Rész, Fejezet

   1       1,      1|                    a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad,
   2       1,      1|                     s alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől engedelmet
   3       1,      1|                  nagyszerű tömegének. Kár, hogy az ünnep hőse nem lehet
   4       1,      1|                   tószt végén észrevették, hogy az elnöklő háziasszony a
   5       1,      1|               felvilágosítá az uraságokat, hogy az orvos volt itt, az súgott
   6       1,      1|                    a szava elhallatszott), hogy Baradlayt ismét a "szokott
   7       1,      1|          szomszédjának a nyilvános titkot, hogy Baradlay Kazimir szívverőér-kövesülésben
   8       1,      1|                    két kép előtt elhaladt, hogy arcát két kezébe ne temesse.
   9       1,      1|                megállt sírni. Pedig tudja, hogy az én időm rövid.~ ~A nő
  10       1,      1|                    kőszívű zsarnoka. - Ah, hogy fojt valami! Nyújtson hat
  11       1,      1|                    nagyon fiatal még arra, hogy helyemet elfoglalhassa.
  12       1,      1|                    mindig elég pénzt neki, hogy versenyezhessen az orosz
  13       1,      1|            határozatánál, járjon ön utána, hogy a leány atyja áttétessék
  14       1,      1|                  csak egyszer történt meg, hogy a pap leányát nőül vette
  15       1,      1|                lábunkat kellene rátennünk, hogy a mienk legyen. Az oktalan
  16       1,      1|                    kedvencem. Nem tagadom, hogy a legjobban szerettem őt
  17       1,      1|                  mindig kényszerítve arra, hogy kedvében járjon azoknak,
  18       1,      1|                lépcsőket fog felhasználni, hogy magasabbra emelkedjék. Nem
  19       1,      1|                   őt hazulról kényeztetni, hogy tanulja meg felhasználni
  20       1,      1|            kényszerítem, én megidézem önt, hogy cselekedje azt, amit önnek
  21       1,      1|          végküzdelemben nem gondolok arra, hogy porrá lesz percek múlva,
  22       1,      1|               izzasztja, hanem a rettegés, hogy hasztalan fáradtam. Egy
  23       1,      1|                   gyémántot, s nem tudják, hogy az ott satnya elemeire fog
  24       1,      1|                     Az orvosok megmondták, hogy a halálé vagyok. Egyetlen
  25       1,      1|                    semmi könny, én akarom, hogy ön ne sírjon. Nem veszünk
  26       1,      1|                 ember aztán, mikor érezte, hogy e még hatalmasabb úrnak
  27       1,      1|            összeszorítá ajkait, nem várva, hogy segítségére jöjjenek a meghaláshoz,
  28       1,      1|                   A nő pedig, midőn látta, hogy a végső perc betölt, s férje
  29       1,      1|               fogadom és esküszöm előtted, hogy mindezen rossznak, amit
  30       1,      1|                     megtért porhüvelyéhez, hogy egy halál utáni kiáltással
  31       1,      2|              számos nagy rangú ismerőknek, hogy a végtisztességtételre megjelenhessenek,
  32       1,      2|                  és főtisztelendő uraknak, hogy a gyászbeszédeket megírhassák,
  33       1,      2|            szőnyegésznek és címerfestőnek, hogy díszítményeikkel elkészülhessenek,
  34       1,      2|               főiskolai cantus praesesnek, hogy a nagy halott tiszteletére
  35       1,      2|                   egyébre.~ ~Annyit tudok, hogy a főtisztelendő úr gyászszónoklata
  36       1,      2|               nyomtatva, ezüstbetűkkel - s hogy az egész parentatio alatt
  37       1,      2|                    azt sem engedé a nőnek, hogy egy könnycseppet ejtsen,
  38       1,      2|                húsz évig.~ ~- Alig hiszem, hogy e gyászéven túl özvegyen
  39       1,      2|                  szépen beszél.~ ~Igaz is, hogy nagyon szépen beszélt. A
  40       1,      2|                    meggyőződésben hagyott, hogy ennél remekebb szónoklatot
  41       1,      2|                    ha a boldogult hallaná, hogy most őfölötte egy színházi
  42       1,      2|                éneklik, és felszólalhatna, hogy mondaná a cantus praesesnek: "
  43       1,      2|                  pedig expresse kijelenté, hogy fölötte semmi színpadi melódiát
  44       1,      2|              orrához felhúzott bajuszával, hogy ez titok, de könnyen kitalálható.~ ~
  45       1,      2|                    közel hajolt egymáshoz, hogy suttogásának egy hangja
  46       1,      2|                  gyermek. Nem csodálhatni, hogy...~ ~És aztán tovább suttogtak.~ ~
  47       1,      2|              leányágon levő sarjadékaitól, hogy egyetlen tévedést nem ejte,
  48       1,      2|               rangbeli úr úgy vette észre, hogy a barna ruhás leányka ott
  49       1,      2|                Lőrinc.~ ~Jól volt intézve, hogy csak egy imádság bízatott
  50       1,      2|                  égbe...~ ~Mik vagyunk mi, hogy ilyen fénnyel távozunk a
  51       1,      2|                   de számítsd be neki azt, hogy homályban élt, nem látott
  52       1,      2|               botlásait; számítsd be neki, hogy ő hitt abban, hogy jót cselekszik,
  53       1,      2|                   neki, hogy ő hitt abban, hogy jót cselekszik, amidőn vétkezik.~ ~
  54       1,      2|               Törüld el munkáinak emlékét, hogy ne legyen, amiről reá visszaemlékezzenek.~ ~
  55       1,      2|               lelkét megtisztítlanul, add, hogy legyen az ő vezeklése az,
  56       1,      2|                  legyen az ő vezeklése az, hogy lelke, mely most már mindent
  57       1,      2|                    szállja meg gyermekeit, hogy mindaz, ami az apának bűne
  58       1,      2|                    erény és dicsőség; add, hogy a haza földe, mely koporsója
  59       1,      3|          lakomákhoz, azzal a különbséggel, hogy nem tósztoznak benne.~ ~
  60       1,      3|                    meglátta és észrevette, hogy az adminisztrátor úr egy
  61       1,      3|                 számára azt a tiszteletet, hogy szakálla első zúzmaráit
  62       1,      3|             tenyerét az asztalnak feszíté, hogy felpattanhasson helyéből,
  63       1,      3|            szomszédja megsúgta Zebulonnak, hogy ki az a pap.~ ~- Ahan! Mar
  64       1,      3|                  derik, becsületes embert, hogy segitse rajtam valahogy,
  65       1,      3|                  el a roppant gyászesetet, hogy neki négy bivaly után fogott
  66       1,      3|             kellett Nemesdombig parádézni, hogy még az is megszánhatta hallgatói
  67       1,      3|                azon meg nem esett a szíve, hogy minő vezekléssel eszi mustárral
  68       1,      3|                 éppen jól járt urambátyám, hogy abból nem kapott.~ ~Ezt
  69       1,      3|                 ejtett!~ ~Alig is várhatá, hogy mint jó versenytárs utolérhesse
  70       1,      3|                   perduellio!~ ~Hát persze hogy perduellio! De nem is akadt
  71       1,      3|           hallgatás azt látszott elárulni, hogy most azon tusakodik magában,
  72       1,      3|        bólintásával találkozva tapasztalá, hogy leghelyesebb húrokat penget.~ ~-
  73       1,      3|                   tekinte a hatalmas úrra, hogy ugyan mi lehet az, ami még
  74       1,      3|                  Az adminisztrátor, látva, hogy az ülés szokatlanul hosszúra
  75       1,      3|                    temetés után szokatlan, hogy éjszakára vendég maradjon.~ ~
  76       1,      3|                  küldöttség deputáltatott, hogy mindnyájuk nevében még egy
  77       1,      3|             járásbeli főbíró gondoskodand, hogy minden hintó megkapja a
  78       1,      3|                  hordta bárkája szintén.~ ~Hogy maga Tallérossy Zebulon
  79       1,      3|                      ami annyit jelentett, hogy mármost meg van kefélve -,
  80       1,      3|                meghatott hangon biztosítá, hogy ha egyszer fájdalmai oly
  81       1,      3|              fájdalmai oly nagyok lesznek, hogy azokat többé nem bírja elviselni,
  82       1,      3|                  elviselni, emlékezzék rá, hogy van a háznak egy hű barátja,
  83       1,      3|                    akadályozandá Zebulont, hogy réshez jutván, ő is előre
  84       1,      3|              asszonyom. Ezerszer sajnalok, hogy nem lehetem szerencsis,
  85       1,      3|                Sajnalok csak aztat nagyon, hogy olyan dicső férfiunak könyeimel
  86       1,      3|         blaszfémikus imadsagot: nem tudok, hogy torkaba bele nem fojtotam
  87       1,      3|                     mire Zebulon gondolva, hogy már megint a grammatika
  88       1,      3|                  rá oly hosszasan, merően, hogy az nem bírta kiállani tekintetét.~ ~
  89       1,      3|                  rántott Zebulon bekecsén, hogy annak a vitézkötés elszoritá
  90       1,      3|                szét küldött-társain; érzé, hogy a búcsúzás oroszlánrésze
  91       1,      3|                  Őméltósága azt hiszi már, hogy itt már neki csak osztozni
  92       1,      4|                  azon gondolatra is jöhet, hogy itt a trón még drágább,
  93       1,      4|        nyakkendővel, arról mindenki tudja, hogy az valami követségi titkár.~ ~
  94       1,      4|                       Hanem azért megesik, hogy egy ilyen egyszerű fekete
  95       1,      4|                     És végre tudatja vele, hogy legyen készen rá, miszerint
  96       1,      4|               adott titkos kézszorítással, hogy még egyszer; s háromszor
  97       1,      4|             rejlett.~ ~Nem látszott rajta, hogy valami meghatná. Nem fogta
  98       1,      4|                  Minden vonása azt mondta, hogy az, ami itt körülötte történik,
  99       1,      4|                   kezdte rá, jeléül annak, hogy a nagyhercegnő termeibe
 100       1,      4|                         Hiszen hallod már, hogy a himnuszt trombitálják!
 101       1,      4|            vállaikat, s aztán azt akarják, hogy ha az ember egy szép leányra
 102       1,      4|                     Te! Nekem úgy tetszik, hogy nem errefelé van Kammenoi
 103       1,      4|                    mondtad azt?~ ~- Azért, hogy ha valaki a malachit teremben
 104       1,      4|              nagyon hegyezi a füleit arra, hogy mit beszélünk, halljon valami
 105       1,      4|                   megyünk most?~ ~- Látod, hogy a Petrovszkoi proszpekten
 106       1,      4|                    folyosóra, rájuk bízva, hogy most már csak menjenek hát
 107       1,      4|                     Ez igen jó tréfa. Kár, hogy már elszalasztottuk. "Tableaux
 108       1,      4|                       Tehát te azt hitted, hogy mi csak szent énekeket tudunk
 109       1,      4|               Leonin mosolyogva inte neki, hogy ne beszéljenek arról.~ ~-
 110       1,      4|         beszéljenek arról.~ ~- Nem féltek, hogy felfedeznek benneteket?~ ~-
 111       1,      4|                    ölébe.~ ~- Már az igaz, hogy átkozott állatszelídítő
 112       1,      4|               fenevadak, akiket úgy hínak, hogy asszony, mind úgy elnémulnak,
 113       1,      4|                       Talán először azóta, hogy a jekatyerinogradi rabvásárló
 114       1,      4|                nagy bók volt Jézára nézve, hogy háttal ült a páholy rácsozatának,
 115       1,      4|                   egyszer sem fordult meg, hogy a künn látható "pièce"-eket
 116       1,      4|                       Leonin küzdött vele, hogy a száját kiszabadítsa e
 117       1,      4|               akartad megfogadni. Mondtam, hogy lesz egy nap, amikor kényszeríteni
 118       1,      4|           átszűrődött szivarfüst tanúsítá, hogy ott emberek laknak. A félkör
 119       1,      4|         rendőrségnek is; azonban meglehet, hogy az impresszárió ismeri azokat
 120       1,      4|                 pedig attól lehet tartani, hogy amely órában a rendőrség
 121       1,      4|                 nous.~ ~Nehány perc múlva, hogy Jéza elhagyta az úrfiak
 122       1,      4|         elegyengetésével; annak előjeléül, hogy most lóháton fognak valamit
 123       1,      4|                   a másik seigneurnek.~ ~- Hogy jön az ide?~ ~- Egy futár
 124       1,      4|                     hercegasszony jelenti, hogy amiért a quadrille-ra meg
 125       1,      4|               akinek tetszik. Megfogadtuk, hogy együtt megyünk a pokolba,
 126       1,      4|                 Anyád sem értette azt úgy, hogy menj neki a lehetetlennek.
