Rész, Fejezet

  1       1,      1|          minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján,
  2       1,      1| mellékterembe, megragadta az orvos kezét, s azt kérdezé:~ ~- Való
  3       1,      1|            Bencének fogja nyújtani kezét.~ ~Itt a nő nem bírt magával
  4       1,      1|             összeroskadt, és annak kezét megragadva, a legforróbb
  5       1,      1|          férfi, és elrántotta tőle kezét. - Térjen ön az asztalhoz
  6       1,      1|            múlva halálom után adja kezét Rideghváry Bencének, ki
  7       1,      1|      kezéből kihullott a toll, két kezét homlokára tette, és hallgatott.~ ~-
  8       1,      1|            Marie! Tegye ön kezemre kezét, és hagyja rajta, míg azt
  9       1,      1|         rátette arcára láthatatlan kezét.~ ~A nagy, hatalmas, kőszívű
 10       1,      1|         mellé, s két összekulcsolt kezét a teleírt papírra fektetve
 11       1,      2|        bojtjait; az adminisztrátor kezét nyújtá a gyászos özvegynek,
 12       1,      2|           a barna ruhás leánynak a kezét, egy mellékúton másfelé
 13       1,      3|          bizalmasan megfogva annak kezét, meghatott hangon biztosítá,
 14       1,      4|            és aztán karja alá ölti kezét.~ ~Az előkelő úr ismerte
 15       1,      4|         valaki lenyomta hátulról a kezét, s azt mondta neki:~ ~-
 16       1,      4|         Leonin Ödön karja alá ölté kezét, és vezette tovább, mint
 17       1,      4|           s lesüté szemeit, és két kezét leereszté ölébe.~ ~- Már
 18       1,      4|      Szegény fiú! - szólt, barátja kezét megragadva. - Milyen mal ...
 19       1,      4|              Ödön némán megszorítá kezét.~ ~- Tehát csakugyan komolyan
 20       1,      4|          Leonin megragadta barátja kezét.~ ~- Vallj meg hát egyet.
 21       1,      4|          azután megszorítá barátja kezét, és válaszolt:~ ~- Négyet.~ ~-
 22       1,      4|          Leonin, s elbocsátva Ödön kezét, összefonta karjait mellén,
 23       1,      4|        arccal, megszorítva barátja kezét. - Akkor vedd az én két
 24       1,      5|            szorítá meg az öreg pap kezét. ~ ~- No, csak várjon rám
 25       1,      5|            ért rá; megszorította a kezét, és elsietett.~ ~Utána előkerült
 26       1,      5|      elnyújtva.~ ~Pál úr pedig két kezét hátratéve így szól hozzá:~ ~-
 27       1,      6|            úr jól megrázta Richárd kezét, s oly kegyteljes mosollyal
 28       1,      6|       egész tiszta, őszinte, meleg kezét, hogy Richárd kezébe szoríthassa
 29       1,      7|         éppen rossz helyre tette a kezét, s azután végigereszté azt
 30       1,      8|           bizalmasan tevé reszkető kezét Richárd karjára, s hamisan
 31       1,      8|              Richárd nevetve tette kezét az unszoló tenyérbe.~ ~-
 32       1,      9|          előtte; az úrnő felemelte kezét, mire a leány odahajolt,
 33       1,      9|          Megfogta a leánynak azt a kezét, amelyiken a gyűrű volt.~ ~-
 34       1,      9|      Aranka kétségbeesve vonszolta kezét Baradlayné kezeiből vissza,
 35       1,      9|    Baradlayné eleresztette a leány kezét.~ ~És azután oly jóakaratú,
 36       1,      9|         nem is vette le a válláról kezét, míg fölmentek a lépcsőkön;
 37       1,     10|        előtt az anya és fia egymás kezét kezükben fogva álltak, úgy
 38       1,     10|            megfogta mindkettőnek a kezét, s elfojtott hangon suttogá
 39       1,     11|    kocsiajtót kinyitni, és nyújtja kezét a nagyméltóságú úrnak, hogy
 40       1,     11|        ragadá meg a rettegett alak kezét.~ ~- Alazatos szolgaja ides,
