Rész, Fejezet

  1       1,      1|          perc múlva tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Vendégeink
  2       1,      1|            megmondták, hogy a halálé vagyok. Egyetlen csók, amit az
  3       1,      3|    parancsoltam; megmondtam neki, ki vagyok, nem használta semmit. Utolara
  4       1,      4|             Nincs. Ma egészen szabad vagyok.~ ~- Látod, pedig az én
  5       1,      4|         hirtelen hátramaradt.~ ~- El vagyok veszve! - kiálta sápadtan.~ ~
  6       1,      5|             nem kell, én szegény pap vagyok, nem mulatságból, de kényszerűségből
  7       1,      5|             köszönöm. Egészen idegen vagyok ebben az országban: még
  8       1,      5|          hová kell mennem; pedig fel vagyok híva: "ad audiendum verbum".~ ~-
  9       1,      5|             hozzá.~ ~Én lelkipásztor vagyok egy alföldi helységben,
 10       1,      5|              egy kicsit kuruc legény vagyok.~ ~Aztán meg egy kis családi
 11       1,      7|        mondja magában: "Annyira szép vagyok, hogy el kell titkolnom
 12       1,      7|              a fogason.~ ~- Talán én vagyok megint a legelső? - kérdé
 13       1,      8|           zsibárusnak a boltja, s én vagyok az a Salamon zsibárus, akinek
 14       1,      8|           bezárom a boltajtót. Magam vagyok, nincsen segédem. Amíg odafenn
 15       1,      8|           beéri. Én, kifacsarni? Nem vagyok én csaló. Lássa, kapitány
 16       1,      8|        kapitány úr, milyen igazságos vagyok, még azt is megmondom önnek,
 17       1,      9|             maradsz?~ ~- Mindenre el vagyok készülve - felelt a leány
 18       1,      9|            egyedül, s ha atyámtól el vagyok választva, mindegy: háromlábnyi
 19       1,      9|              hogy a diadalmas fél én vagyok. Ülj mellém!~ ~Az úrnő odavonta
 20       1,      9|       gyöngébb vagy. Hiszen én anyja vagyok. Én is érzem azt, amit te.~ ~
 21       1,     10|           sem hallgatsz.~ ~- Vádlott vagyok, anyám, ki előre tagad mindent.~ ~-
 22       1,     11|               Gyühet nekem Tormandy! Vagyok neki malleus magam! Majd
 23       1,     11|       tiszteletes ur?~ ~- Nagyon meg vagyok elégedve.~ ~Zebulon nagyon
 24       1,     11|             a szívekben keresem. Nem vagyok a sok beszéd embere; szeretem
 25       1,     14|          kezet.~ ~- Én Goldner Fritz vagyok - szólt egyenesen bemutatva
 26       1,     14|                No, erre hát kíváncsi vagyok.~ ~- Meg fogod azt látni.
 27       1,     14|         Isten áldjon, bajtársak! Itt vagyok már, nem kell semmit félni!
