Rész, Fejezet

 1       1,      1|             költészetét, ami minden ifjú lelkét megfogja. Lettem
 2       1,      4|     ruganyos és izomtelt. ~ ~A szép ifjú, dacára az egyszerű, fekete
 3       1,      4|            úr ismerte jól az idegen ifjú édesatyját, kivel Bécsben
 4       1,      4|              vagy szerelemből.~ ~Az ifjú üdvözölte táncosnéját, és
 5       1,      4|            vissza, a fekete frakkos ifjú ember a malachit terembe
 6       1,      4|  ezüsttálcán frissítőket kínált, az ifjú felvett egy poharat valami
 7       1,      4|                Ej, ne idd azt!~ ~Az ifjú visszafordult, s először
 8       1,      4| egyenruhában; egészséges, telt arcú ifjú alak, pompás, fölkunkorított
 9       1,      4|        Gyere már innen!~ ~Az idegen ifjú vonakodott.~ ~- Nem tudom,
10       1,      4|     mellékajtó, azon belépett a két ifjú. Egy simára borotvált arcú,
11       1,      4|        menjünk a lakásodra.~ ~A két ifjú azon tekervényes úton, melyen
12       1,      4|             előtt állt, midőn a két ifjú útra készen lejött Ödön
13       1,      4|         hósírjából a szán is; a két ifjú kiszállt egy percre, kirázni
14       1,      4|       torlatokon keresztül.~ ~A két ifjú készült a veszély elfogadásához.~ ~
15       1,      4|          kísérte a rohamot.~ ~A két ifjú, ahogy belejött a hevélybe,
16       1,      4|         diagonális vonal. Míg a két ifjú a kanyarulat ívén sikamlott
17       1,      4|     gondolta a négy farkas.~ ~A két ifjú hirtelen jobbra-balra vargabetűt
18       1,      4|            odább akaratlanul; a két ifjú nevetve sikamlott előlük
19       1,      4|          össze kell szedni.~ ~A két ifjú tovasiklott a jégen, mint
20       1,      4|         parton.~ ~Ettől fogva a két ifjú egész nyugalommal folytatá
21       1,      5|   emeletének lépcsőin; szép, délceg ifjú, széles vállain, telt idomain
22       1,      5|             A pap leste a hatást az ifjú arcán.~ ~- Nos, nos, uram!
23       1,      5|              amit ott mondtam?~ ~Az ifjú tiszt összehajtotta az imádságos
24       1,      5|           tisztelendő úr - szólt az ifjú. - Legelőször is maradjon
25       1,      5|            csak ilyen voltam, mikor ifjú legény voltam."~ ~
26       1,      7|             boldoggá tette vele. Az ifjú őrülésig szerelmes volt
27       1,      7|          szép arckép ott a falon az ifjú vállán keresztülhajolva
28       1,      8|            megkövetem, én is voltam ifjú legény, nekem is csinált
29       1,      8|    asszonyságok elfelejtik egymást. Ifjú gavallérok, mikor házasodni
30       1,     10|         látjuk egymást! - felelt az ifjú, anyját megcsókolva.~ ~Ott
31       1,     11|             futamodott már, hogy az ifjú Baradlay hazaérkezett külföldről,
32       1,     11|          tiszteletüket bemutatni az ifjú örökös főispánnak. Ez konveniencia
33       1,     11|            a szóval visszavonult az ifjú pár az erkélyről.~ ~Bizony
34       1,     12|              az ellenkező ajtón egy ifjú, délceg alak lépett ki e
35       1,     12|        kardot! - monda szigorúan az ifjú, kardjával leütve a várnagy
36       1,     12|          elé tárult, fellázasztá az ifjú egész lelkét.~ ~A megye
37       1,     12|             kiálta csengő szóval az ifjú Baradlay, megállva az elnöki
38       1,     12|          volt kifejezve.~ ~Akkor az ifjú Baradlay jobb kezéből baljába
39       1,     12|            bosszúszomjazó arccal az ifjú fülébe:~ ~- Tessék... Az
40       1,     13|           fogadta magába.~ ~Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák
41       1,     13|            egy ilyen pillanatban az ifjú szív meg nem bír tagadni?