 127       1,      4|                 még annyira pálinkarészeg, hogy haza ne talált volna velök.~ ~
 128       1,      4|              álmából felocsúdott inasának. hogy málházza össze bőröndjét,
 129       1,      4|                  tartozásait. Úgy sietett, hogy inasa helyett maga rakott
 130       1,      4|                    Pedig bizonyosan tudom, hogy jövő pénteken a cárnak is
 131       1,      4|             elhatározó hangon volt mondva, hogy Leoninnak át kellett látni
 132       1,      4|               sikertelenségét. Észrevette, hogy ellenkezése által csak maga
 133       1,      4|                  Nem telt másfél óra belé, hogy Leonin visszakerült.~ ~-
 134       1,      4|            csakugyan elhatároztad magadat, hogy útra kelsz Magyarország
 135       1,      4|                   valahol folyóra akadnak, hogy a zsibbadást kiverjék lábaikból,
 136       1,      4|                     úgy gondoskodott róla, hogy édesanyja se tehette volna
 137       1,      4|          postaigazgató figyelmezteté őket, hogy holnapra rossz idő várható,
 138       1,      4|                  Leonin mondá az imsiknek, hogy Orsáig legjobb lesz a befagyott
 139       1,      4|              Leonin rá hagyta magát venni, hogy csak maradjanak hát az országúton.
 140       1,      4|                reggel oly sűrű volt a köd, hogy alig bírtak kitalálni a
 141       1,      4|                 lovára csengettyűt kötött, hogy a szemközt jövők bele ne
 142       1,      4|               melegen kezdett sütni a nap, hogy a bunda lekívánkozott az
 143       1,      4|                   szokta azt mondani maga, hogy ő kicsoda.~ ~Az egész ég
 144       1,      4|                   a szél is odáig enyhült, hogy az imsik elő mert bújni
 145       1,      4|                 vakarta. Mert hiszen igaz, hogy Szent Prokop az utasok védszentje,
 146       1,      4|                 útfélen valahol eltemetve, hogy nem lehet tőle megkérdezni,
 147       1,      4|                mint máskor. Ők is érezték, hogy gazdájuk nem tudja, hová
 148       1,      4|                   mennek. Néha azt hitték, hogy már útra találtak, s azután
 149       1,      4|                Csakhogy neki úgy tetszett, hogy az nem jön, hanem egy helyben
 150       1,      4|              nevével.~ ~A kozák nem tudta, hogy mit kell e szent üdvözletre
 151       1,      4|              felelt.~ ~Leonin azt gondolá, hogy majd emberségre tanítja
 152       1,      4|               karját.~ ~Akkor vette észre, hogy kivel beszél.~ ~Ló és lovas
 153       1,      4|                    csak azt mondhatná meg, hogy merre van a másvilág - mondta
 154       1,      4|                imsik, miután megvizsgálta, hogy nincs-e a kozák táskájában
 155       1,      4|                  mármost csak az a kérdés, hogy hát merre menjünk? - sürgetőzék
 156       1,      4|           Parancsolj már egyszer te, uram, hogy merre menjünk!~ ~- Tudom
 157       1,      4|                   egy kompasz volna nálam, hogy tájékozhatnám magamat, merre
 158       1,      4|                    kigombolkozott annyira, hogy az óraláncához férjen, s
 159       1,      4|                       Egyik azt állította, hogy azok az erdők ott a vitebszki
 160       1,      4|                    másik azon bizonyozott, hogy ezen a rónán lefelé a mohilevi
 161       1,      4|                     Ödön maga azt vitatta, hogy haladni kell tovább a kozák
 162       1,      4|                     miután legvalószínűbb, hogy ez valami emberlakta állomásról
 163       1,      4|                 hát amíg arról tanakodtak, hogy merre menjenek, jött valaki,
 164       1,      4|               valaki, aki megmondta nekik, hogy merre "ne" menjenek.~ ~Onnan
 165       1,      4|                    üvöltéstől fogva tudta, hogy most már erőszakadtáig futni
 166       1,      4|                 elhallgatott. Ő tudta már, hogy micsoda sport ez. Maga is
 167       1,      4|               egész tábor az.~ ~Ödön érzé, hogy végigborzong valami egész
 168       1,      4|               hanem csak azon oknál fogva, hogy a megölt társakat elébb
 169       1,      4|                  mindenesetre lett nyerve, hogy az ifjak újra megtölthették
 170       1,      4|                  három paripa is érzé azt, hogy itt van a legnagyobb veszély.
 171       1,      4|                 azt nekik ösztönük mondta, hogy ha egyenesen keresztülvághatnak
 172       1,      4|                 által. Azt már jól tudják, hogy azoktól őket megszabadítani
 173       1,      4|              között. Ez nem tetszik nekik, hogy egyszerre három-négy kap
 174       1,      4|                     Egyszer aztán anélkül, hogy valamit szólna a hátul ülőkhöz,
 175       1,      4|                    el nem tudták gondolni, hogy hová juthattak most.~ ~-
 176       1,      4|            előjönniök. Akkor tapasztalták, hogy mély hófuvatba vannak elsüppedve
 177       1,      4|       Kikecmeregtek a hóbul. Akkor látták, hogy hova jutottak.~ ~Megtalálták,
 178       1,      4|                     Csak az a baj történt, hogy a Dnyeper partja azon az
 179       1,      4|          hótorlatot sepert a part falához, hogy nem zúzták össze magukat;
 180       1,      4|                futnak. Készen lehetünk rá, hogy egy óra múlva éhesen, dühösen
 181       1,      4|                   csinálták ki maguk közt, hogy ez az ember reggelig megfagy
 182       1,      4|              vadászatra. Azt is tudta már, hogy a sík jégen a farkasnak
 183       1,      4|                   mulatságot talált abban, hogy még kísérőik is akadtak.
 184       1,      4|                    mérnök volt; már tudta, hogy mi az a diagonális vonal.
 185       1,      4|        korcsolyázók, mikor már azt hitték, hogy messze elhagyták üldözőiket,
 186       1,      4|             üldözőiket, azon vették észre, hogy azok megint csak sarkukban
 187       1,      4|                    ismét hozzá kell látni, hogy elhagyják őket.~ ~Egyszer
 188       1,      4|                akkor látták nagy rémülten, hogy ez a négy üldöző csak a
 189       1,      4|                Bajtárs! Most már előre, ki hogy tud! - szólt Leonin, s elbocsátva
 190       1,      4|                   kellett, és jól találni, hogy a szemközt rohanó vad, ha
 191       1,      4|                 igazán szólt neki a golyó, hogy amint a koponyáját találta,
 192       1,      4|                eltűnt.~ ~Ödön azt hihette, hogy a támadó feladta a harcot,
 193       1,      4|            hátranézett, akkor vette észre, hogy a félretért ordas a nádberek
 194       1,      4|                    ő állását, s észrevéve, hogy tova egy másik férfi vesződik
 195       1,      4|             Ránézve az volt az életkérdés, hogy korcsolyáját ismét felköthesse.
 196       1,      4|                  Minden erejét megfeszíté, hogy elvágja útját a dúvadnak.
 197       1,      4|          torokszakadtábul kiabáltak eléje, hogy megálljon, térjen másfelé!~ ~
 198       1,      4|                  Nem volt szabad engednie, hogy a jég magához szívja testét
 199       1,      4|                 azt mondhatom neked, uram, hogy amit te ma megtettél a barátodért,
 200       1,      4|                    A jó emberek unszolták, hogy öltözzék át elébb a kozák
 201       1,      5|               szempilláinak megmozdulását, hogy megkérdezhesse tőlük: "Látod-e
 202       1,      5|             odakiált hozzá (föl sem tette, hogy ha huszár, hát magyar ne
 203       1,      5|               odament. Ráismert az alakra, hogy ez pap.~ ~- No, hát mi baj,
 204       1,      5|                  diákul a nacionálém után, hogy "verbi divini minister",
 205       1,      5|                minister", ami annyit tesz, hogy az "isteni ige szolgája",
 206       1,      5|            megragadta a tiszt kardbojtját, hogy el ne szalassza. - Ha én
 207       1,      5|                 úgy megijedt erre a szóra, hogy rögtön elereszté a tiszt
 208       1,      5|             szegény pap azalatt nem tudja, hogy hová legyen. Kedve volna
 209       1,      5|               volna kikiáltani az ablakon, hogy jöjjenek segítségre, de
 210       1,      5|                 segítségre, de eszébe jut, hogy hátha őt magát fogják be
 211       1,      5|                 meg arra a gondolatra jön, hogy felrohan a vívók közé, s
 212       1,      5|              összetapogatá karját, mellét, hogy nem történt-e valami fogyatkozása.~ ~-
 213       1,      5|               egyszer azt az adomát, ugye, hogy két tiszt összeveszett azon,
 214       1,      5|                   tiszt összeveszett azon, hogy az egyik azt állította,
 215       1,      5|                    az egyik azt állította, hogy ő Olaszországban maga is
 216       1,      5|               vágást, akkor jutott eszébe, hogy igazság, kápri volt az,
 217       1,      5|                    bajáról. Ön azt mondta, hogy nem mulatságból jött ide,
 218       1,      5|                 olyan jó akar lenni az úr, hogy meghallgatja a bajomat,
 219       1,      5|                   jó, becsületes képe van, hogy az embernek egész bizodalma
 220       1,      5|              énnekem az a véleményem volt, hogy a leányomat nem adom ingyen,
 221       1,      5|                  földesúr pedig azt hitte, hogy az így neki nagyon drága,
 222       1,      5|                 egy végső imádságot. Igaz, hogy kemény dolgokat mondék;
 223       1,      5|                     azt sem tudom, kihez - hogy feleljek felségsértés miatt.
