Rész, Fejezet

  1       1,      4|           elkiáltotta magát: "Szent Pál, segíts!" - s kiugrott a
  2       1,      5|     szolgája, akit ő úgy hítt, hogy Pál úr.~ ~Abba pedig egészen
  3       1,      5|        pedig egészen igaza volt, ha Pál urat úrnak hítta, mert Pál
  4       1,      5|          Pál urat úrnak hítta, mert Pál úr valóban többet parancsolt
  5       1,      5|            parancsolt őneki, mint ő Pál úrnak.~ ~Hatvanesztendős
  6       1,      5|       Nápolyt és Moszkvát.~ ~- Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? - kérdi
  7       1,      5|        handzsárok egészítének ki.~ ~Pál úr tudni illik, hogy szakács
  8       1,      5|          Hát "görög olvasó" - felel Pál úr karakán flegmával.~ ~-
  9       1,      5|        pompás eledel! Terített rám, Pál úr?~ ~Pál úr végigméri e
 10       1,      5|             Terített rám, Pál úr?~ ~Pál úr végigméri e szóra tetőtül
 11       1,      5|                  Ha kapunk valamit, Pál úr.~ ~- Meglészen - szól
 12       1,      5|             antik ezüstkanál, miket Pál úr mind megtörülget elébb
 13       1,      5|         lábait kétfelé elnyújtva.~ ~Pál úr pedig két kezét hátratéve
 14       1,      5|         ugye?~ ~- Bizony nincs ott, Pál úr - szólt Richárd, elkezdve
 15       1,      5|           valaki? - kérdezé Richárd Pál úrtól evés közben.~ ~- Hm,
 16       1,      5|              De hát hogy tudja ezt, Pál úr? Hiszen nem tud Pál úr
 17       1,      5|              Pál úr? Hiszen nem tud Pál úr olvasni.~ ~- Éreztük
 18       1,      5|                  Azt nem jól tette, Pál úr! Nekem a lóra szükségem
 19       1,      5|                  Hát hiszen - szólt Pál úr, egyik bajusza szárát
 20       1,      5|          egy embert szokott nevezni Pál úr.~ ~- Az öcsém? Hát annak
 21       1,      5|             Hát annak mi kellett?~ ~Pál úr nagy munkában volt, hogy
 22       1,      5|             mit mondott az öcsém?~ ~Pál úr nagyon vakarta a fülét
 23       1,      5|            valamit. Nem küldenéd ki Pál urat?~ ~- Pál úr, menjen
 24       1,      5|           küldenéd ki Pál urat?~ ~- Pál úr, menjen ebédelni!~ ~Pál
 25       1,      5|          Pál úr, menjen ebédelni!~ ~Pál úr pedig élt municipális
 26       1,      5|           Richárd. - No, kiment már Pál úr, beszélhetsz.~ ~- Hát
 27       1,      5|           vagy idehaza traktált meg Pál úr görög olvasóval meg angyalbakanccsal?~ ~-
 28       1,      5|          békekötésnek az áldomását. Pál úr!~ ~Pál úr kompareált.~ ~-
 29       1,      5|             az áldomását. Pál úr!~ ~Pál úr kompareált.~ ~- Itt egy
 30       1,      5|           nekünk, egyet magának! ~ ~Pál úr nagyon meglógatta a fejét
 31       1,      6|       felugorva a pamlagról. - Héj, Pál úr!~ ~- Ugyan mondd meg,
 32       1,      6|           baj? - kiálta be az ajtón Pál.~ ~- Jöjjön be, Pál úr,
 33       1,      6|           ajtón Pál.~ ~- Jöjjön be, Pál úr, aztán borotváljon meg! -
 34       1,      6|        felelsz? - unszolá Jenő, míg Pál úr a szappant habarta. -
 35       1,      6|          tartsa az állát! - rivallt Pál úr a gazdájára, s elkezdé
