Rész, Fejezet

  1       1,      1|             fiam mind nagyon fiatal még arra, hogy helyemet elfoglalhassa.
  2       1,      1|              Legyen mindig kényszerítve arra, hogy kedvében járjon azoknak,
  3       1,      1|             végküzdelemben nem gondolok arra, hogy porrá lesz percek
  4       1,      3|                ereszti a szőrt; de most arra nincs idő.~ ~- Ide, ide!
  5       1,      3|                 akadt a további beszéd; arra az úrhölgy meghajtá magát,
  6       1,      4|                 nagyon hegyezi a füleit arra, hogy mit beszélünk, halljon
  7       1,      4|                viszonozva lőn a jel, és arra nehány pillanat múlva az
  8       1,      4|                 Amerre pedig az eltűnt, arra nekik is utat kellett találniok
  9       1,      4|                 Félóra alatt elérjük.~ ~Arra a félórára aztán minden
 10       1,      5|         kópéknak; én nem tudok németül, arra mifelénk nem beszélik, ezek
 11       1,      5|               rendes városban. Majd meg arra a gondolatra jön, hogy felrohan
 12       1,      5|             fekete, s lábszárai büszkék arra, hogy meg lehet ismerni
 13       1,      5|              megteszed hasonló esetben. Arra pedig, hogy jöjj el az estélyre,
 14       1,      6|                 homoki lyukba hintette. Arra egyszerre hirtelen kitolta
 15       1,      6|                  Akkor aztán Richárd is arra fordult, hogy meglássa,
 16       1,      6|              helyéből. Aztán emlékezzél arra a történetre a pesce canelláról
 17       1,      6|      legkisebbik ujjacskáját a kezének, arra, hogy megbocsát.~ ~- Menjen,
 18       1,      7|               kulcs lehúzva a zárról.~ ~Arra kellett magát szánnia, hogy
 19       1,      8|          Bármennyire utálva gondolok is arra, aki e képhez hasonlít,
 20       1,      8|                köszönöm, nekem nem lesz arra szükségem, annak, akit én
 21       1,      9|          folytatjuk az utat. Addig csak arra kérem Ödön csillagait, hogy
 22       1,      9|                 suttogá:~ ~- Leányom!~ ~Arra a leány leomlott lábaihoz,
 23       1,     10|            otthagyni?~ ~- Mást fogadott arra az időre maga helyett.~ ~-
 24       1,     10|              kövess?~ ~- Az idő meg fog arra tanítani, anyám.~ ~- Hanem
 25       1,     10|               kaptam.~ ~- Nem gondoltál arra, hogy mint legidősebb Baradlay,
 26       1,     11|             lesz. Új nevet kap a ház.~ ~Arra a napra közelről és távolból
 27       1,     11|         felszólítja a kiadó násznagyot; arra a kiadó násznagy választ
 28       1,     11|                 Mihálynak kellett volna arra megfelelni, de Szalmás Mihály
 29       1,     12|                szív kellett hozzá, hogy arra a pontra valaki leüljön.~ ~
 30       1,     13|          gondolkozni; nem bírt eszmélni arra, ami történik.~ ~A szabadság,
 31       1,     13|            elmúlásukat hallja.~ ~Csupán arra figyel azon nevek között,
 32       1,     14|             percre elszenderült, mindig arra riadt fel, hogy Ödönt hallja
 33       1,     14|            széles háromszínű szalag, és arra egy kicsiny kis kocperd
 34       1,     15|           felriadt csapatra.~ ~Mausmann arra is verset mondott.~ ~- No,
 35       1,     15|                 Az a két lámpás is csak arra való, hogy még sötétebbé
 36       1,     15|                fiának. - Esküszöm neked arra a szeretetre, amivel szívemben
 37       1,     15|             segíts!" - De nem gondoltak arra, hogy minden egyes kardviselőnek
 38       1,     17|               történni, ha Bécs elesik, arra keveset gondolt Jenő.~ ~
 39       1,     17|              tartanak.~ ~És azután csak arra az egyre nem volt készen,
 40       1,     17|                az átlátszó fehér képre, arra az angyalra azzal a kisgyermekkel,
 41       1,     17| engesztelhetetlenül gyűlölnek. Én pedig arra nem vagyok elég gazdag,
 42       1,     17|             azért egy lángész nem lehet arra kárhoztatva, hogy pályát
 43       1,     17|                 helyen már várnak reám. Arra, amit ajánlottam, ráérsz
 44       1,     17|            minden útja el volt állva.~ ~Arra a gondolatra nem jött senki,
 45       1,     18|              legényeit -, most rátérünk arra az útra, amelyiken vagy
 46       1,     18|              próba nagyon alkalmas volt arra, hogy valakit, akinek a
 47       1,     18|             Hanem egyre nem számított - arra, hogy ami szolgálatot ő
 48       1,     18|   kétpillanatnyi ideje volt.~ ~Az egyik arra, hogy végigtekintse a veszedelmet,
 49       1,     18|                  A másik pillanat pedig arra, hogy csapatjának e szót
 50       1,     18|            városban verték a takarodót, arra az ismeretes nótára, amiről
 51       1,     18|            annyi kellett üldözőiknek is arra, hogy az elmaradozottakat
 52       1,     18|        összevárják. Richárd ezt az időt arra használta fel, hogy körülszemlészte
 53       1,     18|      égostromlás után visszatekintettek arra az útra, amit meghaladtak,
 54       1,     18|               magyar föld? S leborultak arra a hideg havas földre arccal.~ ~-
 55       2,     19|           ismerőséhez ment ebédre, hogy arra se költse az ország pénzét.~ ~
 56       2,     20|                 leckét kellett tartani, arra minden percben készen volt.
