Rész, Fejezet

 1       1,      7|       szobaleányával vetkőzteté magát Alfonsine. Külön hálószobája volt
 2       1,      7|              azt kérdezé komornájától Alfonsine:~ ~- Mit csinál a bakfis?~ ~
 3       1,      7|              nemsokára - szólt Betti, Alfonsine hajfürtjeit kibontva, hogy
 4       1,      7|           gondolkozik felőle? - szólt Alfonsine, ravasz tekintettel pillantva
 5       1,      7|                whistpartie, teázás és Alfonsine énekel.~ ~Richárd örömest
 6       1,      7|      pillanatáig. A zongora előtt nem Alfonsine ült, hanem valaki más. Az
 7       1,      7|             szegény gyermeket.~ ~- És Alfonsine kisasszony? - kérdezé tőle.~ ~-
 8       1,      7|           kieresszen.~ ~Az oldalfalon Alfonsine életnagyságú arcképe volt
 9       1,      7|               a bakfist! - parancsolá Alfonsine.~ ~Edit bejött.~ ~- Még
10       1,      7|              őrült eszednek a műve!~ ~Alfonsine elsápadt, és reszketett
11       1,      7|               visszatekintett anyjára Alfonsine; és ami gyűlölet, keserűség,
12       1,     13|            csörömpölés követte azt.~ ~Alfonsine kétségbeesve rohant ki szobájából
13       1,     13|               mi urai fogunk lenni.~ ~Alfonsine bámulva nézett anyjára.
14       1,     13|          egyet magára öltött, másikat Alfonsine vállára tűzött, s mikor
15       1,     13|           félelmesebb alakot öltöttek Alfonsine miatt.~ ~Este kilenc órakor
16       1,     13|             hogy kimegy, és fölkeresi Alfonsine lakát. Ha meg nem védheti
17       1,     13|             kötött fehér selyemből, s Alfonsine azokat tűzdelé a néphősök
18       1,     13|              tolták odáig.~ ~És mikor Alfonsine meglátta őt maga előtt,
19       1,     13|          természetesnek találta, hogy Alfonsine a napnak minden órájában,
20       1,     13|          előtt álmodott.~ ~És Jenő és Alfonsine mindenütt ott voltak.~ ~
21       1,     13|       néptömeg közepett; karjai alatt Alfonsine keze, mely édes, titkos
22       1,     13|           dobog utána, aki őt hallja; Alfonsine kendőjével lobogtat felé.~ ~
23       1,     13|               és nem bírt elaludni.~ ~Alfonsine pedig, midőn anyjával egyedül
24       1,     14|           azután bérkocsin utoléri.~ ~Alfonsine szemei előtt nem volt lelke
25       1,     14|       Vállszalagját maga Plankenhorst Alfonsine csokrozta és tűzte fel vállára.
26       1,     15|       teakatlanban forrott a víz.~ ~- Alfonsine, kérlek, láss a konyha után,
27       1,     15|             kézmozdulattal tartva azt Alfonsine felé, válaszolta neki:~ ~-
28       1,     15|     változtatni. Odatolta kis poharát Alfonsine elé.~ ~- Tölts nekem is
29       1,     15|           hozzá kell szoknom ehhez.~ ~Alfonsine odatolta elébe az egész
30       1,     16|              nem költ fel senkit.~ ~- Alfonsine! Alfonsine! - nyög fel a
31       1,     16|            fel senkit.~ ~- Alfonsine! Alfonsine! - nyög fel a sebesült.~ ~
32       1,     17| legborzasztóbb találna teljesülni, ha Alfonsine drága vére áldozatul hullana,
33       1,     17|            golyójára is fel van vésve Alfonsine neve, hogy tudja a szíve,
34       1,     17|              Jenő, ki meg volt ijedve Alfonsine jöttétől, ölelésétől és
35       1,     17|            volt rémülve.~ ~- Az égre! Alfonsine, legyen óvatos! Rideghváry
36       1,     17|               Bizony több gondja volt Alfonsine jó hírnevére, mint annak
37       1,     17|            sietett őt felvilágosítani Alfonsine. Anyámmal beszélnek odalenn.
