Rész, Fejezet

 1       1,      1|     lemondásokkal folytatott életet. Ó, milyen életet! Örök tagadását
 2       1,      2|            címerek és érdemrendek.~ ~Ó, én uram, légy irgalmas
 3       1,      2|      borsózott a hallottaktól.~ ~"...Ó, uram - folytatá a pap imáját -,
 4       1,      2|         bűnhődnie kell a vétkezőnek, ó, uram, ha engesztelhetetlen
 5       1,      4|             szokatlan órában is.~ ~- Ó, a rendőrségnél mindig ébren
 6       1,      7|             neki ezt az örömet.~ ~...Ó, szívtelen Jezabel!~ ~Néhány
 7       1,      8|             zsibvásárra küldeni.~ ~- Ó, én tudom azt nagyon jól -
 8       1,      8|        tudnám ám én azt is szerezni. Ó, én mindennek tudom a módját.
 9       1,      8|         Megérdemli a körültekintést. Ó, mikor egy-egy országos
10       1,      8|            szemek gyönyörködnek.~ ~- Ó, köszönöm, nekem nem lesz
11       1,      9|               és nem bocsátá el.~ ~- Ó, asszonyom, minő kérdést
12       1,      9|         hinni az úrnő szavainak.~ ~- Ó, asszonyom, az, amit ön
13       1,      9|           franciául.~ ~- Idegen kéz? Ó, kérlek, olvasd sietve!~ ~
14       1,      9|                szólt bele az úrnő. - Ó, kérlek, olvasd!~ ~Mégsem
15       1,      9|     erőltetéssel bír tovább olvasni. Ó, a leány szerelme más! Őt
16       1,     10|              e szomorú beszéden.~ ~- Ó, bizony te nagy bohó vagy,
17       1,     10|              akarnám őt ismerni.~ ~- Ó, ne tégy ilyen nagy fogadást!
18       1,     10|          egymást föl ne keresse?~ ~- Ó, én drágám... ó, én egyetlenem!...~ ~
19       1,     10|         keresse?~ ~- Ó, én drágám... ó, én egyetlenem!...~ ~Baradlayné
20       1,     11|           lenni a nagy mosolygástól. Ó, azt az ő arcán nem volt
21       1,     13|         veszté el galgenhumorát.~ ~- Ó, csekélység, csak egy kicsit
22       1,     13|            csak bízza rám magát.~ ~- Ó, mentsen ön meg akárhogyan.
23       1,     13|           van más alkalmatosság.~ ~- Ó, ugyan mi az? Hol van? Fizetem
24       1,     13|            hozzá, de meg nem ölelte; ó, ez a két hölgy nem szokta
25       1,     13|      legalább együtt vész el vele.~ ~Ó, a bátrak, az erős idegű
26       1,     13| összecsókolta, s zokogva rebegé:~ ~- Ó, milyen örömnap ez, barátom!~ ~
27       1,     13|             le magát a pamlagra.~ ~- Ó, be unom én már az egész
28       1,     14|          Jenővel? A barikádokon?~ ~- Ó, igen; ott volt mindenütt,
29       1,     14|     megtudnók, s ők veszve volnának. Ó, a mi táborunk jól van szervezve.~ ~-
30       1,     15|           megmondja, odavezetem.~ ~- Ó, ne kérdezősködjék tőlem,
31       1,     15|            nem, két ember életéről - ó, Istenem -, igen sok életről,
32       1,     15|         Richárdot, az ön Richárdját. Ó, asszonyom, szabadítsa őt
33       1,     15|              mint Richárd arája.~ ~- Ó, asszonyom, a sír arája
34       1,     15|           hogy összetörjék lelkemet. Ó, mit tudom én, miért akarnak
35       1,     15|             életünkkel játszunk.~ ~- Ó, hiszen annak örülök!~ ~-
36       1,     15|         eltakarta kezével arcát.~ ~- Ó, anyám, milyen törpe vagyok
37       1,     15|               hogy ő kisasszony.~ ~- Ó, ne féltsen engem, Fra Mám! -
38       1,     16|              fürkésző ellenfél elől. Ó, a nők értik azt, hogyan
39       1,     16|       erkélyén még most is lobog az. Ó, azok hívek az utolsó pillanatig,
40       1,     16|              nem irgalmaznak néki.~ ~Ó, a nők mégis kegyetlenek!~ ~
41       1,     17|           tovább nem maradhat itten. Ó, én tudom, mi ennek a vége!
42       1,     17|               Azzal magára hagyta.~ ~Ó, de jól tudta azt a kegyelmes
43       1,     17|           órára? Eléggé sietek-e? ~ ~Ó, Jenő nem talált elég erős
44       1,     17|           fojtott hangján az ifjú.~ ~Ó, nem az az alak állt előtte,
45       1,     17|         anyjának égő, lázas csókját. Ó, ez nem olyan csók volt,
46       1,     17|            Hogy veled beszéljek.~ ~- Ó, minek tetted azt? Hiszen
47       1,     17|              parancsoltál velem?~ ~- Ó, fiam, én nem parancsolok.
