Rész, Fejezet

  1       1,      3|          szép rendben az emeletbe, hol az özvegy lakott. ~ ~Baradlayné
  2       1,      4|      mellett olyan térre jutottak, hol a rekettyés bozót előnyt
  3       1,      4|        ketten átestek egymáson, ki hol érte ellenfelét, ott vágva,
  4       1,      4|             körömmel s hemperegve, hol fel, hol alul.~ ~Hanem aki
  5       1,      4|    körömmel s hemperegve, hol fel, hol alul.~ ~Hanem aki végre
  6       1,      4|    kiáltotta magában: "Ödön! Ödön! Hol vagy?"~ ~Akkor valami jutott
  7       1,      4|           a buborék keresni fogja, hol jusson ki a víz alól, s
  8       1,      4|          mutat neki a nyílás felé, hol kiszabadulni törekszik.~ ~
  9       1,      5|          dühösödik, és szidja őket hol magyarul, hol diákul.~ ~
 10       1,      5|          szidja őket hol magyarul, hol diákul.~ ~Amint az öregúr
 11       1,      5|         nevetve inte a kezével:~ ~"Hol van az már!"~ ~- Szép! -
 12       1,      6|        igazi, nem scheingefechtet, hol az ország első kapacitásai
 13       1,      7|            járt.~ ~Az előszobában, hol a komornyik átvette a kardját,
 14       1,      8|           Salamon úrtól. Hanem hát hol van az én képem? - sürgölé
 15       1,      9|            értünk a Dnyeper jegén, hol halászok léket ütöttek elébb;
 16       1,     11|          izs örvendetes ünepélyre. Hol vagy, Karika? Legidősebik
 17       1,     11|          is fogni a kezét.~ ~- Hát hol méltóztata utazni nagytiszteletü
 18       1,     11|            után tudakozódtak, hogy hol van Ödön.~ ~Az bizony a
 19       1,     11|            násznagynak megfelelni? Hol a kiadó násznagy? Az a főtisztelendő
 20       1,     12|            a fegyveres pandúrsereg hol maradt?~ ~Azok csak nem
 21       1,     12|    tekingetett hátra az ajtó felé, hol maradnak az emberei. Más
 22       1,     12|      sietett Ödön a gyűlésterembe, hol ádáz tusa és kardcsattogás
 23       1,     13|           ember imponál mindenütt, hol gyöngébb szívekre akad.~ ~-
 24       1,     13|        mondott valami helyet, hogy hol fognak remélhetőleg találkozni.~ ~-
 25       1,     13| alkalmatosság.~ ~- Ó, ugyan mi az? Hol van? Fizetem neki, amit
 26       1,     13|       tudott vergődni azon utcába, hol Plankenhorsték háza állt.~ ~
 27       1,     13|         Plankenhorst-ház lépcsőin, hol diadalmas arcú férfiak jöttek
 28       1,     14|            volna ugyan tudni, hogy hol van, de Jenő rendesen elfelejtette
 29       1,     14|  fénykerülő undor ennyi változata? Hol rejtőznek ezek, mikor csendes
 30       1,     14|            s Richárd odavágtatott, hol a nép dühe legjobban lángolt:
 31       1,     15|            a lerchenfeldi vonalon, hol Baradlayt tudják. Tehát
 32       1,     15|        halálról van szó! Ha tudja, hol ez a ház, vezessen oda.~ ~-
 33       1,     15|             csak hogy itt van!~ ~- Hol a fiam?~ ~- Egyszeribe odavezetem.
 34       1,     15|         odaveté magát az asztalra, hol ama vészt hírlő lapok feküdtek,
 35       1,     15|           anyám!~ ~- Van még mező, hol az ilyen fiak, ha megáldozták
 36       1,     15|    jönnötök a legközelebbi faluig, hol kocsit fogadhattok, s menekülhettek
 37       1,     15|        elvezeté Pál úr az őrtűzig, hol a kufárnő várt reájuk. Pál
 38       1,     15|        Jelentsen be az ezredesnek. Hol van Palvicz Ottó ezredes?
 39       1,     15|      Minden oldalról reá rohantak. Hol volt? Hol járt?~ ~- Majd
 40       1,     15|            reá rohantak. Hol volt? Hol járt?~ ~- Majd estére megmondom,
 41       1,     15|        tudták belőle kivenni, hogy hol járt.~ ~Elővették a virgácsot,
 42       1,     15|             No, mármost megmondom, hol voltam! - monda a körülállóknak. -
 43       1,     17|          sietett vissza a terembe, hol még mindig Rideghváry tanakodott
 44       1,     17|          kezét hevesen.~ ~- Tudod, hol élnek? Az egyik most tör
 45       1,     17|          asszony.~ ~Merre tűnt el, hol mehetett ki a szoros őrizet
 46       1,     18|        szorítani. És még ki tudja, hol a végcél!~ ~A sors még egy
 47       2,     19|          rágázolhassanak!~ ~De hát hol vette volna ez a nemzet
 48       2,     19|           van. Ez idáig poézis, de hol a próza? Hát a pénz?~ ~Igaz.