 57       2,     20|             bécsi kormánytul?~ ~Zebulon arra várt, hogy Anna asszony
 58       2,     20|              itt maradhatsz vele. Hanem arra figyelmeztetlek, hogy az
 59       2,     21|           képezett a rónaságon, s amint arra feljutott a kis csapat,
 60       2,     21|       röppentyűtelepét, s nem számított arra, hogy még azok közül valaki
 61       2,     22|                 tudok én, csak kerüljön arra a sor! De azt az ötvenet
 62       2,     22|                most is megeredt belőlük arra az emlékre, hogy az ő testét
 63       2,     22|            kaparékot az égő dohányra.~ ~Arra aztán egyszerre támadt valami
 64       2,     22|                 Gergő ripacsos orcáját. Arra aztán Gergő elereszté a
 65       2,     23|            kereszttüze alatt harcolnak. Arra sem ügyelnek többé.~ ~Mindenki
 66       2,     23|      Összecsaptak. ~ ~Egyik sem gondolt arra, hogy a másik csapását elhárítsa,
 67       2,     24|               hogy a nyelve is mozog.~ ~Arra a neszre aztán megnyílt
 68       2,     24|                  hogy a feje még mindig arra való, hogy visszaemlékezzék.
 69       2,     24|               tompa ütést kapott, akkor arra kért, hogy keressem föl
 70       2,     25|                 megcsókolja a száját, s arra aztán a gyermek fölfelé
 71       2,     26|              étszer pedig nem való volt arra, hogy akár mást, akár magát
 72       2,     26|                     Van.~ ~- Ön rátalál arra?~ ~- Ha a pokolbul hívom
 73       2,     27|                faluban, ahol 1849 végén arra a kérdésre: "Járt-e itt
 74       2,     27|               nagy reszketőt sóhajtott, arra kérvén komája urát, engedje
 75       2,     27|               olyan nagyokat, hogy majd arra csak tesz valami ellenvetést;
 76       2,     27|     utalványozhatom egymillió forintot. Arra nekem hatalmam van. Kasszánál
 77       2,     27|   összeállította Zebulon.~ ~Szalmás még arra is néma maradt.~ ~Pedig
 78       2,     28|                legyen készen.~ ~Zebulon arra határozta magát, hogy "fölfelé",
 79       2,     28|            tükörbe, kiöltötte a nyelvét arra a csúnya emberre, aki a
 80       2,     28|               útlevelet lehessen kapni, arra különös ürügy kell.~ ~Az
 81       2,     28|                egynapi meggondolás után arra a végeredményre jutott,
 82       2,     30|                    Mégpedig hiteles. Ha arra gondolnának, hogy a várat
 83       2,     30|                kérdezné ezt, ki ügyelne arra e borzalmas órában?~ ~De
 84       2,     30|         nekiindult, hogy egyedül ráront arra a titkos jeladóra.~ ~A golyó
 85       2,     30|                felmentő sereg elől. Már arra gondolt, hogy elvágja az
 86       2,     31|             volnál, hogy még emlékeznél arra?~ ~- Az egy olyan szó, amit
 87       2,     31|                  sem osztrák nem ügyelt arra, ki esett el. Richárd felkapta
 88       2,     31|               trikolórt a várormokon.~ ~Arra beszegezteté ágyúit.~ ~Futó
 89       2,     31|                közepébe félig beékelve. Arra a szekrényre fölugrott.
 90       2,     32|     keresztüllépdelnie, hogy eltaláljon arra a helyre, amit keres.~ ~
 91       2,     32|          szobákban, mikbe lépve Richárd arra a gondolatra jött, hogy
 92       2,     33|                 a harcoló felek közé, s arra aztán mind a két fél recipiskál:
 93       2,     33|                De nem szentmihálylovat. Arra még nem ülöm. Forspontot,
 94       2,     35|              Hát érdemes még ez az élet arra, hogy azt az ember valakinek
 95       2,     36|                 óráig kell mennünk, míg arra a helyre találunk, ahová
 96       2,     37|                   Hová és miért?~ ~Jenő arra elszánta magát, és előállt
 97       2,     37|        fejezetét tanultam. Te e percben arra gondolsz, hogy elhagyj bennünket,
 98       2,     37|               örömmel az anya. - Te nem arra gondolsz, amivel én vádoltalak?~ ~-
 99       2,     38|                egyidejűleg. Mi oka volt arra?~ ~- Úgy hiszem az, hogy
100       2,     39|           Köszönöm - monda.~ ~A csendőr arra valamit beszélt az Istenről (
101       2,     41|             másiknak adva, míg rátalált arra a szobára, amelyből a feleletet
102       2,     42|                S öklével keblére ütött, arra a csodaszép kebelre, melyben
103       2,     43|                 lehet.~ ~- Tenni fogok! Arra esküszöm!~ ~- Ön tudja,
104       2,     43|             tábornagy. Én büszke vagyok arra, hogy gyűlöletem álmait
105       2,     44|                 az utolsó tizenkét órát arra használta fel, hogy elővette
106       2,     47|   felhatalmazást.~ ~Akkor aztán Richárd arra fakad, hogy elhiszi, hogy
107       2,     49|            indulóban volt Trieszt felé, arra felült, és hátra sem nézett