 41       1,     11|            rejtett fringiát, sem a kezét nem kapta vissza Zebulon
 42       1,     11|         venni, s tovább is fogni a kezét.~ ~- Hát hol méltóztata
 43       1,     11|           mindig szorongatta a pap kezét, és nem akarta odább ereszteni,
 44       1,     11|  visszaszorította tisztelt barátja kezét vasmarkával, hogy az sziszegve
 45       1,     11|      megerősíteni, s a menyasszony kezét kezébe tenni!~ ~Most már
 46       1,     11|            Arankát, átadva a leány kezét atyjának.~ ~Ödön ott állt
 47       1,     11|          azonnal felállt helyéről, kezét nyújtva Arankának, hogy
 48       1,     14|            hogy Richárd megkérte a kezét.~ ~Ebben Richárd meg is
 49       1,     14|       fiatal vitéz parolára nyújtá kezét; Richárd megszorítá a nyújtott
 50       1,     14|             Újból megrázták egymás kezét.~ ~- Mi jót hoztál, bajtárs? -
 51       1,     14|            dobva a kantárszárat, s kezét Fritz karja alá öltve, előrement
 52       1,     14|            az emelvényen, s hosszú kezét kiterjesztve a nép fölé,
 53       1,     14|            megszorítá az ifjú diák kezét.~ ~- Ti bátor fiúk vagytok,
 54       1,     15|           megcsókolja az apácát, s kezét csókra nyújtja a fiatal
 55       1,     15|         szemeit ég felé forgatva s kezét keblére téve igyekezett
 56       1,     15|          szívébe. Őrangyal fogta a kezét, az vezette őt idáig. Ez
 57       1,     15|            előtte, megragadá annak kezét, s rémülettől tágult szemeivel
 58       1,     15|        Bábi, ki kezében tartotta a kezét, hiába mondott neki bécsi
 59       1,     15|        azonban megfogta Baradlayné kezét, lihegő kebellel mondá:~ ~-
 60       1,     15|            leányt, megszorította a kezét. Ő értett mindent. Csodálatos
 61       1,     15|         szükség.~ ~Baradlayné Edit kezét megfogva, egyenesen az őrtűz
 62       1,     15|    gyöngédséggel csókolá meg annak kezét anélkül, hogy kezével érintené.~ ~-
 63       1,     15|   Baradlayné e szóra megfogta Edit kezét, s odavonta őt Richárdhoz.~ ~-
 64       1,     15|         Richárd, s a leányka hideg kezét forró homlokához szorítá.~ ~-
 65       1,     15|      felesküdtek, az anya reszkető kezét az égre emelve, kényszeríté
 66       1,     17|            Azzal forrón megszorítá kezét, s gyorsan tovarebbent.
 67       1,     17|  fehérítőre, hogy halavány legyen; kezét, melyben a levelet fogta,
 68       1,     17|           megszorítá a fiatalember kezét.~ ~- Bizonyos voltam felőle.
 69       1,     17|           legszívélyesebben nyújtá kezét Jenőnek.~ ~- Igen örülök
 70       1,     17|           üdvözlő mosollyal nyújtá kezét Jenőnek, ki azt remegve
 71       1,     17|          megszoríthatá leendő veje kezét a kegyteljes delnő, s szemébe
 72       1,     17|           e szóra. Megragadta Jenő kezét hevesen.~ ~- Tudod, hol
 73       2,     21|            szorítá meg a bohó diák kezét, ki őt patrónus uramnak
 74       2,     21|    Érzékenyen szorítá meg testvére kezét, s halk szóval mondá:~ ~-
 75       2,     22|        szóra megragadta a tiszt úr kezét, s akkorákat csókolt rajta,
 76       2,     24|           ő fején fekszik; mikor a kezét megmozdítá, meglepte, hogy
 77       2,     24|   odatérdelt mellé; kezébe fogta a kezét a vén huszárnak, úgy költögeté:~ ~-
 78       2,     24|           hogy egyenesen ülhessen. Kezét nyújtá az érkezőnek.~ ~-
 79       2,     24|     sietségével ragadá meg Richárd kezét, s mély érzelemre hangolt
 80       2,     24|           jutok.~ ~Richárd odaadta kezét a sebesült ellenfelének.
