Rész, Fejezet

  1       1,      4|               elborítja; az egész táj egyszerre hamvasszürke lesz.~ ~Leonin
  2       1,      4|            Mihállyal és Gergellyel.~ ~Egyszerre nagyot villámlott.~ ~Tél
  3       1,      4|       emlékezik rá vissza.~ ~Az imsik egyszerre felugrott ülésébe, megragadta
  4       1,      4|               nem tetszik nekik, hogy egyszerre három-négy kap a felköszöntésbül.
  5       1,      4|      egyenesen belefutott; ott azután egyszerre leszakadt, és elmerült a
  6       1,      4|               szabadba talált.~ ~Most egyszerre végső erejét összeszedve
  7       1,      6|          homoki lyukba hintette. Arra egyszerre hirtelen kitolta a lyukból
  8       1,      6|          tiszteletre méltó bankár, ki egyszerre három emberrel beszél, a
  9       1,      6|           prizmatikus arc szögvonalai egyszerre más kombináció szerinti
 10       1,      7|                szólt Richárd, s keble egyszerre egy egész pokol nyomásátul
 11       1,      9|              azután a hálás mosolygás egyszerre eltűnt arcáról. Fejét csöndesen
 12       1,      9|            rándulatát; e bűvös szikra egyszerre ütött át idegeiken.) Azután
 13       1,     11|            sok draga smuk bene van.~ ~Egyszerre nagy csengés-bongás támad:
 14       1,     11|      mondhatta el, hogy hova üt, mert egyszerre úgy megállt a szó a szájában,
 15       1,     11|                    Micsoda?" - kiálta egyszerre mind a három úr egymás szeme
 16       1,     11|              mindvégig hallgass-e."~ ~Egyszerre a vidám tósztozást idefenn
 17       1,     11|              a csizmaszárában veszett egyszerre az egész betanult dikció.~ ~
 18       1,     11|                  Hej, de elhallgattak egyszerre!~ ~- Isten áldása legyen
 19       1,     12|          fehér és fekete tollas sereg egyszerre. Amaz volt a haladó, emez
 20       1,     12|              Tizenkét üstökös csillag egyszerre az égen, együtt egy dicskört
 21       1,     12|             bámulva vette észre, hogy egyszerre elcsendesült minden lárma;
 22       1,     13|             halovány, mint a kréta.~ ~Egyszerre odatódul hozzá az egész
 23       1,     13|     támaszokat, akikhez eddig tapadt, egyszerre elseperte a vihar; mikor
 24       1,     13|               lesz.~ ~Amint kilépett, egyszerre elkapta a népár, és ragadta
 25       1,     13|               tetszett, mintha a föld egyszerre kizökkent volna rendes pályaköréből,
 26       1,     13|             Száz új hírlap keletkezik egyszerre; fennhangzó nevű, büszke
 27       1,     13|             midőn az éj késő órájában egyszerre napfény derül át a boldog
 28       1,     14|          szattyáncserző mester, olyan egyszerre nem is találta el rá a feleletet.~ ~
 29       1,     15|            minden idegével, hogy azok egyszerre el ne kezdjenek reszketni,
 30       1,     15|              a sötétre kiértek, akkor egyszerre felnyitá szemeit Edit.~ ~
 31       1,     15|                 Ki az?! - sikolta fel egyszerre rémülten, midőn a tizenhetediknek
 32       1,     15|        kapitányát a düh forró lázából egyszerre az ijedelem merevületébe
 33       1,     15|           mellett, csendesen, de mind egyszerre, nem kiáltva, csak susogva
 34       1,     17|         beszélni kezdtek élményeikről egyszerre, összevissza, derülten,
 35       1,     17|              úgy beletalálták magukat egyszerre e zajba, e váratlan, e bizarr
 36       1,     17|              gratulált az úrhölgynek, egyszerre két kézzel rázott kezet,
 37       1,     17|    menyasszonyágy és koporsó uralgott egyszerre képzeletén. Most mindennek
 38       1,     17|            képzeletén. Most mindennek egyszerre vége. Sem pokol, sem paradicsom
 39       1,     17|        márkira és vicomte-ra, akikkel egyszerre meg lett ajándékozva a külföld?
 40       1,     17|     emlegetett tényezőnek a világban. Egyszerre egy nagy lépéssel foglalni
 41       1,     17|       ezerkétszáz forintos hivatalból egyszerre egy tizenkétezer forintosba
 42       1,     17|           vágyainak zenitjét képezte, egyszerre egy napon elérve mind a
 43       1,     17|             új alakokkal népesült meg egyszerre körüle.~ ~Hanem valami mégis
 44       1,     17|             nyakkendőjét megigazítsa, egyszerre visszatántorodott.~ ~Az
 45       1,     17|              szót: "te gyáva!" - most egyszerre alakot, arcot öltve, támad
 46       1,     18|              Az az embertelen őszi éj egyszerre oly sűrű, nehéz ködöt bocsátott
 47       1,     18|               száz lépésnyire előttük egyszerre felhangzott a hosszúra vont
 48       1,     18|            maradtak. A hideg felhő úr egyszerre megőszíté valamennyi haját,
 49       1,     18|      ottvesszenek.~ ~A havasi zivatar egyszerre elvonult, s amint a felhöfüggönyt
 50       2,     20|              az asztalhoz, mikor csak egyszerre puskaropogás riasztja fel.
 51       2,     21|  szembeszálltak a lovassággal.~ ~Most egyszerre váratlan segítségük érkezett.
 52       2,     21|             nem látta.~ ~A diákharcos egyszerre rákezdte:~ ~"Wer kommt dort?"...