 28       1,     15|               asszonyom, a sír arája vagyok én, a kripták és templomfalak
 29       1,     15|              te mindezt? Hogy én itt vagyok? Hogy én ki vagyok? Hogy
 30       1,     15|            én itt vagyok? Hogy én ki vagyok? Hogy Richárdot mi vész
 31       1,     15|           Azt hitték, hogy már össze vagyok morzsolva, hogy már halott
 32       1,     15|           morzsolva, hogy már halott vagyok; de én kicsúsztam kezeik
 33       1,     15|         nyugodtan. Látod, én nyugodt vagyok. Tehát azt mondták előtted,
 34       1,     15|         melyikünket hogyan hínak? Én vagyok a nagyságos asszonynak a
 35       1,     15|           Frau Bábi, a kisasszonynak vagyok Fra Mám. A kisasszony nekem
 36       1,     15|               Ó, anyám, milyen törpe vagyok én veled szemközt!~ ~És
 37       1,     15|             Hadd ne mondjam. Babonás vagyok. Azt hiszem, hogy aki örül
 38       1,     16|              azt mondhassák: "Nem én vagyok az!"~ ~Az ágyúdörejnek,
 39       1,     16|                  Goldner van itt! Én vagyok! Frigyes, a félkezű hős."~ ~
 40       1,     17|         gyűlölnek. Én pedig arra nem vagyok elég gazdag, hogy két házat
 41       1,     17|            holnap itt van, én is itt vagyok. Vagyok már valami, állok
 42       1,     17|           itt van, én is itt vagyok. Vagyok már valami, állok már valahol,
 43       1,     17|           holnap, íme, itt van, s én vagyok már valami.~ ~Szavainak
 44       1,     17|         szemébe mondhatá:~ ~- Büszke vagyok önre!~ ~Jenő most már rohant
 45       1,     17|              nincsen vége. Ó, én nem vagyok más, mint egy gyászoló özvegy,
 46       1,     18|            Richárd százados!~ ~- Itt vagyok, Palvicz Ottó őrnagy!~ ~-
 47       1,     18|              rést, s ismét sarkadban vagyok, nem menekülsz meg tőlem.~ ~-
 48       2,     20|             de én látom, mert itthon vagyok. Nincs egy nap, hogy öt-hat
 49       2,     20|          Kedves bruder, ezer darabra vagyok széjjeltépve. Csodálok,
 50       2,     20|        barátocskám, én már öregember vagyok. Beteges ember vagyok. Katona
 51       2,     20|      öregember vagyok. Beteges ember vagyok. Katona nem vagyok. Nem
 52       2,     20|             ember vagyok. Katona nem vagyok. Nem tudok a verekedéshez.
 53       2,     20|    verekedéshez. Öt leányom van, nem vagyok a magam embere. Nem szeretek
 54       2,     22|             még rám riaszt! Dezentor vagyok! A "deneztor" szót megértette
 55       2,     24|         voltál a másvilágon.~ ~- Hol vagyok?~ ~- A rákosi malomban.~ ~-
 56       2,     24|           már mindenkinek jó barátja vagyok. Még a férgeknek is. Te
 57       2,     26|             Most már tudhatja ön, ki vagyok, amint én is tudom, hogy
 58       2,     26|              Egy egész pokolnál több vagyok én, tele ördögökkel és elkárhozottakkal.~ ~
 59       2,     26|            ön keresztyén.~ ~- Én nem vagyok többé keresztyén!~ ~- Gondolja
 60       2,     26|               hogy ön nő.~ ~- Én nem vagyok többé nő! Az vagyok, ami
 61       2,     26|              nem vagyok többé nő! Az vagyok, ami önök: apáca. S ha kellett
 62       2,     26|           tudd meg, milyen nyomorult vagyok én. Akkor aztán gondolkozzál
 63       2,     26|              és tolakodik benne. Nem vagyok őrült, ne hidd. Amit megígértem,
 64       2,     27| arckifejezésétől.~ ~- Vigem van! Meg vagyok lűve! - magyarázá Zebulon
 65       2,     27|          Gondoltam, no marmost ithon vagyok. Szipen otthon! Amint belipek
 66       2,     27|            magam izs azt hitem, hogy vagyok diszno.~ ~Ádám úr összeharapdálta
 67       2,     27|                Ohó! De micsoda ember vagyok én most! Ahol vagyok, ott
 68       2,     27|           ember vagyok én most! Ahol vagyok, ott minden embernek parancsolok.
 69       2,     28|             jó ember, én is jó ember vagyok. Inkább legyünk egymásnak
 70       2,     28|               azoknál", én meg ideát vagyok "ezeknél". Ha magának valami
 71       2,     28|            Felfedezhetek magamat. Én vagyok az a kormánybiztos Tallérossy
 72       2,     28|             egész armadián. Most itt vagyok, de lábamat már nem bírom,
 73       2,     30|           mert a haditanács jegyzője vagyok, s akarom hallani a határozatot.
