. Oly aggódva tekint saját vércseppjei
 45       1,     17|             nyomában.~ ~Egyszer aztán oly ismerőst is látott Jenő
 46       1,     17|            mint Jákob ipa; mihelyt ön oly állást tud elfoglalni a
 47       1,     17|         végigálmodta saját temetését; oly prózai, oly mindennapi katasztrófát
 48       1,     17|          saját temetését; oly prózai, oly mindennapi katasztrófát
 49       1,     17|        lehessek. Félre ne érts. Semmi oly ügyedbe nem avatkozom, mely
 50       1,     17|              el ügyeidet itt Bécsben, oly módon, mint aki hosszabb
 51       1,     18|       közelebb jönni.~ ~Egyszer aztán oly közel jutottak, hogy egymás
 52       1,     18|              embertelen őszi éj, akit oly szitkozódva emlegettek.
 53       1,     18|          embertelen őszi éj egyszerre oly sűrű, nehéz ködöt bocsátott
 54       2,     19|        könnyszentelte kincset egy-egy oly kormánybiztos kezébe adták,
 55       2,     21|             melletti ákácsövény mögül oly sortüzelés fogadta a feléjük
 56       2,     21|               ismert Ödön testvérére. Oly rég el voltak egymástól
 57       2,     22|             hozta. Egészen odavolt.~ ~Oly cifrára tudott nyögni, fohászkodni,
 58       2,     23|               téren, mely még most is oly kopárra tapodva látszik,
 59       2,     23|              védelmében.~ ~S emellett oly szoros, keveredett tömegbe
 60       2,     23|          karimáját tartá; hanem - ami oly sokszor megtörténik - a
 61       2,     23|               kedves gazdáját. Hiszen oly szegény lelke volt szegénynek.
 62       2,     24|            történt. A bajusza most is oly kacskaringósan állt kétfelé,
 63       2,     25|             is a világon.~ ~Ha a föld oly lapos volna, mint Herodot
 64       2,     25|            emelkedik fel, még egyszer oly magasra, mint maga az épület
 65       2,     25|       megelégedve az arcképpel, pedig oly nagy igyekezettel festi
 66       2,     25|            kiáltoznak az éj csöndében oly kísérteties hangokon. Talán
 67       2,     25|         rémképekbőI ismerék. Akkor is oly kevéssé tudták, hogy mi
 68       2,     25|          ismét a képhez, és arca most oly gyöngéden mosolyog.~ ~-
 69       2,     26|         tapasztalat óta nem nyilvánít oly tartalék nélküli rokonszenvet
 70       2,     26|            egymásnak. A hadi műszavak oly folyékonyan mennek nekik,
 71       2,     26|                 ez való, amit mondok. Oly hírnök hozta meg a tudósítást,
 72       2,     26|               összeszorított öklében, oly fenyegető mozdulattal mondta
 73       2,     27|            metél roppant öreg késsel, oly finomra, mint a cérnaszál,
 74       2,     27|          finomra, mint a cérnaszál, s oly sebesen, mint a gőzgép.
 75       2,     27|             hogy nem lehet megérteni, oly cifra stílusban írnak, s
 76       2,     27|           térképre. Nagyszerű öntudat oly faluban lakhatni, aminek
 77       2,     27|        megbízottját. És Szalmás éppen oly rémülettel magyarázta el
 78       2,     27|              az ablakzsámolyra, s ott oly kicsinyre húzta magát össze,
 79       2,     28|            tudta intézni a menekülést oly világos veszedelemből.~ ~
 80       2,     28|         rajzolt helyébe megszeppenést oly vastagon, hogy Boksa Gergőnek
 81       2,     28|            erre nem mondhatta Zebulon oly apodiktice, hogy "ezt se
 82       2,     28|           villámcsapás nem lett volna oly rettenetes, mint ez a szó: "
 83       2,     29|               polgártárs, ne ordítson oly bomlottul! - csitítá őt
 84       2,     30|       Margitszigettől a Ludoviceumig, oly hosszan lepte el azt a város
 85       2,     30|          lepte el azt a város népe, s oly hosszan zengett végig a
 86       2,     30|       hadifőnökéhez sietett.~ ~- Hová oly futvást, polgártárs? - kérdezé
 87       2,     30| összeköttetési vonalul szolgálhatnak, oly függélyesen esnek a várvonalra,
 88       2,     30|       felgyújtá az egész készletet.~ ~Oly pontosan csapott le minden
 89       2,     30|             holt kőtömeg fölött, mely oly puszta, oly élettelen, mint
 90       2,     30|              fölött, mely oly puszta, oly élettelen, mint Pompéji
 91       2,     31|               ismételni.~ ~- Ah! S te oly haragtartó volnál, hogy
 92       2,     31|                  Ödön haladt fölfelé, oly egykedvűen, mintha csak
 93       2,     31|    előrerohant a középúton.~ ~Azon út oly keskeny, hogy szuronyküzdéshez
 94       2,     31|          bátyját nevetni látja.~ ~Ami oly ritka tünemény.~ ~- Hogy
 95       2,     32|         ostromlott városban pedig nem oly könnyű valakinek tájékozni
 96       2,     32|                Mikor kilépett belőle, oly jólesett egyet lélegezhetni
 97       2,     33|              kiket három nappal elébb oly isteni haraggal elátkozott!~ ~
 98       2,     33|            midőn az orosz hadseregben oly mértékben kiütött a kolera,
 99       2,     34|             sápadozott egy másik nap. Oly egyenlő sápadt, szaggatott
100       2,     36|                amidőn a legjobb barát oly szívtelenül elárulá?~ ~Üdvözlé
101       2,     36|          félni, aki utánam jön!~ ~Ezt oly büszkén mondta Boksa Gergő,
102       2,     36|           kell a pénz, hogy menjek én oly messze földre; azt sem tudom,
103       2,     37|            meg azon az áron, hogy egy oly nőnek esküdjenek szerelmet,
104       2,     37|             távozni készült.~ ~Aranka oly szánalommal tekinte rá.~ ~-
105       2,     38|                Igen, én tettem azt.~ ~Oly mohón válaszolt, hogy feltűnt
106       2,     39|          ugatott, s az ajtóra ugrált. Oly magaviselet, mely e faj
107       2,     39|     gyermekemet van kire hagyjam; egy oly jó testvér mellett, mint
108       2,     40|             szent csalás, akkorra már oly egyhangúlag riadt fel az
109       2,     45|             képpel.~ ~S a festett kép oly szívtelen, oly hallgatag.~ ~
110       2,     45|            festett kép oly szívtelen, oly hallgatag.~ ~S a jajkiáltó
111       2,     46|    kitalálhatni, hogy Alfonsine miért oly sápadt.~ ~Palvicz nem terheli
112       2,     46|                    És ha akadna mégis oly nyomorult, silány ember,
113       2,     48|           elkészítette a tésztaneműt. Oly ízletes volt minden, oly
114       2,     48|              Oly ízletes volt minden, oly finom és kínálkozó.~ ~Mikor
115       2,     48|              kolostorba megy, vagy ha oly bukást követ el, melyet
116       2,     49|            Pedig a szemek még most is oly ragyogók, tele fénnyel,
117       2,    Veg|    találkozásnál tudatja velünk, amit oly nehezen akarunk elhinni,