 224       1,      5|                arról azután nem állok jót, hogy a védelme miatt nem kap-e
 225       1,      5|                  aztán, mikor veszi észre, hogy már nem beszélnek többet,
 226       1,      5|                  No, csak higgye el nekem, hogy ezzel a passzussal sok szép
 227       1,      5|                  öregúr hiába mondta neki, hogy nem szokott reggelizni,
 228       1,      5|                 jönne az a kellner vissza, hogy vinné el az üres edényeket,
 229       1,      5|            Másodszor és főleg pedig azért, hogy ebből az első kóstolóból
 230       1,      5|             biztosítva a tisztelendő urat, hogy "schon bezahlt".~ ~("Annak
 231       1,      5|                  volt! Az igaz ember. Kár, hogy legalább meg nem kérdeztem,
 232       1,      5|                         Az a valaki persze hogy senki sem volt más, mint
 233       1,      5|                    főpincérnek, meghagyva, hogy az öregurat lássák el tisztességesen;
 234       1,      5|                 szolgája, akit ő úgy hítt, hogy Pál úr.~ ~Abba pedig egészen
 235       1,      5|                    lábszárai büszkék arra, hogy meg lehet ismerni rajtok
 236       1,      5|                  ki.~ ~Pál úr tudni illik, hogy szakács is.~ ~- Hát "görög
 237       1,      5|              terítéshez, ami annyiból áll, hogy az asztalon levő kék virágos,
 238       1,      5|               veres abrosz megfordíttatik, hogy veres virágos, kék abrosz
 239       1,      5|                 úrtól evés közben.~ ~- Hm, hogy keresett-e bennünket? De
 240       1,      5|                   vele?~ ~- Az volt benne, hogy küldjön neki a kapitány
 241       1,      5|              kapitány úr pénzt.~ ~- De hát hogy tudja ezt, Pál úr? Hiszen
 242       1,      5|    végigcsavarintva -, csak úgy dobtam ki, hogy majd visszajön.~ ~Richárd
 243       1,      5|                 Pál úr nagy munkában volt, hogy egy szál forgácsból fogpiszkálót
 244       1,      5|             önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van egy reglement a legfelsőbb
 245       1,      5|               akiknek utasításul van adva, hogy mindenkivel igen nyájasan
 246       1,      5|                  érezné rajtad őméltósága, hogy csempészett dohányt szívtál? -
 247       1,      5|                 azt akartam veled tudatni, hogy édesanyánktól kaptam levelet.~ ~-
 248       1,      5|                   Tudatja velem a jó mama, hogy az eddigi havi segélyt meg
 249       1,      5|                   meg fogja kettőztetni, s hogy rangomhoz illően felszerelhessem
 250       1,      5|                 pedig azt írja édesanyánk, hogy ha így folytatom a pazarlást,
 251       1,      5|                   valakiről azt gyanítják, hogy úrfiskodik. Az én pályámon
 252       1,      5|                 főnöke; arról azt tartják, hogy dilettáns, s semmi bizalom
 253       1,      5|                   Mármost aztán nem tudom, hogy mit csináljak.~ ~- De én
 254       1,      5|            csináljak.~ ~- De én már tudom, hogy mit csináljak. Olyan dolgokban
 255       1,      5|               piszkálni, ki tudja felőlem, hogy a "Hét Választónál" diníroztam-e,
 256       1,      5|                    Én azért jöttem hozzád, hogy annak a pénznek, amit anyánk
 257       1,      5|          szemüvegét is levette az orráról, hogy bátyja jobban a szemébe
 258       1,      5|                       Hát csak azért adod, hogy segítsem elkölteni neked,
 259       1,      5|                  megteszem.~ ~- Gondoltam, hogy te több hasznát tudod venni -
 260       1,      5|                 Richárd azt sem mondta rá, hogy "köszönöm". Köszönje meg
 261       1,      5|              köszönöm". Köszönje meg amaz, hogy ő elvette.~ ~- Azután mág
 262       1,      5|              felelt:~ ~- Nagyon megkértek, hogy hívjalak meg a nevükben
 263       1,      5|              támadva föl helyéből.~ ~- Az, hogy te udvarolnál Alfonsine-nek,
 264       1,      5|                forintnál egy estére azért, hogy táncoljon.~ ~- No, ne gorombáskodjál
 265       1,      5|               hasonló esetben. Arra pedig, hogy jöjj el az estélyre, kérlek
 266       1,      5|              Hallgatok.~ ~- Ha azt akarod, hogy elmenjek Plankenhorsték
 267       1,      5|                   a méltóságos főnököddel, hogy egy szegény papot, akit
 268       1,      5|                  imáért üldöznek most.~ ~- Hogy tudod te azt? - kérdé Jenő
 269       1,      5|              csinált.~ ~- De én úgy tudom, hogy a kancellár nagyon fel van
 270       1,      5|                 pongyolában. Tudom én jól, hogy azok is úgy esznek, isznak,
 271       1,      5|                  ereszti, jót nevet rajta, hogy de megijesztette. Az a pap
 272       1,      6|                  csak az hiányzott belőle, hogy nem volt előtte a bárói
 273       1,      6|               Hanem azért nem hallatszott, hogy valamely báró vagy herceg
 274       1,      6|                   Hanem az volt a feltűnő, hogy azokban az estélyekben mégsem
 275       1,      6|                Plankenhorsték estélyeinek, hogy ott elegáns társaságban
 276       1,      6|           bálornátusban elment Richárdért, hogy majd elviszi magával, azt
 277       1,      6|                 már régen akartam mondani, hogy miért nem készül - dörmögé
 278       1,      6|                 akit úgy hínak az olaszok, hogy "pesce canella". A faquin
 279       1,      6|               húzott ki a horga végén.~ ~- Hogy jut neked ez most eszedbe? -
 280       1,      6|                magunkba is. Tudjuk bizony, hogy a Plankenhorst-házba nem
 281       1,      6|              becsületszavával megelégedve, hogy eljön, őt frizőrje kezében
 282       1,      6|                  még azt is megmagyarázza, hogy miért olyan bolond a pesce
 283       1,      6|                    bolond a pesce canella, hogy elhagyja a biztos menedéket,
 284       1,      6|                  kik azonnal konstatálták, hogy már volt szerencséjük vele
 285       1,      6|              asszonyság azt is hozzátette, hogy nagy örömére szolgál a kapitány
 286       1,      6|               átadta a helyet.~ ~- Akarod, hogy megismertesselek itt egynehánnyal
 287       1,      6|                  az orcáját, de mondhatom, hogy olyat koppantott a kezemre,
 288       1,      6|                olyat koppantott a kezemre, hogy most is sajog bele.~ ~Ezt
 289       1,      6|                   Richárd is arra fordult, hogy meglássa, ki kényszeríti
 290       1,      6|                   Richárd pedig azt hitte, hogy ez a valaki, aki őt itt
 291       1,      6|                    pajtás még sok.~ ~- Hát hogy vagy, hogy? - kérdé a szegletes
 292       1,      6|                    sok.~ ~- Hát hogy vagy, hogy? - kérdé a szegletes úr
 293       1,      6|                    mint aki nem hallgatja, hogy mit beszélnek mellette. ~ ~-
 294       1,      6|                    felőle, kedves Richárd, hogy kézcsókodat a legnagyobb
 295       1,      6|                 mélyen behúzta fogai közé, hogy a kis pemzliforma szakáll
 296       1,      6|                    a kérdést kockáztatnia, hogy "te talán nem tudod, kivel
 297       1,      6|                   ha erre az a válasz jön, hogy "de igen", akkor az eddig
 298       1,      6|                 egymással, s látni fognád, hogy vannak még a csatatéren
 299       1,      6|                anyádnak meg fogom mondani, hogy te egészséges vagy. Első
 300       1,      6|                    vagy. Első dolgom lesz, hogy vele szóljak, ha megérkezem
 301       1,      6|                vége felé odább sandalgott, hogy még tanúnak se legyen jelen,
 302       1,      6|                    fél szemmel észrevette, hogy a szegletes úr elvált Richárdtól,
 303       1,      6|               félrehúzni valami szögletbe, hogy meg ne hallja valaki más
 304       1,      6|                   untatta éppen legjobban, hogy ez olyan könnyű mesterség.
 305       1,      6|                    a szomorú szerencsének, hogy őutána minden asszonyféle
 306       1,      6|                vendégek viseltettek hozzá, hogy úgy bántak vele, mint egy
 307       1,      6|                  hogyan engedik kegyednek, hogy este egyedül járjon a lépcsőn,
 308       1,      6|                      Nomármost mondja meg, hogy mit parancsol; aztán menjen
 309       1,      6|               ujjacskáját a kezének, arra, hogy megbocsát.~ ~- Menjen, menjen,
 310       1,      6|                    van.~ ~- Ha azt mondja, hogy rossz kezem van, holnap
 311       1,      6|                 kezemet tőbül. No, akarja, hogy levágassam ezt az én bűnös
 312       1,      6|              tiszta, őszinte, meleg kezét, hogy Richárd kezébe szoríthassa
 313       1,      6|                lelkemre fogadom kegyednek, hogy soha, még csak szemem tekintetével
 314       1,      6|               szemeit, és úgy vett búcsút, hogy még csak a szemébe se kacsintott.~ ~
 315       1,      6|                    úrfinak nagyon feltűnt, hogy bátyja ezúttal nem kötődik
 316       1,      7|                   Alfonsine-be.~ ~Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi
 317       1,      7|                 Bakfis persze annyit tesz, hogy sült hal. Hanem akik a német
 318       1,      7|                  szívükben, de nem tudják, hogy mit; fecsegnek, és nem tudják,
 319       1,      7|                  fecsegnek, és nem tudják, hogy miről; a tréfát komolynak,
 320       1,      7|            Alfonsine hajfürtjeit kibontva, hogy éjre másként fonja. - A
 321       1,      7|                másként fonja. - A múltkor, hogy kibontotta a haját, azt
 322       1,      7|                   Tehát tudja már magáról, hogy szép?~ ~- Afelől én is igyekeztem
 323       1,      7|                  felvilágosítottam afelől, hogy igen jól áll neki a nevetés,
 324       1,      7|                Máskor megmagyaráztam neki, hogy szép, magas homloka milyen
 325       1,      7|               lehúzza a haját a homlokára, hogy keskeny legyen.~ ~- Kérkedés
 326       1,      7|             magában: "Annyira szép vagyok, hogy el kell titkolnom egy részét."
 327       1,      7|                 várnám a kandalló mellett, hogy hazajön; egymás mellett
 328       1,      7|                aztán úgy neveznők egymást, hogy »szívecském«. Ha mulatságba
 329       1,      7|                     Sokszor előhozom neki, hogy milyen rossz sorsa van itt.
 330       1,      7|                bánik vele a két baronesse; hogy lenézik, szidják, mint a
 331       1,      7|               ugyan mást mond. Azt mondja, hogy ez mind jól van így; de
 332       1,      7|                  de én sokszor rajtakapom, hogy éjjel, mikor azt hiszi,
 333       1,      7|                    éjjel, mikor azt hiszi, hogy mindenki alszik, sír és
 334       1,      7|                Beszéljen neki olyanformát, hogy eddig csak azért volt mellőzve,
 335       1,      7|                   lesz mindenkinek mondva, hogy ő családtag.~ ~- Ha ezt
 336       1,      7|                 előreigazította az óráját, hogy legyen mentsége, ha ő az
 337       1,      7|                   csupán az tűnt fel neki, hogy ez a hang sokkal erősebb
 338       1,      7|                 sokáig megengedte magának, hogy ezt az elefántcsonton ugráló
 339       1,      7|                    Első mozdulata az volt, hogy kezével betakarta a keblét.
 340       1,      7|                Hanem azután eszébe jutott, hogy oda éppen rossz helyre tette
 341       1,      7|                     S nem mondta a bárónő, hogy vendéget vár?~ ~- Azt mondta,
 342       1,      7|              vendéget vár?~ ~- Azt mondta, hogy komornyikját megbízta eljárni
 343       1,      7|              eljárni a mára meghívottakat, hogy a "cercle" holnap tartatik
 344       1,      7|              tartatik meg.~ ~- Csodálatos, hogy azt nekem nem mondta a komornyik,
 345       1,      7|                 Bocsánat, Edit kisasszony, hogy háborítottam kegyedet. Üdvözletemet,
 346       1,      7|                Arra kellett magát szánnia, hogy ismét a nagytermen keresztül
 347       1,      7|               Szíve oly hangosan dobogott, hogy felriasztá alvó lelkét.~ ~
 348       1,      7|                  mellett kelle elhaladnia, hogy e kulcstartóhoz jusson.
 349       1,      7|                 azt gondolja most magában, hogy "én ennek a leánynak egyszer
 350       1,      7|              leánynak egyszer megfogadtam, hogy még a szememmel se sérthessem
 351       1,      7|                 tudta a szívemben olvasni, hogy mit gondolok, most el fogja
 352       1,      7|                fogja tudni olvasni azt is, hogy mit írtam a lezárt levélben
 353       1,      7|                   azokat, nem gondolva rá, hogy ezzel fölszabadítja a szemközt
 354       1,      7|                  szemközt álló tekintetét, hogy szemeibe láthasson, és megláthassa
 355       1,      7|                    az úrhölgyön van a sor, hogy arca kigyulladjon, midőn
 356       1,      7|                annyi nemes büszkeség volt, hogy Antoinette dühe megzsibbadt
 357       1,      7|               fogai közül szűrve a szót -, hogy minden ember... Palvicz
 358       1,      8|             indítványnak találja. ~ ~Hanem hogy átkozott nedves a fa, nem
 359       1,      8|         táborozásra. Legyen rajta, Pál úr, hogy ami bútorféle van, azokon
 360       1,      8|                  miután meggyőződött róla, hogy semmit sem hagyott fenn,
 361       1,      8|                  egyszer rábízta Pál úrra, hogy a masszívabb darabokat is
 362       1,      8|                 nagy megelégedésére látta, hogy Danae csábító képe nem vet
 363       1,      8|                   megkérdezé tőle: no, hát hogy aludt?~ ~- Igen jól, Pál
 364       1,      8|                  köszönöm kérdését. Látom, hogy jól eltakarított innen mindent.
 365       1,      8|                    gondolja a kapitány úr, hogy azt a képet elégettem?~ ~-
 366       1,      8|                Csak nem ettem gilvagombát, hogy azt a szép képet a kályhába
 367       1,      8|                    azt mondta kapitány úr, hogy pusztítsam el a háztul.~ ~-
 368       1,      8|                 igen; azt értettem alatta, hogy vesse a tűzre.~ ~- Én meg
 369       1,      8|                   meg azt értettem alatta, hogy vigyem el Salamonhoz, aki
 370       1,      8|                      Azt izente a Salamon, hogy beszéljen vele a miatt a
 371       1,      8|                 ajánlatot tette Pál úrnak, hogy menjen a pokolba, annak
 372       1,      8|                  csak annyit mondott neki, hogy a Salamon boltja vagyon
 373       1,      8|            zsibárus megteszi azt a tréfát, hogy kiakasztja a tárlatában
 374       1,      8|                  sipkáját hátrafelé tolva, hogy mosolygó arcát megmutathassa
 375       1,      8|                Egészen valószínűtlen volt, hogy Salamon úr akár a katonai
 376       1,      8|               akkor azt is fogja ön tudni, hogy egy kép miatt jöttem most
 377       1,      8|                  nagyságos kapitány úrnak, hogy tisztelje meg szegény házamat
 378       1,      8|                 képet. Csak azért mondtam, hogy legyen szerencsém, hogy
 379       1,      8|                    hogy legyen szerencsém, hogy az enyim legyen a szerencse.
