Rész, Fejezet

  1       1,     11|    nagyon.~ ~Minek következtében Boksa Gergő főkolompos, felgyűrve
  2       1,     11|       egyik teherhordó maga volt Boksa Gergő; beszélhetett aztán
  3       1,     11| felszólalt az egyik teherviselő, Boksa Gergő:~ ~- Szalmás! Mondj
  4       1,     11|      utánuk.~ ~- Ühm! - dünnyögé Boksa Gergő. - Hát csak ennyire
  5       2,     20|           Ödön ott akarta hagyni Boksa Gergőt is, a maga kétszarvú
  6       2,     20|          nélkül az ütközet? Hogy Boksa Gergő ott ne volna, ahol
  7       2,     20|     bánta hát, menjen a táborral Boksa; de ötvennél több tulkot
  8       2,     22|      volt.~ ~- Jó volna, ha most Boksa Gergő előkerülne ötven ökrödmagával -
  9       2,     22|   ellenség ellen.~ ~Keresték hát Boksa Gergőt és az ökreit, de
 10       2,     22|         mindjárt meghal.~ ~- No, Boksa! Hát mi történt? - kérdé
 11       2,     22|  szörnyet nevettek erre a szóra. Boksa Gergő láthatta, hogy ezt
 12       2,     22|        Az ötven farmatring szóra Boksa Gergő felhagyta szánalomgerjesztő
 13       2,     22|          kikérem magamnak: nemes Boksa Gergely az én nevem.~ ~-
 14       2,     22|         a kapitány úrral - szólt Boksa Gergő sarkára ágaskodva,
 15       2,     22|          ami még sohasem történt Boksa Gergővel, hogy lekapták
 16       2,     22|      kérem alássan - szabadkozék Boksa Gergő.~ ~- Most vegyétek
 17       2,     22|  ellenségnek mutatott részére.~ ~Boksa Gergőtül elvették a rezes
 18       2,     22|              Ki vagy? Megállj!~ ~Boksa tette magát, mintha megijedt
 19       2,     22|         könnyűlovasok tanyáztak. Boksa Gergő megmagyarázta nekik,
 20       2,     22|      Másutt is tud még szolgálni Boksa Gergő!~ ~- S miféle minőségben
 21       2,     22|         kérdé tőle az ezredes.~ ~Boksa Gergő csak megvallá az igazat:~ ~-
 22       2,     22|         beállhatsz hajcsárnak.~ ~Boksa Gergő e szóra megragadta
 23       2,     22|           hogy az én nevem nemes Boksa Gergő!~ ~A kortes szemei
 24       2,     22|       pedig hát nem azzal esett. Boksa Gergely mutatá a kiszenvedett
 25       2,     22|          hogy beszédes legyen.~ ~Boksa elmondott minden rosszat.
 26       2,     22|        örömest szeret hallani.~ ~Boksa Gergő megnyerte a tetszését
 27       2,     22|      ordináncával, hogy vezessék Boksa Gergőt a maga hatáskörébe:
 28       2,     22|       hatáskörébe: a gulyához.~ ~Boksa Gergő megint kezet csókolt
 29       2,     22|          az mind úgy tett, ahogy Boksa Gergő: előre elszaladt.~ ~
 30       2,     22|          valami nehéz dolog lesz Boksa Gergőnek rendben tartani.~ ~
 31       2,     22|     istállóban ütött tanyát, míg Boksa Gergő erős szolgálati buzgalommal
 32       2,     22|      telepedjék le, ahol akar.~ ~Boksa Gergő csak azt nézte, hogy
 33       2,     22|     csomó szennyet levakart róla Boksa Gergő, akkor felnyitotta
 34       2,     22|          ordináncok, s kérdezték Boksa Gergőt, hogy mi történik
 35       2,     22|          tudta senki megmondani. Boksa Gergő még csak hozzájuk
 36       2,     22|          kiálta rá az ezredes.~ ~Boksa Gergő becsülettudóan kivette
 37       2,     22|       lovon ülnek, segítsenek!~ ~Boksa felhasalt valahogy a lovára.
 38       2,     22|       betyáros hangon mondta már Boksa Gergő, ami nagyon különbözött
 39       2,     22|       láb, annyifelé száguldott. Boksa Gergő hagyta a katonákat
 40       2,     22|  bámulatos ügyességgel összevert Boksa Gergő valami ötvenet; hol
 41       2,     22|     akkor odanyargalt a közepébe Boksa, s kettőt nagyot durrantva
 42       2,     22|          süketnek beszélt volna. Boksa egyszerre elkezdett nem
 43       2,     22|        Ne hajtsd már az ökröt!~ ~Boksa tökéletesen megsiketült.~ ~
 44       2,     22|    betyár, mert rosszul jársz!~ ~Boksa még jobban vágta a hátul
 45       2,     22|           A golyó ott fütyült el Boksa füle mellett.~ ~Boksa visszanézett
 46       2,     22|         el Boksa füle mellett.~ ~Boksa visszanézett rá.~ ~- No
 47       2,     22|       karddal neki! - biztatá őt Boksa Gergő, s csak úgy féloldalt
 48       2,     22|   ledobta a lovasát a hátárul.~ ~Boksa Gergő pedig nem törődött
 49       2,     22|       Richárd az ablakhoz fut, s Boksa Gergőt látja leszállni a
 50       2,     22|     Richárd és Ödön kisietnek.~ ~Boksa Gergő katonás üdvözléssel
 51       2,     22|             Ember kend a talpán, Boksa Gergő! Hát itt a gulya?~ ~-
 52       2,     22|               Megkövetem - szólt Boksa Gergő ünnepélyes komolysággal
 53       2,     22|               Miről adjak írást, Boksa?~ ~- Attestátumot nekem
 54       2,     22|         nem számít.~ ~- Jól van, Boksa, meglesz mindjárt.~ ~Richárd
 55       2,     22|         s kiadta a bizonyítványt Boksa Gergőnek afelől, hogy a
 56       2,     22|         úr nyújtotta a kulacsát. Boksa le sem vette azt a szájáról
 57       2,     22|          mármost mondja el kend, Boksa - kérdezé Richárd -, hogyan
 58       2,     22|   kerítette vissza az ökröket.~ ~Boksa egyet vont a vállán, egyet
 59       2,     28|          nevit megkérdeznem?~ ~- Boksa Gergely úr.~ ~- Micsoda?
