Rész, Fejezet

  1       1,      2|     főtisztelendő úr gyászszónoklata igen hosszú volt. Maig is megvan
  2       1,      2|           szabad sírnia.~ ~- Valóban igen keményszívű ember volt a
  3       1,      3|              úr járult eléje. Nehány igen szép és találó bibliai mondás
  4       1,      4|             volt együtt az udvarnál. Igen derék és nagyra becsült
  5       1,      4|              Don Juan au sérail." Ez igen jó tréfa. Kár, hogy már
  6       1,      5|                  De hisz akkor engem igen ostobának fognak tartani.~ ~-
  7       1,      5|           van adva, hogy mindenkivel igen nyájasan kell bánni - ex
  8       1,      6|            testőr. A hölgykoszorú is igen válogatott volt, rang, hivatal,
  9       1,      6|    polizeidirektor titkára; különben igen hatalmas férfi. Az a tiszteletre
 10       1,      6|      titkokkal kereskedett; különben igen szeretetre méltó, kis, naiv
 11       1,      6|            kis, naiv leányka.~ ~Jenő igen fanyar képet csinált mindezekhez.
 12       1,      6|            az a válasz jön, hogy "de igen", akkor az eddig váltott
 13       1,      6|              az eddig váltott szavak igen nagy mértékét fejezik ki
 14       1,      6|             hűség kipróbáltatik.~ ~- Igen? Ólmos bottal. Restauráció
 15       1,      6|           kérlek - súgá fülébe -, ez igen nevezetes ember.~ ~- Én
 16       1,      7|        Alfonsine-be.~ ~Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi
 17       1,      7|       felvilágosítottam afelől, hogy igen jól áll neki a nevetés,
 18       1,      7| felmagasztulás csillagcseppjeit.~ ~- Igen, e levélben ez van írva -
 19       1,      7|              Antoinette asszony.~ ~- Igen, nagynéném.~ ~Antoinette
 20       1,      7|     odavoltunk? - kérdé tőle.~ ~- De igen, Baradlay kapitány.~ ~Mind
 21       1,      8|             kandallóba!~ ~Pál úr azt igen természetes indítványnak
 22       1,      8|              no, hát hogy aludt?~ ~- Igen jól, Pál úr, köszönöm kérdését.
 23       1,      8|       pusztítsam el a háztul.~ ~- No igen; azt értettem alatta, hogy
 24       1,      8|         azokat senkinek.~ ~- Az mind igen dicséretre méltó szokás
 25       1,      8|    zsibvásárra? - kérdé Richárd.~ ~- Igen egyszerűen, nagyságos kapitány
 26       1,      8|           Nézni ingyen lehet. Vannak igen szép, pompás fegyvereim,
 27       1,      8|            becsületes embernek lenni igen jó gescheft! Ráemlékezzék!