 380       1,      8|                    alant van!~ ~- Nos, hát hogy tetszik önnek idefenn? -
 381       1,      8|                   külföldön is tudják azt, hogy mi az a Salamon zsibárus
 382       1,      8|                  Angelo remeke, tudja jól, hogy annak Salamon megmondja
 383       1,      8|              nagyságos és méltóságos urak, hogy a vén Salamon tud hallgatni,
 384       1,      8|                  azzal csúffá nem tehetem, hogy eladjam azt, ami tőle arckép.~ ~-
 385       1,      8|                       De ugyan mondja meg, hogy kerül ennyi egymáshoz nem
 386       1,      8|           házasodni akarnak, nem szeretik, hogy az új asszony más képet
 387       1,      8|                   nem csodálkozom annyira, hogy akad, aki eladja az emlékbe
 388       1,      8|                kapott arcképet, mint azon, hogy akad, aki megveszi. Mi a
 389       1,      8|                    ezekkel az arcképekkel? Hogy ád rajtuk túl megint?~ ~
 390       1,      8|                   magáéra; azt sem kérdi: "Hogy adod, Salamon?" - fizet
 391       1,      8|                  emlékezet után olyan jól, hogy majd megszólal. Nos? Kívánja
 392       1,      8|                  Hagyjuk abba. Hanem hát - hogy adja ön ezt a... Danae asszonyságot?~ ~
 393       1,      8|                         De megmondtam már, hogy ez nem eladó! Visszakérem.~ ~-
 394       1,      8|                   Hát hisz én nem mondtam, hogy adja ide tíz forintért,
 395       1,      8|                 húsz forintért. Azt tudom, hogy derogálna ilyen uraságnak.
 396       1,      8|            ezüstforintot adtam érte.~ ~- S hogy adja ön nekem azt a képet?~ ~-
 397       1,      8|                    azt is megmondom önnek, hogy a képek hát mennek cserébe;
 398       1,      8|                 kapitány úrnak, ráfizetne, hogy én is legalább egy kis pénzt
 399       1,      8|               Látja, minálunk az a szokás, hogy a legelső üzlet, ami a nap
 400       1,      8|                  ami neki megtetszik, csak hogy a pénzét lássuk.~ ~Richárd
 401       1,      8|                 Richárd csakugyan elhitte, hogy ez a zsibárus már őt másképpen
 402       1,      8|        handzsárokkal vegyest.~ ~- Ugyebár, hogy ez is egy kis arzenál? -
 403       1,      8|               rátalált az igazira. Tudtam, hogy megakad rajta a szeme az
 404       1,      8|                 zsibárus. - Én megmondtam, hogy tizenöt arany az ára. Se
 405       1,      8|              féljen ön attul, kapitány úr, hogy valaki meglátja nálam az
 406       1,      8|                  ereszté.~ ~- Engedje még, hogy begöngyöljem papirosba a
 407       1,      8|              kapitány úrnak. Ugyan örülök, hogy szerencsém volt. Talán nem
 408       1,      8|                 tud, amiről nem gyanítják, hogy tudhatja, de nem szól felőle
 409       1,      8|                alatt. Én azt mondom önnek, hogy becsületes embernek lenni
 410       1,      8|                    Félt Pál úrtól.~ ~Félt, hogy azzal fogadja, mikor belép,
 411       1,      8|                azzal fogadja, mikor belép, hogy "Nohát, nem mondtam?"~ ~ ~ ~
 412       1,      9|                 Pesten is. Azt írják neki, hogy a tisztelendő uramnak a
 413       1,      9|               ismét csak azon kapta magát, hogy tű és vászon kiesik kezéből,
 414       1,      9|            hidegséggel. - Eljöttem hozzád, hogy beszéljek veled némely dolgokról,
 415       1,      9|                    az úrnőt; az inte neki, hogy foglaljon helyet vele szemközt.~ ~-
 416       1,      9|            tudatnom kell veled, gyermekem, hogy atyádat, sajnálatomra, a
 417       1,      9|               folytatá az úrnő. Úgy lehet, hogy hosszabb időre bezárják,
 418       1,      9|                   látni.~ ~Az úrnő bámult, hogy ennek a leánynak az arcán
 419       1,      9|                   magamról a lelki terhet, hogy balsorsodnak az enyim volt
 420       1,      9|                    fejét.~ ~- Gondolj reá, hogy a balsorsban eltűnnek a
 421       1,      9|       szerencsétlenséget mindenki elítéli, hogy okot találjon távol maradhatni
 422       1,      9|                     amiken be kell jutnod, hogy atyád szabadságát visszanyerjed.
 423       1,      9|               visszanyerjed. Rajta leszek, hogy kárpótoljam mindazt, ami
 424       1,      9|                  világgal kecsegtetnek is, hogy innen elmenj, itt maradj,
 425       1,      9|                Isten anyja szól is hozzád, hogy hagyd el e helyet, itt maradj;
 426       1,      9|                    el ön nekem, asszonyom, hogy itt maradok; nincs önnek
 427       1,      9|                  ezt a helyet. Itt, lehet, hogy megvénülök, megőrülök; de
 428       1,      9|               szereted a fiamat? Hiszed-e, hogy én is szeretem őt? Valamelyikünknek
 429       1,      9|                  reá.~ ~- Nem. Azt akarom, hogy legyen mind a kettőnké.
 430       1,      9|                féreg, mint én, nem hiheti, hogy innen a porbul egyenesen
 431       1,      9|                  Hogyan hihetnéd el nekem, hogy én téged boldoggá akarlak
 432       1,      9|              járó-kelő szoborról, mint én, hogy az valaki iránt érezni is
 433       1,      9|               győzni téged, míg elismered, hogy a diadalmas fél én vagyok.
 434       1,      9|                 fel, hanem elhozni hozzád, hogy szakítsd te fel, és olvasd
 435       1,      9|              ollójával a papírt fölmetszé, hogy a pecsétet meg ne sértse;
 436       1,      9|                   címborítékon elkövettem. Hogy önt meg ne rémítsem, utánoztam
 437       1,      9|                  hét múlva annyira kiépül, hogy folytathatja útját.~ ~-
 438       1,      9|            mulatságokat; hasztalan kértem, hogy maradjon; azt felelte rá:
 439       1,      9|                    arcára.~ ~Mikor láttam, hogy nem tartóztathatom, felfogadtam,
 440       1,      9|               tartóztathatom, felfogadtam, hogy vele megyek, elkísérem a
 441       1,      9|                Mondhatom önnek, asszonyom, hogy Ödön remek fiú; mikor a
 442       1,      9|                   leölt; neki köszönhetem, hogy élek.~ ~Az úrnő arcán a
 443       1,      9|           magasztalásnál. De láthatta jól, hogy a leány arca annál halaványabbra
 444       1,      9|                   tartá kezében a levelet, hogy mindketten beleláthassanak.~ ~-
 445       1,      9|                   fogadta el. Azt felelte, hogy őt csillagai vezetik, s
 446       1,      9|             csillagai vezetik, s megvallá, hogy e csillagok: szerető női
 447       1,      9|                arra kérem Ödön csillagait, hogy ne sokat sírjanak miatta,
 448       1,      9|                   a kettő: egyik meghozta, hogy a hintó a kastély udvarára
 449       1,      9|                  lelkendezve hozta a hírt, hogy a papék szolgálója meg az
 450       1,      9|                   az egyházfi azt mondták, hogy az egész ház rájuk van bízva
 451       1,     10|                   napot sem mulasztott el, hogy már korán reggel fel ne
 452       1,     10|                 utóbb történteknek.~ ~Mert hogy van a kastélynak egy öreg
 453       1,     10|                      Valóságos igaz pedig, hogy Bakó Márton uram soha egy
 454       1,     10|              magának némi kis koncessziót, hogy amit kérdéseire válaszolni
 455       1,     10|                  asszonyom nyakába varrni, hogy annak teljes lehetetlenség
 456       1,     10|          hallottakban való kételkedés.~ ~- Hogy van a lelkem Aranka kisasszony? -
 457       1,     10|             öreghez szegénykét?~ ~- Azért, hogy az apját kiszabadítsa általa.~ ~-
 458       1,     10|            ábrázattal adta mindezeket elő, hogy Szalmásné asszonyom esküdni
 459       1,     10|           asszonyom esküdni mert volna rá, hogy mind egy szóig igaz.~ ~Egy
 460       1,     10|            asszonyom a jámbor kasztellánt, hogy:~ ~- Ugye, vendéget várnak?~ ~-
 461       1,     10|              kastély felé, s ma megláttam, hogy a jobb oldali kémények is
 462       1,     10|                    meg?~ ~- Természetesen, hogy lóháton.~ ~- Lóháton? Milyen
 463       1,     10|                    túl vagyunk rajta. Csak hogy látjuk egymást! - felelt
 464       1,     10|                   látogatni fognak. Tudod, hogy házunk gyűlhelye sok ismerősnek,
 465       1,     10|                 kell.~ ~- Igyekezni fogok, hogy beletanuljak.~ ~- Mint legidősebb
 466       1,     10|                  anyám.~ ~- Honnan hiszed, hogy én tudom?~ ~- Leveledből
 467       1,     10|                        Nem gondoltál arra, hogy mint legidősebb Baradlay,
 468       1,     10|                    hivatva?~ ~- Úgy tudom, hogy ebben a székben most egy
 469       1,     10|                 vagy, s csak akarnod kell, hogy beiktassanak.~ ~Ödön mélyen
 470       1,     10|                   végakaratában kijelenté, hogy halála után hat hétre nyújtsam
 471       1,     10|       alámélyesztve.~ ~- Atyád azt akarta, hogy házunknak új oszlopa támadjon,
 472       1,     10|                    egykor ő viselt. Tudod, hogy ez a teher egy ország gondja.~ ~-
 473       1,     10|                         És te azt kívánod, hogy az én vállaim törjenek le
 474       1,     10|                vállaim törjenek le alatta, hogy én feleljek meg e tehernek?~ ~-
 475       1,     10|                     Tehát megmondom neked, hogy mi az én akaratom. A Baradlay-háznak
 476       1,     10|             sóhajta fel:~ ~- Anyám! Tudod, hogy ez nem lehet úgy!~ ~- Te
 477       1,     10|           rátalálsz a magadéra.~ ~- Tudod, hogy "nem".~ ~- S ha én már találtam
 478       1,     10|                 gyémánt szíve, mint neked, hogy fölülmúlna téged a szeretetben,
 479       1,     10|                akadályozna meg két szívet, hogy egymásra ne boruljon ily
 480       1,     10|              tartaná fel az öröm könnyeit, hogy ne omoljanak? Mi tiltó szellem
 481       1,     10|                   állna két égő csók közé, hogy egymást föl ne keresse?~ ~-
 482       1,     10|             Ödönnek:~ ~- Hát hiszed-e már, hogy lesz ura és úrnője e háznak?~ ~
 483       1,     11|            Mindenfelé híre futamodott már, hogy az ifjú Baradlay hazaérkezett
 484       1,     11|                    pompázott előtte. Igaz, hogy a gyeplős kimustrált katonaló,
 485       1,     11|                  rudas világosan elárulja, hogy eddig lógósnak volt használva;
 486       1,     11|                   emeli a tekintélyt. Kár, hogy a kocsisnak nem lehetett
 487       1,     11|              magasra nyúlt termettel. Kár, hogy nagyon fűzi magát, és hogy
 488       1,     11|                 hogy nagyon fűzi magát, és hogy nyers kávét szokott rágni,
 489       1,     11|               kezét a nagyméltóságú úrnak, hogy egész aplombbal léphessen
 490       1,     11|       huszesztendős. Quod est authenticum. Hogy izs hinak csak tigedet?