 60       2,     28|         Gergely úr.~ ~- Micsoda? Boksa Gergő? Ki volt énalattam
 61       2,     28|       tisztelkedni menjek valaha Boksa Gergőhöz!")~ ~Hanem azután
 62       2,     28|    csodadolgot összebeszélt neki Boksa Gergő harci erényeiről:
 63       2,     28|          nem hajtatott egyenesen Boksa főhadiszállására, hanem
 64       2,     28|           Azután hát csak elment Boksa Gergőhöz tisztelkedni.~ ~
 65       2,     28|         belül is csak olyan volt Boksa Gergő; kopott daróc, aranypaszománttal
 66       2,     28|     leült, mégpedig a pamlagra. (Boksa Gergőnek volt annyi haditudománya,
 67       2,     28|      elismeri a szuverenitást.~ ~Boksa Gergő szívesen és gorombán
 68       2,     28| megszeppenést oly vastagon, hogy Boksa Gergőnek is feltűnt.~ ~-
 69       2,     28|          hírlapot, sokáig bámult Boksa Gergőre, míg végre föl merte
 70       2,     28|         tenni, hogy "Ugyan, édes Boksa barátom, nem tudná nekem
 71       2,     28|       Már teszem föl magam is.~ ~Boksa igen biztató modorban felelt:~ ~-
 72       2,     28|       törvényszék előtt állna.~ ~Boksa pedig annál jobban hepciáskodott.~ ~-
 73       2,     28|          az embereket - folytatá Boksa Gergő kegyetlen dölyffel,
 74       2,     28|        Is működik is? És ha maga Boksa megfog egyet, küldi oda?~ ~-
 75       2,     28|          oldalpillantással monda Boksa:~ ~- Hát tudja az úr, hogy
 76       2,     28|  Zebulonnak úgy tetszett, mintha Boksa nagyon nézné az ő csizmáit
 77       2,     28|    írások voltak nála - folytatá Boksa, fontos szemöldökrángatással.~ ~
 78       2,     28|    Debrecen, Nagyvárad, Szalmás, Boksa, golyó és lőpor.~ ~Azt mondta
 79       2,     28|        megszökött még első éjjel Boksa Gergő ketrecéből, s elhordta
 80       2,     33|          Azt nem bánta volna, ha Boksa Gergőt eszére térítik, meg
 81       2,     33|        egész mappát, amelyről őt Boksa Gergő et consortes lekergették,
 82       2,     36|          ez alak, ráismert Ödön. Boksa Gergő volt.~ ~Még örömöt
 83       2,     36|           Számoljunk: fizetek.~ ~Boksa Gergőnek e nézet éppen nem
 84       2,     36|          Tallérossy, az imsik és Boksa.~ ~Egyik átka a semmivé
 85       2,     36|         tudott valamit irigyelni Boksa Gergőn. Azt, hogy ez most
 86       2,     36|     Gergőn. Azt, hogy ez most is Boksa Gergő.~ ~- Tehát kantározzuk
 87       2,     36|   rejtekein keresztülgázoljon.~ ~Boksa ismerte már azon keresztül
 88       2,     36|           Ezt oly büszkén mondta Boksa Gergő, mintha tudná, hogy
 89       2,     36|        meggyőződésével mondta el Boksa Baradlay Ödönnek.~ ~Ödön
 90       2,     36|       megpihenjünk, uram - monda Boksa Gergő, leugorva lováról. -
 91       2,     36|         érez ön valamit? - kérdé Boksa.~ ~- Semmit - felelt Ödön,
 92       2,     36|        nem szokott üres lenni.~ ~Boksa Gergő leveté csizmáit, felgyürkőzött,
 93       2,     36|      Ödön hozzá sem nyúlt; pedig Boksa váltig dicsérte, hogy milyen
 94       2,     36|       érzett magában akaratot.~ ~Boksa tehát hevenyében felkantározott,
 95       2,     36|       közepén hideg az est.~ ~És Boksa mégsem jön elő.~ ~Ha oda
 96       2,     36|   Nemsokára hangzott a mocsárban Boksa Gergő fütyörészése. Ismerős
 97       2,     36|     könnyebben visszataláljon.~ ~Boksa megterhelt iszákkal jött,
 98       2,     36|          Mind ingyen van - szólt Boksa, és titkosan nevetett.~ ~-
 99       2,     36|    halász gunyhójában pihent meg Boksa Gergő védencével; a halász
100       2,     36|    halászlét készített számukra; Boksa krámpámpulit égetett hozzá.
101       2,     36|         után.~ ~Mikor fölébredt, Boksa ott ült a gunyhóajtóban.~ ~-
102       2,     36|   Helyben vagyunk, uram - mondta Boksa. - Itt lesz már annak az