 28       1,      9|           temetésén mondott imájáért igen sok baj érte. Bár ne történt
 29       1,      9|        közepe. Értesz franciául?~ ~- Igen.~ ~- Ki tanított rá?~ ~-
 30       1,     11|          uram. - Kéz alatt tudom, de igen jó kútforrásból. A nagyságos
 31       1,     11|           magához közel, s mindenkit igen nyersen elutasít, aki tapogatózni
 32       1,     11|        belőle. Hát az özvegy?~ ~- Az igen derültnek és megelégedettnek
 33       1,     11|             baratom uram, hallod, én igen sok idegen abrazatot latom
 34       1,     11|                  Nem volt semmi baj. Igen jól mulattam odafenn.~ ~
 35       1,     11|       bantota senki?~ ~- Sőt, inkább igen nyájasan bocsátottak el
 36       1,     11|          Baradlay úrfi is, s azoknak igen jó precedens eset bátyjuknak
 37       1,     11|              A díszes társaság tehát igen jól érezte magát saját társaságában;
 38       1,     13|       beragaszthassam. Az nekem most igen jól fog illeni; legalább
 39       1,     13|               Hallotthordozó?~ ~- No igen. Ambulance. A hatóság felebaráti
 40       1,     13|        vigyék a közkórházba. Hisz ez igen szép gondoskodás. S minthogy
 41       1,     13|              halotthordágyba?~ ~- No igen, az egészen fedve van; senki
 42       1,     13|                 Gyermekkorátul fogva igen félénk kedély, melyet még
 43       1,     14|             tollas kalábriaival.~ ~- Igen! Egyedül. A mindenható szellem
 44       1,     14|       Jenővel? A barikádokon?~ ~- Ó, igen; ott volt mindenütt, lelkesült
 45       1,     14|    Marseillaise dallamát, melyre egy igen békeszerető vers volt alkalmazva,
 46       1,     14|      processziók alkalmával.~ ~- Hát igen. Tudja, kapitány úr. Azt
 47       1,     15|             tudnak aludni, s azoknak igen jó párna a fejük alá tett
 48       1,     15|               úgy tudom, azontúl sem igen barátkozott az aulával és
 49       1,     15|              elbámulva az apáca.~ ~- Igen. Rá akarja őket beszélni,
 50       1,     15|             életéről - ó, Istenem -, igen sok életről, halálról van
 51       1,     15|               rebegé önfeledten.~ ~- Igen, igen - szólt sietve a leány -,
 52       1,     15|         rebegé önfeledten.~ ~- Igen, igen - szólt sietve a leány -,
 53       1,     17|               Jó, hogy itt talállak. Igen fontos beszédem lesz veled,
 54       1,     17|        hisztriótársaság kezében. Egy igen szomorú, véres játék tárgya!~ ~
 55       1,     17|        felszólításért, ellenkezőleg, igen kellemesen látszott meglepetve
 56       1,     17|          megnyugodhatik, hogy mi önt igen szeretjük. Változást e tekintetben
 57       1,     17|             világtól visszavonuljak. Igen őszintén és világosan szóltam
 58       1,     17|       áthallik a beszéd. Nekem pedig igen fontos és bizalmas közlendőim
 59       1,     17|                   És rábeszélte?~ ~- Igen. Most Richárdot három nap
 60       1,     17|            volt szánva.~ ~- Pályának igen szép - folytatá Rideghváry -,
 61       1,     17|            nyújtá kezét Jenőnek.~ ~- Igen örülök rajta.~ ~Jenő érzé,
 62       1,     17|           bírt annyit rebegni, hogy "igen".~ ~Mikor úgy megzavarja
 63       1,     17|          asszony nincs többé. Minket igen nagy csapások aláznak meg,
 64       1,     18|              kriptába.~ ~- Élve?~ ~- Igen. Fel van írva az ajtóra,
 65       1,     18|            ha veletek nem jövök?~ ~- Igen. Halva.~ ~- Miért halva?~ ~-
 66       1,     18|              etetés nélkül.~ ~Nem is igen volt Palviczcal több húsz
 67       2,     20|         fogunk felakadni. Zebulon úr igen boldog házasságot élt, s
 68       2,     20|           kitünteti az előkelőséget. Igen sok kényes helyzetet el
 69       2,     20|             meg. Feljebb repült.~ ~- Igen. De hátha mármost a német
 70       2,     20|        tegezni szokták egymást.)~ ~- Igen. És te is jössz velem. Az