 491       1,     11|            levehetem rula. No de most mar, hogy bebizonyítsunk jó hazafiuságunkat,
 492       1,     11|                    az adminisztrátor urat, hogy hja bizony öt leány is elég
 493       1,     11|      Legnevezetesebb, méltóságos uram, az, hogy Ödön úrfi Oroszországból
 494       1,     11|                       Valaki tudatta vele, hogy az öregúr meghalt, s most
 495       1,     11|                 elhatározta magát a leány, hogy férjhez megy egy bécsi referendáriushoz,
 496       1,     11|                arccal jött neki jelenteni, hogy:~ ~- Méltóságos baratom
 497       1,     11|              nagyméltóságú úr úgy találta, hogy ez valóban figyelemre méltó
 498       1,     11|                volna az adminisztrátor úr, hogy zöldasztali inkarnátus ellenfelével,
 499       1,     11|                       De nem mondhatta el, hogy hova üt, mert egyszerre
 500       1,     11|             Zebulon nem hitt egyebet, mint hogy no most itt jön Zách Felicián
 501       1,     11|            bűneinek súlyát. Eszébe jutott, hogy mindaz a keserves kínszenvedés,
 502       1,     11|                  mar nem kisasszony; igaz, hogy mente férjhez?~ ~Ez már
 503       1,     11|                 barátja kezét vasmarkával, hogy az sziszegve hagyta abba
 504       1,     11|                emberek visszatérni.~ ~- De hogy leanya felöl is megnyugodta.~ ~-
 505       1,     11|                     Csakugyan nem értette, hogy minek kell ezeknek az utóbbiaknak
 506       1,     11|                      Hiszen veheted észre, hogy még nincsenek hölgyek a
 507       1,     11|              amellett nemigen ügyeltek rá, hogy azoknak főkorifeusa: Tormándy
 508       1,     11|               Inkább az után tudakozódtak, hogy hol van Ödön.~ ~Az bizony
 509       1,     11|                 mostohaapját. Tudni fogja, hogy kettőjük közül melyiknek
 510       1,     11|                   szeme közé nézve.)~ ~ ...hogy felhívjam a tisztelt kiadó
 511       1,     11|             bonyolult a szövevény azáltal, hogy Tormándy fölhívására Lánghy
 512       1,     11|                volt valami olyan fennkölt, hogy az egész társaság mintegy
 513       1,     11|                    azon kapta rajta magát, hogy torkaszakadtából kiabálja
 514       1,     11|                    csak akkor vette észre, hogy rossz helyen alkalmazta
 515       1,     11|                  vélte a dolgot jóvátenni, hogy megpróbálja, vajon hogyan
 516       1,     11|                szabad észrevenni senkinek, hogy ő tudja azt, mit nevetnek
 517       1,     11|            Chariclea kisasszonyt meglátta, hogy nini, ez is itt van: hát
 518       1,     11|                   eset bátyjuknak példája, hogy egy igazi gavallérnak mennyire
 519       1,     11|                torok éljenez.~ ~Valószínű, hogy Ödönt és menyasszonyát éltetik.
 520       1,     11|                   kezét nyújtva Arankának, hogy őt az erkélyre kivezesse.~ ~
 521       1,     11|                   sőt még azt is megteszi, hogy felviszi őket Pestre, s
 522       1,     11|                    Rideghváry főkolomposa, hogy a vőlegény aranyat fog szórni
 523       1,     11|                 eszébe a vett kudarc után, hogy még az a gárda is a repertoáron
 524       1,     11|                  megnyugtatta magát abban, hogy hisz annak csak estefelé
 525       1,     11|              uramnak csak lesz annyi esze, hogy miután látta és hallotta
 526       1,     11|                levén neki az a jó szokása, hogy nem jól érezte magát semmiféle
 527       1,     11|                   magának fejfájást azzal, hogy mikor kiadja és mikor újra
 528       1,     11|                csak Szalmás uramra vártak, hogy nekiüljenek a lakomának;
 529       1,     11|                  volt, aki azt találta ki, hogy fáklyával menjünk menyasszonyt
 530       1,     11|                    gyülekezet ráordította, hogy jó lesz. Menjünk mindjárt,
 531       1,     11|                Hiába szabadkozott Szalmás, hogy ő a gratuláló beszédét éjszakának
 532       1,     11|         estharangszóval, azt mondták neki, hogy fordítsa nappalra; inkább,
 533       1,     11|                    azzal az észrevétellel, hogy nem jó lesz égő fáklyával
 534       1,     11|                elébbeni indítvány mellett, hogy ne menjünk sötétben, mert
 535       1,     11|           beszélhetett aztán Szalmás uram, hogy mi indokai vannak nem menni,
 536       1,     11|                       Nem is tették hozzá, hogy ki éljen. Nekik csak egy
 537       1,     11|                  hosszú szónoklata készen, hogy elért a falu túlsó végeig,
 538       1,     11|            köszvényes bürokratához, persze hogy a csizmaszárában veszett
 539       1,     11|                   itt lett volna az ideje, hogy Szalmás uram tolmácsolja
 540       1,     11|          szónoklása.~ ~Ödön közbevágott, s hogy megmentse a jelenet komoly
 541       1,     11|                  nemes janicsári haraggal, hogy "eb iszik ingyen - a közügyért!",
 542       1,     12|                    Hát tehet arrul valaki, hogy nem született minden ember
 543       1,     12|               azért nem nyughatatlankodok, hogy legyen minden ember gróf.
 544       1,     12|               sírelem, mint parasztnak az, hogy nem nemes. - Gondoljunk
 545       1,     12|                   Csak azt is elrontottuk, hogy eddig irtunk törvinyeket
 546       1,     12|                  utoljára? Ha azt akarunk, hogy legyen nipnek szabadsag,
 547       1,     12|            Pleonazmus volna kijelentenünk, hogy ezt a beszédet Tallérossy
 548       1,     12|                    gyűlések előzményeiből, hogy mikor kifogytak az argumentumok,
 549       1,     12|                   s el voltak rá készülve, hogy ha verekedésre kerül a dolog,
 550       1,     12|                   Azt is el lehet fogadni, hogy a böjtöt egyik fél sem valami
 551       1,     12|                  az a hadi taktikája volt, hogy tizenöt vármegyéből összehordatta
 552       1,     12|                    az volt a fő tudománya, hogy amint egy percben észrevette,
 553       1,     12|                    egy percben észrevette, hogy a fekete toll többségben
 554       1,     12|               vezérszónoka is hozzájutott, hogy beszédét elmondhassa.~ ~
 555       1,     12|                   tollnak az volt a dolga, hogy rákezdte a zúgást; minden
 556       1,     12|                 Hanem az megtörtént rajta, hogy mikor így küzdött egy fellázadt
 557       1,     12|             elragadtatás következménye az, hogy a második rendreutasítás
 558       1,     12|                  partitúrából előre látja, hogy mikor jön egy "scherzo",
 559       1,     12|                 Eddig mindig azt követték, hogy a legbékeszeretőbb embereket
 560       1,     12|                   és a mieink azt mondják, hogy a közügyért szívesen beverik
 561       1,     12|                    csendes hangon előadni, hogy ilyen zaj és ingerültség
 562       1,     12|                 midőn bámulva vette észre, hogy egyszerre elcsendesült minden
 563       1,     12|                  hallgatás állt be rögtön, hogy a légydongást meg lehetett
 564       1,     12|           elmondani azt az elnöki nézetét, hogy ily irtóztató zajban a tanácskozás
 565       1,     12|            mosolyogva.~ ~Rideghváry látta, hogy itt rajta kívül még más
 566       1,     12|                 karmester is van.~ ~Persze hogy van. A fehér tollnak előre
 567       1,     12|                    ki van adva a rendelet, hogy amint az elnök csengettyűjét
 568       1,     12|                    elhallgat, mikor látja, hogy a másik elnémult, s tulajdon
 569       1,     12|                     Neki az kellett volna, hogy ordítson mindenki torkaszakadtából.
 570       1,     12|              mindenki az ő szájába nézett, hogy mit fog hát mondani.~ ~Erőszakolni
 571       1,     12|                 teljesült be, amit kívánt, hogy az elaludt orkánt újra felköltötte
 572       1,     12|                   egy zászlóalj katonaság, hogy ha netalán a megyei karhatalom
 573       1,     12|               percében azt hitte mindenki, hogy ez talán mégis tréfa. Az
 574       1,     12|                 gyűlés óta nem történt az, hogy tanácskozó hazafiak egymás
 575       1,     12|                    jóváhagyásával történt, hogy nehány percnyi tusa után
 576       1,     12|              teremből. Biz azok nem tudni, hogy értek le!~ ~De hát a fegyveres
 577       1,     12|                 Más is bámult azon eleget, hogy nem jönnek sietve! A félig
 578       1,     12|               szkepszis azt mondaná rájuk, hogy "theater-coup".~ ~Abban
 579       1,     12|                  szuronyaik hegyét. Ki ez? Hogy meri útjokat állni?~ ~-
 580       1,     12|                akárhány hasonló jelenetre; hogy egy rokonszenves alak egy
 581       1,     12|             bérencei arcáról olvashatá le, hogy itt az ő uralkodásának vége.
 582       1,     12|                kalpagját.~ ~Eljárása igaz, hogy nem volt korrekt, mert még
 583       1,     12|                volt, s szív kellett hozzá, hogy arra a pontra valaki leüljön.~ ~
 584       1,     12|                   pontra valaki leüljön.~ ~Hogy mi történt a gyűlésben tovább,
 585       1,     13|                  kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek,
 586       1,     13|                  gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor
 587       1,     13|             lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa,
 588       1,     13|      szabadságillatot érez!~ ~Az történik, hogy egy alvó óriás szempilláinak
 589       1,     13|                   és lenyírt barkóval jár, hogy katonás kinézését eltagadja;
 590       1,     13|              statum le-leszalad a lépcsőn, hogy majd valami új hírt hoz,
 591       1,     13|                  visszajön egy perc múlva, hogy nem lehet odább menni.~ ~
 592       1,     13|                csak blúzomnak köszönhetem, hogy megmenekülhettem.~ ~- Nem
 593       1,     13|                hanem a császár nem akarja, hogy vérontás legyen. Az eddigiért
 594       1,     13|                 mikor a katonák úgy lőnek, hogy egész sortűzből egy golyó
 595       1,     13|                    kanócokat, s kimondták, hogy nem fognak a népre lőni.~ ~-
 596       1,     13|                   Éppen azért siettem ide, hogy önöket értesítsem a történtekről.
