Rész, Fejezet

  1       1,      1|            járjon ön utána, hogy a leány atyja áttétessék Erdélybe.
  2       1,      4|           adni? - kérdé a cserkesz leány.~ ~- Egy új világot teremtsen,
  3       1,      4|           szólt Leonin, a cserkesz leány egyik piros topánkás, pici
  4       1,      4|            tenyerébe fogva. - Ez a leány máskor vad, szilaj, fecsegő,
  5       1,      4|            rájuk néz.~ ~A cserkesz leány felvetette fejét, s csak
  6       1,      6|         könnyű mesterség. Asszony, leány, mind olyan egyforma.~ ~
  7       1,      7|    Lépteinek hangjára eléje jött a leány. De most már nem égett az
  8       1,      7|          égne körülötte.~ ~Hanem a leány, akinek útját állta, nyugodt
  9       1,      7|           kezén túl emelni".~ ~S a leány két keze összekulcsolva
 10       1,      7|            El tudja-e olvasni?~ ~A leány pedig, amint kezei össze
 11       1,      7|         folyosón, sem udvaron.~ ~A leány pedig, mikor Richárd léptei
 12       1,      7|      meglátszott léptének helye, a leány megcsókolta kedvese lábának
 13       1,      8|         Talán éppen valami szegény leány? Jól van, jól, kapitány
 14       1,      9|         aztán be is ment a házba a leány, és nem időzött tovább az
 15       1,      9|            kocsizörej közeledik; a leány felrezzen; hanem azután
 16       1,      9|        állt meg az ajtó előtt.~ ~A leány felugrott, s az ajtó felé
 17       1,      9|      szobaajtó hamarább nyílt, s a leány visszarettenve állt meg
 18       1,      9|            felemelte kezét, mire a leány odahajolt, és megcsókolta
 19       1,      9|      mondtak!" - sóhajta magában a leány.)~ ~- Még szabadsága is
 20       1,      9|        magadban fogsz maradni.~ ~A leány némán inte fejével.~ ~-
 21       1,      9|         vagyok készülve - felelt a leány nyugodtan.~ ~- Tekintsd
 22       1,      9|       maradni, asszonyom - szólt a leány, s méltóságteljesen emelé
 23       1,      9|          is. Bízzál szavamban.~ ~A leány csak némán rázta fejét.~ ~-
 24       1,      9|      Iátlak. ~ ~E szónál felállt a leány a székről.~ ~- Köszönöm
 25       1,      9|            történetét - folytatá a leány, bal kezén a kis karikagyűrűt
 26       1,      9|          Baradlayné eleresztette a leány kezét.~ ~És azután oly jóakaratú,
 27       1,      9|      szerelmetekből fennmarad!~ ~A leány nem tudott hinni az úrnő
 28       1,      9|            át ez órában neked?~ ~A leány meghajtá fejét, és ajkaival
 29       1,      9|          nem az ő írása - rebegé a leány.~ ~- Ah, dehogynem! Mutasd!
 30       1,      9|          Jó utánzás... - suttogá a leány.~ ~- No de olvasd a címet: "
 31       1,      9|     nagyságos asszonyom? - szólt a leány, s reszkettek a kezei, midőn
 32       1,      9|      hamarább elkomorodott ismét a leány arca, úgy változott derűre-borúra,
 33       1,      9|         kérlek, olvasd sietve!~ ~A leány kezében reszketett a levél.~ ~
 34       1,      9|         mennyire meg van indulva a leány.~ ~Annak minden lélekerejét
 35       1,      9|             anyám hív, megyek.~ ~A leány szemei e sorok után egy
 36       1,      9|            De láthatta jól, hogy a leány arca annál halaványabbra
 37       1,      9|           bír tovább olvasni. Ó, a leány szerelme más! Őt az a hőstett
 38       1,      9|           anya. Most már ő is!~ ~A leány sebesen olvasá tovább -
 39       1,      9|           Baradlayné magánkívül. A leány nem szólt semmit, de feje
 40       1,      9|     suttogá:~ ~- Leányom!~ ~Arra a leány leomlott lábaihoz, s térdeit
 41       1,      9|          úrnő keze ott nyugodott a leány fején.~ ~Egy óra múlva,
 42       1,     11|           urat, hogy hja bizony öt leány is elég nagy gond; kivált
 43       1,     11|         csók!"~ ~- Az bizonyosan a leány volt. S mit tudni a leány
 44       1,     11|          leány volt. S mit tudni a leány felől?~ ~- Az már nem leány.~ ~-
 45       1,     11|        leány felől?~ ~- Az már nem leány.~ ~- Mi a gutát?~ ~- Férjhez
 46       1,     11|    Utoljára is elhatározta magát a leány, hogy férjhez megy egy bécsi
 47       1,     11|     referendárius kap sok pénzt, a leány megkapja az atyja szabadságát.
