Rész, Fejezet

  1       1,      1|        elhallatszott), hogy Baradlayt ismét a "szokott betegsége" vette
  2       1,      1|            neki a gyógyszert. A beteg ismét könnyebben beszélt:~ ~-
  3       1,      1|         szónál, mely pillanatok múlva ismét eltűnt onnan.~ ~A nő csendesen
  4       1,      1|           lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék
  5       1,      1|       kedvében járjon azoknak, akiket ismét mint lépcsőket fog felhasználni,
  6       1,      3|      végtiszteletre felgyűlt vendégek ismét ott a címerterem hármas
  7       1,      3|       méltóztatott főtisztelendőséged ismét előadni - szólt Rideghváry
  8       1,      4|          bűvös terem egyik boltívéből ismét egy másik terembe látni,
  9       1,      4|          Félóra telt bele, míg a szán ismét átszelve a Néva jegét, egy
 10       1,      4|          megcserélte a két kelyhet, s ismét habzásig tölté azokat Leonin. -
 11       1,      4|        tekervényes úton, melyen jött, ismét visszatért szánkájához.
 12       1,      4|          láttatni, a láthatár kitűnik ismét távol falvak tornyaival.
 13       1,      4|              a bozót szélét, amin túl ismét a tisztás következik, s
 14       1,      4|              csak sarkukban vannak; s ismét hozzá kell látni, hogy elhagyják
 15       1,      4|             barátságtalan szóváltáson ismét nagy tért vesztettek.~ ~
 16       1,      4|            kis rekettyés sziget mögül ismét kibukkant vele szemközt,
 17       1,      4|         életkérdés, hogy korcsolyáját ismét felköthesse. A többi Ödön
 18       1,      4|        kezeiket nyújtják egymásnak, s ismét együtt sikamlottak tova
 19       1,      4|                Azok a lékek esténként ismét simára befagynak, vékony,
 20       1,      4|               melyen napvilágra lehet ismét jutni.~ ~Ez csak akkor jutott
 21       1,      6|        kacsintott.~ ~Mikor éjfél után ismét együtt hazakocsizott a két
 22       1,      7|           kellett magát szánnia, hogy ismét a nagytermen keresztül a
 23       1,      7|          tudja még, mi lesz a vége.~ ~Ismét letette kardját, köpenyét,
 24       1,      8|             szarmata pikkelypáncélok. Ismét más kirakat gall és teuton
 25       1,      8|              S aztán az ünnepély után ismét visszavándorol minden.~ ~
 26       1,      9|               folytatta munkáját, míg ismét csak azon kapta magát, hogy
 27       1,      9|            ismerős hangok után.~ ~Míg ismét fölveri merengéséből egy-egy
 28       1,      9|           annál hamarább elkomorodott ismét a leány arca, úgy változott
 29       1,      9|             anyának gyönyör.~ ~Azután ismét folytattuk menekülésünket:
 30       1,     11|          Rideghváry Zebulontól, mikor ismét visszatért hozzá.~ ~- Aj,
 31       1,     12|              fogjuk a tanácskozmányt, ismét lesz. A gyűlés szenvedélyessé
 32       1,     13|              ehhez az utazáshoz.~ ~De ismét jött egy új alak. Ez már
 33       1,     13|              akar vége szakadni.~ ~És ismét új jelenet következik.~ ~
 34       1,     13|               csak otthon találkoztak ismét össze; de hát kinek jutott
 35       1,     14|            megnevezte magát.~ ~Azután ismét bezárta mögötte az ajtót,
 36       1,     15|     biztosítva van. Ha hazajönne, itt ismét csak dolgoznia kellene.~ ~-
 37       1,     15|              komédiának.~ ~- És akkor ismét mi fogunk nevetni.~ ~- Hahaha!~ ~
 38       1,     15|               egy utcakereszttérbe.~ ~Ismét megtalálta az István-tornyot,
 39       1,     15|          amint az óraütés elhangzott, ismét emelkedett, vérvilágot sziporkálva
 40       1,     15|          jelző röppentyű a toronyból, ismét odarajzolta a fekete égre
 41       1,     15|              röppentyű szétrobbant, s ismét feketének hagyta az éjt,
 42       1,     15|           maga elé bocsátva a leányt, ismét bezárta azt mögöttük.~ ~
 43       1,     15|            leányt; amint az belépett, ismét betette mögötte az ajtót,
 44       1,     15|             de csak egy percig; akkor ismét egész delejes virgoncsága