 597       1,     13|                   Én részemről azt hiszem, hogy a nép dühének vannak kipécézett
 598       1,     13|                 tölteni.~ ~- Ön azt hiszi, hogy a mi házunk is azok közé
 599       1,     13|                nagyon kezdett tudakozódni, hogy nem lehetne-e civil ruhákat
 600       1,     13|            államférfit budoárjába vezette, hogy az angoltapaszt megkárosított
 601       1,     13|                  fogom legjobban kiabálni, hogy: "Le Metternichhel! Éljen
 602       1,     13|                    az égre kért mindenkit, hogy valamiképp gyertyát ne gyújtsanak;
 603       1,     13|              higgye a nyers tömeg odakinn, hogy itt már nincs senki idehaza.~ ~
 604       1,     13|              legelső és legbizonyosabb az, hogy Metternich leköszönt.~ ~-
 605       1,     13|           pillanatban csak azon tanakodik, hogy mily álöltözetben, milyen
 606       1,     13|                    azt mondogatta magában, hogy milyen boldogság, akinek
 607       1,     13|                     meIyben tudtul adatik, hogy a rend fenntartására a diákok
 608       1,     13|            várhatunk.~ ~- De isz én tudom, hogy nem várom - dörmögé az élelmező
 609       1,     13|            Mindenki mondott valami helyet, hogy hol fognak remélhetőleg
 610       1,     13|                 elhagyá.~ ~Azért meglehet, hogy első volt, aki Bécsből megszökött;
 611       1,     13|                   akarta senkivel tudatni, hogy hová.~ ~A marciális úr azután
 612       1,     13|             kutatni mindent, mondja nekik, hogy abban a szobában egy szegény
 613       1,     13|                    egy nagy ollót. Mondja, hogy egy szegény, éhenkórász
 614       1,     13|                  én a nagyságos urat, úgy, hogy a haja szála sem görbül
 615       1,     13|                  őket a lármásabb utcákra, hogy ha valakit agyonlőnek, szedjék
 616       1,     13|                 rajta, mikor elexpediálta, hogy a két vékonyát tartotta
 617       1,     13|                    tartotta a tenyereivel, hogy szét ne dűljön nevettében.~ ~
 618       1,     13|                rendeletet adott inasainak, hogy gyújtsanak meg minden lámpát,
 619       1,     13|                 függés. Hozzá volt szokva, hogy akaratát mindig alárendelje
 620       1,     13|        csengettyűje zsinórját is elmetszé, hogy senki ne háboríthassa jöttével.~ ~
 621       1,     13|               utcai harc zaja tudatá vele, hogy ez a nép most valamit cselekszik;
 622       1,     13|                cselekszik; de ő nem tudta, hogy mit. Talán őrjöng? Talán
 623       1,     13|                   áll? - Talán győz is. De hogy mire megy diadalával, aziránt
 624       1,     13|                     Sokszor úgy jött neki, hogy ki kellene mennie az utcára,
 625       1,     13|              kínlódást. Elhatározta magát, hogy kimegy, és fölkeresi Alfonsine
 626       1,     13|           ideggyönge ember elszánja magát, hogy odamenjen a veszély közé,
 627       1,     13|                    utcára; maga sem tudta, hogy mi fog vele történni, ha
 628       1,     13|                szónokot felkapnak a légbe, hogy olvassa el a népnek a legújabb
 629       1,     13|                    nevét, midőn azt hallá, hogy ez örök nagyságokat, mint
 630       1,     13|                    természetesnek találta, hogy az emberek ezen a napon
 631       1,     13|                    természetesnek találta, hogy ő másnap és harmadnap korán
 632       1,     13|                    természetesnek találta, hogy Alfonsine a napnak minden
 633       1,     13|             mindenkor egy forró öleléssel; hogy ismerősök és ismeretlenek
 634       1,     13|                  az, annak megmagyarázzák, hogy a császári várkapu fölött
 635       1,     13|                  elsodorta őket egymástól, hogy csak otthon találkoztak
 636       1,     13|         diszharmóniát? Mi mondja neki azt, hogy e nap öröméért valakinek
 637       1,     14|                     mindig arra riadt fel, hogy Ödönt hallja beszélni. Mintha
 638       1,     14|                   a találkozástól.~ ~Félt, hogy rábeszéli, magával ragadja
 639       1,     14|              lakását, inasának azt mondva, hogy estig nem jön haza.~ ~Az
 640       1,     14|                haza.~ ~Az a szándoka volt, hogy beveszi magát Plankenhorstékhoz,
 641       1,     14|                   be magát.~ ~Úgy találta, hogy a Plankenhorst-ház termei
 642       1,     14|                         Tudd meg, bajtárs, hogy a szabadság nagy veszélyben
 643       1,     14|                  ügy győzelmét megdönteni, hogy a népcsőcselékkel túlzásig
 644       1,     14|                   söpredéket felbizgatták, hogy a szabadság dicső napjait
 645       1,     14|                  legalsóbb néposztályokat, hogy a gyárak és birtokosok ellen
 646       1,     14|          beszennyezett zászlót. Üdv neked, hogy segélyünkre jössz e nehéz
 647       1,     14|                katonaság kereszttüze közé, hogy ott összemorzsoltassa magát!~ ~
 648       1,     14|                   mondta Fritz barátjának, hogy jó lesz biz az, csak menjen
 649       1,     14|                  nem volt lelke bevallani, hogy biz ő nem bánja, akármi
 650       1,     14|                 azzal olyan alkura lépett, hogy vigye az őt egész nap, amerre
 651       1,     14|             százados.~ ~Közel egy éve már, hogy a városból áttette lakását
 652       1,     14|                   néha; azt is csak azért, hogy Edit felől kérdezősködjék;
 653       1,     14|         mindannyiszor azt a hírt hallotta, hogy még mindig ott van a nevelőintézetben,
 654       1,     14|                  átküldte mindjárt másnap, hogy Richárd megkérte a kezét.~ ~
 655       1,     14|                Szerette volna ugyan tudni, hogy hol van, de Jenő rendesen
 656       1,     14|                    az utasítást adta neki, hogy ahol a nép csak kísérletet
 657       1,     14|              második rendelet tudatá vele, hogy az első rendelet kiadója
 658       1,     14|             rémület sietségével sürgették, hogy rögtön siessen a többi katonasággal
 659       1,     14|                ezredparancsnok förmedt rá, hogy el ne hagyja a kaszárnyát,
 660       1,     14|                  ráruházza a teljhatalmat, hogy bölcs belátása szerint intézkedjék,
 661       1,     14|            napiparancs végre tudatja vele, hogy az elébbeni ötnek kibocsátói
 662       1,     14|                 tehát válogathatott benne, hogy mihez tartsa magát.~ ~Egész
 663       1,     14|              részéből, ahol már azt hitte, hogy szép szerével nyugalomra
 664       1,     14|                  türelmét.~ ~Jó szerencse, hogy az égő pálinkatenger közöttük
 665       1,     14|                melegében.~ ~Richárd látta, hogy a zendülők a kolostort akarják
 666       1,     14|                   Richárd nézte csendesen, hogy közelednek.~ ~- Pál úr! -
 667       1,     14|                    Richárd.~ ~- Megtudtam, hogy itt e félrevezetett néptömeg
 668       1,     14|                lehajolt a lovárul Richárd, hogy jobban a szemébe nézhessen
 669       1,     14|                    kik összeszólalkoztunk, hogy kijöjjünk a külvárosokba
 670       1,     14|                   hittem, ahogy hittem, de hogy Jenő öcsém most idejöjjön,
 671       1,     14|             borzalom belemártani a tollat, hogy le legyen írva.~ ~A vele
 672       1,     14|                mindez együtt, egy rakáson! Hogy kerültek ezek össze, ki
 673       1,     14|                ellen? Ki prédikálja nekik, hogy egyik ember csak azért szegény,
 674       1,     14|              elkergette, s most azt hiszi, hogy minden kolostort le kell
 675       1,     14|                   de az ember azt tekinti, hogy nők, s nők irányában a forradalom
 676       1,     14|                 egész a hóna alá felkötve, hogy el ne essék benne. Hosszú
 677       1,     14|               elkezdek versekben beszélni, hogy tátva marad a szájuk, hogy
 678       1,     14|                 hogy tátva marad a szájuk, hogy fognak bámulni, tapsolni
 679       1,     14|                   hát láss hozzá, bajtárs, hogy megnevettesd a publikumodat,
 680       1,     14|                    komikus pátosszal inte, hogy engedjék szóhoz jutni.~ ~
 681       1,     14|                meglepte a háborgó tengert, hogy egy percre lecsendesült.~ ~
 682       1,     14|                  míg egy fordulatnál erre, hogy "braven Cavalleristen" ez
 683       1,     14|       Cavalleristen" ez a rím következett, hogy "hocta iszten", s hogy a
 684       1,     14|                     hogy "hocta iszten", s hogy a testvéri szövetkezés látható
 685       1,     14|                  ki azt bámulta legjobban, hogy a szónok fel sem veszi,
 686       1,     14|                    a szónok fel sem veszi, hogy a testvéri csók alatt Richárd
 687       1,     14|                   szónok ifjú orra hegyét, hogy annak szeme-szája tele lett
 688       1,     14|                    szüzek, nem akarhatják, hogy az ő világi uraságukért
 689       1,     14|            megkezdődjék. Nem; nem akarjuk, hogy ők mártírok legyenek; de
 690       1,     14|                 magunk. Megmutatjuk nekik, hogy itt nincs senki, akin bosszút
 691       1,     14|               falakra, felírjuk a kapukra, hogy ez az állam vagyona. És
 692       1,     14|              elhárítani.~ ~Ráadta a fejét, hogy segíteni fog nekik becsületes
 693       1,     14|               mögötte az ajtót, s utasítá, hogy merre menjen fel a lépcsőn,
 694       1,     14|                  mint magyarázza meg neki, hogy miért kell a népet kímélni,
 695       1,     14|                 meghozni azt az áldozatot, hogy az okosabb engedjen.~ ~Kicsit
 696       1,     14|              engedjen.~ ~Kicsit restellte, hogy katona létére azt kell vallania
 697       1,     14|                   kell vallania nők előtt, hogy nem húzhat kardot a védelmezésükre.
 698       1,     14|                    csendesítette le magát, hogy az apácák nem nők, hanem
 699       1,     14|              folyosón végighaladt anélkül, hogy szemközt jövővel találkozott
 700       1,     14|                 Esküszöm önnek az Istenre, hogy szétverem innen ezt a csőcseléket!~ ~
 701       1,     14|              egyszer megpillantá Editet.~ ~Hogy nem jön most szemközt még
 702       1,     14|                   ki nem lehetett találni, hogy mi az.~ ~Először is szabályszerű
 703       1,     14|                  Richárd igazán nem tudja, hogy mik ezek. Sorban és hadirendben
 704       1,     14|                    aki a szövegre figyelt, hogy e derék csapatnak semmi
 705       1,     14|                  recitativo is meghallani, hogy mi járatban tetszik lenni.~ ~
 706       1,     14|                csináljon ő azzal a szóval, hogy "tessék", mikor az utcát,
 707       1,     14|                    tartani a táborkarával, hogy mit szóljon erre megint.~ ~
 708       1,     14|                 kapitány úr. Azt értettem, hogy az ön együttműködésével.~ ~-
 709       1,     14|                kellett a jámbor őrnagynak, hogy egészen elmenjen a kedve
 710       1,     14|                  segélyére, s súgták neki, hogy mit válaszoljon.~ ~- Persze
 711       1,     14|                    válaszoljon.~ ~- Persze hogy van. Az aulától és a nemzetőr-parancsnokságtól.~ ~-
 712       1,     14|                pedig a hadügyminiszterhez, hogy adják elő saját belátásuk
 713       1,     14|               szempár. Nem kell elfeledni, hogy Goldner rajongó, idealista,
 714       1,     14|               átvillanyozta az a gondolat, hogy Editnek minden haja szálát
 715       1,     14|                  nemzetőrség, megvédi-e, s hogy védi meg az apácákat.~ ~
 716       1,     14|                 paprikázva őexcellenciája. Hogy lehordta a kapitányt azért
 717       1,     14|                   szeles hebehurgyaságért, hogy minek vágott időnek előtte
 718       1,     14|                   hegyénél, s meghajtotta, hogy ívet képezett, s így szólott
 719       1,     15|                    valakit találunk, s jó, hogy sötét van, hogy nem látjuk
 720       1,     15|            találunk, s jó, hogy sötét van, hogy nem látjuk az utcákat terítve
 721       1,     15|                  félkezű -, én azt hiszem, hogy holnap, holnapután aligha
 722       1,     15|                   arról a jó tulajdonáról, hogy a hozzá intézett szóra rímet
 723       1,     15|              sajnálom. ~ ~- Én meg örülök, hogy nincsen nálam.~ ~- Ígérj
 724       1,     15|             könnyen beüt.~ ~- Tudasd vele, hogy ő volt ajkamnak végsóhaja. ~ ~-
 725       1,     15|                   Csak oly sötét ne volna, hogy írhatnék egy szót a névjegyemre.~ ~-
 726       1,     15|                        Te, Fritz, tudod-é, hogy én most mit gondolok?~ ~-
 727       1,     15|                      Lehetetlen az. Tudod, hogy a saját kapusuk a mi emberünk,
 728       1,     15|                   csak azt mondom teneked, hogy kár volt nekünk a mi dolgainkba
 729       1,     15|               mennyit tett ez a közügyért, hogy ápolta sebesülteinket, hogy
 730       1,     15|                hogy ápolta sebesülteinket, hogy gyűjtötte a pénzt számunkra,
 731       1,     15|               gyűjtötte a pénzt számunkra, hogy lelkesítette kitartásra
 732       1,     15|                  lámpás is csak arra való, hogy még sötétebbé tegye a körülfekvő
 733       1,     15|                  oltalmára volt szükségem, hogy a kolostortul idáig eljöhessek
 734       1,     15|            angyalaival az ő választottait, hogy meg ne üssék lábaikat a
 735       1,     15|           mindennap csodának köszönhetjük, hogy élünk. De hova szaladt már
 736       1,     15|                kérlek, láss a konyha után, hogy cseléd ne jöjjön a szobába.~ ~
 737       1,     15|                    vendég a háznál. Tudja, hogy önt kímélnünk kell. ~ ~Edit
 738       1,     15|                  személyesen meggyőződött, hogy a szomszéd szobákban nincsen
 739       1,     15|                    s Alfonsine-t utasítva, hogy készítse el mindenki számára
 740       1,     15|                    a szobrok?~ ~- Tudja-e, hogy baj van?~ ~- Micsoda?~ ~-
 741       1,     15|           aggodalmamat fejeztem ki előtte, hogy mi lesz belőlünk, ha a várost
 742       1,     15|                 elmondta megnyugtatásomra, hogy ne féljünk semmit. Ha minden
 743       1,     15|               fraternizálást, s számít rá, hogy végveszély idején nemcsak
 744       1,     15|                 ellen. Ilyenformán hiszik, hogy kimenekülhetnek vagy Galícia,
 745       1,     15|              Baradlay fiúk anyja. ~ ~- Ah! Hogy tudott az keresztüljönni
 746       1,     15|                   Rá akarja őket beszélni, hogy menjenek Magyarországba,
 747       1,     15|                 fiaival?~ ~- Jó szerencse, hogy még nem lehetett. Ma délután
 748       1,     15|                 vele. Nem tanácsolta neki, hogy éjjel kísértse meg az ostromvonalon
 749       1,     15|                    fiával, akkor bizonyos, hogy eltántorította azt. Az apátnő
 750       1,     15|                 Editnek hallani kellett.~ ~Hogy miért kellett ezt Edit előtt
 751       1,     15|                  ezt Edit előtt elmondani? Hogy ezt kiszámított hidegvérű
 752       1,     15|                    addig higgyük csak azt, hogy kegyetlen, vak gyűlölet,
 753       1,     15|                   kegyetlen, vak gyűlölet, hogy a szenvedésekben gyönyörködés
 754       1,     15|                   szavakat Edit hallatára; hogy ez az asszonyi lélek kéjelegni
 755       1,     15|                 egy vonás sem mutatta azt, hogy őt ez az egész terv valamiben
 756       1,     15|            sonkaszeletet tömött a szájába, hogy félreállt tőle a képe, s
 757       1,     15|                   miatt. Nem állhatta meg, hogy egy hüllő hideg haragjával
 758       1,     15|                  az étvágyadat az a tudat, hogy a vőlegényedet főbe lövik.~ ~
 759       1,     15|               arckifejezéssel bizonyítani, hogy ez egy megtörhetetlen, ördögi
 760       1,     15|                Edit nem akarta észrevenni, hogy három baziliszk hogy iparkodik
 761       1,     15|           észrevenni, hogy három baziliszk hogy iparkodik őt kővé változtatni.
