Rész, Fejezet

 1       1,      1|         valamit, mire a nagyságos asszony eltávozott. Valószínűleg
 2       1,      1|      Richárd ne nősüljön soha. Az asszony csak útjában volna neki.
 3       1,      1|            Marie! Nőm! Baradlayné asszony! Én kérem, én kényszerítem,
 4       1,      2|     parentatio alatt a méltóságos asszony úgy sírt, mint akár egy
 5       1,      2|           Még most is igazán szép asszony - súgá az egyik úr a másiknak.~ ~-
 6       1,      4|            akiket úgy hínak, hogy asszony, mind úgy elnémulnak, mikor
 7       1,      5|           a frizőrjének, még szép asszony is. Gárdista koromban sokszor
 8       1,      6|           olyan könnyű mesterség. Asszony, leány, mind olyan egyforma.~ ~
 9       1,      7|           különös volna az, ha én asszony volnék." És azóta sokszor
10       1,      7|         mi dolgom volna nekem, ha asszony volnék? Ezt főzném, azt
11       1,      7|          Edit? - kérdé Antoinette asszony.~ ~- Igen, nagynéném.~ ~
12       1,      8|          nem szeretik, hogy az új asszony más képet is találjon a
13       1,      9|           hajtott be; a nagyságos asszony megölelte a kisasszonyt,
14       1,     10|  kisasszony? - kérdé a nótáriusné asszony.~ ~- Nem tudom; az éjjel
15       1,     10|         nap délutánján Baradlayné asszony befogatott utazóhintajába,
16       1,     11|        leánya szívét, a nagyságos asszony bőkezű munificenciával látott
17       1,     11|          mindenki, milyen szép ez asszony, e ragyogó napsugárral arcán;
18       1,     11|           most is milyen gyönyörű asszony az özvegy!"~ ~Őméltósága
19       1,     12|           belekotorászhatta; most asszony, zsellér, zsidó minden nekiálljon
20       1,     13|            Ugyan kérem, nagyságos asszony, adasson nekem egy darab
21       1,     13|          kérdé aggódva Antoinette asszony, mialatt a kis államférfit
22       1,     13|      meglátjuk - szólt Antoinette asszony egész nyugodtan, s azzal
23       1,     13|       menni? - kérdezé Antoinette asszony a sokszögletű úrtól.~ ~-
24       1,     13|          rá hajlama.~ ~Antoinette asszony pedig rendeletet adott inasainak,
25       1,     13|           két hölgy?~ ~Antoinette asszony szalagcsillagokat kötött
26       1,     14|        tartja üléseit. Antoinette asszony maga is részt vesz e bizottmány
27       1,     15|        Azzal bevezette Antoinette asszony soror Remigiát az étterembe,
28       1,     15|      melletti díványra Antoinette asszony soror Remigiát ültette le,
29       1,     15|       helyet.~ ~Miután Antoinette asszony még egyszer személyesen
30       1,     15|        számukra.~ ~- Nos?~ ~- Egy asszony.~ ~- Egy asszony?~ ~- Egy
31       1,     15|              Egy asszony.~ ~- Egy asszony?~ ~- Egy veszedelmes, minden
32       1,     15|         minden vakmerőségre képes asszony: a Baradlay fiúk anyja. ~ ~-
33       1,     15|           fogai között Antoinette asszony. Soror Remigia szemeit ég
34       1,     15|          ez a leány!~ ~Antoinette asszony azonban még nem végezte
35       1,     15| hallgatnia, mit suttog ez a három asszony a holnap eljövendőkről. -
36       1,     15|           a hintóig.~ ~Antoinette asszony egész odáig lekísérte őket.~ ~-
37       1,     15|      Nálam a kapukulcs - szólt az asszony, s felnyitá a keskeny ajtót,
38       1,     15|           a másikon pedig ült egy asszony, népies öltözetben, minőt
39       1,     15|           mondott:~ ~- Baradlayné asszony! Önnek a fiát meg akarják