 45       1,     15|               kiértek a sötét utcára, ismét elkezdett remegni. Frau
 46       1,     15|          homlokát tenyerébe fektetve, ismét és ismét elolvasá a jelzett
 47       1,     15|          tenyerébe fektetve, ismét és ismét elolvasá a jelzett sorokat,
 48       1,     15|           inte fejével.~ ~- Én, fiam, ismét visszamegyek a városba.~ ~-
 49       1,     15|       ezredeshez.~ ~Nehány perc múlva ismét kijött.~ ~- A Brigitták
 50       1,     15|       udvariasan a két delnőnek. Azok ismét felvették puttonyaikat.~ ~-
 51       1,     15|          fájdalomtul elájult.~ ~Mikor ismét magához tért, már akkor
 52       1,     17|         alvóan mosolygó arcában; s ha ismét zúgni kezd a távoli ágyúdörgés,
 53       1,     17|               szóra.~ ~A kegyelmes úr ismét visszament a hölgyekhez,
 54       1,     17|              visszatérjen velük. Most ismét volna valami. Reám nézve
 55       1,     17|       elfoglalni a világban, ahol önt ismét meglátják, mihelyt ön ismét
 56       1,     17|           ismét meglátják, mihelyt ön ismét kiemelkedik a láthatatlan
 57       1,     17|            ízben kereste a szállásán, ismét eljő, bejelentetlenül bocsássa
 58       1,     17|               Nemde, Alfonsine?~ ~Itt ismét sora volt, hogy Alfonsine
 59       1,     17|           tőlünk, s jaj nekünk, mikor ismét visszatérsz. A büszke emberek
 60       1,     17|               tegnap jöttél volna. Ma ismét hasznát veheted.~ ~- Ki
 61       1,     18|           legközelebbi erdőségig. Ott ismét szerencséjükre bízta őket,
 62       1,     18|             alatt betömetem a rést, s ismét sarkadban vagyok, nem menekülsz
 63       1,     18|               tenger hátán.~ ~Délután ismét egy patakmalomhoz jutottak;
 64       1,     18|            kebleiket.~ ~Már közeledik ismét az est.~ ~Richárd azt veszi
 65       2,     19|             szerteszéjjel. Igyekezett ismét összegyűlni, s folytatni
 66       2,     19|              új földforgás alkalmával ismét meglátjuk őt, szikrázva,
 67       2,     21|            Fuchs.~ ~A támadó lovasság ismét kénytelen visszavonulni
 68       2,     21|        elfoglalta a kis csapat, s ott ismét rázendíté az esküdalt, mely
 69       2,     22|          legázolt, lelkevett tömegből ismét hadsereget alakítani; vitéz,
 70       2,     23|           tért feladni kényszeríti.~ ~Ismét újra kell kezdeni mindent.~ ~
 71       2,     24|           utazni, s midőn visszajött, ismét leány volt. Csak annyit
 72       2,     24|        percnyi csendet hagyott, akkor ismét okosan beszélt.~ ~- Mert
 73       2,     24|             fogakat csikorítani.~ ~És ismét dalolt, hogy azt borzalom
 74       2,     24|            lábán szegénykének!~ ~Erre ismét zihálni kezdett a keble.~ ~
 75       2,     25|                    Mit írnak a lapok? Ismét ütközet volt? Ödön is ott
 76       2,     25|     lőtávolához; hogy rövid idő múlva ismét itt lesz; hogy lapokat nem
 77       2,     25|          mozogni, felnyitja ujjait, s ismét összecsukja; két sötétkék
 78       2,     25|             mik sorban megjelennek, s ismét eltűnnek, mikor a hold fénye
 79       2,     25|            fel akar támadni...~ ~A nő ismét végigjár a holdvilág sütötte
 80       2,     25|              sütötte padlókockákon, s ismét visszatér vitatkozó feléhez.~ ~-
 81       2,     25|              ellenséges éltet...~ ~És ismét jár, és ismét hallgatja
 82       2,     25|           éltet...~ ~És ismét jár, és ismét hallgatja a túlvilági kérdéseket.~ ~
 83       2,     25|             az ő szavait?~ ~Visszatér ismét a képhez, és arca most oly
 84       2,     27|           valami írva krétával; hanem ismét le lett törülve, mintha
 85       2,     28|               előtt; annálfogva ahhoz ismét egy gyalogút vezet a hegyek
 86       2,     29|               míg egy huszárt nem lát ismét az utcán végignyargalni.~ ~
 87       2,     30|         kellett. A jövő heti vásárban ismét felmegyek, s többet tudok
 88       2,     30|          fölállva válaszolni.~ ~Tehát ismét sorba leültek az asztalhoz.