 762       1,     15|                  az egész üveget, s nézte, hogy mit csinál vele.~ ~Bizony
 763       1,     15|                  negédeskedett egy kicsit, hogy talán már sok is lesz, pedig
 764       1,     15|                mert a nő vissza fog jönni, hogy másik fiát is meghódítsa
 765       1,     15|                   el ne siessenek valamit, hogy Richárd kapitány meg ne
 766       1,     15|                soror Remigiát.~ ~Meglehet, hogy le akarja magát inni. Hiszen
 767       1,     15|                   heroizmus kellett ahhoz, hogy tudjon enni és inni; mohó
 768       1,     15|                    szerepet. Hadd higgyék, hogy íme, ennek is megtetszett
 769       1,     15|                  arcot.~ ~Azok azt hitték, hogy már elaludt. És nagynénjei
 770       1,     15|              anyjával beszélhet, bizonyos, hogy az a nő rábeszéli őt, hogy
 771       1,     15|                 hogy az a nő rábeszéli őt, hogy szökjék el csapatjával Magyarországba.
 772       1,     15|            csapatjának nem akarja engedni, hogy az átmehessen, akkor töltve
 773       1,     15|          vesztőhelyet, ámbár megérdemelné, hogy gyűlöljem.~ ~- S két nap
 774       1,     15|             elárulni egy arcvonásával sem, hogy mindezt hallja, érzi, végigirtózza!
 775       1,     15|                  testének minden idegével, hogy azok egyszerre el ne kezdjenek
 776       1,     15|                    ne kezdjenek reszketni, hogy tagjait ki ne törje a láz,
 777       1,     15|                 tagjait ki ne törje a láz, hogy fogai össze ne vacogjanak,
 778       1,     15|                  elmenetelre.~ ~Edit érzé, hogy egy hideg kéz mint hideg
 779       1,     15|                 kísérte le őket a hintóig, hogy saját szemeivel meggyőződjék
 780       1,     15|               szemeivel meggyőződjék róla, hogy Editet soror Remigia viszi
 781       1,     15|                  mögé, s látta a távolban, hogy mászik tovább az a magányos
 782       1,     15|       elmulasztottak ma minden világítást, hogy az ostromzároló ellennek
 783       1,     15|               amikről még most azt hiszik, hogy a bomba nem törheti keresztül.
 784       1,     15|                 alatt. Tehát félórája már, hogy fut, pedig Bécs belvárosa
 785       1,     15|                    irányban kell lenni. De hogy lásson meg most egy utcanevet,
 786       1,     15|                 éjt, hanem Edit tudta már, hogy ha ez a ház, amelynek szögletén
 787       1,     15|                kapukat kell megszámlálnia, hogy a 17-ik számra ráakadjon.~ ~
 788       1,     15|             kezével kellett megtapintania, hogy a kapukat össze ne tévessze
 789       1,     15|                 Istenben, higgye el nekem, hogy egy ember életéről, nem,
 790       1,     15|                most kezdett eszmélni Edit, hogy mit tett. Egy idegen, ismeretlen
 791       1,     15|                      Mindent.~ ~- Tudja-e, hogy az életével játszik, amikor
 792       1,     15|                 leányt, s azt mondta neki, hogy mármost menjen ő előre.~ ~
 793       1,     15|                 kezével, és eszébe jutott, hogy ha amaz őrangyal, ki idáig
 794       1,     15|                erős markával; talán azért, hogy vezesse - talán, hogy ne
 795       1,     15|               azért, hogy vezesse - talán, hogy ne botoljék?~ ~A lépcsőkön
 796       1,     15|              szüremlett elő, dacára annak, hogy az ajtó kívülről be volt
 797       1,     15|            ajtónyitás előtt megtudta Edit, hogy itt jó helyen jár. Az ajtóhasadékon
 798       1,     15|                    zeller sem hitte volna, hogy bűzét ambróziaillatként
 799       1,     15|               Arcodból, szavadból olvasom, hogy te nem lehetsz más, mint
 800       1,     15|                    jól, előttem beszélték, hogy vőlegényemnek meg kell halnia.
 801       1,     15|                   honnan tudod te mindezt? Hogy én itt vagyok? Hogy én ki
 802       1,     15|               mindezt? Hogy én itt vagyok? Hogy én ki vagyok? Hogy Richárdot
 803       1,     15|                 vagyok? Hogy én ki vagyok? Hogy Richárdot mi vész fenyegeti?~ ~-
 804       1,     15|                    Azok elmondták előttem, hogy önt és fiát hogyan fogják
 805       1,     15|             mondták ezt el előttem? Azért, hogy összetörjék lelkemet. Ó,
 806       1,     15|              csalódtak bennem. Azt hitték, hogy már össze vagyok morzsolva,
 807       1,     15|                    össze vagyok morzsolva, hogy már halott vagyok; de én
 808       1,     15|                  indulat szülte szavaiban, hogy a delnő néma elragadtatással
 809       1,     15|                 Tehát azt mondták előtted, hogy holnap reggel leszünk elárulva?~ ~-
 810       1,     15|             gyermek volt.~ ~- Gondold meg, hogy életünkkel játszunk.~ ~-
 811       1,     15|                   pórruhába kell öltöznöd, hogy velünk jöhess.~ ~Baradlayné
 812       1,     15|                 abba csak zsemlyét rakunk, hogy könnyű teher legyen. Mi
 813       1,     15|              vinnünk, különben azt hiszik, hogy valami rossz járatban vagyunk.~ ~
 814       1,     15|                       És mármost tudjuk-e, hogy melyikünket hogyan hínak?
 815       1,     15|              kreuzfidél!~ ~Edit megígérte, hogy úgy lesz; hanem azután amint
 816       1,     15|                    így elárulsz bennünket, hogy mi járatban vagyunk. Szedd
 817       1,     15|                    te Léni!~ ~Edit ígérte, hogy össze fogja magát szedni,
 818       1,     15|               világít.~ ~- De hát mi lelt, hogy úgy reszketsz? - kérdezte
 819       1,     15|               egész az utca végéig. Persze hogy a másik két nőnek is szaladni
 820       1,     15|                    Mám. - Elment az eszed, hogy ablakokat hajigálsz be,
 821       1,     15|                nagynéném, akik okai annak, hogy most az utcán járok. Hej,
 822       1,     15|                  most az utcán járok. Hej, hogy ugrottak ki az ágyaikból!
 823       1,     15|             ugrottak ki az ágyaikból! Hej, hogy találgatják most, ki kívánt
 824       1,     15|              Hahaha!~ ~Baradlayné ahelyett hogy megszidta volna a leányt,
 825       1,     15|                 parasztkedvemet! Akarja-e, hogy danoljak?~ ~Nem is várta
 826       1,     15|               akármely kofának a leánya.~ ~Hogy még sötétebb legyen az ég,
 827       1,     15|                   kell nekem semmi takaró, hogy látatlan legyek. Hanem mármost
 828       1,     15|                   Az nem szólt, csak inte, hogy menjenek tovább. E napon
 829       1,     15|               Editet nem kellett kérdezni, hogy nem fáradt-e el. Ő járt
 830       1,     15|               Bécset, emlékezni fognak rá, hogy az auf der Schmelz és Hernals
 831       1,     15|                mély annak, aki nem akarja, hogy meglássák.~ ~Rendes, polgári
 832       1,     15|                   meg annak kezét anélkül, hogy kezével érintené.~ ~- Kegyedet
 833       1,     15|                        Hála istennek, csak hogy itt van!~ ~- Hol a fiam?~ ~-
 834       1,     15|                  őket tűzbe vetni anélkül, hogy elolvassa.~ ~És azután,
 835       1,     15|        kiforgathatlan kedéllyel felel:~ ~- Hogy valakitől ellopjanak valamit,
 836       1,     15|          ellopjanak valamit, azt értem. De hogy valakinek odalopjanak valamit,
 837       1,     15|                      Hát én azt sem tudom, hogy mi az a hírlap! Hisz én
 838       1,     15|                 Gazember! Talán nem tudom, hogy három hónap óta olvasni
 839       1,     15|               hazudni akarnék; mondhatnám, hogy szeretnék már egyszer altiszt
 840       1,     15|                   mondom. Hanem megmondom, hogy azért tanultam vénségemre
 841       1,     15|               tanultam vénségemre olvasni, hogy megtudjam, mik történnek
 842       1,     15|             kapitány úrral.~ ~- Asszonyok? Hogy kerültek ide? Honnan jöttek?~ ~-
 843       1,     15|                    város felül jöttek.~ ~- Hogy eresztette őket át az őrszem?~ ~-
 844       1,     15|                  megvolt az az elégtétele, hogy rettenetes haragvó kapitányát
 845       1,     15|               emelte.~ ~Richárd azt hitte, hogy álmot lát, mikor azután
 846       1,     15|               tekintett. Mintha azt hinné, hogy ez nem az. Talán van még
 847       1,     15|            hallatszott, amit úgy neveznek, hogy zokogás. A minden beszédnél
 848       1,     15|              anyját így látta, így ölelte, hogy nem volt ura magának többé,
 849       1,     15|                    Ne esküdjél, anyám! Az, hogy te most itt vagy, rettenetesebb
 850       1,     15|                   az, aki nekem megmondta, hogy mit kívánok én tőled. Még
 851       1,     15|                   keze, ez Edit arca. - De hogy lehet ez? Hát mi jön még,
 852       1,     15|                 most, és fáj. Azt akarták, hogy annak, aki fegyvert visel,
 853       1,     15|                anyja van, akit úgy hívnak, hogy haza. Hanem ez az örök anya
 854       1,     15|                     De nem gondoltak arra, hogy minden egyes kardviselőnek
 855       1,     15|               egyik részről a parancsolat, hogy elfogják; másik részről
 856       1,     15|                   város kísértetes utcáit, hogy feltalálja kedvesének anyját,
 857       1,     15|              feltalálja kedvesének anyját, hogy annak lábaihoz vesse magát,
 858       1,     15|            kimondod, megtudod, merre mégy. Hogy eljutsz-e oda? Az kardod
 859       1,     15|                        Anyám! Gondold meg, hogy holnap be lesz véve a város,
 860       1,     15|                    be lesz véve a város, s hogy te el vagy árulva. ~ ~-
 861       1,     15|                  pedig azt rendelte az ég, hogy ön nálamnál szebb menyasszonyt
 862       1,     15|                akit az udvarlói úgy hínak, hogy "szép halál", akkor legalább
 863       1,     15|                emelve, kényszeríté Istent, hogy ha néz alá a magas égből,
 864       1,     15|             hajnalodottig ott fog maradni, hogy a cirkáló járat semmit észre
 865       1,     15|               közepébe; hanem attul félek, hogy amilyen kényes és szokatlan
 866       1,     15|                 körülötte, elárulja magát, hogy ő kisasszony.~ ~- Ó, ne
 867       1,     15|                engem!~ ~Itt eszébe jutott, hogy ismerkedett meg Richárddal.~ ~-
 868       1,     15|                   Frau Bábi azt állította, hogy azon kell előrehaladniok;
 869       1,     15|                   az egyedüli útmutatójuk, hogy mikor jöttek, az eső hátba
 870       1,     15|                 menekülő nők akkor látták, hogy az ostromzárló sereg egyik
 871       1,     15|                    gonosz szem észrevette, hogy azok között egy szép leány
 872       1,     15|                 ezrede. Ez van kirendelve, hogy Richárd csapatját titokban
 873       1,     15|                  kezd, észre fogják venni, hogy Richárd osztálya eltűnt
 874       1,     15|               soror Remigiának betanított, hogy küldötte hitelt nyerjen
 875       1,     15|                táborban. Azt hitték akkor, hogy Edit alszik, ittas.~ ~-
 876       1,     15|                 szobában levő hadsegédnek, hogy azonnal sorakoztassa az
 877       1,     15|                    a tisztes asszonyságot, hogy ne tessék hátranézegetni,
 878       1,     15|                   mi fog történni?~ ~- Az, hogy Palvicz vértesei a Bécs
 879       1,     15|                   égben, amint hiszem azt, hogy eljön az idő, amikor a Baradlay-ház
 880       1,     15|                Babonás vagyok. Azt hiszem, hogy aki örül akkor, midőn szomorkodnia
 881       1,     15|               meglátták, s kérdezték tőle, hogy hát Edit hova lett.~ ~A