 36       1,      6|            mesélni az öccsének, míg Pál úr a beretvát megfeni a
 37       1,      6|             képébe! - förmedt rájuk Pál úr. - Az úrfi csak menjen
 38       1,      6|      tanácsosnak találta megfogadni Pál úr utasítását, és bátyjának
 39       1,      8| visszatetszéssel tekint mostan.~ ~- Pál úr! - kiált öreg vitézének.~ ~-
 40       1,      8|        Rakjon tüzet a kandallóba!~ ~Pál úr azt igen természetes
 41       1,      8|              Ezekkel alágyújthat.~ ~Pál úr cselekszi azt nagy gyönyörűséggel.~ ~
 42       1,      8|        gyöngéd levelek tüzétől.~ ~- Pál úr! - kezdi Richárd. - Holnap
 43       1,      8|         nagy campagne-ra megyünk.~ ~Pál úr örül annak nagyon.~ ~-
 44       1,      8|          táborozásra. Legyen rajta, Pál úr, hogy ami bútorféle van,
 45       1,      8|        Értem, kérem alássan - felel Pál úr.~ ~Richárd kapitány ágyával
 46       1,      8|            a képet is pusztítsa el, Pál úr! - rendelkezék Richárd.~ ~-
 47       1,      8|          hozzá, még egyszer rábízta Pál úrra, hogy a masszívabb
 48       1,      8|           Reggel jókor bejött hozzá Pál úr kifényesített csizmáival,
 49       1,      8|           hogy aludt?~ ~- Igen jól, Pál úr, köszönöm kérdését. Látom,
 50       1,      8|           is?~ ~- Azt "is"? - kérdé Pál úr sajátságos bámulattal. -
 51       1,      8|             Hát mit csinált vele?~ ~Pál úr felhúzta a szája bal
 52       1,      8|            képemet is a zsidónál?~ ~Pál úr nagyszerű vállakat vont
 53       1,      8|             ordítá telhető haraggal Pál úrra.~ ~Hm. De nem volt
 54       1,      8|          úrra.~ ~Hm. De nem volt ám Pál úr olyan könnyen megijeszthető
 55       1,      8|                  De ha én akarom.~ ~Pál úr odaállt az ágy elé, s
 56       1,      8|            Richárd mérges volt.~ ~- Pál úr, maga nagy barom! - kiálta
 57       1,      8|      Richárd azt az ajánlatot tette Pál úrnak, hogy menjen a pokolba,
 58       1,      8|        annak is pedig a fenekére.~ ~Pál úr nem volt annyira pogány,
 59       1,      8|          nem mert hazamenni.~ ~Félt Pál úrtól.~ ~Félt, hogy azzal
 60       1,     11|        riszedről?~ ~- Gróf Gálfalvy Pál őméltósága.~ ~- Ohó, nagyon
 61       1,     11|           tehát feltalálta Gálfalvy Pál urat, a kérő násznagyot,
 62       1,     11|        megtért!" - suttogá Gálfalvy Pál gróf az adminisztrátorhoz.) ~ ~
 63       1,     11|             elő, hát akkor Gálfalvy Pál gróf micsoda itten?~ ~És
 64       1,     14|     csendesen, hogy közelednek.~ ~- Pál úr! - szólt visszafordulva
 65       1,     14|         pipája?~ ~- Tessék! - szólt Pál úr, odanyújtva makráját
 66       1,     14|             már leszállt a lovárul, Pál úrnak dobva a kantárszárat,
 67       1,     14|             dörmögé a bajusza alatt Pál úr. - Egy füst alatt már
 68       1,     15|        asszonyom!~ ~- Rám ismertél, Pál, jó öreg?~ ~- Hála istennek,
 69       1,     15|           gyűri az olvasmányokat.~ ~Pál úr lép be.~ ~Richárd haragosan
 70       1,     15|        hírlapokat az asztalomra?!~ ~Pál úr sarkából kiforgathatlan
 71       1,     15|           nem árulhatta el senki.~ ~Pál úr sötét, dacos flegmával