42       1,     13|             volt! Ne adj rá semmit, ifjú olvasó, egy poéta meséli
43       1,     13|          vallomásokat, és vállán az ifjú hölgy égő arca, és arcán
44       1,     14|        egyenesen bemutatva magát az ifjú. - Az aula második zászlóaljánál
45       1,     14|             s egyre növekszik.~ ~Az ifjú vitéz büszkén veté hátra
46       1,     14|           volt mindenütt, lelkesült ifjú; egyike a főnököknek a Plankenhorst-házi
47       1,     14|          monda Richárd, megrázva az ifjú aulista vállát -, amit eddig
48       1,     14|          kérlek, bajtárs - szólt az ifjú aulista Richárdhoz - , ne
49       1,     14|           felordítás el-elnyomta az ifjú népszónok beszédét, úgyhogy
50       1,     14|       krumpliból - monda Richárd az ifjú aulistának -, beszélj a
51       1,     14|            úgy találták el a szónok ifjú orra hegyét, hogy annak
52       1,     14|               Richárd megszorítá az ifjú diák kezét.~ ~- Ti bátor
53       1,     14|         repesett tekintete a délceg ifjú arcán.~ ~A priornő magas,
54       1,     14|        taszította az útját álló két ifjú aulistát, rohant paripájához,
55       1,     15|       beszélgetnek egymással.~ ~Két ifjú ül egy ágyú lafettáján,
56       1,     15|       gránát, s izzó darabjai a két ifjú feje fölött zúgtak el. Nem
57       1,     15|            felmagasztaltság volt az ifjú leány indulat szülte szavaiban,
58       1,     15|     merevületébe látta átfagyni. Az ifjú szemei elbámultak, ajka
59       1,     16|             még végig az utcán. Egy ifjú harcos az aula légiójából.~ ~
60       1,     16|       elszürkülő égre.~ ~A haldokló ifjú csak egy tárgyat lát még:
61       1,     16|             halálsebét kapta, amely ifjú életét áldozatul kérte,
62       1,     16|            arcára veti.~ ~A félkezű ifjú e látványra leveszi sebéről
63       1,     17|            etikett, hogy egy nőtlen ifjú egy családapátlan körben
64       1,     17|        leroskadva, fejét odaejti az ifjú ölébe, ott tartani őt óra
65       1,     17|              ahol a többi egzaltált ifjú, akik komolyan vették a
66       1,     17|        eseményt, ahol a leány és az ifjú, a menyasszony és a vőlegény
67       1,     17|        komédia!~ ~Szegény hiszékeny ifjú!~ ~Játék tárgya vagy te
68       1,     17|          rémület fojtott hangján az ifjú.~ ~Ó, nem az az alak állt
69       1,     17|       lehetett elégedve szívével az ifjú. Nem jutott eszébe, hogy
70       1,     17|           megalázva érezte magát az ifjú. Hiszen ha gúny volna az,
71       2,     21|           Baradlay Ödön hazagondolt ifjú nejére, két kis csevegő
72       2,     25|        megint olyan szomorú volt ez ifjú arcon. A delejes álomjáró
73       2,     25|           Pedig hát mindaz, amit az ifjú nőnek mondtak, nem volt
74       2,     25|         titkosírás mese; ő maga, az ifjú nő fogoly, elzárva e szigetre,
75       2,     29|           terjeng a menyegzőjét ülő ifjú város pántlikás feje felett,
76       2,     30|         legdrágább kincsét, imádott ifjú fővárosát az ostrom viharai
77       2,     30|        pokoli zene elhallgatott, az ifjú szép város egyik végitől
78       2,     30|         gyönyörű Duna-soron, a szép ifjú hölgy arcához hasonlított
79       2,     36|       asztal mellett egy gyászruhás ifjú nőt, egy alvó csecsemővel
80       2,     37|       szavára. Bevárja sorsát.~ ~Az ifjú nő izgalmát rettenetes volt
81       2,     37|             parancsol! - sóhajta az ifjú nő.~ ~- Az égre! Azt teszem.~ ~
82       2,     38|             harag pírja lepte el az ifjú arcát. Indulatosan kiálta
83       2,     38|            felhozni védelmére?~ ~Az ifjú büszkén felelt meg mindannyi
84       2,     39|             visel. Még most csak az ifjú úrnő atyjáért a gyász. A
85       2,     39|           is szerető~ ~Eugenod~ ~Az ifjú nő az ég felé emelte arcát,
86       2,     46|          Richárd vagyok! - mondá az ifjú, önbecsének egész férfiérzetével.~ ~
87       2,     48|             s a hosszú idő alatt az ifjú leány valami törvényes félreértésbe