 53       2,     22|               kicsit kollációzok, hát egyszerre akkorát lű a nímet, hogy
 54       2,     22|          féloldalt görnyeszkedését, s egyszerre más alakot öltött; hátraszegte
 55       2,     22|               vezette azt arrafelé.~ ~Egyszerre a sötétből rákiáltanak:~ ~-
 56       2,     22|         legény alakja. Egy ember, aki egyszerre gyáva is, dacos is; dühös
 57       2,     22|            égő dohányra.~ ~Arra aztán egyszerre támadt valami bűz, aminek
 58       2,     22|               lesz belőle sárkány. Ez egyszerre visszavadítja őt ősi civilizálatlansági
 59       2,     22|         süketnek beszélt volna. Boksa egyszerre elkezdett nem érteni németül.~ ~
 60       2,     22|          betyár, amitől a svalizsérló egyszerre két lábra ágaskodott, piruettet
 61       2,     23|               elhárítsa, mind a kettő egyszerre vágott.~ ~Karjának teljes
 62       2,     23|              két kard.~ ~A két csapás egyszerre csattant, mint a találkozó
 63       2,     23|         találkozó villám, s a két hős egyszerre lefordult nyergéből.~ ~És
 64       2,     23|                 Amint a két hős vezér egyszerre lehullott lováról, nehány
 65       2,     24|                 kiálta fel Richárd, s egyszerre emlékezett már mindenre.~ ~-
 66       2,     26|              rózsapiros nevetés aztán egyszerre elmúlt a kisasszony arcáról.~ ~-
 67       2,     26|     találkozásán Baradlay Richárddal. Egyszerre vágtak mind a ketten egymás
 68       2,     26|               a ketten egymás fejére, egyszerre estek le mind a ketten a
 69       2,     26|      rémülettől elmerevülten, fordult egyszerre a beszélő felé: Alfonsine
 70       2,     27|           midőn Zebulon mosolygó arca egyszerre torzonborz komolyságra vált;
 71       2,     27|              ez a két menekült férfiú egyszerre egy orrnyi távolságra állt
 72       2,     27|            pikírozta az, hogy Zebulon egyszerre ilyen nagy úr lett, s még
 73       2,     27|             hadsereget, s aztán akkor egyszerre vége lesz a nagy uraságnak".~ ~-
 74       2,     28|           saját fejével. - Szalmás!~ ~Egyszerre látják meg egymást mind
 75       2,     28|           előtte, mint akinek a lábai egyszerre gyökeret vertek a földbe.~ ~
 76       2,     28|              Zebulon most értette meg egyszerre a dolgot.~ ~A helyzet komikus
 77       2,     29|               amiknek tátongó nyílása egyszerre száj és végűr.~ ~E tuskó-várad
 78       2,     29|     lovascsapat áthaladt a hajóhídon, egyszerre kigyulladt annak a budai
 79       2,     29|               minden rög megelevenül, egyszerre megtelt néptömeggel minden
 80       2,     29|             szent nevét. Minden ablak egyszerre felnyílt; minden ablak tele
 81       2,     29|         közhuszár barnult kezét!~ ~És egyszerre, egy villanyütésre kint
 82       2,     29| halálveszedelem volt rejtegetni; most egyszerre megjelentek: hosszú, szélben
 83       2,     30|           lőtávolba értek, a két ágyú egyszerre kartácslövéssel üdvözölte
 84       2,     30|        ágyúval merészen előrehatolva, egyszerre elkezdé a közelből lövetni
 85       2,     30|                 veté ellene Ödön.~ ~- Egyszerre minden oldalról támadjunk
 86       2,     30|              pesti tűztelep megkezdik egyszerre a tüzelést a vár ellen.
 87       2,     30|               harminckét palota égett egyszerre; azok között a redout-épület;
 88       2,     30|            bombát ide röpítette, hogy egyszerre mind a három emeletét áttörte
 89       2,     30|            harmatos napfeljövetelnél, egyszerre megdördültek a faldöntő
 90       2,     30|              a két fél elérte azt, és egyszerre.~ ~Midőn egyenlő fegyverrel
 91       2,     31|            Ödön a hágcsó közepén jár, egyszerre a lába alatt elkiáltja magát
 92       2,     31|        teraszt akarták megostromolni, egyszerre szemközt jön rájuk a vároldali
 93       2,     32|               érzéke meg volt támadva egyszerre.~ ~Az a megnevezhetetlen
 94       2,     32|             utol.~ ~Az a nyirok, mely egyszerre végigborzongatja az egészséges
 95       2,     33|         kotorászott a hüvelykmérővel, egyszerre belekapott mind a két markával
 96       2,     33|              hogy Zebulon lutheránus, egyszerre ki lett engesztelve; elmúlt
 97       2,     34|               a hálósz és a melléknap egyszerre.~ ~A koróna egy emberöltő
 98       2,     36|           minden nagyságnak vége lett egyszerre! Az is káprázat volt-e csak?~ ~
 99       2,     37|             olvasni!~ ~Most Jenő arca egyszerre kigyulladt.~ ~- Baradlay
100       2,     38| országgyűlésen?~ ~- Miután két helyen egyszerre nem lehettem.~ ~- Ez igaz.
101       2,     39|               szót, s midőn megszólal egyszerre a két nő, megesik, hogy
102       2,     49|             tizenkét éves lett a fiú, egyszerre átcsapott kedélye a legrosszabba.~ ~
103       2,     49|               Palvicz Károly, a hölgy egyszerre nyakába borult, és elkezdett