Rész, Fejezet

 1       1,      5|             volna egyedül huszár és kapitány.~ ~Amint az első emeletre
 2       1,      5|          ebéd? - kérdi a hazaérkező kapitány, kardját leoldva oldaláról
 3       1,      5|               Az jó lehet - szólt a kapitány -, s mi főtt bele?~ ~- "
 4       1,      5|           friss kútvízzel tele.~ ~A kapitány széket húz magának az asztal
 5       1,      5|          benne, hogy küldjön neki a kapitány úr pénzt.~ ~- De hát hogy
 6       1,      6|           úrfi csak menjen előre, a kapitány urat majd transzportálom
 7       1,      6|         hogy nagy örömére szolgál a kapitány urat saját termeiben is
 8       1,      6|          termeiben is láthatni.~ ~A kapitány úr mondott neki egypár locus
 9       1,      7|         tőle.~ ~- De igen, Baradlay kapitány.~ ~Mind a két hölgy kereszttűzbe
10       1,      7|  megszólításnál.~ ~- "Várt" reánk a kapitány? - kérdé Antoinette.~ ~-
11       1,      8|             felel Pál úr.~ ~Richárd kapitány ágyával szemközt, az alcoven
12       1,      8|    bámulattal. - Hát azt gondolja a kapitány úr, hogy azt a képet elégettem?~ ~-
13       1,      8|           Furcsa biz az; azt mondta kapitány úr, hogy pusztítsam el a
14       1,      8|            miatt a kép miatt maga a kapitány úr.~ ~Richárd mérges volt.~ ~-
15       1,      8| Legalázatosabb szolgája a nagyságos kapitány úrnak; ez a Salamon zsibárusnak
16       1,      8|      Szolgálatjára Baradlay Richárd kapitány úrnak.~ ~Richárd megütődve
17       1,      8|           De hát hogyne ismerném én kapitány urat? Nagyon jól ismerem.
18       1,      8|           jól ismerem. Aranyember a kapitány úr.~ ~Richárd nem értette
19       1,      8|          izenetet küldeni nagyságos kapitány úrnak, hogy tisztelje meg
20       1,      8|             megharagudni, nagyságos kapitány úr? A harag nem egészséges.
21       1,      8|             szerencsém a lakásomon, kapitány úr. A kép odafenn van a
22       1,      8|             Csak tessék előremenni, kapitány úr. Itt a csigalépcsőn fel.
23       1,      8|             Hát nem enged magának a kapitány úr egy kis időt a körültekintésre?
24       1,      8|          Igen egyszerűen, nagyságos kapitány úr. Az emberek egy ideig
25       1,      8|       Nagyon jó üzlet ez, nagyságos kapitány úr! Az, aki eladja a megunt,
26       1,      8|       megutálni.~ ~- Ön aranyember, kapitány úr! Ön bizonyosan házasodni
27       1,      8|        szegény leány? Jól van, jól, kapitány úr. Én nem tudakozódom.
28       1,      8|                 Legyen!~ ~- Ej, ej, kapitány úr. Ön vigyázatlan alkuvó.
29       1,      8|     egymilliót.~ ~- Kifacsarni? Ah, kapitány úr! Azt a Salamon nem teszi.
30       1,      8|             vagyok én csaló. Lássa, kapitány úr, milyen igazságos vagyok,
31       1,      8|       mindenféle olyan dolog, ami a kapitány úrnak tetszhetik. Nézzünk
32       1,      8|              Ha valami megtetszik a kapitány úrnak, ráfizetne, hogy én
33       1,      8|           hozzáfognom. Aranyember a kapitány úr! Nem aranyember - vasember!
34       1,      8|          akarja adni érte cserébe a kapitány úr azt a képet rámástul
35       1,      8|                 Ne féljen ön attul, kapitány úr, hogy valaki meglátja
36       1,      8|         szolgám utána fogja vinni a kapitány úrnak. Ugyan örülök, hogy
37       1,      8|        önnel.~ ~- Jól van, jól van, kapitány úr. Isten önnel. Nem kérdezősködöm.