 49       2,     20|           bízta, ki majd egyszer - hol? hol nem? ő tudja - megint
 50       2,     20|             ki majd egyszer - hol? hol nem? ő tudja - megint összejön
 51       2,     20|    szolgálót lóttatnak a zsidóhoz, hol egy kis alkörmösért a tortába
 52       2,     20|          tortába való cukorjéghez, hol egy kis cukorért az alkörmöshöz,
 53       2,     20|           cukorért az alkörmöshöz, hol meg egy kis manduláért a
 54       2,     20|         alkormánybiztosoknak, hogy hol csatlakozzanak velünk. Te
 55       2,     20|        kérdezé tőle:~ ~- Te Boris, hol a kisasszonyaid?~ ~- Az
 56       2,     20|             majd gyün".~ ~Igen, de hol jön? Mikor jön?~ ~Ödön megszánta
 57       2,     20|          szóval ront be, hogy:~ ~- Hol a szalmakomisszárius?~ ~
 58       2,     20|           mutogatják a térképeken, hol jön az ellenség, merre akar
 59       2,     20|            mely hidakat lerontani, hol a döntő ütközetet várni.~ ~
 60       2,     20|          ember, hogy az ellenséget hol kapja meg hamarább.~ ~Zebulon
 61       2,     22|          ezt nem hiszik el.~ ~- De hol az ökrök? - sürgették a
 62       2,     22|        Boksa Gergő valami ötvenet; hol az egyik, hol a másik oldalán
 63       2,     22|      valami ötvenet; hol az egyik, hol a másik oldalán a csapatnak
 64       2,     22|       pisztolyait.~ ~- Mármost hát hol az a kulacs?~ ~Pál úr nyújtotta
 65       2,     22|           meg az ő szájából senki, hol járt, mit csinált azon az
 66       2,     23|            ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van,
 67       2,     23|            a lombnak szelleme van, hol a fűszál emlékezik, hol
 68       2,     23|            hol a fűszál emlékezik, hol a geszt sarjadékiban hősök
 69       2,     23|         hősök piros vére szivárog, hol a zöld moha álmokat lát,
 70       2,     23|        kézzel. Egy óriási párharc, hol külön minden fa alatt minden
 71       2,     23|           e rettentő magánharcban, hol mindenki vezér és közharcos,
 72       2,     24|           voltál a másvilágon.~ ~- Hol vagyok?~ ~- A rákosi malomban.~ ~-
 73       2,     24|            fiú. De hogy hova lett, hol dobták el idegen földön,
 74       2,     24|     hölgyet, ha meg tudja mondani, hol van a fiam. Untalan ostromolt
 75       2,     24|    iratokat, amik utasítást adnak, hol kell keresned a személyeket,
 76       2,     25|            életbiztosító intézete, hol fejsze nem éri gyökereiket
 77       2,     25|        magában, míg e képet festé, hol a gyermeket, hol az anyát
 78       2,     25|            festé, hol a gyermeket, hol az anyát nézve: "És titeket
 79       2,     27|           személy. Nem mondom meg, hol lakik. Mindenki ismeri.~ ~
 80       2,     27|        Komám útról jön, megfázott; hol a szilvórium? Aztán láss
 81       2,     27|   szilvasba: "Az istenirt, apuska, hol jársz itt? Ipen most vannak
 82       2,     27|             az ő fejének nincs már hol maradása. Ahol megkapják,
 83       2,     28|            iránt, s nézzünk utána, hol szalad.~ ~Éjnek éjszakáján,
 84       2,     29|          udvarral összekötve, ott, hol a koronázási halom áll most,
 85       2,     29|             A budai oldalon pedig, hol most az alagútszáda nyílik,
 86       2,     29|                Azt sem tudja, hogy hol van? Hol találkozhatnám
 87       2,     29|           sem tudja, hogy hol van? Hol találkozhatnám vele?~ ~Az
 88       2,     29|        lakik!~ ~- Mi a patvar! Hát hol lakik?~ ~- Budán. A kazamatában.~ ~-
 89       2,     30|        kellene megtudni. Azt, hogy hol és kinél van az a gyermek,
 90       2,     30|            Debrecenbe, s megtudom, hol az a fiú. Nem tettem meg.
 91       2,     31|           vízi védművektől jöttek, hol a paliszádokat már elfoglalták
 92       2,     32|           halommal, mint a résnél, hol legdühösebb, legmakacsabb
 93       2,     32|   Megszöknek tőlük; azt sem tudom, hol keressem. Ez a kutya is
 94       2,     33|          el a csatatérről Salamon, hol hazája népe koronájától
 95       2,     33|          nem érti is, megértheti e hol riadozó, hol misztikus,
 96       2,     33|          megértheti e hol riadozó, hol misztikus, majd fenyegető,
 97       2,     35|        asztalához ment a levéllel, hol gyertya égett.~ ~A borítékon
 98       2,     35|       odább. ~ ~A második állomás, hol ismét elő kellett mutatnia
 99       2,     36|    Boksához -, hogy tudatta velem, hol van Rideghváry. Az egész
100       2,     36|          Ismerte minden semlyékét, hol a tinót el lehet rejteni;
101       2,     36|           mikben feneketlen a sár, hol bírja meg az ingó bürü a
102       2,     36|          megeszik. És aztán tudta, hol vannak pihentető tanyák
103       2,     36|      strázsától megkérdeztem, hogy hol a generális. Nem tudom,
104       2,     36|           látnak a külsötétbe.~ ~- Hol vagyok? - rebegé Ödön megrendülten
105       2,     37|       teljhatalmú fővezérrel, hogy hol van; rendelkezzék vele.
106       2,     39|          kérdik egykor a gyermekek hol vagyok, mondjad: szívedben
107       2,     44|     Alfonsine az egész történetet: hol járt, mit tett, miket beszélt.
108       2,     44|           A harmadik meg az, hogy "Hol fogja ő megtalálni Editjét,
109       2,     45|         magát belső szobáiba. Ott, hol férjének arcképe áll, zokogva
110       2,     49|      kegyetlen volt; kereste, hogy hol tehessen valami kárt a háznál,