 48       1,     11|       Baradlayné Arankát, átadva a leány kezét atyjának.~ ~Ödön ott
 49       1,     13|           kérdezé reszketve a szép leány.~ ~- Mi? Sehova. Mi itt
 50       1,     14|     jegyben járó év leteltéig.~ ~A leány is ráismert kedvesére, s
 51       1,     15|            egy apáca és egy fiatal leány. Mind a ketten felsietnek
 52       1,     15|           De hova szaladt már az a leány megint? Úgy kell rá vigyáznom,
 53       1,     15|        vinni innen.~ ~A két fiatal leány szemei összevillámlottak
 54       1,     15|            vigasztalnunk - szólt a leány pajkos humorral.~ ~Soror
 55       1,     15|           Valóságos kis ördög ez a leány!~ ~Antoinette asszony azonban
 56       1,     15|            halni.~ ~Rettenetes egy leány!~ ~Most meg már a fromage
 57       1,     15|       Hiszen van oka rá.~ ~Szegény leány!~ ~Mennyi heroizmus kellett
 58       1,     15|             Alig vette ezt észre a leány, midőn szép csendesen felnyitotta
 59       1,     15|        léptei hangját sem hallja a leány, oly nesztelenül fut. Fél,
 60       1,     15|          nem, bocsánat! - lihegé a leány, a nő ruháját eleresztve. -
 61       1,     15| parancsolnak úrrá lett idegek.~ ~A leány pedig hevesen odarohant
 62       1,     15|        Igen, igen - szólt sietve a leány -, Richárdot, az ön Richárdját.
 63       1,     15|        hölgy vizsgálódva tekinte a leány arcába.~ ~- Te Edit vagy?~ ~
 64       1,     15|      arcába.~ ~- Te Edit vagy?~ ~A leány édes bámulattal tekinte
 65       1,     15|    összezúzni, megbolondítani!~ ~A leány zokogott, de csak egy percig;
 66       1,     15|      felmagasztaltság volt az ifjú leány indulat szülte szavaiban,
 67       1,     15|           fiához?~ ~- Azonnal.~ ~A leány könyörögve tette össze kezeit.~ ~-
 68       1,     15|             Jöjj te is velünk!~ ~A leány most már kezeivel tapsolt
 69       1,     15|       mondá a vénasszony.~ ~- Ez a leány is velünk jön.~ ~- Ez is?
 70       1,     15|           Nézd, itt van egy fiatal leány, apácanövendék. Ez meghallja,
 71       1,     15|    orgyilkos fegyvere. És a fiatal leány nem gondolkozik, mit tegyen.
 72       1,     15|            Fra Mám! - biztatá őt a leány. Szolgálónak neveltek engem!~ ~
 73       1,     15|          hogy azok között egy szép leány is van.~ ~- Gyertek be hozzánk,
 74       1,     15|       többé be nem érik.~ ~- Remek leány! - szólt Baradlayné ölébe
 75       1,     15|            a gombos szíj. A fiatal leány, mikor szűz testét vérig
 76       1,     17|    szétrobban, valahányszor a szép leány összerezzen, erősebben szorítja
 77       1,     17|           álom ellankasztja a szép leány tagjait, s leroskadva, fejét
 78       1,     17|         sok olyan eseményt, ahol a leány és az ifjú, a menyasszony
 79       1,     17|               Ők! Ők! - fuldoklá a leány. És elkezde zokogni, és
 80       1,     17|            Ő is esküdni akart.~ ~A leány eltakarta ajkait gyöngéd
 81       1,     17|         még szemei előtt ragyog; a leány szerelme és önfeledtsége;
 82       1,     17|           akarnod kell!" - mondá a leány. Jenő azt hitte magáról,
 83       2,     24|            kihajítani az utcára. A leány, ki Isten és természet előtt
 84       2,     24|            midőn visszajött, ismét leány volt. Csak annyit tudtam
 85       2,     26|          féltve őrzött titkát?~ ~A leány pedig nem bánta, ki látja,
 86       2,     27|            nyújtanak vékonyra; két leány kétfelül egy ökölnyi tésztát
 87       2,     32|       szerint tíz százalékkal több leány születik, mint fiú, ez a
 88       2,     33|          segéljen!~ ~Csak az az öt leány ne volna odahaza!~ ~A nap
 89       2,     40|         mint egy gyermek, mint egy leány! Nem szeretett úgy engem
 90       2,     42|           van, olvasd!~ ~A szegény leány, mint bárány a tigris előtt,
 91       2,     44|             míg rátalált Editre. A leány gyászruháját varrta.~ ~Alfonsine
 92       2,     44|           kapott haláldöfés után a leány fájdalomteljesen emelé szemeit
 93       2,     44|             Richárdod meghalt!~ ~A leány nem szólt semmit; kezeit
 94       2,     44|           fogsz találni soha! ~ ~A leány magában sóhajtott és válaszolt: "
 95       2,     46|        természetesnek találja.~ ~A leány menyasszonya. A vőlegény
 96       2,     46|       bámulattal tekinte Editre. A leány arca tudatlan csodálkozással
 97       2,     46|         nem fogok sírni! - szólt a leány, előlépve hevesen. Hanem
 98       2,     46|               Imádandó szép volt a leány ez indulatkitörésében! Erő,
 99       2,     46|       Editet.~ ~- Te szerencsétlen leány! - szólt kezeit összekulcsolva
100       2,     47|            vígy magadhoz - mondá a leány. - Nem voltam-e már nálad
101       2,     48|           hosszú idő alatt az ifjú leány valami törvényes félreértésbe