Rész, Fejezet

 1       1,      1|  világítani! Richárd ne nősüljön soha. Az asszony csak útjában
 2       1,      1|          között. Ő nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen úgy bántam
 3       1,      1|       elemeire fog feloszlani, s soha vissza nem jegecül. Ez a
 4       1,      1|        az nem fogja önt elhagyni soha; az számon kérendi öntül
 5       1,      2|         az irgalmat nem ismerték soha.~ ~Ne kérdezd az előtted
 6       1,      3|        mondá a koadjutornak:~ ~- Soha életemben unalmasabb szószaporítót
 7       1,      5|       Bizony megharagszom rád, s soha feléd sem jövök. Pénzemet
 8       1,      6|          te háziasszonyod bárónő soha.~ ~- De hát mit csináljon
 9       1,      6|          fogadom kegyednek, hogy soha, még csak szemem tekintetével
10       1,      7|         egyről nem akar beszélni soha.~ ~- Tudom.~ ~- Hanem ha
11       1,      8|         sem kölcsönzött még tőle soha.~ ~- Hát akkor azt is fogja
12       1,      8|        hercegtül származott ide; soha azt senki meg nem tudja
13       1,      8|     tudakozódom. Nem kérdezek én soha semmit. Hagyjuk abba. Hanem
14       1,      8|         Ah, uram. Én nem hazudom soha. Crivelli-penge, ha mondom,
15       1,     10|     pedig, hogy Bakó Márton uram soha egy kérdését sem hagyta
16       1,     10|        nem akarsz házasodni?~ ~- Soha!~ ~- Ne mondd ki ezt a szót!
17       1,     10|     üregében ezt a visszhangot: "Soha!"~ ~- Okát jól ismered.
18       1,     11|     börtönjártas nevezetességek; soha ki nem józanodó, rekedt
19       1,     12|       tudjon olvasni? Hisz akkor soha el nem hisz, amit paptul
20       1,     12|         gyűlésteremben, aminőnek soha hírét sem hallotta senki,
21       1,     12|        semmi könny le nem moshat soha!~ ~- Engem? - szólt Rideghváry,
22       1,     13|       egyetlenegy barátjával sem soha. A népben pedig nem volt
23       1,     13|           És mit segíthetne ott? Soha még csak fegyver sem volt
24       1,     13|         kezében. Őt nem ereszték soha vadászni, mint bátyjait.
25       1,     13|    tanult; kard sem volt kezében soha.~ ~Kit tudna ő megvédelmezni?~ ~
26       1,     14|          érkezik hozzá egy eddig soha nem hallott nevű és című
27       1,     15|        mégis? A gyanú nem alszik soha.~ ~Mikor aztán ott ült már
28       1,     15|   kényre-kegyre átadta magát egy soha nem látott idegennek.~ ~
29       1,     15|       kell neki halni irtóztató, soha ki nem engesztelhető halállal;
30       1,     15|      persze nem mondták meg neki soha.~ ~
31       1,     17| meghalunk: Ne érts meg bennünket soha! Légy boldog ember! Eredj
32       2,     20|          vesződött a politikával soha. Negyvennyolcban aztán,
33       2,     20|         egyik sem kell!"~ ~- Bár soha egyikbe se elegyedtél volna,
34       2,     22|       ősapám is nemesember volt! Soha az én testemet bot nem érte
35       2,     22|          választottam! Engem, ki soha egy gombot el nem loptam! (
36       2,     22|    kardomtól, fegyveremtől, amit soha nemesembertől még csak adósságban
37       2,     22|     ötvenet el nem engedem nekik soha! Azért az ötvenért ötven
38       2,     22|     meggyalázó, parasztnak való, soha el nem felejthető ütéssel
39       2,     22|      napestig el bírt dicsekedni soha meg nem történt, vitéz kalandokkal,
40       2,     22|       vele, megtartá titoknak.~ ~Soha nem hallotta meg az ő szájából
41       2,     23|      száraz nyáron sem asznak el soha, most is meghozzák kék harangvirágaikat,
42       2,     24|     viselje. De azt ne tudja meg soha, hogy én ki voltam. Szegény
43       2,     24|         hogy e nőt el nem árulod soha... Még fiának sem mondod
44       2,     25|       fejsze nem éri gyökereiket soha; nincs egyéb feladatuk,
45       2,     25|       szigeten lövés nem hangzik soha.~ ~Nem is kínozza ott ártó
46       2,     25|       napa nem küld neki levelet soha, és férje soha, az egész
47       2,     25|      neki levelet soha, és férje soha, az egész titkosírás mese;
48       2,     25|     Baradlayné ezért nem küldött soha levelet Körösszigeten lakó
49       2,     25|  látogatta meg menyét és unokáit soha, azért volt eltiltva azoknak
50       2,     25|         végtelen irgalma s az én soha el nem hallgató imádságom...