 89       2,     30|                A támadás előtti napon ismét megjárta a várat sváb pór
 90       2,     30|              a másik elalszik; azután ismét meggyullad. Néha két gyertya
 91       2,     30| deszkalabirinton.~ ~Egy helyütt aztán ismét fényt látott.~ ~A ház tűzfalától
 92       2,     31|             ellenfél azt hiendi, hogy ismét megnyert egy napot, hajnal
 93       2,     31|             közlegény.~ ~Ödön azonban ismét meg akarta előzni. Benne
 94       2,     31|    pillanatban.~ ~Mikor nagyon sokára ismét fel tudott lélegezni, s
 95       2,     34|               kit kezed letöröl onnan ismét? Melyikünknek a napja az,
 96       2,     35|      temetkezni; hanem útjára megy, s ismét megjelen egy új találkozáskor.~ ~
 97       2,     35|                akik most kicsinyek, s ismét nagy lesz a világ.~ ~Ödön
 98       2,     35|                A második állomás, hol ismét elő kellett mutatnia útlevelét,
 99       2,     35|           támadt; akkor váltották fel ismét az őrt. Az eső szakadt,
100       2,     36|            hangzanék a távolból.~ ~És ismét másik - és ismét másik.~ ~
101       2,     36|       távolból.~ ~És ismét másik - és ismét másik.~ ~Eszébe villantak
102       2,     37|        felelet. ~ ~Egy délután, midőn ismét megérkezett a körösszigeti
103       2,     39|               rendelkezéséig.~ ~Azzal ismét szalutált, sarkon fordult
104       2,     39|          szakadtak.~ ~A hajó kormánya ismét kezetekbe fog kerülni, elébb
105       2,     39|           engesztelő közbenjáró. Most ismét az leszek.~ ~Anyám. Hívnak!
106       2,     39|          Istenről (mi köze hozzá?), s ismét szalutált, és elhagyta a
107       2,     41|        feleletet megadták rá, s akkor ismét végigment a kérdezőig.~ ~
108       2,     44|          szólt:~ ~- De hiszen ez...~ ~Ismét szavába vágtak:~ ~- Nincs
109       2,     45|               nyári nap hideg estéjén ismét együtt volt a család. Szokatlan
110       2,     45|               fektéből feluszítják, s ismét benyit az a vendég, aki
111       2,     45|       rebegéssel: odafenn van már - s ismét kibékíté őket!~ ~ ~ ~
112       2,     49|              Richárd hazavitte a fiút ismét a házához. Kegyesen, szelíden
113       2,     49|          hosszabb útra kellett menni, ismét eltűnt. Ezúttal nem vitt
114       2,     49|         rejtélyből a való.~ ~Nyomozta ismét az eltűntet, míg egyszer
115       2,     49|               dajkaságba.~ ~Nemsokára ismét bejött az iroda főnöke.~ ~-