38       1,      8|           aranyember, ön acélember, kapitány úr. Nem jól mondtam, ön
39       1,      8|           avatkozom az ön dolgaiba, kapitány úr; de emlékezzék rá a vén
40       1,     11|        amazon: tetzik tudni, Spatar kapitány leánya, Chariclea nagy celebritas,
41       1,     14|      történik a világgal.~ ~Richárd kapitány tehát válogathatott benne,
42       1,     14|          aula második zászlóaljánál kapitány.~ ~- Úgy? Akkor hát tiszttársak
43       1,     14|            kikacaghatott.~ ~Richárd kapitány elveté szivarcsutkáját,
44       1,     14|        szigorú tekintettel lépett a kapitány elé, s nyugodt, szenvtelen
45       1,     14|          fegyveres csapatot Richárd kapitány elélovagolva.~ ~- Nemzetőrség -
46       1,     14|    alkalmával.~ ~- Hát igen. Tudja, kapitány úr. Azt értettem, hogy az
47       1,     14|       haragba kezdett jönni.~ ~- De kapitány úr!~ ~- Ne tessék tűzbe
48       1,     14|            aszerint eszközöljenek a kapitány úr számára rendelkezési
49       1,     14|       kezdjen verekedést.~ ~Richárd kapitány keblébe dugta mind a két
50       1,     15|         Magyarország felé. Csupán a kapitány makacssága akadályozza a
51       1,     15|             a terv sikerültét. Ez a kapitány Baradlay Richárd.~ ~- Ah,
52       1,     15|        szemeinek köszönhetik.~ ~- A kapitány, úgy tudom, azontúl sem
53       1,     15|     siessenek valamit, hogy Richárd kapitány meg ne szagolhassa előre
54       1,     15|              vallatá őt szigorral a kapitány.~ ~A vén közvitéz megmeresztette
55       1,     15|        asszonyember akar beszélni a kapitány úrral.~ ~- Asszonyok? Hogy
56       1,     15|               Az egyik asszonyság a kapitány úrnak az édesanyja.~ ~Pál
57       1,     15|     töltöttem az időt a kedvesem, a kapitány szobájában. Mármost tessék
58       1,     18|         rögtön megtérítsen. Richárd kapitány gázlót keresett a Dunán
59       1,     18|           Te vagy az, Pál? - szól a kapitány megörvendve. - Utánunk találtál?~ ~-
60       1,     18|             az izzadságtól.~ ~- No, kapitány uram, én ma leszolgáltam
61       1,     18|      átkelést a hegyi folyamon.~ ~- Kapitány uram! Ahogy Bécsben az apácaklastrom
62       2,     20|             honvédseregbe, ott most kapitány; ott most nem is kell kaució.
63       2,     20|         magyar táborban szolgál, ki kapitány, ki concipista, ki zsurnalista,
64       2,     22|      bőrödnek.~ ~- Tudatom azt is a kapitány úrral - szólt Boksa Gergő
65       2,     22|             vissza kellett mennie a kapitány úrhoz, megköszönni a kegyesen
66       2,     22|                 Itt a tulkok, vitéz kapitány uram, jelentem alássan.~ ~
67       2,     22|         Mármost aztán adjon nekem a kapitány úr írást, hogy az a tegnapi
68       2,     22|           vagy kettővel. Tiszteli a kapitány urat.~ ~Sohasem lehetett
69       2,     28|            a maga csapatvezére vagy kapitány?~ ~- Úgy gondolom.~ ~- (
70       2,     28|            kérdeztem, hogy kergette kapitány úr (már kapitány úr!) Szalmást?
71       2,     28|           kergette kapitány úr (már kapitány úr!) Szalmást? Nem bánom
72       2,     31|          hogy ön előttem menjen. Én kapitány vagyok, ön csak közlegény.~ ~
73       2,     31|                felelt rá az osztrák kapitány.~ ~S egymásra lőtt a két
74       2,     31|    osztrákoktól elesett a lövésre a kapitány és a hadnagy, a magyaroknál
75       2,     46|        húgomat eljegyezte, akkor ön kapitány volt, úr volt és nemesember.