 81       2,     24|           a haldokló ujjai Richárd kezét.~ ~A gyermek rongyos és
 82       2,     24|     hagyhatta ott, mert az fogta a kezét, s midőn Richárd ki akarta
 83       2,     26|         mellé, s két összekulcsolt kezét homloka elé téve, odakönyökölt
 84       2,     26|      leánynak, s hevesen megragadá kezét.~ ~- Nem fog többé visszamenni
 85       2,     27|          Zebulon szája elé tette a kezét.~ ~- Üldözi engemet nímet...~ ~-
 86       2,     28|        Zebulon, hogy nem nyújtotta kezét parolázásra.~ ~Zebulon elfogadta
 87       2,     28|            ajtaján belépett; a két kezét keblére tette ájtatosan;
 88       2,     29|      csókolták a közhuszár barnult kezét!~ ~És egyszerre, egy villanyütésre
 89       2,     29|             annak elkapta az egyik kezét, azt megcsókolta; a tiszt
 90       2,     29|           a tiszt visszarántotta a kezét; akkor megcsókolta a kardbojtját;
 91       2,     30|           bal keze megvágja a jobb kezét, s akkor megtorlásul a jobb
 92       2,     30|        jobb keze visszavágja a bal kezét, annak a valakinek nem kétszeres
 93       2,     31|     megrettenve ragadta meg bátyja kezét.~ ~- Bátyám, te tréfálsz!
 94       2,     31|            úgy tekinte rája, s két kezét feléje nyújtá.~ ~Talán ily
 95       2,     31|    testvérek?~ ~Ödön nem nyújtotta kezét. Párbaj előtt nem szoktak
 96       2,     33|       elvenni, s az elutasította a kezét, vagy lehet, hogy Epikurosz
 97       2,     33|              És megszorítá Zebulon kezét.~ ~- Most következnek a
 98       2,     33|        kiülvén az ágy szélére, két kezét két csípőjére tette, s úgy
 99       2,     34|           ember, aki él, mozog, ki kezét emelni bírja, ki a férfi
100       2,     35|          Catoni" - s azzal nyújtja kezét a békó elé.~ ~Ő pedig itt
101       2,     36|        hasonló menekülő, ki a sors kezét kerülgeti.~ ~Az is a kútnak
102       2,     37|    sóhajjal.~ ~Anyja megfogta Jenő kezét, s azt kérdé tőle:~ ~- Te
103       2,     39|           üdvözölt, fejéhez emelve kezét, és száraz hangon szólt:~ ~-
104       2,     43|       Alfonsine megszorítá a férfi kezét.~ ~- Jó éjszakát!~ ~Az nem
105       2,     45|           szólított nő, s reszkető kezét nyújtá a levél elé.~ ~És
106       2,     45|       megcsókolja a festett arckép kezét. A kezet, mely megbocsátott,
107       2,     46|  kisasszony! Liedenwall kisasszony kezét annak fogja adni, akit én
108       2,     46|        Liedenwall Edit nem fogja a kezét másnak adni, mint akit szeret.~ ~
109       2,     46|          földre zúzott asszony két kezét elátkozó mozdulattal emelve
110       2,     48|         megfogta mind a kettőnek a kezét.~ ~- Asszonyom! Uram! Én
111       2,     49|           pedig apád gyilkosának a kezét csókolnod.~ ~Richárd könnyen
112       2,     49|           odalép hozzá, megfogja a kezét, s angyali szelídséggel