38       1,     17|         ijedten taszítá őt el magától Alfonsine, s idegesen összeborzadt. ~ ~-
39       1,     17|             aztán gyöngéden fölemelte Alfonsine, s egy mély reszketeg sóhajjal
40       1,     17|        szomorú, véres játék tárgya!~ ~Alfonsine, midőn Jenőt elhagyta, nem
41       1,     17|        kisasszonnyal akar beszélni.~ ~Alfonsine elébb lemosta arcáról a
42       1,     17|              Itt van Palvicz? - kérdé Alfonsine.~ ~- Ma visszaérkezett -
43       1,     17|            asszony termébe tért át.~ ~Alfonsine a levéllel hálószobájában
44       1,     17|          elvesztett.~ ~Palvicz Ottó~ ~Alfonsine arcának most már nem volt
45       1,     17|               szeme láttára fejlődött Alfonsine és közöttem. Én e viszonyt
46       1,     17|       Alfonsine-t nem.~ ~S mit vétett Alfonsine neki? Mit vétett Alfonsine
47       1,     17|            Alfonsine neki? Mit vétett Alfonsine bárkinek a világon?~ ~A
48       1,     17|               ellen lehetne kifogása; Alfonsine ártatlan minden diplomáciai
49       1,     17|     cselszövénytől.~ ~Eszébe jutottak Alfonsine szavai:~ ~"Megtagadom érted
50       1,     17|              kézen fogva kivezesse.~ ~Alfonsine zavarodottnak mutatta magát,
51       1,     17|        követségi titkár úr.~ ~- Áh! - Alfonsine most aztán üdvözlő mosollyal
52       1,     17|          jóságteljes kimélytelenségre Alfonsine hirtelen odaborult anyja
53       1,     17|            hideget, mint egy fakép.~ ~Alfonsine nem volt többé rábírható,
54       1,     17|             jöhet hamarább is. Nemde, Alfonsine?~ ~Itt ismét sora volt,
55       1,     17|             Itt ismét sora volt, hogy Alfonsine elrejtse arcát anyja csipkéi
56       1,     17|                Hisz ez a te dolgod.~ ~Alfonsine alig hallhatólag bírt annyit
57       2,     26|              monda Rideghváry.~ ~Most Alfonsine akarta megmutatni, hogy
58       2,     26|     Rideghváry éles, szúró tekintetét Alfonsine arcára szegzé, melyen rózsapiros
59       2,     26|             egyszerre a beszélő felé: Alfonsine és Edit arca.~ ~Rideghváry
60       2,     26|               hálát ad valakinek. Míg Alfonsine a düh és kétségbeesés torzulatával
61       2,     26|           hanem azon ijedelemre, hogy Alfonsine így el tudta feledni magát.~ ~
62       2,     26|             el tudta feledni magát.~ ~Alfonsine pedig nem törődött azzal,
63       2,     26|          Hívják a cselédeket! - mondá Alfonsine, kegyetlen részvétlenül,
64       2,     26|               üdvözölve eltávozott.~ ~Alfonsine pedig leült a mindenkitől
65       2,     26|              rúgva forró cserepeit.~ ~Alfonsine felrettent.~ ~A szétpattant
66       2,     26|              fogja önt vigasztalni.~ ~Alfonsine egy démon vad tekintetével
67       2,     26|         Editnek, hogy kövesse őket.~ ~Alfonsine azonban útját állta a leánynak,
68       2,     26|               felöltönyeit magáról.~ ~Alfonsine odaállt eléje, mikor mindenki
69       2,     26|              nem lehet sötétebb, mint Alfonsine két szép fekete szemének
70       2,     26|           kitörést; midőn látta, hogy Alfonsine elcsöndesül és fekve marad,
71       2,     38|              azon szavakra Jenő? Hisz Alfonsine írta azokat fel amaz emlékezetes
72       2,     42|      tudósítást Edit elé Plankenhorst Alfonsine.~ ~- Itt van, olvasd!~ ~
73       2,     42|        ajándékot.~ ~...Ha tudta volna Alfonsine, kit ölt meg. Azt, kit csókjaival
74       2,     43|               Az a hölgy Plankenhorst Alfonsine bárónő - bátorkodék a komornyik
75       2,     43|            nálam látogatás ideje? Meg Alfonsine baronesse-nél?~ ~- Azt mondja,
76       2,     43|            úgy várta látogatónéját.~ ~Alfonsine útiköntösben lépett be hozzá,
77       2,     43|            elégedve a gyorsasággal?~ ~Alfonsine mást kérdezett tőle:~ ~-
78       2,     43|          kettős ajtón.~ ~Plankenhorst Alfonsine sem hunyta le ez éjjel szemeit.
79       2,     43|              éjjeli munkának? - kérdé Alfonsine.~ ~- Vége.~ ~- Mi van az
80       2,     43|            van ítélve?~ ~- Halálra.~ ~Alfonsine megszorítá a férfi kezét.~ ~-
81       2,     43|           forró kéz görcsszorítása.~ ~Alfonsine sietett a vasúthoz.~ ~A
82       2,     43|         milyen hideg van ma reggel.~ ~Alfonsine nem érezte azt. Még nyakkendőjét
83       2,     44|          eléggé gyorsan a gőzmozdony. Alfonsine a villámmal szeretett volna
84       2,     44|          leány gyászruháját varrta.~ ~Alfonsine odarohant eléje, s a jóllakott
85       2,     44|                És annak aztán elmondá Alfonsine az egész történetet: hol
86       2,     44|               kisasszony izenetére.~ ~Alfonsine rosszul tanulmányozta a
87       2,     44|               felkeresni Plankenhorst Alfonsine úrhölgyet, és megköszönni
88       2,     44|          ugyanazon a vonaton, amelyen Alfonsine. Csakhogy ő a harmadik helyen,
89       2,     44|              az első helyen.~ ~S amíg Alfonsine a bosszú gyönyörében kéjelgett,
90       2,     46|     lefoszlanak kedvese nyakából, míg Alfonsine meggyőződik felőle, hogy
91       2,     46|              hiszi kitalálhatni, hogy Alfonsine miért oly sápadt.~ ~Palvicz
92       2,     46|        nélküli szívélyességgel fordul Alfonsine baronesse-hez. ~ ~- Legelőször
93       2,     46|              melyet senki sem ért, az Alfonsine.~ ~Ő már érti egészen.~ ~
94       2,     46|           látta volna!~ ~Plankenhorst Alfonsine merev szemekkel bámult a
95       2,     46|        takarva és félig megvakulva.~ ~Alfonsine reszketett a láztul.~ ~-
96       2,     46|             neve volt Palvicz Ottó.~ ~Alfonsine a pamlag vánkosaiba temette
97       2,     48|          hangzott:~ ~"Ha Plankenhorst Alfonsine becsülettel férjhez megy,