 72       1,     15|           kardját verte a padlóhoz; Pál úr pedig olyan szelíden
 73       1,     15|      kapitány úrnak az édesanyja.~ ~Pál úrnak megvolt az az elégtétele,
 74       1,     15|          Richárd az ajtóhoz lépett. Pál ott őrködött.~ ~- Eredj -
 75       1,     15|          két hölgyet pedig elvezeté Pál úr az őrtűzig, hol a kufárnő
 76       1,     15|          hol a kufárnő várt reájuk. Pál úr a másik őrszemmel hajnalodottig
 77       1,     18|           egy dörmögő hang, melyben Pál úr borízű hangjára ismer
 78       1,     18|            Richárd.~ ~- Te vagy az, Pál? - szól a kapitány megörvendve. -
 79       1,     18|          hegyhátra felkapaszkodtak, Pál úr figyelmezteté Richárdot
 80       1,     18|             a malom tájékára értek, Pál úr vágtatott vissza az előcsapattal,
 81       1,     18|           tőle, mert fehér - mondta Pál úr.~ ~- Be kell hinteni
 82       1,     18|        meggyújtani.~ ~- Igazad van, Pál. Ha magunk átmentünk rajta,
 83       1,     18|                Azt csakugyan talált Pál úr, egy hordóval. Végigönték
 84       1,     18|         dobogástól visszarettent.~ ~Pál úr káromkodott, mint egy
 85       1,     18|            a rajta ülő káromkodott. Pál úr könyörgött neki minden
 86       1,     18|       utánuk találnak.~ ~Richárd és Pál úr facsaró víz volt már
 87       1,     18|              Richárd valamit súgott Pál úr fülébe, mire az két legénnyel
 88       1,     18|          volt sem idő, sem alkalom. Pál úr a halastó zsilipjét kiveté
 89       1,     18|          lovunk itt vész! - dörmögé Pál úr a háta mögé, mikor a
 90       1,     18|      huszárnak nem jó imádkozni. Ez Pál úr életbölcsészete. Csata
 91       1,     18|             Egy róta lehet" - mondá Pál úr, félig magának dörmögve.~ ~
 92       1,     18|              Most élem víg életem." Pál úr kontrázott, csak úgy
 93       1,     18|             a többi, bezárta a sort Pál vitéz; ő volt a sereghajtó.~ ~
 94       1,     18|         Richárd, ki legelöl ment, s Pál vitéz, ki leghátul járt,
 95       1,     18|         firkálsz, héj? - kérdé tőle Pál vitéz.~ ~- Felírom ezeket
 96       1,     18|        kegyetlen hideg földön.~ ~De Pál vitéz nem enged senkit elpusztulni.
 97       1,     18|          töri az utat a mély hóban; Pál vitéz az utóhaddal a nyomában
 98       2,     22|           Most már becsülöm kendet! Pál úr! Adja a kulacsát, hadd
 99       2,     22|      Mármost hát hol az a kulacs?~ ~Pál úr nyújtotta a kulacsát.
100       2,     23|          menteni elesett vezérét.~ ~Pál vitéz, ki ott járt vezére
101       2,     24|    hidegvíz-borogatás kell; azt meg Pál úr is elvégzi.~ ~- Pál úr? -
102       2,     24|          meg Pál úr is elvégzi.~ ~- Pál úr? - szólt Mausmann, kiülő
103       2,     24|             Richárd rögtön rátalált Pál vitézre.~ ~Most is olyan
104       2,     24|       huszárnak, úgy költögeté:~ ~- Pál vitézem! Kedves, hű öreg
105       2,     33|            nem harcol ellene. Béldi Pál meghal a börtönben inkább,
106       2,     48|           korunkban"! (Kivált mikor Pál úr volt a szakács! Isten