 882       1,     15|            rémületet fokozta az a helyzet, hogy még csak lármát sem lehetett
 883       1,     15|                 nem tudták belőle kivenni, hogy hol járt.~ ~Elővették a
 884       1,     15|               dacára is észre tudta venni, hogy a nap alkonyatra jár. A
 885       1,     15|                    is! De úgy eltitkolták, hogy még nesze se menjen ki e
 886       1,     15|                  is megtudhatta az apátnő, hogy miért izente neki reggel
 887       1,     15|                  mondatot Palvicz ezredes, hogy a magas mennykő üssön az
 888       1,     15|             apácakolostorba.~ ~Tudniillik, hogy mikor a soror Remigia által
 889       1,     15|                     s aztán figyelmezteté, hogy nemsokára jön a Gibeonita
 890       1,     15|                álruhában, fiát rábeszélni, hogy hagyja el az ostromló tábort -
 891       1,     15|                   kapuig. Csak azt tudnám, hogy ki volt az a szoknyába öltözött
 892       1,     16|                    van annak, de bizonyos, hogy ebben az órában ezer meg
 893       1,     16|            arcaikról, sebeiket eltitkolni, hogy mikor jön keresésükre a
 894       1,     16|                  meg kellett odáig állnia, hogy a falhoz támaszkodjék új
 895       1,     16|                erőt gyűjteni.~ ~Azt tette, hogy minden pihenésnél azt számlálta,
 896       1,     16|                   ki volt adva a rendelet, hogy minden kapu nyitva legyen,
 897       1,     16|                    Hát a Plankenhorst-kapu hogy lehet zárva?~ ~A félkezű
 898       1,     16|                  maga elé, és azt képzeli, hogy amint az a trikolor zászló,
 899       1,     16|                      Egyszer azután látja, hogy a trikolór elkezd lassankint
 900       1,     16|                   néhány perc múlva látja, hogy gördül alá ugyanazon erkélyről
 901       1,     16|                 tenyerét a ház küszöbéhez, hogy vérjele ott marad annak;
 902       1,     17|             kérdezik, engedi-e az etikett, hogy egy nőtlen ifjú egy családapátlan
 903       1,     17|             Azonkívül is azt hihette Jenő, hogy az már nyilvános titok:
 904       1,     17|          beleegyezés. Csupán az van hátra, hogy ezt a viszonyt valahogy
 905       1,     17|                hullámokat hány a rettegés, hogy elnyelik a világítótornyot.~ ~
 906       1,     17|                    ád. És azután meglehet, hogy az ezeregyediket, ami valóban
 907       1,     17|                  van-e a hatalmasok előtt, hogy ők minő kiváló szerepet
 908       1,     17|       egyéniségeknek?~ ~Az sem lehetetlen, hogy a sok hajdani jó barát között
 909       1,     17|                vetik? Talán meg is ölik?~ ~Hogy saját magával mi fog történni,
 910       1,     17|                    Jenő.~ ~Annyit megtett, hogy a cilinderét és a frakkját
 911       1,     17|                  komoly elhatározása volt, hogy ha Alfonsine-t nála nélkül
 912       1,     17|                  vagy emberszívbe vakolva, hogy kedvesét kiszabadítsa. Könyörögni,
 913       1,     17|       megvesztegeti tömlöctartóját, őreit, hogy kiszöktesse.~ ~Ha pedig
 914       1,     17|                  van vésve Alfonsine neve, hogy tudja a szíve, mikor bekopogtat
 915       1,     17|                 senki.~ ~Észre sem vették, hogy van a világon; s nem is
 916       1,     17|               világon; s nem is kérdezték, hogy micsoda a világon.~ ~Az
 917       1,     17|                   akarták magukat mutatni, hogy élnek - és ragyognak. Az
 918       1,     17|                       Szervusz, öcsém! Jó, hogy itt talállak. Igen fontos
 919       1,     17|                volt annyi kis galambméreg, hogy az ilyen hazaküldést in
 920       1,     17|           beszélnek odalenn. Elhatározták, hogy önnek rögtön vissza kell
 921       1,     17|                  Legyen ön eszénél, látja, hogy én elvesztém az enyimet.
 922       1,     17|               kedvesem, barátom, mindenem, hogy tied maradok, vagy a koporsóé!
 923       1,     17|                  Mamzel Betti tudatá vele, hogy soror Remigia vár reá hálószobájában.
 924       1,     17|               mamzel Betti segített rajta, hogy arca és szeme égését jótékony
 925       1,     17|                      Magára zárta ajtaját, hogy senki meg ne lepje.~ ~S
 926       1,     17|                volt szüksége a fehérítőre, hogy halavány legyen; kezét,
 927       1,     17|             történt; szabad legyen hinnem, hogy egy dolog nem változott
 928       1,     17|                    s abban megnyugodhatik, hogy mi önt igen szeretjük. Változást
 929       1,     17|                    ez az, kedves Baradlay, hogy ön... Nem találja ki?~ ~-
 930       1,     17|                    felülkerülésért. Lehet, hogy ez győz, lehet, hogy amaz;
 931       1,     17|                Lehet, hogy ez győz, lehet, hogy amaz; lehet, hogy kibékül,
 932       1,     17|                   lehet, hogy amaz; lehet, hogy kibékül, s elhelyezkedik
 933       1,     17|                     önnek választása volt, hogy merre térjen. Elmenjen-e
 934       1,     17|                   Vagy választhatta volna, hogy elmenjen régi barátaival
 935       1,     17|                   meg senki. Megbocsát ön, hogy ily nyíltan beszélek.~ ~
 936       1,     17|                    volt egyedüli mentsége, hogy őrjöngő szerelme láncolta
 937       1,     17|                   utat választani. Érezte, hogy ez nem mentség.~ ~- Mint
 938       1,     17|                 magyar földesúr fia, igaz, hogy mindig elég disztingvált
 939       1,     17|               önnek felfedeznem. Egyik az, hogy ön még nem nagykorú; másik
 940       1,     17|                  nagykorú; másik pedig az, hogy önnek birtokai Magyarországon
 941       1,     17|                  Magyarországon feküsznek. Hogy ott most minő jogviszonyok
 942       1,     17|                    Vegye még hozzá azt is, hogy rokonai, kikre támaszkodhatnék,
 943       1,     17|                    nem vagyok elég gazdag, hogy két házat tudjak tartani;
 944       1,     17|              tartani; sem elég unatkozott, hogy gyermekeim kedvéért magam
 945       1,     17|                 temetés ez! Jenő megtudta, hogy mit tesz eltemetve lenni!~ ~
 946       1,     17|                   is eszébe kellett jutni, hogy a múlt hónapban nem kapván
 947       1,     17|         koporsójában, midőn inasa jelenté, hogy Rideghváry úr őméltósága
 948       1,     17|                     Jenőnek eszébe jutott, hogy az eltemetett embernek még
 949       1,     17|                   hozzád, öcsém, ahelyett, hogy hozzám rendeltelek volna,
 950       1,     17|             elolvashatod később. Tudhatod, hogy két hét óta az ostromzárló
 951       1,     17|                   Az én szavamra ideadták, hogy kézbesítsem neked. Nem olvasta
 952       1,     17|                         Valóban itt jár, s hogy veled eddig nem találkozott,
 953       1,     17|                    találkozott, onnan van, hogy azóta folyvást a Plankenhorstéknál
 954       1,     17|                    arról bizonyos lehetsz, hogy legalább hússzor keresett
 955       1,     17|                       Rosszat. S az a baj, hogy ez tudva van róla. Azért
 956       1,     17|                tudva van róla. Azért jött, hogy Richárd bátyádat rábeszélje
 957       1,     17|                hanem azért nem engedhetem, hogy atyád özvegye ily nyomorultul
 958       1,     17|                       Kedves öcsém. Tudod, hogy engemet anyád és testvéreid
 959       1,     17|                 boldogult atyádnak tettem, hogy családját védeni fogom,
 960       1,     17|            okosságodra bízom. Intézkedjél, hogy a legnagyobb szerencsétlenséget
 961       1,     17|               tárgyra térve. - Azt hiszem, hogy te vagy még az egyedül családod
 962       1,     17|                  fosztott meg azon jogtul, hogy sorsának intéző keze lehessek.
 963       1,     17|                   ezzel eléggé kifejezted, hogy mit érzesz a mostani fordulatok
 964       1,     17|                  azt megítélni sem tudjuk, hogy melyik szenvedély igazságos,
 965       1,     17|              igazságos, annál kevésbé azt, hogy melyik lesz a győztes. Hanem
 966       1,     17|                    lehet arra kárhoztatva, hogy pályát veszítsen.~ ~Jenő
 967       1,     17|                    meg volt hatva azáltal, hogy ily szigorú bíráló elmétől
 968       1,     17|                  azon helyzetbe juttatott, hogy egy éppen most megürült
 969       1,     17|          feljogosítnak azon elővéleményre, hogy e hivatás betöltésére legalkalmasabbnak
 970       1,     17|                 Atyjától sokszor hallotta, hogy ez állomás, mint legfényesebb
 971       1,     17|                  megvizsgálnod. Tanácslom, hogy ha anyáddal találkozol,
 972       1,     17|                    tárgy fölött; meglehet, hogy ő nyomatékos ellenindokokat
 973       1,     17|                  tudta azt a kegyelmes úr, hogy mi hatása volt szavainak
 974       1,     17|             soraidat, mikben felszólítasz, hogy boldogságodban vegyek részt,
 975       1,     17|                     El volt már határozva, hogy holnap reggel mit fog felelni
 976       1,     17|                    előre el van határozva, hogy győzni nem fog. Tisztelet
 977       1,     17|                    Jenő azt hitte magáról, hogy eljött az idő, amelyben
 978       1,     17|                amelyben meg fogja mutatni, hogy akarni tud!~ ~Jenő meghagyta
 979       1,     17|                   Jenő meghagyta inasának, hogy amint az a nő, aki őt az
 980       1,     17|                  Azután csak ráadta magát, hogy lefeküdjék; de nagyon rosszul
 981       1,     17|                 felriaszták.~ ~Alig várta, hogy reggel legyen. Az pedig
 982       1,     17|                 amelyben preszupponálható, hogy egy szubalternus a büróséfjét
 983       1,     17|                  rejtőzött; az bevallotta, hogy álruhában ő szöktette keresztül
 984       1,     17|                    Bizonyos voltam felőle. Hogy lásd, mennyire bíztam hozzád,
 985       1,     17|            toalettjával; annak köszönheté, hogy Jenő nem a fésülködőszobában
 986       1,     17|                 lehetne emberileg kívánni, hogy egy megszűnt kancelláriának
 987       1,     17|                 örülök rajta.~ ~Jenő érzé, hogy most egy kicsit meg kell
 988       1,     17|                kegyességgel. - Kívánja ön, hogy Alfonsine-t értesítsem efelől?~ ~-
 989       1,     17|                   szobába kellett átlépni, hogy Alfonsine-t kézen fogva
 990       1,     17|                  tenni, mint aki nem érti, hogy mit akarnak tőle.~ ~Antoinette
 991       1,     17|                  nem volt többé rábírható, hogy lesütött szempilláit felemelje;
 992       1,     17|                        Mikorra kívánja ön, hogy ismerőseinket értesítsük
 993       1,     17|                       Itt ismét sora volt, hogy Alfonsine elrejtse arcát
 994       1,     17|           hallhatólag bírt annyit rebegni, hogy "igen".~ ~Mikor úgy megzavarja
 995       1,     17|                  az eszméit az a gondolat, hogy most férjhez kérik. Ez kegyetlenség!~ ~
 996       1,     17|                 rohant haza.~ ~Úgy érezte, hogy most kezd el élni.~ ~Az
 997       1,     17|                   előtte, mely nem engedi, hogy tisztán ragyogjon és melegítsen.~ ~
 998       1,     17|              folyton nyomasztó tudat volt, hogy anyja erről semmit sem tud,
 999       1,     17|                    a boldogsághoz, anélkül hogy megküzdött volna érte anyja
1000       1,     17|                   ellenvetéseivel, anélkül hogy meggyőzte volna annak szerető