51       2,     26|          Én nem imádkozom többet soha.~ ~A kegyes hölgy áhítatosan
52       2,     27|     Pénzre pedig szükség nincsen soha. Mire kellene az? Cifraságra?
53       2,     27|         Neki nem kellett hivatal soha; nem szerette, ha azt kívánták
54       2,     27|       éjjel mindig lűtek utánam. Soha iletemben nem hittem, hogy
55       2,     28|         még azt sem hittem volna soha - gondolá magában Zebulon -,
56       2,     28| tekintélyének szimbóluma; vassal soha nem irtott, fésűvel ritkán
57       2,     28|           szolgabírót, útbiztost soha nem látott utakon keresztül,
58       2,     28|      megint a tarisznyát gyalog. Soha a nevét sem hallotta ő annak
59       2,     28|         el kellett ismerni, hogy soha szelídebb, jámborabb, szuplikánsabb
60       2,     29|         de hozzá nem eresztettek soha. Ott van a Nr. 1-ben a Fehérvári-kapu
61       2,     30|            Tud-e ön olaszul?~ ~- Soha a nagyapám se. Hanem azért
62       2,     32|        egy mindig emberrel telt, soha nem szellőztetett, alacsony,
63       2,     34|          rettenve e tüneménytől. Soha élő ember nem látott ehhez
64       2,     35| ismerhetne; de muszka nem látott soha. Annak mondhatod, hogy te
65       2,     35|  kötelezett le maga iránt hálára soha? S most ennek köszönje az
66       2,     36|      akinek nem adom meg magamat soha.~ ~- Hát?~ ~- Majd felkeresem
67       2,     36|  parancsol. Ami nincs meghódítva soha. Ahol az orosz cár minden
68       2,     36|      ingoványból a maga erejével soha ki nem talál.~ ~De hát mit
69       2,     37|      ország fogja megsiratni, és soha ki nem gyógyul belőle: hogy
70       2,     37|         bennünket Istent átkozni soha. Ne zárd el előlünk az utat
71       2,     40|         úgy engem senki, mint ő, soha! Mellettem volt, míg gyermek
72       2,     40|  mosolygott, ha bántotta valaki; soha harag nem lakott ebben a
73       2,     43|    megbocsátjuk, de a paszkvillt soha. Ön jól működött a tűzrakásban.
74       2,     43|   koholnak ki, mik férfi agyában soha meg nem születtek volna.
75       2,     43|            Még egyszer, és aztán soha többé.~ ~Nem maradhatott
76       2,     44|        sírjára sem fogsz találni soha! ~ ~A leány magában sóhajtott
77       2,     46|         nála határozva, hogy azt soha többé el nem ereszti.~ ~
78       2,     46|         ez ügybe nem avatkoztunk soha. Mi minden közélettől visszavonultan
79       2,     46|   szűnhetünk meg Edittel törődni soha. Vagy azt hiszi ön, hogy
80       2,     46|          gyermeke anyjának nevét soha senkinek el nem árulom.
81       2,     48|    küldött ajándékba nekem, hogy soha el nem szaggatom. Írasd
82       2,     49|          bocsáthatja meg magának soha azt, amit tett! ~ ~Az ősz
83       2,     49|          marad egyedül, lelkének soha el nem alvó kísérteteivel.~ ~ ~ ~