 71       2,     20|             mi is mindig kapunk.~ ~- Igen ám: azok kapnak profuntot
 72       2,     20|         belőle, s azt felelte, hogy "igen jó".~ ~Ödön megállhatta,
 73       2,     20|             majd gyün, majd gyün".~ ~Igen, de hol jön? Mikor jön?~ ~
 74       2,     21|              És aztán a Fuchsliednek igen sok strófája van, míg az
 75       2,     24|            csak föl se venné; mintha igen természetes dolognak találná,
 76       2,     24|           nem vet neki egy napot, és igen csendes ember lesz belőle.~ ~
 77       2,     24|        éhezik.~ ~- Azt mondja, pedig igen szép gyermek; nehányszor
 78       2,     26|           engem. Ön tud mindent?~ ~- Igen!~ ~- Van-e visszatorlás
 79       2,     27|              járással lehetett jutni igen rossz utakon vagy pedig
 80       2,     27|            nálam az ítéletnapig.~ ~- Igen izs! A haditörvinszéki itéletnapig.~ ~
 81       2,     28|            mindenik. A csizmák pedig igen dísztelen állapotban, az
 82       2,     28|         teszem föl magam is.~ ~Boksa igen biztató modorban felelt:~ ~-
 83       2,     28|      fordítva.~ ~Schneiderius Bálint igen eszes és jószívű férfiú
 84       2,     30|         attractionis", mely a víznél igen nagy. Jártam én iskolába!~ ~
 85       2,     30|        okosan kell ám elintézni.~ ~- Igen egyszerű az. Hidegkúti ismerős
 86       2,     30|          tanulta ki, polgártárs?~ ~- Igen alaposan. Mikor a piacon
 87       2,     30|         vitézségét sem?~ ~Ödön pedig igen hideg nyugalommal és meggondoltan
 88       2,     30|            ellen ma vagy holnap?~ ~- Igen vagy nem?~ ~- Tessék mindenkinek
 89       2,     30|           most már emlékezem rá.~ ~- Igen veszedelmes ember. Az egész
 90       2,     33|          kellett neki feladni, ő azt igen szépen felcifrázta. Ennél
 91       2,     36|              tartogatja őket?~ ~- Én igen köszönöm önnek - szólt Boksához -,
 92       2,     36|       alkotmányt helyreállítsák."~ ~"Igen közel jár az elhihetőséghez,
 93       2,     36|              Az "r" nélküli hónapban igen jók.~ ~Azután siskából,
 94       2,     37|        nagyon jól sejtette azt, hogy igen fájdalmas boldogságot szerzett
 95       2,     38|              sietett felelni rá:~ ~- Igen, én tettem azt.~ ~Oly mohón
 96       2,     38|            is, Edmund vagy Jenő?~ ~- Igen. Magyarul Jenő, németül
 97       2,     38|       alakított saját költségén.~ ~- Igen. Kétszáz lovasból, háromszáz
 98       2,     38|               hallgatott mélyen.~ ~- Igen. "Forradalmi párbajnak"
 99       2,     38|        szemében.~ ~Hanem a bírákéban igen.~ ~Hiszen ők nem voltak
100       2,     41|            nem adott hírt Jenő?~ ~Ó, igen. Az is ugyanazon épületben
101       2,     43|           volt, és megtette azt.~ ~- Igen! Ön is sokat mozdított elő
102       2,     43|            vámpírtól.~ ~Az pedig egy igen komoly, hidegvérű, kevés
103       2,     45|       levelet, és arca elé tartja.~ ~Igen! Ezek az ő vonásai! Ez az
104       2,     46|           Kinek van elígérve?~ ~- Ön igen kíváncsi. Azonban nem tartok
105       2,     46|        cselédnek; higgye el ön, hogy igen jó gondviselés alatt áll.
106       2,     47|                 De most már hova?"~ ~Igen! A bérkocsis kérdezte azt
107       2,     47|   körülményekhez.~ ~Richárd ezt mind igen természetesnek találja.~ ~
108       2,     48|           felét átengedni nekik.~ ~- Igen, jó lesz; ötven forintból
109       2,     48|      legyezőt forgatja. Ah, önök itt igen szépen laknak! Szűkecskén,
110       2,     48|             egy részét megkapják. Ez igen tisztességes alku.~ ~- De
111       2,     48|            nagyságos asszony?~ ~- Ó, igen! - sietett válaszolni Edit.~ ~
112       2,     48|              a világon, ezek után én igen szegényül fogok megélni.
113       2,     49|                  Palvicz Károly!~ ~- Igen.~ ~- Az én fiam!~ ~- Teringettét,