 74       2,     31|             Patrónus uram! Én is itt vagyok!~ ~A hangról Mausmannra
 75       2,     31|          előttem menjen. Én kapitány vagyok, ön csak közlegény.~ ~Ödön
 76       2,     31|        Richárd az ezredesre.~ ~- Nem vagyok az.~ ~- Add meg magadat!~ ~-
 77       2,     35|           Baradlay Ödön urat?~ ~- Én vagyok az. Hát ön kicsoda?~ ~-
 78       2,     35|         pedig testőr dzsidás ezredes vagyok.~ ~Azzal kétfelé repeszté
 79       2,     36|         találok, annak megmondom, ki vagyok. Számoljunk: fizetek.~ ~
 80       2,     36|             nem az. Én együgyű ember vagyok, de ezt nem írom alá. Ilyenkor,
 81       2,     36|              jártam, s amióta itthon vagyok, azóta még elmulatni való
 82       2,     36|         csemegétől irtózik. Én hozzá vagyok szokva. Néha öt napig is
 83       2,     36|         látnak a külsötétbe.~ ~- Hol vagyok? - rebegé Ödön megrendülten
 84       2,     37|           nem hallgatok többé. Férfi vagyok. Tetteimmel szabad.~ ~-
 85       2,     37|       Baradlay Eugennak szólt. Az én vagyok.~ ~S elfordult tőle büszkén.~ ~-
 86       2,     38|            kérdezé a hadbíró.~ ~- Én vagyok az!~ ~- Nős, gyermekes?~ ~-
 87       2,     38|         elnöki székéből?~ ~- Ugyanaz vagyok!~ ~- Ön a márciusi mozgalmakban
 88       2,     39|             fel az asztalról.~ ~- Én vagyok az. Szíveskedjék ön szobámba
 89       2,     39|        kérdik egykor a gyermekek hol vagyok, mondjad: szívedben vagyok!~ ~
 90       2,     39|           vagyok, mondjad: szívedben vagyok!~ ~Mondjad, otthon vagyok -
 91       2,     39|            vagyok!~ ~Mondjad, otthon vagyok - anyám házánál vagyok -
 92       2,     39|        otthon vagyok - anyám házánál vagyok - a haza sírjában vagyok.~ ~
 93       2,     39|             vagyok - a haza sírjában vagyok.~ ~Te pedig légy férfi,
 94       2,     39|                Egy óra múlva odafenn vagyok az atyámnál. Ti ketten engem
 95       2,     40|             alá akartál tiporni; ott vagyok. - El akartad veled ismertetni,
 96       2,     40|         emberfölötti erőt, nyomorult vagyok. Nyomorult, amilyen csak
 97       2,     40|          belekiáltani a világba: "Én vagyok az, nem a másik!"~ ~Nemcsak
 98       2,     43|          nekem, tábornagy. Én büszke vagyok arra, hogy gyűlöletem álmait
 99       2,     45|       elolvassa azt:~ ~Anyám. Szabad vagyok!~ ~Richárd~ ~Az anya nem
100       2,     46|            Ezt ön előtt is kénytelen vagyok határozottan kijelenteni.
101       2,     46|              mindig Baradlay Richárd vagyok! - mondá az ifjú, önbecsének
102       2,     46|         előtt még most is nemesember vagyok, azért önnek sem mondom
103       2,     48|             vagy te; teneked meg itt vagyok én?!~ ~- Az kétmillió! Hanem
104       2,     48|       mesterembereknek, szállítóknak vagyok lekötelezve. Boldog időkben
105       2,     49|              csendesen. Hátha nem én vagyok az, akit keres.~ ~- Palvicz
106       2,     49|              Én nagyon szerencsétlen vagyok.~ ~- Azt mindjárt gondoltam.
107       2,     49|        hozzám ily kegyetlenül, anyád vagyok.~ ~- Én pedig annyi jót