40       1,     15|        másik puttonyt a nagyságos asszony hátára, a legnehezebbet
41       1,     15|  asszonynak: tu Léni. A nagyságos asszony pedig a kisasszonynak: Frau
42       1,     15|            Frau Kodl. A nagyságos asszony pedig nekem Frau Midi. No,
43       1,     15|            és így szóljon hozzá: "Asszony! Fiadat meg akarják ölni,
44       1,     17|   folyosóra kikerülve, Antoinette asszony termébe tért át.~ ~Alfonsine
45       1,     17|        csak nem is tudta magát ez asszony ellen védelmezni, aki ilyen
46       1,     17|            kicsukta.~ ~Antoinette asszony mindazáltal úgy tett, mint
47       1,     17|        akarnak tőle.~ ~Antoinette asszony pedig odavezeté Jenő elé,
48       1,     17|           többet! Azt egy haragos asszony írta. Az a haragos, büszke
49       1,     17|        írta. Az a haragos, büszke asszony nincs többé. Minket igen
50       1,     17|           fiát is az a rettenetes asszony.~ ~Merre tűnt el, hol mehetett
51       2,     19|         küldetésekben, miket csak asszony képes el nem rontani. Asszonyok
52       2,     20|           tudja, hogy a nagyságos asszony, mielőtt nagyságos asszonnyá
53       2,     20|         konkrét indoka is van: az asszony az egyedüli lény a világon,
54       2,     20|    halandó nem mer, elhallgat. Az asszony pedig nemcsak meri azt neki
55       2,     20|      Zebulon arra várt, hogy Anna asszony a maga természetes eszével
56       2,     20|           csalatkozott, mert Anna asszony még azon a fokán a természetességnek
57       2,     20|       Zebulon úr látta, hogy Anna asszony nagyon elsáncolja magát
58       2,     20|       előérzett rohama ellen.~ ~- Asszony, te azt nem érted. Amit
59       2,     20|      értek én? - pattant fel Anna asszony. - Értek úgy mindent, ahogy
60       2,     20|        felőle győződve, hogy Anna asszony nem tudja azt.~ ~- No, hát
61       2,     20|     fejébe ez a logika. De hát az asszony?~ ~- De még famíliámtól
62       2,     20|          hallá Zebulon, hogy Anna asszony beszél hozzá lepcses, vontatott,
63       2,     25|           szemeivel.~ ~- Egy szép asszony.~ ~- Nem ismersz rá anyádra?~ ~-
64       2,     25|      feladatnak. Nem nő volt, nem asszony; egy szent volt.~ ~Szent,
65       2,     26|       leányt, aki nem lehet többé asszony? Egy egész mennyország sem,
66       2,     27|      mondtam, megmondtam.~ ~- No, asszony, elég volt a tréfábul! -
67       2,     28|   hordóban, mészkemencében, zsidó asszony fejkötőjében, hordom moslikos
68       2,     29|      szállása. Bizonyos Bajcsikné asszony.~ ~- Ó, tudom, tudom. Itt
69       2,     32|      megeteti napjában.~ ~Kaszáné asszony nagy, csontos, erős némber
70       2,     32|        hogy majd hanyatt esett az asszony ijedtében.~ ~- Hozzon neki
71       2,     46|        legyőzött, a földre zúzott asszony két kezét elátkozó mozdulattal
72       2,     48|          megdicsérje vele a "szép asszony főztét". ~ ~S mennyire tetszik
73       2,     48|        kiskorú!" Lássa, nagyságos asszony, ilyen ember ez az ön férje.
74       2,     48|           beleegyezik a nagyságos asszony?~ ~- Ó, igen! - sietett
75       2,     49|     Hallod-e, te! Idekinn van egy asszony, aki téged keres.~ ~- Fiatal?~ ~-
76       2,     49|          zárva.~ ~A szerencsétlen asszony aztán ott leroskadt a küszöbön.
77       2,     49|          sírt.~ ~Hanem az a másik asszony ott a kórágyon a pokol minden