48       1,     17|            Könyörögni jöttem hozzád. Ó, ne félj tőlem. Ne nézz
49       1,     17|            azoknak még nincsen vége. Ó, én nem vagyok más, mint
50       1,     17|            ne kívánjon megtelni.~ ~- Ó, édes jó anyám, hiszen fiaid
51       1,     17|         tettem, és sokat gyalog.~ ~- Ó, szegény jó anyám!~ ~Jenő
52       1,     17|             utoljára az életben.~ ~- Ó, ne mondd azt!~ ~- Messze
53       1,     17|             legelső folyamodással.~ ~Ó, mennyire megalázva érezte
54       1,     17|           indulok el azon az úton.~ ~Ó, az leírhatatlan öröm volt,
55       1,     18|            vész, talán megfagy!")~ ~(Ó, ha látta volna fiát, mely
56       1,     18|             nagyot sóhajta utána.~ ~"Ó, én uram teremtőm mi következik
57       1,     18|              emberrel találkozunk!~ ~Ó, milyen örvendetes lesz
58       2,     20|            is volt kötve a hátára.~ ~Ó, mint örvendett Zebulon
59       2,     22|          rajta, mint egy papucs.~ ~- Ó, a mennybéli szentek áldják
60       2,     23|            magyar lovasság együtt.~ ~Ó, egy orosz hadvezér tudná,
61       2,     24|              az az egy vágás öl meg. Ó, nekem kemény fejem van.
62       2,     25|        ellenségeiktől, a rovaroktól. Ó, bölcsen van ez elrendezve!~ ~
63       2,     25|           féltékeny az anyánkra?~ ~- Ó, mit mondasz? De hát legalább
64       2,     25|         ugyan meg volt szorítva.~ ~- Ó, hát aztán mit nyernél azzal
65       2,     25|              ábécével Arankának.~ ~- Ó, abba én rögtön beletanulok.
66       2,     25|          gyöngéden mosolyog.~ ~- De, ó, ha látnád azt a két szép
67       2,     25|           Azokat jó helyre vittem... Ó, ha látnád őket, nem néznél
68       2,     26|        arcával, karjaival, zokogva: "Ó, kedves Ottóm!" - s végigcsúszott
69       2,     26|      koponyáit, mint két játéktekét. Ó, kedves Ottó!~ ~A hölgy
70       2,     28|          abban országgyűlésben?"~ ~- Ó, igenis tudom. Az olyan
71       2,     28|               s levágta azt tőbül.~ ~Ó, ti nem tudjátok azt, szakállt
72       2,     29|           utasítson el szaporán.~ ~- Ó, istenem, milyen szép ember!
73       2,     29|      Bizonyos Bajcsikné asszony.~ ~- Ó, tudom, tudom. Itt van biz
74       2,     29|          emelé keserves szemeit.~ ~- Ó, bár találkozhatnék vele
75       2,     30|       azonban lőni fognak bennünket. Ó, én ismerem őket. Az olasz
76       2,     32|        háznál, de mégis megesik.~ ~- Ó, tessék innen kijönni, nagyságos
77       2,     32|                Hát mivel tartja?~ ~- Ó, ez nagyon jól él. Még pépet
78       2,     32|              szederjes anyajegy.~ ~- Ó, bizony, édes lelkem, azt
79       2,     32|            Melyik az ezek közül?~ ~- Ó, az nincsen ezek között.
80       2,     32|            vinni.~ ~- Magával vinni? Ó, az már más. Hanem bizony
81       2,     32|              elkezdett nyöszörögni: "Ó, adjanak egy kis vizet,
82       2,     34|         fogsz törülni a kettő közül? Ó, bizonyosan azt hagyod meg,
83       2,     34|           Istennel való beszédét.~ ~"Ó, mert ha nem a mi napunknak
84       2,     34|              mutatnák jeleid, akkor, ó, uram, ne lássam én semmi
85       2,     35|          fürj, belefutott a tőrbe.~ ~Ó, milyen iszonyú büntetés
86       2,     35|          valami apró szökevénynek!~ ~Ó, mily dicső magaslatnak
87       2,     35|             kitörülhetné életéből!~ ~Ó, mily fenségesnek tetszett
88       2,     36|       rettentő fantáziálása volt az! Ó, de soká gyógyult ki belőle!~ ~
89       2,     40|             fiait maga után hívja. - Ó, ismerj velem irgalmat. -
90       2,     41|    Richárdnak nem adott hírt Jenő?~ ~Ó, igen. Az is ugyanazon épületben
91       2,     46|             mint egy gazdátlan ebet. Ó, ha anyja látta volna!~ ~
92       2,     48|            varrni fogok pénzért.~ ~- Ó, azt nem engedem. Azt az
93       2,     48|             a nagyságos asszony?~ ~- Ó, igen! - sietett válaszolni
94       2,     48|        tudtam, figyelemmel kísértem. Ó, nekünk, porban csúszó embereknek
95       2,     49|           lehetek szolgálatjára?~ ~- Ó! Én nagyon szerencsétlen
96       2,     49|            tette ön a palotáját?~ ~- Ó! A gonosz emberek, a hitelezők,
97       2,     49|             hitelezők vették el?~ ~- Ó! Mikor az ember szerencsétlenségre